A Hét, 1974 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-29 / 13. szám

napirenden: 2 Vezércikkünk folytatása az 1. oldalról E történelmi döntéssel társadalmunk sokoldalú fejlesztése keretében szerves egységet képez a Központi Bizottság már­cius 25—26-i plenáris ülésének többi hatá­rozata is. Közös forrásuk a legfelső párt­vezetőség, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtárs körültekintő, a jövőt tudományosan megközelítő politikai gondolkozása és cselekvése. Pártunk szüntelenül, rendsze­resen, mélyrehatóan és sokoldalúan elem­zi politikai, gazdasági és társadalmi való­ságunk dinamikáját. Intézkedéseivel, a leghatékonyabb megoldások felkutatásá­val az alakuló élet mindenkori ritmusát követi, a jövő cselekvéseinek teremt mind szélesebb távlatokat. Az RKP Központi Bizottságának plená­ris ülése ebben a szellemben a párt ve­zető szervei közötti párhuzamosságok ki­küszöbölésére, valamint a párt- és állam­­élet operativitásának és koordinálásának érdekében módosította a szervezeti sza­bályzat 22. szakaszát. Ennek alapján megnő a Végrehajtó Bizottság szerepe és fontossága az egész párt-, gazdasági és társadalmi életben; betöltheti azt a hiva­tását, hogy a KB két plenáris ülése kö­zött az egész tevékenység vezető szerve legyen. Az újonnan létesített Állandó Büró pedig, amelynek tagjai a párt- és állam­élet alapszektorainak vezető káderei lesz­nek, a különböző tevékenységi ágazatok összehangolt, operatív irányítását teszi le­hetővé. A szervezeti szabályzat 22. szaka­szának módosításait jóváhagyás végett a Román Kommunista Párt XI. kongresszusa elé terjesztik. A Központi Bizottság plenáris ülése szervezési-személyi kérdéseket is megol­dott. Közismert tény, hogy pártunk mindig is abból indult ki, hogy a szervezeti for­mák nem csontosodnak meg, hogy azok­nak az élet követelményeihez kell igazod­niuk. Ezt szolgálja a párt erőinek jobb át­csoportosítása a különböző tevékenységi ágazatok között. Ion Gheorghe Maurer elvtárs egészségi állapotára és előrehala­dott korára való tekintettel — tizenhárom évi gyümölcsöző munkásság után — le­vélben kérte felmentését a Minisztertanács elnöki tisztjéből és nyugdíjazását. A Köz­ponti Bizottság eleget tett kérésének, és a miniszterelnöki tisztség betöltésére Ma­nea Mănescu elvtársat, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagját javasolta, amit a Nagy Nemzetgyűlés is magáévá tett Nicolae Ceaușescu elvtárs sikert kívánva mindazoknak, akik a­ vezetésben új beosz­tást kaptak, és akiket felelős állami tiszt­ségek betöltésére javasoltak, hangsúlyoz­ta: „mindnyájunk reményét fejezem ki afö­lött hogy valamennyien — különösen Ma­nea Mănescu elvtárs, de a többi elvtárs is, mert mindegyikükre fontos feladat há­rul — arra törekednek majd, hogy munka­­közösségükkel együtt minél határozottab­ban alkalmazzák a párt általános vona­lát amelynek célja az ország gazdasági és társadalmi fejlesztési programjának megvalósítása, népünk anyagi és szellemi életszínvonalának emelése". Az RKP Központi Bizottságának plená­ris ülése más döntésekkel egyidőben jó­váhagyta a hazánk fasiszta iga alóli fel­szabadulásának 30. évfordulójára vonat­kozó téziseket és intézkedési tervet. A tézisek, amelyeknek a megvalósításán pártunk vezetésével egy egész nép munkálkodik, nem hazánk korszakos ese­ményének elvont történelmi értékelése, hanem a párt ideológiai tevékenységének vezérfonala. Széles körű megvitatása, össznépi alkalmazása a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom építését moz­dítja elő. Az élethez igazítani lépteinket, fogéko­nyan nyomon követni a társadalmunkban végbemenő változásokat, s úgy alakítani minden szinten párt- és államéletünk struktúráit, hogy azok előmozdítsák a fej­lődést — ez zökkenőmentes haladásunk döntő tényezője. Egy ország színe előtt, az ország közvéleményének beavatásával, a szocialista demokrácia szabályai sze­rint zajlik le párt-, állami és közéletünk valamennyi eseménye. Összetartásunk, egy­­ségünk, erőnk hű tükre ez. A szocialista jövőt közelítő út közlekedési törvénye. A Román Kommunista Párt eddigi történel­mi útját teljesítjük ki, az általa vallott és gyakorolt politikát fejlesztjük a minden­kori magasabb követelm­ények spirálisán. Erről vallanak a jelen történelmi napok. VAJNOVSZKI KÁZMÉR 1 Vallomás Romániáról Nicolae Ceaușescu elvtárs nemrég fogadta Mariapia Vecchit, a „fényké­­­­pekben beszélő olasz írónőt", ahogy Eugen Jebeleanu szellemesen és talá­lóan nevezte, aki elhozta hozzánk Romania mondo latino című albumát. A díszes kiállítású könyv az elmúlt év végén jelent meg Olaszországban, Amintore Fanfani előszavával, Eugen Jebeleanu bevezetőjével. Egyik találkozásunk alkalmával va­lamelyik szakmabeli megkérdezte a fotóművésznőtől, hogy mennyi ideig dolgozott az album képanyagán? — Hat hónapig fényképeztem — vála­szolta —, de előbb megtanultam az or­szágot.'T­­ Kiderült így lassanként, hogy egy-egy albumra éveket fordít, még most is, hosszú tapasztalat és gyakorlat után: ez már az ötödik köny­ve. S ebből úgy lett könyv, hogy — ezt Alexandru Balaci professzor, a római Román Könyvtár volt igazgatója mond­ta el — egy évvel ezelőtt az album képeiből kiállítást rendezett Rómában, és a siker egyengette a kiadás útját. Csupa tűz, csupa lendület, csupa lel­kesedés ez a szép olasz asszony, ami­kor a munkájáról, az utazásairól be­szél. Kétszer járta körbe a világot, el­jutott az északi és déli sarkkör közelé­be is ... és mindenütt a szépséget ke­reste. És meg is találta? — Meg — fe­lelte habozás nélkül —, mert minden országban van valami, ami megkülön­bözteti a másiktól, és ez benne a szép... — Ez az igazi művész vallo­mása volt, aki tudja, hogy az egyhan­gúság a szépség és a művészet leg­nagyobb ellensége. Amikor ismét romániai albumára fordult a szó, volt egy érdekes meg­jegyzése: — Ez a sok zöld és fehér... — A könyvet lapozgatva megértettem, hogy a zöld a tájat, a földet jelenti, a fehér pedig mindazt, amit a nép létrehozott rajta, az ősidőktől máig. Ezt sugározzák a színes és fehér-feke­te képek: a történelmi emlékeket, a városokat és falvakat, lakóikat — a ge­nerációk változatos sorában —, és a tájakat, a számunkra olyan jól ismert, de a külföldi fotóművész szemében is meghonosodott hazai tájakat. Mi a legszebb ezeken a képeken? Szavak­kal nehezen lehetne megmagyarázni, mert olyan a fogalom, amely ide kí­vánkozik, és mégis, egyszerűen le kell írni: a melegség. Szép és feledhetetlen ajándékot hozott hazánknak Mariapia Vecchi. P. F. Szellemi városiasodás A múlt év utolsó hónapjaiban je­lentős művelődési események szín­helye volt a Kolozs megyei Hunyad. A városi művelődési tanács ro­mán és magyar tagozattal Népi E­­gyetemet szervezett. Novemberben Fekete Ernő tanár, a Népi Egyetem prorektora tartott vetítettképes elő­adást Dél-Amerikáról, decemberben pedig dr. Koch Ferenc, a Babeș— Bolyai Egyetem docense ugyancsak vetítettképes előadás keretében is­mertette az atomkutatás legújabb eredményeit és diafilmeken mutatta be Göttingen városát, Gauss, Bolyai Farkas, Körösi Csom­a Sándor ta­nulóéveinek színhelyét. Az előadá­sokat neves festőművészek tárlatai egészítik ki. Legutóbb Balázs Péter képeit ismerhette meg a hunyadi közönség, Murádin Jenő műkritikus közreműködésével. A képek között láthatták Kós Károly egyetlen olaj­ban készült arcképét is. A Népi Egyetem műsorában ilyen témákat olvasunk még: Mi újság a csillagos égbolton, Kalotaszeg mű­emlékei, Hunyad város jövője, De­mográfiai robbanás, Korunk táplál­kozási problémái és egyéb témák. Neves kolozsvári előadókat: Gheor­ghe Chișut, dr. Xántus Jánost, Debreceni Lászlót, Faragó Józsefet, Natalia Popát, Raț­u Ludovicot, Keszthelyi Gyulát, író-olvasó talál­kozókon Aurel Ránt, Negoița Iri­náét, Dumitru Mirceát és másokat látta, illetve látja vendégül Hunyad. A másik művelődési esemény sem kevésbé ígéretes. A Filológiai Tudo­mányok Társasága fiókot szervez a városban. Hunyad Kolozs megye legkisebb városa. Lakosainak nagy része ma is földműves és iparos. Tíz egyné­hány éve emelkedett ismét városi rangra. Hunyad nem tartozik a nagy mű­velődési hagyományokkal rendelke­ző erdélyi városok közé. A jelenték­telen jobbágyfalu a Vlegyásza ár­nyékában aludt falutestvéreivel együtt — nem egészen ezer évet. A századvégen azonban a szolga­bíróság és járásbíróság, a Nagyvá­rad—Kolozsvár vasútvonal, az or­szágos vásárok nagy száma a kör­nyező lakosság, sőt távoleső vidékek lakóinak ezreit vonzzák a helység­be. A kézműipar és a kereskedelem rohamosan felvirágzik, városias é­­pületek emelkednek. A templomerőd falait is le kell bontani, hogy he­lyet adjon a vásároknak. Tanult em­berek jelennek meg a városban. A tanítók és tanárok száma 15—20 kö­rül mozog, hiszen most már polgári fiú- és leányiskolája, gazdasági is­métlőiskolája és tanonciskolája is van a kis mezővárosnak. Ekkor, a század utolsó évtizedei­ben fejti ki írói és közéleti tevé­kenységét Gyarmathy Zsigáné, aki a költészet varázsával vonta be kalotaszegi emberek küzdelmes éle­­­tét, s a kalotaszegi varrottast a szó szoros értelmében világhírnévre e­­­r­melte. Az 1890-es év másik művelődési eseménye a Kalotaszeg című hetilap beindítása. Szerkesztője Bölöni László fiatal ügyvéd, „fődolgozótár­sai“ Gyarmathy Zsigáné és Her­mann Antal etnográfus. És ettől kezdve a helyi sajtó, ha búvópatak­ként is, kisebb-nagyobb szünetekkel, de évtizedeken keresztül jelen van a község és a vidék életében. Leg­jelesebb volt Kós Károly ugyancsak Kalotaszeg című lapja kilencszázti­­zenkettőben. A Kalotaszeg már 1890-ben felvett egyik népkönyvtár alapításának kér­dését. Hermann Antal százkötetes adománnyal meg is veti az új nép­könyvtár alapját. Ugyancsak a kilencvenes években merül fel a hunyadi néprajzi mú­zeum felállításának gondolata. Kö­zel öt évtizednek kellett eltelnie, míg a harmincas években Kós Ká­roly kezdeményezésére és hathatós támogatásával meg is valósult.­­ A dal-, zene- és színházkultúra sok érdekes eseményéről is tanús­kodnak e lapok. Már 1889-ben ipa­rosdalkör működik a helységben. A zeneönképzőkör rendszeresen tartja próbáit, s kolozsvári művészek be­vonásával hangversenyeket is ren­dez. Meleg fogadtatásban részesül­nek Hunyadon a vándorszínészek, s mikor ilyenek nincsenek, a helyi if­júság rendez előadásokat. A Kalota­szegi Lap 1908 októberi száma szín­házi estékről számol be. A Bánffy­­hunyadi Hírlap 1909-ben azt a szen­zációt adja olvasói tudtára, hogy ifj. Búzás János és társai megnyi­tották az Apolló mozgóképszínházat „24 lóerős saját dinamóval és pazar fényű villanyvilágítással“. A két világháború közötti Hunyad művelődési tevékenysége főleg az 1890-ben alakult Ipartestület kebe­lében működő HMIÖ (Hunyadi Munkás Ifjúsági Önképzőkör) kere­tében folyt. Ez az önképzőkör 1921- ben alakult és egyesítette a hunyadi magyar, román és zsidó ifjúságot. Gazdag könyvtárában szépirodalmi és szakmai könyvek voltak, nagy látogatottságnak örvendett. Szinte kéthetenként tartottak műkedvelő előadásokat. Ez a Hunyad a felszabadulás után hatalmas lendülettel foghatott kul­turális fejlődésének kiteljesítéséhez. Itt rendezik meg a bábolnai felkelés 510. évfordulóját 1947-ben. Az ün­nepi beszédet Balogh Edgár tartja, este az ifjúság Kós Károly Budai Nagy Antal című színjátékát adja elő a szerző jelenlétében. A hatszáz férőhelyes új művelődési házban sűrűn találnak otthont Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad színé­szei. Színház A kolozsvári Állami Magyar előadásaira bevezették a bérletrendszert. A városi kultúrház az otthona a 31000 kötetes könyv­tárnak, különböző művelődési kö­röknek, képkiállításoknak, író—olva­só találkozóknak. A kultúrotthon kebelében műkö­dő Folklór Együttes a környék ro­mán népszokásait, népdalait és tán­cait gyűjti és ápolja. Ünnepek al­kalmával szerepel, de nagyon gyak­ran száll ki vidékre. Gyakran látogatják Huny­adot ro­mán és magyar művészegyüttesek, főleg Kolozsvárról, Tordáról, Dévá­ról. De talán a legnagyobb lökést eb­ben a fejlődésben az iskolák megso­­kasodása adta. Egy 1889-es kimuta­tás szerint abban az évben 518 ta­nuló látogatta a város iskoláit. Ma Hunyadon közel kétezer tanuló ta­nul. A líceum román kamarakórusa országos hírnévre tett szert. A ma­gyar tagozat színjátszó csoportja balladajátékaival kétszer is országos első lett, megjelent a televízió ka­merái előtt, sőt a külföldet is meg­járta. Természetesen még mindig akad­nak fehér foltok Hunyad művelődé­si lapján. A Művelődési Ház még sok művészi megmozdulásnak adhat helyet. Várja a képzőművészeti kö­rök, hangszeres zenetanulás, idegen nyelvtanfolyamok megindítását. A néprajzi múzeum újbóli megnyitása is a népi értékek mai reneszánszá­nak követelménye. A Művelődési Ház kórusa szép eredményeket ért el, de még ritkán hangzanak fel Kodály és Bartók kórusművei, akik­nek gyűjtőmunkájára a vidéken még sokan emlékeznek. S vajon egy Oc­­tavian Goga és egy Kós Károly ne­vét viselő művelődési egylet nem te­hetne-e sokat a város és a vidék sa­játos művelődési értékeinek felkuta­tásában, feldolgozásában, megőrzésé­ben és terjesztésében? Az említett adatok választ adhat­nak a felvetett kérdésre. Egy isko­laközponttá lett vidéki város életé­ben a magas színvonalú művelődés már nem szenzáció, hanem a tu­datalakulás természetes közege. MORVAY PÁL rátai, és könnyezve hallgat­tuk Domokos Géza búcsúzta­tó szavait, aki akkor szintén méltatta Magda régi és fel­­szabadulás utáni riportjait, mondván, hogy ideje lenne ezeket kötetbe foglalva ki­adni. Azóta öt év telt el és a kötet még nem látott nap­világot, pedig ezzel nemcsak egy kitűnő és korán elhunyt írónak tartozunk, de az olva­sóknak is. GOTTLIEB­ER­,SEBET Bukarest Az emlékezés mellett Meghatottan olvastam Dá­nos Miklós megemlékezését Simon Magda halálának öt­éves évfordulójáról, hiszen mindannyian nagyra becsül­tük ragyogó riportjait, öt évvel ezelőtt ott álltunk ra­vatalánál kortársai, régi ba­ Meghívó Puszta­kamarásra Mielőtt e sorokat ogal­­maztam, tucatnyi gondolat fordult meg fejemben: ho­gyan tudnák minél többek­kel megismertetni Pusztaka­marást? A pár éve vajúdó ötlet ez év elején talált ébresztésre, nem sokkal azután, hogy si­keres bemutató volt Kisira­­toson, Zerinden, Aradon: az Anyám könnyű álmot ígér színpadon is vastapsot ka­pott. A hírt először apám­nak, Gyümölcsoltó Gergely­nek mondtam meg. Isten tudja, miért nem akarta hin­ni, hogy őt színpadon is tud­ják alakítani. „Oda kell ad­ja a színésznek metszőolló­ját“ — tréfálkoztunk vele, s örvendtünk, hogy gondter­helt arcán kisimulnak a rán­cok. Másnap dolgom akadt a faluban, elmentem Berta né­nihez, az író édesanyjához, ket — Meg kellene hívnunk ő­­ide Pusztakamarásra. Igaz, Arad távol van, de nem hinném, hogy ne jönnének el. Igazán szép volna. Jó pár hete, hogy Berta néni a számba adta az ötle­­­tet. Megígértem, utánanézek dolognak, megszerzem Znorovszky Attila címét, se­gít talán ebben A Hét. Várjuk Znorovszki Attila válaszát. Hogy megtelik-e a művelődési otthon vagy sem, nem tudhatjuk, de biztos: csoportostul jönnek majd a közeli falvakból, községek­ből, s nincs kizárva, hogy még távolabbról is. SZÉKELY FERENC Pusztakamarás r

Next