A Hét, 1980 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-04 / 1. szám
NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az első oldalról) történelmi materializmus szellemében elemezve a nemzetközi küzdőtéren bekövetkező nagy változásokat és átalakulásokat, rávilágított arra, hogy egyfelől hovatovább fokozódik a néptömegek, a haladó erők, a népek harca a szabad és független életért, a jólétért, másfelől bővül a gazdasági, a kőolaj- és a pénzügyi válság, elmélyülnek bizonyos ellentmondások, súlyosbodnak a fennálló konfliktusok és újabbak robbannak ki, feszültségi momentumok jelentkeznek, és fokozódik a nemzetközi élet bizonytalansága. Pártunk, e realitásokból kiindulva, a nemzetközi helyzet további súlyosbodásával szemben egyetlen alternatívának tartotta és tartja, hogy le kell mondani az erőszak és a diktátum politikájáról, a más államok belügyeibe való beavatkozásról, a befolyási övezetek és a hegemónia politikájáról, s az összes államok közötti egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés új politikáját kell folytatni. A kongresszus ebben a szellemben világosan leszögezte Románia nemzetközi álláspontját és külpolitikájának irányvonalait a következő időszakra. Hazánk a most záruló esztendőben is a társadalmi haladásért, az enyhülésért és a békéért folytatott forradalmi küzdelem erős osztagaként jelentkezett nemzetközi téren. A jövőben is a leghatározottabban a barátság és az együttműködés politikáját fogjuk folytatni az összes szocialista országok iránt, amelyekhez az új társadalmi rend közös eszményei és céljai fűznek bennünket, a sokoldalú kapcsolatok politikáját a független gazdaságitársadalmi fejlődés útjára lépett népek iránt, s ugyanakkor a békés egymás mellett élés szellemében bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal, a világ összes államaival, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésükre. Egész külpolitikánkat a jövőben is a jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzés mellőzése elveire építjük, s egyben következetesen küzdünk az említett elvek általános érvényesítéséért az egész nemzetközi életben. Akárcsak eddig, továbbra is mindenben hozzájárulunk az európai biztonság megvalósításának ügyéhez. A többi európai néppel együtt cselekvően részt vállalunk a madridi összejövetel jó előkészítéséből, hogy az erőteljesen fellendíthesse a helsinki dokumentumok egységes megvalósítását, a kontinens összes államainak együttműködését és különösen azt, hogy konkrét és hatékony katonai készültségcsökkentési és leszerelési intézkedések történjenek, ami nélkül el sem lehet képzelni a békét és a biztonságot Európában és szerte a világon. Véleményünk szerint az összes európai népek létérdeke megakadályozni újabb rakéták és nukleáris fegyverek felszerelését a kontinensen, az összes európai népek létérdeke mindent megtenni a fegyverkezés enyhítéséért, a világ e térségében összevont óriási fegyvertárak csökkentéséért. A béke ügye szempontjából döntő fontosságú, hogy az összes államok közötti kapcsolatokból kirekesszék az erőszakot és az erőszakkal való fenyegetést, kizárólag politikai, békés úton, az érdekelt felek közötti tárgyalások útján oldják meg a vitás problémákat. Ilyen összefüggésben úgy véljük, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni az átfogó, tartós és igazságos közép-keleti békéért, amely hozza meg Izrael kivonulását a megszállt területekről és a palesztin nép önrendelkezési jogának biztosítását, beleértve saját független államának megalakítását is. Korunk legégetőbb követelménye, az összes népek létfontosságú törekvése a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés. Biztosítva egy olyan egyensúlyt, amely nem veszélyezteti egyik fél biztonságát sem, mindent meg kell tenni a katonai kiadások, a katonai állományok és fegyverzet rendszeres csökkentéséért, az idegen csapatoknak a nemzeti határok közé való visszarendeléséért, a támaszpontok és a katonai tömbök felszámolásáért, egy fegyverek és háborúk nélküli világ megteremtéséért. A napjainkban fegyverkezésre költött óriási alapokat kizárólag a népek gazdasági-társadalmi haladásának biztosítására, az élet szüntelen javítására kell fordítani az egész földkerekségen. Határozottabban fel kell lépni ugyanakkor az emberiségnek még nagy részét sújtó gyengén fejlettség felszámolásáért, az egyenlőtlenség és más népek elnyomása bármely formájának megszüntetéséért, egy új gazdasági világrend megteremtéséért, amely a méltányosság, a teljes egyenlőség viszonyaira épül, és biztosítja az összes országok, különösen az elmaradott országok haladását, megkönnyíti az összes nemzetek akadálytalan hozzájárulását a korszerű civilizáció vívmányaihoz. Az emberiség nagy problémáinak építő megoldása érdekében inkább, mint bármikor, aktívan részt kell vennie a nemzetközi életben minden államnak, tekintet nélkül nagyságára vagy társadalmi berendezkedésére, széleskörűen demokratizálni kell az államközi kapcsolatokat, erősíteni kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét az egyetemes együttműködés, béke és biztonság előmozdításában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a népek, ha együttesen, határozottan és következetesen lépnek fel, megakadályozhatják a nemzetközi légkör súlyosbodását, egy újabb háború kirobbanását, kikényszeríthetik az enyhülés és az együttműködés jegyében fogant új irányzatot a világpolitikában, diadalra vihetik a szabadság és a függetlenség, a béke és a biztonság ügyét a földkerekségen. Kedves elvtársak, barátaink! Tegyünk meg mindent az 1980-as és az egész ötéves terv sikeres teljesítéséért, s egyben a következő ötéves terv alapos előkészítéséért, biztosítva a XII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatai és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló nagyszerű program valóra váltását! Azt kívánjuk, hogy az új esztendő hozzon egyre jelentősebb győzelmet az összes népeknek a haladással és a jóléttel, a szabad fejlődéssel, az együttműködéssel és a békével kapcsolatos törekvéseik megvalósításában! Az új év alkalmából sok sikert, elégtételt és örömet, összes kívánságaik és jobbra-szebbre törekvéseik megvalósulását, jó egészséget és boldogságot kívánok mindenkinek, kedves elvtársak, barátaink! Ezekben az ünnepi pillanatokban a hagyományos jókívánsággal fordulok önökhöz, kedves honfitársak. Boldog új evett Hazánk új esztendeje a munka, a béke, a testvériség jegyében 1979—1980. Esztendők stafétaváltása a legnagyobb teljesítmények és elvárások színvonalán. Hivatalos értékelés és szubjektív számvetés jellemezte egyazon fogalommal az évek „idei" egymásváltását: az optimizmus új esztendeje. Hiszen leghőbb vágyunk valóban ez: biztosnak, jobbnak, szebbnek tudni a jövőt. Már az is biztonságot árasztó, ha azt mondhatjuk, megtettük érte, ami tőlünk telik. S az ország illetékes szavával, évi hiteles mérleg summájaként hangzott ez el. Tisztesség, megbecsülés az országot, népet szolgáló, mindannyiunk jólétét alapozó munkának és minden igaz törekvésnek! De már ez az értékelési szempont is egyben a tényleges gondokat, megoldandó problémákat vonja alapozódó és vágyott derűlátásunk körébe. Hát még ha az ember világban, világ sorsában gondolkozik! Románia mindenki tudomására hozta sokszor — az elmúlt másfél évtizedben különös nyomatékkal —, hogy az egyetemes emberiség-gondok megoldásában érvényesíteni kívánja politikai-erkölcsi erejét, saját elgondolásait és tapasztalatát. Nicolae Ceaușescu elnök koncepciója — ez ma pontos tartalmat fedő gazdag fogalom a világpolitika napi szóhasználatában. Ami lehetne egyszerű diplomáciai gesztus, a külföldi képviseletek vezetőinek újévi fogadása az államfőnél, ez itt Bukarestben és most megint messze túlnőtt a protokoll-kereteken. Románia elnöke a külföldi diplomatákon keresztül az országokhoz és népekhez intézett baráti üzenetet, melyben leszögezte Románia Szocialista Köztársaság megingathatatlanul következetes kiállását az országok új típusú, egyenjogú, a függetlenségen és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolata mellett. Végső fokon ebben látja Románia elnöke a mai világ bonyolult és tovább bonyolódó viszonyai megnyugtató rendezésének lényegét. Nicolae Ceausescu elvtársnak a rádióban és a televízióban elhangzott újévi üzenete az ország bel- és külpolitikájának sarkalatos problémáit tárta mindannyiunk elé — ezek megoldási perspektíváival azt a reményt villantotta fel mindannyiunk számára, amit ugyanazokban a percekben hagyományos jókívánságként egymásnak így fejeztünk ki, és megismételjük most, e helyen is: boldog új évet! Lapként is társadalomban, közügyi felelősséggel gondolkozva elsőnek azt jelezzük az 1980-as új évből, amivel az nyomot hagy közéletünkben, s nemcsak a szó szigorú értelmében vett közéletben, hanem többé-kevésbé a mindannyiunkéban külön-külön is Egy ismét rendkívül igényes tervév sikeres rajtja. Egy továbbra is rendkívül mozgalmasnak ígérkező társadalmi élet elkezdődött folyamatainak intenzív folytatása. Hogy csak a következő hetek politikai naptárlapjaira nyissunk rá: 1980 első negyede a Szocialista Egységfront demokráciánk tömegalapjait szélesíteni hivatott második kongresszusának, valamint e demokrácia megnyilatkozásaként a nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztásoknak az időszaka lesz. Ez események előkészületeinek pillanatnyi állását kitapintandó, hadd hajoljunk vissza egy immár múlt évi, de a múlt évi utolsó számunkat lekésett sajtóhíradáshoz. Nicolae Ceausescu elvtárs elnökletével tartott ülésén az óév utolsó napjaiban elemezte a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának Végrehajtó Burája a saját szervezetek létrehozásáért és az Egységfront-kongresszus előkészítéséért országszerte kibontakozott és most már tetőzéséhez közeledő hatalmas politikai-szervező tevékenységet. Megállapította, hogy addig az időpontig (december 27) a vállalati, falusi, intézményi, városnegyedi Egységfront-szervezetekbe több mint 2 millió 400 ezer állampolgár lépett be és a tagfelvétel tovább tart. Befejeződnek a helyi szervezetek közgyűlései és konferenciái. Rövidesen a megyei konferenciák munkálatait követhetjük figyelemmel. Elemezni fogják a Szocialista Egységfront első kongresszusa óta végzett munkát, határozatokat hoznak a területi gazdasági-társadalmi tervek minél sikeresebb teljesítésére, szervezeti munkájuk tökéletesítésére az Egységfront saját szervezeteit életre hívó pártfőtitkári, elnöki kezdeményezés szellemében. A társadalom minden rétegét megmozgató szervező tevékenység nem mindennapi politikai jelentőségét hangsúlyozza az a hazafias érzelmekről hitet tevő országos visszhang, amelyet a párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz intézett sok-sok távirat s a dolgozók sajtóban, televízióban közölt számtalan nyilatkozata közvetít a párt, annak vezetősége s a közvélemény felé. A haza s a nép javára tevékenykedni, tehát szocialista demokráciánk bővülő szervezeti lehetőségeivel is élni akarás kap hangot napjainkban és lapjainkban abban a számtalan vallomásban, amellyel ez alkalommal is dolgozók szükségesnek tartják az ország bel- és külpolitikája iránti helyeslésüket, gondolataikat és érzelmeiket közölni a párttal és a nyilvánossággal. Ez „ars poeticák" szerzői között érthetően sok az alkotó értelmiségi, s az is természetes, hogy legtöbben — miként az itt közölt vallomás írója is — saját alkotási gondjukat és törekvéseiket kapcsolják be a személyes meggyőződés erejével a szocialista demokráciát fejleszteni hivatott társadalmi mozgások országos áramába. A HÉT Demokrácia — szabadság — bizalom Úgy tudom, a régi világban, az előkelő kínai hölgyek lábát elnyomorították. Nagyon apró cipőbe szorították már kislány korukban a lábfejüket. Az volt az előkelő, ha felnőtt korukban alig tudtak tipegni apró lábaikon. És tipegtek. Nehezen, de léptek egyet-kettőt, használták a lábukat — ha nem is úgy, mint a nép egyszerű leánygyermekei, szabadon, egészségesen, frissen. Elnyomatásban, népellenes diktatúrában is van, lehet művészet. Olyan, mint az egykori előkelő kínai hölgyek lába. Aki egyebet se látott, aki abban nőtt fel, annak természetesnek tűnhet, pedig mélységesen nem az. A természetes állapot nem az elnyomorodottság. Az ember szabadságra született. Szabadság pedig csak demokráciában virágozhat. Demokráciában, a szabadság szellemében tündökölhetnek teljes szépségükben a művészetek, demokráciában nőhet naggyá, egyetemessé a nemzetek irodalma is. Milyen szabadságot igényelhet, igényel magának az író? Tessék megkérdezni tőle. Ne tőlem kérdezzék, hogy Székely Jánosnak mire van, lehet szüksége ahhoz, hogy a legjobbat nyújthassa olvasóinak. Azt se tudom, hogy Herédi Gusztáv miképpen értelmezi az írói szabadságot. (Gondolom azonban, nem lehet véleményeink között alapvető eltérés.) Ha engem kérdeznek, a magam elképzelése felől mindenekelőtt azt mondanám el, mi az, amire nincsen szükségem, mi az, amitől elhatárolom magam — holott esetleg beletartozik a teljes szabadság, a demokrácia legtágabb fogalomkörébe. Nem kívánok szabadságot a gyűlölet és az erőszak propagálásának. Nem kívánom táplálni egyetlen faj, nemzet, nemzetiség alacsonyabbrendűségi érzéseit, de utolérhetetlenségi mániáját se. Nem kívánok eszményíteni semmiféle fanatizmust. És nem tudok felháborodni azon, hogy kiadóink nem biztosítanak papírt a pornográf irodalomnak. Segíteni szeretnék. Mindazoknak, akik szükségét érzik. Akiket érdekel az, amit írok. Mindmostanáig nem panaszkodhatom. Kivált az utóbbi másfél évtizedben senki se állta útját annak, hogy írásaim nyomdafestéket lássanak. Ha mégsem mondtam ki mindent, amit szerettem volna, ezért csak önmagamat, kényelemszeretetemet vádolhatom. Néholy képességeimben kell keresnem a hibát. A demokrácia, a szabadság kiteljesedésében egyetlen igényem van. A bizalom. Azt hiszem mindenfajta alkotómunka — nemcsak művészetre, irodalomra gondolok, hanem az élet minden területére, hiszen az emberi lét, az emberi munka minden területén lehet alkotó módon dolgozni — legfőbb kerékkötője a bizalmatlanság. Ha úgy érezzük, bizalmatlan légkörben élünk, szinte megalvad a vérünk, ólomsúlyúakká válnak a tagjaink, gondolataink pedig nemhogy szárnyalnának, de szinte csoszogásra is képtelenek. Demokráciánk, szabadságunk kiteljesedését a bizalom légkörének kiteljesedésében látom. Bizalmat igénylek állampolgári minőségemben és ezen belül értelmiségi mivoltomban. Bizalmat nemzetiségi hovatartozásom tudomásul vételében. Bizalmat szándékaim iránt. Bizalmat őszinteségemben — mindaddig, amíg hazugságon nem fognak. Vélt vagy valós tehetségem iránt nem igénylek bizalmat. Ezen a téren tökéletesen elég a magam bizalmatlansága. Tudom, mindezért bizalommal tartozom. Bizalommal mindazokban, akiktől bizalmat igénylek. FODOR SÁNDOR NAPIRENDEN A HÉT 2