A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)
2005-07-14 / 28. szám
a vita Marosvásárhely, 2005. június 30. Tisztelt szerkesztőség! A replika jogán kérem közöljék ide mellékelt írásomat. Tisztelettel: Nagy Pál Egyoldalú „helyzetértékelés” A hét idei 26. számában (2005. június 30) közölt cikkében (Sikeres kudarc) Parászka Boróka sajnálkozással állapítja meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László-Sütő András ügy”-ről szól,,hallgatott a hazai irodalom”. S ezek után felsorolja azokat a folyóiratokat, melyek mindeddig nem adtak közre ide vonatkozó véleményeket. (Meglehet, van ennek oka.) „Csak reménykedni tudok benne, hogy lesznek új megszólalók, új irányt vesz a vita, és előkerülnek új szempontok, amelyek tartalmasabbá és tágabb merítésűvé tehetik ezt a beszélgetést” — mondja a lap felelős szerkesztője. Csak egyetérthetünk... Persze, nyomban felmerül egy megkerülhetetlen kérdés: miért csak most, hosszú hónapok múltán véli szükségesnek a szerkesztő, hogy az elkövetkező időkben ez a vita „tágabb merítésűvé” váljék? A „helyzetértékelés” miért hegyeződött ki már a kezdet kezdetén oly szűk „merítésűvé” - vagyis: egyoldalúvá. Hadd fogalmazzak így: miért lett belőle „Földes László-Sütő András ügy’? Félreérthetetlenül Sütőt lejárató, rágalmazó-piszkáló célzattal... Gyakran hallani és olvasni lehet manapság, mifelénk is: vannak „megélhetési politikusok”. Mintha ez a jajdemodern „foglalkozás” egy idő óta egyre inkább teret hódítana a sajtó berkeiben is. Ahol amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat. A Hét egyik-másik vitacikkének olvasója (is) riadtan észlelhet ilyen tüneteket, s ezek bizony igenigen távol állnak a „tágabb merítésű” józan véleménycsere - bármilyen egészséges tata - óhajtott eszményétől. Idézem Parászka Boróka cikkének néhány szavát: „Eljött az ideje, hogy jelezzük: a szólásszabadság az első és a legfontosabb feltétele az érdemi vitának. Ezért vállaltunk minden véleményt, cenzúra nélkül, pro és kontra.” Helyénvaló és rokonszenves szerkesztői hozzáállás, csakhogy... Csakhogy konkrét, hiteles példákat tudok felsorolni annak bizonyítására, hogy mtmét szerkesztősége alaposan, durván megcenzúrázott hozzászólásokat. Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára cmű cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. (A Hét című lap szerkesztőségének, ugyancsak június 9.-i sz.) Bizonyára nem véletlen, hogy mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Fölöttébb dicséretes törekvés a cenzúramentes vita igénylése, baj azonban, ha érvényesítése területén vannak még hiányosságok. Hétnél Hogy egészen világos legyen, mi és mekkora az elv és a gyakorlat közötti különbség - ide illesztem a magam személyes „élményét” is. Nem is olyan régen, június 10.-én az alábbi ajánlott levelet postáztam A Hét-nek: „Tisztelt szerkesztőség! Ide mellékelten megküldöm ezt az irományt közlés végett. Vitathatatlanul fontos lenne a lapban való megjelentetése, hogy kiderüljön a nyilvánosság előtt is: Hajdú Győző volt a Földes László elleni hajsza megszervezője, főszereplője, s nem Sütő András (vagy valaki más). Nyilvánvaló: ennek a fontos, perdöntő jelentőségű dokumentumnak a teljes szövegét kell közölni! A szóbanforgó körülmények bizonyos fokú ismeretében bármilyen ide vonatkozó információval készségesen szolgálhatok, ha lenne ilyen igény. - Nincs szándékomban beleavatkozni A Hét szerkesztőségének „belügyeibe”, de erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy hozzájáruljak valamiképpen a vitatott kérdések tisztázásához. - Tisztelettel...” Hajdú Győzőnek arról a terjedelmes feljelentéséről van itt szó, melyet ő 1958. augusztus 20.-án írt alá s küldött el aztán Bukarestbe, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. (Az irat másolati példánya megtalálható a marosvásárhelyi Állami Levéltárban; jelzete: Dosar 205,138.) Meggyőződésem: alapvetően perdöntő jelentőségű lett volna (lenne) ennek a feljelentésnek is Hétben való közlése; ez indított arra, hogy a birtokomban lévő másolatot eljuttassam a szerkesztőségbe. Ha idejében nyilvánosság elé került volna Hajdú szövege, minden valószínűség szerint más, tényeken alapuló, egyoldalúságoktól mentes(ebb) vita bontakozott volna ki a Bottoni-esettanulmány nyomán. Hadd hívjam fel a figyelmet Hajdú szövegének egyetlen bekezdésére, ahol is ő így vall, a Földessel való vitájának egyik leglényegesebb mozzanatát említve (mikoris Földes egy vásárhelyi cukrászdában Gheorghe Gheorghiu-Dejt „szarházi csirkefogó gazembernek” titulálta többek jelenlétében). „Röviddel e vita után az illetékes pártfórumoknak jelentettem mindazt, amit Földessel kapcsolatban észleltem, és később információs anyagomat benyújtottam a helyi állambiztonsági szerveknek is.” Hajdú Győző beismeri tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ám mindez csak egyetlen, bár kétségtelenül a legsúlyosabb bizonylat - tényeket megvilágító, hiteles dokumentum - arra nézve, hogy annak idején voltaképp ki volt a Földes-ügy főszereplője. Ezért teljességgel félrevezető, hamis vád Sütő Andrást úgy feltüntetni, mint aki leginkább bűnös lett volna a Földes elleni hajszában. (Joggal kérdezhetjük: miért csak az ő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét( Ha van tendenciózus vitavezetés, hát ez kétségtelenül ilyesmiről árulkodik.) A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta A Hét vezetősége. Mikor telefonon érdeklődtem, azt a választ kaptam Parászka Borókától, hogy Hajdú Győző ebben a vitában (s általában) nem jelentős személy, nem,,releváns”. Sikeres kudarc című cikkében Parászka így nyilatkozott: „Hajdú Győző szerepe egyértelmű, nem szorul tisztázásra. Ráadásul nincs olyan szimbolikus tőkéje, amely miatt arra kényszerülnénk, hogy személyével foglalkozzunk” Miszerint ebben a vitában leleplezőleg csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akiknek—úgymond — „szimbolikus tőkéjük” van. Olyanokkal, akik napjainkban súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Mint Sütő András. Őket kell cikksorozatban támadni, piszkálni szakadatlanul Enyhén szólva sajátosan szelektív eljárás ez. (Egyszerűen nem igaz, hogy Parászka Boróka - mint cikkében megjegyzi - telefonbeszélgetésünk során felajánlotta volna: írásbanfoglaljam össze álláspontomat Hajdú Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésünket a szerkesztőségben „rögzítették”. Minek rendjén mi (mármint én és az az „idős férfi”, akinek a hanga a háttérből hallható volt?) állítólag „a legsötétebb sztálini időket idéző hangnemben” próbáltukkikényszeríteni” Hajdú feljelentésének közlését. A szóbanforgó rögzítés révén ellenőrizni lehet: a kettőnk között történt telefonbeszélgetés alkalmával én a lehető legudvariasabb hangnemben érdeklődtem a közlés elmaradásának okai iránt, s érveltem a megjelentetés érdekében. Semmiféle fenyegetésnek, sértegetésnek itt halovány nyoma sem lehet. De rejtély számomra, hogy szerkesztőségi telefonbeszélgetésekre való, nyilvánosságok előtti hivatkozások mennyiben tehetik „tartalmasabbá és tágabb merítésűvé” eszmecserénket.) Nagy Pál ■ Helyet adunk a közlésnek, és ugyanakkor jelezzük: Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít. Valótlanul és rosszhiszeműen állítja, hogy nem ajánlottuk fel a lehetőséget újon az általa fontosnak tartott Hajdu-szövegre. Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúráztunk szövegeket. A Hét szerkesztőségébe beérkező minden cikket leközöltünk Két esetben tekintettünk el a teljes szöveg közlésétől ha nem szerkesztett szöveget, hanem a szerkesztőség számára írt olvasói levelet közöltünk (például a Róna Éváét). Ilyenkor éltünk a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Egyébként minden cikk, pro és kontra megjelent, ideértve Cs. Nagy Ibolya, Márkus Béla, Görömbei András és Ablonczy László szövegeit is. Az egyetlen cikk, amelyet rövidítve közöltünk a Sylvester Lajosé, aki előbb elküldte, majd jóval lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát. Mivel szándékát időben nem közölte, ezért a nyomdailag előkészített lapból a teljes szöveget nem tudtuk kiiktatni, rövidített változatban közöltük A Hét teljes szerkesztősége fültanúja volt a Nagy Pállal és a névtelenül betelefonáló, kilétét nem vállaló (de hangja után jól felismerhető) társával folytatott beszélgetésnek, természetesen a sértéseknek és fenyegetéseknek is. És hogy miért kell erre hivatkozni, akkor, amikor az érdemi vitát létrejöttét kívánjuk szorgalmazni? Azért, mert úgy véljük: a hasonló alpári, gyáva hangnem az, amit egyértelműen vissza kell utasítanunk. ■ m^ri smaBffimEM te iMkt4ik Tusnádfürdő » 2005. július 17-24. Összetartozunk?! Az Európai Unió kihívása és lehetősége HOT JAZZ BAND ... szakmai előadások műhelyek • irodalom kisszínház • filmvetítése* sport • vetélkedők... SHUKAR COLLECTIVE AMORF ÖRDÖGÖK KORMORAN TRANSYLMANIA BOBANiMARKOViC N0X I. Ä DJ PALOTAI w DJMKBJBASE-X A tizedik Minimum Party^l Alkotótábor vizuális művészetek ^ fényképezés film zene a kísérleti színház mozgásszínház irodalom filozófia kritika kézművesség 2005 július 30-tól augusztus 12-ig Kászonfeltz, Hargita megye Románia Fizessen elő! Bizonytalan világban megbízható partner, nélkülözhetetlen társ a NÉPÚJSÁG Az előfizető 42%- (D) , továbbá a személyes jellegű apróhirdetéseknél havonta egyszer 30% árkedvezményben is részesül. EXINDEX WWW exindex huetthely. kritika. médiaművészet. téma. nem téma. interjú. szabad kéz kortárs képzőművészeti folyóirat a hét 2005. július 14.