A Hét, 1990 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-04 / 1. szám
A lét hasadékai " * Amikor felkérésnek teszek eleget, időszerű írásra készülök. Mondhatnám úgy is: alkalmira. Olykor aggasztó is lehet, ha az, ami időszerű, tartóssá válik. Hasznos tehát az írásmű, amely saját időszerűsége ellen irányul. Mi történt tehát? Milyen az élmény? Mi ez a szörnyű megrázkódtatás és borzalommal vegyes csoda, ami az elmúlt hetekben velünk, mindannyiunkkal történt? Nem azért nem mondható el, mert a jelen hely szűk, és az alkalmak közhelyeket szülnek. Ha az ember valamit el tud mondani száz lapon, el tudja mondani tíz sorban is, és ha el tudja mondani valamilyen alkalommal, el tudja minden alkalommal. Ha azonban az élménynek úgy van birtokában, hogy még teljesen benne él, és nincs rajta túl, az egészet nem mondhatja el. Ma pedig még egyáltalán nincsen ember, aki az egészen túl van. Miért? Mert ez a megrázó élmény éppen: a ma. Maradnak tehát a föl-fölbukó gondolattöredékek. Némelyek halhatatlanok, halhatatlanabbak, mint mások. Látom, Shakespeare, Moliére, Csehov, Madách, Caragiale oly tisztán és változatlanul tündökölnek az égen, mint egyes csillagképek legfényesebb csillagai, mások csak alig láthatóan pislákolnak, nevük a történelem túlnépesedése következtében puszta szójátékká degradálódott, főként arról ismerjük őket, hogy valamikor ismertebbek voltak. Szabadságunk, egyetlen személyes voltunk s nevünk hármassága elválaszthatatlan. Közöttünk a legparányibbnak is megvan a teremtésben a maga összetéveszthetetlen helye. Ez a megismételhetetlen hely azonos személyünk egyszeri felragyogásával. A létkrízis nem más, mint a fent említett hármas összefüggés vagy szövetség állandó megtépése. A krízist nem az idő teremti, az idő csak felfedi. A létkrízis teremti a romló időt. Korszakváltáskor a lét hasadékai sötétebben fenyegetnek, s könnyen azt a látszatot keltik, mintha maga a korszakváltás hasítaná őket. Ne hagyjuk, hogy ezek a látszatok becsapjanak bennünket. Az alkotás törvényei a félelmen túli tartományban is örök érvényűek. A szellemen elkövetett erőszaknak pedig remélhetőleg egyszer s mindenkorra befellegzett. A halálon örökre átsüt a legyőzhetetlen élet izgalma. TOMPA GÁBOR Számunk tartalmából Temesvári tudósítás a forradalomról ... .4. old. Király Károly nyilatkozik....................3. old. Tőkés László első nyilatkozata..............9. old. Isodor Sándor, Kántor Lajos, Giálfalvi Zsolt írásai, Markó Béla és Gál Éva Emese versei.............................5. old. Szellemi ellenállás: Andrei Plesu és Sütő András egy eszv levele ....... 6—7. old. Korabeli dokumentumok a romániai magyar kisebbség múltjából............10—11. old. „A dekrét“ végzetes következményei . . 8—9. old. Ryszard Kapuscinski: A császár .... 8—9. old. Szász János (rendkívüli) naplója............13. old. SZERVÁTIUSZ JENŐ Ballada : Átlagtermés, konkrét kenyér agyon régi történet az, amelyet Darwinról jegyeztek fel. Ő azt vallotta, hogy igen különös gonddal tanulmányozza és rögzíti azokat a tényeket, amelyek ellentmondanak elméletének, mert nagyon jól tudja, hogy az ember természete olyan, éppen a neki ellentmondó tényeket hajlandó a leggyorsabban elfelejteni. S amint igaz ez a tudományban, akként igaz a politikában, a köz- és magánéletben is. Hogy ez a magatartás mennyire probléma napjainkban, arra jellemző példákat könnyen találunk. Elégedetlenek és bizalmatlanok a gyári emberek, bántja a fiatal mérnökök, munkások igazságérzetét, hogy olyan vezetők is irányítják a termelést, akiknek minden szándéka ellenére napokig nem sikerült felfedniük a vezetésük a,itt álló egység valós helyzetét. Nan tudták megmondani például, hogy hány gumiabroncsot nem gyártottak le abból, amit halmozott hazugsággal évek óta jelentenek. Az egyik különben elismert szakembertől meg is kérdezték: miért nem őrizte meg a jó információkat is? Válasza: eleinte kettős nyilvántartást vezetett, később már maga sem hallgatta szívesen a kedvezőtleneket, s végül egész egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni róluk. Mintha Tartuffe felmondta volna: művésze annak, hogy miként kell elaltatnia lelkiismeretét. A történet folytatódik. Előbb elkergették az illetőt, nem szavaztak neki bizalmat. De az új esztendő első munkanapján mégis visszahívták, nem tudtak boldogulni nélküle, szükségük volt a tudására, a tapasztalatára. Ez egy helyzet. És a gyári fiatalok a lelkük mélyén úgy érzik, hogy kompromisszumot kényszerített rájuk az élet, rádöbbentek: a tisztességes munka nem kizárólag etikai kategória. Elégedetlenek, hogy éppen ők, azok, akikre minden demagóg hivatkozik, újra legalul maradnak és hangjuk nincs, vagy ha igen, senki nem hallja: nem ezt akartuk! Más. Sokan panaszkodnak, hogy a lakásukban hideg van. Olyanok is, akik maguk tervezték, építették a hőközpontokat, s valamikor még tudták, hogy ezzel a fűtési hálózattal nem lehet kimelegíteni a házakat. Megint más. Bukarestben akadozik a kenyérellátás, hosszú sorok állnak az élelmiszerüzletek előtt. Tavaly ősszel özönlöttek a táviratok az ilyen-olyan átlagtermésekről. Talán volt, aki el is hitte, hogy hatvanmillió tonna gabona termett Szilveszterkor tudtuk meg, hogy a valós termés 16,9 millió tonna. Ezzel együtt és ennek ellenére az Északi pályaudvar melletti kenyérüzletben falusiak arról tárgyalnak, miért nincs elég kenyerünk, miért nem hozott bőséget a forradalom. Az emberek hallgatják a híreket, mert tájékozódni szeretnének. Csak 1990. január 4. XXI. évfolyam TÁRSADALMI — MŰVELŐDÉSI HETILAP *2 oldal — Ára 3 lej Decemberi ajándék valahol mindig elakad a szó a tél a mozdulat ne menj még maradj várj még csak most kezdődik ne siess megrezzen most az árnyék szélfútta tájszavak mögött zegzugos átjárókban mocorog már egy főnév egy jelzős szerkezet zaj kél zümmögés tétova mozgás még maradj várj még csak most kezdődik ne siess készülődik valami és leleplezi a szándék amikor kárókatonák repülnek csapatossag át egy kopár vízmosáson és a tótükör megremeg szigorodnak a fellegek egy haznai félálom " önszinü egén reszketeg megfejthetetlen jelek egy hajó egy lány egy várrom csak most kezdődik ne siess ne menj még maradj várj még feltündököl már nem ereszt érted nem érted egyre megy: decemberi ajándék.------J énköznapok hogy egy hír nem magyarázhatja meg önmagát. Értékét csak más, előző vagy következő információkkal egybevetve lehet lemérni. A hír egyetlen filmkocka, állókép. Csak ha a filmek folyamatát egymásra forgattuk, kapunk mozgóképet, most nagyon is mozgalmas képet, ilyenkor feltárulnak az öszszefüggések. És kivetülnek a múlt árnyai, azok a tények is, amelyeket hajlamosak voltunk gyorsan elfelejteni. Nyilván nehéz józanul és türelemmel elviselni, hogy a tegnapi „átlagtermésekből“ nem lesz elég kenyér. És hogy ez nem feltétlenül a pékek hibájából történik. Végezetül nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy alig változott még valami. A változások alapvetőek: megszabadultunk a diktatúrától, a hiteltelen, üres szóözöntől, a dagályos semmitmondástól, amelytől felborult az életünk rendje. A hazugsággal együtt pedig a romlástól. És most el kell hinnünk, hogy 16,9 millió tonna gabonával rendelkezünk. Ne áltassuk magunkat, ne nyugtassuk meg a lelkiismeretünket és ne felejtsük: beszéljenek a tények. LÁZÁR EDIT