A Hon, 1864. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1864-05-05 / 103. szám
PesT, MÁJUS 4. Politikai szemle, Pest, május 4. (II.) A hivatalos „Wiener Zig“ melléklapja, a „Wiener Abendpost“, melyet a bécsi kormány ép úgy nézeteinek közlésére használ, mint a „General Correspondenz“-et, tegnapi napi tudósításainak homlokán a következő fontos nyilatkozatot közli: „A ma érkezett táviratok némi magyarázatot igényelnek. A „Moniteur“ azon állítását, miszerint Ausztria kinyilatkoztatta volna, hogy nem czélja a Balti-tengerre menni, így kell kiegészítni. Ausztria kijelentette, hogy előre nem akarja kiterjeszteni acióját a Balti - tengeren. Valóban, tekintve a függőben levő alkudozásokat, az ació első eredményével, a Weser és Elbe torkolatának megszabadításával egyelőre megelégedhetik. Az ellenségeskedések megszüntetésének Ausztria és Poroszország által felállított feltételei: az ostromzár teljes megszüntetése (az Éjszaki- és Balti-tengeren), aminek fejében elállanak Jütland további occupatiojától. A fegyvernyugvás végett a két német nagyhatalom kilátásba helyezi Jütland kiürítését, ha Dánország a maga részéről átengedi nekik Alsent, s kiad minden elfogott hajót.“ A hivatalos „Wiener Abendpost“ ezen nyilatkozata után két dolog iránt jövünk tisztába. Egyik az, miszerint Ausztria csak egyelőre nem akarja kiterjeszteni acióját az Északi- és Balti tengerre: következőleg az osztrák hajóhad ottani megjelenése még bekövetkezhető eshető ég. A másik, hogy az Ausztria és Poroszország által felállított fegyvernyugvási feltételek: az ostromzár teljes megszüntetése és Assen-sziget kiürítése. E szerint valamint az osztrák hajóhad megjelenése az Északi- és Balti-tengeren feltételes: és úgy feltételes az angol hajóhad demonstratiójának felfüggesztése is. Maga Grey kijelenti az angol alsóház tegnapi ülésében, miként az angol kormány nem hiszi ugyan az osztrák hadihajók megjelenését a Balti-tengeren, de ezen esetre az angol hajóhad nyilvánosság elé nem hozható utasításokat kapott. Minő természetűek ezen utasítások, gondolni lehet, így állván a viszonyok, Londonban is kissé kevésbbé optimista szemüvegen kezdik nézni a dolgokat, s még négy nappal ezelőtt harczias eshetőségről is beszéltek. A kormánykörök befolyása alatt álló lapok hangja leplezetlenül fenyegető, kivált azóta, hogy meghallották az osztrák és porosz hajóhad egyesülését Texelnél. Ha Angol- és Francziaország közt teljes egyetértés volna, s ha határozottan szót emelnének Dánország mellett, akkor a német nagyhatalmak aligha követelnék az ostromzár föltétlen felfüggesztését,mi ha megtörténik,a herczegségek a német propaganda korlátlan hatalmába esnek.Poroszországot már most Düppel és Fridericia eleste után semmi tekintet nem tartóztatja, annyival inkább nem, mivel meggyőződése szerint Angolország egy ágyút sem fog soha elsütni Németország ellen, s Francziaország is a béke mellett van. Való-e ez vagy csupán önámitás ? ki tudná megmondani ? e fölött csak az események határoznak. Poroszország kétségenkivül hódításról álmodozik. Schlerwig-Holstein elszakitását Dánországtól, bevégzett ténynek tekinti, sőt tovább megy : Jütland végleges elfoglalásáról és bekeblezéséről is beszélnek. Ha Angolország mindezekre semmit sem fog szólani, váljon bölcsesség volna-e Francziaországtól háborút kezdeni Angolország érdekéért ? Ennél nagyobb botlást nem látna a világ. Ellenkezőleg állana a dolog, ha Angolország bátorkodék egy shillinget és egy katonát koczkáztatni : ez esetben bizonyosan Francziaország sem maradna hátra, s nyomatékos szót szólanának ott, hol ha az erő győzelme korlátot nem ismerne. A tegnapra kitűzött conferencia mára halasztatott, a „Moniteur“ jelentése szerint. Az elhalasztás állítólagos oka az, hogy Victoria királynőnél tegnap elfogadási és bemutatási ünnepély volt. Külföldi diplomáciai körökben is beszélni kezdenek az osztrák, orosz és porosz uralkodók találkozásáról Kissingenben. A hamburgi „Börs. Halle“ bécsi levelezője úgy hallja, hogy a három fejedelem értekezletet tartana egymás közt, egyet értendők Lengyelország ügye fölött, mint ezt Gorcsakov herczeg orosz külügyminiszter tervezte volt. A bécsi lapok szemléje. „A centralisták és gróf Forgách.“ Ezen czim alatt az „Oesterr. Ztg“-ban a többi közt olvassuk : „Csak egy magyar lap van, mely a lelépett kanczellár politikáját ma is védi; azonban Forgách gróf lelépésekor minden oldalon oly vélemény uralkodott róla, hogy kormányzása ideje alatt egyik irány felé sem tett határozott lépést. A centralisták vádolják a grófot, hogy a febr. patens valósítását nem sürgette. Az ó-conservativek szerint a megoldás alapja csak az 1848. előtti állapot lehet, s a magyar országgyűlés észrevételeket tehet a szűkebb és szélesebb Reichsrath competentiája ellen, s az 1790/1-ki törvények értelmében az octoberi diploma módosítását sürgetheti. „Tehát — válaszolja erre az „Oesterr. Zig“ — ismét az octoberi férfiak régi tactikájával van dolgunk. Egyik oldalon mindent megengednek, csak egy kis hátulsó ajtót tartanak föl, melyen mindent visszacsempészhetnek. Az octobristák, csak az octoberi diplomát ismerik el jogos alapnak, melyet azonban ha az országgyülés el nem fogad, meg kell változtatni. A teljes Reichsrath az, mely az e-conservativeket gyötri, s helyre akarják állítani a főügyekben az absolutismust. Ha Forgách gróf ezen rendszer támogatója volt, csak egy okkal többel bírunk, hogy távozásán ne sajnálkozzunk. „Ellenben tudja az „Osterr. Zig“,hogy a dualisták épen úgy vélekednek az octoberi diplomáról, mint a februári pátensről. Forgách grófot tehát csak azon vád érheti, hogy inkább negatív, mint positív tevékenységet fejtett ki, s nem is tőn előkészületeket arra, hogy valami történjék. „Elismeri az „Osterrag“, hogy az országgyűlésnek össze kell jönni, hogy az alkotmányügy végrehajtassák. Ezt mulasztotta el Forgách gróf. Két évi budget-előterjesztés egyszerre. A bécsi centralista lapok nagy megelégedéssel veszik át az augsburgi „Allgemeine“ következő bécsi levelét: „Már régóta hirlik, hogy a legközelebbi Reichsrath elé egyszerre két évi, az 1865 és 1866-ki budget fognak előterjesztetni. Mint látszik, e szándék most határozattá jön, így aztán be lehet majd hozni a szabályszerűséget a birodalmi különféle képviselőtestek ülésszaka tekintetében. Reichsrath e szerint az év elején, a tartományi gyűlések rendesen az őszi hónapokban tartanák üléseiket. Tekintve az egyszerre előterjesztendő két évi budgetet, s a várt törvénykezési törvényjavaslatokat, felteszik, hogy a Reichsrath legközelebbi ülésszaka megint nagyon hosszú lesz, vagyis a jelen évi octóbertől, jövő évi ápril végéig tarthat. A Reichsrath mostani alakjában, azaz az 1861-ki választások eredményével úgyis 1866-ban már utoljára ülend össze, addig a Reichsrathban eddig nem képviselt országok alkotmányügye is rendbe jöhet. A 70 milliónyi új közpon kihirdette. A „Wiener Zig“ hirdetményt bocsát közre, melyben a pénzügyminisztérium a 70 milliónyi új kölcsön valósítása tekintetében az ajánlatok modalitásait szabályozza. A „Presse“ ezen hivatalos közlemény egyes pontjait így ismerteti meg: „A hirdetmény elején hivatkozás történik a Reichsrath által elfogadott, s nov. 17. (1863) , úgy szintén a február 24-én (1864) szentesitett törvényekre,mely a kormányt felhatalmazza, hogy 109,279,309 ftra terjedő kölcsöt felvehessen. Miután a korábbi 40 milliónyi kölcsön 100 ftos papírjai 9- on elkeltek, 38,400,000 ft befizetése biztosítva van, s igy a pénzügyminiszter felhatalmazása 70,879,309 forint felvételéig terjed. A pénzügyminisztérium azonban megelégszik a 70 milliónyi kerek összeggel. Tehát ha az új kölcsönt minden 100 ft helyett 80 fttal valósítani lehetet, az állampénztárba 56 millió folyand be; ehhez csatolván az említett korábbi 38,400,000 forintot, az állam bevesz 96 milliót és kiad érte összesen 110 millióról szóló kisebb nagyobb kötelezvényt. A kölcsönre felhatalmazó törvény szövegéből kitűnik, hogy a kormány az egész 110 milliónak effective felvételére volna felhatalmazva, s ez esetben a kiadott kötelezvények névszerinti értéke még ennél is magasabbra menne, de úgy látszik, a pénzügyi bilanx 1864-re kedvezőbben alakul, mint ahogy a költségvetésben előterjesztve volt. Másként bajos megmagyarázni, mert elégszik meg Plener úr 70 millió névszerinti érték kiadásával, a midőn felhatalmazása folytán a számot 80 sőt épen 90 millióra is tehetné. „Ami már a 70 millió kibocsátásának modalitásait illeti, a hivatalos hirdetmény következő részleteket közöl. A kibocsátandó kötelezvények lOOö ftról fognak szólni ; 5 perczent kamat jár tőlük, félévenkint november 1-én és május 1-én fizettetik. A kamat ezüst pénzben adatik ki. E papírok legfölebb 35 év alatt visszaváltandók lesznek. Tehát az egész operatio 1899-ben véget érend. 1865-ben s azután minden következő évben a kölísön összes névszerinti értékének századrésze (700,000 ft) visszavásároltatik, s e mellett az így visszavásárolt kötelezvényekre járandott kamat is további visszavásárlásokra lesz fordítandó. Ha azonban e papírok ára, leszámítván a folyó kamatokat, Londonban, a pénzvásáron 100 forinton túl emelkednek, akkor a visszavásárlások megszűnnek s a törlesztés sorsolás útján menene végbe, vagyis a kötelezvények kihúzott számai, névszerinti értékük szerint 100-ért 100-at fizettetnek ki. „Aki ezen kölcsönre alá akar írni, jelenjék meg a pénzügyminisztérium elnöki irodájában, máj. 11-én este 6 óráig, tegye le ott írásbeli ajánlatát, s téríivény mellett hagyja ott. Az ajánlatok lepecsételve adandók át. Belől legyen megírva, mennyit kinti 100 ftnyi papírért, kívül az ajánlattevő neve. Este 6 óra után ajánlat el nem fogadtatik. Este nyolcz órakor a pénzügyminiszter az ajánlattevőkkel összejövend, s a lepecsételt iratokat felbontja. Mielőtt azonban az ajánlatokat magukban foglaló levelek feltöretnének, a pénzügyminiszter is lepecsételt levelet tesz az asztalra. Ebben a kibocsátandó papírok legalacsonyabb cursusa lesz bejegyezve, melyen alól semmijánlat nem fogadtatik el. „Így aztán az egész 70 miliónyi kölcsönt az lesz szerencsés elvállalhatni, ki minden százért legtöbbet ígért. Ha több ajánlkozó, hasonló legkedvezőbb ajánlatot tette volna, koczka vetés határozandja el, kinek ítéljék oda. Meg van engedve a kölcsönnek csak egy részére is ajánlatokat tenni, de e rész legalább 10 millió ftról szóljon, s csak akkor fog tekintetbe vétetni, ha az egész 70 millióra saló ajánlatok közöl, a pénzügyminisztérium által, a lepecsételt levélben bejegyzett minimális cursust, egyik ajánlkozó sem ígérné meg. Az ajánlkozók, az ajánlott összegnek 10 százalékát a középponti állampénztárnál előre lefizetni tartoznak. A befizetésekre következő határnapok jelöltetnek ki: máj. 18., jun. 20., júli 21., oct. 4., nov. 5., dec. 9. (1864.) és jan. 11. (1865). „Minden befizetés ezüst pénzben történik. Londonban 1 int sterling 10 forintra; Párisban 100 franc 40 l/aftra számittatik. Panasz a jövedelhalácó kivetésének módja ellen lirolban. Az insbrucki tartományi gyűlésben Speckbacher indítványozza. A jövedelmi adót kivető hatóság figyelmeztessék, hogy a tiszta jövedelem kiszámításakor, az iparszabadság kihirdetése előtt létezett iparüzleteknél vétessék tekintetbe, miszerint azóta sok új iparvállalat támadt, mely a korábbi iparűzők jövedelmi ágát lényegesen szűkebb körre szorította.“ — Az indítványozó a többi közt megjegyzi : Az iparvállalatok tömegesen megszaporodtak, különösen egyik szatócsbolt a másik mellett nyílik s a fogyasztás mennyisége a régi maradt. Mindamellett a régi és újabb vállalatokra oly teher ronlik, a minő csak a jobb időkben volt elviselhető. A törvény értelmében, a tényleges viszonyok mindig tekintetbe veendők a kivetésnél.“ Mégis, fájdalom, az iparűzők roppant többsége azon adót fizeti, mellyel 1859 (az ipar szabadság előtt) terhelve volt. Ez oly állapot, mely kedvetlenséget gerjeszt és gyors segélyt igényel. Diet]. A fogyasztás mennyisége, nem hogy hasonló arányokat mutatna, de 10 év óta szemlátomást alább szállott. Greuter (ultramontan):Sajnálattal látom, hogy a képviselők minden ülésben kénytelenek a kormányt oly dolgokra figyelmeztetni, melyeknek minden becsületes ember kathechismusában, az igazságos érzelem tekintetében be kellene írva lenni. Napjainkban az úgyis sok oldalról megtámadott tekintélynek sem lehet súlyosabb csapást mérni, mint hallani, ily, fájdalom, igen is alapos panaszokat. Ám segítsen a bajon a kormány s ne burkolózzék mély hallgatásba, mert különben szótlansága igen aggodalmat gerjesztő ékesszólássá válik, melyet az ország érteni és értéke szerint méltányolni tudand. — Speckbacher úr indítványa egyhangúlag elfogadtatik. — — A következő ülésben Pfretschner és Putzer reichsrath-urak lemondván, az ultramontán párt vezérei: Haszmwandter és Greuter urak választattak meg Tirol képviselőiül a Reichsrathba. TÁRCZA, Magyar tudományos Akadémia. A mathematicai s természettudományi osztály máj. 2-diki ülésében. Kalchbrenner Károly : „üti jegyzeteit Szepesből“ , melyek különösen növénytaniig írják le a Szepességet, Hunfalvy János olvasta föl. Weninger Vincze a betegápolási, nyugdíjazási és temetkezési egyleteket tárgyalta számtani tekintetben. Szabó József, azon tarnóczi nagy fáról értekezett, melyet Kubinyi Ferencz t. t. fedezett föl és irt le 1837-ben,a birtokosok pedig a nemzeti muzeum számára ajánlottak föl 1839-ben. Érdemes-e, tudományos tekintetből, e kövületet Tarnóczról Pestre szállíttatni ? a főkérdés, mely körül Szabó József előadása forgott; a felelet határozottan igenlő, mert a tarnóczi kövület egyik legritkább példány a maga nemében s keletkezése mind föld-, mind vegytaniig biztosan kimutatható. Más kérdés : lehet- e a hires kövületet Pestre szállítani? Utaink és hidaink nincsenek úgy építve, hogy rajtuk a roppant tömeget szállítani lehetne ; számára külön, hordozható vasutat kellene rögtönözni. A megkövült fatörzs teljes hossza 24la öl (közepe táján azonban 7 ölnyi hézag van) kerülete, négy ölnyire tövétől, 2 öl; súlya összesen mintegy 800 mázsára tehető. Minthogy több darabból áll, a szállításnál 400 mázsánál többet nem kellene számba venni. Azon esetre, ha a muzeum el nem hozathatná, gr. Forgách József ur csak köszönetet érdemel, ha azt várába szállíttatja s barbár kezek rongálásaitól megóva, a tudomány számára fentartja. A fa, élő korában, legalább 30 öl magas volt. Hollán Ernő azon tényből indulva,hogy a magyar vasutak sokba kerülnek és keveset jövedelmeznek, jelenti, hogy könyvet írt arról, miképen kellene Magyarországon gazdaságos vasutakat építeni, aminek például Skócziában divatoznak s a minőnek van tervezve többek közt a pest-újpesti vasút. Az előadások után egy pályázati ügy került szőnyegre. A füvészet kézikönyvével pályázók közül az egyik most küldte be pályamunkája második felét, állítólag mert a könyvkötő elfeledte azt a már beküldött első feléhez kötni. E fél pályamunka, mint határidőn túl beküldött, pályázatra nem bocsátható és szerzője rendelkezhetik vele; másik, első fele már bírálat alatt van. Vegyes közlemények. — (A pesti szegény gyermekkórház egylete, közgyűlése.) A pesti szegény gyermekkórház egylet ápril 28-án tartotta közgyűlését méltóságos Ürményi József kamarás úr elnöklete alatt. Az elnök úr érzékenyen tolmácsolta az egylet tagjai által közösen érzett azon veszteséget, mely ez egyletet, magas pártfogónőjének, Hildegarde főleg asszonynak elhunytával érte, mely gyászos alkalomból részvevő feliratot indítványozott Albrecht cs. kir. föhg ö fenségéhez, mely indítvány a közgyűlés által elfogadtatott, s még azon napon felterjesztetni rendeltetett. Ezután az igazgató választmány jelentése olvastatott fel, melyből kitűnt, hogy az intézet a közelebbi időben 2400 ft adóssággal kénytelen fizetett napi szükségleteit fedezni, s hathatós szavakkal hívja fel a közgyűlés figyelmét apadó jövedelmi forrásainak bővítése, s a lankadni látszó részvétnek fölébresztésére. Hogy mi okozhatta a részvét ezen ernyedését? azt a választmány jelentéséből kitudni nem lehetett, s a kórházi főorvos úr jelentése végén előjövő azon nyilatkozat, hogy az általa kimutatott tények és eredmények mellett is voltak az egyletnek oly tagjai, akik az eredménnyel elégedetlenek: kíváncsiságunkat még jobban fölébresztette. A választmány, jelentése mellett,egy alapszabály-tervezettet is mutatott be, melyet a közgyűlésnek megvizsgálás és elfogadás végett sürgősen ajánlott. Úgy látszott tehát, hogy a választmány az egylet bajainak egyik okául, s előmenetelének akadályául a régi alapszabályokat tekinti. Az alapszabályok változtatását Várady Károly választmányi 2-od elnök szóval adta elő, s előadásából e következőket jegyeztük meg : Az alapszabályokat 1839. aug. 19-től, amikor a kórház megnyittatott, több éveken módosították és változtatták, mignem azokat 1845- ben a magyar királyi helytartó- tanács jóváhagyta. Ezen sok változtatás miatt a régi alapszabályok elvesztették azon öszhangzást, mely egy jótékony intézet szerves működésére okvetlenül szükséges, sőt maga az intézet is hamis alapzatot nyert, amennyiben az 1.2. §§-ok évi járulékok útján alapított kórháznak nyilvánítják az intézetet, s feloszlás esetében az évi járulékos tagokból álló közgyűlést jogosítják fel: meghatározni azon jótékony erőst, melyre az egyesület vagyona átszálland; holott az intézetnek 65 -68,000 ftnyi összes vagyonából 51,475 ftot az alapítók adtak, kiknek azonban a régi alapszabályokban semmiféle kezelés és rendelkezési joguk nincsen, úgy annyira, hogy a fentebbi §§-ok esetében sajnosan kellett volna az alapítóknak látniok, miként rendelkezik 40 évi járulékos tag, akik 5 ft 25 krral összesen 210 ftat fizetnek a kórház pénztárába, azon 51,475 ft alapítványról, melyet az alapítók, a legnemesebb szándékkal, kizárólag csak a szegény gyermekek gyógyítására ajándékoztak. Ezen visszás helyzet szülte azt,hogy az 1848-ik évi júniusban az igazgatóválasztmány felajánlotta a kórházat a kormánynak, hogy azt országos intézetté emelje, s alapítványait vegye át. Majd 1848. júliusban a kórház sz. kir. Pest városának lett ajánlva lelenczházul. 1850-ben a miniszteri biztos a kórház átvételét sürgette. 1852-ben a kormány szülőházzá akarta átalakítani a kórházat, s annak átadását ismételve szorgalmazta. Ezek szerint tehát az intézet tételének és fennmaradásának szempontjából is meg kell változtatni az alapszabályokat, s ki kell mondani, hogy az intézet vagyona legnagyobb részben alapítványokból állván, az intézet vagyona felett az alapítók tudta és beleegyezése nélkül rendelkezni sem a választmánynak, sem a közgyűlésnek nem lehet. De a berrendezés és igazgatás miatt is meg kell változtatni a régi alapszabályokat, amennyiben azokban ellentétes viszonyok állapíttattak meg, így például a 12. pont szerint „a választmány az alaptőkék rendes kezeléséért kezeskedik,“ — a 15. pont szerint „az intézet kórháza a választmány főfelfigyelése alatt áll,“ és mégis a 49. pont szerint „a kórházi főorvos függetlenül és önállólag működik.“ Ezen, és még több, a rendszeres beligazgatást gátló intézkedések felsorolása után, a választmányi másodelnök az elavult régi alapszabályok helyett a mostani viszonyoknak és szükségleteknek megfelelő új alapszabályokat a választmány tervezete szerint megállapittatni és helybenhagyás végett felterjesztetni okvetlenül szükségesnek véli. A közgyűlés osztotta ezen nézeteket s az alapszabályok megváltoztatását egyhangúlag kimondván, a benyújtott tervezet megvizsgálására egy — Wodianer Albert, Várady Károly, dr. Bókas János, Weisz F. B., Érkövy Adolf, dr. Markusovszky Lajos és Giczey Samu urakból álló—bizottmány az egyesületi elnök ur elnöklete alatt neveztetett ki, melynek kötelességévé tétetett a május 12-kén folytatandó közgyűlésre véleményét bemutatni. Pest, apr. 29. 1864. (P. N.) — (Giacomo Meyerbeer) A távirat jelentette Mayerbeer halálát. A nagy zeneszerzőről nem lesz érdektelen a következő rövid ismertetés. Giacomo Meyerbeer, vagy tulajdonképeni nevén, Meyerbeer Jakab szül. 1791-ben Berlinben, hol atyja bankár volt. Már gyermekkorában nagy hajlamot árult el a zene iránt, minek következtében a maga korában dicséretesen ismert Lanska Ferencztől tanult zongorázni. Elméleti tanításban Zeltemér részesült. Rendkivüli tehetségei nem sokára figyelmet gerjesz-Belgrád, május 1.((Ered. levél.) Ahova az ember tekint Törökország’ tartományaiban, a nagy rendetlenség közepett észreveheti a sürgést a harczi készletek megszerzésében, s a hadi készületek bevégzésében. Azon feszültség, a mely jelenleg, a Porta s a Duna fejedelemségek közt létezik, s azon épen nem barátságos viszony, amely két év óta szakadatlanul fenáll Szerbia s a Szultán kormánya közt, bár némikép igazolni látszanak a Porta e harczias magatartását, de a mellett ép e körülmények kölcsönöznek némi nyomatékot ama magatartásnak. Többször volt alkalmam a múlt években közölni egyes részleteket a Porta készülődéseiről, s e levelemben szintén szolgálhatok sémely ily részletekkel. Nis városában a pasa a múlt hó közepe táján egy napon bezáratott minden kereskedőboltot s a város egész lakosságát katonákkal kisértette ki a városon kívül, hogy a várost kürülövedző sánczokat kitisztítsák. E munka katonai zeneszó mellett vitetett véghez, s a pasa maga személyesen volt a felvigyázó, miként hajtják végre a lakosok e munkát. Hogy a pasa e rendelete megdöbbente a lakosságot, magától értetik , s megdöbbenthető annál inkább, mert e városi sánczok a múlt évben javitattak meg, tisztittattak ki, s azért nem lehettek oly rosz állapotban, a mely azon rendeletet némikép igazolhatta volna. Ez oknál fogva a lakosság közt azon hir terjedt el, hogy nemsokára harczi események fognak bekövetkezni. E hirt támogatni látszik azon körülmény, hogy Szerbiától 12 órányi távolban Pristina s Vusitza városok közt fekvő Babin moszt nevű helyen egy tábor fog alakittatni, ahol 30,000 katonából álló sereg öszpontosíttatik. A törökök nyilván beszélik, hogy e készülődések Szerbiát illetik. Boszniában a mahamedánok közt ingerültség uralt. A bosznákok nem adnak kedvvel rendes katonaságot— nizamokat. Az ottani tartományi parancsnok Osman pasa azt hireszteltete ki,hogy most a nyáron Szerbia ellen hadi expeditio fog indittatni, hogy ez ország a török katonaság’ prédájává fog tétetni, azért, hogy megfenyítessék a Szultán iránti engedetlensége miatt. E hirre a törökök kezdék magukat beíratni az önkénytesek közé, de amikor a bejatásnak vége lett, kiadatott a parancs, hogy a beirottak Sztambulba menjenek, s hogy ott nizámokká legyenek. Az ingerültsége miatt oly nagy, hogy Osman pasa lázadástól tart, tettek , és csakhamar nyilvánosan föllépett. Berlinen kívül nevezetesen Bécsben hallatta magát, hol a legilletékesb mübirák a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak felőle. Daczára a fényes sikernek, Meyerbeer kizárólagosan a zeneszerzésre adta magát. Ennek következtében az akkoriban e téren nagy tekintélyű Vogler apáthoz ment Darmstadtba, hol Weber Károly Máriával, a német dalműzene lángeszű teremtőjével együtt tanult és zeneszerzési tanulmányaiban képezte magát. 1810—1811-ig Vogler körében maradt, s ezidőben irta első nagyobb művét, melynek czime : „Isten és természet.“ Ekkor a» drámai compositióra tért át, melynek minden erejét szentelte. Első dalműve „Jephta“ Münchenben adatott, második „a két kalifa“ Bécsben és Stuttgartban került előadásra. E két darabja kevés sikere arra indította Meyerbeert, hogy Rossini új olasz zenestyljét fogadja el. Elment tehát Olaszországba, hol „Romilda o Constanza“,„Semiramide nconnoscuita“,„Em?na di Resburgo“, „Margherita d’Anjou“, és „a Crociato in Egitto“ czimű dalműveit irta, síeltek nem valami nagy sikerrel Berlinben egymás után adattak. Ez azonban nem csüggesztette őt, Scribevel szövetkezett, és a franczia nagy opera alapját megvetette. Ide tartozó első műve „Ördög Robert“ volt s egyszersmind ez volt első műve, mely nevét a világ minden részébe elvitte, 1830-ban lépett föl e dalművével , mellyel az akkor ünnepelt Aubert és Rossinit egészen elhomályosította. Hat év után a „Hugenottákat“, 1849-ben a „Prófétát“ adta elő Párisban, roppant sikerrel. Ez időközbe 1836—1849-ig esik Berlinbe fő-zeneigazgatóul történt meghivatása, mely idő alatt részint Berlinben, részint Párisban lakott, és „Tábor Sziléziában“, „Struensee" s végre „Észak csillaga“ czimü dalművei zenéjét szerzette. Előadásra került legújabb műve : „A ploérmeli búcsú“ 1859 ben adatott először. Ezez időtől fogva csupán két zeneművet adatott ki. Az egyik egyházi zenemű „Imitation de Jesus Christ“ czímmel, melynek szövegét Corneilletől kölcsönözte, a másik a londoni iparműkiállításra szerzett nyitánya 1862-ben. A sokszor hirdetett „Afrikai nő“ megjelenését a világ hiában várta 1