A Hon, 1865. augusztus (3. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-01 / 174. szám

fal, hogy azt ugyan többé senki sem fe­ledheti el.) „Ha Nádasdy grófról szólunk, ne feled­jük el Reichenstein bárót. E két „állam­férfi“ közöl az első (simpliciter) el van bocsátva, a másik pensionálva, hanem a­mit ők tettek, megmarad utá­­nok is. (Vederemo): A románok emanci­­patiója (ez megmarad, mert nem az ő művök : a Nádasdy-Reichenstein féle román emancipatio csak oda ment ki, hogy felhasználták e nemzetet a febr. ca­­price-ok érvényesítésére. (Megmarad a román metropolitaság. (Soha egy magyar se ellenzetté.) Megmarad Erdély auto­nómiája. (Azaz, hogy Erdély elszakit­­tatik Magyarországtól, de annál inkább bele­olvad a Reichsrathba, sőt még főtör­vényszéke is Bécsben állíttatik fel!­­ra, hogy már­is véglegesen nyugalmaz­­tassék, s hogy ez megtörtént, mutatja, hogy Mailáth úr minisztériumában nem lehet helye. „Feltűnik még, hogy azon miniszterek és udvari kanczellárok, a­kik Schmerling úr rendszerével ugyanazonosították ma­gukat, elbocsátó levelükben csak igy di­csértetnek meg „hit és buzgó szolgálatuk elismerése mellett“ — ellenben Burger és Kalchberg urakhoz intézett kéziratok­ban az áll, hogy „hit és hasznos szolgála­tuk elismerése mellett.“ E megkülönböz­tetés nincs jelentőség nélkül. „Belcredi gróf államminiszterré neveztetik ki, s átveszi a nem ma­gyar korona alá tartozó összes politikai közigazgatás vezérletét. Most az a kér­dés: miből áll az államminisz­terség hivatal-köre? Minő helyzete lesz Belcredi grófnak a magyar kan­­czellária irányában? A czimet te­­­kintve, az állam­miniszter az udv. kan­­czellaria fölött állna; ő viszi azon ügye­ket, melyek az egész államot érdeklik (a többi között az alkotmány-kérdéseket is?) mig a magyar ka­nzellár, csak a ma­gyarországi közigazgatási miniszter. Bel­credi grófnak államminiszterré nevezte­­tése tehát annyit tenne, hogy a kormány Magyarország irányában az oct. 20-ki határokon túl nem akar menni. Vájjon, valóban ez, ezen kinevezés értelme? vájjon beleegyezik ebbe Mai­láth úr? (Tudniillik, hogy a magyar alkotmány kérdés közvetlenül a fejede­lem és az országgyűlés által döntessék el, hanem hogy egy „S­t­a­a­t­s m­i­n­isz­t­er“ is ingerálhassa magát.) „Legrövidebben szól Larisch gróf ki­­neveztetése. Mily terhes gondok, álmat­lan étek és aggodalmat okozó perczek várnak ezen uj miniszterre. A kinevezé­sek között épen ez a legrejtélyesebb. La­risch grófnak eddig semmi alkalma nem volt ily tevékenységi körben tapasztala­tokat szerezni. Larisch az egyike a leg­gazdagabb osztrák gavalléroknak. Van sok terjedelmes, és igen gyönyörűen ren­dezett uradalma; jelenben 44 éves, erős egészséges ember, boldog férj, boldog atya, az urakházának tagja, s mindennel bőven el van látva, a mi az élet kellemét eszközli. Hogy ily boldog viszonyok közt élő férfi az osztrák pénzügyminiszterség tövises és gyötrelmes pályájára lép, oly megfoghat­lan, mint az, hogy e tárczát egy e körben lai­ásnak átadták. — Nádasdy gróf és Reichen­stein b­áró istenitése. A „Botschaf­ter“ igen épületes és olvasásra méltó dol­gokat ir a nevezett két lelépett kanczel­­lárról. „Nádasdy gróf és magyar családból származik, és mégis tiszta meggyőződés­ből fogadta el a febr. 26-ki pátenst. A ki Nádasdy grófot ismeri, tudni fogja hogy a nemes gróf politikai meggyőző­dése mellett határtalan lojalitással bír; ismerjük azon epithetont, melyet Magyar­­országban Nádasdy nevéhez illesztenek : mi e helyett azt mondjuk róla : Nádasdy a legloyalisabb magyar s ezen értelmé­ben őt Szt. István koronája alá tartozó területben senki felül nem múlja. (Most már érthetjük, mit nevez a „Botschafter“ a loyalitás superlativumá­­nak. Azt, hogy ha valaki Bach úr alatt igazságügy miniszter, vérig veséig ger­manisaljon, aztán megváltozván a rendszer, mint erdélyi kanczellár oly vá­lasztási rendszabályt concipialjon, mely erdély magyarjait, székelyeit, s az összes magyar nagy­birtokosokat nullificalja. Szóval, hogy a magyar nemzetet, egyszer germanisatio, máskor romandsatio által folyvást háborgassa, és hasonló buzgó­­ságot tudjon kifejteni, Bach báró alatt, a legridegebb absolutismus javára, Schmer­ling ur alatt pedig az úgynevezett alkot­mányos rendszer megerősitésére. Vagy tán e két már átéltük rendszer között, a végeredményben nem volna lényeges kü­lönbség? s talán épen azért illett be mind a kettőnek keretébe, Nádasdy gr. ő excellentiája ?) „Szemfájásba szenvedve, félig megva­kulva, tűrt és megmaradt hivatalában; elveihez hű következetességgel megnyerte a Reichsrathnak Erdély többségét (a szász, nepotism­ust és a román bureaucra­tiát) s a románokat ezen századok óta el­nyomott helota-nem­­etet visszaadta a cul­­turának és szabadságnak. (Ezen dologra nézve a világ folyása nem várt arra, hogy Nádasdy gróf, mint szabadiló jelenjék meg. 1848-ban az áta­­lános felszabadítás azonnal megtörtént, mihelyt rég idők után az országgyűlés először jött azon helyzetbe, hogy érvé­nyesen azt határozhassa, a­mi neki tet­szett.­­­ Később Nádasdy grófnak szép alkalma lett volna, nemcsak a román, de a németen kívül még minden más nemzetiség javára is itt - ott valamit lendíteni. — Mindenki tudja, mi volt Nádasdy gróf, mint osztrák igazságügy miniszter, a ki még a megerősbitett Reichsrath előtt sem tudott megállani, s a kinek egyszer oly jelenete volt, a meg­erősbitett Reichsrathban, Barkóczy gróf­ Külföld, Németország. (Félhivatalos nyi­latkozatok a regensburgi minisz­tertanácsról.) A porosz „Provinzial Corres­­pondenz“ táviratilag jelzett idevonatkozó nyi­latkozata egész terjedelmében előttünk fekszik. A regensburgi minisztertanácsban ffikép Schles­wig Holsteinről és az Ausztria irányábani vi­szonyról folyt a szó. „Az Ausztriával folytatott alkudozások, — írja a ,,Prov Corr.“ — kormányunk élénk saj­nálkozására még mostanig sem nyújtottak biz­tos alapot a herczegségek kérdésének végleges megoldására nézve. Ezenközben a bgségekben, annál fogva, hogy az országos kormány Augus­­tenburg bgnek és pártjának eljárását eltűrte, oly fejlődésnek indultak a viszonyok, mely sem Poroszországnak s Ausztriának a bécsi szerződé­­sen alapuló felségi jogaival, sem a herczegsé­­gekben fönálló törvényes szabványokkal össze nem egyeztethető. Minélfogva a porosz kor­mány szükségesnek tartja, hogy a herczegsé­­gekben mindenekelőtt s a megoldásnak minden további fontolgatását megelőzőleg a jogszerű és törvényes állapot legyen minden tekintetben visszaállítva. Föltehető, miszerint az err­e való eszközök utak s módok a király tanácsában Regensburgban megállapitottak.“ A „Zeidler Corr. is közöl egy félhivatalos jellemű czikket, melynek minden sora sértő protectori dölyföt lehel — bécsi lapok megjegy­zése szerint — Ausztria irányában. A kérdéses czikk így szól: „A Regensburgban tartott minisztertanács a Poroszország és Ausztria közti viszon­­nyal fog­lalkozott. Még midőn ő isge a király Karlsbad­­ban mulatott, gondoskodva volt róla, hogy Bécsben semmi kétség se lehessen az iránt, hogy Poroszországnak kitűzött czélja rendet csinálni a hűségekben. Schleswig Holsteinban azon elemeket, melyek izgatások, rágalmazá­sok, látszólagos jog ürügyül vétele, s veszélyes pártszervezetek életbeléptetése által gátolják a szilárd viszonyok létrehozását, részint erélyes rendszabályok által szükség meggyőzni egy erős hatalom létezéséről, s az állami engedel­mességre visszavezetni; részint pedig egészen el kell távolítani a hűségekből. Poroszország elhatározta magát uralkodói kötelességét tel­jesíteni a herczegségeket illetőleg , melyek­nek mind anyagi, mind szellemi jóléte érzé­kenyen károsulna a bizonytalanság további fönmaradása alatt. — Ausztria felszólitatott, hogy azon uralkodói kötelezettségeinél fogva, melyeket az 1864. okt. 30-iki bécsi békekötés­ben elvállalt, csatlakozzék Poroszország intéz­kedéseihez. Azonban ugyanakkor nem titkolta­­tott el a bécsi udvar előtt, hogy azon esetre, ha Ausztria megtagadná Poroszország e részbeni lépteihez való csatlakozását, a porosz kormány kénytelennek fogja magát tekinteni önálló­­lag intézkedni a hűségekben. Ezen közlemény júl. hó első felében érkezett Bécsbe. Az erre vett válasz adott okot arra, hogy Re­­gensburgban minisztertanács tartassék. Ausz­tria nyilatkozása nem annyira formaszerinti ok­mányba van foglalva, mint inkább oly nyilat­kozatok sorozatából kivehető, melyeket Mens­­dorff gr. Poroszországnak bécsi képviselője előtt tett. Roszul vannak mindazok értesülve, kik azt állítják, hogy Ausztria válasza egyenest vissza­utasítását foglalá magában azon föltevésnek, miszerint ő részt venne Poroszország lépései­ben. Egy­részt ellenkezik ez a bécsi udvar ál­tal eddig elé követett diplomatiai tapintattal; másrészt pedig fölösleges lenne azt kiemelnünk, miszerint Ausztria feltétlen vonakodása azon­nali gyors elhatározást s nem a minisztertanácsnak Regensburgba összehívását vonta volna maga után. Mensdorf gr. — úgy látszik — sem azt nem ta­gadta, hogy szükség a bgségeknek a közjog jó­téteményeit megszerezni, sem azt, miszerint kí­vánatos onnan eltávolítani a háborító elemeket. De úgy teszik, mintha arra czélzott volna, hogy az utóbbik-féle rendszabályok legkönnyebben úgy lehetnének eszközölhetők, ha a két német hatalom a Schleswig-Holsteinban megállapítan­dó rend alapjaira és azon formákra nézve egyet­­értenének, melyeknek életbehozása által jövőre nézve kikerülhetnének Schleswig-Holsteinban a kormányok közötti összeütközések. Szóval, Mensdorff gr. korántsem vonván kétségbe a porosz követelések alaposságát, azon óhajtást sejteti, miszerint a hőségekben elkerü­lhetlenül szükségessé vált rendszabályok felett Ausztria és Poroszországnak alkudozniok kellene. A miniszterek ezen nyilatkozás feletti tanácskozá­sában jóformán mindenekfelett két kérdésre való felelet foroghatott szőnyegen, ugyanis : 1 ör,hogy engedjen e Poroszország valam­i eddig elfoglalt álláspontjából, ha hogy Ausz­tria kívánságait fontolóra venné ? és másodszor, hogy tanácsos e megen­gedni, hogy ez ügy eldöntése az Ausztria által javaslatt alkudozások útján érleltessék meg? Az első kérdésre nézve könnyű volt azt mondani, hogy: nem. Poroszország semmit sem áldoz fel a maga positiójából, engedvén szö­vetséges társának időt arra, hogy tisz­tába jöhessen magával az iránt, váljon hozzá­járuljon-e Poroszország felfogásához, és miért tegye azt ? Azon lenni, hogy a szakítás gyakra főre megtör­ténjék úgy a bevett diplomátiai móddal, mint Poroszországnak Ausztria iráni­ban tanúsított eddigi magaviseletével ellenkez­nék. Oly fontos kérdéseknél, melyek a barátság vagy ellenségeskedés felett határoznak, nem szokás szembeszökő cselekmény által erkölcsi fegyvert adni a másik fél kezébe. Ezenfölül megmutatta Poroszország a schleswig-holsteini bonyodalom kezdetétől fogva, hogy mennyire becsli az Ausztriával együtt­működést s azon sokszoros tekinteteknél fogva, melyeket az utóbbiknak szem előtt kell tartania , mily örö­mest enged időt arra, hogy megvizsgálhassa Ausztria a tért, melyre Poroszország lépett. Poroszország most is megmarad foglalt állá­sában ; mindazáltal kész megkísérleni , vai­jon lehetséges e Ausztriával megalkudni azon rendszabályok modalitására nézve , melyeket mint eddig úgy most is szükségeseknek tart. Ami a felebb érintett második kérdést illeti, itt nem szabad figyelem nélkül hagyni azon körülményt, hogy, mihelyt Ausztria Poroszor­szággal megegyezett a hőségekben alkalmazan­dó kormányzat alapelvei iránt, akkor magától érthetőleg be kell hogy következzék minden akadályozó követelésnek elnyomása s végképe­ni kiirtása Schleswig Holsteinből. Poroszország­nak a további értekezésekre való készsége mel­lett csupán arra kell figyelmet fordítani, hogy azok ne használtathassanak fel a dolgok húzása s halasztására, és hogy azok ne szolgálhassanak mintegy a rendzavaró törekvések bátorításául a hőségekben. Poroszország erejének, mel­lyel ezen törekvések ellen gátat emelhet, nem lehet gyakorla­ton kívül hagyatnia, s hogy nincs is tétlenül, arról már eddig is nyúj­tott tettleges bizonyítékokat. Az előbb érintett baj elhárítására nézve Poroszor­szág határozottan kiköti, miszerint a sikeret­­len búzás halasztás esetében visszatérene ön­álló cselekvéséhez. Váljon a szakítás Ausztriá­val csak ideig óráig keríthetett ki, vagy pedig maradandó eredmény fog véget vetni az eddigi kellemetlen ingadozásoknak, az egyenesen at­tól függ, hogy mennyibe veszi Ausztria Európa politikai helyzetét. Ausztria nem egykönnyen lelhetne új alapot, ha rá­találná magát adni, hogy a két német nagyhatalom szövetségét, mely Közép-Európára nézve oly üdvös követ­kezményeket, igart, csak ideig óráig tartó tü­neménynek tekintse s mint olyannal bánjék.“ É­s t­i­p­o­s ! ». Pár is, jul. 28. (Vegyes h­i­r­e­kJ A szár­nyaló bir azt rebesgeti, hogy Metternich bg. és Drouin de Lhuys gyakran találkoznak, s Fran­­cziaország és Ausz­tria közt kitűzött tervezetek felett értekeznek. Azonban egy szó sem igaz az egész hírből A császár laekeni látogatása is elmarad. Alig­ 10-én a chalonsi táborba megy a császár, tizenötödikét pedig a császárné­val Párisban töltendi, ezután Biainzba menend a császári pár. Cherbourgban mind az an­gol, mind a franczia hajóhadparancsnok némi politikai jelentéssel biró beszédeket is fog tar­tani, mely beszédek ez okból előlegesen be fog­nak mutattatni az illető kormányoknak. Ha csakugyan igy van, a szónokok nem fognak a közönséges szövetségi és baráti szóvirágokon túl terjeszkedni. T­á­v­i­r­a­t­o­k. Prága, júl. 30. A „Narodní Listy“ jelenti, hogy a kerületi hivatalok titkos körlevelek ál­tal felszólították a járási hivatalokat, miszerint augusztus végéig küldenék be jelentéseiket egyes járásbeli hivatalnokoknak nemzetpoliti­kai magaviseletéről. Berlin, jul. 29. A „Nordd. Alig. Zig“ irja: A M­a­y szerkesztő ellen foganatba vett rend­szabály csak sajtóvétség következménye; bizo­nyos párt a herczegségekben ellenben a souverai­nitási viszonyok megváltoztatásán dolgozott, mi a felségsértési bűntények sorába tartozik. Berlin,jul. 2d. A „Nordd. Alig.Ztg.“ vezér­­zcikkében következőleg ir : „Végre Ausztria is meggyőződni látszik, hogy a herczegségek jelen állapota nem egyéb mint egy rendezett állam satyrája. Halljuk, miszerint a bécsi kabinet oda­­utasította Halbhuber urat, gondoskodnék, hogy az országos kormány a fennálló törvények szerint vezettessék, s hogy a törvények a tör­vénysértők ellen foganatba vétessenek. Ennek első következménye azon egyletek feloszlatása lenne, melyek az ország souverainjei ellen fel­­ségsértő alkudozásokat készítenek elő.“ Berlin, jul. 29. Az általános német munka­egylet itteni (Lassalleféle) községének tanácskozási terme bezáratott, s az egylet to­vábbi gyűlések tartásától eltiltatott. Berlin, jul. 30. Gasteinba jelentve van a würtembergi király odajövetele. Berlin, jul. 30. Az osztrák kormány nem­csak Halblieber tiltakozásait helyeselte (May és Frese végett) hanem itt is kijelentete, hogy az osztrák csapatokat kiveszi a porosz főparancs­nokság alól, ha Poroszország tovább is egyolda­lúig cselekednek. Berlin, jul. 30. Egy munkások népgyülése, melyben mintegy ezeren vettek részt, a követ­kező indítványokat fogadta el: Az egyesülési szabadság nélkülözhetlen előfeltétele a politikai jogok józanokos gyakorlásának s egyleti sza­badság nélkül a munkásnak az őt megillető ál­lát­ elérése után való jogszerű törekvése lehe­tetlen. Az alkotmányos állam alapja az egyesülési szabadság. A törvényhozás gyűlésben tanács­kozik s többsége által határoz. Az egyesülési szabadság hasztalan megszorítása a titkos egyesüléseket idézi elő. A gyülekezet a munkás kötelességének is­meri, hogy annak rendü­ltetlen használása által lépjen fel védelmére.A gyülekezet felhíja a kor­mányt, hogy jövőre nézve tiltsa el a hatóságo­kat olyan intézkedésektől, amilyeneket a kölni ünnepély alkalmával tettek. Továbbá egy mun­kás következő indítványa fogadtatott még el. A gyűlés sajnálkozását fejezi ki a politikai o­koknál fogva gyakran előfordu­l kialasítások felett, s a tör­vén­yhozás factoraitól elvárja, hogy mielőbb elhárítja az idevonatkozó törvényeket. Weimar, jul. 28. A „Weimarer Zig“ je­lenti, miszerint kilátás van reá, hogy Ausztria, Porosz-, Bajor- és Szászország uralkodói Salz­burgban fognak találkozni. Hamburg, jul. 29. Azon tiltakozásra, me­lyet az osztrák polgári biztos Halbhuber báró May elfő atása, s Frese kiutasítása foly­tán Zedlitz urnái s a főparancsnokság­nál benyújtott Zedlitz azzal válaszolt, misze­rint a berlini cabinet kivételével senkinek sem tartozik felelősséggel. Az altonai városi hatósá­gok tiltakozásához számos schleswig-holsteini község csatlakozott. Augustenburg herczeg, esetleges fe­gyelmi rendszabályok kikerülése végett elbo­­csáttatását kérte a porosz hadsereg kötelékéből. Hamburg, jul. 29. A „Schleswig-Holsteiner Zig“ közli, miszerint főrangú osztrák tisztek Dr. May esete folytán Schleswigbe utaztak, hogy Halb­huber bárót a Dr. May elfogatása által megsértett osztrák katonai becsület érdekében erélyes eljárásra bírják, az utóbbi ellenben kije­lentette, hogy utasítások nélkül van. Hamburg, júl. 29. A „Börsenhalle“ bécsi levelezője kezeskedik arról, hogy Ausztriának Olaszországhoz való közeledésére vonatkozó tárgyalások valósággal tartottak. A kezdemé­nyezés Francziaországtól eredt ; Párisban ismé­telt értekezések jöttek létre, melyeknek eredmé­nye Bécsbe jelentetett, hol azokra nem adatott tagadó válasz. Eutin (Holsteinban), jul. 29. Oldenburg nagy­­herczegi család megérkezése augustus közepére tétetik. Schleswig, jul. 29. A változás jelei tisztán kivehetők. Az osztrák kormány porosz részről megg­­őződést nyert a társbirtokosságot veszé­lyeztető párt­szervezetek s mellékirományok lé­tezéséről ,s Halbhuber bárónak utasítást adott, hogy egyetértésben Zedlitz úrral, azon tisztviselők s testületek ellen, melyek a herczeg születésnapját ünnepelték, a fennálló törvényeket érvényesítse. Eutin kastélyban az oldenburgi nagyherczeg közeli megérkezése határozottan je­lentetett. Kópén hág­a, jul. 29. Keresztély király ma svédországi útjára indult. Lipcse, jul. 30. Beust miniszter ma dél­ben erre utazott át, mint hallani Münchenbe megy.­­ Itt bizonyosnak tartják az uralkodók összejövetelét Salzburgban. Brüssel, jul. 29. A király egészségi álla­pota annyira kedvező, hogy Ostendebe utazása többé nem szenved kétséget. Brüssel, jul. 30. Az „Ind. helyének jelen­tik Madridból, hogy Sevillában a plébánosok nyilvánosan papolnak az újítások ellen. A kor­mányzó törvényszék elé idéztette őket, de ellen­szegültek. Madridban s más helyeken is hallani lázító prédikácziókat. Brüssel, jul. 30. Hírként hallani, hogy Sarolta mexikói császárné közelebb látogatást teend Belgiumban. A Nigra lovag egy jegyzé­ket hozott, mely a floret­czi kabinet visszautasító válaszát foglalja magában az Ausztria által ki­tűzött elismerési feltételekre. P­á­r­i­s , jul. 29. Havannákból múlt hó 26-ról jelentik, hogy Cap Hatti ostroma folytattatik. S­a 1­n­a­v­e jóléti­ bizottmányt nevezett ki; a legtöbb család a hajókra vagy a consulatusokba menekült. — Napoleon herczeg ma volt Párisba érkezendő. W­a­j­e­w­s­k­i hir szerint herczegi czimet nyerend. A császár jó egészségnek örvend. A hajóraj­­ünnepélyre meghívott Humbert herczeg augus­tus 10-én érkezik Chalonsba. Nyugtalanságot okoz a „Courrier des Etats Unis“ jelentése, hogy Texasban 100,000 főnyi hadsereg központosítta­­tik, és hogy H­o­r 1­e k­i­neveztetett California kormányzójává. A „Köln. Zung“-nak a herczegségek kérdése feletti utolsó czikke Drouin de Lhuys-nak szószerinti fordításban terjesztetett elő. — Ró­mából jelentik, hogy ott valószinüleg egyetemes zsinat fog tartatni, melyen a pápa souverainitása dogmatice fog megállapíttatni. — P­a­cji­e­c­o, ró­mai spanyol követ beadta lemondását. P­á­r­i­s, jul. 30. Metternich bg holnap elutazik Johannisbergre, három havi szabadság időre. Mülinen gróf fogja helyettesíteni. Drouin de Lhuys a Bourgognebe megy s aug. 15-éig ma­rad ott. Ulloa kedden érkezik ide. Pária, jul. 29. A császár holnap látogatand­­ja meg a haldokló (?) Lipót királyt Brüssel­­ben. P­a­c­h­e­c­o spanyol követ lemondása elfo­gadtatott. P­á­r­i­s, jul. 29. Plombiéresből tegnap este érkezett távirati jelentések szerint Napoleon császár egészségi állapota kitűnő. A „Moniteur“ levelezést közöl Washington­ból, mely constat­rozza, hogy a Texas határán felállított szövetségi haderő czélját, a nyugalom­nak az említett tartományban leendő fentartása képezi. A seregek a tartomány különböző részeiben osztatnak fel, hogy ott az ellenzéki szellemet el­fojtsák. Pár­is, jul. 30. Azon ismételve felmerülő hír­lapi hírek, hogy Olaszországnak Ausztria részé­ről leendő elismertetését illetőleg indítványok té­teztek, vagy előleges tárgyalások tartattak volna, alapnélkülieknek jelentetnek ki. P­á­r­i jul. 29. A császárnak choleria roha­ma volt. A­n­t­o­n­e­ll­i bibornoknak egy körirat­­ra jelentetik, mely V­e­g­e­z­z­i alkudozásait majd­nem megegyezőknek mondja Lamarmora jegyzékével. Osztrák jegyzékről is van szó, mely­ben visszautasíttatik a vád, mintha Ausztria gát­­lólag folyt volna be a pápa és Olaszország közti alkudozások menetére. P­á­r­i­s, jul. 29. Hire jár, hogy a washingtoni cabinet és a juaristák közt egyesség jött létre ; aggodalommal várják a Mexicóból legközelebb érkező híreket, s a császár rendeletet adott ki, hogy azok rögtön megérkezésük után Plombieres­­be jelentessenek. — Prim és Olozaga elutaztak résztveendők a spanyol progressisták gyűlésében. — Mgr. Claret I­b­a­b­e 1­t­a ki­rályné volt gyóntató atyja Viehybe érkezett. Pária, jul. 30. Metternich herczeg hol­nap Johannisbergbe megy. G­o 11 z báró augustus 1-én érkezik ide, s augustus 16-án Biaritzba indul, hol Bis­markkal fog találkozni. P­ári­s, júl. 30. Olaszországnak a spanyol ca­binet által történt elismeréséről szóló jegyzé­kében Drouin de Lhuys a többi közt re­ményét fejezi ki, hogy Victor Emanuel kor­mányát nem sokára Európa valamennyi hatal­massága el fogja ismerni. Pár­is, jul. 30. Lavalette Plombieresbe uta­­zott a községi választásokról szóló jelentéssel. A császár Brüsselbe utazása elha­sztatott. P­á­r­i­s, jul. 30. Noha a „Moniteur“ tagadja a császár betegségéről elterjedt hirt, mégis hi­telre m­él­ó az. Nelaton s más orvosok Plombie­­resben v­annak. A császárra jött cholerin roham okozta hogy, eltiltatott a fürdő használásától. A walesi bg. látogatása attól függ, váljon szán­­déklott látogatása idejében nem lesz-e a király­nő az országból eltávozva. Mindkét részen ké­szíttetni­k hivatalos szónoklatok a cherburgi ünnepélyek alkalmára. London, jul. 30. A valentiai távirda igaz­gató jelenti : Az atlanti huzalt baj érte, mely­nek oka még nincs tudva. Az i­s­o­l­á­l­á­s egé­szen eltűnt; a Great­ Easternről semmi tudósítás sincs s a közlekedés egészen megakadt vele. Tegnap délutánig hétszáz mértföldnyi volt el­sülyesztve. •London, jul. 30. A transatlanti távirat hu­zalt baj érte, melynek okát még nem tudhatni ; közlőképessége megromlott, s most semmi köz­lekedés se létezik a Great­ Eastern és Valentin tengerparti állomás között. London, jul. 30. Tegnap Southamptonba érkezett Breckenridge tick és Helm őrnagy Dél­­amerikából. Az angol admiralitás bizottmányt nevezett ki, mely az angol hadihajók közöl a legsebesebb járásuakat válogassa ki a tengeré­szeti ünnepélyre. Ausztriából „Fridrich“ gőz­­corvettet, „Elisabeth“ jelzőgözöst és Ragusa ágyunaszádot várják. F­i­o­r­e­n­c­z, jul. 28. A spanyol követségi állomás II. F­e­r­e­n­c­z királynál eltöröltetett. An­­conaban f. hó 27-én 20 cholera eset constatirozta­­tott, melyek közül 4 halállal végződött. Madrid, jul. 28. Prim tábornok ide meg­érkezett. A progressista párt megmarad eddigi tartózkodó magaviseleténél. Tavira spanyol követ Chiliben, királyi ren­delet folytán letétetett állomásából. Madrid, jul. 30. Mon visszalépése elfogad­tatott, utóda Isturiz lesz. De Mercier franczia követ a kereskedelmi szerződés megkötése s Olaszország elismerésének eszközlése körül tett érdemei jutalmául a becsületrend nagykereszt­jével diszittetett fel. Sok pap vád alá vettetett népizgatás miatt. New­ York, jul. 20. Charleston polgársága lefegyvereztetett. A csoportozás az utczákon esti órákban eltiltatott. Az itt tartott, egyébként gyéren látogatott mee­ting rokonszenvét fejezte ki Juarez irányá­ban. Mexicóból jelentik, hogy Mejia tábornok a separatisták fegyvereit átszolgáltatta az Unió* nak. Újdonságok. Pé t. jul 31. © A kiegyeztetési programmot illetőleg kö­vetkezőkről értesül a „P. Lloyd“ bécsi levele­zője. Legelébb a magyar országgyűlés fog nyi­latkozni az államjogi kérdés fölött. A követelé­sek folytán, melyeket ez emelend, olyan szű­­kebb birodalmi tanács felét hívnának össze a Lajthán túli országokból az államjogi tárgya­ló­ra, azonban újabb választási rend alapján és csak „ad hoc.“ Ha azután egyezkedés jönne létre, e két testületből képeztetnék az összkép­viseleti testület. Ezek természetesen csak leg­szélsőbb körvonalai a „modus procedendi“-nek. (E hírt azzal a reservátával közöljük, hogy nem lettünk általa okosabbak, mert ezen for­­mulázás épen úgy befogadja tág körébe a „két felelős ministerium“ eszméjét, mint a­hogy visszavezethet a „teljes Reichs­r­at­h“ hoz.) — (B. Sennyey Pál tárnok ö exja) tegnapelőtt este Bécsbe utazott. Mint a „P. Lloyd“ értesül, a tárnok úr fontos tanácskozá­sokra hivatott meg. — (A­l­m­ás­y P­á­l.) A „P. Hírnök“ hiteles kutforrás szerint állítja azon hirt, mely szerint Ő Felsége Almásy Pálnak megengedni méltóz­­tatott, hogy két hónapon át Karlsbadban a gyógyvizet használhassa egészsége helyreállí­tására. — A nélkül, hogy e hit valódiságát két­ségbe vonnók, megjegyezzük, hogy ez a hit, baráti körökre nézve — újdonság. — (A magyar irodalom története) Toldy Ferencztől, egy kötetben, magán és isko­lai használatra egyaránt alkalmas kézikönyv, mint a „Pol. Hetilap“ örömmel értesül, teljesen elkészült s pár hét alatt megjelenik. — (A pesti egyetem tanácsa) üdvöz­lő iratot intéz a bécsi egyetemhez 600 éves fen­­állásának ünnepélye alkalmából, hanem képvi­seltetni nem fogja magát, miután a jubilaeum programmja csak „austriai“ egyetemeket ismer s ez nem felel meg a magyar egyetem autonó­miájának. (P. Ll.) — (Az akadémia épületében) gyor­san fo­g a munka. Az Esterházy képtár máso­dik emeleti része már elkészült, s a harmadik emeleti rész munkálatai is haladnak. — (Az augustusi zeneü­nnepélyre vonatkozó intézkedések.) Liszt Fér. „Erzsébet“ oratóriumában a magán­szerepeket a bizottmány­­ elkérése folytán a következő mű­vésznők és művészek szíveskedtek elvállalni: u. m.: Pauli Markovics Ilka úrhölgy (Erzsébet,) Rabati­­szky M. k. a. (Zsófia őrgrófnő), Bignio Lajos ur (Lajos őrgróf), Kőszeghy Károly ur (II. Frigyes császár) és Thaisz Péter úr (a ma­gyar mágnás és az udvarmester sz ) A bizott«­­mány minden félreértés kikerülése tekintetéből szükségesnek tartja köztudomásra juttatni, hogy az aug. 15- és 17-én tartandó hangversenyekre — kivévén a napisajtó képviselőit s a hangver­senyben közreműködőket — részint az ünne­pélyre fordítandó nagy kiadások fedezése, ré­szint az ez alkalommal kétségkívül szűknek mutatkozó vigadó nagy terem helyiségei megkí­­mélése tekintetéből szabadjegyekben senkit sem részesíthet, mely határozat alól még a zenede bizottmányi tagjai sincsenek kivéve. A zene- és énekkarok elhelyezése szokottnál nagyobb tért igényelvén, s alig maradván a bizottmánynak annyi hely rendelkezése alatt, melylyel a fővá­rosi, vidéki és külföldi közönség igényeit kielé­gíthesse, a bizottmány ezen intézkedés által csak­is elejét kívánja venni mindazon kellemet­lenségeknek, melyek a szabadjegyek engedmé­nyezéséből keletkezhetnek. Az ezen hangverse­nyekre szóló jegyek kezelése egy külön albi­zottmányra bízatván, az azokra szolgáló elő­jegyzési, úgy­szintén a válthatási határidőt an­nak idejében hírlapok utján tudatni fogja a t. közönséggel. Az aug. 20-án tartandó dalárü­nne­­pélybeni közreműködésre meghívott s magukat bejelentett t. ez. dalegyletekkel van szerencséje a bizottmánynak tudatni, hogy az általa kiesz­­közlött elszállásolási határidőt az illető t. ez. szállástu­jdonosokkal ang. 18-tól—21-ig ter­jesztette ki bezárólag, felkérvén egyszersmind a megjelenendő t. egyleteket, hogy a fővárosban a jó megérkezésük határidejét ang. 18 ra szí­veskedjenek határozni, hogy a bizottmány ada­­tárünnepély részleteit tartalmazó programmot jó eleve egész biztossággal elkészíthesse, mely is az ünnepély előtt legalább is 8 nappal hírla­pok nyomán fog közöltetni. Felkéretnek a t. ez. dalegyletek, hogy a dalárünnepélyben részt­­veendő tagjaik névsorát mielőbb beküldeni, s arra nézve is nyilatkozni szíveskedjenek, hogy általában ebajtanak-e, s ha igen, minő darabbal kivánnak külön előadást tartani a dalárünne­­pélyen. — (Pest emelkedése érdekében.) Egy figyelemre méltó s Pest emelkedése érde­kében nagy fontosságu munkálat jelent meg, melynek bővebb ismertetését fentartjuk magunk­nak. A munka czime: „Dunaszabályozás Buda és Pest között. Pesti hajózási csatorna. A Cse­­pelsziget és a soroksári Dunaág balpartján fek­vő ártér ár­mentesítése Három javaslat Reit­­t­e­r Ferencz kir. főmérnöktől. Kézirat helyetti nyomtatvány.“

Next