A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-22 / 91. szám

­* Hír szerint külföldi tőkepénzesek kölcsönt ajánlottak a nemzeti kormánynak, melyet ez, lévén elég pénze az országnak, el nem fogadott. A forradalmi bizottmány kezében akarja tartani a hatalmat a mozgalom befejezéséig. „Csas" szerint Podlochiában és Lublinban a parasztok tömegesen a fölkelőkhez állnak. Augustovoban ütközet volt 700 orosz és 140 fölkelő közt. Az előbbiek 50, az utóbbiak 12 embert vesztettek. Litvániában Szivinsky-Schychmafoff her­­czeg nyíltan hirdeti, hogy a czárnak a lengyel civilisatio nem kell, hogy a lengyel tanodákat bezáratja és sismaticus oroszokat állít helyettök. Az orosz katonaság Litvániában még barbárabb, mint a királyságban; a testőrség sem tesz kivé­telt. Épen a gárda volt, mely Mitkinski és Gorski palotáit fölgyujtotta s az utóbbinak nejét és két leányát megölte. A fölkelők vezére Narbutt, volt orosz tiszt, kit tehetséges embernek mondanak. Troczewski orvosnál Lembergben, ki Pá­riából érkezett oda, a rendőrség 14-én házmoto­zást tartott; ugyanazon éjjel 3—4 óra közt újabb motozás volt nála, melyet titok leple föd, miután a rendőrség azt állítja, hogy ez nem általa intéz­tetett. Krakóból következő két távirat érkezett: April 20. Ma itt nagy banket­t volt Hen­­nessy angol parliamenti tag tiszteletére. Gróf Skorupka, országgyűlési képviselő üdvözlő be­szédet tartott s megjegyzé többi közt, hogy a Hennessy név a lengyeleknek oly drága, mint Dudley Stuarté. Anglia rokonszenve nagy ga­­ranciát képez a lengyelek törekvéseire nézve. Hennessy monda válaszában, hogy Európa fel van világosítva a lengyel kérdés iránt. Angol-, Franczia-, Svédország és Svájc egyetértenek a lengyel ügyben. Oroszország az egyetlen ellensé­ge Lengyelországnak, de soha sem volt oly gyön­ge, mint most. Transactio lehetetlen, sőt inkább remény van, Lengyelország nemsokára bekö­vetkezendő teljes függetlenségéhez. E beszédet viharos tetszés kísérte. A rend sehol sem zavar­tatott meg. A titkos nemzeti kormány egy hirdetménye mondja: Wielopolszki nem elégedve meg az árulással benn, művét kifelé is folytatja, s egy külföldi herczeget, a lengyelek iránti nemes ér­zületéért, insultálni merészel. A központi comité tiltakozik Európa közelismerésének e megsér­tése ellen. Ausztria, Bécs, april 15. (A diploim actió eredménye, s kilátások újabb acti­­óra.) Mindenesetre huzamos időbe fog kerülni, míg az orosz felelet a három hatalom sürgönyé­re megérkezik; a legjobb esetben april vége lesz, mikorra ez bekövetkezik. A „Hamb. B. Halle“ azt kérdi, mi fog következni, ha Orosz­ország csakugyan úgy válaszol, mint fölteszik róla. A feleletet nem tartja nehéznek e lap; sze­rinte hosszadalmas alkudozások fognának követ­kezni azon hatalmak közt, melyek most a sür­gönyöket Sz. Pétervárra küldték. Bécsben óva­kodtak értekezésbe bocsátkozni a felől, mi fog történni, ha Oroszország visszautasítólag felelne. Ez a tartózkodás onnét származik, mert nem akar későbbi határozatainak praejudicálni. Eb­ből kivehető, hogy a három nagy­hatalom egyet­értése igen gyengén áll. Határozottabban csak akkor fog előtűnni, a nagyhatalmak mit akarnak tenni Lengyelországért, ha maj­d a megtagadó orosz válasz megérkezett,ekkor lehet csak majd megha­tározni, mit eredményez a lengyel kérdés. A ne­hézség súlya ekkor fog Ausztriára hárulni, mert azon nagyhatalmakkal szemben, melyekkel most az ac­iót megkezdte, határozottan kellene nyi­latkoznia, meddig akar menni, hogy a megol­dást létesítse. Ez oka, hogy Bécsben fölötte meg vannak ütközve azon határozottan nem kedvező benyomás miatt, melyet az orosz amnestia­ Páris­­ban okozott. A lengyel forradalmi kormány újabb föllépése nem igen nyújt reményt az ügy sima és békés megoldására. Ha az oroszok helyzetén újabb fegyverszerencse nem segít, az ügy állása bonyodalmassá válhatik. Ha csak még néhány hétig tarthatja magát a fölkelés, program­ját ott is osztani és helyeselni fogják, hol már egy­szer, bár rövid időre, napirenden volt- Ha erre kerül a sor, nehéz lenne Ausztriának további szí­vélyes viszonyára fogadni Lengyelország eddigi pártfogóival. Külföld, Svéd- és Norvégország, Stock­holm, april 10. (Hírlapi izgatás; a hi­vatalos lap nyilatkozata; határvil­longások; a Ward Jackson expedi­­tiója; norvégiai meetingek.) Az „Af­­tonbladet“ tegnap egy czikket közölt, mely ke­mény kifejezésekben panaszkodik Russell 1, rá­mutatva a gazda. Segítsen a koporsót átemel­ni a meleg szobába. A hadfi lelke meg volt hatva; elhagyta, a­miért jött; megfogta lábtul a koporsót, a házi­gazda fejtül emelte azt, s kivitték együtt a halot­tas házból. Félóra múlva útban volt a derék há­zi­gazda a székváros felé, hol az orvos lakott. Feje után szemközt ta­álkozott az orvossal, s midőn megálli­á, hogy tudassa vele az ese­tet, bámulva tapasztalda , hogy az orvos már­ mindenről értesülve van s épen oda indult. Valami fiatal ember verte föl álmából még ko­ra hajnal előtt. Leirta, milyen volt. Az Béla lehetett. De hogy gyalog a he­gyeken keresztül, hogy bírta órákkal megelőzni házi­gazdáját, ki szekéren járt gyors­hajtással, azt magyarázzák meg azok, a­kik valaha na­gyon szerettek. Judit a halálos dermedésből életre térve, ne­héz ideglázba esett, hetekig szenvedett, és több­nyire magán kívül volt; mire a kór megfordult, midőn eszmélete, életereje visszatért, már akkor Bélának híre sem járt sehol az országban. (Folytatása következik.) ellen, azért, hogy a lengyel ügyre vonatkozólag Spanyolországhoz, Portugálliához és Dániához fordult, Svédországot pedig figyelembe se vette, s azt következteti ki folytatólag a nevezett lap Russell J. ezen eljárásából, hogy Lengyelor­­szágért tett lépései csak szemfényvesztő monetv­­renek tekintendők, mert hisz világosan kikerüli azon hatalmak összeműködését, a­melyekről föl­tehetni, hogy komolyan érdeklik magukat a len­gyel ügyért. Hanem azért épen nem kell, hogy a svéd kormány ily eljárás miatt tétlen vesztegel­jen,sőt inkább szükség, hogy legyen kezdeménye­zé s forduljon mindazon hatalmakhoz, melyek a bécsi szerződésnek aláírói. — A hivatalos „Post och Inrikes Tidningar“ ezen czikkre vonatkozó­lag kinyilatkoztatja, miszerint téves állítás, hogy Russell 1. a lengyel ügyben Svédországot nem kereste meg, valamint az is alaptalan állítás, hogy a svéd kormány még semmit sem tett a len­gyel ügyben, hanem azt nem írja meg, hogy mi­csoda lépéseket tett hát a kormány ezen ügyben. Egyébiránt úgy látszik, mintha nem örömest en­gedne Manderström gr. a közvélemény nyomásá­nak a lengyel ügyben, mig másfelől a német-dán kérdésben, mely iránt pedig nagyon csekély köz­érdek mutatkozik, oly buzgó érdekeltséget fejt ki, hogy még Angolország is túlságosnak találja azt, s Russell lordban csakugyan bizalmatlanságot is ébresztett Manderström politikája iránt.­­ Volt ugyan a svéd és orosz kormány közt sürgöny­váltás a­miatt, hogy a svéd alattvaló lappok néha tudatlanságból orosz területre is áthajtják le­geltetni irámszarvasaikat, s ámbár a svéd kor­mány kimutatta, hogy a lapok korántsem okoz­nak nagyobb károkat, mint az orosz nomád alattvalók az ő nyájaikkal, melyekkel elég gyak­ran szoktak átcsapni svéd területre, mégis nem csekély fontosságot tulajdonít az orosz kormány ezen határsértési ügynek, egyébiránt a krími háború idejében is volt ilyen határsértési villon­gás szőnyegen, és Svédországnak a nyugati ha­­talmakkali szövetkezését eredményezte. Igaz, hogy akkor nem Manderström gr. volt a kül­ügyminiszter, a­kinek egyébiránt orosz sympa­­thiái könnyen népszerűségébe kerülhetnek. A „típener. Zig“-ot arról értesítik Stock­holmból,hogy a „Ward Jackson“-an szállított len­gyel expeditiót egy Demetovitz nevű fiatal lith­­vaniai földbirtokos szerelte fel, ki a dorpati egyetem hallgatója volt, s egész vagyonát ezen vállalatra áldozá fel. A varsói ideiglenes kor­mány őt nevezte ki biztosul egész Lithvania szá­mára. Malmöbe nem egyenest Angolországból, hanem Francziaországon át s más irányokban érkeznek a menekültek, de többnyire kénytele­nek , árulások miatt visszatérni. Malmöben a lakosság látja el élelemmel, s adakozások gyüj­­tetnek számukra, hogy megélhessenek, míg visszajutnak Angolországba. April 10-én Ham­burgon át több lengyel utazott vissza Angolor­szágba a „Ward­ Jackson“ fedélzetén. — A ,Moniteur' írja, hogy Christianiában nagy meeting tartatott a lengyelek érdekében, melyen 4000 egyénnél többen vettek részt s el­határozták, hogy XV. Károly királyt egész Nor­végia nevében fel fogják szólítani, hogy minden kitelhető erővel fogja pártját a lengyeleknek, s segítse vissza azokat elévülhetlen jogaikba. Nor­végia minden városában s falujában meetingek fognak tartatni s aláírások utján pénz szedetik össze a forradalom segélyzésére. Olaszország. Turin, april 15. (M­a­z­­zini tervezései.) A „Waterl.“ Írja: Úgy látszik, nem ok nélkül aggódik a kormány Maz­­zininek Tyrol ellen tervezett betörése végett. Azonban aligha ezen részről lehet a bajtól tarta­ni, mert Mazzinit még­se lehet oly együgyünek tartani, hogy nyíltan s a kormány tudtával akar­ná tervezett csinyját kivinni, annál inkább, mint­hogy a miniszterek között nincs olyan barátja a ki vele tartana, mint ezelőtt Ratazzi, inkább föl­tehetni tehát, kivált múlt octóberi nyilatkozatáról is megemlékezve, hogy egészen másutt akarja e pártjával telve kivitelét megkísérleni, s az egész luganói zajütés csak vakítás, hogy a kormány figyelmét a kiszemelt ponttól elvonják általa, s a demokrata párt vörösingereit aligha Délolaszor­­szág nem látandja meg legelőször. Turin, ápril 14. (A helyzet: uj mi­niszteri névsor.) A „Waterl." levelezője írja : a Velencze ellen tervezett megrohanást a kormány intézkedései által elhárítottnak tekint­hetni ugyan, de annál nagyobb belveszélyek kezdenek mutatkozni. Toscanában, Nápolyban és kiváltkép Szicziliában aggasztó módon emeli fejét a cselekvési párt. A misilmeri­­ és sporcioi hegységekben szabadcsapatok szervezkednek, s már­is több százra megy a számuk. Nápolyban nemcsak a nemzetőrség, de a hadsereg és tenge­részek között is észrevehető az egyetértés Maz­­zinivel, kiről egy idő óta bizonyosnak mondják, hogy Olaszországban van, s Garibaldi is forra­­dalmiabb szellemű most mint bármikor eddig­­elé. — A kormány állapota napról napra zavar­­tabb, a hadügyminiszter azt se tudja, hon­­nét szerezze elő azon ezredeket, melyeket a tör­vényszerű rend fentartására kérnek tőle. Nem­csak La Marmora, hanem Cialdini és Jacopo Du­­­rando is segédcsapatokat sürgetnek, és sokkal kevesebbet lehet nekik juttatni, mint amennyire szükségük volna.­­ Jellemzők a folyvást terje­dező hírek is, melyek államcsínyről és conser­­vativ katonai új minisztériumról szállongnak. Ezen hírek miniszterelnökül Ponza di San Mar­­tinot, pénzügyérül Revel-t, igazságügy­érül Mas­­senio d’ Aseglio-t, hadügyminiszterül La Mar­­morát emlegetik. Ezen névsorozat a helyzetet és közohajtást elég világosan ecseteli, a „Vater­land levelezőjének felfogása szerint. Turin, ápr. 16. (Az olasz hivata­los lap a segélycsapatokról.) A hiv. „Gaz. Uff. del Regno“ tévesnek állítja az „Alig. Zig“ azon állítását, mint ha Cialdini 60000 olasz katonát ajánlott volna a franczia császárnak, mert ez — úgymond — nem Cialdinitól, hanem a hadügyminisztertől függ s hasonló kívánatra azt kellene válaszul adni: Hagyjátok el Rómát előbb és segítsetek Velenczéhez. Francziaország. P­á­r­i­s, april 16. (Az orosz amnestia hatása a kormánykörökre és a közvéle­mény­r­e.) A „Hamb. Halle“ írja: Na­pról napra jobban kitűnik, hogy az orosz amnestia nagyon elhibázta czélját, s ráadásul még a „Con­­stitutionnel“ is előáll olyan czikkel, mely a fias­­cora ráadja a hivatalos megerősítést. Ezen am­nestia a „Const.“ szerint nem megoldás, hanem legfölebb kilátást nyújt a megoldáshoz. Azonban megjegyzendő,hogy még ezen szűk marékkal osz­tott phrasis sem tekinthető az itteni nézetek hű kifejezésének, mert a kormány még csak a megol­dáshoz való reményt sem olvassa ki ama ke­gyelmi okmányból. Tegnap minisztertanács tar­tatott s elhatároztatott benne, hogy Drouyn de Lhuys nyiltan mondja ki Budberg bárónak, mint­­ vélekedik a franczia kormány az orosz kabinet­­ eljárásáról; a külügyminiszter tehát az orosz kö­­vetnek értésére fogja adni, hogy ezen lépés­­ Francziaországot teljességgel nem elégíti ki, és­­ semmikép se tekintheti azt elégséges felelet­­é­nek Sz.­Pétervárra intézett jegyzékére. A fran­­czia kormány ezen elhatározása eléggé jel­lemzi a helyzetet s jó­ ősit ama hithez, hogy III. Napoleon semmiféle körülmények közt sem tágitand azon elhatározásától, miszerint fog va­lamit Lengyelországért tenni. Ezt mindenki jól tudja s innen magyarázhatók a legújabban föl­merült hírek. Azt beszélik, hogy Francziaország Svédországot mintegy előőrsül tolja előre, úgy akarván Oroszországgal összetűzni, hogy ne legyen szükség Németországot is bevonni az együttműködésbe. Lehet, hogy ez még most túl­zás, s a jelen helyzetet nem híven rajzolja. Szó­val, az amnestia-okmány megjelenése óta sokkal több pessimismussal találkozhatni mint előbb, s az itt lakó oroszok is érzékenyen kezdik tapasz­talni a közvéleményben történt változást mint eddig. Ausztriával nagyon jó lábon áll a viszony külsőleg, azonban hogy olyan őszinte és szivsze­­rinti-e belsőleg­­ is, mint bizonyos körökben hinni szeretik, az majd később válik el. Az a hir, hogy Rechberg gróf Párisba fog jönni, valószínűleg csak hírlapi kacsa. Pár­is, ápr. 18. (Harczias hangu­lat.) A Szajna felöl harczi hullámzat jön erre felé: valamennyi lap erről beszél. „France“ így kezdi mai vezérczikkét: „A párisi lapok és vi­déki lapok actiója arra látszik mutatni, hogy Eu­rópa várakozással teljes e pillanatban s azt kér­di, mi fog győzni a czár szellemén, vájjon egész­séges és igazságos eszmék-e vagy a nagyravá­­gyás csábjai. Minden tekintet Szt.-Pétervár felé fordul, hol Európai óhaja s a népek rokonszenve a legigazságosabb ügy melletti buzgalmukban találkoznak.“ Ezután elemezi a „France“, hogy a mostani interventió sokkal komolyabb, mint az 1831-ki volt, melyre Nesselrode oly hivalkodólag felelt, eszerint komolyabb eredményt is kell hogy előidézzen. Folytatólag a lengyel mozgalom gya­rapodásáról szól : „Úgy látszik — írja — hogy a lengyelek a három hatalom lépései által fölbá­torodva, be akarják bizonyítani azon rendszabá­lyok czélszerűségét, melyek az orosz kormány­tól követeltetnek. Girardin Emil azon kérdésére, váljon „France“ fegyverre fogja-e hívni Fran­cziaországot, ha a dipl. interventió nem si­kerülne, azt feleli , hogy nem lehet azzal kezdeni a diplomatia interventiót, hogy a hát­térben fegyverkezés álljon; ez nem alkudozás kezdése, hanem ultimátum. Másrészt nem le­het ünnepélyesen kijelenteni előre, hogy bár­minő legyen a dipl. interventió eredménye, semmi sem történik tovább. Francziaország auto­nóm szabad Lengyelországot kíván szabad Orosz­országban, oly Lengyelországot, melynek meg se­­legyen egyénisége, mint a szerződések követelik. E czél nem megy túl a diplomatia erején.­­ Ugyan e lapnak írják Stockholmból, hogy Karls­­koronát, az ország­ legfontosabb hadi kikötőjét oly állapotba helyezik, hogy ne csak a svéd hajóhadat , hanem más hatalmak hajórajait is befogadhassa , kik ott hajóikat javítani s a szükségesekkel ellátni kívánják. Több hajónak megpánczélozása elhatároztatott ; a munkát a főváros arsenáljában készítik, hol bő­ségesen van rá anyag. Az „Opin. Nat.“ szerint a stockholmi kormány az orosz és porosz követek­nek, kik magatartása végett együttes jegyzé­ket nyújtották át neki, büszke választ adott. Ugyan­eJ lap mondja, hogy a porosz kormány a balti tenger mellékén legnagyobb sietséggel sereget öszpontosít, mert Dánia egy kézre látszik játszani a svédekkel. Portugal. (Az orosz követ pana­sza.) A „Patrie“-nak írják Lissabonból, hogy a lengyelek részére a kormány által engedélyezett színházi előadás következtében az orosz követ komoly panas­szal járult a külügyminiszterhez. Esti posta, Bukarest, ápr. 12. (Ügynök kine­vezése a belgrádi udvarhoz.) A feje­delem rendelete folytán K­a 1­i­m­a­c­hi T. kine­veztetett Románia ügynökéül a belgrádi kor­mánynál 37,800 piaszter évi díjjal. A „Journ. de Constantinople" ezen eljárást kihívónak ta­lálja a souverain porta irányában, mert szerinte hűbéri fejedelmek csakis souverain uraik udva­rához nevezhetnek ki ügynököket.­­ Ha még egy ügyvivő kinevezését is kancsal szemmel né­zik Stambulban, úgy valóban kemény próbára akarják tenni Románia kormányának lojalitá­­sát, mert olyan jogot akarnának tőle megtagad­ni, mel­lyel magános emberek is élnek. B­e­l­g­r­á­d, ápr. 16. (A bizottmány; készülődések; Sztratimirovics.) A nagyhatalmak bizottmánya már befejezte mun­káját,­­ az okmányok és az elkészített térkép Konstantinápolyba küldetnek, egy-egy példány­ban kormányának is megküldendi azokat minden bizottmányi tag. — A hadi készülődések szaka­datlan folyamatban vannak, a nemzeti militia dandárokba osztva teszi naponkint hadgyakor­latait. — Az osztrák császári szolgálatban volt Sztratimirovics tábornokot várják ide , kire hallomás szerint, egy nagyobb mozgó sereg ve­zénylését fognák bízni a harcz kitörése esetére. Bern, ápr. 16. (Kölcsönös határ­­őrzések.) Hogy az olasz kormány a svárczi déli határon örvonalt akar fölállítani, kétségtelen. Hivatalosan történt már említés a szomszéd olasz tartományokban­ csapatöszpontositásokról. Okul az olasz cselekvési párt működését mondják — írja a „Köln. Zig" — melynek tűzhelye turini hírek szerint Tessin és Graubünden volnának. E cantonok kormányai rég utasittattak, hogy szigorun őrködjenek. Mindkettő megfelelt a föl­­szólitásnak, de szorgos kutatásaik daczára sem fegyvereket sem fegyvereseket, sem Orsini bombákat nem födezhettek föl. Mazzinit sem találták. Nem okadatolatlan azon föltevés , hogy a cselekvési párt állitóla os tevékeny­sége csak ürügyül szolgál az olasz csapatösz­­pontositásnak, különösen Veltlinben, melyek másnemű politikai motívumokon alapszanak. A szövetségi tanácsban is támadt ilyen aggo­dalom s könnyen az lehet eredménye, hogy az innenső részen is határőrséget állítanak föl. Turin, ápr. 17. (O­l­a­s­z - o­r­o­s­z v­i­s­z­o­n­y.) A két udvar közt feszültebbé lett a viszony, mit az olasz kormánynak a lengyel fölkeléssel szemben tanusított magatartása foly­tán nem lehet csudáink Stackelberg orosz követ­nek megengedte kormánya, hogy egy ideig Fi­renzében tartózkodjék, s több hét óta ott is la­kott. Két nappal Victor Emanuel odaérkezte előtt hirtelen elutazott Toscana fővárosából. Mi­után ez a dipl. szokással nagyon ellenkezik, sokat beszélnek róla. Madrid, ápr. 17. (Gortschakoff válasza Spanyolország Len­gyelországra vonatkozó jegy­zék­é­r­e.)Spanyolország nem csatlakozott ugyan a három nagyhatalom dipl. actiójához ; de már mart. végén sürgönyt küldött sz. pétervári kö­vetéhez, melyben a lengyelek javára föllép. Gor­tschakoff apr. 2-án következő választ irt e sür­gönyre : Gortschakoff hg Wolkowski hgnek, a mad­ridi orosz követnek. Sz. Pétervár, mart. 21. (ápr. 2.) 1863. „A külügyminiszter Miraflores marquis sürgönyének másolatát küldi Wolkowski­egnek. Az orosz követ a bizalom jelét látandja, melyet Izabella királynő kormánya Sándor czár szán­­dékaiba helyez. Daczára annak, hogy e bizalom elég lett volna arra, miszerint a spanyol ud­vart meggyőzze, hogy czár ö felsége békülé­­keny hajlamával föl nem hagy, a madridi udvar kivonatait kijelen­ette Szent-Pétervárott. Ily barátságos lépést csak azon jóindulattal lehetett fogadni, mely által sugallatott. A királynő kor­mánya bizonyosan saját tapasztalásából merítette azon meggyőződést, hogy a fejedelem első köte­lessége a felsőbbség iránti tisztelet s a békés polgárok biztonságának visszaállítása. A csász. kormánya igazságos szándékai iránt, s nem kételkedik azon megelégedésben, melylyel ö Fölsége a fejedelmi hatalom legértékesebb elő­jogait gyakorlandja, mihelyt a pillanat követel­ményeivel megegyeztethetőnek tartja és Len­gyelország helyzetével, mely az utóbbi esemé­nyekért nem lehet felelős. Wolkowski­­g föl van hatalmazva, hogy Miraflores marquisnak e sürgönyt fölolvassa és másolatot adjon át neki róla. Gorcsakoff. Pár­is, april 18. (Montebello sür­­gönye; a császár levele; Czarto­­riszky; csapatösszevonások.) A kilá­tások nem javultak. Azt beszélik, hogy Monte­­bellotól sürgöny érkezett, melyben a herczeg ar­ról tesz jelentést, hogy nagy visszatetszéssel fogadtattak a közbenjáró jegyzékek, s azt is be­szélik, miszerint Montebello hg rendelkezett vol­na az iránt, hogy párisi lakása május elsejéig egészen lakható állapotba hozassék. Az a hir is szállong, hogy Seebach ur a szász követ szives leend a császártól egy levelet személye­sen elvinni Sz. Pétervárra Sándor czárnak, amely hasonmássá lenne annak , melyet a császár Miklós czárnak irt a krimi háború előtt. A Svédországgali szövetségről sokat be­szélnek, s az kétségtelen, hogy Francziaország ezen állammal nagyon bizalmas viszonyba lépett; például méltó fölemlíteni, hogy a franczia kor­mány megengedte a svéd kormánynak, hogy franczia hajógyárakban pánczélos fregatte-ot épi­­tessen; egy svéd tengerész főtiszt is küldetett ide rendkívüli megbízással. —■ Poroszország el­len viselendő háborúról eddig nem volt szó, sőt ellenkezőleg, épen arra való lenne a svéd szö­vetség, hogy Németország érintése nélkül is le­hessen Oroszországgal harczra kelni. Hanem Bismarknak azon nyilatkozatát, hogy lehet há­borút viselni a kamara megegyezése nélkül is, a „Liede“ kihívásnak veszi, s úgy tetszik, hogy Havin lapját inkább örömre ragadná mint meg­ijesztené, ha a februári egyezmény két hatalma ellen kellene harczra kelni. — Napoleon hg ma este búcsú lakomát ad, azonban elutazása még a körülményektől függ. A „Sch. Corr.“ mint bizonyosat irja, hogy Czartoriszky hg mint a Tuilleriák kabinet­jének megbizottja érintkezik Stockholmban a svéd kabinettel s gyakori levelezést űz mind a császárral mind a külügyminiszterrel.­­ Ugyan­ezen könyomatu lapn­­ak írják Párisból, hogy katonai körökben arról beszélnek, miszerint rövid idő múlva 20,000 főnyi katonaságot fog­nak összevonni a Du Nord megyében. Párisi hir szerint a francziák császára Ausztria császárához intézett levele személyes találkozásra, vagy tulajdonképen Fontainebleau­­ba teendő látogatásra való meghívást is tar­talmaz. London, april 17. (A három nagy­hatalom actiója), ha Oroszországot enge­dékenységre hangolja, békén foly le a dolog. Megjegyzendő, hogy itt tagadó válaszra vannak elkészülve . Russell, ki Ausztriánál és Franczia­­országnál élesebben nyilatkozott az angol sür­gönyben, szóval is erélyesebben beszél a lengye­lek javára. A sürgönyben megtagadja Angolor­szág az orosz kormánytól a jogot, hogy a len­gyel kérdést belügynek tekintse. Gros báró orosz követnek azt mondta Russell, siessen Oroszország azzal, mit tenni akar, mert a fölkelés elnyomása sem idézne elő tétlenséget az európai hatalmaknál.. A forradalom leverése csak azt bizonyítaná, hogy maholnap újra kitör. Most sokkal jobban megegyeznek Francziaor­­szággal, mi ezen hatalomnak Mexikóra vonatko­zó barátságos nyilatkozatain alapszik, és azon, hogy III. Napóleonnal jó lábon akarnak állni, nem tudván, az Oceánanon túl mik történhetnek. Táviratok, Berlin, ápr. 20. A mai „Staatsan­zeiger“ megczáfolja a lapok azon hírét, mintha a plescheni kerületben komoly összeütközés történt volna porosz csapa­­tok s a felkelők között; csupán hadisze­­rekkel terhelt szekereket s ellen nem sze­gülő embereket fogtak el. Turin, ápr. 19. A „Stampa“ con­­sta h­ozza, a „France“ egy czikkére való válaszban, hogy az egység iránti törek­vés távol van a gyöngüléstől. Hogy —­­úgymond — Róma nélkül is szerveződ­hetünk, az igaz, de szervezkedésünknek czélul kell kitűznie, Róma megnyerését. Több kereskedelmi kamra, a minisz­térium körjegyzékére adott válaszában, a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés javára nyilatkozott. Magyar tudományos akadémia. (K.) A mathematicai és termé­szettudományi osztálynak ápr. 20 -i ülésében Kondor Gusztáv levelező tag szék­foglaló értekezése tárgyául a „D elő kört és delő távcsövet“ tette. Előadta, hogy ezen­­ műszer hiányai részint a nem jó fölállításból, részint a szerkezet tökéletlenségéből származnak. Than Károly r. t. a „Vegyelemek p­a rtá­n­y­s­ú­l­y­á­ró­l“ értekezett, bebizonyítván, hogy az illó vegyületet nem képező fémelemek paránysulyának megállapítására ez idő szerint legbiztosabban használható a fajmelegek tör­vénye. Miután értekező a követendő elvet részint inductio, részint deductió útján igazolta, a kérdé­ses paránysulyok használatát következő okok­nál fogva mondja indokoltnak : 1. ) Mert a fémeknek ezen paránysulyai öszhangzásban vannak a nemfémeknek már csaknem általános használatban levő parány­­sulyaival, melyek a térfogati törvényekre van­nak alapítva. 2. ) Mert ezek használata által a vegykép­­letek a térfogati törvényeket, továbbá a falmele­gek, és az isomorphia törvényeit is kifejezik, és így a testek physikai viszonyairól jobban számot adnak mint a vegysúly-képletek. 3. ) Mert az ily vegyképletek az alkatrészek minőségén és relatív mennyiségén kívül az egyes­ testek egymásközti vegytani viszonyát, és az átalakulásokat jobban kifejezik a régi kép­leteknél. És végre 4. ) Mert a melegerőművi elmélet is a pa­­ránysulyokra utal. Szabó József r. t. a nemzeti múzeum­nak Verespatakról ajándékba küldött aranyle­mezek tökéletlen jegeezüléseit magyarázza. Jedlik Ányos r. t. a mart. 16-ki ma­­them. és természettud. osztály ülésben előadott és Stoczek rendes tag által helyes alapját illető­leg kétségbe vont számtani képletet még egy­szer csaknem egy órán keresztül megcsinálja; a képlet ugyanaz volt; az eredmény ugyanaz volt; csak Stoczek hiányzott, hogy újra kétségbe vonja alaposságát. A titoknak jelenti, hogy Preisz Mór „V­egytani érte­ke­zése a szegedi Mösmer féle ásványvízről,“ a bírálók véleménye szerint az „Értesítőben“ kiadandónak véleményeztetik. Kérte 1­i bánsági­ almérnök a „Vasko­­hászatról“ kezdett munkát írni; az első ive­ket beküldi a tud. Akadémiának, hogy ha ebből a művet jónak ítéli, folytatni fogja. Bírálókul Kubinyi és Nendtvich tagok kérettek föl. A magyar nyelv szótára első kötete 104 ívnyi tartalommal immár megjelent. Ebben fog­laltatik élőbeszéd is ezen szótár keletkezéséről, továbbá az akadémiai utasításról és a szerzők vezérelveiről annak készítésében. Ezen élőbe­szédből láthatni, hogy az akadémia mindjárt eleinte az egész társaság közreműködésével oly nagy szótár készítését tűzte ki czélul, melyben minden egyes szóról el való mondandó, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet. Az 1840. s követ­kező években megkezdett felolvasások és mu­tatványokból az tűnt elő, hogy miután az egyes dolgozók természet szerint saját nyel­vészeti elveik vagy nézeteikből indulának ki, az igy készitendett mű a legkülönnemübb, sőt egymással ellentétben álló felfogások halmaza fogna lenni; mihez képest 1844-ben elhatároz­tatott, hogy a szótár készíttetése egyelőre csak az értelmezésre és még a nyelvtani és szókötési viszonyok előadására szorittassék s ezek egy­öntetü kiviteléve­l két tag bizassék meg. A meg­bízott szerkesztők vagyis inkább szerzők két évi munkálkodás után azt jelenték az Aka­démiának , mi­szerint ők korlátolt megbíza­tásoknál tovább menendők , készek, ha az Akadémia jóváhagyandja , munkálataikba mind a szófeijtést, mind a nyelvtudomány akkori állásához képest a többé-kevésbbé rokon nyelvekkel hasonlítást is fölvenni , mely kibővitése a tervnek, miután több rend­beli ekkép kidolgozott szóczikk felolvastatott vala, közhelyeslést nyervén, az a nagy gyűlés­nek is bejelentetett ; a következő időkben pedig nemcsak a szótári munkálatok eléhaladtáról évenkint, hanem több ízben az iránt is küldött ki kebeléből az Akadémia szakférfiakat, hogy a dolgozatokat belső tartalmuk és minő­­ségök tekintetében is vizsgálják meg, je­lentési teendők. Mi mindenkor teljes mél­tatás kíséretében meg is történt. Maguk a szerzők időnkint több czikket és értekezést köz­löttek az ülésekben, melyek a jegyzőkönyvek tanúsága szerint általában helyeslést nyertek, sőt az évi munkálatok sorában jutalmakra érde­mesítettek. Szerzők törekvése volt ezek szerint mun­kálataikat az értelmezésen túl az egyes szók elemzésére, családositására, s némely rokon nyelvekbeliekkel mind anyagi mind alaki tekin­tetben összehasonlitására is kiterjeszteni s fölve­­vék dolgozataik közé, nemcsak az élő és közdi­­vatu szókat, hanem a régi nyelvemlékekből s tajbeszédekből kiszedegetett érdekes beszéd­részeket, sőt a magyar szók alkatrészeit, u. m. a gyököket, képzőket és ragokat is; szó­val igyekezónek a mennyiben két embertől telik, az, "'Akadémia eredeti szándékát már most megközelíteni, egyedül a szorosan vett s közéletbe át nem ható műszók rekesztetvén ki, mi szintén akadémiai utasítás következtében történt, így fejeztetett be, a zavaros idők kivé­telével, mintegy tizenöt év múlva az egész mun­ka, s 1861. év utóhónapjaiban nyomatni meg­kezdetvén, az első kötet, — az egésznek mint­egy ötöd része — a közönség kezében forog s a többi kötetek nyomatása is, hacsak a szerzőknél emberileg lehető akadályok nem jöntek közbe, szakadatlanul folytattatni fog. Minthogy azonban ekkorig az egész tulaj­donképen csak a két szerző munkája, kivánatos hogy az jövendőben az egész magyar nemzet közös nyelvkincsévé váljék. Ehez képest felszólitatik mind az Akadé­mia kebelében, mind azon kívül a két magyar hazában minden, a­kit nyelvünk ügye érdekel — s melyik magyar embert nem érdekelné az ! — és a ki ezen kívül ily működésre magában hi­vatást érez, hogy ha akár pótoláskép, akár meg­­igazítólag, akár a szerzőkével ellenkező nézet­ből indulva bármely egyes szótári czikkre vagy állításra észrevétele volna, azt tétovázás nélkül tegye írásba s az ékkép czikkek szerint rende­zett észrevételeit akár együtt, akár időszakon­ként, de minden esetre a szótár nyomtatása be­­végeztével a nyelvtudományi bizottság jegyző­jéhez Hunfalvy Pálhoz küldte, hogy a beküldött észrevételek majdan egy pótlékkötetben szintén felhasználtathassanak. A további kivitelre a nyelvtudományi bizottság ruháztatott fel olyké­­pen, hogy a beküldött észrevételeket vizsgálja, illetőleg két-k­ét tag által vizsgáltassa meg az iránt: vajjon azok nyelvi és tudományos tekin­tetben kellő alappal és érdekkel bírnak-e? Ha valamely esetben a két vizsgáló különböző vé­leményt adna, még egy harmadik véleménye is megkívántatván, sőt ha a szótárkészitők né­zetével egészen ellenkező észrevételek merül­nének fel, ezek bizottsági ülésekben is megvita­­tandók lévén. Minden egyes beküldő neve, elfogadott észrevétele után minden egyes czikknél kinyo­matni rendeltetett. Kelt Pesten a magyar Tudományos Aka­démiának f. é. martius 30-án tartatott üléséből, S­z­a­l­a­y László titoknok. Titoknoki jelentés. *

Next