A Hon, 1864. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-01 / 224. szám

Erdélyi országgyűlés. Erdélyi bizottmányi jelentés a­ legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejede­lemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről szóló törvényczikkről­ Ö cs. és Apostoli kir. Felsége a folyó évi Szent Ivánkó 23 dikáról kelt legalázatosabb fel­irat mellett az országgyülési teljhatalom királyi biztos ar ő nagyméltósága utján legkegyelme­sebb megerősítés alá felterjesztett törvényczik­­ket egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfe­jedelemség számára leendő felállításáról és an­nak tervezéséről (1. from. könyv 97. számát) Schönbrunban 1864-ik kisasszonyhó 1-ről 3621. sz. alatt kelt kegyelmes királyi leiratával. 1. az 1-ső §-ban az ezen törvényszék székhe­lyére vonatkozó oly módosítással, hogy az or­szággyűlési szerkezet: „hol az erdélyi királyi kormányszék székhelye leendő helyett: „a csá­szári udvari lakhelyen Bécsben mondassák, és 2. a 6-ik § ban eszközlött és annak lényege nem érintő irályi jobbítással, miszerint az 1-söt pontból az önként értendő határozat „végső bi­róságilag“ kihagyatott és a d) pontban foglalt határozvány: „a fenáll törvényhatósági szabá­lyok szerint“ az első pontban felvétetett, — megerősíteni és az országgyűléshez oly fel­szólítással leküldeni kegyeskedett , hogy az ideiglenes alapszabályok 23-ik­á­nak figyelem­ben tartása mellett a legkegyelmesebb szente­sítés alá minél hamarább a szokásos módon fölterjesztessék. Az ezen törvényczikk előleges megvitatására kiküldött bizottság tüzetes vizsgálás és megfon­tolás után abban állapodott meg, hogy a magas országgyűlésnek az Ő császári és Apostoli ki­rályi Felsége által a fenérintett két §§-on tett változtatások elfogadását ajánlja, még pedig ad 1. tekintettel az ő császári és Apostoli ki­rályi Felsége által 1864. kisasszonyhó 1-ről­­ 5621. sz. a. kelt fentisztelt kegyelmes kir. leira­tában kiemelt azon érvre, „hogy nem csak a koronának, hanem Erdély nagyfejedelemségbeli alattvalóinak is ősrégi s államjogilag is elis­mert joga volt és van, a törvényesen meghatá­rozott esetekben jogügyleteiket, legyenek azok polgári vagy bűnügyi természetűek, a legmaga­sabb trón elébe terjeszteni és a császári lak­helyről a Császár és király nevében nyerni vég­ítéletet.“ — Az mindazonáltal, hogy az 1861-ik böjtmáshó 31-ről kelt legfelsőbb elhatározásá­nál fogva a legfelsőbb törvényszék tisztje ide­iglenesen az erdélyi kir. főkormányszék tör­vénykezési osztályára ruháztatott, ezen jogot annál kevésbbé ingathatja meg és helyezheti kétség alá, mivel egyrészről Erdély korábbi al­kotmányának feltételes visszaállítása alkalmá­val egyelőre érvényben tartott polgári és bün­tetőügyi határozatok és mindennemű intézmé­nyek, melyek csak három folyamodási fokoza­tot állapítanak meg, másfelől pedig az erdélyi királyi főkormányszéket korábbi törvények szerint a bíráskodási szakban illető hatáskör ezen ideiglenes rendelkezést, hacsak vagy a kir.­­­­kormányszéktől minden bíráskodási ha­táskör el nem vonatik, vagy általa egy negye­dik bírósági fokozat létre nem hozatik, múlhat­­lanul szükségessé tették ; tekintettel továbbá a legkegyelmesebben megerősitett 3 dik §. határozatára , miszerint „minden hivatali állomásokra csak erdélyiek — tekintettel az államjogilag elismert négy orszá­gos nemzetre és a hasonlóképen államjogilag bevett hat vallásra — fognak kineveztetni,“ — tekintettel az ezen határozatba lefektetett két­­y végtelen biztosítékra, hogy ezen törvényszék még akkor is kiválóan erdélyi színezetű lesz, habár székhelye az országon kvül lesz is ; ad 2. tekintve elvégre egyfelől, hogy a 6-dik §. határozata, miszerint „a legfőbb törvényszék végső biróságilag határoz,“ nyilván szófölösle­get tartalmaz, mely a „végső biróságilag“ szók kihagyásával elkerü­ltetik, másfelől pedig ezen törvényszék az a) — d) pontokban elősorolt min­den esetben „a fennálló törvényhatósági szabá­lyok szerint“ határozand, — ezen határozvány tehát természetesen az említett §­ 1-ső, nem pe­dig d) pontjába tartozik. Alulírt bizottság bátorkodik ennélfogva a leg­kegyelmesebben megerősített szerkezet szerint, a szokott módon a szentesítés végett elkészített törvényczikkel egy legfőbb törvényszéknek Er­dély nagyfejedelemség számára leendő felállítá­sáról és annak szervezéséről ide mellékelve ’­. további határozat­hozás végett a magas ország­gyűlés elébe terjeszteni, N.-Szeben, 1864. sept. 5 én. Trausch József s. k. bizottsági elnök. Pr. Trauschenfels Jenő s. k. előadó. Törvényczikk egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejede­lemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről. Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai császár stb. stb. ezennel tudtul adjuk mindenkinek. Kedvelt Erdély nagyfejedelemségünknek 1863- dik évi Szent-György hava­­l-kén kelt királyi leiratunkkal ugyanezen év Szent-Jakab hó 1-jére Nagy-Szeben szabad királyi városunkba egybe­hívott és ott országgyülésileg egybegyült kép­viselői alkotmányos utón egy legfőbb törvény­széknek Erdély nagyfejedelemség számára le­endő felállítását és annak szervezését illető tör­vényezikket 1864 .................kelt felterjeszté­sükbe letett azon legalázatosabb kéréssel ter­jesztették föl hozzánk, hogy mi ezen törvény­ezikket legkegyelmesebben helybenhagyjuk, megerősítsük és szentesítsük. Ezen törvényczikk tartalma a következő: Törvényczikk egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfeje­delemség számára leendő felállításáról s annak szervezéséről. 1. §. Erdély nagyfejedelemség területe szá­mára „Erdélyi királyi legfőbb törvényszékeim­mel egy legfőbb törvényszék állittatik föl, a­melynek székhelye a császári udvari lakhelyen Bécsben van. 2. §. Ezen legfőbb törvényszék egy elnökből, a szükséges számú tanácsosokból, segéd- és ke­ü­­zelési személyekből álland. Az elnök és tanácsosok kinevezése Ő Felsé­gének tartatik fenn. 3. §. Minden hivatali állomásokra csak erdé­lyiek — tekintettel az államjogilag elismert négy országos nemzetre és a hasonlóképen ál­­lamjogilag bevett hat vallásra — fognak kine­­veztetni. 4. §. A legfőbb törvényszék harmad és végső biróságilag határoz minden polgári és a törvény­kezési eljárásra utalt minden úrbéri ügyben, ha a másodbíróságilag hozott határozatok ellen a fennálló szabályok értelmében további jogi me­nedéknek helye van. 5. §. Büntető ügyekben a legfőbb törvény­szék, a fennálló perrendtartási szabályokhoz képest hozzáérkezett és a törvénykezési eljárás­ra utalt bűnvádi esetek felett harmadbíróságilag határoz. 6. §. A legfőbb törvényszék azonkívül a fenn­álló törvényhatósági szabályok szerint határoz: a) bírósági kiküldetési ajánlatok, kérések és sérelmek fölött; b) a törvényszékek vagy ezek elnökei ellen intézett kifogások fölött; c) az alárendelt törvényszékek minden ille­tőségi kérdése fölött; és d) tiszti panaszok fölött; 7. §. Valamely erdélyi törvényszék helyébe egy más törvényszéknek, — vagy viszont — leendő kiküldetése, — továbbá az erdélyi és más országbeli bíróságok közti illetőségi kér­dések fölött, ha az illető főtörvényszékek meg­egyezni nem tudnak, az eldöntés az erdélyi leg­főbb törvényszéket, az illető másik törvényszék legfőbb bíróságával egyetértőleg illeti. Ha a két legfőbb törvényszék közt egyet­értés nem létesül, akkor az illető igazságügyi udvari hatóságok indítványai folytán Ő Felsé­ge határoz. 8. §. A bírói és közigazgatási hatóságok közt támadt illetőségi viták fölött a legfőbb törvény­szék — az erdélyi királyi udvari korlátnokság­­gal egyetértőleg határoz. 9. §. A legfőbb törvényszék vezetése az el­nököt és távolléte vagy akadályo­ztatása eseté­ben az erre hivatott helyettest illeti. 10. §. A legfőbb törvényszék saját hatásk­öré­hez tartozó minden ügy fölött hat bíróból és egy elnökből álló tanácsülésekben folytatja tárgya­lásait és hozza határozatait. 11. §. A legfőbb törvényszék ügykezelési nyelve, a három országos nyelvnek a hivatalos közlekedésben­ használatát illető külön törvény által megállapítandó átalános határozványok­­hoz lesz alkalmazandó. 12. §. A legfőbb törvényszék minden kiadvá­nyai „az erdélyi kir. legfőbb törvényszék“ czi­­mü felülírással ellátandók, s az elnök vagy he­lyettese által aláirandók. Az ítéletek ezen felülírással láttatnak el: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége, Erdély Nagyfejedelme és Székelyek Grófja nevében;“ s a fennjelölt aláiráson kívül még egy szavazó ál­tal is aláirandók. 13. §. A legfőbb törvényszék pecsétje a cs. k. sassal együtt az erdélyi czimert tüntetendő elő és következő körirattal leend ellátva : „Si­­gillum regii supremi Tribunalis Magni Princi­­patus Transylvaniae.“ 14. §. A legfőbb törvényszéknek személyi és fegyelmi ügyekbeni hatásköre, belszerkezete és ügyrendtartása rendelvényi uton fog szabá­lyoztatok Midőn kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyülésileg egybegyült képviselői ezen legalázatosabb kérését tetszéssel fogadnók, a fentebbi törvényezikket egész kiterjedésében császári, királyi és nagyfejedelmi helybenha­gyásunkkal megerősítjük és szentesítjük, és az ország említett hiv. képviselőit biztosítjuk, hogy Erdély nagyfejedelemség törvénykönyvébe ik­tatott ezen törvényezikkel mind magunk meg­­tartandjuk, mind minden híveink által m­egtar­­tatandjuk,valamint azt jelen oklevelünk erejénél fogva elfogadjuk, jóváhagyjuk, helyeseljük és megerősítjük. Kell. . . Ilyest az elbocsátási határidő után bemuta­tott katonák azonban ezen új beállás által azon kötelezettséget vállalják magukra, hogy további egy évre, azaz: a legközelebbi elbocsátási ha­táridőig, tényleg tovább szolgálnak, mely eset­ben ők, az általános illetéki szabályelvek sze­rint a közilleték élvezetébe is lépnek. Három hónap lefolyta után, mely idő alatt minden kiszolgált katonának végelbocsátási le­velének megszerzésére módja volt, ha ezen ok­mány idejekorán nem kézbesíttetett, ily egyé­neket szolgálatban felvétel végett bemutatni nem szabad, és ők, még azon esetben is, ha sza­­badságlevelük kezeikben volna is, a katonai kötelékből végleg elbocsátottaknak tekintendők. Hivatalos kü­lemények: Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi aug. 10 én kelt legfelsőbb határozatával, Kirchner Jó­zsef kormánytanácsost s nagy­szebeni rendőr­igazgatót, sokévi hü­s hasznos szolgálatainak el­ismeréséül, a harmad-osztályú vaskorona-rend­­del legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A császári kir. Apostoli Felsége folyó évi au­­gustus hó 27-én 15067 szám alatt kelt kegyel­mes udvari rendelettel Szagmeiszter Lajos pápai lakos nevének „Regényi“ re ksrt át­változtatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi augus­­tus hó 27-én 15256. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel M­i­c­h­e­ll­e­r József magyar­óvári gazdász nevének „M­i­h­á­l­y“-ra kért át­változtatását legkegyelmesebben megengedte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály K­a­p­u­s­t­a Samu pozsonyi cs. kir. orsz. fiók-pénztári járulnokot, továbbá Halczl Al­fréd és S­c­h­o­r­c­z János pesti, s illetőleg pécsi cs. kir. hivatali segédeket, a budai cs. kir. orsz. főpénztárnál III. osztályú ideiglenes segédekké nevezte ki. A legmagasb császári udvarnál újon kineve­zett orosz császári rendkívüli követ s megha­talmazott miniszter, gróf Stackelbergnek szerencséje volt, sept. 23-kán saját meghitele­­ző­ iratát a cs. k. Apostoli Felségének átnyújt­hatni. Ungmegye főispáni helytartója B­i­s­t­e­y Ist­ván megye­ kormányzói titkárt, megyei rendsze­rinti esküdté nevezte ki. A cs. kir. hadügyminisztériumnak 1864. évi augustus 1 töl 5555. 2. oszt. sz. alatt az or­szágos had­főparancsnoksághoz intézett ren­delete. Tett kérdés folytán, a cs. kir. hadügyminisz­térium az illeték-szabály 2-ik kiadása 120-dik §-nak kiegészítéséül közhírré teendőnek találja, miszerint az 1857-ik év május 22-ről 1819. 2. oszt. és 186­ d-ik év jul. 21-ről 4979. 2. osz. sz. a. kelt rendeletek, melek szerint élelemhiány mi­att magukat felvétel végett jelentő szabadságos és tartalékseregbeli legények felvételrei kijelö­lése kereset­képtelenségükről szóló hivatalos bi­zonyítvány bemutatásától felté­teleztetik, — to­vábbra is hatályban maradnak. Megengedtetik továbbá, hogy végelbocsátási okmányuk kiadásáig szabadságolt katonák, hadszolgálatrai alkalmas voltuk esetében, az említett szolgálatai felvétel végett még akkor is bemutattathatnak, illetőleg kijelöltethetnek, ha az álalános elbocsátási határidő, a­midőn ezek a katonai kötelékből kikeletkeztetnek, a három hónapon túl még le nem járt, a szabad­sági okmány még kezeikben van, s ez okból fel­­tételeztethetik, hogy végelbocsátási levelük ne­kik még ki nem szolgáltatott. Külföld, Németország, Berlin, sept. 27. (A ki­rály összejövetele a franczia és az orosz császárral.) A „Bresl. Z.“ Írja: A király ő­rsége holnap este 7­74 órakor indul Badenbe s Bismarck, kit ma vártak haza, s holnapig két­ségkívül meg fog érkezni vagy vele, vagy nyom­ban utána fog utazni. A dolgok most úgy áll­nak, hogy a királynak a két császárral találko­zását kicsinált dolognak lehet tekinteni. Az itteni czéhbeli és ezéken kívüli politikusok azon neta­­láni összebeszélésekben, melyek szőnyegre ke­rülhetnének, a belvillongások megszüntetésére számított kelepczét látnak; az osztrák diploma­­tiai táborból még sokkal komolyabb szemmel né­zik az uralkodók ezen találkozását. Diplomatiai körökben most meglehetős leplezetlenül beszé­lik, hogy Bécsben Bismarcknak a hűségekre vonatkozó minden kívánságára Velencze bizto­sításának követelésével feleltek, s hogy a po­rosz miniszterelnök csak a dekconservativ ér­dekekre vonatkozó solidaritásra nyilatkozott késznek Poroszország részéről , amit kike­rülő válasznak vettek , s e­miatt nem is köttetett egyezség, hanem csak esetről eset­re katonai összebeszélés. Poroszország mos­tani viszonylatai Franczia- és Oroszország­gal Ausztria ellenében tett sakkhúzásnak tekin­tetik s bizonyosnak mondják, hogy az Angol­országgal megindított osztrák alkudozások ezen felfogásból indulnak ki. Sokan kiváncsiak rá, hogy meddig fogják bizonyos oldalról állítani az Ausztria és Poroszország közti háborítatlan szi­ves összetartás fönállását. (Kilátásban levő fejedelmi talál­kozások.) Az „A. A. Zig“-nak írják, hogy az orosz császár a franczia császárnéval, midőn az utóbbik Baden Badenbe utazik, Damstadt­­ban fog találkozni. Nagyon valószínű, hogy Na­poleon császár is elmegy Badenbe s onnan rö­vid kirándulást teend nejével Arenenbergbe; az pedig bizonyos, hogy az alatt, mig Euge­nia császárné Badenben mulat, több uralkodó teend ott látogatást, — köztük a porosz király is, kinek még ott van a neje, s hogy az orosz császárné a genfi tóhoz és Nizzába utaztakor fogja visszaadni a látogatást vagy Baden Baden­ben, vagy Arenenbergben. Olaszország, Róma. (A sept. 15-i egyez­mény) közöltetéséről, mely már táviratilag érintve volt, — a „Patrie“ a következő terje­delmesebb tudósítást vette Rómából : „Miután a franczia követ közölte az egyezményt, közlésé­hez még hozzá csatolá annak kijelentését, hogy a császár kormánya ismételve felajánlja ö szent­ségének tanácsát és alázatos támogatását azon intézkedések elfogadására nézve, melyeknek el­fogadását a szent atya szükségesnek találná a helyzetre való tekintetből, mely a pápai kor­mány jövőjét rövid idő múlva meghozandja. IX. Pius­z az értekezésnél jelen volt Antonelli bi­­bornok csaknem egyszerre oda nyilatkozának, hogy ezen közlemény által teljességgel nincse­nek meglepetve; tudják, hogy a status quot nem lehet a franczia katonák jelenléte által örökre föntartani, és hogy a császár min­denkor becsületesen előre láttató vele a lé­nyegében ideiglenes beavatkozás végének kö­zeledését. A szent atya még hozzá­tette, hogy neki, kiváltképen a jelen pillanatban, semmi észrevétele nincs azon kötelezettségekre nézve, melyeket Francziaországgal szemben Olaszor­szág magára vállalt, s hogy kérni fogja Istent, segítse őt a dolgok érett megfontolásában, mi­előtt kijelentené azon benyomást, melyet a pá­paság számára készített helyzet reá gyakorol. A társalgás Sartiges részéről újabb hódolati biz­tosításokkal végződött Francziaország és kor­mánya nevében. Rómában azt tartják, hogy a Vatican egy ideig nem hagy fel hallgatag vis­­­szatartózkodásával, s hogy Antonelli bevárja az olasz parlamenti viták végét és csak azután f­or­­duland a katholikus hatalmakhoz.“— (A „Patrie“ tudósításával ellenkezik a „Köln­ Zig“ párisi tu­dósítása. A legújabb távirati jelentések szerint sincs a pápai kormány kedvezőleg hangolva a sept. 15-ki szerződés iránt. Lásd : Páris, sept. 26. Szerk.­ Francziaország. Páris, sept. 26. (Az eddigiekkel ellenkező tudósítás a pápa és kormánya hangulatáról, mel­lyel az egyezményt fogadták, v­e­g­y­e­s.) A „Patrie“ által közölt s a „France“ által megerősített közleményekkel ellenkezőleg (lásd föllebb) a „Köln. Zig“ levelezőjét arról biztosítják, hogy a pápai kormány Sartiges köz­leményét a meglepetés világos jeleivel fogadá. Azt is mondják, hogy a pápa Bonnechose bíbor­­nok előtt bizalmas modorban igen erélyes kife­­jzésekkel kelt ki az egyezmény ellen, s „a pá­pai kormány ellen elkövetett hűtlenségnek“ bé­lyegző azt. Minélfogva szükségesnek találták itt, papi és világi diplomatákat küldeni ö szent­ségéhez, hogy kedvező színben állítsák elé­je. Némelyek msgr. de la Vigiero-t, mások meg msgr Derboyt emlegetik olyan küldöttkép, aki a pápához bizalmas felvilágosításokkal fogna elküldetni. Azt is beszélik, hogy a császár egy levélben tudatja Montebello titkkal azon indo­kokat, melyek az egyezmény elfogadására in­dították, és hogy ezen levél napiparancsban kö­­zöltetni fogna a franczia foglaló hadsereggel. A közvélemény napról napra inkább Olaszor­szág javára magyarázza az egyezmény létre­jöttét. A „Constit.“ és még más egy két kor­mánylap egészen elszigetelve állnak vélemé­nyükkel Francziaországban. Párisban nagyon jó néven vették, hogy az angol sajtó kedvező­leg nyilatkozott az egyezményről, ellenben sér­tőnek találtatott azon állítás, hogy Francziaor­szág újabb terület átengedést kíván Olaszor­szágtól, s a „Patrie“ megbizatott ezen ráfogást erélyesen visszautasítani, ami jóformán fölösle­ges fáradság volt; mert, ha Francziaország újabb területi terjeszkedést tűzött volna ki az olasz-franczia egyezmény feltételekép, akkor, annak pontjai kedvezőbben ütöttek volna ki, s nem lettek volna úgy tartva, hogy Viktor Emmanuelt saját székvárosában lázadás fenye­geti azok miatt. A pápai nuncius tegnap kihall­gatáson volt a császárnál, s nem nagy elragad­tatással tért onnan haza. A császár tegnap bú­csú­látogatást tett Mária Krisztina spanyol ki­rálynőnél, ki ma távozott innen Oviedoba me­nendő. Hallomás szerint arról biztosíta Narva­ez Izabella királynő anyját, hogy jobban fog az országgal boldogulni, mint elődei, mert re­méli, hogy meg fogja lepni politikájával. Még mostanig oly szerencsés a miniszterelnök,hogy a szabadelvű sajtó dicséri őt némely igazán di­cséretes intézkedései miatt. (Clericalis lapok nyilatkozatai a sept. 15-ki egyezményről; össze­­szólalkozás a porosz és orosz kö­vetségekkel.) A „Correspondent“ mely az orleanista-szabadelvű katholikus párt, és kivá­­lólag Montalambert közlönye, a sept. 15-diki egyezményre egyebek közt a következő meg­jegyzéseket teszi : Legelőbb álmélkodást ér­zünk magunkban, azt látva, hogy Francziaor­szág kitűzi Róma megszabásának határnapját olyan egyezményben, melyet a tnrini kabinettel kötött. Nekünk úgy látszik, hogy ezen ügy kizárólag csupán a pápai kormányt és a Tuille­­riák kabinetjét illet, s nem is hittük volna soha, hogy katonáink visszahivatása egy har­madikkal való egyezkedés tárgya lehessen. Ily eljárással el van egy harmadiknak a joga is­merve az örök városhoz, s az ebből kivonható következtetés : a pápa detronisáltatásának ki­kiáltása. A­mi az állítólagos kezességeket illeti, melyeket az egyezmény a pápa részére ki­köt , ezekre nézve attól tartunk, hogy nem fogják azok kielégíteni valamennyi katoli­kusnak lelkiismeretét, s csak káprázatoknak fognak általuk találtatni. Hadseregről beszél­nek ! Hát nem volt a pápának hadserege Castelfidardónál! s a­mi több, akkor még kincs­tára is volt, melyből képes volt katonáit fizetni. — És ki semmisítette meg ezen kis hadsereget s ki ragadta el az adókat is a tarto­mányokkal? Annyira fris történet még ez, hogy a pápa keserű gúnynak veheti, ha felteszik róla, hogy újra ilyesmibe fogjon. De hát ott van­nak Piemont ígéretei. Ámde azok után, amiket a világ látott, bizonyos bátorkodás kell ahoz, hogy valaki újra ajánljon efféle jegyeket, s nem csekély bárgyúság kivántatnék azok elfogadá­sához. Nagyon is világos az, miszerint Piemont, midőn Florenczet választja székvárossá,még ezzel le nem mond Róma birtokára való számításáról s a sept. 15-iki egyezmény, mely arra kötelezi, hogy a pápai területnek külföld­ megtámadását ne engedje, hihetőleg nem tiltja el egyszersmind attól is, hogy a benn keletkezhető mozgalmakat saját hasznára ne fordítsa. Nagyon ismeretes az efféle belmozgalmaknak a módja, eléggé kimu­tatták annak könnyű és biztos gépezetét a tar­tományok bekeblezései.­­ Az „Union“ azon ré­szében, a­hol rendesen csak biztos forrásból me­rített adatokat szokott közölni, igen világosan festi a helyzetet ; azt mondja ugyanis , hogy a schwalbachi találkozások óta Francziaország törekvése az északi hatalmak szövetségének szétszakítására van irányozva, s Ausztriának el­szigetelésére azon esetre, ha a sept. 15 -i egyez­ményből háború fejlődnék ki. Ugyanaz „Union“ írja, hogy a napokban Drouin de Lhuys s a porosz és az orosz követek közt oly heves összeszólalkozás fordult elő, melynek következtében hihetőleg változás fog történni a nevezett két követségnél. Páris, sept. 25. (Francziaország vi­szonya Porosz- és Oroszországgal) naponkint barátságosabbá fejlődik, s átalános figyelem tárgya. Átalánosan megállapított erős hit az itt, hogy Ausztria annyival inkább kény­telen lesz egyelőre hajlandónak mutatni magát a kiegyezkedésre Olaszországgal, mivel a két északi hatalomra teljességgel nem támaszkod­­hatik.­­ A pápa legutóbbi körlevele a len­gyel püspökökhöz nem valami élénk részvéttel tölthető el Oroszországot a pápaság s Ausztria érdekei iránt; Poroszország pedig elég értelme­sen kimutatta a kereskedelmi alkudozások al­kalmával, hogy a közte és Ausztria közt léte­zett hézag még teljességgel nem enyészett el. A szárnyaló hír azt rebesgeti, hogy a napokban valami jelentékeny lépés történt volna Fran­czia- és Orosz s Poroszországok közötti köl­csönös közeledés tekintetében, s hogy a jó egyetértés még inkább növekedni fog, ha Sán­dor czár átalános kegyelmet hirdetene Len­gyelországban , s szabadelvű intézményeket adand a lengyeleknek, Poroszország pedig szi­lárdan megmarad kereskedelmi politikája mel­lett. Az „Independance belge“-nek azt írják Párisból, hogy a Tuilleriák kabinetjétől Tal­leyrand követhez sürgöny küldetett Berlin­be azon meghagyással , miszerint tudassa Bismarck gróffal a franczia kormány nagyra­becsülését a kereskedelmi politikában tanúsí­tott szilárd és loyális eljárásáért. Ugyané lap­nak írják, hogy a császár maga is hasonló ér­zelmeket jelentett ki azon levelében, melyben Vilmos királynak megköszöni a neje iránt tanú­sított udvarias előzékenységét. Az sem kerül­te ki a figyelmét, miszerint a „Moniteur“ a porosz királynak Schwalbachban tett látogatá­sáról szóló jelentése után közvetlen közli egy osztrák lap elmélkedéseit a felett: milyen fon­tos következményei lehetnek annak, ha Fran­czia­ és Oroszország jó egyetértésbe lépnek — mind a két országra nézve. An­golország, London, sept. 26. (A d­á­n békealkudozások) halasztása elleni pa­naszokra felel a „Morn­ Post“ a német lapok­nak. Tagadhatlan— úgymond — hogy a dán kormánynak érdekében állt, miszerint, az időt ne vesztegesse. Föltehetjük, hogy a dánok szí­vesen befejeznék az alkudozást, mely, ha nem megalázó, minden esetre kellemetlen rájuk néz­ve. De ámbár legyőzve, annyira nem hajoltak meg, hogy a békét minden áron elfogadják. Érezniök kelle, hogy vereségök és megrabolta­­tásuk daczára oly jogokat védenek, melyeket Európa elismert s hogy nemzeti becsületük sér­tetlen maradt és mocsoktalan. Van helyzet, melyben a kétségbeesett harcz is ajánlatos, kö­nyörtelenül sarokba szorítva, a vitéz nemzet ha­lálig harczol s világos, hogy a német hatalmak a dánokat erre szorították. A két baj között meglehet az értekezések halogatását válasz­totta. Némileg méltányos föltételekben azonnal megegyezett volna a dán kormány, de miután többet kívántak, mint mennyit adnia hatalma és eszközei megengedtek, a halogatás maradt egyedüli ösvénye. A czikk vége az angol-orosz egyezmény hírét említi, mely a személyunió visszaállítását tűzte volna ki czélul. A „Post“ szerint ezen egyezményre nincs kilátás. Esti posta, Bécs,sept. 29.(Grammont hg. l­átoga­­tása a kü­lügyministernél; Ausztria magatartása az olasz- franczia egyezmény irányában.) Az „Öster. Ztg.“ Írja : Grammont hg. ma látogatá meg Rechberg grófot az olasz franczia conventio hírének meg­érkezése óta. A teljes szertartásos látogatás­ból következtetni lehet, hogy azon okmányt közlötte a külügyminiszerrel. Gyanítjuk, hogy a conventiót más irat is kiséri, mely azt bőveb­ben felvilágosítja. Mindamellett Rechberg gróf nem fog sietni a válaszszaka megvárja az érte­sítéseket a párisi követségtől. Történhetik, hogy a conventio oly módon van szerkesztve,hogy arra nem lesz szükség Ausztria részéről valamely nyilatkozatot tenni, s az egészet tudomásul véve, a jelen figyelő helyzet fönmarad. Ha az egyez­mény Ausztria hatalmi állásával nem ellenkezik, a kormány mindent kerülni fog, a­mi viszályt idézhetne elő. Ellenkező esetben, minden elle­­neztetni fog, a­mi Ausztria jogait mint európai és n­é­m­e­t állam közelebbről érinthetné. (Egy távirati tudósítás szerint a conventio még nem közöltetett az ausztriai kormán­nyal.) Turin, sept. 22. (Ricasoli; nápolyi gyülésezések; a német clericalis lapok az egyezményről.) Ricasoli ma Turinba érkezett; Nigra is itt van még. — Ná­polyban legközelebb az egységi párt minden tö­redékéből álló gyűlés lesz, melyben Olaszor­szágnak Rómához és Velenczéhez való igényére vonatkozó határozatok lesznek hozandók s a kormánynak kijelentendik, hogy az ideigl. fővá­ros választására semmi helyi érdek nem le­het irányadó. — A gyűlés szervezését több senator és parlamenti követ vette kezébe. — A német clericalis lapok is több előnyt látnak Olasz- és Francziaországra, mint a pápára néz­ve, a római egyezményben. A pápa világi feje­delemsége — írja a „K. Bt.“ — emberi számí­tás szerint bizonyos időre el van veszve eddigi alakjában ; eziránt hasztalan minden csaló­dás. Napóleon valósítandja programmját. Az újabb eszmék minden rugóját maga köré gyűj­tötte ismét s nem látunk emberi hatalmat, mely elég erős lenne gátolni e törekvést. A pápa meg­szűnik majd világi fejedelem lenni, mert Napo­leon program­ja meghagyja ugyan fejedelmi méltóságát, nem teszi alattvalóvá, de kivetkőz­teti minden világi kormányhatalomból. — Na­poleon Nagy Károly helyére akar lépni és a pápa és egyház védura lenni. Már az 1862. máj. 20-ai levél azt kívánja, hogy az olasz kor­mány Francziaországgal szemben kö­telezze magát az egyházi állam s a megállapí­tott határvonal elismerésére. Már itt nyíltan igényelte Francziaország a szerződésben tény­leg kifejezett véduraságot. A franczia-olasz egyezmény, mint látszik, a pápa tudta és aka­rata nélkül történt. Napóleon tehát birtoká­ba veszi a védnökséget, nem a pápa ruház­za rá. Ez a franczia seregek elvonulása után nem bír többé eszközzel, hogy a franczia Pro­gramm valósulását az egyházi állam beligazga­­tását illetőleg gátolja. Napoleon azt mondja: „A pápa kormányhatalmát alattvalóinak önkényt el kell ismerniök,é s Napoleon bizonyosan e szavai szerint fog cselekedni. Nem gátol­ja a rómaiakat azon föltételek meghatáro­zásában , melyek alatt a pápát világi fe­­jedelmekül elismerik; legfölebb saját nézete szerint fogja szabályozni a mozgalmat, melynek czélja lesz a papok eltávolítása a világi kor­mányzatból s az állam állásának lényeges át­alakítása, helyhatósági önállóság al­apján.Ha a pápa saját hadseregével ezt erőszakosan gátolni törekednék, a győzelem teljes lehetlensége miatt még jobban függene Napóleontól vagy válságot idézne elő. Turin, sept. 27. (A m­i­n­i­s­z­t­e­r­i­u­m) még nincs véglegesen megalkotva, s folynak az alku­dozások több politikai nevezetességgel a kabinet­be belépés iránt. Ricasoli sokáig értekezett La marmorával, de még sem végeztek. A tarto­mány­okból jó hírek érkeznek a népnek az egyez­ményre vonatkozó hangulatáról. Páris, sept. 26. (Uralkodók találko­zása Nizzában; laplefoglalás.) A „France“ azon hírét, hogy az orosz császárné Nizzában tartózkodása uralkodók látogatásaira fog alkalmat nyújtani, amelyeket Eugenia csá­szárné Schwalbachban fogadott el, úgy magya­rázzák, hogy Napoleon és Sándor császár ott fognak találkozni. S ebben semmi meglepő nincs, mert mindenki tudja, hogy mind a két udvar nagyon rajta van azon barátságos vi­szony visszaállításán, melyben a lengyel há­ború előtt voltak. Miután Sándor czár megláto­gatta Eugenia császárnét, nagyon természetes, hogy Napóleon meg az orosz czárnénak adja vissza a látogatást. Azonban elgondolva, milyen viszonyba lépett közelebb az orosz császári család a dán királyi családdal, lehetetlen nem óhajtani a dán kérdés minél előbbi tisztába ho­zatalát. A bizalmas viszonyt Francziaország és Oroszország közt soha se nézték jó szem­mel Németországban. — A franczia lapok folyvást emlegetik a franczia beavatkozást a békealkudozásokba, — s a „Patrie“ mai számában is azt mondja, hogy a schleswigi ügyek megítélésére s elintézésére nem illetékes biró a német szövetség. — Turinból azt írják, hogy a parliament hozzájáruland a sept. 12-ki egyezményhez. A frankfurti „Europe“ ma elko­­boztatott, mivel arról beszél, hogy Ausztria til­takozni fog az egyezmény ellen. Annyi áll, hogy amit osztrák tiltakozásról beszélnek, az még mind elhamarkodott hir. London, sept. 27. (Az olasz-franczia egyezmény feletti nézetek;Claren­­don 1. utj­a.) A „Botseb.“ Írja: Az olasz-fran­czia egyezmény feletti ítéletek itt is kétfelé ágaznak, s érdekes, hogy épen tory körökben éreznek háborúvihart, míg Palmerston párthívei megnyugtatónak találják s azt állítják, hogy az egyezmény következményei Angolországnak nem szolgáltathatnak okot visszatartózkodó állá­sának odahagyására, — föltéve hogy az egyez­mény igazi jelentését mindenütt helyesen felis­merik. Hogy a conventio összefüggésben volna a scandinav tervekkel, azt kereken tagadják. Clarendon 1. utjának — úgy látszik — túlsá­gos fontosság tulajdonitatott. Sőt találkoznak, kik a lord hivatalos küldetését tagadják s azt állítják, hogy a magas állású államférfiu kör útja, mely nemcsak Ausztriára, hanem Német-, Olasz- és Francziaországra is kiterjed, csupán magán — hanem mindamellett mégis politikai jellemmel bír, mivel a nemes lord jól tudja, hogy nem messze van már az az idő, midőn az angol kabinet elnökségére fel fog hivatni, s a közbeeső időt a különféle államok politikai hul­­lámzatának figyelésére használja. $

Next