A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

18 A HÉT, m­. ÉVF., 25. SZÁM SZÁZADUNK E heti Századunkat Georgi Dimitrov emlé­kének szenteljük, születésének 90. évforduló­ja alkalmából. A forradalmár emléke, aki­nek a nevéhez fűződnek a bolgár munkás­ság 1909—1923 évi harcai, az 1923-ban szer­vezett katonai felkelés, az 1933-as lipcsei per, az antifasiszta népfrontmozgalom s vé­gül Bulgária átalakulása szocialista állammá, a dolgozók országává. És szenteljük ezt az ol­dalt Dimitrov, az ember emlékének, akit semmiféle megpróbáltatás nem tudott eltérí­teni népe, a népek szolgálatától. Hazánk dolgozói tisztelettel őrzik a baráti bolgár nép nagy fiának emlékét, és mindent elkövetnek e két nép testvéri együttműködé­sének megszilárdításáért. 1933-ban a hazájában halálra ítélt Dim­it­­rovot a hitleristák megvádolják a Reichstag épületének a felgyújtásával, hogy ily módon ürügyet szolgáltassanak a Német Kommu­nista Párt felszámolására. A per azonban el­lenük­­fordult. Dimitrov bátran és erélyesen leleplezte a nácizmus mélységesen reakciós jellegét, s a vádlottak padját az antifasisz­ta harc szószékévé változtatta. Példamutatá­­sa, kommunistához méltó magatartása örök­ké emlékezetes marad. AZ 1933. SZEPTEMBER 26-I TÁRGYALÁS GYORS- ÍRÓI JEGYZŐKÖNYVÉBŐL Részlet van der Lubbe vádlott kihallgatásából Dimitrov: Tiltakozó nyilatkozatot akarok tenni az ellen, hogy szavaimat a fasiszta sajtó meg­hamisítva adja vissza. Elnök: Megálljunk! Nem kapott szót! Hogy mi­kor van helye nyilatkozattételnek, azt én hatá­rozom meg. Dimitrov: Nyilatkozatot akarok tenni arról, hogy szombaton... Elnök: A nyilatkozatot most nem engedélye­zem. Dimitrov: Megállapítom, hogy megfosztanak a lehetőségtől... Elnök: Nyugalom. Megállapításokra itt nincs joga. Forduljon védőjéhez! Dimitrov: Én magam védem magamat. Elnök­­van der Lubbéhoz, miután a vizsgálati jegyzőkönyvekből felolvasta neki a három ki­sebb gyújtogatás állítólagos lefolyására vonat­kozó részleteket, kérdéseire azonban semmi fe­leletet vagy csak egyszótagos feleleteket ka­pott): Miért hajtotta végre ezt a három gyújto­gatást? Van der Lubbe (hosszabb hallgatás után, tol­mács útján): Saját eszméimből kifolyólag. Elnök: Mit akart ezzel bebizonyítani? Van der Lubbe: Ezt akkor magam sem tud­tam.­ Elnök: Nem nyilvános tiltakozásnak szánta ezt a kapitalizmus ellen? (Van der Lubbe hallgat.) Dimitrov: Érthetetlen, hogy van der Lubbe elő­zőleg a vizsgálóbíró előtt olyan részletes val­lomásokat tett, itt pedig a nyilvános tárgyalá­son hallgat és semmi feleletet nem ad. Ha ő tényleg normális, mint ahogy a szakértő pro­fesszorok állítják, úgy itt csak egy feltevésnek lehet helye (...) Vagy őrült van der Lubbe, vagy normális. Az utóbbi esetben, ha hallgat, úgy ezt a munkásság ellen elkövetett árulásnak ször­nyű súlya alatt teszi. A következő kérdést inté­zem van der Lubbéhoz: Hallotta-e ez az ember valaha is életében az én nevemet? Elnök: Ezt a kérdést nem engedélyezem. Ez nem tartozik ide. Dimitrov (fennhangon van der Lubbéhoz): Mondja meg, mi az igazság? Elnök: Nem a maga dolga kérdezni, a kérdé­seket én teszem fel. (Van der Lubbe hallgat.) AZ 1933. NOVEMBER 4-I TÁRGYALÁS GYORS­ÍRÓI JEGYZŐKÖNYVÉBŐL Részlet Göring kihallgatásából Dimitrov­ Helldorf gróf itt azt vallotta, hogy február 27-én este 11 óra felé ő saját kezdemé­nyezéséből parancsot adott ki a kommunista és szociáldemokrata pártvezérek és funkcionáriu­sok letartóztatására. Kérdem a miniszterelnök urat: beszélt-e annak idején Helldorf gróf Gö­ring úrral ezekre az intézkedésekre vonatkozólag vagy nem? Göring: A kérdésre tulajdonképpen már meg­feleltek. Amint Helldorf gróf a tűzesetről értesült, számára éppúgy, mint valamennyiünk számára, azonnal világos volt, hogy a kommunista párt kezének kell lennie a dologban. Ezért közvetlen környezetében megtette a megfelelő intézkedése­ket. Még egyszer hangsúlyozom azonban: én akkor természetesen behívtam magamhoz a szo­bámba és mondtam neki, hogy kérnem kell őt, bocsássa rendelkezésemre SA-embereit is, mire ő azt válaszolta, hogy ezt részben már el is ren­delte. Ily módon én az általa tett intézkedésért, mely még nem lépett életbe, magamra vettem a felelősséget, s az állam tekintélyével is megerő­sítettem azt. Dimitrov: Én csak azt szeretném tudni, folyt-e személyes megbeszélés Helldorf gróf és Göring miniszterelnök között éjjel 11 és 12 óra között? Göring: Hallotta, amit mondtam: igen, ott volt nálam.­ (...) Dimitrov: Göring miniszterelnök február 28-án interjút adott a birodalmi gyűlés épületének fel­­gyújtásáról, melyben ez áll: van der Lubbe „hol­land kommunistánál“ letartóztatása alkalmával útlevelén kívül egy párttagsági könyvet talál­tak. Honnan tudta akkor Göring miniszterelnök úr, hogy van der Lubbénál párttagsági könyv volt? Göring: Meg kell mondanom, hogy mindeddig nem nagy figyelmet fordítottam erre a perre, il­letve nem olvastam az összes tudósításokat. Csak olykor hallottam arról, hogy ön (Dimitrov­­hoz) különösen ravasz ember. Ezért feltételeztem, hogy a kérdés, melyet most feltett, az ön szá­mára már régen világos, az tudniillik, hogy én ennek az ügynek a kivizsgálásával egyáltalán nem foglalkoztam. Én magam csak nem fogok szaladgálni és nem fogom személyesen kikutatni az emberek zsebeit. Amennyiben Ön (Dimitrovhoz) ezt még nem tudná, megmondhatom önnek: a rendőrség minden súlyos bűntettest megmotoz s nekem jelentést tesz arról, hogy mit talált. Dimitrov: Az a három rendőrtisztviselő, aki van der Lubljét letartóztatta és első ízben ki­hallgatta, egyértelműen vallotta, hogy Lubbénál nem volt párttagsági könyv. Tudni szeretném, honnan jött hát a párttagsági könyvről szóló je­lentés? Göring: Ezt egészen pontosan megmondhatom önnek. Ezt nekem hivatalosan jelentették. Ha azon az éjjel olyan dolgokat is jelentettek, ami­ket hirtelenében talán nem tudtak ellenőrizni, ha például valamelyik tisztviselő jelentésében, va­lakinek a kijelentése alapján, arról volt szó, hogy Lubbénál párttagsági könyv volt s ezt nem lehetett ellenőrizni, és így esetleg ténynek vet­ték, ezt természetesen velem is közölték. Én ezt a jelentést már másnap közöltem a sajtóval, mi­kor a letartóztatottak kihallgatása még nem volt befejezve. A dolog különben önmagába véve tárgytalan, mert itt a tárgyaláson, úgy tudom, megállapítást nyert, hogy van der Lubbénál nem volt párttagsági könyv. Dimitrov: Tanú — miniszterelnök, belügymi­niszter és a birodalmi gyűlés elnöke, márpedig a miniszter felelős a rendőrségért? Göring: Ogy vani Dimitrov: Kérdezem: mit tett belügyminiszter úr február 28-án és az azt követő na­pokon az irányban, hogy a rendőri nyomozás vi­lágosságot derítsen van der Lubbe berlin—hen­­nigsdorfi éjjeli menedékhelyen való tartózkodá­sára s két ottani emberrel való ismeretségére s ily módon az igazi cinkosokat megtalálja? Mit tett az ön rendőrsége ebben az irányban? Göring: Én, mint miniszter, természetesen nem mentem detektív módjára nyomokat szaglászni, erre való a rendőrség. Dimitrov: Miután ön, mint miniszterelnök és belügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy a kommunisták a gyújtogatók, hogy a bűncselek­ményt a Kommunisták Németországi Pártja kö­vette el van der Lubbe külföldi kommunista se­gítségével, nem kellett-e az Ön ilyetén beállítá­sának a rendőri nyomozás, majd pedig a továb­biakban a bírói vizsgálat számára is meghatá­rozott irányvonalul szolgálnia, ami eleve ki kel­lett hogy zárja annak lehetőségét, hogy más utakat keressenek és a birodalmi gyűlés épüle­tének igazi felgyújtóját megtalálják? Göring: A bűnügyi rendőrség számára a tör­vény eleve előírja, hogy a nyomozást minden bűncselekmény esetében az összes irányokban folytatni kell, akárhova vezessenek is azok, min­denütt ahol csak nyomok mutatkoznak. Én ma­gam azonban nem bűnügyi tisztviselő vagyok, hanem felelős miniszter, ezért számomra nem annyira az egyes kis bűntettesek kézre kerítése bírt fontossággal, hanem annak a pártnak, an­nak a világnézetnek a megállapítása, amely a dologért a felelősséget viseli. A bűnügyi rend­őrség minden nyomot felderít, efelől nyugodt le­het. Nekem csak azt kellett megállapítanom: a politikától függetlenül követték-e el ezt a bűn­­cselekményt vagy pedig politikai bűncselek­ményről van-e szó. Én a dolgot politikai bűncse­lekménynek tartottam, és szilárd meggyőződé­sem volt, hogy a tetteseket (Dimitrovhoz for­dulva) az önök pártjában kell keresni, (öklét rázza Dimitrov felé és kiabál): Az Önök pártja gonosztevők pártja, amelyet meg kell semmisí­teni! És ha a bírói vizsgálat ebben az irányban engedte magát befolyásoltatni, úgy csak a he­lyes nyomokon indult el. Dimitrov: Tudomása van-e miniszterelnök úr­nak arról, hogy ez a párt, „amelyet meg kell semmisíteni“, a föld egyhatod részén uralkodik, tudniillik a Szovjetunióban, hogy ennek a Szov­jetuniónak diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatai vannak Németországgal, s hogy a Szovjetunió gazdasági megrendelései a német munkások százezreinek adnak kenyeret? Elnök (Dimitrovhoz): Megtiltom, hogy itt kom­munista propagandát űzzön! Dimitrov: Göring úr űz nemzeti-szocialista pro­pagandán (Göring felé fordulva). Ez a bolsevik világnézet uralkodó világnézet a Szovjetunióban, a világ legnagyobb és legjobb országában, itt Németországban pedig millió és millió híve van a német nép legjobb fiainak személyében. Van-e tudomása... Göring (üvöltve): Megmondom magának, hogy miről van tudomása a német népnek: tudomása van arról, hogy maga itt milyen arcátlanul vi­selkedik, hogy azért jött ide, hogy a birodalmi gyűlés épületét felgyújtsa! Én azonban nem azért vagyok itt, hogy maga, mint valami bíró, kihallgasson és szemrehányásokat tegyen ne­kem! Az én szememben maga a gonosztevő, aki egyenesen az akasztóidra való. Elnök: Dimitrov, már mondtam magának, hogy itt nincs joga kommunista propagandát űzni. Az­tán ne csodálkozzék, ha a tanú úr így elragad­tatja magát. A legszigorúbban megtiltom magá­nak ezt a propagandát. Kizárólag szorosan az ügyre vonatkozó kérdéseket tegyen fel. Dimitrov: Ami engem illet, nagyon meg va­gyok elégedve a miniszterelnök úr válaszával. Elnök: Hogy meg van-e elégedve vagy nem, az engem nem érdekel. Most megvonom magától a szót. Dimitrov: Még egy kérdésem van, szorosan az ügyre vonatkozólag. Elnök (még élesebb hangon): Most megvonom magától a szót. Göring (ordit): Ki innen ezzel a gazemberrel! Elnök (a rendőrökhöz): Vezessék ki! Dimitrov (akit a rendőrtisztviselők már meg­ragadtak): Nyilván fél a kérdéseimtől, miniszter­­elnök úr! Göring (Dimitrov felé kiált): Várjon csak, még kikerül a bíróság jogköréből és a mi kezünkbe kerül! Maga gazember! AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Dimitrov: A birodalmi főügyész úr azt indítvá­nyozta, hogy a bolgár vádlottakat bizonyítékok hiányában mentsék fel. Ez azonban engem egyál­talán nem elégít ki. Nem ilyen egyszerű a dolog. Ez nem oszlatná el a gyanút Nem! A per folya­mán bizonyítást nyert, hogy nekünk a birodalmi gyűlés épületének felgyújtásához semmi közünk, s hogy tehát semmiféle gyanúnak itt helye nincs. Bennünket, bolgárokat, valamint Torglert, nem bizonyítékok hiányában kell felmenteni, hanem azért, mert nekünk, mint kommunistáknak, a kom­munistaellenes cselekedethez semmi közünk nincs és nem is lehetett. Indítványozom a következő határozat megho­zatalát: 1. hogy a birodalmi törvényszék elismeri ebben a cselekményben való ártatlanságunkat és a vád alaptalanságát; ez valamennyiünkre vonatkozik — Torglerra, Popovra és Tanyevre is; 2 van der Lubbét úgy kell tekinteni, mint a munkásosztály ellenségeinek eszközét, akit rú­tul kihasználtak; 3. az ellenünk emelt alaptalan vád bűnös kezdeményezői felelősségre vonan­­dók; 4. ezeknek terhére ítéljen meg a bíróság számunkra kártérítést, elveszett időnkért, meg­rongált egészségünkért és az elviselt szenvedé­sekért. Elnök: Ezeket az úgynevezett indítványait a bíróság az ítélet meghozatalánál tekintetbe fogja venni. Dimitrov: Eljön az az idő, mikor ezeket az in­dítványokat kamatostul keresztül fogják vinni. Ami a Reichstag felgyújtásának tisztázást és az igazi gyújtogatók kilétének megállapítását illeti — ez természetesen az eljövendő proletárdikta­túra népbíróságának a dolga lesz. A XVII. században Galileo Galilei, a fizika megalapítója, szigorú inkvizíciós törvényszék előtt állt, ahol rá, mint eretnekre, halálos ítélet várt. (...) (Az elnök éles szavakkal félbeszakítja Dimit­­rovot, feláll, veszi az iratokat és menni készül.) Dimitrov (tovább beszél): Mi, kommunisták, ma nem kevésbé eltökélten, mint az őrei Galilei, mondhatjuk: És mégis mozog a Föld! A történe­lem kereke előre mozog ...­­ A vizsgálati jegyzőkönyvekben azonban ez áll: „Van der Lubbe kijelentette, hogy a munkásokat akarta ezzel fellázítani, hogy forradalmat csinálja­nak, amíg nem késő, és hogy örül, hogy módjában lesz a bíróság előtt gyújtó beszédet mondani, és így tovább. 2 Hellendorf a tárgyaláson eskü alatt tett vallo­másában tagadta ezt a Göringgel való találkozást.­ ­ A LIPCSEI PER .

Next