A Hon, 1864. augusztus (2. évfolyam, 175-198. szám)
1864-08-02 / 175. szám
PEST , AUGUSTES 2. Politikai szemle. (II.) A bécsi békeconferentia utóbbi ülései — jul. 30-án és 31-én — kedvezőbb eredményűek voltak, mint az előbbiek. Már a jul. 30-ki ülés — mint az „Oest. Zig“ írja — határozó volt az alkudozások menetére. A dán fölhatalmazottak megkapták utasításaikat. Az ülés esti 7 óráig tartott. Már ezen ülés végével úgy álltak a dolgok, hogy bizonyosnak tekinthették a békeelőzmények és a fegyvernyugvás megkötését. A tegnapi ülés délután 1Va órára volt kitűzve, s ezen ülés eredményéről azt írják, hogy az Alkudozások a szombaton előrelátott eredményre vezettek. A béke alapjai következők : Dánország lemond Lauenburg, Holstein és Schleswig herczegségekről, még pedig a német nagyhatalmak részére. Alsen sziget Schleswiggel marad; csak az arroei kis sziget marad meg Dánország birtokában. Jütland azon területeire nézve, melyek Schleswig észak-nyugati részébe szögellenek, határkiigazítás történik, mi azonban nem lesz hátrányára a herczegségek egységének és épségének. A fegyvernyugvás nyolcz vagy kilencz hónapra terjed. A békeelőzmények tegnap még nem voltak aláírva; a mai, aug. 1-i ülésben azonban alkalmasint ez is megtörtént. A mai tudósítások szerint tehát meg van kötve az előleges béke a háborúfolytató felek között ; a végleges béke megkötésére a hosszabb tartamú fegyvernyugvás alatt elég idő lesz. Mint látszik, Dánország mindazt átengedte, amit a német nagyhatalmak csak tőle követeltek. E fölött nem csodálkozhatni. Miután jó barátai cserbenhagyták, nem volt mit tennie, mint föltétlenül megadni magát. A német nagyhatalmak e békekötést csak szerencsésnek tekinthetik; Európa más viszoyai közt aligha juthattak volna ily eredményhez. Most, miután a béke megkötése bizonyosnak tekinthető, az a kérdés merül föl: mit fognak tenni a német nagyhatalmak, melyeknek Dánország a herczegségeket átengedte a hódított tartományokkal ? A német szövetségbe kebelezik-e, az augusstenburgi vagy oldenburgi herczeg alatt, vagy tán Poroszország tart meg egy darabot valami területi csere folytán ? mind oly kérdések, melyekre még nem felelhetni, de a melyek nemsokára fölmerülnek, s a napi politica főtárgyát képezendik. Ezen kérdések iránt, úgy látszik, Páriában is inkább érdekelve vannak, mint a béke megkötését illetőleg. A félhivatalos „Constitutionnel“ ténynek tekinti, hogy Németország közvéleménye Poroszország és Ausztria ellen fordult, mivel ezen hatalmak— politikájukat módosítva —nem ismerik el többé a Német-szövetség illetékességét az örökösödési kérdésben s nem ismerik el azon bölcs és igazságos elvet hogy a kérdés nem szabályozható az érdeklett felek közreműködése nélkül. A „Const.“ ezen czikke nyiltan a herczegségek akaratának meghallgatására czéloz, mi a német nagyhatalmak által eddig mellőztetett, s ha a „Const.“ e czikke a franczia kormány újabb állásának előjele , akkor készek lehetünk reá, hogy Francziaországnak még lesz szava a Bécsben megkötött békéhez, sőt feltehető, hogy Angolország is ezúttal Francziaország részén fog állan. Minthogy épen a Franczia-és Angország közti viszonyra czéloztunk, nem hagyhatjuk említetten, hogy Clarendon lord Párisba érkezett, s innen Vichybe utazik III. Napoleon császárhoz. Föltehető, hogy ezen utazásnak politicai czélja van. Sokat beszélnek jelenleg Párisban, azon beszélgetésről, mely közelebb Douyn de Lkuys és a porosz követ Goltz gróf között történt. A franczia hadügyminiszter kérdezte a porosz követet: igaz-e, hogy közelebbről egy szerződést írtak alá Berlinben Poroszország és Ausztria, az utóbbi velenczei birtokának biztosítását illetőleg, cserében hason értékű kötelezettségért Poroszország érdekében.Goltz gróf azt felelte, hogy nem tud a dolog felől semmit, azonban táviratozott Berlinbe, honnan határozott czáfolatot kapott válaszul. Váljon e czáfolat teljesen megnyugtatta-e Drouyn de Lhuyst? a tudósítások nem mondják, mert néhány óra múlva a béke alá lesz írva. A kormány egész erővel a belügyek előmozdítására fordíthatja figyelmét. A háborúban külföldi szövetségesekre volt szükség: most a birodalom népeinek szövetségét kell megalapítani. „Ezen szövetség összefoglaló kötete, a febr. 26-ki potens. Egy soká tartott a szakadás, most már ezen alkotmánynak valósággá kell válni. „Sietni kell pedig a belügyek megoldásával, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az ilyen munkára kedvező idő többnyire igen rövid. Azonban a most bekövetkező idő jelleme a béke révén, fel kell használni az alkotmány kifejlesztésére. A bonyodalmak, melyek a félvilágot lánghaboritással fenyegeték, elenyészni látszanak. Európa ege tisztább mint valaha. A dunafejedelemségi vihart, a konstantinápolyi conferentia lecsendesítette; a lengyel kérdés áttétetett Szibériába; az olasz kérdés húzódik halasztódik; a „napóleoni kérdés“ a késő jövőre marad. Még nem él azon államférfi, aki ezt nem beszéd közben, hanem diplomatice terjessze elő. S talán e kérdést nem is a külföld,hanem maga Francziaország teendi, s a nagy tehetséggel bíró napoleouidák alkalmasint szokott módon felelnek meg arra. „Tehát most semmi nyugtalanító európai kérdés sem fenyeget. Itt a helyzet, melyben a belügyek megoldandók lesznek. Mert tapasztalta a „Botschafter“, hogy Magyarország ellenállási kedve annál nagyobb, mentől több veszély fenyegeti Ausztriát,s mindjárt bizonyos resignatióra hajladozik, ha Felix Ausztria büszkén emeli fel fejét! „A jogfolytonosság pártja, a dynastiai oppositio, Ausztria zavarai által remélt befolyását visszanyerni. A forradalmiak Garibaldira, Türre és Kossuthra tekintenek. Ausztriának úgy az értelmes mint értelmetlen oppositio ellenében, csak biztos állásra van szüksége a külföld irányában, s ekkor a magyar kérdés csomóját megoldotta. (Olyan megoldás, mely az idők kedvezőségétől függ, az idők kedvezőtlenre változásával gyakran ismét kérdésbe jöhet. A „Botschafter“ czikkíróinak gusztusa szerint, például, soha sem volt a magyar kérdés jobban megoldva mint az 1852-ki „Definitive Organisation“aranykorában. A tapasztalás mutatta meg meddig tartott. Tanulság : olyan megoldást találni fel, mely jó és részidőben egyiránt erősen megáll). ..Ilyen a helyzet — folytatja a „Botschafter“ •— s figyelmezteti a magyar udv. kanczelláriát a viszonyokra. Három hónap óta van hivatalban Zichy gróf : ez csekély idő az óriási munkára . „Je elég arra, hogy a kezdet látszó nyomai mutatkozzanak. A „Botschafter“ oly szerény, hogy a kezdettel is megelégszik:ilyen a törvénykezési szervezés, s a hosszú út, melyen a magyar kérdés megoldandó lesz, ez választatott kezdetül. Ha a kormány jó törvénykezési rendet alapított , bizalmunk lehet, hogy helyes politikai organisatiót teremt elő.A kanczellár úr törekvése tehát az elfogulatlan ítélők elismerését kivívta. „Mindamellett úgy látszik ezen szervezési munka nagyon sok időt igényel. Eddig csak az alapok vannak kijelölve, melyeken az egész nyugodni fog. A részletezés, minden erőfeszítés mellett is, nehezen halad. Előbb minden oldalról az apróságokig terjedő tapasztalásokat kellett szerezni. Szükség volt, az irodák számára alkalmas helyet keresni, aztán a területi illetékesség kérdése is kiszabandó. Ez időt igényelt, melyet a szorgalom és képesség sem győzhetett le. Az idő azonban drága, és épen most igen kedvező, de ki mondhatja meg előre, meddig fog így tartani? A „Botschafter“ tehát kívánja,hogy a magyar udv.kanczellária ne csak a sok idővesztegetést igénylő törvénykezési szervezéssel foglalkodjék, hanem térjen a politika mezejére is: azaz: hívja össze az országgyűlést, mert ez azon folyamágy, melyen az ár lefolyand.“ -------Ezen czikket a „Vaterland“ úgy magyarázván, mintha centralista collegája ellenzésbe tenné magát a m. kanczelláriával, a „Botschafter“megjegyzi :“csak elferdítés így értelmezni szavainkat. Természetesen óhajtaná a feudális lap, ha a kormányban ismét nézetkülönbség fordulna elő , de biztosíthatjuk az olvasót, hogy a kabinetben teljes és tökéletes egyetértés uralkodik. Képzelni sem tudjuk, hogy egy hirlapi czikk megjelenéséből valaki ily föltevésekre juthasson.“ — A kivételes állapotokról a „Wanderer“ a többi közt írja: „El kell ismerni, hogy az ausztriai és porosz állapotok között rendesen bizonyos analógia létezik. Az ausztriai alkotmányosság egészen más valami, mint a porosz, de azon hasonlat van közte, hogy néha egyik is másik is szünetel. A mi Reichsrathunk olyan mint a porosz urakháza, rendesen a kormánnyal tart, de más képviselő testületünk, mint porosz követek háza, néha oly ellenzéket a formálnak, hogy elküldik őket haza pihenni. A poroszok dolga annyival előnyösebb, hogy alkotmányuk az egész országban valósítva van, nálunk csak a speciális alkotmányok vannak felfüggesztve, s emellett Poroszországban a katonai bíróságok rendszabályához nem volt szükség folyamodni. Azonban végre is, a porosz nép, ma,oly' kivételes állapot alatt él,mely az alkotmány élvezetét csak látszattá teszi, mint Magyarországban, Horvátországban s Galicziában történik. Mind a két kormány mondja : Az illető képviselőtestek adtak okot a kivételes állapot behozatalára. Válasszanak más követeket, olyanokat akikkel kormányozni lehet, s akkor egy hajszála sem görbül meg az alkotmánynak. „Ellenben ha erre választ kérünk az ottani néptől, a felelet nem nagyon fog különbözni egymástól. Az ország lakói mondandják : mi a törvényes téren állunk ; lehet, hogy ez csak képzelődés, de az ilyen képzelődésektől mások is oly nehezen tudnak megszabadulni. Íme Schmerling úr itt, Bismarck gróf amott nem képes az oly képviselő testekkel kormányozni, melyek éles ellenzéket képeznek, az ismételt választások sem segítettek a bajon, s így mindkét államférfi itt is ott is kivételes állapot behozatalával kormányoz. A „Wand.“ kiváncsi megtudni, melyik államférfiunak sikerül előbb az egyetértést, azaz a kormánnyal szavazó többséget előteremteni? Bismarck urnák Poroszországban, Schmerling urnák Magyarországban, Horvátországban, sőt utóvégre még Velenczében is.Ám sikerüljön — sóhajt fel a „Wanderer“, ezen két államférfinak tervük kiviteléhez kezdeni, mert eddig a valósításra a szerencse nem kedvezett. Lehet, hogy ezután másként lesz. De ha nem lenne máskép. Mi lesz aztán ? (Azaz : a kivételes állapot mindaddig nem szünhetik meg, míg valamely országgyűlés többsége nem accomodálja véleményét egy miniszter nézeteihez?) A bécsi lapok szemléje, A belügyek összeforradása a külügyek menetével. A pártok vádolni szokták egymást, hogy belügyi törekvéseikben számítani szoktak a külügy fordulataira. Az egyik párt nem tartja szükségesnek e vádat magától elhárítani, a másik, mely azt bűnös tettnek nyilvánítja, minden áron szabadkozik az ily gyanútól. E pártnak azonban vannak gyenge órái is, melyekben mindent rózsaszínben látván, többé nem lát okot a bölcs óvatosságra, hanem kimondja a mi szivén fekszik. A „Botschafter“ jul. 30-ki számában a többi közt írja: „A legközelebbi idő kedvező lesz a belügyi munkálatokra. A széke előzményei pontjai. A „Botschafter“ meglepő híreket vesz a jul. 30-án tartott conferentia üléséről. A dán követek még szombaton megkapták újabb utasításaikat, s a békeelőzmények fölött az egyetértés létrejött. A munkálatok annyira haladtak már, hogy a békeokmány némely kevésbbé fontos ponton kívül készen lett az aláírásra. A nevezett lap nem ismeri ugyan teljesen az okmány szövegét, mindamellett közleményeit hitelesnek tartja. Ezek szerint következő pontok alapítattak meg: I. Dánia királya átengedi a három herczegséget, Holsteint, Lauenburgot és Schleswiget (tehát Alsent és Sylt szigetét is) az ausztriai császárnak és porosz királynak. A kis Arroe sziget, melynek dán lakossága van, melynek Schleswighez tartozása kétséges, s melyet a szövetkezettek meg sem szállottak, nem tartozik ezen átengedett birtokok közé. 2. Schleswig és Jütland között határszabályozás fog eszközöltetni, s a jütlandi beszögellett részek kicseréltetnek. A határvonal főpontjai az okmányban világosan ki vannak jelölve. 3. Határozott föntartás van arra nézve, hogy a herczegségek a német nagyhatalmak birtokában ne maradjanak. Egyszersmind hosszabb ideig tartó fegyvernyugvás iránt jön egyetértés, s ezalatt a végleges béke fölött az alkudozások végbe mennek. A „Botschafter“ úgy látja ezekből, hogy a német diplomatia épen oly sikert vívott ki, mint a német fegyver. Vasárnap, vagy hétfőn ismét ülés lesz s a békeelőzmény, valamint a fegyvernyugvás alá fog íratni. Angol parliamenti viták. Julius 25-iki ülés. A felsőházban Campbell and Strathedent. a kormányhoz azon kérdést intézi: feltehető-e, hogy azon szerződések, melyek a dán koronának Schleswig birását biztositják, s az 1852-iki londoni szerződés elvesztették nemzetközi érvényüket ? Okvetetten szükséges — úgymond — megkísérleni Európa tekintélyének és befolyásának helyreállítását, s amennyire lehetséges, kárpótolni Európát, az Angolország diplomáciai vereségéből származó kellemetlen következményekért. Ama szerződéseket illetőleg szükség tisztába jönni, hogy ezen kárpótlás lehetségessé váljék. A kérdéses szerződések által Angolország kötelezve látja magát egy építmény fentartására, mely már összeroskadt, s amelynek romjaira alig lehetne újra építeni. Tévedés volna azt föltenni, hogy Angolország kihúzhatja magát ama szerződések kötelező ereje alól, csak azért, mivel régi eredetűek- Mr. Canning 1826-ban a brit beavatkozást a Tajo mellett két oly szerződéssel igazolá, melyek egyike 1661-ből a másik 1703-ból való, s valamint az 1720-iki dán szerződés is, újból megerősíttettek a bécsi 1815- ki szerződés által. Egy angol politikus se láthatná Schleswignek Dániától elszakítatását a megaláztatás azon érzete nélkül, amilyet akkor érezhetne, ha például Portugália Spanyolországba kebeleztetnék. Mennyivel erőtlenebb most Angolország külpolitikája, mint 1815-ben, 1826-ban s 1841-ben volt. Ha Dánia elvesztené Schleswig és Holstein hűségeket az által egyszersmind vízi és szárazi megtámadtatásoknak is ki lenne téve, és miután nem uralkodnék többé a Balti tenger partjai felett, eshetőleg képtelenné válhatnék magát föntartani. Kénytelen lenne tehát egészen Németországba beleolvadni ha csak skandináv unió nem jöne létre ; mely eshetőséghez azonban Angol- és Francziaország teljes egyetértése válnék szükségessé. Dániának Németországba olvadása a bajok egész lánczolatát idézné elő : Svédország védtelensége, Oroszország terjeszkedése a Balti tenger felől, tettetés és erőszak diadalmaskodása és az államjog teljes elsülyedése fognák azt követni. Nagyon örvendetes lenne tehát, ha a kormány el akarná ismerni, hogy az idézett szerződések jogérvényesek maradnak, és ha lehetőleg a nagyhatalmak közt oly egyetértést hozna létre, mely által a szerződések érvénye életbe léptettetnék. Beszédét azon óhajtás kijelentésével fejezi be, hogy terjesztené elő a kormány az e tárgyról a külkormányokkal közelebb folytatott levelezéseit. Granville 1. az interpellátióra azt feleli, hogy a portugáiliai biztosításokkal tett összehasonlítás nem állja ki a sarat. Mert midőn Canning a régi szerződések érvényességéről beszélt, akkor nem folyt Portugália és Angolország közt háború, míg ellenben, nemcsak az ő (Granville) hanem a korona ügyvédeinek (1801 és 1807-ben kimondott) véleménye szerint is megszüntette a hadi állapot az 1720-iki szerződésbe foglalt kötelezettségeket. Az 1852-iki londoni szerződés pedig nem volt kezességi szerződés, s valamennyi aláírója közül csupán Angolország egymaga mutatott kedvet annak fentartásáért síkra szállni. Clanrbarde marquis szokott epésségével szól Angolország külpolitikájáról, s azon esztelen képzelődésről, hogy az úgynevezett erkölcsi befolyás ér valamit az anyagi erő támogatása nélkül. Granville gr. kijelentvén, hogy nem létezik olyan diplomatiai levelezés, amilyennek előterjesztését Stratheaden 1. sürgette, ez visszavonja arra vonatkozó indítványát. Az alsóházban Lindsay a miniszterelnökhöz kérdést intéz : Nem akarja-e a kormány más európai kormányokkal közösen végre megkísérlem az amerikai vérontást, mely által az angol nép is tömérdek veszteséget szenved, megszünteni ? Palmerston 1. Biztosítja a kérdéstevő urat, hogy ő isgének kormánya mélyen sajnálja azon északamerikai pusztításokat, vérontásokat, melyek folytán ősige alattvalóinak is bizonyos osztályai tömérdek kárt és szükséget szenvednek. Hanem a dolgok mostani állásában legkevesebb sikerét se remélhetni Angolországnak akár egyedüli, akár más államokkal együttleges közbenjárásától. White ellenzi „a bűnösök kölcsönös kiadásáról“ szóló bili második felolvastatását, azt vitatván, hogy az politikai számüzöttek s menekültek ellen van irányozva. Már magában azt a körülményt is gyanúsnak találja szóló, hogy Poroszország épen most sürgeti az ilyen kölcsönös egyezség létrehozását. A felső háznál keresztül ment ugyan a bili, de szóló előtt az teljességgel nem ajánló eset. Layard és utána az állam főügyész, kereken tagadják, hogy a bilinek legkisebb politikai czélja is volna, s kijelentik, hogy az épen semmiben se különbözik azon egyezségektől, melyek Olasz-, Franczia-, s más országokkal már rég gyakorlatban vannak. Cecil 1.: attól tart, hogy a bili majd katonai szökevényekre is alkalmaztatik, akik pedig gyakran politikai menekültek. Fitzgerald azt gondolja : könnyen megeshetik, hogy valamely politikai menekült ellen valamiféle alacsony bűnvád emeltetik, s távollétében in contumaciam elitéltetik, s mint ilyet majd visszakövetelik az angol kormánytól. Az ilyen fogások elhárítására tehát külön záradékot kellene a törvényczikkelybe foglalni. Locke hallani sem akar Poroszország iránti bizalomról, mert az olyan állam, amely teljes erejéből törekszik a szabadságot elnyomni a kontinensen. A parliamentnek résen kell lennie, nehogy még Angolország tájaira is átnyújtsa kezeit, politikai menekülteket összefogdosni. Ferrand a szent menhelyi jog égbekiáltó s embertelen megsértésének mondja a szóban forgó bilit, s a vita elnapoltatását indítványozza. Még több tag is a bili ellen nyilatkozik, s végre beleegyezik Palmerston a vita elnapolásába, a következő estig. Palmerston 1. határozatba hozatal indítványozza,hogy: „Fontolóra véve a ház a nevelési bizottm. gyakorlati eljárásáról s az iskolai inspectorok jelentéseiről szóló jelentését az e tárgyban kiküldött külön bizottmánynak , czélszerűnek találta az ápril 12-én ama jelentésekre vonatkozó határozat eltöröltetését.“ A nemes lord azon megjegyzéssel támogatja indítványát, hogy az csak igazságos eljárás leend Colne képviselője (mr. Lowe) irányában, ha a sajátszerű s csaknem szabályellenes körülmények közt hozott határozat eltöröltetik. — Walter, Cecils még más néhány tag felszólalása után az indítvány határozatkép elfogadtatott. Az ülés regge 2 óra 25 perczkor bezáratott. Julius 26-iki ülés. A felsőház mai ülésében a német-dán kérdés került ismét szőnyegre. Ellenborough 1. azon változásokra híja fel a ház figyelmét, melyek az ülésszak kezdetétől fogva a külügyekben előfordultak. Nemcsak Dánia integritására vonatkoznak — úgymond — azok, melynek fenntartását a hatalmak mindnyájan szükségesnek ismerték el Európa békéjének érdekében, hanem a szerződések érvényességére, a kis államok biztonságára és nevezetesen az alkotmányos haladásnak, a kontinensek kifejlődésére is. Szóló nem remél ugyan sikert, de kötelességét teljesiti ezen tárgyat a ház különös figyelmébe ajánlván, mert jól tudja, hogy a béke szeretete, a nyugalom óhajtása és kiváltképen a pénzhez ragaszkodás nem képes az angol népet egészen elvakítani más tekintetek iránt. D’Ellenborough gr. sajnálkozását fejezi ki a parliament azon határozata felett, hogy Dániának ne nyujtassék segély; azt mondja szóló, hogy az ezelőtti nagy miniszterek közöl, — talán I. Jakab királyét kivéve,— egy se követett volna oly politikát, amely egy nagy hatalomhoz nem lett volna méltó. Azután Dánia és Németország helyzetét taglalja. A német hatalmak eljárását kárhoztatja. Azt mondja, Poroszország csupán Dánia alkotmányos haladását akarta meggátolni. Lehet — úgymond — hogy nincsen szent szövetség, de létezik a három hatalomnak a szabad haladás ellen törő szövetkezése, amivel területi terjeszkedés, tervei is függnek össze. Schleswig Németország részére átengedése megzavarja az európai súlyegyént. Ha ezen eljárás jóváhagyatik, hogyan fognak majd később a szerződések fenntartatni ? Nem marad egyéb az erőhatalomnál. Kusse 11 gr.: nem bocsátkozhatik a kérdés részleteibe, mivel mind a két kamara határozott felette, csupán azon emlékeztetésre szorítkozik, hogy a bgségek lakossága két különböző fajból áll, melyek egyike a másik által elnyomatva hiszi magát. Ez a legfőbb nehézség, mely a kiegyenlítés útjában áll. A kérdés tehát nagyon bonyolódott. Ha az egyenesen érdeklett felek teljesítették volna kötelezettségeiket, akkor alkudozások útján is megoldottak volna a nehézségek , mivel azonban Dánia 11 évig elmulasztó kötelezettsége teljesítését, nem lehete többé zabolázni Németország érzelmeit, amit Ausztria és Poroszország figyelembe vevének. Minthogy Orosz- és Francziaország nem akartak ezen kérdésben beavatkozólag fellépni, Angolországtól eszélytelenség lett volna egyedül lépni a cselekvés terére. • A kormány elhatározását helybenhagyta az ország és uralkodója. Hogy lehetne tehát mégis, hogy Angolország nem felelt volna meg becsületbeli kötelességének ? Ha Angolország becsülete veszedelemben fog forogni, szóló erős hite szerint az egész angol nép egy lábig felkel annak védelmére. Ö úgy hiszi, hogy az alkotmányos haladás Németországban nincsen veszélyeztetve a fleswig-holsteini kérdés elintézése által, s hogy nem is lesz segítségre szorulva. Hiszi azt is, hogy nincs uralkodó, aki ezen haladásnak útját állani képes lehetne, s azt mondja befejezésül, hogy : ha Angolország vakon a háborúba rohant, s ez által a többi hatalmakat is egymás közti viszálkodásba döntötte volna, Európa szabadságának az megadta volna a halálos döfést. Stratford de Redcliffe 1. úgy találja, hogy Russell gr. nagyon szigorú volt Dánia irányában Az angol parliament elnapoltatása. Julius 29 én d. u. 1/3 órakor foglaltak helyet a felsőházban a biztosok, kik a parliament elnapolásával voltak megbízva, s a lord kanczellár következő két üzenetet olvasott fel: „Mylordok! Uraim! Ő felsége parancsából fölmentjük önöket további jelenlétüktől a parliamentben, s egyúttal közöljük önökkel ő föls. megelégedését azon igyekezettel és szorgalommal, melylyel a most bevégzett ülés alatt kötelességeiket teljesiték. ő fölsége parancsából tudatjuk önökkel mennyire sajnálja, hogy az általa a franczia és orosz császárokkal, s a svéd királlyal együtt tett kísérletek a német hatalmak és Dánia közötti béke helyreállítására tett törekvések eredményre nem vezettek, s hogy az alkudozások alatt megszüntetett ellenoA0~~i..janok ismét megújultak. Ö föls. azonban bízik benne, hogy a hadviselő hatalmak közt fönforgó alkudozások Északeurópában a békét helyreállítandják. Miután ö föls. azon hatalmakhoz fordult, melyek részesei valának azon szerződésnek, mely a római köztársaságot angol véduralom alá helyezte, s miután azok megegyezését ezen köztársaságnak a görög királyságba keblezéséhez megnyerte, s miután a róniai köztársaság rendei ezt elfogadták, a hét sziget köztársaság forma szerint egyesitetett a görög királysággal, s ö föls. bízik benne, hogy ez egyesítés a hellének királya, össge minden alattvalójának javára szolgáland. Ő fölső viszonyai a chinai császárhoz, miként előbb, barátságos természetűek s alattvalóinak kereskedése a chinai birodalommal növekvőben van. Az osztrák-, franczia-, orosz császárokkal és porosz királylyal egyetértve azon volt ö föls, hogy békésen kiegyenlittessék azon viszály, mely Moldva Oláhország bospodárja, és ura, azultán közt kitört. Ö föls. megelégedéssel jelentheti önöknek, hogy e törekvés eredménydus volt. O föls. mélyen fájlalja, hogy az amerikai polgárháborúnak nincsen vége. A föls. folyvást szigorun semleges lesz a hadviselők között, s örvendene, ha a viszálkodó felek barátságosan kiegyeznének. Alsóházi képviselő urak! Ö föls. megparancsolja nekünk, hogy elismerését fejezzük ki azon gazdag segélyért, melyet a jelen évi szolgálatra, s ő föls. fegyver és raktárainak állandó erődítésére megszavaztak. Mylordok és Urak! Ö föls. megelégedéssel vette észre, hogy az amerikai polgárháború által több gyári kerületben okozott ínség tetemesen csökkent s ő föls. reméli, hogy a nyersanyag nagy mennyiségét lehet majd nyerni úgj országokból, melyek eddig csak csekély mérvben szálliattak. Némely uj-seelandi törzsek lázadása még nincs elnyomva, de megelégedésére szolgál ö felségének a tudat, hogy ama vidék benszülötteinek nagy száma nem vett részt a fölkelésben.Örvendetesen látja őt is, mily gyorsan fejlődnek keletindiai birtokainak segélyforrásai s mily általános a megelégedés ezen terjedelmes birodalmi részek minden osztályában. ő föls. sok közhasznú rendszabályban, melyek a jelenleg elnapolt ülés alatti munkásságuknak gyümölcsei, szívesen megegyezett. Azon törvénycikk, mely a gyárakban általánosan fönnálló szabályzatokat a különböző közműveknél alkalmazott nőkre és gyermekekre is rendli kiterjeszteni, lényegesen előmozdítandja azok egészségét és nevelését, kiknek javára a törvény javasoltatott. A törvény, mely megenged további előlegezéseket a nyilvános építkezésekre,némely gyári kerületben, hatni fog a szűkölködés enyhítésére, és elősegítendi az egészségi tekintetéből e vidéknek annyira szükséges építkezéseit. A törvény, mely a vasutak építését könnyíti, kevesbítendi ezen fontos közlekedési eszköz költségeit. Ő felségének különös örömére szolgált, mily jóllét és elégedettség uralkodik országában, mint szaporodtak a nemzet segédforrásai, úgyhogy az állam költségek fedezése után lehető volt az adót leszállítani. Amidőn önök, illető kerületeikbe visszatérnek, fontos kötelességeiket teljesitendik, egyetértésre hiván fel, a nép külön osztályait, s hogy igy a mindenható megáldván törekvéseinket, ő felsége gondoskodásának fő czélja, a nép jólléte és szerencsés volta eléressék.“ Erdélyi országgyűlés, S. C. Szeben, július 28-kán. A négy hosszú ülésben ingadozó kérdés, a kir. hivatalosok intézményének megtartása, vagy eltörlése felett, az erdélyi országgyűlésen, végre válságra ju-