A Hon, 1864. július (2. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-01 / 148. szám

j?évj­árakor, HjjutáD min­t a két ház tagjai a Volksthing termbe gyűltek , megjelentek a miniszterek s Montaci miniszterelnök a követ­kező kir. üzenetet olvasta föl: t »Mi IX. Keresztély Isten kegyelméből dán király stb királyi üdvözletünket küldjük a bi­rodalmi gyűlésnek, A haza fenyegetett állapota s a harcz okoz­ta rendkívüli költségek, melyeket annak folyta­tása igénylend, szkségesnek láttaták velünk,­­ a titi gyűlést már most egybehívjuk s jóváhagyását kérjék kormányunk eddigi ma­gatartását , a továbbra szükségessé válandó rendszabályokat illetőleg. Nem mi okoztuk a háborút, ellenkezőleg min­dent megtevőn* «hárítására. A túlnyomó ellen, azon ürügy alatt, ki„„ az 1851/a­ki egyezmé­ly en’ irtottuk, megrohant. A hábo­rú kitörése előtt nem akart az ellenfél a londoni szerződés aláíróivá conferentián megjelenni s szép módjával alkudozni. Miután a félsziget nagy részét elfogyták, megegyeztek ugyan a conferentiában, de kijelentették, hogy most már nem tartják magukat az 1850­­­ki egyezmé­nyekhez. Uralkodásunk röyik ideje alatt azon keserű tapasztalást tevők, hogy a világos jog nagyon keveset nyom Európa politikai mérlegében, s mennyire elhagyatott a király s népe a túlhatal­­mas ellenséggel szemben. Midőn tehát Angolor­szág a londoni conferencia semleges hatalmai­tól támogattatva, a dán monarchiához tartozó s a Sley-Dannewirk vonaltól délre fekvő terü­let átengedését indítványozta, elhatároztuk, hogy e nagy és nehéz áldozatot is meghozzuk. A német nagyhatalmak azonban nem fogadták el. Többet nem áldozhatunk. A hozzánk intézett követelésekre nem­mel feleltünk azon meggyő­ződésben, hogy az egész dán nép nevében felel­tünk. Fordítsa meg Isten azok szivét, kik Európa sorsát intézik; legalább egynél váljék a rokon­­szenv erőteljes közreműködéssé. Isten oltalmába bízva benneteket, maradunk satb. Bernstorf, jun. 24. 1864. Kereszté­ly király. Ellenjegyezte : M­o­n­r­a­d. Fölolvasás után Monrad a birodalmi gyűlést megnyitottnak jelentette ki. Ezután kilenc­szer megéljenezték a királyt. A miniszterek elhagy­ták a termet; a felső­ház tagjai is saját gyű­lés­­termekbe mentek, hogy miként az alsóház,meg­alakuljanak. Az alsóházban 8() szavazatból 78-al Bregen­­dahlt választották elnökül; helyettesek Cristen­­sen és Klein. Schle­wig-jütlan­di csatatér. (K.) A londoni Conferentia csakugyan semmi eredményt nem idézett elő, azt kivéve, hogy a dánok és ellenfeleik néhány hétig pihentették embereiket. A csatatérről a Sonderburgról váltott lövése­ken túl csak előkészületek hírét ves­szük. Az „A. Alig. Zig“-nak írják, hogy az ellensé­geskedések újból megkezdésével szemben a osztrák-porosz katonai egyezmény odáig kiter­jesztetett, hogy megtartva a porosz főparancs­nokságot a szárazon, az osztrák csapatok erő­sítése nélkül, az egész osztrák hajóhad kiáll, s a tengeren, amennyiben a működés a szárazföl­di harczczal nincsen összeköttetésben, a főpa­rancsnokság Ausztriára száll. Flensburgból jelentik, hogy a csapatmozgal­mak ott folyton folynak , az átmenő csapatokat szívélyesen fogadják A porosz főhadiszállás ott volt 23-án. A Poroszország által megvásárolt hadihajók, Bremerhafenba érkeztek. Két korvettet vártak oda, melyek Francziaországban eredetileg a confoederáltak számára készültek. Egyik hajó neve „Victoria“, a másiké „Augusta“, mind­egyik 14 ágyús és 500 lóerejű. Ugyanoda ugyanonnét Armstrong ágyúval ellátott pán­­czélfregattot is várnak. A Londonban a porosz hajóhad számára készült hajó is megtette már első útját. A Hansa városokban is fegyverkeznek. Bré­mában több hadihajót akarnak vásárolni Ame­rikától. Ezek a háború tartama alatt Poroszor­szág rendelkezése alá adatnak, később a terve­zett északnémetországi hajóhadhoz lesznek tar­­tozandók. Kielbe érkezett hajósok mondják, hogy kö­rülbelül 20 dán hajó a déli szigetek és Holstein közt van öszpontosulva. Nem valószínűtlen, hogy Fehmardt akarják elvenni a németektől. Porosz lapok szerint az ellenségeskedések megújulásával a porosz hajóhad mindössze két jelzőgőzössel szaporodott; a többi, mit nyak­­rafőre építtet, legfölebb az őszön lesz készen. — Poroszország összesen két nehéz s egy kön­­­nyebb corvettel, két jelzőhajóval és 3 ágyú­naszáddal rendelkezik. Ausztria 4 nehéz, s egy könnyebb hadihajót s egy ágyunaszádot küldött a csatatérre, ezekhez most négy uj jármű indult meg Pólából és 2 ágyunaszád. A szárazföldi sereg létszáma nem szaporodott. A dánok ös­­­szes ereje 25,000 fő, a németek 70,00- en van­nak, nem számítva ide a másodvonalban álló 6 porosz zászlóaljt, továbbá a Holsteinban és Dél­­schleswigben álló 13 zászlóalj és 10 lovasszá­zad szövetségi hadat. Fridericiából híre jár, hogy nagy e várban az élelemszü­kség; a „Dagbladet“ könyöradomá­­nyokat kér a fridericiai lakosok számára. A csatatérről következő táviratok érkeztek : Kopenhága, jun. 26. A tengeré­szeti minisztérium tegnap közzétette, mi­szerint az intézkedés megtétetett, hogy Pillau, Danzig, Cammin, Schnemtinde, Greiffwalde, Stralsund és Barth a lehető leghamarább ostromzároltassanak. E hir­detmény hajókalauzok által fog a Lund- és Belt-en átkelő összes hajókkal közöl­­tetni. Továbbá előkészületek tétettek, hogy az összes kikötők, a schleswig-holsteini herczegségek keleti partjainak torkolatjai, kivéve Alsent, Arreet és más, jelenleg a király hatalma alatt álló országrészeket, mielőbb ostromzár alá vétessenek. Az ostromzár azonnal megszűnik, mihelyt azok ismét a király ő felsége hatalmába jutnak, miről annak idejében jelentés fog tétetni. Danzig, jun. 27. (Este.) A „Danz­­zig“ jelenti. Három dán hajó békeköveti lobogó alatt meghozta az ostromzár kije­lentését. A semleges hajók húsz napi ha­­­­táridőt nyernek az elevezésre. Helgoland, jun. 27. (Este.) „Wolve­rene“ angol fregatté egy jelző hajóval itt van. Ide érkezett tudósítások szerint itt közel a német és dán hajóhadak meg­ütközését várják a legközelebbi napokban. Hamburg, jun. 28. A ma reggel 6 és fél órakor a Weser torkolatnál levő vi­lágítótoronynál megérkezett „Jeddo“ po­rosz corvette franczia lobogót is tűzött ki. Hamburg, jun. 28. A „Börsenhalle“ távirati jelentése szerint a brémai kikö­tőbe ma reggeli 9 órakor egy porosz pán­­czélos corvette „Pedro“ név és portugál lobogó alatt érkezett. Berlin, jun. 29. A mai „Spen. Zig“ egyik czikke a német nagyhatalmak ál­tal a szövetséggyűlésen teendő javasla­tokról a többi közt ezt mondja: Az volna szándékban, hogy Jütland egészen elfog­­laltassék és zálogba vétessék, valamint ott adók hajtassanak be, és a befolyt pén­zek a két nagyhatalom hadipénztáraiba szállíttassanak. A ma reggel Assenbe érkezett porosz csapatok az ellenséget Höruph­offig vis­­­szaűzték. Kopenhága, jun. 27. (Este.) A had­ügyminisztériumhoz következő jelentés érkezett: Az ellenséges ágyuütegek ma reggel az Alsfoerde-n keresztül ment „Rolf-Krake“ pánczélos hajót és az it­teni oldalon levő munkásokat lődözték. A „Berling. Zig” Fühnenből nyert táv sürgönye szerint két porosz ágyúna­szád az Eider-csatornán átkelt és Kol­­dingba érkezett, hol zátonyra futott és még most is ott ül. Ugyanezen lap to­vábbá jelenti, hogy a Haderslebenben megkezdett gyűlés, rögtön megszü­ntette­­tett. Az ok ismeretlen. Flensburg, jun. 29. Ma virradóra 11 porosz zászlóalj az asseni szoroson Sonderburgtól éjszakra átkelt és a dán csapatokat, melyek visszavonulóban van­nak , visszaverte. A poroszok veszte­sége mérsékelt. „Rolf-Krake“ pánczélos hajó támadását a porosz ágyutelepek vis­­­szaverték. Hamburg, jun. 29. Itt általános az öröm, hogy az átmenet oly gyorsan sike­rült Assenre. A dán csapatok a hajókra menekültek. Hamburg, jun. 29. Kopenhágai ma­gán tudósítások jó forrásból közlik, hogy a dán hajóhad legközelebb nem menenel az éjszaki tengerre. Ennélfogva azon félelem, hogy Helgo­land közelében a német és dán hajóhad közt összeütközés történhetnék, alaptalan. (C. Ö. Z.) A kissingeni és karlsbadi találkozás­ ­/ A politikai világ még mindig a kissingeni és karlsbadi találkozásról beszél. A „Mem. Dipl.“ tagadja, hogy Lengyelorszá­got illetőleg egyezmény jött volna létre. Gorzsa­­kov tett ugyan erre vonatkozó javaslatokat mind Berlinben, mind Bécsben, de Bécsben egy­szerűen visszautasították, s kétséges, várjon a kísérletet, mely még az orosz udvar utazása előtt tétetett, megújították­­. A „Gen. Korr.“ a kölni újság azon hírével szemben, hogy Orosz-Poroszország és Ausztria minden eshetőségre szerződést kötöttek s a len­gyel kérdést belügynek nyilvánítva, birtokukat kölcsönösen biztosították, kijelenti, hogy fel van hatalmazva mindezt teljesen alaptalannak nyil­vánítani, mind az egyezményt, mind a kölcsönös biztosítást illetőleg. Másfelől a „Köln­ Ztg“ újból megerősíti azon hírét, hogy a tárgyalt kérdésekben egyezmény jött létre. E lap szerint Bécs legmagasabb kö­reiben beszélik, hogy az orosz udvar Albrecht főleg leányának, Mária Terézia főhgnőnek kezét akarja az orosz trónörökös számára megkérni. Hivatalos közlemények: Ő cs. k. Apostoli Felség# f. évi jun. 3-ról kelt legfelsőbb határozatával, a kalocsai érseki káp­talannál Klasszanovich Marián őr­­kanonoknak az éneklő-kanonoki, T­a­r­y Xar. Ferencz Magister canonicus seni­or­n­a­k az őr-kanonoki állomásra, továbbá a legközelebb következő, illetetlenül maradó ka­­nonoki állomások mellőzésével, Lichten- Steiger Ferencz Magister canon­i­­cns juniornak a Magister ca­nonicus seniori állomásra történt fo­kozatos előléptetését legkegy­elmesebben hely­benhagyni, s ugyanott az ezáltal megürült M­a­­gister canonicus juniori állo­másra Schoerer János esperest, csébi lel­készt, s kerületi iskolai felügyelőt legkegyel­­mesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jun. 7-én 9913. sz. a. kelt kegyelmes udv. rendeletével pesti illetőségű özvegy Bischof Bernadine vezetéknevének „Püspökidre kért átváltoz­tatását legkegyelmesebben megengedni méltóz­tatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. jun. 9-n 9944. sz. a. kelt kegyelmes kir. udv. rendelet szerint Hertz Henrik szegedi lakos vezetéknevének „S­z­i­v­e­s iu­­­re leendő átváltoztatását legke­gyelmesebben megengedni méltóztatott. A Kolozsvárott székelő erdélyi inségügyi köz­ponti bizottmánynak f. évi február 18-án kelt tudósitása szerint, az erdélyi törvényhatóságok által az Erdélyben tartózkodó magyarországi ín­ségesek befogadása s élelmezésére termények­ben és pénzben oly tetemes ajánlatok történ­tek, hogy azoknak fele is elegendő lett volna ar­ra, hogy az Erdélyben tartózkodott, mintegy 2000-nyi szűkölködő, az ajánlatok tartamára, mi f. évi april havát meg nem haladható, fenn­tartassanak s szükségeik fedeztessenek. Ezen tényállásról értesülvén ezen kormány­szék, mely az ínség leküzdésére czélzó intézke­déseket legnagyobb mérvben foganatossá, s a községeket azon helyzetbe tévé, hogy azok saját szegényeikről gondoskodhassanak, megkereső a testvérhaza nevezett bizottmányát azon irány­­bani intézkedésre, hogy az Erdélyben létező magyarországi ínségesek értesüttessenek arról, miszerint Erdélybeni közvetlen ellátásuk f. évi ápril hó 15 én megszünend, és hogiy a hazánk­­ban visszatérésre jelentkezők a könyöradomá­­nyokból útravalóval elláttatni fognak. A nevezett tisztelt bizottmány egyúttal meg­kerestetett, hogy e tekintetben minden mellőz­­tessék, ami hazautasítási kényszer színében tűn­hetnék fel. Ezen eljárás folytán az e honbeli szű­kölkö­­dők legnagyobb része ez idő szerint már haza­térvén, az Erdélyben visszamaradt csekély rész pedig mint munkás keresetet találván, a fela­jánlott termények fölöslege a kolozsvári viség­­ügyi központi bizottmány által eladatott, az ezen eladásból befolyt 9119 ft 181/* krnyi ös­­­szeg pedig a pénztári fölösleg gyanánt már előbb beküldött, s a „Sürgöny“ f. é. 106. szá­mában már közzé is tett 3000 ft s 53 db arany kapcsában azon megjegyzéssel származtatott át ezen kormányszékhez a magyarországi könyör­­adományok gyarapítására az erdélyi inségi bi­zottmány által, hogy működését az inségügyi fiók-bizottmányokkal együtt­­. évi május 31-én véglegesen megszünteti. Midőn e kormányszék a fentebbieket köztu­domásra hozná, kedves kötelességének ismeri, a testvérhaza kormányszékének, a nevezett buz­gó­s feláldozással működő ínségi bizottmány felállításáért, úgy nemkülönben az erdélyi tör­vényhatóságoknak, az oly fényes eredményű áldozatoknak­ közreműködésükért, végre Erdély nem 38 lakosságának tényleg tanúsított testvéri­ségéért őszinte s hálás köszönetét nyilvánosan kifejezni. Budán, 1864. évi jun. 16-án. A magyar kir. helytartótanács. A kereskedelmi s népgazdászati ministe­­rium Papp Vazul első osztályú posta-tisztet Bukarestben, a.­váradi posta-hivatali kezelővé nevezte ki. A nagyvárad-budai cs. kir. orsz. pénzügyigaz­gatóság N­á­d­a­s­d­y Elek I. osztályú adóhiva­tali számtisztet III. osztályú al-adóf­elügyelővé nevezte ki. A budai pénzügyigazgatósági osztály A­l­v­i­­•­n József pesti hivataltisztet végleges főhi­­vataltisztté , továbbá Fröhnert György adó­­hivataltisztet és Lazani Bechnic Gyula bu­dai országos főpénztári segédet ideiglenes hi­vataltisztekké a pesti gyüjtőpénztárnál, végre Érái Vincze budai adóhivatali gyakornokot ideiglenes hivataltisztté a debreczeni gyüjtőpénz­­tárnál, egyszersmind fő vámhivatalnál, mindnyá­­jokat az utolsó díjosztályban kinevezte. A magas cs. kir. pénzügy-ministerium b. Pr­e­n­k­e­r György pénzügyi fogalmazó­ segé­det II. osztályú ideiglenes pénzügyi titkárrá a feudai országos pénzügyigazgatósági osztály­nál kinevezte. Zemplén megye főispáni helytartója bernit­­falvi B­e­r­n­á­t Boldizsár hites ügyvédet me­­gyei rendes írnokká nevezte ki. Ausztria, Krakó, jun. 27. (Kiutasitás és vis­­­szaküldés)A bécsi „Presse“ az Ausztria és Oroszország közötti nemzetközi viszony meg­ítélésére jellemzőnek találja a következő esetet: Zakaszewszki, birtokos nemest Orosz-Lengyel­­országban, ki régen Krakóban tartózkodott, köz­­csendháboritás miatt elfogták s a katonai bíró­ság három havi fogságra ítélte , vizsgálati bör­tönét azonban beszámító neki s e szerént sza­badon bocsátották. Az ítéletben szó sem volt a kiutasításról. A rendőrség azonban czélszerünek találta ezt is . Zakaszewszkit az orosz határra szállítván, az orosz hatóságnak átadták. Ez nem csak egészen szabad lábra állította, de útleve­let is adott neki, mel­lyel most bántatlanul időz Krakóban ; az itteni rendőrség azonban csak 8 napig engedő meg neki az itt tartózkodást. H­é­l­f­ö­l­d, Oroszország. (A jelen politikai helyzet és a szent szövetség; orosz hajóraj a Balti tengeren.) A „Russ. Corr.“ Írja: Az orosz császári pár utazása alkal­mából ismét felmerült a szent szövetség kísér­tete. Már ismét fenyegetve van minden nép sza­badsága. Az uralkodók fognak kezet egymás támogatására a szabadelvű törekvések elnyo­másában. Az ilyen hírek kétségkívül kellemet­lenek lehetnek. Ámde az eszmék haladása oly jelentékeny, a népek oly biztonsággal lép­tek új pályájukra, hogy semmiféle hatalom nem képes sem a mozgalmat megakasztani, sem annak irányát megváltoztatni. S egészen más is a mi nyugalmunknak alapja. Oroszország befolyá­sa Európa egyensúlyára oly jelentékeny, hogy beleegyezése nélkül semmiféle lényeges válto­zás nem történhetik abban.A béke helyreállítá­sa a nyugati és déli tartományokban sokkal szabadabb mozgással kecsegteti kereskedel­münket, s belreformjaink további fejlődése el­kerülhetetlen szükségként parancsolja ránk a békét.Egy szóval sokkal több a mi saját bajunk, hogy sem olyan politikába beleegyezhetnénk, amelynek eredménye csupán reánk nézve lehet­ne ártalmas.“ Olaszország, Milano, jun. 25. (Az ese­mények készen várás­a.) A „Persev“ turini levelezője azt írja, hogy a kormány mind diplomatiailag, mind katonailag el van készülve azon esetekre, melyeket a mostani bonyodal­mak szülhetnek. Francziaország. Pár­is, jun. 25. (Mit tart Drouin az oldenburgihg. örök­lése igényeiről; a „Court du Dim­.“ és a „France“­ eltérő nyilatkozatai a választottbíróságról.) Beszélik, hogy Drouin de Llouys és Goltz gr. között szóba jöt­tek volna az oldenburgi bg. öröklési igényei is, s hogy a porosz követ nagy súlyt helyez azok­ra. A franczia kü­lügyér pedig már azért sem kívánta azokat vitatkozás tárgyául tekinteni, mivel, — nem is említve,hogy a hűségek lakos­sága minden alkalommal leplezetlenül nyilvá­­nitá ragaszkodó hajlamát Augustenburg­hghez — az efféle idétle­n öröklési igények csak újabb viszálkodások s bonyodalmak anyagául szolgál­nának. Itt azt tartják, hogy Poroszország részéről utógondolat lappang az oldenburgi öröklési igények palástja alatt, s e tekintetben Francziaországnál határozottabb ellenzője alig­ha fogna akadni Poroszországnak. A „Court du Dirn­“ helyreigazítja azon föltevést, mintha az angol kabinet kebléből származott volna az az indítvány, hogy Napoleon császárra kellene a választott bíróságot bízni. Sem a conferentiá­ban hivatalosan Russell vagy Clarendon, sem a conferentián kívül Angolország követei nem hozták ezen tárgyat szóba Rechberg vagy Bis­marck gróffal szemben. Ellenben a belga királyt ajánlotta volna a londoni kabinet mind Bécsben mind Berlinben békehírén­, mint minden részre­hajlásról ment fejedelmet. Továbbá azon ellen­vetést illetőleg, hogy a hűségek lakossága az egyesült hadseregek jelenléte miatt nem képes függetlenül, szabadon kijelenteni kívánságát, a berlini kabinet késznek nyilatkozott volna min­den megkivántató biztosíték nyújtására, melyek azonban részletesen nem jelöltettek ki. Végre megjegyzi a „Cour, du Dim.”, hogy Poroszor­szág nem nyilatkozott úgy a conferencián, misze­rint kalózleveleket fog kiadni,az ostromzár meg­újulása esetében, hanem csak átalánosságban mondá, hogy azon esetben, ha Dánország a pá­risi congressus nyilatkozatával ellenkezőleg megújítaná az ostrom­zárolást, akkor a német hatalmak is méltán felmentetteknek tekinthet­nék magukat ugyanazon congressus kijelenté­sének kötelező ereje alól. A választott bíróságot illetőleg a „France“ ellenkezőleg van értesülve, mint a „Court du Dim.“ s ezt mondja idevonatkozólag: „A békebírósággal, melyet mint átalános bi­zalom zálogát mindnyájan Francziaországra, kívántak bízni, ezen békebirósággal, melynek Francziaországra ruházását a különben irá­nyunkban mindenkor féltékenykedő Angolor­szág inditványozá, de a melynek ez uttali elfo­gadását részünkről annyi nyomatékos megfon­tolás tiltja: talán egykor még meg fog kínálni a közvélemény rokonérzelmű hangulata,ha majd a háborúval járó szerencsétlenségek ismét haj­landóbbá teszik a kedélyeket a békére és kibé­külése. Igen, igen! ha az európai hatalmak belefá­radván az elszigetelt viszályos pontoknak dip­­lomatiai után sikeretlen kiegyenlítésébe, és ki­merítvén erőiket gyümölcsteán háborúkban, majd Francziaország részrehajlatlan ítéletéhez folyamodnak a köztük fenforgó egyenetlensé­gek szabályozására; akkor ugyanez a Franczia­­ország emlékezetbe hozván ama nagylelkű poli­tikát, melyet túlsúlyra juttatni iparkodott, nem mulasztandja el azt kimondani, miszerint van egy választott biróság, mely még a leghatalma­sabb s legünnepeltebb kormányoknál is hatalma­sabb. És ez Európa itélőszéke, mely egy átalá­nos congressus ünnepélyes üléseiben nem csak egyesek érdekei, hanem minden mivelt nemzet közérdekében fogna ítéleteket mondani.“ Angolország, London, jun. 22. (Len­gyelország i­r­o­d­a­l­m­i barátainak évi gyűlése) tegnap tartatott meg új elnöke Slchester 1. elnöklete alatt. Ez az egylet har­­min­czadik évi gyűlése volt, melyben a titkár írott jelentésből olvasá ki azon körülmény okát, hogy miért nem tartott az egylet 1861. óta évi gyűlést. A menekült lengyelek gyámolitásában az egylet, az előbbi években a vagyonos len­gyel birtokosok által is segéltetett, mely segély a múlt évben nagyobb részt elmaradt a felkelés miatt, mely kimerité ama segélyforrásokat. Míg Angolország katholikus lakossága közön­­nyel nézte lengyelországi katholikus testvérei­nek szenvedéseit, a protestáns angol köznép átalában azon hitben volt, hogy a lengyel hábo­rú katholikus érdekből foly, szintén megvonta tőle a segélyt. Angolországban 1863-ban 730 lengyel menekült volt, kik közöl 5 meghalt, 53 an pedig elköltöztek az országból.­­ Miután az állh­atott, hogy Dánia feloszlatása az angol kormány elhibázott lengyel politikájának a kö­vetkezménye, amennyiben vonakodott Franczia­országgal közösen előterjesztéseket tenni Orosz­országnak lengyelországi eljárása miatt, — a titkári jelentés azon nézet kijelentésével fejez­tetett be, hogy Angol- és Francziaország össze­tartása a legjobb kezesség a két ország mara­dandó szövetsége­s a gyöngébb államok védel­me iránt azon veszély ellenében, amel­lyel az osztozkodó hatalmak kíméletlen nagyravágyása fenyegeti.“ London. (Készülődések.) Az „Unitad service Gazette“ félhiv. katonai közlöny erősiti, hogy a kormány a pimlico-i hadi raktárhoz és a woolwich-i hadi hajótárhoz parancsot küldött, melyhez képest 30,000 emberre készen tartas­sanak a megkivántató egyenruhák s minden a közvetlen katonai felszereléshez megkivántató eszköz, hogy Ausztria, Oroszország, Poroszország vé­delmi szövetsége veszélyesebb Francziaország mint Anglia ellen, s miután Londonban sokkal kevésbbé óhajtják Francziaország területi gya­rapodását mint a continensen vélik, Ang­lia jól megfontolja dolgát , mielőtt Dánia kedvéért harczba szálljon a három északi udvarral, vagy ezeket épen Francziaország karjaiba hajtsa. Különben is Párisban most már nem igen titkolják, hogy esetleg szívesen har­­czolnának Anglia részén. Még nem is nagy árt kötnek ki a segítségért, s csak azt követelik, hogy Anglia komolyan lásson a dologhoz, leg­alább 30,000 embert állítson a franczia zuarok mellé : ekkor aztán, de csak ekkor lépne ki Francziaország eddigi tartózkodó állásából, ad­dig sem Francziaország, sem Olaszország nem mozduland. A­mit most a dán ügynökök híresz­­telnek, hogy Franc­iaország azon esetre, ha Schleswig Németországhoz csatoltatik, igényt támasztana Saarlouis irányában : merő kohol­mány. Nagyon beszélik, hogy, Algír, Tunis, Marokkó egyszerre egészen lecsendesült. Fran­cziaország, a Porta és Oroszország között szer­ződés jött létre, mely szerint 25,000 kivándorlóit cserkesz, Algírban lenne megtelepitendő. Napo­leon császár, a midőn legközelebb Párisban volt, Thouvenel bárót külön kihallgatáson fo­gadta s ezzel a jövő őszig elhalasztott minisz­ter erisis hírét kapcsoltatba hozzák. Esti posta, Sz. Pétervár, jun. 26. (Egy orosz lap nyilatkozata a kissingeni találkozásról.) Távirati jelentés szerint a „Ruski Invalidi“ a kissingeni összejövetelről szóló c­ikkében egyebek közt azt mondja, hogy a nemzeties és szabadelvű Oroszország nem törekszik a szent szövetség újra megalakí­tására, hanem örvend az uralkodók kölcsönös egymáshoz simulásának, mivel ezen közeledés ellensúlyozza a jelen kor harczias zavargásait. Berlin, jun. 28. (Az orosz trónörö­­k­ö­s) szerdán reggel érkezik ide, s azonnal Kissingenbe megyen, honnét atyjával ,a czárral Hollandba utazik lánynézőbe. P­á­r­i­s, jun. 27. (Francziaország beavatkozásának föltétele; ve­gyes hírek; Thouvenel báró fo­gadtatása a császár által.) A kölni lapnak írják: „Bármely kimenete legyen az angol parlamenti vitáknak, mire határozza magát a kormány a vita után, annyi tudva van, hogy Palmerston lordon kívül minden minisz­ter a béke mellett van, s Anglia becsületét nem tartják megsértettnek. Hírlik ugyan, hogy Ap­­ponyi gróf, bizonyos politikai körben aggodal­mát fejezi ki, mely szerint az angol kormány magatartása helyzetét megnehezítette, sőt Bern­­storfról azt is beszélték, hogy elutazását legkö­zelebb bekövetkezőnek tartja: senki sem hisz e bb­ek valóságában. A franczia kormány politi­kája a whig minisztériumot támogatni, habár ezt a francziák valószínűnek sem tartják,pedig Napóleon császár mindig jobban boldogulhat a whigekkel mint a torykkal, a­kik hagyomány­­szerű­leg inkább az északi hatalmakhoz von­zódnak. Ez okból Palmerston lord Párisból min­dig kitartásra ösztönöztetik, még a parliament feloszlatása árán is, mert a toryk csak azért akarnak háborút, hogy a belügyi reformokat hátráltassák. Másrészről tudja az angol nép. Távira­tok, Berlin, jun. 29. A „Spen. Zig“ sze­rint a szövetségülésben legközelebb azon javaslat tétetnék, hogy az egyesített Schleswig-Holstein a szövetségi nagyha­talmak közös kormányzata alá adassák, míg az örökösödési kérdés az augusten­­burgi és oldenburgi igények megvizsgá­lása után eldől. Ez lenne a porosz-osztrák újabb egyetértés functatiója. Berlin, jun. 29. A vámegyleti szer­ződések Porosz­, Szászország, Kurhessen, Thüringia, Braunschweig és Frankfurt közt tegnap itt megköttettek. A tárgya­lások Oldenburggal folytattatnak. Stuttgart, junius 27.Károly király­nak a néphez intézett szivélyes szózatá­ban a német­ szövetségi alkotmányhoz való megtörhetlen ragaszkodás ünnepé­lyes okmányban biztosittatik. Az elhunyt királynak 1844-ben sajátkezüleg irt utol­só végakarata mondja: ő Németország egységéért, önállásáért s dicsőségéért élt. Ő egyszerűen akar eltemettetni, csak há­rom egyén és a testőrség által kisérve. Temetés­ helye Rothenberg legyen, s reg­gel temessék el, midőn a nap első sugara kivillan. (Az elhunyt fejedelem, második neje, Katalin királyné hamvai mellé he­lyeztetik.) Drezda, jun. 27. (Este.) Az első kamra mai ülésében Zelemen indítványt ten „az államtanács felhívására, misze­rint a szövetségnél oda működjék, hogy a Dánia ellen folytatandó háborúban az összes német szövetség részt vegyen és a háború a szövetség ügyének nyilvánitas­­sék.“ A kamra ezen indítványnak bizott­mányhoz leendő utasítását hatázza el. A mai „Drezd. Journ.“ közzéteszi a vámegylet folytatása felett kötött szerző­dés megerősítését Szász- és Poroszország közt. A szerződés 5-dik §-a Porosz- és Szászország közös feladatának jelöli ki ez államoknak az 1853-ki februári szerződés által megállapított viszonyát Angliához, hogy az a császári államhozi benső vo­natkozásaiban és a közlekedés érdekei­nek megfelelő irányban, tárgyalások ut­ján tovább kifejtessék. Fran­kfurt, jun. 29. Berlinből mai kelettel jelentik . Az itteni vámkonferen­­cián képviselt kormányok, — közöttük Frankfurt, Baden és Kurhessen, — vég­legesen uj vámegyleti szerződést kötöt­tek és tegnap délután alá is írták. Olden­burg hűséggel a tárgyalások még füg­gőben vannak, de a megkötéshez szintén közelgnek. Altona, jun. 29. A schleswig-holsteini újság írja : A schleswig-holsteini öszbi­­zottmány elhatározta, hogy Frigyes herczeghez felirat intéztessék és részére az oldenburgi trónkövetelés alkalmából a schleswig-holsteini nép rendületlen hűsé­ge és hódolata biztosittassék. Re­ndsburg, jun. 28. A városi kép­viselők fele a városi hatósággal történt összeütközés folytán lemondott. Pár­is, jun. 28. A mai „Moniteur“ közli : Comminges-Guitaud gróf Brüssel­­ben, Reculot gróf Lissabonban, Melvizes- Fresnoy vicomte Münchenben és Cadore marquis Karlsruheban követekké nevez­tettek ki. London, jun. 28. Az alsóházban Dis­­raeli felirati indítványt jelent hétfőre a királynőhöz, mely a jegyzőkönyvek elő­terjesztését megköszöni és sajnálatát fe­jezi ki, hogy a conferentia eredményte­len maradt, valamint a kormány tehetet­lensége fölött, hogy Dánia épségét fen nem tarthatja, hogy Angolország befo­lyása gyengült Európában s e miatt a békekilátások csökkentek. Kinglocke pót­javaslatot jelent be ez indítványhoz. London, jun. 29.A tegnapi ellenzéki meetingen 231 alsóházi tag jelent meg. Derby világosan kijelenti, hogy a toriek­­nak nem szabad háborúpolitikára köte­lezniük magukat. Legújabb tengerentúli posta. C­alcutta, máj. 22. Singap­or­e, máj. 21.Hongkong, máj. 13.A Hong-tschau- Fu ellen meghiúsult ostromnál, a talpin-

Next