A Hon, 1864. június (2. évfolyam, 123-147. szám)
1864-06-01 / 123. szám
rópai bűnnek'tartja Lengyelország felosztását, s szintén kárhoztatja az oroszok eljárását Lengyelországban. Csakhogy e házat nem fogják felhívni soha ezen dolog feletti döntő ítélet hozására; az indítványozó szeretné, hogy a kormánynak a lengyel kérdésbeni eljárása megrovassék ; szemére vetette a kormánynak, hogy nem sikerült czélt érnie fáradozásaival ; de hát nem nyilatkozott-e maga az indítványozó tag is több ízben oda, hogy nem akar háborút, csak diplomátiai beavatkozást ? S miután a brit kormány azt elérte, hogy a legjelentékenyebb európai hatalmak vele csatlakozva tettek előterjesztéseket az orosz kormánynak, mi volt még hátra? Vagy meg kelle szüntetni a sikeretlen közbenjárási kísérleteket, vagy háborút indítani Lengyelországért, amire Buckinghamshire képviselője (Disraeli) azt mondá, hogy az őrült cselekedet volna. A kormány pedig s"ha sem volt örült, s nem is jutott soha eszébe Oroszország ellen háborút indítani. Lehet-e föltenni, hogy Ausztria, mely Gácsországot, s Poroszonszág, mely Posent tartja birtokában Lengyelországból, ily Oroszország elleni háborban Angliával kezet fogott volna? Hát még Francziaország? Több év óta telz a franczia törvényhozó tesz minden esztendőben ilyféle indítványokat, mint a szóban levő , de kitűnvén azok sikeretlensége, s kiderülvén hogy ez által csak a ház tekintélye szenved csorbát, felhagytak az indítványok ismétlésével, így szintén ellenkeznek e ház méltóságával, hogy forma szerint nyilatkozzék, anélkül, hogy kész volna a koronához intézendő felirat által erőt és hatályt eszközölni nyilatkozatának. (Halljuk!) Oroszországra kimondani, hogy elvesztette Lengyelország lírájához való jogát, anélkül hogy ezen kijelentésének érvényesítését fegyverrel is kivívni elhatározná a parliament, nem csak hozzá nem méltó, de sőt igazán nevetséges lépés volna. Ámde Angolországnak joga sincs ezen dologban külön egyedül tenni lépést, minthogy Oroszország nem egy, Angolországgal egymagával külön kötött szerződés erejénél fogva bírja; a bécsi szerződést nyolcz hatalom írta alá, tehát nem terülheti el Angolország; egyoldalúlag ezen szerződés egy részét, melyet az aláírók egyike által megszegettnek vél. Annyi eredményt mégis vivett ki Angolország, hogy nem az 1832-iki felkelés felett nyert eyözedelme cziménél fogva vallja immár magát Oroszország Lengyelország birtokához jogosultnak , ami a hódítási jog természeténél fogva kizárná minden beavatkozását idegen hatalmaknak Lengyelország ügyeibe, — hanem Európa általános vélekedését kellő figyelembe véve birtoklási jogának alapjául a bécsi szerződést ismeri el, s az orosz kormány ennélfogva megígérte, hogy a felkelés elnyomása után ezen szerződés szabványait fogja követni. Minél nagyobban csodálja tehát Angolország a lengyeleket, minél mélóbbaknak tartja őket Európa rokonszenvére, annál kevésbbé szabad őket azon diplomatiai s politikai védelemtől megfosztania, melyet a bécsi szerződés még biztosít számukra. Ezeknél fogva szükségesnek tartja a ház tagjait kérni arra,hogy az előadott indítványokat ne pártolják. (Tetszés.) — Nemessy hasztalan törekedvén kivinni, hogy indítványa névszerinti szavazás alá bocsáttassék, végre visszavette azt. A 30-ai ülésről következő távirat érkezett: Szeben, máj. 30. A mai ülésben az elnök királyi leiratokat jelent be, melyek a román nemzet egyenjogúsítását s az oct. diploma és febr. patens beczikkelyezését szentesitik. Ö Felségének köszönetszavazás határoztatott. Befejezésül Manger sürgős indítványt tesz azon, ő felségéhez intézendő kérelem tárgyában, hogy az erdélyi vasútnak a romániaival csatlakozási pontja Brassó legyen. Erdélyi országgyűlés. (S. C.) Szeben, máj. 28. A jövő hétfői ülésben szőnyegre kerülő törvényjavaslat az erdélyi legfőbb törvényszék fölállítására vonatkozólag, heves vitákra adand alkalmat. Már az első pontnál, mely e főhatóság székhelyét határozza meg, a szász és román képviselők szemközt lesznek egymással s a románok rendelkezésére álló 8—K1 szavazatnyi többség annál bizonyosabban a székhelynek az országban maradását vivandja ki, mert e kérdésben a magyar regalisták is a románokkal szavaznak. A szászok leginkább azért kívánják az országon kívül helyezni a székhelyt, mert odahaza a román befolyás túlnyomóságától tartanak, mely nézetek szerint tényleg fünáll, mióta a kormányszék gyakorolja a legfőbb igazságszolgáltatást. Az itteni szász főtörvényszék egy ízben panaszt emelt az erdélyi kanczelláriánál a kormányszék ítéletei ellen, melyek a fölhozott indokok szerint nem mindenkor az igazság elvein alapulnának. Különösen a szász főtörvényszék ítéleteinek átvizsgálásánál túlságosan szelíd a kormányszék és sok esetben a szász főtörvényszék által elitélteket bizonyítékok hiányában fölmentette vagy épen bünteleneknek nyilvánította. A legfőbb törvényszék helyének meghatározását a kormányjavaslat 13 dik pontja is fontossá teszi, mely szerint illetéki viszályoknál erdélyi politikai és bírói hatóságok közt, továbbá urbéri ügyekben a legfelsőbb törvényszék három bírája helyét az udv. kanczellária három tagja lép be mint szavazó, mig ha a székhely az országban marad, e három szavazót a kormányszék küldi ki. A románok és velük a magyarok, a székhelynek az országban maradását, mely mellett a történeti múlt is szól, nagyobb biztos tékául tekintik az okt. diplomában az országot illető autonómiának; a gyorsabb elintézés és gazdálkodási szempontból is ajánlatosabb a legfelsőbb törvényszéknek az országban maradása, miként Magyarországon a hétszemélyes táblával történt. A szász főtörvényszék megszüntetése, mint a többségi törvényjavaslat óhajtaná, a szászok szívós ellenállása folytán, s azon körülménynél fogva, hogy a kormányjavaslat nem csak nem érii, de tekintettel is van iránta, a román többségnek aligha siker lend. A kisebbségi véleményben fölhozott érv, mintha a megszüntetés nem tartoznék az országgyűlés illetékességéhez, nem áll ugyan , miután azonban a kérdéses törvényjavaslat csak a harmadfokú bíróság szervezésére vonatkozik, s eszerint az átalánya igazságszolgáltatási szervezést nem foglal magában, a tényleg fönálló , másodfokú bíróság megszüntetését sem eredményezheti. Kétségtelen azonban, hogy a szászoknak az alkotmányban különállását, különösen a törvényhozási jogot igénylő szász nemzeti universitást a románok sokszorosan és hevesen megtámadják majd,s ha egyáltalában reconstituálja Erdélyt ezen országgyűlés, úgy a szászoknak emez előjogaikról le kellenet mondaniuk. Mint említve volt, Manger brassói követ a legközelebbi ülésben javaslatot teend az erdélyi vasútra vonatkozólag. Ez vitára s nyilatkozatra adand alkalmat azon vonal fölött, melyet az erdélyi képviselet az országra nézve legüdvösebbnek tart. Mikor történik ez, nem tudható, mert a kormány ez ügyet nem óhajtja az országgyűlésen tárgyaltatni. Ausztria, Bécs, máj. 26. (Rothschild és az új kölcsön.) A berlini „Bank- und Handels- Zig“-nak írják : „A legutóbbi kölcsönkibocsátás eredménye befolyásos körökben mély benyomást okozott A nem pénzügyi körökben csak mosolyogni fognak, ha hallják, hogy Rotschildet valóságos hűtlenséggel vádolták a régi szövetséges irányában. De csak Ausztrián kívül lehet ily kifejezést komolyan nem venni. Ausztriában a kölcsönök felvétele oly tartl, mely a magas társadalmi körökben is beszélgetés tárgyát képezi. A kormány, mint a társalom minden körében elmondják véleményeiket az eredmény fölött. Hogy a Rotschildház egy idő óta elfordult az ausztriai pénzügyi vállalatoktól, sőt hogy Ausztria elkeseredett ellenségével, Olaszországgal szövetkezik, s minden osztrák vállalatnak daczosan hátat fordít, az érintett körökben rég észrevétetett. A legújabb kölcsön alkalmával szerzett tapasztalás a figyelmet ismét ezen régi szövetséges magatartására vezette, s Plcner úrtól rész néven veszik, hogy az ily pénzügyi nagyság kibékítését nem sikerült kieszközölni.“ A nevezett lap reméli, hogy nem fog valami itt igen kedvező feltételek mellett kibocsátandó kölcsön rántatni elé, ezen régi szövetségesnek újbóli megnyerésére. Külföld. . Moldva és Oláhország. Bukarest, máj. 23. (A Balsch házánál talált irományokról) A kiv. „Monitorul“ ezeket írja : A kerületi elnök és államügyész által tegnap (10/22-én) Balsch Paucil házánál tartott kutatásnál több okmány találtatott, melyek bűntényeit minden kétségen felül helyezik. Több Balsch ur által irt és alájegyzett levél bizonyitja, hogy mind a külföldön, mind a kamrában az unió s a fejedelem ellen összeesküvést szőtt. Vizsgálatot követel az országban élővé tenni; a kormányt az országban szándékolt katonai szervezés miatt vádolja, az új választási törvény ellen izgat s a két fejedelemség foederativ unióját javasolja. Néhány levelén ily fölirat olvasható: Comitetul clubului national. (A nemzeti clubb bizottmánya.) Balsebur, mint az ország és fejedelem elleni áruló tetten kapálván, fogságra vitetett. A vizsgálat Bukarestben és Jassyban gyorsan foly, mely után az illetékes bíróságok azonnal ítélni fognak a bűnösök felett. Németország, Berlin, máj. 28. (A dán ügynökök) — írják a P. Ll.-nak — állítólag oroszok, eleve nem kötelezőknek mondják a conferentia határozatait királyukra nézve s a franczia főosztási javaslat, valamint a német öröködési igények valószínű következményéül az ellenségeskedések folytatását hiszik. Azt mondják, Dánia tengeri ereje nem engedi a királynak, hogy magát s a nemzetet lealacsonyító gyáva békét kössön. Holstein és Dél Schleswig kiadatást forradalom követné Kopenhágában, mely trónjától megfosztaná. A dán ügynökök azt mondják, hogy a német kikötők öt hónapi folytonos ostromzarlása és bombázása a legszerényebb mértékre olvasztandja le a német hatalmak követeléseit, mert föltehető, hogy Angolország nem marad békés szemlélő és Francziaország tartózkodásához fog visszatérni. Angol pénzsegélyre s a svéd hajóhad közreműködésére számíthat Dánia. Francziaország. Páris, máj. 21. (Beust már elutazott; Krieger Párisban; mi bántja Angolországot a dán-német ügy körül; Algírból; Rómából; vegyes.) Közhiedelem szerint végleges eredményhez fog jutni a londoni conferencia, mikorra az udvar átköltözik Fontenebleauba. „Beustb. „Temps" állítása szerint, kitűnő benyomást vitt magával Párisból Londonba. Krieger dán conferentiai meghatalmazott is Párisba jött tegnap, állítólag az itteni dán követtel értekezni. Ma visszautazik, s valószínű, hogy a külügyérrel is beszélt. A „France“ tudni véli, hogy azon indítvány , miszerint a Schleswig holsteiniakat magukat kellene megszavaztatni saját jövendőbeli sorsuk felett, csak eshttőleges alkalmazás végett tétetett, csupán a külügyér ismeretes körsürgönyében , hogy a conferentia tanácskozásaiban még hivatalosan nem formuláztatott, ezt a „France“ egész határozottsággal állítja ; egyébiránt remélhető, hogy Beust Párisban tartózkodása alatt ép ezen ügy intéztetett el. A „Temps“ Angolországnak a dán-német kérdésbeni magatartását rostálván, egyenesen azon féltékenykedésnek tulajdonítja, hogy Angolország minden áron fönn szeretné tartani a tengerek feletti egyedüli uralkodását magának. Váljon a Sund és Belt-ek olyan hatalom birtokába kerüljenek-e, amely, ha neki tetszik, ki is zárhat másokat a keleti tengerből? vagy pedig a keleti tenger mostani kapujának kezei között maradjanak e a teherszorosok, ki azokat mindenki számára tárva nyitva tartja?Az ezen kérdésekre való felelettől függ — mond a„Temps“— hogy mire határozza magát Angolország. S nagyon is felfogható, hogy az angolok e tekintetben nagyon figyelmesek. Arról azonban feledkezni látszanak, hogy a keleti tenger a herczegségek megosztása folytán igen valószínűleg egy első rendű hatalom zsákmányául fog esni.A Quarterlyreview azt hiszi, hogy Dánia szédaraboltatása Oroszországnak fog hasznára válni, melynek aztán nagyobban lenne rabszolgája Németország mint bármikor volt. A „Temps“ ezt hibás nézetnek találja s azt hiszi, hogy az önálló Schleswig-Holstein állam megalakulása folytán jobban helyre lesz ütve a tengeri hatalmi egyensúly mint eddig volt. — Az angol csatornái hajóhadtólet mulató tengerész tisztek parancsot kaptak, hogy tüstént térjenek vissza hajóikra , hanem ezen rendeletét itt pusztán elővigyázati intézkedésnek tekintik és semmi politikai fontosságot nem tulajdoninak neki. A „Moniteur“ az algíri kormányzóságnak a hadügyérhez szóló, máj. 20-án kelt távirati tudósítását közli, mely így szól: Doligny tábornok lovassága egy ICOO-nél nagyobb számú Hurrar és Trafi felkelőcsapaton kitünőleg győzedelmeskedett máj. 16-án , máj. 15-én adta meg Montfort ezredes az algíri vadászezred parancsnoka Beauprétre ezredesnek s a vele együtt elhullott legénységének a végtiszteletet. A bullákat nem csonkitá meg az ellenség; némely egyénekre, nevezetesen az ezredesre s Isnard századosra még rá lehetett ismerni.“ A Toulonban Algírba küldött két ezred Mostaga nemben, a harcztérhez legközelebb eső kikötőben fog kiszállíttatni. A 12-ik és a 82-ik sorezredek lesznek ezek, s az 1-ső huszár ezreddel egy dandárt fognak képezni Rose tbk alatt, ki az afrikai hadsereg egyik legkitűnőbb tisztje, s legjobban ismeri az afrikai területet és népességet. Azt is beszélik, hogy Bourbacki egész hadosztálya Algírba fog küldetni. — Tunisból az ottani consulság dragemonja fontos sürgönyökkel jött meg Párisba, melyek megerősítik azon nézetet, hogy a tunisi felkelés összefüggésben van az algírival. Rómából írték már 21 ről, hogy a szentszék addig nem küld Mexicóba nunciust, amíg biztosan nem lesz értesülve arról, hogy Miksa császár s Labastida érsek megegyeztek az ország ügyeinek rendezése iránti alapokra néve. A nuncius megszüntette az elfogadásokat, s a párisi érsk Chigi nuncius felszólítása következtében közimákat rendelt minden templomban a szent atyáért. A „Notre Dames de Victoires“ templomban maga Chigi tartott misét. Páris, máj. 25. (Augustenburg herczeg kedvező kilátásai: tunisi és algíri ügyek.) A haladás, melyet a herczegségek kérdése a német felfogás irányában tett, többé nem tagadható. A második dán képviselő a conferentiában, Londonból ide érkezvén, igen le van verve. SOieger úr beszéde szerint Dánia már hajlandó Holsteint és dél Schleswigt átengedni, hogy legalább Észak Schleswig birtokát biztosítsa. A párisi sajtó hivatalból sugalmazott londoni „International“ következő sorokat hoz: „Halljuk, hogy Russel gróf a dán követtel komoly beszédbe elegyedett, rászalván Dánia nyakas ragaszkodását az 1852 ki szerződésekhez. Azt mondá Quaadcurnak, gondolja meg Dánia, hogy a conferentia Dánia részvéte nélkül is folytathatja munkálatait, s így a kérdés még kedvezőtlenebb megoldást nyerhet.“ — Lehet, hogy e szavak nem ily élesek voltak, de mindenesetre jellemzik a helyzetet. Még nem bizonyos, minő formák között történik meg Augusztenburg hg. megválasztása, a bit Anglia és Ausztria fog kijelölni. A vegyes nyelvű kerületekben bizonyosan a népszavazás fog alkalmaztatni. Az angol és franczia politika közeledése már a tunisi ügyben is mutatkozik; d’Herbinghem admiralitasíttatott, hogy a török biztosok iránt kevesebb ellenzést tanúsítson. Algírban, a „Moniteur" győzelmi tudósításai daczára, roszul vannak az állapotok. Rose tábornok van kinevezve a segítségre menő csapatok vezérének. Hiszik, hogy Bourbaki hadteste is Algírba rendeltetnék, ha a felkelés terjedni találna. Páris, máj. 26. (A londoni alkudozások; angol-franczia viszony; Abdel Kader.) A „Pays,“ mint mondja, hiteles tudósításokat közöl a londoni conferentiáról. „Egy pontban — úgymond — Angol-, Svéd-, Porosz , Német- és Francziaország egyek , e hatalmak képviselői belátták, hogy elkerülhetlenül szükséges oly természetes határ megszabása, mely a dán elemet a némettől elvárolma. E határ a Dannewirke lenne. Az egész északi rész Schlsiinghez, a déli Ilolsteinhoz csatoltatnák. Schleswig déli része és Holstein együtt új államszervezetet nyernének. Minő lesz ez, mi terv és nézet szerint alakuljon ? Ebben eltérők a hatalmak véleményei. Francziaország, mely nem tett javaslatot, azon nézetben van, hogy meg kell kérdezni a lakosságot, külön államot akar képezni Augustenburg alatt vagy Poroszországhoz csatlakozni. Poroszország egészen osztja Francziaország véleményét, mindent a lakosság akaratára bíz. Angolország jobban szereti, ha a conferentia itél. Slegengedi azonban, hogy ha nem is a lakosságot, hanem a rendeket kérdezzék meg a választás iránt. A német szövetség is igényli az Angolország által a conferentianak adott jogot. Beust ezt bizonyosan előhozza. Föltehető, hogy a conferentia csak a fölött fog vitázni, a lakosság vagy a rendek válasszanak fejedelmet maguknak. Dánia mindezekről mit sem akar tudni. Oroszország nem védi ugyan Dániát, de szándkot tanúsít, mintha a terület egy részét reklamálni akarná a londoni szerződés meg nem tartása esetén. A bécsi kormány ma Angolországgal tart, de holnap könnyen Oroszországhoz csatlakozhatik. Az angol-franczia viszonyról írja a „General Korrespondent“ hogy angol részről Clarendon küldetése után sem hiányzanak a közeledési kísérletek. A legközelebbi conferentia ülésen előfordulandó színváltozás, melyre sokan nagyon kiváncsiak , annyira teljes lehet, hogy Angol-és Francziaország nem csak a betűrend szerint lesznek egymás mellett székeiken, hanem eszméikben is. Már a királynő születésnapján föltűnt, hogy a párisi brit követség diszlakomájára kevés diplomata, de annál több franczia miniszter és főtisztviselő volt hivatalos. Londonban a fleswig-holsteini ügyre nézve jó képet csinálnak a kellemetlen véghez, hanem a Duna fejedelemségek miatt nyugtalanok s kivánnak egyetértést a Tuilleriákkal. Párisban nem szeretik Kuza államcsinyét, de ha siker koronázza, hajlandók elnézni azt. — Abdel Kader Mekkában van, mihelyt vallásos kötelmeit teljesité, Egyptomba megy, a luezi csatornamunkálatokat megtekintendő. AngoIorssig, London, máj. 23. (Lapvélemény) A „Times“ egyik mai vezérczikkében a poroszok bekeblezési vágya és adózsarolása ellen kel ki. Számos éles megjegyzést bocsátva előre a porosz adószedésről, s Bismarckról, „aki igazságtalan bábomba sodorta országát, csakhogy az alkotmányos ellenzéket otthon elhallgattassa“, ezt mondja utolsó megjegyzéskép : „A felett nem csudálkozunk, hogy olyan emberek találkoznak, kik igazságtalan terveket gondolnak ki , de a felett bámulunk hogy egy uralkodó eszme által elragadott nemzet ezen tervek szentesítésére s kivitelére hagyja magát elcsábittatni. Még most sem vagyunk hajlandók, midőn a dolog rég eldöntéséhez közel állunk, elhinni, hogy a német nemzet, a szó szoros értelmében rokonszenvez Dánia felkonczoltatásának eszméjével. Lehet, hogy elkábittatja magát azon eszme által, miszerint Holsteinnak kell a testvér Schleswig bűséget magával ragadnia Németországhoz, ahelyett hogy ez ragadná Holsteint magával Dániához, azt azonban nem bírják elhinni, hogy a porosz bekeblezési politikát magáénak fogadta volna. És ha mégis úgy lenne, ha a kalóz szellem annyia elhatalmasodott volna a németek között, hogy a politikai szabadság szeretetének föléje tudott kerekedni, s elidegenité a németeket hosszabb időre egyedüli barátaiktól, akkor valószinü,hogy a második schleswig-holsteini hábom új fejezetet fog Európa történelmében képezni. London, máj. 25. (Lapvélemények a conferentiáról.) Azon bír,hogy Angol- és Francziaország a lordai szerződés elejtését kimondották és Dél Schleswignek Holsteinnal egyesítésében megegyeztek, a „Heraldot“ következő skeptikus megjegyzésekre ösztönzi : „Az eset — írja — nagyon körülményesen van elmondva s nagyon korán jó. Minden árulásra el vegyünk készülve Russell részéről, miután ő és több társa, csakhogy tárczáikat megtartsák, azon szövetségesünket, kilétét barátságunkra bizta, szívesen föláldozzák. De kétkedünk, leszc bátorságuk, hogy az ország közvéleményével ily arczátlanul drczoljanak, s ne tudják, hogy ily engedmény elveri őket hivataluktól, a helyett, hogy megerősödnének benne. Bizonyos, hogy az angol kormány még nem határozott s a németek csak tréfálnak velünk, midőn állítják, hogy Russel helyben hagyta a porosz tervet, mielőtt eléje terjesztették. Az egész hit olyan, mintha a „Kladeradatsch közölné. Bismarck nagy eredményeket vívott ki , de a legnagyobbat még nem, hogy azon nemzetet, mely legkeserűbb ellene volt, eszközévé tegye. Még egy kissé várnia kell, míg Russel oda viszi,hogy Dánia megsemmisítésével Poroszországot gazdagítsa. Nem állítjuk azonban, hogy ez is nem sikerülhet. Ha a parliament szabad rendelkezést hagy a kormánynak s minden felelettel megelégszik ineipellatióira, úgy ama birack meglehet csak beléte van elhibázva. „Daily News“ így ir: „Nem lehet rocgbatá vezet előre, mit teend a legközelebbi conferentiaülés, de ha a klillapok állításai és a hazai birck valók, úgy igazuk lesz azoknak, kik eleve féltették Angolország becsületét. A roppant conferentiális gépe szerint csak azért állíttatott volna fel, hogy parancsokat kapjon Berlinből s Bismarck úr rendeleteit teljesitse. Ez vereség ugyan minden semleges hatalomra, de a szégyen és gyalázat leginkább az<n kormányra hárul, mely a conferentiát összehívta s felelős érte. A brit kormány nélkül nem is létesült volna a conferencia. Az egész ügyben elejétől kezdve a legélénkebb részt vettük . Kopenhágában egy javaslatot tettünk a másik mán, melyet aztán a dán kormány elfogadott azon hitben, hogy ha nem is a csatatéren, legalább a tanácskozások alatt erkölcsileg támogatni fogjuk. Palmerston és Russel kárhozatták a háborút s a további lépésektől a német hatalmak csak azon biztosítása tartotta vissza őket, hogy a londoni szerződést tisztelni fogják. Ha ily körülmények közt Dánia földarabolását elfogadjuk vagy épen indíványozzuk, nem csak egész Európa e ött vágjuk arczul magunkat, hanem hívatlanul helyeseljük a puszta foglalási harczot: az erőszakot, a jogtalanságot szentesítjük. Ha elhatároztuk is, hogy a támadó hódítónak nem állunk útjába, szükséges-e, hogy kezünket nyújtsuk neki, s műve kivitelében támogassuk. S ez az, mit most kormányunk tenni akar. A nemzet nem hatalmazta föl a kormányt, hogy Dánia felosztásában közreműködjék ; ily politikát sem a felső, sem az alsó ház elé nem terjeszthet. Hogy mer tehát alkudozásaiban oly ösvényen járni, melyet a nemzeti érzelem kárhoztat, s melyet maga többszörös nyilatkozataiban kárhoztatott. A „Post“ fáradhatlan annak bizonyításában, hogy Ausztriának Poroszországot cserben kellene hagynia és a dán, illetőleg angol dán táborba áttérnie. Miután Ausztria késlekedik ezzel, Palmerston közlönye felfordult világot emleget; Ausztria többé nem a régi conservativ, nem az, mely az 1815 -i szerződésekhez ragaszkodott s melynek szövetsége az angolok elől annyira becsült volt. Figyelmeztet, hogy 1849 ben Palmerston csak a serződések iránti tiszteletből nem segítette Velenczét. Most ez nem történnék. Ausztria már elvesztette pénzhitelét csak azért, mert Poroszországot támogatta. Végre azt mondja a „Post“, Angolország utóvégre is kénytelen lesz a nemzeti becsület kedvéért kardot húzni s a keleti tengert megvédeni. Akkor lássa Poroszország, nőre megy. Németország nem fogja feledni a leczkét: Auszria meg épen legroszabbul jár. Esti posta Bécs, máj. 31. (A pápa egészségi állapota; a Duna fejedelemségek.) A „Gen. Korr.“ hiteles forrás után czáfolja a franczia lapok azon állítását, mintha a pápa tétlen taluképen erkélyen ülve nézte volna az aznapi ünnepélyt, sőt oly gyenge volt, hogy egyetlen egyszer sem tudott áldó kézmozdulatot tenni. Öisztsége ellenkezőleg a rituale szabványai szerint részt vett a sz. cselekvényben.“ A rituale azt kívánja, hogy a pápát széken vigyék a körmenettel, a főoltárnál leszálljon s áldást oszszon. A Konstantinápolyi birek szerint a porta nem veszi fatalisticus egykedüséggel a bukaresti államcsint. Kuza vezéri iratot kapott, mely minden kormány tényét semmisnek s a hatalmakkal 1858-ban kötött conventióval ellenkezőnek mondja s elveti. Még ennél sem állapidnék meg a porta s a biztositó hatalmakkal már alkudoznék is e tárgyban. Berlin, máj. 29. (Készülőben levő titkos csíny.) A „P. L1.“ irja : A porosz politika diplomatica katonai csínyt forral, melyet még mostanig mély titokban tartanak, mád csak bizonyos eshetőségek bekövetkeztére van számítva, melyek egyike az lenne, ha Dánia a conferentia határozatait el nem ismerné. A csiny czélja volna azok megnyugtatása,akiknek nem volna inyökre a bekeblezési politikától Frigyes hg. elismertetéséig való nagy ugrás. Mindamellett hogy Bismarck barátai egyre arról beszélnek, miszerint Ausztriának elegendő oka van arra, hogy Poroszországgal a legjobb egyetértésben működjék , nem kell mégis hinni, hogy rövid idő múlva, — s valószínűleg ama ti okteljes csínyre való tekintetnél fogva — olyan válság fog bekövetkezni, amely miatt valószínűleg egészen más szövetségesek után fog látni a bécsi kabinet Németországban s egyebütt is. A hivatalos körökben azon hangból kezelnek beszélni, hogy a király soha sem engedné meg a porosz csapatoknak osztrák főparancsnok alá rendeltetését. Bizonyosnak mondják, hogy ezen mondat volna ama csínynek alkalmas kulcsa. . Turin, máj. 26. (A duna fejedelemségi eset) az itteni menekültek köreiben is élénkséget idézett elő , amit nagyrészten onnan magyarázhatni, hogy Kuza a menekülteket pártfogolja. Az emigratio főemberei a jövő héten értekezletet készülnek tartani az iránt, hogy micsoda közös cselekvényhez kellene fogni. A kormány ezen tanácskozást nem fogja gátolni. Néhány nevezetes egyén a Duna fejedelemségekbe szándékoznék elutazni. Páris, máj. 28. (A pápa csak két hónapig él.) A „Gen. Corr.“ körábbi állítása ellenében azt írják Párisból, hogy a pápa orvosai csak két hónapi életet adnak a Szentségének. Az a hír terjedt el itt, hogy a franczia csapatok Civita-Vecchiába visszavonulásra kaptak volna utasítást azon esetre, ha a conclave francziaellenes pápát választana. Paris, máj. 28. (I & boru) Míg a „France“ lehetetlennek mondja a háborút Palmerston parliament nyilatkozata után, a „Pays“ ismét brreziai hangon beszél, miután Kopenhágában azt hiszik, hogy ez kedvezőbb Dániára nézve. A félbiv. lap hozzáteszi, hogy a jelen kedvező időszakban a dán hajóhad, melyhez a svéd is csatlakozhatni, sok kárt tehet a porosz kereskedelemnek. Az sem leltetlen, hogy az angolok nem bocsátják az osztrákokat a keleti tengerre, vagy ezen hatalom amannak fenyegetéseit ürügyül veszi, hogy békén maradjon. Páris, máj. 2S. (A törvény bozótosi üléseinek befejezése; Moray búcsúbeszéde.) A törvényhozótest az lSGő-ki rendkívüli költségvetést is megszavazta 249 szóval 11 ellen. Thiers nem beszélt. Az ülés ötször meghosszabbittatván hat hónapig és huszonhárom napig tartott. Összesen huszonhét közérdekli, s százhatvanhárom helybeli érdekű törvény hozatott. Morny herczeg, a császár nevében következő zárbeszédet tartott: „Urak! ba még szólok önökhöz, félek, hogy ezen fáradalmas ülést még néhány perczczel meghosszabbítót. Az ülésszak több munkával járt, mint a közönség hiszi, mely az osztályok működését nem ismer. Azonban néhány hálaszó nélül nem vehetek Lucast önöktől, miután én önök részéről mindenkor csak udvarias és barátságos megelőzésben részesültem. E köszönetet minden különbség nélkül nyújtom mindenkinek. Hivatalomat, mint kibékítő hivatást fogtam fel. Nézetem szerint a politikai testületek méltóságát és tekintélyét különösen a mérséklet és udvariasság , s a tagoknak egymás iránti figyelme szokta emelni. Hazánk a forradalmak által annyira megrongáltatott, hogy ezeknek említése is szomorú emlékeket kelt fel. Kinek volna tehát joga, egy másik társának szemére hányni, hogy a korábbi korszakokban másként beszélt, másként gondolkodott, mint ma? Ki Ítélhet azon indokok fölött, miket közjó előmozdítása s a tapasztalás szükségesekké tett ? Eléggé láttam, életemben, hogy a legjobb hit mellett is, a világ ítélete, a helyzetől és körülményektől függ. A párt, particularitás. Politikai pályám kezdetén ismertem ama híres Sonic tábornagyot. A midőn ezen államférfi az ellenzékhez tartozott, mindenki azt állította, hogy a toulousei csatát megnyerte: amidőn miniszter lett, sokan állították, hogy a csatában megveretett átalános derültség.) Ha a nézpont változik, a dolgok is más színben mutatkoznak. Legyünk tehát engedékenyek egymás irányában. Mily jól szolgálnak így a szabadság ügyének, ha mérsékletünk és igazságszeretetlek által vélemény nyilvánításainkat vonzókká tudnók tenni! Még csak szerencsém leend o széket elfoglalni, ez lesz czélom, valamint ezen érdek vezérli a császárt, az országot, s magunkat is mindnyájunkat. Táviratok. Bécs, máj. 31. A minisztertanács tegnap az arad-szebeni vasút mellett szavazott; csak a cs. szentesítés hiányzik. (III.) Bécs, máj. 31. Ausztria és Poroszország iszonyodván a nemzetiségi ponttól, egész Schleswig követelése mellett maradnak. A többi hatalmak nehézségeket csinálnak. A vámkonferencia jun. 12-re elnapoltatott. Bukarest, máj. 29. Az általános szavazás befejeztetett; 800,000 ember szavazott ; 743,000 szavazat az odrogozás mellett, 57,000 pedig ellene adatott be. A szavazás eredménye jun. 2 -án a fejedelemnő névnapján a metropolita által ünnepélyesen fog a fejedelem elé terjesztetni. (Wand.) Bukarest, máj. 30. A szavazás csütörtökön ment végbe. A minisztériumhoz valamennyi névsor beadatott s fejedelmi rendelet által bizottmány van kiküldve a metropolita elnöklete alatt a szavazatok megolvasására. 800000 szavazó közöl 743000 igenre, 57000 nemre szavazott. (Presse.) Berlin, máj. 30. A mai „Nordd. Ztg“ megerősíti, hogy Angolország indítványt tett annak kinyilatkoztatására, miszerint soha sem fogna megengedtetni, hogy Kiel német szövetségi kikötő legyen. — Poroszország s Ausztria képviselője és Beust ezen merész föltevést határozottan visszautasiták. Drezda, máj. 30. A „Dresd. Journ.“ megczáfolja a hírlapok azon tudósítását, hogy Porosz- és Szászország különös engedményeket akartak volna tenni Hanoverának, ha ez velük a franczia-porosz kereskedelmi szerződés alapján a vámegyleti szerződést megújítaná. Hamburg, máj.co. A „Berling. Zig“ 28 káról jelenti : „Niels Juc“ fregatté ismét a csatornába eresztetett. Aalburgból írják, hogy D.dilström ide érkezett sürgönye az ujonczok hajóra szállításának megszüntetését elrendeli. A „Flyveposten“ 28-ról hirkép közli, hogy három havi fegyverszünetre vonatkozó javaslat terjesztetett elő, azon elhatározással, hogy Jütland és Schleswig a szövetségesek részéről kiürittessék és Schleswig egy semleges hatalom seregei által szállassék meg. Pária, máj. S0. A conferentia tegnapelőtti ülésében Francziaország nem csatlakozott Anglia kiegyenlítési javaslatához, mely Dél-Schleswignek Holsteinnal leendő egyesítését s ennek dán souverai«&