A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-22 / 268. szám
PEST, NOVfiSISEB 21. Politikai sz mle. Pest, hot. 21. (II.) A német lapok nagy tűzzel folytatják a harczot a schleswig-holsteini kérdésben. A szó igen sok, a tett annál kevesebb. Nem untatjuk az olvasót azon vélemények elsorolásával, melyek a bonyodalom megoldására nézve a sajtóban fölmerülnek: a tényeket kutatjuk, s ezek elősorolására szorítkozunk. E hó 19-kén este némely schleswigholsteiniak és hamburgiak népgyülést akartak tartani Hamburgban, de az itteni rendőrség azt három helyütt oszlatta föl, Altona közelsége miatt. A népgyülés Uhlenhorstba vonult vissza, s egy feliratot intézett az augustenburgi herczeghez, a melyben felszólittatik, állna a nép élére. Kielben a schlsswig-holsteini képviselők közöl huszonnégyen gyűltek össze, s ezek egyhangúlag elhatározták: folyamodást intézni a német szövetséggyüléshez, az ország jogainak gyors védelmezése végett. A folyamodvány már elindittatott. Azon képviselőket, kik a tilalom miatt meg nem jelentek (a dán kormány tudomás szerint betiltotta a Kielben tartandó gyűlést) felszólíták, a folyamodványhoz csatlakozni. Ezen folyamodvány alkalmasint újabb lökést ad a schleswig-holsteini ügynek a német szövetséggyűlés kebelében, amely különben — mint már tegnap jelentettük — ez ügyet ma való tárgyalás alá veendő. Mit fog a szövetséggyűlés, s mit fog nevezetesen Ausztria és Poroszország határozni ? ez tehát már most a kérdés. A szövetséggyűlés első nyilatkozatáról alkalmasint még az éjjel megérkezendőén a távirati jelentés, a hozzávetésnek épen nincs helye , aztán különben is Ausztria és Poroszország határozta a fődolog. Tegnap előadtuk azon nézeteket , melyek a porosz kormány jövendő magatartására nézve irányt szolgáltathatnak ; — ma azon nézeteket soroljuk elő, melyek Ausztria magatartására vonatkozólag bécsi irányadó körökben fölmerültek. „Esti posta“ rovatunkban összefoglalva találja az olvasó ezen nézeteket, melyekre mi nem jegyezhetünk meg egyebet, mint azt, hogy az osztrák kabinet Poroszország elhatározásától látszik föltételezni a magáét, mi más szavakkal annyit jelent, hogy a tét nagy német hatalom közt uralkodó bizalmatlanság miatt még semmi nyoma a közös egyetértésnek. A bécsi külügyi minisztériumban nem hisznek Poroszországnak , ha így nem állna a dolog — írják Bécsből — akkor gyorsabban lehetne kellő német nemzeti politicát követni. Párisból azt távírják, miszerint a Tuileriák kabinetje arról értesült, hogy Leopoldot, a belgák királyát, a schleswigholsteini ügy választott bírájává akarják tenni. E hír tegnap a bécsi börzén is el volt terjedve. Mielőtt e tárgyat elhagynék, megemlíthetjük azt is, hogy IX. Keresztély dán király koronáztatása a jövő januárban menene végbe Kopenhágában , nagy fénnyel és ünnepélyességgel. Most áttérhetünk a nap másik nagy kérdésére — a congressusra. A „France“ jelenti, hogy a császár már több feleletet kapott azon meghívásra, melyet a congressust illetőleg Európa fejedelmeihez intézett, s hivatalosan van bejelentve, hogy még több felelet is van útban. A „France“ megjegyzi, hogy egy visszautasítást sem jelezhetni. A bécsi „Presse“-nek a „France“ jelentésével egyezőleg azt távírják, hogy a huszonkét meghívott állam közöl eddig tizenöt fogadta el elvben a congressus, ezek közt van Róma és Württemberg. Az Orosz ország részéről történt elfogadás notificatióját várták Párisba. Ausztria, Angol- és Poroszország elhatározásáról nem hallatszik valami bizonyos, Párisban nagy izgatottság uralkodott amiatt, hogy Leopold, a belgák királya, magára vállalta, Victoria királynő élénk kivonata folytán, a londoni, berlini, (?)sz. pétervári (?) és bécsi kabinetek közti egytértés létrehozatalát, a congressus kérdésében. Súlyt fektetnek reá, hogy Victoria királynő először tanúsít, férje halála óta, nagy érdekeltséget politikai kérdés iránt, s formulázja határozottan nézeteit. Az „Ind. beige“ azon nézetben van, hogy az egyetértés csakugyan létrejött a londoni, bécsi és berlini (?) udvarok között a congressus kérdésében követendő magatartás iránt. A „Corresp. di Roma“ megczáfolja azon hírt, hogy a római franczia helyőrség spanyollal cseréltetnék föl. kereskedőházak operatióinak, majd azon körülménynek tulajdonitódik, hogy a külföld kezdi visszaküldeni Bécsbe az ausztriai papírokat, s igy a fizetéseknél sok érczpénzre, vagy londoni, párisi, amsterdami stb. váltóra van szükség. Mindezen körülmény birhat saját fontosságával, s lehet, hogy e körülmények találkozása idézte elő az ezüst nyugtalanító emelkedését. „Azonban még sem kellene mondani, hogy épen e két körülmény okozza a tulajdonképi bajt. Sőt tán inkább megközelíthetjük az igazságot, ha állítjuk, hogy az említett két körülményt csak a bt*j kórjeleinek tartjuk, miknek alapjait oly föltevések képezik, melyek a pénzvásár szomorú helyzetének régi okát tüntetik elő. „Ha tehát állítjuk, hogy a bajt jobbára már csak az ingatag valutának létezése is előidézi, nem vélnők, hogy valaki megczáfolhatna minket. Mennyire nem bír szilárd alappal a kereskedők számítása az ilynemű pénz mellett ? hogy ily helyzetben a határidőre kötött szerződések, mintegy fogadásnak vagy szerencsejátéknak jellemét veszik fel , mindenki tudja, s azért fordulnak elő oly pillanatok, melyekben a jegyek birtokosai „sauve qui peut“ (meneküljön a ki menekülhet) kiáltás mellett papírjaikat a vásárra vetik, most ismét, s kérdés : váljon utoljára-e ? „A mint kevéssel ezelőtt némelyek azon kéjes öntudatban ringatóztak, hogy a sokáig tartott sekély agio valami igen tűrhető baj ; mások átlátták, hogy ezen történetes állandóság sem lehet biztos alap üzletek kötésére. „A csalódás abban állott, hogy változhatvan ténynek tekinték, miszerint az agrp akkori aránya sok ideig megmarad. Ezen csalódás végzetes jelentőségét emeli azon képzelet, hogy az ingatag valutának ezen megszilárdulásában sokan hinni kezdtek, holott a tárgy ellenkező felfogása létezett, mint tény. A gabonaárak eddigi csekélysége bizonyítja, hogy a kereskedelmi világ épen nem számított az agrp emelkedésére. „Ma már másként van. Aki ma valamit elad, vagy vásárol, tudja, hogy az ezüst árának szökkenése s a papírpénz értékének ingatagsága folytán minden kereskedelmi conjunktura lehetlenné vált. Ezelőtt számítottunk, gazdálkodtunk, mintha szilárd valutával bírtunk volna; ma a bizonytalan előtt állunk, nem tudva szökken-e feljebb az agip, vagy ismét hirtelen alászáll. Mindenki el akar készülni oly esetre, melyet az angolok árfolyam forradalomnak neveznek. S valóban árjegyzék-forradalom is az, melynek hatása kiszámithatlan, s melynek előidézett tényei megmásíthatlanok. Senki sem tudja mit ad el, és miért adja el , ezért készen akar lenni a „sauve qui peut“ első hangoztatására, s vagyonát oly értékbe fekteti, mely legroszabb esetben is érték marad, tudniillik, érczpénzbe, vagy külföldi váltókba. „És amint ezen állapot a politikai láthatár elborulása által idéztetett elő , úgy a javulás is csak akkor következhetik be, ha békére és nyugalomra volna kilátás. A pénzügyi rendszabályok enyhíthetik a bajt, s veszélyes kitöréseit akadályozhatják , azonban nem tehetik azt nem létezőnek. Mit használnak a Reichsrath legszebb végzései, ha a börze legutolsó hajhásza kiszámíthatja, hogy a dicséretes határozatokból, sok esetben az lesz, amit a németek „schätzbares Matériáinak“ (magyarul poros actáknak) neveznek. (Úgy látszik, ez a többi között az új kölcsön megszavazására is akar vonatkozni.) „A Reichsrath a pénzügyi előterjesztés nyomán, megszavazza ma a kiadásokat, melyekben a mai magas ágia egyátalában nem vétethetett tekintetbe. Megszavazza a hadseregtartás költségeit, de ezen számítás az élelmiszerek emelkedése által többé nem áll. A pénzügyminisztérium előadja, hány milliót kell az államnak kamatképen ezüsttel fizetni, s mennyi lesz a veszteség az ezüstkészlet bevásárlásában ; ma már azonban a veszteség legalább is két akkorára emelkedett, így aztán bizonyos pénzügyi báosz fenyeget minket, melyen senki sem képes uralkodni. Az ezüst agrp kigúnyolja a banktörvényt, mert a pénz nem ismer kedélyt, irgalmat és hazafiságot. A pénzügyi calamitások mindenütt politikai változásokat idéztek elő : a pénz nem alkalmazta magát sehol a politikához, hanem a politikának kellett meghajolni a pénzügy helyzete előtt. Történhetik tehát, hogy nálunk is elérkezhetik az idő, melyben a pénzügy a politika módosítását idézheti elő. A börze árjegyzéke az óramutatón a tizenkettő felé jár, vagyis azon helyen , ahonnan még visszafordulhatunk, ha akarunk.“ A „Presse“ a schleswig-holsteini ügy sokszoros bonyolódottságáról írja: „Az augustenburgi ház feje, a mostani trónkövetelő atyja, nem csak a maga, de kiskorú gyermekeinek nevében is lemondott a Schleswig-holsteini trónöröködési jogról, s a dán uralkodóház javára, oly feltétel alatt, hogy birtokainak vételára fejében három millió tallér fizettessék ki. A szerződés létrejött s így az augustenburgi ház öröködési joga dán részről épen úgy vita tárgya lehet, mint más részről a dán király jogát, a londoni jegyzőkönyv alakján, Schleswig-Holsteinban kérdésbe veszik. „A tárgy azonban más tekinteteknél fogva is meggondolást érdemel. 1851-ben Oroszország és Dánia meghatalmazottai között, Varsóban jan. 5-én, jegyzőkönyv íratott alá, melyben Oroszország úgy saját nevében, mint a wasa- és oldenburgi örökösök nevében , Schleswig-Holstein örökösödési jogáról lemondott VII. Frigyes javára, és ezen lemondás képezi a dán örökösödési rend alapját, mely egy évvel később a londoni jegyzőkönyvben az európai hatalmak beleegyeztével megállapíttatott. Tegyük fel azon esetet, hogy a Bundestag a londoni jegyzőkönyvet nem veszi figyelembe, amint ezen okmány rá nézve kötelező erővel nem is bír; tegyük fel az esetet,hogy Frankfurtban a szövetséggyűlés IX. Keresztély király jogát Schleswig-Holsteinra vonatkozólag tagadni fogná, akkor Oroszország könnyen azt mondhatja, hogy az uralkodó Holstein-Gottorp-ház jogai ismét erőbe léptek, s miután Oroszország, ha el lehet valamit nyerni, nem szokott rest lenni, s e mellett az itt Kronstadtból a holsteini partokig nem is nagyon hosszú: megtörténhetik, hogy Európa egyik legszebb kikötőjében, Kielben, valamely szép reggelen hajóhad jelenik meg, s Oroszország számára a holsteini hagyatékból saját részét zár alá veheti. „Tehát legalább is igen bonyolódott ügy ez, mely kérdésben forog. A nehézség Németország részéről annál nagyobb, mert a két német nagyhatalom annak idejében a londoni jegyzőkönyvet aláírta, mihez, hir szerint, később Hannover és Szászország is járultak. Bonyolódott az ügy a német szövetség részéről is, mely nincs kötelezve a londoni jegyzőkönyvről tudomást venni. Bonyolódott az ügy Angliára nézve is, melynek Németországot kímélnie kell, nehogy a pompás kieli kikötő valamikép Oroszország hatalmába kerülhessen.“ A bécsi lapok szemléje. Az ezüst agio emelkedése. Ezen czim alatt a „Wanderer“ nov. 20-ki lapja a következőket irja: „Az ezüst árának oly gyors emelkedése, mint a legközelebbi napokban tapasztalható volt, némelyektől majd az olasz A Iomkni jegyzőkönyv. Az 1852-ki máj. 8-ki jegyzőkönyv, mely VII. Frigyes dán király halála után az augustenburgi hgnek Slesvig-Holsteinban örökösödése vagyis az Elba herczegségeknek Dániától elszakasztása ellen van intézve, a bevezető és zármondatok elhagyásával így hangzik : „Tekinve, hogy a dán monarchiának az európai egyensúlyijal szoros összefüggésben álló integritása fontos a béke föntartására s hogy oly combinatio, melynél fogva a fuvadék, a leányág kizárásával a jelen király hatalma alatt álló összes terület örökösödésére meghívása a dán motarchia épségének föntartására a legbiztosabb eszköznek látszik, az osztrák császár, a franczia köztársaság herczegelnöke, Nagybritannia királynője, a porosz király minden oroszok czárja és Svéd és Norvégország királya, a dán király ötöls meghívására szerződéskötést határoztak azon czélra, hogy ezen örökösödési rendet az európi elismerés által megszilárdítsuk. Eszerint a magas szerződő felek .... kát kinevezték, kik a következőkben egyeztek meg: I. Miután dán király ő felsége birodalma érdekeinek komoly megfontolása után és a koronabg valamint a dán örökösödési törvény szerint jogilletékes nőág megegyezésével, valamint az o;osz császár ő felségének a Holstein Gottorp ág fejének hozzájárulásával kijelenti, hogy államaiban az öröködési rendet úgy akarja megállapítani, miszerint III. Frigyes királytól származó egyenes örökösök hiányában koronája Schleswig Holstein-Sonderburg-Glücksburg Keresztély híre s ennek Schleswig-Holstein Sonderburg- Glücksburg Lujza, született Hessen hgnövelt házasságából származó ivadékára szálljon az elsőszülöttség jogrende szerint fiágon ; a magas szerződő felek a nézetek bölcsességének elismerése mellett kötelezik magukat egyetemlegesen, hogy a fönnmondott lehetőség valósulása esetére Schleswig-Holstein-Sonderburg- Glücksburg-Kereszély hg és Lujza legnöveli fiörökösei örökösödési jogát a jelenleg hatalma alatt levő összes terülere elismerik. II. A magas szerződő felek, elismerve a dán monarchia épségének elvét, kötelezik magukat, hogy a további fejleményeket megfontolás alá veendik,melyeket dán király ö fele, jóknak látand tud itni velők, ha mitől Isten őrizzen, veszély fenyegetne, hogy az egyenes fiág Keresztély bgnek Lunia hgnövelt házasságából kihaljon. III. Különösen megjegyzendő, hogy dán király ö föle, jogai és kötelességei Holstein és Lauenburg hűségekre vonatkozólag, a mint azok az 1815 -i szövetségi okmányban s az önálló szövetségi jog szerint megállapitják, a jelen szerződés által változást nem szenvednek. IV. A magas szerződő felek föntartják maguknak, hogy a jelen szerződést, hozzájárulás végett a többi hatalmakkal közöljék. vétségnek is. Minélfogva feltehetjük, hogy az executió másodszor is el fog halasztatni. A szövetségnek már illedelmi okoknál fogva is be kell várnia, hogy mit fog mondani az uj király. Ha egyszer az öröködési rend meg van állapítva tényleg, akkor csakugyan a kérdésnek is vége. A holsteiniak czélja az volt, hogy Schleswiggel egyesülten független államot képezzenek, és ha ezen reménységük dugába dőlt, akkor nem igen lesz miért arra törekedniük, hogy ők kaparják ki a sült gesztenyét Poroszország számára a parázsból. A „Daily Telegraph“ és az „Advertiser“ nagyon alább hagytak azzal a hévvel, mellyel a herczegségek mellett több ízben oly határozott hangon szólottak Dánia ellenében. Vehető ugyan néha még most is észre azon jóakaró tollaknak némi jele, de mintha nem volna többé szabad ez előbbi tartózkodás nélküli szabadsággal mozogniok, mivel a Bismarck minisztérium elvakultsága a holsteini ügyet — mert az angol előtt ez Poroszországgal ugyanazonos dolog — nagyon népszerűtlenné tette. Ugyanazok a német érzelmű munkatársai a nevezett lapoknak most nagyon csendesen, szerénykedve és közbenjárólag lépnek fel. Mindazáltal mégis bírnak nyilatkozataik annyi előnnyel a megrögzött angol lapokéi fölött: először, hogy egyszer másszor az igazságra egy kis világot vetnek, aminek nagy hatása lehetne, ha a közönséges angol olvasó meg vona szokva a sorok közt is olvasni; másodszor, hogy nincsenek bennök földrajzi és történelmi bajlövések, amelyekkel a többi lapok bővelkednek, midőn Dániáról szóló csikkeknek engedik át hasábaikat. — A „Daily Telegraph” azt tartja, hogy IX. Keresztély királynak kedvező alkalma van régi sebeket gyógyítani. Az előbbi király, akire erényei és hibái féligmeddig kalandos jellemet ruháztak, tüzes dán volt; nagyon messzire hagyta magát hazafiaskodása átúl ragadtatni, mert ezen hazafiasságáért nézte el a dán közönség egyéb bűneit. A mostani királynak módjában van nagyobb mérséklet és kímélés ösvényén járni, s nagyon is megérdemlené a kárhoztatást, ha nem használná fel az alkalmat. Az „Advertiser“ ismételve felhordja, hogy a walesi hgné atyja a Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból való herczeg, tehát mint czime is mutatja, német születés; egész családfája, anyanyelve és a felsége is mind német, minélfogva kötelessége, hogy a dániai német lakosság iránt békülékeny megelőzéssel viseltessék stb. De a „Times“ ma már a schleswig-holsteini uralkodók öröködési joga ellen emelkedő kétségekkel foglalkozik. — „Mintha csak Drouin de Lhuysnak akart volna segítségére lenni a halál válaszolásában, egy új, legkomolyabb természetű viszálykérdést idéz elő Frigyes dán király elhunytával s szükségessé teszi,hogy az államférfiak egy igen tövises kérdés felett mulhatlanul határozzanak. A véget nem ismerő schleswig-holsteini kérdés most azon pontra jutott hihetőleg, a hol közel áll megoldatásához. A németeknek megvan az az alkalmuk, a melyre hasztalan vártak. Eddigelé egy kétségbevonhatlan jogú schleswig-holsteini hgnek akarták kétségessé tenni azon jogát, hogy a herczegségek felett bizonyos eljárás szerint uralkodjék : most már módjukban áll azt mondani, hogy Dánia királya teljességgel nem hge Schleswig-Holsteinnak, és hogy a herczegségek feltétlenül el vannak a koronától válva. Az 1852. máj. 8 -i szerződés nélkül Dánia trónjára most az V. Frigyestől származó Christian hgnö lépne, a hűségek pedig Holstein-Augustenburg hgre esnének. Most tehát az a kérdés, vajjon kötelezi-e a szerződés a hűségeket, a bgi trón követelőit és a német szövetségi gyűlést? Azt mondják, hogy sem a szövetségi gyűlés, sem a herczegségek képviselői által nem ismertetett az el. Továbbá Ausztria és Poroszország csak azon feltétellel adták megegyezésüket, ha a szövetség és a herczegségek elfogadják a szerződést; most tehát nem kénytelenek érvényesnek ismerni azt. De az a fő kérdés — mond végül a „Times“ — hogy mit mond a dologhoz Európa ? Európa pedig kétségkívül az 1852-ki szerződés érvényessége mellett fog nyilatkozni. De csak akkor bizonyosan, mond egy bécsi lap — ha Németország elnézi azt. Angol lapok véleménye a schleswig-holsteini kérdésben. Arra nézve egy véleményen vannak az angol lapok Schleswig Holsteint illetőleg, hogy a kérdés elszunnyadását s Dánia könnyű győzelmét remélik, de jóformán mindegyik lap más más indokok szempontjából indul ki ezen nézet támogatására. A „Times“ s vele együtt több angol lap bevégzett dolognak tekintik a schleswig-holsteini viszályt. A conservativ „Herald“ IX. Keresztély királyt nagyon dán szellemű uralkodónak tartja, s így beszél: Frigyes király korai halála, habár magában véve kétségkívül gyászesetnek tekintendő, azt a jót mégis eredményezni fogja, hogy a Schleswig holsteini németek minden reményét megsemmisiti. A holsteiniaknak most el kell IX. Keresztély királyt ismerniök, úgyszintén a német szó A franczia sármkönn. (Vége) A három első interventionális sürgönyt XI. 87. a. Drouyn egy közleménye követi Montebellorghez. Oroszország kibocsátotta ismert amnestiáját s Budberg Drouynnan társalgásában hivatkozott erre. A két diplomata a három hatalom együttes lépéséről is beszélgetett. Drouyn kijelenté az orosz követnek, hogy az orosz kormány ígérte rendszabályok a sz. pétervári franczia követnek adott utasitásokat nem érvénytelenítheti. Francziaország már előbb ismerte Oroszország ezen nézeteit s Oroszország biztosításait bizonyosaknak tekinti Francziaország. A lengyelek azonban már három hónappal előbb birtokában voltak azon intézményeknek, melyek föntartása most igértetik. Ez nem gátolta a fölkelést s nem lehet zokon venni a lengyelektől, ha oly államintézményekhez nincs bizalmuk, melyekkel az ujonczozási rendszabály lehetséges volt. Az orosz követ azt felelte, hogy Francsiaország az emberiségi törvényekre és az európai érdekekre való hivatkozásra szorítkozik meg, s nem mondja voltaképen mit kíván a lengyelek számára. Az 1815-öi szerződések képezhetnének kiindulási pontot a megvitatásnál, de Francziaország általános nézetei nem jelelnek ki határozott megoldási Erre Drouyn azt monda, ez Oroszország iránti tekintetből nem történt. Francziaország azt hivé, minél nagyobb tért enged Oroszországnak a kezdeményezésre , annál nagyobb tiszteletét tanúsítja e hatalom iránt. — „Azon fogadtatás, melyben a márt. 2-ki 1815 re hivatkozó angol sürgöny részesült, nem engedte meg nekünk, hogy ugyanazon térre lépjünk. Tartózkodtunk tehát a hivatkozástól az 1815-öi szerződésekre. Vajjon megróhat e az orosz kormány minket, hogy nem tettük azt, miért a múlt hó elején az angolt szemrehányással illette? Itt komolyan kezdődött a kelepcze Oroszország részére. Minden nyilatkozatit híven megőrizte Drouyn rettenetes emlékezete, s ha a fölebbi sürgönyben elmondja a franczia követnek, hogy Budberg a baj létezését Lengyelországon elismerte, föl lehet tenni, hogy az orosz diplomata nem úgy értette, mint a franczia magyarázá, hanem messziről terjesztett bajt gondolt, mint később Gorzsakov kissé veszélyes nyíltsággal kimondta. A XII. sz. a franczia körjegyzék a dipl. ügynökökhez, melyben fölszólittatnak, hogy valamennyi európai hatalom támogatását kinyerjék a Sz. Pétervári tett lépéshez. A franczia kormány a hatalmak válaszait ezen körjegyzékre különös kíméletből nem közölte. XIII. XIV. és XV. Gorcsakov ismert válaszjegyzékei Budberghez, Brunowhoz és Balabinehez apr. 14^26-ról. Tudjuk, hogy az Angolországhoz intézett volt legterjedelmesebb és legcsipősebb, Francziaországé legudvariasabb, s az Ausztriának küldött legkompromittálóbb. Drouyn máj. 4 én azt írja Gros bárónak, hogy a Francziaországhoz intézett sürgönyt békülékenynek tartja és barátságosnak. Oroszország elismeri abnormális jellemét a lengyel helyzetnek, s azt hiszi, a három udvarral való magyarázat eredményre vezethet. Csak az 1815-ki szerződésekre vonatkozást utasítja vissza, mert nem akar újra kezdeni oly kísérletet, mely Orosz- és Lengyelországra nézve a szerencsétlenség forrása volt és Európa nyugtalanságának folytonos oka. Miután maga Francziaország az általános érdekek szélesebb terére lépett, nincs ellene kifogása , ha Gortsakow hgkevésbé korlátozott ösvényt választ. Francziaország ez álláspontja különösen kiemelendő. Eleve ellenszenvvel viseltetett az 1815-ki szerződésekre hivatkozás ellen; szándéka csak szilárdult, midőn látta, hogy Angolország minden lépésnél ezekre tér vissza. Midőn nem maradt egyéb útja, csatlakozott az angolosztrák állásponthoz, minthogy azonban Angolország és Ausztria nem tudták megnyerni Oroszország megegyezését, hogy az 1815-ki szerződések, amennyiben Lengyelországot illetik, érvényesüljenek, következett a császár ismert nyilatkozata a trónbeszédben,mellyel nem csak a régi 1815-ki bilincseket lerázta, hanem azokat is, melyek ezen diplomatiai tárgyalás alatt lépéseire nehezedtek. Drouyn máj. 19-én XVII. sz. a. azt írja Gros bárónak, hogy Ausztria válaszolt Francziaország előterjesztésére; nézetei bizonyos fokig közeledtek a franczia programm pontjaihoz. Küldi egyúttal a franczia programmot előterjesztésül Londonba. Kivánatos, hogy a három jegyzék azonos legyen. Francziaország tekintettel lesz az angol megjegyzések iránt. A hat pontra nézve teljes azonosság szükséges mind a formában, mind tartalomban. Francziaország kívánta volna, hogy valamennyi európai hatalom részt vegyen e lépésben, mégis csatlakozik azon nézetkor, hogy csak a bécsi zárokmány aláírói hivassanak meg. E sürgönyben Francziaország ragaszkodik a fegyverszünethez, s a hat pont elfogadását az alkudozásoknak csak kiindulópontjául tekinti, mi nagyon nehezítő volt Oroszországra nézve. XVIII. XIX. és XX. Franczia , Angolország és Ausztria sürgönyei sz. pétervári követeikhez a hat ponttal. Az angol leghosszabb s legélesebb, s Oroszország későbbi magatartásának magyarázatául szolgál, hogy Russel lord ezeket irja Napier lordnak :„Brunow b. azt mondta nekem, hogy az orosz kormány kész az 1815 ki szerződések alapján és határai között eszmecserébe bocsátkozni." Ugyanősürgönyben ezek irvák: „Castlereightfird I. Sándor czár Lengyelországot illető tervét igy restimUta: Varsó hgség területi épsége, Kalis nyugoti részének kivételével, melyet I. Sándor Poroszországnak akart adni, fönt ártandó ; a többi az előbb eldarabolt tartományokkal királysággá alakítandó orosz uralom alatt a népönérzetnek megfelelő nemzeti kormányzattal.“ Jud. 29-én XXI. sz. a. újabb köriratot intézett ^ Drouyn Francziaország dipl. ügynökeihez, melyben az azonos programúinak Sz. Pétervárra küldetését jelenti. E grogramm nem foglal ugyan mindent magába, mit Francziaország kíván, de a jót, mi belőle következhetik, nem akarja gátolni. A XXII. sz. azon sürgönyt tartalmazza, melyben jun. 20-ról Frincziaország fölszólítja Angolországot és Auszriát, tanácskozzanak vele a fölött, hogy Oroszország ujabb visszautasító válasza esetén erélyesen föllépjenek. Kár, hogy a jan. 21-ki, Ausztriához intézett jegyzék nincsen meg a sárga könyvben, mi arra látszik mutatni, hogy ezen sürgöny tartalmát nem a franczia, hanem az osztrák kormány közölte a „Mem. Diplomatique-kal.“ A birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának folyó hó 18 diki ülésében élénk vita keletkezett a következő javaslat felett : 1. Az államtanács mostani szerkezete az alkotmányszerű államélet fejlődésére hátrányos befolyást gyakorol. 2. A kormány felhívatta, hogy a közelebbi ülésszakra az államtanácsnak a miniszeri felelősséggel és az alkotmányszerű államélet kifejlődésével megegyeztethető újjászervezése iránt törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. Az államminiszer nem oszta azon nézetet, mintha az államtanács az alkotmányosság kifejtését gátolná, míg Giskra, Kinsky és Schindler azon esetek hosszú sorát igyekeztek előadói, melyekben az államtanács okozá a törvényjavaslatok előterjesztésének elhalasztását. Schmerling a felhozott példákat a tények mérvére vonta össze. Szavazás alkalmával azon különös eset adta magát elő, hogy a 24 jelen volt tag közül 10 a javaslat 1. §. mellett, 4 ellene, és így 10 nem szavazott, csak az ismételt szavazáskor pártolák a javaslatot 15-en, míg ellene 9 szavazott. A 2. §. 13 szóval 11 ellen fogadtatott el. Ezután a horvát kancsellária budgetére kerülvén a sor, Mazuranics átirata olvastatott föl, melyben kijenti, mikép a pénzügyminiszter jelenlétét elégnek tartja ugyan, mindamellett a netaláni felvilágositások adására mégis kiküldi a kanczellária egyik tagját. Ezen közlemény formája hasonló vitát idézett elő, mint annak idejében Pápay udv. tanácsos megjelenése, miután az átirat homályos szerkezete a kiküldött képviselő állása iránt megütközést szült. Gróf Kinsky azt kérdé, fel van-e hatalmazva a kanczellária képviselője, a kanczellárt a birodalmi képviselet irányában felelősnek nyilvánítani ? Mire a képviselő kijelentette, hogy csak ügyleti felvilágosításokra van felhatalmazva. Gróf Kinsky a tárgyalás elnapolását kívánta.# Hopfen ellenben kijelenté, mikép miniszteri hivatalnokok csak felvilágosítások adására jelennek meg a bizottmányban, és hogy nyilatkozataiknak ily fontos elvek körül nem tulajdonítható határozott jelentőség. Egyébiránt formai okokból, mert a bizottmány ezen jelentést egyszer már elfogadta, azt javasolja, mikép az ne