A Hon, 1865. július (3. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-01 / 148. szám
Miképpen kell felfogni a miniszterváltozást, kivehető Ö Felsége nyilatkozataiból, melyeket a miniszterek lemondásának elfogadása alkalmával mondott, midőn a ,,szükséges fordulatot“ hangsúlyozta. Természetesen ez alatt nem azon fordulatot kell érteni, melyről a követek házában ezer és ezer variációban beszéltek. Mensdorff grófot hivatalba lépése alkalmával Schmerling és a februári alkotmány hívének tartották; azonban nemsokára kitűnt, hogy Schmerling, ki befolyásával külügyminiszerré kineveztetését eszközölte, ezen államférfi politikai irányát illetőleg tévedésben volt. Mailáth udv. fökanczellár f. hó 29-kén Bécsből néhány napra nyitramegyei jószágára, Zavarra utazott. Kormánykörökben tudni akarják, hogy Mailáth Antal gróf, egykor fökanczellár, az országbírói méltóságra volna kijelölve. h M A bécsi lapok szemléje. Lapvélemények a rendszerváltozásról.“ Az „Oesterr. Zig“ és a „Botschafter“ csak az azelőtti napról szóló bécsi lapok véleményének reprodukálására szorítkoznak. Az előbb nevezett lap azonban az ünnep délutánján is kiadván esti számot, a rendszerváltozásról igy ír: „Erősitik, Belcredi grófnak államminiszterré lett kinevezése már jan. 27-én aláíratott. Az uj miniszterek kinevezésénél a pénzügyminiszter tárczája jár legtöbb nehézséggel. Mint Pestről (?) távirják, Almásy Móricz gróffal is megkezdődtek e tárgyban az értekezések. Ami Belcredi gróf programmját illeti, a föltétlen visszatérésről az oh. diplomára, szó sem lehet. Belcredi ur nem barátja ugyan a merev centralisationak, de a közös ügyek közös tárgyalásának szükségét elismeri. Erősitik továbbá, hogy a netalán szükségessé válandó alkotmánymódosításokat alkotmányos úton hajtandja végre. „Tehát az alkotmányos élet nincs fenyegetve. A kormány a magyar országgyűlés irányában igen előzékeny magatartást tanusítana. Bizonyítja azt, hogy a jogfolytonosság elismerése képezi az új programm főpontját. Ellenben a három kanczelláriának egyesítése valótlannak állíttatik. Az „Ost D. Post“-ban olvassuk: „A lemondott miniszterek, utóbbi kihallgatásukat Ő Felségénél úgy tekintik, mint bucsu-audientiát, mert a császár szavaiból eléggé megérthették, hogy lemondásuk elfogadtatik, írásban még választ nem kaptak: ez csak a jövő hét keddjén történhetik, a midőn Ő Felsége Ischlből visszaváratik. „Az uj fordulat megítélésére még mindig csak a tudva lévő tények szolgálhatnak alapul. Zichy gróf (a bécsi Bürgermeister lakomájáról ismert toast szerzője) elbocsáttatott; hasonlókép Nádasdy gróf, a ki Erdélyt a febr. patens alapján reconstituálta. Majláth György ur az uj kanczellár. „A fordulat hatását, Magyarországban igy képzeljük: A sajtó csak juh 1-je után nyer képességet a nyilatkozásra, miután a lapokat még a legutóbbi napokban is igen szigorúan tartották, úgyhogy az első pillanatban még a történt változások távirati tudósításait sem közölhették. „Tehát csak a mondott nap után ismerhetjük meg a magyar lapok véleményét. De már most sem kételkedünk, hogy a történt dolgok nagy örömet okozandnak Magyarországban. Zichy és Nádasdy grófok, kiket a magyarok a febr. pátenssel való szoros összeköttetés miatt perhorrescaltak, nincsenek többé hivatalban. Majláth ur kinevezése pedig elégültséget szerez. Az uj canczellár ugyan nem tartozik Deák pártjához, de a magyar közérzelem nagyra fogja becsülni azon tényt, hogy a létező formák ily határozott ellenese, hivatott meg a korona tanácsosai közé. Részünkről azonban nem hisszük, hogy a személyváltozás által a kérdés megoldása felé lényeges haladást tettünk volna. Most még csak azon ügyvéd van kinevezve, aki Magyarország nagy állampörét vendi. A pörös felek egyik főfaktora, a magyar országgyűlés, még csak ezután jelenik meg. „Talán hidegen szólunk ily napon, mely a Lajthán túl a remények napja, de nem szoktunk hamis álarczot viselni: megmondjuk a mi szívünkön fekszik. Különösen egy éjen át nem hagyjuk el eddig tartott positionkat. Tovább is védjük a mi az alkotmányos monarchia szerves egységére nézve szükséges, de a formákhoz és paragrafusokhoz nem ragaszkodunk. “ Végül,azt mondja az„Ost.D.Post“,hogy most már feltehető, hogy a federalisták kölön pártjai is reményekre ébredhetnek, s így a tulajdonképi német elem ezután főleg a szűkebb Reichsrathban találandja azon institutiót, mely őket az összetartás és haladás pályáján előre vezetendő.“ A„Presse“ egész, hadával az uj zászló mellé csatlakozik. írja: Ha a Császár vaival aJ világos ® egyísitását elkerülhetően szükségesnek tartja. A császár ezen meggyőződése képezi a legújabb események kulcsát. ,Az uj kanczellár minden időben óvakodott valamely párthoz föltétlenül tartozni , ezzel mutatja meg, hogy valóságos államférfi. A legszélsőbb jobboldalhoz tartozó ó-conservativek is meglepettek ezen kinevezés által. Majláth György, ki már a megerősbített birodalmi tanácsban, és a mágnások tábláján, szigorú törvényességről , sajtószabadságról, törvényelőtti egyenlőségről, s a német-szláv tartományok alkotmányos kormányzásáról beszélt, csak á hhaladás embere lehet, s f^folyosás nálunk is erősítendi az alkotmányos kifejlődés ügyét. „Ha Belcredi gróf elfogadja az államminiszteri tárczát, el kell határozva lennie, hogy alkotmányos elvek szerint fog kormányozni. A Golubovszki-eszmék restaurátiójáról szó sem lehet. Azonban, amidőn látjuk, hogy Lichtenfels báró, aki a mostani rendszer legerélyesebb támogatója (és a verbirkolás elméletének főproclamatora) szintén oda hagyja állomását, meggyőződhetünk, hogy mélyreható rendszerváltozás küszöbére jutottunk, s hogy a bureaucratia kizárólagos uralma, mely az alkotmányos apparatus daczára is, jóformán korlátlanul gazdálkodott, az önkormányzat rendszerével fog felváltatni. „Ami a Reichsrath mostani többségét illeti, a „Presse“ szerint ne adjon okot aggodalomra. E többség coalitioból alakult, de a magyar alkotmány viszály kiegyenlítése tárgyában tett nyilatkozataihoz ezért hű fog maradni. (Hozzátehette volna, hogy a 18. §-as fölötti vitában a miniszteriális minoritás 44 szavazói közül mintegy 37 hivatalnok volt, s ezektől újabb kormány alatt sem lehet várni valami élethalálra szóló makacs oppositiot.) — A „N. fr. Presse“ irja : „A midőn Zichy gróf, Zelinka polgármester hires lakomáján famosus toastját itta, a magyarok mielőbbi bejövetelére a Reichsrathba : alig sejthette, hogy minő muzsikaszó nélkül történik majd kivonulása a „Schenkenstrasse“n álló palotából. Épen két évig s két hónapig(?) lakott ott, s nem élhet csalódásban afölött, hogy minő ellentétet képeznek officiosus lapjainak pompázó hirdetgetései , s azon absolut tétlenséggel, melyet az 1863-ki apriltól az 1865-iki júliusig tanúsított. Remélik, hogy Zichy gróf fogadott arra, hogy ő nyitja meg még a legközelebbi országgyűlést. A tétet elvesztette. Ezzel bebizonyította, hogy gentleman, mert nem oly dologra fogadott, amit bizonyosan tudott. „Ha ma a lelépő kanczellár azzal védené magát, hogy ő alatta a kanczellária csak az államminisztérium egyik osztálya volt, akkor azt hisszük, hogy Majláth ur alatt, aki legalább e pillanatban uralkodik a helyzeten igyekezni fog, hogy eljf államférfiu foglalja el a „Judenplatz“-on álló államminiszteri palotát, aki a követendő rendszerre nézve vele egyetértene. Ez okból kétségtelen, hogy a kormány mikénti alakulása tárgyában a felelősség nagy része Majláth úr vállaira is nehezül. „Különben az új kabinet politikai jellemét nem sokára megismerendjük. Schmerling úr idejében az illusio még megtörténhetett, s attól a legjobb akarat mellett sem lehetett megszabadulni, miután a hivatalágak minden spiäraiban csak a Bach kormány beamtereire találtak, s a midőn a febr. patens a „Wiener Zeitungéban megjelent „urplötzlich“ mindnyájan alkotmányos érzelmű emberekké váltak! Ily fölöttébb szomorú félreértések immár lehetlenek. „Majláth úr a legutóbbi magyar országgyűlésen oly megvetéssel szólott az ily caliberű államférfiakról, mégpedig egyenes hivatkozással a Schmerling minisztérium körül csoportosodottakra,hogy (amennyiben tőle függ) az új kabinet tagjai egyenként saját értékkel bírandnak, s nem mutatnak oly politikai jellemet, mely csak rájuk van kényszerítve, s ideig óráig viselgetik. „Mint a mostani változás iránt rokonszenvező lapok egyhangúlag állítják, Majláth ur óhajtása, hogy a kabinet egy szellemtől vezérlett tagokból álljon, ami Schmerling úrnak soha sem sikerült. „Egyébiránt ma is bírnak már jelekkel : mint fogja fel Majláth ur a magyar kérdés megoldását. Ő szigorú támogatója az oct. diplomának s Ausztria alkotmányos kifejlődésének hasisául csak a „történelmi jog“-ot ismeri. így beszélt a megerősbitett birodalmi tanácsban, igy 1861- ben a mágnások tábláján. Akkor már positive megmondta, hogy megint csak vissza kellene menni az oct. diplomára, melyet bátor volt védelmezni, dac^ gyár közvéleménynek, tens pedig épen nem tartja ezen diploma következetes kifejlődésének. Vay elbocsáttatása után visszavonult, s csak név szerint volt tárnok, a provisorium behozataláig. „Ezen jelekből ítéljük, hogy Majláth úr határozott ellenzője azon tervnek, hogy Ausztriából közös parlamenttel bíró állam váljék. De ismerve finom modorát mint tárnok, és eljárási módját a sajtó irányában, hisszük, hogy a rá nehezedő küzdelmet nem aprólékos rendőrségi eszközökkel vívja ki, hanem valóságos államférfihoz illő utat választani. Majd meglátjuk, mint nyilatkozik róla Deák pártja ? Majláth úr nem hozza meg még a magyarok által óhajtott parlamentáris kormányformát, a dualizmust azonban zászlóba írta, de akkor volnánk a legnagyobb zavarban , ha arra kellene felelnünk : váljon rendszeréből, a németszláv tartományok számára a modern alkotmányos formákkifejlődését várhatjuk-e ?“ Hivattalos közlemények. O cs. k. Apostoli Felsége f. hó 27-dikén délután Ischlbe elutazni méltóztatott. ó cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratokat méltóztatott kibocsátani : Kedves gróf Nádasdy! Ismételt kérelmére kegyelmesen fölmentem önt eddig viselt állásától, és kitűnő. Nekem és az államnak teljesített szolgálataiért ismételve kifejezem elismerésemet. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencz József, s. k. Kedves gróf Zichy! Kérelmére kegyelmesen fölmentem önt eddig viselt magyar udv. cancellári állásától, fentartván Magamnak önnek további szolgálatait. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencs József, s. k. Kedves Majláth György! Kinevezem önt magyar udv. kanczellárommá. Bécs, jun. 26. 1865. Ferencz József, s. k. ő cs. kir. apostoli Felsége f. é. junius 24-ki legfelsőb határozata által legkegyelmesebben megparancsolni méltóztatott, hogy a Pesten legújabban tartott gazdasági kiállításnál a következő kiállítóknak :gr. Keglevich Béla, gr. Károlyi Alajos , Czilchert Róbert, gróf Pálffy János, gróf Zichy Ferraris Bódog, gr. Hunyady József, b. Sina Simon, Skublics Gábor, Geist Gáspár, a váczi püspöki megye jószágigazgatósága, és Ketzer Józsefnek a marhatenyésztés körül szerzett különös érdemeikért, a következő kiállítóknak, u. m. Gubitz András, Shatleworth Kajetán, Garret és fia, K ti fane és Ludwig, Picksley, Sims és társa, Vidacs István, Eichinger Károly, Robey és társa, Marchal fiai és társa, Kern retilter Ferencz, pesti gőzmalom, Hoffmann J. B., Gans A., Eisere József, Kachelmann Károly, Szabó Károly Oeter testvérek, Wiese Frigyes, Wertheim F. és társa , Eder testvérek, Hirsch Ignácz, Puzdech József, Thonet és Richternek pedig készülékek és gépek körüli kitűnő működésükért a legmagasb megelégedés tudtul adassék. Külföld, Olaszország. Előrenéz, jun. 23. (Az olasz hírlapok külön nézetei, a miniszterválságról, a közérzület, az alkudozásokat illetőleg.,) A „National Ztt.“-nak írják: Vegezzit ide várják, hogy szóbeli felvilágosításokat adjon a pápai kormánnyal folyamatban levő alkudozásokról, s azután a körülményekhez képest jóformán meg fogják állapítani, váljon abbahagyják-e az alkudozást, vagy pedig újabb feltalálások által ismét mozgásba hozzák az egyezkedést.Ez utóbbik eset miniszter válságot vonna maga után , mivel Natali és Sella készek benyújtani leköszönésüket, ha csak egy lépés tétetnék is még ezentúl az engedményezés ösvényén, Olaszország részéről. Egyébiránt az itteni hirlapok heves vitában vannak, mely a minisztereknek legtöbb kellemetlenséget okoz. Az „Opinione“, „Nazione“ „Pensiero italiano“ úgy tettetik ugyan magukat, mintha a miniszteri színeket vallanák magukénak, helyeselvén és védelmezvén a minisztérium politikáját átalános kérdésekben , de ezen külön római kérdésben ama lapok mindegyike annak a pártfelekezetnek a nézeteit képviseli, amelyhez tartoznak. A „Nazione“ úgy találja, hogy a miniszterek már nagyon messzire mentek engedményeikkel; mai számában egy turini levelet közöl, melyben megeresztett fékkel adatik elő a papi párt irányábani engedékenység története, s a szerkesztőség csípős megjegyzéseket tesz hozzá. E részben a „Nazione“ a minisztérium azon tagjaitól kapja a sugallatokat, amely nem akar több engedményről tudni , s szem n hányásai leginkább Lamarmora és Lanza ellen szólnak, akik ellenkező irányú politikát követnek, — kiváltképen Lanza van keményen megtámadva. Az „Opinione“ ellenkezőleg van meggyőződve, s a minisztérium módosítását sürgeti, melynél fogva Massimo d’Azegliót, vagy legalább politikai barátait óhajtja a minisztériumba beléptetni. Végre a „Pensiero italiano“ minden áron miniszterválságot óhajt, de nem meri nyíltan kimondani, hogy Ratazzit kellene az új kabinet élére állítani. Legelső hírére annak, hogy az alkudozások Rómával félbe fognának szakittatni, a „Pensiero“ miniszterválság valószinü bekövetkezését emleget, s Rattazzit csak második sorban em’*’ mit „Italieu az alkudó-niszteri tárcza vadászat tárgyává alacsonyitják; még nagyobb lenézést érez azon miniszteri válság iránt, melyet nem alkotmányos útán a képviselők szavazat többsége , hanem személyes áskálódások idéznek elő. — A püspökök esküformájánál sokkal nagyobb felakadást okoz az exequatur, amiről a curia semmit sem akar tudni. Ennek kikerülésére a római curia azt ajánlotta, hogy csak olyan püspököket fog választani, akiket Olaszország ajánl, hanem az olasz kormány elkerülhetlenül szükségesnek tartja a kinevező bullákat áttekinteni, nehogy olyasmit tartalmazzanak, ami az egyházi körön túl jár s a politicumba csap át. Ezt Antonelli határozottan visszautasította, s mint hallani, a római udvar külföldön levő követeihez már küldetett is szét körlevél, melyben kimondatik, hogy az alkudozások félbeszakítalak s az olasz kormányra hárittatik érte a felelősség. Számítani lehet hasonló nyilatkozatra a florenczi kormány részéről, mihelyt kellő felvilágosításokat kapott Vegezzitől. Florencz. zások félbeszakításáról következőleg elmélkedik : A római congregatiok nem fogták fel a vallási rendezés azon érdekességét, mely a pápát rábírta, hogy a királynak ajánlatot tegyen tisztán egyházi egyezkedés iránt. IX. Pius jó szándékát meghiúsították a különféle országokból való bourbonisták és a jezsuiták. Senki se fogja nagyobban megérezni, mint Róma, a külföldi ultramontanismus fondorkodása és a római reactio keserű gyümölcsét. Az olasz kormányt nem igen érdekelte, hogy egynehánnyal több vagy kevesebb püspök legyen Olaszországban , hanem az fontos ügy volt Olaszországra nézve, hogy királya és kormánya azonnal és becsületesen megfeleljen a pápa személyes felszóllásának, s hogy olyan engedményeket adok a szent széknek, a minőkkel egy katholikus hatalom se dicsekhetik, hogy azokhoz fogható ajánlatokat tett volna, és hogy ezen eljárásából az egész kath. világ az olasz kormány békülékeny szellemére kénytelen lesz következtetést vonni ki. Hogy azután a pápai kormány mindent megrontott, azért ö reá háromlik a felelősség terhe. Olaszország tekintélyes államférfiai sajnálkoznak felette, hogy nem lett semmi az egyezségből, mások meg örömmel látják, hogy úgy történt, amint történt. Ausztriában elviselhetlenné vált az 1854-ki concordatum ; Francziaországban erősen megrenditetett az állam és egyház közötti kölcsönös viszony , Mexicóban mindenki látja az összeegyezkedés lehetetlenségét ; — Spanyolország pedig, amely nagy veszedelmére egyedül olyan kath. ország, amilyet Róma kíván, a forradalom szédítő örvényének szélén áll. Olaszország tehát vigasztalhatja magát, mert majd jobb belátást fog a szent széknél tapasztalni, ha egyszer a félszigeten a kolostorok eltörölve, az egyház előjogai megszüntetve, az egyházi túlkapásoktól megtisztított polgári szabadságok helyreállítva és ez egyház világi hatalmának utolsó romjai egészen elhárítva lesznek, minden rázkódás és erőszak nélkül. Akkor Olaszország a szabadság nevében két kézzel fogja az egyháznak azt nyújtani, amit ez most II. Ferencz és a többi elűzött önuralkodók érdekében követel; akkor aztán bízvást lemondhat Olaszország az esküről, az exequatúráról, a placetumról s más egyéb jogokról,melyeket más hatalmak még mostanság féltékenyen őriznek. Majd ha magát szabaddá tette az állam, akkor aztán az egyházat is megkínálhatja szabadsággal. Akkor, és csakis akkor fog valósággal létesülni az egyezség Olaszország és a szent szék között. Ha a püspököket illető kérdésre nézve ma megtörténnék az egyezség, Róma holnap már makacsabbul fogna fellépni mint bármikor minden egyéb kérdésben. A római curiának újabb egyházi átkok anyagául fognának szolgálni: a minisztérium által ünnepélyesen megígért azon törvény, melynek tárgya a zárdák eltörlése, az egyházi javak világiasításáról szóló s egész Olaszország által várva várt törvény, a polgári házasságokra vonatkozó, s a vallás- és lelkiismeret szabadságát megadandó törvény stb. A világi Róma még egyre az a farkas, amelyről Dante énekel,mely az étkezés után éhesebb lesz, mint volt! Még mindegyre lehetetlen az alkudozások újra felvétele, hanem a szent szék részéről még lehetséges, hogy miután az olasz kormányt oly szilárdnak találta a tekintetben , miszerint semmi olyan engedménybe nem bocsátkozik, ami méltóságához nem illő, — hogy a szentszékérjen vissza a tisztán egyházi kérdések terére és tegyen elfogadható kölcsönös ajánlatokat az exequatur és az esküt illetőleg. Ha megteszi, örülni fogunk. De sokkal roszabb a tiszteletreméltó gyönge agg pápát környező befolyás, mintsem feltehetnők mellette, hogy a pápa még egy olyan szabad elhatározásra fogja magát elszánni, amilyen az alkudozások kezdeményezése volt. Vegezzi vissza fog jönni, s egy vagy más szellemben várható a közelebbi megoldás. — Az olasz kormány tanúságot tett békülékeny hajlamáról s vallásos szelleméről; tehát csak azt volna még szükség kisütni, valjon a római curia makacssága és elvakultsága politikai boszankodás szüleménye-e ? Azok után amiket Persigny Rómában tapasztalt, attól lehet tartani, hogy valóban abból ered. A „Movimento“ úgy van értesülve, hogy valamennyi miniszter közöl Lamarmora óhajtja legjobban az alkudozások újra megkezdését. — Vegezzi f. hó 26-án utazott el Rómából. (A „Temps“ szerint nincsenek megszakítva az alkudozások.) Erdan, a „Temps“ ismert levelezője írja: „Épen most kaptam (jan. 19-én) Rómából egy 17-kén keltezett tudósítást, melynek következő a tartalma: „Ne higyje ön az alkudozások abbanhagyását. Csupán az első idézett elő nehézségeket a következő négy pont közöl: 1) az eskü; 2) a száműzött püspökök visszatérése; 3) a püspökségek számának szaporítása; s 4) némely papi jószágok eladatása- De a király és a pápa sokkal komolyabban kívánják az egyezséget, hogy sem emiatt az alkudozásokkal felhagynának. Valószínű, hogy a király engedni fog, s ha nniszteriuma köti magát az e ® 1 ’ ’—talmá viszonyairól a „Monde“ irja, hogy igen előkelő és kegyes, vallásos családból való ; az atyja több szives szolgálatot tett VII. Pius pápának fogsága idejében ; hogy Vegszzire nézve sokkal jobb lett volna az Umbria bekeblezéséről szóló okmányt alá nem írnia, amit ő bizonyára rég megbánt s bocsánatot kért ezen tettéért illető helyen.Végezzi különben igazán „il probo religioso laico“, akinek nevezi őt IX. Pius, midőn V. Emmanueltől őt kérte Rómába küldetni. Már 1848-ban is volt Rómába küldetve a vámszerződési ügyben, s a Pius renddel díszítve tért vissza. A „Monde“ írja, hogy a pápa a forradalmi lapok ellenében, melyek az alkudozások sikeretlensége végett minden felelősséget a sz. székre igyekeznek hárítani, közelebb tartandó allocutiójában fogja a feletti fájdalmit kijelenteni, hogy semmire se lehetett menni, az egyház javára czélzó alkudozásokban, s elősorolandja azok befolyását. Jövő hó 1-jén átköltözik a pápa udvara Castel Gandolfoba, s ott marad őszig. Meglia nem hivatott még vissza Mexikóból, hanem parancsot kapott, hogy Mexicó fővárost hagyja el, s az ország más városában várja be a további utasításokat. A mexikói követek is Rómában új utasításokra várnak. Esti posta, Berlin, jun. 27. (Az osztrák minisztérium lelépése) itt nagy meglepetést okozott, annyival inkább, mivel Schmerling visszalépéséről már annyiszor volt szó, hogy midőn komolyabban volt róla szó, akkor sem igen hitték. Ezen eseményt kétségkívül belmozzanat és pedig a magyar kérdés idézte elő. Schmerlingnek és a hozzá legközelebb álló minisztereknek lelépése, ha elfogadtatik, még nem tudhatni mily hatással leend kifelé. Belcredi grófnak az ügyvezetésbe belépésétől Poroszországra nézve csak kedvezőt várhatni: mindazáltal nem kell ezen combinatiót nagy bizakodással a hőségekbeni engedékenységre is kiterjeszteni, annyival inkább, minthogy — állítólag — Ausztria császára úgy nyilatkozott volna, miszerint amíg ő uralkodik, el nem tűri olyan állam megalapítását a bécsi kabinet, amely Poroszországtól függő lenne. Berlin, jun. 28. (Semmi csapat leszállítás a herczegségekben.) Nem csak Poroszország jelenti ki, hogy hadseregének reductiója a herczegségekben lehetlen, hanem Ausztria is egész határozottsággal hasonlókép nyilatkozik. Az osztrák tisztek véleménye szerint a csapatok tacticai egységének kötelékei szakadnának meg, ha a létszám egy részről leszállíttatnék. Ezen kölcsönös tiltakozás után a szóba jött reductio kérdése ez időre mellőzve van. Florencz, jun. 24. (Az alkudozások megszüntetését) Vegezzi is megerősíti, azt pedig senki se kétli itt, hogy az egyezkedés meghiúsulását Ausztria eszközölte. A pápa közelében forgó egyének állítják, miszerint a bécsi udvar kijelentette Rómában, hogy azon esetre, ha Olaszországgal megalkuszik , ő a maga részéről nem fogja úgy támogathatni a pápa jogait mint eddig. Táviratok. Zágráb, jun. 29. A zágrábmegyei főispán letette Jaska szab. mezőváros tanácsát amiatt, hogy Kustan b. ellenzéki követjelölt megválasztatásán buzgólkodott s e részben túlkapásokat is követett el. Zágráb, jun. 29. Károlyvárosban, Kapronczán, Szamoborban, és a jaskai választó kerületben megbuktak a kormány jelöltjei, s mindenütt szabadelvű hazafiak választattak országgyűlési képviselőkül. Bukarest, jun. 27. A Bossano ministerium beadta lemondását, melyet Cusí fejedelem elfogadott. Az uj ministerium következőleg alakult meg : Cretzulesco Miklós ministerelnök s pénzügyminister , Folesco dandártábornok , ki jelenleg külföldön tartózkodik, belügyminister. A hadügyminister Savér Mann tábornok, s a külügyminister Balanesco megtartják tárczáikat. Berlin, jun. 28. A „Prov. Corresp.“ a schleswig-holsteini ügy megoldására vonatkozó czikket hoz, mely e szavakkal végződik : „Míg Ausztria az ottani pártkormány működését látszólag előmozdítja, addig a nagyhatalmak közti őszinte egyetértés előkészítése lehetetlenség marad.“ A „N. A. Zig“ értesül, hogy a f. hó 16-ki porosz sürgöny visszautasítja Ausztria azon kívánatát, hogy a porosz seregek száma a herczegségekben leszállíttassák. Berlin, jun. 29. Poroszország válasza a jun. 5-i osztrák jegyzékre f. hó 16-ról kelt s Ausztriának a herczegségeket megszállva tartó seregek kevesbítésére vonatkozó indítványát nem utasítja vissza feltétlenül, hanem a kiegyezkedést további alkudozásoktól tette függővé. Berlin, jun. 29. A Bécsben végbement minister változás nagy feltűnést okozott. Nem hiszik, hogy a hercegségek kérdésében Poroszország engedményeket fogna nyerni. Berlin, jun. 29. Karlsbadból érkezett tudósítások jelentik, miszerint az ott jelenlevő Werther b. követ, és Gramonthg gyakran értekeznek a királlyal és Bismarckkal. Berlin, jun. 29. Új osztrák sürgöny érkezett ide; tartalma az, hogy Ausztria minden részéről ajánlott engedményt visszavon, hogy ha Poroszország Augustenburgg irányában egyoldalú eljárást követne. Oldenburg, jun. 29. Egy Bécsbe küldött második oldenburgi sürgöny, jun. 27-től keltezve, s az osztrák viszonválaszra felelőlen szükségesnek nyilvánítja a pártos kormány felfüggesztését a hűségekben. Hamburg, jun. 29. Párisból ide érkezett távirati tudósítás szerint az itteni „Heine Sámon“ világkereskedő^ Károly halál-Fiat'_'-'