A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Brassó lötete a Tolt városházával (ma történelmi múzeum) (Csutak Levente felvétele) vn«g prolotárfaT, tgyesgljefeV I 20 oldal A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI—POLITIKAI—MŰVELŐDÉSI HETILAPJA Aralej A Román Kommunista Párt Országos Konferenciája elé Cél és út ismeretében Egy hónap választ el országunk politikai életének nagy jelentőségű eseményétől , a Román Kommunista Párt Országos Konferenciájától. Az egész országot átfogó, a dolgozók millióit lelkesítő szocialista munkaverseny az anyagi termelés, az alkotó tevékenység minden ágában új, jelentős, az eddigieket felülmúló ered■ményeket szül. A helyi pártszervezetek közgyűléseit és a pártaktívák üléseit most országszerte a megyei pártszervezetek rendkívüli konferenciái követik. Nem ünnepi, hanem munkaülésekről van szó, ahol felelősségtudattal értékelik a párt 1967. évi konferenciája és a X. kongresszus határozatainak megvalósítása érdekében eddig kifejtett tevékenységet. Így válik a július 19-én kezdődő pártkonferencia az egész párt és a vele egybeforrott dolgozó népünk forradalmi szellemétől áthatott, az egész ország életében új lendületet hozó tanácskozássá, így jut kifejezésre pártunknak az a gyakorlata, hogy megtanácskoz-s za a néppel országunk fejlődésének legfontosabb kérdéseit, és ezáltal po l litikájában az egész nép alapvető érdekeit és akaratát fejezze ki. Pártunk , politikájának hatalmas ereje éppen abban rejlik, hogy magas fokon fejezi ki célkitűzéseiben mind a társadalmi haladás objektív követelményeit, mind a dolgozó nép alapvető érdekeit, e célkitűzéseket pedig társadalmi tevékenységgé váltja a legszélesebb néptömegek bevonásával. A gazdasági és társadalmi vezetés és tervezés, a szocialista demokrácia fejlődését elemző országos számadás keretében és alkalmával újból megállapíthatjuk, hogy a párt vezető szerepének a megerősítése és sikeres megvalósítása társadalmi haladásunk objektív és alapvető szükséglete. A Román Kommunista Párt politikájának következetesen demokratikus célkitűzései, a nép szolgálatában álló áldozatos munkája, e célkitűzéseknek mélyen demokratikus szervezeti formák, intézmények és módszerek által történő megvalósítása kifejezésre juttatják fejlődésünk egyik legjellegzetesebb és legfontosabb jelenségét: a tudományos és demokratikus vezetés szerves egybefonódását. A párt vezető szerepének a teljes sikerét jelenti az a tény, hogy a társadalmi viszonyok tökéletesítését szolgáló intézkedéseket nem a fejlődésben mutatkozó nehézségek vagy hibák nyomása alatt hozták, hanem a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk tudatosan felismert követelményei alapján. A nemzetgazdaság fejlődésének jelenlegi sikerei lehetővé teszik, hogy a helyzet tudományos elemzése és a forradalmi tapasztalatok eredményei összesítése alapján az elavult és túlhaladott szervezési formákat és módszereket eltávolítsuk előrehaladásunk útjából, és szocialista társadalmunk új erőforrásainak a feltárásával új távlatokat nyissunk sokoldalú építőmunkánk előtt. A gazdaságvezetés és -tervezés módszereinek, a gazdasági és társadalmi élet szervezési formáinak folytonos megújítása és tökéletesítése a tudományosan megalapozott társadalomvezetés diadala. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi folyamatok a szocializmusban sem mennek végbe nehézségek nélkül, ellentétek mutatkozhatnak, amelyeket a gazdasági és társadalmi fejlődés üteme és arányai, a régi és az új közti harc idéznek elő. Nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy szocialista felépítményünk és a fejlődésbenlevő gazdasági alap között — az elmúlt két évtizedben elért nagyszerű fejlődés ellenére — még nívókülönbség áll fenn, amelyet csak áldozatos munka és jelentős erőfeszítés árán küzdhetünk le. A Román Kommunista Párt társadalmi vezető szerepének állandó erősítése — ez biztosítja a helyes és reális politikai vonal kialakítását, a nehézségek és ellentétek idejében való felismerését és leküzdését a társadalmi viszonyok tudatos fejlesztésével és tökéletesítésével. Pártunk politikája következetesen a társadalmi élet demokratikus fejlődését valósítja meg a néptömegeknek a vezetésbe való minél teljesebb bevonásával. Pártunk abból a felfogásból indul ki, hogy a fejlődés ilyen irányú történelmi szükségszerűség, amelyre csak a szocializmus adhat kielégítő megoldást. Szocialista társadalmunkban a párt vezető szerepének minél következetesebb megvalósítása a társadalmi hatékonyság és ésszerűség, a tudományos vezetés és a következetes demokrácia kifejezése, a társadalmi viszonyok tökéletesítésének hajtóereje. A közelgő pártkonferencia által kiváltott lelkes munka légkörében teljes mértékben érzékeljük azt, hogy a párt vezető szerepe nemcsak ideológiai fogalom, hanem mindennapi életünket, munkánkat, magatartásunkat, tudatunkat , egyéni és társadalmi életünket egyaránt átható élő valóság. LŐRINCZ LÁSZLÓ Gondtalan vakáció ? Hát nem éppen, az a patakparti fűzfaárnyas, miként azt megírtákálmodták. S nemcsak azért, mert ilyen nincs. Hanem azért, mert az iskola minden évszakban fő gondunk. Az ország lakosságának egynegyede tanuló, a többi hozzátartozó , az ország vizsgázik, az ország érettségizik, az elosztó bizottságok döntéseivel életutak nyílnak, a felvételiken ifjúságunk kér bebocsátást az érvényesülés kapuin, szó szerint: a jövőnk rendeződik. .Kinek nem gondja mindez? Mint szülők és állampolgárok reméljük, várjuk, akarjuk, hogy mindezekben az elrendezésekben hibátlanul érvényesüljön a pártvezetőség novemberi határozatában meghirdetett társadalmi felelősség és méltányosság. A most záruló tanév sokat korrigált hagyományos iskolaképzetünkön. Sok kérdőjelet is beiktatott. Mintegy ezeknek hangot adva, újságírók ostromolják most megnyugtató válaszért a minisztériumi felelős tényezőket, hogy: nem volt-e sok változtatás? nem túl lassú-e a változás? eleget tanulnak-e gyerekeink? nem túlterheltek-e gyerekeink? és a tanárok? Nem fölösleges izgalom, amit érzünk — világközérzet. De tessék rá megnyugtató választ adni, amikor a kezdet kezdetén vagyunk és még jogunk sincs megnyugodni! Ebben a tanévben pártunk ismert iskolapolitikája szellemében az eddiginél jobban a társadalom szükségleteihez igazítottuk az iskolai oktatást, benne az elméletet és gyakorlatot jobban összekapcsoltuk, sok iskola, sok tanuló az eddiginél közelebb jutott az alkotó tanításhoz-tanuláshoz. Iskolaműhelyeink, fonetikai laboratóriumaink beváltak, szaporodnak, a tantárgyak oktatásának kabinetek szerinti rendezése a több tudományosság izgalmas kísérletét ígéri. De tanév végi számadásunknak annál inkább figyelnie kell arra is, hogy egyes helyeken a termelési gyakorlat „terhes pótlékként“ a fonákjára fordult, hogy még igencsak lassú a tananyag és felszerelés megújulása, hogy egy-egy ötletszerű átállítás milyen sokat árt az iskolai munka szükséges stabilitásának. S a tanári kar is nagy zömében és tudásanyagát tekintve is — a régi. Márpedig velük kell megújítani az iskolát. Sokat, nagyon sokat várunk a nyári kurzusoktól, s ezért külön is féltjük ezeket a gyenge szervezés miatt előfordulható üresjáratoktól. Még nincs is igazi vakáció, de már az új tanév gondjai — igen, nyugtalanítanak. Hogy vigyük tovább az idei jó próbálkozásokat? Sokat ígér a szaklíceumi hálózat kiterjedése. S bár „csak“ sajátos gond a nagy egyetemesben, nekünk mégis külön gond — és öröm — a magyar tannyelvű szaklíceumi oktatás szélesedése. Lám, múlt heti számunk közlését máris új tudnivalóval egészíthetjük ki: a felsorolt tizenkét szaklíceumi tagozaton kívül a Hargita megyei Vlahicán is bányászati szaklíceum nyílik, a tanulók igényétől függően: magyar — vagy román és magyar tannyelvvel. És itt csak az iskola gondjainak, iskolagondjainknak egy részét érintettük. De van más is, és még szaporodnak, mert fejlődésünk igényei ébresztgetik és szaporítják az ilyen, nyugton nem hagyó gondokat. KOVÁCS ANDRÁS