A Hét, 1997 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-26 / 26. szám
■■■■■■■ mm ■ hmmhi : LESZ NEMZETI SZÍNHÁZ! - ez derül ki a magyar sajtó híradásaiból. A budapesti Nemzeti Színház építészeti tervpályázatát Bán Ferenc Kossuth-díjas nyíregyházi építész nyerte meg, a bizottság ötmillió forint elismerésben részesítette munkáját, amely hetvenegy beadott terv közül bizonyult legjobbnak. MAGYAR HÍRLAP (125.): „Az új Nemzeti felépítéséről 1996 júniusában határozott a kormány. Később eldőlt, hogy az épület az Erzsébet téren kap helyet. Az építkezés előkészítését még az idén ősszel megkezdik, a munkálatokhoz pedig 1998 márciusában látnak hozzá, az elképzelések szerint a teátrum az ezredfordulóra készül el. A nézőtér 625 nézőt fogad be, a hozzá tartozó stúdiószínház pedig kétszáz személyes lesz”. • NÉPSZABADSÁG (125.): Bán Ferenc interjújából: „Az emberi élet annyira megváltozott, hogy miért éppen az építészet maradna statikus. A mostani korban az építészet megtalálta a helyét. Nem kell eszményeket kifejeznie, pusztán emberi környezetet kell biztosítania. Közhely, hogy a jövőnek építünk. Szerintem inkább a magunk számára kell hogy tervezzünk. • Valamiféle állandóságigényt persze fel kell tételezni egy színház esetében. Nekem viszont meg kell teremteni annak a lehetőségét is, hogy a későbbi korok majd hozzá tudjanak nyúlni a házhoz, ha át akarják építeni. Az utókor, ha megérzi a jövővel szembeni tiszteletet, a múlt iránti tisztelettel és alázattal közeledik majd annak emlékeihez. Kiváló példa erre a buszpályaudvar. Sokan nem értik, hogy miért kell megtartani. Valóban, ma már sokkal jobb épületet lehetne építeni nála, de a maga korában, az adott társadalmi, gazdasági körülmények között mégis nagy teljesítménynek számított. A hagyománytisztelet nem abban rejlik, hogy ma is olyat csinálok, amilyet az elődök, hanem azt jelenti, hogy mai nyelven, az elődeim munkáit védve, tisztelve fogalmazom meg a házaimat. • Nem a magam épületét építem meg, hanem azt, amiről úgy gondolom, hogy azt várják tőlem. Ezért helytelen, hogy egyes szám, első személyben beszélgetek. A Nemzeti-pályázat feladata ugyanis nemcsak építészeti probléma, hanem városépítészeti is, de a magyar színjátszás fejlődésének egyfajta biztosítása is a hivatása. Egy mai színházi épülettel szembeni igények meghatározása a színházi szakma felelőssége. Ezért az, hogy mitől lesz ez a ház a magyar nemzet színháza, nem csupán az építészeti kialakításának függvénye.” MAGYAR NAPLÓ (5—6.) Korunk cenzúrája a tömegkommunikáció - Ryszard Kapuácsnaki válaszol Kovács István kérdéseire. „A tömegkommunikáció területén legdinamikusabb a fejlődés. Eredményei egész életünket áthatják. Gondoljunk az Internetre, a világ bedobozolható térségeire, befogadói érzékenységünkre, készségünkre. Ide óriási összegeket fektettek be. És a világot igazgató nagytőke továbbra is érdekelt a befektetésekben. Legkevesebb két ok miatt. Az egyik szerint tapasztalataink igazolták, hogy az információ nagy üzlet, az információval való kereskedés nagy nyereséget hoz. Ma azok, akik az információba befektetnek, óriási pénzeket keresnek. Érdemes tehát befektetni az információs hálózat fejlesztésébe. A másik ok pedig... Tudjuk, mily hatékony eszköze az emberi szellemmel való manipulálásnak a tömegkommunikáció. - A hagyományos rendszerekben ezt a szerepet a cenzúra játszotta... - Ma ezt a feladatot a manipuláció látja el, vagyis a tömegkommunikációs eszközök. A médiumok befolyásolják, határozzák meg gondolatainkat, politikai választásainkat, piaci vásárlói döntéseinket a felkínált és reklámozott választék előterében. A médiumok manipulálják képzeletünket. Akinek kezében a tömegkommunikáció, az ellenőrzi a társadalmat. - A manipulálás tehát magas szintű cenzúra? - Igen. És emiatt az arra vonatkozó panasszal - legyen bármily bölcs és nemes indíttatású is -,hogy a televízió rossz, nem lehet mit kezdeni. Ez egy olyan objektív, az ember által kitalált, felépített és napjainkban is továbbfejlesztett struktúra, amelyet nem lehet életünkből kiiktatni. - Napjaink követelményeinek az egykori szocialista országok írói meg tudnak felelni? - A volt szocialista országok íróinak többsége mára megszűnt létezni. Nincsenek. Sokan közülük természetes halállal múltak ki, sokuk egyszerűen abbahagyta az írást. Azok, akik kitartottak az irodalom, az írás mellett, kivételek. -,És ezt természetesnek tartja? - Nem. Ma alig van, aki a régiek közül publikál. Új nemzedékek fellépésére várunk, amelynek tagjai majd letéteményesei lesznek az irodalmi folytonosságnak. Igaz, azok a posztmodern idők, amelyekben élünk, az író problematikuját, szerepét, hozzáállását is megváltoztatták. Ma inkább az tapasztalható, amire a franciák hívták fel a figyelmet, mármint hogy van irodalom, de nincsenek írók. Vagyis sok a könyv s a jó könyv nem kevésbé, de alkotójuk beleolvad az értelmiségiek tömegébe. Gyakori az is, hogy valaki ír egy jó könyvet, és leteszi a tollat, a továbbiakban már mással foglalkozik. Ma az irodalom és az író két különböző dolog... Régebben az író néhány nagy név volt: Sartre, Camus, Hemingway, Faulkner, Thomas Mann stb. Az általuk fémjelzett korszak lezárult. Ma is mindenütt van irodalom, mindenütt megjelennek könyvek, méghozzá jó könyvek is. De mintha megváltozott volna az író szerepe és funkciója, ami a most fellépő új nemzedéket se hagyhatja érintetlenül. De az tény, hogy hiányzik a jól körvonalazható, markáns irodalmár. Az idősebb nemzedékek sorait különböző tényezők ritkították: politikaiak például, vagyis az írók egy része kompromittálódott, hitelét vesztette s eltűnt a könyvpiacról. Más részük nem tud magára találni az új valóságban. Képtelen új módon írni. A literatúra is átmeneti korszakban él. - Mi az, ami könyveiben közös? - A jó mondatok. Rendszertől, irányzatoktól függetlenül. A jó mondat és a tehetség között szoros kapcsolat van. A művészetben a művészeti divatokban, irodalmi irányzatokban minden, ami tartósnak bizonyul, a tehetség szülötte. Korunkban rendkívül dinamikus módon változik az írás módja. A literatúrában egyre több az intertextuális tevékenység. Vagyis egyre gyakoribb az, hogy az író a kifejezések, a szövegben kicsapható eredeti voltukban felismerhetetlen élmények, a műnemek sokféleségéhez nyúl, s egyfajta nehezen felejthető új textus-keveréket hoz létre. Ezt meg lehet érteni, mert a valóság ma oly összetett és bonyolult, változásának tempója oly dinamikus, hogy ábrázolásának kísérlete az írói alkotóműhely, eszköztár megváltoztatását igényli. Ma már nem lehet a nyugodt, szemlélődő XIX. századi próza eszközeivel leírni mindazt, ami a XX. és XX. század fordulóján történik. Ez ugyan természetesnek mondható változás, de a literátort nem menti fel az alól a kötelesség alól, hogy jó mondatokat írjon. Jó mondatokat azonban csak tehetséges ember tud írni.” STUDII INTERNATIONALE - INTERNATIONAL STUDIES (2.) Félévenként megjelenő 2x72 oldalas román-angol kétnyelvű folyóirat a bukaresti Nemzetközi Tanulmányi Központ kiadásában, Gabriel Andreescu és Renate Weber szerkesztésében. Romániában ez ideig három külpolitikai folyóirat jelent meg, egyik a Külügyminisztérium és az Akadémia, másik a Honvédelmi Minisztérium gondozásában, mindkettő angol nyelven, valamint a Politica externă című, alkalmanként megjelenő tanulmánykötet a Romániai Akadémiai Társaság kiadásában, Alina Mungiu szerkesztésében (f. év május 22-i lapszemlénkben mutattuk be részletesebben). Negyediknek jelent meg tehát a Studii internationale; tematikáját tekintve abban különbözik előző három „testvérétől”, hogy hivatásos kutatók munkáit közli, míg az előzőek különböző nemzetközi fórumokon elhangzott előadásokat és előterjesztett dokumentumokat foglalnak egybe. Bíró Anna-Mária, a budapesti Teleki László Kutatóintézet munkatársa tanulmányának címe önmagáért beszél: A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség nemzetközi kapcsolatai. Bevezetőjében összefoglalja Közép- és Kelet-Európa kisebbségi szervezeteinek ilyen irányú tevékenységét, ismerteti az ENSZ és több európai intézmény vonatkozó alapdokumentumait. További fejezetei: Az RMDSZ szerepe és helyzete Romániában, az RMDSZ és Magyarország. Az RMDSZ nemzetközi kapcsolatainak rövid és hosszú távú céljai. • Judit Hambereger Szlovákia geopolitikai helyzete című tanulmánya azt vizsgálja, hogy a Meciar-kormány nacionalista politikája hogyan szorította ki az országot az európai és euroatlanti folyamatokból. • Corneliu-Liviu Popescu a helyi közösségek nemzetközi kapcsolatainak törvényességét elemzi, különös tekintettel a régiók együttműködését korlátozó hatalmi visszaélésekre. • Dan Manoleli Ökológia és nemzetbiztonság című tanulmánya az első kísérlet Romániában e téma alapos vizsgálatára. Gazdagon dokumentálja többek között a szomszédos országok együttműködését a környezetvédelemben, természeti rezervációk létesítésében, katasztrófák megelőzésében. A szerző egyben bemutatja az ökorégiókra vonatkozó legfontosabb nemzetközi jogi dokumentumokat is. ÚJ SZÓ (Pozsony, 127.) Szociológiai kutatás a szlovákiai magyar értelmiség rétegződéséről és értékrendjéről címmel a budapesti Balázs Ferenc Intézet és a szepsi (Szlovákia) Spectator Alapítvány kezdeményezésére tanulmány készült. Céljáról és eredményeiről dr. Lampl Zsuzsanna szlovákiai szociológus nyilatkozik: „A szlovákiai magyar értelmiség szinte fehér folt volt az itteni kutatási térképen. Egyrészt az értelmiség társadalmi eredetét és társadalmi mobilitását vizsgáltuk, másrészt az életszínvonal néhány szeletét. A második részt az értékorientációk képezték, a kutatás idején égetően fontosnak számító társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben kértük ki a szlovákiai magyar értelmiség véleményét. Ha a népszámlálási adatokat vesszük, akkor 2,89 százalékát teszik ki az értelmiségiek a szlovákiai magyar populációnak, ez abszolút számban 16 407 ember. Ha összehasonlítjuk a szlovák értelmiség arányával, a következő számokat kapjuk: az összlakosságon belül a szlovák értelmiség 5,82 százalékot tesz ki, a szlovák összlakosságon belül pedig 6,8 százalékot. Tehát több mint kétszeresét a magyarnak. A korcsoportos megoszlásból többek között az is kiderült, hogy az értelmiségiek száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek több oka is lehet. Tudjuk, hogy a többgenerációs értelmiségi hagyományt folytatók részaránya a kisebb. De nagy szerepet játszik az is, hogy a szlovákiai magyar lakosság főleg falun él, s az értelmiségi pályák presztízse ott alacsonyabb. Az sem mellékes, hogy ma elég sokba kerül a felsőfokú képzettség megszerzése, ugyanakkor a kezdő értelmiségit keresetben lepipálják az alacsonyabb műveltséget igénylő, de menő szakmákban dolgozó vagy vállalkozó fiatalok. Kutatásunk megmutatta, hogy a határozott identitástól az asszimilált magyarig milyen identitástípusok vannak jelen a szlovákiai magyarság körében. Ahol eldől minden, az az iskolaválasztás. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az identitásmegőrzésben az iskolaválasztás a döntő.” HETI ÚJ SZÓ (Temesvár, 20.) Hans Mokka 85 éves. A már régebben Németországba kitelepedett temesvári írót Pongrácz P. Mária köszönti. „Száz meg száz levél hozta el nekünk a németországi Darmstadtból Hans Mokka hazavágyó gondolatait. A levelekből, amelyeket gyakran Temesvári tanú névvel szignált, három kötetnyi próza, három irodalmi útikalauz született. Mindhárom Temesvár múltjába vezeti vissza az olvasót, aki ezen írások hiányában talán kevésbé tudná megszeretni a várost. Az első kötet a Temesvári tanú (1992), a második Temesvári kadenciák (1994), míg a harmadik Árnyékok csillagfényben (1995) címmel látott napvilágot az Excelsior Könyvkiadó gondozásában. Német író magyar nyelvű alkotásait küldte haza, hagyta az utókorra. A bölcsőringató nyelvhez visszatérve ugyanakkor méltó folytatójává vált egy e tájon honos, nemes hagyománynak, amelyet Franyó Zoltán, Endre Károly, Reiter Róbert (Franz Liebhard), Aurel Buteanu (Karinthy kiváló tolmácsa), Grigore Popiţi (Ady, Petőfi fordítója) alapozott meg. Mokka «különbirtoka» a kisemberek, szerény csillagok világa, amelyekről az átélt valóság hitelével ír fájdalmasan szép történeteket, amolyan városi balladákat, melyeknek füzéréből mint szobor emelkedik pingasba a szenvedő, de emberséget megőrző hős. Több, mint irodalom, történelem az, amit e könyveivel nyújtott nekünk. Isten éltesse mindazért, amit ránk hagyott, s azért is, amit sorsával, írói munkásságával ma is bizonyít.” CSALÁD, GYERMEK, IFJÚSÁG (Gyermek- és ifjúságvédelmi folyóirat, Bp., 6.) A lapszám témája: gyermek és alkohol. Herczog Mária vezércikkéből: „A magyarországi évi 40 000 alkohol okozta halálozás hihetetlenül magas szám, és emellett érdemes elgondolkozni azon is, hogy vajon az államnak, a vitathatatlanul magas, alkoholból származó bevételei mellett, mennyi közvetlen és közvetett kiadást jelent a megbetegedettek gyógyítása, mekkora a munkaalkalmatlanság, a családok szétesése, a gyermek tönkremenetele által okozott pénzbeli kár. Ez természetesen kiszámítható, de nehezebben becsülhető fel az érzelmi, lelki károkozás. Ha a veszélyeztetettként nyilvántartott közel 400 ezer gyermeket vesszük alapul, akkor körülbelül az esetek kétharmadában szerepet játszik az alkohol.” • Simon Ildikó ismerteti az Európai Alkoholellenes Akciótervet. Cikkében rámutat, hogy a világon Európa vezet az alkoholfogyasztásban. 1990-ben az egy főre jutó mennyiség 8 liter volt a gyenge alkoholokból. A 26 tagállamból 15-ben sikerült mérhető adatokhoz jutni. Az alkoholfogyasztás szempontjából az 1950 és 1980-as évek közötti periódus bizonyult a legnehezebbnek, ezt a 80-as évektől egy stabilizációs időszak követte. Az Európai Alkoholellenes Akcióterv célja, hogy segítséget nyújtson az európai tagállamoknak az egészségügyi és szociális kockázatok megelőzésében. Hogy ezt elérje, két dologra van szüksége: csökkenteni az általános alkoholfogyasztást, valamint átalakítani az iváshoz kapcsolódó viselkedéseket, szokásokat. 1990-ben az egy főre jutó évi alkoholfogyasztás a következő képet mutatta: Franciaország 13, Luxemburg 12,1, Magyarország 10,5 liter. Az első tíz helyen álló országok mindegyike a 10 liter körüli értéknél marad. A legalsó helyeken áll Norvégia 4,1, Izland 4, a Szovjetunió 2,9, végül Törökország 0,5 literrel. A vezető helyen álló Franciaországban az összhalálozás 42 százalékában az alkoholfogyasztással összefüggő májcirózis a kiváltó ok. KÖZOKTATÁS (6.) Az Internet mint információforrás című cikkében Kása Zoltán konkrét tanácsokat ad a világhálózatba bekapcsolódni kívánó pedagógusoknak: hogyan lehet elektronikus újságokat rendelni, hogyan lehet levelezési listákra feliratkozni, keresgélni a számítógéphálózaton, állományokat lehozni onnan. Az elektronikus újságok közül csak az ingyen megrendelhetőket mutatja be, egyben ismerteti az elektronikus feliratozás módját is. A kínálatból: a HIX (Hollósi Informatikai I eXchange) négy újságja: Hírmondó - magyarországi lapszemle; Narancs - a Magyar Narancs elektronikus változata; Kép - a magyar telex hírei; Mozaik - hírgyűjtemény (parlament, tőzsde, új könyvek, a Duna tv műsora, az Amerika Hangja hírei stb.) Megrendelhető továbbá a Nemzet című Magyar Internet Világlap és a KETE-HÍREK (a Keresztény Értelmiségi Társaság lapja), az angol CET és az Infonet-Romania (román nyelvű tallózás a napisajtóból). A szerző bemutatja a levelezési listákat is, részletesebben a magyar nyelvű HIX nevű ingyenes szolgálatot, amelynek programjait az Amerikában élő Hollósi József írta, ő a rendszer karbantartója és mindenese is. A bemutatott fontosabb HIX-listák: Guru, Tipp, Fórum, Környesz (környezetvédelem), Otthon, Móka (humor, rejtvény, játék), Sport, Játék, Tanfórum (informatikát alkalmazó középiskola) tanárok magyar nyelvű fóruma). A cikk további fejezetei: Keresés a hálózaton, Állományok másolása, Információk levélben. • A lapszám további írásai: A módosított oktatási törvény vitája; Bencze Mihály: A VI. nemzetközi matematikai verseny eredményei; Fodor László: Kétnyelvűség és értelmi fejlődés; Petzinger Klára bemutatja a Hargita megyei óvónők Bóbita című szaklapját; K. Kriza Ilona: Mennyibe kerül az óvoda?; Sántha Jenő: A szó és mondat tudatosítása az I. osztályban; Takács Éva: Országos tanácskozás az I-IV. osztályos tantervekről és alternatív tankönyvekről; Kálit Mihály: Műszaki oktatás az általános iskolában; Kolcsár I Irén: Agresszivitás az iskolában; Bakó Mária: A bukaresti magyar iskola tanulóinak látogatása Csíkban. Felméri Lajos, a kolozsvári egyetem első pedagógiaprofesszora. Barabás István 1997. június 26. A HÉT 2