A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-01 / 223. szám

Tőle szakmájában még sok jeleset méltán vár­hatunk. — Navratil Imre a pár év előtt nagy divatba jött folyadék-porlasztókat (pulverisa­­teurs) mutatott be. A­ tisztelt tr törekvése, hogy újabb gyógyeszközöket megismertessen, min­denesetre örvendetes tudomásul szolgál arra nézve, hogy fiatal orvosaink iparkodnak magu­kat a tudomány fejlettségének színvonalán fen­­tartani; a folyadékporlasztókra nézve azonban az első elragadtatás után kiderülni látszik, mi­szerint a kitűzött czélnak, hogy a azótporlasztott folyadék a gégébe, légcsőbe és a tüdők v­­é­gébe jusson, nem felelnek meg, hanem csak a torokra hatnak, hová egyszerűbben és kényelmesebben is eljuthatunk. Szóval, a rövid aranykor meg­szűnte után az alkony csakhamar bekövetke­zett. Ha 90% gége és légcsőbántalom porlasztó által gyógyul, ezek hasznossága mellett még nem bizonyít, minthogy ilyen arányt még más eljárás mellett it­s ki lehet mutatni. Azt kellene bebizonyítani, hat-e a folyadék­ permete a gégébe és a légcsőbe, mi eddig csak felettébb ritkán jön kimutatva. A sebész-szemészi osztályon, mely 70 tagból állott, elnökké Balassa János tr, alelnökké Stok* kinger Tamás tr, jegyzőkké Lumnicser Sándor és Batizfalvi S. tudorok választattak meg. Az előadásra nézve a vidéki ügyfeleknek engedte­tett elsőség. Singer M. tr Szegedről a húgyhó­­lyagmetszzésről értekezvén 12 ritkább, általa ki­vett húgykövet mutatott be. Az értekező egyike legügyesebb műtőorvosainknak. — Kiss Antal rozsnyói gyakorló orvos két, általa sikerrel mű­téti kancsalsági esetről értekezett. Semeleder egy­ magán tr Bécsben a gégetükrészetről be­szélt, s a tudományos estélyek egyikén saját gé­géjén mutatványokat tett, mit valóban merész­ségnek tartunk, minthogy nálunk volt a gége­­tükrészetnek (laryngoscopia) bölcsője, honnét az Czermák J. t. fáradozásai után világhírűvé lett, s minthogy annak kifejlesztője két éven át köztünk élt, ama új vizsgálati módszer iránt olyan részvétet gerjesztett, hogy kinek csak al­kalma volt, a szükséges eljárási képességet elsa­játítani mindenkép iparkodott. Lumniczer t­r, közkórházi főorvos, a felkarcBonton kitűnő siker­rel műtett álízületről szólott,s a beteget be is mu­tatta. Az esetre nézve Balassa megjegyezte, hogy az agy a kóralaknál mint pedig a műtét fényes sikerénél fogva, a sebészi ritkaságok közé tar­tozik. — Krampling Jr.: Győrből a krómsav ér­tékét a sebészetben adta elő. A természettani és vegytani osztály, miután a gyógyszerészek 35-ön fölül lévén jelen, külön osztályképző BO mellett elváltak, igen csekélyre olvadt össze, s e­lnökül Jedlik Ányos egyetemi tanár választatott, mig jegyzőkké ifj. Wagner Dániel tr. és Szily Kálmán műegyetemi rendk. tanár lettek. Vegytani értekezetet Than Károly, Molnár J. és Wagner Dániel jelentettek be, mig természettaniakat Jedlik Ányos, Kruspér István, és Szontagh Ábrahám. — Jedlik Ányos a termé­szettanban legkitűnőbb bajnokaink egyike és a villámtan kiváló művelője, a leydeni palaczkok­­ról értekezett, melyek kisütési szikrája annyi­szor hosszabb, mint az egyes palaczkoké, men­­nyi palaczkból van a lánczolat összeállítva. — Kruspér István a Wernerféle körosztó gépről és a saját találmányu vonalzó készülékről szó­lott, mely utóbbi által lehetséges a különböző osztályfokoknak megfelelő meg különböző hosszú­ságú vonalakat húzni Ezen eszköz előnye to­vábbá, hogy nemcsak vízszinti felületen lehet általa v­onalazni, hanem még ferdén is, milyen a kúpfelület, továbbá használhatni még függélyes hengerfelületek vonalzására is. — Than Károly egyetemi tanár, ki buzgalmának a vegyészet te­rén oly sok szép jeleit adta, a Bunden-Kirchhoff­­féle szintérkémleszt (Spectral-Apparat) bemu­tatta, s egyszersmind a luganyfémek színképeit is , továbbá a Rumkorff-féle készülék által kü­lönböző légnemeket és nehéz fémeket izzítván, ezeknek színképeit szintén megmutatta. A Bun­sen Kirchhoff-féle találmány az elemző vegy­tanban mindinkább nagyobb tért kezd nyern­i, s azért köszönettel vehető Than K. tanár azon igyekezete, hogy ama módszert minden körben, a minden kínálkozó alkalommal megismertetni iparkodik. Balogh Kálmán: (Folytatása következik.) Kéz, csekélység még a hazafius kötelességhez ké­­­­pest is, de midőn fájdalom s mások végszükség­­­­gel és éhenhalással küzdő véreinkért még csak ily csekélységet is áldozni restellenek, szolgál­­jon ez legalább jeléül a mi szives részvétünk­nek. R. 1. Vidéki levelezések. Győrmegye, sept. 23 A múlt éjjeli régen várt eső megvigasztalá né­mileg a mezőket s oszlatá a rémületet, de a fáj­dalmat és félelmet meg nem szünteté. Folyó hó 21 kén d. u. 3 órakor a Kálvária utczai vámház háta mögött kiütött tűz, pillanat alatt lángba dob­ta a közelebb eső házasat, s hajtva a rette­netesen dühöngő délnyugati orkán által keresz­tül a széles kerteken, a szomszédos úgynevezett Béka várra, majd a hosszú utczára borult s dúlt mi táplálékot talált utjá­­n megközelithetlenül. Esti 8 óráig szólt a tüzharang, s a tüzpálya hosszan és szélesen világította be az élét, s a föl­vábt dühöngő vihar alatt még másnap is folytonos rémületben tartotta a többi város­részeket. Elégett 80 többnyire gazdasági ház, minden hozzátartozandóságokkal, pedig csak nem régen is 18 ház égett el az újvá­ros végén a Rába me­letti úgynevezett Ká­­sa-Mátrában. A vidéken is mindenfelé pusztu­lás. Sokszor 8—4 felé is láttuk az égést ezen páratlan szárazságban, mely magában is elég volt arra, hogy tönkre tegye a gazdát. Ferencz­­ház, Tét, Sz.-Miklós, Csikvánd szomszédos helységek és sok mások sorjában égtek, mintha csak egyiket a másiknak üszkével gyújtották volna meg. Különösen Téten 6 hét alatt hatszor volt égés. Halljuk utólagosan, hogy ugyan 21-di­­kén Pápán szintén hasonló mértékben mint Győ­rött, dúlt­­, tűz, közben Gyarmat helységnek na­gyobb részét semmivé tette, s Mező- Őrsön is há­rom házat pusztított el. Mindenfelé csak pusztulásnak nézhetünk elei­be. Legelőnk, sarjunk , csaknem semmi sincs. A csekély kis takarmányt, a mit télire kaparga­­tunk ös­sze, etetjük marháinkkal. Tavaink s ki­sebb folyóink fenekén szél hajtja a port. Kapás veteményeinket hiába kapáltuk. Ugart csak rit­ka helyen lehetett egész tavasz óta szántani, s ahoz, hogy lehessen, a múlt éjjeli eső még mind kevés. Hogy nyomorunk tetézve legyen, vidé­künkön több helyen kiütött és pusztít a marha­­dög. Mégis mind e bajaink mellett, s a mellett, hogy a becslésben történt lélekismeretlenségig túlbuzgó eljárás miatt reánk kétszeresen túlsá­gos arányban nehezkedik a közteher, s a mellett hogy nálunk nem veszett ki a szívtelen önzők faja, — mind a mellett mon­om, Győrvidéki gazdasági egyletünk felhívására begy­űlt és elküldetett alföldi testvéreink részére mint­egy 2800 mérő gabona, többnyire búzából, azonkívül begy­ült közel 5000 frt, mi szin­tén elküldendő leszen. Csekélység a szükség­ Hivatalos közlemények. A magas cs. k. pénzügyminisztérium R­e­i­n­­thaler József, H. osztályú adófelügyelet, és lovag Troll Gusztáv fogalmazó-gyakorno­kot III. osztályú adófelügyelőkké a budai köz­igazgatási területen kinevezte. Jászberényben 1. évi october hó 4 ik és 5 ik napjaira eső országos vásárnak az izraeliták köz­beeső ünnepe miatt ez évben kivételesen ugyan­azon bó 11 ik és 12-ik napjain leendő megtart­­hatására kért engedély megadatott. Ausztria, B­é­c­s, sept. 29. (A mexikói kérdés­ről) a „Memorial dipl.“ bőven közöl híreket; legcsipősebb azok között a következő közlemé­nye : „Mi egyre azon véleményben voltunk, hogy az osztrák udvar és cabinet távol áll azon támadások körén kivül, melyeket bizonyos bé­csi lapok Miksa Ihy trónjelöltetése ellen intéz­tek. Most azt írják nekünk Bécsből, miszerint a kormány a mexicói küldöttség oda érkezése al­kalmából figyelmezteté a hírlapokat, í­gy soha se szoktak a vendégszeretet kötelezettségeiről megfeledkezni. A kormány számot tart rá, hogy a lapok megszüntetendik polemizálásaikat, mert különben a törvény szigorának tennék ki ma­gukat, a császári család egyik tagja elleni meg­támadásuk miatt.“ A „Prespo“ úgy hiszi, hogy a „Wr. Abdp.“ ób „Gen. Corr.“ feladata Deb­­rauz de Saldapenna lovag ilyetén gyanúsításait visszautasítani. Tudomás szerint Biaritzban a­­kart a mexicói küldöttség Párisba érkezése után Na­poleon császárnál tisztelegni, hanem Drouyn de Lhuys figyelmezteté, hogy kimé­je ezen kerülést és időveszteséget, mert nagyon fontos dolog az, hogy a St.-Nazaire-ből i.kr. 15-kén elindulandó gőzössel visszamenjenek Mexicoba, és megvi­gyék az országnak a véglegesen nyert választ. A császár St. Cloudban fogadandja a küldöttsé­get, midőn Miramareből visszatér. A mexicoi küldöttség ma érkezett Bécsbe. A „Mem. diplomatique“ azt véli, hogy oct. 3-bián fog Miramareban elfogadtatni, s az „Europe“ el­lenében megjegyzi, hogy Ausztria császára ö Felsége elfogadandja a mexicoi küldöttséget. Egy levelet is közzé tesz a „Mem. dipl.“, melyet a mexicoi küldöttség elnökének Guttierez de Estrada urnak irt 1862-diki jan. 20-án megr Lavastida pueblai száműzött püspök, midőn Miksa főherczeg közelében tartózkodók a mira­­marei palotában. Ezen levélben lelkesedéssel magasztalja a neve ett püspök Miksa félig kitű­nő tulajdonait, s következő nyilatkozatát közli : „Ha én elmegyek Mexicoba, akkor örökre el fo­gok Európától válni és soha sem tekintek oda vissza többé ; ez borzasztó lesz , de nekem nem szokásom valamit félig tenni,gondolataimban nem fognak többé más érdekek forogni, s mindenkor úgy fogok cselekedni, mintha született mexicói volnék. Életem hites társa is így határozta el magát.“ — A „Mem. dipl.“ a „Wiener Abendp.“ ellennyilatkozatai daczára annál marad, hogy a bécsi ób­rio janeiro-i udvarok közt, az utóbbik ajánlata folytán alkudozások vannak folyamat­ban Lajos Viktor félig egybekelése iránt Iza­bella Krisztina II. dom Pedro legidősebb leányá­val, a­ki praesumtiv trónörököse, a u­i í­­ U­c Francziaország. Pár­is, sept. 27. (A pápa közimákat rendel a keresz­tyén világban Lengyelországért, Francziaországban már megkezd­ték; tüntetés Angolország ellen; a franczia tengerészet; a mexicoi kölcsön.) A pápa az egész katholikus vi­lág püspökeinek meghagyta, hogy közimá­kat tartassanak Lengyelország védasszonyához, a Boldogságos Szűzhöz. A párisi érsek már el­rendelte az „Invito sacro“ szerinti imákat. — Dupanloup az orleansi püspök pásztori körleve­let bocsátott ki a megyéjebeli papsághoz, mely­ben meghagyja, hogy Lengyelországért köz­imákat tartsanak. — Emlékezteti őket, hogy a pápa a tudvalevő kör­járatra vonatkozó meghívásában felhija a hiveket, imádkozza­nak a szerencsétlen Lengyelországért , mely mindenkor védbástyája volt a keresztyénség­­nek a hitetlenek berontásai ellen, és minden­kor hű maradt hitéhez s küldetéséhez. — „ Tudjátok — úgymond — közreműködő társaim , hogy mi ezen ünnepélyes nyilat­kozást nem azért vártuk el,miszerint Lengyelor­szágnak, ezen magaslelkű és szerencsétlen nem­zetnek helyt állítása iránti óhajtásunkat kifejez­zük.“ Azután egy öt hónap előtt kibocsátott pásztori levélre utalva így folytatja : „akkor mé­lyen el vala a mi lelkünk szomorodva, nem az­ért, hogy ezen hős nemzetet látszólag elhagyat­­tatva szemléltük, hanem a miatti félelemből, hogy ezen csodálatra méltó mozgalom elfajul­hatna, hogy a nemzeti és katholikus mozgalom demagóg forradalommá változhatnék. Azonban hála Istennek! ama félelem alaptalan volt; nem jövének el a félt keselyűk, csak sasokat lehete látnunk. Lengyelország tettel és szóval nyilvá­nosan elutasított magától minden gonosz szelle­met ; vérében, türelmében s az Istenben és az isteni igazságban vetett rendületlen bizalmában elfojta minden bűnös elemet. Minél jobban elter­jed a mozgalom az egyháztól elszakított tarto­mányokban, annál katholikusabbá válik az.“ Bordeauxban a „VI. Károly“ czimü opera adatásakor mindent ami angol, neveket, öltözete­ket kifütyült a közönség, s az Angolország elle­ni czélzatokat nagy riadallal megtapsolta. A hi­res „Jamais en France l’ Anglais ne régnera“ magán dalt többször kelle ismételni a roppant ki­törő zajjal kisérte a közönség ezen kardali sza­vakat : „sauvez votre patrie et votre liberté.“ Egyébiránt a tüntetések nem csupán Angolor­szág, hanem a franci­a kormány ellen is voltak irányozva. Ferdinánd portugálli király jelen volt az előadáson. (Ezen opera más hasonló kitörések miatt el volt egy ízben tiltva, s bir szerint most is eltiltatott.) — Cherburgban valamennyi angol tengerészeti kitűnő egyéniség egybe van gyűlve a franczia pánczélos hajóhad gyakorlatainak szemlélése végett, s egészen el vannak álmél­­kodva a franczia tengerészet előmenetelei felett, melyeket a tengeri hadviselet ezen uj ágában is tett. — A börzén bizonyosnak mondják, hogy Fould és Garantie előterjesztései következtében végre feltétlenül eláll­ott a k­ormány a mexikói kormány által kívánt kölcsön megadásától. Pária, sept. 28. (A Moniteur csik­ke a császár személyes fele­lősségéről a külpolitikában), mely már táviratilag érintve volt, szó szerint így szól : „A „La Presse“ hírlap több czikket közölt, melyekben egyedül a külügyminiszterre hárit­­tatik minden felelőség külpolitikánkért. Ama lap ugyanazon kárhoztatással illetvén az általános ügykezelést s az eljárási módokat, fél­reérti intézményeink szellemét. A mostani kor­­mányforma alatt az uralkodótól indul ki az ügy­kezelésnek irányt adó eszme. A miniszter csu­pán a végrehajtásért felelős. A „France“ ezen „Moniteur“-jegyzéknek meg­lehetősen hosszú vezérczikket szentel, ilyen fel­irattal : „A császár és miniszterei.“ Ezen czikk­­ből elég sok kedvetlenség szól, s következőleg fejeztetik be: „Mi úgy hisszük, hogy a „Mo­niteur“ jegyzékének nem czélja : azokat el­kedvetleníteni , a­kik, mint mi is, azt hi­szik, hogy a császárság megszűnt személyes uralkodás lenni, és hogy a császár bölcs előrelátással felfogta, miszerint dynastiájának megszilárdításához leg­jobb eszköz, ha a­ bölcs szabadság biztosítékai­val hozatik szoros összefüggésbe. Ugyan a „France“ közli a következő jegy­zéket is : „Valószínűnek mondják, hogy Wa­­lewszky londoni, nagy­­követté fog kinevez­tetni Gros báró helyeit, a­ki visszakiván­­kosik­ Franciaországba. Ha ezen hit meg­valósul, nagy megelégedéssel fog az a poli­tikai világban fogadtatni. A mostani körülmé­nyek közt nagyon alkalmas volna Walewskynek Londonban létele szorosabban összefűzni a ba­rátságos kötelékeket két nemzet között, melyek a polgárisodás elveinek , érdekeinek képviselői Európában!* A „France“ ezen jegyzéke azért mél­tó kiváló figyelemre, mert rendesen háborút szok­tak érteni napjainkban Francziaországban,midőn civiliaatióról beszélnek. Angolország, London, sept. 25. (A­z angol lapok támadása Russel­lord ellen.) Angol körökben aggódni kezdenek, hogy Francziaország a lengyelek javára kezdett dipl. hadjáratban szenvedett vereséget nem oly könnyedén veszi, mint angol barátja. Ez aggo­dalmat a „Times“ egy czikke mutatja, mely a t. k. ezeket mondja : Nehéz megmondani, a dipl. alkudozások a há­rom hatalom s az orosz czár között be vannak-e fejezve az idénre. Lehet még egy szót mondani, egy-egy csipes megjegyzést tenni,a vitának minda­mellett vége.Oroszország azt állítja,hogy Lengyel­­országot az 1815-diki szerződés megkötésekor a hódítás jogán bírta, s hogy ama jóindulatú szán­dék, melyet akkor Sándor czár nyilvánított, nem jo osítja föl Európát, hogy Oroszország bel­­ügyeibe avatkozzék. Ennyire jutott a dolog s ezek diplomatiai hadjáratunk borostyánál 1863-ban. Mi jó előre láttuk e helyzetet, mely esze­rint vesztett valamit keserűségéből. Oroszország megelégedve azzal, hogy megóvta magát tőlünk, lealázó toldalékot nem tesz kudarczunk mellé. Másként jár el Francziaországgal. Franczia­­országot kigunyolja azon következet,rímségeért, melylyel az 1815 i szerződést,mint Francziaország méltóságával és szellemével meg nem eg­ezét megtámadja, másrészt Lengyelország érdekében ugyanő szerződés föntartására törekszik. A ré­gibb sürgönyöket olvasva, lehetlen tagadni, hogy Francziaország a forradalom pártfogójául s az európai egyensúly föl­forgatójául van előtüntet­ve. Ez nem a védelem és metszegetés szava töb­bé, ezek fenyegető, kihivó szavak. Mindenki emlékezhetik, hogy Francziaország a krími had­járat végén a háború érdekei rovására meg akar­ta nyerni Oroszországot. Most látjuk csak vilá­gosan, mi eredménye van ez igyekezetnek. Bé­­kereményeinket inkább a franczia, mint az orosz kormány mérsékletére kell alapítanunk. A czél azonban el van érve, s Lengy­lország újabb hat hónapra a segély reménye nélkül azon hatalom önkényének van odavetve, mely ellen annyira vitézül b oly eredménytelenül harczol. Russel lordra, kit dán politikája miatt minden párt megítél, kire amerikai politikájáért a toryk haragszanak, az orosz-lengyel ügyben a lengye­leknek mind barátai, mind ellenségek neheztel­nek. A „Post,“ noha kormánypárti lap, száraz szavakban kimondja, hogy Russel lord oka az európai diplomatia szégyenletes és gyalázatos vereségének. Csupán Enfant terrible-nek tartja e, vagy jó államférfimnak, ki az európai béke fön­­tartásáért gáncsot vetett Napóleonnak, egyre megy; a lengyelek iránti rokonszenvének va­lódiságában nem kételkedik. Míg a kormá­nyok jegyzékeket írtak — mondja „Post“ — természetesen az a kérdés támadt: mi lesz a kö­vetkezmény, ha a hatalmak dicséretes öröködé­­se meghiúsul. Ha válasz nélkül marad a kérdés, ez nem sokat árt vala, de világos, hogy míg az alkudozások függőben voltak, a válasz hasztalan leendett.Mielőtt a dipl. interventio megkezdetnék, semmi sem szükségesebb, mint ha a részvevők megelőzőleg e kérdést intézik egy­máshoz , de a alkudozások közepette tenni e kérdést s a feleletet is megadni rá, gyöngéden szólva, legalább is poli­­tikátlanság. Szerencsétlenségre, az angol külál­­lamtitkár másként gondolkodott. Az alkudo­zások kellő közepén anélkül, hogy valaki kér­dezte volna, minden részvevővel tudatta, hogy Angolország a dipl. interventión túl semmi esetre nem menend. A franczia és osztrák kormányok ezt nem tevék, a britt külügyér elpártolása azon­ban tetemesen gyöngítette a hatalmak előbbi erős állását. A diplomatia ezen kudarcra egyúttal tanulsággal járó. Lengyelország jogosan pana­szolhatja,hogy barátai épen oly kegyetlenül bán­nak vele, mint ellenségei; szenvedései óriásiak, s minden türelmére szüksége lesz, hogy azokat elviselhesse. London, sept. 26. (L­a­p­v­é­l­e­m­é­n­y­e­k.) Ha némely párisi lap a lengyel nemzeti kor­mány manifeetumának a „Moniteurben“ megje­lenését nem tartja nagy horderejűnek, az angol lapok meg ezen lapnyilatkozatot nem vélik fon­tosnak. A lengyelekkel rokonszenvező lapok re­ményei ismét valamivel vérmesebbek. A „Times“ ezek közé nem tartozik, mégis fontosságot tulajdonít a „Moniteur“ közleményének. Mai vezércikkét is azzal kezdi, hogy a lengyel nem­zeti kormány kétségbevonhatlanul annyira bizo­nyosan uralkodik, mint a konfoederált kormány Amerikában. Most meghatalmazott ügynökei van­nak s di pl. sürgönyeit a többi törvényes ha­talmakéival egyenlően közük és figyelembe ajánlják. A „Moniteur“ így tesz, s a lengyel kormány sürgönye Czartoryskihez helyet foglal a lengyel kérdés fölött váltott okmányok között. Tartalmát nem mondja politikusnak a Citylap. „A lengyelek — úgymond — úgy bánnak el javaslatainkkal, mint az oroszok. Elismerik el­veiket, de tagadják alkalmazhatóságukat. Ha a külföld támogatására számítanak , követniük kellene a külföld tanácsát. Európa rokonszenve meghal, s a három hatalom keze meg van köt­ve, mihelyt a lengyel követeléseknek sem mér­téke, sem határa. Más lapok minden régi lengyel földet a len­gyeleknek adnak papíron; de egyik sem elég bá­tor, hogy az angolok anyagi segítségé­el kecseg­tesse a len­yeleket. Az oroszokat fenyegetik Na­póleonnal s ezt, ha a szabadítás müvétől vissza­­ijed, a francziák haragjával. A „Spectator“ egy hosszabb czikkét igy végzi: „Napoleon nem irt alá föltételeket, midőn egy decemberi éjen a franczia trónt elfoglalta; de egy föltitet nem szabad nem teljesitnie. Minden előjoga daczára nem szabad a sárban hurczolnia Francziaország lobogóját. Az angol hidegség, és az osztrák mulasz­tás mentségül szolgálhatnak egy időre, de ha Lengyelország mégis elvesz, a dynastia Fran­cziaország szemében elveszti létének egyedüli okát. Nem azért áldozta föl Francziaország szó­lás­szabadságát odahaza, hogy a külföldön sü­­­lyedjen. A „Post“ átalánosan mond valamit azon vala­miről, mit az európai hatalmaknak tenniök kellene, hogy az oroszok kegyetlenkedéseit, kik az európai nép nevét sem érdemlik meg többé, némileg megzabolásszák. Bizonyosan a fölkelés elismerését és a dipl. viszony megszakasztását gondolja; e két rendszabályt „Daily News“ s a vele tartó lapok rég ajánlják. A „Post“ mai czikke az orosz­ok vak és dühös boszuját kárhoz­tatja, melyet a Berg elleni merény miatt annyi ár­tatlanon vesznek. „Post“ azt mondja : a Berg úgy látszik, Nabu Kodonozor elvei szerint kor­mányoz. „Saturday­ Rewiew“ a lengyel mozgalom ked­vező esélyeiről ír. „Ha a fölkelés­! —• úgymond — a télen el nem nyomják, bírni fogja az euró­pai kormányok hallgatag elismerését s az európai nemzetek rokonszenvét s egy váratlan győzelem hadviselőiéiül elismertetésüket eredményezheti, ez lenne első lépés független nemzetül elisme­résükhöz. Porosz politikai változás eltávolíthatja a nagyhatalmak beavatkozásának jelen gátjait Oroszország maga nem akarja Lengyelen szag­­hözi jogát a bécsi szerződésekre alapítani, mert Francziaországhoz intézett jegyzékében a hódí­tás jogára hivatkozik. — Nagyon jól v­an ! Ez­zel tehát a bécsi szerződés a varsói herczegségre nem vonatkozik. Vagy azt akarták mondani, hogy csupán a lengyeleknek alkotmányt ígérő pontok nem bírnak kötelező erővel ? Oroszor­szág birtokjoga ma mint 1815-ben csupán a ka­tonai megszálláson alapszik. Ha a fölkelőknek sikerül csak egy időre is kiűzni az oroszokat, ezek államjogi szempontból támadókul lesznek tekintendők. Esti p­o­l­t­a, Bécs,sept. 29. (Erdélyi ügy.) A „P. Ltd.“-nak írják: „A kir. leirat, melyben az er­délyi gyűlés a Reichsrathválasztásra felhivatik, tegnap Szebenbe küldetett. Bizonyos, hogy a felterjesztett első törvényjavaslat (a románok inarticulatiojáról) még nem szentesíttetett. Az érintett törvényjavaslat jelenleg a­z „államta­­n­á­c­s“-ban van. Sőt azt mondják, hogy e tör­vényjavaslat jelen alakjában alig lesz legfelsőbb szentesítés alá terjeszthető.“ B­é­c­s , sept. 29. (Hétfőre fontos kor­mányi nyilatkozatok várhatók.) A Reichsrath követházának mai ülésében az elnök inditványozá, hogy a bizottmányok munkálatai­kat, összefüggésbe hozhassák, s különösen pe­dig oly politikai okok miatt, melyek az erdélyi viszonyokra vonatkoznak, a legközelebbi ülés hétfőn, október 5-én tartassék. Ez ellenében Taschek, a budget bizottmány ne­vében kívánja, hogy a legközelebbi ülés csü­törtökön okt. 1-én tartassék. Erre Schmerling államminiszter így nyi­latkozott : „Sürgetőleg kérem a házat, hogy fogadná el a­z elnök indítványát. ” Részemről csak a kormány legsürgetőbb óhajtását feje­zem ki, minthogy hétfőn már azon helyzetben leszünk, hogy azon lépésekről, melyek a kormány részéről az alkot­mány lehető leg leggyorsabb va­lósítására tétettek, körülményes közleményt adhatunk , s ezen törekvésünk épen azáltal lénképes hátrányokat szenvedne, ha a pénzügyi tárgyalások, még a hét folytán napi­rendre tűzetnének.“ — Ezen előadásra a pénz­ügyi vita megkezdése végett, a legközelebbi ülés o.*. 5-re tűzetett ki. (P. Ll.) Bécs,sept.29.(A mexicói küldöttség) ma reggel érkezett ide, s holnap tovább utazik Triestbe. A küldöttség nem tett lépéseket, hogy a császári kormány által hivatalosan fogadtas­sék, noha Don Guttierez de Estrada előbbi bé­csi látogatásaiban sok jó barátot szerzett magá­nak, kik kedvesen emlékeznek felőle. Becs, sept. 29. (Mégis való az orosz fenyegetés.) A „Neueste Nachrichten“ mely tegnap Oroszország fenyegetésének hírét hozta s e miatt az „Ost. Zig“ által megdorgáltatokt, ugyane tárgyban ma a következőket mondja: „A helybeli lapok nagyobb része reprodukálja a tegnapi számunk élén hozott hírünket Oroszor­szág fenyegetéséről, hogy hadsereget küld Ga­­licziába, ha Ausztria tovább is a nyugati hatal­makkal tartana. A fenyegetést velünk egyetér­tőig a többi lap is kellőleg méltányolta, miután az akár komoly, akár nem, mindenesetre jel­lemző a helyzetre nézve. Csak a „Const. Ost. Ztg“ érzi följogosítva magát, hogy ismert­­­ene­­tes oktatói hangon szóljon nekünk is ez­úttal; egyszer mindenkorra kikérjük ez oktatói han­got collegánktól. Tegnapi hírünket egyébiránt azzal toldhatjuk meg, hogy a mai nap folytában itteni jól értesült körök berlini tudósításunkhoz hasonló hírt vettek, mely szerint nem lehet többé kétség, hogy ama fenyegetés a magasabb orosz köröknek jelszava e pillanatban. Berli­n, sept. 28. (A közelgő válasz­tások eredményére vonatkozólag) az ország minden részéből kedvező tudósítások érkeznek a haladási párt középponti bizottmá­nyához. Az újra megválasztás átalános szabál­­­lyá lett. Wincke és Simson újra megvá­lasztása kétséges valamint a két Reichens­­p­e­r­g­e­r­é is, kikkel a haladó párt jelöltei állít­tatnak szembe. Itt se­ nagyobban élőkre állít­tatnak a választási mozgalmak s fényes tün­tetésről beszélnek , mely a választások elke­rülését követni fogná. Éleslátásu politikusok azt hiszik, hogy ez a képviselő­ház hat hétig se fog gyülésezni. —­­Az adómegtagadáa mindjárt az első olya­­tén eljárás lehetne, amit a kormány és ház közti még meg nem oldott összeütközés előidézhet. S vannak ezt gyanítta a jelek­. Reitenbach földbirtokos megtagadta az államadó fizetését, a tartomány kormánybiztosához intézett éles le­vélben indokolván megtagadását. L­ehez még ba­rátait egy körlevélben értesíti arról, hogy az adó megtagadása következtben executiót kapott, s addig fogja azt magánál tartani, mig az egész ország megtudja, hogy ő nem akart adót fizetni a budget-telen kormánynak. A franczia határszélről, sept. 27. (Czáfolatok és viszont­­állítások.) Az orosz válasz megérkezte óta sok hamis hír kering. E között első, hogy Drouyn de Lhuys­ur semmit sem tudott volna a lengyel nemzeti kor­mány nyilatkozatának közzétételéről a „Moni­teur“-ben. Sőt épen a külügyminiszter kérte a császárt engedné meg a közlést, mire azon választ nyerte : „tegyen ön , a­mit akar.“ — A közlés hatása a börzére nézve a csá­szárt kellemetlenül érinté. Az sem igaz, hogy Oroszország, követének visszahívásáról gondol­kodik. A császár örömest tenne valamit, de tud­ja, hogy Austria és Anglia nem­ akarják a hábo­rút, s így enged a szükségnek. Francziaország­­ban most a papság buzog leginkább a lengyelek mellett; minden templomban a szerencsétlen nemzet sorsáról szónokolnak. Ez épen akkor tör­ténik, a­midőn Francziaország az olasz kérdés­ben a pápát szorongatni készül. A császár meg­ígérte Victor Emanuelnek, hogy I. Ferenc* még ez évben elhagyandja Rómát. Napoleon herczeg utazása Londonba,­nem­ bir­ politikai je­lentőséggel. Pária, sept. 27. (A „Press­e“ a „Moni­teur” ellen . Írásbeli megintés k­ö­­vetkezhetik a dologból.) Girardin a „Presserben nem nyugszik meg a „Moniteur“ jegyzékében. Felhozza, hogy nem a császár esz­méit, hanem azok kiviteli módját rászalta. 1880 óta megszokta a monarcha személyét, mint ezt az akkori charta kívánta, tisztelni, habár most az alkotmány szerint maga a császár felelős. De ha egy miniszter több meghiúsult kísérletet, mint eredményt mutat fel, ha az országban nem bír tekintél­lyel, akkor felváltása, Francziaor­szágban, a­hol annyi államférfi, szónok s hadvezér van, épen nem jár nehézséggel. A monarchákkal nem így áll a dolog, a­mint ezt Görögországban láttuk. A monarcha és a nemzet jó híre ugyan­azonos. Valamely értéktelen monarcha által kor­mányzott ország azonnal elveszti tekintélyét. Azért használjuk fel a minisztert, de nem az uralkodót.A„Presse“ maga is jelenti, hogy előbb írásbeli megintést akartak neki adni, de meg­elégedtek a „Moniteur“-jegyzék­kel. Jelen czik­­kéért azonban ezt sem kerüli el. Táviratok. Nagy Szeben, sept. 29. A mai tar­­tományülésben a három országos nyelv hivatalos használatára vonatkozó tör­vényjavaslat harmadszor olvastatott és elfogadtatott. Koppenhága, sept. 28. A kabinet­elnök ma megnyitotta az országgyűlést. A trónbeszéd egy alkotmányi előterjeszt­­vényt jelent be, a dán királyság és Schles­wig közös ügyeit illetőleg. Ha nem teljesednék a remény, hogy a szövetséggel békésen lehetene kiegyez­kedni, akkor ez bizonyítéka volna annak, hogy nem a német herczegségek szövet­­ségszerű jogai, hanem a dán állam füg­getlensége elleni tervek forognak fenn. Szilárdul el vagyunk határozva e függet­lenséget minden támadás ellen megvéde­ni, s meg vagyunk győződve, hogy e te­kintetben nem fogunk egyedül állani. Bern, sept. 22. Hitelbankot állítnak itt 60 milliónyi angol és franczia tőkék­kel. Az igazgatást az újévkor a szövetségi tanácsból kilépő Stempfli veszi át. Rész­vényesek Gladstone és Morny. Turin, sept. 29. Ma érkezett lissaboni tudósítások szerint Mária Pia portugáli királyné tegnap este szerencsésen hercze­­get szült. U­j Y­o­r­k, sept. 19. Meade tábornok hadserege előnyomul. A Rapidan folyó­­nál csata várható, hasonlag egy Tennes­seeben Rosenkranz és Bragg tábornokok közöt. Erősitik, hogy Lee tábornok ereje a Tennesseebe intézett csapatküldés által megcsökkent. Az unionisták Orleansból Texasba nyomulnak. Charleston, sept. 15. Gilmore tá­bornok a Gregg-erődből lövell Moultrie­­erődött. Uj-York, sept. 19. Gilmore tbnok Sumteren és Cumming-Pointen ütegeket állít Charleston lövetésére. A Rozenkranz tbnok felőli kedvezőtlen hírek miatt az arany ágrója 35-re a váltóárfolyam 48Va­ré rúgott. A „Hon“ magán távsürgönye. N.-Szeben, sept. 30. A mai napiren­­den az állam-alaptörvények beczikkelye­­zése iránti törvényjavaslat volt. Mindkét diploma mind a három országos nyelven fölolvastatott. A beczikkelyezési törvény,­javaslat a ház éljenzései mellett egyhan­gúlag elfogadtatott. Köln, sept. 80. A mai „Köln. Zig“ a lengyel nemzeti kormánynak decretumát hozza, melynek értelmében Mieroszlaw­szky a lengyel hadsereg tábornokává és szervezőjévé nevezték ki. Var­só, sept. 30. Ma reggel 5. nyil­vános helyen lengyel, csendőrök lövettek agyon. U­­jdonságo­k, Pest, sept. 30. %Azon császári leirat, melyben az erdélyi országgyűlésnek meghagyatik, hogy ha­ladék nélkül küldjön követeket a birodalmi ta­nácsba, — a „G. Corr.“ szerint — "ept. 28-kán indíttatott el Bécsből Szebenbe. % Ausztria német ko> rissá-

Next