A Hon, 1864. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-01 / 224. szám
Erdélyi országgyűlés. Erdélyi bizottmányi jelentés a legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről szóló törvényczikkről Ö cs. és Apostoli kir. Felsége a folyó évi Szent Ivánkó 23 dikáról kelt legalázatosabb felirat mellett az országgyülési teljhatalom királyi biztos ar ő nagyméltósága utján legkegyelmesebb megerősítés alá felterjesztett törvényczikket egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról és annak tervezéséről (1. from. könyv 97. számát) Schönbrunban 1864-ik kisasszonyhó 1-ről 3621. sz. alatt kelt kegyelmes királyi leiratával. 1. az 1-ső §-ban az ezen törvényszék székhelyére vonatkozó oly módosítással, hogy az országgyűlési szerkezet: „hol az erdélyi királyi kormányszék székhelye leendő helyett: „a császári udvari lakhelyen Bécsben mondassák, és 2. a 6-ik § ban eszközlött és annak lényege nem érintő irályi jobbítással, miszerint az 1-söt pontból az önként értendő határozat „végső biróságilag“ kihagyatott és a d) pontban foglalt határozvány: „a fenáll törvényhatósági szabályok szerint“ az első pontban felvétetett, — megerősíteni és az országgyűléshez oly felszólítással leküldeni kegyeskedett , hogy az ideiglenes alapszabályok 23-ikának figyelemben tartása mellett a legkegyelmesebb szentesítés alá minél hamarább a szokásos módon fölterjesztessék. Az ezen törvényczikk előleges megvitatására kiküldött bizottság tüzetes vizsgálás és megfontolás után abban állapodott meg, hogy a magas országgyűlésnek az Ő császári és Apostoli királyi Felsége által a fenérintett két §§-on tett változtatások elfogadását ajánlja, még pedig ad 1. tekintettel az ő császári és Apostoli királyi Felsége által 1864. kisasszonyhó 1-ről 5621. sz. a. kelt fentisztelt kegyelmes kir. leiratában kiemelt azon érvre, „hogy nem csak a koronának, hanem Erdély nagyfejedelemségbeli alattvalóinak is ősrégi s államjogilag is elismert joga volt és van, a törvényesen meghatározott esetekben jogügyleteiket, legyenek azok polgári vagy bűnügyi természetűek, a legmagasabb trón elébe terjeszteni és a császári lakhelyről a Császár és király nevében nyerni végítéletet.“ — Az mindazonáltal, hogy az 1861-ik böjtmáshó 31-ről kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva a legfelsőbb törvényszék tisztje ideiglenesen az erdélyi kir. főkormányszék törvénykezési osztályára ruháztatott, ezen jogot annál kevésbbé ingathatja meg és helyezheti kétség alá, mivel egyrészről Erdély korábbi alkotmányának feltételes visszaállítása alkalmával egyelőre érvényben tartott polgári és büntetőügyi határozatok és mindennemű intézmények, melyek csak három folyamodási fokozatot állapítanak meg, másfelől pedig az erdélyi királyi főkormányszéket korábbi törvények szerint a bíráskodási szakban illető hatáskör ezen ideiglenes rendelkezést, hacsak vagy a kir.kormányszéktől minden bíráskodási hatáskör el nem vonatik, vagy általa egy negyedik bírósági fokozat létre nem hozatik, múlhatlanul szükségessé tették ; tekintettel továbbá a legkegyelmesebben megerősitett 3 dik §. határozatára , miszerint „minden hivatali állomásokra csak erdélyiek — tekintettel az államjogilag elismert négy országos nemzetre és a hasonlóképen államjogilag bevett hat vallásra — fognak kineveztetni,“ — tekintettel az ezen határozatba lefektetett kéty végtelen biztosítékra, hogy ezen törvényszék még akkor is kiválóan erdélyi színezetű lesz, habár székhelye az országon kvül lesz is ; ad 2. tekintve elvégre egyfelől, hogy a 6-dik §. határozata, miszerint „a legfőbb törvényszék végső biróságilag határoz,“ nyilván szófölösleget tartalmaz, mely a „végső biróságilag“ szók kihagyásával elkerültetik, másfelől pedig ezen törvényszék az a) — d) pontokban elősorolt minden esetben „a fennálló törvényhatósági szabályok szerint“ határozand, — ezen határozvány tehát természetesen az említett § 1-ső, nem pedig d) pontjába tartozik. Alulírt bizottság bátorkodik ennélfogva a legkegyelmesebben megerősített szerkezet szerint, a szokott módon a szentesítés végett elkészített törvényczikkel egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről ide mellékelve ’. további határozathozás végett a magas országgyűlés elébe terjeszteni, N.-Szeben, 1864. sept. 5 én. Trausch József s. k. bizottsági elnök. Pr. Trauschenfels Jenő s. k. előadó. Törvényczikk egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről. Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből austriai császár stb. stb. ezennel tudtul adjuk mindenkinek. Kedvelt Erdély nagyfejedelemségünknek 1863- dik évi Szent-György haval-kén kelt királyi leiratunkkal ugyanezen év Szent-Jakab hó 1-jére Nagy-Szeben szabad királyi városunkba egybehívott és ott országgyülésileg egybegyült képviselői alkotmányos utón egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállítását és annak szervezését illető törvényezikket 1864 .................kelt felterjesztésükbe letett azon legalázatosabb kéréssel terjesztették föl hozzánk, hogy mi ezen törvényezikket legkegyelmesebben helybenhagyjuk, megerősítsük és szentesítsük. Ezen törvényczikk tartalma a következő: Törvényczikk egy legfőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról s annak szervezéséről. 1. §. Erdély nagyfejedelemség területe számára „Erdélyi királyi legfőbb törvényszékeimmel egy legfőbb törvényszék állittatik föl, amelynek székhelye a császári udvari lakhelyen Bécsben van. 2. §. Ezen legfőbb törvényszék egy elnökből, a szükséges számú tanácsosokból, segéd- és keüzelési személyekből álland. Az elnök és tanácsosok kinevezése Ő Felségének tartatik fenn. 3. §. Minden hivatali állomásokra csak erdélyiek — tekintettel az államjogilag elismert négy országos nemzetre és a hasonlóképen államjogilag bevett hat vallásra — fognak kineveztetni. 4. §. A legfőbb törvényszék harmad és végső biróságilag határoz minden polgári és a törvénykezési eljárásra utalt minden úrbéri ügyben, ha a másodbíróságilag hozott határozatok ellen a fennálló szabályok értelmében további jogi menedéknek helye van. 5. §. Büntető ügyekben a legfőbb törvényszék, a fennálló perrendtartási szabályokhoz képest hozzáérkezett és a törvénykezési eljárásra utalt bűnvádi esetek felett harmadbíróságilag határoz. 6. §. A legfőbb törvényszék azonkívül a fennálló törvényhatósági szabályok szerint határoz: a) bírósági kiküldetési ajánlatok, kérések és sérelmek fölött; b) a törvényszékek vagy ezek elnökei ellen intézett kifogások fölött; c) az alárendelt törvényszékek minden illetőségi kérdése fölött; és d) tiszti panaszok fölött; 7. §. Valamely erdélyi törvényszék helyébe egy más törvényszéknek, — vagy viszont — leendő kiküldetése, — továbbá az erdélyi és más országbeli bíróságok közti illetőségi kérdések fölött, ha az illető főtörvényszékek megegyezni nem tudnak, az eldöntés az erdélyi legfőbb törvényszéket, az illető másik törvényszék legfőbb bíróságával egyetértőleg illeti. Ha a két legfőbb törvényszék közt egyetértés nem létesül, akkor az illető igazságügyi udvari hatóságok indítványai folytán Ő Felsége határoz. 8. §. A bírói és közigazgatási hatóságok közt támadt illetőségi viták fölött a legfőbb törvényszék — az erdélyi királyi udvari korlátnoksággal egyetértőleg határoz. 9. §. A legfőbb törvényszék vezetése az elnököt és távolléte vagy akadályoztatása esetében az erre hivatott helyettest illeti. 10. §. A legfőbb törvényszék saját hatásköréhez tartozó minden ügy fölött hat bíróból és egy elnökből álló tanácsülésekben folytatja tárgyalásait és hozza határozatait. 11. §. A legfőbb törvényszék ügykezelési nyelve, a három országos nyelvnek a hivatalos közlekedésben használatát illető külön törvény által megállapítandó átalános határozványokhoz lesz alkalmazandó. 12. §. A legfőbb törvényszék minden kiadványai „az erdélyi kir. legfőbb törvényszék“ czimü felülírással ellátandók, s az elnök vagy helyettese által aláirandók. Az ítéletek ezen felülírással láttatnak el: „Ő császári és Apostoli királyi Felsége, Erdély Nagyfejedelme és Székelyek Grófja nevében;“ s a fennjelölt aláiráson kívül még egy szavazó által is aláirandók. 13. §. A legfőbb törvényszék pecsétje a cs. k. sassal együtt az erdélyi czimert tüntetendő elő és következő körirattal leend ellátva : „Sigillum regii supremi Tribunalis Magni Principatus Transylvaniae.“ 14. §. A legfőbb törvényszéknek személyi és fegyelmi ügyekbeni hatásköre, belszerkezete és ügyrendtartása rendelvényi uton fog szabályoztatok Midőn kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyülésileg egybegyült képviselői ezen legalázatosabb kérését tetszéssel fogadnók, a fentebbi törvényezikket egész kiterjedésében császári, királyi és nagyfejedelmi helybenhagyásunkkal megerősítjük és szentesítjük, és az ország említett hiv. képviselőit biztosítjuk, hogy Erdély nagyfejedelemség törvénykönyvébe iktatott ezen törvényezikkel mind magunk megtartandjuk, mind minden híveink által megtartatandjuk,valamint azt jelen oklevelünk erejénél fogva elfogadjuk, jóváhagyjuk, helyeseljük és megerősítjük. Kell. . . Ilyest az elbocsátási határidő után bemutatott katonák azonban ezen új beállás által azon kötelezettséget vállalják magukra, hogy további egy évre, azaz: a legközelebbi elbocsátási határidőig, tényleg tovább szolgálnak, mely esetben ők, az általános illetéki szabályelvek szerint a közilleték élvezetébe is lépnek. Három hónap lefolyta után, mely idő alatt minden kiszolgált katonának végelbocsátási levelének megszerzésére módja volt, ha ezen okmány idejekorán nem kézbesíttetett, ily egyéneket szolgálatban felvétel végett bemutatni nem szabad, és ők, még azon esetben is, ha szabadságlevelük kezeikben volna is, a katonai kötelékből végleg elbocsátottaknak tekintendők. Hivatalos külemények: Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi aug. 10 én kelt legfelsőbb határozatával, Kirchner József kormánytanácsost s nagyszebeni rendőrigazgatót, sokévi hüs hasznos szolgálatainak elismeréséül, a harmad-osztályú vaskorona-renddel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A császári kir. Apostoli Felsége folyó évi augustus hó 27-én 15067 szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel Szagmeiszter Lajos pápai lakos nevének „Regényi“ re ksrt átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi augustus hó 27-én 15256. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel Micheller József magyaróvári gazdász nevének „Mihály“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Kapusta Samu pozsonyi cs. kir. orsz. fiók-pénztári járulnokot, továbbá Halczl Alfréd és Schorcz János pesti, s illetőleg pécsi cs. kir. hivatali segédeket, a budai cs. kir. orsz. főpénztárnál III. osztályú ideiglenes segédekké nevezte ki. A legmagasb császári udvarnál újon kinevezett orosz császári rendkívüli követ s meghatalmazott miniszter, gróf Stackelbergnek szerencséje volt, sept. 23-kán saját meghitelező iratát a cs. k. Apostoli Felségének átnyújthatni. Ungmegye főispáni helytartója Bistey István megye kormányzói titkárt, megyei rendszerinti esküdté nevezte ki. A cs. kir. hadügyminisztériumnak 1864. évi augustus 1 töl 5555. 2. oszt. sz. alatt az országos hadfőparancsnoksághoz intézett rendelete. Tett kérdés folytán, a cs. kir. hadügyminisztérium az illeték-szabály 2-ik kiadása 120-dik §-nak kiegészítéséül közhírré teendőnek találja, miszerint az 1857-ik év május 22-ről 1819. 2. oszt. és 186 d-ik év jul. 21-ről 4979. 2. osz. sz. a. kelt rendeletek, melek szerint élelemhiány miatt magukat felvétel végett jelentő szabadságos és tartalékseregbeli legények felvételrei kijelölése keresetképtelenségükről szóló hivatalos bizonyítvány bemutatásától feltételeztetik, — továbbra is hatályban maradnak. Megengedtetik továbbá, hogy végelbocsátási okmányuk kiadásáig szabadságolt katonák, hadszolgálatrai alkalmas voltuk esetében, az említett szolgálatai felvétel végett még akkor is bemutattathatnak, illetőleg kijelöltethetnek, ha az álalános elbocsátási határidő, amidőn ezek a katonai kötelékből kikeletkeztetnek, a három hónapon túl még le nem járt, a szabadsági okmány még kezeikben van, s ez okból feltételeztethetik, hogy végelbocsátási levelük nekik még ki nem szolgáltatott. Külföld, Németország, Berlin, sept. 27. (A király összejövetele a franczia és az orosz császárral.) A „Bresl. Z.“ Írja: A király őrsége holnap este 774 órakor indul Badenbe s Bismarck, kit ma vártak haza, s holnapig kétségkívül meg fog érkezni vagy vele, vagy nyomban utána fog utazni. A dolgok most úgy állnak, hogy a királynak a két császárral találkozását kicsinált dolognak lehet tekinteni. Az itteni czéhbeli és ezéken kívüli politikusok azon netaláni összebeszélésekben, melyek szőnyegre kerülhetnének, a belvillongások megszüntetésére számított kelepczét látnak; az osztrák diplomatiai táborból még sokkal komolyabb szemmel nézik az uralkodók ezen találkozását. Diplomatiai körökben most meglehetős leplezetlenül beszélik, hogy Bécsben Bismarcknak a hűségekre vonatkozó minden kívánságára Velencze biztosításának követelésével feleltek, s hogy a porosz miniszterelnök csak a dekconservativ érdekekre vonatkozó solidaritásra nyilatkozott késznek Poroszország részéről , amit kikerülő válasznak vettek , s emiatt nem is köttetett egyezség, hanem csak esetről esetre katonai összebeszélés. Poroszország mostani viszonylatai Franczia- és Oroszországgal Ausztria ellenében tett sakkhúzásnak tekintetik s bizonyosnak mondják, hogy az Angolországgal megindított osztrák alkudozások ezen felfogásból indulnak ki. Sokan kiváncsiak rá, hogy meddig fogják bizonyos oldalról állítani az Ausztria és Poroszország közti háborítatlan szives összetartás fönállását. (Kilátásban levő fejedelmi találkozások.) Az „A. A. Zig“-nak írják, hogy az orosz császár a franczia császárnéval, midőn az utóbbik Baden Badenbe utazik, Damstadtban fog találkozni. Nagyon valószínű, hogy Napoleon császár is elmegy Badenbe s onnan rövid kirándulást teend nejével Arenenbergbe; az pedig bizonyos, hogy az alatt, mig Eugenia császárné Badenben mulat, több uralkodó teend ott látogatást, — köztük a porosz király is, kinek még ott van a neje, s hogy az orosz császárné a genfi tóhoz és Nizzába utaztakor fogja visszaadni a látogatást vagy Baden Badenben, vagy Arenenbergben. Olaszország, Róma. (A sept. 15-i egyezmény) közöltetéséről, mely már táviratilag érintve volt, — a „Patrie“ a következő terjedelmesebb tudósítást vette Rómából : „Miután a franczia követ közölte az egyezményt, közléséhez még hozzá csatolá annak kijelentését, hogy a császár kormánya ismételve felajánlja ö szentségének tanácsát és alázatos támogatását azon intézkedések elfogadására nézve, melyeknek elfogadását a szent atya szükségesnek találná a helyzetre való tekintetből, mely a pápai kormány jövőjét rövid idő múlva meghozandja. IX. Piusz az értekezésnél jelen volt Antonelli bibornok csaknem egyszerre oda nyilatkozának, hogy ezen közlemény által teljességgel nincsenek meglepetve; tudják, hogy a status quot nem lehet a franczia katonák jelenléte által örökre föntartani, és hogy a császár mindenkor becsületesen előre láttató vele a lényegében ideiglenes beavatkozás végének közeledését. A szent atya még hozzátette, hogy neki, kiváltképen a jelen pillanatban, semmi észrevétele nincs azon kötelezettségekre nézve, melyeket Francziaországgal szemben Olaszország magára vállalt, s hogy kérni fogja Istent, segítse őt a dolgok érett megfontolásában, mielőtt kijelentené azon benyomást, melyet a pápaság számára készített helyzet reá gyakorol. A társalgás Sartiges részéről újabb hódolati biztosításokkal végződött Francziaország és kormánya nevében. Rómában azt tartják, hogy a Vatican egy ideig nem hagy fel hallgatag visszatartózkodásával, s hogy Antonelli bevárja az olasz parlamenti viták végét és csak azután forduland a katholikus hatalmakhoz.“— (A „Patrie“ tudósításával ellenkezik a „Köln Zig“ párisi tudósítása. A legújabb távirati jelentések szerint sincs a pápai kormány kedvezőleg hangolva a sept. 15-ki szerződés iránt. Lásd : Páris, sept. 26. Szerk. Francziaország. Páris, sept. 26. (Az eddigiekkel ellenkező tudósítás a pápa és kormánya hangulatáról, mellyel az egyezményt fogadták, vegyes.) A „Patrie“ által közölt s a „France“ által megerősített közleményekkel ellenkezőleg (lásd föllebb) a „Köln. Zig“ levelezőjét arról biztosítják, hogy a pápai kormány Sartiges közleményét a meglepetés világos jeleivel fogadá. Azt is mondják, hogy a pápa Bonnechose bíbornok előtt bizalmas modorban igen erélyes kifejzésekkel kelt ki az egyezmény ellen, s „a pápai kormány ellen elkövetett hűtlenségnek“ bélyegző azt. Minélfogva szükségesnek találták itt, papi és világi diplomatákat küldeni ö szentségéhez, hogy kedvező színben állítsák eléje. Némelyek msgr. de la Vigiero-t, mások meg msgr Derboyt emlegetik olyan küldöttkép, aki a pápához bizalmas felvilágosításokkal fogna elküldetni. Azt is beszélik, hogy a császár egy levélben tudatja Montebello titkkal azon indokokat, melyek az egyezmény elfogadására indították, és hogy ezen levél napiparancsban közöltetni fogna a franczia foglaló hadsereggel. A közvélemény napról napra inkább Olaszország javára magyarázza az egyezmény létrejöttét. A „Constit.“ és még más egy két kormánylap egészen elszigetelve állnak véleményükkel Francziaországban. Párisban nagyon jó néven vették, hogy az angol sajtó kedvezőleg nyilatkozott az egyezményről, ellenben sértőnek találtatott azon állítás, hogy Francziaország újabb terület átengedést kíván Olaszországtól, s a „Patrie“ megbizatott ezen ráfogást erélyesen visszautasítani, ami jóformán fölösleges fáradság volt; mert, ha Francziaország újabb területi terjeszkedést tűzött volna ki az olasz-franczia egyezmény feltételekép, akkor, annak pontjai kedvezőbben ütöttek volna ki, s nem lettek volna úgy tartva, hogy Viktor Emmanuelt saját székvárosában lázadás fenyegeti azok miatt. A pápai nuncius tegnap kihallgatáson volt a császárnál, s nem nagy elragadtatással tért onnan haza. A császár tegnap búcsúlátogatást tett Mária Krisztina spanyol királynőnél, ki ma távozott innen Oviedoba menendő. Hallomás szerint arról biztosíta Narvaez Izabella királynő anyját, hogy jobban fog az országgal boldogulni, mint elődei, mert reméli, hogy meg fogja lepni politikájával. Még mostanig oly szerencsés a miniszterelnök,hogy a szabadelvű sajtó dicséri őt némely igazán dicséretes intézkedései miatt. (Clericalis lapok nyilatkozatai a sept. 15-ki egyezményről; összeszólalkozás a porosz és orosz követségekkel.) A „Correspondent“ mely az orleanista-szabadelvű katholikus párt, és kiválólag Montalambert közlönye, a sept. 15-diki egyezményre egyebek közt a következő megjegyzéseket teszi : Legelőbb álmélkodást érzünk magunkban, azt látva, hogy Francziaország kitűzi Róma megszabásának határnapját olyan egyezményben, melyet a tnrini kabinettel kötött. Nekünk úgy látszik, hogy ezen ügy kizárólag csupán a pápai kormányt és a Tuilleriák kabinetjét illet, s nem is hittük volna soha, hogy katonáink visszahivatása egy harmadikkal való egyezkedés tárgya lehessen. Ily eljárással el van egy harmadiknak a joga ismerve az örök városhoz, s az ebből kivonható következtetés : a pápa detronisáltatásának kikiáltása. Ami az állítólagos kezességeket illeti, melyeket az egyezmény a pápa részére kiköt , ezekre nézve attól tartunk, hogy nem fogják azok kielégíteni valamennyi katolikusnak lelkiismeretét, s csak káprázatoknak fognak általuk találtatni. Hadseregről beszélnek ! Hát nem volt a pápának hadserege Castelfidardónál! s ami több, akkor még kincstára is volt, melyből képes volt katonáit fizetni. — És ki semmisítette meg ezen kis hadsereget s ki ragadta el az adókat is a tartományokkal? Annyira fris történet még ez, hogy a pápa keserű gúnynak veheti, ha felteszik róla, hogy újra ilyesmibe fogjon. De hát ott vannak Piemont ígéretei. Ámde azok után, amiket a világ látott, bizonyos bátorkodás kell ahoz, hogy valaki újra ajánljon efféle jegyeket, s nem csekély bárgyúság kivántatnék azok elfogadásához. Nagyon is világos az, miszerint Piemont, midőn Florenczet választja székvárossá,még ezzel le nem mond Róma birtokára való számításáról s a sept. 15-iki egyezmény, mely arra kötelezi, hogy a pápai területnek külföld megtámadását ne engedje, hihetőleg nem tiltja el egyszersmind attól is, hogy a benn keletkezhető mozgalmakat saját hasznára ne fordítsa. Nagyon ismeretes az efféle belmozgalmaknak a módja, eléggé kimutatták annak könnyű és biztos gépezetét a tartományok bekeblezései. Az „Union“ azon részében, ahol rendesen csak biztos forrásból merített adatokat szokott közölni, igen világosan festi a helyzetet ; azt mondja ugyanis , hogy a schwalbachi találkozások óta Francziaország törekvése az északi hatalmak szövetségének szétszakítására van irányozva, s Ausztriának elszigetelésére azon esetre, ha a sept. 15 -i egyezményből háború fejlődnék ki. Ugyanaz „Union“ írja, hogy a napokban Drouin de Lhuys s a porosz és az orosz követek közt oly heves összeszólalkozás fordult elő, melynek következtében hihetőleg változás fog történni a nevezett két követségnél. Páris, sept. 25. (Francziaország viszonya Porosz- és Oroszországgal) naponkint barátságosabbá fejlődik, s átalános figyelem tárgya. Átalánosan megállapított erős hit az itt, hogy Ausztria annyival inkább kénytelen lesz egyelőre hajlandónak mutatni magát a kiegyezkedésre Olaszországgal, mivel a két északi hatalomra teljességgel nem támaszkodhatik. A pápa legutóbbi körlevele a lengyel püspökökhöz nem valami élénk részvéttel tölthető el Oroszországot a pápaság s Ausztria érdekei iránt; Poroszország pedig elég értelmesen kimutatta a kereskedelmi alkudozások alkalmával, hogy a közte és Ausztria közt létezett hézag még teljességgel nem enyészett el. A szárnyaló hír azt rebesgeti, hogy a napokban valami jelentékeny lépés történt volna Franczia- és Orosz s Poroszországok közötti kölcsönös közeledés tekintetében, s hogy a jó egyetértés még inkább növekedni fog, ha Sándor czár átalános kegyelmet hirdetene Lengyelországban , s szabadelvű intézményeket adand a lengyeleknek, Poroszország pedig szilárdan megmarad kereskedelmi politikája mellett. Az „Independance belge“-nek azt írják Párisból, hogy a Tuilleriák kabinetjétől Talleyrand követhez sürgöny küldetett Berlinbe azon meghagyással , miszerint tudassa Bismarck gróffal a franczia kormány nagyrabecsülését a kereskedelmi politikában tanúsított szilárd és loyális eljárásáért. Ugyané lapnak írják, hogy a császár maga is hasonló érzelmeket jelentett ki azon levelében, melyben Vilmos királynak megköszöni a neje iránt tanúsított udvarias előzékenységét. Az sem kerülte ki a figyelmét, miszerint a „Moniteur“ a porosz királynak Schwalbachban tett látogatásáról szóló jelentése után közvetlen közli egy osztrák lap elmélkedéseit a felett: milyen fontos következményei lehetnek annak, ha Franczia és Oroszország jó egyetértésbe lépnek — mind a két országra nézve. Angolország, London, sept. 26. (A dán békealkudozások) halasztása elleni panaszokra felel a „Morn Post“ a német lapoknak. Tagadhatlan— úgymond — hogy a dán kormánynak érdekében állt, miszerint, az időt ne vesztegesse. Föltehetjük, hogy a dánok szívesen befejeznék az alkudozást, mely, ha nem megalázó, minden esetre kellemetlen rájuk nézve. De ámbár legyőzve, annyira nem hajoltak meg, hogy a békét minden áron elfogadják. Érezniök kelle, hogy vereségök és megraboltatásuk daczára oly jogokat védenek, melyeket Európa elismert s hogy nemzeti becsületük sértetlen maradt és mocsoktalan. Van helyzet, melyben a kétségbeesett harcz is ajánlatos, könyörtelenül sarokba szorítva, a vitéz nemzet halálig harczol s világos, hogy a német hatalmak a dánokat erre szorították. A két baj között meglehet az értekezések halogatását választotta. Némileg méltányos föltételekben azonnal megegyezett volna a dán kormány, de miután többet kívántak, mint mennyit adnia hatalma és eszközei megengedtek, a halogatás maradt egyedüli ösvénye. A czikk vége az angol-orosz egyezmény hírét említi, mely a személyunió visszaállítását tűzte volna ki czélul. A „Post“ szerint ezen egyezményre nincs kilátás. Esti posta, Bécs,sept. 29.(Grammont hg. látogatása a külügyministernél; Ausztria magatartása az olasz- franczia egyezmény irányában.) Az „Öster. Ztg.“ Írja : Grammont hg. ma látogatá meg Rechberg grófot az olasz franczia conventio hírének megérkezése óta. A teljes szertartásos látogatásból következtetni lehet, hogy azon okmányt közlötte a külügyminiszerrel. Gyanítjuk, hogy a conventiót más irat is kiséri, mely azt bővebben felvilágosítja. Mindamellett Rechberg gróf nem fog sietni a válaszszaka megvárja az értesítéseket a párisi követségtől. Történhetik, hogy a conventio oly módon van szerkesztve,hogy arra nem lesz szükség Ausztria részéről valamely nyilatkozatot tenni, s az egészet tudomásul véve, a jelen figyelő helyzet fönmarad. Ha az egyezmény Ausztria hatalmi állásával nem ellenkezik, a kormány mindent kerülni fog, ami viszályt idézhetne elő. Ellenkező esetben, minden elleneztetni fog, ami Ausztria jogait mint európai és német állam közelebbről érinthetné. (Egy távirati tudósítás szerint a conventio még nem közöltetett az ausztriai kormánnyal.) Turin, sept. 22. (Ricasoli; nápolyi gyülésezések; a német clericalis lapok az egyezményről.) Ricasoli ma Turinba érkezett; Nigra is itt van még. — Nápolyban legközelebb az egységi párt minden töredékéből álló gyűlés lesz, melyben Olaszországnak Rómához és Velenczéhez való igényére vonatkozó határozatok lesznek hozandók s a kormánynak kijelentendik, hogy az ideigl. főváros választására semmi helyi érdek nem lehet irányadó. — A gyűlés szervezését több senator és parlamenti követ vette kezébe. — A német clericalis lapok is több előnyt látnak Olasz- és Francziaországra, mint a pápára nézve, a római egyezményben. A pápa világi fejedelemsége — írja a „K. Bt.“ — emberi számítás szerint bizonyos időre el van veszve eddigi alakjában ; eziránt hasztalan minden csalódás. Napóleon valósítandja programmját. Az újabb eszmék minden rugóját maga köré gyűjtötte ismét s nem látunk emberi hatalmat, mely elég erős lenne gátolni e törekvést. A pápa megszűnik majd világi fejedelem lenni, mert Napoleon programja meghagyja ugyan fejedelmi méltóságát, nem teszi alattvalóvá, de kivetkőzteti minden világi kormányhatalomból. — Napoleon Nagy Károly helyére akar lépni és a pápa és egyház védura lenni. Már az 1862. máj. 20-ai levél azt kívánja, hogy az olasz kormány Francziaországgal szemben kötelezze magát az egyházi állam s a megállapított határvonal elismerésére. Már itt nyíltan igényelte Francziaország a szerződésben tényleg kifejezett véduraságot. A franczia-olasz egyezmény, mint látszik, a pápa tudta és akarata nélkül történt. Napóleon tehát birtokába veszi a védnökséget, nem a pápa ruházza rá. Ez a franczia seregek elvonulása után nem bír többé eszközzel, hogy a franczia Programm valósulását az egyházi állam beligazgatását illetőleg gátolja. Napoleon azt mondja: „A pápa kormányhatalmát alattvalóinak önkényt el kell ismerniök,é s Napoleon bizonyosan e szavai szerint fog cselekedni. Nem gátolja a rómaiakat azon föltételek meghatározásában , melyek alatt a pápát világi fejedelmekül elismerik; legfölebb saját nézete szerint fogja szabályozni a mozgalmat, melynek czélja lesz a papok eltávolítása a világi kormányzatból s az állam állásának lényeges átalakítása, helyhatósági önállóság alapján.Ha a pápa saját hadseregével ezt erőszakosan gátolni törekednék, a győzelem teljes lehetlensége miatt még jobban függene Napóleontól vagy válságot idézne elő. Turin, sept. 27. (A miniszterium) még nincs véglegesen megalkotva, s folynak az alkudozások több politikai nevezetességgel a kabinetbe belépés iránt. Ricasoli sokáig értekezett La marmorával, de még sem végeztek. A tartományokból jó hírek érkeznek a népnek az egyezményre vonatkozó hangulatáról. Páris, sept. 26. (Uralkodók találkozása Nizzában; laplefoglalás.) A „France“ azon hírét, hogy az orosz császárné Nizzában tartózkodása uralkodók látogatásaira fog alkalmat nyújtani, amelyeket Eugenia császárné Schwalbachban fogadott el, úgy magyarázzák, hogy Napoleon és Sándor császár ott fognak találkozni. S ebben semmi meglepő nincs, mert mindenki tudja, hogy mind a két udvar nagyon rajta van azon barátságos viszony visszaállításán, melyben a lengyel háború előtt voltak. Miután Sándor czár meglátogatta Eugenia császárnét, nagyon természetes, hogy Napóleon meg az orosz czárnénak adja vissza a látogatást. Azonban elgondolva, milyen viszonyba lépett közelebb az orosz császári család a dán királyi családdal, lehetetlen nem óhajtani a dán kérdés minél előbbi tisztába hozatalát. A bizalmas viszonyt Francziaország és Oroszország közt soha se nézték jó szemmel Németországban. — A franczia lapok folyvást emlegetik a franczia beavatkozást a békealkudozásokba, — s a „Patrie“ mai számában is azt mondja, hogy a schleswigi ügyek megítélésére s elintézésére nem illetékes biró a német szövetség. — Turinból azt írják, hogy a parliament hozzájáruland a sept. 12-ki egyezményhez. A frankfurti „Europe“ ma elkoboztatott, mivel arról beszél, hogy Ausztria tiltakozni fog az egyezmény ellen. Annyi áll, hogy amit osztrák tiltakozásról beszélnek, az még mind elhamarkodott hir. London, sept. 27. (Az olasz-franczia egyezmény feletti nézetek;Clarendon 1. utja.) A „Botseb.“ Írja: Az olasz-franczia egyezmény feletti ítéletek itt is kétfelé ágaznak, s érdekes, hogy épen tory körökben éreznek háborúvihart, míg Palmerston párthívei megnyugtatónak találják s azt állítják, hogy az egyezmény következményei Angolországnak nem szolgáltathatnak okot visszatartózkodó állásának odahagyására, — föltéve hogy az egyezmény igazi jelentését mindenütt helyesen felismerik. Hogy a conventio összefüggésben volna a scandinav tervekkel, azt kereken tagadják. Clarendon 1. utjának — úgy látszik — túlságos fontosság tulajdonitatott. Sőt találkoznak, kik a lord hivatalos küldetését tagadják s azt állítják, hogy a magas állású államférfiu kör útja, mely nemcsak Ausztriára, hanem Német-, Olasz- és Francziaországra is kiterjed, csupán magán — hanem mindamellett mégis politikai jellemmel bír, mivel a nemes lord jól tudja, hogy nem messze van már az az idő, midőn az angol kabinet elnökségére fel fog hivatni, s a közbeeső időt a különféle államok politikai hullámzatának figyelésére használja. $