A Hon, 1864. december (2. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-01 / 275. szám
t. k. Sopieha hg, Knefstin gr., Pipitz lovag mások foglaltak helyet benne. Giskra fölolvasta a fölirati tervet. Mende követ ellene, Kinsky Ödön gr. Berger, Skene, Obert és Sadhl mellette jelentkeztek szónokokul. Mende : Csak a Magyarországról a trónbeszédben mondott szavak nyugtatták meg némileg a kedélyeket; a nép látja, hogy Magyarországot illetőleg nem igen iparkodnak, s a magyar kérdés megoldásában látja az alkotmány kiépítésének legfontosabb eszközét. Az egyes közigazgatási ágakban sem igen történt dicséretes; az adókat emelték, kölcsönöket vettek fel, s szóló maga, daczára nyugodt vérmérsékletének, nem igen kecsegtetheti magát optimista reményekkel. Nem tüzes védője a reformoknak, nem akarja vallási és politikai szabadsággal elárasztani az embereket; a szabadságot szeszes orvosságnak tartja, mely csak jól meglatolt adagokban szolgáltatandó ki a beteg államnak; nem pártolja a rohamos haladást, de megállni sem szabad, különben a korszellem túlszárnyal. Szóló a Reichsrath összehívásáról beszél. A teljes Reichsrathnak csak úgy lehet érlelnie, ha a szűkebb túl vagy innen a Lajthán az illető országok ügyei fölött tanácskozik. A szűkebb Reichsrathnak, ha nem volnának is kész előterjesztések számára, minden évben egybe kell hivatnia, ha egyébért nem, a reform kezdeményezési jog miatt, mely megilleti. Szóló évek óta kívánja a békés kiegyenlítést Magyarországgal; (Helyeslés) amennyire Magyarországot ismeri, ez a szükebb Reichsrath puszta egybe hívásával el nem érhető; ehez,egyebeken kívül a magyar országgyűlés egybehivása szükséges ; minden magyar hit fog maradni fejedelméhez, s föntartandja az összes osztrák birodalmat ; a magyarok a főurtól kezdve a puszta fiáig szeretettel ragaszkodnak hazájukhoz, s gyakorolt parlamenti nemzet (ismételt helyeslés); az utosó 16 év sokat fölvilágosíthatott; bizalommal kell tehát eléje menni, szabadon választott képviselőit meghallgatni, akkor túl és innen a Lajthán meg lesz találva a birodalmi egység köteléke; a magyar kérdés megoldásával ismét nagy és hatalmas lesz Ausztria ki- és befelé; a népek ki lesznek elégítve, s az ellenséget majd véres fejjel űzik vissza. Az Ausztria romlására törekvő külföld vissza fog vonulni congressusával, s egyéb terveivel, melyek a régi Habsburg trón megrázkódására czéloznak. (Helyeslés.) Kinsky Ödön gr. a fölirat mellett szól; figyelmét különösen Ausztria pénzviszonyaira irányozza s megjegyzi, hogy ma már Marocco is olcsóbban kap pénzt mint Ausztria. (Derültség.) Szónok a valuta visszaállítását követeli. Thier beszédét idézi az osztrák költségvetésről: a deficit az utolsó években 1500 millióról 2300 ra rúgott; az adó rendkívül emelkedett, daczára az emelt jövedelemnek. Elleneink kevesebb jövedelmi forrással bírnak, ha mi helyesen használjuk a magunkéit. A külpolitika is teljes változást igényel. A hat pont megállapítását ostromállapot követte és az internálások; a frankfurti fejedelmi gyűlésnek nem volt várt eredménye. Szövetségesünk nincsen; az nem szövetség, ha a magunk választotta pártfogónak áldozatokat hozunk. Szónok azon példaszóval tart: „Szabadság által egység!“ — Kiemeli a Reichsrath évenkinti egy behívásának szükségét s rászallja a gallicziai ostromállapotot és internálásokat. Oly összegek kiadása ellen is nyilatkozik, melyeket a ház meg nem szavazott; ez a tengerészet körül megtörtént. A házban mindenki megteszi kötelességét, de a birodalom megmentése érdekében a megszavazások föltételekhez kötendő s szavak után tetteknek kell következni. (Éljenzés.) Berger: Szintén azt mondja: Szavakról tettekre, yvä&latavrov „Ismerd magad!“ E szók világoltak a Delphibe zarándokló bölcs elé. Az elnök a megnyitásnál azt mondá, hogy a ház reménye helyzetünk világos fölfogásába s kötelességünk teljesítésébe van helyezve. Ezzel kapcsolatban, első és legszentebb kötelességnek tartja az igazság nyílt kimondását a föliratban, tisztelettel a trón iránt, de szabad elvűn a haza érdekében. A föladatot e két szóba foglalja : Önismeret és megfordulás.“ „Az alkotmányos állapotok meddő készületlensége, a részletes törvényhozás hiányos volta, a pénz- és nemzetgazdászati viszonyok fönn és lenn künn és benn megfordulást igénylenek. Ausztria állása az európai államcsaládban aggodalomkeltő. Egy nagy tekintélyű államférfiú mondta nem régen: „Oly emberek, kik nem tehettek tapasztalatokat a külügyek körül, azokat meg sem ítélhetik.“ E szavakban van parányi igazság, de a tévedés vastag héjába burkolva. Az eszközök föl vannak cserélve az eredményekkel. Az eszközök a diplomatiát, az eredmények a történetet illetik s emezeket a ház is megítélheti. A diplomatiai gyógyszerészetet, világrázó eredményeivel megbámulták sokszor, de ritkán csudálkoztak fölötte ; ez az avatottakra bízandó. Amit azonban az avatottak véghezvittek s amit a történelem elismer, a fölött lehet mondani ítéletet. Az eddigi eredmény Ausztria elszigeteltsége az európai államcsaládban. Hogy állunk nagy szomszédunkkal? Szónok ért ugyan a katonasághoz , de nem hadművész; úgy találja, hogy a jobb szárnyon annexióra vágyó szomszéd fenyegeti Ausztriát, kinek tartalékában van a franczia kereskedelmi szerződés; — a balszárnyon a September! egyezményt látja; — középen a rokonszenvében nagyon megfogyott Németországot. A háttérben Oroszország ólálkodik ázsiai törekvéseivel, daczára a múltkori barátságos czikknek, a félhivatalos moskvai hírlapban. Francziaország a dán ügyben irányában tanúsított figyelmetlensége a septemberi egyezménnyel válaszolt s nagyon örvendett, hogy osztrák herczeg szabadította ki mexikói zavarából. Angolország, e mindig csak erkölcsi, de azért kívánatos szövetséges, szintén meghalt. Mit tevénk a helyzet javítására ? A lengyel kérdésben elhagyók a 6 pontot s szövetkeztünk Oroszországgal az elnyomásra ; — a reformtervet elejtettük s a nagyhatalmak a szövetség akarata ellen rohantak a jegyzőkönyv háborúiba, — fölidéztük a szent szövetség fenyegetéseit; ez árnyhatalom csupán, de szemben áll vele Franczia-, Angol-, és Olaszország tényleges hatalma, s szerencse lesz, ha a vész napjaiban Orosz és Poroszország nem állanak Ausztria ellenes sorában. Ausztria csak egy szövetségessel bír, a nem porosz Németországgal; ezt nem szabad sérteni érdekeiben és rokonszenveiben. Csak az a vétség jó, mely helyt áll veszedelem idején; nem kell tehát Poroszországgal menni s annak külön törekvései ellen erélyesen föllépni. Minden szövetségnél azonban többet ér a birodalom belerősbülése. Ausztriára illik azon mondat, melyet Olaszország magára alkalmazott, s miként ez mondja: „Italia fara da se.“ akkép kell Ausztriának mondani: „Ausztria faráda se.“ De a belkérdésekben is szükséges a fordulat, pedig mind a közigazgatás mind a pénzügy terén. Szónok megérinti az alkotmánykérdést. A februári alkotmány csupán vázlat — mondja szónok — s hiszi állíthatni, miszerint Ausztria legkevésbé sem alkotmányos, mert a kormány a képviselőtestületek minden törekvéseit parallálja. Hogyan lehet tehát azt hinni, hogy Magyarország e viszonyokba lépni kívánkoznék. A közigazgatást új kerékvágásba vezették-e ? A régi Ausztria az, mely az újnak bejegyzett czége alatt régi üzleteit folytatja; a mulhatlan deficit alkotmányossá jön. Birodalmi pénzügyeink mohó éhsége a tőkét az őstermeléstől elvoná. Az uzsora-törvény által az őstermelést halálra védi. (Nagyon igaz.) Beszédét Nagy Frigyes ezen mondatával szeretné befejezni: „Mily tere, mily forrásai vannak ezen kimerithetlen birodalomnak ? lerombolásán már évek óta munkálnak annak miniszterei, és mégsem képesek azt tönkre tenni.“ (Általános derültség.) Vajha minisztereink olykép hivataloskodnának, hogy róluk ilyesmit mondani ne lehetne. (Nagy tetszés.) Skene képviselő : Hol állunk a béke négy éve óta ? Az adókölcsön előtt állunk. Négy év előtt a történet szomorú szaka előtt gördült le a függöny; most azt mondják, hogy Ausztria az alkotmányt el nem viselheti. Ő az ellenkezőt hiszi, de amit nem helyeselhet, az a meddő közigazgatás, mely mindenre ráengedi magát szorítatni. Ő felhívást tesz mindazon számok összeszámlálására, melyek három év óta régi hagyományoknak feláldoztattak. A hitelműtétek vezetnek a legkárhozatobb eszközökre. Már a 10 frtos sorsjegyek előtt állunk, nem sokára az 1 forintos sorsjegyekhez jutunk. Az első ülésszakban történt valami, azóta semmi. Mindenekelőtt kereskedelmi miniszterre van szükségünk; saját népgazdászati minisztérium alakítása a legsürgősb szükségesség. Szónok végre ajánlja a kormánynak,hogy az utolsó perczben térjen vissza. Gyenge kormányt nem lehet támogatni. Obert képviselő mindenekelőtt a felirattal azért ért egyet, mert az szilárdan ragaszkodik a birodalmi egységhez. Azt felfogja, hogy Ausztriában a birodalmi egység formája felett vitázhatni, de annyi bizonyos, hogy az alkotmány annak minimumát tartalmazza, mi az egység fentartására szükséges. Szónok áttérve a külpolitikára, azt mondja, hogy ő egyátalában az ad hoc szövetségek mellett nem lelkesülhet; mindenekelőtt a német szövetségi jogviszonyok ápolását óhajtja. Különösen pedig azért nyilatkozik a felirat mellett, mert abban a birodalom pénzügyi helyzete híven van ecsetelve. Sadis képviselő azt véli, hogy a minisztérium ígéretei nem teljesítettek. Az adók elviselhetően magas fokra hágtak, s mégis növekszik az államadósság. A politikai szabadság oly törvények alatt sóhajtozik, melyek annyi állhatatossággal tartatnak fenn, miszerint azon kétségnek kell felmerülni, hogy a kormánynak épen semmi komoly szándéka reformokat behozni. A mezőgazdasági ipar emelésére semmi sem történik. Szónok a Németországhoz leendő szoros csatlakozást ajánlja még azon esetben is, ha Ausztria a szövetségi ülésben majolisáltatnék. Több szónok nem jelentkezvén, az átalános vita befejeztetik. Giskra előadó örömmel constatrozza, hogy sem a házban, sem a miniszterpadról a szükséges fordulat hangsúlyozása ellen szó nem emeltetik. Ezután a részletes vita megkezdetik. Az első és második pont vita nélkül elfogadtatik. A harmadik pontra nézve előadó felvilágosítást ad, hogy a választmány 5 szavazata azon véleményben volt, miszerint oly tárgyak, melyek a szűkebb birodalmi tanácsra vonatkoznak, a ház határzata folytán napirendre utasittathatnak, 6 szó pedig ellene vala. De abban mindnyájan megegyeztek, hogy a szükebb birodalmi tanács évenkint összehivassék. Khuenburg, gróf ezen pontnak tételkinti megszavaztatását indítványozó, mire e pont is elfogadtatik. Berger indítványára az ülés befejeztetik. Legközelebbi ülés csütörtökön. Napirend: a felirat feletti vita folytatása gyakorolt, a hely szűke miatt csak egyes momentumokat emelünk ki: „Zrínyi a költő kizárólag a mienk,Zrínyi az ember, ki kardjával egyetemes eszmékért küzdött, Európáé is. Zrínyi, kiben egy világeszme fogamzott meg, a félhold legbátrabb ijesztője, rettentő megrontója, a keresztyénség, az európai szabadság bajnoka, az európai emberiség Mózese lett, kire ábrándos vággyal tekintett, hogy a török-magyar vértől áradott tengeren át az Ígéret földére vezetendő. Zrinyi a költő a hőskori magyar költészet, egy kisebb boldogtalan, de vitéz, de világrettentő nép költészetének tükre. Zrínyi egy nagyszerű jelenért, az újkor magasztos eszméiért küzdő, tűrni és remélni tudó nemzetnek hű képviselője. Nem tagadta azt még a külföld sem akkor, midőn oly közel volt a közös veszély, midőn Magyarország véréből, a külföldnek béke, boldogság és áldás virágzott föl. De Zrínyit, a halhatatlan tettek emberét, sem a pápa, sem a császár adományai, sem a spanyol király arany gyapjas rende, sem a franczia pairi méltóság nem tisztelhették meg, nem tüntethetők ki annyira, mint imádó hazájának szeretete, mint nagy Németország értelmisége az „Atya“ névvel. E nevezet illeté meg legjobban a nagy Zrínyit és válik becsületére nagy Németországnak ; e megtiszteltetés által Zrínyi hazájának törekvése, küzdelme és vértanúsága is elismerve, szentesítve jön.“ Szónok kiemeli, hogy Késmárk könyökkel, de nem a fájdalom, hanem az öröm könyvivel áldoz a mai napon ; mert Zrínyi igéje megtestesült, az ősök szelleme felrázta a jelent, nincs oka Kölcseyvel keseregni, midőn mondja: „Kinos emlékezetek támadnak lelkemben, mert a magyar nép Zrínyit, az irót el tudta feledni.“ Továbbá mondja szónok, hogy a múltnak tettei, dicsősége a bérezek koszoruzta hazában élő, bármely nyelvet beszélő népre nézve közös nemzeti kincs, mely körül gyűlni, egyesülni kell, melytől meg nem válhat, ha ősei szent emlékétől megválni és ellene vétkezni nem akar. Szónok megmutatta továbbá, hogy noha Zrínyi jeligéje: „Sors bona,nihil aliud,“ sok tekintetben beteljesült rajta, mégis egész életének fonalát a tragikai sors istennője szövi. „A Zrínyiek azon magyar hősök sorába tartoznak, kik nem csak nemzetöket nagyra szoktatják, hanem a külföldet is a századokig tartó küzdelmei után ezer meg ezer sebből vérző Magyarország tragikai nagysága iránt hódolásra késztik.“ Szónok párhuzamba teszi Zrínyit kora nagy eszméinek külföldi szintén tragikai sorsot élt képviselőivel :Galileivel, Tassoval, Miltonnal. Tasso a „Felszabadított Jeruzsálemet“, Milton az „Elvesztett paradicsomot“ énekeli meg, Zrínyi az elvesztett, de felszabadulandó Magyarországot. A „Zrinyász“ a magyar nemzet hőskorának éposza s egy uj kor szabadságának evangyelioma, mely a keresztyénség erkölcsi fenségét hirdetve, a Mohammedanismus bukását készité elő. E szónoklat után három nyolczadik osztálybeli tanuló, u. m. Fleischer Géza német, Kubinyi Aladár magyar nyelven saját csinos költeményeiket, Raisz Andor pedig a „Zrinyász“ ötödik énekéből „Zrínyi és fiát“ lelkesen adák elő. Az ünnep Kölcsey hymnuszának eléneklésével fejeztetett be. P. J. Vidéki levelezések. Késmárk, nov. 18. (Zrinyi-ünnepély.) Szeretettel és kegyelettel emlékezve az ősök érdemeire a késmárki ág. h. ev. kerületi lyceum f. é. novemb. 18-kán gróf Zrínyi Miklós a költőnek két évszázados halotti ünnepélyét ülte meg. Ezen alkalommal a lyceum felügyelőségén, tanári karán és tanuló ifjúságán kívül nem csak a késmárki község valláskülönbség nélkül, hanem a környék lelkes nemessége és a közel fekvő városok értelmes polgárai az iskola nagy teremébe számosan gyűlve kegyelettel áldoztak azon nagy hazafi és költő halhatlan érdemeinek. Az ünnepély fényét emelé a honszeretettől lángoló hölgyek díszes koszorúja. Nem csekély hatást gyakorolt az egybegyült közösségre az ünnepelt nagy halottnak szép arczképe, melynek két oldalán a költőt és a törökverő hőst jellemző szmbolumok pompáztak. Elénekeltetvén Petőfinek lélekemelő honfidalának négy versszaka az ifjúság által. Soro z Frigyes tanár lelkes szavakkal a leghívebben ecseteli a nagy költő, önzéstelen hazafi és kora legvitézebb hősének halhatatlan érdemeit, melyeket ez tollal és karddal nem csak szeretett hazája, hanem az európai keresztyén szabadság szolgálatában kivívott. Szónok megemlékezvén azon dicsőült halottakról, kik mint a jelenkor vezércsillagai lehullottak a nemzet egéről, az ünnepi közönséget szellemben Gr. Zrínyi Miklós a költőnek két évszázad által megszentelt sírjához vezeté és mi éreztük, hogy a szent sir felé haladva a fájdalom hullámai lecsendesedtek és a vigasztalás angyala megszólalt. „Zrínyi szelleme az, mondá szónok, mely vigasztal : Hadd könyezzétek keserves könyeiteket, ez az élők nagy előnye, hogy szerelmes könyvikkel kedves halottjaik halhatlanságát kiérdemelni képesek; ők halhatatlanok, kik örökkévaló eszmék .. . szolgálatában küzdeni és meghalni siettek.“ — Különben a terjedelmes beszédből, mely szépészeti s történeti szempontjánál, valamint magasztos eszméket ébresztő gondolatok dús tartalmánál fogva mély hatást Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 22-röl kelt legfelsőbb határozatával, kellemesi Melczer Andor altábornagyot s prágai város és várparancsnokot, az első-osztályu vaskorona renddel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 24-től kelt legfelsőbb határozatával, alsó - szopori b. Nagy László altábornagyot, őt ugyanekkor fölmentvén a hadügyministeriumnak, s a főszállásmesteri törzs vezetőjének eddigi alkalmaztatásától theresienstadti várparancsnokká kinevezni , sőt ezen alkalomból, sokévi kitűnő szolgálatainak elismeréséül, a 2-dik osztály számárai hadi diszitménynyeli első-osztályu vaskorona-renddel legkegyelmesebben fölaiszitni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 24-től kelt legfelsőbb határozatával, báró Simbsehen Károly altábornagy s theresienstadti várparancsnoknak érdemlett nyugalomba helyeztetését elrendelni, s öt, több mint 50 évi, békében s háborúban kitűnő szolgálatainak elismeréséül a második osztály részéről hadi diszitménnyeli első-osztályu vaskorona-renddel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f évi nov. 24-ről kelt legfelsőbb határozatával, philippsbergi báró Philippovics József vezérőrnagyot a Szt. István-rend kis-keresztjével, legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 24-től kelt legfelsőbb határozatával, lovag Benedek Lajos táborszernagyot s hadseregi parancsnokot, saját kérelmére, a főszállásmesteri törzs főnökének állásától legkegyelmesebben fölmenteni méltóztatott. Külföld, Németország, Berlin, nov. 26.(Poroszország hatalmaskodása.) A „P. Ll.-nak írják: Porosz-osztrák szövetségi válság közepett állunk, melynek horderejéről az itteni udvari és kormánykörökben a legkívánatosabb nyíltsággal beszélnek. A Schleswig holsteini hadsereghez küldött ellenrendelet, s más csapatoknak a fővárosban és környékén összevonása a táviró által már tudatva van. A hadügyminisztériumnál oly intézkedések téteznek, melyek porosz csapatoknak a szászország felöli határszélen s jóformán Siléziában is felállítását gyanitlatják. Mindezekből, valamint a porosz hivatalos sajtó Ausztria irányában használt barátságtalan hangjából kétségtelenül következtethetni, hogy a válság catastropha felé közelget, melynek következményei iránt nemcsak Bismarck úr barátai, hanem az udvarnál legnagyobb befolyású más személyek is tisztában vannak. Ezen személyek egyike ma így nyilatkozott: „Poroszországnak jól meg kell fontolnia, valjon a hűségek bekeblezéséből reá háramolható előnyök túlnyomók-e az Ausztriával kitörhető háború hátrányai felett.“ A hivatalos lapoknak mintegy jelszókép kiadatott: „ki a szövetségi csapatokkal a hőségekből!“ Egyik ezt mondja: Ha a középállamok épúgy kötni fogják magukat a szövetségi csapatok benmaradásához, mint Poroszország annak ellenkezőjéhez, akkor érdekessé válhatik a dolog, s a schleswig-holsteini,sőt még a német alkotmánykérdésnek is gyors megoldását idézheti elő. Ezen Szászország s Hannover ellen irányzott fenyegetések mellett még más, a tengerparti államok ellen czélzó kitörések is fordulnak elő, név szerint azzal fenyegetőzik Poroszország,hogy erőszakos eszközökhöz nyúl, ha nem akarnák a porosz intézkedéseket követni. Berlin, nov. 28. (A berlini kormányt Beustb. boszantotta fel; executio és occupatio.) Mint már táviratozva volt, a „Nat. Zig“ ezt közli Poroszország követeléseiről, Hannover és Szászország irányában . Hallomás szerint rendkívüli meghatalmazottak küldettek innen Drezdába és Hannoverbe Holstein kitakarítását követelni. Hivatalos nyilatkozásokból azt vehetni ki, hogy kiváltképen Beust b. fellépése okozott Berlinben nagy ingerültséget, aki úgy látszik, előbb meglehetősen határozott ellenszegülést tanúsított. A legnyomatékosabban hangsúlyozzák, hogy Poroszország semmi szin alatt nem lép vissza s az „executiót“ jóformán foglalássá fogja utólagosan átváltoztatni, minthogy az utóbbik rendszabály a katonai becsületet is igénybe veszi, engedésről szó se lehet. Az bizonyosan feltehető, hogy Szászország s Hannover meggyőződvén ellenállásuk sikertelenségéről, fel fognak vele hagyni. A német szövetség némi életjelt fogna adhatni, ha Ausztriában erős támaszát láthatná, s Bécsből bátoríttatnék, hanem itteni kormánykörökben oly bel és kül bajok közé bonyolódva látják Ausztriát, hogy nem teszik fel róla, miszerint hatályosan felléphetne Poroszország eljárása ellen. Rechberg grófnak a békekötéssel történt visszalépése azt kellene hogy jelentse, miszerint jövőre majd szilárdabban fognak fellépni, hanem úgy látszik, Bécsben túlbecslették azon hatást, melyet ezen miniszterváltozásnak a berlini kabinetre kellett volna gyakorolnia. Bécsben nagy zavart okoz mindennél előbb az, hogy a közép államok s Poroszország döntő elhatározást sürgetnek. A „Wes. Zig“ szerint Károlyi gr. visszaérkezvén Bécsből a császártól sajátkezű levelet hozott a királynak. Az „Elb. Zrg“nak Bécsből írják : Hohenzollern-Sigmaringen herczeg ide érkezett, s a „Wanderer“ írja, hogy a herczeg ámbár magán ügyében jött ugyan Bécsbe , mégis a királytól sajátkezű levelet hozott a császárnak, s meglehet hogy ittléte elő fogja mozdítani a két kabinet között fenforgó különbségek kiegyenlítését. A dolog így áll: Bismarck követeli, hogy a szövetségi csapatok takarodjanak ki Holsteinből s Bécsben azt kívánta, hogy Mensdorff gr. is követelje ugyanazt. Erre Bécsből határozott „nem“-et távírtak. Ezenkívül Károlyi gróf Berlinben utasíttatott, miszerint bizalmasan figyelmeztetné Bismarkot azon lehetőségre, hogy Ausztria a maga felerészét t. i. Holsteint(a békeszerződés 3. § nak alapján) a szövetségnek, azaz Hannovernek és Szászországnak találja oda engedni. Bismarck eközben itt kijelenti, hogy a viszályos ügy megoldására a szövetség által kiszabott utat fogja követni, azaz, hogy a szövetségi executiót bevégzettnek fogja nyilatkoztatni, s követelni, hogy a szász és hannoveri csapatok takarodjanak ki Holsteinből. Továbbá még azt is kinyilatkoztatta volna bizalmasan, miszerint ha Ausztria vonakodik magát elhatározni, ő szabadon tartja kezeit, s egyedül fogja megtenni a szükségeseket. Berlinből írják a porosz törekvésekre vonatkozólag : A porosz kormánynak azon határozata, mely által megállíá a Holsteinban fekvő csapatok visszavonulását, azt mutatja, miszerint nem hajlandó a berlini kabinet eltűrni a szövetségi jognak visszaélésseli alkalmazását. A „Drezd. Journ.“ f. h. 20-iki és a „Leipz. Zg.“ f. h.25 iki számaikban leplezetlenül kimondatott a középállamok abbeli szándéka, miszerint a békekötés 3 ik czikkelye nem adhat a német nagyhatalmaknak a herczegségekben jogokat, mivel IX. Keresztély király, a londoni szerződés félretétele , után nem bírt ott többé uralkodói jogokkal. Ők a német szövetség részére nem csak ama területek occupatióját igénylik, hanem egyszersmind azt is, hogy egyedül a szövetséget illeti a hgségekbeni öröklés kérdésének eldöntése. Sőt mi több, a középállamok azon volnának, hogy a hgségekbeni executio azonnal foglalássá változtassák, s ez által a német nagyhatalmak kezéből kicsavartatnék a népjog szerint kivívott birtoklási jog. Tehát egy Ausztria és Poroszország irányábani executio esete forog fönn, s ezzel oly eshetőségek jönének összefüggésbe, melyek folytán a Dániával kötött béke kétségessé válnék. Hogy a Dánia elleni executiónak nincs többé tárgya, azt a szövetségi jog értelmében nem tagadhatni, s ha úgy áll a dolog, akkor a szász és hannoveri csapatoknak semmi keresetük Holsteinban. Ha a szövetség későbben határozni kíván az occupatió lehetségének kérdése felett, ez oly dolog,amelyet csak szövetségjogi alakban lehet elintézni.Ekkor majd alkalmat nyernének a német nagyhatalmak bebizonyítani, hogy a szövetségnek nincs joga ily igényt formálni s azt érvényesíteni.A végrehajtó szövetségi csapatokat pedig Poroszország semmi esetre se fogja tovább Holsteinban megtűrni,s az ebből származható eseményekért a felelősséget egyenesen azon német kormányok nyakába hárítja, amelyek legelőbb tettek figyelmetlenül lépést a szövetségi jog megszegésére. Egy nov. 26 án kelt berlini levél írja, hogy a szövetségi csapatok felett keletkezett viszály nem csak porosz politikai körökben ébresztett figyelmet. Úgy hiszik, hogy Poroszország nem áll el követelésétől, Ausztria végre engedni fog , a középállamok legfölebb Frankfurtban valami semmit sem mondó formasággal fogják visszavonulásukat fedezni akarni. A dolgot illetőleg pedig Poroszország ki fogja vinni a végrehajtó szövetségi csapatok és polgári biztosok visszahivatását. Az executiónak occupatiová változtatásár szóló közép-állami elmélet nem igen foghat lábra kapni. Valóban úgy látszik, mintha Poroszország a legutóbbi sürgönyében pártolása alá vett szövetségi jogot Ausztria nélkül is érvényesíteni akarná, és fölteszik, hogy Ausztria bele fog egyezni. A közép-államok ellenszegüléséről már nem is igen lesz szó. Mexico. (A császárné elleni merénylet.) Az „A. Zig“ newyorki tudósítása szerint kevésbé múlt, hogy Sarolta császárné a hegyek közt kódorgó guerillák áldozata nem lett. Midőn t. i. férje elé utazott, fedezetét egy csoport guerilla kemény tüzeléssel támadta meg, hanem a császárné tiszteletőrsége Bombelles gr. vezénylete alatt vitézül visszaverte a rablótámadást, s a császárnét visszakisérte Mexikóba. — Juarez fegyveres ereje, mellyel Chihuahua tartományban befészkelte magát, 2000 főre megy. Ez végmaradványa Juarez hadseregének, mellyel az elnök a döntő csatát várja. Esti posta, Bécs, nov. 29. (Még egy vers i o Rechberg gróf elbocsáttatásáról.) A „Wanderer“ következőket beszél el, miket az „Ost. D. Post.“ is valóknak hisz. „Állítják,hogy Schmerling úr, legelőször Rainer főherczegtől hallotta Rechberg gróf visszalépését, s az államminiszter úr erre nem kevésbbé ütődött meg, mint a külügyi hivatal udvari tanácsosai is, kik a félhivatalos biztatások után ily esetre egészen készületlenek voltak. A vihar Rechberg gróf ellen nem is a Judenplatz (az államminiszteri palota) felől keletkezett, mint inkább a katonai középponti kanczelláriából. Nem kell czáfolattól félni, ha állítjuk, hogy Rechberg gróf az utóbbi időkben szoros barátságát Bismarck úrral kissé módosítani kívánta volna. Bizonyítják ezt azon hírek, melyek azon időben folyvást szállongtak Ausztria közeledéséről Francziaországhoz, s az osztrák - porosz szövetség bomladozásáról. Rechberg gr. hajlama külön válni Poroszországtól, ha nem is mindenben, de legalább bizonyos eventualitásokra, oly kellemetlenül érinté Bécs ama magas köreit, melyeket röviden csak katonai köröknek neveznek, hogy azonnal megindult innen a légvonal, mely Rechberg gróf állását ingadozóvá tette. Hogy épen Mensdorfff gróf lett utóda, egyedül a vakeset játéka. Mensdorff gróf a galicziai állapotok tárgyában Bécsbe hivatván, utazása semmi egybefüggésben nem volt a külügyi hivatal átvételével, és első kihallgatása alkalmával e tárgy elő sem fordult. Csak később Mensdorff gróf nem kevés meglepetésére, ajánltatott Rechberg gróf utódjául. Erre lelkesedve azon kötelesség a szent érzelemtől, mellyel Ura és Császárának minden tekintetben tartozik, elfogadta a kinevezést. Mondják, ily értelemben nyilatkozott Mensdorff gróf a külügyminiszterium hivatalnokaihoz, a midőn azok tanácsát és támogatását, kéré.“ Bécs, nov.29. (Egy bankár a magyar kérdésről.) A „Debatte“ szerint Bécs egyik leggazdagabb bankára Mensdorff grófot meglátogatván, könyörgő hangon mondá : Excellenz! mindenekelőtt egy kis darabka megoldást a magyar kérdésből, ha csak annyit is, mint a kisujjam vége, s ön meglátja, mennyit növekszik ez által hitelünk. Bécs, nov. 29. (A lengyel képviselők helyzete a Reichsrathban.) A „Der batte“ azt olvassa a „Gazetta narodowa“-ból, hogy a lengyel követek külön clubba járnak, s csak egyes esetekben érintkeznek az ellenzéki követekkel. A miniszteri párt korábban három lengyelt, Kirchmayer, Grocholski, és Potocki urakat akarták a pénzügyi bizottmányba megválasztani. Később meggondolták a dolgot, s 1 Potocki helyett a román Baritiura szavaztak. A 1 nevezett lengyel lap még most sem tudhatja, elhagyják-e a lengyel képviselők a Reichsrathot, ha e gyülekezet a kormánnyal egy véleményt tanúsítana. Berlin, nov. 28. (Porosz tervek.) Diplomatiai körökben — Írják a „P. Lloydsnak : —kétkednek a két német nagyhatalom jó egyetértésén a porosz harczkedvet illetőleg Szászországgal s Hannoverával szemben. Ami Károlyi grófnak Bismarckkal tartott értekezéseiről megtudható, Ausztria passivitására látszik mutatni. Ausztria szabad kezet akar engedni a porosz kormánynak, hogy a népszerűtlen és compromittálló politika gyűlöletességét egészen erre hárítsa, melynek a porosz tervek leálczázásával múlhatlanul föl kell derülnie. — Ma azt mondják, azon királyi rendelet csak aláírásra vár, mely a porosz csapatoknak Szászországba és Hannoverába nyomulását meghagyja. Azt mondják, Bismarck két éjen keresztül szakadatlanul dolgozott a hadügyministeriumban. Táviratok. Berlin, nov. 29. A „Feud. Corresp.“ békés kiegyenlítésre nyújt reményt. Hannover nem tesz nehézségeket; Szászország oly szövetségi határzatot idézend előt, mely hátsó ajtót hagy nyitva számára csapatai visszahívására. Ausztria magatartása megérdemli köszönetünket“ — mondja a „Feud. Corr.“ A hesseni választófejedelem megtagadta a fölirat elfogadását. Az átküldést egyik országgyűlési biztos eszközlendi. Berlin, nov. 29. A főtörvényszék mai ülésében az államügyész Götzendorfot, Túrt, Skrzydlovsskyt, Marzewskit, Brodnickit, Krazyckit, Jackovszki Henriket és Samorzowskit fölmentetni indítványozza. Ellenben Moszczuskit és Ulatowskit 10 évi, Hubertet 8 évi, Buniski Konstantint, Kierski Tádét és Pilaski Románt 6 évi kényszermunkára ítéltetni véleményezi. Drezda, nov. 29. A „Dresd. Journ.“ szószerinti szövegét közli a szász javaslatnak a mai szövetségülésben: „Határozzon a szövetségülés haladéktalanul az iránt, váljon a szász kormány szabályszerüleg teljesítettnek tekintheti-e megbizatását, eszerint csapatait vissza kell-e vonnia a herczegségekből?“ Ezen indokolás nem tanusitja a szövetségi végrehajtástól való fölmentetési szándékot. Frankfurt, nov. 29. Ma rendkívüli szövetségülés lesz. Szászország azt fogja indítványozni, hogy a szövetségi végrehajtásban részvéttel fölmentessék. Hamburg, nov.29. Közép-Jütlandban valószínűleg tömeges gyülekezet fog kiíratni a dán király hódolatára. A király ma a koronaherczeg kíséretében Helsingörből Jütlandba utazik. A keleti partok összes városainak látogatása dec. 10-ikig tart. Pária, nov. 29. A pápai curia megtagadja, a g illicán érzelmű perpignani püspöknek a pápai investiturát. Ezen ügyben Baroche cultusminiszter collegái előtt felháborodva nyilatkozott. Napoleon herczeg nem rég nagy diszebédet adott, melyre Roucher, Randon, Girardin, Darimon s