A Hon, 1863. szeptember (1. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-01 / 198. szám
[,PE8f ATOEGZUS 31.;|g Politikai szemle. * Post, aug 31. Tj (I.) A legújabb távirati tudósítások a frankfurti fejedelmi gyűlés aug. 29. és 80-ki tanácskozásairól közölnek jelentéseket. Az aug. 29 -i ülés délelőtti 11 órától 3 óráig tartott. A fejedelmi conferentia által fenntartott pontokra nézve a vita bevégeztetett. A hat szavazatból álló directorium elfogadtatott, s más pontokra nézve is egyetértés jött létre. A császár egy előterjesztményt adott be a befejezés iránt, s véleményezés végett egy bizottmány választatott. Ami a directoriumot illeti, ez — mint a ,,Presse“ távirati jelentése közli,— a szásznassaui javaslat szerint állapíttatott meg véglegesen. E szerint az ötödik curia áll: Baden , a hét Hessen-, a két Mecklenburg-, Nassau-, Braunschweig- ét Luxenburgból. A fejedelmek közöl legtöbben 29 kén este 10ra óráig tanácskoztak a császárnál. 30-dikán élénk külön értekezletek voltak. További távirati jelentések szerint ma hétfőn ment végbe a zárülés. A császár zárbeszédet szándékozott tartani, mely politikai nyilatkozványt tartalmaz. Ezen sárbesédre vonatkozólag az is hallatszik, távirdai jelentés szerint, hogy a cászár a reformterv en bloc elfogadását indítványozná. Ezen indítvány megtörténtének valószínűsége mellett látszik szólani azon körülmény is, miről a .Südd. Ztg.“ tudósit hogy tudniillik Rechberg gróf e hó 28-káról egy köriratot bocsátott ki, amelyben a reformtervnek en bloc elfogadását sürgeti. Hogy minő eredménye lesz ezen indítványnak , nem sokára tudni fogjuk. Addig is érdekes tudni, hogy a fejedelmek minő pártcsoportozatot alakítottak az ausztriai terv irányában. Nem szólva Badenről, mely átalán ellenzéket képez, s az Ausztria által ajánlott modus procedendi-t elveti, így alakultak a főcsoportok: a magas ház baloldalát képezik : Ausztria, Szászország, Koburg és Waldeck; a közép áll Braunsweig-, Oldenburg-, Nassau- és Weimarból ; a többiek a jobb oldalhoz tartoznak; a szélsőjobboldalt képezik : Hannover és Mecklenburg. A „Congressbericht“ mint tényt közli, hogy Baden eddigelé negative viselte magát a reformterv irányában. Ezt megerősíti a hivatalos „Karlsruher Zig“ tegnapi száma is, mely szerint máris bizonyos dolog, hogy azon nézetek, melyekre nézve a fejedelmek többsége egyetértett,és a melyek utólag együttleges kifejezésare fognak találni, távolabb állnak nagyherczeg alapelveitől, mintsem egyetértését kifejezhette volna. Ezen véleménykülönbség azonban nem zárja ki a badeni kormány részvétét a további miniszteri értekezletekből. Ezen miniszteri értekezletekre vonatkozólag azt írja a „Würtemb. Staatsanz.“ miszerint bizonyosnak látszik, hogy a fejedelmi congressust miniszteri értekezletek fogják követni, a reformterv további megvitatása és a Franfurtban kivívott eredmények közlésmódja fölötti tanácskozás végett. Az idézett lap azt hiszi,hogy Poroszország mindenesetre részt vesz ezen értekezleteken. Ez azonban kétséges, amennyiben Bismark gróf nemcsak egy új szövetségi alkotmány kibocsátását javasolja a porosz királynak, hanem egyszersmind a terv végrehajtását más kezekre akarja bízni. Ami a talán a frankfurti eredményt illeti, a bécsi lapok ezzel kevésbbé látszanaknak megelégedni, mint gondoltuk. (Lásd A bécsi lapok szemléje“ rovatunkat.) A ,,Sontagszig például a többi közt így ir : „A vértelen csata , melyet két ház óta vívunk a Majna melletti régi császárvárosban, legkevésbbé sincs megnyerve. Ha még oly kedvezőleg tekintjük a kivívott eredményt, legfölbb azt mondhatjuk : a játék úgy áll reánk nézve, mint kezdetben állott, t. i hogy még megnyerhetjük. Csak az a kérdés : mit és miként fogunk most játszani ?“ Az Orosz és Francziaország közti közeledés híre ismét szárnyal. Mondják, hogy P poli marquese, III. Napóleon császár rokona, szt.pétervári olasz követ, tett kísérleteket a két hatalom közti közeledés eszközlésre. Londonból azt írják a „Köln Zig“ nak: nem lehetne csodálkozni, ha a közeledés meg is történnék,tekintve Ausztria és Angolország magatartását. Constantin nagyherceg mint újabban hírlik a három nagyhatalom jegyzékeire adandó felelet, és a Lengyelországnak engedményezendő a kormány tárgyában hivatott Zarskoe-Seloba császár Frankfurtban, aug. 20-dikán hozott legfelsőbb határozatnál fogva, az erdélyi országgyűlésre megválasztott, de meg nem jelent némely követek collectiv beadványára kinyilatkoztatni méltóztatott, hogy hivatkozva a jun.lö-ki megnyitó rescriptumra,akit főkormányszékhez intézett juh 30 diki leiratra s az országgyűlésen végbement követigazolásokra: ezen beadvány sem anyagi, annál inkább formai tekintetben nem alkalmatos további hivatalos tárgyalásokra, miután a beadvány aláírói, megtagadván belépésüket az országgyűlésbe, nem lehetnek hivatva Erdélyország vélt államjogi igényeit, vagy a lakosok egyes osztályainak érdekét a korona ellenében érvényesíteni. Ugyane napról kelt határozatnál fogva, O cs. kir. Felsége az unitárius superintended Kriza János, ref. superintended Modela Sámuel, Ugrón István, gr. Thoroczkay Miklós, gr. Teleki Sámuel és Simon Sándor királyi hivatalosok ebbeli megbízását elenyészettnek jelenti ki, egyszersmind megparancsolá, hogy ezeknek ő Felsége legmagasabb nemtetszése kifejeztessék azon okból, mert a nevezettek a minden alattvalói és köteles tiszteletet, az Uralkodó iránt, előzve, azon mentségüket, hogy politikai nézetük folytán ő Felsége meghívását el nem fogadhatják, gegalázatosabban nem jelentitüik ki, azonnal mihelyt meghivatásikról tudósítottak.“ Most ma az „Oeserritg ‘ sincs megelégedve a frankfurti congreseus látható eredményével. E lap aug. 29-én ilyforma busongásokba esik : ,,Tekintsünk vissza két hét előtti időkre, hasonlítsuk az akkori hangulatos reményeket és várakozásokat a mai nappal, s látni fogjuk a megmérhetlen távolságot, s a hirteleni változásokat, mik a kedélyeket elfogák. Az örömteljes felébredés, az enthusiasmus nagyon meghűlt az éta. (Ez opticai csalódás, melynek nem vettetnek áldozatul azok, akik kezdettől fogva hidegen ítéltek. A ki saját enthusiasmutáról azt hirdeti, hogy érzelmeit az egész világ osztja: a kiábrándulás perezében, hiában panaszkodik a sors ellen.) „A remény, hogy a fejedelmeknek sikerülene megadni azt, amit a nép kíván, de képviselői meg nem adhattak, ma már igen meggyengült. Az örömzajos felgerjedés helyébe hideg meggondolás lépett. A bizalmatlanság újra fölébredt, és vannak, akik ezt még tehetségük szerint szítogatják. ..Ezen fordulatra több ok működött közre. A szövetségi reform oly positio volt, melyet egy merész csapással kellett volna létrehozni ; ha e dologban lépésről lépésre akarnak előre haladni, akkor minden percmben annyi farkasveremre és csapdára találunk, hogy vagy elfáradva vissza kell vonulni, vagy óriási léptekre határozni magát.“ A félhivatalos „Wiener Abend post“ védi a kormányt azon vád ellen, hogy a javaslatokkal meglepetést, és megrohanást akart volna előidézni. Hivatkoznak Rechberg gróf pro memoriájára, mely Frankfurtban szétosztatott, kimutatni igyekezvén, hogy e vád alaptalan. Mi azonban úgy véljük, hogy a jelen esetében oly nemű volt, melyben másokat meglepni és megrohanni kellett volna, s akkor a német nemzet csak köszönettel tartozott volna azon államférfinak, aki valamely szerencsés csapás által ezen eredményt létre hozza. ,,Nem azt kellett volna tekinteni, hogy a reform javaslata legjobb-e vagy nem? hanem azt,hogy e javaslat megtételeit, s jobb lett volna ma egy veréb, mint aiz évnn va egy túzok. Ezen ajándékot egyhangúlag el kellett volna fogadni, s ha nem is volt az nagy, legalább tekintették volna fejedelmi ajándéknak. „Azonban a német nemzetnek elrontották a kedvét a munkára, a midőn látta, hogy alkudoznak a fölött, a mi őt egyesíthette, a mi erejét nevelte volna. Fösvénykedik az áldozatok adásában oly nép ellenében, mely 50 év előtt a német fejedelmeknek trónjait visszaszerezte. Ebben fekszik a fordulat oka, s a contulok lássák, nehogy a közjó szenvedjen. „A csilszövények, s az álszenteskedő gyanusitók, szintén megtevék a magukét. A „liberális juhbőrbe ötözött Bismark féle farkasok berontottak“, a legreacti natiusabb particularismus fekete-vörös arany hálóköntöst öltött ; a keresztesvitézek a phrig’ai sipkát csapták fel. És nem roszul számítottak: az abstrakiora és kritikára oly halandó német nép a nihilismus művét megkönnyítette.“ (Nem első példa, hogy otthon az absoluismus miniszterei, a határon túl szabadelvű sőt forrgalmi politikát folytatnak. Várjuk el a készülőben levő porosz ellenjavaslatot, s akkor ítélhetünk fölötte, lehet-e azt „uibilismus“-nak nevezni ? Különben a frankfurti gyűlés ne alárt eredménytelensöégének fő okát a porosz lapok azon körülményben keresik, hogy Rech 1berg gróf javaslata szerint nem annyira az egység, mindenben, amit a német nép kíván, hanem jobbára csak oly tárgyakban, mik Ausztriát legközelebbről illetik, hozatott volna indítványba. A porosz lapok az egység eszméjénak a valósításban ily megszorítását némileg igen egyoldalú intézkedésnek vélik.) Az Ost- Post vérmes rményéinek ellankadása. Kurandaur lapjának Frankfurtból írják: „Rechberg gróf promemoriája elhibázta a hatást, mellre számítva volt. Épen azon két pont, melynek gyors eligazítása kivontatott, adott alkalmat bővebb megfontolásra. Például a directórium kérdése, a béke és háború joga, miket Rechberg gróf, élénk türelmetlenségében már elfogadottaknak óhajtott volna tekinteni. A fejedelmi congressusban nem csak a „baloldal“, de még a javaslat elvileges pártolói részéről sem mutatkozott hajlam az elhamarkodásra. Baden külügyministere, Roggenbach, legerélyesebben kelt ki Rechberg gróf promemoriája ellen, s kit meró mennyire alkotmányellenes elv magát előre lekötni, vagy a legfontosabb tárgyak fölött oly gyorsan határozni, hogy az embernek még ideje sem légyen lelekzetet venni.“ Erdélyi ügyek. Országgyűlési levelek. XVIII. Nagy Szeben, aug. 28. (R) Vannak dolgok, miket, ha magunk eltérő szempontból tekintünk is, másokért mégis szívesen elfogadunk, mid n a házi csend helyreállítása, midőn egy testvér nép bárha indokolatlan aggodalmának megnyugtatása igényli. E dolgok sorába tartozik a román nemzet és vallásainak egyenjogullására nézve az erdélyi tartományi gyűlésekbeterjesztett első törvényjavaslat, melynek általános megvitatása a mai ülésben vette kezdetét. Az 1848-iki kolozsvári I. t. sz. a tökéletes és teljes egyenjogúságot e hazának minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök és változhatlan elvül elismerte, és az ezzel ellenkező eddigi törvényeket eltörölteknek nyilvánította. A román nemzetnek mint negyediknek beczikkelyezése tehát legalábbis elkésettnek, a kor igényeihez képest életbe lépett reformok által túlszárnyaltnak nevezhető; annál is inkább, mivel e nemzet és vallásai 1848 óta gyakorlatilag és tényleg élvezik mindazon jogokat és javadalmakat, mikkel bármely más nemzetiség vagy hitfelekezet tagjai felruházva vannak. Mindazonáltal, ha a román nemzetre nézve egy ilyen külön beczikkelyezés elkerülhetlen megnyugtatási eszközt képez, meg lehetnek győződve, hogy ha a magyar képviselők egy ülésben jelen lennének, egyátalában jelen lehetnének, azok részéről a leghatározottabb előzékenységet tapasztalnák, sőt tapasztalni fogják azon a téren, melyet mi e tekintetben több sikert ígérőnek ismerünk. Egyébiránt ez intézkedés czélszuű foganatosítása mindenesetre az illető törvényczikk helyes fogalmazásától függ. Lássuk a részleteket. A nevezett első kir. előterjesztés felett készített bizottmányi ajánlatnak van egy pontja, mely el nem fogadható különbséget tesz nemzeti és egyéni jogok közt, s mig a román nemzet részére mindkettőt igénybe veszi, a szintén itt lakó más nemzeteknek u.m. 10 ezer örmény, 30 ezer izraelita és más apróbb népfajoknak csak az egyéni szabadságot hagyja meg. E pont magában mér elegendő anyagot nyújt az észlelésre, de meg akarjuk várni legalább az átalános vita kezdetét, hogy abból fölvilágosítást meríthessünk a bizottmányi javaslatnak nem csak szerfelett homályos fogalmazására,hanem azon eltérésekre nézve is, mik ama javaslat , a sokkal szabadelvűbb kormányi előterjesztés közt első tekintetre feltűnnek. A mai gyűlés csakugyan elkezdte felderitni a románok követeléseit; hallottuk ugyanis legtekintélyesebb szónokaikat, Siulutiu érseket,aki következőleg formtlázta azokat : 1) kebleztessék be a román nemzet az erdélyi öbl alkotmány ,politico - nationalist* rendszerébe, 2) Boroztassák az erdélyi karok és rendek közé a magyar, székely és szász nemzet mellé, 3) vétessék fel ama három nemzet közt létező s „uniotrium nationum“ nevet, viselő szövetségbe. E programm sajátságos ilustralióját Pilsen ri u igen is átlátszó beszédében hitt föltalálni, melyben fölismerni, hogyha sónok, niszerint nemzetbelies ízen „inarticuatiót“ az előre mm látható, de mégis beköttkezhető alkotmányváltiztatások és más evexilualitások is kinti télből kívánják, mihez hozzájárult még Leményi Brán beszéde, ki meglehetős nyomatékkel állító, mikéur a románok egykoron egyedül uralkodtak e hazában. Ámde ama három pontú programm keresztülvitele csakis a mohácsi gyásznap után fejlődött és a lipóti szerződés által az egyetemes magyar alkotmányba visszakebelezett erdélyrészi ősi alkotmány alapján lehetséges, e nélkül, miután a tartományi gyűlés ezen alkotmányt s annak magna chartáját többé nem létezőnek elismerte, a beczikkelyezés ily alakban fövényre épített, alapnélküli ház marad. Avagy talán azt mondják románaink, hogy az erdélyi őset alkotmánynak csupán külalakját tekintik eltöröltnek; de hisz a negyedik nemzet eszméje ma már valóban csak formaság, mert az egyéni kiváltságok eltörlése után fentartani akarni az azokkal egy eredetfl nemzeti és testületi kiváltságokat, nem fér meg az átalánosan kimondott jogegyenlőség nagy elvével, s oly visszaesés volna, mely szükségkép a többi apróbb népfajok elnyomását vonná maga után. De sajátságos ethnographiai viszonyainknál fogva, miután a román nép a többi nemzetek közt elszórva lakik, ki sem vihető; tudjuk ugyanis, hogy az erdélyi három egyesült nemzet tulajdonkép nem annyiban nyelvi különbséget, mint három politikai területet képvisel, melyek mindenike saját jogtörténelemmel, s ebből fejlődött, s az egyetemes magyar alkotmány alaptörvényein nyugvó más más magánjoggal és különböző pol. közigazgatással bir. A román nemzet, mily külön vált s önálló tömör tömeget sehol sem képez, külön jogtörténetemmel, külön köz- vagy magánjoggal nem bir és nem birt. Ugyanis a magyar megyékben s vidékekben — s a székelyföld némely csekélyke pontján lakó románokra nézve a magyar és székely magánjog volt kötelező. Ha nemesek voltak, a nemesi kiváltságok és minden egyéni és politikai előjogokban ép úgy részesültek mint a székely és magyar nemesek; ha pedig az úrbéresek osztályába tartoztak, csak úgy szolgálták földesurukat, mint akár a székely akár a szász jobbágy. A „Királyföldön“ a román ép oly szabad polgár volt 1848 ig is, mint bármely szász, legalább tennie kellett volna; magánjogi tekintetben a szász „Statuta“k szerint örökölt és osztozott, szóval, minden tekintetben a „Királyföld“ polgára volt s annak hatóságai és törvényszékei alatt állott. Ezt Bohatielu is elismerte, fejtegetvén, hogy a román nemzetnek nem elégséges az egyéni jog, miután ezzel már 1848 előtt is birt. Kár, hogy bővebben nem fejtette ki e tételt, mit ha tesz, önkényt rájött volna, hogy ez csak egyéni kiváltság volt, az egyéni jogot a jogegyenlőség folytán csak az 1848 -i törvények adták meg a románoknak úgy mint másoknak is. Mi értelme van tehát már ma a negyedik nemzetnek egy népvándorlás s a civilisatió évezredes vivmányainak megsemmisítése, valamint a más kisebb nemzetiségek elnyomása, szóval a haza oszthatlan integritásának felbontása nélkül? De mi gyakorlati haszna van akkor , midőn minden törekvésnek oda kellene irányulni, hogy egy jog és törvény legyen irányadó az egész hazában. — Az erdélyi kerület tökéletes, és elvitázhatlan tagja a magyar koronának, márpedig Magyarhon más részeiben nincsenek külön beczikkelyezett nemzetiségek ; sőt ha a románokkal együtt az összbirodalmi alkotmány álláspontjára helyezkednének, azt is kérdezhetnénk: hol vannak a lajthántuli tartományokban ilyetén külön beczikkelyezett nemzetek ? Vagy ha ez eszme birodalomszerte alkalmazásba hozatnék — már pedig ,quod un justum, alteri aequum,“ hány ily nemzetiséget kellene külön külön törvénybe igtatni? Formulázzák tehát román véreink úgy ez inarticulatiót,, hogy senki jogát ne csorbitsa. Siulutiu érseknek a három nemzet uniójára vonatkozó kiváltására holnap visszatérünk, ma még csak azt jegyezzük meg, hogy erdélyi alkanczellár b. Reichenstein Ferencz ur is megérkezett, részt veendő az itteni tartományi gyűlés tanácskozásaiban. A mai ülésben azonban gyöngélkedése miatt jelen nem lehetett. Mondják, hogy magával hozta volna a birodalmi tanácsot illető 4 dik kir. előterjesztést. Baritz visszaérkezett brassai utjából. Gr. Béldi György holnap este Töpliczbe utazik, azonban a szőnyegen levő fontosabb s előreláthatólag hosszabb tanácskozást igénylő tárgy tekintetéből elejét veszi a meddő vitának, s a jegyzőkönyv módosulan elfogadtatik. A napirenden álló első királyi előterjesztés fölötti általános vitában következő szónokok vettek részt: Béldi György, gr. (kir. hiv.) Mindamellett, hogy a román nemzet tettleg élvezi már mindazon jogokat, melyeket eddigire csak a kiváltságos három nemet mondhatott magáénak, ő mégis örömest pártolja a bizottmány javaslatát, miként, miután a román m rozét akkora súlyt fektet ez inarticulatiora, megnyugtatva legyen, politikai és vallási egyenjogúságának töményczikkeinkbe igtatása által. (Éljen» és.) Szónok úgy véli, hogy ez él al a románok is érdekelve lesznek azon ősi alkotmány föntartásában, melyet az ország ő felsége kegyelméből a kor által igényelt változtatásokkal visszanyert, s reméli, hogy a román nemzet testvér jobbot nyújtván a többi nemzetikmk,együtt könnyebben megvédendjük autonómiánkat. (Helyesles.) Siu 1atiu érsek, jobbidán ismételvén azt, mit eddgi beszédeiben már elmondott, fejtegeti, miként a román nemzet, mely négy századra van kirekesztve a más 3 nemzet és 4 vallás szövetségéből, a G indvielés és ö Fosége jóvoltából Csak most vehet részt a közös törvényhozásban. Annak bebizonyiására, hogy a roma nemzet a többi nemzetikkel közösen birt jogait nem felségsértés, avagy a törvényes fejdelm eleni lázadás, hanem csupáncsak az akkr Európa- szerte folyamatban volt vallási fanatismus folytán vesztete el ; szeml t trt szónok azon egyes esmények felett, melyek á tál a román nemet állítóag lassanként haeya tlása eőidéztetett, s az abazi érdekektől mindinkább elidgeni etett. Végül formázza a román nemzet kívánalmát, mi sem több sem kevesebb, mint hogy a magyar,a székely és szász nemzet mellé negyediknek felvétessék az erdlyi ös alkomány értlmeben, s e végett az erdélyi „politico nationalis“ államrendszerbe, az erdélyi Karok és Rendek közé sah rom nemzet szövetéébe (unia trium nationaum) béke be. tasszes-sék. Páótolja ti hát a kormányi előterjesztését úgy, ahogy azt a bizottmány módos t>tta. Diaguna püspök: E terem i<eu sank, nagyobb tér kell a mai ünnep megülésere, s a mai tanácskozás tárgya flett a tróntól le az utolsó gunyhóig örülni kell minden erdélyinek, mert fontos és nagy horderejű ügy van szőnyegen: a román nemzet és vallásainak egyenjogúsítása. Sőt azt gonolom, hogy azok is csatáznak ez örömben, akik eltérő politikai nézeteiknél fogva távol vannak. Megemlíti továbbá szónok, hogy a fejedelem rég óhajtja ezen egyes jogositást, de csak most vihete azt keresztül. Kiemeli ez után, hogy a románok e kívánságukat az ősi erdöyi alkotmányra alapítják, minthogy ez alkotmánynak több igen becses és mindenkép fentartandó momentumai vannak ; ilyen az, mely a szabad vallásgyakorlatot biztosította akkor, midőn a többi Európában örökös harczban éltek a népek a vallási különbségek miatt, de Erdély alkotmnya oly erős és szabadelvű volt, hogy ennek védelme alatt a testvér nemzetek és vallások békésen megértek egymás mellett. Végre kijelenti, miként pártolja, a kormányi előterjesztést a bizottmányi módosítvánnyal, mindazonáltal egy törvényczikk helyett kettőt óhajt ; egyiket a nemzeti, másikat a vallási egyenjogosítás felett. Schuster Mihály örömmel üdvözli a javaslatot, a szükséges módosításokat meghozza a részletes vita. Föhívja ez alkalommal a beczikkelyezendő testvéreket, hogy ne rójják fel embereknek azt, mi a kor hibája volt. Die őii a régi erdélyi vallási törvényeket, melyek az absolutismus, sőt a concordatum által is érintetlenül maradtak, arról az azok szellemével megegyező törvnyjavaslat sttk. Lázár Sándor a királyi előterjesztést tekinti alapnak, és figyelmezteti Erdély többi nemzeteit, mikép a román nemzetnek kehilikbe leendő felvétele által épen nem követnek el sérelmet az előbbi alkotmány ellen, valamint attól nem tarthatk, mszerint az Erdélyben lakó többi nemzet a románok bec»ikke yezése átál arra fognak ösztönö »ütni, hogy szintén kérjék az egyenjogosítást, — miután az örményeknek már a előtt is megvolt , s vannak jogaik, melyeket két városukba gyakorolták és ezután is gyakorolhatják, a zsidók és czigányok száma pdig sokkal csekélyebb, sem egy politikai nemzetet képezhetnének. Bo het íe 1u Sándor kiemeli, hogy a román nemzet egyenjogúsítását a régibb erdélyi alkotmány értelmében kívánja, hogy ezt alaptörvénynek tekinti, s hogy a román nemzet ezen alkotmányt minden időben fentartani kívánta még akkor is, mi jön annak javadalmaiban nem osztozott várót ontván érette; tanúsítják ezt azon számos román családok, melyek megnemesítettek ; — ép igy most is fentarni óhajtja az octoberi diploma és februári pátenssel egyetemben. Fob mint továbbá, hogy a román nemzet as egyéni szabadsággal nincs kielégítve, miután az-zal már 1848 előtt birt, a megyékben ép azon jogokat élvezte a román,melyeket a magyar nemes, a király főidőn ép azon polgári kiváltságokat, melyeket a száz polgárok , a magyar városokban pedig a magyar polgárok, és igy tovább. A román nemzet tehát, nemzeti egyenjogúságot követel. Végre gr. Béldi Görgynek felelvén, biztosítja a többi nemzetiségeket a román nemzet testvéri érzelmeiről, van i’ a trón iránti hüségb 1 i-i, mely is áot mindig bü é. engedelmes volt, annak f ntartásá érti küzde méről bö tanúság it nyújtván a két román határőrezred hős magatartás«. Puscariu úgy véli, hogy a román nemzet b‘'czikkelyezéaént.k mar eak azért is meg kell történn’, nehogy valaki azt gondolja, hogy e mmzit az égből csepp nt le minden jog és történelmi ault nélkül. Nemzeta elnyomásét öi s az Európában az időben átalan uralkodott, válási türelmetlens’gböl Sárma Maj», mely mindaddig uitott, mígnem i*Felsége Habsburg hzal a román nemzet ropja is föl rom sü’ött. I. Leopold segitni a*»art e nemzeten,midőn.egngedte, hogy ősi vallását el aggva a gör. katholika vallásra á térjen, ám de ez nem sokat segített mert g. e. püipök Kbin panaszolta’s ots ággy ql tsen, hogy a L pót hit’evele nem tarti Ík meg. Ép igy l. p el< fel a román püpökök minden eradmeny nekül az 1791, 1836 és 1842-iki oszággyűléseken , mind addig mig csiszár ö Fe ség • he yre nem állította a román nemzet régi szabadágat. A román nemzetek ez egyéni jogon kivül még nemzeti becikklye és ne kerülhessen szükségesseg, mert nem tudhatni, nem ig-e alkotmányunk isint elvédeni, vagy nem fognak» mi azon ide hátrább változtatni akarni, mond szónok, nekünk A bécsi lapok szemieje Császári válasz az erdélyi magyar követek és legaisták beadványára. A „Gön. Correspomlent“ irja:„Ő Felsége a Az érd tartomány így ülés XVIII. ülése Kezdete d. e. 10 V« órakor. N. Szeben, aug. 23. A váltva olv statni szokott jegyzőkönyvi szövegek Iörtn ma a román sszöv* gén volt a sor az ehö feli karáeban, umi na a mull ülés magyarén német erövége oha tannít, mi csaknem flóréig tartót. Schuller Libby najd uljes interpillanoját, majd interpelláló társainak neveit ki várja jig sökonyibe ij.te ini. Balomin a jegjabkönyv egyéb részéhez akart szólni, elnök