A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
* 17 A Román Kommunista Párt Országos Konferenciája elé Gazdasági struktúra és fejlődés (A tanulmány befejező része) A mezőgazdaság fejlesztésének Irányvonalai alapján, amelyeket a párt az 1966—1971-es időszakban tisztázott, és az ésszerű vízgazdálkodásra, az öntözési munkálatok kiterjesztésére, a gátépítésekre, a lecsapolási, illetve a talaj erózióját megakadályozó munkálatokra, valamint a zootechnika fejlesztésére és az állattenyésztés növelésére vonatkozó nemzeti programokban konkretizált, továbbá a jelenlegi ötéves terv és az 1980—1990-re vonatkozó fejlődési irányelvek szerint az anyagi alap figyelemreméltóan meg fog növekedni, másrészt a mezőgazdasági termelés az eddiginél nagyobb mértékben fog fejlődni. Így az 1971—1975-ös időszakban a mezőgazdasági össztermelés (illetve az ez időszakban elért középértékek) 36—49%-kal fog növekedni az 1966—1970-es évek középértékéhez képest. Ez azt jelenti, hogy az évi növekedési ütem a mezőgazdaságban megközelíti a 6,3—8,3%-ot, az iparban pedig a 11—12%-ot A mezőgazdasági termelés növekedési ütemének az ipari termelés növekedési üteméhez való közelítése a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése szakaszának minőségileg új sajátossága. E tulajdonságának következetes megnyilvánulásaképpen eltűnik majd a mezőgazdaság lemaradása, aminek következtében fokozottabb mértékben fog hozzájárulni hazánk gazdasági és társadalmi haladásához. Egy másik jellemző sajátosság, amely nemzetgazdaságunk jelenlegi fejlődési szakaszában hatni fog, a mezőgazdasági munka termelékenységének az ipariéhoz viszonyított gyorsabb növekedése. Míg az 1950—1970-es időszakban egy ipari alkalmazott munkájának a termelékenysége 1,6-szeresen haladta meg egy mezőgazdasági dolgozóét, az elkövetkező időszakban a helyzet teljesen megváltozik. Most éppenséggel a mezőgazdasági munka termelékenységének a dinamikája fogja meghaladni az ipari munka termelékenységének dinamikáját (bizonyos számítások szerint 1,5-szeresen). Ez a folyamat elsősorban azért jelentős, mert hozzájárul ahhoz, hogy a gazdaság két alapvető ágában foglalkoztatott munkaerő által létrehozott átlagos anyagi érték mennyisége közeledjék egymáshoz. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok helyzetének elemzése azt mutatja, hogy ez a folyamat már régebben végbement, s a mezőgazdaságban alkalmazott munkaerő által termelt átlagérték bizonyos esetekben egyenlő az ipari munkaerő által létrehozott átlagértékkel, vagy éppenséggel túl is haladja azt. Az OCDE tagországok némelyikében — mint például Hollandia, Belgium, Anglia és Ausztrália — a mezőgazdasági munkaerő aránya közel egyenlő a mezőgazdaságnak a hazai bruttó termék (HBT) előállításához való hozzájárulásával. Az OCDE más tagállamaiban kedvezőtlenebb az arány; a mezőgazdaságnak a HBT-hez való hozzájárulása a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság arányszámának a fele, vagy még ennél is kisebb.1 * * 1 Nálunk, ahol az ipari munkásra jutó érték sokkal nagyobb a mezőgazdasági munkásra jutónál, az illető értékek közeledése viszonylag hosszabb időszak múltán, feltehetőleg az 1990-es években fog megvalósulni. Noha a nemzeti jövedelem kiszámítási módja eltorzíthatja az iparban és a mezőgazdaságban létrehozott nettó termék valóságos volumenét (mégpedig a mezőgazdaság rovására), az említett, az aktív lakosságra vonatkoztatott mutatószámoknak a különbsége rendkívül nagy. Ilyenformán a mezőgazdaság (az erdőgazdálkodást is beleszámítva) hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1970-ben csak 20%, a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő viszont 49%. Ezzel szemben a két mutatószám az iparban 60%, illetve 23%. A mezőgazdasági és ipari munka termelékenységének egymáshoz való közelítésével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy ennek különleges szerepe lesz a mezőgazdasági termelés abszolút mennyiségének növelésében, ami kedvező hatást gyakorol az egész gazdaságra. Azt is szem előtt tartjuk, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság arányszáma nálunk sokkal nagyobb lesz, mint a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban. Bizonyos becslések szerint 1990 körül a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság 20% alatt lesz, és a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség viszonylag magasabb arányszámának következményeképpen nagyobb kellene legyen a mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása is. Ez azonban csak akkor lesz elérhető, ha a növénytermesztés gyorsabb, és az állattenyésztés még gyorsabb fejlődésére fordított erőfeszítések oly módon sokszorozódnak meg, hogy az állattenyésztés aránya túlhaladja a mezőgazdasági össztermelés 60%-át (az 1970-es 41,2%-kal szemben). A mezőgazdasági termelés irányítása, akárcsak az iparié is, megköveteli a tudományos-műszaki forradalom és a lakosság jövőbeli igényeinek az előrejelzését. Főleg a lakosság jövedelem-növekedésének a mezőgazdasági termékekkel szembeni keresletre gyakorolt hatását tartjuk szem előtt. A húsfogyasztásnak (beleértve a marhahúst is), valamint a tejtermékek, a zöldségfélék és gyümölcsök fogyasztásának gyorsabb növekedésére utalunk. Másrészt ismernünk kell a mezőgazdasági termékek iránt a világpiacon mutatkozó jövőbeni keresletet is. Azért mutattunk rá minderre, mert az a véleményünk, hogy a mezőgazdaság jelentékenyebben járulhat hozzá hazai exportunkhoz, a devizaszerzéshez és a fizetési mérleg kiegyenlítéséhez. Gyakran megtörténik, hogy a mezőgazdasági termékek megtérülésének kurzusa sokkal jobb, mint az ipari termékeké. Megemlítjük, hogy a rendkívüli mértékben iparosított Egyesült Államok összexportjának 28%-a mezőgazdasági termék (1957—1961- ben), 1962—1966-ban pedig 22%.» Hollandiában ez az arány 1970-ben 24,3%, Franciaországban pedig 15,6% (az 1960-as 13,4%-kal szemben).34 Figyelemreméltó, hogy Franciaország élelmiszeripari termék-, ital- és dohányexportja 1960—1970 között abszolút értékben megháromszorozódott, Hollandiáé pedig a 2,5-szeresére nőtt. A FAO és az OCDE előrejelzései szerint a világpiacon, de különösképpen a nyugat-európai piacon hiány fog mutatkozni marhahúsban (a borjút is beleértve) és másodlagos gabonában, illetve takarmánykukoricában. A jelenlegi szakaszban főleg az anyagi alap kiterjesztése és korszerűsítése biztosítja mezőgazdaságunk fejlődési irányának betartását, növekedésének magas ütemét. 1975-re gyakorlatilag biztosított lesz a mezőgazdasági munkálatok komplex gépesítése; hektáronként 180—190 kg műtrágya kerül művelésbe és ez az adag 1980-ban éri el a maximális mennyiséget. 1975-ig 2,1 millió hektárt látnak el öntözőberendezéssel. Így az öntözött terület az 5—5,5 millió hektárt, vagyis a megművelt terület felét éri el. Ennek a szintnek az elérése azonban jelentős anyagi erőfeszítéseket követel. Figyelmet érdemel az a tény, hogy az ötéves terv által előirányzott mezőgazdasági befektetés (a mezőgazdasági gépgyártással, műtrágyagyártással, mezőgazdasági építőanyagokkal együtt) nettó termelésben eléri a 31%-ot; ez az arány megközelíti a nemzetgazdaság felhalmozási rátáját.5 * A befektetések ilyen, az előző ötéves tervekhez viszonyítva nagyobb mértékű növekedése a termelési alapok, különösképpen az állóalapok növekedését fogja eredményezni. Fejlett országokban előforduló példák alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az egy mezőgazdasági munkásra jutó termelési alapok nagysága meg fogja közelíteni az egy ipari munkásra jutó termelési alapokét. Ez felveti maximális hatékonyságú kihasználásuknak, a káderek időbeni felkészítésének, valamint a termelés társadalmi viszonyai folytonos tökéletesítésének a problémáját. Ha pedig a mezőgazdaságnak a jövő- re vonatkozó munkaerő-szükségletét elemezzük, kettősséget veszünk észre. Egyrészt megállapíthatjuk, hogy a közép- és felsőfokú mezőgazdasági oktatás évről évre szállítja a mezőgazdaság folytonos fejlődéséhez szükséges vezető kádereket, másrészt megfigyelhető az a folyamat is, hogy a legjobb képesítésű fiatalok, akiknek közvetlenül részt kellene venniük a mezőgazdasági munkálatokban, szelektív módon kiválnak a mezőgazdaságból. Ez a tendencia, perspektivikusan tekintve, érzékenyen érintheti a munkaerő minőségét, és negatív következményekkel járhat a termelékenységre és a hatékonyságra. A társadalmi struktúrákat pedig úgy kell kigondolnunk, hogy azok állandóan szabad teret biztosítsanak a modern technikák bevezetésének és hatékony használatának. Ahogyan arra már rámutattunk, a gazdaság fejlesztése és korszerűsítése a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének alkotóeleme. Ez nagyon fontos tény, amely rányomja bélyegét a modern gazdaság megteremtésének a módjára. jelenlegi és jövőbeni nemzetgazdaságunk — szocialista jellegének megfelelően — a lakosság anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének van alárendelve. Hasznos lenne egy olyan vita megszervezése, amelyen a lakosság jövőbeni életszínvonalát körvonalaznák; érdemes lenne ez alkalommal felmérni az ún. fogyasztói társadalomra vonatkozó felfogásokat is. Anélkül, hogy a problémában elmélyednénk, csak arra az oldalára szeretnénk utalni, amely — véleményünk szerint — meghatározza a szocialista létfeltételek sajátosságait, a kapitalizmushoz képest. A termelőerők ésszerű, harmonikus területi elosztására, a harmadik szektor — beleszámítva a tudományos, oktatási és kulturális intézményeket — anyagi alapjára gondolunk. A termelőerők ésszerű területi elosztása mind hatékonysági, mind társadalmi kritériumokon alapszik. Ezen a területen értékes tapasztalatokkal rendelkezünk, és ahogyan Nicolae Ceaușescu elvtárs — a gazdaság jövőbeni területi fejlődéséről szólva — rámutatott, a szocialista Románia bizonyos értelemben példáját adhatja annak, hogyan kell szervezetten és tudatosan megoldani a társadalmi fejlődésnek ezt a különösen fontos feladatát. Az ipar fejlődésével egyidejűleg, az ország minden vidéke számára biztosított lesz a megyék, községek és falvak területrendezése; új városok jelennek meg hazánk térképén, az urbanizálódás pedig mélyen behatol a falvak életébe. A kapitalizmusban fennálló helyzettől eltérően így áll elő területi egyensúly mind gazdasági, mind demográfiai vonatkozásban , amely lényeges feltétele annak, hogy az egész lakosság teljében élvezhesse a modern civilizáció jótéteményeit. CONSTANTIN GRIGORESCU Fordította R. L 1 Observateur OCDE, nr- 56, 1972. február, 20—25. oldal. 3 Statistical Abstract of the US, 1970., 779. old. Ez az arány 1967 és 1969 között 22%-ról folyamatosan 16%/o-ra csökkent. 3 A „Statistique Mensuelle“ (piros sorozat) adatainak alapján számított arányok. (1971/10., 24—25. illetve 32— 33. oldal). Figyelemreméltó, hogy a növényi és állati eredetű termékek exportjának növekedése 1960 és 1970 között nagyobb volt, mint az összexporté (2000/1 illetve 160%). Ugyanez tapasztalható Belgiumban és Luxemburgban, amelyek nem agrárországok ugyan, de mezőgazdasági exporttermékeik növekedése 448%/o, az összexport 208%-os növekedésével szemben. 5 Emilian Dobrescu: Corelaţia dintre acumulare si consum, Bukarest, 1971., 113 oldal. « Az USA-ban, 1966-ban, 30 000 dollár volt az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó befektetés, az „átalakító“ ipar kb. 25 000 dollárával szemben (First National City Bank, Monthly Letter, 1966. július, 76. oldal). 7 „Calitatea forţei de muncă şi modernizarea agriculturii“, a Viaţa Economică folyóirat 1970. szeptember 18— 38. (368.) számában, 16— 17. oldal. 8 Nicolae Ceauşescu: Beszéd a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának plenáris ülésén — 1971. március 12. Politikai Kiadó, Bukarest, 1971. TUDOMÁNY László Ákos Kompozíció IL