A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-01 / 174. szám

Utőhangok a követválasztási mozgal­makhoz. Kolozsmegye. Bolhák­ról jul. 1- ről írják a „K. K.-nek : „Kedves dolgot remélek csele­kedni, a midőn önt a ni Kolozsmegye 4 dik vá­lasztókerülete főhelyén P.-Kamaráson történt kö­vetválasztásról értesítem , de mielőtt ezt tenném, engedje meg nekem a követválasztást megelőző eseményeket felemlítenem. A mint tudva van g. e. érsek Suiutiu Sándor a g. e. esperesekhez egy körözvényt bocsátott felszólítván őket, hogy a román intelligentiával egyetértve jelöljenek ki minden választókerületben egy egyént, a kinek nevét a templomban minden lelkész azon okból fogja felolvasni, hogy a románok arra és nem másra szavazhassanak. Ezen körözvény nyomán nálunk is a lefolyt hó 18-dikén ag. e. lelkészek esperes Albou elnöklete alatt Nagy-Sármáson tanácskozást tartottak s a jelenlevő 20 lelkész­ből 17 Hosszú József urat, 2 Fekete Jánost, 1 pediglen Magdl Demeter urat akarta követnek megválasztani; mint mindenütt, úgy itt is a több­­ség győzött, a lelkészek szétoszlottak, azon meg­hagyással, hogy a népet az iránt informálják, mikép Hosszú Józsefre szavazzanak, a mire ugyan szükség nem volt, mindenki előtt ismere­tes lévén a Hosszú József név. S valójában ezen kijelölésnek mindenki örvendett, miután Hosszú József köztiszteletben álló férfi, és hogy a 3 lelkész nem akarta ötöt, nem azért tették azt, mintha nem szeretnék Hosszú Józsefet, ha­nem, mert kettő esperes akar lenni, az pedig Feketétől sokat függ, a másik pediglen Moga Demeternek sógora. Ha jól vagyunk értesülve, ezen kijelölésnek egy igen tekintélyes állású ro­mán nagyon ellene volt, azért mindent megtett H. J. megbuktatására s csakhamar Moga Deme­ter ur személyében kapott is egyént a kit föllép­tessen (itt megemlitendőnek vélem azt, miszerint M. D. még május 27-én megegyezett H. J.-fel abban, hogy M. D. lépjen föl az 5. választó-ke­rületben, a mire nént a szükséges lépések meg *«»öt:ek.) Mint mindenütt, úgy ezen válasz­tó-kerületben román lelk*“eJJ41“***8 előtti napon még egyszer tar­ottak. 8. §. A felsőbb hatóságok vagy törvénysz­é­­kek határozatai hasonlóképest azon nyelven adandók ki, melyeken ezen határozatok az előb­bi 5., 6. és 7. §. szabályai szer­int a feleknek ki­adandók. 9. §. Mindenkinek szabadságában áll nyilvá­nos tárgyalásoknál, a három országos nyelvek akármelyikét használni. 10. §. A városi és vidéki községekben, a köz­ségi ügyek belkezelési nyelvét, a község képvi­selete határozza meg. 11. §. A törvényhatóságokban, az illető ható­ság képviselete határozza meg, a törvény­ható­ság ügykezelési nyelvét. 12. §. A 10. és 11. §-ban foglalt határozatok a törvényhatóság vagy közsé­g-képviselet hivata­los működése idejéig érvényesek. Ezen hivatalos működés megszűnése után, a község vagy törvényhatóság ügy­kezelési nyel­vének meghatározása iránt, új határozat hozat­­hatik. 13. §. A közlések, rendeletek, meghagyások stb. minden neme, melyek közvetlenül a község­hez vagy törvényhatósághoz egyházi vagy más­féle testületekhez intéztetnek, a három országos nyelvek közül azon adandók ki, mely az illető község, vagy törvényhatóság ügykezelési nyel­ve, vagy melyet a­z egyházi vagy más testület használ. 14. §. A kölcsönös érintkezésben a községek és törvényhatóságok, saját ügykezelési nyelvü­ket használják. 15. §. A cs. kir. katonai hatóságokkal­ érint­kezésben a községek lehetőségig, a törvényha­tóságok minden esetben a német nyelvet hasz­nálkod­ják. 16. §. A törvényhatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve az, mely az illető tör­vényhatóság nyelve. — Az elnöki hivatalos érintkezésben mindenkinek szabadságában áll, a három országos nyelvek akármelyikét hasz­nálni. 17. §. A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nem különben ezen ha­tóságok és törvényszékek egymásközti, és Er­dély nagyfejedelemségén kívüli hatóságokkali érintkezési nyelve rendeletileg fog meghatá­roztatok 18. §. Az­ oktatási nyelvnek a nép és közép­iskolákban, valamint a magasabb tanintézetek­ben­ meghatározása azokra bizatik, kiket az il­lető oskola, és magasabb tanintézet gondozása és fentartása illet. 19. §. Az egyházi anyakönyvek az első para­grafusban egyenjogúnak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll j külön­­ben az egyes hitfelekezeteknek, a főkormány­­székkel egyetértve, erre egy más nyelvet is meg­határozni. 20. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli hivatalos érintkezésben ezen törvényczikk ’—8. §. határozataihoz alkalmazkodni kötelesek. 21. §. Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek és érvény ki­vüliekké tétetnek. 22. §. Ezen törvényczikk kötelező ereje hala­dék nélkül érvénybe lép. II. Törvényjavaslat. A román nemzet és annak vallásai egyen­­jogus­ágának keresztülvitelé­ről. Erdély nagyfejedelemség részére ér­vényes. 1. §. A román nemzet, a görög katholikus val­lás mint olyan, és a görög kelet vallás szintén törvényszerüleg elismertetnek. 2. §. A görög katholikus vallás mint olyan, és a görög keleti vallás épen azon önálló helyzet­tel bírnak, melyet Erdélyországban a többi val­lások, fönntarts­a a korona felügyelői jogát, tör­vényszerüleg elfoglalnak. A politikai jogok gyakorlata, minden hitval­lástól független. 3. §. Erdély nagyfejedelemségének, összes nemzetiségei teljesleg egyenjogúak. A nemzeti­ség czíméből tehát senkinek se nem lehet se nem szabad, bármely előjogot, vagy elsőbbséget igényelni vagy érvényesíteni. 4. §. Az egyes országrészek különböző elneve­zései, az egyes nemzetiségek számára politikai jogokat se nem alapítanak se nem adnak. 5. §. Erdély nagyfejedelemség czimerébe, a román nemzet részére külön jelvény vétetik fel. 6. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek, és jogerőn kívüliekké tétetnek. 7. §. Ezen törvény kötelező ereje haladék nélkül hatályba lép. J­ezít: gyülörni jelen volt V. D. négy missio­­­nariusával , úgy szintén H. J. is; mielőtt a tanácskozás megkezdődött volna, M. D. az esperes Albou úrnak egy levelet adott át, a­melynek rövid tartalma a következő : ,,A czél az, miszerint a kolozsmegyei 4 dik választó­kerületben M. D. választassák meg követnek, azért abban az esetben, ha Hosszú József vá­lasztatnék meg, mind az esperes, mind pedig­len azon lelkészek, kik H. J.-et pártolják, a re­áj­uk háromlandó kedvetlen következéseket magoknak tulajdonítsák. Ezen levél elegendő volt arra, hogy a családos lelkészeket visszari­assza a H. J. választásától. Mialatt az esperes ezen levelet a tekintélyesebb lelkészeknek föl­olvasta, tordamegyei szolgabiró M. L. az összes papsághoz és összegyűlt néphez ezen beszédet tartotta: „Testvérek! Négyszáz éve, hogy a magyarok bennünket nyelvünktől és vallásunk­tól megfosztottak és a leggyalázatosabb rabigá­ban tartottak, ezt ő Felsége megsokalván, ettől megmentett; szükség tehát és méltányos is, hogy mi is ő Felségét segítsük a magyarok ellenében, minthogy pediglen ez a leendő országgyűlésen fog megtörténni, azért nagyon kell a románok­nak ügyelni arra, miszerint oly egyéneket vá­lasszanak követeknek, kik a magyarokat lé­­lekből gyűlölik, mert csak ezek képesek a ro­mánokat pártolni, csak ezek képesek megaka­dályozni, hogy a robotot újból vissza ne állitsák — a mire a magyarok jelenben törekednek — s kimondja, miszerint egy ilyen az ő testvére M. D., a kinek tudományára, caracterére és be­csületességére Európának akármelyik nemzete büszke lehetne; elmondotta, miszerint M. D. egy hajnali csillaga a románoknak, a ki őket a setét­­ségből ki fogja messiásként vezetni, s ki a leen­dő országgyűlésen ki fogja eszközölni, hogy a haza minden lakosa anyagilag és szellemileg legyen egyenlő. (de azt jónak látta el nem mon­dani, mit tett M. D. 18él-ban a szebeni gyűlés jegyzőkönyvével?) Csodálkozik, hogy mikép lehet valaki oly szemtelen, miszerint egy ilyen egyénnel, mint az ő édes testvére M. D., a kö­vetség elnyerésében vetélkedni bátorkodik, s ha van valaki, azt nemzetárulónak, azt magyar zsoldban levőnek nyilatkoztatja; azért egy ilyen­nek elmellőztetését inditványozza , komolyan intve a jelenlevőket, hogy ha javukat akarják, ne másra, csak is M. D. szavazzam k.“ Ezen beszédre nem kell commentár. Ha magyar lesz a másik követjelölt is s hal­lotta volna ezen lázitó beszédet, vagy meg­ütötte volna rá a gutta, vagy pedig beszéd helyett máskép telelt volna; de Hosszú József ur catoi hidegvérüséggel megmagyarázván a leendő országgyűlés teendőit, előadván, misze­rint az 1848 diki országgyűlés felszabadítván a népet s a birtokosok annak nyomán a kár­pótlást kikapván, a robot visszaállításáról szó sem lehet, megmutatta, miszerint nem magyar ellenségek szükségeltetnek románi követeknek , hanem olyanok, kik a haza boldogságát, az egyetértést és törvényességet hordják szívü­kön, mert csak is így remélhető a béke, a jóllét, az egyetértés és a szabadelvű alkot­mány megvédése; megmutatta, miszerint nekik M. D. ellen csak annyiban van kifogása, mert gubernialis secretarius lévén, kény­telen a kor­mány érdekét pártolni ; az pedig bizonyos, hogy más a románok és más a kormány ér­deke; a jelenlevőkön látszott, hogy nektek a beszéd tetszik, de látszott az is, hogy ők a­mit tesznek, parancsolatból teszik. Erre alsózsuki lelkész Pap László előadta, miszerint H. J. mél­tóbb M. Demeternél, mert a románokért mind anyagilag, mind szellemileg többet tett s meg van győződve, hogy az országgyűlésen is töb­bet tenne, mint M. Demeter, mert nem áhítozik a kormány kegyeire, miután elég vagyonos arra, hogy függetlenségét áruba ne bocsássa. De minthogy nektek megparancsolták, (itt kiigazí­totta, „tanácsolták“) hogy Moga Demetert vá­las­szák meg, tehát ők, mint családfők, kényte­lenek M. D.-re szavazni. Ezek a szavak a bizal­mat a maga eredetiségében tolmácsolják. Ezen bizalmi szavazat után a lelkészek magán tanácskozást tartottak, s miután az esperes előadta, miszerint illő helyről fel van szó­ltva, hogy a kellemetlen következések el­kerülése végett nem H. J-et, hanem M. De­metert válas­szák meg , annak okáért arra szólítja fel a lelkészeket, hogy venék méltó figye­lembe a már előbb felolvasott levelének tartal­mát, s H. J. megválasztásával ne dactoljanak a kormány rendeletével, mert legyenek meggyő­ződve, hogy H. J. mint okos ember, nem is fog a lelkészekre­ neheztelni, miután minden a­mit ők tesznek, kényszerűség következménye. Igen, H. J. nem fogja ezen óriási következetlenséget rész néven venni, de mit fog mondani a mivelt világ ? vagy mindezek semmit sem érnek ? A lel­készek engedve a szükségnek, elhatározták Mó­­gára szavazni. De kérdés, hogy lehessen a népet capsd­tálni? Erre resolválta magát a katonai lelkész Moldován János, a ki úgy is Feketét akarta kövérnek megválasztani. Másnap azaz junius 30-án P.­Kamaráson isteni tisztelet tarta­tott, s azután az irt lelkész egy hathatós be­szédben megmutatta ezen választó-kerület bol­dogságát, mely abban áll , hogy egy oly egy­ént választhat meg követnek M. D. szemé­lyében, a­ki meg fogja akadályozni, hogy a birtokosok a robotot ne állítsák vissza, és ki fogja eszközölni, hogy a curialisták is szabadul­janak fel, és hogy sehol se legyen commassatio, a hol pediglen megtörtént, hogy felbontassék; egyebet is mondott, hanem én nem hallgattam tovább. Ezen beszédnek meg volt az eredmé­nye, sokan szavaztak Mógára , de meg volt az is, hogy curialisták Méhesen megtagadták a szol­gálatot, és hogy Veikéren a commassario folyta­tását megakadályozták, azért csendőrök küldet­tek ki. S ki szenved ? a nép, s megint a nép, a midőn a félrevezető lelkészt bizonyosan egy es­­peresti méltósággal, a mire igen is vágyik, meg fogják jutalmazni. Et haec olim meminisse ju­­▼abit. A lelkészek külön kezdették capacitálni a népet, megmondván, hogy a ki nem szavaz je­löltjükre, azt nem fogják eltemetni, és ezen nin­csen mit csodálkozni, mert finis sanctificat me­dia, azaz ők ezáltal megakadályoztatták, hogy H. J. ne legyen követ, és így a lelkészek meg­­menekedtek azon kellemetlen következésektől, a­mikről említést tesz az említett levél. De mindezek nem vezettek czélra, mert az első nap H. J. szint annyi votumot kapott, a­hányat M. D.; annak okáért még más szerhez is kelletett nyúlni, és ez volt a következő : M. D. csakugyan a templom előtt kimondotta, miszerint H. József nem is született román és nem is pártolja a ro­mán ügyet, mert íme a magyarokkal ő is lelépett a hivatalról. A­kik ismerték Hosszu József szü­leit, már pedig Bokán ismerték, azok kac­agták, tudván azt, hogy azok a magyar nyelvet nem is beszélték, hibáztatni lelépését ez már több a többinél; mert miért lépett le Hosszt­ József, azért, mert nem akarta mint eszköz behozni azon megyei repraesenta­iót, mely szerint Ko­­lozsmegyében a 120,000 román 19 egyén által van képviselve; itt elmondhatni a szentnél fal: „Bocsáss meg Uram néktek, mert nem tudják mit cselekenznek.“ Csodálkozni-e tehát, ha ily hajtogatások után Hoss­u József nem lett kö­vet? nem, és megint nem. Mi csak azon csodál­kozunk, hogy ezen előzmények után hogy mond­hatta Móga úr a 4-ik júliusban tartott bizott­mányban, miszerint ötöt a 4-ik választó­kerület élte hosszat mindig meg fogja vála­ztani kö­vetnek ? Ezzel be lenne fejezve rövid leírásom, ha ön­kénytelenül n­em tűnnék fel azon kérdés, miért kellett Hosszúnak elesni a követségtől? Hos­­­szu József vagyonát áldozza és áldozta fel a ro­mán miveltség és jobblét előmozdítására, a­mit ellenfele nem tett. N­. J. elvei túlnyomólag ro­mán érdekképviselők. A kormány érdekét nem mozdította elő ezen eljárás, mert ha itt M. D. át volt pártolva, akkor Marosszéken is arra kellett volna bírni a románokat, hogy nem Stojkára, ha­nem a kormányjelöltre, a főtisztre szavazzanak, vagy azt akarták mulhatlanul, hogy magyar el­lenség menjen az országgyűlésre ? Itt sincs czél érve, mert ha csakugyan a magyarokat bosszú vezetné, miután mindenki inkább szereti önma­gát, mintsem gyűlöli ellenségét, akkor az or­­szággyűlésen ha a magyarok a szászokkal ke­zet fognak, mit fog használni a magyar­ellenes követ? Semmit, mert a többség határoz; már pedig a magyaroknak a szászokkal meg van a többségök, s legyenek a románok meggyőződve, hogy a szász soha se taszítja vissza a hozzája közeledő magyar kezet, miután általa csak nyer­het, de veszteni nem veszthet, a midőn a román barátság neki csak­is áldozatjába kerül, mert habár a román statusférfiakról sokat fel lehet tenni, azt mégsem hisszük, hogy ők a fundus regi­­uson levő románok megsemmisítésével a szászok­kal kezet fognak, kik a románokat ott már­is mindenből kizárták.“ Lengyelország ugye a bécsi congressu­­son 1815-ben. (f) Gorcsakov bg a hatalmak jegyzékére adott válaszában arra hivatkozik, hogy Lengyelország népjogi viszonyait illetőleg a három szomszéd (vagyis osztozó) hatalomnak közelebbi jogai vol­nának a bécsi szerződések értelmébe . Az orosz felfogás szerint a nyolcz hatalom közöl a többi csak az európai érdekek megállapítása tekinte­tében igényelt egyenes részvétet a határozatho­zatalban , ellenben Lengyelország belső kormány­zatának részleteit kizárólag a három „szomszéd­hatalom“ belátására bízza. „Talán nem lesz érdektelen, rövid rajzot adni az 1815-iki congressus tárgyalásainak, a lengyel ügyben, a mint azt Dr. F. W. Ghillany „Diplo­matisches Handbuch“ (Nördlingen 1855) czimű­ könyvében találjuk: „Sept. 16. 1814 ben az előleges conferentiá­­ban Ausztria, Porosz- és Oroszország teljhatal­­mazottjai megegyeztek, hogy a szőnyegre kerü­lendő kérdések egy európai és egy német bizottmány elé utasítassanak. Az európai bizott­mány a főkérdésekkel, vagyis a Francziaország­­tól visszafoglalt tartományok elosztásával fog­lalkozott. A nevezett három hatalom ki akarta eszközleni, hogy Spanyol és Francziaország ezen osztoztató tanácskozmányból kizárattassa­­nak, s csak később tudósitassanak a létrejövendő eredményről. Ezt az angol követ Castlereagh s a franczia képviselő Talleyrand nagy hévvel el­lenezték. Az utóbbi mindenben a többiekkel egyenlő jogot követelt, miután Francziaország békét kötött, s többé elfoglalt tartománynak nem tekintethetik. Így aztán Spanyolország köve­tén kívül, az ügyes Talleyrand is a tanácskoz­­mányba jutott, s nem sokára ott nagy szerepet is viselt. Később fölvétették a portugál és svéd követek is ezen európai conferentiába, úgy hogy a szerződést aláirt nyolcz hatalom mind egye­sült a tanácskozó teremben. Az elnöki széket Metternich herczeg foglalá el. Esen bizottmány első és legfontosabb tanács­kozási tárgya volt azon követelés, melyet Ausztria, Porosz- és Oroszország, a len­gyel és szász birtokokra támasztott. A le­­gyelek Sán­dor czár tervéhez teljesen meg voltak nyerve, miután a czár megígérte, hogy a már régebben Oroszországhoz csatolt lengyel tartományokat az újonnan alkotandó alkotmányos lengyel ki­rálysághoz visszacsatolódja. Azon­ban a hatalmak, Oroszország ily rendkívüli meg­nagyobbodását aggodalmat előidéző körülmény­nek tekintették. E­közben nagy izgalmat szült Constantin n herczeg egy proclamaáója a len­gyelekhez, melyben felszólítá őket, hogy hazá­juk és politicai tételük fönmaradása mellett, még fegyverrel is a kürdtérre lépjenek. Deczember elején (1814) az izgalom oly heves volt, hogy már harczkészületek kezdettek meg, ha­bár a jobban értesültek, az általános kimerültség foly­tán a háború kitörését nem hihették. Végre Sán­dor czát engedett, s kijelenté, hogy megelégedve Lengyelország nagyobb részével, a maradékot Ausztriának és Poroszországnak engedi. Erre a nyolcz hatalom külön bizottmányt ne­vezett ki a szász és lengyel tartományok elosz­tási ügyére nézve. A tanácskozás hosszúra nyúlt, mig végre, febr. 8. 1815. albizottmány ne­veztetett ki, melyben Ausztria, Orosz- és Po­roszország, ugy szintén Anglia és Francciaor­­szág képviselve voltak; tehát két hatalom az osztozókon kívül. Igaz, hogy előbb az osztozó három hatalom külön tanácskozott, s így ápr. 21-én, három szerződés jött létre. 1. Ausztria és Oroszország között. 2. Oroszország és Poroszor­szág között. 3. Egy pótlék szerződés Krakóra nézve, a három nevezett hatalom között. Ezen külön szerződések azonban a congressus-ok­­mány 118. §-ában mint „actes particulleres an­nexes au traitó général“ a főokmány kiegészítő részének nyilatkoztatott ki, úgy, mintha az „szóról szóra bennfoglaltatnék.“ — Ez az ese­mények folyama, melyre Gorcsakov herczeg ma hivatkozik, vezethetnek a lengyelektől, melyek szüksége­sek, hogy az orosz kormánynál a fegyverszüne­tet kellő erél­lyel szorgalmazhassák. Minde attól függ , erre kiváncsi minden ember, miként veszik Párisban és Londonban e kinevezést s vájjon, ha nem is nyilvánosan, a Czartoryskivali alkudozások által a nemzeti kormány létezését és működési körét elismerendik-e?“ Az úgynevezett lengyel államtanács létezésé­ről egy czári ukáz tesz tanúságot, mely Pap­­roki irodaigazgatót ezen testület tagjává neve­zi ki. Az orosz kormány el akarná hitetni a vi­­lággal, hogy ezen államtanács, melyet Lengyel­­ország képviseletének kivánna tartatni, még min­dig fonáll, holott bizonyos, hogy minden fizetés­­telen tagja visszalépett. Néhány orosz hivatal­nokot neveztek ki most oda, kik akarva nem akarva,állomásaik elfoglalására kényszerittetnek. A lengyel lapok teljesen meg vannak eléged­ve a csatatérről érkező jelentésekkel. Néhány nap óta a harczi tevékenység az egész csataté­ren, különösen a királyságban erősödött, s az utóbbi jelentékeny győzelmek még jobban foko­­zandják azt. Lengyelországon és Litvániában minden orosz összeköttetés meg van szakasztva; legcsekélyebb szállítmányok mellé tetemes őrségre van szük­ségek. Különösen Litvániában tetemesen gya­rapszik a forradalmi haderő s a parasztok is mind tevékenyebb részt vesznek a mozgalomban. A csatatérről óriási győzelmet hirdetnek az oroszok, melyet Rozau mellett vívtak volna ki. A felkelők a csata első napján tömérdek sok embert vesztettek, másnap ezer halottjuk ma­radt a csatatéren, három vezérük 13 elesett. Az oroszok vesztesége három halott s tizenkét sebesült. Ez a csoda ann­ál nagyobb, ha a diadaljelen­tés után hozzátes­szük, hogy a felkelők 3000 é­s az oroszok csak 600 an voltak. Higgje meg valaki, hogy ma már nem történ­nek csodák — a hiv. „Dziennik“ hasábjain 1 A lublini kerületben előfordult nagyobb csa­tákban szintén győztek az oroszok hiv. jelenté­seik szerint; köztudomású azonban, hogy itt min­den részen megverettek. E­zn csatákról egyébiránt kissé szerényebb hangon ír még a „Dziennik is. Jankowski és Zielynski csapatai Janownál az erdőségben táboroztak 500 főnyi erővel. Az oroszok három részről megtámadták őket, há­rom ágyúval tüzelvén ellenök. A lengyelek ezen nem kártékony tüzelést nem viszonozták. Közel­ben egy másik 400 főnyi csapat tanyázott, ezt Jankowski segítségül hívta. Mielőtt megérke­zett, Jankowski csatárlánczot alakított, e mögé állította a kaszásokat s utánok a lovasságot. Mi­dőn a segédcsapat az oroszok háta mögött előre nyomult, Jankowski is megtámadta az ellent. A két tűz közé szorult oroszok teljesen szétveretve megfutamodtak,200 halottat,s 70 fegyvert hagyva a csatatéren. A lengyelek, kik 70 embert vesz­tettek, a halottak eltakarítása után Minsk felé fordultak, mely csak néhány mértföldnyire van Varsótól. Ugyanezen csatáról az orosz hivatalos jelen­tés azt írja, hogy a felkelők szétverettek, 30 ha­­lottjok volt és sok sebesültjök. Az oroszok 11 halottat vesztettek csak. A Murawiew hatalma alatti területen mit kö­vetnek el az oroszok, következő esetből is látszik. Egy nagyobb városban egy átutazó úrnőt el­fogtak s börtönre vetettek. Börtönébe orosz tiszt jött, s csak miután a szerencsétlenfnő a legkét­­ségbeesettebben védte magát, miután sebekkel volt terhelve a küzdelemtől, hagyta el a go­­nosztévé. Ily esetek igen gyakoriak az egész király­ságban és Litvániában s a lengyel lapok meg nem említik a boldogtalan nőket és leányokat, kik a baromi erőszak áldozatául esnek, ez csak kíméletből történik. Modlinból írják, hogy az ottani foglyok tar­tása a legborzasztóbb; ételükön, különösen a húsféléken hemzseg a nyü, egészen fekete és rothadt; e­mellett nehéz vasban kemény kény­szermunkát kell végezniök. Leuchte orosz ezredest a rá kimondott ítélet folytán négy nemzeti csendőr a modlini utón lőtte agyon. Varsóból írják, hogy a rendőrség Epstein bankár gyertyagyárában 250 mázsa ólmot, hat kocsi kén­követ, s hasonló mennyiségű salétro­mot felfedezve, elkobzott. A mozgalom helyéről következő táviratok ér­keztek : Krakkó, jul. 30. A ,,Lemb. Ztg.“ je­lenti . Uj felkelő csapat ment át a zolki­­ewi kerületből Wolhyn­ába. Chmielinski csapata 28-ban Seceminnél szerencsésen küzdött két orosz zászlóalj­jal. 24-bén Skierniewice közelében Ti­nitek mellett szintén megverték az oro­szokat a lengyelek, az oroszok későn kaptak segélyt. Lemberg, jul. 30. Egy tegnap Vol­­hyniába átment fölkelőcsapat, melyet ál­lítólag Wisniewski vezetett volna, Luci­­cze mellett Galliciába visszaszorittatott. Hatvan menekültet elfogtak s Sokolba kisértek, azonkívül öt sebesültet. Lengyel mozgalmak. (K.) Cjartoryski László hgnek a nemzeti kor­mány által Lengyelország általánosdipl. ügynö­kévé kineveztetéséröl a félbiv. „Gen. Korr.“ azt írja, hogy nagyon föltűnt Bécsben és csudálko­­zást gerjesztett.„Födolog írja e lap, hogy a varsói titkos kormány, melyne­k nagy hatalma tagadhat­­lan, a nyugati hatalmakkal szemben letett név­telenségéről. Fontos e tény azért is, mert lehet­séges a nyugati hatalmak érintkezése a nemzeti kormán­nyal, hogy azok kötelezettségeket kö­ hivatalos közlemények. A legfelsőbb helyen kegyelmesen jóváhagyott magyar nyugpénz­intézet választmánya nagysá­gos Gálffy György magyar királyi helytartótaná­­csos elnöklete alatt 1863-diki julius 5-dikén tar­tott üléséből az 1863-ik év első felében elintézett tárgyak eredményét, valamint az intézeti alaptő­kéknek állását a t. ez. közönség, főleg az inté­zeti ta­gok tudomására juttatja. Az alaptőkék tesznek 360,503 frt 60 krt o. ó., az évi járulékot fizető és így nyugdíjt még nem élvező tagok száma jelenleg 200. A rendszeresített o. é. számított egész évi nyugdíjakra kivántatnék pedig : rendező­ Férfi Nő Árva vesztett összesen nyugdíj nyu­gdíjasoknak ft kr ft kr 365 94 168— 21840— 9 40 147— 7203— 7 57 126— 8064— 7 51 1105— 6195— 64 54 84— 9912— 9 3 73 50 882— 13 491 63— 3969— 4 6 52 50 525 2 722 42— 3192—­­ 1 36 75 36 75 Összesen 151427 16 után 62131 75 Ezen félévre tehát 31065 frt 873­3 kr és ille­tőleg, miután 42 frt helyett 20 frt fizettetik, az összes nyugdijak kifizetésére ezen kulcs szerint igényeltetik 14,793 frt 27 kr. Hozzáadva a kifizetendő végilletményeket 131 frt 86 kr. Továbbá az ezen félévi kezelési költségeket 486 frt 68 kr. Az intézeti alap által viselendő ezen félévi költségek tesznek 15411 frt 81 krt. Miután azonban a fölebb kimutatott intézeti tőkék kamatjai az időközi járulékokkal 10372 frt 1 kr. 200 intézeti tag félévi járuléka 1008 frt. Az intézeti alap összes jövedelmei tehát csak 11,380 frt 1 krt tesznek, a fölebb kimutatott fél­évi költségek fedezésére még 4031 frt 80 kr szükségeltetik, mely a tartalék-alapból veendő. Budán, 1863. évi julius 5-én. 1 4 E1 50 157 50 — — 2 26 25 525 — — 3 21— 63— — — 2 20— 40— Ausztria, B­é­c­s, jul. 25­ (Pártok irányadó kö­rökben.) A szabadságosok behívására, a len­gyel határon­ seregfölállításra s az ostromállapot­nak Galíciában kihirdetésére vonatkozó hírek egyelőre alap nélküliek. Nem titkolják mégis a helyzet komolyságát s tudják, hogy mindenre készen kell állani. Magasabb körökben két el­lenkező hullámzat mutatkozik. Egyik részen Gorcsakov 13-ki sürgönye, daczára udvariassá­gának, a belőle nagyon is kiérthető insinuatiók folytán kedvetlenséget okozott, melynek folytán Rechberg 18-án azonn.l távirt Thun grófnak Sz. Pétervárra, jelentse ki azonnal Gorcsakov­­nak, hogy az osztrák jegyzék némely pontját fél­reértette ; Ausz­tria nem ellenzi a conferenciát a lengyel ügyben ; Ausztria nem ismer el solidari­­tást a három osztóhatalom közt lengyel birto­kaikat illetőleg és nem hajlandó Orosz- és Po­roszországgal külön alkudozni. Azonnal távirat ment Párisba és Londonba is hasontartalommal, s a nyugati hatalmakkal megkezdetett a követ­kező együttes működés tárgyalása. Ezen körök­ben a szilárd állás lépett előtérbe. Más körök­ben kielégítőnek tartották Gorcsakov válaszát; a hat pontnak lehető tekintetbe v­ételét megígér­te, többet kívánni sem lehet tőle; további confe­­renciák csakugyan fölöslegesek s a fegyverszüne­tet komolyan nem is lehet kívánni Oroszország­tól. Ausztriának nem szabad veszélybe döntenie magát a lengyel nemzet lázadó töredéke miatt, mely a nagy többséget terrorizálja, annál kevés­bé, miután a nemzeti kormány Galíciára is kiterjeszté működését ; legközelebb két lem­­bergi lengyel lapot megintett hazafiatlan irányuk miatt s a nemzeti adó­­czim alatti zsarolások aggasztó jellemet kezdenek ölteni. Oly forradalmi töredéket, mely hasonlókat me­részel Ausztria ellen, nem szabad gyámolítani, sőt Ausztria föladat , hogy a fölkelés mielőbbi elnyomását elősegítse. A nyugati hatalmakkal való együttműködés czéltalan, miután a háború csak független Lengyelországot teremtene s ez Ausztria érdekeivel ellenkezik. E két ellenkező iránynak czélja mégis egy. Mindkettő két szem­ponthoz ragaszkodik : az európai béke föntartá­­sát s Ausztria területi épségét. Minden egyebet alárendelnek. Látszik ebből, hogy ha a nyugati hatalmak csakugyan háborút kezdenek, Ausztria a birodalmi épség föntartása és Galicziának Krakóval Ausztriánál maradása érdekében hoz­­zájuk csatlakoznék. Ellenkező esetben az orosz irány nyerne ha nem is túlsúlyt, bizonnyal na­gyobb tért, úgy hogy Oroszország jelentéke­nyebb kár nélkül kerülne ki a dipl. tárgyalások­ból. Háború esetén semmi szin alatt nem pár­tolná Ausztria Oroszországot. Bécs, jul. 26. (Az oroszok gyönge­­sége; — a bécsi börze; Langiewitz k­é­r­v­é­n­y­e.) Külügyi hivatalunk — Írják a „Köln. Zig“-nak Bécsből — volt az, mely hirte­len erélyes föllépésével harczi lármát költött a közel napokban. Rechberg gr. úgy látszik maga is visszarettent a dicsérettől, melyly­el a függet­len lapok elárasztották, s most ő az eLö, ki hátrálót fuvat. Ugyanezen lap, mely legélén­kebben, harsogtatja a riadót, a „Consti­u­io­­nelle Ost. Zeiturg“ most a legombolyi­­t­á­s­r­ó­lt vezérczikkez. A legombolyitás épen oly fölösleges, mint a riadó volt. Amint az ügyek állnak, lehet háborufenyegetés, de háború nem, miután Oroszország, biztos tudomás szerint nem képes azt kiáltani. Élhetetlensége oly nagy, hogy a mindig növekvő fölkelés leküzdéséről sem le­het szó. Az ujonczozási illetőleg, ha több akart lenni tüntetésnél, nagyon csalódnak Sz. Péter­­várott. Be van bizonyítva, hogy a legjobb eset­ben csak 40000 emberrel szaporodnék általa az orosz Bereg. Biztos hírek szerint az azonos jegy­zékek, melyeknek Rechberg 19-ki nyilatkozatai teendők al­pján, még e hóban Sz. Pétervárra küldetnek. A szövegre nézve már megegyeztek. — Az ostromállapotnak Krakóban és Galicziá­­b­an kihirdetését irányadó körökben elhatároz­ták, valamint az ottani csapatok tetemes szapo­rítását. Hogy ezen a börze nem épül, természe­tes és ez az utóbbi napok váltóárfolyamán meg is látszott. Az árkülönbség csak 2 °­ C ugyan, holott más körülmények közt 10~-15 °/o lenne ; ez is elég azonban arra, hogy a váltóüzletet, mely évek óta elhanyagoltatok, fölvirágoztassa. — Langiewitz kérvényére tagadók?g fog felelni a kormány, noha a Reichsrath lehető tekintetbe vételét ajánlotta. HVH’öl ű. Morva-Oláhország, Bukarest, jul.21. (Kuza törekvései.) A „Wanderer“nek ír­ják, hogy Kusa a portához és a vadhatalmak képviselőihez emlékiratot intézett volna, mely­ben azt kivánja, hogy a párisi szerződés által megállapított parlamenti rendszer öt évre fel­­függesztessék, s államtanácsot állíthasson, mely­nek tagjait fele részben ő nevezné ki, másik fele pedig a kerületekből választatnék. Ezen állam­tanács feladata lenne, új választási törvényt ki­dolgozni az ad hoc díván alapján. Az ekkop ké­szülendő törvény azonban öt évig nem alkalmaz­tatnék, mert­­ Ruza ennyi időt tart szükségesnek arra, hogy „kormányának tekintélyét megszilár­dítsa.“ Azt is óhajtja még, hogy ezen időre ru­házzák őt fel a hatalmak­an optima forma, dictatori hatalommal. Oroszország, Mosabau, jul. 20. (A n­ép hangulatáról) az „Elb. Ztg“ tudósítója írja, hogy néhány hét óta nagyon fel van ingerülve egész Oroszország népessége, a legtávolabb ázsiai tartományokig. A­meddig a szláv nyelv és

Next