A Hon, 1864. augusztus (2. évfolyam, 175-198. szám)

1864-08-02 / 175. szám

PEST , AUGUSTES 2. Politikai szemle. (II.) A bécsi békeconferentia utóbbi ülései — jul. 30-án és 31-én — kedvezőbb eredményűek voltak, mint az előbbiek. Már a jul. 30-ki ülés — mint az „Oest. Zig“ írja — határozó volt az alkudozá­sok menetére. A dán fölhatalmazottak megkapták utasításaikat. Az ülés esti 7 óráig tartott. Már ezen ülés végével úgy álltak a dolgok, hogy bizonyosnak te­kinthették a békeelőzmények és a fegy­vernyugvás megkötését. A tegnapi ülés délután 1Va órára volt kitűzve, s ezen ü­lés eredményéről azt írják, hogy az Al­kudozások a szombaton előrelátott ered­ményre vezettek. A béke alapjai követke­zők : Dánország lemond Lauenburg, Hol­stein és Schleswig herczegségekről, még pedig a német nagyhatalmak részére. Al­­sen sziget Schleswiggel marad; csak az arroei kis sziget marad meg Dánország birtokában. Jütland azon területeire néz­ve, melyek Schleswig észak-nyugati ré­szébe szögellenek, határkiigazítás törté­nik, mi azonban nem lesz hátrányára a herczegségek egységének és épségének. A fegyvernyugvás nyolcz vagy kilencz hónapra terjed. A békeelőzmények teg­nap még nem voltak aláírva; a mai, aug. 1-i ülésben azonban alkalmasint ez is megtörtént. A mai tudósítások szerint tehát meg van kötve az előleges béke a háború­­folytató felek között ; a végleges béke megkötésére a hosszabb tartamú fegyver­­nyugvás alatt elég idő lesz. Mint látszik, Dánország mindazt átengedte, amit a né­met nagyhatalmak csak tőle követeltek. E fölött nem csodálkozhatni. Miután jó barátai cserbenhagyták, nem volt mit ten­nie, mint föltétlenül megadni magát. A német nagyhatalmak e békekötést csak szerencsésnek tekinthetik; Európa más viszoyai közt aligha juthattak volna ily eredményhez. Most, miután a béke megkötése bizo­nyosnak tekinthető, az a kérdés merül föl: mit fognak tenni a német nagyhatalmak, melyeknek Dánország a herczegségeket átengedte­­­ a hódított tartományokkal ? A német szövetségbe kebelezik-e, az augus­­stenburgi vagy oldenburgi herczeg alatt, vagy tán Poroszország tart meg egy da­rabot valami területi csere folytán ? mind oly kérdések, melyekre még nem felel­hetni, de a melyek nemsokára fölmerül­nek, s a napi politica főtárgyát képe­­zendik. Ezen kérdések iránt, úgy látszik, Pá­riában is inkább érdekelve vannak, mint a béke megkötését illetőleg. A félhivata­los „Constitutionnel“ ténynek tekinti, hogy Németország közvéleménye Porosz­­ország és Ausztria ellen fordult, mivel ezen hatalmak— politikájukat módosítva —nem ismerik el többé a Német-szövetség illetékességét az örökösödési kérdésben s nem ismerik el azon bölcs és igazságos el­vet hogy a kérdés nem szabályozható az érdeklett felek közreműködése nélkül. A „Const.“ ezen czikke nyiltan a herczeg­ségek akaratának meghallgatására czé­­loz, mi a német nagyhatalmak által ed­dig mellőztetett, s ha a „Const.“ e czikke a franczia kormány újabb állásának elő­jele , akkor készek lehetünk reá, hogy Francziaországnak még lesz szava a Bécs­­ben megkötött békéhez, sőt feltehető, hogy Angolország is ezúttal Francziaor­­szág részén fog állan­. Minthogy épen a Franczia-és Angország közti viszonyra czéloztunk, nem hagy­hatjuk említetten, hogy Clarendon lord Párisba érkezett, s innen Vichybe utazik III. Napoleon császárhoz. Föltehető, hogy ezen utazásnak politicai czélja van. Sokat beszélnek jelenleg Párisban, azon beszélgetésről, mely közelebb D­ouyn de Lkuys és a porosz követ Goltz gróf kö­zött történt. A franczia hadügyminiszter kérdezte a porosz követet: igaz-e, hogy közelebbről egy szerződést írtak alá Ber­linben Poroszország és Ausztria, az utóbbi velenczei birtokának biztosítását illetőleg, cserében hason értékű kötelezet­tségért Po­roszország érdekében.Goltz gróf azt felelte, hogy nem tud a dolog felől semmit, azon­ban táviratozott Berlinbe, honnan határo­zott czáfolatot kapott válaszul. Váljon e czáfolat teljesen megnyugtatta-e Drouyn de Lhuyst? a tudósítások nem mondják, mert néhány óra múlva a béke alá lesz írva. A kormány egész erővel a belügyek előmozdítására fordíthatja figyelmét. A háborúban külföldi szövetségesekre volt szükség: most a birodalom népeinek szö­vetségét kell megalapítani. „Ezen szövetség összefoglaló kötete, a febr. 26-ki­ potens. Eg­y soká tartott a szakadás, most már ezen alkotmánynak valósággá kell válni. „Sietni kell pedig a belügyek megol­dásával, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az ilyen munkára kedvező idő többnyire igen rö­vid. Azonban a most bekövetkező idő jelleme a béke révén, fel kell használni az alkotmány kifejlesztésére. A bonyodal­mak, melyek a félvilágot lánghaboritás­­sal fenyegeték, elenyészni látsza­nak. Európa ege tisztább mint valaha. A dunafejedelemségi vihart, a konstanti­nápolyi conferentia lecsendesítette; a len­gyel kérdés áttétetett Szibériába; az olasz kérdés húzódik halasztódik; a „napóleoni kérdés“ a késő jövőre marad. Még nem él azon államférfi, a­ki ezt nem beszéd közben, hanem diploma­­tice terjes­sze elő. S talán e kérdést nem is a külföld,hanem maga F­rancziaország teendi, s a nagy tehetséggel bíró napo­­leouidák alkalmasint szokott módon felel­nek meg arra. „Tehát most semmi nyugtalanító euró­pai kérdés sem fenyeget. Itt a helyzet, melyben a belügyek megoldandók lesz­nek. Mert tapasztalta a „Botschafter“, hogy Magyarország ellenállási kedve an­nál nagyobb, mentől több veszély fenye­geti Ausztriát,s mindjárt bizonyos resig­­natióra hajladozik, ha Felix Ausztria büsz­kén emeli fel fejét! „A jogfolytonosság pártja, a dynastiai oppositio, Ausztria zavarai által remélt befoly­ását visszanyerni. A forradalmiak Garibaldira, Türre és Kossuthra tekin­te­nek. Ausztriának úgy az értelmes mint értelmetlen oppositio ellenében, csak biz­tos állásra van szüksége a külföld irá­nyában, s ekkor a magyar kérdés csomó­ját megoldotta. (Olyan megoldás, mely az idők kedve­zőségétől függ, az idők kedvezőtlenre változásával gyakran ismét kérdésbe jö­het. A „Botschafter“ czikkíróinak gusz­tusa szerint, például, soha sem volt a ma­gyar kérdés jobban megoldva mint az 1852-ki „Definitive Organisation“arany­korában. A tapasztalás mutatta meg meddig tartott. Tanulság : olyan meg­oldást találni fel, mely jó és részidőben egyiránt erősen megáll). ..Ilyen a helyzet — folytatja a „Bot­schafter“ •— s figyelmezteti a magyar udv. kanczelláriát a viszonyokra. Három hónap óta van hivatalban Zichy gróf : ez csekély idő az óriási munkára . „Je elég arra, hogy a kezdet látszó nyomai mu­tatkozzanak. A „Botschafter“ oly szerény, hogy a kezdettel is megelégszik:ilyen a tör­­vénykezési szervezés, s a hosszú út, me­lyen a magyar kérdés megoldandó lesz, ez választatott kezdetül. Ha a kormány j­ó törvénykezési rendet alapított , bizal­munk lehet, hogy helyes politikai orga­­nisatiót teremt elő.A kanczellár úr törek­vése tehát az elfogulatlan ítélők elisme­rését kivívta. „Mindamellett úgy látszik ezen szervezési munka nagyon sok időt igényel. Eddig csak az alapok vannak kijelölve, melyeken az egész nyugodni fog. A rész­letezés, minden erőfeszítés mellett is, ne­hezen halad. Előbb minden oldalról az apróságokig terjedő tapasztalásokat kel­lett szerezni. Szükség volt, az irodák szá­mára alkalmas helyet keresni, aztán a te­rületi illetékesség kérdése is kiszabandó. Ez időt igényelt, melyet a szorgalom és képesség sem győzhetett le. Az idő azonban drága, és épen most igen kedvező, de ki mondhatja meg előre, meddig fog így tartani? A „Botschafter“ tehát kívánja,hogy a magyar udv.kanczel­­lária ne csak a sok idővesztegetést igény­lő törvénykezési szervezéssel foglalkod­­jék, hanem térjen a politika mezejére is: azaz: hívja össze az országgyűlést, mert ez azon folyam­ágy, melyen az ár lefo­­lyand.“ -------Ezen czikket a „Vaterland“ úgy magyarázván, mintha centralista collegá­­ja ellenzésbe tenné magát a m. kanczel­­láriával, a „Botschafter“megjegyzi :“csak elferdítés így értelmezni szavainkat. Ter­mészetesen óhajtaná a feudális lap, ha a kormányban ismét nézetkülönbség for­dulna elő , de biztosíthatjuk az olvasót, hogy a kabinetben teljes és tökéletes egyetértés uralkodik. Képzelni sem tud­juk, hogy egy hirlapi czikk megjelenésé­ből valaki ily föltevésekre juthasson.“ — A kivételes állapotokról a „Wanderer“ a többi közt írja: „El kell ism­erni, hogy az ausztriai és po­rosz állapotok között rendesen bizonyos analógia létezik. Az ausztriai alkotmá­nyosság egészen más valami, mint a po­rosz, de azon hasonlat van közte, hogy néha egyik is másik is szünetel. A mi Reichsrathunk olyan mint a porosz urak­háza, rendesen a kormán­­nyal tart, de más képviselő testületünk, mint porosz követek háza, néha oly ellenzéket a formálnak, hogy elküldik őket haza pi­henni. A poroszok dolga annyival elő­nyösebb, hogy alkotmányuk az egész országban valósítva van, nálunk csak a speciális alkotmányok vannak felfüg­gesztve, s emellett Poroszországban a katonai bíróságok rendszabályához nem volt szükség folyamodni. Azonban végre is, a porosz nép, ma,oly' kivételes állapot alatt él,mely az alkotmány élvezetét csak látszattá teszi, mint Magyarországban, Horvátországban s Galicziában történik. Mind a két kormány mondja : Az illető képviselőtestek adtak okot a kivételes állapot behozatalára. Válas­szanak más követeket, olyanokat a­kikkel kormá­nyozni lehet, s akkor egy hajszála sem görbül meg az alkotmánynak. „Ellenben ha erre választ kérünk az ottani néptől, a felelet nem nagyon fog különbözni egymástól. Az ország lakói mondandják : mi a törvényes téren ál­lunk ; lehet, hogy ez csak képzelődés, de az ilyen képzelődésektől mások is oly ne­hezen tudnak megszabadulni. Íme Schmer­ling úr itt, Bismarck gróf amott nem ké­pes az oly képviselő testekkel kormá­nyozni, melyek éles ellenzéket képeznek, az ismételt választások sem segítettek a bajon, s így mindkét államférfi itt is ott is kivételes állapot behozatalával kormányoz. A „Wand.“ kiváncsi megtudni, melyik ál­­lamférfiunak sikerül előbb az egyetértést, azaz a kormán­­nyal szavazó többséget előteremteni? Bismarck urnák Poroszor­szágban, Schmerling urnák Magyaror­szágban, Horvátországban, sőt utóvégre még Velenczében is.Ám sikerüljön — sóhajt fel a „Wanderer“, ezen két államférfi­nak tervük kiviteléhez kezdeni, mert ed­­dig a valósításra a szerencse nem kedve­zett. Lehet, hogy ezután másként lesz. De ha nem lenne máskép. Mi lesz aztán ? (Azaz : a kivételes állapot mindaddig nem szünhetik meg, míg valamely országgyű­lés többsége nem accomodálja vélemé­nyét egy miniszter nézeteihez?) A bécsi lapok szemléje, A belügyek ös­sze­forradása a külügyek menetével. A pártok vá­dolni szokták egymást, hogy belügyi tö­­rekvéseikben számítani szoktak a külügy fordulataira. Az egyik párt nem tartja szükségesnek e vádat magától elhárítani, a másik, mely azt bűnös tettnek nyilvá­­nítja, minden áron szabadkozik az ily gyanútól. E pártnak azonban vannak gyenge órái is, melyekben mindent rózsa­színben látván, többé nem lát okot a bölcs óvatosságra, hanem kimondja a mi szivén fekszik. A „Botschafter“ jul. 30-ki számá­ban a többi közt írja: „A legközelebbi idő kedvező lesz a belügyi munkálatokra. A széke előzm­ényei pontjai. A „Botschafter“ meglepő híreket vesz a jul. 30-án tartott conferentia üléséről. A dán követek még szombaton megkap­ták újabb utasításaikat, s a békeelőzmé­nyek fölött az egyetértés létre­jött. A munkálatok annyira haladtak már, hogy a békeokmány némely kevésbbé fontos ponton kívül készen lett az aláírásra. A nevezett lap nem ismeri u­gyan teljesen az okmány szövegét, mindamellett köz­leményeit hitelesnek tartja. Ezek szerint következő pontok alapítattak meg: I. Dánia királya átengedi a három herczegséget, Holsteint, Lauenburgot és Schleswiget (tehát Alsent és Sylt szige­tét is) az ausztriai császárnak és porosz királynak. A kis Arroe sziget, melynek dán lakossága van, melynek Schleswig­­hez tartozása kétséges, s melyet a szövet­kezettek meg sem szállottak, nem tarto­zik ezen átengedett birtokok közé. 2. Schleswig és Jütland között határ­szabályozás fog eszközöltetni, s a jütlandi beszögellett részek kicseréltetnek. A ha­tárvonal főpontjai az okmányban világo­san ki vannak jelölve. 3. Határozott föntartás van arra nézve, hogy a herczegségek a német nagyha­talmak birtokában ne maradjanak. Egyszersmind hosszabb ideig tartó fegy­­vernyugvás iránt jön egyetértés, s ezalatt a végleges béke fölött az alkudozások végbe mennek. A „Botschafter“ úgy látja ezekből, hogy a német diplomatia épen oly sikert vívott ki, mint a német fegy­ver. Vasárnap, vagy hétfőn ismét ülés lesz s a békeelőzmény, valamint a fegy­vernyugvás alá fog íratni. Angol parliamenti viták. Julius 25-i­ki ülés. A felsőházban Campbell and Strat­­h­e­d­e­n­t. a kormányhoz azon kérdést intézi: feltehető-e, hogy azon szerződések, melyek a dán koronának Schleswig birását biztositják, s az 1852-iki londoni szerződés elvesztették nemzetközi érvényüket ? Okvetetten szükséges — úgymond — megkísérleni Európa tekinté­lyének és befolyásának helyreállítását, s amen­nyire lehet­séges, kárpótolni Európát, az Angol­ország diplomáciai vereségéből származó kelle­metlen következményekért. Ama szerződéseket illetőleg szükség tisztába jönni, hogy ezen kár­pótlás lehetségessé váljék. A kérdéses szerző­dések által Angolország kötelezve látja magát egy építmény fentartására, mely már össze­­roskadt, s amelynek romjaira alig lehetne újra építeni. Tévedés volna azt föltenni, hogy Angolország kihúzhatja magát ama szer­ződések kötelező ereje alól, csak azért, mivel régi eredetűek- Mr. Canning 1826-ban a brit beavatkozást a Tajo mellett két oly szer­ződéssel igazolá, melyek egyike 1661-ből a má­sik 1703-ból való, s valamint az 1720-iki dán szerződés is, újból megerősíttettek a bécsi 1815- ki szerződés által. Egy angol politikus se lát­hatná Schleswignek Dániától elszakítatását a megaláztatás azon érzete nélkül, amilyet akkor érezhetne, ha például Portugália Spa­nyolországba kebeleztetnék. Mennyivel erőt­lenebb most Angolország külpolitikája, mint 1815-ben, 1826-ban s 1841-ben volt. Ha Dánia elvesztené Schleswig és Holstein hűségeket az által egyszersmind vízi és szárazi megtá­madta­tásoknak is ki lenne téve, és miután nem uralkodnék többé a Balti tenger partjai felett, eshetőleg képtelenné válhatnék magát fön­­tartani. Kénytelen lenne tehát egészen Német­országba beleolvadni ha csak skandináv unió nem jöne létre ; mely eshetőséghez azonban Angol- és Francziaország teljes egyetértése vál­nék szükségessé. Dániának Németországba ol­vadása a bajok egész lánczolatát idézné elő : Svédország védtelensége, Oroszország terjesz­kedése a Balti tenger felől, tettetés és erőszak diadalmaskodása és az államjog teljes elsülyedé­­se fognák azt követni. Nagyon örvendetes lenne tehát, ha a kormány el akarná ismerni, hogy az idézett szerződések jogérvényesek maradnak, és ha lehetőleg a nagy­hatalmak közt oly egyet­értést hozna létre, mely által a szerződések ér­vénye életbe léptettetnék. Beszédét azon óhaj­tás kijelentésével fejezi be, hogy terjesztené elő a kormány az e tárgyról a külkormányok­­kal közelebb folytatott levelezéseit. Granville 1. az interpellátióra azt feleli, hogy a portugáiliai biztosításokkal tett összeha­sonlítás nem állja ki a sarat. Mert midőn Can­ning a régi szerződések érvényességéről beszélt, akkor nem folyt Portugália és Angolország közt háború, míg ellenben, nemcsak az ő (Gran­ville) hanem a korona ügyvédeinek (1801 és 1807-ben kimondott) véleménye szerint is meg­szüntette a hadi állapot az 1720-iki szerződés­be foglalt kötelezettségeket. Az 1852-iki lon­doni szerződés pedig nem volt kezességi szer­ződés, s valamennyi aláírója közül csupán An­golország egymaga mutatott kedvet annak fentartásáért síkra szállni. Clanrb­arde marquis szokott epéssé­gével szól Angolország külpolitikájáról, s azon esztelen képzelődésről, hogy az úgynevezett er­kölcsi befolyás ér valamit az anyagi erő tá­mogatása nélkül. Granville gr. kijelentvén, hogy nem lé­tezik olyan diplomatiai levelezés, amilyennek előterjesztését Stratheaden 1. sürgette, ez vissza­vonja arra vonatkozó indítványát. Az alsóházban Lindsay a miniszter­elnökhöz kérdést intéz : Nem akarja-e a kor­mány más európai kormányokkal közösen vég­re megkísérlem az amerikai vérontást, mely ál­tal az angol nép is tömérdek veszteséget szen­ved, megszünteni ? Palmerston 1. Biztosítja a kérdéstevő urat, hogy ő isgének kormánya mélyen sajnálja azon északamerikai pusztításokat, vérontásokat, melyek folytán ő­sige alattvalóinak is bizonyos osztályai tömérdek kárt és szükséget szenved­nek. Hanem a dolgok mostani állásában legke­vesebb sikerét se remélhetni Angolországnak akár egyedüli, akár más államokkal együttleges közbenjárásától. White ellenzi „a bűnösök kölcsönös kiadá­sáról“ szóló bili második felolvastatását, azt vi­tatván, hogy az politikai számüzöttek s mene­kültek ellen van irányozva. Már magában azt a körülményt is gyanúsnak találja szóló, hogy Poroszország épen most sürgeti az ilyen köl­csönös egyezség létrehozását. A felső ház­nál keresztül ment ugyan a bili, de szóló előtt az teljességgel nem ajánló eset. L­a­y­a­r­d és utána az álla­m­ f­ő­ü­g­y­é­s­z, kereken tagadják, hogy a bilinek legkisebb politikai czélja is volna, s kijelentik, hogy az épen semmiben se különbözik azon egyezségek­től, melyek Olasz-, Franczia-, s más országok­kal már rég gyakorlatban vannak. Cecil 1.: attól tart, hogy a bili majd ka­­tonai szökevényekre is alkalmaztatik, akik pe­dig gyakran politikai menekültek. Fitzgerald azt gondolja : könnyen meg­eshetik, hogy valamely politikai menekült ellen valamiféle alacsony bűnvád emeltetik, s távol­létében in contumaciam elitéltetik, s mint ilyet majd visszakövetelik az angol kormánytól. Az ilyen fogások elhárítására tehát külön záradé­kot kellene a törvényczikkelybe foglalni. Locke hallani sem akar Poroszország irán­ti bizalomról, mert az olyan állam, amely teljes erejéből törekszik a szabadságot elnyomni a kontinensen. A parliamentnek résen kell lennie, nehogy még Angolország tájaira is átnyújtsa kezeit, politikai menekülteket összefogdosni. Fer­r­and a szent menhelyi jog égbekiáltó s embertelen megsértésének mondja a szóban forgó bilit, s a vita elnapoltatását indítványoz­za. Még több tag is a bili ellen nyilatkozik, s végre beleegyezik Palmerston a vita elnapolá­sába, a következő estig. Palmerston 1. határozatba hozatal indítvá­nyozza,hogy: „Fontolóra véve a ház a nevelési bi­­zottm. gyakorlati eljárásáról s az iskolai inspec­­torok jelentéseiről szóló jelentését az e tárgy­ban kiküldött külön bizottmánynak , czélszerű­­nek találta az ápril 12-én ama jelentésekre vo­natkozó határozat eltöröltetését.“ A nemes lord azon megjegyzéssel támogatja indítványát, hogy az csak igazságos eljárás leend Colne képvise­lője (mr. Lowe) irányában, ha a sajátszerű s csaknem szabályellenes körülmények közt ho­zott határozat eltöröltetik. — Walter, Ce­cils még más néhány tag felszólalása után az indítvány határozatkép elfogadtatott. Az ülés regge 2 óra 25 perczkor bezáratott. Julius 26-i­ki ülés. A felsőház mai ülésében a német-dán kér­dés került ismét szőnyegre. Ellenborough 1. azon változásokra híja fel a ház figyelmét, melyek az ülésszak kezde­tétől fogva a kül­ügyekben előfordultak. Nem­csak Dánia integritására vonatkoznak — úgy­mond — azok, melynek fenntartását a ha­talmak mindnyájan szükségesnek ismerték el Európa békéjének érdekében, hanem a szerző­dések érvényességére, a kis államok biztonsá­gára és nevezetesen az alkotmányos haladás­nak, a kontinensek­ kifejlődésére is. Szóló nem remél ugyan sikert, de kötelességét teljesiti ezen tárgyat a ház különös figyelmébe ajánl­ván, mert jól tudja, hogy a béke szeretete, a nyugalom óhajtása és kiváltképen a pénzhez ragaszkodás nem képes az angol népet egészen elvakítani más tekintetek iránt. D’Ellenborough gr. sajnálkozását fejezi ki a parliament azon határozata felett, hogy Dá­niának ne nyujtassék segély; azt mondja szóló, hogy az ezelőtti nagy miniszterek közöl, — talán I. Jakab királyét kivéve,— egy se köve­tett volna oly politikát, amely egy nagy hata­lomhoz nem lett volna méltó. Azután Dánia és Németország helyzetét taglalja. A német hatal­mak eljárását kárhoztatja. Azt mondja, Porosz­­ország csupán Dánia alkotmányos haladását akarta meggátolni. Lehet — úgymond — hogy nincsen szent szövetség, de létezik a három hatalomnak a szabad haladás ellen törő szövet­kezése, amivel területi terjeszkedés, tervei is függnek össze. Schleswig Németország részére átengedése megzavarja az európai súlyegyént. Ha ezen eljárás jóváhagyatik, hogyan fognak majd később a szerződések fenntartatni ? Nem marad egyéb az erőhatalomnál. K­u­s­s­e 11 gr.: nem bocsátkozhatik a kérdés részleteibe, mivel mind a két kamara határozott felette, csupán azon emlékeztetésre szorítkozik, hogy a bgségek lakossága két különböző fajból áll, melyek egyike a másik által elnyomatva hiszi magát. Ez a legfőbb nehézség, mely a ki­egyenlítés útjában áll. A kérdés tehát nagyon bonyolódott. Ha az egyenesen érdeklett felek teljesítették volna kötelezettségeiket, akkor al­kudozások útján is megoldottak volna a nehéz­ségek , mivel azonban Dánia 11 évig elmulasztó kötelezettsége teljesítését, nem lehete többé za­bolázni Németország érzelmeit,­­ a­mit Ausz­tria és Poroszország figyelembe vevének. Mint­hogy Orosz- és Francziaország nem akartak ezen kérdésben beavatkozólag fellépni, Angol­országtól eszélytelenség lett volna egyedül lépni a cselekvés terére. • A kormány elhatározását helybenhagyta az ország és uralkodója. Hogy lehetne tehát mégis, hogy Angolország nem fe­lelt volna meg becsületbeli kötelességének ? Ha Angolország becsülete veszedelemben fog fo­rogni, szóló erős hite szerint az egész angol nép egy lábig felkel annak védelmére. Ö úgy hiszi, hogy az alkotmányos haladás Németországban nincsen veszélyeztetve a fleswig-holsteini kér­dés elintézése által, s hogy nem is lesz segít­ségre szorulva. Hiszi azt is, hogy nincs uralkodó, a­ki ezen haladásnak útját állani képes lehetne, s azt mondja befejezésül, hogy : ha Angolország vakon a háborúba rohant, s ez által a többi ha­talmakat is egymás közti viszálkodásba dön­tötte volna, Európa szabadságának az megadta volna a halálos döfést. Stratford de Redcliffe 1. úgy találja, hogy Russell gr. nagyon szigorú volt Dánia irá­nyában Az angol parliament elnapoltatása. Julius 29 én d. u. 1/3 órakor foglaltak helyet a felsőházban a biztosok, kik a parliament el­napolásával voltak megbízva, s a lord kanczel­lár következő két üzenetet olvasott fel: „Mylordok! Uraim! Ő felsége parancsából fölmentjük önöket to­vábbi jelenlétüktől a parliamentben, s egyúttal közöljük önökkel ő föls. megelégedését azon­­ igyekezettel és szorgalommal, melylyel a most bevégzett ülés alatt kötelességeiket teljesiték. ő fölsége parancsából tudatjuk önökkel­ mennyire sajnálja, hogy az általa a franczia és orosz császárokkal, s a svéd királ­lyal együtt tett kísérletek a német hatalmak és Dánia kö­zötti béke helyreállítására tett törekvések ered­ményre nem vezettek, s hogy az alkudozások alatt megszüntetett ellenoA0~~i..janok ismét megújultak. Ö föls. azonban bízik benne, hogy a hadviselő hatalmak közt fönforgó alkudozá­sok Északeurópában a békét helyreállítandják. Miután ö föls. azon hatalmakhoz fordult, me­lyek részesei valának azon szerződésnek, mely a róm­ai köztársaságot angol véduralom alá helyezte, s miután azok megegyezését ezen köztársaságnak a görög királyságba keblezésé­­hez m­egnyerte, s miután a róniai köztársaság rendei ezt elfogadták, a hét sziget köztársaság forma szerint egyesitetett a görög királysággal, s ö föls. bízik benne, hogy ez egyesítés a hellé­nek királya, ö­ssge minden alattvalójának ja­vára szolgáland. Ő fölső viszonyai a chinai császárhoz, miként előbb, barátságos természetűek s alattvalóinak kereskedése a chinai birodalommal növekvő­ben van. Az osztrák-, franczia-, orosz császárokkal és porosz királylyal egyetértve azon volt ö föls, hogy békésen kiegyenlittessék azon viszály, mely Moldva Oláhország bospodárja, és ura, a­zultán közt kitört. Ö föls. megelégedéssel je­lentheti önöknek, hogy e törekvés eredménydus volt. O föls. mélyen fájlalja, hogy az amerikai polgárháborúnak nincsen vége. A föls. folyvást szigorun semleges lesz a hadviselők között, s örvendene, ha a viszálkodó felek barátságosan kiegyeznének. Alsóházi képviselő urak! Ö föls. megparancsolja nekünk, hogy elisme­rését fejezzük ki azon gazdag segélyért, melyet a jelen évi szolgálatra, s ő föls. fegyver és rak­tárainak állandó erődítésére megszavaztak. Mylordok és Urak! Ö föls. megelégedéssel vette észre, hogy az amerikai polgárháború ál­tal több gyári kerületben okozott ínség teteme­sen csökkent s ő föls. reméli, hogy a nyers­anyag nagy mennyiségét lehet majd nyerni úgj országokból, melyek eddig csak csekély mérv­ben szálli­attak. Némely uj-seelandi törzsek lá­zadása még nincs elnyomva, de megelégedésére szolgál ö felségének a tudat, hogy ama vidék benszülötteinek nagy száma nem vett részt a föl­­kelésben.Örvendetesen látja ő­t is, mily gyorsan fejlődnek keletindiai birtokainak segélyforrásai s mily általános a megelégedés ezen terjedelmes birodalmi részek minden osztályában. ő föls. sok közhasznú rendszabályban, me­lyek a jelenleg elnapolt ülés alatti munkássá­guknak gyümölcsei, szívesen megegyezett.­­ Azon törvényc­ikk, mely a gyárakban általá­nosan fönnálló szabályzatokat a különböző közműveknél alkalmazott nőkre és gyermekek­re is rendli kiterjeszteni, lényegesen előmozdí­­tandja azok egészségét és nevelését, kiknek ja­vára a törvény javasoltatott. A törvény, mely megenged további előlege­zéseket a nyilván­os építkezésekre,némely gyári kerületben, hatni fog a szűkölködés enyhítésé­re, és elősegítendi az egészségi tekintetéből e vidéknek annyira szükséges építkezéseit. A törvény, mely a vasutak építését könnyíti, ke­­vesbítendi ezen fontos közlekedési eszköz költ­ségeit. Ő felségének különös örömére szolgált, mily jóllét és elégedettség uralkodik országában, mint szaporodtak a nemzet segédforrásai, úgy­hogy az állam költségek fedezése után lehető volt az adót leszállítani. A­midőn önök, illető kerületeikbe visszatér­nek, fontos kötelességeiket teljesitendik, egyet­értésre hiván fel, a nép külön osztályait, s hogy igy a mindenható megáldván törekvé­seinket, ő felsége gondoskodásának fő czélja, a nép jólléte és szerencsés volta eléressék.“ Erdélyi országgyűlés, S. C. S­z­e­b­e­n, július 28-kán. A négy hosszú ülésben ingadozó kérdés, a kir. hivatalosok in­tézményének megtartása, vagy eltörlése felett, az erdélyi országgyűlésen, végre válságra ju-

Next