A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-27 / 247. szám
247 Ikisz. Péntek, October 27. Előfizetési díj : Pór tfm küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra . . .... 1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................5 frt 25 kr. 6 hónapra . . .....................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-as emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint Harmadik évfolyam 1865. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . . . . 7 kr. Bélyegdij minden beigtatáisért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. P“ Az előfizetési dij a laptulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky-ház, sí lap szellemi részét illető minden késztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Az országgyűlés közeli megnyitására vonatkozó több oldalról beérkezett kívánságoknak hogy elégtétessék , ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk «» w«--«« — el <-<•«■■ ■»■ Im* f i 1 e» I y* 5« ■■■ «•5«. Előfizetési ár e 2 hóra 3 forint 50 krajczár. Irr' Egyébiránt teljes számú példányokkal, October 1-től kezdve, folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. „A HON“ szerk. s kiadó hivatala. PEST, OCTOBER 26. Politikai Szemle. (U). Közelebbről írtuk, miként még semmi jele annak, hogy Ausztria közeledett volna a III. Napoleon császár által fölajánlott kath. szövetséghez. A „Köln. Zig“ párisi levelezője megerősíti ezen értesülést, s okt. 23-ki számában a következő érdekes levelet közli Ausztriának Olaszország iránti állásáról: „Ha Páriából, Bécsből s még gyakrabban Florenczből azt jelentik, hogy Ausztria valami alkudozásba szándékozik bocsátkozni Olaszországgal, bizonyosak lehetünk abban, miként azon esetben, ha Olaszországnak a bécsi udvar által leendő elismertetése forogna kérdésben, nagyon fogunk mystificáltatni. Bármily kevéssé vonakodnának is a bécsi udvarnál az Olaszországgal való oly kereskedelempolitikai közeledéstől, mi a félszigeteni dolgok jelen állapotának különös elismerése nélkül végrehajtható volna: bizonyosak lehetünk az iránt, hogy Ausztriától soha sem várható Olaszország elismerése, még kevésbbé az, hogy alkudozásba bocsátkoznék Velenczének békés úton való átengedése iránt. Dogmává jön, — mint állítják, — a jelenlegi osztrák államférfiaknál, hogy Velencze átengedését csak egy szerencsétlen háború idézhetné elő. Megfordítva: Olaszország diplomatáinak egyelőre kevéssé áll érdekükben barátságos kereskedelmi viszonylatokba lépni Ausztriával, mivel Olaszországra nézve csupán Velencze megszerzése bír fontossággal. Szóval: csak háború kényszeríthetné Ausztriát Velencze kibocsátására és Olaszország elismerésére, valamint Olaszorság is csak Velenczének árán lenne kész a császári államhozi viszonylatokra nézve valami áldozatot hozni vagy a közeledési kísérleteket támogatni. Ha ennélfogva titokteljesen azt állítják, hogy például a párisi osztrák nagykövet nem vonakodnék Olaszországot elismerni, s más ilyeseket mondanak, akkor valami diplomatiai ballon d’ essai-t készpénz gyanánt fogunk venni, amely nem egyébre van számítva, mint arra, hogy Metternich herczegnek a Tuileriákkal szemben való állását lehetőleg könnyebbítse. Tulajdonképen pedig — s ezt nem szabad feledni — Metternich herczegnek Olaszország iránti állítólagos rokonszenvei csak jóindulatú találmányok, s ezen államférfiú annyira át van hatva attól, hogy Velenczének biztosított birtoklása a conditio sine qua non-t képzi, ha osztrák politikáról van szó Olaszország irányában, hogy még soha és semmi időben sem mulasztotta el erre hivatalos uton a legnagyobb súlyt helyezni.“ A franczia hadcsapatok — a római franczia követ positív jelentései szerint — nov. 1-én s nem azon hó közepén fogják a kiürítést megkezdeni. 4 nagy hadihajó hagyandja el Toulont, a foglaló sereg első részének fölvétele végett. Ezen hajókra fogna szállani a 19-dik gyalog-ezred, 1 zászlóalj vadász, 2 üteg ágyú s 2 század huszár. Az 59-dik sorezred elhagyja Frosinonet, s Rómába tér vissza a 19-dik sorezred helyébe. Montebello tábornok van megbízva a franczia hadcsapatok kivonásával, s Rómába érkezését — mint a „Cras“-nak onnan írják — e hó 20 kára várták. A pápai kabinet egyébiránt még mindig reméli, hogy Napoleon császárnak nem komoly szándéka a franczia hadcsapatokat kivonni Rómából. Párisban azonban nem úgy állanak a dolgok, hogy a pápai udvar jogosítva lehetne ily reményekre. Az udvarnál ott igen komoly, elszánt hangulat uralkodik. A határozás napja Rómára nézve, mi ellen a császárné befolyása eddig küzdött, kétségtelenül elérkezett : a franczia hadcsapatok ki fognak vonulni, s az ultramontán párt törekvései és önámításai sírjának széléig jutott. Róma kiürítésével be fog következni nemsokára Mexico kiürítése is. Ezt oly forma szerződés rendezné, mint a sept. 15-ki. Remélik, hogy a császár a parlament megnyitásakor értesítendi a kamarákat Mexico kiürítése megkezdésének ideje iránt. Vannak visszavonulások — írják Párisból — amelyeknél nagy hadvezérek és államférfiak még inkább kitüntethetik tehetségeiket és a kisegítő módokat. A francziák visszavonulása Mexicoból ép oly kevéssé ártana Francziaország tekintélyének az uj világban, mint nem árt a franczia név becsületének Róma kiürítése.“ Az eszéki vasutvonal. Kedves barátom! Már több idő óta kezeim között van gróf Zichy Edmund — Ein Wort über das projectirte Esseker Bahn — czimü röpirata, mindeddig azonban azt vártam, hogy az enyémnél szakavatottabb toll ismertesse azt a „Hon“ hasábjain. De miután úgy látom , hogy a szorosabban politikai irányú dolgozatok annyira igénybe veszik a „Hon“ rendes munkatársait, miszerint e röpiratról megfeledkezni látszanak, megkísértem belőle egy kis tájékozást közölni. A bevezetésben előadja a szerző, miként alakult 1856. mart. 5. négy apróbb consortium fusiójából a Kaiser Franz Josef Orient-Bahn — mely feladatául tűzte magának: 1) a Szőny-Fehérvár-Eszék-Zimonyi. 2) a Sopron-Kanizsa-Pécsi. 3) Buda-Kanizsa-Pörtschachi vonalakat újonnan építeni. 4) a Bécs-Bruck Győri vonalat pedig Szőnyig folytatni. Miként kellett ennek feloszlani tevékenysége közepette azon egyesség miatt, melyet a financz-miniszterium a Südbahn eladásakor a Rotschild Talabot társasággal kötött, mely szerződés Magyarország s különösebben a feloszlott Kaiser Franz Josef Orientbahn létrejöhetésével annyira előnyösitett túl a dunai kerület érdekeit tökéletesen mellőzte. Több meghiúsult kisérlet után 1862-ben sikerült szerzőnek ismét egy társaságot alakítani a Székesfehérvár Eszéki vonal kiépítésére. E társaság csakhamar fusiot csinált az ugyan az időben alakult várad-szeged-eszéki vonalat kitűzött alföldi társasággal, s aztán egyesült erővel tanulmányozták a legrövidebb vonalat az Adriához Fiuménál. Egy harmadik társaság, mely Zimonyt akarta Fiuméval összekötni, szinte a consortiumba felvévén. — Az igy egyesült társaság kieszközölte az előleges munkálatokra szükséges engedélyt egy hatalmas vasúthálózathoz, — melynek gyülpontja Eszék, a meglevő vonalokhoz csatlakozási pontja Székesfehérvár és Nagyvárad, a végpontjai Fiume és Zimony volnának. Most már e vonalaknak stratégiai és nemzetgazdászati szempontból való indokolt szükségességét és ebből bizton reménylhető jövedelmezőségét bizonyítja be szerző. Ez utóbbira nézve következő adatokat közli : 1. A Székesfehérvár-mohács-eszéki vonal — Fehér-, Tolna- Baranyamegyéket, melyek évenkint 3 millió mérő búzát, 3 — 400,000 mázsa bort termelnek, hasítaná s pécsi kőszéntelepeket kötné össze a vasúthálózattal, mig 2. a várad-szeged-eszék-fiume, és fiumeeszék-zimonyi vonal, — a most jó években közlekedési eszközök hiányában, saját zsírjában megfaladó Alföld, Bánát, Bácska s Syrruia vidékeit, (melyek ma is összesen 12—13 millió mérő, főként tisztabuzát, — termelnek — s még egyszer annyit könnyen termelhetnének)látná el egy kereskedelmi fővonallal, mely számára az adriai kivitelt lehetővé tenné. Míg e század elején a bánáti búza majdnem kizárólag szerepelt a tengerentúli kereskedésben, ma már Odessa felvirágozása óta jóformán ki van zárva a világkereskedésből. Triest kivitel helyett évenkint 2 millió forint értékig importál gabonát Odessából — hol pedig a búza mérőnkint 40 krral drágább, mint a bánáti piaczokon ; — s ez természetes, mit egy egyszerű képlet felderít. Vegyük fel a bánáti búza árát X-nek, az elmondottak szerint az odessai búza Triesztben, miután a tengeren szállítás legjobb körülmények között 55 krba jön, X +40 -b 55 , X + 95 krba fog kerülni, vagyis 90 fontos búzát véve, az orosz búzának mázsája X+ 105 krba kerülend. A jelen közlekedési utak felhasználásával, a vizi utat használva Sziszekig feltéve, hogy vizen is mértföldenkint csak 1 krt fizet egy mázsa, mint a vasúton*) *) Kérdés nem olcsóbb-e vizen a szállítás mázsánkint és mértföldenkint 1 kínál ? ! — a sziszek-sternbrück-^rieszti vonalon az alvidéki búzára nézve következő árak állanak : Összesen : 108 kr mázsánkint, és igy a bánáti búza ára Triesztben X + 108 leszen, — tehát 3 krral több, mint az orosz búzáé. Ehez tekintetbe veendő, hogy a viziút csali^— 7 hónapig használható.— A másik kij^tő után per Pest- Buda—Trieszt, a szállítási költségeket felszámitni szükségesnek sem tartjuk. Az uj alföld-fiumei vonalon — a közép távolság Bánátból Fiúméig 70 mértföld lévén — következő arányok állnának be 1 krjával mértföldjére : X +70+15. Speditio stb .A X + 85 krajezárba jönne mázsája a bánáti búzának Fiúméban. És igy Fiúméban volna 20 krral olcsóbban mint az orosz tengeren, és 23 krral olcsóbban mint a bánáti búza a jelen után Triestben. A bánáti búzakereskedés némi kárpótlást eddig abban lelt, hogy Bécsnek vette irányát, azonban nem kell szem elől téveszteni, hogy innen is rövid időn le fog szoríttatni, az észak-keleti vasutvonalak által rövidebb utcán érkezhető gácsországi búza által. Ugyancsak a fentervezett vonal hasítaná Horvát-Tótország s a végvidékeknek 3 millió 76,718 holdat tevő erdőségeit, melyek — dongáikat csak igen kis mértékben — épület és szerszámfáikat pedig ma semmi áron nem értékesíthetik — mig e vonal létrejöttével legközelebb a földközi tengeren fekvő, de mondhatni Európának majd minden kikötőiben kiállhatnák a versenyt a bárhonnan jövő hajóépületfákkal. De Oláhország s Szerbia is részben, legalább Craiova, Widdin, és Calafattól jelenben a Fekete-tengerre irányult kereskedését e vonalra tenné által. (Folytatása következik.) j Sziszekig vizen..................... ! Sziszek Triest..................... j * I Zsákok visszaküldése, Speditio 49 kr, 44, 15 „ Sajtóhiba helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában értelemzavaró sajtóhibák vannak. A Debattehoz intézett felhívásunk ötödik sorában „orgyilkossági“ merénylet helyett „öngyilkossági“ tévedt oda , s az utolsó előtti harmadik sorban még rádupláztatik e bakra , mondatván „egy öngyilkosokkal bizonyosan nem szövetkező párt“ e helyett „egy orgyilkosokkal nem szövetkező párt“. Kérjük a kegyes helyreigazítást. (1) A „Debatte“-nak tegnap Zágrábból távirták, hogy Pejacsevics gróf horvát kanczellárrá neveztetett ki. A „Debatte“ ma megbizható források után jelenti, hogy úgy Zidarics urnak mint Pejacsevics grófnak kineveztetése, ezen állomásra, semmi alappal sem bir. — Az „Oesterr. Zig“ visszaesik régi betegségébe. Ma megint a ceeterum censeo Hungáriam esse delendam régi nótájára tér vissza. Egynémely bécsi lap, nem ok nélkül rántotta elé az osztrák államadóságok kérdését, tudván, hogy ezzel Bécs reniierjeit izgalomba hozhatja. És miután a felvetett kérdésre Pestről azon válasz érkezett, hogy az ország e tekintetben ragazkodik az 1861-ki felirathoz az „Oesterr. Ztg“ így kiált fel: „Vájjon már egyenesen Magyarország nagylelkűségétől függünk. Lealázhatja magát Ausztria annyira, hogy Magyarorszgtól alamizsnát fogadjon el. Az ily pénzügyi megoldás már az államjogi megoldást is magában foglalná. A pénzügyi elkülönzés, nagy a tiszta személyes unió prodlumálása. Ha így vélekedik az ország, és ez utolsó szava, akkor a kérdés megint oda jutott: Ausztria ? vagy Magyarország? Ez esetben az osztrák államférfiaknak oly kötelességeik lesznek, mik a mostani javíthatlan rabulistikus pártok irányától nagyon is távol esnek.“ A bécsi lapok szemléje. (f), Magyarország és az osztrák államadósság. A „N. freue Presse“ a többi közt írja : „Az államadósságok ügyében utasítnak minket, hogy tanulmányozzuk az 1861-dik évi feliratokat. Mondhatjuk, figyelmesen átolvastuk ezen iratokat, de aggodalmaink, hogy ezen után a kiegyezkedés létre nem jöhet, épen nem oszlottak el. Nem feledtük el, hogy ezen feliratokban, Deák azon eszmét állítja fel, hogy a dynastia ugyanazonosságán kívül Magyarországot az örökös tartományokhoz a legcsekélyebb kapocs sem köti. A második feliratban pedig Magyarország önállósága különösen pénzügyi tekintetben emeltetik ki. Ezen feliratban idézte Deák I. Ferencz példáját, a midőn ezen uralkodó az országgyűlést felszólította, hogy biztosítaná az uj Einlösungsseheinek értékét, de a rendek e kivonatot el nem fogadták, sőt az államadósság egy részét sem akarták elvállalniely példa az ország pénzügyi fügnngetlenségét bizonyítja, ellenkező esetben az országgyűlés az említett követelést vissza sem utasíthatta volna. „Ma azt mondják nekünk : Magyarország az államadósságok kérdésében megteszi azt, ami lehető lesz. Ezen pbrasissal akarnak minket megnyugtatni. De mi az a lehető ? Mert mi nem azt akarjuk kérni Magyarországtól, ami ezen ország előtt lehetőnek tűnik fel, hanem követeljük a mi a mienk. Ám tekintsék a magyarok az 1848 óta felvett államkölcsönöket alkotmányelleneseknek , de csak a németszláv tartományokat érje a büntetés oly rendszerért, mely valóban nem az övék volt ? (A „N. fr. Presse“ azon időben nem létezett, de szerkesztői a régi „Presse“ munkatársai voltak. Ezen urak ma el akarnák tagadni, hogy hű támogatói voltak az akkori rendszernek. Emlékezzünk csak vissza, hogy az úgynevezett „nemzeti kölcsön“ kibocsátásakor mily erélyes agitatiot fejtett ki minden bécsi lap ezen kölcsön mellett. Úgy állíták fel a kérdést, hogy a „nemzeti kölcsönre“ az aláírás a legmagasztosabb hazafiság, s az osztrák polgár „jó értelmiségét“ semmivel sem bizonyíthatja be jobban, mintha a maga megerőltetésével is, annyit ír alá, amennyit csak elvállalni képes. Az egy vagy két független magyar lap akkor is hallgatott. És a régi „Presse“ mai emberei az uj lapban, s velők együtt az „Ost. D. Post“ s a többi mind azzal állnak elő most, hogy az akkori rendszer nem az övék volt! De bizony pedig annyira az övék volt, hogy ma is mindig csak azon boldog időkre sóhajtoznak vissza, és Schmerling úrhoz is csak azért ragaszkodtak, mert ennek rendszere, ha tán más eljárási methodus mellett is, végczéljaiban, a régivel ugyanazonos volt. E czél a centralisatio, melynek végértelme oda megy ki, hogy minden országot és királyságot a német bureaucratia s a vele szövetkezett bécsi börze tributariussává tegyen, s hogy igy a Nagy Németországból kivált öt hat millió német ezen vegyes nemzetiségű monarchiából egy uj egységes osztráknémet birodalmat alapíthasson. Ezen urak ma is úgy beszélnek Ausztriáról, mint német államról, melynek német hivatása, német politikája van, amiből következik , hogy szerintük a roppant túlnyomó nemnémet többség csak arra van teremtve, hogy mint nyersanyag vak eszközül szolgáljon, a csekély kisebbség dicsvágyó szenvedélyeinek kielégítésére.) „De mire való — folytatja a „NI. fr. Presse“ — csak beszélni is arról: váljon az államadósság csakugyan az összes birodalom megoszthatlan terhe-e ? Mi nem azért pendítettük meg ezen kérdést, mintha kétkedvén föllebbi állításunk valóságában, alkudozni akartunk volna a magyarokkal, csak próbakő alá vettük a magyar politika irányát. Most már megtudtuk, amire kiváncsiak voltunk. Azon categoricus kérdésünkre: váljon Magyarország az államadósságot közös ügynek tekinti-e ? tagadólag felelnek és hivatkoznak az 1861-ki feliratra. „Ezelőtt azt mondták, hogy ezen két felirat azért ütött ki oly élesen, mert akkor Schmerling mintegy parancsolólag lépett fel, követelvén, hogy Magyarország haladék nélkül küldje be képviselőit a Reichsratbba. Később hallottuk, mennyire másként lesz most, amidőn az Eszterházy-Mailáth Belcredi kormánynak kellene válaszolnia! Legújabban még többet ígérnek, miután a magyarok által gyűlölt febr. alkotmány sistírozva lett, s Erdélyben egy unió-országgyűlés hivatott egybe. És mégis a magyar credo csak a régi maradt. Magyarország ma is a non possumus (értsd: nolumus) politikát követi, és mi (a „NI. fr. Presse“) csak sajnáljuk azon államférfiakat, akik azt hiszik, hogy a megkezdett után Magyarországtól más valamit várhatnak, mint a csalódást. Vagy tán készen vannak már ezen államférfiak a meztelen dualizmusra visszatérni? gondolják meg, hogy a magyaroknak ezen esetben sem jutna eszébe az államadósságot két egyenlő részre felosztani ! (Amidőn valami kellemes és élvezetes dolog megnyeréséről van szó , akkor a bécsi lapok szerint, az örökös tartományok elsők a competensségben,mert nagy fővárosuk van, birnak sikeres kereskedéssel és gyáriparral, a földmivelés előbbre haladt, és a nép nem tudom h&wtoznii több adófizetési képességgel bir. Megengedjük, hogy igy van. Azonban igen jellemző az, mint feledkezik meg a „N. freue Presse“ a nyugati tartományok ezen irigylendő tulajdonairól, azonnal, ha nem az osztozkodás, hanem a roppant terhek elvállalása kerül napirendre. Czikke végszavaiban vádolja a magyarokat, hogy még a dualizmus helyreállításának sem akarnák a magyarok a 3000 millió adósságnak épen a felét elvállalni. A felét? a dúsgazdag Bécs ellenében a szegény kicsinyes és annyiszor elnyomott Pest, a birodalmi fővárost messze földekre környező gyárkémények sokasága ellenében, a mi néháy tengődő vállalatunk ? A lajtbántuli rendezett földmivelés ellenében, a mi saját zsírunkba fulladó gazdaságunk ? Az annyiszor felhánytorgatott osztrák adóképesség ellenében, a mi adófizetési képtelenségünk, melyet még a katonai adóexecutio szigora sem tud megszüntetni ? 3000 milliónak épen a felét akarná a „N. fr. Presse“ azon országra kivetni, melyről ugyanazon lapjában utánnyomatja a „G. Corresp.“ azon félhivatalos közleményét, hogy Magyarországban a kormány az adóbehajtás kérdésében azon concessiot adta, hogy a „valóban fizetésképtelen adóhátralékosok irányában minden lehető kímélettel kell eljárni. “ Valóban mélyen sülyedtünk, hogy már kormányi rendelet kell arra, hogy a „valóban fizetésképtelenek“ minden „lehető kíméletben“ részesíttessenek ! Kiváncsiak volnánk megtudni, vajjon minek azon nem lehető kíméletek, melyekben még valóban fizetésképtelent sem lesz szabad részesíteni. A fizetési képesség megítélése pedig tovább is az executiókat kezelő tisztviselők bölcs belátására lesz bízva ?) ! Máramaros Gyulafalván, oct. 10, Renegát. A XVI-ik századot csaknem egészen, szeplőtlenül, átélt Buchanan hires skót satyricus,és igen jeles, erényes nevelő, ki a „fratres teterrimi“-ket irá, nem lett annyira nevezetes említett műve, mint azon különös tanrendszere által, hogy valahányszor tanítványait ostorozó, csuklyát öltött magára mindenkoron. Hozzá hasonlóan cselekesznek most napjainkban, sok — „sói disant“ politikusainak is, kik ha már a reális vagy csak képzelt ellenfelet, érvényes argumentumokkal leküzdeni nem bírják, azt a gyanúsítások mindenféle soloecismusaival akarják legyomrozni, úgy hogy mi Buchanannál a csuklya volt, az náluk a*. .jj. gyanúsítás. Ezt öltik ők magukra, midőn minden replikaszerűségben van, vagy nincs igazságuk,hatni akarnak, és a könnyen hívőknél ezzel oly sokszor ámítanak, ez^az ő folyvást disponibilis állapotban tartott Nessus köpönyegük , ezzel vadásszák ők kiszemelt áldozataikat, mert hisz ők Montezuma régi mexicoi császárral folyvást mondogatják, hogy az istenek szomjúhoznak „les dieux ont soif“ — és „ad demonstrandam auctoritatem“ valakit sárral dobálni csak kell. Gyanúsításaikkal bárkit, hogy és mikor ezen, urak megtámadni nem iszonyodnak, ez oly átalános szer nálok, mint a Morisson-féle pilulák, melyek mindenkor használhatók. Azon nagy szótárban, melyben a gyarusit+