A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-14 / 234. szám
PEST, OCTOBER 13. Politikai szemle, Pest, oct. 13. (II.) A politikai helyzet nem változott tegnap óta, az folyvást komor jellemű. Béke- és háborúhírek egymást váltják, meg kell azonban jegyeznünk, hogy ma az utóbbiak bírnak túlsullyal. A franczia kormány, mint látszik, erélyesen folytatja az alkudozásokat mind Lodonnal mind Béccsel. III. Napóleon császár bizonyítékkal akar az összeülendő kamarák elé állni, hogy Francziaország nem Lajos Fülöp Francziaországa többé. Tegnap érintettük, hogy a franczia kormány nem akar megállapodni a jogvesztés kimondásánál Oroszországra nézve, mi nem egyéb volna ismét erőtelen fenyegetőzésnél, tovább akar menni, arra bírván a szövetséges hatalmakat, hogy kötelezzék magukat fegyvererővel érvényt szerezni a közös nyilatkozatnak, ha Oroszország tovább is hajthatlan maradna. A franczia kormány ily szándékáról tudósít „Köln. Zig“ levelezője is a franczia határról (lásd „Esti posta“ rovatunkat.) Mai hírek szerint az angol kormány valóban közeledik Francziaországhoz, ennek harczisis törekvéseinek támogatása végett. Azt állítják, hogy Ausztria sem oly mereven tartaná magát az indítványozott jogvesztési nyilatkozat iránt, mint eddig. Ami Angolország közeledését illeti, ez megerősíttetik a Russell eshetőleges lemondásáról érkező hírek által,melyek London első bankházaiban keringenek. Ha ezen hír megvalósul , világos jele a londoni és párisi kabinetek közti egyetértésnek. A két kabinet közti egyetértésre nézve megjegyzést érdemlő jel az is, hogy a „Times“ és „Daily News“ a jogvesztés kimondása mellett nyilatkoznak. A „Times“, miután előadta az 1815-diki szerződések eredetét, amelyeket Európa mint gátat tekintett a democratia és Francziaország nagyravágyása ellen, constatálja azoknak Oroszország részéről történt megsértését és eltörültetéseket indítványozza. „Mi nem gyakoroltunk befolyást azok megsemmisítésére — mond a „Times,“ — miután azonban mások teljesítik azt , a kész munkát elfogadjuk. Az európai nemzetek alkalmasabb biztosítékokat találhatnak függetlenségökre nézve, mint azon gyűlöletesekké vált szerződések.“ A »Daily News“ még tovább megy. E lap nem hiszi, hogy a hatalmak belenyugodnának Oroszország azon nyilatkozatába, mely szerint, a „fegyver jogánál fogva bírja Lengyelországot“ következőleg követeli, hogy a lengyelek háború folytató felül ismertessenek el. „Ezen elismerés — tekintve a tél közeledését— élet vagy halál kérdése rájuk nézve.“ — Ausztria magatartására nézve jellemző tényül hozhatjuk föl, hogy bécsi hírek szerint a lengyel fölkelők ügynöke már elfogadtatik Rechberg gróf irodájában, sőt Ausztria hajlandónak látszanék Lengyelország visszaállítására egy osztrák főherczeg alatt, ha ebbe Francziaország is beleegyezik. (Lásd „Esti posta“ rovatunkat.) De mindezen hírek és nyilatkozatok, melyeket Angolország és Ausztria lengyelországi politikájára vonatkozólag felhozunk, nem bírnak még a teljes hitelesség jellegével: határozott tényekre volna szükségünk minden irányban, hogy következtethessünk a jövő fejleményekre. Annyi azonban mindenesetre tény, hogy a háborúhírek ma túlnyomók, s mint Páriából írják még Budberg is válságosnak tekinti a helyzetet. Már Moldva-Oláhországnak orosz vagy osztrák részről leendő megszállásáról is beszélnek. (Lásd „Esti posta“ rovatunkat.) Végül a lehetséges békés fordulat egyetlen jelét is registrálnunk kell. Ez azon hir, mely szerint megpendült volna azon eszme, hogy jó volna most a congressus tartását indítványozni. Pár nap előtt olvastuk, hogy ezen eszme pengettetik a francziák császárának környezetében. Akkor annak kevés fontosságot tulajdonítottunk ; most azonban, miután az „Ostd. Post“ egy hosszú vezérczikket szentel annak, figyelmünket érdemli. Az „Ostd. Post“, mint kisegítő módot ajánlja Ausztriára nézve a congressust, melynek feladata lenne kimondani: meg sértette-e Oroszország az 1815-ki szerződéseket Lengyelországot illetőleg. Az idézett lap azt sürgeti, hogy Ausztria indítványozza a congressust, mely ha kimondaná is a jogvesztést, s ebből háború keletkezik, Ausztria nem lesz csupán Francziaországra utalva , végrehajtó hatalom lesz Európa előtt, amelynek megfelelő segédeszközökről kell gondoskodnia számára, s a béke ennek auspiciuma alatt jöne létre. Ausztria több évig irtózott a congressustól; félelme alapos volt, mert elszigetelten állott; most, barátságos viszonyban állván a hatalmak nagy részével, nem tarthat a veszélytől. Az Ausztriától eredő javaslat elfogadtatnék mind Angol- mind Francziaország által. A congressus felvilágositná a helyzetet, a határozatokat biztositná s kedvező esetben még a háborút is kikerülhetővé tenné. „így ir az „0. D. P.“ Majd meglátjuk, váljon az általa fölelevenitett franczia eszme felkaroltatik-e az osztrák külügyminisztérium által. Erdélyi ügyek. Országgyűlési levelek, xxxu. N.-Szebon, oct. 9. Az itteni tartománygyülés megmutatni akarta, hogy a törvényhozásnak önálló tényezője, s mint ilyen nem veti magát rögtön és megfontolás nélkül alá a másik törvényhozási factor kezdeményezésének ; e tekintetből a közelebb leérkezett s elvileg ugyanazon egy ülésben azonnal elfogadott két leirat átvizsgálására bizottmányok neveztetvén ki a román nemzet beczikkelyezéséről szóló és módosítva visszaérkezett I. propositió megfontolására 3 — a birodalmi tanácsba leendő követküldést megrendelő leirat áttekintésére s e feletti véleményzésre 6 napi határidő tűzetett ki. Itt csak az tűnt fel, miért utasittatik az I. kir. előterjesztés bizottmányhoz, mikor a románok készek voltak azt felsőbb helyről leérkezett módosított alakjában vita nélkül elfogadni, így a kir. tanácsba küldendő követek választására is a legtürelmetlenebb készség nyilvánult minden oldalról. Nagy és fontos okok bírhatták rá az illetőket a halogatásra, azt azonban bizton állíthatjuk, miszerint tévedés volna föltenni, mintha kormánykörökben az utóbbi kir. leirat felkiáltással elfogadását reméltették s ebbeli várakozásukban csalódás következtében kénytelen lett volna az államminiszter úr előbbi szándékától elállva, a költségvetést, az erdélyi szász és román birodalmi tanácsosokat be nem várva, tárgyalás alá bocsátani. Magas kormányhivatalnokok indítványozták itt e gyűlésben a 3 és 6 napi határidőt, mit bizonyára nem tesznek, ha a felsőbb akarat másfelé irányult volna. Nem tévedünk tehát, ha azt állítjuk, hogy a székelyföld egy részében meglepő gyorsasággal elrendelt 3-dik választás eredményére való várakozás volt oka az említett elhalasztásnak, ugyanis, ha e választások jól sikerülnek, azaz, ha oly követek kerülnek ki, kik e tart.gyűlésbe belépni hajlandók, s e végett még a birodalmi tanácsosok megválasztása előtt beérkeznek, abban a kellemes helyzetbe lesz a „római császárinál székelő gyülekezet, hogy székely Reichsrathokat is küldhet a Schottenthor előtti palotába. A közben a 3 és 6 nap letelt, az idő elhaladt ; nem maradt tehát egyéb hátra, mint az eddigi erőkkel bevégezni a nagy munkát. Volt ugyan szó tegnap is, ma is a székelyföldről érkezett kedvező hírekről, mindezek azonban alkalmasint nem valósultak, mert a gyűlés ismét gyorsított lépésekkel halad előre. A nevezett két kir. leirat tárgyalása három ülés alatt mind a három olvasáson, átalános és részletes vitán keresztül ment s változatlan elfogadtatott, igen helyesen jegyezte meg e szerint Puskariu úr, miszerint „24 óra is veszteség, és hogy nem kellene p akkor vonakodni az arának midőn már templomba viszik, de hisz a szende szeméremnek is megvannak jogai, igényei, melyek tekintetbe vételt követelnek. Ily szempontból kell felfognunk három magas állású férfiúnak a sept. 7-iki ülésben Dr. Ratiunak felelőleg tett azon nyilatkozatát is, miszerint a privilégiumok, pátensek és mindennemű rendeletek azért maradtak ki az első t.-javaslat 6-dik §-sából, „mert az 1791: 8. tczikk értelmében úgy sincs törvényes érvényük, és mert az erdélyi közjog alapelve azt tartja, hogy ilyen rendeletek csak akkor érvényesek, ha a hazai törvényekkel nem ellenkeznek.“ Ily szempontból kell felfognunk — mondjuk — különben azt, mint ügyvédeknek, tudomásul kellene vennünk, mint politikusok pedig azt kérdezhetnők, hogy hát . . ., de nem kérdünk semmit, hanem átmegyünk Ranicher úr egy más nyilatkozatára, mely fonák történelmi tanulmányra mutat. Mondott képviselő úr ugyanis fölemlíti, miszerint abban korántsem lát sérelmet az alkotmányosságra nézve, ha az erdélyi országgyűlés követeket küld a Reichsrathba, még mielőtt e részben a maga rendén hozandó törvény beczikkelyezve nem lesz, hiszen a pragmatica sanctio 22 — a lipóti hitlevél 101 év múlva czikkelyeztettek be, és mégis tiszteletben és érvényben állottak. Az elsőre nézve ezúttal adósak maradunk a felelettel, a másodikat illetőleg utasítjuk szólót az 1791 : II. törv.czikkre, melyből könnyű leend meggyőződnie, hogy a Lipót hitlevelének beczikkelyezése addig nem volt szokásban, hogy ennek minden trónralépés alkalmávali megújítását e t. ez. rendeli el először s hogy ezt II. József 10 évi absolut kormánya tette szükségessé. És igy mellőzzük a feleletet is, melylyel Zimmermann urnak tartoznánk a reeriminátiók azon halmazáért, melylyel a gyűlést ismét megörvendeztette és hangos kitörésekre ragadta. Nem szeretnék egyenetlen fegyverekkel küzdeni s csak azt jegyezzük meg, miszerint az a Magyarhon és annak erdélyi részei közt újonnan feltalált „personalis unió“ a „Donau Zeitungéból kölcsönzött sophismákkal aligha bebizonyítható. De annál inkább meg kell érintenünk brassói követ Schnell beszédét ki ismét rámutatott az üres padokra és ezzel ellentétben czimzetes püspök Fogarasi újabb érthetlen szónoklatát. Megemlítésre méltónak tartjuk még azt is, hogy kolozs megyei román képviselő Vajda László, ki oly melegen felszólalt volt a birodalmi tanácsosok azonnali választása ellen, az utóbbi ülésekben nem volt jelen, holott több napokkal ezelőtt már tudva volt, hogy hosszabb beszédre készül. Még hátra van Schuler Mihály felkiáltása, mellyel a gyűlést a birodalmi tanácsosok sürgető választására buzdítni kívánta, mondván : „ha a gyűlés megteszi e lépést, legalább el lesz döntve, hogy se nem 1848, se nem 1861., hanem 1863 sőt még azt is el lehet mondani, hogy alea jacta est és még a Rubicon is át lesz lépve.“ Bocsánat, csaknem feledtük Lászlóffy ur t. javaslatát, melyet az örmény nemzetnek ötödik nemzetté — s az örmény cath. vallásnak hetedikké leendő beczikkelyezése iránt beadott, és a mely a mai ülésben lön előterjesztve ; kir. hivatalos ur, — ha jól emlékszünk — első beszédében fentartotta volt magának,hogy egy ily t. javaslatot előterjeszthessen maga idejében, t. i., ha erre nemzetétől megbízatást nyerne. E föllépése tehát azt jelentené, hogy ama megbízás megérkezett, mindazonáltal szabadjon kétkednünk, mintha L. úr az örmény nemzet közérzületének, óhajtásának hivatott tolmácsaként léphetne fel, s hogy egyátalában az ily ódon beczikkelyezés kedves adomány lehetne az alkotmányos gondolkozásu örmény hazafiak előtt. Az érd. tartományi gyűlés XLXI ülése. (Folytatása és vége.) NI.Szeben, cet. 8. Brande Lemény elősorolja azon anyagi érdekeket, melyek a birodalmi tanácsba menetelt szerinte szükségessé teszik, valamint azon adónemeket is, melyektől Erdély az ottani közreműködés utján, ismét szerinte, szabadulni képes. Minek folytán sürgeti a bizottmányi javaslat egyetemes elfogadását, a birodalmi tanácsosok megválasztását és felküldését, hogy legyenek, kik az ott tanácskozó nagy férfiakat Erdély állapotról felvilágosítsák, és bajainak könnyebbülését ért öljék. Ő részéről a bizottm. javaslat azonnali elfogadásában sem elsietést, sem praejudiciumot nem lát arra nézve, hogy a miatt az erdélyi törvényhozás e tárgy felett maga idejében végleges törvényt ne hozhatna. Azt sem hiszi Schnell úrral, mintha magában a birodalmi tanácsban lenne egy párt, mely ellenezné, hogy Erdély már most követeket küldjön a reichsrathba, sőt azt hiszi, hogy ott az erdélyi követek szívesen látott vendégek lesznek. Mi több, azt is hiszi szóló, hogy az erdélyi tartományi gyűlés e lépése oly hatásos példa leene Magyar- és Horvátországra nézve, melynek készséges követése folytán az öszbirodalom teljes consolidatióját várhatni. Wittstock a bizottmányi javaslat ellen van, habár a birodalmi tanácsosoknak ez országgyűlésbeli megválasztását kívánja, miután az iránti készség elvileg többször kimondatott. Észrevételei a k. leirat két pontjára vonatkoznak: 1) a kir. tanácsosok választási módja, s 2) az ez iránti felhívás alakjára. — A kir. leiratban euphemisticus módon „ajánlott“ választási módot, mivel az ügy fontos és sürgető, és mivel a nemzetiségi majoritás érdekeit ép úgy biztosítja, mint a minoritásét, magáévá teszi, habár a 4-ifc propositiobn kellett voolna ez intézkedésnek eldöntetnie. — De mi a kir. leiratban a birodalmi tanácsosok választásárai felhívás alakját illeti, arra nézve az alkotmányosság — és főleg a birodalmi alkotmányhoz ragaszkodásától ösztönöztetve érzi magát annak kijelentésére, hogy az alak, melyben az említett kérdés az országgyűlés elé terjesztetett, az alkotmányos alakok elhanyagolását, de sőt megsértését foglalja magában. Kívánja, hogy a birodalmi követek küldése most, valamint jövőben, alkotmányos úton létrejött törvény alapján történjék. De a kormány e tárgyban törvényjavaslat helyett kir. leiratban foglalt felszólítást, úgyszólva meghagyást intézett az országgyűléshez.— A kormány ezen eljárása indokolhatlan. De a bizottmány sem hozott oly módozatot javaslatba, mely által az alkotmányos formák megsértése helyre üttetnék, hanem minden indt>kozás nélkül és feltétlenül a kir. leirat tartalmának határozattá emeltetését s a birodalmi tanácsosok azonnali megválasztását ajánlja. Ily eljárás által az országgyűlés csak jóváhagyná az alkotmányos formák megsértését, s oly előzményt nyújtana, mely az országgyűlés minden eddigi eredményét kérdésbe hozhatná. Szóló azért Obert indítványához csatlakozik, mely igen keveset mond ugyan, de amelyből legalább mégis látható, hogy ez országgyűlés oly törvényhozási factor, melynek más hivatása van, mint engedelmeskedni. Obert indítványába azonban még e tételt is fel kívánja vétetni: „hogy ez országgyűlés a követett módban alkotmányos jogainak csorbítását ismeri fel“ stb. — Schneider azon nézete ellenében, hogy nem szükséges az alkotmányos formákra oly nagy súlyt fektetni, idézi Schmidt Konrádnak a 4 ik ülésben mondott szavait: „Ha alkotmányos jogok gyakorlásában az alakra súlyt nem fektetünk, akkor ez által csakhamar a lényeget is elvesztjük.“ (Bravo!) Obert. Magáévá teszi Wittstock módosítványát. Schuller Mihálynak nincsenek a formát illetőleg aggodalmai, csak a törvényhozás két factora megegyezzék; itt pedig ezen eset fordul elő. Az által, hogy az országgyűlés a reichsratok választásának formáját önként és nem azért, mert ajánlva van, elfogadja, nem praejudikál az országgyűlés a jövőnek. Nem lát a dologban elhamarkodást, mert hiszen arról 1861. február 26-ka óta eleget lehetett gondolkodni. Az ő küldői (Segesvár) kézművesek és nem várhatnak a segély után, melyet csak a reichsrath nyújthat, tehát sietni kell bele. Fölemlíti a különbféle, főleg a fő és személyes adó súlyos voltát, a katonáskodás által különösen az iparosokra háramló terhet, kik a 8 évi szolgálatidő alatt elvonatnak taulmányaiktól, mesterségüktől s mire visszatérnek, elfeledik azt, nem úgy mint a földmivelő, a ki ekkor még ügyesebben tudja forgatni a kapi kaszát, mint azelőtt. A mostani rendszer — úgymond — gyűlölettel tölti el a pórt s iparost a diákok, és így jövendőbeli tanítói, papjai, hivatalnokai irányában, amin szintén kell segíteni. A vasút is életkérdés, mert az üzlet, kereskedés a közlekedési eszközök hiánya miatt pang. Hivatkozik Segesvárra, hol 1853 ban mintegy negyedfélszáz ft értékű vásznat szőttek a takácsok, mig most minden szövőszék vesztegl, mert nincs munka. De még egy oknál fogva látja szükségesnek a reichsrathbani képviseltetést, azért t. i., hogy az örökös ingadozásnak vége szakittassék a a közönség valahára tudja, hányadán van. Eddig“ — úgymond — tettünk ugyan lépéseket, de ezek csak a papiron vannak, ám ha a reichsrathban leszünk, el lesz döntve, 48 vagy 1860-e ? s nemcsak azt mondhatjuk, miszerint alea jacta est, hanem azt is, hogy a Rubicont átléptük. Pártolja a bizottmány munkálatát, de Obertét is, amennyiben ez amazt nem csonkítja. Binder Mihály (előadó) figyelmezteti a házat, hogy Obert indítványának tárgyalása akkor lesz helyén, midőn az ezen ügyben (f Felségéhez intézendő fölterjesztés fog megállapíttatni, miután az ennek szövegére vonatkozik. Fogarasy (kir. hiv.) Méltóságon elnök úr! Nem szükség mondanom valamit a szőnyegen levő tárgy fontosságáról, sem pedig helyzetem nehézségéről. Elhiszem, hogy ennek érzetétől mindnyájan át vagyunk hatva és hogy e pillanatot nem csak Erdélyre, hanem a magyar szt korona alatt lévő országokra nézve is igen fontosnak kell tartanunk. Éleitől fogva az volt elve cselekedeteimnek, hogy ha valamely ügyben részvétre, akár papi hivatásomnál fogva, akár országos állásomnál fogva meghívattam, nem az elzárkózásban kerestem menedéket, hanem őszintén nyilvánítottam ki érzéseimet. Ez az elv vezérlett engem e képviselő testületbe is, és azért a jelen tárgyról szintén a békesség és egyetértés hangján, mely csak egyedül lehet jótékony, mondom el azt, amit érzek és vélek. Azon elvek, azon politikai nézet és fogalmak után, melyeket e képviselő testület augustus 2 diki legalázatosabb válaszfeliratában, jelesen annak 7, 8, 9, 37, 38, 39 ik pontjaiban lefektetett, nem lehet kétséges többé az, hogy e magas ház a legf. kir. leiratban foglalt fölhívást épen azon készséggel fogadja, a mely készséggel az oct. 20-ki diploma és február 26 ki nyilt parancs beczikkelyezését teljesíté, és valóban maga a kegyelmes fölhívás is ezen készségre alapítja kívánatának biztos eredményét. Én tehát tudom azt, hogy ezen magas ház előbbi tetteivel s lépésével engugiozva van arra nézve, hogy a most ülésező birodalmi tanácsba követeket küldjön s én nem is azért szólok, hogy ezen tényt kérdésbe vegyem, én tudom és érzem is állásomat, hogy amit egyszer ezen magas ház elhatározott, azt én is tartozom tisztelni. De uraim, van még ezen főkérdés mellett mellékes nézet is, t. i. ezen főkérdésnek, ezen lépésnek jellemét, természetét és módját meghatározni. Azt hiszem, hogy e magas háznak feladata, nemcsak reánk nézve tisztán és világosan tudni azt, hogy mily értelemben teljesítjük mi ö Felségének legmagasabb fölhívását, hanem szükséges azt világosan kimondani és meghatározni azokra nézve is, kiknek kívülünk jogérzületét érdekelheti. Az oct. 20-ki diploma és február 26-ki nyiltparancs oly időszakot képző fejedelmi okmányok, melyek által urunk királyunk ö Felsége a birodalom túlsó tartományaira nézve előbb is, Magyarországon pedig 10 év alatt folytatott absolutifikum uralkodási rendszernek egyszerre és tökéletesen véget vetett. Az oct. diploma a birodalom túlsó részén örömmel fogadtatván, ott alkotmányos életet hozott létre ; a birodalom innenső részein, a magyar szt. korona országaiban nagyszerű közjogi kérdés fejlődött ki belőle ; de oly kérdés, magas ház, melynek az én nézetem szerint megoldatnia kell, és azért megoldatni is fog ; oly kérdés, melynek a legjobb fejedelem akarata szerint alkotmányos úton kell megoldatnia, minden idető országok egyetélésével és megnyugtatására kell megoldatnia. E magas országgyűlés már igen fontos és elhatározó lépéseket tett e nagy kérdés megoldására , de hátra van mégis a végelhatározás, hátra van a végeldöntés. A magyar szt. korona alatt az országoknak közjogi állását az octoberi diploma és febr. 26 -i potens módosítani fogja, és e közjogi nagy kérdés megoldása a pragmatica sanctio óta a legfontosabb dolog, ami ez országokat foglalkoztatta. Én tehát úgy értelmezem a mostani határozatot, úgy értelmezem a reichsratba való küldést, hogy az mint ideiglenes kivételes, rendszabály, a diplomaticai kiejtés szerint csak ad hoc történt, s ezen értelmet azért akarom világosan kimondatni, azért akarom magában a felküldendő alázatos feliratban nyilván kifejeztetni , mert mind ez országynek állása, mind a jövendőnek eshetősége, mind pedig azoknak jogérzülete, kik ha jogosulva vannak is itt lenni, de önakaratuknál fogva innen hiányoznak, megkíméltessenek. Nagy társadalmi rázkódtatások után, milyeneket közelebbről átélt a birodalom és különösen Magyar- és Erdélyország, az alkotmányos rendet csak rendkívüli octrogált rendeletek által lehet ismét visszaállítani. A jogtan örökös logikai következése csak circulus vitiosusba vezeti be az embereket és az alkotmány útját ki nem jelöli, azért vala szükséges Erdély nagyfejedelemségére nézve is egy ideiglenes országgyűlési alapszabályt és ügyrendtartást octrogálni; ez azon kulcs, mely minket bevezet megint a teljes és tökéletes alkotmányosság élvezetébe. Az országgy. tehát ideiglenes jellemű és természetű lévén, az országgyűlésnek alkotmányos rendezése maga a kir. propositiók szerint is a 4. propositio, vagyis a kir. tanács és Erdély nagyfejedelemsége közt megállapítandó viszonyok meghatározásának eléje tétetvén , én azt hiszem, hogy ezen körülmény azt javasolja nekünk, hogy a mostani küldést az országgyűlésből csak ideiglenességnek tekintsük, csak ad hoc jellemmel bírónak tartsuk. Különben maga a jelentés is bevallja azt, hogy a bizottmány belátta, miszerint nemcsak a 3-dik propositio, hanem még az 5-nek is tárgyalását szükségesé az, hogy a negyedik propositio végleg és eldöntőleg tárgyaltassék és határoztassék el. Mondom harmadszor, hogy a jövendő eshetőségei is javasolják azt, miszerint mi ezen szócskához : ad hoc ragaszkodjunk, mert nem lehet szem előtt téveszteni azt, ami annyi logi. okmányokba le van fektetve, hogy Magyarország és a vele kapcsolt tartományokra nézve az oct. diploma és februári patent irányában egy különös helyzet van kijelölve s e helyzet olyan, hogy a végleges megoldásnak s az azzal kapcsolt közjogi megállapodásnak egyformán kell megtörténni és legalább lényegben egynek kell lenni. Nem azt akarom ez által kijelenteni magas ház , mintha én az erdélyi nagyfejedelemségnek függetlenségét törvényhozási tekintetben most kétségbe akarnám vonni, s ezen kijelentésem által megint nem akarok semmi közbejött más törvényre vagy eseményre vonatkozással lenni, elvonva ettől, elismerem azt, hogy az erdélyi törvényhozás független állásba van jelenleg helyezve, mint volt az 1791. 6. t. sz. szerint előbb is, hanem csak arra akarom a magas házat figyelmeztetni, hogy ezen nagy kérdésnek végeldöntése összefüggésben van azon még bekövetkezendő tényekkel és határozatokkal, melyek a nagyobb Magyarhonban és annak kapcsolt részeiben meg fognak történni, és amelynek mielőbbi bekövetkezését minden igaz honfi szívből kívánja. (Helyes! Bravó!) És ha akkor a megoldás, a kielégítés útján valami oly alakban történik, ami különböző volna attól, melyet e magas képv. ház fog határozni s magáévá tenni, azt hiszem, hogy a históriai fejleményekre visszatekintve sokkal jobb most még semmit sem megelőzni, mint akkor megint az egyszer kimondott határozatot módosítani. Mert nem kételkedem abban, hogy ha Magyarország részére valami tágasabb módozatok jönnének létre, ezen közjogi kérdések megoldása és kiegyenlítésére . Felsége akaratja szerint, Erdély nagyfejedelemsége is, mint a magyar szent koronának egyik teste és része, bizonyosan ezeket fogadná el, így történt ez a pragmatica sanctio alkalmával is. Erdély a pragmatica sanctiot 1722. martius 8- án önállólag fogadta el, és határozta el, de a mint a beczikkelyezés mutatja, módosította 1744-ben ez 1723-iki Magyarországban történt elfogadás formája alatt. Én tehát igen helyesnek tartom azt, hogy a jelen határozat csak ad hoc értelemben történjék, hogy semmi későbbi eshetőségnek praejudicium ára ne legyen. Harmadszor említem még azokat is, kik e jobb oldalon hiányoznak, s itt ismét arra kérem a magas házat, ne vegye ezt oly értelemben, mintha én ezen hézag által az országgűlés jogosultságának lekisebb akadályát is akarnám érinteni. Én tudom azt, hogy akik önként mondottak a jogukról, azok az országgyűlés jogosultságának hátrányára már nem lehetnek. (Helyes ! Bravo.) Hanem van mégis valami magas ház ! — abban, ha mi világosan és tisztán kimondjuk azt, hogy ezen jelen határozat csak ideiglenes és csak ad hoc természetű; van mondom e kitételben valami, mi nem akadályozni, hanem talán előmozdítani fogja azon kívánságot, melyet maga a magas ház válaszfeliratában kijelenteni jónak látott, t. i. hogy ez a jobb oldal mielőbb benépesedjék, mert én legalább azt hiszem, hogy e hézagot leginkább a reichsrathtól való idegenkedés szülte, és ha egyszer az országgyűlés ezen már túltehette magát, és ha majd akkor az egész ország újabb alkotmányos terkezete fog itt a tárgyalás szőnyegén lenni, több kedv, több készség és akarat fog mutatkozni azokban, kik most tőlünk még mindig elzárkózva vannak. E nézetek azok, melyek engemet arra bírnak, miszerint úgy értelmezzem ezen felhívás teljesítését, és úgy kívánjam a magas ház által is vétetni, hogy és mint ideiglenes ad hoc jellemű és a végleges eldöntésnek hátrányára nem szolgáló határozat. És hogy még egynéhány szót szóljak magáról a kérdésről általánosságban, azt sem átallom e magas ház előtt nyilvánítani, hogy én a kiegyenlítésnek nem ellene sem hátráltatója, hanem előmozdítója és ha tőlem függne siíttetője óhajtanék lenni. (Helyes! Bravo!) Két szempont, két irányadó szempont van ezen úgynevezett magyar kérdés körül. E két szempont úgy helyezte el magát, hogy egyik is, másik is mintegy végleteket képez : az egyik a politikai, a másik pedig a jogi szempont. A tisztán politikai szempont nem látott az October 20 -i diploma és február 26-ki potens elfogadásában semmi akadályt, semmi nehézséget, hanem csak előnyöket, mégpedig nagyszerű anyagi előnyöket, melyekre az országnak szüksége an. A politikai szempontnak is vannak jognézetei, és ezek visszautasíthatlanok, mert az ausztriai birodalom egysége és nagyhatalmi állása ezen politikai szempontból európai szükségnek tűnik fel, (helyes) ezt minden diplomata, minden egészséges politikus elismeri és vallja. (Helyes, bravúl) A pragmatica sanctio elválaszthatlan kötelet és kapcsot kötött a magyar szent korona tartományai és az ausztriai tartományok közt ugyanazon egy uralkodó fő alatt, úgy tehát Magyarország és Erdély, és a magyar szent koronának többi részei szintén az összbirodalomnak kiegészítő részét teszik. Nem lehet tehát politikai szempontból tekintve a dolgot, tagadni azt, hogy nem csak vannak közös ügyek, melyek az összbirodalom ügyei, hanem kell azok közös tárgyalásának is léteznie, kell egy oly szervezőnek lenni, éspedig az octóberi diploma után alkotmányos szervezetnek, amely ezen közös ügyek felett intézkedjék és harozzon. Ez magas ház , a politikai nézet, akik ezen látcsövön néznek, a syllogismushoz ragaszkodnak. De vannak más részről olyanok is, kik a törvény szilárd vértjét öltik magukra, és a jogérzület, a jogosság és alkotmányos érzület megint jogosítva van, hogy e kérdésben a magáét elmondja, s annak eldöntésében részt vegyen. A jogfolytonosság elve állíttatott fel, de a jogfolytonosság elve a tények folytonosságát, s az abból eredő változásokat föl nem tartóztathatja. (Helyes.) Én valamint óhajtom, úgy azon meggyőződésben is vagyok e kérdés iránt, hogy a két szélső