A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)
1865-12-01 / 276. szám
közbekiáltó bár meg nem neveztetett, annál keményebben megrovatott, s minthogy a harmadik képviselő-jelölt meg nem jelenése miatt mégis két párt maradt fenn, az értekezlet ez által czélját tökéletesen el nem érve, pártconferenciává alakult, s a városházát mint az általános egyetértés színhelyét ovahagyva, a pártconferencia megtartására s a további teendők megvitatására az iskolai épületbe vonult. Ezen értekezleten az összeolvadt két pártbeliek határozták , hogy bár a világ előtt kevesebbségeket tutszanak elárulni, de még az esetben is ha ez igaz volna csak annak róható fel, hogy e két párt követjelöltjek mellett a törvények által megengedett formákból soha sem lépett ki, mig a harmadik párt bebizonyítható itatás és vesztegetés által oly eszközökhöz nyúlt, mely a valódi szabadságot lealacsonyítja, s melyet ezek Használni soha sem kívánnak. S hogy magukat ily alacsony tettek által be se szennyezzék, határoztatott, hogy a választásra tíz választón kívül kik óvásukat fogják benyújtani, meg se jelenjenek, hanem a kadatolt petitiojokat az országgyűlési verificationalis bizottmányhoz adják be, s csak ha az ügy a törvényes vágásba (melyről kételkedni sem lehet) visszavezettetik, akkor e párt ismét egész erélylyel fogja a megszakasztott fonalat s követjelöltje megválasztását a törvényes formák között egész erélylyel támogatni, mely határozathoz a jelen volt követjelölt is hozzájárult s kérte, hogy a választásnál nevét kíméljék meg, mert míg egy részről törvénytelen eljárás által nevét, kitenni nem akarja, addig talán bekövetkezhető komolyabb összekoccanásnak, mely bizonyosan elvárható lenne, okozója lenni nem kiván. Az értekezlet megbízásából Többen. Beregszász, nov. 22. A „Hon“ közelebbi 265. számában megyénkből X. aláírással egy tudósítás jelent meg, melyben a tisztelt szerkesztőség jóhiszeműségével visszaélve a névtelenség álarcza alá rejtődzött közlő a tényeknek s valóságnak homlokegyenest ellenkező elferdítésével az olvasó közönséget félrevezetni megkísérte. Ha valaki hirlapi téren közjogi elvek fejtegetésével foglalkozik és jónak találja tanulmányának termékét névtelenül mutatni be a közönségnek — ez ellen nincs kifogásunk! — De ha valaki pártja érdekeinek előmozdítása végett a gyanúsítás és rágalmazás fegyverét használja fel, akkor jogosan követelhetjük, hogy az ily egyéniség állításainak valódisága iránt legalább személyének megnevezésében nyújtson kezességet. Mi alólirottak ezennel felhívjuk czikkírót, nevezze meg magát; — ellenkező esetre az egész hazai közönség előtt rágalmazónak jelentjük ki; egyelőre pedig s a közönség tájékozása végett röviden megjegyezzük, miszerint igaz az, hogy Buday Lőrincz azon választó kerületből , amelyet 1861 ben képviselt lelépett. Ezen tette által azonban a megyei értelmiség határozatának hódolt, azon elismerést érdemlő indokból is, hogy a nemzetiségi viszályok kifejtésének megakadályozásához járuljon. Ha azonban a kászoni kerület meghívását mégis elfogadá — ezzel politikai bűnt ugyan nem követett el; de a humanitás elve ellen — s mint czikkiró állítja — bizonyosan még kevésbé vétett. Mi nem irigyeljük azon ragaszkodást, melylyel czikkiró jelöltjének kitűnő tulajdonait magasztalja; de megvártuk vittéa, hogy Buday ■ Lőrinczről is, a ki történetesen a főispáni helyt tartónak testvére ugyan;emellett azt is mondotta volna, hogy 1861-ben, midőn testvére, főispáni helytartó nem volt, a megye egyik kerületét egyértelmű választás folytán képviselé. De keresnünk kell a kifejezést, hogy ne vétsünk az olvasó közönség ellen, midőn megneveznünk kell czikkíró azon eljárását, miszerint a pártja által elkövetett tényeket épen az ellenre, vagyis Buday Lőrincz pártjára akarja ráfogni. Mi valamint eddig hallgattunk , úgy ezentúl sem hoztuk volna a nyilvánosság terére a Bay Ferenc pártja által elkövetett botrányokat, ha e tudósítás által nem provokáltatunk, s még ez esetben is, bármily előnyös adatokat bírunk is, az annyira magasztalt ellenjelöltnek politikai előélete ellen,a valódi tényállás felderítésére szükséges határokon túl nem terjeszkedünk. Nem álarcz alatt tehát, hanem nyilt sisakkal állítjuk, miszerint a megyei értelmiség csaknem kivétel nélkül Buday Lőrincz mellett nyilatkozván — Bay Ferencz urnák fiai kezdék meg a korteskedés mesterségét űzni, mig más részről mint a tractualis coadjutor curator mellett a ref papok nagy többsége által, a vallási izgatás is forgalomba hozatott, mi nem egy helyütt máris sajnálatos jelenségekre adott okot. De nem kevésbé valótlan közlőnek azon állítása , hogy a tisztviselők commandó szóra korteskednek Buday Lőrincz mellett; s hogy mennyire nem avatkozik be a főispáni helytartó a választási mozgalmakba kitetszik már onnan is, hogy az ellenjelölt korteseit békén tombolni engedé, midőn nem is a kerületben, de a megye központjában előbb idétlen kiabálásaik által a szini előadást zavarták meg, azontúl pedig éjfél után Buday Lőrincz lakására reá törve „vesszen“ kiabálások között ablakainak verdesésével a közcsendet botrányosan háboziták meg. De legvalótlanabb közlőnek azon állítása, hogy Buday Lörinczet B. K. központi szolgabiró mutatta volna be a népnek mint jelöltet, mivel Buday Lörincz ha megjelent is egy két barátjánál a kerületben, de a népnek sehol és senki által bemutatva nem volt. Végre kijelentjük, hogy ha bár a jelenleg működő tisztviselőket nem tartjuk is törvényeseknek, de nem tekintjük őket oly páriáknak, kik e minőségük miatt szavazati jogukat elvesztették volna, így szavazatukat vissza sem utasítjuk , de szabadjon kijelenteni, a czikkírónak a tisztviselők irányában kifejtett puritanismussával szemben, a tényekre épített azon meggyőződésünket, miszerint aligha győztesen nem kelne ki jelöltje a tusából, ha csupán a tisztviselőktől függne a képviselők megválasztása. A kölcsönösség és méltányosság alapján megvárjuk a t. szerkesztőség ügyszeretetétől, miszerint ezen provokált nyilatkozatunkat lapjába fölvenni sziveskedend. Aláirva tizenkét földbirtokos választó által. Megtörtént képviselő-választások. Heves - megyei pétervásári választókerületi képviselő-választás nov. 27-én. A fent említett napon nagy élénkség uralkodott a mátrai járás főhelyén, a föld népe, úgymint az értelmiség,nagy számmal sietett Pétervásárra választói jogát gyakorolni, s az átalánosan szeretett és tisztelt 1861-ki képviselőt,gr. Keglevich Gyulát,az osztatlan bizalom legnagyobb jelével egyhangúan ismét megválasztandó; azonban az öröm, a lelkesedés csakhamar általános húra és elkeseredésre fordult, mert a közkedvességü jelölt legidősb fia, az ifj. gr. Keglevich György atyja ravatala mellől sietett azoknak megvinni a gyász hirt, kik a boldogult atyát, s az egész családot szeretetök s ragaszkodásuk oly nagy mértékében részesítették, minőt keveset találhatni bárhol, s csak az képes felfogni, a kinek alkalma volt az elhunytat kis hazájában a mátrai nép közt látni. Nem lehet tehát csodálkoznunk, ha a bánat és keserv csillapulásával első gondolatra a népnek az ifjú Keglevicht tüntette fel előtte, s az atya iránt érzett bizalom és szeretet a fiú felé fordult s csak lassankint látta át a nép, hogy gr. Keglevich György nem lehet képviselője, miután nem érte el még azon kort, melyet a törvény meghatározott. Minek folytán az értelmiséggel egyezőleg abban állapodtak meg a választók, hogy — tekintve azt, hogy az 1848-ki köztiszteletben álló képviselő Fehér Lajos több ízben nyilatkozott , hogy nem óhajt ez alkalommal képviselő lenni,— s az elhunyt óhajtása pedig az volt, hogy az országgyűlésen résztvételének akadályoztatása esetében Nánásy megválasztatását szerette volna, s midőn az ifjú Keglevichtől haldokló atyja e kivánatát megértette a nép, újabb jelét adta Keglevich Gyula emléke iránti pietásának, mert a választó helyen csakugyan Nánásyt az 1861-iki járásbeli alkotmányos főszolgabírót egyhangúlag mégis választotta képviselőjének. De midőn ez alkalommal csak egykétezer választói jogát gyakorlandó ember adott kifejezést érzelmeinek, addig másnap százankint sereglettek össze a községekből mindazok, kik egyenlő joggal nevezték a boldogultat az övéöknek, kik bár nem voltak választók, férfi, asszony és gyermek, de kik mind atyjok gyanánt tisztelték és szerették őt , s megható volt a fájdalom érzetétől megindult néptömeget látni , melyet nem a kiván* * csiság, hanem a benső érzelem vezérlett a pétervásári kastély halottjának korfuiBÖjában , hogy a végső tiszteletet adja meg annak, kit éltében annyira tisztelni és szeretni tudott, a legközelebbi rokonok, barátok, a helybeli lakosság, a községek jegyzői, felváltva vitték őt a családi sirboltba. Nyugodjék békében, s adja az ég, hogy gyermekei méltó örökösei legyenek azon atyai hagyománynak, mely nem minden halandó osztályrésze : a tiszta hazafiság s szilárd jellem , és emberszeretet szülte köztisztelet és szeretet! Batonya, nov. 23. Csanád batonyai választó kerület. November 21. és 22-én folytatólagosan tartott követválasztás. F. hó 21 én Csanádmegye középponti bizott Hiányától meghatározott időben , Bába Imre választái elnöktől rövid és velős szavakban a követválasztás megnyittatott. A pártok e négy férfiak körül csoportosultak : Sántha Sándor 61-ki alispán ; Markovics Antal 61-ki, e kerületbeli képviselő, és alispán; Glacz Antal 1848-iki, szintén e kerületbeli képviselő, és Vertan Endre 61 ki Bihar megye Cséke választókerület képviselője. Elnök úr, a választók kívánsága szerint a szavazatszedő bizottmányt megalakítván, a szavazást elrendelé. A szavazás esti Va 5 óráig tartott s következő eredményt mutatott fel: Glacz 289 ; Markovics 199 ; Vertán 149 és Sántha 103 szavazatot kaptak , tehát a szavazatok összegét levonva az 1117 beírott választóból nem jelentek meg 37- en. E szerint általános többséget egyik sem nyervén , elnök ur utólagi szavazást rendelt, de a pártok a szavazóterembe törvén, jelöltjeik hangos éltetése mellett, nem hallgattak el az ismételt felszólítások daczára sem. Elnök úr háromszor rendeli el a szavazást, de az lehetetlen jön, miután a pártok a termet — egyáltalában — odahagyni nem akarták, a szavazatszedő és küldöttségi tagok pedig részint az ablakokon át az utczára, részint a melléktermekbe vonultk el. Az elnök igy magára hagyatván: a választási szavazást e napra bevégzettnek és másnap 22-én, 9 órakor, folytatandónak jelentette ki. Most az M. és V. párt több tagja, élén főt. M. palotai esperes úrral elnökölt 6 óra tájban az utczán felszólitá, hogy a szavazást folytattassa. De B. I. elnök kimondott határozata mellett maradt, azon okból, hogy már a választók nagy része eltávozott, mire e két párt tiltakozását és óvását nyilvánította. Másnap 22-én 9 órakor az elnök a választási gyűlést megnyitván , a választókat a nap feladatára figyelmezteti és mérsékletre szólítja fel. Mire K. V. A. úr az elnök múlt napi eljárását, minden indokolás nélkül, törvénytelennek nyilatkoztatván M. párt nevében óvását jelenti ki. Hasonló óvással lépett elő K. P. is a V. párt nevében kijelentvén, hogy az elnök az előző napon részrehajlással járt el. Ezek ellenében főz. esperest M. J. K. T. és többen a G. párt részéről elnök úr eljárását teljesen helyeselték. Elnök ur a felhozott vádakra kérdést ten, hogy mivel indokolják a részrehajlást és a törvéytelenség vádját, miután ő a választáskor még nem is szavazott , s miként folytathatta volna a másodszori savazást , midőn a választó nép a terembe tódulván, a körülötte lévő szavazatszedő választmány tagjai a teremből eltávozván őt magára hagyták. Mely helyzetben kénytelen volt az uj szavazást, különben is esti 5 óra lévén, más napra áttenni. Megemlítvén — továbbá — hogy a két párt volt az, mely tegnap este a katonai erőt sürgeté, de ő ismeri azon felelősséget, mellyel nemcsak a törvénynek, hanem saját lelkismeretének is tartozik ; miután pedig vérengzés, vagy más kicsapongás nem történt, nem érezte magát kényszerülve katonai hatalmat igénybe venni és a választást könnyen váltató vérontás színhelyévé tenni. Ezen körülm uények közt azt hiszi, hogy helyesen járt el hivatásában, különben az elégedetleneknek a petitionalis ut az országgyűlésen fenmarad. Egyébiránt az uj szavazás folytatására hívja fel a választókat. Elnök ezen nyilatkozatára a teremben lévő választók nagy része hangos éljenzésben tört ki. Ezután folytattatok azavazást. és M. jelöltekre. A M.-ra szavazók személyesen meg-megnyiták óvásukat. A szavazás eredményei G. kapott 21, M. 139. szavazatot. Ezt hozzáadva az előző napon mutatott eredményhez, lett: G. 310, M. 338; igy M. 28 szónyi többséggel képviselőnek nyilvánitatott. Eddig a tények, most, mint választó, egyéni nézeteimet röviden. Feltűnő, hogy 21 én G. 90 szavazattöbbséget nyert, és mégis 22-én 28 -zal maradt kisebbségben. Részemről nem akarom tudni, hogy a M. párt és V. emberei között hogyan történt meg a fusio; a S. párt 21-én este nagyobb részt eltávozott másodszori szavazás nélkül. Egyébiránt lényeges hibának tartom azt, hogy a másodszori szavazásra, bárha a pártok ez ellen észrevételt nem tettek, csak azok szólitattak fel, kik a kisebbségben lévő S. és V.-ra szavaztak, holott az 1848 : VI.cz. 35. § a újabb szavazást rendel, ezt látszik bizonyítani az idézett czik 37 §-a is, ezt a gyakorlat, miután e hazában előforduló eseteknél egészen új szavazás értelmeztetett, hozzájárulván még az, hogy a másnap megjelent és előlegesen beírott választók 22-én nem szavazhattak azon nyilvánítás mellett, hogy 21-én nem szavazván, 22-én sem szavazhatnak, bárha az V-dikt. ez. 33 §-a mást rendelt is. A fentebbieket összefoglalva e választás semmisnek tekinthető, mert: 1-ör a győztes párt tiltakozott és óvást tett, tehát, ha következetes akar maradni, e választást nem fogadhatja el, 2-szor az V-dikt. ez. 33, 35, 37 §-ainak nemhogy elég nem tétetett, de sőt azokkal egészen ellenkezően történt a választás ; — ennélfogva nézetem mellett harczol maga a törvény szava is. Egy választó. Veszprém, nov. 26. Veszprém választókerületében f. novem. hó 23 án a képviselő-választás a legnagyobb renddel megtörtént, s Kupricz Imre a volt 48- és 61-ks képviselőnk most újra és harmadszor is megválasztatott. Midőn a választás fél 11 órakor megkezdődött, a választási bizottmány elnöke háromszor fölhívta az összeírásban foglalt választókat, akarnak-e még Kupricz Imrén kívül más valakit is ajánlani, de ellene egy hang sem emeltetett. Nehogy azonban egy korábban óvást tevő párt a többséggel hízelegjen magának, ott a választás színhelyén a létszám azonnal a begyült községek bírái és elöljárói közreműködésével összeállittatott, s kitűnt abból, hogy Palotáról 317, Szt. kir. Szabadja községből és Almádi pusztából 303, Márkóról 107, Hajmáskérről 133, Kádártóról 99, Vörösberényből 94, Öskttről 72, Rátóbról 65, Bolyból 62, Litérről 60, Fáészról 48, Veszprémből magából a választás helyén történt összeszámítás szerint 448 választóképes jelent meg, e szerint jelen volt 1808 választó, az összes kerületben pedig 2168 szavazó lévén összeírva, csak 460-ból áll azok száma, kik a választási helyen meg nem jelentek. A választás után minden veszprémi választópolgár iparkodott magának a vidékről bejött választókból vendéget szerezni, s hogy a korcsmába ne kénytelen ii tessék a jelen pénztelen világban költségeskedni — barátságos asztalát, falat kenyerét megosztani, minek azután az a szép következése lett, hogy a rend, a békés csend legkevésbé sem lett megzavarva, este a még együtt levő választók nagy serege fáklyás zenével tisztelte meg kedves követjét, mely alkalommal Pongrácz Dániel ügyvéd üdvözölte a szeretett követet. Ezt Kupricz Imre követünk a lélek legbensőbb és magasztosb Örömérzéséből származható beszédével megköszönvén, Ígéretet tett, hogy a bizalom e harmadszori kifolyását is szent kötelességének fogja tartani, bőven megőrizve a reá ruházott szeretetet, minden tettes által megérdemelni. Ezután az örömittas nép felkereste a főispánt b. Fiáth Ferencz urat, Véghely Imre urat, mint a választási bizottmány elnökét, László Dávid és Kopácsi Victor jegyző urakat, mindegyiknek meghozván a tiszteletadóját, s csak ezek után távoztak haza a vidéki választók, a csend, a rend legkevésbé sem lett megzavarva. Cserháti, Gyöngyös-Pata, nov. 27. Heves megye patai választókerülete mai napon tarta meg a képviselőválasztást. A választási határidő délelőtti 10 órára lévén kitűzve, a kerület választói nemzeti zászlókkal s zeneszóval jelentek meg Pata városában, mint a választás helyszínén. A választás vezetésével megbízott elnök Győrffy Ignácz úr jelentékeny szavakkal előadá ez összejövetel czélját s figyelmeztető a választóközönséget, hogy ama nagy horderővel biró közös országgyűlésre oly képviselőt válaszszanak, ki a haza javát szivén hordozván, teljes erejéből igyekszik azt előmozdítani. A törvények értelme szerint tett ajánlat s egyéb teendők után közfelkiáltással, a kerület osztatlan bizalmu képviselőjéül az 1861-diki Visontai Kovács László ur választatott meg, kit a fentisztelt elnök ur választóinak azonnal be is mutatott. Az újból megválasztott képviselő ur rövid beszédében megköszönte választói bizalmát s kinyilatkoztatá, hogy Deák Ferencz zászlóját fogja követni. F. Zalaeghazeg, nov. 28. A „Pesti Napló“ nov. 3-ki számában zalaegerszegi választókerületet érdeklő egy közlés történt, mintha a választók legnagyobb részének bizalma a 61-ki országgyűlésen volt képviselőben, Szabó Samu ügyvéd urban jelenleg is pontosulna, s csak az üdvös egyetértést jelenleg megingatni vágyó egy jelentéktelen töredék szeszélyének volna tulajdonítható, hogy ellenében minden ok nélkül más képviselő-jelöltről is mozgalom támadt — alkotmányos országban amennyire a pártügyet hívei népszerűsíteni igyekszenek, arra nincs mit szólanunk, de mihelyt a fenforgó tények elferdítése vagy elhallgatásával készülnek azt érvényre juttatni, viszont az ellenrésznek a nyilvánosság előtt felszólalni mulhatlan kötelességében áll. *) F. november 23-án, mire a választás ki volt tűzve, számra több ezerből álló mindkét párt ezen legszebb polgári jog gyakorlatához illő ünnepéllyel Zala-Egerszegen megjelent, s a választásra kijelölt helyiségnél azért a két párt, szemközt állítva, mindenik a maga jelöltjének folytonos éljenzése közt elfoglalta, e két pártot tömegben szemlélve, habár Szabó Samu részén állók számra a miénkkel mérkőzni látszottak is, meg valánk győződve, hogy a bekövetkezendő szavazásnál a többség részünkön leend, mert a zalaegerszegi város az ellenpárton lévő jogos választó gazdáikat követő, voksai nem biró mesterlegények , inások oda igen számosan csatlakoztak, ellenben a pártbeli tömeg tisztán szavazatképesekből állván, tartani nem lehetett, hogy csak csekély részben is csorbát szenvedjen — reggeli 10 óra után az elnök másodalispán ur által egy üdvözlő beszéddel a választás megnyittatván, részünkről szavazás kérése következtében az megállapíttatott, s a törvény rendelete szerint a szavazatszedő választmány is azonnal alakult, s miután ez által el lön határozva, hogy a községek névkezdő betűsorban fognak a szavazásra bocsáttatni, a szavazás ily renddel foganatba vétetett s délutáni 4 óráig békével teljes csendben fo ytattatott, e tájban a két párti tömeg közt zavargás támadt, melyre az adott alkalmat, hogy egy bizonyos ellenpártbeli délutáni órákra izgatott kedély-állapotba jutott egyéniség, kit annak idejében, ha szükség lesz, meg fogunk nevezni, nehányad magával tömegünkbe törvén, zászlóink közül azt, mely históriai emlékre legdrágább, fénylő külcsínra nézve is a többinél ékesebb vala, melyet pártunkbeliek szent ereklye gyanánt eddig híven megőriztek s ápoltak, erőszakkal elvenni akarta — erre szivakodás s tömeges tolongás következvén,a vakmerő vállalat nem sikerülésével a vezető értelmiség közbevetése által a két ízben is megzavart csend s rend fél órai időköz alatt ismét helyre állitatott — a szavazás folytatása tovább haladván 3,4 óra múlva, midőn már az idő sötétülni kezdett, tapasztalván az ellenpárti mienknél számra sokkal kevesebb vezetők, hogy több községeik, különösen a népesebb söjtöriek úgy a városiak is szélvedni, s hazatérni kezdenek s őket a téren megtartani nem képesek, tapasztalván s meghallván ellenben azt is, hogy részünkhöz egyes helységekből délelőtt elkésett párttársaink estve felé egyre érkeznek s erősödünk, rémülésbe jöttek s mint a kisebbségben levő pártiak rendesen tenni szoktak, csellel élve, hogy a választást meghiúsíthassák, elsőben maguk közt, azután reánk irányzott kődobálásokkal, személyes méltatlanságokkal izgatni, s zavart előidézni kezdettek, mire a már egészen sötét időben ismét az elsőhöz hasonló lárma s tolongás merült fel mindkét tömegben anélkül, hogy nevezetes sértés, verekedés, vagy egyik félnek a másik által az elfoglalt térelli leszorítása bekövetkezett volna — ily helyzetben mi azt hittük s méltán, hogy az értelmiség és az elnöki erélyes kitartó fellépés a mutatkozó részes kicsapongást az előbbiekhez képest is most megszünteti, a megbomlott rend szükség esetére megrendelve a városban elhelyezve volt fegyveres erővel is helyre állhtatni fog, e czél utáni tettleges törekvésünk közepette a legnagyobb bámulatunkra mégis azt kelle hallanunk s tapasztalnunk, hogy elnöklő alispán úr maga önkén)esen a szavazatszedő választmányi tagok megkérdezése nélkül a választást, jólehet a lárma s tolongás ekkor már csillapulóban volt, feloszlatottnak kijelentette, s az tettleg mégis szüntettetett. Ezen elnöki eljárás által, midőn pártunknak a legnagyobb sérelem okoztatott egyrészről — ki kell jelentenünk határozottan, hogy az elnök ebbeli rendelkezése által hatalmával visszaélt, részint a törvény által reá rótt tiszti kötelességében mulasztó volt, mert az 1848. V. t. sz. 42. §-a az elnökre a választásnál a jó rend fentartására jogot, de egyszersmind kötelességet is akként ruház, hogy szükség esetében azt még fegyveres erővel is sikeresíteni tartozik, ebből semmikép sem származtathatik azon jog is, hogy a választást még fel is oszlathassa. Laky pártbeli több választó. *) N.Szalonta. A nagy szalontai választó kerületben a választás nov. 27-én tartatván meg, az félbeszakítás nélkül folytattatott és eredményezőn, hogy 1861. évi képviselőnk Lovassy Ferencz Beöthy Ákos ellenében 166 szavazattöbbséggel megválasztatott. Összesen szavazott 1572 választó, kikből Lovassy Ferenczre 868, Beöthy Ákosra 703 szavazat adatott. Werner Ferencz, Bereg megye, nov. 27. Bereg megye kászoni választókerületében nov. 27-én választatott meg képviselővé felkiáltás útján Buday Lörincz, Bay Ferencz ellenében. A választás ténye azzal végződött be, hogy a Bay pártbeliek közül hárman, kik a választás helyszínén jelen voltak, a választás megnyitása után 3/4 óra elteltével az elnök felszólítására nem tudtak 10 embert előállítani, kik a szavazást a törvény értelmében követelhették volna. Erre az elnök a jelenlevő fél felszólítása folytán ragaszkodva a törvényhez, a tömeg által kikiáltott Buday Lőrinczet megválasztottnak nyilvánítván, a megbízó levelet neki ki is adta. A Baypárt elkésésének oka, mint most már tudomásra jött, az volt, hogy a — mintegy 600 főre tehető — elkésett választótömeg három csoportba oszolva, a város körül azon czélból ácsorgott, hogy a Buday embereinek bevonulását — kik számra nézve csaknem három annyian lehettek — megakadályozni megkisérjék ; de ezen szándékuk el lévén árulva , meghiúsult, amennyiben a Buday pártnak egy tekintélyes része a városba az említett stratégia előtt már bevonult. A Beregszászi kerületben 28-ban választatott meg egyhangúlag Lónyay Menyhért.Ezen *) Tárgyhalmaz miatt kénytelenek vagyunk a közleményekből csupán a tényeket bocsátani közre. Szerk. *) Az elnöki eljárást bíráló panaszok többi része mint jelentve is van, illető fóruma a központi bizottmány, s esetleg az országgyűlés elé tartozván, szükséges óvatosságból, a hatóságok ítéletét nem akarjuk a sajtó által megelőztetni. Szerk. választási tény méltóságos komolyságánál fogva a mintaválasztások közé sorolható. .. Temesvár, nov. 28. Ma tartatván meg a városi képviselőválasztás, Sulyok Mór 700 szavazattal 166 Decsko-féle szavazat ellenében képviselőül választatott meg, és ma este fáklyás zenével is megtiszteltetett, melynél egy timárlegény magyar nyelven oly szabatos beszédet tartott, hogy az egész közönséget bámulatra ragadta. — Éljen a derék honpolgár ! Maga a választás a Sulyok árt higgadtsága következtében minden rendzárás nélkül ment végbe, mert kihívás a rend megzavarására bizony volt, melyek közül csupa azon egyet említjük meg, hogy maga a válás.,ási elnök kénytelen vola egy Decskoféle pártvezért a rendőrség által rendreutasittatni; minden erőmegfeszités mellett is a Decoko tábor a fentebbi módon megbukott. Megyei követválasztásunk f. hó 30-án leend, melyről nem fogok késni azonnali tudósítást küldeni. S—r. Makó, nov. 29. Az országgyűlési képviselők választása megyénkben már szintén végbement. Még pedig valamivel később, mint annak rendes körülmények között történnie kellett volna. F. h. 21-én a battonyai járásban Vertán Endre, Glatz Antal, Markovits Antal és Sántha Sándor követjelöltek között a szavazás megkezdődvén, az első szavazásnál Glatz és Markovits nyerte a legtöbb szavazatot. Másnap a szavazás folytattatván a két jelölt között Markovits Antal 26 szavazattöbbséggel mint 1861-i volt képviselő ismét megválasztatott. A nagylaki kerületben pedig f. hó 22 én Dedinszky József, mint szintén 1861 ki képviselő ellenjelölt nélkül állván, egyhangúlag kiáltatott ki ismét. A f. hó 23 -ról 28-ra elhalasztott makói választás következőleg ment végbe. A kitűzött napon a központi bizottmány által berendelt katonaság a városház előtt négyszöget képezve fölállittatott, s a szavazás újból megkezdetvén 577 szavazati jogával élő választók közül Faragó Ferencz nyert 377-et Návay 200 szavazata ellenében. S igy Faragó Ferencz képviselőül kikiáltva a helyszínen egy küldöttség kíséretében megjelent, hol a nagy számmal ünnepiesen összesereglett lakosság kitörő éljenekkel fogadta, s rövid, de velős beszéde után nagy diadallal kisérte kirására. S onnan Dobsa Lajoshoz indult tisztelegni, ki az iránta való elismerést lelkes szavakban megköszönve, a továbbra való egyetértést és összetartást meghatóan ajánlá az egybegyült lakosságnak, mely őt hosszantartó éljenekkel üdvözölvén, tőle érzékeny búcsút vön. Este fáklyásmenettel tisztelik meg Faragót, s mint hallatszik, még ma szintén Dobsát is megtisztelendik vele. P. G. f Losoncz, nov. 27. A követválasztási fáradalmak után rögtön, főkép politicai életünkre messze kiható s megyei életünkre is baljóslatú veszteség érzetének nyomása alatt nem tartottuk czélszerünek becses lapjába tudósítást intézni, ■— írjuk tehát e sorokat nem a megtörtént veszteség, — de szétrobbantani czélzott politicai s társas életi egységünk valóban szomorú behatása alatt. Mindent el lehet felejteni ily esetekben, de mindenhez idő kell. Hol a haza s az ezzel kapcsolatban hitt ügyszeretet oly önzetlenül lép ki a sikra, miként az részünkről történt: higyék meg ellenfeleink, ott a kedély nem oly tárgy, mint azon kenyér, melyet minden nap szabályszerüleg kiosztanak. — Ez nem színészet ez, nem Jám B arcz. — Mit tehetünk mi arról, ha e város lakói nagy zömének politikai érzülete homlokegyenest ellenkezik azon férfiakéval, kik gr. Czebrián Lászlót felléptették, kinek semmi politicai múltja, s jövője zálogául pedig elég a kétkedés, mit fellépése által előidézett. A választás lefolyt folyó hó 16 án reggeli 9 órától kezdve negyven óra alatt. A losonczi s tugári polgárság 9/10-ed része a vidék értelmiségével megjelent pártja élén a külpiacz terén, szemben az ellenpárttal, mely közt választó falul a sorkatonaság szolgált. > Azt mi elhisszük,hogy a gr. Czebrián László választói 40 órát szótlanul el fogtak volna nézni reánk, sőt tán elég kedélyesen kezet is fogni; de a fegyvereket, mikkel a választókat összehoztuk, egy piramisba nem rakhattuk volna úgysem; s innen jön az, hogy mindazon eszközök használatát, mikkel, az ellen pártot élni hitte a mi pártunk, élő szóval, úgyszólván egyesek fejére kikiabálta. Már a választás kezdetén pártunk észrevett, hogy a tüzet körül állott vidéki választóink közt szavazattal nem biró két egyén az ellen párthoz pénzzel csábítgat, minek az lön következése, hogy a gácsi országutat, s egy mezei útról a városba való bejárást a polgárság elállotta több, távolabb eső mellékutak szabadon hagyattak. A két város polgárságának családja, a szopos gyerektől az agg nőig, koronkint megjelent a választás színhelyén, ezt neheztelik ellenfeleink. — Ők is voltak a városból vagy hatvanan, mert nem tettek így ? Nem kellett volna Gácsra menni, velünk szépen kijöhettek volna. A nők a kiéhezett választókat táplálván, mivel nekünk intendatúránk nem volt, — versenyeztek abban, hogy ki többet lát el. Megható példája az ügy s az ügyet képviselő személy iránti hit ragaszkodásnak. — Ez alatt a gyermekek segítettek az ellenpárton kiszemelt egy két szerecsent mosni. — Ebből áll az a „kicsapongás, dühösség“ s más efféle „béke színét“ jellemző kifejezések értelme, mit a „Pesti Hírnök“ tisztelendő czikkírója, a 267. számban annyira keservesen fest. Annak a „béke párti“ alkotmányos intermezzónak tán csak nem mi vagyunk az okai, midőn elcsendesedett gyermekeink s szószólóink azt látják, hogy a „béke jelvényli“ lúdtollas ellenpárt választói egymás fejeire miként hullatják a bot, fokos, és kézütések ezreit; mire pártunk s gallériája hangos kaczajban törvén ki, azt az életet csinálta, hogy a csendesség ártott meg nekik, pedig a szabályszerű intendatúra által széthajingált kenyér s kitett pálinkán verekedtek össze. S végre ki tehet arról, hogy pártunkat ügyünk szentsége lelkesítette, s mi vagyunk-e annak okai , hogy ellenfeleink arczán még keresett öröm sem volt látható. Tőlünk nem félhettek, a szuronyok állottak köztünk. Lelkesedni s örülni a béke pártnak is szabad lett volna, összeverekedni egymás közt nagyon is relatív értelmezése a békeszeretetnek. A szavazás eredménye gr. Czebrián L. mel-