A Hét, 1997 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1997-06-26 / 26. szám

■■■■■■■ mm ■ hmmhi : LESZ NEMZETI SZÍNHÁZ! - ez derül ki a magyar sajtó híradásaiból. A budapesti Nemzeti Színház építészeti tervpályázatát Bán Ferenc Kossuth-díjas nyíregyházi építész nyerte meg, a bizottság ötmillió forint elismerésben részesítette munkáját, amely hetvenegy beadott terv közül bizonyult legjobbnak. MAGYAR HÍRLAP (125.): „Az új Nemzeti felépítéséről 1996 júniusában határozott a kormány. Később eldőlt, hogy az épület az Erzsébet téren kap helyet. Az építkezés előkészítését még az idén ősszel megkezdik, a munkálatokhoz pedig 1998 márciusában látnak hozzá, az elképzelések szerint a teátrum az ezredfordulóra készül el. A nézőtér 625 nézőt fogad be, a hozzá tartozó stúdiószínház pedig kétszáz személyes lesz”. • NÉPSZABADSÁG (125.): Bán Ferenc interjújából: „Az emberi élet annyira megváltozott, hogy miért éppen az építészet maradna statikus. A mostani korban az építészet megtalálta a helyét. Nem kell eszményeket kifejeznie, pusztán emberi környezetet kell biztosítania. Közhely, hogy a jövőnek építünk. Szerintem inkább a magunk számára kell hogy tervezzünk. • Valamiféle állandóságigényt persze fel kell tételezni egy színház esetében. Nekem viszont meg kell teremteni annak a lehetőségét is, hogy a későbbi korok majd hozzá tudjanak nyúlni a házhoz, ha át akarják építeni. Az utókor, ha megérzi a jövővel szembeni tiszteletet, a múlt iránti tisztelettel és alázattal közeledik majd annak emlékeihez. Kiváló példa erre a buszpályaudvar. Sokan nem értik, hogy miért kell megtartani. Valóban, ma már sokkal jobb épületet lehetne építeni nála, de a maga korában, az adott társadalmi, gazdasági körülmények között mégis nagy teljesítménynek számított. A hagyománytisztelet nem abban rejlik, hogy ma is­ olyat csinálok, amilyet az elődök, hanem azt jelenti, hogy mai nyelven, az elődeim munkáit védve, tisztelve fogalmazom meg a házaimat. • Nem a magam épületét építem meg, hanem azt, amiről úgy gondolom, hogy azt várják tőlem. Ezért helytelen, hogy egyes szám, első személyben beszélgetek. A Nemzeti-pályázat feladata ugyanis nemcsak építészeti probléma, hanem városépítészeti is, de a magyar színjátszás fejlődésének egyfajta biztosítása is a hivatása. Egy mai színházi épülettel szembeni igények meghatározása a színházi szakma felelőssége. Ezért az, hogy mitől lesz ez a ház a magyar nemzet színháza, nem csupán az építészeti kialakításának függvénye.” MAGYAR NAPLÓ (5—6.) Korunk cenzúrája a tömegkommunikáció - Ryszard Kapuácsnaki válaszol Kovács István kérdéseire. „A tömegkommunikáció területén legdinamikusabb a fejlődés. Eredményei egész életünket áthatják. Gondoljunk az Internetre, a világ bedobozolható térségeire, befogadói érzékenységünkre, készségünkre. Ide óriási összegeket fektettek be. És a világot igazgató nagytőke továbbra is érdekelt a befektetésekben. Legkevesebb két ok miatt. Az egyik szerint tapasztalataink igazolták, hogy az információ nagy üzlet, az információval való kereskedés nagy nyereséget hoz. Ma azok, akik az információba befektet­nek, óriási pénzeket keresnek. Érdemes tehát befektetni az információs hálózat fejlesztésébe. A másik ok pedig... Tudjuk, mily hatékony eszköze az emberi szellem­mel való manipulálásnak a tömegkom­munikáció. - A hagyományos rend­szerekben ezt a szerepet a cenzúra játszotta... - Ma ezt a feladatot a manipuláció látja el, vagyis a tömegkommunikációs eszközök. A médiumok befolyásolják, határozzák meg gondolatainkat, politikai választásainkat, piaci vásárlói döntéseinket a felkínált és reklámozott választék előterében. A médiumok manipulálják képzeletünket. Akinek kezében a tömegkommunikáció, az ellenőrzi a társadalmat. - A manipulálás tehát magas szintű cenzúra? - Igen. És emiatt az arra vonatkozó panasszal - legyen bármily bölcs és nemes indíttatású is -,hogy a televízió rossz, nem lehet mit kezdeni. Ez egy olyan objektív, az ember által kitalált, felépített és napjainkban is továbbfejlesztett struktúra, amelyet nem lehet életünkből kiiktatni. - Napjaink követelményeinek az egykori szocialista országok írói meg tudnak felelni? - A volt szocialista országok íróinak többsége mára megszűnt létezni. Nincsenek. Sokan közülük természetes halállal múltak ki, sokuk egyszerűen abbahagyta az írást. Azok, akik kitartottak az irodalom, az írás mellett, kivételek. -,És ezt természetesnek tartja? - Nem. Ma alig van, aki a régiek közül publikál. Új nemzedékek fellépésére várunk, amelynek tagjai majd letéteményesei lesznek az irodalmi folytonosságnak. Igaz, azok a posztmodern idők, amelyekben élünk, az író prob­l­ematiku­ját, szerepét, hozzáállását is megváltoztatták. Ma inkább az tapasztalható, amire a franciák hívták fel a figyelmet, mármint hogy van irodalom, de nincsenek írók. Vagyis sok a könyv s a jó könyv nem kevésbé, de alkotójuk beleolvad az értelmiségiek tömegébe. Gyakori az is, hogy valaki ír egy jó könyvet, és leteszi a tollat, a továbbiakban már mással foglalkozik. Ma az irodalom és az író két különböző dolog... Régebben az író néhány nagy név volt: Sartre, Camus, Hemingway, Faulkner, Thomas Mann stb. Az általuk fémjelzett korszak lezárult. Ma is mindenütt van irodalom, mindenütt megjelennek könyvek, méghozzá jó könyvek is. De mintha megváltozott volna az író szerepe és funkciója, ami a most fellépő új nemzedéket se hagyhatja érintetlenül. De az tény, hogy hiányzik a jól körvonalazható, markáns irodalmár. Az idősebb nemzedékek sorait különböző tényezők ritkították: politikaiak például, vagyis az írók egy része kompromittálódott, hitelét vesztette s eltűnt a könyvpiacról. Más részük nem tud magára találni az új valóságban. Képtelen új módon írni. A literatúra is átmeneti korszakban él. - Mi az, ami könyveiben közös? - A jó mondatok. Rendszertől, irányzatoktól függetlenül. A jó mondat és a tehetség között szoros kapcsolat van. A művészetben a művészeti divatokban, irodalmi irányzatokban minden, ami tartósnak bizonyul, a tehetség szülötte. Korunkban rendkívül dinamikus módon változik az írás módja. A literatúrában egyre több az intertextuális tevékenység. Vagyis egyre gyakoribb az, hogy az író a kifejezések, a szövegben kicsapható eredeti voltukban felismerhetetlen élmények, a műnemek sokféleségéhez nyúl, s egyfajta nehezen felejthető új textus-keveréket hoz létre. Ezt meg lehet érteni, mert a valóság ma oly összetett és bonyolult, változásának tempója oly dinamikus, hogy ábrázolásának kísérlete az írói alkotóműhely, eszköztár megváltoztatását igényli. Ma már nem lehet a nyugodt, szemlélődő XIX. századi próza eszközeivel leírni mindazt, ami a XX. és XX. század fordulóján történik. Ez ugyan természetesnek mondható változás, de a literátort nem menti fel az alól a kötelesség alól, hogy jó mondatokat írjon. Jó mondatokat azonban csak tehetséges ember tud írni.” STUDII INTERNATIONALE - INTERNATIONAL STUDIES (2.) Félévenként megjelenő 2x72 oldalas román-angol kétnyelvű folyóirat a bukaresti Nemzetközi Tanulmányi Központ kiadásában, Gabriel Andreescu és Renate Weber szerkesztésében. Romániában ez ideig három külpolitikai folyóirat jelent meg, egyik a Külügyminisztérium és az Akadémia, másik a Honvédelmi Minisztérium gondozásában, mindkettő angol nyelven, valamint a Politica externă című, alkalmanként megjelenő tanulmánykötet a Romániai Akadémiai Társaság kiadásában, Alina Mungiu szerkesztésében (f. év május 22-i lapszemlénkben mutattuk be részletesebben). Negyediknek jelent meg tehát a Studii internationale; tematikáját tekintve abban különbözik előző három „testvérétől”, hogy hivatásos kutatók munkáit közli, míg az előzőek különböző nemzetközi fórumokon elhangzott előadásokat és előterjesztett dokumentumokat foglalnak egybe. Bíró Anna-Mária, a budapesti Teleki László Kutatóintézet munkatársa tanulmányának címe önmagáért beszél: A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség nemzetközi kapcsolatai. Bevezetőjében összefoglalja Közép- és Kelet-Európa kisebbségi szervezeteinek ilyen irányú tevékenységét, ismerteti az ENSZ és több európai intézmény vonatkozó alapdokumentumait. További fejezetei: Az RMDSZ szerepe és helyzete Romániában, az RMDSZ és Magyarország. Az RMDSZ nemzetközi kapcsolatainak rövid és hosszú távú céljai. • Judit Hambereger Szlovákia geopolitikai helyzete című tanulmánya azt vizsgálja, hogy a Meciar-kormány nacionalista politikája hogyan szorította ki az országot az európai és euroatlanti folyamatokból. • Corneliu-Liviu Popescu a helyi közösségek nemzetközi kapcsolatainak törvényességét elemzi, különös tekintettel a régiók együttműködését korlátozó hatalmi visszaélésekre. • Dan Manoleli Ökológia és nemzetbiztonság című tanulmánya az első kísérlet Romániában e téma alapos vizsgálatára. Gazdagon dokumentálja többek között a szomszédos országok együttműködését a környezetvédelemben, természeti rezervációk létesítésében, katasztrófák megelőzésében. A szerző egyben bemutatja az ökorégiókra vonatkozó legfontosabb nemzetközi jogi dokumentumokat is. ÚJ SZÓ (Pozsony, 127.) Szociológiai kutatás a szlovákiai magyar értelmiség rétegződéséről és értékrendjéről címmel a budapesti Balázs Ferenc Intézet és a szepsi (Szlovákia) Spectator Alapítvány kezdeményezésére tanulmány készült. Céljáról és eredményeiről dr. Lampl Zsuzsanna szlovákiai szociológus nyilatkozik: „A szlovákiai magyar értelmiség szinte fehér folt volt az itteni kutatási térképen. Egyrészt az értelmiség társadalmi eredetét és társadalmi mobilitását vizsgáltuk, másrészt az életszínvonal néhány szeletét. A második részt az értékorientációk képezték, a kutatás idején égetően fontosnak számító társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben kértük ki a szlovákiai magyar értelmiség véleményét. Ha a népszámlálási adatokat vesszük, akkor 2,89 százalékát teszik ki az értelmiségiek a szlovákiai magyar populációnak, ez abszolút számban 16 407 ember. Ha összehasonlítjuk a szlovák értelmiség arányával, a következő számokat kapjuk: az összlakosságon belül a szlovák értelmiség 5,82 százalékot tesz ki, a szlovák összlakosságon belül pedig 6,8 százalékot. Tehát több mint kétszeresét a magyarnak. A korcsoportos megoszlásból többek között az is kiderült, hogy az értelmiségiek száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek több oka is lehet. Tudjuk, hogy a többgenerációs értelmiségi hagyományt folytatók részaránya a kisebb. De nagy szerepet játszik az is, hogy a szlovákiai magyar lakosság főleg falun él, s az értelmiségi pályák presztízse ott alacsonyabb. Az sem mellékes, hogy ma elég sokba kerül a felsőfokú képzettség megszerzése, ugyanakkor a kezdő értelmiségit keresetben lepipálják az alacsonyabb műveltséget igénylő, de menő szakmákban dolgozó vagy vállalkozó fiatalok. Kutatásunk megmutatta, hogy a határozott identitástól az asszimilált magyarig milyen identitástípusok vannak jelen a szlovákiai magyarság körében. Ahol eldől minden, az az iskolaválasztás. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az identitásmegőrzésben az iskolaválasztás a döntő.” HETI ÚJ SZÓ (Temesvár, 20.) Hans Mokka 85 éves. A már régebben Németországba kitelepedett temesvári írót Pongrácz P. Mária köszönti. „Száz meg száz levél hozta el nekünk a németországi Darmstadtból Hans Mokka hazavágyó gondolatait. A levelekből, amelyeket gyakran Temesvári tanú névvel szignált, három kötetnyi próza, három irodalmi útikalauz született. Mindhárom Temesvár múltjába vezeti vissza az olvasót, aki ezen írások hiányá­ban talán kevésbé tudná megszeretni a várost. Az első kötet a Temesvári tanú (1992), a második Temesvári kadenciák (1994), míg a harmadik Árnyékok csillagfényben (1995) címmel látott napvilágot az Excelsior Könyvkiadó gondozásában. Német író magyar nyelvű alkotásait küldte haza, hagyta az utókorra. A bölcsőringató nyelvhez visszatérve ugyanakkor méltó folytatójává vált egy e tájon honos, nemes hagyománynak, amelyet Franyó Zoltán, Endre Károly, Reiter Róbert (Franz Liebhard), Aurel Buteanu (Karinthy kiváló tolmácsa), Grigore Popiţi (Ady, Petőfi fordítója) alapozott meg. Mokka «különbirtoka» a kisemberek, szerény csillagok világa, amelyekről az átélt valóság hitelével ír fájdalmasan szép történeteket, amolyan városi balladákat, melyeknek füzéréből mint szobor emelkedik pingasba a szenvedő, de emberséget megőrző hős. Több, mint irodalom, történelem az, amit e könyveivel nyújtott nekünk. Isten éltesse mindazért, amit ránk hagyott, s azért is, amit sorsával, írói munkásságával ma is bizonyít.” CSALÁD, GYERMEK, IFJÚSÁG (Gyermek- és ifjúságvédelmi folyóirat, Bp., 6.) A lapszám témája: gyermek és alkohol. Herczog Mária vezércikkéből: „A magyarországi évi 40 000 alkohol­ okozta halálozás hihetetlenül magas szám, és emellett érdemes elgondolkozni azon is, hogy vajon az államnak, a vitathatatlanul magas, alkoholból származó bevételei mellett, mennyi közvetlen és közvetett kiadást jelent a megbetegedettek gyógyítása, mekkora a munkaalkalmatlanság, a családok szétesése, a gyermek tönkremenetele által okozott pénzbeli kár. Ez természetesen kiszámítható, de nehezebben becsülhető fel az érzelmi, lelki károkozás. Ha a veszélyeztetettként nyilvántartott közel 400 ezer gyermeket vesszük alapul, akkor körülbelül az esetek kétharmadában szerepet játszik az alkohol.” • Simon Ildikó ismerteti az Európai Alkoholellenes Akciótervet. Cikkében rámutat, hogy a világon Európa vezet az alkoholfogyasztásban. 1990-ben az egy főre jutó mennyiség 8 liter volt a gyenge alkoholokból. A 26 tagállamból 15-ben sikerült mérhető adatokhoz jutni. Az alkoholfogyasztás szempontjából az 1950 és 1980-as évek közötti periódus bizonyult a legnehezebbnek, ezt a 80-as évektől egy stabilizációs időszak követte. Az Európai Alkoholellenes Akcióterv célja, hogy segítséget nyújtson az európai tagállamoknak az egészségügyi és szociális kockázatok megelőzésében. Hogy ezt elérje, két dologra van szüksége: csökkenteni az általános alkoholfogyasztást, valamint átalakítani az iváshoz kapcsolódó viselkedéseket, szokásokat. 1990-ben az egy főre jutó évi alkoholfogyasztás a következő képet mutatta: Franciaország 13, Luxemburg 12,1, Magyarország 10,5 liter. Az első tíz helyen álló országok mindegyike a 10 liter körüli értéknél marad. A legalsó helyeken áll Norvégia 4,1, Izland 4, a Szovjetunió 2,9, végül Törökország 0,5 literrel. A vezető helyen álló Franciaországban az össz­halálozás 42 százalékában az alkoholfogyasztással összefüggő májcirózis a kiváltó ok. KÖZOKTATÁS (6.) Az Internet mint információforrás című cikkében Kása Zoltán konkrét tanácsokat ad a világhálózatba bekapcsolódni kívánó pedagógusoknak: hogyan lehet elektronikus újságokat rendelni, hogyan lehet levelezési listákra­­ feliratkozni, keresgélni a számítógéphálózaton, állományokat lehozni onnan. Az­­ elektronikus újságok közül csak az ingyen megrendelhetőket mutatja be, egyben­­ ismerteti az elektronikus feliratozás módját is. A kínálatból: a HIX (Hollósi Informatikai I eXchange) négy újságja: Hírmondó - magyarországi lapszemle; Narancs - a Magyar­­ Narancs elektronikus változata; Kép - a magyar telex hírei; Mozaik - hírgyűjtemény­­ (parlament, tőzsde, új könyvek, a Duna tv műsora, az Amerika Hangja hírei stb.)­­ Megrendelhető továbbá a Nemzet című Magyar Internet Világlap és a KET­E-HÍREK­­ (a Keresztény Értelmiségi Társaság lapja), az angol CET és az Infonet-Romania­­ (román nyelvű tallózás a napisajtóból). A szerző bemutatja a levelezési listákat is,­­ részletesebben a magyar nyelvű HIX nevű ingyenes szolgálatot, amelynek programjait­­ az Amerikában élő Hollósi József írta, ő a rendszer karbantartója és mindenese is. A­­ bemutatott fontosabb HIX-listák: Guru, Tipp, Fórum, Környesz (környezetvédelem),­­ Otthon, Móka (humor, rejtvény, játék), Sport, Játék, Tanfórum (informatikát­­ alkalmazó középiskola) tanárok magyar nyelvű fóruma). A cikk további fejezetei:­­ Keresés a hálózaton, Állományok másolása, Információk levélben. • A lapszám­­ további írásai: A módosított oktatási törvény vitája; Bencze Mihály: A VI. nemzetközi­­ matematikai verseny eredményei; Fodor László: Kétnyelvűség és értelmi fejlődés;­­ Petzinger Klára bemutatja a Hargita megyei óvónők Bóbita című szaklapját; K. Kriza­­ Ilona: Mennyibe kerül az óvoda?; Sántha Jenő: A szó és mondat tudatosítása az I.­­ osztályban; Takács Éva: Országos tanácskozás az I-IV. osztályos tantervekről és­­ alternatív tankönyvekről; Kálit Mihály: Műszaki oktatás az általános iskolában; Kolcsár I Irén: Agresszivitás az iskolában; Bakó Mária: A bukaresti magyar iskola tanulóinak­­ látogatása Csíkban. Felméri Lajos, a kolozsvári egyetem első pedagógiaprofesszora. Barabás István 1997. június 26. A HÉT 2

Next