A Hon, 1864. június (2. évfolyam, 123-147. szám)

1864-06-01 / 123. szám

rópai bűnnek'tartja Lengyelország­ felosztását, s szintén kárhoztatja az oroszok eljárását Len­gyelországban. Csakhogy e házat nem fogják felhívni soha ezen dolog feletti döntő ítélet ho­zására; az indítványozó szeretné, hogy a kor­mánynak a lengyel kérdésbeni eljárása megro­­vassék ; szemére vetette a kormánynak, hogy nem sikerült czélt érnie fáradozásaival ; de hát nem nyilatkozott-e maga az indítványozó tag is több ízben oda, hogy nem akar háborút, csak diplomátiai beavatkozást ? S miután a brit kormány azt elérte, hogy a legjelentékenyebb európai hatalmak vele csatlakozva tettek elő­terjesztéseket az orosz kormánynak, mi volt még hátra? Vagy meg kelle szüntetni a sikeretlen közbenjárási kísérleteket, vagy háborút indí­tani­­ Lengyelországért, amire Buckingham­shire képvisel­ője (Disraeli) azt mondá, hogy az őrült cselekedet volna. A kormány pedig s"ha sem volt örült, s nem is jutott soha eszébe Oroszország ellen háborút indítani. Lehet-e föl­tenni, hogy Ausztria, mely Gácsországot, s Po­roszons­zág, mely Posent tartja birtokában Len­gyelországból, ily Oroszország elleni háborban Angliával kezet fogott volna? Hát még Fran­­cziaország? Több év óta telz a franczia törvény­hozó tesz minden esztendőben ilyféle indítvá­nyokat, mint a szóban levő , de kitűnvén azok sikeretlensége, s kiderülvén hogy ez által csak a ház tekintélye szenved csorbát, felhagytak az indítványok ismétlésével, így szintén ellenkez­nek e ház méltóságával, hogy forma szerint nyi­latkozzék, a­nélkül, hogy kész volna a koroná­hoz intézendő felirat által erőt és hatályt eszkö­zölni nyilatkozatának. (Halljuk!) Oroszország­ra kimondani, hogy elvesztette Lengyelország lírájához való jogát, a­nélkül hogy ezen ki­jelentésének érvényesítését fegyverrel is ki­vívni elhatározná a parliament, nem csak hozzá nem méltó­, de sőt igazán nevetsé­ges lépés volna. Ámde Angolországnak jo­ga sincs ezen dologban külön egyedül tenni lépést, minthogy Oroszország nem egy, An­golországgal egymagával külön kötött szer­ződés erejénél fogva bírja; a bécsi szerződést nyolcz hatalom írta alá, tehát nem terülheti el Angolország; egyoldalúlag ezen szerződés egy részét, melyet az aláírók egyike által meg­­szegettnek vél. Annyi eredményt mégis vi­vett ki Angolország, hogy nem az 1832-iki felkelés felett nyert eyözedelme cziménél fogva vallja immár magát Oroszország Lengyelország birtokához jogosultnak , ami a hódítási jog ter­mészeténél fogva kizárná minden beavatkozását idegen hatalmaknak Lengyelország ügyeibe, — hanem Európa általános vélekedését kellő figyelembe véve birtoklási jogának alapjául a bécsi szerződést ismeri el, s az orosz kormány ennélfogva megígérte, hogy a felkelés elnyo­mása után ezen szerződés szabványait fogja követni. Minél nagyobban csodálja tehát An­golország a lengyeleket, minél mé­lóbbaknak tartja őket Európa rokonszenvére, annál ke­­vésbbé szabad őket azon diplomatiai s politikai védelemtől megfosztania, melyet a bécsi szer­ződés még biztosít számukra. Ezeknél fogva szükségesnek tartja a ház tagjait kérni arra,hogy az előadott indítványokat ne pártolják. (Tet­szés.) — N­em­essy hasztalan törekedvén ki­vinni, hogy indítványa névszerinti szavazás alá bocsáttassék, végre visszavette azt.­­ A 30-ai ülésről következő távirat érkezett: Szeben, máj. 30. A mai ülésben az elnök királyi leiratokat jelent be, melyek a román nemzet egyenjogúsítását s az oct. diploma és febr. patens beczikkelyezését szentesitik. Ö Fel­­ségének köszönetszavazás határoztatott. Befeje­zésül Manger sürgős indítványt tesz azon, ő fel­­ségéhez intézendő kérelem tárgyában, hogy az erdélyi vasútnak a romániaival csatlakozási pontja Brassó legyen. Erdélyi országgyűlés. (S. C.) S­z­e­b­e­n, máj. 28. A jövő hétfői ülés­ben szőnyegre kerülő törvényjavaslat az erdé­lyi legfőbb törvényszék fölállítására vonatkozó­lag, heves vitákra adand alkalmat. Már az első pontnál, mely e főhatóság székhelyét határozza meg, a szász és román képviselők szemköz­t lesznek egymással s a románok rendelkezésére álló 8—K1 szavazatnyi többség annál bizonyo­sabban a székhelynek az országban maradását vivandja ki, mert e kérdésben a magyar rega­­listák is a románokkal szavaznak. A szászok leginkább azért kívánják az országon kívül helyezni a székhelyt, mert odahaza a román befolyás túlnyomóságától tartanak, mely néze­­tek szerint tényleg fünáll, mióta a kormányszék gyakorolja a legfőbb igazságszolgáltatást. Az itteni szász főtörvényszék egy ízben panaszt emelt az erdélyi kanczelláriánál a kormány­szék ítéletei ellen, melyek a fölhozott indokok szerint nem mindenkor az igazság elvein ala­pulnának. Különösen a szász főtörvényszék íté­leteinek átvizsgálásánál túlságosan szelíd a kormányszék és sok esetben a szász főtörvény­­szék által elitélteket bizonyítékok hiányában fölmentette vagy épen bünteleneknek nyilvání­totta. A legfőbb törvényszék helyének meghatáro­zását a kormányjavaslat 13 dik pontja is fon­tossá teszi, mely szerint illetéki viszályoknál erdélyi politikai és bírói hatóságok közt, továb­bá ur­béri ügyekben a legfelsőbb törvényszék három bírája helyét az udv. kanczellária há­rom tagja lép be mint szavazó, mig ha a szék­hely az országban marad, e három szavazót a kormányszék küldi ki. A románok és velük a magyarok, a székhelynek az országban maradá­sát, mely mellett a történeti múlt is szól, na­gyobb biztos tékául tekintik az okt. diplomában az országot illető autonómiának; a gyorsabb elintézés és gazdálkodási szempontból is aján­latosabb a legfelsőbb törvényszéknek az ország­ban maradása, miként Magyarországon a hét­személyes táblával történt. A szász főtörvényszék megszüntetése, mint a többségi törvényjavaslat óhajtaná, a szászok szívós ellenállása folytán, s azon körülménynél fogva, hogy a kormányjavaslat nem csak nem érii, de tekintettel is van iránta, a román több­ségnek aligha siker­ lend. A kisebbségi véle­ményben fölhozott érv, mintha a megszüntetés nem tartoznék az országgyűlés illetékességéhez, nem áll ugyan , miután azonban a kérdéses tör­vényjavaslat csak a harmadfokú bíróság szer­vezésére vonatkozik, s eszerint az átalánya igaz­ságszolgáltatási szervezést nem foglal magában, a tényleg fönálló , másodfokú bíróság meg­szüntetését sem­ eredményezheti. Kétségtelen azonban, hogy a szászoknak az alkotmányban külön­állását, különösen a törvényhozási jogot igény­lő szász nemzeti universitást a románok sokszorosan és hevesen megtámadják majd,s ha egyáltalában reconstituálja Erdélyt ezen ország­gyűlés, úgy a szászoknak emez előjogaik­ról le kellenet mondaniuk. Mint említve volt, Manger brassói követ a leg­közelebbi ülésben javaslatot teend az erdélyi vasútra vonatkozólag. Ez vitára s nyilatko­zatra adand alkalmat azon vonal fölött, me­lyet az erdélyi képviselet az országra nézve legü­dvösebbnek tart. Mikor történik ez, nem tudható, mert a kormány ez ügyet nem óhajtja az országgyűlésen tárgyaltatni. Ausztria, Bécs, máj. 26. (Rothschild és az új kölcsön.) A berlini „Bank- und Handels- Zig“-nak írják : „A legutóbbi kölcsön­kibocsá­­tás eredménye befolyásos körökben mély be­nyomást okozott A nem pénzügyi körökben csak mosolyogni fognak, ha hallják, hogy Rot­­schildet valóságos hűtlenséggel vádolták a régi szövetséges irányában. De csak Ausztrián kívül lehet ily kifejezést komolyan nem venni. Ausz­­triában a kölcsönök felvétele oly tart­­l, mely a magas társadalmi körökben is beszélgetés tár­gyát képezi. A kormány, mint a társalom min­den körében elmondják véleményeiket az ered­mény fölött. Hogy a R­otschildház egy idő óta elfordult az ausztriai pénzügyi vállalatoktól, sőt hogy Ausztria elkeseredett ellenségével, Olasz­országgal szövetkezik, s minden osztrák válla­latnak daczosan hátat fordít, az érintett körök­ben rég észrevétetett. A legújabb kölcsön alkal­mával szerzett tapasztalás a figyelmet ismét ezen régi szövetséges magatartására vezette, s Plc­­ner úrtól rész néven veszik, hogy az ily pénz­ügyi nagyság kibékítését nem sikerült kieszkö­zölni.“ A nevezett lap reméli, hogy nem fog va­lami itt igen kedvező feltételek mellett kibocsá­tandó kölcsön rántatni elé, ezen régi szövetsé­gesnek újbóli megnyerésére. Külföld. . Moldva és Oláhország. Buk­arest, máj. 23. (A Balsch házánál talált iro­mányokról) A kiv. „Monitorul“ ezeket ír­ja : A kerületi elnök és állam­ügyész által teg­nap (10/22-én) Balsch Paucil házánál tartott kutatásnál több okmány találtatott, melyek bűntényeit minden kétségen felü­l helyezik. Több Balsch ur által irt és alájegyzett levél bi­zony­itja, hogy mind a külföldön, mind a kam­rában az unió s a fejedelem ellen összeesküvést szőtt. Vizsgálatot követel az országban élővé tenni; a kormány­t az országban szándékolt ka­tonai szervezés miatt vádolja, az új választási törvény ellen izgat s a két fejedelemség foede­­rativ unióját javasolja. Néhány levelén ily föl­irat olvasható: Comitetul clubului national. (A nemzeti clubb bizottmánya.) Balseb­ur, mint az ország és fejedelem elleni áruló tetten ka­pálván, fogságra vitetett. A vizsgálat Bukarest­­ben és Jassyban gyorsan foly, mely után az illetékes bíróságok azonnal ítélni fognak a bű­nösök felett. Németország, Berlin, máj. 28. (A dán ügynökök) — írják a P. Ll.-nak — állító­lag oroszok, eleve nem kötelezőknek mondják a conferentia határozatait királyukra nézve s a franczia fő­osztási javaslat, valamint a német öröködési igények valószínű következményéül az ellenségeskedések folytatását hiszik. Azt mondják, Dánia tengeri ereje nem engedi a ki­rálynak, hogy magát s a nemzetet lealacsonyító gyáva békét kössön. Holstein és Dél Schleswig kiadatás­t forradalom követné Kopenhágában, mely trónjától megfosztaná. A dán ügynökök azt mondják, hogy a német kikötők öt hónapi folytonos ostromzarlása és bombázása a legsze­rényebb mértékre olvasztandja le a német ha­talmak követeléseit, mert föltehető, hogy An­golország nem marad békés szemlélő és Fran­­cziaország tartózkodásához fog visszatérni. An­gol pénzsegélyre s a svéd hajóhad közreműkö­désére számíthat Dánia. Franc­ziaország. Pár­is, máj. 21. (B­eus­t már elutazott; Krieger Párisban; mi bántja A­n­g­o­l­o­r­s­z­á­go­t a dán-né­met ügy körül; Algírból; Rómából; vegyes.) Közhiedelem szerint végleges ered­ményhez fog jutni a londoni conferencia, mikor­ra az udvar át­költözik Fontenebleauba. „Beust­b. „Temps" állítása szerint, kitűnő benyomást­ vitt magával Párisból Londonba. Krieger dán conferentiai meghatalmazott is Párisba jött teg­nap, állítólag az itteni dán követtel értekezni. Ma visszautazik, s valószínű, hogy a külü­gyér­rel is beszélt. A „France“ tudni véli, hogy azon indítvány , miszerint a Schleswig holsteinia­­kat magukat kellene megszavaztatni saját jö­vendőbeli sorsuk felett, csak eshttőleges alkal­mazás végett tétetett, csupán a külügyér isme­retes körsürgönyében , hogy a conferentia ta­nácskozásaiban még hivatalosan nem formuláz­­tatott, ezt a „France“ egész határozottsággal állítja ; egyébiránt remélhető, hogy Beust Páris­ban tartózkodása alatt ép ezen ügy intéztetett el. A „Temps“ Angolországnak a dán-német kérdésbeni magatartását rostálván, egyenesen azon féltékenykedésnek tulajdonítja, hogy An­golország minden áron fönn szeretné tartani a tengerek feletti egyedüli uralkodását magá­nak. Váljon a Sund és Belt-ek olyan hata­lom birtokába k­erüljenek-e, a­mely, ha neki tetszik, ki is zárhat másokat a keleti tenger­ből? vagy pedig a keleti tenger mostani ka­pujának kezei között maradjanak e a te­her­szorosok, ki azokat mindenki számára tárva nyitva tartja?Az ezen kérdésekre való felelettől függ — mond a„Temps“— hogy mire határoz­za magát Angolország. S nagyon is felfogható, hogy az angolok e tekintetben nagyon figyel­mesek. Arról azonban feledkezni látszanak, hogy a keleti tenger a herczegségek megosztása foly­tán igen valószínűleg egy első rendű hatalom zsákmányául fog esni.A Quarterlyreview azt hi­szi, hogy Dánia szé­daraboltatása Oroszország­nak fog hasznára válni, melynek aztán nagyob­ban lenne rabszolgája Németország m­int bármi­kor volt. A „Temps“ ezt hibás nézetnek találja s azt hiszi, hogy az önálló Schleswig-Holstein állam megalakulása folytán jobban helyre lesz ütve a tengeri hatalmi egyensúly mint eddig volt. — Az angol csatornái hajóhadtól­e­t mu­lató tengerész tisztek parancsot kaptak, hogy tüstént térjenek vissza hajóikra , hanem ezen rendeletét itt pusztán elővigyázati intézkedésnek tekintik és semmi politikai fontosságot nem tu­lajdoninak neki. A „Moniteur“ az algíri kormányzóságnak a hadügyérhez szóló, máj. 20-án kelt távirati tu­dósítását közli, mely így szól: Doligny tábornok lovassága egy ICOO-nél nagyobb számú Hurrar és Trafi felkelőcsapaton kitünőleg győzedelmes­­kedett máj. 16-án , máj. 15-én adta meg Mont­­fort ezredes az algíri vadászezred parancsnoka Beauprétre ezredesnek s a vele együtt­­ elhullott legénységének a végtiszteletet. A bullákat nem csonkitá meg az ellenség; némely egyénekre, nevezetesen az ezredesre s Isnard századosra még rá lehetett ismerni.“ A Toulonban Algírba küldött két ezred Mos­­taga nemben, a h­arcztérhez legközelebb eső ki­kötőben fog kiszállíttatni. A 12-ik és a 82-ik sorezredek lesznek ezek, s az 1-ső huszár ez­reddel egy dandárt fognak képezni Rose tbk alatt, ki az afrikai hadsereg egyik legkitűnőbb tisztje, s legjobban ismeri az afrikai területet és népességet. Azt is beszélik, hogy Bourbacki egész hadosztálya Algírba fog küldetni. — Tu­­nisból az ottani consulság dragemonja fontos sürgönyökkel jött meg Párisba, melyek meg­erősítik azon nézetet, hogy a tunisi felkelés összefüggésben van az algírival. Rómából írté­k már­ 21 ről, hogy a szentszék addig nem küld Mexicóba nunciust, a­míg biz­tosan nem lesz értesülve arról, hogy Miksa csá­szár s Labastida érsek megegyeztek az ország ügyeinek rendezése iránti alapokra néve. A nun­­cius megszüntette az elfogadásokat, s a párisi ér­sk Chigi nuncius felszólítása következtében közimákat rendelt minden templomban a szent atyáért. A „Notre Dames de Victoires“ temp­lomban maga Chigi tartott misét. P­á­r­i­s, máj. 25. (A­u­g­u­s­t­e­n­b­u­r­g h­e­r­­czeg kedvező kilátásai: tunisi és algíri ü­­g­y­e­k.) A haladás, melyet a herczeg­­ségek kérdése a német felfogás irányában tett, többé nem tagadható. A második dán képvi­selő a conferentiában, Londonból ide érkezvén, igen le van verve. SOieger úr beszéde szerint Dánia m­ár hajlandó Holsteint és dél Schleswi­gt átengedni, hogy legalább Észak Schleswig birtokát biztosítsa. A párisi sajtó hivatalból su­galmazott londoni „International“ következő sorokat hoz: „Halljuk, hogy Russel gróf a dán követtel komoly beszédbe elegyedett, rászalván Dánia nyakas ragaszkodását az 1852 ki szer­ződésekhez. Azt mondá Quaadc­urnak, gondol­ja meg Dánia, hogy a conferentia Dánia rész­véte nélkül is folytathatja munkálatait, s így a kérdés még kedvezőtlenebb megoldást nyer­het.“ — Lehet, hogy e szavak nem ily élesek voltak, de mindenesetre jellemzik a helyze­tet. Még nem bizonyos, minő formák között tör­ténik meg Augusztenburg hg. megválasztása, a bit Anglia és Ausztria fog kijelölni. A vegyes nyelvű kerületekben bizonyosan a népszavazás fog alkalmaztatni. Az angol és franczia politika közeledése már a tunisi ügyben is mutatkozik; d’Herbinghem admiral­itasíttatott, hogy a tö­rök biztosok iránt kevesebb ellenzést tanúsít­son. Algírban, a „Moniteur" győzelmi tudósítá­sai daczára, roszul vannak az állapotok. Rose tábornok van kinevezve a segítségre menő csa­patok vezérének. Hiszik, hogy Bourbaki had­teste is Algírba rendeltetnék, ha a felkelés ter­jedni találna. P­á­r­i­s, máj. 26. (A londoni alkudo­z­á­­sok; angol-franczia viszony; Abd­el Kader.) A „Pays,“ mint mondja, hiteles tudó­sításokat közöl a londoni conferentiáról. „Egy pontban — úgymond — Angol-, Svéd-, Porosz , Német- és Francziaország egyek , e hatalmak képviselői belátták, hogy elkerülhetlenül szük­séges oly természetes határ megszabása, mely a dán elemet a némettől elvárolma. E határ a Dannewirke lenne. Az egész északi rész Schl­s­­iinghez, a déli Ilolsteinhoz csatoltatnák. Schles­wig déli része és Holstein együtt új államszer­vezetet nyernének. Minő lesz ez, mi terv és nézet szerint alakuljon ? Ebben eltérők a hatal­mak véleményei. Francziaország, mely nem tett javaslatot, azon nézetben van, hogy meg kell kérdezni a lakosságot, külön államot akar­­ képezni Augustenburg alatt vagy Poroszország­hoz csatlakozni. Poroszország egészen osztja Francziaország véleményét, mindent a lakosság akar­atára bíz. Angolország jobban szereti, ha a conferentia itél. Slegengedi azonban, hogy ha nem is a lakosságot, hanem a rendeket kérdez­zék meg a választás iránt. A német szövetség is igényli az Angolország által a conferentia­nak adott jogot. Beust ezt bizonyosan előhozza. Föl­tehető, hogy a conferentia csak a fölött fog vi­tázni, a lakosság vagy a rendek válas­sza­­nak fejedelmet maguknak. Dánia mindezek­ről mit sem akar tudni. Oroszország nem védi ugyan Dániát, de szánd­kot tanúsít, mintha a terület egy részét reklamálni akar­ná a londoni szerződés meg nem tartása esetén. A bécsi kormány ma Angolországgal tart, de holnap könnyen Oroszországhoz csat­­lakozhatik.­­ Az angol-franczia viszonyról írja a „General Korrespondent“ hogy angol rész­ről Clarendon küldetése után sem hiányzanak a közeledési kísérletek. A legközelebbi con­ferentia ülésen előfordulandó színváltozás, melyre sokan nagyon kiváncsiak , annyira teljes lehet, hogy Angol-és Francziaország nem csak a betűrend szerint lesznek egymás mellett székeiken, hanem eszméikben is. Már a király­nő születés­napján föltűnt, hogy a párisi brit követség diszlakomájára kevés diplomata, de annál több franczia miniszter és főtisztviselő volt hivatalos. Londonban a fleswig-holsteini ügyre nézve jó képet csinálnak a kellemetlen véghez, hanem a Duna fejedelemségek miatt nyugtalanok s kivánnak egyetértést a Tuille­­riákkal. Párisban nem szeretik Kuza állam­csin­­yét, de ha siker koronázza, hajlandók elnézni azt. — Abd­el Kader Mekkában van, mihelyt vallásos kötelmeit teljesité, Egyptomba megy, a luezi csatornamunkálatokat megtekintendő. AngoIorssi­g, London, máj. 23. (La­p­­v­é­l­e­m­­é­n­y) A „Times“ egyik mai vezérczik­­kében a poroszok bekeblezési vágya és adózsa­rolása ellen kel ki. Számos éles megjegyzést bocsátva előre a porosz adószedésről, s Bis­marckról, „aki igazságtalan bábomba sodorta országát, csakhogy az alkotmányos ellenzéket otthon elhallgattassa“, ezt mondja utolsó meg­­jegyzéskép : „A felett nem csudálkozunk, hogy olyan emberek találkoznak, kik igazságtalan terveket gondolnak ki , de a felett bámulunk hogy egy uralkodó eszme által elragadott nem­zet ezen tervek szentesítésére s kivitelére hagy­ja magát elcsábittatni. Még most sem vagyunk hajlandók, midőn a dolog rég eldöntéséhez kö­zel állunk, elhinni, hogy a német nemzet, a szó szoros értelmében rokonszenvez Dánia fel­­konczoltatásának eszméjével. Lehet, hogy elká­bittatja magát azon eszme által, miszerint Hol­­steinnak kell a testvér Schleswig bűséget magá­val ragadnia Németországhoz, a­helyett hogy ez ragadná Holsteint magával Dániához, azt azonban nem bírják elhinni, hogy a porosz beke­­blezési politikát magáénak fogadta volna. És ha mégis úgy lenne, ha a kalóz szellem annyi­a el­hatalmasodott volna a németek között, hogy a politikai szabadság szeretetének föléje tudott ke­rekedni, s elidegenité a németeket hosszabb időre egyedüli barátaiktól, akkor valószinü,hogy a második schleswig-holsteini hábom új fejeze­tet fog Európa történelmében képezni. London, máj. 25. (Lapvélemények a conferentiáról.) Azon bír,hogy Angol- és Francziaország a lord­ai szerződés elejtését ki­mondották és Dél Schleswignek Holsteinnal egyesítésében megegyeztek, a „Heraldot“ kö­vetkező skeptikus megjegyzésekre ösztönzi : „Az eset — írja — nagyon körülményesen van elmondva s nagyon korán jó. Minden árulásra el vegyünk készülve Russell részéről, miután ő és több társa, csakhogy tárczáikat megtartsák, azon szövetségesünket, ki­létét barátságunkra bizta, szívesen föláldozzák. De kétkedünk, lesz­­c bátorságuk, hogy az ország közvéleményé­vel ily arczátlanul drczoljanak, s ne tudják, hogy ily engedmény elveri őket hivataluktól, a helyett, hogy megerősödnének benne. Bizonyos, hogy az angol kormány még nem határozott s a németek csak tréfálnak velünk, midőn állít­ják, hogy Russel helyben hagyta a porosz ter­vet, mielőtt eléje terjesztették. Az egész hit olyan, mintha a „Kladeradatsch közölné. Bis­marck nagy eredményeket vívott ki , de a leg­nagyobbat még nem, hogy azon nemzetet, mely legkeserű­bb ellene volt, eszközévé tegye. Még egy kissé várnia kell, míg Russel oda viszi,hogy Dánia megsemmisítésével Poroszországot gaz­dagítsa. Nem állítjuk azonban, hogy ez is nem sikerülhet. Ha a parliament szabad rendelkezést hagy a kormánynak s minden felelettel meg­elégszik in­eipellatióira, úgy ama birack meg­lehet csak beléte van elhibázva. „Daily News“ így ir: „Nem lehet rocgbatá vezet előre, mit teend a legközelebbi conferen­­tiaülés, de ha a klillapok állításai és a hazai birck valók, úgy igazuk lesz azoknak, kik eleve féltették Angolország becsületét. A roppant con­­ferentiális gép­e szerint csak azért állíttatott volna fel, hogy parancsokat kapjon Berlinből s Bismarck úr rendeleteit teljesitse. Ez vereség ugyan minden semleges hatalomra, de a szégyen és gyalázat leginkább az<­n kormányra hárul, mely a conferentiát összehívta s felelős érte. A brit kormány nélkül nem is létesült volna a con­ferencia. Az egész ügyben elejétől kezdve a leg­élénkebb részt vettük . Kopenhágában egy ja­vaslatot tettünk a másik mán, melyet aztán a dán kormány elfogadott azon hitben, hogy ha nem is a csatatéren, legalább a tanácskozások alatt erkölcsileg támogatni fogjuk. Palmerston és Russel kár­hozatták a háborút s a további lé­pésektől a német hatalmak csak azon bizto­sítása tartotta vissza őket, hogy a londo­ni szerződést tisztelni fogják. Ha ily kö­rülmények közt Dánia földarabolását elfo­gadjuk vagy épen indí­ványozzuk, nem­ csak egész Európa e ött vágjuk arczul magunkat, hanem hívatlanul helyeseljük a puszta foglalási harczot: az erőszakot, a jogtalanságot szente­sítjük. H­a elhatároztuk is, hogy a támadó hódí­tónak nem állunk útjába, szükséges-e, hogy kezünket nyújtsuk neki, s műve kivitelében támogassuk. S ez az, mit most kormányunk tenni akar. A nemzet nem hatalmazta föl a kormányt, hogy Dánia felosztásában közremű­ködjék ; ily politikát sem a felső, sem az alsó ház elé nem terjeszthet. Hogy mer tehát alku­dozásaiban oly ösvényen járni, melyet a nem­zeti érzelem kárhoztat, s melyet maga többszö­rös nyilatkozataiban kárhoztatott. A „Post“ fáradhatlan annak bizonyításában, hogy Ausztriának Poroszországot cserben kel­lene hagynia és a dán, illetőleg angol dán tá­­borba áttérnie. Miután Ausztria késlekedik ez­zel, Palmerston közlönye felfordult világot em­leget; Ausztria többé nem a régi conservativ, nem az, mely az 1815 -i szerződésekhez ra­gaszkodott s melynek szövetsége az angolok elő­l annyira becsült volt. Figyelmeztet, hogy 1849 ben Palmerston csak a s­erződések iránti tiszteletből nem segítette Velenczét. Most ez nem történnék. Ausztria már elvesztette pénz­­hitelét csak azért, mert Poroszországot támo­gatta. Végre azt mondja a „Post“, Angolország utóvégre is kénytelen lesz a nemzeti becsület kedvéért kardot húzni s a keleti tengert meg­védeni. Akkor lássa Poroszország, nőre megy. Németország nem fogja feledni a leczkét: Ausz­­ria meg épen legroszabbul jár. Esti posta Bécs, máj. 31. (A pápa egészségi ál­lapota; a Duna fejedelemségek.) A „Gen. Korr.“ hiteles forrás után czáfolja a fran­czia lapok azon állítását, mintha a pápa tétlen taluképen erkélyen ülve nézte volna az aznapi ünnepélyt, sőt oly gyenge volt, hogy egyetlen egyszer sem tudott áldó kézmozdulatot tenni. Öi­sztsége ellenkezőleg a rituale szabványai sze­rint részt vett a sz. cselekvényben.“ A rituale azt kívánja, hogy a pápát széken vigyék a kör­­menettel, a főoltárnál leszálljon s áldást osz­­szon. A Konstantinápolyi birek szerint a por­ta nem veszi fatalisticus egyked­üséggel a bu­karesti államcsint. Kuza vezéri iratot kapott, mely minden korm­ány tényét semmisnek s a ha­talmakkal 1858-ban kötött conventióval ellen­kezőnek mondja s elveti. Még ennél sem álla­pi­dnék meg a porta s a biztositó hatalmakkal már alkudoznék is e tárgyban. Berlin, máj. 29. (Készülőben levő titkos csíny.) A „P. L1.“ irja : A po­rosz politika diplomatica katonai csínyt forral, melyet még mostanig mély titokban tartanak, mád­ csak bizonyos eshetőségek bekövetkeztére van számítva, melyek egyike az lenne, ha Dá­nia a conferentia határozatait el n­em ismerné. A csiny czélja volna azok megnyugtatása,akik­­nek nem volna inyökre a bekeblezési politiká­tól Frigyes hg. elismertetéséig való nagy ugrás. Mindamellett hogy Bismarck barátai egyre ar­ról beszélnek, miszerint Ausztriának elegendő oka van arra, hogy Poroszországgal a legjobb egyetértésben működjék , nem kell mégis hinni, hogy rövid idő múlva, — s valószínűleg ama ti okteljes csínyre való tekintetnél fogva — olyan válság fog bekövetkezni, amely miatt valószínűleg egészen más szövetségesek után fog látni a bécsi kabinet Németországban s egyebütt is. A hivatalos körökben azon hangból kezelnek beszélni, hogy a király soha sem en­gedné meg a porosz csapatoknak osztrák főpa­rancsnok alá rendeltetését. Bizonyosnak mond­ják, hogy ezen mondat volna ama csínynek al­kalmas kulcsa. . Turin, máj. 26. (A d­u­n­a f­e­j­e­d­e­l­e­m­s­é­­gi eset) az itteni menekültek köreiben is élénkséget idézett elő , amit nagyrészten onnan magyarázhatni, hogy Kuza a menekülteket pártfogolja. Az emigratio főemberei a jövő hé­ten értekezletet készülnek tartani az iránt, hogy micsoda közös cselekvényhez kellene fogni. A kormány ezen tanácskozást nem fogja gátolni. Néhány nevezetes egyén a Duna fejedelemségek­­be szándékoznék elutazni. Páris, máj. 28. (A pápa csak két hó­na­p­i­g é­l.) A „Gen. Corr.“ körábbi állítása el­lenében azt írják Párisból, hogy a pápa orvosai csak két hónapi életet adnak a Szentségének. Az a hír terjedt el itt, hogy a franczia csapatok Civita-Vecchiába visszavonulásra kaptak volna utasítást azon esetre, ha a conclave francziael­­lenes pápát választana. Paris, máj. 28. (I­ & b­o­r­u) Míg a „France“ lehetetlennek mondja a háborút Palmerston par­liament nyilatkozata után, a „Pays“ ismét brr­­eziai hangon beszél, miután Kopenhágában azt hiszik, hogy ez kedvezőbb Dániára nézve. A félbiv. lap hozzáteszi, hogy a jelen kedvező idő­szakban a dán hajóhad, melyhez a svéd is csat­lakozhatni, sok kárt teh­et a porosz kereskede­lemnek. Az sem leltetlen, hogy az angolok nem­ bocsátják az osztrákokat a keleti tengerre, vagy ezen hatalom amannak fenyegetéseit ürügyül veszi, hogy békén maradjon. P­á­r­i­s, máj. 2S. (A tör­vény bozótosi üléseinek befejezése; Moray bú­csúbeszéde.) A törvény­ho­zótest az lSGő-ki rendkívüli költségvetést is megszavazta 249 szóval 11 ellen. Thiers nem beszélt. Az ülés ötször meghosszabbittatván hat hónapig és h­u­­szonhárom napig tartott. Összesen huszonhét közér­dekli, s százhatvanhárom hely­beli érdekű törvény hozatott. Morny h­erczeg, a császár ne­vében következő zárbeszédet tartott: „Urak! ba még szólok önökhöz, félek, hogy ezen fáradalmas ülést még néhány perczczel meghosszabbítót. Az ülésszak több munkával járt, mint a közönség hiszi, mely az osztályok működését nem ismer. Azonban né­hány hálaszó né­lü­l nem vehetek Lucast önök­től, miután én önök részéről mindenkor csak udvarias és barátságos megelőzésben részesül­tem. E köszönetet minden különbség nélkül nyújtom mindenkinek. Hivatalomat, mint kibé­kítő hivatást fogtam fel. Nézetem szerint a poli­tikai testületek méltóságát és tekintély­ét külö­nösen a mérséklet és udvariasság , s a ta­goknak egymás iránti figyelme szokta emelni. Hazánk a forradalmak által annyira meg­­rongáltatott, hogy ezeknek említése is szo­morú emlékeket kelt fel. Kinek volna tehát joga, egy másik társának szemére hányni, hogy a korábbi korszakokban másként beszélt, más­ként gondolkodott, mint ma? Ki Ítélhet azon indokok fölött, miket közjó előmozdítása s a ta­pasztalás szükségesekké tett ? Eléggé láttam, életemben, hogy a legjobb hit mellett is, a vi­lág ítélete, a helyzetől és körülményektől függ. A párt, particularitás. Politikai pályám kezde­tén ismertem ama híres Sonic tábornagyot. A midőn ezen államférfi az ellenzékhez tartozott, mindenki azt állította, hogy a toulousei csatát megnyerte: a­midőn miniszter lett, sokan állí­tották, hogy a csatában m­egveretett­­ átalános derültség.) Ha a nézpont változik, a dolgok is más színben mutatkoznak. Legyünk tehát enge­dékenyek egymás irányában. Mily jól szolgál­nak így a szabadság ügyének, ha mérsékletünk és igazságszeretetl­ek által vélemény nyilvání­tásainkat vonzókká tudnók tenni! Még csak szerencsém leend o széket elfoglalni, ez lesz czélom, valamint ezen érdek vezérli a császárt, az országot, s magunkat is mindnyájunkat. T­á­v­i­r­a­t­o­k. Bécs, máj. 31. A minisztertanács teg­nap az arad-szebeni vasút mellett szava­zott; csak a cs. szentesítés hiányzik. (I­­II.) Bécs, máj. 31. Ausztria és Poroszor­szág iszonyodván a nemzetiségi ponttól, egész Schleswig követelése mellett ma­radnak. A többi hatalmak nehézségeket csinálnak. A vámkonferencia jun. 12-re elnapoltatott. Bukarest, máj. 29. Az általános sza­vazás befejeztetett; 800,000 ember sza­vazott ; 743,000 szavazat az od­rog­ozás mellett, 57,000 pedig ellene adatott be. A szavazás eredménye jun. 2 -án a fejedelemnő névnapján a metropolita ál­tal ünnepélyesen fog a fejedelem elé ter­jesztetni. (Wand.) Bukarest, máj. 30. A szavazás csü­törtökön ment végbe. A minisztériumhoz valamennyi névsor beadatott s fejedelmi rendelet által bizottmány van kikü­ldve a metropolita elnöklete alatt a szavazatok megolvasására. 800000 szavazó közöl 743000 igenre, 57000 nemre szavazott. (Presse.) Berlin, máj. 30. A mai „Nordd. Zt­g“ megerősíti, hogy Angolország in­dítványt tett annak kinyilatkoztatására, miszerint soha sem fogna megengedtet­ni, hogy Kiel német szövetségi kikötő legyen. — Poroszország s Ausztria kép­viselője és Beust ezen merész föltevést határozot­tan visszautasiták. Drezda, máj. 30. A „Dresd. Journ.“ megczáfolja a hírlapok azon tudósítását, hogy Porosz- és Szászország különös en­gedményeket akartak volna tenni Hano­­verának, ha ez velük a fran­czia-porosz kereskedelmi szerződés alapján a vám­egyleti szerződést megújítaná. Hamburg, máj.co. A „Berling. Zig“ 28 káról jelenti : „Niels Juc­“ fregatté ismét a csatornába eresztetett. Aalburg­­ból írják, hogy­ D.dilström ide érkezett sür­göny­e az ujonczok hajóra szállításának megszüntetését elrendeli. A „Flyveposten“ 28-ról h­irkép közli, hogy három havi fegyverszünetre vonat­kozó javaslat terjesztetett elő, azon elha­tározással, hogy Jütland és Schleswig a szövetségesek részéről kiürittessék és Schleswig egy semleges hatalom seregei által szállassék meg. Pária, máj. S0. A conferentia tegnap­­előtti ülésében Francziaország nem csat­lakozott Anglia kiegyenlítési javaslatá­hoz, mely Dél-Sch­leswignek Holsteinnal leendő egyesítését s ennek dán souverai­«&

Next