A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-01 / 250. szám
megtartassanak, fenmaradván ugyancsak a tulajdonosság vagyis proprietás jussa a jószágok vagy domíniumok mellett.“ E tárgyban hasonlóan határoz az 1847-ki törvény, hogy t. i. a jobbágyok ezután is úgy használják az erdőket a mint eddigelő használták, s megállapitja, hogy azon esetre, ha egy oly legelő különittetnék el, a melyben a jobbágyok legeltetési joggal birtak vagy legeltettek, közösen a földesurakkal, azon esetben a kiszakítandó erdőrésznek arányban kell állania azon használattal, melyhez a jobbágyoknak az elkülönítésig joguk vala, azaz , hogy a mennyi hasznát vették az előtt, és annyit vehessenek e részből a kihasitás után is. Az 1848-ki törvény erre vonatkozólag nagyon határozottan szól, s fentartja azon jogokat, melyekkel e részben a jobbágyok bírtak, s elrendeli, hogy ne akadályoztassanak az erdők használatában s a birtokból törvényszéki végrehajtás nélkül ki ne mozdittassanak. Ha a tényleg fenálló körülményeket tekintjük, úgy találjuk, hogy a volt jobbágyoknak sokkal nagyobb jogaik voltak az erdőkhöz, mint a mennyit megalapítanak az 1791-beli törvények. a) Régi dolog, hogy hazánkban találtatnak némely erdők, a melyek tűzi és épületfakban teendő szolgálmányokkal valónak megterhelve. b) Voltak oly erdők, melyekben a jobbágyok legatési vagy lakási joggal birtak, vagy minda kettővel egyszerre. c) Voltak erdők, melyekben a földesurak 1791-ig még felügyeleti joggal sem birtak, a melyből kitetszik, hogy a községek, kizárólag birtokosai voltak némely erdőségeknek; bizonyítja ezen állítást a határ kijártatás, a conscriptiók, különösen az 1819-beli, a hol az erdőkről megjegyeztetik, a melyek a havasos helyeken voltak, hogy ott a földesuraknak soha sem volt több joguk a használatra mint a volt jobbágyoknak, s hogy mindenki saját akarata szerint használta azokat, — hasonlóra mutat a 1224-beli Andreanum diploma 8. art. a mely a románok (?) és bissenusok erdőit emlegeti. És igy maga az erdélyi törvényhozás fentartotta a status quot az erdők használatát illetőleg , mig a 48-ik §. az úrbéri pátensben — ellentétben van az 1848 előtti törvényhozás határozataival , miután azt rendeli, hogy a 3-ik és 4 ik classisbeli községek volt jobbágyainak 11 hold adassék, e mennyiségből azon havasi községek, melyek tutajokkal kereskedtek, sat. nem vehetnek akkora hasznot, mekkorát vettek 1848 ig — s igy egy ily község nehány év alatt éhen hatásra jutna. Az előbb mondottakból kitűnik, hogy azon erdők községi erdők voltak, következőleg majorságiaknak nem tekinthetők, hanem inkább úrbéri természetűeknek, amelyekből hasznot húztak a földesurak is, tehát az osztálynak e haszonvétel arányában kell történni. Végül hiszem, hogy azon havasi részeket illetőleg, ahol az országlakosok korlátlan joggal bírták az erdőket, sehogy sem alkalmazható a 48. § s; ennek nyomán hiányos a törvény. Azon elv, melyet javaslatomban kifejteni szerencsés vagyok, nemcsak hogy nem áll ellentétben az úrbéri pátensben kimondott elvekkel, hogy t. i. a jobbágyok sorsa ne váljék nyomasztóbbá 1848 után , de sőt összhangzásban van a régebbi törvényhozási határozatokkal, aminthogy 1769-ben innen mindannyiszor elhatároztatott, hogy a volt jobbágyok megtartassanak az erdők használatában, s hogy az elkülönítés után is ép annyi hasznot húzzanak belőle, mennyit azelőtt. A 48. §. azt föltételezi, hogy a megállapított maximumból a havasi községek ia ép a régi hasznot húzhatják — ezt azonban fel kell hogy világosítsam — hogy e föltevés hibás alapon nyugszik. Ami a 82. §. illeti, azt hiszem, hogy a §. nem érinti azon pereket, melyek az országlakosok és volt földesurak között a helyek természete felett támadhatnának , ez inkább azon szabályozásról szól, amely hivatalból elrendelendő, a minthogy e § ban következő mondatuk: „Die Verbesserung von Ausreissungsfehlern , — Unrichtigkeiten stb.“ ebből meglátszik, hogy ez érvénnyel csak a szabályozásokat illetőleg bir, amelyeket hivatalból kellene elrendelni, amilyenek : a tagosítások, legelők stb. Ezen esetekben nincs szükség a restitutio in integrum alkalmazására, miután mind az, aki jogában sértve érzi magát, egy év alatt a hiba kiigazításáért folyamodhatik, s azok kijavítását kikérheti, — azért azon perekben — a melyek valamely hely úrbéri természete felett folynak, nem látunk semmi okot arra, miért ne lehetne a restitutiot megadni, miután ez nem alkalmazható az előbb felmutatott esetekre, melyekre javaslatomban hivatkoztam, úgy gondolom, hogy épen a patens értelme szerint van helye a restitutio in integrum megadásának, mert a törvényhozásról nem lehet azt föltenni, hogy már előre meg akarta legyen nyirbálni az úrbéres jogait, aki ügyvéde hibájából, vagy más elkerülhetlen okoknál fogva jut oly helyzetbe, hogy nem felebbezheti az ötöt terhelő ítéletet. És így kérem a magas házat, hogy az elősorolt okokból fogadja el törvényjavaslataimat, s utasítsa azokat bizottmányhoz. (Bravo Illa baloldalról a románok.) a szülőket és férjet szabad gyászolniok a nőknek. A testvérért és gyermekekért tilos a gyász. Aki szüleit vagy férjét gyászolni akarja, a rendőrségtől gyászengedéllyel kell elláttatnia. Okt. 27-én 10 órakor délelőtt Maciejowski redőrkatonát a felebbezési törvényszék épülete előtt leszúrták. Egy az átelleni erkélyen álló ember, ki Majewski elestét szemlélte, azt állítja, hogy gyilkost sehol sem látott. Az utcza mintegy összebeszélés folytán kiürült néhány perczczel a tett előtt; a megölt néhány perczig vérében feküdt, később egy arra menő tiszt emelte föl. A rendőrség néhány közel boltban a segédeket, fogta el, de kiderült, hogy ezek a küszöböt sem lépték át. Varsóban újra Constantin nagyhg visszatéréséről beszélnek a lengyel helytartóságra, senki sem hiszi. Kretkowskit erős őrizet alatt Sz.Pétervárra kisérték, hol a császári iroda harmadik, azaz titkos rendőri osztályának adatott át. A galicziai határkerületekben az utolsó négy hét alatt 3000 fegyvert, több száz kardot, közel 12 mázsa lőport, 50000 töltényt s egyebeket foglalt le az osztrák katonaság és rendőrség. Meg lehet ítélni ebből, mily roppant mennyiségű azon fegyver és lőszer, melyet ez idő alatt valóban át szállítottak a határon. A „Wdr.“ azt mondja, hogy az orosz katonajjság minden fölkelőcsapat közeledéséről eleve értesittetett s elfogadásukra minden esetnél készen állott. A mozgalom színhelyéről következő távirat érkezett: Krakó, oct. 30. A krakói vajdaságban a lengyelek f. hó 25-én Kurnica mellett eredménydúsan harczoltak az oroszok ellen. — A vaspálya Skiernewice mellett szétromboltatott, a hidak felégettettek. Kalischban, hol Wittgenstein tábornok parancsnokol, Paulinski felakasztatott. Lengyel mozgalmak. (K.) Oct 29-én, mint tegnapi táviratunk jelenté, négy nemzeti csendőrt akasztottak fel az oroszok a Grzybowski-téren. Neveik : Óhajnoki Gyula kárpitos, Traszki Ferencz fuvaros, Gurski Péter czipész, és Filkiewitz Szanissló kovács. Az orosz ítélet azt mondja, hogy 25-én esti 6 órakor Filipow Atthauus rendőrkatona az utczán arczán sebet kapott; a merényt több egyén követte el s utána megszaladtak. Csak Chajnackit fogták el; ez aztán a másik hármat föladta. A vallomásokból kiderül, hogy Traska 10 lengyel forint napidijjal toborzotta őket egy magasabb rendőrhivatalnok megölésére, miután azonban ezt nem tevék, zsoldjukat 50 képekre szállította le s meghagyta nekik, hogy az első oroszt megöljék. A fizetést Varsón kívül egy ismeretlentől kapták. A gyászt eltiltó rendeletet 27 -én tették közzé. Nov. 10-től kezdve minden gyászban járó nő rangkülönbség nélkül fogságba jut, s mindaddig ott marad, míg a gyászolásra kivetett büntetési összeget le nem tette. Gyalog járó nők 10 rubelt fizetnek, vagy leülik ez összeget; a pénz és fogság aequivalense a rendeletben nincsen meghatározva. A saját fogatukkal járó urhölgyek 100 rubelt fizetnek s mig ezt le nem tették, maguk fogságban, fogataik zálogban maradnak ; a bérkocsin járó nők fejenkint 15 rubelt tesznek le, s mig ez meg nincs, a bérkocsi is lefoglalva marad, melynek tulajdonosa azonkívül 10 rubelt fizet, a kocsis pedig rendőri büntetés alá esik. Oly hivatalnok, kinek neje vagy gyermeke gyászruhában elfogatik, egy havi fizetését veszti. Csak Hivatalos közlemények. ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 12-ről kelt legfelsőbb határozatával, Lászlóffy Antalt, Szamosujvár sz. kir. város főbiráját, érdemdús működésének elismeréséül, dij-elengedés mellett, kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Karseh Károly pesti könyvkötő-mester Dankovszky József Lajost örökbe fogadván, utóbb nevezett vezetéknevének „Karsch“ra kért átváltoztatása, f. évi 13,086. sz. alatt kelt legfelsőbb kir. udvari rendelettel, legkegyelmesebben megengedtetett. Ausztria, Bécs,oct.27.(Russell sürgönye;Francziaország állása.) Russell lord — irja a „B. u. H. Zig“ — mégis fölolvastatta Sz. Pétervárt azon jegyzéket, melyben Oroszországot az 1815 ben elvállalt szerződésekre figyelmezteti s azok meg nem tartását hangsúlyozza. Amit ez okmányról mondanak, oda mutat, hogy nagy elővigyázattal van szerkesztve s a sokszor emlegetett birtokjogeljátszásról szó sincsen benne. A britt kormány e nyilatkozata nem lenne utosó e nemben, hanem a három hatalom collectiv (?) lépését előkészítené. Francziaország állítólagos azon szándékáról, hogy bevárva a két hatalom határzaját, ahez csatlakozandik, itt különféle hírek keringenek. Mondatott többször, hogy Oroszországnak nincsen oka az elégületlenségre az ausztriai politikával. Azt mondják, hogy a párisi törvtestület ülése megnyitásánál hasonló értelmű nyilatkozat történhetik. El lehet gondolni, hogy ez Ausztria állását nem a legörvendetesebb színben tüntetné elő. Külföld, Németország. Berlin, oct. 27. A „Köln. Zig“ írja : A Keleten történő dolgok mind jobban jobban vonják magukra a figyelmet. Mig az erős békehitű „Independance“ is azt mondja a „Nord“ csűrt csavart meghazudtolásáról szólván,i mely lap közvetítve elismeri Oroszország készülődéseit a Feketetengeren) hogy ott a jövő tavaszra komoly dolgok készülnek. Francziaorzság. Páris, oct. 26. (Mexico helyzete.) A „Vigie Cherbourg“ egy mexikói levelet közöl, mely az ottani helyzetet egészen máskép rajzolja, mit a hirlapok festették : „Nem képes önálmélkodásunkat elképzelni — mond levélíró — midőn azokat olvassuk, amiket a franczia lapok Mexikó filöl írnak. Mi itt mindent saját tapasztalatunk és szemléletünk szerint tudunk, és nagyon fájlaljuk, hogy a közvélemény oly roszul értesittetik itteni dolgaink felöl. A mexikói nép lelkesülése épen nem olyan tüzes, olyan teljes, a mi hadseregük látására, mint áliíttatik s Dubois de Saligny politikája átalános kárhoztatásban részesül. Katonáink minden nap megtámadtatnak, legyilkoltatnak, és több megszállott állomáson csak rémintézkedések által vagyunk képesek magunkat tartani. A mexikói nép nem kel fel ellenünk tömegesen,mert nincs a nemzetben egyetértés, de mindenfelé alakulnak pártok, Pueblából és Mexicóból megugrott katonákból alakuló guerillabandák támadnak ellenünk , mi pedig aztán hadiaarczot vetünk azon falvakra , melyek az ilyen bandákat befogadják , s agyonlőjük azokat, akik segítséget nyújtanak nekik , — mely szomorú kényszerűségek lehetetlenné tesznek a diadalmas Franciaország és legyőzött Mexikó között minden kiengesztelődést. Saligny politikájának életbeléptetéséről Mexicóban teljesen le kell mondani, mert ezen politika legkevésbbé sem összhangzó a mi érdekeinkkel. Ezen közleményt elég bátor volt több itteni lap is utánnyomatni. Girardin a „La Presserben ezen hírekre a következő megjegyzést teszi: „Mit kellessék mindezekből következtetni? Azt, hogy Puebla és Mexico bevétele még korántsem utolsó szava az expedítiónak ; hogy a lelkesedés korántsem akkora, s nem oly átalános, mint amilyennek az érdé-lettek hirdetni méltóztattak ; hogy a mexikóiak legyőzött népnek tekintik magukat, s annak minden elnyomott elégedetlenségét s féken tartott boszuját táplálják szivökben ; hogy minden előre tett lépésünk újabb elkerülhetetlen nehézségeket idéz elő, és hogy végre, még a franczia érdekek szempontjából is csupán csak egy czélszerüen követhető politika létezik e téren s ez az, hogy ne menjünk tovább és iparkodjunk minél előbb egészen visszalépni.“ Páris, oct. 26. (A trónbeszéd.) A „Kreuz. Ztg.“ párisi levelezője ezt irja a trónbeszédről: Ámbár nem sokat lehet adni azon sok mindenféle hírre, amit arról terjesztenek, hogy mit fog, és mit nem fog a császár a lengyel kérdésre vonatkozólag mondani trónbeszédében; mégis érdekesnek tartom azon biztos forrásból nyert gyanittatást megírni, hogy a császár tróncsédének veleje leend : „Őszinte előterjesztése az alkudozások folyamának, a lengyelek sorsa feletti legforróbb részvét kijelentése, s a jövőre nézve legnagyobb visszatartózkodás. Különben a dolog természetével jár, mizerint a császár kiválólag azt fogja hangsúlyozni, hogy Francziaország érdekei nem engedők egyedül síkra szállnia Oroszország ellen. A szónok-miniszterek még jobban ki fogják ezen pontot emelni s indokolólag a jan. 20. és 21-iki sürgönyökre hivatkozni, melyeknek tegnap taglalásával foglalkozott egyik félhivatalos lap. Alkalmilag érdemes megemlíteni, hogy ugyane lap azt akarná elhitetni, a jelen helyzetről szóló czikkében, miszerint az angol kabinet az oct. 10-ki jogmegtagadó sürgönyt anélkül küldte el, hogy az iránt a párisi kabinettel értekezett volna. Ez nem így áll. Mert Droun de Lhuysnak 8 nappal előbb megküldé azon sürgönyt Russellnek, ki helyeselte is azt. Ezen, Drouin politikáját tisztára mosni törekvést nem is véve számba, meglehetős értelmesen rajzolja a „Mem. dip].“ a dolgok jelen állását. Ugyan a trónbeszédre vonatkozólag egy diplomata, aki értelmes figyelője a világ forgásának, ezt írja a „G. C.“-nak. Minden sainezetben hírlapok azon törik magukat, hogy vájjon mit fog majd a császár nov. 5-én a világ helyzetéről, és különösen a lengyel kérdésre vonatkozólag szólani. Én __ úgymond — mind olvastam az alkotmányos államok uralkodói által személyesen vagy megbízásukból mondott parlamenti megnyitó beszédeket 1815 óta, de egyben nem találtam, hogy az európai politika nagy kérdéseit illetőleg a jövővel foglalkoztak volna. Rendesen elő szokták terjeszteni a külviszányokra vonatkozólag, ami az utolsó törvényhozási ülésszak óta végrehajtatott, (békekötések, kereskedelmi s más szerződések) vagy pedig aminek közvetlen végrehajtásában már benne voltak , hanem azt csakugyan soha sem hozták elő, amihez a kormány néhány hónap leteltével szándékozott fogni. Ha ezen parlamenti axiómákat r nov. 5 én várt franczia parlamenti megnyitó beszédre alkalmazzuk, könnyen föltehetjük, hogy Franciiaországnak Lengyelországra vonatkozó cselekvőleges politikájáról a jövőre nézve semmit se fog magában foglalni, annyival inkább, minthogy a politika változékony nagyság, Napóleon pedig sokkal tökéletesebb államférfit, hogy sem egy trónbeszéd ünnepélyes alkalmával tett nyatkósaiéval előre megkötné kezeit, főkép miután az Oroszország elleni háboruhoz, cs k tavasszal lehetne fogni, ha csakugyan szándékában van az ezen uralkodónak, mit még sokan kétségbe vonnak. Angolország, London, oct. 26. (Czartoriszky hg politikai reunioja) Ma délután tartatott meg a néhány nap előtt már említett politikai reunio Czartoriszky bgnél. A társaság kicsiny volt, mert csak oly személyek hivattak meg, kik a társadalomban és a sajtóban jelentékeny befolyásos helyet töltenek be, s még ezenfölül, akikről tudhatta a hg, hogy Lengyelországért érdeklik magukat. Annál hamarabb lett egy magán-meeting szervezve. Harrowby lord formaságból elfoglalta az elnökséget s Czartor isaky hg megnyitotta azt a jelenvoltakhoz intézett rövid beszéddel. Három javaslatot hozott fel, melyeket Angolországnak nem csak Lengyelország de saját érdekében is magáévá kellene tenni, melyek közöl azonban egyet mint elérhetlent elvetettek. A másik kettő szerint szükséges volna, hogy Angolország okvetetlen kijelentse az orosz kormánynak, miszerint Lengyelországhoz való jogát elvesztette, és hogy a felkelőket hadviselő félnek elismerje. A jó két óráig tartott magánértekezlet főkép a körül forgott, hogy miképen lehessen ezt az angol kormánytól kinyerni, mint kellene egyes választókerületekre, ezek által képviselőikre s így a parlament által a kormányra hatni ez ügyben. Azt senki se vonta kétségbe a jelen voltak közöl, hogy az angol kormányt ilyen lépésre rá lehetne bírni, ámbár a kiviteli eszközökre nézve nagyon elágaztak a nézeteik. Hogy a lengyel felkelők hadviselő felül elismertessenek,azt három oknál fogva tartották fontos dolognak : először, mert akkor nem lenne törvénybe ütköző kihágás, ha magá osok a lengyeleknek hadiszereket szolgáltatnának ; másodszor, mert a felkelt ország könnyebben kaphatna kisebb kölcsönt ; és harmadszor , mert ez esetben talán mégis könnyebben reábírtható lenne Oroszország, hogy a hatalmak által hadviselő felül elismert lengyelekkel ne bánjék többé úgy, mint egyszerű rebellisekkel, hogy ne akasztassa, ne lövesse agyon, és ne hurczoltassa Libériába őket. Az indítványokat a jelenlevők mindnyájan támogatták helyeslésekkel. Arra nézve azonban, hogy az angol kormányt aligha lehetne harczi adlóra vagy kölcsön biztosítására rábírni, sok szószaporitás nélkül csakhamar tisztába jöttek. Hanem annak kieszközlésére, hogy a lengyelek hadviselő félül elismertessenek, egyakarattal elhatározók közreműködni. E czélra már a jövő hó folytán nagy meetinget szándékoznak tartani Londonban, majd a vidék több népes városában. És rögtön neveztetett ki bizottmány, mely az izgatás eszközeiről s egyebekről értekezzék. Ezen bizottmány tagjai közt vannak: Harrowby earl; Townshend marquis; Hennesey, Forster, Coningham és Grant Duff alsóházi tagok. statálhatni fogja azok hatását. Hallomás szériát Metternich hg a legújabb osztrák javaslatok hajótörésének esetére is el fogna láttatni a legkiterjeszkedőbb utasításokkal. A déli szlávok és Szerbia harczvágyára nézve kétségtelen, hogy Sz.Pétervárról adatott ki a jelszó. Oroszország ezzel diverziót szeretne eszközölni, amely pedig az ő érdekeinek lehetne legkárosabb, mert úgy is eléggé rajta vannak a lengyel kérdésnek a keletre átjátszásán, hogy Angolországot, mely e tájon legérzékenyebb, több sikerrel lehessen Oroszország ellen befonni a szövetségbe. S ha csakugyan a déli szláv tartományokban is kitüzetnék a felkelés zászlója a török uralkodás ellen, Angolomág aligha fogna vonakodni az orosz köztyüt felvenni. Úgy halljuk, hogy a ssimonyi cs. k. főparancsnok Philippovics tbk Bécsbe hivatott, bizonyos, Szerbiában bekövetkezhető eshetőségek szempontjából tanácskozni az itteni katonai tekintélyekkel. Bécs, oct. 30. (A három hatalom közötti dipl. alkudozások) felöl ismét elágaznak a hírek. Bizonyos, hogy Metternich hg a múlt heti miniszteri tanácskozásokban nagyon ajánlotta a franczia szövetséget s a föltétlen semlegesség ellen határozottan küldött. Úgy látszik azonban, hogy nem aratott sikert. Ellenkezőleg azon párt kerekedett volna fölül, mely elég erősnek hiszi Ausztriát, hogy mindkét részre föntarthassa a semlegességet. Nem hiszik, hogy ez véghatározat legyen. Az orosz pártiak nagyon meg vannak elégedve Rechberg politikájával. Ausztriának barczi kezdeményezését karöltve Francziaországgal épen lehetetlennek tartja e párt. Páris, oct. 28. (Minisztertanács; új kölcsön a császárné madridi útja; megújuló hír a francziák Rómából való kivonulásáról.) A Tuiberiákban ma tartott minisztertanács szokatlanul hosszú ideig tartott. A tárgy fontos volt; a börze pessimista, hogy a politikai, mint a pénzügyi viszonyok miatt elvesztő kedvet. A kormány igyekszik megcáfolni a mindig megújuló bírt egy új kölcsön közeledtéről. A hat hónapra kibocsátott kincstári jegyek összege 200 millió frankra megy ; ez igazolja a kölcsön szükséges voltát. A „Nation“ azon hírrel lep meg, hogy Francziaország visszakivanolja Rómából hadseregét , s csak Civitavechhiában marad őrizet, Rómát spanyolok szállandják meg. E hír teljesen alaptalan: ha valaha Napoleon elhagyja Rómát, akkor olasz csapatok vonulandnak oda. Tévedés azt hinni, mintha a császárné útja Madridba politikai czélokkal bírt volna. Ellenben a császár igen kedvesen vette neje szives fogadtatását a királyi udvarnál. A császár Isabella királynénak a császárné arczképét küldé ajándékba. A spanyol királyné jövőre csakugyan Párisba várszik. A görög király, Zernovitz Kuno (?) magyar grófot nevezte ki fő lovászmesterének. Londor, oct. 28. (Francziaorssság önálló actiója; a mexicói katonák elégedetlensége). A kölni lapnak írják: „Mint erősítik, Ausztria és Anglia egy szeliditettebb alakban szerkesztendő jegyzékre nézve megegyeztek. A fogalmazás már Drougn de Lhuys kezében van, de nem valószínű, hogy Francziaország azt elfogadja. Itt úgy látják, hogy Napóleon el van határozva önállólag is a cselekvés terére lépni: előbb egy békekövet küldése, később hadjárat által. Morny küldetésének híre nem bír alappal. Az önálló lépés alatt csak azt kell érteni, hogy Anglia és Ausztria nem vesznek abban részt. Londonban Napóleon egészségi állapotáról nyugtalanító híreket terjesztenek, de Páriából úgy írják, hogy a császár igen vig kedélyű. Egy tiszt, Mexicoból, akinek itt rokonai vannak, azt írja, hogy ott a tisztek és közkatonák tökéletesen jóllaktak már a mexicoi dicsőséggel, mert ha csak negyedórányira távoznak az elfoglalt pontoktól, azonnal a guerillák kezébe esnek. A betegségek is nagyon pusztítanak. Esti posta, Bécs, oct. 27. (Metternich hg értekezése Rechberg gróffal; a londoni és párisi hangulat Ausztria politikája irányában; vegyes.) Metternich hg tegnap ide érkezvén, ma sokáig értekezett Rechberg gróffal, kinek nagyon nyakára kezd nőni a helyzet. Páriában és Londonban nagyon elégedetlenek Ausztria politikájával. Az ottani sajtó a nürnbergi conferentiát s még inkább eredményeit éles bonczolás alá vetette s Európa délkeleti részében megint oly élénk mozgás mutatkozik, hogy több felöl hatalmas kitörést jósolnak belőle. A nyugati hatalmak kedveszegését illetőleg főkép Francziaország rész kedve az, amelyen itt nem teszik magukat túl könnyedén. Mégis csak tartanak egy kissé Napoleon császárnak netaláni rögtönzésétől a trónbeszédében s a lengyel kérdésben határozottabb politikára törekvés által rajta lesznek, hogy a Tuilleriák rész kedvét eloszlassák. Úgy hisszük, hogy e részben Metternichnek Parisba visszaérkezését se várják be , hanem már megtétettek a kellő lépések, s Metternich herczeg a jövő hét elején Páriába érkezvén már con Táviratok. Bécs, October 30. A „Wiener Abendpost“ írja, miszerint Császár ő Felsége a Lembergben e hó 28-án meggyilkolt országos törvényszéki tanácsos, Kuczynski özvegyének évenkinti egy ezer forint özvegyi dijat és minden gyermeke számára, azok neveltetésére, évenkinti száz forintot méltóztatott legkegyelmesebben engedélyezni. Az alsóház mai ülésében az oktatásügyi tanács feletti viták folytak. A bizottmányi javaslat első része, hogy t. i. a ház nem hagyhatja jóvá az oktatásügyi tanács hatáskörét — elfogadtatott. — A második rész, — mely azt javasolja, hogy a ház egy önálló oktatásügyi ministerium fölállításának elutasíthatlan szükségességét ismerje el, — elvettetett. — Taschek pótjavaslata, — miszerint a ház kinyilatkoztatja, hogy az oktatásügyi tanács számára a pénz-utalványozásba nem egy z bele, — szintén elvettetett. — Hermann javaslata, miszerint az államministerium hivassák fel, hogy a népiskolák szervezésének alaprajzára vonatkozó tervezetet a közelebbi ülésszakban terjessze elő, valamint Schneider indítványa, miszerint fejeztessék ki azon óhajtás , hogy a kormány a Bielitzben épülő mesterképző-intézet további épitési költségeire illő összeget hagyjon jóvá utólagosan, — elfogadtatott. — A közelebbi ülés kedden leend.*) Berlin, oct. 30. A „Nat. Ztg.“ az eddigi 345 választást igy osztályozza: A haladási párthoz tartozik, beleszámitva a kettős választásokat; a balközéphez 82, újoa választott szabadelvű 19, ó liberalis 7, Lette töredékéből 4, semmi töredékhez nem tartozó szabadelvű 4. Szabadelvű többség egyremásra 260, clericalis 37, lengyel 26, határozatlan 2. Hét választás eredménye még bizonytalan. Berlin, oct. 29. (Éjjel.) A porosz követválasztások négyötödénél már több tudva van; e közt 39 conservativ létezik. Frankfurt, oct. 29. (Éjjel.)A szövet*) Tegnapi lapunknak csak nehány számában jelenvén meg, ismételjük. Szerk.séggyülés mai ülésében tett dán nyilatkozat hangoztatja a tettleg tanúsított készséget, hogy Holstein és Lauenburgnak a külön ügyeket illetőleg teljes alkotmányos szabadságot, a holsteini rendeknek pedig a közös ügyekre nézve,amennyire azok a herczegséget illetik, ugyanazon törvényhozás engedményező szabadalmat ad, milyent a birodalmi tanács a királyságra nézve gyakorol. Amennyiben pedig a szövetségi követelések tovább a nem-német országrészekbeli alkotmányos viszonyok megváltoztatására czéloznak, a király ily határozatokat nem teljesíthet, s minden ilynemű követelés nemzetközi, tehát executio által el sem érhető. A márciusi rendelet által a kormány a szövetségnek eleget tenni szándékozott; az annak visszavételére tett követelés, nem azon rendelet ellen van irányozva, mely a hercegségeknek a törvényhozó és engedményező jogot megadja; a többi határzatokat illetőleg, a kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni, az adó változtatásaira vonatkozó kiegyezkedés végett, melynek a kormány tehát e tekintetből csak ideiglenes jellemet tulajdonít. Végre azon akarat nyilváníttatik, miszerint minden pontban, hol a szövetségi országokra kívánt önállóság és egyenjogúság még elegendőleg biztosítva nem látszatnék, a szövetség megelőztessék. A második nyilatkozat a londoni szerződő hatalmak együttműködése alatti tárgyalások mellett szól, Russell grófnak sept. 2- ről kelt jegyzéke értelmében. Az „Europe“ állítólag hivatalos kútfőből jelenti. A török budget 1863—1864- re bevételekben 3.010,539, kiadásokban pedig 2.969,004 zacskót tesz, e közt 874,375 zacskó a közadósságra marad, tehát felesleg 41,535 zacskó. Frankfurt, oct. 30. Az „Europe“ a múlt szövetség-ülésben átadott dán nyilatkozatot közli. Ez így szól: A végrehajtási határozat az 1858. február 11-ki és augustus 12-ki, az 1860. mart 8-ki, 1861. febr. 7-ki és 1863. júl. 9-ki szövetségi határozatokat akarja érvényesíteni, a mennyiben még életbe nem léptek. A dán király teljesítette a szövetség kivánatait, amennyiben azok a hőségek alkotmányos állásának megváltoztatására s a szövetséghez tartozó területek rövidítése elleni védelmére vonatkoztak; a hűségeknek nem csak saját ügyeikben engedett teljes alkotmányos szabadságot, hanem a közös ügyekre nézve is a dán birodalmi tanácséival hason jogokat adott. Amennyiben azonban a szövetség követelései a nem szövetséges terület alkotmányos viszonyainak megváltoztatására s szabadsági fejlődésük gátlására terjednek, a dán királyt dán alattvalói iránti kötelessége valamint független európai fejedelmi helyzete minden engedékenységtől eltilt. Minden ily követelés nemzetközi természetü ; ellenkezik a szövetségi joggal s ezélt tévesztene. Midőn a szöv. határozat a mart. 30 ki rendelet visszavételét kívánja, melylyel a dán kormány épen a szövetség jogos kívánatának akart megfelelni, bizonnyal nem értheti az alapelveket ; a többi határozatokra nézve hajlandó a dán kormány alkudozásra az ideiglenesnek tekintett patens megváltoztatását illetőleg, mi könnyebben és teljesebben elérhetővé tesz mindent, mit a szövetség elnyerni akar s a végrehajtás által egyátalán el nem érhető. Az „Europe“ közli Russelnek egy oct. 21-ki Mailet követhez intézett sürgönyét is, mely azt indítványozza, hogy minden, mi a pénz és törvényhozásra vonatkozik, a szövetségi jog szerint intéztessék el, minden ellenben, mi nemzetközi kérdés, barátságos hatalmak közbenjárására és nem ítéletére bizassék. IjdOOHÍIguii. Pest, oct. 81. — (Magyar földhitelintézet.) A magyar földhitelintézet részéről ezennel közhírré tétetik, hogy az intézet már forgalomban levő zálogleveleinek első kisorsolása 1863-ik évi october hó 31-én a kir. biztos és két felügyelő bizottmányi tag, s az igazgatóság kiküldötteinek jelenlétében a következő eredménnyel hajtatott végre : az A. sorozatú 1000 frtos záloglevelek közül kihúzattak a 269, 843, 1171, 374, 1121, és 577 számúak; a C. sorozatú 100 frtos záloglevelekből pedig a 126, 56, 217, és 63-ik sorszámmal jegyzettek. Ez eredményről oly megjegyzéssel értesittetik a t. közönség, hogy : a) a kisorsolt záloglevelek, fél év múlva, azaz : 1864-ik évi május 1-én a kamatokkal együtt, teljes névszerinti értékben, készpénzben kifizettetnek : Pesten az intézet pénztáránál, Bécsben Wodianer Móricz úrnál, Frankfurtban Bethmann testvéreknél, Berlinben Mendelsohn és társainál, s Brüsselben Langrand Dumonceau és társainál, b) hogy az intézet a kisorsolt zálogle-