A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
18 A HÉT, m. ÉVF., 25. SZÁM SZÁZADUNK E heti Századunkat Georgi Dimitrov emlékének szenteljük, születésének 90. évfordulója alkalmából. A forradalmár emléke, akinek a nevéhez fűződnek a bolgár munkásság 1909—1923 évi harcai, az 1923-ban szervezett katonai felkelés, az 1933-as lipcsei per, az antifasiszta népfrontmozgalom s végül Bulgária átalakulása szocialista állammá, a dolgozók országává. És szenteljük ezt az oldalt Dimitrov, az ember emlékének, akit semmiféle megpróbáltatás nem tudott eltéríteni népe, a népek szolgálatától. Hazánk dolgozói tisztelettel őrzik a baráti bolgár nép nagy fiának emlékét, és mindent elkövetnek e két nép testvéri együttműködésének megszilárdításáért. 1933-ban a hazájában halálra ítélt Dimitrovot a hitleristák megvádolják a Reichstag épületének a felgyújtásával, hogy ily módon ürügyet szolgáltassanak a Német Kommunista Párt felszámolására. A per azonban ellenükfordult. Dimitrov bátran és erélyesen leleplezte a nácizmus mélységesen reakciós jellegét, s a vádlottak padját az antifasiszta harc szószékévé változtatta. Példamutatása, kommunistához méltó magatartása örökké emlékezetes marad. AZ 1933. SZEPTEMBER 26-I TÁRGYALÁS GYORS- ÍRÓI JEGYZŐKÖNYVÉBŐL Részlet van der Lubbe vádlott kihallgatásából Dimitrov: Tiltakozó nyilatkozatot akarok tenni az ellen, hogy szavaimat a fasiszta sajtó meghamisítva adja vissza. Elnök: Megálljunk! Nem kapott szót! Hogy mikor van helye nyilatkozattételnek, azt én határozom meg. Dimitrov: Nyilatkozatot akarok tenni arról, hogy szombaton... Elnök: A nyilatkozatot most nem engedélyezem. Dimitrov: Megállapítom, hogy megfosztanak a lehetőségtől... Elnök: Nyugalom. Megállapításokra itt nincs joga. Forduljon védőjéhez! Dimitrov: Én magam védem magamat. Elnökvan der Lubbéhoz, miután a vizsgálati jegyzőkönyvekből felolvasta neki a három kisebb gyújtogatás állítólagos lefolyására vonatkozó részleteket, kérdéseire azonban semmi feleletet vagy csak egyszótagos feleleteket kapott): Miért hajtotta végre ezt a három gyújtogatást? Van der Lubbe (hosszabb hallgatás után, tolmács útján): Saját eszméimből kifolyólag. Elnök: Mit akart ezzel bebizonyítani? Van der Lubbe: Ezt akkor magam sem tudtam. Elnök: Nem nyilvános tiltakozásnak szánta ezt a kapitalizmus ellen? (Van der Lubbe hallgat.) Dimitrov: Érthetetlen, hogy van der Lubbe előzőleg a vizsgálóbíró előtt olyan részletes vallomásokat tett, itt pedig a nyilvános tárgyaláson hallgat és semmi feleletet nem ad. Ha ő tényleg normális, mint ahogy a szakértő professzorok állítják, úgy itt csak egy feltevésnek lehet helye (...) Vagy őrült van der Lubbe, vagy normális. Az utóbbi esetben, ha hallgat, úgy ezt a munkásság ellen elkövetett árulásnak szörnyű súlya alatt teszi. A következő kérdést intézem van der Lubbéhoz: Hallotta-e ez az ember valaha is életében az én nevemet? Elnök: Ezt a kérdést nem engedélyezem. Ez nem tartozik ide. Dimitrov (fennhangon van der Lubbéhoz): Mondja meg, mi az igazság? Elnök: Nem a maga dolga kérdezni, a kérdéseket én teszem fel. (Van der Lubbe hallgat.) AZ 1933. NOVEMBER 4-I TÁRGYALÁS GYORSÍRÓI JEGYZŐKÖNYVÉBŐL Részlet Göring kihallgatásából Dimitrov Helldorf gróf itt azt vallotta, hogy február 27-én este 11 óra felé ő saját kezdeményezéséből parancsot adott ki a kommunista és szociáldemokrata pártvezérek és funkcionáriusok letartóztatására. Kérdem a miniszterelnök urat: beszélt-e annak idején Helldorf gróf Göring úrral ezekre az intézkedésekre vonatkozólag vagy nem? Göring: A kérdésre tulajdonképpen már megfeleltek. Amint Helldorf gróf a tűzesetről értesült, számára éppúgy, mint valamennyiünk számára, azonnal világos volt, hogy a kommunista párt kezének kell lennie a dologban. Ezért közvetlen környezetében megtette a megfelelő intézkedéseket. Még egyszer hangsúlyozom azonban: én akkor természetesen behívtam magamhoz a szobámba és mondtam neki, hogy kérnem kell őt, bocsássa rendelkezésemre SA-embereit is, mire ő azt válaszolta, hogy ezt részben már el is rendelte. Ily módon én az általa tett intézkedésért, mely még nem lépett életbe, magamra vettem a felelősséget, s az állam tekintélyével is megerősítettem azt. Dimitrov: Én csak azt szeretném tudni, folyt-e személyes megbeszélés Helldorf gróf és Göring miniszterelnök között éjjel 11 és 12 óra között? Göring: Hallotta, amit mondtam: igen, ott volt nálam. (...) Dimitrov: Göring miniszterelnök február 28-án interjút adott a birodalmi gyűlés épületének felgyújtásáról, melyben ez áll: van der Lubbe „holland kommunistánál“ letartóztatása alkalmával útlevelén kívül egy párttagsági könyvet találtak. Honnan tudta akkor Göring miniszterelnök úr, hogy van der Lubbénál párttagsági könyv volt? Göring: Meg kell mondanom, hogy mindeddig nem nagy figyelmet fordítottam erre a perre, illetve nem olvastam az összes tudósításokat. Csak olykor hallottam arról, hogy ön (Dimitrovhoz) különösen ravasz ember. Ezért feltételeztem, hogy a kérdés, melyet most feltett, az ön számára már régen világos, az tudniillik, hogy én ennek az ügynek a kivizsgálásával egyáltalán nem foglalkoztam. Én magam csak nem fogok szaladgálni és nem fogom személyesen kikutatni az emberek zsebeit. Amennyiben Ön (Dimitrovhoz) ezt még nem tudná, megmondhatom önnek: a rendőrség minden súlyos bűntettest megmotoz s nekem jelentést tesz arról, hogy mit talált. Dimitrov: Az a három rendőrtisztviselő, aki van der Lubljét letartóztatta és első ízben kihallgatta, egyértelműen vallotta, hogy Lubbénál nem volt párttagsági könyv. Tudni szeretném, honnan jött hát a párttagsági könyvről szóló jelentés? Göring: Ezt egészen pontosan megmondhatom önnek. Ezt nekem hivatalosan jelentették. Ha azon az éjjel olyan dolgokat is jelentettek, amiket hirtelenében talán nem tudtak ellenőrizni, ha például valamelyik tisztviselő jelentésében, valakinek a kijelentése alapján, arról volt szó, hogy Lubbénál párttagsági könyv volt s ezt nem lehetett ellenőrizni, és így esetleg ténynek vették, ezt természetesen velem is közölték. Én ezt a jelentést már másnap közöltem a sajtóval, mikor a letartóztatottak kihallgatása még nem volt befejezve. A dolog különben önmagába véve tárgytalan, mert itt a tárgyaláson, úgy tudom, megállapítást nyert, hogy van der Lubbénál nem volt párttagsági könyv. Dimitrov: Tanú — miniszterelnök, belügyminiszter és a birodalmi gyűlés elnöke, márpedig a miniszter felelős a rendőrségért? Göring: Ogy vani Dimitrov: Kérdezem: mit tett belügyminiszter úr február 28-án és az azt követő napokon az irányban, hogy a rendőri nyomozás világosságot derítsen van der Lubbe berlin—hennigsdorfi éjjeli menedékhelyen való tartózkodására s két ottani emberrel való ismeretségére s ily módon az igazi cinkosokat megtalálja? Mit tett az ön rendőrsége ebben az irányban? Göring: Én, mint miniszter, természetesen nem mentem detektív módjára nyomokat szaglászni, erre való a rendőrség. Dimitrov: Miután ön, mint miniszterelnök és belügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy a kommunisták a gyújtogatók, hogy a bűncselekményt a Kommunisták Németországi Pártja követte el van der Lubbe külföldi kommunista segítségével, nem kellett-e az Ön ilyetén beállításának a rendőri nyomozás, majd pedig a továbbiakban a bírói vizsgálat számára is meghatározott irányvonalul szolgálnia, ami eleve ki kellett hogy zárja annak lehetőségét, hogy más utakat keressenek és a birodalmi gyűlés épületének igazi felgyújtóját megtalálják? Göring: A bűnügyi rendőrség számára a törvény eleve előírja, hogy a nyomozást minden bűncselekmény esetében az összes irányokban folytatni kell, akárhova vezessenek is azok, mindenütt ahol csak nyomok mutatkoznak. Én magam azonban nem bűnügyi tisztviselő vagyok, hanem felelős miniszter, ezért számomra nem annyira az egyes kis bűntettesek kézre kerítése bírt fontossággal, hanem annak a pártnak, annak a világnézetnek a megállapítása, amely a dologért a felelősséget viseli. A bűnügyi rendőrség minden nyomot felderít, efelől nyugodt lehet. Nekem csak azt kellett megállapítanom: a politikától függetlenül követték-e el ezt a bűncselekményt vagy pedig politikai bűncselekményről van-e szó. Én a dolgot politikai bűncselekménynek tartottam, és szilárd meggyőződésem volt, hogy a tetteseket (Dimitrovhoz fordulva) az önök pártjában kell keresni, (öklét rázza Dimitrov felé és kiabál): Az Önök pártja gonosztevők pártja, amelyet meg kell semmisíteni! És ha a bírói vizsgálat ebben az irányban engedte magát befolyásoltatni, úgy csak a helyes nyomokon indult el. Dimitrov: Tudomása van-e miniszterelnök úrnak arról, hogy ez a párt, „amelyet meg kell semmisíteni“, a föld egyhatod részén uralkodik, tudniillik a Szovjetunióban, hogy ennek a Szovjetuniónak diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatai vannak Németországgal, s hogy a Szovjetunió gazdasági megrendelései a német munkások százezreinek adnak kenyeret? Elnök (Dimitrovhoz): Megtiltom, hogy itt kommunista propagandát űzzön! Dimitrov: Göring úr űz nemzeti-szocialista propagandán (Göring felé fordulva). Ez a bolsevik világnézet uralkodó világnézet a Szovjetunióban, a világ legnagyobb és legjobb országában, itt Németországban pedig millió és millió híve van a német nép legjobb fiainak személyében. Van-e tudomása... Göring (üvöltve): Megmondom magának, hogy miről van tudomása a német népnek: tudomása van arról, hogy maga itt milyen arcátlanul viselkedik, hogy azért jött ide, hogy a birodalmi gyűlés épületét felgyújtsa! Én azonban nem azért vagyok itt, hogy maga, mint valami bíró, kihallgasson és szemrehányásokat tegyen nekem! Az én szememben maga a gonosztevő, aki egyenesen az akasztóidra való. Elnök: Dimitrov, már mondtam magának, hogy itt nincs joga kommunista propagandát űzni. Aztán ne csodálkozzék, ha a tanú úr így elragadtatja magát. A legszigorúbban megtiltom magának ezt a propagandát. Kizárólag szorosan az ügyre vonatkozó kérdéseket tegyen fel. Dimitrov: Ami engem illet, nagyon meg vagyok elégedve a miniszterelnök úr válaszával. Elnök: Hogy meg van-e elégedve vagy nem, az engem nem érdekel. Most megvonom magától a szót. Dimitrov: Még egy kérdésem van, szorosan az ügyre vonatkozólag. Elnök (még élesebb hangon): Most megvonom magától a szót. Göring (ordit): Ki innen ezzel a gazemberrel! Elnök (a rendőrökhöz): Vezessék ki! Dimitrov (akit a rendőrtisztviselők már megragadtak): Nyilván fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr! Göring (Dimitrov felé kiált): Várjon csak, még kikerül a bíróság jogköréből és a mi kezünkbe kerül! Maga gazember! AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Dimitrov: A birodalmi főügyész úr azt indítványozta, hogy a bolgár vádlottakat bizonyítékok hiányában mentsék fel. Ez azonban engem egyáltalán nem elégít ki. Nem ilyen egyszerű a dolog. Ez nem oszlatná el a gyanút Nem! A per folyamán bizonyítást nyert, hogy nekünk a birodalmi gyűlés épületének felgyújtásához semmi közünk, s hogy tehát semmiféle gyanúnak itt helye nincs. Bennünket, bolgárokat, valamint Torglert, nem bizonyítékok hiányában kell felmenteni, hanem azért, mert nekünk, mint kommunistáknak, a kommunistaellenes cselekedethez semmi közünk nincs és nem is lehetett. Indítványozom a következő határozat meghozatalát: 1. hogy a birodalmi törvényszék elismeri ebben a cselekményben való ártatlanságunkat és a vád alaptalanságát; ez valamennyiünkre vonatkozik — Torglerra, Popovra és Tanyevre is; 2 van der Lubbét úgy kell tekinteni, mint a munkásosztály ellenségeinek eszközét, akit rútul kihasználtak; 3. az ellenünk emelt alaptalan vád bűnös kezdeményezői felelősségre vonandók; 4. ezeknek terhére ítéljen meg a bíróság számunkra kártérítést, elveszett időnkért, megrongált egészségünkért és az elviselt szenvedésekért. Elnök: Ezeket az úgynevezett indítványait a bíróság az ítélet meghozatalánál tekintetbe fogja venni. Dimitrov: Eljön az az idő, mikor ezeket az indítványokat kamatostul keresztül fogják vinni. Ami a Reichstag felgyújtásának tisztázást és az igazi gyújtogatók kilétének megállapítását illeti — ez természetesen az eljövendő proletárdiktatúra népbíróságának a dolga lesz. A XVII. században Galileo Galilei, a fizika megalapítója, szigorú inkvizíciós törvényszék előtt állt, ahol rá, mint eretnekre, halálos ítélet várt. (...) (Az elnök éles szavakkal félbeszakítja Dimitrovot, feláll, veszi az iratokat és menni készül.) Dimitrov (tovább beszél): Mi, kommunisták, ma nem kevésbé eltökélten, mint az őrei Galilei, mondhatjuk: És mégis mozog a Föld! A történelem kereke előre mozog ... A vizsgálati jegyzőkönyvekben azonban ez áll: „Van der Lubbe kijelentette, hogy a munkásokat akarta ezzel fellázítani, hogy forradalmat csináljanak, amíg nem késő, és hogy örül, hogy módjában lesz a bíróság előtt gyújtó beszédet mondani, és így tovább. 2 Hellendorf a tárgyaláson eskü alatt tett vallomásában tagadta ezt a Göringgel való találkozást. A LIPCSEI PER .