A Hon, 1863. július (1. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-01 / 147. szám

PEST, JUNIUS 30. Politikai szemle. Pest, jun. 30. (II.) Egy jun. 25-kéről keltezett sz.­­pétervári sürgöny, mely lapunk előbbi számában közöltetett, azt jelentette, hogy a három nagyhatalom jegyzéke az­nap nyujtatott át Gorcsakov herczegnek. E hit alaptalan volt. Egy 27-kéről keltezett sz. pétervári újabb sürgöny szerint csak ekkor történt az átnyújtás. Ezt megerő­síti a jan. 29-ki londoni távirati jelentés is. A sz. pétervári kabinetnek a jegyzé­kekre adandó feleletéről eddigelé még semmi bizonyos sem hallatszik. Hir vagy hozzávetés mindaz, mit e tárgyban fel­hozhatunk. A „Sontags-Zig“ azt írja, hogy a há­rom hatalom jegyzékének hivatalos át­­nyújtása előtt több kabineti tanácskozás tartatott Sz. Pétervárott, s azt vélik diplo­­matiai körökben, Gorcsakov herczeg né­mely czélzatai után, hogy a hat javas­lati pont föltétlenül elfogadtatik az ausztriai szerkezet szerint, a fegyver­­nyugvási pontot pedig kikerülik, mint­hogy Oroszország egymaga nem létesít­heti a fegyvernyugvást, s a fölkelőkkel nem alkudozhatik. A conferentia végett pedig tovább fog folytattatni az alku­dozás. Az „Ind.­berge“ bécsi levelezője, ki állítólag pontosan van értesülve az ottani orosz körökben uralkodó hangulatról és czélokról, azon véleményben van, hogy Gorcsakov herczeg legalább is három hetet veend igénybe, míg a három hatalom sürgönyére felelni fog. E szerint jól­­lö­kéig halad a dolog, s minthogy még a futároknak is idő kell , mig az illető fővárosokban megérkezhetnek, csak jul. 20-dikán fogják megtudni Bécsben, Pá­­risban és Londonban, hogy minő fo­gadtatásra talált a három nagy hatalom jegyzéke Sz. Pétervárott. (Egy más tudósítás szerint Gorcsakov herczeg jul. 10-kén fogja elinditni feleletét). Ugyan­ezen levelező úgy van értesülve, hogy Oroszország bizonyosan elfogadja a három első pontot némely feltételek alatt. E szerint Oroszország oly amnes­­tiát enged, minőt Ausztria engedett a világosi és komáromi capitulatiók után, mely alkalmakk­al kivételek állapíttattak meg, s csak azután bocsáttatott ki az am­­­nestia, miután a fökelők letették a fegy­vert. A második és harmadik pont nem fogna nehézségekre találni, ha tudni­illik nem sürgetnék az 18 l6-i alkotmányt, nevezetesen a nemzeti hadsereg végett. A­mi a conferentiát illeti, Oroszország ezt nehezen fogja elfogadni. Ezen két tudósítás szerint tehát Oroszország csak a conferentia ellen fog akadályt görditni. A „Memorial dipl.“ ezen diplom­atiai oraculum szerint pedig Oroszország még a conferentiára is reá áll, s ezt körülbelül kivégzett ténynek tekinti, annyira, hogy már a conferentia székhelyéről is érteke­zik. E lap Brüsselt tűzi ki székhelyül. Míg az idézett tudósítások ily nagy reményeket kötnek Gorcsakov herczeg feleletéhez, s már Oroszország részéről akadályt sem látnak a conferencia össze­­ülésére nézve, az angol lapok szerint a lengyel nemzeti kormány fogja a dolgok békés kifejlődését megakadályozni. A „Morning Post“ szerint a lengyel nemzeti kormány három feltétel alatt egyezik fegyvernyugvásba : 1) ha a fegyvernyug­vás kiterjesztetik Lengyelországnak az első felosztás előtti egész területére; 2) ha a nemzeti kormánynak egy biztosa bocsáttatik be a conferentiára, Lengyelország érdekének védésére; s 3) ha egy a lengyel tartományok­nak s magának Lengyelországnak kö­veteiből álló lengyel diaeta ül össze nemcsak Európa, hanem a nemzeti had­sereg garanciája alatt, mely a határokat elfoglalandja. A „Times“ is azt mondja, hogy az akadályok Oroszország beleegye­zését illetőleg össze sem hasonlíthatók azokkal, melyek Lengyelország részé­ről merülnek föl. Lengyelország nem azért harczol, hogy alkotmányos kormá­nya legyen Oroszország alatt; teljes és föltétlen függetlenségét akarja. Nem akar adói kiegyezésről. Nem az 1815 ki al­­otmány helyreállításáról, mely ismét megsemmisittetnének. Az Orosz- és Len­gyelország közti beavatkozásnak nem hét tehát semmi eredménye. Föltéve, hogy Orosz- és Lengyelország, meg­egyeznék is, meddig tartana az új hely­zet ? Meddig tartaná meg Oroszország az elért föltételeket? Meddig hajtaná le fejét­yelország a Romanovok előtt ? Mind- amit nyerhetünk, a fegyver-nyugvás­ áll, mely alatt míg egyik fél leteszi a fivert, a másik megragadja a pillana­­ot a támadásra. Mindemellett véli — a „Times“ — a javaslatok elvetése nagy varba hozná Angolországot. Nemcsak .. Angolország de Francziaország (?) sem arja a háborút, így beszél az angol lap, s hátrálás­ra inti az angol kormányt, míg a Morning Post“ egyre fújja a harczi trombitát. Melyik lap van jobban tá­jékozva a kormány valóságod czéljai iránt ? Sokan azt vélik , hogy a „Ti­mes.“ Az angol kormány féltékeny­sége ismét fölébredt, inkább mint valaha. Ezt bizonyítja az idézett lapnak alább közlött czikke is, mely élénk képet ad a jelenlegi politicai helyzetről. I sen egy Sanitäts Commission viszgálata alá indítványozza helyezni: ez lévén az egyedüli mód, mely által zavaraikból ki­menekülhetnek.“ A bécsi lapok szemléje. Visszapillantás a válaszfelirati vi­tákra. Az „Ost. D. Post“ a többi közt írja: ,,A harmad napig tartott válaszföl­­irati vita be van fejezve, s a ház önelégül­ten tekinthet vissza munkájára. ^^Ferév^eSőtt azt mondták, a cent­ralisták és a lengyelek közt egyetértés nem lehet; ekkor nyugodt idők voltak, ma a lengyel mozgalom tetőfokát érte. Ki merte volna hat hónap előtt jöven­dölni, hogy a Reichsrath legközelebbi ülésekor Orosz-Lengyelországban fölke­lés üt ki s az osztrák lengyelek e körül­ményt, nem hogy a febr. patens ellen fog­nak kibányászni, sőt inkább a libe­rálisok mellé csatlakoznak, és a kor­mányt részükről is megerősíteni igye­keznek (jó remények fejében.) Szívből üdvözli tehát Kuranda úr lapja a lengye­lek tüzes nyilatkozatait, mely a ház azon kijelentésére adott alkalmat, hogy a len­gyelek minden jót remélhetnek, de Gali­­cziának Lengyelországhoz leendő vissza­­csatoltatásán ne jártassák eszüket. A Reichsrath majoritása rokonszenvet érez a lengyelek iránt, de az elválasztó vonal a Visztula. Clara pacta boni amici. „Még két pontot kell kiemelnünk . Tudjuk, hogy a galicziai tartományi gyű ■­lés nem igen csúnyán bánt a ruthén köve­tekkel, vezérük azonban Mogielnicki még­is azt mondta : fátyolt vet a múltra, csak azt köti ki, hogy a ruthenek viszo­nyai az ausztriai összes államhoz res­­pectáltassanak! Tehát megint egy népfaj, mely üdvét a középponti parla­mentben keresi, az elnyomók ellen! „Sajnálni lehet, hogy Rechberg gróf nem von alkalmat, épen úgy nyilatkozni a nyilvános ülésben, mint a bizottmány­ban tette : valóban méltó lett volna egy alkotmányos miniszterhez a külföldi ha­talmakkal folytatott levelezéseket a ház asztalára tenni. (Vagyis sajtó alá bocsátani az osztrák „kék könyv“ első kötetét.) Azonban Rechberg gróf mégis mondott annyit, amiből kitűnik, hogy a Reichs­rath illetékességét a külügyi tár­gyakban elismeri. (Rechberg gróf csak azon való örömét fejezte ki, hogy a Reichsrath majoritása tömegestől pártolja a minisztérium lengyel politikáját, de azon esetre, ha előbb vagy utóbb a miniszter úrnak nem volna szerencséje ezen nagyra becsült többség határozott támogatá­sát kinyerni, nem igen mondta meg, mi tevő volna?) „A magyar kérdés érdekes fel­világosítást nyert, nem ugyan a válasz­felirat által, hanem a cseh képviselők protestatiója következtében. Azon kívá­nat, hogy Magyarországgal a febr. pa­tens alapelveivel nem ellenkező értelem­ben egyezkedés jöjjön létre, a ház min­den töredéke előtt közös volt, azonban addig, míg a magyarok ily kiegyezkedés­hez hajlamot nem tanúsítanak, addig minden csak kicsépelt szalma. De a­ki a februári pátenshez erősen ragaszkodik, a kiegyezkedés alatt nem érthet egyebet, mint hogy a „közös ügyek“ kissé szű­­kebb határok közé szoríthassanak, vagy, hogy Magyarország 85-nél többj Reichs­rath urat küldjön Bécsbe , de a közös ügyeknek a dualismus alapján teendő tár­gyalásáról soha­­ senki sem akar köz­tünk hallani. A csehek protestatiójából meg­értettük, hogy a csehek a,,meztelen foede­­ralismus“alapján kívül, mással ki nem elé­­gitethetők : e kívánat egészen ellenkezik az 1861-ki magyar országgyűlési felirat­tal, mely a dualismus elvére van alapítva. „ A cseh protestatio tehát legalább arra jó hogy Deák theoriája, mely szerint a dualismus a magyarokon kívül még a többi nemzeteket is kielégíthetné, ime itt kézzel fogható módon meg van czáfolva. (Az 1861-ki föliratot illetőleg csak a lajthántúli államtudósok magyarázzák ki abból azt, a­mit dualismusnak neveznek. A fölirat, csak a szentesített törvények helyreállítását követeli, hogy mi tör­ténjék a Lajthán túl , az alkotmányos­ság elvének megemlítésén kívül, a rész­letekbe nem tartó hivatásának avatkozni. A fölirat, mint mi mindnyájan, az osztrák alkotmány kérdését, a men­nyiben az tudniillik kérdés lehet, s annak eldöntési módját, tud­te, a lajt­hántuli képviselőtestre bizta. Nem a fölirat hibája, hogy az említett képviselő­­testben oly lényegesen különböző nézet­ből induló pártok léteznek: hogy az egyik merev centralista, a másik a „meztelen foedaralismuson“ kívül nem lát üdvös­séget.)­­ A czikk végsorai a „cseh korona fanatikusaihoz (a Riger és Pa­­lack” párthoz) szól és a többi között oly vastagon goromba, hogy a kilépett cseh Reichsrab­ok elmebeli állapotát, egyene- Erdélyi ügyek. Követválasztási mozgalmak Erdélyben. Dobokamegye. E megye föispánjához az erdélyi fökományszék következő rendeletet bocsátott az ott történt botrányos eset következ­tében : Dobokamegye föispáni helyetteséhez: K. fökormányszéki rendelet, Dobokame­gye főispáni helyetteséhez, uj bizottmányi gyű­lés összehivatása iránt. Miután uraságodnak idei junius 8 áról 209. evi. sz. alatt kelt tudósításából is világosan ki­tetszik, hogy az idei junius 2-ára­­ k­ihirdetett me­gyei bizottmányi ülésre meghívottak közül több tisztviselők is a megye mostani székhelyére Sza­­mosújvárra bementek, de a bizottmányi ülésbe, mindamellett, hogy csak ezen gyűlésért hagyták el­járásaikat, meg nem jelentek, és ez­által okot szolgáltattak azon gyanúsításra, mintha szándé­kosan kívánták volna megakadályoztatni, hogy a megyei bizottmány az országgyűlési alapsza­bály 36 ik § a értelmében a középponti választ­mányt megválassza; a dolog ezen állásában a k. főkormányszék kötelességévé teszi uraságod­­nak, mikép e rendelet vételétől számítandó hat nap alatt a megyei bizottmányt hívja össze, meg­hagyván e megyei bizottmányban részvétre jo­gosított ét­ kötelezett tisztviselőknek is, hogy a kitűzendő napon megjelenni és a bizottmányi ülésben résztvenni felelet terhe alatti kötelessé­­göknek ismerjék. Ezen e szerint összehívandó megyei bizott­mány által a középponti választmányi uraságod választassa meg, és az uraságod által kinevezett középponti választmányt csak azon esetben en­gedje tovább munkálni, ha az összehívandó me­gyei bizottmány ebbeli választási jogával élni nem kíván, vagy ha akkor is határozatképes bi­zottmányi gyűlés létre nem jöhet, önként érte­tődvén, mikép akár választás, akár kinevezés következtében működend a középponti választ­mány, a választás körüli munkálatok a lehetősé­gig siettetendők, hogy a követválasztás az egyes választó­kerületekben az innen kitűzendő napon akadály nélkül megtartassák. Kelt Kolozsvártt, junius 11-én 1863. Crenneville. (Ezen rendelet következtében a bizottmány összehivatott, mint a közelebbi számunkban köz­lött tudósításból látható.) Doboka megyében a választások jul. 14-kére vannak kitűzve. B.­Szolnok, Dézsről írják a „K.K."nek, jan. 21-kéről: „Tegnapelőtt tartá a követválas­ztás keresztül­­vitelére kinevezett középponti bi­zottmány második ülését, a melyben a szavaza­tok beszedésére s összeírására bizottmányok ne­veztettek ki, mely bizottmányok elnökei a ret­tegi kerületben Torma István, a bethleniben In­­cze Ferencz, az alparétiben Ungvári György, a láposiban Biró Sándor. Most már teljes bizonyossággal megírhatom követjelölteink neveit. A magyarok részéről kijelölték : A rettegi választó­kerületben Torma Károly, a bethleniben gróf Bethlen Sándor, az alparétiben Vajda János, a m.-láposiban Betegh Kelemen. A románok réonéiöt kijelölték. A rettegi vá­lasztó kerületben: Bohed­el Sándor főkapitány, alparétiben Pap László alelnök, bethleniben Bilcz kanonok, m.-láposiban Mán Gábor főbíró. A követválasztás e hó 27-én lesz m­nndenütt a megyében. Veér Farkas Dézs városi követje­löltnek nincs vágytársa.“ Küküllőmegye A „K. K.“-nek írják : A máj. 28-án egybegyült megyei bizottmány, jóllehet annak politikai érettséggel bíró része a 48-ban szentesítést nyert unió-törvények után, egy az ideiglenes alapszabályok értelmében ös­­­szehívott erdélyi országgyűlést alkotmányelle­nesnek tart, de hogy a társnemzetiségekkel a közös hon javát és nyugalmát eszközölni kívánó testvéri szózatát még egyszer hallattassa, elha­tározta azon a megyét követek által képvisel­tetni. És ezen elhatározás által a magyarság, valamint már annyiszor, úgy most is különösen a román testvérek óhajtásainak kívánt áldozni, el akarván hárítani magáról azon vádat, mintha a kiegyezkedésre nyújtott alkalmat szándékoz­nék kikerülni. Míg azonban az egyesség megszilárdítá­sára magyar részről annyi minden elvek és meg­győződések hozdatnak a testvériség oltárára, addig román részről mindenütt, nemcsak nem indokolható hidegséggel találkozunk, sőt azt is tapasztaljuk, hogy némely önhasznukat vadászó egyéniségek által román atyánkfiai elidegeníté­sére oly eljárások követtetnek el, a nép közt oly vérregesztő elvek terjesztetnek, melyek ha visz­­hangra találnának, korunkat a sötét századokat túlszárnyaló szentfolttal bélyegzend­nék. Azok közt, kik hivatottaknak képzelik ma­gukat a román nép érdekét képviselni, kiknek ajkairól oly jól esett a „frátzi magyar !“ szót többször hallanunk, találtatnak, kik minden al­jas eszközt felhasználnak, hogy a nemsokára be­következendő követválasztáskor a magyarok leszavaztassanak, s a megye az országgyűlésen csak románok által legyen képviselve. Egy, a titkok fátyolon keresztül tört tény álljon itt ez állítás igazolására. Egy román egyéniség (kinek ne­vét szána­lomból elhallgatjuk) közelebbről több román pa­pot hivatván magához, szívökre köté, mikép befolyássuk által igyekezzenek a népet arra bírni, hogy ne magyar urak, hanem felszabadult román polgárok fiai választassanak kit veteknek. E tervét avval indokoló, hogy a magyar urak mint a tisztelendő urak előtt is tudva van, a ro­mán népnek nem java előmozdítását, elnyomá­sát tűzték szélül, a mit tanusit az is,­­hogy a fdpénzt, mit a nép fizet mind az uraknak kel­lene fizetni, a kik most is a népnek leigázására s a robot visszaállítására törekednek. Fájdalom ! a jelen volt lelkészek közül jobban e veszedelmes igéket hirdetendő hűsé­ges apostolokká ajánlották fel magukat, s bár — a román papság dicséretére legyen meg­említve — némelyek a titkot kipottyantották, s az eljárást rostálván, bámulásokat nyilvánítot­ták a felett, mikép lehet az, hogy egy oly egyé­niség mint a meg nem nevezett, nem pirul a né­pet, saját nemzetét ily alaptalan és aljas rágal­makkal ámittatni, tévútra vezettetni, még­is nem csak némely román papok, de mások is missio­­nariuskodnak a nép kedélye felizgatásában. Ily és ezekhez hasonló tüntetésekben nyil­vánulnak a Papiu Marianu-féle elvek, de távol vagyunk attól, mintha az efféle eljárásokért az egész román nemzetre vonnánk következtetést, mert bár mindazon kísérletek, melyek az egyet­értés megalapítása végett eddig elpróbáltattak, több énüknek tömjénezők nagyra törő vágyain megtörtek is, most sem vagyunk hajlandók el­hinni, hogy az elfogulatlan és józanabban gon­dolkodó fél azoknak lobogói alá esküdjék, kik a mivelt Európa előtt politikai fejletlenség színé­ben tüntetik fel a román népet. Keszléri. Háromszék. Árkosról írják a ,,K.K.“-nek jun. 17-ről: Miután a marc. 23-n tartott háromszé­ki megyebizottmányi gyűlés bizonytalan időre el­napoltatok vala azért, mert akkor a gyűlés egy, ő Felségéhez küldendő felirat kérdésénél megál­lapodva minden más tárgyak feletti tanácskozá­sától kívánt megszűnni addig, míg azon feliratra legfelsőbb helyről válasz nem érkezik ; s miután azon várt leirat ő Felségétől csakugyan megkül­detett, helyettes főkirály biró, Dániel Imre ö mga tegnapra a gyűlést viszont összehívta, mely meg­lehetős teljes számmal össze is gyűlt nemcsak, hanem az értelmiség részéről a gyülésteremben még egyszer akkora személyzetet (auditores, benevoli, taciturni) lehete látni, mint maga a képviselő bizottmányi személyzet. A tárgyalásokat, nyilatkozatokat négy osztály­ba foglalhatom, és így illő tüzetességgel adha­tom elő ezekben : 1) Helyettes fökirálybiró, Dániel Imre , mga d. e. 10 óra tájban a gyülésteremben megjelen­vén, és az elnöki széket elfoglalván, elnöki meg­nyitó beszédében — mely a­mint látszott, elég átgondoltan volt fogalmazva — főleg azt emelte ki, (mert egyebeket rövidség okáért nem emlí­tek) hogy a július 1-jén megnyitandó országgyű­lésre előkészülőleg jó lesz megfontolni, miszerint ö Flge az alkotmányosság modorában és irányá­val kormányoz, és kíván ezután is kormányozni, szíveskedjék azért a tiszt, képviselő bizottmány ő Felségének ezen atyai jóakaratához támogató­­lag őszintén alkalmazkodni, az e­nnek útjában álló nehézségek köréhez tartozó elhárításával. Ha az 1848-i ismeretes szerkezet felől egyéni nézetét és meggyőződését kell kimondani,nem teheti azt úgy venni, mint egy külön tör­vény szerkezetet, hanem csak az azelőtti alkotmányosság kifolyásának, a már megvolt törvények czikksorozatának tekint­heti ; de „a mely alul magát a közelebbi 15 évek alatti eseménydus időszak merőben kinőtte.“ Kö­vetkezőleg igen szükségesnek és czélszerünek látná, egy bébülékeny kiegyezkedés utján oda hatni és munkálni, hogy ő Felsége szerény atyai várakozásának, a közigényeknek s különösen a nép jóléte fontos feladatának elégtétessék. Ezzel a gyűlést megnyitottalak nyíl várna ! Erre gróf Kálnoki Dénes ur ezt felele : Bo­csásson meg elnöki magod, hogy elmondott sza­vaira teendő egy pár észrevételemmel ellenné­­zett modorban nyilatkozom. Ugyanis a­ midőn magod a lefolyt 15 éveket csak eseménydusak­­nak nevezi, én látva, hogy azon elintézett ese­mények nyomasztólag ütöttek ki, a mondott idő­szakot szenvedésdusnak nevezem, s én ebből szükségkép kiindulva b) azt az 1848-ki törvényt, mely alkotmányos uton, a két magyar haza kö­zös országgyűlésén Pesten van szerkesztve, s törvényes fejedelmünk V. Ferdinánd ö Felsége által szentesítve, mind a felséges ausztriai trón­nak a pragmatica sanctio utjáni fenállhatására, mind a közigények kielégítésére, mind a népbol­dogság megalapítására nélkülözhetlenül, sőt ki­­rekesztőleg érvényesnek látom, elannyira, hogy azt csonkítani, darabolni, erőtlenitni, annyival inkább egészen feladni annyi volna, mint a mon­dott érdekeket aláásni, mint hazafiui kötelmeink ellen tenni ! (Helyes l éljen !) 2) Martius 23-tól ő Felségéhez felterjesztett feliratában a gyűlés azt kérte vala, hogy ő Fel­sége méltóztassék a sérelmek orvoslásának útját egy törvényes országgyűlés megnyitásával fel­tárni. Jelenleg ő Felségének erre vonatkozó le­irata felolvastatott, mely szerint a gyűlésnek abba foglalt kérelmét tudásul veszi, azon egy­­pár megjegyzéssel, hogy a) az indítványozót meg kell vala nevezni a feliratban és jegyző­könyvben, b) a jegyzőkönyvet nem kell vala hitelesítetlen hagyni. Erre gróf Kálnoki Dénes ur reményét fejezi ki, hogy ő Felsége a tudás mellett a kérelmet atyai figyelmére is veendi. Többen hasonló érte­lemben nyilatkoztak. 3) Felolvastatott ő Felségének julius 1-re Szebenben megnyitandó erdélyi országgyűlésre meghívó leirata. Elnök­e maga felkérvén a gyű­lést : kivánják-e az alapszabályokat felolvastat­ni ? feleletül jön : nem kivánjuk, mert hírlap ut­ján már azokkal megismerkedtünk. Hanem, mi­dőn e tárgyhoz többen kívánnak szólani, gróf Kálnoki Dénes ur ajánlá a gyűlésnek egy ide vonatkozó formulázott véleményét, melynek ér­telme ez: „miután báró Puchner, mint az 1848- ki o­szággyűlés kir. biztosa Erdélyben Ko­lozsvárit , az országgyűlést berekesztő beszé­­dében kimondá, hogy azon országgyűlés Erdély­ben az utolsó , a jelenben július 1-ján megnyi­tandó szebeni országgyűlést a képviselő bizott­mány csak ideiglenesnek kívánja tekinteni min­den lehető következményeivel együtt (jegyzés: az ideiglenes szót a közkívánat törvénytelenre módosíttatá), haneh­­ mindazt egy reákövetkező pesti országgyűlés törvényesitendi; követeket választ és küld ugyan Szebenbe, de ez által nem akar magával következetlen lenni,hanem ez­úttal is megsértett és háttérbe szorított alkotmányos jogokat védeni, azok orvoslását sürgetni, kész lévén azonban a nemzetiségi kérdések lehető ki­elégítési érdekében minden eszélyesen tehető áldozatra.“ E véleménytervet a gyűlés, az emlí­tett szó módosításával elfogadá, s határozatba menvén, jegyzői kézre adatott. Elnök ő maga biztatólag az „ideiglenesség“ felöl a kedélyek megnyugtatására úgy nyilatkozott, hogy az csak a jelen viszonyok között maradhat még egy ideig, de nem soká megszűnik ; de gróf Kálnoki Dénes úr felfejte, hogy ha egyszer Erdély — felteszi — a birodalmi tanácsos ideiglenesség pályájába lép, ez ideiglenes állapot, isten tudja, minő hosszúra nyulhatik, jobb tehát az ideig­­lenességbeli kibontakozás magatartási pályáján maradni. 4) Elnök ö maga tudata a gyűléssel, hogy mi­után az Ő Felsége leiratára hosszasan várva, azt , csak május 31 én kaphat á, s igy az idő szoron­gató sürgetése miatt központi bizottmány kine­vezésére gyűlést hívni össze nem vola ideje, kö­zel lévén az Ors­zággyűlésre kitűzött kezdő nap : a központi bizottmányt, ennek munkálata gyor­­sithatása tekintetéből maga kinevezte f. hó l én, 8 ra össze is hívta, mely már a követ választást megelőző munkálatot el is végezte. Ajánlá a gyű­­lésnek eljárása helybenhagyását, és a munkálat elfogadását. De a gyűlés sem az elnökileg kine­­­vezett központi bizottmányt, sem ennek munká­latát nem fogadd el, hanem jogával élve, mind erről maga kívánna intézkedni, még pedig ren­des szósatolás utján. Mira is a szózatok besze­detvén, a gyűlés folytatása délután 5 órára ha­­lasztatott, akkorra tűzetvén ki a szózatok kisze­dése s a jegyzőkönyv hitelesítése. A kinevezett központi bizottmány 15 személyből áll, mely az egész megye minden követválasztóit összeírja, a lehető reclamatiókat beveszi, szóval, egészen új munkálatot állít ki. Megjegyzem, hogy a gyűlés tisztán magyar­­ajkú egyénekből állván, a tanácskozás, vitatko­zás szabatosan, könnyen és zajtalan egyetértő csendben folyt le, mi is az ideiglenesség nyo­­moz­ó viszonyai között is kedvesen meglepő vala. Nem tehetem meg nem jegyezni azt is, hogy több jó keblű, jó fejű és jó nyilatkozata egyénei között a gyűlésnek, sőt azok felett a többször említett nemes gróf hazafisága, loyális tapintata, csendesítő, békítő s irányadó elbánása kívánatossá teszik, hogy ezen közkedvességet szeretett mentorát — ki körül a magánközi ér­tekezletek is örömmel tisztelegnek —— a megyé­nek egy közgyűlése se nélkülözze. Legilleté­­kesb nevei : Doctor, Mediator, Pacificator, Udvarhelyszék, Udvarhelyről, jú­nius 18-ról írják a „K. K.“-nek : A szék te­rületére megválasztott „középponti bizottmány“ május 3- án tartotta legelső ülését, mikor is leg­előbb a választókerületek főhelyeit jelölte ki, ennek utánna pedig kinevezte a felszólamlási biztosokat. Székünk területén az ideiglenes országgyűlési alapszabály tartása szerint jelenleg három vá­lasztó­kerület van, mindegyik a következő fő­helyektől kölcsönözvén nevét, u. m. Szentlélek, Szentpál és Gagy. ^­A felszólamlási biztosok ezen főhelyeken a központi bizottmány határozata folytán június 10, 11 és 12-dik napján tartották üléseiket, azon­ban úgy látszik, hogy székely testvéreink erősen hisznek ezen rendelkezés ideiglenességében, mi­vel a három kerület közül csak a Gagyiban tör­tént hat felszólamlás. A felszólamlások határidejének elteltével a §§ ok értelmében a középponti bizottmány jun. 15 én újabban ülést tartott, s a történt felszó­lamlásokat az illető biztosok kirekesztésével megvizsgálta, s azok eljárását helyben hagyván, a választók főlajstromát megállapította, az igazo­lási jegyeket a választók részére kiállította és a követválasztó bizottmányokat megválasztotta. A követválasztó bizottmányok pedig ez alka­lommal a következőleg lőnek összeállítva, u. m. a szentléleki kerületben elnök: Ugrón Zsig­­mond, helyettes elnök : Török Ferencz, jegyző: Máté Lajos, helyettes jegyző: Szabó Károly, a szen­tpáli kerületben elnök: Ferenczi Miklós, he­lyettes elnök : Dimény Zsigmond, jegyző: Far­­czádi Sándor, helyettes jegyző: Solymosi Ká­roly , a gagyi kerületben elnök: Henter János, helyettes elnök: Szentkirályi Ferencz, jegyző: Jakabházi Zsigmond, helyettes jegyző, Henter Antal, és mindenik kerületben a választók közül még öt-öt stb. A követválasztásnak napjául a felséges kirá­lyi főkormányszék által junius 26 dika tűzetett ki; követjelölteinkben azonban némi csere tör­tént, annyiban, a­mennyiben az alkotmányos párt által kijelölve volt gróf Bethlen János, K. Horváth János és Dániel Gábor hazánkfia közül K. Horváth János, nem foghatni meg mi okból, visszalépett, miért is jelenleg,mint észrevehettem, a szentléleki kerületben: Ugrón Lázár, a szent­­páliban : Dániel G­ábor, a gagyiban pedig gróf Bethlen János vannak kijelölve; s azt hiszem, hogy ők, mint különben is székünkben legna­gyobb népszerűséggel ,biró egyének és szilárd jellemü hazafiak, az általános többségre legbizto­­sabban számíthatnak. Beszélik, de én semmi szin alatt azt még sem hihetem, hogy illetékes helyről, ezen ha­zafiakkal más követjelöltet­ állíttattak szemben. Továbbá, mint curiosumo­t, szükségesnek látom megírni azt is, hogy az ud­varhelyvári közép­­jonti választó bizottmány csak elég híven kí­­ván­ eljárni akkor, midőn a jelen ideigl. kor­mányában alkalmazott törv­ényszéki hivatalnok urakat, "ha mindjárt nem a V­áros területén len­nének is alkalmazva,j> ügyvédi­ okleveleknél fogva valóságos ügyvédeknek teki­ntette, s neveiket a főlajstromban,­­ történt felszó­lamlás ellenére is meghagyta, s ez annyival f feltűnőbb, mivel az ilyen utak a „Juridictions­ n­orm és Advocaten­­ordnung“ tartásaik ellenére a tisztelt bizottmány által kettős hivatal folyatás­áig feljogosított egyé­neknek vannak proclamálva. ..... Kolozs. A „K. K.“ írja : „A közelebbi na­pokban bevégző munkálatát a keleli felszólam­lási bizottmány. A választók száma 102. A kor­mány 97 egyéni jelölt vált ki az 1861/a­ dik adó­könyv alapján. Magyar választó van 67, román 35; 1848-ban 191 választóval volt több, mint most. A választás e városon jan. 26-án fog véghez vitetni. A választások eredménye eddigi táv­írdai jelentések szerint következei: Kolozsvár : b. Kemény Ferencz, gr. Mikes János. M.­Vásárhely: id. gr. T­e­l­e­k­i Domon­kos, jogtudor és tanár Dósa Elek. K. Fej­érvár : tanár Veszély Károly és b. K­e­m­é­n­y Gábor. Szamosujvár: Simai Gergely és G­a­j­z­á­g­ó Salamon. Kolozs: gr. B­á­n­f­i Béla. Abrudbánya: S­z­i­l­v­á­s­i Miklós. Verespatak :Ebergényi Mózes. B.- Hunyad : Z­e­y­k Károly. Illyefalva: B­e­r­d­e Mózses. Vízakna: Tímár. Udvarhelyasék: D­á­n­i­e­l Gábor, U­g­­r­o­n Lázár, Bethlen János gróf idősb. Csikszék: Mikó Antal, Mihály Ger­gely, M­i­k­ó Mihály, F­e­r­e­n­cz­i György. Felső-Fehérmegye : B­e­t­h­l­e­n Gábor idősb. Ládas főispán. Tordamegye : Mattei Miklós főügy­­véd, S­u 1­u­t­z Dénes törvényszéki ülnök. Fogarasvidék: Aldul­án János, D­u­n­k­a Pál, főkorm. tanácsosok. Fogaras város: H­a­u­p­t kormányszéki tanácsos. Brassővidck: gr. Mikes Benedek, Brennenberg és Trauschenfels, Brassóváros : Schnell Károly sena­tor (a második követre nézve új választás szük­ségeltetik, mivel sem Ma ager sem Wach­te­r nem kaptak átalános többséget.) Szebenszék: Első választó­kerület: Schneider József főállamügyész;második vád

Next