A Hon, 1863. július (1. évfolyam, 147-173. szám)
1863-07-01 / 147. szám
PEST, JUNIUS 30. Politikai szemle. Pest, jun. 30. (II.) Egy jun. 25-kéről keltezett sz.pétervári sürgöny, mely lapunk előbbi számában közöltetett, azt jelentette, hogy a három nagyhatalom jegyzéke aznap nyujtatott át Gorcsakov herczegnek. E hit alaptalan volt. Egy 27-kéről keltezett sz. pétervári újabb sürgöny szerint csak ekkor történt az átnyújtás. Ezt megerősíti a jan. 29-ki londoni távirati jelentés is. A sz. pétervári kabinetnek a jegyzékekre adandó feleletéről eddigelé még semmi bizonyos sem hallatszik. Hir vagy hozzávetés mindaz, mit e tárgyban felhozhatunk. A „Sontags-Zig“ azt írja, hogy a három hatalom jegyzékének hivatalos átnyújtása előtt több kabineti tanácskozás tartatott Sz. Pétervárott, s azt vélik diplomatiai körökben, Gorcsakov herczeg némely czélzatai után, hogy a hat javaslati pont föltétlenül elfogadtatik az ausztriai szerkezet szerint, a fegyvernyugvási pontot pedig kikerülik, minthogy Oroszország egymaga nem létesítheti a fegyvernyugvást, s a fölkelőkkel nem alkudozhatik. A conferentia végett pedig tovább fog folytattatni az alkudozás. Az „Ind.berge“ bécsi levelezője, ki állítólag pontosan van értesülve az ottani orosz körökben uralkodó hangulatról és czélokról, azon véleményben van, hogy Gorcsakov herczeg legalább is három hetet veend igénybe, míg a három hatalom sürgönyére felelni fog. E szerint jóllökéig halad a dolog, s minthogy még a futároknak is idő kell , mig az illető fővárosokban megérkezhetnek, csak jul. 20-dikán fogják megtudni Bécsben, Párisban és Londonban, hogy minő fogadtatásra talált a három nagy hatalom jegyzéke Sz. Pétervárott. (Egy más tudósítás szerint Gorcsakov herczeg jul. 10-kén fogja elinditni feleletét). Ugyanezen levelező úgy van értesülve, hogy Oroszország bizonyosan elfogadja a három első pontot némely feltételek alatt. E szerint Oroszország oly amnestiát enged, minőt Ausztria engedett a világosi és komáromi capitulatiók után, mely alkalmakkal kivételek állapíttattak meg, s csak azután bocsáttatott ki az amnestia, miután a fökelők letették a fegyvert. A második és harmadik pont nem fogna nehézségekre találni, ha tudniillik nem sürgetnék az 18 l6-i alkotmányt, nevezetesen a nemzeti hadsereg végett. Ami a conferentiát illeti, Oroszország ezt nehezen fogja elfogadni. Ezen két tudósítás szerint tehát Oroszország csak a conferentia ellen fog akadályt görditni. A „Memorial dipl.“ ezen diplomatiai oraculum szerint pedig Oroszország még a conferentiára is reá áll, s ezt körülbelül kivégzett ténynek tekinti, annyira, hogy már a conferentia székhelyéről is értekezik. E lap Brüsselt tűzi ki székhelyül. Míg az idézett tudósítások ily nagy reményeket kötnek Gorcsakov herczeg feleletéhez, s már Oroszország részéről akadályt sem látnak a conferencia összeülésére nézve, az angol lapok szerint a lengyel nemzeti kormány fogja a dolgok békés kifejlődését megakadályozni. A „Morning Post“ szerint a lengyel nemzeti kormány három feltétel alatt egyezik fegyvernyugvásba : 1) ha a fegyvernyugvás kiterjesztetik Lengyelországnak az első felosztás előtti egész területére; 2) ha a nemzeti kormánynak egy biztosa bocsáttatik be a conferentiára, Lengyelország érdekének védésére; s 3) ha egy a lengyel tartományoknak s magának Lengyelországnak követeiből álló lengyel diaeta ül össze nemcsak Európa, hanem a nemzeti hadsereg garanciája alatt, mely a határokat elfoglalandja. A „Times“ is azt mondja, hogy az akadályok Oroszország beleegyezését illetőleg össze sem hasonlíthatók azokkal, melyek Lengyelország részéről merülnek föl. Lengyelország nem azért harczol, hogy alkotmányos kormánya legyen Oroszország alatt; teljes és föltétlen függetlenségét akarja. Nem akar adói kiegyezésről. Nem az 1815 ki alotmány helyreállításáról, mely ismét megsemmisittetnének. Az Orosz- és Lengyelország közti beavatkozásnak nem hét tehát semmi eredménye. Föltéve, hogy Orosz- és Lengyelország, megegyeznék is, meddig tartana az új helyzet ? Meddig tartaná meg Oroszország az elért föltételeket? Meddig hajtaná le fejétyelország a Romanovok előtt ? Mind- amit nyerhetünk, a fegyver-nyugvás áll, mely alatt míg egyik fél leteszi a fivert, a másik megragadja a pillanaot a támadásra. Mindemellett véli — a „Times“ — a javaslatok elvetése nagy varba hozná Angolországot. Nemcsak .. Angolország de Francziaország (?) sem arja a háborút, így beszél az angol lap, s hátrálásra inti az angol kormányt, míg a Morning Post“ egyre fújja a harczi trombitát. Melyik lap van jobban tájékozva a kormány valóságod czéljai iránt ? Sokan azt vélik , hogy a „Times.“ Az angol kormány féltékenysége ismét fölébredt, inkább mint valaha. Ezt bizonyítja az idézett lapnak alább közlött czikke is, mely élénk képet ad a jelenlegi politicai helyzetről. I sen egy Sanitäts Commission viszgálata alá indítványozza helyezni: ez lévén az egyedüli mód, mely által zavaraikból kimenekülhetnek.“ A bécsi lapok szemléje. Visszapillantás a válaszfelirati vitákra. Az „Ost. D. Post“ a többi közt írja: ,,A harmad napig tartott válaszfölirati vita be van fejezve, s a ház önelégülten tekinthet vissza munkájára. ^^Ferév^eSőtt azt mondták, a centralisták és a lengyelek közt egyetértés nem lehet; ekkor nyugodt idők voltak, ma a lengyel mozgalom tetőfokát érte. Ki merte volna hat hónap előtt jövendölni, hogy a Reichsrath legközelebbi ülésekor Orosz-Lengyelországban fölkelés üt ki s az osztrák lengyelek e körülményt, nem hogy a febr. patens ellen fognak kibányászni, sőt inkább a liberálisok mellé csatlakoznak, és a kormányt részükről is megerősíteni igyekeznek (jó remények fejében.) Szívből üdvözli tehát Kuranda úr lapja a lengyelek tüzes nyilatkozatait, mely a ház azon kijelentésére adott alkalmat, hogy a lengyelek minden jót remélhetnek, de Galicziának Lengyelországhoz leendő visszacsatoltatásán ne jártassák eszüket. A Reichsrath majoritása rokonszenvet érez a lengyelek iránt, de az elválasztó vonal a Visztula. Clara pacta boni amici. „Még két pontot kell kiemelnünk . Tudjuk, hogy a galicziai tartományi gyű ■lés nem igen csúnyán bánt a ruthén követekkel, vezérük azonban Mogielnicki mégis azt mondta : fátyolt vet a múltra, csak azt köti ki, hogy a ruthenek viszonyai az ausztriai összes államhoz respectáltassanak! Tehát megint egy népfaj, mely üdvét a középponti parlamentben keresi, az elnyomók ellen! „Sajnálni lehet, hogy Rechberg gróf nem von alkalmat, épen úgy nyilatkozni a nyilvános ülésben, mint a bizottmányban tette : valóban méltó lett volna egy alkotmányos miniszterhez a külföldi hatalmakkal folytatott levelezéseket a ház asztalára tenni. (Vagyis sajtó alá bocsátani az osztrák „kék könyv“ első kötetét.) Azonban Rechberg gróf mégis mondott annyit, amiből kitűnik, hogy a Reichsrath illetékességét a külügyi tárgyakban elismeri. (Rechberg gróf csak azon való örömét fejezte ki, hogy a Reichsrath majoritása tömegestől pártolja a minisztérium lengyel politikáját, de azon esetre, ha előbb vagy utóbb a miniszter úrnak nem volna szerencséje ezen nagyra becsült többség határozott támogatását kinyerni, nem igen mondta meg, mi tevő volna?) „A magyar kérdés érdekes felvilágosítást nyert, nem ugyan a válaszfelirat által, hanem a cseh képviselők protestatiója következtében. Azon kívánat, hogy Magyarországgal a febr. patens alapelveivel nem ellenkező értelemben egyezkedés jöjjön létre, a ház minden töredéke előtt közös volt, azonban addig, míg a magyarok ily kiegyezkedéshez hajlamot nem tanúsítanak, addig minden csak kicsépelt szalma. De aki a februári pátenshez erősen ragaszkodik, a kiegyezkedés alatt nem érthet egyebet, mint hogy a „közös ügyek“ kissé szűkebb határok közé szoríthassanak, vagy, hogy Magyarország 85-nél többj Reichsrath urat küldjön Bécsbe , de a közös ügyeknek a dualismus alapján teendő tárgyalásáról soha senki sem akar köztünk hallani. A csehek protestatiójából megértettük, hogy a csehek a,,meztelen foederalismus“alapján kívül, mással ki nem elégitethetők : e kívánat egészen ellenkezik az 1861-ki magyar országgyűlési felirattal, mely a dualismus elvére van alapítva. „ A cseh protestatio tehát legalább arra jó hogy Deák theoriája, mely szerint a dualismus a magyarokon kívül még a többi nemzeteket is kielégíthetné, ime itt kézzel fogható módon meg van czáfolva. (Az 1861-ki föliratot illetőleg csak a lajthántúli államtudósok magyarázzák ki abból azt, amit dualismusnak neveznek. A fölirat, csak a szentesített törvények helyreállítását követeli, hogy mi történjék a Lajthán túl , az alkotmányosság elvének megemlítésén kívül, a részletekbe nem tartó hivatásának avatkozni. A fölirat, mint mi mindnyájan, az osztrák alkotmány kérdését, a mennyiben az tudniillik kérdés lehet, s annak eldöntési módját, tudte, a lajthántuli képviselőtestre bizta. Nem a fölirat hibája, hogy az említett képviselőtestben oly lényegesen különböző nézetből induló pártok léteznek: hogy az egyik merev centralista, a másik a „meztelen foedaralismuson“ kívül nem lát üdvösséget.) A czikk végsorai a „cseh korona fanatikusaihoz (a Riger és Palack” párthoz) szól és a többi között oly vastagon goromba, hogy a kilépett cseh Reichsrabok elmebeli állapotát, egyene- Erdélyi ügyek. Követválasztási mozgalmak Erdélyben. Dobokamegye. E megye föispánjához az erdélyi fökományszék következő rendeletet bocsátott az ott történt botrányos eset következtében : Dobokamegye föispáni helyetteséhez: K. fökormányszéki rendelet, Dobokamegye főispáni helyetteséhez, uj bizottmányi gyűlés összehivatása iránt. Miután uraságodnak idei junius 8 áról 209. evi. sz. alatt kelt tudósításából is világosan kitetszik, hogy az idei junius 2-ára kihirdetett megyei bizottmányi ülésre meghívottak közül több tisztviselők is a megye mostani székhelyére Szamosújvárra bementek, de a bizottmányi ülésbe, mindamellett, hogy csak ezen gyűlésért hagyták eljárásaikat, meg nem jelentek, és ezáltal okot szolgáltattak azon gyanúsításra, mintha szándékosan kívánták volna megakadályoztatni, hogy a megyei bizottmány az országgyűlési alapszabály 36 ik § a értelmében a középponti választmányt megválassza; a dolog ezen állásában a k. főkormányszék kötelességévé teszi uraságodnak, mikép e rendelet vételétől számítandó hat nap alatt a megyei bizottmányt hívja össze, meghagyván e megyei bizottmányban részvétre jogosított ét kötelezett tisztviselőknek is, hogy a kitűzendő napon megjelenni és a bizottmányi ülésben résztvenni felelet terhe alatti kötelességöknek ismerjék. Ezen e szerint összehívandó megyei bizottmány által a középponti választmányi uraságod választassa meg, és az uraságod által kinevezett középponti választmányt csak azon esetben engedje tovább munkálni, ha az összehívandó megyei bizottmány ebbeli választási jogával élni nem kíván, vagy ha akkor is határozatképes bizottmányi gyűlés létre nem jöhet, önként értetődvén, mikép akár választás, akár kinevezés következtében működend a középponti választmány, a választás körüli munkálatok a lehetőségig siettetendők, hogy a követválasztás az egyes választókerületekben az innen kitűzendő napon akadály nélkül megtartassák. Kelt Kolozsvártt, junius 11-én 1863. Crenneville. (Ezen rendelet következtében a bizottmány összehivatott, mint a közelebbi számunkban közlött tudósításból látható.) Doboka megyében a választások jul. 14-kére vannak kitűzve. B.Szolnok, Dézsről írják a „K.K."nek, jan. 21-kéről: „Tegnapelőtt tartá a követválasztás keresztülvitelére kinevezett középponti bizottmány második ülését, a melyben a szavazatok beszedésére s összeírására bizottmányok neveztettek ki, mely bizottmányok elnökei a rettegi kerületben Torma István, a bethleniben Incze Ferencz, az alparétiben Ungvári György, a láposiban Biró Sándor. Most már teljes bizonyossággal megírhatom követjelölteink neveit. A magyarok részéről kijelölték : A rettegi választókerületben Torma Károly, a bethleniben gróf Bethlen Sándor, az alparétiben Vajda János, a m.-láposiban Betegh Kelemen. A románok réonéiöt kijelölték. A rettegi választó kerületben: Bohedel Sándor főkapitány, alparétiben Pap László alelnök, bethleniben Bilcz kanonok, m.-láposiban Mán Gábor főbíró. A követválasztás e hó 27-én lesz mnndenütt a megyében. Veér Farkas Dézs városi követjelöltnek nincs vágytársa.“ Küküllőmegye A „K. K.“-nek írják : A máj. 28-án egybegyült megyei bizottmány, jóllehet annak politikai érettséggel bíró része a 48-ban szentesítést nyert unió-törvények után, egy az ideiglenes alapszabályok értelmében összehívott erdélyi országgyűlést alkotmányellenesnek tart, de hogy a társnemzetiségekkel a közös hon javát és nyugalmát eszközölni kívánó testvéri szózatát még egyszer hallattassa, elhatározta azon a megyét követek által képviseltetni. És ezen elhatározás által a magyarság, valamint már annyiszor, úgy most is különösen a román testvérek óhajtásainak kívánt áldozni, el akarván hárítani magáról azon vádat, mintha a kiegyezkedésre nyújtott alkalmat szándékoznék kikerülni. Míg azonban az egyesség megszilárdítására magyar részről annyi minden elvek és meggyőződések hozdatnak a testvériség oltárára, addig román részről mindenütt, nemcsak nem indokolható hidegséggel találkozunk, sőt azt is tapasztaljuk, hogy némely önhasznukat vadászó egyéniségek által román atyánkfiai elidegenítésére oly eljárások követtetnek el, a nép közt oly vérregesztő elvek terjesztetnek, melyek ha viszhangra találnának, korunkat a sötét századokat túlszárnyaló szentfolttal bélyegzendnék. Azok közt, kik hivatottaknak képzelik magukat a román nép érdekét képviselni, kiknek ajkairól oly jól esett a „frátzi magyar !“ szót többször hallanunk, találtatnak, kik minden aljas eszközt felhasználnak, hogy a nemsokára bekövetkezendő követválasztáskor a magyarok leszavaztassanak, s a megye az országgyűlésen csak románok által legyen képviselve. Egy, a titkok fátyolon keresztül tört tény álljon itt ez állítás igazolására. Egy román egyéniség (kinek nevét szánalomból elhallgatjuk) közelebbről több román papot hivatván magához, szívökre köté, mikép befolyássuk által igyekezzenek a népet arra bírni, hogy ne magyar urak, hanem felszabadult román polgárok fiai választassanak kit veteknek. E tervét avval indokoló, hogy a magyar urak mint a tisztelendő urak előtt is tudva van, a román népnek nem java előmozdítását, elnyomását tűzték szélül, a mit tanusit az is,hogy a fdpénzt, mit a nép fizet mind az uraknak kellene fizetni, a kik most is a népnek leigázására s a robot visszaállítására törekednek. Fájdalom ! a jelen volt lelkészek közül jobban e veszedelmes igéket hirdetendő hűséges apostolokká ajánlották fel magukat, s bár — a román papság dicséretére legyen megemlítve — némelyek a titkot kipottyantották, s az eljárást rostálván, bámulásokat nyilvánították a felett, mikép lehet az, hogy egy oly egyéniség mint a meg nem nevezett, nem pirul a népet, saját nemzetét ily alaptalan és aljas rágalmakkal ámittatni, tévútra vezettetni, mégis nem csak némely román papok, de mások is missionariuskodnak a nép kedélye felizgatásában. Ily és ezekhez hasonló tüntetésekben nyilvánulnak a Papiu Marianu-féle elvek, de távol vagyunk attól, mintha az efféle eljárásokért az egész román nemzetre vonnánk következtetést, mert bár mindazon kísérletek, melyek az egyetértés megalapítása végett eddig elpróbáltattak, több énüknek tömjénezők nagyra törő vágyain megtörtek is, most sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy az elfogulatlan és józanabban gondolkodó fél azoknak lobogói alá esküdjék, kik a mivelt Európa előtt politikai fejletlenség színében tüntetik fel a román népet. Keszléri. Háromszék. Árkosról írják a ,,K.K.“-nek jun. 17-ről: Miután a marc. 23-n tartott háromszéki megyebizottmányi gyűlés bizonytalan időre elnapoltatok vala azért, mert akkor a gyűlés egy, ő Felségéhez küldendő felirat kérdésénél megállapodva minden más tárgyak feletti tanácskozásától kívánt megszűnni addig, míg azon feliratra legfelsőbb helyről válasz nem érkezik ; s miután azon várt leirat ő Felségétől csakugyan megküldetett, helyettes főkirály biró, Dániel Imre ö mga tegnapra a gyűlést viszont összehívta, mely meglehetős teljes számmal össze is gyűlt nemcsak, hanem az értelmiség részéről a gyülésteremben még egyszer akkora személyzetet (auditores, benevoli, taciturni) lehete látni, mint maga a képviselő bizottmányi személyzet. A tárgyalásokat, nyilatkozatokat négy osztályba foglalhatom, és így illő tüzetességgel adhatom elő ezekben : 1) Helyettes fökirálybiró, Dániel Imre , mga d. e. 10 óra tájban a gyülésteremben megjelenvén, és az elnöki széket elfoglalván, elnöki megnyitó beszédében — mely amint látszott, elég átgondoltan volt fogalmazva — főleg azt emelte ki, (mert egyebeket rövidség okáért nem említek) hogy a július 1-jén megnyitandó országgyűlésre előkészülőleg jó lesz megfontolni, miszerint ö Flge az alkotmányosság modorában és irányával kormányoz, és kíván ezután is kormányozni, szíveskedjék azért a tiszt, képviselő bizottmány ő Felségének ezen atyai jóakaratához támogatólag őszintén alkalmazkodni, az ennek útjában álló nehézségek köréhez tartozó elhárításával. Ha az 1848-i ismeretes szerkezet felől egyéni nézetét és meggyőződését kell kimondani,nem teheti azt úgy venni, mint egy külön törvény szerkezetet, hanem csak az azelőtti alkotmányosság kifolyásának, a már megvolt törvények czikksorozatának tekintheti ; de „a mely alul magát a közelebbi 15 évek alatti eseménydus időszak merőben kinőtte.“ Következőleg igen szükségesnek és czélszerünek látná, egy bébülékeny kiegyezkedés utján oda hatni és munkálni, hogy ő Felsége szerény atyai várakozásának, a közigényeknek s különösen a nép jóléte fontos feladatának elégtétessék. Ezzel a gyűlést megnyitottalak nyíl várna ! Erre gróf Kálnoki Dénes ur ezt felele : Bocsásson meg elnöki magod, hogy elmondott szavaira teendő egy pár észrevételemmel ellennézett modorban nyilatkozom. Ugyanis a midőn magod a lefolyt 15 éveket csak eseménydusaknak nevezi, én látva, hogy azon elintézett események nyomasztólag ütöttek ki, a mondott időszakot szenvedésdusnak nevezem, s én ebből szükségkép kiindulva b) azt az 1848-ki törvényt, mely alkotmányos uton, a két magyar haza közös országgyűlésén Pesten van szerkesztve, s törvényes fejedelmünk V. Ferdinánd ö Felsége által szentesítve, mind a felséges ausztriai trónnak a pragmatica sanctio utjáni fenállhatására, mind a közigények kielégítésére, mind a népboldogság megalapítására nélkülözhetlenül, sőt kirekesztőleg érvényesnek látom, elannyira, hogy azt csonkítani, darabolni, erőtlenitni, annyival inkább egészen feladni annyi volna, mint a mondott érdekeket aláásni, mint hazafiui kötelmeink ellen tenni ! (Helyes l éljen !) 2) Martius 23-tól ő Felségéhez felterjesztett feliratában a gyűlés azt kérte vala, hogy ő Felsége méltóztassék a sérelmek orvoslásának útját egy törvényes országgyűlés megnyitásával feltárni. Jelenleg ő Felségének erre vonatkozó leirata felolvastatott, mely szerint a gyűlésnek abba foglalt kérelmét tudásul veszi, azon egypár megjegyzéssel, hogy a) az indítványozót meg kell vala nevezni a feliratban és jegyzőkönyvben, b) a jegyzőkönyvet nem kell vala hitelesítetlen hagyni. Erre gróf Kálnoki Dénes ur reményét fejezi ki, hogy ő Felsége a tudás mellett a kérelmet atyai figyelmére is veendi. Többen hasonló értelemben nyilatkoztak. 3) Felolvastatott ő Felségének julius 1-re Szebenben megnyitandó erdélyi országgyűlésre meghívó leirata. Elnöke maga felkérvén a gyűlést : kivánják-e az alapszabályokat felolvastatni ? feleletül jön : nem kivánjuk, mert hírlap utján már azokkal megismerkedtünk. Hanem, midőn e tárgyhoz többen kívánnak szólani, gróf Kálnoki Dénes ur ajánlá a gyűlésnek egy ide vonatkozó formulázott véleményét, melynek értelme ez: „miután báró Puchner, mint az 1848- ki oszággyűlés kir. biztosa Erdélyben Kolozsvárit , az országgyűlést berekesztő beszédében kimondá, hogy azon országgyűlés Erdélyben az utolsó , a jelenben július 1-ján megnyitandó szebeni országgyűlést a képviselő bizottmány csak ideiglenesnek kívánja tekinteni minden lehető következményeivel együtt (jegyzés: az ideiglenes szót a közkívánat törvénytelenre módosíttatá), haneh mindazt egy reákövetkező pesti országgyűlés törvényesitendi; követeket választ és küld ugyan Szebenbe, de ez által nem akar magával következetlen lenni,hanem ezúttal is megsértett és háttérbe szorított alkotmányos jogokat védeni, azok orvoslását sürgetni, kész lévén azonban a nemzetiségi kérdések lehető kielégítési érdekében minden eszélyesen tehető áldozatra.“ E véleménytervet a gyűlés, az említett szó módosításával elfogadá, s határozatba menvén, jegyzői kézre adatott. Elnök ő maga biztatólag az „ideiglenesség“ felöl a kedélyek megnyugtatására úgy nyilatkozott, hogy az csak a jelen viszonyok között maradhat még egy ideig, de nem soká megszűnik ; de gróf Kálnoki Dénes úr felfejte, hogy ha egyszer Erdély — felteszi — a birodalmi tanácsos ideiglenesség pályájába lép, ez ideiglenes állapot, isten tudja, minő hosszúra nyulhatik, jobb tehát az ideiglenességbeli kibontakozás magatartási pályáján maradni. 4) Elnök ö maga tudata a gyűléssel, hogy miután az Ő Felsége leiratára hosszasan várva, azt , csak május 31 én kaphat á, s igy az idő szorongató sürgetése miatt központi bizottmány kinevezésére gyűlést hívni össze nem vola ideje, közel lévén az Országgyűlésre kitűzött kezdő nap : a központi bizottmányt, ennek munkálata gyorsithatása tekintetéből maga kinevezte f. hó l én, 8 ra össze is hívta, mely már a követ választást megelőző munkálatot el is végezte. Ajánlá a gyűlésnek eljárása helybenhagyását, és a munkálat elfogadását. De a gyűlés sem az elnökileg kinevezett központi bizottmányt, sem ennek munkálatát nem fogadd el, hanem jogával élve, mind erről maga kívánna intézkedni, még pedig rendes szósatolás utján. Mira is a szózatok beszedetvén, a gyűlés folytatása délután 5 órára halasztatott, akkorra tűzetvén ki a szózatok kiszedése s a jegyzőkönyv hitelesítése. A kinevezett központi bizottmány 15 személyből áll, mely az egész megye minden követválasztóit összeírja, a lehető reclamatiókat beveszi, szóval, egészen új munkálatot állít ki. Megjegyzem, hogy a gyűlés tisztán magyarajkú egyénekből állván, a tanácskozás, vitatkozás szabatosan, könnyen és zajtalan egyetértő csendben folyt le, mi is az ideiglenesség nyomozó viszonyai között is kedvesen meglepő vala. Nem tehetem meg nem jegyezni azt is, hogy több jó keblű, jó fejű és jó nyilatkozata egyénei között a gyűlésnek, sőt azok felett a többször említett nemes gróf hazafisága, loyális tapintata, csendesítő, békítő s irányadó elbánása kívánatossá teszik, hogy ezen közkedvességet szeretett mentorát — ki körül a magánközi értekezletek is örömmel tisztelegnek —— a megyének egy közgyűlése se nélkülözze. Legilletékesb nevei : Doctor, Mediator, Pacificator, Udvarhelyszék, Udvarhelyről, június 18-ról írják a „K. K.“-nek : A szék területére megválasztott „középponti bizottmány“ május 3- án tartotta legelső ülését, mikor is legelőbb a választókerületek főhelyeit jelölte ki, ennek utánna pedig kinevezte a felszólamlási biztosokat. Székünk területén az ideiglenes országgyűlési alapszabály tartása szerint jelenleg három választókerület van, mindegyik a következő főhelyektől kölcsönözvén nevét, u. m. Szentlélek, Szentpál és Gagy. ^A felszólamlási biztosok ezen főhelyeken a központi bizottmány határozata folytán június 10, 11 és 12-dik napján tartották üléseiket, azonban úgy látszik, hogy székely testvéreink erősen hisznek ezen rendelkezés ideiglenességében, mivel a három kerület közül csak a Gagyiban történt hat felszólamlás. A felszólamlások határidejének elteltével a §§ ok értelmében a középponti bizottmány jun. 15 én újabban ülést tartott, s a történt felszólamlásokat az illető biztosok kirekesztésével megvizsgálta, s azok eljárását helyben hagyván, a választók főlajstromát megállapította, az igazolási jegyeket a választók részére kiállította és a követválasztó bizottmányokat megválasztotta. A követválasztó bizottmányok pedig ez alkalommal a következőleg lőnek összeállítva, u. m. a szentléleki kerületben elnök: Ugrón Zsigmond, helyettes elnök : Török Ferencz, jegyző: Máté Lajos, helyettes jegyző: Szabó Károly, a szentpáli kerületben elnök: Ferenczi Miklós, helyettes elnök : Dimény Zsigmond, jegyző: Farczádi Sándor, helyettes jegyző: Solymosi Károly , a gagyi kerületben elnök: Henter János, helyettes elnök: Szentkirályi Ferencz, jegyző: Jakabházi Zsigmond, helyettes jegyző, Henter Antal, és mindenik kerületben a választók közül még öt-öt stb. A követválasztásnak napjául a felséges királyi főkormányszék által junius 26 dika tűzetett ki; követjelölteinkben azonban némi csere történt, annyiban, amennyiben az alkotmányos párt által kijelölve volt gróf Bethlen János, K. Horváth János és Dániel Gábor hazánkfia közül K. Horváth János, nem foghatni meg mi okból, visszalépett, miért is jelenleg,mint észrevehettem, a szentléleki kerületben: Ugrón Lázár, a szentpáliban : Dániel Gábor, a gagyiban pedig gróf Bethlen János vannak kijelölve; s azt hiszem, hogy ők, mint különben is székünkben legnagyobb népszerűséggel ,biró egyének és szilárd jellemü hazafiak, az általános többségre legbiztosabban számíthatnak. Beszélik, de én semmi szin alatt azt még sem hihetem, hogy illetékes helyről, ezen hazafiakkal más követjelöltet állíttattak szemben. Továbbá, mint curiosumot, szükségesnek látom megírni azt is, hogy az udvarhelyvári középjonti választó bizottmány csak elég híven kíván eljárni akkor, midőn a jelen ideigl. kormányában alkalmazott törvényszéki hivatalnok urakat, "ha mindjárt nem a Város területén lennének is alkalmazva,j> ügyvédi okleveleknél fogva valóságos ügyvédeknek tekintette, s neveiket a főlajstromban, történt felszólamlás ellenére is meghagyta, s ez annyival f feltűnőbb, mivel az ilyen utak a „Juridictions norm és Advocatenordnung“ tartásaik ellenére a tisztelt bizottmány által kettős hivatal folyatásáig feljogosított egyéneknek vannak proclamálva. ..... Kolozs. A „K. K.“ írja : „A közelebbi napokban bevégző munkálatát a keleli felszólamlási bizottmány. A választók száma 102. A kormány 97 egyéni jelölt vált ki az 1861/a dik adókönyv alapján. Magyar választó van 67, román 35; 1848-ban 191 választóval volt több, mint most. A választás e városon jan. 26-án fog véghez vitetni. A választások eredménye eddigi távírdai jelentések szerint következei: Kolozsvár : b. Kemény Ferencz, gr. Mikes János. M.Vásárhely: id. gr. Teleki Domonkos, jogtudor és tanár Dósa Elek. K. Fejérvár : tanár Veszély Károly és b. Kemény Gábor. Szamosujvár: Simai Gergely és Gajzágó Salamon. Kolozs: gr. Bánfi Béla. Abrudbánya: Szilvási Miklós. Verespatak :Ebergényi Mózes. B.- Hunyad : Zeyk Károly. Illyefalva: Berde Mózses. Vízakna: Tímár. Udvarhelyasék: Dániel Gábor, Ugron Lázár, Bethlen János gróf idősb. Csikszék: Mikó Antal, Mihály Gergely, Mikó Mihály, Ferenczi György. Felső-Fehérmegye : Bethlen Gábor idősb. Ládas főispán. Tordamegye : Mattei Miklós főügyvéd, Su 1utz Dénes törvényszéki ülnök. Fogarasvidék: Aldulán János, Dunka Pál, főkorm. tanácsosok. Fogaras város: Haupt kormányszéki tanácsos. Brassővidck: gr. Mikes Benedek, Brennenberg és Trauschenfels, Brassóváros : Schnell Károly senator (a második követre nézve új választás szükségeltetik, mivel sem Ma ager sem Wachter nem kaptak átalános többséget.) Szebenszék: Első választókerület: Schneider József főállamügyész;második vád