A Hon, 1864. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1864-03-01 / 49. szám
<r , hogy Olaszországot a banditák martalékául hagyják, vad dühbe jött, s elhatározta, hogy Napóleont meg fogja ölni. Erre a törvényszék tagjai egy kis időre félre vonulnak, s frissítőt venni magukhoz, s az alatt a négy vádlott kedélyes társalgást kezd egymás közt s az őriző csendőrökkel, akik rájuk visszamosolyognak. .Azután a tanúvallomások következnek. Devisme puskamives elmondja,minő rettentő hatásuk volt a próbára elgyújtott bombáknak. Keveil tanár felismeri a gummit, amivel a tőrök be voltak vonva, s Delarne szakértő constatálja Mazzini levelének hitelességét. Bandiot borbély pedig előadja, milyen jó étvágya volt Trabucconak, mikor magánál marasztotta ebéden. Meg* evett másfél beatsteaket s megivott rá megfelelői mennyiségű bort, melylyel a közönséget erősen megnevetteti. Időközben Magnan tábornok és több jelen volt notabilitás megunja az előadást s nem várva végét, ott hagyja a törvényszéket, mely, mint tudjuk, a vádlottakat, kit fogságra kit fegy gyarmatba utazásra elitélvén, a rémpört közmegelégedésre befejezi utólagos pályaudvara közelében, százbutykás szállodát épített. Míg az a vasút elkészül, ott kiszellőztetheti magát. Dr. Oroszhegyi Jósa: Vidéki levelezések. Kecskemét, febr. 21. Konstantinápoly, febr. 15. Emlékezetnek okáért, naplómnak nem legérdektelenebb pontja, hogy minap Sz. D. barátom könyvgyűjteményében keresgélvén, találtam ott egy 1854-ben Konstantinápolyban keletkezett és ugyanitt kéziratban körözött magyar szépirodalmi lap tizenegy számát bekötve. — Az ESZMECSERÉK tanulságosak arról, hogy ama válságos korszakban itt bolyongott hazánkfiai az irodalom emlőjén is kerestek vigasztalást. — Neveiket közölni nem vagyok fölhatalmazva, hanem annyit mondhatok, hogy nehány talpra esett értekezés, beszély és költemény megérdemlené a feledségtől való megmentetést. — Az írott lap még rajzokat is tartalmaz; névleg Tököli iszmidi sirját tájlag és magánalakilag, melyből a szerencsétlen számkivetett hazafi siriratát, az imént közlött Zrínyi Ilonáé példájára, ide is másolom: Hic requiescit ab heroicis laboribus Celsissimus Dominus Emericus Thököli de Késmárk Hungáriáé et Transylvaniae Princeps vira rebus pro asserenda patriae libertate fortiter gestis tota Europa Celebris post varios fortunae casus tandem extorris inter ipsam renascentis Hungariae libertatis spem exilii simul et vitae finem fecit ad Nicomediensem Bythiniae sinum in suo florum campo Obiit anno salutis 1705 Aetatis 47 Die 13 Septembris. Hire jár, hogy Residefendi, kit a magyar tud. akadémia nyelvtanulmányok végett Persiába küldött,a napokban vissza- és ide érkezik. Nagy kíváncsiság kelt bennünk e hosszú s rövid utazás eredménye iránt; miután föltesszük, hogy Persiában még csakugyan föltalálhatók napimádó őseink utódai. — Mégis sajnáljuk, hogy az utaztatás nem inkább a Kaukázus tájaira volt irányozva, holott alulirt már a Dobrudsában talált cserkeszt, ki ősmagyarokról némi tudomást árult el. A mostani villongós idő kedvező alkalom lenne fürkészetre is. Mert nézetünk szerint nem vitálytalan tény, hogy „inter arma silent Musae.“ De térjünk itteni dolgokra. Van itt egy volt osztrák alattvaló , Ba 11ádsi bankár, ki pár hó előtt török alattvalóvá jelentvén be magát, azultán által bey (nemes) czimmel diszittetett föl. Az uj bey meg hálából egyenest Londonból hozatott egy üteg vontcsövű ágyút, mit a nagy urnak ajándékozott E kitűnő ajándékot a zultán saját benső udvari őrségére bizta, miszerint szükség esetén azzal utalmaztatnának fényes csarnokot. Sokat beszélnek itt azultán titkos házasságáról, egy gyönyörűséges görög hölgygyel; kinek hajléka majd Santo Stefanóban, majd Kadik őn, majd a fejedelmi szigeteken lenni mondatik. •— Annyi bizonyos, hogy Zultán ő felsége gyakran tesz csolnakász kirándulásokat, mik közben nem lehetetlen egy kis mátyás-királyosdi. — Mások azt akarják észrevenni, hogy e derék és maga nemében legerélyesebb zultán, nagyon hamar őszül. Legalább havas fejét tartsa Isten! Nem csekélyebb dolog indíttatott itt tervbe, mint Konstantinápoly területén végiglen, a Bosporus mindkét mellékén rakpartot (quait) szabni és épiteni; mi e fővárosnak kiszámithatlan díszére és hasznára válnék; holott most az imitt amott tengermederbe szögellő házak sokszorosan megszakgatják a különben gyönyörű partok folytonosságát és kényelmességét. Azonban, mindjárt az első lépésnél azultán szerail alatt megakadtak a Validé (anyazultánnő) telkeivel, melyek kisajátítása nemcsak a pénzhiányban, hanem főleg a hatalmas delnő akaratán törik meg. E birodalomban nem találkozik ember, ki amaz akadály elhárítására lépést merészelne. És így Pulcher mérnök ur terve egyelőre dugába dőlt. A jószándéku mérnök ideiglen más légvárral vigasztalódott. U. na. Kadik őn, az Ázsiának indítandó vasút gyanként rég mondhatta a kecskeméti ev. község hogy sem temploma, se papja nincsen. Mert 1862-ben templomot kezde épiteni, és a múlt év őszén papja távozott köréből. Azonban a multévi reformátió emléknapján ünnepélyesen nyittálott meg az uj templom, és ma ünnepélyesen igtattatott be az uj lelkész,— s igy mind templomnak, mind lelkésznek ismét birtokába jutott a lelkes egyház. Beigtatandó vala nt. Margócsy József, eddigi losonczi igazgató ír és segédlelkész, kit privátim kétszer, hivatalosan harmadszor választott meg a község. Ezen lelkészigtatási ünnepélyre felekezeti különbség nélkül számosan gyűltek össze az ünnepi vendégek, köztök nt. Fördős Lajos, bel. h. lelkész ur és egyik segédlelkésze. Lelkes ének és oltári ima után, Láng Adolf, tápió-sz.-mártoni lelkész, monda el az ünnepi szónoklatot a szószéken ; utána nt. Elefánt Mihály, acsai lelkész, oltár előtt végezé a beigtatási szertartást, végre nt. Margócsy József, a beigtatott lelkész monda verses imát és áldást a gyülekezetre. Az ünnepélyt diszlakoma követé, melyen a számos toasztok közöl legnagyobb lelkesedéssel fogadtattak azok, melyek a református testvér-felekezet iránt fejezék ki háláját az ev. egyháznak azon kész szolgálatért, melylyel jeles lelkészei nemcsak a functiókat, de az uj templomban még az istentiszteletet is végezék. A helybeli takarékpénztár egyesület, melynek 50 ftos részvényei, még múlt évben mind elkeltek, várva várja az alapszabályoknak felsőbb helyről leérkezését, hogy mielőbb megalakulván, lehessen e városhoz méltó emeltyűje a kereskedelemnek és iparnak. B. Csaba, febr. 21. Ínségünk ügye, anyagi szegénységünk már 3/4 év óta majdnem kizárólagos tárgya a hírlapi tudósításoknak ; természetes is, hogy az ember ott fájlalja a hol szőrit, a hol vérzik; de ezúttal mégis takarjuk el nehány perezre anyagi meztelenségünket s vessünk pillanatot szellemi és erkölcsi szántóföldeinkre, kelteinkre. Iskoláinkat értem itt , mert ezek vák arra , hogy népünknek az anyagi hivatmulandónál nemesebb s maradandóbb gyümölcsöt nyújtsanak; mert mit ér ha a világ minden vagyonát összehalmoznád is, és lelked durva, műveletlen vagy gonosz maradna, és meg vagyon írva : „hogy elvész a nép a mely tudomány nélkül való.“ Korunk különben is kelletén túl tapad és tör az anyagi után ; emlékezzünk meg néha szellemi kincseinkről is. Nem czélom ezúttal Csabának tanintézeteit bírálat alá venni, a hiányokat felsorolni s az orvoslás módjait megvilágítani. A protestáns egyház, mely lélekszámra annyira túlszárnyalja a többi felekezetüeket, hogy a nevelésről vagy tanításról általán szólva, elég ennek tanintézeteit szemügyre venni, — ezen protestáns egyház épen az 1863. és 1864-ik évet tűzte volt ki önmagának arra, hogy összes tanintézetein gyökeres változást tegyen, s egy lánczolatos tervet készítsen a jövőre azok szaporítását illetőleg is. Fájdalom, a súlyos és rendkívüli anyagi csapás a legszebb szándékot meghiusítás bizonytalan időre elnapolá, iskoláink tehát nem csak a jelen, de a jövő évre is maradnak in statu quo. Van pedig protestáns egyházunkban 11 elemi iskola, kereken 2300 vegyesnemű tanulóval, egy magányosok által fentartott felsőbb leányiskola 30—40 növendékkel és a város által államkölcsönben tett alapítványból szervezett négy osztályú alreálgymnasium 120 növendékkel. A felsőbb leányiskolát kivéve, e tanintézetekben a f. hó első felében tartattak meg a félévi vizsgák, s itt fájdalommal kell kijelentenem, hogy az algymnasialis, bár csak magányjellemű, de nyílt ajtónál tartott félévi szigorlatok iránt igen csekély volt az érdekeltség. Egy két növendék szüleit, s a magát mindig képviseltetni szokott kaszinó küldötteit kivéve, e vizsgákon senki meg nem jelent. A helybeli tekintélyes fanevelés ügyét mindig buzgón pártoló értelmiség is ezúttal elmaradt, talán a minden figyelmet lekötő vagy eltompitó ínség boszorkánynyomás feledteté el vele a szent ügyet; az egyházi elnökség is nem minden osztályban, s csak néhány perczre mutatá magát. A vizsgákat figyelemmel kisérők meggyőződhettek, hogy ezen városunkban oly annyira szükséges tanintézetben nem csak a tanulók száma növekszik folytonosan, s növekedett ezúttal is, de a belkezelésben, a tanításban is évről évre nagyobb kerekdedség, összevágás, tömörség tapasztalható, mi a jelen időben kétszeres vigasztalás. Az elemi iskolák vizsgáiról is általában csak örvendetest mondhatunk, sőt ezeknél a nép érdekeltsége igen példás. Dicséretes már az is, hogy gyermekeiket a jelen Ínségben sem vonják el az iskolától s hogy a vizsgákon a szülők oly nagy számmal megjelennek. Iskoláinkat semmi viszonyok közt elárvulni hagynunk nem szabad, ezért kívántam ezúttal néhány sort ez ügynek szentelni. Végül egy épen a legközelebbi napokban történt curiosumot kell felemlítenem. Ország, világ tudja, hogy a hasonszenvi gyógymód, mint mindenütt, hazánkban is naponkint tesz új és új hódításokat, de tudjuk azt is, hogy ezen gyógymódnak a pesti orvosi egyetemnél még tanszéke nem lévén, nálunk csak vagy a nyeglék, vagy azok lépnek fel homeopathákus, kik elég lelki erővel bírnak, az akadályokon és előítéleteken önszorgalom által utat törni, ezért még nálunk, kivált vidéken, ritka a hasonszenvi orvos. Majdan, ha hazánkban e tanszék ügyét, az ország alkotmányos országgyűlése döntendi el, bizonnyal sok dolog leend másként e téren is. E kedvezőtlen helyzetben a vidéken leginkább a laicus homeopathák szaporodtak, s ezer és ezer eset bizonyítja, mily áldás, kivált a kevés orvossal biró alföldön és a pusztákon egy jó hasonszenvi könyv és házi kis gyógytár. Csabán sok, úgynevezett úri család hive e gyógymódnak s már rég óta fáradozik egy rendes homeopathát leszerezni, miben azonban eddig ezért nem érhetve, kisebb bajaikban egymással consultálgatnak, a nagyobbakban pedig a diagnosis végett kénytelen a helybeli ellenszenvesekhez fordulni- Kis házi gyógytár nálunk már legalább tizenöt van; nem nevetséges és curiosum e tehát, hogy a megyei phisicus, ki maga is azt állitá, hogy csak a homeopathia alapul elyen, s ki e szerint elve ellen lett ellenszenves, a helybeli phisicussal és egy magányzó orvossal együtt rámennek egy helybeli tanárra, ki itt ott a városban másokat is gyógyitgatott, s házi kis gyógytárát elkobozzák ? — Azért mondjuk ezt nevetségesnek, mert hisz ujabb ily gyógytárt szerezni mindössze néhány forintba kerül, s így nem látni a tisztelt tudósok által elnyert czélt, de nevetséges azért is ennek lefoglalása, mert ők, az aleopathák, e gyógyszereket semminek mondják, minek tehát lefoglalni, mint talán valami corpus delictit a semmit? gy. Czegléd, febr. 25. Tisztelt szerkesztő ur! A „Hon“ f. évi 43. számában T. Várkonyból Bezerédy Sándor aláírásával egy levél jelent meg, melynek végén Tószeg község elöljárósága ellen azon vád hozatik fel, miszerint az 4500 ftnyi közköltség elsikkasztása miatt a megyénél feladat van, — — ámbár az e részben megtörtént vizsgálatnál az illető számadók ezen öszveg hová fordítását igazolni egyáltalán nem tudták, ellenük a megye részéről semmi intézkedés sem tétetett. Nem tudom, mily hiteles forrásokból meríti Bezerédy ur leveleiben foglalt adatait, meggondolhatná azonban, hogy a között, ha pusztahir után pletykák közöltetnek, melyek által senki sem sértetvén, viszhang nélkül elenyésznek, s a között, midőn közhivatalban álló egyének becsülete s a hatóságok tekintélye állíttatik pellengérre, óriási különbség van. Én, mint kinek az ezen levélben érdeklett hírről hivatalos állásomnál fogva biztos tudomásom van, ennélfogva valamint a fentebbi rágalom által sértett elöljárók becsületének megóvása, úgy a hatóságok elleni vádak folytán tisztemnek tartom azt úgy, mint áll, at.közönség tudomására juttatni; a tény állása ugyanis következő: Néhány lakos által adatott be az elöljáróság ellen hűtlen pénzkezelés végett a megyéhez panaszos folyamodvány , melynek folytán a helyszínén vizsgálat rendeltetvén, annak eredménye, nem mint Bezerédy úr tudni véli, a kérdéses pénz elsikkasztásának bebizonyulása volt, hanem ellenkezőleg, minden kiadási tételek teljesen igazoltattak s a vizsgálati bizottmány által a vizsgálati iratok ily eredmény mellett lettek a megyének bemutatva. Reménylem, hogy a tisztelt szerkesztőség e nyilatkozatnak helyet adand, hogy így a tisztelt közönség azon része, mely a méltatlan rágalmat olvasta, annak czáfolatát is tudomásul vehesse; levelező úrral a becsületükben sértett elöljárók a törvény előtt fognak számolni, s bízom benne, hogy ennek következtében adatainak válogatásában jövőre óvatosabb leend s megtanulandja, hogy becsülete minden embernek drága kincs. Czegléd, febr. 25. 1864. Kecskeméti járás főszolgabirája Zlinszky Imre. Ilivittalos Mzlwwinyfik Ő cs. k. Apóst. Felsége f. é. febr. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy a hamburgi nemzetközi mezőgazdászati kiállításra küldés végett fennállótt pesti országos bizottmánynak,valamint a Prágában fennállottnak is, azok üdvös működéséért a legmagasb elismerés kifejezése s az ezen kiállításnál volt austriai biztos Pabst Henrik Vilmos tudor s cs. k. miniszteri tanácsosnak a kereskedelmi ministeriumnál, érdemdús működéséért, a legmagasb megelégedés kifejezése tudtukra adassék. Ugyanazon legfelsőbb határozattal a cs.k. Apostoli Felsége a mezőgazdászati téren szerzett érdemek elismeréséül a sarbuschi Albrecht Főherczeg-féle uradalom igazgatóját Galicziában, Scheidlin Jánost a Ferencz-József rend kiskeresztjével, Morócz Istvánt, a magyar kir. pesti mezőgazdasági egyesület titkárát s Krof Ferencz, gróf Thun féle gazdasági igazgatót Bodenbachban, koronás arany erdemkereszttel legkegyelmesebben földiszinni méltóztatott. Ö cs. kir. Apost. Felsége f. é. február hó 13-a 2307. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelettel Rosenberg Jakab orvosnövendék nevének „Rózsa“ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A kereskedelmi ministerium 1864. febr. 22-től kelt rendelete, a régibb levél- s hírlap-bélyegek, s levél-borítékok érvényének további meghosszabbítása iránt, érvényes az egész birodalomra. Az 1863 nov. 15-től kelt rendelettel (kir. törv. 1. 100. sz.) 1864 február végéig meghosszabbított határidő, a régibb alakú levél- s hirlap-bélyegek s a bélyeggel ellátott levél-borítékok érvényét illetőleg, még 1864. május végéig meghosszabbittatik. A cs. k. kereskedelmi ministerium nevében: báró Kalchberg s. k. ő cs. k. Ap. Fel. f. évi febr. 7-től kelt legfelsőbb határozatával, Gerlóczy Gyula tud rí a nemzetgazdászat, jog s törvényisme helyettes tanárát a budai József műegyetemnél, ugyan azon tanintézetnél ezen tanszakok rendes tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 20 ról kelt legfelsőbb határozatával Horváth Károly tudott s rába-szent-mártoni lelkészt, a pesti egyetemnél a történelem rendkívüli tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. öcs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 8-án 2135. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelettel Weinberger Benjamin végzett jogász vezetéknevének „Szöllösi“re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ausztria, Bécs, febr. 24. (Nyugtalanító hírek Párisból)A „Köln. Zug“-nak írják Bécsből, hogy Metternichig értekezvén a franczia külügyminiszterrel, ez határozottan hangsúlyozta Dánia integritását, tiltakozott a schleswigi foglalás tartama s a jütlandi határ átlépése ellen. Ez időközben megtörténvén, annál nagyobb meglepetést okozott Bécsben, mert innét folytonos előterjesztések téteztek Berlinben, nehogy a hadjárat a jütlandi határon túlterjedjen. Most azt mondják ugyan,hogy Wrangel saját felelősségére ment át a határon, de ezt Párisban senki sem hiszi, hanem úgy vélekednek,hogy titkos utasítások nyomán tevé. Mindez nem válik az osztrák-porosz egyetértés előnyére. Tegnap a császár elnöklete alatt minisztertanács volt. Azon hírt, mintha Francziaország figyelőhadtestet állítana föl a Rajnán , itt hivatalosan megczáfolták , de nem sokat adnak rá, mert tény, hogy Francziaország rendkívülileg fegyverkezik. Oroszország is küldött jegyzéket Bécsbe, melyben Dánia területi épsége mellett szól s Jütland elfoglalása ellen tiltakozik. Bécs, febr. 27. (Schlesingi küldöttség a császárnál; császár össge nyilatkozata; Wrangel visszalépése még nem jelentetett Bécsbe; a Bund még nem kapott meghívást a konferentiába, vegyes 0isge ma délben fogadta el az itt tartózkodó schleswigi előkelőket, kik egy feliratot nyújtanak át ez alkalommal. Válaszában a feliratnak több pontjára vonatkozva körülbelől ezeket mondá a császár: „őszinte megelégedéssel veszem, hogy Schleswig hűséghez tartozó egyéneket látok nálam megjelenni. — Poroszország királyával egyesülten önök országa sértett jogainak védelmére léptem fel, mivel bizonyos ígéreteknél fogva erre feljogosítva vagyok, és mivel Németország a legbensőbb részvéttel viseltetik Schleswig iránt, mely századok óta Németországgal van szoros kapcsolatban. — Önökkel együtt örülök a szövetséges hadsereg sikeres harczai felett, melyek az önök és földjeik által régóta tűrt szenvedéseknek véget vetettek. Az önök ügyének hozott áldozatok nagysága újabb kezességet nyújt az iránt, hogy hazájuk nem ideig óráig tartó, hanem állandó elégtételt nyerend jogos igényeit illetőleg. A gondviselés olyan kötelességeket szabott reám, amelyeket én nem vehetek kevesebbe azon óhajtásoknál, mely által Európa békéje fenyegettetik. Ámde bizton remélem, hogy a hűségek számára tisztességes, biztosított, a jog alapjainak s jólétük föltételeinek megfelelő jövő van biztosítva.“ A küldöttség tagjait Rainer főleg is elfogadá, s később az államminiszternél tisztelkedtek. Arról, hogy Wrangel visszalépni szándékozik, az itteni irányadó körökben még semmit se tudnak , holott feltehető , hogy az rögtön hivatalosan közöltetnék. Hanem az is valószínűtlennek látszik, hogy a tábornagy, Jütlandba benyomulásáért megrovatott volna kormánya által, mint Palmerston monda. Ugyan e lap írja, hogy a szövetségi gyűléshez Frankfurtba még nem érkezett meg a konferenciába meghívás, s e szerint nem is adhatott rá választ. A brit kormány előbb fáradozásainak kopenhágai eredményeiről kíván meggyőződni, s hogy azt annál biztosabban elérje, néhány háromfedélzetü hadihajót küld a Beltbe, így eszközlendő kellő nyomást Dánia fővárosára. Annyi azonban tisztán áll, hogy a meghívás, — ha csakugyan fog küldetni a német szövetséghez, — igen barátságos alakban lesz fogalmazva. Hogy a Bund újból fölszólittassék közös részvevősre Schleswig elfoglalásában, ez a mai világban oly sürűen felmerülő új tervezések egyike. Hogy a szövetségi hadsereg örömmel venné ezen tervezet foganatosíttatását, az kétségtelen; sokkal kétesebb az, hogy mit mondanának hozzá azon hatalmak, melyek mostanig még visszatartózkodás által tüntetik ki magukat. A Tuilleriák kabinetje semmi feltételhez sem kötötte a conferentiábani részvevőjét (sic.) Most már tisztán áll, hogy a porta visszariadna afféle intézkedéstől, miszerint a Duna fejedelemségek jól fegyverzett hadsereggel szállatnának meg, az ő szerződésszerű felsőségi jogainak figyelembe nem vétele miatt. Külföld, Törökország, Konstantinápoly, febr. 18. (Vegyes hírek) Hire terjedt, hogy változás történik a minisztériumban, mert a serail ellensége Fuad-nak. Angolországnak a dán egybeni magatartása csökkenti itteni befolyását. Oroszországé ellenben annál inkább növekedésben van, mert az orosz kormány úgy tesz, mintha hajlandó volna Kuza forradalmi törekvéseit elnyomni. A herati eset óta Persiában is hasonlót tapasztal Angolország. — A török államadósság szörnyen növekszik. A szultán kénytelen magán erszényéből kifizetni az Angolországban vásárolt pánczélos fregattokat. — 15,000 ember szólitatott fegyver alá a ruméliai tartalék hadseregből. — Hírlik, hogy Oroszország tetemes haderőt von össze Bessarábiában , Nikolajevben pedig két pánczélos hajót készíttetnek. Az odessai kereskedelmi hajók úgy idomittatnak át, hogy könnyű szerrel lehet hadihajókká átváltoztatni. Moldva-Oláhország, Bukarest. (Nagy vezéri leirat.) A nagyvezér külön futár által következő tartalmú iratot küldött a fejedelemhez : Konstantinápolyban. 2. Herczegen! A magas portának tudomására jutott, hogy a kamara a minisztérium javaslata folytán oly törvényt szavazott meg, amely a kolostorok hagyományozott jószágait világiasittatni rendeli s 51 millió piaszter kárpótlást határoz érettek. Egy pillanatig sem akarom magasságod előtt eltitkolni azon érzelmeket, melyeket a magas portánál ébresztenek kormányának ilyetén eljárásai. S annál nagyobb volt meglepettetésünk, minthogy messziről se hittük, hogy magasságod újból visszatérend olyan megoldáshoz, melyet a magas porta s a biztositó hatalmak egyhangúlag visszautasitanak. A fogadalmi kolostorok ügye azon nemzetközi szerződés határai közé tartozik, melyek a párisi conferentia XIII. jegyzőkönyvében vannak kijelölve. Csak a kereskedő hatalmak közbenjárásával lehet azt megoldani, amig a felek egymás közt közvetlenül és tökéletesen ki nem egyezkednek. Jól tudja ön herczeg, hogy a csász. kormány minden tőle kitelhetőt elkövetett ezen egyenes kiegyezkedés létrehozása végett, s hogy minden fáradozása hajótörést szenvedett, legyőzhetlen akadályokba ütközvén. Azért tartá czélszerünek conferentiára meghini a biztositó hatalmak képviselőit, hogy ezen ügyet ama jegyzőkönyvben kijelölt uton végleges megoldásra juttassák. Meg lehet magasságod győződve, hogy a szultán ö csász. felsége egyaránt lelkesül az egyesült hűségek legitim jogainak megóvása irt, mint a görög papság igazságos reclamaríói mellett. Hanem a kamara szavazata megnehezítheti a helyzetet, amennyiben egy, a nagyhatalmak által aláírt szerződés megsemmisítésére czéloz. Mint a hűségek suzerain-je, mint a fenforgó ügy által közvetlen érdekelt résznek uralkodója és mint a párisi szerződés egyik aláírója, ezen szükség parancsolta helyzetben van a szultán ő fsge, miszerint önnek határozottan kinyilatkoztassa, hogy a kamara szavazatának legkevésbbé sem ismerheti el törvényszerű jellemét, mely a főnálló jogoknak és szerződéseknek csonkítását czélozza; hogy azt semmisnek tekinti, s a zárdajavak ügyét azon szempontból veszi szemügyre, mely az 1858-iki jegyzőkönyv szerint egyedül tekinthető törvényes alapnak. Vagyok stb. Fund, Dánország, Kopenhága, febr. 24. (Az angol conferentia-javaslat; a dán kormány körrendelete; az osztrák hadihajók; a csatatérről.) Tegnap közölte az angol követ a dán kormánnyal a conferentia-javaslatot azon föltűnő hozzáadással, hogy Angolország becsülete igényli a conferentia létrejöttét. Ha tehát Dánia az utosó esetben Angolország segélyét óhajtja, nem szabad vonakodnia, hogy a béke föntartásának végkísérletéhez kezet nyújtson, nehogy a háború folytatásáért Európa előtt egyedül őt illesse a felelősség. Monrad azonnal a királyhoz sietett leköszönésével s kérte, alakítson más minisztériumot. A király azt kívánta, tanácskozzék előbb Monrad minisztertársaival s ezek ajánljanak neki eljárási módot. Megtörtént. Monrad és Quade a conferentia mellett szólt, de az előbbi kijelenté, hogy aligha folytathatja hivataloskodását. A minisztertanács eredménytelenül oszlott szét. Ez hétfőn történt; este az angol követ választ sürgetett magánál a királynál, ki csak annyit mondott neki,miszerint óhajtja,hogy kívánja Angolország fáradozásának sikerét a vérontás megszüntetésében. A dán kormány 1. 12-ki körrendelete a csapatok visszavonulását igazolván, Dánia katonai és politikai helyzetét igy vázolja: „Most oly állást foglalnak el hadaink, mely oldalvást fenyegetvén az ellent s a tengerre támaszkodván, minden előnyt egyesit, melyeket az ország földrajzi helyzete nyújthat. Düppel az egyetlen stratégiai állás, mely saját erőnkre szorítkozva, a kilátásban lévő hosszabb háború folytatását lehetővé teszi. Slesvig elfoglalása előtt még békét köthettünk volna Németországgal. Ezóta csak a háború folytatását választhatja a kormány mindaddig, míg Slesvig ismét a király hatalma alá nem terült. Csak ekkor lehet megújítanunk törekvésünket a Németroszággali viszály békés megoldására. — A külügyér következő kiáltványt adott ki: A külügyminisztérium értesült, hogy 12 osztrák hadihajó parancsot kapott, hogy kiindulva az osztrák kikötőkből a közép tengeren és a csatornán dán hajókra vadásszanak. — Nem mulaszthatjuk el ennek köztudomásra hozását— A csatatérről következő újabb jelentések érkeztek 21 -ről: A főparancsnokság tegnapi jelentése szerint éjjeli 1 óra óta az előőrsöknél semmi sem történt; legújabb hírek szerint az ellenségnek tegnap 2—3 ágyúja volt tűzben. Steuderup táján kisebb ellenséges csapat mutatkozott. A tegnapi düppeli veszteség 100 halott és sebesült, köztök 6 tiszt. Vasárnap erős ellenséges csapatok indultak meg Snaghei felé. Steuderuphageben Hindigam előtt ütegeket állított föl, melyekből 19 gránátot lőtt Faenö szigetre ; a kis Baldem vitorlázó kisebb járművekre is lövöldözött. Faenőn a middelforti polgárőrség állott készen az ellenséges hadműveletet várva. Két német kémet Middelfortba kisértek. Olaszország’. Turin, febr. 22. (Victor Emanuel) mart. 1-ső napjaiban Firenzébe utazik; Humberthg ellenben, ki a tavaszon Franczia- és Angolországba szándékozott, a politikai válságok folytán szükségesnek tartja a félszigeten maradását. (A hajóhad körüli tevékenység.) Maga a „Gaz di Torino“ is írja, hogy valóságos lázas munkásság tapasztalható minden olasz kikötőben. Febr. 1-én így állott a létszám: 6 fregatto, 2 corvette és egy jelző gőzös Rovana gr. tengernagy parancsnoksága alatt egy hajórajba tartoztak ; — 1 fregatté, 2 corvette, és 1 brigantine a gyakorló hajórajhoz volt beosztva; 1 sorhajó, 1 fregatté, 2 corvette az amerikai vizeken vannak; 1 jelző gőzös Konstantinápolyban, 1 fregatté Toulonban. Rendelkezésre vár : 7 conett , 1 fregatté, 1 jelző- és 8 szállító gőzös. Április elejére remélik hogy valamennyi hadihajó fel lesz fegyverezve, s készen állandó kiindulásra. Francziaország, Paris, febr. 23. (Apró hírek.) A szaunakövetek közül egyedül Gueroult és Buffet fogadták el a meghívást, a császár estélyére. — Buffet Napoleon ügyes felhívására levelet intézett hozzá, melyben kijelenti, hogy a császárságnak soha sem vala ellensége. — Montalembert és Falloux Rómába szándékoznak. — Napoleon hg schweiczi útra tétet előkészületeket. Angolorsz&g. London, febr. 22. (Lapvélemények Jütland megrohanásáról.) A „Post“, olvasói megnyugtatására, a következő feltűnő betűkkel nyomatott helyreigatást közli: „A tengeri háború.“ Teljességgel nem igaz azon állítás, hogy Ausztria és Poroszország hadihajói támadó félben volnának Kopenhága ellen. Hallomás szerint csupán osztrák hadihajók fognak kiküldetni, a német kereskedelmi hajók védelmében czirkáló szolgálatra, az Adriai és Középtengerre.“ Azon hír pedig, hogy a Jütland területére bevonult porosz csapatok visszamentek Schleswigbe, valamennyi lapot örömre indította, mert ezt annak jeléül tekintik , hogy a német nagyhatalmak még nem csökönyösödtek meg egészen a diplomátiai nyomás iránt , s talán még más pontokban is fognak engedni. A „Times“ azonban folyvást inti a német nagyhatalmakat, hogy vigyázzanak, nehogy kárát lássák eddigi diadalmuknak. „Mi — úgymond — két ízben valánk oly szerencsétlenek, hogy a kis Dániának nagy szenvedéseket okozunk, valódi vagy képzelt szükség által kényszerülve. A forradalmi háborúk alatt állhatatosan Francziaország részén maradt ezen ország. Svédországhoz a faj- és nyelvrokonság által kapcsoltatik, Oroszország pedig nemcsak közös aláírója, hanem eszközlője volt a londoni szerződésnek. Most azonban minderre nem látszanak visszaemlékezni. Francziaország nem tartja magát hálára kötelezve régi szolgálatokért; a fajrokonság és a közös veszély nem képesek Svédországot megmozdulásra bírni, s a szerződések és szövetségek Oroszországgal kárba menteknek látszanak. Csak Angolország egymaga könyörgött, szólott és korholt, de a három hatalom által, melynek pedig mindegyikét jobban érdekelheti a dolog, mint öt, hidegen támogattatott. A hatalmak azzal dicsekesznek, hogy Angolország Európa békéjének, s államjogának fentartására irányzott törekvései sehol sem támogattatnak. Ám legyen úgy. Hanem vegyék azt *