A Hét, 1971. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1971-11-26 / 48. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Példás együttműködés Egy mind magasabbra ívelő, széles nemzetközi kisugárzású barátság újabb jelentős megnyilvánulása zajlott le Temesváron. Pártunk főtitkárának, az Államtanács elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak a meghívására baráti látogatást tett hazánkban Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke. A román—jugoszláv kapcsolatokat a mélységes bizalom, az őszinteség és az olyan elvszerű kölcsönös megértés jellemzi, amely közös eredményeiben és konkrét megnyilatkozásaiban példamutató, különösen most, a nemzetközi életnek ebben a bonyodalmakkal teli, komplex fejlődési szakaszában. Éppen ezért és sok másért, a legmaasabb szintű román—jugoszláv találkozó tebet jelent, mint két egymással szomszédos nép, két azonos társadalmi rendet építő baráti nemzet legmarkánsabb — és nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő — államférfiéinak munkatalálkozója, noha ezeknek a megbeszéléseknek elsősorban a konkrétság adta meg a jellegét; többet jelent, mert ismét gyakorlati módon igazolja azt, hogy azok a huszadik századbeliségünk új társadalmi törvényeiből kinőtt elvek, amelyeket mindkét szocialista állam vall s amelyek ezeknek a kapcsolatoknak is megingathatatlan alapját képezik, egyetemes érvényűek. Vagy ahogy Nicolae Ceausescu elvtárs ezt megfogalmazta: „érdekeltek vagyunk abban, hogy azok az elvek érvényesüljenek a világ összes államai közötti kapcsolatokban, amelyeken Románia és Jugoszlávia kapcsolatai alapulnak — a teljes jogegyenlőségnek, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és a kölcsönös előnyöknek az elvei". Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt, hogy a két ország álláspontja a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos vagy nagyon közelálló, valamint azt, hogy a kétoldalú gazdasági, technikai, valamint kulturális jellegű kapcsolatok gyorsított ütemben fejlődnek, akkor nyilvánvaló, hogy a temesvári találkozó nemcsak azt a puszta tényt szögezhette le, hogy a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott közös harcban született román—jugoszláv barátság megszilárdult, hanem hogy újabb konkrét együttműködés útjai és lehetőségei nyíltak meg. Ezek az újabb lehetőségek természetesen szoros kapcsolatban állnak azokkal a sikerekkel, amelyeket a két ország népei a szocialista építésben, különösen pedig a modern szocialista ipar megteremtése terén elértek. A termelés műszaki-tudományos szintjének rohamos növekedése, a műszaki-ipari forradalom legigényesebb megvalósításainak a gyakorlatba ültetése kedvezően hatnak ki erre az együttműködésre és annak perspektíváira. A két nép felszabadult energiáinak összefogására igen jellemző példa a vaskapui vízierőmű létrehozása. „Úgy vélem — hangsúlyozta Joszip Broz Tito elvtárs —, hogy a jugoszláviai és romániai szakembereknek ez a gigászi műve — a Szovjetunió bizonyos műszaki támogatásával —, amiről itt Ceausescu elvtárs említést tett, az objektum nagyszerűségénél fogva sok embert bámulatba ejt a világon és Európában. A történelem során először zaboláztuk meg Európa legnagyobb folyamát és Románia meg Jugoszlávia népei szolgálatába állítottuk. Egy ilyen folyam megzabolázása bizonyítja, mit jelent az együttműködés, amelyet ennek az építkezésnek a során megvalósítottunk, amikor igen kritikus helyzetekre is sor került." A termékeny román—jugoszláv kollaboráció újabb távlatait tárták fel a temesvári találkozón. Az együttműködést pedig szélesebb távlatokban kell értelmezni, mint ahogy ezeken a megbeszéléseken is így értelmezték. „Az országaink közötti együttműködés fejlesztésével foglalkozva — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs — mi ugyanakkor behatóan érdeklődünk az európai biztonság kérdései iránt, s arra törekszünk, hogy a Balkánon minél jobb együttműködést építsünk ki. Egyébként úgy véljük, hogy a balkáni béke és együttműködési övezet megteremtése szerves része az európai biztonságnak." A temesvári találkozó pedig szerves része hazánk következetes és pozitív szellemű tevékenységének, és teljes mértékben beleilleszkedik pártunk mély felelősségtől áthatott bel- és külpolitikájába. A látogatás nagy nemzetközi visszhangja pedig arról vall, hogy az európai és egyetemes világpolitika egyik emlékezetes és fontos momentumának voltunk tanúi. MIKLÓSI DÉNES A vaskapui duzzasztó gát Victor Bircu felvétel* 1971. november 26. II. évfolyam --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------20 oldal A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI—POLITIKAI—MŰVELŐDÉSI HETILAPJA Azales Etikusfi és vállalatvezetés Az ember és a gazdasági élet millió kölcsönhatáson alapuló viszonylatában, e viszonylat egészének és részleteinek mindig időszerű vizsgálatában az etikai vonatkozások természetszerűleg kerülnek előtérbe a szocializmus emberközpontú termelés-szervezésének körülményei között. Az új ember erkölcsi, tehát tudati értékei az új társadalmi viszonyok talaján szinte anyagi erővel ható „belső erőforrásokká“ lépnek elő. Nem jelenti ez, természetesen, sem azt, hogy az új erkölcsi, etikai értékek a priori adott velejárói a szocializmus emberének, sem azt, hogy kialakításuk fatálisan csak idő kérdése. Még akkor sem, ha minden társadalmi folyamatban a legtöbb időt igénylő éppen az új ember kialakítása. Az érettük való aktív munka mindig most és sohasem holnap, a szocializmus fejlődésével egyenes arányban növekvő igény, társadalmi rendelés, amely bármifye halasztást csak megboszszulhat, de semmi esetre sem tűrhet meg. Ebben az összefüggésben a párt Központi Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén elfogadott program akár gazdasági programnak is tekinthető, hiszen rendkívüli értékű előirányzatai egészében és közvetlenül érintik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomért folyó munkánk minden területét, így magát a szorosan vett gazdasági tevékenységet, a termelőmunkát is. Az a gazdasági vezető, aki alaposan és lényegében tanulmányozza ezt a programot, pártunk főtitkárának előadói beszédét, ki kell, hogy olvassa belőle a lényeget: a szocialista, a kommunista etikum és méltányosság elveinek szabad — és mondhatjuk nyugodtan: kizárólagos — érvényesülése nem csupán ember és ember közötti viszony, de gazdasági egység és gazdasági egység közötti viszony kérdése is. Más szóval, a szocialista etikum és méltányosság elveinek át kell hatniuk a vállalataink közötti viszonyt is. Ne érezze senki anakronisztikusnak az igény ilyen értelmű megfogalmazását csak azért, mert hiszen törvényeink — amelyek megszabják ezeket a viszonyokat — már eleve ebben az szellemben készültek. Legtöbbször törvények határozzák meg — lényeges vonatkozásaiban — az ember és ember, az ember és vállalat viszonyát is, és alakulásukban mégis hatnak azok a visszatartó erők, amelyek, úgymond , törvényen kívüliek. A vállalatok közötti viszony is végső soron embereken múlik, olyanokon, akiket áthatott vagy kevésbé hatott át a szocialista etika és méltányosság eszméje. És akkor. .. Egy példa, hogy világosabban megértsük egymást : x üzem a réginél jobb termékkel jelentkezik szerződéskötésre, y üzem a régivel. És bár törvény, logika, méltányosság, gazdasági érdek — minden x üzem sikerét emelné „törvényerőre“, mégis y üzemé lesz az. Miért ? Mert valahol közbejött az az emberi tényező, az a „szubjektív hatóerő“, amelyet ugyan kizár a törvény, de mégis érvényesült. Mert... Mert y üzem megbízottja nekem adhatja „ajándékba“ a mintapéldányt, esetleg lehet „barátom“ és így tovább és így tovább. Az a vállalatvezető vesse rám az első követ, amelyik nem tartja lehetségesnek — sőt, olykor személyére nézve is „előnyösnek“ — a hasonló eseteket. Azon a címen, hogy „emberek vagyunk“. Hát éppen erről van szó. Ez az a terület, ahol gazdasági programmá válik az ideológiai tisztaságot, a kommunista erkölcsiséget és méltányosságot erősítő pártprogram. BLÉNESI ERNŐ