A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-01 / 250. szám

megtartassanak, fenmaradván ugyancsak a tu­lajdonosság vagyis proprietás jussa a jószágok vagy domíniumok mellett.“ E tárgyban hasonlóan határoz az 1847-ki tör­vény, hogy t. i. a jobbágyok ezután is úgy hasz­nálják az erdőket a mint eddigelő használták, s megállapitja, hogy azon esetre, ha egy oly le­gelő különittetnék el, a melyben a jobbágyok legeltetési joggal birtak vagy legeltettek, közö­sen a földesurakkal, azon esetben a kiszakítan­dó erdőrésznek arányban kell állania azon haszná­lattal, melyhez a jobbágyoknak az elkülönítésig joguk vala, azaz , hogy a mennyi hasznát vették az előtt, és annyit vehessenek e részből a kiha­­sitás után is. Az 1848-ki törvény erre vonatko­zólag nagyon határozottan szól, s fentartja azon jogokat, melyekkel e részben a jobbágyok bír­tak, s elrendeli, hogy ne akadályoztassanak az erdők használatában s a birtokból törvényszéki végrehajtás nélkül ki ne mozdittassanak. Ha a tényleg fenálló körülményeket tekintjük, úgy találjuk, hogy a volt jobbágyoknak sokkal nagyobb jogaik voltak az erdőkhöz, mint a mennyit megalapítanak az 1791-beli törvények. a) Régi dolog, hogy hazánkban találtatnak némely erdők, a melyek tűzi és épületfakban te­endő szolgálmányokkal valónak megterhelve. b) Voltak oly erdők, melyekben a jobbágyok legatési vagy lak­ási joggal birtak, vagy mind­­a kettővel egyszerre. c) Voltak erdők, melyekben a földesurak 1791-ig még felügyeleti joggal sem birtak, a melyből kitetszik, hogy a községek, kizárólag bir­tokosai voltak némely erdőségeknek; bizonyít­ja ezen állítást a határ kijártatás, a conscrip­­tiók, különösen az 1819-beli, a hol az erdőkről megjegyeztetik, a melyek a havasos helyeken vol­tak, hogy ott a földesuraknak soha sem volt több joguk a használatra mint a volt jobbágyoknak, s hogy mindenki saját akarata szerint használta azokat, — hasonlóra mutat a 1224-beli Andrea­­num diploma 8. art. a mely a r­o­m­á­n­o­k (?) és bissenusok erdőit emlegeti. És igy maga az erdélyi törvényhozás fen­­tartotta a status quot az erdők használatát ille­tőleg , mig a 48-ik §. az úrbéri pátensben — ellentétben van az 1848 előtti törvé­nyhozás határozataival , miután azt rendeli, hogy a 3-ik és 4 ik classisbeli községek volt jobbágyainak 11 hold adassék, e mennyi­ségből azon havasi községek, melyek tutajokkal kereskedtek, sat. nem vehetnek akkora hasznot, mekkorát vettek 1848 ig — s igy egy ily község nehány év alatt éhen hatásra jutna. Az előbb mondottakból kitűnik, hogy azon er­dők községi erdők voltak, következőleg major­ságiaknak nem tekinthetők, hanem inkább úr­béri természetűeknek, a­melyekből hasznot húz­tak a földesurak is, tehát az osztálynak e ha­szonvétel arányában kell történni. Végül hiszem, hogy azon havasi részeket illetőleg, a­hol az or­­száglakosok korlátlan joggal bírták az erdőket, sehogy sem alkalmazható a 48. § s; ennek nyo­mán hiányos a törvény. Azon elv, melyet javas­latomban kifejteni szerencsés vagyok, nemcsak hogy nem áll ellentétben az úrbéri pátensben ki­mondott elvekkel, hogy t. i. a jobbágyok sorsa ne váljék nyomasztóbbá 1848 után , de sőt össz­hangzásban van a régebbi törvényhozási határo­zatokkal, aminthogy 1769-ben innen mindan­­­nyiszor elhatároztatott, hogy a volt jobbágyok megtartassanak az erdők használatában, s hogy az elkülönítés után is ép annyi hasznot húzza­­nak­ belőle, mennyit azelőtt. A 48. §. azt föltéte­lezi, hogy a megállapított maximumból a havasi községek ia ép a régi hasznot húzhatják — ezt azonban fel kell hogy világosítsam — hogy e föltevés hibás alapon nyugszik. Ami a 82. §. illeti, azt hiszem, hogy a §. nem érinti azon pe­reket, melyek az országlakosok és volt földes­urak között a helyek természete felett támad­hatnának , e­z­ inkább azon szabályozásról szól, a­mely hivatalból elrendelendő, a mint­hogy e § ban következő mondatuk: „Die Ver­besserung von Ausreissungsfehlern , — Un­richtigkeiten stb.“ ebből meglátszik, hogy e­z érvén­nyel csak a szabályozásokat illetőleg bir, a­melyeket hivatalból kellene elrendelni, a­milye­nek : a tagosítások, legelők stb. Ezen esetekben nincs szükség a restitutio in integrum alkalma­zására, miután mind az, a­ki jogában sértve érzi magát, egy év alatt a hiba kiigazításáért folya­­modhatik, s azok kijavítását kikérheti, — azért azon perekben — a melyek valamely hely úrbé­ri természete felett folynak, nem látunk semmi okot arra, miért ne leh­etne a restitutiot megad­ni, miután e­z­ nem alkalmazható az előbb fel­mutatott esetekre, melyekre javaslatomban hivat­koztam, úgy gondolom, hogy épen a patens ér­telme szerint van helye a restitutio in integrum megadásának, mert a törvényhozásról nem lehet azt föltenni, hogy már előre meg akarta legyen nyirbálni az úrbéres jogait, a­ki ügyvéde hibájá­ból, vagy más elkerülhetlen okoknál fogva jut oly helyzetbe, hogy nem felebbezheti az ötöt ter­helő ítéletet. És így kérem a magas házat, hogy az előso­rolt okokból fogadja el törvényjavaslataimat, s­­ utasítsa azokat bizottmányhoz. (Bravo Illa baloldalról a románok.) a szülőket és férjet szabad gyászolniok a nők­nek. A testvérért és gyermekekért tilos a gyász. A­ki szüleit vagy férjét gyászolni akarja, a rend­őrségtől gyászengedél­lyel kell elláttatnia. Okt. 27-én 10 órakor délelőtt Maciejowski redőrkatonát a felebbezési törvényszék épülete előtt leszúrták. Egy az átelleni erkélyen álló ember, ki Majewski elestét szemlélte, azt állítja, hogy gyilkost sehol sem látott. Az utcza mintegy összebeszélés folytán kiürült néhány perczczel a tett előtt; a megölt néhány perczig vérében fe­küdt, később egy arra menő tiszt emelte föl. A rendőrség néhány közel boltban a segédeket, fog­ta el, de kiderült, hogy ezek a küszöböt sem lép­ték át. Varsóban újra Constantin nagyhg visszatéré­séről beszélnek a lengyel helytartóságra, senki sem hiszi. Kretkowskit erős őrizet alatt Sz.­Pé­­tervárra kisérték, hol a császári iroda harmadik, azaz titkos rendőri osztályának adatott át. A galicziai határkerületekben az utolsó négy hét alatt 3000 fegyvert, több száz kardot, közel 12 mázsa lőport, 50000 töltényt s egyebeket fog­lalt le az osztrák katonaság és rendőrség. Meg lehet ítélni ebből, mily roppant mennyiségű azon fegyver és lőszer, melyet ez idő alatt valóban át­ szállítottak a határon. A „Wdr.“ azt mondja, hogy az orosz katonajj­ság minden fölkelőcsapat közeledéséről eleve értesittetett s elfogadásukra minden esetnél ké­szen állott. A mozgalom színhelyéről következő távirat érkezett: Krakó, oct. 30. A krakói vajdaság­ban a lengyelek f. hó 25-én Kurnica mel­lett eredmény­dúsan harczoltak az oro­szok ellen. — A vaspálya Skiernewice mellett szétromboltatott, a hidak feléget­tettek. Kalischban, hol Wittgenstein tá­bornok parancsnokol, Paulinski felakasz­tatott. Lengyel mozgalmak. (K.) Oct 29-én, mint tegnapi táviratunk je­lenté, négy nemzeti csendőrt akasztottak fel az oroszok a Grzybowski-téren. Neveik : Óhaj­nok­i Gyula kárpitos, Traszki Ferencz fuva­ros, G­ur­s­ki Péter czipész, és Filkiewitz Szanissló kovács. Az orosz ítélet azt mondja, hogy 25-én esti 6 órakor Filipow Atthauus rendőrkatona az utczán arczán sebet kapott; a merényt több egyén követte el s utána megszaladtak. Csak Chajnackit fogták el; ez aztán a másik hármat föladta. A vallomá­sokból kiderül, hogy Traska 10 lengyel forint napidijjal toborzotta őket egy magasabb rendőr­­hivatalnok megölésére, miután azonban ezt nem tevék, zsoldjukat 50 képekre szállította le s meg­hagyta nekik, hogy az első oroszt megöljék. A fizetést Varsón kívül egy ismeretlentől kapták. A gyászt eltiltó rendeletet 27 -én tették közzé. Nov. 10-től kezdve minden gyászban járó nő rangkülönbség nélkül fogságba jut, s mindaddig ott marad, míg a gyászolásra kivetett büntetési összeget le nem tette. Gyalog járó nők 10 rubelt fizetnek, vagy leülik ez összeget; a pénz és fog­ság aequivalense a rendeletben nincsen megha­tározva. A saját fogatukkal járó urhölgyek 100 rubelt fizetnek s mig ezt le nem tették, maguk fogságban, fogataik zálogban maradnak ; a bér­kocsin járó nők fejenkint 15 rubelt tesznek le, s mig ez meg nincs, a bérkocsi is lefoglalva ma­rad, melynek tulajdonosa azonkívül 10 rubelt fizet, a kocsis pedig rendőri büntetés alá esik. Oly hivatalnok, kinek neje vagy gyermeke gyász­­ruhában elfogatik, egy havi fizetését veszti. Csak Hivatalos közlemények. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 12-ről kelt legfelsőbb határozatával, Lászlóffy An­talt, Szamosujvár sz. kir. város főbiráját, ér­demdús működésének elismeréséül, dij-elenge­dés mellett, kir. tanácsosi czimmel legkegyelme­sebben fölruházni méltóztatott. Karseh Károly pesti könyvkötő-mester Dankovszky József Lajost örökbe fogad­ván, utóbb nevezett vezetéknevének „Karsch“­­ra kért átváltoztatása, f. évi 13,086. sz. alatt kelt legfelsőbb kir. udvari rendelettel, legke­gyelmesebben megengedtetett. Ausztria, B­écs,oct.27.(Russell sürgönye;Fran­­cziaország állása.) Russell lord — irja a „B. u. H. Zig“ — mégis fölolvastatta Sz. Péter­­várt azon jegyzéket, melyben Oroszországot az 1815 ben elvállalt szerződésekre figyelmezteti s azok meg nem tartását hangsúlyozza. Amit ez okmányról mondanak, oda mutat, hogy nagy elő­­vigyázattal van szerkesztve s a sokszor emlege­tett birtokjogeljátszásról szó sincsen benne. A britt kormány e nyilatkozata nem lenne utosó e nemben, hanem a három hatalom collectiv (?) lépését előkészítené. Francziaország állítólagos azon szándékáról, hogy bevárva a két hatalom határzaját, ahez csatlakozandik, itt különféle hí­rek keringenek. Mondatott többször, hogy Orosz­országnak nincsen oka az elégületlenségre az ausztriai politikával. Azt mondják, hogy a pári­si törv­­testület ülése megnyitásánál hasonló ér­telmű nyilatkozat történhetik. El lehet gondolni, hogy ez Ausztria állását nem a legörvendetesebb színben tüntetné elő. Külföld, Németország. Berlin, oct. 27. A „Köln. Zig“ írja : A Keleten történő dolgok mind job­ban jobban vonják magukra a figyelmet. Mig az erős békehitű „Independance“ is azt mondja a „Nord“ csűrt csavart meghazudtolásáról szól­ván,­­i mely lap közvetítve elismeri Oroszország készülődéseit a Feketetengeren) hogy ott a jövő tavaszra komoly dolgok készülnek. Francziaorzság. Pár­i­s, oct. 26. (Mexi­co helyzete.) A „Vigie Cherbourg“ egy me­xikói levelet közöl, mely az ottani helyzetet egé­szen máskép rajzolja, m­it a hirlapok festették : „Nem képes ön­álmélkodásunkat elképzelni — mond levélíró — midőn azokat olvassuk, a­miket a franczia lapok Mexikó fi­löl írnak. Mi itt mindent saját tapasztalatunk és szemléletünk szerint tudunk, és nagyon fájlaljuk, hogy a köz­vélemény oly roszul értesittetik itteni dolgaink felöl. A mexikói nép lelkesülése épen nem olyan tüzes, olyan teljes, a mi hadseregü­k látására, mint áliíttatik s Dubois de Saligny politikája átalános kárhoztatásban részesül. Katonáink minden nap megtámadtatnak, legyilkoltatnak, és több megszállott állomáson csak rém­intézke­dések által vagyunk képesek magunkat tartani. A mexikói nép nem kel fel ellenünk tömegesen,mert nincs a nemzetben egyetértés, de mindenfelé ala­kulnak pártok, Pueblából és Mexicóból meg­ugrott katonákból alakuló guerillabandák támad­nak ellenünk , mi pedig aztán hadiaarczot vetünk azon falvakra , melyek az ilyen ban­dákat befogadják , s agyonlőjük azokat, akik segítséget nyújtanak nekik , — mely szo­morú kényszerűségek lehetetlenné tesznek a diadalmas Franci­aország és legyőzött Mexikó között minden kiengesztelődést. Saligny politi­kájának életbeléptetéséről Mexicóban teljesen le kell mondani, mert ezen politika legke­vésbbé sem összhangzó a mi érdekeinkkel. Ezen közle­ményt elég bátor volt több itteni lap is után­­nyomatni. Girardin a „La Presserben ezen hírekre a következő megjegyzést teszi: „Mit kellessék mindezekből következtetni? Azt, hogy Puebla és Mexico bevétele még korántsem utolsó szava az expedítiónak ; hogy a lelkesedés korántsem ak­kora, s nem oly átalános, mint amilyennek az érdé-lettek hirdetni méltóztattak ; hogy a mexi­kóiak legyőzött népnek tekintik magukat, s an­nak minden elnyomott elégedetlenségét s féken tartott boszuját táplálják szivökben ; hogy min­den előre tett lépésünk újabb elkerülhetetlen nehézségeket idéz elő, és hogy végre, még a franczia érdekek szempontjából is csupán csak egy czélszerüen követhető politika létezik e té­ren s ez az, hogy ne menjünk tovább és iparkod­junk minél előbb egészen visszalépni.“ P­á­r­i­s, oct. 26. (A trónbeszéd.) A „Kreuz. Ztg.“ párisi levelezője ezt irja a trónbeszédről: Ámbár nem sokat lehet adni azon sok minden­féle hírre, amit arról terjesztenek, hogy mit fog, és mit nem fog a császár a lengyel kérdésre vo­natkozólag mondani trónbeszédében; mégis ér­dekesnek tartom azon biztos forrásból nyert gyanittatást megírni, hogy a császár trónc­s­é­dének veleje leend : „Ő­s­z­i­n­t­e e­l­­ő­t­e­r­j­e­s­z­­tése az alkudozások folyamának, a lengyelek sorsa feletti legforróbb részvét kijelentése, s a jövőre néz­ve legnagyobb visszatartózkodás. Különben a dolog természetével j­ár, mi­zerint a császár kiválólag azt fogja hangsúly­oz­ni, hogy Francziaország érdekei nem engedők egyedül síkra szállnia Oroszország ellen. A szónok-mi­niszterek még jobban ki fogják ezen pontot emelni s indokolólag a jan. 20. és 21-iki sürgö­nyökre hivatkozni, melyeknek tegnap taglalásá­val foglalkozott egyik félhivatalos lap. Alkal­milag érdemes megemlíteni, hogy ugyane lap azt aka­rná elhitetni, a jelen helyzetről szóló czikkében, miszerint az angol kabinet az oct. 10-ki jogmegtagadó sürgönyt a­nélkül küldte el, hogy az iránt a párisi kabinettel értekezett volna. Ez nem így áll. Mert Drou­n de Lhuysnak 8 nappal előbb megküldé azon sürgönyt Russellnek, ki helyeselte is azt. Ezen, Drouin politikáját tisztára mosni törekvést nem is véve számba, meglehetős értelmesen rajzolja a „Mem. dip].“ a dolgok jelen állását. Ugyan a trónbeszédre vonatkozólag egy di­plomata, aki értelmes figyelője a világ forgásá­nak, ezt írja a „G. C.“-nak. Minden sainezetben­ hírlapok azon törik ma­gukat, hogy vájjon mit fog majd a császár nov. 5-én a világ helyzetéről, és különösen a lengyel kérdésre vonatkozólag szólani. Én __ úgy­mond — mind olvastam az alkotmányos álla­mok uralkodói által személyesen vagy meg­bízásukból mondott parlamenti megnyitó beszé­deket 1815 óta, de egyben nem találtam, hogy az európai politika nagy kérdéseit illetőleg a jö­vővel foglalkoztak volna. Rendesen elő szokták terjeszteni a külviszányokra vonatkozólag, a­mi az utolsó törvényhozási ülésszak óta végrehajta­tott, (békekötések, kereskedelmi s más szerző­dések) vagy pedig a­minek közvetlen végrehaj­tásában már benne voltak , hanem azt csakugyan soha sem hozták elő, amihez a kormány néhány hónap leteltével szándékozott fogni. Ha ezen parlamenti axiómákat r­ nov. 5 én várt fran­czia parlamenti megnyitó beszédre alkalmazzuk, könnyen föltehetjük, hogy Franciiaországnak Lengyelországra vonatkozó cselekvőleges poli­tikájáról a jövőre nézve semmit se fog magában foglalni, annyival inkább, minthogy a politika változékony nagyság, Napóleon pedig sokkal tökéletesebb államférfit­, hogy sem egy trónbe­­széd ünnepélyes alkalmával tett ny­­atkósaiéval előre megkötné kezeit, főkép miután az Orosz­ország elleni háboruhoz, cs k tavas­szal lehetne fogni, ha csakugyan szándékában van az ezen uralkodónak, mit még sokan kétségbe vonnak. Angolország, London, oct. 26. (C­z­a­r­­toriszky hg politikai reunioja) Ma délután tartatott meg a néhány nap előtt már említett politikai reunio Czartoriszky bgnél. A társaság kicsiny volt, mert cs­ak oly személyek hivattak meg, kik a társadalomban és a sajtóban jelentékeny befolyásos helyet töltenek be, s még ezenfölül, akikről tudhatta a hg, hogy Lengyel­­országért érdeklik magukat. Annál hamarabb lett egy magán-meeting szervezve. Harrowby lord formaságból elfoglalta az elnökséget s Czarto­­r isaky hg megnyitotta azt a jelenvoltakhoz inté­zett rövid beszéddel. Három javaslatot hozott fel, melyeket Angolországnak nem csak Len­gyelország de saját érdekében is magáévá kel­lene tenni, melyek közöl azonban egyet mint elérhetlent elvetettek. A másik kettő sze­rint szükséges volna, hogy Angolország ok­­vetetlen kijelentse az orosz kormánynak, mi­szerint Lengyelországhoz való jogát elvesz­tette, és hogy a felkelőket hadviselő félnek elis­merje. A jó két óráig tartott magánértekezlet fő­­kép a körül forgott, hogy miképen lehessen ezt az angol kormánytól kinyerni, mint kellene egyes választó­kerületekre, ezek által képviselőikre s így a parlament által a kormányra hatni ez ügy­ben.­­­ Azt senki se vonta kétségbe a jelen vol­tak közöl, hogy az angol kormányt ilyen lépés­re rá lehetne bírni, ámbár a kiviteli eszközökre nézve nagyon elágaztak a nézeteik. Hogy a len­gyel felkelők hadviselő felül elismertessenek,azt három oknál fogva tartották fontos dolognak : először, mert akkor nem lenne törvénybe ütkö­ző kihágás, ha magá osok a lengyeleknek hadi­­szereket szolgáltatnának ; másodszor, mert a felkelt ország könnyebben kaphatna kisebb kölcsönt ; és harmadszor , mert ez esetben talán mégis könnyebben reábírtható lenne Oroszország, hogy a hatalmak által hadviselő felül elismert lengyelekkel ne bánjék többé úgy, mint egyszerű rebellisekkel, hogy ne akasz­tassa, ne lövesse agyon, és ne hurczoltassa Li­­bériába őket. Az indítványokat a jelenlevők mindnyájan támogatták helyeslésekkel. Arra nézve azonban, hogy az angol kormányt aligha lehetne harczi ad­lóra vagy kölcsön biztosítására rábírni, sok szószaporitás nélkül csakhamar tisz­tába jöttek. Hanem annak kieszközlésére, hogy a lengyelek hadviselő félül elismertessenek, egy­­akarattal elhatározók közreműködni. E czélra már a jövő hó folytán nagy meetinget szándékoz­nak tartani Londonban, majd a vidék több népes városában. És rögtön neveztetett ki bizottmány, mely az izgatás eszközeiről s egyebekről érte­kezzék. Ezen bizottmány tagjai közt vannak: Harrowby earl; Townshend marquis; Hennesey, Forster, Coningham és Grant Duff alsóházi tagok. statálhatni­­ fogja azok hatását. Hallomás szé­riát Metternich hg a legújabb osztrák javas­latok hajótörésének esetére is el fogna láttatni a legkiterjeszkedőbb utasításokkal.­­ A déli szlávok és­­ Szerbia harczvágyára nézve kétség­­tel­en, hogy Sz.­Pétervárról adatott ki a jelszó. Oroszország ezzel diverziót szeretne eszközölni, amely pedig az ő érdekeinek lehetne legkáro­­sabb, mert úgy is eléggé rajta vannak a lengyel kérdésnek a keletre átjátszásán, hogy Angolor­szágot, mely e tájon legérzékenyebb, több siker­rel lehessen Oroszország ellen befonni a szövet­ségbe. S ha csakugyan a déli szláv tartományok­ban is kitüzetnék a felkelés zászlója a török uralkodás ellen, Angolomág alig­ha fogna vo­nakodni az orosz köztyüt felvenni. Úgy halljuk, hogy a ssimonyi cs. k. főparancsnok Philippovics tbk Bécsbe hivatott, bizonyos, Szerbiában be­következhető eshetőségek szempontjából tanács­kozni az itteni katonai tekintélyekkel. Bécs, oct. 30. (A három hatalom kö­zötti dipl. alkudozások) felöl ismét el­ágaznak a hírek. Bizonyos, hogy Metternich hg a múlt heti miniszteri tanácskozásokban nagyon ajánlotta a franczia szövetséget s a föltétlen sem­legesség ellen határozottan küldött. Úgy látszik azonban, hogy nem aratott sikert. Ellenkezőleg azon párt kerekedett volna fölül, mely elég erős­nek hiszi Ausztriát, hogy mindkét részre fön­­tarthassa a semlegességet. Nem hiszik, hogy ez véghatározat legyen. Az orosz pártiak nagyon meg vannak elégedve Rechberg politikájával. Ausztriának barczi kezdeményezését karöltve Francziaországgal épen lehetetlennek tartja e párt. P­á­r­i­s, oct. 28. (Minisztertanács; ú­j kölcsön a császárné madridi útja; megújuló hír a francz­iák Rómából való kivonulásáról.) A Tuib­eriákban ma tartott minisztertanács szokatlanul hosszú ideig tartott. A tárgy fon­tos volt; a börze pessimista, h­ogy a politikai, mint a pénzügyi viszonyok miatt elvesztő kedvet. A kormány igyekszik megc­áfolni a mindig megújuló bírt egy új köl­csön közeledtéről. A hat hónapra kibocsátott kincstári jegyek összege 200 millió frankra megy ; ez igazolja a kölcsön szükséges voltát. A „Nation“ azon hírrel lep meg, hogy Fran­cziaország visszakivanolja Rómából hadsere­­gét , s csak Civita­vechhiában marad őrizet, Rómát spanyolok szállandják meg. E hír tel­jesen alaptalan: ha valaha Napoleon elhagyja Rómát, akkor olasz csapatok vonulandnak oda. Tévedés azt hinni, mintha a császárné útja Mad­ridba politikai czélokkal bírt volna. Ellenben a császár igen kedvesen vette neje szives fogad­tatását a királyi udvarnál. A császár Isabella ki­rálynénak a császárné arczképét küldé ajándék­ba. A spanyol királyné jövőre csakugyan Páris­ba várszik. A görög király, Zernovitz Kuno (?) magyar grófot nevezte ki fő lovászmesterének. Londor, oct. 28. (Francziaorssság önálló actiója; a mexicói katonák e­l­é­g­e­d­e­tl­e­n­s­é­g­e). A kölni lapnak írják: „Mint erősítik, Ausztria és Anglia egy szeliditet­­tebb alakban szerkesztendő jegyzékre nézve megegyeztek. A fogalmazás már Drougn de Lhuys kezében van, de nem valószínű, hogy Francziaország azt elfogadja. Itt úgy látják, hogy Napóleon el van határozva önállólag is a cse­lekvés terére lépni: előbb egy békekövet kül­dése, később hadjárat által. Morny küldetésének híre nem bír alappal. Az önálló lépés alatt csak azt kell érteni, hogy Anglia és Ausztria nem vesznek abban részt. Londonban Napóleon egészségi állapotáról nyugtalanító híreket ter­jesztenek, de Páriából úgy írják, hogy a császár igen vig kedélyű. Egy tiszt, Mexicoból, a­kinek itt rokonai vannak, azt írja, hogy ott a tisztek és közkatonák tökéletesen jóllaktak már a mexicoi dicsőséggel, mert ha csak negyedórányira távoz­nak az elfoglalt pontoktól, azonnal a guerillák kezébe esnek. A betegségek is nagyon pusztí­tanak. Esti posta, B­é­c­s, oct. 27. (Metternich hg érte­kezése Rechberg gróffal; a londo­ni és párisi hangulat Ausztria po­litikája irányában; vegyes.) Metter­nich hg tegnap ide érkezvén, ma sokáig érteke­zett Rechberg gróffal, kinek nagyon nyakára kezd nőni a helyzet. Páriában és Londonban na­gyon elégedetlenek Ausztria politikájával. Az ottani sajtó a nürnbergi conferentiát s még in­kább eredményeit éles bonczolás alá vetette s Európa délkeleti részében megint oly élénk moz­gás mutatkozik, hogy több felöl hatalmas kitö­rést jósolnak belőle. A nyugati hatalmak kedve­­szegését illetőleg főkép Francziaország rész ked­ve az, amelyen itt nem teszik magukat túl kön­nyedén. Mégis csak tartanak egy kissé Napoleon császárnak netaláni rögtönzésétől a trónbeszéd­­ében s a lengye­l kérdésben­ határozottabb po­litikára törekvés által rajta lesznek, hogy a Tu­­illeriák rész kedvét eloszlassák. Úgy hisszük, hogy e részben Metternichnek Parisba visszaér­kezését se várják be , hanem már megtétet­­tek a kellő lépések, s Metternich herczeg a jövő hét elején Páriába érkezvén már con Táviratok. Bécs, October 30. A „Wiener Abend­post“ írja, miszerint Császár ő Felsége a Lembergben e hó 28-án meggyilkolt or­szágos törvényszéki tanácsos, Kuczyns­ki özvegyének évenkinti egy ezer forint özvegyi dijat és minden gyermeke szá­mára, azok neveltetésére, évenkinti száz forintot méltóztatott legkegyelmesebben engedélyezni. Az alsóház mai ülésében az oktatás­ügyi tanács feletti viták folytak. A bizott­­mányi javaslat első része, hogy t. i. a ház nem hagy­hat­ja jóvá az oktatásügyi tanács hatáskörét — elfogadtatott. — A máso­dik rész, — mely azt javasolja, hogy a ház egy önálló oktatásügyi ministerium fölállításának elutasíthatlan szükségessé­gét ismerje el, — elvettetett. — Ta­sche­k pótjavaslata, — miszerint a ház kinyilatkoztatja, hogy az oktatásügyi ta­nács számára a pénz-utalványozásba nem egy z bele, — szintén elvettetett. — Her­mann javaslata, miszerint az állammi­­nisterium hivassák fel, hogy a népiskolák szervezésének alaprajzára vonatkozó ter­vezetet a közelebbi ülésszakban terjessze elő,­­ valamint Schneider indítvá­nya, miszerint fejeztessék ki azon óhaj­tás , hogy a kormány a Bielitzben épülő mester­képző-intézet további épitési költ­ségeire illő összeget hagyjon jóvá utóla­gosan, — elfogadtatott. — A közelebbi ülés kedden leend.*) Berlin, oct. 30. A „Nat. Ztg.“ az ed­digi 345 választást igy osztályozza: A haladási párthoz tartozik, beleszámitva a kettős választásokat; a balközéphez 82, újoa választott szabadelvű 19, ó­ liberalis 7, Lette töredékéből 4, semmi töredékhez nem tartozó szabadelvű 4. Szabadelvű többség egyremásra 260, clericalis 37, lengyel 26, határozatlan 2. Hét válasz­tás eredménye még bizonytalan. Berlin, oct. 29. (Éjjel.) A porosz követ­választások négyötödénél már több tud­va van; e közt 39 conservativ létezik. Frankfurt, oct. 29. (Éjjel.)A szövet­*) Tegnapi lapunknak csak nehány számában jelen­vén meg, ismételjük. Szerk.­séggyülés mai ülésében tett dán nyilat­kozat hangoztatja a tettleg tanúsított kész­séget, hogy Holstein­ és Lauenburgnak a külön ügyeket illetőleg teljes alkotmá­nyos szabadságot, a holsteini rendeknek pedig a közös ügyekre nézve,amennyire azok a herczegséget illetik, ugyanazon törvényhozá­­s engedményező szabadal­mat ad, milyent a birodalmi tanács a ki­rályságra nézve gyakorol. A­mennyiben pedig a szövetségi követelések tovább a nem-német országrészekbeli alkotmányos viszonyok megváltoztatására czéloznak, a király ily határozatokat nem teljesít­het, s minden ilynemű követelés nemzet­közi, tehát executio által el sem érhető. A márciusi rendelet által a kormány a szövetségnek eleget tenni szándékozott; az annak visszavételére tett követelés, nem azon rendelet ellen van irányozva, mely a hercegségeknek a törvényhozó és engedményező jogot megadja; a többi határzatokat illetőleg, a kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni, az ad­ó vál­toztatásaira vonatkozó kiegyezkedés vé­gett, melynek a kormány tehát e tekin­tetből csak ideiglenes jellemet tulajdonít. Végre azon akarat nyilváníttatik, misze­rint minden pontban, hol a szövetségi or­szágokra kívánt önállóság és egyenjogú­ság még elegendőleg biztosítva nem lát­szatnék, a szövetség megelőztessék. A második nyilatkozat a londoni szer­ződő hatalmak együttműködése alatti tár­gyalások mellett szól, Russell grófnak sept. 2- ről kelt jegyzéke értelmében. Az „Europe“ állítólag hivatalos kútfő­ből jelenti. A török budget 1863—1864- re bevételekben 3.010,539, kiadásokban pedig 2.969,004 zacskót tesz, e közt 874,375 zacskó a közadósságra marad, tehát felesleg 41,535 zacskó. Frankfurt, oct. 30. Az „Europe“ a múlt szövetség-ülésben átadott dán nyilatkozatot közli. Ez így szól: A végrehajtási határozat az 1858. fe­bruár 11-ki és augustus 12-ki, az 1860. mart­ 8-ki, 1861. febr. 7-ki és 1863. júl. 9-ki szövetségi határozatokat akarja ér­vényesíteni, a mennyiben még életbe nem léptek. A dán király teljesítette a szövetség kivánatait, a­mennyiben azok a hőségek alkotmányos állásának megvál­toztatására s a szövetséghez tartozó terü­letek rövidítése elleni védelmére vonat­koztak; a hűségeknek nem csak saját ügyeikben engedett teljes alkotmányos szabadságot, hanem a közös ügyekre nézve is a dán birodalmi tanácséival ha­son jogokat adott. A­mennyiben azon­ban a szövetség követelései a nem szö­vetséges terület alkotmányos viszonyai­nak megváltoztatására s szabadsági fej­lődésük gátlására terjednek, a dán királyt dán alattvalói iránti kötelessége valamint független európai fejedelmi helyzete min­den engedékenységtől eltilt. Minden ily követelés nemzetközi ter­mészetü ; ellenkezik a szövetségi joggal s ezélt tévesztene. Midőn a szöv. határo­zat a mart. 30 ki rendelet visszavételét kívánja, melylyel a dán kormány épen a szövetség jogos kí­vánatának akart meg­felelni, bizon­nyal nem értheti az alap­elveket ; a többi h­atározatokra nézve haj­landó a dán kormány alkudozásra az ide­iglenesnek tekintett patens megváltozta­tását illetőleg, mi könnyebben és telje­sebben elérhetővé tesz mindent, mit a szövetség elnyerni akar s a végrehajtás által egyátalán el nem érhető. Az „Europe“ közli Russelnek egy oct. 21-ki Mailet követhez intézett sürgönyét is, mely azt indítványozza, hogy minden, mi a pénz és törvényhozásra vonatkozik, a szövetségi jog szerint intéztessék el, minden ellenben, mi nemzetközi kérdés, barátságos hatalmak közbenjárására és nem ítéletére bizassék. IjdOOHÍIguii. Pest, oct. 81. — (Magyar földhitelintézet.) A magyar földhitelintézet részéről ezen­nel közhírré tétetik, hogy az intézet már forgalomban levő zálogleveleinek első ki­sorsolása 1863-ik évi october hó 31-én a kir. biztos és két felügyelő bizottmányi tag, s az igazgatóság kiküldötteinek je­lenlétében a következő eredmén­nyel haj­tatott végre : az A. sorozatú 1000 frtos záloglevelek közül kihúzattak a 269, 843, 1171, 374, 1121, és 577 számúak; a C. sorozatú 100 frtos záloglevelekből pedig a 126, 56, 217, és 63-ik sorszám­­mal jegyzettek. Ez eredményről oly megjegyzéssel ér­tesittetik a t. közönség, hogy : a) a kisorsolt záloglevelek, fél év múl­va, azaz : 1864-ik évi május 1-én a ka­matokkal együtt, teljes névszerinti érték­ben, készpénzben kifizettetnek : Pesten az intézet pénztáránál, B­é­c­s­b­e­n Wodianer Móricz úrnál, Frankfurtban Bethmann testvé­reknél, Berlinben Mendelsohn és társainál, s Brüsselben Langrand Dumonceau és társainál, b) hogy az intézet a kisorsolt zálogle-

Next