A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-01 / 225. szám
az elővárosoknak a csatornán túl hasonló előny nyittatik, mennyiben ott a meglévő és főleg leendő gyáripar szintén díszvárossá fogja a parthoz közel eső tereket emelni; — szóval, arról kétség nincs, hogy magát a vállalatot illetőleg azon feladat, hogy olcsó földből drága földet teremtünk, az meg van oldva, s ugyanakkor jelenleg koronkint holt város részeink, minő a színház, muzeum és közterek környékei, oly élénk telepekké válnak, minők jelenleg városunk Dunamelléki részei. Szerény nézetem szerint kevésbbé szerencsés R. úr csatornamérveinek meghatározásában - s hiszem, hogy a mint szabályozás tekintetéből őtet a pénz kérdése szorította kisebb mérvekre, úgy csatornáját illetőleg őtet a leendő öntözés s ennek hasznai vették reá mérveinek szerintem tévesztett meghatározására. Ugyanis R. úr fővárosunk méltóságához megfelelőleg, főleg pedig tekintettel a jelen és leendő forgalomra, csatornáját 20 öl szélességben tágas medenczékkel tervezi — de mélységét csatornájának ugyanekkor a tapasztalt legkisebb vizszin alatt csak 21. mélységre tervezi, s esés nélkül vizszinben folytatja le egészen a soroksári Dunaág alsó torkolati szekrényéig, hol már azonban azon esetre, ha csatornája kezdetén rendes hat láb vize megvan, 19 lábat haladó vizet tart vissza töltések között, s ez által az elzárt soroksári Dunaág melletti tereken vagy 30000 hold területnyi alkalmas földet öntözés alá venni szándékozik — 8 szűk viz esetére pedig egy tágas nagy medenczéjéből vizet akar nyerni csatornája felső zsilipén közlekedő hajók számára. Igaz, hogy hazánkban semmi sem kívánatos, mint épen a rétöntözés életbe léptetése, s ha az valahol kiválólag kívánatos, úgy sehol sem inkább, mint épen a főváros tőszomszádjában, mivel így a költséges vállalat haszna biztosittatik éppen a nagy népesség miatt, s mindkét rész különös előnyére. Azonban bármily kivánatos is egy ily feladat helyes megoldása, elenyészik az oly roppant érdek előtt, mint minő Budapest és annak jövője. Ugyanis, mint említve volt, — hogy Budapest alatt R. ur sokat öntözhessen, magas vízre van szüksége, s igy a csatorna fenekét is magasan tartja, s ez csak 2 láb a jelen 0 alatt. — Noha R. ur gondosan 25 évről kimutatja vizeit s tisztán láthatni, hogy e nagy időszak alatt csupán egyszer volt a víz közel az 0 ponthoz és ez is tél idején, midőn úgy a hajózás, mint öntözés lehetetlen, mégis ösztönszerüleg mintegy feladja magát azon kérdés : váljon azon esetre, ha 2?. az igen helyes elvekre alapított Dunameder szabályzása sikerül, és főleg a folyam medre sülyed, megmaradnak-e a jelen közép-, de főleg kis vizek viszonyai , s valjon nem fog-e a Duna 0 pontja lényegesen változni . Nézetem szerint igeni s ezt annál biztosabban lehet feltenni, mennél hosszabb térre terjesztetik ki a folyamnak szabályozása, ami pedig épen a veszélyeztetett főváros érdekében elmaradhassan szükség, hogy az ne korlátolt, de kellő mértékekben jól rendezett pöcze csatornák mellett, mily roppant feladatot kell egy csatornának teljesíteni, a partlakosok és hajósok gondatlansága miatt,kik abba szünet szüntelen mindenfélét belehánynak, továbbá figyelemmel a Duna zavaros vizeire, melyeket néha megereszteni mulhatlanul szükséges, nagyon is kivánatos lenne, ha a csatorna fentke a Duna folyóba esésével vagy annál is kevesebbel voln ellátva, hogy alkalmas vízállások eseteire ott folyás eszközöltethetnék, mivel egyedül a zsilipeknél tervezett eltérő csövekkel aligha lehetséges lesz az állóvizű csatornát annyira felfrissíteni, mint azt a város és gyáripar érdekében tartani valójában szükséges lenne. Ezen csatorna létesítése magával hordván a soroksári Dunaág elzáratását, R.ár a Csepel szigetét megszünteti, s igy ezen sziget felső része főleg bizonyosan nemsokára Pest lakói által épen úgy, mint a kőbánya vagy más telepek, meg fog népesittetni — s nyaralókkal elláttatni; — ez esetben, de biztonság tekintetéből is, óhajtandó lenne, ha a Dunaág zárgátja nem 6, de legalábbis 20 korona szélességgel láttatnék el, hogy az okvetlen kifejlődő nagy forgalomnak ugyanakkor tér nyitassék, midőn vízveszély esetére hasznos munka történik. kább közeledik az országgyűlés, annál történjék.De feltéve, mi ugyan nem hihető, kevesebbet hallunk a közös ügyekről. Pedhogy a Duna kis vize megmaradjon, valdig mindnyájunk érdekében volna a tárgy jön a Dunának tartós kis vize esetére, mi fölött végre valahára a magyarok nézete nagyon is lehetséges, képes-e valaki a jvel is megismerkedni. A mi magunk talkét zsilip között egy tartonyban oly itása attól fog függni, hogy állunk csarkamagas vizet tartani, hogy abból az Öntől latos kérdésben Magyarország irányűzást, hajókázás szükségeit pótolhassa, és j ban? A magyar nép még távol sincs előa gyáripar meg népes lakosság napi szűk- készítve arra, mint lehetne a közös ügyek ségeit fedezhesse, holott a csatorna vona- közös tárgyalását elrendezni, tehát a vela, és maga a soroksári Duna-ág talaja tetők kötelessége volna a bátor kezdemindenütt könnyű szivárgós homok, kéményezés. Ha ez most nem történik, az vicsos homok, s igy oly rétegek, melye országgyűlés folyama alatt még kevésbbé ken keresztül a viz könnyen szívrogván, s lesz várható.“ a közel Dunával mihamar egy vizszinre . Titkos öröm, hogy az uj kölcsön ügye helyezheti magát. Én kétlem, s tekintet oly lassan halad előre. Az „Ost. D. Post“ tel a Dunameder szabályozására, határozottan merem állitani, hogy oly nagy ér irja : „A mióta a „General Correspond“ hires czikkét az uj kölcsönről épen az irdekekkel szemben, minőket biztositani raeliták nagy ünnepén kibocsátotta, s a akarunk, az öntözés kérdése elenyészik, s száraaszegett börzét azon hirrel, hogy ezért igen is szükséges lenne a csatorna az uj kölcsön már létrejöttnek tekinthető, fenekét legalább 4—5 lábbal a mostani kissé galvanizálni akarta; már egy egész Duna 0 pontja alatt tartani, ha mindjárt két múltéi. Collegialis szívességgel figyelezáltal 5 — 6000 holdnyi vagy több termeztetjük a „Gen. Correspondenz“ szernek öntöztetési lehetsége megszüntetnék kesztőségét, hogy szombaton (sept. 30.) is, — s ezt annyival is inkább, mivel a ismét nagy zsidóünnep lesz, s így helyén vizszinnek sülyesztése más tekintetekből is ■ való volna megint egy pompás czikket szükséges, mivel a terv szerint az öntözést kibocsátani, annyival is inkább, mert ezen idején a soroksári alsó szekrényre 19 láb ünnep, a vezeklés nagy napja lesz, a mimagasság nehezedik, egy oly feladat, dőn a zsidók az év folytán elkövetett vétmely tudtommal Svédország kegyeit kis kékért poenitentiát szoktak tartani. Amivéve, Europa összes csatornáinál sehol dőn az ember ily ájtatos hangulatban van, alkalmazva nincs, s melynek elosztása könnyebben elhiszi, hogy az uj kölcsön tanácsos. í ügye jól áll, főkép ha a „Gén. Cortes-Továbbá R. ur csatornáját esés nélküli pondenz“ egy kicsit esküvel is megerősivizszintesen vezeti, mivel a jelen magas tene leheti. Erre azonban nem szükséges vízviszonyok miatt a vizet minduntalan ismételni, hogy Larisch gróf személyesen circulatioba hozhatja. Azonban tekintettel is barátságos viszonyban áll a Rotschild arra, hogy egy népes városban bármily házzal; ezen tudtuladás már megtette A pest-városi képviselők értekezlete. Csak az értekezlet elejéről írhatunk, miután az, lapunk sajtó alá rendezésekor még befejezve nincs. A teljes számmal megjelent képviselők értekezletén, rövid discussio után, melyben Rottenbiller polgármester, dr. Pólya, Tóth Lőrincz, Érti Károly, Szilágyi Virgil, Valter Gyula, Besze János, Simon Florent stb. részt vettek, abban történt megállapodás, hogy a törvényesség megközelítése végett a bizottmányi gyűlésben a jelenlegi hivatalnoki karnak azon tagjai vegyenek részt, akik 1861-ben megválasztattak, ' 80k,s fájdalommal látták, hogy aki békü-és igy, bár a többiekkel együtt kiléptek, és kineveztetés által visszatértek, ez idő szerint megválasztott tisztviselőknek tekinthetők, s most a belső tanácsot képviselendik. A bécsi lapok szemléje. Bécsben, míg beszélhetett a pénzügyminiszerrel, s aztán visszamegy folytatni alkudozásait. — Jövendölés : minő szellemű többség lesz a magyar országgyűlésen. Az „Oest. Zrg“ írja: „A követválasztási mozgalmak Magyarországban megkezdődtek, s oly jelenetek merültek fel, mint 1848 előtt. Amennyire szóbeli és írásbeli tudósításainkból értesülhettünk, különösen a „Hon“ emberei, vagyis a mérsékleti határozati párt fog kiválólag a választási urnákból kikerülni. Minden más pártbeli követjelölt, Deák Ferenczet kivéve, ha megválasztását előmozdítani akarja, kénytelen a határozati pártnak concessiókat adni; az óconservativek pedig csak úgy választatnak meg, ha pártjuk múltját végkép megtagadják, s a pillanat alkalomszerüségét emelik érvényre. Egyébiránt, mindezen eljárásban a vezetők jelszavát mindenütt szigorúan megtartják.“ — A német elemről. A „Debatte“ írja : „Ki akarná a német elemet vádolni, mindazért, ami az utóbbi években történt? A nemes tulajdonokkal felruházott német nemzetet nem kell ugyanazonosítani a bureaucratiával. A német elem nem identificálja magát Schmerling úr elveivel. (Valóban nem , de hogy igazat szóljunk, jól esett neki húzni annak practicai hasznait.) A németek — folytatja a „Debatte“ — csak úgy szenvedtek az állapotok bevégzetlensége miatt mint más és műve évről évre elhalasztatik. „Magyarország története 15 év óta I martyrium, de a magyarnak nem jutott eszébe, hogy a német elemet gyűlölje, azért, mert Schmerling úr történetesen német. Akik a jogfolytonosság mellett küzdenek, tudják, hogy a németek is bírnak ilyesmivel. A többiekkel egyesülve vérü+M negyvenhetesek és negyvennyolczakét és vagyonukat áldozták a jogért, s jósokt. Az „Ost. D. Post“ írja: Úgy látszik, les tulajdonuknál fogva Ausztria kifejlőhogy a negyvenhetesek és negyvennyolcésének legfontosabb elemét képezik. Ezt ezások között alig van már többé nézetkülönbség. így van ez a többi között, a ránk nézve legfontosabb kérdésben a „közös ügyek“ ben. E tekintetben Zsedényi úr programjában csak ez áll: a közös ügyek kérdése a sanctio pragmatica értagadni megbocsáthatlan hiba volna. Az uj Ausztria palota helyett nyomor a kunyhó volna, ha a németek nem nyerhetnének benne alkalmatos lakhelyet. A magyarok nem akarják a németeket azon állpotba sülyeszteni, ahol ők voltak é Ételmében lesz megoldandó. Ezen nyilat . Tehát a jelszó, egyetértés és egyetértés!“ hozat az „Ost D. Post“ előtt, valóságos rejtvény. Mert előbb még kérdeni kellene Zsedényi úrtól: mit ért a sanchó pragmatika alatt?— Egy magyar nagy párt, melybe Zsedényi úr is beolvadott , a sanctio pragmatika alatt csak a személyes uniót érti. Nem tudjuk , várjon az óconservativ párt is meghajlott már ezen túlnyomólag uralkodó nézet előtt, de az itt tárgyalt programm a közös ügyeket csak oly felületesen érinti, hogy azonnal meglátszik, miszerint épen e pont képezi a programul legkönnyebben sebezhető részét. Talán félt Zsedényi úr, hogy többet mondva, veszélyezteti megválasztatását? De ha ma Zsedényi úr programjában ily kevés helyet foglal el a közös ügyek kérdése, mit várjunk a többi párttól? Mentülnikellő hatását. „Ezer, barátságos megjegyzésünket azon tudósítással tetézzük, hogy Beke osztályfőnök ur, nagy világi fölfödezési utjából Bécsbe váratik. És miután ezen szerencsés vállalkozó még nincs azon helyzetben, hogy a kölcsön ügyének sikerültét jelenthesse, hasznos volna még egyszer kihirdetni, hogy a kölcsön csakugyan legközelebb bizonyosan létre jövend. Különösen mert Beke úr csak addig időz most Megyei és városi állapotok. Somogy, sept. 23. A megyék főispánjaihoz intézett canczellári leirat nálunk Somogyban is rosz hatást szült,rosz hatást szült pedig azon pártnál , ha pártnak lehet a nemzet compact tömegét nevezni, — mely lángoló szeretettel ragaszkodva ezredéves alkotmányos jogaihoz, örömmel üdvözölte a jelen kormány férfiait, mint kik kárpótlást adnak annyi szenvedésekért, és e dynastieus nemzet és királya között megoldani segítik a felforgó vitás ügyeket. E pártnak, mondjuk ki a nemzetnek, óhaja az, hogy legyen erős ezen kormány, mely alkotmányos férfiakból áll, legyen erős pedig a nemzet millióinak ragaszkodása és bizalma által; azon bizalom által, mely áldozatokra kész, de áldozatkészségét csak azon tudat lelkesíti, hogy alkotmányos jogai megmentve lesznek minden megtámadások ellen. Csak a bizalom kőszirtjére támaszkodva dacolhat e kormány annyi önző, nyilt, és alattomos ellenséggel ; csak igy verheti le a react o undok chimeráját; sészithet elő a birodalom egy uj és szerencsés epocháját. Fájdalom, hogy ezen bizalom fejlesztésére megyénkben a főispánokhozi cancellári utasítás kártékonyan hatott. Szabadjon helyzetünket röviden lerajzolnom és elmondanom, hogy mi elégithetné ki nálunk a közvéleményt. Megyénk, mely gazdag aristocratiával s hazafias és intelligens középosztálylyal bir, legkevésbé sem birt soha a provisoriummal kibékülni, a jelenlegi hivatalnoki kar is nagy részt más vidékekről ujonczozta magát. Főispánul erélyes és tevékeny, de nem szeretett férfiút nyert Mérey ő méltóságában, kinek buzgalma mellett nem tudta e megye feledni alkotmányos 1861 i főispánját Jankovich Lászlót, mert benne a közvélemény alkotmányunk egy hit őrét tekinti. A provisorium sok keserű emléket hagy itt maga után ; személy s vagyonbiztonság, rendezett államban a polgári élet e két főkelléke — soha annyira megingatva nem volt, mint a provisorium első éveiben, mely bajon midőn a polgári bíróságok hiányos eljárása nem tudott segíteni ; a végső eszközhöz — a mi rendezett államokban békés viszonyok között abnormális állapot— a katonai rögtönítélő bíróságok felállításához kellett folyamodni. Csak a katonai bíróságok elrettentő szigora, de mondjuk ki azt is, hogy megvesztegethetetlen s részrehajthatatlan szigora — állította vissza nálunk a feldúlt jogbiztonságot. A törvénykezés kezelése is hiányos volt, mert főispán ő méltósága nem rendelkezhetvén alkalmas egyénekkel — tisztelet a kevés kivételnek — e miatt — bár jóakaratból, oly expediensekhez is folyamodott, a mi csak a magán érdekek kárával történt, t. i. két szolgabirói járást is összekapcsolt, s egy szolgabiró alá helyezte, így a czél, az Ügyek gyors s biztos elintézése épen el nem lett érve, és e visszás s törvénytelen állapot máig is tart. Igen, mert megyénk hazafias érzelmüj polgárai visszavonultak a köztérről, s várták alkotmányos életünk hajnalodását. Midőn Mailáth lett kinevezve kanczellárrá, nálunk mindenki örömmel üdvözölte őt e méltóságban — bár e parlamentáris kormányformához hajló s 1848-i törvényeinkhez híven ragaszkodó megye lakossága kancellár helyett felelős minisztereket óhajt — de érezve a viszonyok hatalmát, benne üdvözölte egy szebb jövő hírnökét. Elmondom, mit várt itt a közvélemény ily előzmények után. Azt, hogy e kormány, mely hogy megállhasson, alkotmányos eszméktől kell áthatva lennie, csak alkotmányos érzületű honfiakra akar támaszkodni. De a főispánokhoz leérkezett kanczellári utasítás nálunk még eddig lehetetlenné teszi a közreműködést, és aki nálunk a viszonyokat ismeri, meg fog győződni, hogy megyénkben egy bürocraticus és alkotmányos keverék lehetetlen. Lehetetlen, a nép erkölcsi érzülete s alkotmányos jogainkhoz ragaszkodása miatt. Midőn a jelen kormány meg akarja a Schmerling Zichy embereit a hivatalokban hagyni, sőt felül rá még azt is kívánja, hogy hazánk jobbjai minden alkotmányos garantia nélkül, néhány a főispánok kegyelméből megürülendő helyre belépjenek, lehetetlent kíván, legalább nálunk azt. „Én a tényeknél nem tudok okosabb lenni“ mondotta Zsedényi; nálunk is a közvélemény a főispánokhoz leérkezett utasításokban, mely által a megyék helyreállítása el van napolva — mondom e tényben nem lát egyebet, mint a nemzet elleni bizalmatlanságot, és azon számitást, hogy tán még szükség lesz Schmerling Zichy embereire. Pedig bizalom bizalmat szül. Somogyvári E. Sept. 25 estve 9 órakor Marczaliban. Most este megyénk értelmisége gyűlt össze, határozattá lett : „Alkotmányos érzelmű férfiak tartsák távol magukat, míg a megyék jogai helyre nem lesznek állíva, s uj főispán nem áll a megye élén.“ Aradmegye, sept. 26. A „Concordia“ legújabb számának „Varietet“ rovatában ezeket lehet olvasni: „Biharmegyéből — úgymond — arról értesülünk, hogy románok által lakott némely községekben idegen nemzetiségű jegyzők alkalmaztatnak , a mi annyival sajnosabb — megjegyzi nevezett lap — a mennyiben azon kérdéses idegenek még bizonyos román hivatanokok pártfogásában is részesülnének (és ez talán b ün a „Conc.“ e 1611 ?)mintha bizony nem lenne azok számára sehol se más hely széles e világon. Vigasztalásul szolgáljon egyébiránt az illető községeknek azon tudat, miszerint az alkotmányos élet bekövetkezésével kedvükre való jegyzőket választhatnak maguknak.“ A fentebbi közlemény bennünket közelebbről érdekelvén, miután — mint halljuk — a nem román jegyzők elleni hadjárat megyénkben is megindíttatott volna, igen jó szolgálatot tenne a „Concordia“, ha szíves lenne világosabban megmagyarázni: miféle nemzetiséghez tartozó teremtések lehetnek az „idegenek“ elnevezés alatt értett községi jegyzők ? Muszkák, törökök vagy minden más egyéb, ami nem ízlése szerinti román, és nem halálos ellensége a magyarnak ? Mi részünkről nem ismerünk az ország határain belül lakó bár külön ajkú népek sorában semmi olyan idegent, kit mert nem magyarnak, vagy nem románnak született, a köztársadalom kötelékeiből kidobhatónak, becsületes kenyérkereset módjától megfoszthatnak tartanánk,valamint egy szegény községi jegyzőt, kinek nem lehet talán más bűne, mint az, hogy nem románnak vagy épen magyarnak született, meg nem tűrhetnének csak azért is, hogy valamely kicsapott dászkál, vagy állását elhagyott pap, ez után magukat rehabilitáltathassák,mire példáink vannak mind Bihar,mind Arad megyékben. Nem akarunk e tárgy felett terjedelmesebben szólni, nem először van alkalmunk különben is ily ferde fogalmakkal találkozhatni; csak annyit jegyzünk meg, hogy a hevzczelés eszélytelen politikájával, mely távolról sem felelhet meg a helyzet jelentőségének, okszerű lenne már valahára felhagyni; avagy talán önök azt hiszik, mintha a román nép egyedüli üdvét abban találná, •Minden hivatalok kizárólag románok által töltettetnének be; ez több a fictionál; a fő dolog, mit e nép kiván, egészen más, és az semmiben sem különbözik a magyarok kívánságaitól. N. N. Jászfényszaru, sept. 28. Csendes városunk, mely hetek előtt politikai életünk első napjaiban zászlóval és zenével tüntette újjá alakulásunk reményét — egy ideig nagyon elszomorodott, mert a Bachrendzer alatt híven szolgált alkapitány Hegedűs Zsigmond, aki jelenben is Vezérkapitányunk, zászlóinkat egy zsarnoár által beszedette, s városi tisztviselőinket J. Berénybe igazolás végett beidézte, (szegény Jászok, mikor ment fel bennünket a magas kormány e gyámság alól?) Ma Fényszaru azt hiszi, hogy a városházán ünnepélylyel kiszegzett zászlója nem fog zsandár által beszedetni, mely zászlót Szűcs Mihály ur lelkes hazafiuk és nagyszámú polgártársunk következő ünnepélylyel a fejlődő alkotmányos életnek szentellenek. ugyanis: a városháza előtt nagyszámmal egybegyült Jászok zeneszó és éljenzések közt a Kölcsey hymnust, de a császári hymnust is eljátszatták — mi közben városunknak 1861. évből ismert kerületi képviselője Czeglédy Ferencz rövid de velős beszédet mondott, tudtára adván a nagy számmal egybegyült jászoknak, hogy íme, miután a magyar országgyűlés a kegyelmes király által egybehivatott, már már a követválasztási intézkedések a vezérkapitányság által közhírré tétetnek, ideje van, hogy Jászfényszaru városának választói is széttekintsenek, s figyelmüket, bizodalmukat arra fordítsák, ki a jászkerületet ismert hazafiságával s teljes megelégedésünkkel képviselte. Éljen Petes József! harsogott a tömegből, s igy tehát Fényszaru a jászvárosok közt az első, melynek követjelöltje van. És nem lesz az utolsó azon derék jászok közt, kik ő excellent, a tárnokhoz Budára sietnek, miszerint a jelenben uralgó alkotmányellenes alkapitányi intézkedéseket megakadályozzák. K. L. át mindannyiszor, valahányszor szabadsága s ősi alkotmánya visszatérésének reményével kecsegtetheti magát. Ez örömteljes viszontlátása méltóságod közszeretetü személyének önkényt idézi föl bennünk a meggyőződést, hogy méltóságodé megyébe léptével alkotmányunkból rejlő törvényes szabadságunk zászlóját kitűzte — önkényt idézi föl a reményt, miként méltóságod bölcs kormánya alatt alkalom fog nyílni nekünk, hogy súlyos és megsokasodott bajaink orvoslása végett méltóságod elébe törvényes úton, és törvényes közegek által juthassunk. Méltóságod emelkedett szelleme s honszeretete átvilágított hozzánk a távolból is a lefolyt súlyos négy év alatt, s megtanított bennünket azon hiszek egyre, hogy a magyarnak el lehet nyomni szabadságát, de törvényeihez való hű ragaszkodását s hazaszeretetét szivéből semmiféle hatalom, semmiféle ellen ki nem tépheti. — Üdvözöljük azért magodat, mint oly vezérünket, kinek e megyébe lépése „in hoc signo vinces“ jelenség nekünk, s kívánjuk, adjon a magyarok Istene e jelszó valósítására méltóságodnak erőt és hatályt, — s engedje, hogy köztünk sokáig éljen !“ is Mire főispán ur köszönetét fejezve ki, ő maga úgymond — jó jelnek tartja főispáni kinevezését, mert most is, mint 1861-ben, midőn e megye vezérletét átvette, alkotmányos életünk hajnala derült fel; sőt most, midőn a fejedelmi kezdeményezés oly sokat tett, mennyit talán egy országgyűléstől is alig várhatni , sokkal több és szebb reménynyel nézhetünk a közel jövő elé. — A nép, mely szeretett főispánja elé nagy számmal sietett, lelkesült éljenekkel fogadta e szavakat. Ezután ő méltósága a nemzeti zászlók aatt ide sereglett éljenző néptömeg közt díszes bandérium kiséretében Szegedre vonult be, hol a casinó tagjai és a tisztikar üdvözölte. — Este diszlakoma a casinóban. —y. Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 28-ról kelt legfelsőbb határozatával Palugyai Jakab pozsoni szálloda birtokosnak, a neki adatott mexicói császári s nassani herczegi udvari borszállitó czim viselését legkegyelmesebben megengedni méltóztdtott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 16 án 14184. sz. a. kelt kegyes udv. rendelet szerint néhai Tenczer Károly, volt építészeti felügyelő kiskorú Vilma, Ilka, Gusztáv s Károly nevü árvái vezetéknevüknek Lejtényire kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ausztria. Ragusa, sept. 20. (Az osztrák montenegrói viszonylatok hatása.) A Politika levelezője irja : Amint előbbi tudósításaimból látható, nem valék épen hamis próféta. Nikola bg látogatása s ami azt megelőzte, s ami rá következett, mégis szoros kölcsönös összefüggésben látszik lenni ama dicséretes belpolitikával, melynek a legfelsőbb manifestum oly örvendetes kifejezést adott. Úgy tetszik, miszerint a külpolitika is ugyanazon czélszerű ösvényekre törekszk lépni, s Ausztria, mely keletdéli királyságainak s tartományainak nagy jelentőségét átlátja — a Keleten is ugyanazon politikát követendi, mely szükségképeni következménye az ezen országokba áttett súlypontnak. Nikola fejedelem hadsegéde ismét Bécsben van, azon 2000 puska átvételét eszközölni, amiket kormányunk a vitéz szomszéd népnek ajándékozott. Bizton állíthatom, miszerint nálunk dalmata szavaknál a legjobb benyomást gyakorolják ha Ausztria barátságos viszonylatai Montenegróhoz és kedves reményeket ébresztenek , azon hithez jogosítván bennünket fel, hogy azon kormány, amely Törökországban levő törzsrokonainkat oltalmazza s pártját fogja, a mi vágyainkat s nemzeti jogainkat is kellő figyelembe veendi. Ismert elleneseinket azonban ugy látszik egész rémületbe ejtő az uj politika, mint amilyenben az önök centralista collégéi , kik reactióval, junkerschafttal stb. fenyegetőznek ; — ezek is reactionarius rémet akarnak látni Ausztriának barátságos viszonylataiban Montenegróhoz. — Teljes bizonyossággal állíthatom, miszerint bizonyos körökben azt beszélik , hogy a Montenegrónak adott fegyverek orosz befolyásnak köszönhetők, s Oroszország fogja magára vállalni azok árának kifizetését is. Kár, hogy a Bach féle időszakból maradt némely visszaemlékezések némileg elősegítik ezen orosz-osztrák solidaritás elhinését. Mert, ha valaki a velünk ellenkező véleményüekkel el akarja hitetni a fölebbi híresztelés képtelenségét, azonnal az 1853 iki osztrák intervencióval állanak elő, hogy akkor is orosz közbenjárásra történt Ausztria segélynyújtása, s hogy a montenegrói háború befejezése után a szentpétervári kabinet a kiadások kimutatását, Ausztritól visszatérítés szándékával kérte is. Csongrádmegye, sept. 27. Nehány hetet e megyében töltvén, alkalmam volt ma az újonnan kinevezett főispán, méltsgos Tomcsányi József urnak a megyéid megérkezésén jelen lehetni. Déli egy órakor a főispán ur Vásárhelyre érkezvén, a jelenlegi tisztviselők által fogadtatott, délután Szegedre indult. A tiszai kompnál a járási szolgabiró üdvözölte, — a Tiszán innen az algyői határban az 1861-ki községi bizottmány fogadta, melynek nevében Babócsay Lajos ur bizottmányi tag következőleg üdvözlé a megyének 1861-ben is köztiszteletben állott vezérét : „Méltóságos főispán url Midőn a közel négy év leforgása után méltóságodat e megyében, és különösen községünk határában is üdvözölhetjük, tesszük ezt azon lelkesedéssel, s lelkünk azon őszinte örömével, mely e sokat szenvedett hazának minden polgárát villanyszerüen hatja Külföld. Oroszország. (A „Journ. de St. Petersbourg czikke) melylyel a „Monsteur“ azon szemrehányására felel, hogy Oroszország hallgat a gasterni egyezményt illetőleg, s melyről azt mondják, hogy Gorcsakov hg maga fogalmazta, így szól: „Az esti „MoDsten“ azon elméleti tiltakozásokról tévén említést, melyeket a párisi és londoni kabinetek, a gasteini egyezségre vonatkozólag bocsátottak ki, szükségesnek véli kiemelni, hogy Oroszország visszatartotta magát hasonló lépéstől. Ezen tartózkodásban ama szereppel való felhagyást látja, mely Oroszországot a herczegségek dolgában megilleti. Az orosz kormány tartózkodásának ezen megítélése nem igen tarthat igényt a méltányosságra. A szentpétervári kabinet nem csinált titkot a német-dán kérdés kezdetétől fogva ezen tárgy körüli nézeteiből. Az európai szerződések terére állott. De becsülete által megkötve látta magát arra nézve hogy Kopenhágában ne tápláljon megvalósulhatlan illúsiókat. Az orosz kormány nem szeret szavakkal játszani, melyeknek tények nem felelnek meg. Két év előtt volt az az eset, hogy az ország érdekei veszélyben forogtak ; az orosz kormány nem csak a beszélésre, de tettre is késznek bizonyha magát, s az is leend mindenkor, amidőn Oroszország érdekei kivárni fogják. De azon körülmények megítélése, melyek ily adót igényelhetnek, és a határok kijelölése, melyek közt az megtörténhetik, senki mást nem illet, az orosz kormányon kívül:“ Ezzel nem összehangzólag, az orosz kormánnyal szintén bizalmas viszonyban álló „Rusg« Corr.“ kőnyomata lap következőleg ir i