A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

NAPIRENDEN Léggömb és népművészet Egy világhírű európai kabarémű­­vész azzal próbálta megnevettetni tengerentúli nézőit, hogy léggömb­­ből pukk­asztott ki, mondván: ha­zám levegőjét hoztam benne, fo­gyasszátok. Pionírok kézimunka kiállításáról szóló újságcikk (Wagner István: Gyermekeink és a népművészet, Szabad Szó, 8476. sz.) olvasása köz­ben jutott eszembe ez az eset._ Napjaink rohanó iramú fejlődésé­ben „egyre messzebb marad mö­göttünk a falu a maga zárt hagyo­mányőrző folklór-kincsestárával, hi­szen még a paraszti életmódba is mindinkább betör a város hatása. Jogosan merül fel akkor a kérdés: milyen nagyvárosi gyermekeink és a népművészet mai kapcsolata?“ A kérdést helyénvalónak tartom, mi több, szükséges lenne ezt nemcsak a lapoknak, hanem az iskoláknak, az ifjúsági szervezeteknek is napiren­den tartaniuk. Ami pedig a szóban forgó temesvári kiállítást illeti, ma­gam is megnéztem. Éppen ezért nem érthetek maradéktalanul egyet az­zal, ami ezután következik: „Sajnos, a bemutatott munkák elenyésző, de mégis szembetűnő hányadáról ez al­kalommal is el kell mondanunk, hogy jellegtelenek, még csak nem is népiek, vagy népiesek.“ Mi az, hogy népiesek? Kinek használunk azzal, ha nem mondjuk ki határozottan: a kiállítás szerve­zői téves utakon járnak, nem tud­nak kellőképpen hatni ránk a (bán­sági) népművészet sajátos légköré­vel. A tárgyak jó része erőtlen. Má­solata az igazi értékeknek. S ennek nem a gyermekek az okai A baj forrása a kis alkotók lelkesedésének, kézügyességének, művészi készségének helytelen érté­kesítése. Amiben, mondjuk ki őszin­tén mi felnőttek (kör­vezető taná­rok, módszertani irányítók, kiállí­tás szervezők) vagyunk ludasok. Sok kiállított munka első látásra elárulja az igazi élmény, az alko­tással való azonosulás, átélés hiá­nyát. A gyerekek egy számukra is­meretlen (vagy kevésbé ismert) tri­­lágból próbáltak ihletődni. Nem si­került. Honnan szerezhet egy (nagy) városi kis pionír (vagy felnőtt mű­kedvelő) mélyreható folklór-él­ményt? Mai életünk bozótja, sajnos, elta­karja előlünk a művészetek kútfor­­rását. Tudjuk, hogy ez a folyamat megállíthatatlan és tennünk kell azért, hogy fiataljaink megismerjék, szeressék, kellőképpen értékeljék, tiszteljék a névtelen népművészek alkotta szellemi értékeket. Hogyan? Egyik legjellemzőbb példa erre az Országos Pionírtanács, a Cutezătorii és a Jóbarát által rendezett kincs­kereső verseny­sorozat. Ismerjük tehát a helyes utat. S mégis, lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy ezzel párhuzamosan hódít egy ártalmas divat, a népieskedés, a népművészet élményteln majmolá­­sa, ami vészesen hasonlít a léggöm­böt pukkasztó kabaréművész pro­dukciójához. VAJDA SÁNDOR A könyvesbolt kirakatában az elmúlt három-négy évben magya­rul megjelent ötödik szakácskönyv is megtekinthető. Emancipált felesé­geink nemsokára a tojássütést és a kávéfőzést is szakácskönyvből ta­nulhatják. Többen sokallják ezt a szakácskönyv-dömpinget. Ki tud­ja, hány jó kiadványt, fontosabb könyvet szorított le a kiadói asztal­ról a libamáj elkészítési módja. El tudnék képzelni hasznosabb, fonto­sabb könyvet is, például egy bota­nikai atlaszt. A felgyorsult idő távolról sem szült olyan kétségbeesett helyzetet, (legalábbis mifelénk nem), amilyen­ről Marx György nemrég megje­lent hasznos és szép könyvében ír. Szombat-vasárnap az Olt, a Sza­mos vagy a Maros partján több autót látni, mint fűzfát, égerfát vagy rekettyebokrot. Lassan az aktív lakosság egyharmada a ter­mészetben tölti szabad idejét, úgy­mond kikapcsolódik. Csakhogy ez a kikapcsolódás semmivel sem vál­tozatosabb az otthoni napoknál. Mert az az autós, aki a kereszt­­rejtvényeit viszi ki a Maros part­jára vagy a romit, a kártya­ készle­tét, a sakktábláját, az nem pihen, hanem agyoncsapja szabad idejét. Egy botanikai atlasznak nemcsak­ elméleti jelentősége lenne, hanem gyakorlati haszna is. Megtudnák a falusi szövetkezetek gyógynövény felvásárlói is, hogy melyik gyógy­növényt mikor, hogyan kell gyűj­teni, miként kell szárítani, raktá­rozni, szállítani, hogy teljes érté­kű maradjon hatóanyaga. Iskolás Botanikai atlaszt­ gyermekeink játszva megtanulnák a környezetükben fellelhető nö­vényfajtákat Ne feledjük el, hogy gyermekeink több autómárkát tud­nak, mint növénynevet. Fűnek nevezik a kezükbe kerülő, legalább harminc növényfajtából álló állat­­eleséget. Megkérdeztem harminc tizedikes diákot s egy sem ismerte a cickafarkot, fogalma sem volt hogy mire jó az ezerjófű.­ Ezért na­gyon sürgős egy népszerű növény­tankönyv és egy botanikai atlasz. Meggyőződésem, hogy az alkalmi nótázók egynegyede sem tudja, melyik a rezgő nyárfa, milyen a pünkösdi rózsa, mikor nyílik a re­zeda stb., pedig énekli. Ami a természetismeretet illeti, visszás helyzet állott elő, s ezért az iskolák is hibásak. Mert jó, hogy a mai hetedikes gyerek többet tud fizikából mint Pascal tudott vagy Newton, de nem normális, hogy nem ismeri a gabonaféléket, a gyógynövényeket és a gyomnövé­nyeket stb. Hiszem, hogy egy botanikai at­lasz kiadási költsége megtérülne (még ha 50—60 lejbe kerülne is a színes ábrák miatt), az utolsó pél­dányig elkelne hetek alatt. Egy ilyenszerű kiadványnak népkönyvvé kellene válnia, hiszen a gépek korában mégiscsak inkább élünk a természetben, mint néhány év­vel ezelőtt. Ha nem tekintenék a szakembe­rek szerénytelenségnek, volna két javaslatom is a remélt botanikai atlaszt illetően. Egyik, hogy ne es­senek abba a hibába, mint az 1968- ban megjelent Mic Atlas de Plante szerkesztők, akik bizonyos csalá­doknál, növényfajtáknál túlrészletez­ték a dolgokat, csak szegfűfélék­ből 15 kapott helyet az atlaszban, de nem szorítottak helyet sok más hasznos növénynek. Jó volna úgy összeállítani egy ilyen könyvet, hogy szerepeljenek benne a gabo­nafélék, a gombák, az erdeinkben fellelhető összes fák, a gyomok stb. Másik javaslatom, hogy a ma­gyar, a latin és a román elnevezés mellé írják be legalább zárójelbe az illető növény népi elnevezé­seit is. Lám, a szakácskönyvtől eljutot­tam a növénytanig. De mennyi hasonló kiadványra van szüksé­günk.­ MARKÓ IMRE Előadói személyiségek-e a falu személyiségei? Falujáró emlékeim közt megra­gadt az egyik község kultúrigazga­tó jártak nagyotmondása: „Hozzánk csakis kiváló személyiségek járnak. Minden szimpoziont, előadást ko­lozsvári, vásárhelyi, sőt fővárosi „nevek“ tartanak... mert ugye eb­ben a faluban nincs, aki megfelel­ne hasonló célokra.“ Én emlékszem írók és ugyanannak a falunak a találkozására, amikor cirkalmas, keresett és végetérni nem akaró ti­rádákkal mutatták be a meghívott személyiségeket az összesereglett földműveseknek, s a kötelező meg­jelenés ellenére is csak elhanyagol­ható számú értemiséginek. A híg­­levű köszöntő után a meghívottak maguk is kezdték nem érteni, hogy: kicsodák, miért is jöttek tulajdon­képpen — nem beszélve a „vendég­koszorúról, a nagybecsű hallgatók­ról", kik tátott szájjal, süket fü­lekkel mocorogtak a helyükön s azon gondolkoztak: Uramisten, mi lesz ebből?... Mit akarnak ezek? Filmezni kellett volna a meg­könnyebbülést, amikor végre szó­hoz jutva meggyőződhettek, hogy a tisztelt elvtársakat, a kedves ven­dégeket s a többieket, bár ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ők, mégis meg lehet érteni. Így oldódott fel lassanként a távolság, s megenyhül­­ten tapasztalhattuk, hogy minden-­­­kinek akad mondanivalója, kérdése, javaslata: mit hogyan kellene, le­hetne. S jó volt ez így még akkor is, ha a beszélgetés elkalandozott a kizárólagos irodalmi vonatkozások­tól, mert meggyőződésem, hogy a találkozón mindenki nyert... Emlékszem egy traktoristára, aki azt kérdezte: kihez kellene folya­modni, hogy az általános iskola ki­­lenc-tizedikesei közel férkőzhesse­nek a traktorhoz, mert ő szívesen oktatná őket a traktorvezetés csín­­jára-bínjára, a mezőgazdasági gé­pek kezelésére, ismeretére. Az er­dész kirándulásokat javasolt, igaz, ami igaz, neki kötelessége is lenne valamit tenni az erdővédelem kö­rül, de hát a kirándulók sem jár­nának rosszul, sok titka van az erdőnek, össze kellene kötni a kel­lemest a hasznossal... A milicista a törvényismertetés fontosságáról beszélt, s ha a község vezetősége úgy gondolná, hát ő mesélhetne ilyesmiről. Eltöprengtem az emberek és ja­vaslataik, igyekezetük felett. Való­ban úgy lenne, hogy a falunak minden esetben importálnia kell a tudás, az ismeretek, a szép elő­adóit? Félreértés ne essék, adott esetben tényleg szükséges a szak­emberek, írók jelenléte faluhelyen is, megtisztelő ez mind a falu, mind a tudományos vagy irodalmi sze­mélyiség számára. Számomra vi­szont érthetetlen, hogy miért kell „kívülről“ várni mindent, amikor a falu ténylegesen rendelkezik o­­lyan erőkkel, akiket ilyen célokra hasznosítani lehetne, kellene. Jól tudom azt is, hogy számos község­ben, faluban így történik ez. Jó lenne, ha mindenütt gyakorlattá válna, szót kapnának, sokkal több szóhoz jutnának a falu személyisé­gei is... gali. Péter A HÉT, III. ÉVF., 25. SZÁM Államszervezetünk felépítése és nomenklatúrája­ ­. Ministerul Industriei Construcţiilor de Maşini — Gépgyártóipari Minisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul mijloacelor de transporturi rutiere şi maşini agricole — Közúti Szállító­eszközök és Mezőgazdasági Gépek Főosztálya — Departamentul maşini-unelte, mecanică fină şi aeronautică — A Szerszámgépek, a Finom­­mechanika és a Légihajózás Főosztálya — Departamentul maşini grele şi utilaj tehno­logic — A Nehézgépek és a Technológiai Fel­szerelés Főosztálya — Departamentul industriei electrotehnice şi electronice — Elektrotechnika- és Elektroni­kaipari Főosztály — Departamentul comercial — Kereskedelmi Főosztály A minisztérium alárendeltségében működik: Oficiul de documentare şi publicaţii tehnice — Műszaki Dokumentációk és Kiadványok Hivatala 9. Ministerul Industriei Chimice — Vegyipari Mi­nisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul mecano-energetic şi de auto­matizare — Mechanikai-Energetikai és Auto­matizálási Főosztály 10. Ministerul Transporturilor şi Telecomunicaţiilor — Szállítás- és Távközlésügyi Minisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul căilor ferate — Vasúti Főosz­tály — Departamentul transporturilor rutiere şi na­vale — Közúti és Hajószállítási Főosztály — Departamentul poştelor şi telecomunicaţiilor — Posta- és Távközlésügyi Főosztály — Consiliul aviaţiei civile — Polgári Repülési Tanács 11. Ministerul Industriei Uşoare — Könnyűipari Minisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul industriei textile — Textilipa­ri Főosztály — Departamentul industriei tricotajelor şi con­fecţiilor — Kötöttáru- és Konfekcióipari Fő­osztály — Departamentul industriei bunurilor de con­sum din piele, cauciuc şi mase plastice — Bőr-, Gumi- és Műanyagfogyasztási cikkek Iparának Főosztálya — Departamentul industriei utilajelor textile, ar­ticolelor casnice, sticlei şi ceramicii fine — Textilfelszerelések, Háztartási Cikkek, Üveg és Finomkerámia Iparának Főosztálya — Departamentul comercial — Kereskedelmi Fő­osztály 12. Ministerul Minelor, Petrolului şi Geologiei — Bányaügyi, Kőolajügyi és Geológiai Miniszté­rium Ennek keretében működik: — Departamentul geologiei — Geológiai Főosz­tály Ennek alárendeltségében működik: — Muzeul republican al petrolului — Köztársa­sági Kőolajipari Múzeum — Inspecţia de stat geologică­ minieră — Geoló­giai­ Bányászati Állami Felügyelőség 13. Ministerul Energiei Electrice — Villamosenergia­ügyi Minisztérium 14. Ministerul Construcţiilor Industriale — Ipari Építkezések Minisztériuma 15. Ministerul Economiei Forestiere şi Materialelor de Construcţii — Erdőgazdasági és Építőanyag­ipari Minisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul silviculturii — Erdőgazdasági Főosztály — Departamentul industriei lemnului — Faipari Főosztály — Departamentul industriei materialelor de construcţii — Építőanyagipari Főosztály 16. Ministerul Agriculturii, Industriei Alimentare şi Apelor — Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Víz­ügyi Minisztérium Ennek keretében működik: — Departamentul agriculturii de stat — Állami Mezőgazdasági Főosztály — Departamentul agriculturii cooperatiste şi al gospodăriilor populaţiei — A Szövetkezeti Mezőgazdaság és a Lakosság Gazdaságainak Főosztálya — Departamentul industriei alimentare — Élel­miszeripari Főosztály — Departamentul îmbunătăţirilor funciare — Talajjavítási Főosztály — Consiliul naţional al apelor — Országos Víz­ügyi Tanács 17. Ministerul Turismului — Turisztikai Miniszté­rium Ennek keretében tanácsadó szervként működik a: — Consiliul Turismului — Turisztikai Tanács A minisztérium támogatja a: — Biroul de turism pentru tineret — Ifjúsági Turisztikai Iroda tevékenységét 18. Ministerul Sănătăţii — Egészségügyi Miniszté­rium Ennek keretében működik: — Inspectoratul sanitar de stat central — Köz­ponti Állami Egészségügyi Felügyelőség A minisztérium alárendeltségében működik: — Editura medicală — Orvosi Kiadó — Centrul de documentare medicală — Orvosi Dokumentációs Központ (Folytatjuk)

Next