A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-22 / 91. szám
* Hír szerint külföldi tőkepénzesek kölcsönt ajánlottak a nemzeti kormánynak, melyet ez, lévén elég pénze az országnak, el nem fogadott. A forradalmi bizottmány kezében akarja tartani a hatalmat a mozgalom befejezéséig. „Csas" szerint Podlochiában és Lublinban a parasztok tömegesen a fölkelőkhez állnak. Augustovoban ütközet volt 700 orosz és 140 fölkelő közt. Az előbbiek 50, az utóbbiak 12 embert vesztettek. Litvániában Szivinsky-Schychmafoff herczeg nyíltan hirdeti, hogy a czárnak a lengyel civilisatio nem kell, hogy a lengyel tanodákat bezáratja és sismaticus oroszokat állít helyettök. Az orosz katonaság Litvániában még barbárabb, mint a királyságban; a testőrség sem tesz kivételt. Épen a gárda volt, mely Mitkinski és Gorski palotáit fölgyujtotta s az utóbbinak nejét és két leányát megölte. A fölkelők vezére Narbutt, volt orosz tiszt, kit tehetséges embernek mondanak. Troczewski orvosnál Lembergben, ki Páriából érkezett oda, a rendőrség 14-én házmotozást tartott; ugyanazon éjjel 3—4 óra közt újabb motozás volt nála, melyet titok leple föd, miután a rendőrség azt állítja, hogy ez nem általa intéztetett. Krakóból következő két távirat érkezett: April 20. Ma itt nagy bankett volt Hennessy angol parliamenti tag tiszteletére. Gróf Skorupka, országgyűlési képviselő üdvözlő beszédet tartott s megjegyzé többi közt, hogy a Hennessy név a lengyeleknek oly drága, mint Dudley Stuarté. Anglia rokonszenve nagy garanciát képez a lengyelek törekvéseire nézve. Hennessy monda válaszában, hogy Európa fel van világosítva a lengyel kérdés iránt. Angol-, Franczia-, Svédország és Svájc egyetértenek a lengyel ügyben. Oroszország az egyetlen ellensége Lengyelországnak, de soha sem volt oly gyönge, mint most. Transactio lehetetlen, sőt inkább remény van, Lengyelország nemsokára bekövetkezendő teljes függetlenségéhez. E beszédet viharos tetszés kísérte. A rend sehol sem zavartatott meg. A titkos nemzeti kormány egy hirdetménye mondja: Wielopolszki nem elégedve meg az árulással benn, művét kifelé is folytatja, s egy külföldi herczeget, a lengyelek iránti nemes érzületéért, insultálni merészel. A központi comité tiltakozik Európa közelismerésének e megsértése ellen. Ausztria, Bécs, april 15. (A diploim actió eredménye, s kilátások újabb actióra.) Mindenesetre huzamos időbe fog kerülni, míg az orosz felelet a három hatalom sürgönyére megérkezik; a legjobb esetben april vége lesz, mikorra ez bekövetkezik. A „Hamb. B. Halle“ azt kérdi, mi fog következni, ha Oroszország csakugyan úgy válaszol, mint fölteszik róla. A feleletet nem tartja nehéznek e lap; szerinte hosszadalmas alkudozások fognának következni azon hatalmak közt, melyek most a sürgönyöket Sz. Pétervárra küldték. Bécsben óvakodtak értekezésbe bocsátkozni a felől, mi fog történni, ha Oroszország visszautasítólag felelne. Ez a tartózkodás onnét származik, mert nem akar későbbi határozatainak praejudicálni. Ebből kivehető, hogy a három nagyhatalom egyetértése igen gyengén áll. Határozottabban csak akkor fog előtűnni, a nagyhatalmak mit akarnak tenni Lengyelországért, ha majd a megtagadó orosz válasz megérkezett,ekkor lehet csak majd meghatározni, mit eredményez a lengyel kérdés. A nehézség súlya ekkor fog Ausztriára hárulni, mert azon nagyhatalmakkal szemben, melyekkel most az aciót megkezdte, határozottan kellene nyilatkoznia, meddig akar menni, hogy a megoldást létesítse. Ez oka, hogy Bécsben fölötte meg vannak ütközve azon határozottan nem kedvező benyomás miatt, melyet az orosz amnestia Párisban okozott. A lengyel forradalmi kormány újabb föllépése nem igen nyújt reményt az ügy sima és békés megoldására. Ha az oroszok helyzetén újabb fegyverszerencse nem segít, az ügy állása bonyodalmassá válhatik. Ha csak még néhány hétig tarthatja magát a fölkelés, programját ott is osztani és helyeselni fogják, hol már egyszer, bár rövid időre, napirenden volt- Ha erre kerül a sor, nehéz lenne Ausztriának további szívélyes viszonyára fogadni Lengyelország eddigi pártfogóival. Külföld, Svéd- és Norvégország, Stockholm, april 10. (Hírlapi izgatás; a hivatalos lap nyilatkozata; határvillongások; a Ward Jackson expeditiója; norvégiai meetingek.) Az „Aftonbladet“ tegnap egy czikket közölt, mely kemény kifejezésekben panaszkodik Russell 1, rámutatva a gazda. Segítsen a koporsót átemelni a meleg szobába. A hadfi lelke meg volt hatva; elhagyta, amiért jött; megfogta lábtul a koporsót, a házigazda fejtül emelte azt, s kivitték együtt a halottas házból. Félóra múlva útban volt a derék házigazda a székváros felé, hol az orvos lakott. Feje után szemközt taálkozott az orvossal, s midőn megálliá, hogy tudassa vele az esetet, bámulva tapasztalda , hogy az orvos már mindenről értesülve van s épen oda indult. Valami fiatal ember verte föl álmából még kora hajnal előtt. Leirta, milyen volt. Az Béla lehetett. De hogy gyalog a hegyeken keresztül, hogy bírta órákkal megelőzni házigazdáját, ki szekéren járt gyorshajtással, azt magyarázzák meg azok, akik valaha nagyon szerettek. Judit a halálos dermedésből életre térve, nehéz ideglázba esett, hetekig szenvedett, és többnyire magán kívül volt; mire a kór megfordult, midőn eszmélete, életereje visszatért, már akkor Bélának híre sem járt sehol az országban. (Folytatása következik.) ellen, azért, hogy a lengyel ügyre vonatkozólag Spanyolországhoz, Portugálliához és Dániához fordult, Svédországot pedig figyelembe se vette, s azt következteti ki folytatólag a nevezett lap Russell J. ezen eljárásából, hogy Lengyelországért tett lépései csak szemfényvesztő monetvrenek tekintendők, mert hisz világosan kikerüli azon hatalmak összeműködését, amelyekről föltehetni, hogy komolyan érdeklik magukat a lengyel ügyért. Hanem azért épen nem kell, hogy a svéd kormány ily eljárás miatt tétlen vesztegeljen,sőt inkább szükség, hogy legyen kezdeményezé s forduljon mindazon hatalmakhoz, melyek a bécsi szerződésnek aláírói. — A hivatalos „Post och Inrikes Tidningar“ ezen czikkre vonatkozólag kinyilatkoztatja, miszerint téves állítás, hogy Russell 1. a lengyel ügyben Svédországot nem kereste meg, valamint az is alaptalan állítás, hogy a svéd kormány még semmit sem tett a lengyel ügyben, hanem azt nem írja meg, hogy micsoda lépéseket tett hát a kormány ezen ügyben. Egyébiránt úgy látszik, mintha nem örömest engedne Manderström gr. a közvélemény nyomásának a lengyel ügyben, mig másfelől a német-dán kérdésben, mely iránt pedig nagyon csekély közérdek mutatkozik, oly buzgó érdekeltséget fejt ki, hogy még Angolország is túlságosnak találja azt, s Russell lordban csakugyan bizalmatlanságot is ébresztett Manderström politikája iránt. Volt ugyan a svéd és orosz kormány közt sürgönyváltás amiatt, hogy a svéd alattvaló lappok néha tudatlanságból orosz területre is áthajtják legeltetni irámszarvasaikat, s ámbár a svéd kormány kimutatta, hogy a lapok korántsem okoznak nagyobb károkat, mint az orosz nomád alattvalók az ő nyájaikkal, melyekkel elég gyakran szoktak átcsapni svéd területre, mégis nem csekély fontosságot tulajdonít az orosz kormány ezen határsértési ügynek, egyébiránt a krími háború idejében is volt ilyen határsértési villongás szőnyegen, és Svédországnak a nyugati hatalmakkali szövetkezését eredményezte. Igaz, hogy akkor nem Manderström gr. volt a külügyminiszter, akinek egyébiránt orosz sympathiái könnyen népszerűségébe kerülhetnek. A „típener. Zig“-ot arról értesítik Stockholmból,hogy a „Ward Jackson“-an szállított lengyel expeditiót egy Demetovitz nevű fiatal lithvaniai földbirtokos szerelte fel, ki a dorpati egyetem hallgatója volt, s egész vagyonát ezen vállalatra áldozá fel. A varsói ideiglenes kormány őt nevezte ki biztosul egész Lithvania számára. Malmöbe nem egyenest Angolországból, hanem Francziaországon át s más irányokban érkeznek a menekültek, de többnyire kénytelenek , árulások miatt visszatérni. Malmöben a lakosság látja el élelemmel, s adakozások gyüjtetnek számukra, hogy megélhessenek, míg visszajutnak Angolországba. April 10-én Hamburgon át több lengyel utazott vissza Angolországba a „Ward Jackson“ fedélzetén. — A ,Moniteur' írja, hogy Christianiában nagy meeting tartatott a lengyelek érdekében, melyen 4000 egyénnél többen vettek részt s elhatározták, hogy XV. Károly királyt egész Norvégia nevében fel fogják szólítani, hogy minden kitelhető erővel fogja pártját a lengyeleknek, s segítse vissza azokat elévülhetlen jogaikba. Norvégia minden városában s falujában meetingek fognak tartatni s aláírások utján pénz szedetik össze a forradalom segélyzésére. Olaszország. Turin, april 15. (Mazzini tervezései.) A „Waterl.“ Írja: Úgy látszik, nem ok nélkül aggódik a kormány Mazzininek Tyrol ellen tervezett betörése végett. Azonban aligha ezen részről lehet a bajtól tartani, mert Mazzinit mégse lehet oly együgyünek tartani, hogy nyíltan s a kormány tudtával akarná tervezett csinyját kivinni, annál inkább, minthogy a miniszterek között nincs olyan barátja a ki vele tartana, mint ezelőtt Ratazzi, inkább föltehetni tehát, kivált múlt octóberi nyilatkozatáról is megemlékezve, hogy egészen másutt akarja e pártjával telve kivitelét megkísérleni, s az egész luganói zajütés csak vakítás, hogy a kormány figyelmét a kiszemelt ponttól elvonják általa, s a demokrata párt vörösingereit aligha Délolaszország nem látandja meg legelőször. Turin, ápril 14. (A helyzet: uj miniszteri névsor.) A „Waterl." levelezője írja : a Velencze ellen tervezett megrohanást a kormány intézkedései által elhárítottnak tekinthetni ugyan, de annál nagyobb belveszélyek kezdenek mutatkozni. Toscanában, Nápolyban és kiváltkép Szicziliában aggasztó módon emeli fejét a cselekvési párt. A misilmeri és sporcioi hegységekben szabadcsapatok szervezkednek, s máris több százra megy a számuk. Nápolyban nemcsak a nemzetőrség, de a hadsereg és tengerészek között is észrevehető az egyetértés Mazzinivel, kiről egy idő óta bizonyosnak mondják, hogy Olaszországban van, s Garibaldi is forradalmiabb szellemű most mint bármikor eddigelé. — A kormány állapota napról napra zavartabb, a hadügyminiszter azt se tudja, honnét szerezze elő azon ezredeket, melyeket a törvényszerű rend fentartására kérnek tőle. Nemcsak La Marmora, hanem Cialdini és Jacopo Durando is segédcsapatokat sürgetnek, és sokkal kevesebbet lehet nekik juttatni, mint amennyire szükségük volna. Jellemzők a folyvást terjedező hírek is, melyek államcsínyről és conservativ katonai új minisztériumról szállongnak. Ezen hírek miniszterelnökül Ponza di San Martinot, pénzügyérül Revel-t, igazságügyérül Massenio d’ Aseglio-t, hadügyminiszterül La Marmorát emlegetik. Ezen névsorozat a helyzetet és közohajtást elég világosan ecseteli, a „Vaterland levelezőjének felfogása szerint. Turin, ápr. 16. (Az olasz hivatalos lap a segélycsapatokról.) A hiv. „Gaz. Uff. del Regno“ tévesnek állítja az „Alig. Zig“ azon állítását, mint ha Cialdini 60000 olasz katonát ajánlott volna a franczia császárnak, mert ez — úgymond — nem Cialdinitól, hanem a hadügyminisztertől függ s hasonló kívánatra azt kellene válaszul adni: Hagyjátok el Rómát előbb és segítsetek Velenczéhez. Francziaország. Páris, april 16. (Az orosz amnestia hatása a kormánykörökre és a közvéleményre.) A „Hamb. Halle“ írja: Napról napra jobban kitűnik, hogy az orosz amnestia nagyon elhibázta czélját, s ráadásul még a „Constitutionnel“ is előáll olyan czikkel, mely a fiascora ráadja a hivatalos megerősítést. Ezen amnestia a „Const.“ szerint nem megoldás, hanem legfölebb kilátást nyújt a megoldáshoz. Azonban megjegyzendő,hogy még ezen szűk marékkal osztott phrasis sem tekinthető az itteni nézetek hű kifejezésének, mert a kormány még csak a megoldáshoz való reményt sem olvassa ki ama kegyelmi okmányból. Tegnap minisztertanács tartatott s elhatároztatott benne, hogy Drouyn de Lhuys nyiltan mondja ki Budberg bárónak, mint vélekedik a franczia kormány az orosz kabinet eljárásáról; a külügyminiszter tehát az orosz követnek értésére fogja adni, hogy ezen lépés Francziaországot teljességgel nem elégíti ki, és semmikép se tekintheti azt elégséges feleletének Sz.Pétervárra intézett jegyzékére. A franczia kormány ezen elhatározása eléggé jellemzi a helyzetet s jó ősit ama hithez, hogy III. Napoleon semmiféle körülmények közt sem tágitand azon elhatározásától, miszerint fog valamit Lengyelországért tenni. Ezt mindenki jól tudja s innen magyarázhatók a legújabban fölmerült hírek. Azt beszélik, hogy Francziaország Svédországot mintegy előőrsül tolja előre, úgy akarván Oroszországgal összetűzni, hogy ne legyen szükség Németországot is bevonni az együttműködésbe. Lehet, hogy ez még most túlzás, s a jelen helyzetet nem híven rajzolja. Szóval, az amnestia-okmány megjelenése óta sokkal több pessimismussal találkozhatni mint előbb, s az itt lakó oroszok is érzékenyen kezdik tapasztalni a közvéleményben történt változást mint eddig. Ausztriával nagyon jó lábon áll a viszony külsőleg, azonban hogy olyan őszinte és szivszerinti-e belsőleg is, mint bizonyos körökben hinni szeretik, az majd később válik el. Az a hir, hogy Rechberg gróf Párisba fog jönni, valószínűleg csak hírlapi kacsa. Páris, ápr. 18. (Harczias hangulat.) A Szajna felöl harczi hullámzat jön erre felé: valamennyi lap erről beszél. „France“ így kezdi mai vezérczikkét: „A párisi lapok és vidéki lapok actiója arra látszik mutatni, hogy Európa várakozással teljes e pillanatban s azt kérdi, mi fog győzni a czár szellemén, vájjon egészséges és igazságos eszmék-e vagy a nagyravágyás csábjai. Minden tekintet Szt.-Pétervár felé fordul, hol Európai óhaja s a népek rokonszenve a legigazságosabb ügy melletti buzgalmukban találkoznak.“ Ezután elemezi a „France“, hogy a mostani interventió sokkal komolyabb, mint az 1831-ki volt, melyre Nesselrode oly hivalkodólag felelt, eszerint komolyabb eredményt is kell hogy előidézzen. Folytatólag a lengyel mozgalom gyarapodásáról szól : „Úgy látszik — írja — hogy a lengyelek a három hatalom lépései által fölbátorodva, be akarják bizonyítani azon rendszabályok czélszerűségét, melyek az orosz kormánytól követeltetnek. Girardin Emil azon kérdésére, váljon „France“ fegyverre fogja-e hívni Francziaországot, ha a dipl. interventió nem sikerülne, azt feleli , hogy nem lehet azzal kezdeni a diplomatia interventiót, hogy a háttérben fegyverkezés álljon; ez nem alkudozás kezdése, hanem ultimátum. Másrészt nem lehet ünnepélyesen kijelenteni előre, hogy bárminő legyen a dipl. interventió eredménye, semmi sem történik tovább. Francziaország autonóm szabad Lengyelországot kíván szabad Oroszországban, oly Lengyelországot, melynek meg selegyen egyénisége, mint a szerződések követelik. E czél nem megy túl a diplomatia erején. Ugyan e lapnak írják Stockholmból, hogy Karlskoronát, az ország legfontosabb hadi kikötőjét oly állapotba helyezik, hogy ne csak a svéd hajóhadat , hanem más hatalmak hajórajait is befogadhassa , kik ott hajóikat javítani s a szükségesekkel ellátni kívánják. Több hajónak megpánczélozása elhatároztatott ; a munkát a főváros arsenáljában készítik, hol bőségesen van rá anyag. Az „Opin. Nat.“ szerint a stockholmi kormány az orosz és porosz követeknek, kik magatartása végett együttes jegyzéket nyújtották át neki, büszke választ adott. UgyaneJ lap mondja, hogy a porosz kormány a balti tenger mellékén legnagyobb sietséggel sereget öszpontosít, mert Dánia egy kézre látszik játszani a svédekkel. Portugal. (Az orosz követ panasza.) A „Patrie“-nak írják Lissabonból, hogy a lengyelek részére a kormány által engedélyezett színházi előadás következtében az orosz követ komoly panasszal járult a külügyminiszterhez. Esti posta, Bukarest, ápr. 12. (Ügynök kinevezése a belgrádi udvarhoz.) A fejedelem rendelete folytán Ka 1imachi T. kineveztetett Románia ügynökéül a belgrádi kormánynál 37,800 piaszter évi díjjal. A „Journ. de Constantinople" ezen eljárást kihívónak találja a souverain porta irányában, mert szerinte hűbéri fejedelmek csakis souverain uraik udvarához nevezhetnek ki ügynököket. Ha még egy ügyvivő kinevezését is kancsal szemmel nézik Stambulban, úgy valóban kemény próbára akarják tenni Románia kormányának lojalitását, mert olyan jogot akarnának tőle megtagadni, mellyel magános emberek is élnek. Belgrád, ápr. 16. (A bizottmány; készülődések; Sztratimirovics.) A nagyhatalmak bizottmánya már befejezte munkáját, az okmányok és az elkészített térkép Konstantinápolyba küldetnek, egy-egy példányban kormányának is megküldendi azokat minden bizottmányi tag. — A hadi készülődések szakadatlan folyamatban vannak, a nemzeti militia dandárokba osztva teszi naponkint hadgyakorlatait. — Az osztrák császári szolgálatban volt Sztratimirovics tábornokot várják ide , kire hallomás szerint, egy nagyobb mozgó sereg vezénylését fognák bízni a harcz kitörése esetére. Bern, ápr. 16. (Kölcsönös határőrzések.) Hogy az olasz kormány a svárczi déli határon örvonalt akar fölállítani, kétségtelen. Hivatalosan történt már említés a szomszéd olasz tartományokban csapatöszpontositásokról. Okul az olasz cselekvési párt működését mondják — írja a „Köln. Zig" — melynek tűzhelye turini hírek szerint Tessin és Graubünden volnának. E cantonok kormányai rég utasittattak, hogy szigorun őrködjenek. Mindkettő megfelelt a fölszólitásnak, de szorgos kutatásaik daczára sem fegyvereket sem fegyvereseket, sem Orsini bombákat nem födezhettek föl. Mazzinit sem találták. Nem okadatolatlan azon föltevés , hogy a cselekvési párt állitóla os tevékenysége csak ürügyül szolgál az olasz csapatöszpontositásnak, különösen Veltlinben, melyek másnemű politikai motívumokon alapszanak. A szövetségi tanácsban is támadt ilyen aggodalom s könnyen az lehet eredménye, hogy az innenső részen is határőrséget állítanak föl. Turin, ápr. 17. (Olasz - orosz viszony.) A két udvar közt feszültebbé lett a viszony, mit az olasz kormánynak a lengyel fölkeléssel szemben tanusított magatartása folytán nem lehet csudáink Stackelberg orosz követnek megengedte kormánya, hogy egy ideig Firenzében tartózkodjék, s több hét óta ott is lakott. Két nappal Victor Emanuel odaérkezte előtt hirtelen elutazott Toscana fővárosából. Miután ez a dipl. szokással nagyon ellenkezik, sokat beszélnek róla. Madrid, ápr. 17. (Gortschakoff válasza Spanyolország Lengyelországra vonatkozó jegyzékére.)Spanyolország nem csatlakozott ugyan a három nagyhatalom dipl. actiójához ; de már mart. végén sürgönyt küldött sz. pétervári követéhez, melyben a lengyelek javára föllép. Gortschakoff apr. 2-án következő választ irt e sürgönyre : Gortschakoff hg Wolkowski hgnek, a madridi orosz követnek. Sz. Pétervár, mart. 21. (ápr. 2.) 1863. „A külügyminiszter Miraflores marquis sürgönyének másolatát küldi Wolkowskiegnek. Az orosz követ a bizalom jelét látandja, melyet Izabella királynő kormánya Sándor czár szándékaiba helyez. Daczára annak, hogy e bizalom elég lett volna arra, miszerint a spanyol udvart meggyőzze, hogy czár ö felsége békülékeny hajlamával föl nem hagy, a madridi udvar kivonatait kijelenette Szent-Pétervárott. Ily barátságos lépést csak azon jóindulattal lehetett fogadni, mely által sugallatott. A királynő kormánya bizonyosan saját tapasztalásából merítette azon meggyőződést, hogy a fejedelem első kötelessége a felsőbbség iránti tisztelet s a békés polgárok biztonságának visszaállítása. A csász. kormánya igazságos szándékai iránt, s nem kételkedik azon megelégedésben, melylyel ö Fölsége a fejedelmi hatalom legértékesebb előjogait gyakorlandja, mihelyt a pillanat követelményeivel megegyeztethetőnek tartja és Lengyelország helyzetével, mely az utóbbi eseményekért nem lehet felelős. Wolkowskig föl van hatalmazva, hogy Miraflores marquisnak e sürgönyt fölolvassa és másolatot adjon át neki róla. Gorcsakoff. Páris, april 18. (Montebello sürgönye; a császár levele; Czartoriszky; csapatösszevonások.) A kilátások nem javultak. Azt beszélik, hogy Montebellotól sürgöny érkezett, melyben a herczeg arról tesz jelentést, hogy nagy visszatetszéssel fogadtattak a közbenjáró jegyzékek, s azt is beszélik, miszerint Montebello hg rendelkezett volna az iránt, hogy párisi lakása május elsejéig egészen lakható állapotba hozassék. Az a hir is szállong, hogy Seebach ur a szász követ szives leend a császártól egy levelet személyesen elvinni Sz. Pétervárra Sándor czárnak, amely hasonmássá lenne annak , melyet a császár Miklós czárnak irt a krimi háború előtt. A Svédországgali szövetségről sokat beszélnek, s az kétségtelen, hogy Francziaország ezen állammal nagyon bizalmas viszonyba lépett; például méltó fölemlíteni, hogy a franczia kormány megengedte a svéd kormánynak, hogy franczia hajógyárakban pánczélos fregatte-ot épitessen; egy svéd tengerész főtiszt is küldetett ide rendkívüli megbízással. —■ Poroszország ellen viselendő háborúról eddig nem volt szó, sőt ellenkezőleg, épen arra való lenne a svéd szövetség, hogy Németország érintése nélkül is lehessen Oroszországgal harczra kelni. Hanem Bismarknak azon nyilatkozatát, hogy lehet háborút viselni a kamara megegyezése nélkül is, a „Liede“ kihívásnak veszi, s úgy tetszik, hogy Havin lapját inkább örömre ragadná mint megijesztené, ha a februári egyezmény két hatalma ellen kellene harczra kelni. — Napoleon hg ma este búcsú lakomát ad, azonban elutazása még a körülményektől függ. A „Sch. Corr.“ mint bizonyosat irja, hogy Czartoriszky hg mint a Tuilleriák kabinetjének megbizottja érintkezik Stockholmban a svéd kabinettel s gyakori levelezést űz mind a császárral mind a külügyminiszterrel. Ugyanezen könyomatu lapnak írják Párisból, hogy katonai körökben arról beszélnek, miszerint rövid idő múlva 20,000 főnyi katonaságot fognak összevonni a Du Nord megyében. Párisi hir szerint a francziák császára Ausztria császárához intézett levele személyes találkozásra, vagy tulajdonképen Fontainebleauba teendő látogatásra való meghívást is tartalmaz. London, april 17. (A három nagyhatalom actiója), ha Oroszországot engedékenységre hangolja, békén foly le a dolog. Megjegyzendő, hogy itt tagadó válaszra vannak elkészülve . Russell, ki Ausztriánál és Francziaországnál élesebben nyilatkozott az angol sürgönyben, szóval is erélyesebben beszél a lengyelek javára. A sürgönyben megtagadja Angolország az orosz kormánytól a jogot, hogy a lengyel kérdést belügynek tekintse. Gros báró orosz követnek azt mondta Russell, siessen Oroszország azzal, mit tenni akar, mert a fölkelés elnyomása sem idézne elő tétlenséget az európai hatalmaknál.. A forradalom leverése csak azt bizonyítaná, hogy maholnap újra kitör. Most sokkal jobban megegyeznek Francziaországgal, mi ezen hatalomnak Mexikóra vonatkozó barátságos nyilatkozatain alapszik, és azon, hogy III. Napóleonnal jó lábon akarnak állni, nem tudván, az Oceánanon túl mik történhetnek. Táviratok, Berlin, ápr. 20. A mai „Staatsanzeiger“ megczáfolja a lapok azon hírét, mintha a plescheni kerületben komoly összeütközés történt volna porosz csapatok s a felkelők között; csupán hadiszerekkel terhelt szekereket s ellen nem szegülő embereket fogtak el. Turin, ápr. 19. A „Stampa“ consta hozza, a „France“ egy czikkére való válaszban, hogy az egység iránti törekvés távol van a gyöngüléstől. Hogy —úgymond — Róma nélkül is szerveződhetünk, az igaz, de szervezkedésünknek czélul kell kitűznie, Róma megnyerését. Több kereskedelmi kamra, a minisztérium körjegyzékére adott válaszában, a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés javára nyilatkozott. Magyar tudományos akadémia. (K.) A mathematicai és természettudományi osztálynak ápr. 20 -i ülésében Kondor Gusztáv levelező tag székfoglaló értekezése tárgyául a „D elő kört és delő távcsövet“ tette. Előadta, hogy ezen műszer hiányai részint a nem jó fölállításból, részint a szerkezet tökéletlenségéből származnak. Than Károly r. t. a „Vegyelemek pa rtánysúlyáról“ értekezett, bebizonyítván, hogy az illó vegyületet nem képező fémelemek paránysulyának megállapítására ez idő szerint legbiztosabban használható a fajmelegek törvénye. Miután értekező a követendő elvet részint inductio, részint deductió útján igazolta, a kérdéses paránysulyok használatát következő okoknál fogva mondja indokoltnak : 1. ) Mert a fémeknek ezen paránysulyai öszhangzásban vannak a nemfémeknek már csaknem általános használatban levő paránysulyaival, melyek a térfogati törvényekre vannak alapítva. 2. ) Mert ezek használata által a vegyképletek a térfogati törvényeket, továbbá a falmelegek, és az isomorphia törvényeit is kifejezik, és így a testek physikai viszonyairól jobban számot adnak mint a vegysúly-képletek. 3. ) Mert az ily vegyképletek az alkatrészek minőségén és relatív mennyiségén kívül az egyes testek egymásközti vegytani viszonyát, és az átalakulásokat jobban kifejezik a régi képleteknél. És végre 4. ) Mert a melegerőművi elmélet is a paránysulyokra utal. Szabó József r. t. a nemzeti múzeumnak Verespatakról ajándékba küldött aranylemezek tökéletlen jegeezüléseit magyarázza. Jedlik Ányos r. t. a mart. 16-ki mathem. és természettud. osztály ülésben előadott és Stoczek rendes tag által helyes alapját illetőleg kétségbe vont számtani képletet még egyszer csaknem egy órán keresztül megcsinálja; a képlet ugyanaz volt; az eredmény ugyanaz volt; csak Stoczek hiányzott, hogy újra kétségbe vonja alaposságát. A titoknak jelenti, hogy Preisz Mór „Vegytani értekezése a szegedi Mösmer féle ásványvízről,“ a bírálók véleménye szerint az „Értesítőben“ kiadandónak véleményeztetik. Kérte 1i bánsági almérnök a „Vaskohászatról“ kezdett munkát írni; az első iveket beküldi a tud. Akadémiának, hogy ha ebből a művet jónak ítéli, folytatni fogja. Bírálókul Kubinyi és Nendtvich tagok kérettek föl. A magyar nyelv szótára első kötete 104 ívnyi tartalommal immár megjelent. Ebben foglaltatik élőbeszéd is ezen szótár keletkezéséről, továbbá az akadémiai utasításról és a szerzők vezérelveiről annak készítésében. Ezen élőbeszédből láthatni, hogy az akadémia mindjárt eleinte az egész társaság közreműködésével oly nagy szótár készítését tűzte ki czélul, melyben minden egyes szóról el való mondandó, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet. Az 1840. s következő években megkezdett felolvasások és mutatványokból az tűnt elő, hogy miután az egyes dolgozók természet szerint saját nyelvészeti elveik vagy nézeteikből indulának ki, az igy készitendett mű a legkülönnemübb, sőt egymással ellentétben álló felfogások halmaza fogna lenni; mihez képest 1844-ben elhatároztatott, hogy a szótár készíttetése egyelőre csak az értelmezésre és még a nyelvtani és szókötési viszonyok előadására szorittassék s ezek egyöntetü kivitelével két tag bizassék meg. A megbízott szerkesztők vagyis inkább szerzők két évi munkálkodás után azt jelenték az Akadémiának , miszerint ők korlátolt megbízatásoknál tovább menendők , készek, ha az Akadémia jóváhagyandja , munkálataikba mind a szófeijtést, mind a nyelvtudomány akkori állásához képest a többé-kevésbbé rokon nyelvekkel hasonlítást is fölvenni , mely kibővitése a tervnek, miután több rendbeli ekkép kidolgozott szóczikk felolvastatott vala, közhelyeslést nyervén, az a nagy gyűlésnek is bejelentetett ; a következő időkben pedig nemcsak a szótári munkálatok eléhaladtáról évenkint, hanem több ízben az iránt is küldött ki kebeléből az Akadémia szakférfiakat, hogy a dolgozatokat belső tartalmuk és minőségök tekintetében is vizsgálják meg, jelentési teendők. Mi mindenkor teljes méltatás kíséretében meg is történt. Maguk a szerzők időnkint több czikket és értekezést közlöttek az ülésekben, melyek a jegyzőkönyvek tanúsága szerint általában helyeslést nyertek, sőt az évi munkálatok sorában jutalmakra érdemesítettek. Szerzők törekvése volt ezek szerint munkálataikat az értelmezésen túl az egyes szók elemzésére, családositására, s némely rokon nyelvekbeliekkel mind anyagi mind alaki tekintetben összehasonlitására is kiterjeszteni s fölvevék dolgozataik közé, nemcsak az élő és közdivatu szókat, hanem a régi nyelvemlékekből s tajbeszédekből kiszedegetett érdekes beszédrészeket, sőt a magyar szók alkatrészeit, u. m. a gyököket, képzőket és ragokat is; szóval igyekezónek a mennyiben két embertől telik, az, "'Akadémia eredeti szándékát már most megközelíteni, egyedül a szorosan vett s közéletbe át nem ható műszók rekesztetvén ki, mi szintén akadémiai utasítás következtében történt, így fejeztetett be, a zavaros idők kivételével, mintegy tizenöt év múlva az egész munka, s 1861. év utóhónapjaiban nyomatni megkezdetvén, az első kötet, — az egésznek mintegy ötöd része — a közönség kezében forog s a többi kötetek nyomatása is, hacsak a szerzőknél emberileg lehető akadályok nem jöntek közbe, szakadatlanul folytattatni fog. Minthogy azonban ekkorig az egész tulajdonképen csak a két szerző munkája, kivánatos hogy az jövendőben az egész magyar nemzet közös nyelvkincsévé váljék. Ehez képest felszólitatik mind az Akadémia kebelében, mind azon kívül a két magyar hazában minden, akit nyelvünk ügye érdekel — s melyik magyar embert nem érdekelné az ! — és a ki ezen kívül ily működésre magában hivatást érez, hogy ha akár pótoláskép, akár megigazítólag, akár a szerzőkével ellenkező nézetből indulva bármely egyes szótári czikkre vagy állításra észrevétele volna, azt tétovázás nélkül tegye írásba s az ékkép czikkek szerint rendezett észrevételeit akár együtt, akár időszakonként, de minden esetre a szótár nyomtatása bevégeztével a nyelvtudományi bizottság jegyzőjéhez Hunfalvy Pálhoz küldte, hogy a beküldött észrevételek majdan egy pótlékkötetben szintén felhasználtathassanak. A további kivitelre a nyelvtudományi bizottság ruháztatott fel olyképen, hogy a beküldött észrevételeket vizsgálja, illetőleg két-két tag által vizsgáltassa meg az iránt: vajjon azok nyelvi és tudományos tekintetben kellő alappal és érdekkel bírnak-e? Ha valamely esetben a két vizsgáló különböző véleményt adna, még egy harmadik véleménye is megkívántatván, sőt ha a szótárkészitők nézetével egészen ellenkező észrevételek merülnének fel, ezek bizottsági ülésekben is megvitatandók lévén. Minden egyes beküldő neve, elfogadott észrevétele után minden egyes czikknél kinyomatni rendeltetett. Kelt Pesten a magyar Tudományos Akadémiának f. é. martius 30-án tartatott üléséből, Szalay László titoknok. Titoknoki jelentés. *