A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-14 / 236. szám

236 ik­sz. Szombat, October 14. Előfizetési díj : Pistin Mildvo vagy Budapesten házh­oz hordva Egy hónapra........................................1 írt 75 kr. 3 hónapra.............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra...........................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folyain minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-dik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország­ot 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Harmadik évfolyam 1 Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések t­ö­b­b­sz­ö­r­i beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési dij a lap tulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- ké­r­skedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház, hl lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, OCTOBER 13. Politikai Szemle, (V). Bécsből írják a rajnai lapnak, hogy Meysenbug báró állami altitkár, az osztrák külügyminisztérium jelenlegi ide­iglenes vezetője, rendkívül békés hangon beszél az idegen hatalmak képviselői előtt. Egész bizonyossággal állítják, hogy Ausztria a herczegségek miatt nem bo­­­csátkozik, nem bocsátkozhatik háborúba, bárminő legyen a kérdés megoldása. Ausztria a legkülönbözőbb okoknál fogva és semmi esetben (?) sem folytathat há­borút, az idézett lap levelezője szerint. Az osztrák diplomatia azonban valószínű meg­oldásnak azt tartja, hogy a császári kor­mány kényszerülve leend Holsteint, rövi­­debb vagy hosszabb ideig tartó katonai megszállás után, — a Német szövetségnek szerződésszerű beavatkozása mellett vagy a nélkül, — eladni Poroszországnak. Bis­marck grófnak másodszori utazása Fran­cziaországba a bécsi kabinetet csaknem fájdalmasan érintette s azon meggyőző­dést keltette, hogy Francziaország nem szegülend ellene a herczegségek bekeblez­­tetésének Poroszország által, Poroszor­szág is majd annak idejében hasonlóké­pen nem fogja ellenezni Belgiumnak Francziaországba kebleztetését. Emlékez­hetni — végzi a levelező — miként a múlt tavas­szal Európa revideált térké­pén Belgium és Holland csaknem azonos színekkel vannak festve, mi gyenge czél­­zás lehetett jövendő eshetőségekre. Bismarck gróf biarritzi utazását érint­vén megemlíthetjük, miként a „Kreutzig“ szerint biztos és fontos tudósítások ér­keztek berlini diplomátiai körökbe azon nagy mértékben kitüntető fogadtatásról, melyben a porosz miniszterelnök Biar­­ritzban a francziák császára által része­­sittetett. A „Kreuz­zig“ úgy hallja, hogy ezen hirek kormánykörökben is meg­­erősittetnek. Párisban, mint írják, nincsenek minden aggodalom nélkül azon magatartásra néz­ve, melyet a cselekvés pártja Róma ki­ürítésével szemben veend, s ezért — mint az augs. „Alig. Zig“-nak Florenczből ír­ják — Velenczére igyekeznek a radikál párt figyelmét vonni. Ebből magyaráz­ható az utóbbi időben Velencze ellen tá­masztott harczi lárma, melynek nincs más rendeltetése, mint a cselekvés pártját egy irányban mérsékelni. A „P. L.“ berlini levelezője azt írja, miként Rómából érkező biztos tudósítá­sok jelentik, ho­g a francziák kivonulása a Vaticanban uralkodó meggyőződés szerint egyjele­ntésű azzal, mintha a pápa kiadatnék Viet­or Emmanuelnek. A szent atya nem fogja bevárni ezen megaláztatást, hanem elhagyja az örök várost s Máltát választ­ja székhelyéül. Ezzel ugyan egy protestáns állam vendégszeretetét fogadja el, de eb­be teszi a száraz­föld kétértelmű védelmének Péter széke szabadságát . . . Ezen fontos tudósítás a rajnai egyházi pártiak egyik vezér személyéhez érke­zett, s azon jeladással küldetett Berlinbe, hogy az ottani egyházi pártiak alakítód­nak ligát a pápa szabadságának érdeké­ben, a­melynek a kormány diplomatiai és anyagi segíts­­zközeivel igyekeznie kell a pápaság ob­servativ elvét támo­gatni. A sok választ­ói programra és nyilat­­kozvány daczára még bajos meghatároz­ni, hogy a jövend ? olasz parlament miként lesz alakulva. A választók száma jelenté­kenyül megszapor­odott; még 1864-ben csak közel 794,000 választó volt, jelenleg azok száma 800,000; a választók számá­nak szaporodását a behozott uj adó esz­közölte. Remélik, hogy az olasz parla­mentet alkotó 443 követ kevés kivétellel szabadelvűekből fog állani, és „Pesti Napló“ azon állításaikat illető­leg , hogy említett nyilatkozatom az 1861-diki határozati párt manifestuma, párt-nyilatkozat gyanánt tekintendő. Igen helyesen jegyzi meg a „ P. N. “ hogy emlitett beszédem korántsem országos je­lentőségű nyilatkozat, mert az valóban csak saját egyéni nézeteimet foglalja ma­gában, melyeket előzőleg nem vitattam meg, nem közöltem senkivel, de válasz­tóim előtt elmondani szükségesnek tartot­tam azért, hogy ismerjék nézeteimet, és én is tájékozhassam magamat véleményük felől. Abból, hogy levelezője által beküldött nyilatkozatomat a „Hon“ egész terjedel­mében közlötte, nem helyesen következ­teti az „Ost Deutsche Post“, hogy az párt programm , mert ezen nyilatkozatot, mint megtörtént dolgot, a „Pesti Napló“ is felvette hasábjaiba, és én köszönettel tartozom mind a két lapnak azért, hogy ezt tevék; mert eképen e megye körén kívül is azok, kiket netalán érdekelhetné ismerni politikai nézeteimet, azok felett, a­mennyiben egy beszéd szűk keretébe szoríthatók valónak, ítéletet hozhatnak. A múlt országgyűlésen elnöki állá­somnál fogva a pártokon kívül állottam, és tartottam magamat. Miként fognak a jövő országgyűlésen a pártok alakulni­a mindazon erőlködések mellett, melyek e végett rég­óta tétetnek a mostani, talányokban gazdag korszak­ban, mindeddig előre látni nem lehet: ré­szemről e tekintetben csak azt nyilvánít­hatom , hogy, ha képviselőül választatni szerencsém­ lesz, ez állással együtt járan­dó kötelességem szerént, azon párthoz fo­gok mint igénytelen, ha közvitéz csatla­kozni, melynek czéljait, s eljárását a hazá­nak, egyedül az 1861-ik évi országgyű­lés által kijelölt ösvényen kielégithető érdekeivel, tiszta meggyőződésem szerint leginkább megegyezőknek találandom. Annyit mindazonáltal, nem azért mint­ha gondolnám, hogy a „Pesti Napló“ vé­leményemet nyomatékosnak találandja, hanem csupán azért, hogy jelen nyilatko­zatom félre ne értethessék, ez­úttal is ki kell jelentenem, hogy a „Pesti Napló“­­ban egy idő óta fejtegetett politikai néze­tek közül sokban nem osztozom. G­hyczy Kálmán, Kis­ Igmánd, October 11. A „Hon”-nak és a „Pesti Naplódnak tegnapi számaiból ma értesültem arról, hogy a „Morgen Post“ és „Ost Deutsche Post“ választóim előtt­i, he­l­ső napján Komáromban tartott beszédemmel foglal­koztak. Nem szándékom a nevezett bécsi lapok­kal az általuk felhozottak iránt érdemle­ges vitába bocsátkozni, és czikkeiket csak az előttem fekvő kivonatokból­­ ismervén, ezt nem is tehetném , csupán a tényállást kívánom tis­­tába hozni az „Ost De Post“ (f) A „Central­ver­tretung" és Ma­gyarország. A „Presse“ írja: készek-e a magyarok a birodalmi parlamentbe lépni ? Ha hinni lehetne egy lapnak, mely egy éjen át fél­­hivatalossá lett (az „Oesterr. Zig“) e kérdés im­már kétséget sem szenvedne. A „Presse“ azon­ban tisztán magyar forrásokból akar okulni. Ha olvassa az egymást érő választási programoto­kat, látja, hogy a „közös ügyek“ pontja minde­­nikben megvan, azonban az utolsó szót még egyik sem mondta ki. Deák Ferencz, a­ki (hús­véti czikkében) írta, hogy a monarchia hatalmi állása semmi más tekintetnek alárendelve nem lehet, szintén hangoztatja : Semmi középponti parlament ! Azt is bizonyosan tudjuk, hogy Mailáth úr, a megoldás kérdésében még sem­mi kötelező ígéretet sem tett. A magya­rok elismerik a közös ügyeket, s azokat alkotmányos úton akarják tárgyalni, de a ho? gyan? mi módon ? ra nézve azt mondják, határozzon az országgyűlés. Mert ha valaki azt mondta volna, hogy a közös ügyeket az ország­gyűlés , vagy egyenesen választott követek­­háza elé kell vinni, akkor ez nagyon hasonlí­tott volna a Reichsrat­ba lépéshez, a­mitől pe­dig annyira irtóznak. Tehát: mint akarja Ma­gyarország a közös ügyeket, közösen, de mégis alkotmányosan tárgyalni , tovább is titok marad. „Nem érti a „Presse“, miért nem akar Ma­gyarország a középponti parlamentbe lépni ? Hiszen a közös ügyeken kívül a többire nézve külön törvényhozása lesz. (Köszönjük a savót, ha a tejfelt elvitték.) A magyar lapok szerint nem is a kormány fosztja meg őket az alkotmá­nyos jogok élvezetétől, hanem mi német polgá­rok tesszük azt. (A magyar lapok csak azt tapasztalták, hogy a­hányszor egy régibb osztrák kormány elvette Magyarország szabadságát, azok, a­ki­ket a „Presse“ „mi német polgárok“ alatt ér­teni szokott, rendesen megosztoztak a prédán, a kormány ura lett az országnak, a német bu­­reaucratia pedig jó fizetésért végrehajtó eszkö­zül szegődött a confiscatio művéhez. A bécsi lapok szemléje. (f) Czáfolat. Az „Oesterr. Zig“ kezdi már magát, mint félhivatalos lap gerál­­ni. Legutóbbi számában olvassuk: „Több oldalról ismételve terjesztették azon hírt, hogy a magyar országgyűlés kezdete előtt Sennyey báró vállalná el az udv. kanczellárságot, Mailáth­ot pedig főtárnokmesterré neveztetnék ki. Egé­szen megbizható forrásból jelentjük, hogy ezen köslemény voltam alaptalan, Az il­­lető államférfiaknak e változás épen nincs szándékukban, emellett e változást valamely politikai indok sem követeli.* — — Az fester. Ztg.“ szerkesztési vál­tozásával a bécsi journalistika sokat vesz­tett. A lap egyszerre minden élénkségét el­vesztette. Az ellenpárt is sajnálattal tapasz­talja, hogy nem hallhat többé a centralista táborból valóban leplezetlen és őszinte hangokat. Mint olvasóink tapasztalhatták, e rovatban az „Oeste”” Ztg* működését folyvást figyelemmel kisértük. Czikkei, a mi közönségünk előtt a legalkalmasabb agitatio eszközéül szolgáltak a centralisa­­tio ellen. A béke érdekében azonban örül­nünk kell, hogy az alkotmány eljátszás tanának legmagasabb cathedrája végre leomlott. Helytartósági alosztály Tyrol olasz vidé­kein. Ugyané lap írja : „Biztos tudósítások szerint tervben van, hogy Tyrol olasz kerületei külön helytar­tósági alosztályt nyerjenek. Az alosztály azonban az insbrucki helytartóság alá fog tartozni. Ezen intézkedéssel Tyrol olasz népségének „egyik“ kivonata teljesítve lesz, s a mellett a helytartósági alosztály­nak függése az insbrucki helytartóságtól, biztosítja Tyrol integritását. A rendelke­zés épen a közép­utat követi az eddigi két ellentétes nézet között, mely szerint né­melyek Tyrol olasz részeinek egészen külön autonómiát, mások az olaszoknak a német Tyrol alá vettetését szorgalmazták. Ezzel az olasz nemzetiségnek méltányos kivánatai teljesedésbe mentek, s az olasz követek nem maradnak el az insbrucki tartományi gyűlésből. (Mint tudva van, Tyrol olasz vidékein a választók nagy többsége a választásoktól távol tartóz­kodván, a minoritás csupa beamtereket választott. Majd meghalljuk, mennyire lelkesednek fel az olasz tyrolok ezen con­­cessióra, hogy külön Stathalterei-Abthei­­lunggal boldogítattak.) — Az idősb „Presse“ újra sötét szín­ben látja az állapotokat. Panaszait a kö­vetkezőkben önti ki: „Fájdalommal tekintünk végig hazai ügyeinken, még nem volt oly pillanat, melyben Ausztria, teljes béke idejében, ennyire nyomasztó helyzetben lett volna. Ha sikerül is a kormánynak új kölcsönt szerezni, a papírok árfolyama mutatja, hogy ez csak igen terhes feltételek mel­lett történhetik. Máskor valamely új köl­­csön­terv alkalmával a papírok ára le­ment, mert a kereslet az új áru megjelen­tével keresbedett: ma az új kölcsön sike­rét a kormány életképességének megis­mertető jeléül tekintik. A pénzügy hely­zete ma abnormis, és nem maradhat so­káig így. Igaz, hogy vannak jámbor kedélyek, és félhivatalos biztatgatók, akik hiszik és hirdetik, hogy minden jól megy, s tel­jes remén­nyel lehetünk. Azonban eddig és minden változáskor minden kormány azt mondta: bizonyosan rendbe hozhatná a pénzügyet, csak akadályokat ne gördít­­nének elébe. 1859. végén az ezüst agio csakugyan megszűnt. Azonban a kitört háború alatt a pénzügyi szerencsés ered­mény megsemmisült. Uj kisérlet történt Schmerling ur­ál-liberalismusával. Ezen államférfi elhitte, hogy a csillogó külső által el­vakítja az ellenzéket. Volt ugyan rendszerének egy pillanatra pénzügyi sikere is, de azóta ismét minden elborult, amit a papírok árfolyama nagyon is bi­zonyít. Honnan e tünemény ? Háború fe­nyeget ? Nem. A belügyek állása súlyo­­sodott meg? Nem. Sőt némelyek szerint e tekintetben a helyzet könnyebbült. „A „Presse” tehát nyíltan, és lojali­­tással nem tartózkodik kimondani, hogy a pénzügyi calamitás egyedüli oka az,hogy nincs a közönségnek bizodalma azon mód­ban és rendszerben, mely szerint a kor­mány a bel és külügyeket kezeli. A „Presse“ gyászos tekintettel néz a po­rosz szövetségre, mely mint vampyr ne­hezedik melléje. Ez fosztotta meg Ausz­triát Németország rokonszerétől, míg Bismark ur Francziaországgal alkudozik. „Olaszországban fenyegető talány áll ellenünk. A roszul álcrázott absolutisták erre ugyan azt mondják, hogy e talány megoldása könnyű: vissza kell szerezni győzelemmel azt, a­mit a csatavesztés el­rablott.­­ És vannak, a­kik alig várják, hogy támadó harczot kezdjünk Olaszor­szággal, s így Francziaországgal is. Sze­rencsére az ilyen tanácsadók nem a kor­mányban tűrik, hanem uak­ai előszo­bákban tüzetnek meg, s itt félhivatalosan az államférfiak csizmáit tisztítják. Azon­ban ezen ultralegitimista őrjöngésben is van methodus, mert ezek is látják, hogy a folytonos halogatással az olasz kérdés távol sem leli meg megoldását. „A­mi a belügyeket illeti, látjuk, hogy a nemzetiségi és közjogi kérdések a gá­takat szétszakították. A német-osztrákok, a­kik eddig minden áldozatuk és nélkü­lözéseik mellett is, az osztrák államesz­méhez ragaszkodtak, ma megzavarodva és lehangolva néznek a mai látványra, melynek kezdete csodálatos, s vége előre ki nem számitható.­­A német osztrákok bizonyos dolgok­nak folyvást birtokában maradván, ne sokat beszéljenek áldozatokról és nélkü­lözésekről. A bureaucratia roppant hada, egészen a németeké, vagy a németté let­teké volt. A hadsereg szervezése, satiszti­kar német, a birodalmi főváros német, a pénzügy, bankügy, mind német alapon van szervezve. Odajutottunk, hogy a német tudományos és művészi intézeteket is a többi nemzetek hozzájárulásával kell fön­­tartani, s ha más nemzeteknek olykor megengedik, hogy saját Landesfondjukból, egyik düledező intézetük foltozására odaengedjenek valamit ezt már valami nagy hegynek és örök hálára lekötelező pártfogásnak nevezgetik , s követelik, hogy azt az illetők is így tekintsék!) „Minő helyzetbe veti magát a kor­mány? — folytatja a „Presse“. —Előbb utóbb kénytelen lesz a f­ederalistáknak és dualistáknak vagy rendkivül sokat engedni, vagy igen sokat megtagadni. A centrifugai kivánatok teljesítése nem erő­siti meg az államot. (Nem, ha az állam alatt Bécset és a bécsi börzét értjük.) Más részről az említett két párt kivánatainak megtagadása a feszült viszonyokat még inkább súlyosbítják, és előidézik azon helyzetet, melyben a renitens országok, királyságok , és nemzetiségek ezelőtt voltak. Végül a „Presse“ régi panaceájának említéséhez folyamodik, elmondván, hogy valahára akadna oly kormány, mely a valóban szabadelvű intézményekben ke­resné támpontját. Békésm­­egyéből a választók összeírása kérdéséhez. Békés­egye bizottmányának f. h. - án a kö­vetválasztások tárgyában tartott tanácskozásán nr. Schieffner Ede plébános ur azt inditványozá, hogy a középponti választmány tagjaiból köz­­séget kint küldessék ki három tag a választók összeírása végett, mert a távolabb eső közsé­gekre igen sérelmes és megszorító az, ha a vá­lasztó kerület csak egy helyén történik az ös­­szeírás, s 8—10 mértföldről oda kell minden választónak személyesen fáradni, először a be­íratásért, másodszor a választásra; annyival inkább kérte e részben a fellebbi módon lehető orvoslatot, mert az 1848-iki törvények szelle­me, — ha betűje nem is — e tekintetben nem csak az egyenjogúságot, de a jog egyenlő él­­vezhetését is czélozza. — Ez indítvány minden indokolás nélkül, egyszerűen, mint a törvények­be ü­tköző, elvettetett, s most egy csapat község zarándokolhat Gyomára, egy másik csapat pe­dig Orosházára. — Mi a felebbi indítványt a bizottmány nézete ellenére nem csak igen mél­tányosnak, de az 1847/8-diki törvényekbe üt­közőnek épen nem tartjuk. Az 1847/8-diki törvényeknek a választásra vonatkozó része csaknem minden §-ból kitű­nik, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot, egyszerűséget, könnyítést és igazságot czéloz­­ták. Magára az összeírásra nézve a 12. §. b) pontja mondja: „Meghatározza (t. i. a közép­ponti választmány) a napot, melyen a válasz­tók összeírása a kerületenkint e végett kije­lölendő helyen kezdetét veendi stb.— Igaz, hogy itt nem mondja a helyeket, de azt ki sem zárja, meghatározni pedig a helyet jogot adott. De ne ragaszkodjunk a holt betűhöz, mely öl, hanem a törvény szelleméhez. Bátran mer­jük kitűzni a kérdést: vajjon ellenkeznék-e az 1847/8-iki törvények szellemével, s nem lenne-e törvényes és érvényes, ha a középponti vá­lasztmány kiküldve a 3­ tagú bizottságot a ke­rületek valamely helyére, hogy ott 14 napon át szakadatlan teljesítse az összeírást, egyúttal az egyes községekbe is 3—3 tagot küldene, kik megkímélendők a választók fáradságát, a hely­színen előleges és többszörös hirdetés szerint 3—5 napon át teljesítnék azon egyes község­re nézve az összeírást, szabad lévén a kinek tetszik vagy a ki e 3—5 nap alatt nem tévé, a 14 nap bezártáig a főhelyen ülő bizottsághoz menni beiratás végett ? *) Mi ezt legkevésbbé sem tartanók a törvé­nyekbe ütközőnek, — igy tehát az érvényes s a mellett méltányos és igazságos lenne. A munkát is könnyítené, mert a választó jo­gosultsága legkönnyebben dönthető el saját *) Ez igy is van gyakorlatban több helyen, az in­­dítványt al­it hely •»•íjuk. Sietk. községében, hol az elöljárók mindenkit ismer­nek, kivihetlen lévén különben is, hogy minden községből 14 napon át a tanácsból az összeiró bizottságnál valaki részt vegyen. Népünk 1848-ban a választói legszebb pol­gárjogot először élvezte, azóta újra 61-et kivé­ve el volt attól zárva, s igy még nem is értelheti annak magasztosságát annyira, hogy azért sze­mélyes áldozatokra kész legyen, kötelességünk tehát őt nem csak fölvilágosítani e részben, de könnyitni is lehetőleg a jogból származó köte­lességen. Elégedjünk meg, hogy a választásra kell 8—10 mértföldre fáradni s két egész na­pot áldoznia. A középponti választmánynak jogában áll e bajon segíteni, a nélkül, hogy a megyebizott­mány arra fel vagy nem hatalmazta, és ideje is van még hozzá, mert az összeírás még csak 10 nap múlva veszi kezdetét s tart a kerületi főhelye­ken 14 napon át, ez idő alatt tehát lehetne még az egyes községekre nézve is intézkedni. Hisszük, hogy Békés megye követválasztási középponti választmánya 16 község hátrányára nem marad meg első végzésénél. Többen. Somsich Pál beszéde választóihoz. Nagyra becsülöm e bizalmas felhívást, s ha megválasztatom, ugyanazon buzgósággal lépek a térre, s foglalom el a képviselői állomást mint 1861-ik évben; de sokkal több remén­nyel, mert felséges Urunk uralkodó királyunknak ma­gasztos szavai, a kormány élén álló férfiaknak törvényes törekvése, és a nemzetnek higgadt jó­zansága, kezeskednek ez­úttal az óhajtott si­kerrel. Pedig nem titkolom el, hogy sok nehézségek­kel kell megküzdenü­nk.— Az összes monarchia érdekeit tartós öszhangzásba hozni, — az újabb politikai iskolának elveit régibb alkotmányos fogalmainkkal kiegyeztetni, — a kiváltságos osztály által kizárólag élvezett szabadságot az egész népre kiterjeszteni, ennek gyakorlatát újabb formákba önteni, s e formákat eddigi helyhatósága rendszerünk autonómiájának sé­relme nélkül megtestesítői, végre anyagi nyo­masztó helyzetünkből hazánkat kiemelni, hogy erkölcsi s szellemi előnyei mellett elég ereje is legyen azokat élvezni, bírni és megőrizni; — és még sok más igen nehéz feladata lesz a jövő országgyűlésnek.­­ De én mindamellett reménylem a sikert, mert bizto­san hiszem, hogy a királyi szó, a kormánynak törvényes erélyessége, és a nemzetnek higgadt józansága helyt fog állni törhetlen kitartással, s teljes buzgósággal. Ily reményben leszek önök képviselője, kér­vén a nagy istent, hogy felséges urunkat ezen uj aera alapitóját soká­épen megtartsa, hazán­kat boldogi­tsa. Ivánka Imre programmja A Duna Pataji kerület választóihoz. Szerencsém volt az 1861-iki országgyűlésen bizodalmukkal megtisztelve, a Duna pataji választó kerületet képviselni. Most, midőn alkotmányos életünk ismét meg­nyílt, s az országgyűlés f. é. december 10-dik napjára van hirdetve, megjelentem körükben hogy felajánlhassam ismét szolgálatomat. Elveim ugyanazok, melyeket vallottam 1848 ban és 1861-ben. Én az 1848 iki törvényekben oly alapot lá­tok letéve, melyen tovább építve, hazánk nagy­sága és nemzetünk virágzása biztosítva van. Az 1848-ki törvények visszaadják az ország­nak mindazon jogait, melyek egy szabad nem­zetet megilletnek. Az 1848-iki törvények meg­szüntették a különbséget a haza polgárai kö­zött ; felszabadíták azokat, kiket a hűbériség lekötelezett, és felemelték önmaguk, és vagyo­nuk felett rendelkezhető szabad emberek sorába. Úgy mint az egyén csak akkor szabad s füg­getlen, ha ereje és vagyona felett rendelkezhe­tik, úgy csak azon ország szabad és független, mely vérével és pénzével — minden idegen befolyástól menten — szabadon intézkedhetik. Ezen vezéreszme irányozza minden léptemet, s ha önök, érdemteljes választók, bizodalmuk­kal megtisztelve, ismét képviselőjüknek fognak megválasztani, mindenekelőtt az 1848 iki tör­vény rendelményeinek teljes életbeléptetését sürgetendőm. A­mennyiben e törvények netalán nem lennének eléggé részletezve, s azok tovább­fejlesztése szükséges, és kimagyarázásokat igé­­nyelnének, hogy mindenekelőtt azon viszony határoztassék meg, mely a független felelős ma­gyar minisz­térium és a megyék — mint alkot­mányunk védbástyái — között létezzék, ennek mielőbbi eszközlésére törekedni kötelességem­nek ismerem. Az ország épségének helyreállítása, s alkot­mányunk fent érintett biztosítása után, kész va­gyok a birodalom többi népeivel, mint függet­len nemzet más független nemzettel, azon ügyek elintézése iránt értekezni és egyezkedésbe eresz­kedni, melyeket — eleget téve a pragmatica sanctio igényeinek — a kölcsönös védelem szükségessé tesz. A többi közös ügyeket, melyek egy Fejedelem uralma alatti életünkből fejlőd­tek és fejlődhetnek, és melyek létezését 1848-ki törvényeink, minden magyar törvények közt mint közöseket először elismertek, a birodalom többi népeinek megbízottjaival esetről esetre kí­vánom tárgyaltatni. Különös súlyt fektetek arra, hogy a közös ügyek egyedül a független kormányok foly­tonosaa képviselőtestületek megbízottainak esetleges érintkezése által intéztessenek el, mert minden közös törvényhozás veszélyezteti nemzeti függetlenségünket. Szorosabb kapcsolatot csak az idő érlelhet, ha majdan a kölcsönös jogtisztelet elenyészteh­et bizalmátUuuágot.

Next