A Hét, 2005. július-december (3. új évfolyam, 27-52. szám)

2005-07-14 / 28. szám

a vita Marosvásárhely, 2005. június 30. Tisztelt szerkesztőség! A replika jogán kérem közöljék ide mellékelt írásomat. Tisztelettel: Nagy Pál Egyoldalú „helyzetértékelés” A h­ét idei 26. számában (2005. június 30) közölt cikkében (Sikeres kudarc) Parászka Boróka sajnálkozással állapítja meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László-Sütő András ügy”-ről szól,,hallgatott a hazai irodalom”. S ezek után felsorolja azokat a folyóiratokat, melyek mindeddig nem adtak közre ide vonatkozó véleményeket. (Meg­lehet, van ennek oka.) „Csak reménykedni tudok benne, hogy lesznek új megszólalók, új irányt vesz a vita, és előkerülnek új szempontok, amelyek tartalmasabbá és tágabb merítésűvé tehe­tik ezt a beszélgetést” — mondja a lap felelős szerkesztője. Csak egyetérthetünk... Persze, nyomban felmerül egy megkerülhetetlen kérdés: miért csak most, hosszú hónapok múltán véli szükségesnek a szerkesztő, hogy az elkövetkező időkben ez a vita „tágabb merí­tésűvé” váljék? A „helyzetértékelés” miért hegyeződött ki már a kezdet kezdetén oly szűk „merítésűvé” - vagyis: egyoldalúvá. Hadd fogalmazzak így: miért lett belőle „Földes László-Sütő András ügy’? Félreérthetetlenül Sütőt lejárató, rágalmazó-pisz­­káló célzattal... Gyakran hallani és olvasni lehet manapság, mifelénk is: van­nak „megélhetési politikusok”. Mintha ez a jajdemodern „foglal­kozás” egy idő óta egyre inkább teret hódítana a sajtó berkeiben is. Ahol amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat. A Hét egyik-másik vita­cikkének ol­vasója (is) riadtan észlelhet ilyen tüneteket, s ezek bizony igen­igen távol állnak a „tágabb merítésű” józan véleménycsere - bár­milyen egészséges tata - óhajtott eszményétől. Idézem Parászka Boróka cikkének néhány szavát: „Eljött az ideje, hogy jelezzük: a szólásszabadság az első és a legfontosabb feltétele az érdemi vitának. Ezért vállaltunk minden véleményt, cenzúra nélkül, pro és kontra.” Helyénvaló és rokonszenves szer­kesztői hozzáállás, csakhogy... Csakhogy konkrét, hiteles példá­kat tudok felsorolni annak bizonyítására, hogy mt­mét szerkesz­tősége alaposan, durván megcenzúrázott hozzászólásokat. Syl­vester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára cmű cikkét (júni­us 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesz­tőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a tel­jes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. (A Hét című lap szerkesztőségének, ugyan­csak június 9.-i sz.) Bizonyára nem véletlen, hogy mindkét eset­ben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálá­sát látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Fölöttébb dicséretes törekvés a cenzúra­mentes vita igény­lése,­­ baj azonban, ha érvényesítése területén vannak még hiá­nyosságok. Hétnél Hogy egészen világos legyen, mi és mek­kora az elv és a gyakorlat közötti különbség - ide illesztem a ma­gam személyes „élményét” is. Nem is olyan régen, június 10.-én az alábbi ajánlott levelet postáztam A Hét-nek: „Tisztelt szerkesztőség!­­ Ide mellékel­ten megküldöm ezt az irományt­­ közlés végett. Vitathatatlanul fontos lenne a lapban való megjelentetése, hogy kiderüljön a nyilvánosság előtt is: Hajdú Győző volt a Földes László elleni haj­sza megszervezője, főszereplője, s nem Sütő András (vagy vala­ki más). Nyilvánvaló: ennek a fontos, perdöntő jelentőségű do­kumentumnak a teljes szövegét kell közölni! A szóbanforgó kö­rülmények bizonyos fokú ismeretében bármilyen ide vonatkozó információval készségesen szolgálhatok, ha lenne ilyen igény. - Nincs szándékomban beleavatkozni A Hét szerkesztőségének „belügyeibe”, de erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy hozzájá­ruljak valamiképpen a vitatott kérdések tisztázásához. - Tiszte­lettel...” Hajdú Győzőnek arról a terjedelmes feljelentéséről van itt szó, melyet ő 1958. augusztus 20.-án írt alá s küldött el aztán Bu­karestbe, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. (Az irat másolati példánya megtalálható a marosvásárhelyi Állami Levéltárban; jelzete: Dosar 205,138.) Meggyőződésem: alapvetően perdöntő jelentőségű lett vol­na (lenne) ennek a feljelentésnek is Hét­ben való közlése; ez in­dított arra, hogy a birtokomban lévő másolatot eljuttassam a szer­kesztőségbe. Ha idejében nyilvánosság elé került volna Hajdú szövege, minden valószínűség szerint más, tényeken alapuló, egyoldalúságoktól mentes(ebb) vita bontakozott volna ki a Bot­­toni-esettanulmány nyomán. Hadd hívjam fel a figyelmet Hajdú szövegének egyetlen be­kezdésére, ahol is ő így vall, a Földessel való vitájának egyik leg­lényegesebb mozzanatát említve (mikoris Földes egy vásárhelyi cukrászdában Gheorghe Gheorghiu-Dejt „szarházi csirkefogó gazembernek” titulálta­­ többek jelenlétében). „Röviddel e vita után az illetékes pártfórumoknak jelentettem mindazt, amit Föl­dessel kapcsolatban észleltem, és később információs anyagomat benyújtottam a helyi állambiztonsági szerveknek is.” Hajdú Győ­ző beismeri tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ám mindez csak egyetlen, bár kétségtelenül a legsúlyosabb bizonylat - tényeket megvilágító, hiteles dokumentum - arra nézve, hogy annak idején voltaképp ki volt a Földes-ügy fősze­replője. Ezért teljességgel félrevezető, hamis vád Sütő Andrást úgy feltüntetni, mint aki leginkább bűnös lett volna a Földes el­leni hajszában. (Joggal kérdezhetjük: miért csak az ő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét( Ha van tendenciózus vita­ve­zetés, hát ez kétségtelenül ilyesmiről árulkodik.) A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta A Hét vezetősége. Mikor telefonon érdeklődtem, azt a választ kaptam Parászka Bo­rókától, hogy Hajdú Győző ebben a vitában (s általában) nem jelentős személy, nem,,releváns”. Sikeres kudarc című cikkében Parászka így nyilatkozott: „Hajdú Győző szerepe egyértelmű, nem szorul tisztázásra. Ráadásul nincs olyan szimbolikus tőké­je, amely miatt arra kényszerülnénk, hogy személyével foglalkoz­zunk” Miszerint ebben a vitában leleplezőleg csak olyan szemé­lyekkel kíván foglalkozni a lap, akiknek—úgymond — „szimbo­likus tőkéjük” van. Olyanokkal, akik napjainkban súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Mint Sütő András. Őket kell cikksorozatban támadni, piszkálni szakadatlanul Enyhén szól­va sajátosan szelektív eljárás ez. (Egyszerűen nem igaz, hogy Parászka Boróka - mint cikké­ben megjegyzi - telefonbeszélgetésünk során felajánlotta volna: írásban­­foglaljam össze álláspontomat Hajdú Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy tele­fonbeszélgetésünket a szerkesztőségben „rögzítették”. Minek rendjén mi (mármint én és az az „idős férfi”, akinek a hanga a háttérből hallható volt?) állítólag „a legsötétebb sztálini időket idéző hangnemben” próbáltuk­­kikényszeríteni” Hajdú feljelen­tésének közlését. A szóbanforgó rögzítés révén ellenőrizni lehet: a kettőnk között történt telefonbeszélgetés alkalmával én a lehe­tő legudvariasabb hangnemben érdeklődtem a közlés elmaradá­sának okai iránt, s érveltem a megjelentetés érdekében. Semmi­féle fenyegetésnek, sértegetésnek itt halovány nyoma sem lehet. De rejtély számomra, hogy szerkesztőségi telefonbeszélgeté­sekre való, nyilvánosságok előtti hivatkozások mennyiben tehetik „tartalmasabbá és tágabb merítésűvé” eszmecserénket.) Nagy Pál ■ Helyet adunk a közlésnek, és ugyanakkor jelezzük: Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít. Valótlanul és rossz­hiszeműen állítja, hogy nem ajánlottuk fel a lehetőséget újon az általa fontosnak tartott Hajdu-szövegre. Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúráztunk szövegeket. A Hét szerkesztősé­­gébe beérkező minden cikket leközöltünk Két esetben tekintet­tünk el a teljes szöveg közlésétől ha nem szerkesztett szöveget, hanem a szerkesztőség számára írt olvasói levelet közöltünk (pél­dául a Róna Éváét). Ilyenkor éltünk a rövidítés és szerkesztés le­hetőségével. Egyébként minden cikk, pro és kontra megjelent, ideértve Cs. Nagy Ibolya, Márkus Béla, Görömbei András és Ablonczy László szövegeit is. Az egyetlen cikk, amelyet rövidít­ve közöltünk a Sylvester Lajosé, aki előbb elküldte, majd jóval lap­zárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát. Mivel szándékát időben nem közölte, ezért a nyomdailag előkészített lapból a teljes szöveget nem tudtuk kiiktatni, rövidített változat­ban közöltük A Hét teljes szerkesztősége fültanúja volt a N­agy Pál­lal és a névtelenül betelefonáló, kilétét nem vállaló (de hangja után jól felismerhető) társával folytatott beszélgetésnek, természetesen a sértéseknek és fenyegetéseknek is. És hogy miért kell erre hivat­kozni, akkor, amikor az érdemi vitát létrejöttét kívánjuk szorgal­mazni? Azért, mert úgy véljük: a hasonló alpári, gyáva hangnem az, amit egyértelműen vissza kell utasítanunk. ■ m^ri smaBffimEM te iMkt4ik­ Tusnádfürdő » 2005. július 17-24. Összetartozunk?! Az Európai Unió kihívása és lehetősége HOT JAZZ BAND ... szakmai előadások műhelyek • irodalom kisszínház • filmvetítése* sport • vetélkedők... SHUKAR COLLECTIVE AMORF ÖRDÖGÖK KORMORAN TRANSYLMANIA BOBANiMARKOViC N0X I. Ä DJ PALOTAI w DJMKBJBASE-X A tizedik Minimum Party^l Alkotótábor vizuális művészetek ^ fényképezés film zene a kísérleti színház mozgásszínház irodalom filozófia kritika kézművesség 2005 július 30-tól augusztus 12-ig Kászonfelt­z, Hargita megye Románia Fizessen elő! Bizonytalan világban megbízható partner, nélkülözhetetlen társ a NÉPÚJSÁG Az előfizető 42%- (D) , továbbá a személyes jellegű apróhirdetéseknél havonta egyszer 30% árkedvezményben is részesül. E­XI­N­D­E­X W­WW e­x­i­n­d­e­x h­u­etthely. kritika. médiaművészet. téma. nem téma. interjú. szabad kéz kortárs képző­művészeti folyóirat a hét 2005. július 14.

Next