A Hon, 1865. július (3. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-01 / 148. szám

Miképpen kell felfogni a miniszterváltozást, kivehető Ö Felsége nyilatkozataiból, melyeket a miniszterek lemondásának elfogadása alkalmá­val mondott, midőn a ,,szükséges fordulatot“ hangsúlyozta. Természetesen ez alatt nem azon fordulatot kell érteni, melyről a követek házá­ban ezer és ezer variációban beszéltek. Mensdorff grófot hivatalba lépése alkalmával Schmerling és a februári alkotmány hívének tartották; azonban nemsokára kitűnt, hogy Schmerling, ki befolyásával külügyminiszerré kineveztetését eszközölte, ezen államférfi poli­tikai irányát illetőleg tévedésben volt. Mailáth udv. fökanczellár f. hó 29-kén Bécs­­ből néhány napra nyitramegyei jószágára, Za­varra utazott. Kormánykörökben tudni akarják, hogy Mailáth Antal gróf, egykor fökanczellár, az országbírói méltóságra volna kijelölve. h­ M A bécsi lapok szemléje. Lapvélemények a rendszer­­változásról.“ Az „Oesterr. Zig“ és a „Botschafter“ csak az azelőtti napról szó­ló bécsi lapok véleményének reprodukálá­­sára szorítkoznak. Az előbb nevezett lap azonban az ünnep délutánján is kiadván esti számot, a rendszerváltozásról igy ír: „Erősitik, Belcredi grófnak állammi­niszterré lett kinevezése már jan. 27-én aláíratott. Az uj miniszterek kinevezésé­nél a pénzügyminiszter tárczája jár leg­több nehézséggel. Mint Pestről (?) távir­­ják, Almásy Móricz gróffal is megkez­dődtek e tárgyban az értekezések. A­mi Belcredi gróf programmját illeti, a föltétlen visszatérésről az oh­. diplomára, szó sem lehet. Belcredi ur nem barátja ugyan a merev centralisationak, de a kö­zös ügyek közös tárgyalásának szüksé­gét elismeri. Erősitik továbbá, hogy a ne­talán szükségessé válandó alkotmány­módosításokat alkotmányos úton hajtand­­ja végre. „Tehát az alkotmányos élet nincs fe­nyegetve. A kormány a magyar országgyűlés irányában igen előzékeny magatartást tanusí­­tana. Bizony­ít­ja azt, hogy a j­og­­folytonosság eli­s­m­er­é­se k­é­p­e­z­i az új programm főpontj­át. Ellen­ben a három kanczelláriának egyesítése valótlannak állíttatik. Az „Ost D. Post“-ban olvassuk: „A lemondott miniszterek, utóbbi kihall­gatásukat Ő Felségénél úgy tekintik, mint bucsu-audientiát, mert a császár sza­vaiból eléggé megérthették, hogy lemon­dásuk elfogadtatik, írásban még választ nem kaptak: ez csak a jövő hét keddjén történhetik, a midőn Ő Felsége Ischlből visszaváratik. „Az uj fordulat megítélésére még min­dig csak a tudva lévő tények szolgálhat­nak alapul. Zichy gróf (a bécsi Bürger­meister lakomájáról ismert toast szerzője) elbocsáttatott; hasonlókép Nádasdy gróf, a ki Erdélyt a febr. patens alapján recon­­stituálta. Majláth György ur az uj kan­­czellár. „A fordulat hatását, Magyarországban igy képzeljük: A sajtó csak juh 1-je után nyer képességet a nyilatkozásra, miután a lapokat még a legutóbbi napokban is igen szigorúan tartották, úgy­hogy az első pillanatban még a történt változások távirati tudósításait sem közölhették. „Tehát csak a mondott nap után is­merhetjük meg a magyar lapok vélemé­nyét. De már most sem kételkedünk, hogy a történt dolgok nagy örömet oko­­zandnak Magyarországban. Zichy és Ná­dasdy grófok, kiket a magyarok a febr. pátenssel való szoros összeköttetés miatt perhorrescaltak, nincsenek többé hivatal­ban. Majláth ur kinevezése pedig elégült­­séget szerez. Az uj canczellár ugyan nem tartozik Deák pártjához, de a magyar közérzelem nagyra fogja becsülni azon tényt, hogy a létező formák ily határo­zott ellenese, hivatott meg a korona taná­csosai közé. Részünkről azonban nem his­szük, hogy a személyváltozás által a kérdés megoldása felé lényeges haladást tettünk volna. Most még csak azon ügy­véd van kinevezve, a­ki Magyarország nagy állampörét v­endi. A pörös felek egyik főfaktora, a magyar országgyűlés, még csak ezután jelenik meg. „Talán hidegen szólunk ily napon, mely a Lajthán túl a remények napja, de nem szoktunk hamis álarczot viselni: megmondjuk a­ mi szívünkön fekszik. Kü­lönösen egy éjen át nem hagyjuk el ed­dig tartott positionkat. Tovább is védjük a mi az alkotmányos monarchia szerves egységére nézve szükséges, de a formák­hoz és paragrafusokhoz nem ragaszko­dunk. “ Végül,azt mondja az„Ost.D.Post“,hogy most már feltehető, hogy a f­ederalisták kölön pártjai is reményekre ébredhetnek, s így a tulajdonképi német elem ezután főleg a szűkebb Reichsrathban találandja azon institutiót, mely őket az összetartás és haladás pályáján előre ve­­zetendő.“ A„Presse“ egész, hadával az uj zászló mellé csatlakozik. írja: Ha a Császár vaival aJ világos ® egyí­sitását elkerülhetően szükségesnek tartja. A császár ezen meggyőződése képezi a legújabb események kulcsát. ,Az uj kanczellár minden időben óva­kodott valamely párthoz föltétlenül tar­tozni , ezzel mutatja meg, hogy valóságos államférfi. A legszélsőbb jobboldalhoz tartozó ó-conservativek is meglepettek ezen kinevezés által. Majláth György, ki már a megerősbített birodalmi tanácsban, és a mágnások tábláján, szigorú törvé­nyességről , sajtószabadságról, törvény­­előtti egyenlőségről, s a né­met-szláv tar­tományok alkotmányos kormányzásáról­­ beszélt, csak­ á hhaladás embere lehet, s f^fo­lyosás n­álun­k is erősítendi az alkot­mányos kifejlődés ügyét. „Ha Belcredi gróf elfogadja az állam­miniszteri tárczát, el kell határozva lennie, hogy alkotmányos elvek szerint fog kor­mányozni. A Golub­ovszki-eszmék res­­taurátiójáról szó sem lehet. Azonban, ami­dőn látjuk, hogy Lichtenfels báró, a­ki a mostani rendszer legerélyesebb támoga­tója (és a verbirkolás elméletének főpro­­clamatora) szintén oda hagyja állomását, meggyőződhetünk, hogy mélyreható rend­szerváltozás küszöbére jutottunk, s hogy a bureaucratia kizárólagos ural­ma, mely az alkotmányos apparatus da­czára is, jóformán korlátlanul gazdálko­dott, az önkormányzat rendszerével fog felváltatni. „A­mi a Reichsrath mostani többségét illeti, a „Presse“ szerint ne adjon okot aggodalomra. E többség coalitioból ala­kult, de a magyar alkotmány­ viszály ki­egyenlítése tárgyában tett nyilatkozatai­hoz ezért hű fog maradni. (Hozzá­tehette volna, hogy a 18. §-as fölötti vitában a miniszteriális minoritás 44 szavazói közül mintegy 37 hivatalnok volt, s ezektől újabb kormány alatt sem lehet várni va­lami élethalálra szóló makacs oppositiot.) — A „N. fr. Presse“ irja : „A midőn Zichy gróf, Zelinka polgár­­mester hires lakomáján famosus toastját itta, a magyarok mielőbbi bejövetelére a Reichsrathba : alig sejthette, hogy minő muzsikaszó nélkül történik majd kivonu­lása a „Schenkenstrasse“n álló palotából. Épen két évig s két hónapig(?) lakott ott, s nem élhet csalódásban afölött, hogy minő ellentétet képeznek officiosus lapjainak pompázó hirdetgetései , s azon absolut tétlenséggel, melyet az 1863-ki apriltól az 1865-iki júliusig tanúsított. Remélik, hogy Zichy gróf fogadott arra, hogy ő nyitja meg még a legközelebbi ország­gyűlést. A tétet elvesztette. Ezzel bebizo­nyította, hogy gentleman, mert nem oly dologra fogadott, amit bizonyosan tudott. „Ha ma a lelépő kanczellár azzal vé­dené magát, hogy ő alatta a kan­­cze­ll­ária csak az államminiszté­­rium egyik osztálya volt, akkor azt hisszük, hogy Majláth ur alatt, a­ki leg­alább e pillanatban uralkodik a hely­zeten igyekezni fog, hogy eljf államfér­­fiu foglalja el a „Judenplatz“-on álló ál­lamminiszteri palotát, a­ki a követen­dő rendszerre nézve vele egyetértene. Ez okból kétségtelen, hogy a kormány mi­kénti alakulása tárgyában a felelősség nagy része Majláth úr vállaira is nehezül. „Különben az új kabinet politikai jelle­mét nem sokára megismerendjük. Schmer­ling úr idejében az illusio még megtör­ténhetett, s attól a legjobb akarat mellett sem lehetett megszabadulni, miután a hi­vatalágak minden spiäraiban csak a Bach kormány beamtereire találtak, s a midőn a febr. patens a „Wiener Zeitungéban megjelent „urplötzlich“ mindnyájan al­kotmányos érzelmű emberekké váltak! Ily fölöttébb szomorú félreértések immár lehetlenek. „Majláth úr a legutóbbi magyar or­szággyűlésen oly megvetéssel szólott az ily caliberű államférfiakról, még­pedig egyenes hivatkozással a Schmerling mi­nisztérium körül csoportosodottakra,hogy (a­mennyiben tőle függ) az új kabinet tagjai egyenként saját értékkel bírand­­nak, s nem mutatnak oly politikai jelle­met, mely csak rájuk van kényszerítve, s ideig óráig viselgetik. „Mint a mostani változás iránt rokon­szenvező lapok egyhangúlag állítják, Maj­láth ur óhajtása, hogy a kabinet egy szel­lemtől vezérlett tagokból álljon, a­mi Schmerling úrnak soha sem sikerült. „Egyébiránt ma is bírnak már jelek­kel : mint fogja fel Majláth ur a magyar kérdés megoldását. Ő szigorú támogatója az oct. diplomának s Ausztria alkotmá­nyos kifejlődésének hasisául csak a „törté­nelmi jog“-ot ismeri. így beszélt a meg­erősbitett birodalmi tanácsban, igy 1861- ben a mágnások tábláján. Akkor már po­sitive megmondta, hogy megint csak vis­sza kellene menni az oct. diplomára, me­lyet bátor volt védelmezni, dac^ gyár közvéleménynek, tens pedig épen nem tartja ezen diploma következetes kifejlődésének. Vay elbocsát­­tatása után visszavonult, s csak név sze­­rint volt tárnok, a provisorium behozata­láig. „Ezen jelekből ítéljük, hogy Majláth úr határozott ellenzője azon tervnek, hogy Ausztriából közös parlamenttel bíró állam váljék. De ismerve finom modorát mint tárnok, és eljárási módját a sajtó irányá­ban, hisszük, hogy a rá nehezedő küzdel­met nem aprólékos rendőrségi eszközök­kel vívja ki, hanem valóságos államférfi­hoz illő utat választani. Majd meglátjuk, mint nyilatkozik róla Deák pártja ? Maj­láth úr nem hozza meg még a magyarok által óhajtott parlamentáris kormány­for­mát, a dualizmust azonban zászlób­a írta, de akkor volnánk a legnagyobb zavar­ban , ha arra kellene felelnünk : váljon rendszeréből, a németszláv tartományok számára a modern­ alkotmányos formák­­kifejlődését várhatjuk-e ?“ Hivattalos közlemények. O cs. k. Apostoli Felsége f. hó 27-dikén dél­után Ischlbe elutazni méltóztatott. ó cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : Kedves gróf Nádasdy! Ismételt kérelmé­re kegyelmesen fölmentem önt eddig viselt állá­sától, és kitűnő. Nekem és az államnak teljesített szolgálataiért ismételve kifejezem elismerésemet. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencz József, s. k. Kedves gróf Zichy! Kérelmére kegyelme­sen fölmentem önt eddig viselt magyar udv. can­­cellári állásától, fentartván Magamnak önnek to­vábbi szolgálatait. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencs József, s. k. Kedves Majláth György! Kineve­zem önt magyar udv. kanczellárommá. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencz József, s. k. ő cs. kir. apostoli Felsége f. é. junius 24-ki legfelsőb határozata által legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy a Pesten leg­újabban tartott gazdasági kiállításnál a követke­ző kiállítóknak :gr. Keglevich Béla, gr. Károlyi Alajos , Czilchert Róbert, gróf P­á­l­f­f­y János, gróf Zichy Ferra­­r­i­s Bódog, gr. H­u­n­y­a­d­y József, b. S­i­­n­a Simon, S­k­u­b­l­i­c­s Gábor, Geist Gás­pár, a váczi püspöki megye jószágigazgatósága, és Ketzer Józsefnek a marhatenyésztés kö­rül szerzett különös érdemeikért, a következő kiállítóknak, u. m. G­u­b­i­t­z András, S­h­at­le­w­o­r­t­h Kajetán, Garret és fia, K ti fa­ne és Ludwig, Picksley, Sims és társa, V­i­d­a­c­s István, E­i­c­h­i­n­g­e­r Ká­roly, Robey és­ társa, M­a­r­c­h­a­l fiai és társa, K­e­r­n r­etil­t­e­r Ferencz, pesti gőzma­lom, H­o­f­f­m­a­n­n J. B., G­a­n­s A., E­i­s­e­r­e József, Kachel­mann Károly, Szabó Károly O­e­t­e­r testvérek, W­i­ese Frigyes, W­e­r­t­h­e­i­m F. és társa , Eder test­vérek, Hirsch Ignácz, Puzdech József, Thonet és Richternek pedig készü­lékek és gépek körüli kitűnő működésükért a legmagasb megelégedés tudtul adassék. Külföld, Olaszország. Előrenéz, jun. 23. (A­z olasz hírlapok külön nézetei, a mi­niszterválságról, a közérzü­let, az alkudozásokat illetőleg.,) A „Natio­nal Ztt.“-nak írják: Vegezzit ide várják, hogy szóbeli felvilágosításokat adjon a pápai kor­mán­nyal folyamatban levő alkudozásokról, s azután a körülményekhez képest jóformán meg fogják állapítani, váljon abba­hagyják-e az al­kudozást, vagy pedig újabb feltalálások által ismét mozgásba hozzák az egyezkedést.Ez utób­­bik eset miniszter válságot vonna maga után , mivel Natali és Sella készek benyújtani lekö­szönésüket, ha csak egy lépés tétetnék is még ezentúl az engedményezés ösvényén, Olaszor­szág részéről. Egyébiránt az itteni hirlapok heves vitában vannak, mely a minisztereknek legtöbb kellemetlenséget okoz. Az „Opinione“, „Nazione“ „Pensiero italiano“ úgy tettetik ugyan magukat, mintha a miniszteri színeket vallanák magukénak, helyeselvén és védelmezvén a mi­nisztérium politikáját átalános kérdésekben , de ezen kü­lön római kérdésben ama lapok mind­egyike annak a pártfelekezetnek a nézeteit kép­viseli, amelyhez tartoznak. A „Nazione“ úgy ta­lálja, hogy a miniszterek már nagyon messzire mentek engedményeikkel; mai számában egy turini levelet közöl, melyben megeresztett fék­kel adatik elő a papi párt irányábani engedékeny­ség története, s a szerkesztőség csípős megjegy­zéseket tesz hozzá. E részben a „Nazione“ a minisztérium azon tagjaitól kapja a sugallato­kat, amely nem akar több engedményről tudni , s szem n hányásai leginkább Lamarmora és Lanza ellen szólnak, akik ellenkező irányú po­litikát követnek, — kiváltképen Lanza van ke­ményen megtámadva. Az „Opinione“ ellenkező­leg van meggyőződve, s a minisztérium módosí­tását sürgeti, melynél fogva Massimo d’Azegliót, vagy legalább politikai barátait óhajtja a mi­nisztériumba beléptetni.­­ Végre a „Pensiero italiano“ minden áron miniszterválságot óhajt, de nem meri nyíltan kimondani, hogy Ratazzit kellene az új kabinet élére állítani. Legelső hírére annak, hogy az alkudozások Rómá­val félbe fognának szakittatni, a „Pensiero“ miniszterválság­ valószinü bekövetkezését em­leget, s Rattazzit csak második sorban em­’*’ mi­t „Ita­l­ieu az alkudó-niszteri tárcza vadászat tárgyává alacsonyitják; még nagyobb lenézést érez azon miniszteri vál­ság iránt, melyet nem alkotmányos útán a képviselők szavazat többsége , hanem sze­mélyes áskálódások idéznek elő. — A püspö­kök esküformájánál sokkal nagyobb felakadást okoz az exequatur, amiről a curia semmit sem akar tudni. Ennek kikerülésére a római curia azt ajánlotta, hogy csak olyan püspököket fog választani, akiket Olaszország ajánl, hanem az olasz kormány elkerülhetlenül szükségesnek tartja a kinevező bullákat áttekinteni, nehogy olyasmit tartalmazzanak, ami az egyházi körön túl jár s a politicumba csap át. Ezt Antonelli határozottan visszautasította, s mint hallani, a római udvar külföldön levő követeihez már küldetett is szét körlevél, melyben kimondatik, hogy az alkudozások félbeszakítalak s az olasz kormányra hárittatik érte a felelősség. Számí­tani lehet hasonló nyilatkozatra a florenczi kormány részéről, mihelyt kellő felvilágosítá­sokat kapott Vegezzitől. Florencz. zások félbeszakításáról­ következőleg elmélkedik : A római congregatiok nem fogták fel a vallási rendezés azon érdekességét, mely a pápát rábírta, hogy a királynak ajánlatot te­gyen tisztán egyházi egyezkedés iránt. IX. Pius jó szándékát meghiúsították a különféle orszá­gokból való bourbonisták és a jezsuiták. Senki se fogja nagyobban megérezni, mint Róma, a külföldi ultramontanismus fondorkodása és a római reactio keserű gyümölcsét. Az olasz kor­mányt nem igen érdekelte, hogy egynehán­nyal több vagy kevesebb püspök legyen Olaszország­ban , hanem az fontos ügy volt Olaszországra nézve, hogy királya és kormánya azonnal és be­csületesen megfeleljen a pápa személyes felszó­­llásának, s hogy olyan engedményeket ad­­ok a szent széknek, a minőkkel egy ka­­tholikus hatalom se dicsekhetik, hogy azok­hoz fogható ajánlatokat tett volna, és hogy ezen eljárásából az egész kath. világ az olasz kor­mány békü­lékeny szellemére kénytelen lesz kö­vetkeztetést vonni ki. Hogy azután a pápai kor­mány mindent megrontott, azért ö reá háromlik a felelősség terhe. Olaszország tekintélyes ál­­lamférfiai sajnálkoznak felette, hogy nem lett semmi az egyezségből, mások meg örömmel lát­ják, hogy úgy történt, amint történt. Ausztriá­ban elviselhetlenné vált az 1854-ki concorda­­tum ; Francziaországban erősen megrendite­­tett az állam és egyház közötti kölcsönös vi­szony , Mexicóban mindenki látja az össze­egyezkedés lehetetlenségét ; — Spanyolország pedig, amely nagy veszedelmére egyedül olyan kath. ország, amilyet Róma kíván, a forrada­lom szédítő örvényének szélén áll. Olaszország tehát vigasztalhatja magát, mert majd jobb be­látást fog a szent széknél tapasztalni, ha egy­szer a félszigeten a kolostorok eltörölve, az egy­ház előjogai megszüntetve, az egyházi túlkapá­soktól megtisztított polgári szabadságok helyre­állítva és ez egyház világi hatalmának utolsó romjai egészen elhárítva lesznek, minden ráz­kódás és erőszak nélkül. Akkor Olaszország a szabadság nevében két kézzel fogja az egy­háznak azt nyújtani, amit ez most II. Fe­rencz és a többi elűzött önuralkodók ér­dekében követel; akkor aztán bízvást lemondhat Olaszország az esküről, az exequa­túráról, a placetumról s más egyéb jogokról,melyeket más hatalmak még mostanság féltékenyen őriznek. Majd ha magát szabaddá tette az állam, akkor aztán az egyházat is megkínálhatja szabadságga­l. Akkor, és csakis akkor fog valósággal létesülni az egyezség Olaszország és a szent szék között. Ha a püspököket illető kérdésre nézve ma meg­történnék az egyezség, Róma holnap már m­a­­kacsabbul fogna fellépni mint bármikor minden egyéb kérdésben. A római curiának újabb egy­házi átkok anyagául fognának szolgálni: a mi­nisztérium által ünnepélyesen megígért azon törvény, melynek tárgya a zárdák eltörlése, az egyházi javak világiasításáról szóló s egész Olaszország által várva várt törvény, a pol­gári házasságokra vonatkozó, s a vallás- és lelkiismeret szabadságát megadandó törvény stb. A világi Róma még egyre az a farkas, amelyről Dante énekel,mely az étkezés után éhesebb lesz, mint volt! Még mindegyre lehetetlen az alkudo­zások újra felvétele, hanem a szent szék részéről még lehet­séges, hogy miután az olasz kormányt oly szilárdnak találta a tekintetben , miszerint semmi olyan engedménybe nem bocsátkozik,­ ami méltóságához nem illő, — hogy a szentszék­­ér­jen vissza a tisztán egyházi kérdések terére és te­gyen elfogadható kölcsönös ajánlatokat az exe­quatur és az esküt illetőleg. Ha megteszi, örülni fogunk. De sokkal roszabb a tiszteletre­méltó gyönge agg pápát környező befolyás, mintsem feltehetnők mellette, hogy a pápa még egy olyan szabad elhatározásra fogja magát el­szánni, a­milyen az alkudozások kezdeménye­zése volt. Vegezzi vissza fog jönni, s egy vagy más szellemben várható a közelebbi megoldás. — Az olasz kormány tanúságot tett békülé­­keny hajlamáról s vallásos szelleméről; te­hát csak azt volna még szükség kisütni, valjon a római curia makacssága és elvakultsága politikai boszankodás szüleménye-e ? Azok után amiket Persigny Rómában tapasztalt, attól lehet tartani, hogy valóban abból ered. A „Movimento“ úgy van értesülve, hogy va­lamennyi miniszter közöl Lamarmora óhajtja legjobban az alkudozások újra megkezdését. — Vegezzi f. hó 26-án utazott el Rómából. (A „Temps“ szerint nincsenek meg­­szakítva az alkudozások.) Erdan, a „Temps“ ismert levelezője írja: „Épen most kaptam (jan. 19-én) Rómából egy 17-kén kelte­zett tudósítást, melynek következő a tartalma: „Ne higyje ön az alkudozások abbanhagyását. Csupán az első idézett elő nehézségeket a kö­vetkező négy pont közöl: 1) az eskü; 2) a szám­űzött püspökök visszatérése; 3) a püspökségek számának szaporítása; s 4) némely papi jó­szágok eladatása- De a király és a pápa sokkal komolyabban kívánják az egyezséget, hogy sem emiatt az alkudozásokkal felhagynának. Valószínű, hogy a király engedni fog, s ha n­­niszteriuma köti magát az e ®­ 1 ’ ’­­—talmá viszonyairól a „Monde“ irja, hogy igen előkelő és kegyes, vallásos családból való ; az atyja több szives szolgálatot tett VII. Pius pápának fogsága idejében ; hogy Vegszzire nézve sok­kal jobb lett volna az Umbria bekeblezéséről szóló okmányt alá nem írnia, amit ő bizonyára rég megbánt s bocsánatot kért ezen tettéért illető helyen.Végezzi különben igazán „il probo religio­­so laico“, akinek nevezi őt IX. Pius, midőn V. Emmanueltől őt kérte Rómába küldetni. Már 1848-ban is volt Rómába küldetve a vámszer­ződési ügyben, s a Pius renddel díszítve tért vissza. A „Monde“ írja, hogy a pápa a forra­dalmi lapok ellenében, melyek az alkudozások sikeretlensége végett minden felelősséget a sz. székre igyekeznek hárítani, közelebb tartandó allocutiójában fogja a feletti fájdalmit kije­lenteni, hogy semmire se lehetett menni, az egyház javára czélzó alkudozásokban, s elő­­sorolandja azok befolyását. Jövő hó 1-jén átköltözik a pápa udvara Castel Gandol­­foba, s ott marad őszig. Meglia nem hivatott még vissza Mexikóból, hanem parancsot kapott, hogy Mexicó fővárost hagyja el, s az ország más városában várja be a további utasításokat. A mexikói követek is Rómában új utasításokra várnak. Esti posta, Berlin, jun. 27. (Az osztrák minisz­térium lelépése) itt nagy meglepetést okozott, annyival inkább, mivel Schmerling­ vis­­­szalépéséről már annyiszor volt szó, hogy mi­dőn komolyabban volt róla szó, akkor sem igen hitték. Ezen eseményt kétségkívül belmozzanat és pedig a magyar kérdés idézte elő. Schmer­­lingnek és a hozzá legközelebb álló miniszterek­nek lelépése, ha elfogadtatik, még nem tudhatni mily hatással leend kifelé. Belcredi grófnak az ügyvezetésbe belépésétől Poroszországra nézve csak kedvezőt várhatni: mindazáltal nem kell ezen combinatiót nagy bizakodással a hőségek­­beni engedékenységre is kiterjeszteni, annyival inkább, minthogy — állítólag — Ausztria csá­szára úgy nyilatkozott volna, miszerint amíg ő uralkodik, el nem tűri olyan állam megalapítá­sát a bécsi kabinet, amely Poroszországtól füg­gő lenne. Berlin, jun. 28. (Semmi csapat le­szállítás a herczegségekben.) Nem csak Poroszország jelenti ki, hogy hadseregé­nek reductiója a herczegségekben lehetlen, ha­nem Ausztria is egész határozottsággal hasonló­­kép nyilatkozik. Az osztrák tisztek véleménye szerint a csapatok tacticai egységének kötelé­kei szakadnának meg, ha a létszám egy részről leszállíttatnék. Ezen kölcsönös tiltakozás után a szóba jött reductio kérdése ez időre mellőz­ve van. Florencz, jun. 24. (Az alkudozások megszüntetését) Vegezzi is megerősíti, azt pedig senki se kétli itt, hogy az egyezkedés meghiúsulását Ausztria eszközölte. A pápa kö­zelében forgó egyének állítják, miszerint a bé­csi udvar kijelentette Rómában, hogy azon eset­re, ha Olaszországgal megalkuszik , ő a maga részéről nem fogja úgy támogathatni a pápa jo­gait mint eddig. Táviratok. Zágráb, jun. 29. A zágrábmegyei főispán letette Jaska szab. mezőváros tanácsát a­miatt, hogy K­u­s­t­a­n b. ellenzéki követ­jelölt meg­választatásán buzgólkodott s e részben túlkapá­sokat is követett el. Zágráb, jun. 29. Károlyvárosban, Kapron­­czán, Szamoborban, és a jaskai választó kerü­letben megbuktak a kormány jelöltjei, s min­denütt szabadelvű hazafiak választattak ország­gyűlési képviselőkül. Bukarest, jun. 27. A B­o­s­s­a­n­o minis­­terium beadta lemondását, melyet Cusí feje­delem elfogadott. Az uj ministerium következő­leg alakult meg : Cretzulesco Miklós ministerelnök s pénzügyminister , F­ol­esco dandártábornok , ki jelenleg külföldön tartóz­kodik, belügyminister. A hadügyminister Sa­vér Mann tábornok, s a külü­gyminister Ba­la­n­e­s­c­o megtartják tárczáikat. Berlin, jun. 28. A „Prov. Corresp.“ a schles­­wig-holsteini ügy megoldására vonatkozó czikket hoz, mely e szavakkal végződik : „Míg Ausztria az ottani pártkormány működését látszólag elő­mozdítja, addig a nagy­hatalmak közti őszinte egyetértés előkészítése lehetetlenség marad.“ A „N. A. Zig“ értesül, hogy a f. hó 16-ki po­rosz sürgöny visszautasítja Ausztria azon kívá­natát, hogy a porosz seregek száma a herczegsé­gekben leszállíttassák. Berlin, jun. 29. Poroszország válasza a jun. 5-i osztrák jegyzékre f. hó 16-ról kelt s Ausz­triának a herczegségeket megszállva tartó seregek kevesbítésére vonatkozó indítványát nem utasítja vissza feltétlenül, hanem a kiegyezkedést to­vábbi alkudozásoktól tette függővé. Berlin, jun. 29. A Bécsben végbement mi­nister változás nagy feltűnést okozott. Nem hiszik, hogy a hercegségek kérdésében Poroszország en­gedményeket fogna nyerni. Berlin, jun. 29. Karlsbadból érkezett tu­dósítások jelentik, miszerint az ott jelenlevő W­e­r­t­h­e­r b. követ, és Gramonthg gyak­ran értekeznek a királ­lyal és Bismarckkal. Berlin, jun. 29. Új osztrák sürgöny érke­­­zett ide; tartalma az, hogy Ausztria minden részéről ajánlott engedményt visszavon, hogy ha Poroszország Augustenburg­­g irányában egyoldalú eljárást követne. Oldenburg, jun. 29. Egy Bécsbe küldött második oldenburgi sürgöny, jun. 27-től keltez­ve, s az osztrák viszonválaszra felelőlen szük­ségesnek nyilvánítja a pártos kormány felfüg­gesztését a hűségekben. Hamburg, jun. 29. Párisból ide érkezett távirati tudósítás szerint az itteni „Heine Sámon“ világ­kereskedő^ Károly halál-Fiat'_'-'

Next