A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1863-01-01 / 1. szám
PEST. JANUÁR 1. A „Hon“ első olvasóihoz. Nem új közönséggel találkozunk; régi megszokott nevek kisértek át bennünket e laphoz. Ránk nézve örvendetes eredmény az, hogy átkisértek. Nem személyes ügy; elvek kérdése volt ez, a kedvező siker elveinké, nem vállalatunké. Sokat beszélni e tárgyról könnyen a kérkedés színét vonná reánk, de hallgatással mellőzni sem lehet egészen. Mi egy éven át felnyitott sisakkal, nyíltan bevallott alapelvekért, nem mondjuk, hogy küzdöttünk, de megálltunk és szót emelénk. Alaptörvényeink tisztelete, alkotmányos elöltalálás mellett; hazánk nemzetiségeivel kölcsönös egyetértés,országunk nagyságának fentartása mellett; szabadelvű irány fölfelé,és lefelé democratia a társalom minden rétegeiben, annak össze nem tévesztése a tabula asa elméletével; a nemzetnek anyagi jóllét kifejtésére buzdítása , önfeláldozást követeld nemesebb erényeinek megtagadtatsa nélkül; ezek valónak alaptételei múlt évi törekvéseinknek. Hogy feleltünk meg feladatunknak ? jól e, vagy részül? miért nem jobban? nem fejtegetjük, nem magyarázzuk. Tavaly egy kész nagyközönség előtt léptünk fel s kérdés volt, hogy e közönség elveinket keresi-e, vagy csak megszokott napi olvasmányát? Az volt a kérdés,hogy ugyanezen jelszavak egy őspuszta téren ugyanazon csatlakozó hiveket fognak-e megtalálni ?. j JLTgjött, hogy e kérdésre választ kellett kapnunk, az elfoglalt tért odahagynunk és uj lapot kezdenünk, kész közönség, vállalkozó, kiadó, anyagi segély nélkül. 1 .Az idők és körülmények mostohák : anyagi ínség, nyomasztott kedély, politikai Steg na ’ k dun és benn. gjVa napok válasza kedvezően dönté el részünkre a kérdést. A gyermek-uj lap, mely születése napját ma üdvözli, e napon már a közönség részvéte által biztosítva van. Lehetetlen hálával nem hajolnunk meg azon közönség előtt, mely bennünket nem hagyott , midőn egyetlen nagy ígérettel sem álll hazónk elé. E'Vála kifejezése arczunkat meg nem a* iítjd , mert nem személyünket, de elveinket' illető diadal az. Legyen viszonzásul elég annyit monnunk hogy napjaink minden feladata le'enii', hogy e bizalomnak megfeleljünk, 'n vili len ’egyes névben, mely hozzánk átlakozil egy-egy hangot, hallunk, mely .■ hazánk minden részéből ezt kiáltja felénk: lég- ■ erős l1 J. M. is meg kell jegyeznünk, hogy közülük a görög és római a legégetőbbek, s alkalmasint a jövő évben is azok fognak lenni. Ezen két kérdést illetőleg ma is fontos mozzanatokra figyelmeztethetjük az olvasót. A görög kérdésben megemlítendő különösen Elliot angol biztos athenei küldetése, a janiai szigetek átengedése tárgyában. Ezen küldetést már néhány nappal ezelőtt jelezték némely rövid sürgönyök, most azonban egy ' terjedelmes" sürgöny fekszik előttünk, mely nagy fényt vet az agyulakévAi állására. E sürgöny igy .*Mi?gszik. „TRuhlbb, dec. l0. Lord John Russel azon küldetéssel bizta meg Elliot-t, közölné a görög kormánnyal, hogy Angolország királynője hajlandó javaslatba hozni, az 1815-ki jegyzőkönyvet aláirt hatalmaknál a jóniai szigeteknek Görögországba kebleztetését. A királynő megegyezésével járul ezen bekeblezéshez azon föltétel alatt, ha oly kormány alakul Görögországban, mely megfelel azon elveknek, melyeket az ideiglenes kormány közölt kiáltványában, s ha oly király választatik, kit ő felsége elfogadhat. A hét sziget ezen feltételek alatt bizonyosan fejedelmi pálotája alá jutand az új királynak. Lord Russel holnap közlendi ezen határozatot azon hatalmak képviselőivel, kik a bécsi jegyzőkönyvet aláírták. Elliot szombaton este utazik el ezen külön megbízatással Athenebe.“ Ezen sürgöny, mint látjuk, határozottan kijelöli azon föltételeket, melyek alatt Angolország a janiai szigeteket átengedendi Görögországnak, t. i. ha Görögország megmarad a monarchia mellett, mit az ideiglenes kormány a forradalom utáni kiáltványában kimondott, s ha a trónra oly királyt választ, kit Angolország királynője elfogadhat. A megjegyzett föltételek közöl mindenesetre leglényegesb az utóbbi, mert ez a görög király választását Angolország akaratától teszi függővé. Az ,,Ind.berge“ párisi levelezője azonban még más föltételekről is tud, melyek közöl ezek említendők : Görögország magára vállalja mindazon kötelezettségek teljesítését, melyeket más hatalmak irányában vállalt, nevezeten teljesítni fogja pénzügyi kötelezettségeit; ezenkívül : a görög kormány elégséges haderőt állít föl a joniai szigeteken, mely erő a rendet fentarthassa az angolok elvonulása után. Egy dec. 2 t1-dikáról keltezett sürgöny már azt is jelenti, hogy Elliot megérkezett Athénébe, s hivatalosan értesítette az ideiglenes kormány elnökét az angol kormány azon szándékáról, hogy kész a jóniai szigeteket átengedni Görögországnak; egyszersmind tudatta,hogy Angolország el nem fogadja Alfréd herczeg megválasztását. Sőt többet is írnak : Elliot küldetése nemcsak a jóniai szigetek átengedésére terjed ki, hanem egyszersmind a török kormánnyal kezdendő alkudozásra, Görögország határainak Epirus és Thessalia felől leendő kiterjesztése tárgyában. Az „Ind. beige“ azt állítja, hogy e lény bizonyos és egy angol fregatté parancsot kapott, hogy Elliot-t Konstantinápolyba szállítsa. E hírt a „ Patrie“ is megerősíti, mindemellett jó lesz annak megvalósulását bevárni. Alig szükség megjegyeznünk, hogy a janiai szigetek átengedésének emlegetett kérdése némi zavarba hozta az európai nagyhatalmakat, minthogy az angol ajándék még inkáb megszilárdítja Nagybrittania befolyást Keleten, s erős állást szerzend neki az eshetőségre, ha a keleti kérdés amna idejében csakugyan diplomatiai vagy fraveres megoldás tárgya fog lenni.Nem is erttve Franczia- és Oroszországot, Austria melieztel, ha az „Oest. Zig“ jól van értedve, a janiai szigetek átengedése miatt, siechberg gróf úgy nyilatkozott, minthaáa Angolország a forradalmat akarná rájutalmazni; másfelől arra figyelmeztet hogy mily veszélyes lenne, ha Angország szándéka volna véduralmát kiterjeteni az Adriai tengeren, mert ez számos özeütközést idézhetne elő. Leginkább érdésre vannak pedig ez ügyben Franciaszág és Oroszország, s a Görögországé elvesztett tért másutt akarják vissszerezni, különösen a dunai fejedelemekben. Az ismeretes fegyverszállítmár Szerbia részére nagyon is mutatja e szálakat, s még inkább megerősíti azon érték, melyet a franczia kormány (mely céliránt ez ügyben az angol és osztrák ansulok tiltakozásához csatlakozott) a szb kormányhoz intézett, s melynek igen éekes tartalma külföldi rovatunk alatt orsható. (Bukurest, dec. ui.) A romai kérésre vonatkozólag’ megjegyzendő, min hasonlóképen érdekes mozzanat, a páp: kormány által életbe léptetni szándékó közigazgatási reform, miről már néhán nap óta szólnak a külföldi lapok. Tén az, hogy a tartományi consultak jan ejére összehivattak, még pedig egy ezelőtizenkét évvel kibocsátott törvény alapú, ezen consultak fognak véleményt dni a képviselő testület összehívása iránt, javaslatokat terjesztendenek elő a köziggatás és igazságszolgáltatás javítása tábjában. Az „Agene continentale“-nak egy sürgönye jelenti így Latour d’ Auvergne e hó 26-kán hut értekezletet tartott a szent atyával, s alkalommal fontos politikai határozatokeletkeztek. Sztek intések. F. A „Hon“-k szentelt első levelemet egy igen igen ré, de mégis ez egyszer uj szójárással kezdi, mennyiben szerencsés uj évet vagyok tol kívánni a ,,Hon“-nak s ez által minteg magunknak is. Mi tulajdonképen nagy boldog emberek vagyunk, mert mi amit a „Non“-nak kívánok, már ez pig remény sem még mindig a legjobb, aiez egyszer akarva nem akarva, nekünk kívánják. Boldogok vagyunk mondom mert egy részről bizonyára nagyon is mathematikai biztonsággal ki volna szárható, hogy a magyar halandók egy egyenlő osztályt belé egyezni, — be kell vallanunk igen nagy része ez semmi áron nem akarna ig más részről valóban ezt is épen olyan akarva nem akarva módra, hogy csakugyan szivesen vesszük, s nem is mondom épen, hogy reá szorulok, ha mennél többen boldog uj évet, s minden lehető szerencsét kivánnak. Legokosabbmber az, a ki maga magának kívánhat erencsés uj évet, — ily embert jelenleg ők egyet ismerek s ez Palmerston lord, ki nem várva be a mások őt ellepő ohiit, s unszolásait oly újévi ajándékot kétett magának s ez által honának, a melyiek diadalát élvezve a kandalló tüze mellett, szívesen feledjük a nyári hőség, por, s vízhiány okozta kellemetlenségeit, nem is akarta épen túlfeszíteni a sors kezébe nyújtott ivét, hanem, hosszasan czélozva bár de biztosan, elsütötte nyilát oly formán, hogy e lövés beillik hajvágásnak is. Tovább ment az öreg úr, mert daczára a hatvágásnak, a mely őt védve sok embert ér, képes volt még megajándékozni saját honán kívül egy más nemzetet, melynek államférfihoz illő bölcseséggel oda nyújtotta azt, miután annyi más hiába epedez, saját tulajdonát. Mind erről e pillanatban többet mondani alig lehet, miután oly válságos ponton állunk, melyet megitélni nálunknál százszorta okosabb s tapasztaltabb ember sem képes; — de annyi igaz, hogy e válság kezdete máris rendkívüli előnyt nyújt ez egyik vélemény árnyalatnak, mig a másikat, — nem csak zavarba, de oly tömkelegbe vonta, melyből első pillanatra legalább, nem oly könnyen leend képes kigázolni. Mi, a kik oly régóta maradtunk azon állásponton, mely úgy látszott, mindenkor meg akart hazudtolni, szivünkből örvendünk e várva várt fordulaton, a mely egyedül leend képes világot teremteni a sötétség közepette. Míg földrészünkön e kellemesen megdöbbentő jelenet foglalkoztatja az elméket, addig Amerika szabad fiát, egy testvér csata által végzék be a múlt évet. Elnézve attól, mit tart a testvérgyilkolásról a diplomába, de tisztán elvi s emberiségi szempontból fogva azt fel, nem lehet eléggé fájlalni azon szomorú eseményeket, melyek másfél század gyümölcsét nagy részben tönkre teszik, a nélkül, — legalább csekély véleményem szerint — hogy ketté bírják vágni ama gordiusi csomót, mely eddigelé képezte azon folyvást nyílt sebhelyet, melyet gyógyítani alig leend képes bármikor a kard éle. A rabszolgaság kérdését, ha csakugyan ez azon fő ok, mely miatt patakokban omlik ott a vér, e háború közvetlenül sohasem fogja elintézni; e kérdés meg van oldva, mennyiben bármelyik fél győzne is, annak hosszú élete többé nem lehet. Mennél tovább tart a testvérharcz, annál inkább lehetlenné válik a viszontegyesülés, annál inkább lehetlenné válik oly kérdésben megoldás, mely egyedül fokozatos, idő szerinti eljárás nyomán hozathatik áldásteljesen létre. Míg tehát itt nálunk, a régi ellenek ki látszanak békülni, s a volt jó barátok egyszerre háttérbe szorulnak , addig az ó világ vetélytársa saját magát marczangolja, felbontván s ketté szakítván a barátság ama kötelékeit, melyet közös szenvedés, harcz s felvirulás font egybe. A mily rövid életet kivánok ez utóbbi, épen oly tartalomdiís, hosszas fenmaradást óhajtok az elsőbb jelenségnek, suum cuique. Uj évről lévén szó, s ilyenkor kénytelenek visszapillantani, lehetlen rövid szavakban saját magunkról meg nem emlékeznünk. Egy nevezetes évet élt le nemzetünk, ha visszagondolunk mindazon jóslatokra, melyek ez év elejétől fogva egymást érték ; nevezetesen mert kezeskedik arról, hogy nemzetünk igen egészséges emésztési műszerekkel bír. Eleinte ugyan kissé komolyan vette idegrendszere a jóslatokat, kapkodni kezdve majd ez s majd ismét amaz orvoslás után, a míg utó végre meg nem győződött arról, hogy legjobb lesz nagyon rendes életmódot követni, ha már rendes diétát nem tarthat. A nyavalyák lefolyását legjobb a természetre bízni, a legügyesebb orvos az, aki arra ügyel, nehogy a természet maga, mint fö tényező, gyengüljön el végképen. A nemzetnek nem lévén kivel vitatkoznia, — mert az eddigi viták mindig ■ csak egyes önkénytesek között folytak — egész lelkesedéssel felkarolta anyagi érdekeit, ami bizonyára nagyon dicséretre méltó s üdvös jelenség. Adja az ég, hogy mind az, vagy legalább annak egy része, amibe a múlt évben fogtunk, ez évben teljesedésbe menjen. E tekintetben legsajnosabb az, hogy a valódi „vis mátrix“ teljesen hiányzik, s ez hiányzani fog mindaddig, míg e nemzet felett gondoskodni fognak azok, kiknek nincsen közvetlen érdekekben, hogy e nemzet jövőre is megtartsa s gyarapítsa vagyonát. Az olyan „Steuer Object“ féle államgazdászattal, s politikai vasutakkal bajos a haladás. Kivánok hazámnak s nemzetemnek még igen igen sok kitartást, de egyszersmind sokkal, sokkal szebb napokat! Nincs okunk csüggedni,mert elleneink még eddigelé egy talpalatnyival sem haladtak előre, — hogy mennyire hátráltak, azt ők tudják legjobban. Isten velünk! Lliticai szemle. Pest dec. 31. ja nagy politicai kérdégész ért folyton a világot , örökségül jutnak az uj ,hogy közőlük egy istegmegoldás stádiumába lészükséges külön elősorolt kérdéseket, melyek megoldásaiés eléggé ismeretesek azok apiáink politikai mozgalmait »kisérik, annyit azonban még R CZA. Politikai divatok. Regény irtatóival Móri Mendemonda. A Y-J&filmrei városunk, melyről, daezára k, li«y#U0.sz .tcsiny és sz^jrény, egy időben ■i legtöbb mnot hordták szét a világot ösz, i.,é.ekötő sodro’iyoJ, melynek azonban jd hire nem »egyúttal jó szerencséje is. Azon időben , hogy történetkénk k^tödik még több nesze volt a boldogságban, mint aa.csg. ségben ; v sémaponkint a vidékről bevetődő nvas Bigén jó fogalmakat szerezhetett magának a lakosjóllétéröl a templomokból kijövő köznépet végig'..nézte csupa ezüst gombos férfiak, a any fia ... " selyemruhás asszonyok, némelyik *d * tk ez st vitézláncz egyik vállátul a raásö yjr; r.ívgy , fejes csattokkal, a sötétkék dolmányok gombjai csiga alakúak, a világos kékeké laposai munkával, a fekete ruháké íajósok és mgMrok, ezek a ‘ " 1 ük a tanácsbeliek és táblayák ,kardot is kötnek fel, sarkantyús csizmát ‘húznak ünnepnapon, és az mind ezüst; gomb, Iáncz, sarkantyú és kardhüvely, valódi, igazi ezüst, hazudott, nem china ezüst; és a piaczokon n ani pénz forog, az mind pengő, fényes uj huszasz és tallér , és abban a földszinti házakban is mindenkinek van ezüstje. Valódi ezüst korszak nem vés, kérkedő arany idő, de az a valódi, szilárd, komoly ezüst időszak, amiről csak Ovid meséiben olvasni még valamit j _ír _ (Most már ott is „lurida terribiles miscent genita novercae“). Sa Egyik , a főtérre vivő , utczáján ez ezüstös kának ilyen ünnepnap délelöttön két urasági hutót is lehete látni, mint a templom felöl lőve, Itt átelleni kapun begördültek. Az egyik hintó- M! kalapos kocsisa, inasa volt, ezüst hajtókái kék egyenruhában; a másiknak pörge kala 1” í kocsisa és v rés sinóros huszárja. Műsor a kapuk ismét bezárultak a hintók arra azokon is volt mit tanulmányozni. Az egyik kapu sárgára volt festve s egy óriási kétfejű sas terjedt egyik sarkától a másikig, a sas két csórjában egy fehér szalagot tartott, s arra a szalagra nagy kék betűkkel volt felírva e két szó „SALVA QUARDIA“. Az átelleni kapu pedig sötétzöldre volt festve, közepén nagy nemzeti czimerrel, a görbült keresztes koronával s a fölé fehér-veres lapidár betűkkel írva e szavak : „NEMES TELEK“. Ezek a frescok pedig kívül a kapun nem csupán díszítményül vannak oda festve, nem is azért különböztetik meg a házakat a többi mellettük levő épületektől, hogy tulajdonosaik ködös időben hazataláljanak, hanem ezeknek mélyebb közjogi jelentőségük volt valaha.Ez a szó „nemes telek“ vagy, mint még II. Leopold idejéből hagyva maradt: „Salva guardia“ azt jelenti, hogy ezen a kapun városi hatóságnak be nem szabad tenni a lábát, sem azért, hogy katonát bekvártélyozzon, sem azért, hogy házadót beszedjen, sem, hogy benne akármiféle bírói ítéletet végrehajtani segítsen; mert ez nemesi Curia ? városi hatóságtul, adózástul, bekvártélyozástul ment ; közvetlen a megyei közigazgatás alatt áll s nem a város, de a vármegye földén épült, következőleg ezen a telken szabad lakni zsidónak, szabad kocsmát nyitni, húst kimérni a miért is az olyan háznak, melynek kapuját ily hatalmas czimer szárnyai védelmezik, kétszerte több az évbére, mint más szomszédaiké. Az említett két ház azonban se zsidólakás, se kocsma, se mészárszék nem volt, hanem azokban tulajdon birtokosaik laktak, a mi gyanittatja gazdagságukat, mert az olyan háznak a levegője drágább. Az, a ki a sarokházban lakik, egy gazdag terménykereskedő özvegye, nagyságos Holdváryné asszonyság és családja; a honczimeresben pedig tekintetes Hargitay János úr szintén becses családjával. A kár átellenes kapunak, ha nyíltak is, meg voltak a maguk külön sajátságai. A sárga kapun többnyire katonatisztek jártak ki és be kik azon időben szolgálaton kívül nem viseltek egyenruhát, hanem jártak divatos fekete frakkban, magas tetejű kalappal, esős időben fekete carbonári köpönyegben, s csupán egészen simára borotvált arczaikkal különbözteték meg magukat a polgáriaktól , csak egy félhold alakú arcz?zakállt hagyva meg szabály szerint. A zöld kapun pedig azon nyalka ifjaknak volt jelenésük, kike azon időben patvaristáknak, és „vármegye uraiik“ szoktak nevezni; fiatal serkedő bajuszszaljkaikon, büszke öntelt kedéllyel hamvas arcion, s ha néha néha egy egy tökéletesen kiboroult arcz is közelített a zöld kapu felé, hogy a piroszlán fej fogai közt levő kopogtatót megemel, s vele épen oda, a hol a hármas zöld halom a kereszt tövén a korona van festve, hármat pozogtasson, úgy az nagyon rosz szem lett volt mely az első tekintetre fel nem ismerte volna line, hogy az se nem pap, se nem katona, hanem ánész. Mind a két csud bizonyos előhangot viselt a város egyik résztélött. Mind a két családnak volt egy hajadon iánya, ki az illető tánczvigalmakban és társas krökben a bálkirálynői rangot tudva és öntudatlan viselte. Ilyenformán a két szomszéd kapu két tökéletesen organisált irtot képviselt, melynek voltak kortes vezérei s nyers tömegei, zászlói, előharczosai, csatái, gőzelméi és veszteségei, sőt még az akkori konzolt divatlapirodalmi üzlet mellett is külön moieurjei; mind két félnek meg lévén a maga vidéi levelezői rangra emelt tollfogható embere, aka Pesti Divatlap és Honderű hasábjain az illető magán és közvigalmakat, műkedvelői előadásokt, az azokban működők bájait és toilettjét nag buzgalommal leírja, nem kímélvén a magassalást saját ügyfelétől s az oldalvágásokat az ellenfél számára. Ahogy e divilapi adatok nyomán meggyőződésre lehet jutni,úgy tűnik ki, hogy a sárga kapu pártja volt győzedelmesebb a fényes tánczvigalmak, a kedélye piqueniquek, s a feledhetlen emlékű házi estélyi csatamezején; mig a zöld kapu pártját találja diadalra jutottnak, midőn vándor színészek pártolása, műkedvelői előadások, jótékony sorsjáék s egyéb hazafias mulatságok kerültek szőnyegre. Ezen vivmányokat ugyan mind a két fél ismét telhetőleg tirekedett ellenczáfolatokkal gyöngíteni, hanem t komoly és pártatlan szemlélő előtt meghamis thatlan tény marad az, hogy midőn * * herczeg, si a portugalli királlyal rokon, itt keresztül utazott, a tiszteletére rendezett dalidéban Holdváry Serafine kisasszonnyal nyitotta meg a tánczot s emlékül egy szép opál gyűrűt is ajándékozott neki, melynek körében egy természetes kereszt volt alakulva; mig másfelől az is históriailag megállapított tény marad, hogy midőn a védegylet esztendeje volt, Hargitayné asszonyságnak a város szépeit kivétel nélkül sikerült oda terrorizálni, hogy a védegyleti vigalomban honi kelmékben jelenjenek meg. Hanem az újabb időkben a zöld kapu egyszerre jelentékeny veszteséggel volt kénytelen visszavonulni, mely annyival leverebb lehetett a hívekre, miután egészen véletlenül jött. A catastroph onnan eredt, hogy Hargitayné asszonyság egy ízben, mindenre kiterjedő figyelme mellett, azon felfedezésre jött, hogy a városban tényleg létező koldusok szabályszerüleg mind, azonban szabálytalanul elütő variatiókban rongyosok; — s miután azt emberi ésszel megakadályozni nem lehet, hogy koldusok legyenek a világon, mert ha a most meglevőket ma rögtön felszülné valami hatalom más valami állásba, holnap újak lépnének az elhagyott állomásokba : e szerint az emberbaráti részvétek törekvései egyedül oda öszpontosulhatnak, hogy a nyomorúságba nemi organisatió hozassák be ; — úgy vélekedvén Hargitayné asszonyság, hogyha a koldusok számára egyenruhát varratnának, az mind rájuk nézve sokkal ildomosabb volna, mind pedig a közön égnek lehetővé tenné a megkülönböztetést, hogy ki az igazi koldus ? és ki a kontár? Az eszme igen helyes volt, a terv kivitelére szokásos és kedvezékeny eszköz egy műkedvelői előadás rendezése, melynek tiszta jövedelme a jótékony czélra forditassék. A hasonló nehézségű vállalat akadályai szerencsésen leküzdettek. Sikerült egy szinrabot felfedeni, melyben minden részvevő tagnak olyan szerepe legyen, amilyent óhajt; a szerepek kiosztattak, betanultattak, olvasó-, igazitó-, emlék-, díszlet- és jelmezpróbák megtartattak, az előadás napja is ki volt már tűzve; midőn épen a határidő előtt egy nappal maga a fő indítványozó és rendező, maga a zöld kapu parancsnoknéja kijelenté, hogy leánya, Judit kisaszony nem fog fellépni. S hogy minden további rábeszéléstől, szabadástól, magyarázástól megmeneküljön, még aznap el is utazott családostul falura; elszántan mindaddig vissza nem térni, mig az ebből támadt zaj le nem csendesül. Járjanak miatta a koldusok ezentúl is szokott jelmezeikben. (Folytat, követk.) A Pesti lapok szemléje. A Pesti Napló a Hírnökkel együtt a szerb Vajdaság kérdéséről értekezik Czikkírók felhozzák Dél-Tirol példáját , hogy ugyanazon elvek szerint ez is követelheti különszakítását Észak-Tiroltól. (Igen, de Tirol már benn ül a Reichsrathban, ez tehát nem követelhet belépti díjt, hanem a szerbek még kívül vannak, s aztán nem az itt a kérdés, hogy a szerbeket megörvendeztessék-e egy a Marosmentében zöldre festett határral a magyart ? hanem az, hogy a valódi szerb területet, a határőrvidéket kivegyék-e a katonai kormányzás alól ? mert e nélkül minden szerb vajdaság csak allegória. Ez utóbbit pedig aligha fogja akármely osztrák hadügyminister is indítványba tenni — Kuranda úr szép szemeiért.) A Pesti Naplóban Salamon III. czikke az eredeti drámaírók jobb díjazásáról és a fordított művek jobb megválogatásáról beszél kimerítően és okosan. Ugyanott gr Károlyi Ede a hazai gazdasági intézeteket szólítja fel , hogy nyilatkozzanak mind a nagyvárad-kolozsvári vasút ellen, hogy ezáltal az arad-szebeni vonalra vállalkozó tőkepénzeseket visszatartóztassák. A Pesti Hírnök nagyon örvend azon, hogy a magyar ujonczokból az idén nem csak huszárokat, hanem 3108 tüzért is válogatnak , öröme alapos. A Pester Lloyd ajánlja a börzék figyelmébe a magyar hitelintézet zálogleveleit, mint legbiztosabb jövedelmi papírokat. A Gazdasági lapok közük gr. Zichy Nándor czikkeit az ősiség eltörléséről miket a tavalyi M. S. hozott, s Korizmics figyelemreméltó jelentését a londoni ipartárlatról, melyet mi is kivonatilag ismertetendőnk. A bécsi lapok szemléje. A „Presse“ a Reichsrath alsóházának volt elnökével, Hein doktor úrral, sok A nemzeti színház. J. M. A szüntelen visszatérő baj! Ez az örökös panasz forrás a hírlapirodalomra nézve ez a mindig kiáltó seb, mely soha sem gyógyul be egészen a nemzeti színház. Mi baja van már megint ? Tulajdonképen sok baja van és semmi sincs. Ép egészséges, de mégis beteg. Ha külön külön meghallgatunk minden embert, mindenik panaszkodik rá: néző, író és színész , együtt pedig mindenik szereti. Mindenki szereti, pártolja, előre mozdítja, mégsem halad, mégsem javul. És nem is fog ilyen alakban soha felvirulhatni. Képzeljünk magunknak csak egy embert, aki két külön vállalatnak volna vezetője, mely egymással versenyez, például a vasúté és a gőzhajótársaságé , annak meg isellene hónap alatt örülni. Óh ennél sokkal gonoszabb állás a mi színházunk igazgatójáé : neki két egymással versenyző társaságot, két egymásra féltékeny közönséget, két egymásnak útjában álló elvet kell egy födél alatt kiegyeztetni, és azt mindennap, minden órában kell tennie, anélkül, hogy egy óráig sikerülne valamelyiknek. Dráma és opera egy födél alatt. Egyik a hazai irodalom, nyelv, művészet mivelésére, másik a közönség elveinek, gyönyörének táplálására rendelve; egyik hazai erőket igényel, másik külfölddel versenyez (most különösen) egyik olcsó, másik drága; egyik a rongyos testvér, a ki után útfélen kéreget a hazafiúi lelkesedéstől otthon éhező család számára, másik a czifra testvér, a ki a napi szükségre valót elbálozza. És aztán mind a kettőnek igaza van, hogy ha már él, tehát élni akar, s a közönségnel SíjB Mint igaza van, ha azt akarja, hogy mind a kettőPgyen. Csak az volt a szerencsétlen eszme, hogy a kettőt egy fedél alá hozták. Ez a kútfeje minden veszedelemnek. Két egymásra féltékeny társulatnak egy közös tépi, közös repertoárja, közös bútorai, jelmezei, közös pénztára. Szüntelen azt hiszi mind a kettő, hogy a másik ötöt megcsalja, s az ő keresményét pusztítja. Mikor egy drámára kicsiny közönség van, az opera örül, ha az operára üres az a drámának mulatság. Egyszóval, valahányszor az igazgató az üres pénztárba beleharagszik, valaki mindig örül. Két testvég ága a művészetnek folytonosan,