A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)
1863-08-01 / 174. szám
Utőhangok a követválasztási mozgalmakhoz. Kolozsmegye. Bolhákról jul. 1- ről írják a „K. K.-nek : „Kedves dolgot remélek cselekedni, a midőn önt a ni Kolozsmegye 4 dik választókerülete főhelyén P.-Kamaráson történt követválasztásról értesítem , de mielőtt ezt tenném, engedje meg nekem a követválasztást megelőző eseményeket felemlítenem. A mint tudva van g. e. érsek Suiutiu Sándor a g. e. esperesekhez egy körözvényt bocsátott felszólítván őket, hogy a román intelligentiával egyetértve jelöljenek ki minden választókerületben egy egyént, a kinek nevét a templomban minden lelkész azon okból fogja felolvasni, hogy a románok arra és nem másra szavazhassanak. Ezen körözvény nyomán nálunk is a lefolyt hó 18-dikén ag. e. lelkészek esperes Albou elnöklete alatt Nagy-Sármáson tanácskozást tartottak s a jelenlevő 20 lelkészből 17 Hosszú József urat, 2 Fekete Jánost, 1 pediglen Magdl Demeter urat akarta követnek megválasztani; mint mindenütt, úgy itt is a többség győzött, a lelkészek szétoszlottak, azon meghagyással, hogy a népet az iránt informálják, mikép Hosszú Józsefre szavazzanak, a mire ugyan szükség nem volt, mindenki előtt ismeretes lévén a Hosszú József név. S valójában ezen kijelölésnek mindenki örvendett, miután Hosszú József köztiszteletben álló férfi, és hogy a 3 lelkész nem akarta ötöt, nem azért tették azt, mintha nem szeretnék Hosszú Józsefet, hanem, mert kettő esperes akar lenni, az pedig Feketétől sokat függ, a másik pediglen Moga Demeternek sógora. Ha jól vagyunk értesülve, ezen kijelölésnek egy igen tekintélyes állású román nagyon ellene volt, azért mindent megtett H. J. megbuktatására s csakhamar Moga Demeter ur személyében kapott is egyént a kit fölléptessen (itt megemlitendőnek vélem azt, miszerint M. D. még május 27-én megegyezett H. J.-fel abban, hogy M. D. lépjen föl az 5. választó-kerületben, a mire nént a szükséges lépések meg *«»öt:ek.) Mint mindenütt, úgy ezen választó-kerületben román lelk*“eJJ41“***8 előtti napon még egyszer tarottak. 8. §. A felsőbb hatóságok vagy törvényszékek határozatai hasonlóképest azon nyelven adandók ki, melyeken ezen határozatok az előbbi 5., 6. és 7. §. szabályai szerint a feleknek kiadandók. 9. §. Mindenkinek szabadságában áll nyilvános tárgyalásoknál, a három országos nyelvek akármelyikét használni. 10. §. A városi és vidéki községekben, a községi ügyek belkezelési nyelvét, a község képviselete határozza meg. 11. §. A törvényhatóságokban, az illető hatóság képviselete határozza meg, a törvényhatóság ügykezelési nyelvét. 12. §. A 10. és 11. §-ban foglalt határozatok a törvényhatóság vagy község-képviselet hivatalos működése idejéig érvényesek. Ezen hivatalos működés megszűnése után, a község vagy törvényhatóság ügykezelési nyelvének meghatározása iránt, új határozat hozathatik. 13. §. A közlések, rendeletek, meghagyások stb. minden neme, melyek közvetlenül a községhez vagy törvényhatósághoz egyházi vagy másféle testületekhez intéztetnek, a három országos nyelvek közül azon adandók ki, mely az illető község, vagy törvényhatóság ügykezelési nyelve, vagy melyet az egyházi vagy más testület használ. 14. §. A kölcsönös érintkezésben a községek és törvényhatóságok, saját ügykezelési nyelvüket használják. 15. §. A cs. kir. katonai hatóságokkal érintkezésben a községek lehetőségig, a törvényhatóságok minden esetben a német nyelvet használkodják. 16. §. A törvényhatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve az, mely az illető törvényhatóság nyelve. — Az elnöki hivatalos érintkezésben mindenkinek szabadságában áll, a három országos nyelvek akármelyikét használni. 17. §. A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nem különben ezen hatóságok és törvényszékek egymásközti, és Erdély nagyfejedelemségén kívüli hatóságokkali érintkezési nyelve rendeletileg fog meghatároztatok 18. §. Az oktatási nyelvnek a nép és középiskolákban, valamint a magasabb tanintézetekben meghatározása azokra bizatik, kiket az illető oskola, és magasabb tanintézet gondozása és fentartása illet. 19. §. Az egyházi anyakönyvek az első paragrafusban egyenjogúnak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll j különben az egyes hitfelekezeteknek, a főkormányszékkel egyetértve, erre egy más nyelvet is meghatározni. 20. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli hivatalos érintkezésben ezen törvényczikk ’—8. §. határozataihoz alkalmazkodni kötelesek. 21. §. Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek és érvény kivüliekké tétetnek. 22. §. Ezen törvényczikk kötelező ereje haladék nélkül érvénybe lép. II. Törvényjavaslat. A román nemzet és annak vallásai egyenjoguságának keresztülviteléről. Erdély nagyfejedelemség részére érvényes. 1. §. A román nemzet, a görög katholikus vallás mint olyan, és a görög kelet vallás szintén törvényszerüleg elismertetnek. 2. §. A görög katholikus vallás mint olyan, és a görög keleti vallás épen azon önálló helyzettel bírnak, melyet Erdélyországban a többi vallások, fönntartsa a korona felügyelői jogát, törvényszerüleg elfoglalnak. A politikai jogok gyakorlata, minden hitvallástól független. 3. §. Erdély nagyfejedelemségének, összes nemzetiségei teljesleg egyenjogúak. A nemzetiség czíméből tehát senkinek se nem lehet se nem szabad, bármely előjogot, vagy elsőbbséget igényelni vagy érvényesíteni. 4. §. Az egyes országrészek különböző elnevezései, az egyes nemzetiségek számára politikai jogokat se nem alapítanak se nem adnak. 5. §. Erdély nagyfejedelemség czimerébe, a román nemzet részére külön jelvény vétetik fel. 6. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek, és jogerőn kívüliekké tétetnek. 7. §. Ezen törvény kötelező ereje haladék nélkül hatályba lép. Jezít: gyülörni jelen volt V. D. négy missionariusával , úgy szintén H. J. is; mielőtt a tanácskozás megkezdődött volna, M. D. az esperes Albou úrnak egy levelet adott át, amelynek rövid tartalma a következő : ,,A czél az, miszerint a kolozsmegyei 4 dik választókerületben M. D. választassák meg követnek, azért abban az esetben, ha Hosszú József választatnék meg, mind az esperes, mind pediglen azon lelkészek, kik H. J.-et pártolják, a reájuk háromlandó kedvetlen következéseket magoknak tulajdonítsák. Ezen levél elegendő volt arra, hogy a családos lelkészeket visszariassza a H. J. választásától. Mialatt az esperes ezen levelet a tekintélyesebb lelkészeknek fölolvasta, tordamegyei szolgabiró M. L. az összes papsághoz és összegyűlt néphez ezen beszédet tartotta: „Testvérek! Négyszáz éve, hogy a magyarok bennünket nyelvünktől és vallásunktól megfosztottak és a leggyalázatosabb rabigában tartottak, ezt ő Felsége megsokalván, ettől megmentett; szükség tehát és méltányos is, hogy mi is ő Felségét segítsük a magyarok ellenében, minthogy pediglen ez a leendő országgyűlésen fog megtörténni, azért nagyon kell a románoknak ügyelni arra, miszerint oly egyéneket válasszanak követeknek, kik a magyarokat lélekből gyűlölik, mert csak ezek képesek a románokat pártolni, csak ezek képesek megakadályozni, hogy a robotot újból vissza ne állitsák — a mire a magyarok jelenben törekednek — s kimondja, miszerint egy ilyen az ő testvére M. D., a kinek tudományára, caracterére és becsületességére Európának akármelyik nemzete büszke lehetne; elmondotta, miszerint M. D. egy hajnali csillaga a románoknak, a ki őket a setétségből ki fogja messiásként vezetni, s ki a leendő országgyűlésen ki fogja eszközölni, hogy a haza minden lakosa anyagilag és szellemileg legyen egyenlő. (de azt jónak látta el nem mondani, mit tett M. D. 18él-ban a szebeni gyűlés jegyzőkönyvével?) Csodálkozik, hogy mikép lehet valaki oly szemtelen, miszerint egy ilyen egyénnel, mint az ő édes testvére M. D., a követség elnyerésében vetélkedni bátorkodik, s ha van valaki, azt nemzetárulónak, azt magyar zsoldban levőnek nyilatkoztatja; azért egy ilyennek elmellőztetését inditványozza , komolyan intve a jelenlevőket, hogy ha javukat akarják, ne másra, csak is M. D. szavazzam k.“ Ezen beszédre nem kell commentár. Ha magyar lesz a másik követjelölt is s hallotta volna ezen lázitó beszédet, vagy megütötte volna rá a gutta, vagy pedig beszéd helyett máskép telelt volna; de Hosszú József ur catoi hidegvérüséggel megmagyarázván a leendő országgyűlés teendőit, előadván, miszerint az 1848 diki országgyűlés felszabadítván a népet s a birtokosok annak nyomán a kárpótlást kikapván, a robot visszaállításáról szó sem lehet, megmutatta, miszerint nem magyar ellenségek szükségeltetnek románi követeknek , hanem olyanok, kik a haza boldogságát, az egyetértést és törvényességet hordják szívükön, mert csak is így remélhető a béke, a jóllét, az egyetértés és a szabadelvű alkotmány megvédése; megmutatta, miszerint nekik M. D. ellen csak annyiban van kifogása, mert gubernialis secretarius lévén, kénytelen a kormány érdekét pártolni ; az pedig bizonyos, hogy más a románok és más a kormány érdeke; a jelenlevőkön látszott, hogy nektek a beszéd tetszik, de látszott az is, hogy ők amit tesznek, parancsolatból teszik. Erre alsózsuki lelkész Pap László előadta, miszerint H. J. méltóbb M. Demeternél, mert a románokért mind anyagilag, mind szellemileg többet tett s meg van győződve, hogy az országgyűlésen is többet tenne, mint M. Demeter, mert nem áhítozik a kormány kegyeire, miután elég vagyonos arra, hogy függetlenségét áruba ne bocsássa. De minthogy nektek megparancsolták, (itt kiigazította, „tanácsolták“) hogy Moga Demetert válasszák meg, tehát ők, mint családfők, kénytelenek M. D.-re szavazni. Ezek a szavak a bizalmat a maga eredetiségében tolmácsolják. Ezen bizalmi szavazat után a lelkészek magán tanácskozást tartottak, s miután az esperes előadta, miszerint illő helyről fel van szóltva, hogy a kellemetlen következések elkerülése végett nem H. J-et, hanem M. Demetert válasszák meg , annak okáért arra szólítja fel a lelkészeket, hogy venék méltó figyelembe a már előbb felolvasott levelének tartalmát, s H. J. megválasztásával ne dactoljanak a kormány rendeletével, mert legyenek meggyőződve, hogy H. J. mint okos ember, nem is fog a lelkészekre neheztelni, miután minden amit ők tesznek, kényszerűség következménye. Igen, H. J. nem fogja ezen óriási következetlenséget rész néven venni, de mit fog mondani a mivelt világ ? vagy mindezek semmit sem érnek ? A lelkészek engedve a szükségnek, elhatározták Mógára szavazni. De kérdés, hogy lehessen a népet capsdtálni? Erre resolválta magát a katonai lelkész Moldován János, a ki úgy is Feketét akarta kövérnek megválasztani. Másnap azaz junius 30-án P.Kamaráson isteni tisztelet tartatott, s azután az irt lelkész egy hathatós beszédben megmutatta ezen választó-kerület boldogságát, mely abban áll , hogy egy oly egyént választhat meg követnek M. D. személyében, aki meg fogja akadályozni, hogy a birtokosok a robotot ne állítsák vissza, és ki fogja eszközölni, hogy a curialisták is szabaduljanak fel, és hogy sehol se legyen commassatio, a hol pediglen megtörtént, hogy felbontassék; egyebet is mondott, hanem én nem hallgattam tovább. Ezen beszédnek meg volt az eredménye, sokan szavaztak Mógára , de meg volt az is, hogy curialisták Méhesen megtagadták a szolgálatot, és hogy Veikéren a commassario folytatását megakadályozták, azért csendőrök küldettek ki. S ki szenved ? a nép, s megint a nép, a midőn a félrevezető lelkészt bizonyosan egy esperesti méltósággal, a mire igen is vágyik, meg fogják jutalmazni. Et haec olim meminisse ju▼abit. A lelkészek külön kezdették capacitálni a népet, megmondván, hogy a ki nem szavaz jelöltjükre, azt nem fogják eltemetni, és ezen nincsen mit csodálkozni, mert finis sanctificat media, azaz ők ezáltal megakadályoztatták, hogy H. J. ne legyen követ, és így a lelkészek megmenekedtek azon kellemetlen következésektől, amikről említést tesz az említett levél. De mindezek nem vezettek czélra, mert az első nap H. J. szint annyi votumot kapott, ahányat M. D.; annak okáért még más szerhez is kelletett nyúlni, és ez volt a következő : M. D. csakugyan a templom előtt kimondotta, miszerint H. József nem is született román és nem is pártolja a román ügyet, mert íme a magyarokkal ő is lelépett a hivatalról. Akik ismerték Hosszu József szüleit, már pedig Bokán ismerték, azok kacagták, tudván azt, hogy azok a magyar nyelvet nem is beszélték, hibáztatni lelépését ez már több a többinél; mert miért lépett le Hosszt József, azért, mert nem akarta mint eszköz behozni azon megyei repraesentaiót, mely szerint Kolozsmegyében a 120,000 román 19 egyén által van képviselve; itt elmondhatni a szentnél fal: „Bocsáss meg Uram néktek, mert nem tudják mit cselekenznek.“ Csodálkozni-e tehát, ha ily hajtogatások után Hossu József nem lett követ? nem, és megint nem. Mi csak azon csodálkozunk, hogy ezen előzmények után hogy mondhatta Móga úr a 4-ik júliusban tartott bizottmányban, miszerint ötöt a 4-ik választókerület élte hosszat mindig meg fogja válaztani követnek ? Ezzel be lenne fejezve rövid leírásom, ha önkénytelenül nem tűnnék fel azon kérdés, miért kellett Hosszúnak elesni a követségtől? Hosszu József vagyonát áldozza és áldozta fel a román miveltség és jobblét előmozdítására, amit ellenfele nem tett. N. J. elvei túlnyomólag román érdekképviselők. A kormány érdekét nem mozdította elő ezen eljárás, mert ha itt M. D. át volt pártolva, akkor Marosszéken is arra kellett volna bírni a románokat, hogy nem Stojkára, hanem a kormányjelöltre, a főtisztre szavazzanak, vagy azt akarták mulhatlanul, hogy magyar ellenség menjen az országgyűlésre ? Itt sincs czél érve, mert ha csakugyan a magyarokat bosszú vezetné, miután mindenki inkább szereti önmagát, mintsem gyűlöli ellenségét, akkor az országgyűlésen ha a magyarok a szászokkal kezet fognak, mit fog használni a magyarellenes követ? Semmit, mert a többség határoz; már pedig a magyaroknak a szászokkal meg van a többségök, s legyenek a románok meggyőződve, hogy a szász soha se taszítja vissza a hozzája közeledő magyar kezet, miután általa csak nyerhet, de veszteni nem veszthet, a midőn a román barátság neki csakis áldozatjába kerül, mert habár a román statusférfiakról sokat fel lehet tenni, azt mégsem hisszük, hogy ők a fundus regiuson levő románok megsemmisítésével a szászokkal kezet fognak, kik a románokat ott máris mindenből kizárták.“ Lengyelország ugye a bécsi congressuson 1815-ben. (f) Gorcsakov bg a hatalmak jegyzékére adott válaszában arra hivatkozik, hogy Lengyelország népjogi viszonyait illetőleg a három szomszéd (vagyis osztozó) hatalomnak közelebbi jogai volnának a bécsi szerződések értelmébe . Az orosz felfogás szerint a nyolcz hatalom közöl a többi csak az európai érdekek megállapítása tekintetében igényelt egyenes részvétet a határozathozatalban , ellenben Lengyelország belső kormányzatának részleteit kizárólag a három „szomszédhatalom“ belátására bízza. „Talán nem lesz érdektelen, rövid rajzot adni az 1815-iki congressus tárgyalásainak, a lengyel ügyben, a mint azt Dr. F. W. Ghillany „Diplomatisches Handbuch“ (Nördlingen 1855) czimű könyvében találjuk: „Sept. 16. 1814 ben az előleges conferentiában Ausztria, Porosz- és Oroszország teljhatalmazottjai megegyeztek, hogy a szőnyegre kerülendő kérdések egy európai és egy német bizottmány elé utasítassanak. Az európai bizottmány a főkérdésekkel, vagyis a Francziaországtól visszafoglalt tartományok elosztásával foglalkozott. A nevezett három hatalom ki akarta eszközleni, hogy Spanyol és Francziaország ezen osztoztató tanácskozmányból kizárattassanak, s csak később tudósitassanak a létrejövendő eredményről. Ezt az angol követ Castlereagh s a franczia képviselő Talleyrand nagy hévvel ellenezték. Az utóbbi mindenben a többiekkel egyenlő jogot követelt, miután Francziaország békét kötött, s többé elfoglalt tartománynak nem tekintethetik. Így aztán Spanyolország követén kívül, az ügyes Talleyrand is a tanácskozmányba jutott, s nem sokára ott nagy szerepet is viselt. Később fölvétették a portugál és svéd követek is ezen európai conferentiába, úgy hogy a szerződést aláirt nyolcz hatalom mind egyesült a tanácskozó teremben. Az elnöki széket Metternich herczeg foglalá el. Esen bizottmány első és legfontosabb tanácskozási tárgya volt azon követelés, melyet Ausztria, Porosz- és Oroszország, a lengyel és szász birtokokra támasztott. A legyelek Sándor czár tervéhez teljesen meg voltak nyerve, miután a czár megígérte, hogy a már régebben Oroszországhoz csatolt lengyel tartományokat az újonnan alkotandó alkotmányos lengyel királysághoz visszacsatolódja. Azonban a hatalmak, Oroszország ily rendkívüli megnagyobbodását aggodalmat előidéző körülménynek tekintették. Eközben nagy izgalmat szült Constantin n herczeg egy proclamaáója a lengyelekhez, melyben felszólítá őket, hogy hazájuk és politicai tételük fönmaradása mellett, még fegyverrel is a kürdtérre lépjenek. Deczember elején (1814) az izgalom oly heves volt, hogy már harczkészületek kezdettek meg, habár a jobban értesültek, az általános kimerültség folytán a háború kitörését nem hihették. Végre Sándor czát engedett, s kijelenté, hogy megelégedve Lengyelország nagyobb részével, a maradékot Ausztriának és Poroszországnak engedi. Erre a nyolcz hatalom külön bizottmányt nevezett ki a szász és lengyel tartományok elosztási ügyére nézve. A tanácskozás hosszúra nyúlt, mig végre, febr. 8. 1815. albizottmány neveztetett ki, melyben Ausztria, Orosz- és Poroszország, ugy szintén Anglia és Francciaország képviselve voltak; tehát két hatalom az osztozókon kívül. Igaz, hogy előbb az osztozó három hatalom külön tanácskozott, s így ápr. 21-én, három szerződés jött létre. 1. Ausztria és Oroszország között. 2. Oroszország és Poroszország között. 3. Egy pótlék szerződés Krakóra nézve, a három nevezett hatalom között. Ezen külön szerződések azonban a congressus-okmány 118. §-ában mint „actes particulleres annexes au traitó général“ a főokmány kiegészítő részének nyilatkoztatott ki, úgy, mintha az „szóról szóra bennfoglaltatnék.“ — Ez az események folyama, melyre Gorcsakov herczeg ma hivatkozik, vezethetnek a lengyelektől, melyek szükségesek, hogy az orosz kormánynál a fegyverszünetet kellő eréllyel szorgalmazhassák. Minde attól függ , erre kiváncsi minden ember, miként veszik Párisban és Londonban e kinevezést s vájjon, ha nem is nyilvánosan, a Czartoryskivali alkudozások által a nemzeti kormány létezését és működési körét elismerendik-e?“ Az úgynevezett lengyel államtanács létezéséről egy czári ukáz tesz tanúságot, mely Paproki irodaigazgatót ezen testület tagjává nevezi ki. Az orosz kormány el akarná hitetni a világgal, hogy ezen államtanács, melyet Lengyelország képviseletének kivánna tartatni, még mindig fonáll, holott bizonyos, hogy minden fizetéstelen tagja visszalépett. Néhány orosz hivatalnokot neveztek ki most oda, kik akarva nem akarva,állomásaik elfoglalására kényszerittetnek. A lengyel lapok teljesen meg vannak elégedve a csatatérről érkező jelentésekkel. Néhány nap óta a harczi tevékenység az egész csatatéren, különösen a királyságban erősödött, s az utóbbi jelentékeny győzelmek még jobban fokozandják azt. Lengyelországon és Litvániában minden orosz összeköttetés meg van szakasztva; legcsekélyebb szállítmányok mellé tetemes őrségre van szükségek. Különösen Litvániában tetemesen gyarapszik a forradalmi haderő s a parasztok is mind tevékenyebb részt vesznek a mozgalomban. A csatatérről óriási győzelmet hirdetnek az oroszok, melyet Rozau mellett vívtak volna ki. A felkelők a csata első napján tömérdek sok embert vesztettek, másnap ezer halottjuk maradt a csatatéren, három vezérük 13 elesett. Az oroszok vesztesége három halott s tizenkét sebesült. Ez a csoda annál nagyobb, ha a diadaljelentés után hozzátesszük, hogy a felkelők 3000 és az oroszok csak 600 an voltak. Higgje meg valaki, hogy ma már nem történnek csodák — a hiv. „Dziennik“ hasábjain 1 A lublini kerületben előfordult nagyobb csatákban szintén győztek az oroszok hiv. jelentéseik szerint; köztudomású azonban, hogy itt minden részen megverettek. Ezn csatákról egyébiránt kissé szerényebb hangon ír még a „Dziennik is. Jankowski és Zielynski csapatai Janownál az erdőségben táboroztak 500 főnyi erővel. Az oroszok három részről megtámadták őket, három ágyúval tüzelvén ellenök. A lengyelek ezen nem kártékony tüzelést nem viszonozták. Közelben egy másik 400 főnyi csapat tanyázott, ezt Jankowski segítségül hívta. Mielőtt megérkezett, Jankowski csatárlánczot alakított, e mögé állította a kaszásokat s utánok a lovasságot. Midőn a segédcsapat az oroszok háta mögött előre nyomult, Jankowski is megtámadta az ellent. A két tűz közé szorult oroszok teljesen szétveretve megfutamodtak,200 halottat,s 70 fegyvert hagyva a csatatéren. A lengyelek, kik 70 embert vesztettek, a halottak eltakarítása után Minsk felé fordultak, mely csak néhány mértföldnyire van Varsótól. Ugyanezen csatáról az orosz hivatalos jelentés azt írja, hogy a felkelők szétverettek, 30 halottjok volt és sok sebesültjök. Az oroszok 11 halottat vesztettek csak. A Murawiew hatalma alatti területen mit követnek el az oroszok, következő esetből is látszik. Egy nagyobb városban egy átutazó úrnőt elfogtak s börtönre vetettek. Börtönébe orosz tiszt jött, s csak miután a szerencsétlenfnő a legkétségbeesettebben védte magát, miután sebekkel volt terhelve a küzdelemtől, hagyta el a gonosztévé. Ily esetek igen gyakoriak az egész királyságban és Litvániában s a lengyel lapok meg nem említik a boldogtalan nőket és leányokat, kik a baromi erőszak áldozatául esnek, ez csak kíméletből történik. Modlinból írják, hogy az ottani foglyok tartása a legborzasztóbb; ételükön, különösen a húsféléken hemzseg a nyü, egészen fekete és rothadt; emellett nehéz vasban kemény kényszermunkát kell végezniök. Leuchte orosz ezredest a rá kimondott ítélet folytán négy nemzeti csendőr a modlini utón lőtte agyon. Varsóból írják, hogy a rendőrség Epstein bankár gyertyagyárában 250 mázsa ólmot, hat kocsi kénkövet, s hasonló mennyiségű salétromot felfedezve, elkobzott. A mozgalom helyéről következő táviratok érkeztek : Krakkó, jul. 30. A ,,Lemb. Ztg.“ jelenti . Uj felkelő csapat ment át a zolkiewi kerületből Wolhynába. Chmielinski csapata 28-ban Seceminnél szerencsésen küzdött két orosz zászlóaljjal. 24-bén Skierniewice közelében Tinitek mellett szintén megverték az oroszokat a lengyelek, az oroszok későn kaptak segélyt. Lemberg, jul. 30. Egy tegnap Volhyniába átment fölkelőcsapat, melyet állítólag Wisniewski vezetett volna, Lucicze mellett Galliciába visszaszorittatott. Hatvan menekültet elfogtak s Sokolba kisértek, azonkívül öt sebesültet. Lengyel mozgalmak. (K.) Cjartoryski László hgnek a nemzeti kormány által Lengyelország általánosdipl. ügynökévé kineveztetéséröl a félbiv. „Gen. Korr.“ azt írja, hogy nagyon föltűnt Bécsben és csudálkozást gerjesztett.„Födolog írja e lap, hogy a varsói titkos kormány, melynek nagy hatalma tagadhatlan, a nyugati hatalmakkal szemben letett névtelenségéről. Fontos e tény azért is, mert lehetséges a nyugati hatalmak érintkezése a nemzeti kormánnyal, hogy azok kötelezettségeket kö hivatalos közlemények. A legfelsőbb helyen kegyelmesen jóváhagyott magyar nyugpénzintézet választmánya nagyságos Gálffy György magyar királyi helytartótanácsos elnöklete alatt 1863-diki julius 5-dikén tartott üléséből az 1863-ik év első felében elintézett tárgyak eredményét, valamint az intézeti alaptőkéknek állását a t. ez. közönség, főleg az intézeti tagok tudomására juttatja. Az alaptőkék tesznek 360,503 frt 60 krt o. ó., az évi járulékot fizető és így nyugdíjt még nem élvező tagok száma jelenleg 200. A rendszeresített o. é. számított egész évi nyugdíjakra kivántatnék pedig : rendező Férfi Nő Árva vesztett összesen nyugdíj nyugdíjasoknak ft kr ft kr 365 94 168— 21840— 9 40 147— 7203— 7 57 126— 8064— 7 51 1105— 6195— 64 54 84— 9912— 9 3 73 50 882— 13 491 63— 3969— 4 6 52 50 525 2 722 42— 3192— 1 36 75 36 75 Összesen 151427 16 után 62131 75 Ezen félévre tehát 31065 frt 8733 kr és illetőleg, miután 42 frt helyett 20 frt fizettetik, az összes nyugdijak kifizetésére ezen kulcs szerint igényeltetik 14,793 frt 27 kr. Hozzáadva a kifizetendő végilletményeket 131 frt 86 kr. Továbbá az ezen félévi kezelési költségeket 486 frt 68 kr. Az intézeti alap által viselendő ezen félévi költségek tesznek 15411 frt 81 krt. Miután azonban a fölebb kimutatott intézeti tőkék kamatjai az időközi járulékokkal 10372 frt 1 kr. 200 intézeti tag félévi járuléka 1008 frt. Az intézeti alap összes jövedelmei tehát csak 11,380 frt 1 krt tesznek, a fölebb kimutatott félévi költségek fedezésére még 4031 frt 80 kr szükségeltetik, mely a tartalék-alapból veendő. Budán, 1863. évi julius 5-én. 1 4 E1 50 157 50 — — 2 26 25 525 — — 3 21— 63— — — 2 20— 40— Ausztria, Bécs, jul. 25 (Pártok irányadó körökben.) A szabadságosok behívására, a lengyel határon seregfölállításra s az ostromállapotnak Galíciában kihirdetésére vonatkozó hírek egyelőre alap nélküliek. Nem titkolják mégis a helyzet komolyságát s tudják, hogy mindenre készen kell állani. Magasabb körökben két ellenkező hullámzat mutatkozik. Egyik részen Gorcsakov 13-ki sürgönye, daczára udvariasságának, a belőle nagyon is kiérthető insinuatiók folytán kedvetlenséget okozott, melynek folytán Rechberg 18-án azonn.l távirt Thun grófnak Sz. Pétervárra, jelentse ki azonnal Gorcsakovnak, hogy az osztrák jegyzék némely pontját félreértette ; Ausztria nem ellenzi a conferenciát a lengyel ügyben ; Ausztria nem ismer el solidaritást a három osztóhatalom közt lengyel birtokaikat illetőleg és nem hajlandó Orosz- és Poroszországgal külön alkudozni. Azonnal távirat ment Párisba és Londonba is hasontartalommal, s a nyugati hatalmakkal megkezdetett a következő együttes működés tárgyalása. Ezen körökben a szilárd állás lépett előtérbe. Más körökben kielégítőnek tartották Gorcsakov válaszát; a hat pontnak lehető tekintetbe vételét megígérte, többet kívánni sem lehet tőle; további conferenciák csakugyan fölöslegesek s a fegyverszünetet komolyan nem is lehet kívánni Oroszországtól. Ausztriának nem szabad veszélybe döntenie magát a lengyel nemzet lázadó töredéke miatt, mely a nagy többséget terrorizálja, annál kevésbé, miután a nemzeti kormány Galíciára is kiterjeszté működését ; legközelebb két lembergi lengyel lapot megintett hazafiatlan irányuk miatt s a nemzeti adóczim alatti zsarolások aggasztó jellemet kezdenek ölteni. Oly forradalmi töredéket, mely hasonlókat merészel Ausztria ellen, nem szabad gyámolítani, sőt Ausztria föladat , hogy a fölkelés mielőbbi elnyomását elősegítse. A nyugati hatalmakkal való együttműködés czéltalan, miután a háború csak független Lengyelországot teremtene s ez Ausztria érdekeivel ellenkezik. E két ellenkező iránynak czélja mégis egy. Mindkettő két szemponthoz ragaszkodik : az európai béke föntartását s Ausztria területi épségét. Minden egyebet alárendelnek. Látszik ebből, hogy ha a nyugati hatalmak csakugyan háborút kezdenek, Ausztria a birodalmi épség föntartása és Galicziának Krakóval Ausztriánál maradása érdekében hozzájuk csatlakoznék. Ellenkező esetben az orosz irány nyerne ha nem is túlsúlyt, bizonnyal nagyobb tért, úgy hogy Oroszország jelentékenyebb kár nélkül kerülne ki a dipl. tárgyalásokból. Háború esetén semmi szin alatt nem pártolná Ausztria Oroszországot. Bécs, jul. 26. (Az oroszok gyöngesége; — a bécsi börze; Langiewitz kérvénye.) Külügyi hivatalunk — Írják a „Köln. Zig“-nak Bécsből — volt az, mely hirtelen erélyes föllépésével harczi lármát költött a közel napokban. Rechberg gr. úgy látszik maga is visszarettent a dicsérettől, melylyel a független lapok elárasztották, s most ő az eLö, ki hátrálót fuvat. Ugyanezen lap, mely legélénkebben, harsogtatja a riadót, a „Constiuionelle Ost. Zeiturg“ most a legombolyitásrólt vezérczikkez. A legombolyitás épen oly fölösleges, mint a riadó volt. Amint az ügyek állnak, lehet háborufenyegetés, de háború nem, miután Oroszország, biztos tudomás szerint nem képes azt kiáltani. Élhetetlensége oly nagy, hogy a mindig növekvő fölkelés leküzdéséről sem lehet szó. Az ujonczozási illetőleg, ha több akart lenni tüntetésnél, nagyon csalódnak Sz. Pétervárott. Be van bizonyítva, hogy a legjobb esetben csak 40000 emberrel szaporodnék általa az orosz Bereg. Biztos hírek szerint az azonos jegyzékek, melyeknek Rechberg 19-ki nyilatkozatai teendők alpján, még e hóban Sz. Pétervárra küldetnek. A szövegre nézve már megegyeztek. — Az ostromállapotnak Krakóban és Galicziában kihirdetését irányadó körökben elhatározták, valamint az ottani csapatok tetemes szaporítását. Hogy ezen a börze nem épül, természetes és ez az utóbbi napok váltóárfolyamán meg is látszott. Az árkülönbség csak 2 ° C ugyan, holott más körülmények közt 10~-15 °/o lenne ; ez is elég azonban arra, hogy a váltóüzletet, mely évek óta elhanyagoltatok, fölvirágoztassa. — Langiewitz kérvényére tagadók?g fog felelni a kormány, noha a Reichsrath lehető tekintetbe vételét ajánlotta. HVH’öl ű. Morva-Oláhország, Bukarest, jul.21. (Kuza törekvései.) A „Wanderer“nek írják, hogy Kusa a portához és a vadhatalmak képviselőihez emlékiratot intézett volna, melyben azt kivánja, hogy a párisi szerződés által megállapított parlamenti rendszer öt évre felfüggesztessék, s államtanácsot állíthasson, melynek tagjait fele részben ő nevezné ki, másik fele pedig a kerületekből választatnék. Ezen államtanács feladata lenne, új választási törvényt kidolgozni az ad hoc díván alapján. Az ekkop készülendő törvény azonban öt évig nem alkalmaztatnék, mert Ruza ennyi időt tart szükségesnek arra, hogy „kormányának tekintélyét megszilárdítsa.“ Azt is óhajtja még, hogy ezen időre ruházzák őt fel a hatalmakan optima forma, dictatori hatalommal. Oroszország, Mosabau, jul. 20. (A nép hangulatáról) az „Elb. Ztg“ tudósítója írja, hogy néhány hét óta nagyon fel van ingerülve egész Oroszország népessége, a legtávolabb ázsiai tartományokig. Ameddig a szláv nyelv és