A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)

1865-12-01 / 276. szám

közbekiáltó bár meg nem neveztetett, annál ke­ményebben megrovatott, s minthogy a harma­dik képviselő-j­elölt meg nem jelenése miatt mégis két párt maradt fenn, az értekezlet ez ál­tal czélját tökéletesen el nem érve, pártconferen­­ciává alakult, s a városházát mint az általános egyetértés színhelyét ovahagyva, a pártconferen­cia megtartására s a további teendők megvita­tására az iskolai épületbe vonult. Ezen értekez­leten az összeolvadt két pártbeliek határozták , hogy bár a világ előtt kevesebbségeket t­ut­sza­­nak elárulni, de még az esetben is ha ez igaz volna csak annak róható fel, hogy e két párt követjelöltjek mellett a törvények által megen­gedett formákból soha sem lépett ki, mig a harmadik párt bebizonyítható itatás és veszte­getés által oly eszközökhöz nyúlt, mely a va­lódi szabadságot lealacsonyítja, s melyet ezek Használni soha sem kívánnak. S hogy magukat ily alacsony tettek által be se szennyezzék, hatá­­roztatott, hogy a választásra tíz választón kívül kik­­ óvásukat fogják benyújtani, meg se jelen­jenek, hanem a kadatolt petitiojokat az ország­gyűlési verificationalis bizottmányhoz adják be, s csak ha az ügy a törvényes vágásba (melyről kételkedni sem lehet) visszavezettetik, akkor e párt ismét egész erélylyel fogja a megszakasz­­tott fonalat s követjelöltje megválasztását a tör­vényes formák között egész erélylyel támogatni, mely határozathoz a jelen volt követjelölt is hozzá­járult s kérte, hogy a választásnál nevét kíméljék meg, mert míg egy részről törvényte­len eljárás által nevét, kitenni nem akarja, addig talán bekövetkezhető komolyabb összekocca­­násnak, mely bizonyosan elvárható lenne, oko­zója lenni nem kiván. Az értekezlet megbízásából Többen. Beregszász, nov. 22. A „Hon“ közelebbi 265. számában megyénk­ből X. aláírással egy tudósítás jelent meg, mely­ben a tisztelt szerkesztőség jóhiszeműségével visszaélve a névtelenség álarcza alá rejtődzött közlő a tényeknek s valóságnak homlokegye­nest ellenkező elferdítésével az olvasó közönsé­get félrevezetni megkísérte. Ha valaki hirlapi téren közjogi elvek fejtege­tésével foglalkozik és jónak találja tanulmányá­nak termékét névtelenül mutatni be a közönség­­nek — ez ellen nincs kifogásunk! — De ha va­laki pártja érdekeinek előmozdítása végett a gyanúsítás és rágalmazás fegyverét használ­ja fel, akkor jogosan követelhetjük, hogy az ily egyéniség állításainak valódisága iránt legalább személyének megnevezésében nyújtson kezességet. Mi alólirottak ezennel felhívjuk czikkírót, ne­vezze meg magát; — ellenkező esetre az egész hazai közönség előtt rágalmazónak jelentjük ki; egyelőre pedig s a közönség tájékozása végett röviden megje­gyezzük, miszerint igaz az, hogy Buday Lőrincz azon választó kerületből , amelyet 1861 ben képviselt lelépett. Ezen tette által azonban a megyei értelmiség határozatának hódolt, azon elismerést érdemlő indokból is, hogy a nemze­tiségi viszályok kifejtésének megakadályozásá­hoz járuljon.­­ Ha azonban a kászoni kerület meghívását mégis elfogadá — ezzel politikai bű­nt ugyan nem követett el; de a humanitás elve ellen — s mint czikkiró állítja — bizonyosan még kevésbé vétett.­­ Mi nem irigyeljük azon ragaszkodást, mely­­­­lyel czikkiró jelöltjének kitűnő tulajdonait ma­gasztalja; de megvártuk vittéa, hogy Buday ■ Lőrinczről is, a ki történetesen a főispáni hely­­t tartónak testvére ugyan;­emellett azt is mon­­­­dotta volna, hogy 1861-ben, midőn testvére, főispáni helytartó nem volt, a megye egyik­­ kerületét egyértelmű választás folytán kép­­viselé. De keresnünk kell a kifejezést, hogy ne­­ vétsünk az olvasó közönség ellen, midőn meg­­­­neveznünk kell czikkíró azon eljárását, misze­­­rint a pártja által elkövetett tényeket épen az ellenre, vagyis Buday Lőrincz pártjára akarja ráfogni. Mi valamint e­ddig hallgattunk , úgy ezentúl sem hoztuk volna a nyilvánosság terére a Bay Feren­c pártja által elkövetett botrányokat, ha e tudósítás által nem provokáltatunk, s még ez esetben is, bármily előnyös adatokat bírunk is, az annyira magasztalt ellenjelöltnek poli­tikai előélete ellen,a valódi tényállás felderítésé­re szükséges határokon túl nem terjeszkedünk. Nem álarcz alatt tehát, hanem nyilt sisakkal állítjuk, miszerint a megyei értelmiség csaknem kivétel nélkül Buday Lőrincz mellett nyilatkoz­ván — Bay Ferencz urnák fiai kezdék meg a korteskedés mesterségét űzni­, mig más rész­ről mint a tractualis coadjutor curator mellett a ref papok nagy többsége által, a vallási izgatás is forgalomba hozatott, mi nem egy helyütt már­is sajnálatos jelenségekre adott okot. De nem kevésbé valótlan közlőnek azon állí­tása , hogy a tisztviselők commandó szóra kor­teskednek Buday Lőrincz mellett; s hogy men­­nyire nem avatkozik be a főispáni helytartó a választási mozgalmakba kitetszik már onnan is, hogy az ellenjelölt korteseit békén tombolni en­­gedé, midőn nem is a kerületben, de a me­gye központjában előbb idétlen kiabálásaik ál­tal a szini előadást zavarták meg, azontúl pedig éjfél után Buday Lőrincz lakására reá tör­ve „vesszen“ kiabálások között ablakainak ver­­desésével a közcsendet botrányosan hábozi­ták meg. De legvalótlanabb közlőnek azon állítása, hogy Buday Lörinczet B. K. központi szolgabiró mutatta volna be a népnek mint jelöltet, mivel Buday Lörincz ha megjelent is egy két barátjá­nál a kerületben, de a népnek sehol és senki által bemutatva nem volt. Végre kijelentjük, hogy ha bár a jelenleg működő tisztviselőket nem tartjuk is törvénye­seknek, de nem tekintjük őket oly páriáknak, kik e minőségük miatt szavazati jogukat elvesz­tették volna,­­ így szavazatukat vissza sem uta­sítjuk , de szabadjon kijelenteni, a czikkírónak a tisztviselők irányában kifejtett puritanismus­­sával szemben, a tényekre épített azon meggyő­ződésünket, miszerint aligha győztesen nem kel­ne ki jelöltje a tusából, ha csupán a tisztvise­lőktől függne a képviselők megválasztása. A kölcsönösség és méltányosság alapján meg­várjuk a t. szerkesztőség ügyszeretetétől, mi­szerint ezen provokált nyilatkozatunkat lapjába fölvenni sziveskedend. Aláirva tizenkét földbirtokos választó által. Megtörtént képviselő-választások. Heves - megyei péterv­ás­ári választó­­kerületi képviselő-választás nov. 27-én. A fent említett napon nagy élénkség uralkodott a mátrai járás főhelyén, a föld népe, úgymint az értelmiség,nagy szám­mal sietett Pétervásárra választói jogát gyakorolni, s az átalánosan szeretett és tisz­telt 1861-ki képviselőt,gr. Keglevich Gyu­lát,az osztatlan bizalom legnagyobb jelével egyhangúan ismét megválasztandó; azon­ban az öröm, a lelkesedés csakhamar ál­talános húra és elkeseredésre fordult, mert a közkedvességü jelölt legidősb fia, az ifj. gr. Keglevich György atyja ravatala mellől sietett azoknak megvinni a gyász hirt, kik a boldogult atyát, s az egész csalá­dot szeretetök s ragaszkodásuk oly nagy mértékében részesítették, minőt keveset találhatni bárhol, s csak az képes felfog­ni, a kinek alkalma volt az elhunytat kis hazájában a mátrai nép közt látni. Nem lehet tehát csodálkoznunk, ha a bánat és keserv csillapulásával első gondolatra a népnek az ifjú Keglevicht tüntette fel előtte, s az atya iránt érzett bizalom és szeretet a fiú felé fordult s csak lassan­­kint látta át a nép, hogy gr. Keglevich György nem lehet képviselője, miután nem érte el még azon kort, melyet a tör­vény meghatározott. Minek folytán az ér­telmiséggel egyezőleg abban állapodtak meg a választók, hogy — tekintve azt, hogy az 1848-ki köztiszteletben álló kép­viselő Fehér Lajos több ízben nyilatko­zott , hogy nem óhajt ez alkalommal képviselő lenni,— s az elhunyt óhajtása pedig az volt, hogy az országgyűlésen résztvételének akadályoztatása esetében Nánásy megválasztatását szerette volna, s midőn az ifjú Keglevichtől haldokló atyja e kivánatát megértette a nép, újabb jelét adta Keglevich Gyula emléke iránti pietásának, mert a választó helyen csak­ugyan Nánásyt az 1861-iki járásbeli al­kotmányos főszolgabírót egyhangúlag mégis választotta képviselőjének. De midőn ez alkalommal csak egy­két­ezer választói jogát gyakorlandó em­ber adott kifejezést érzelmeinek, addig másnap százankint sereglettek össze a községekből mindazok, kik egyenlő joggal nevezték a boldogultat az övéöknek, kik bár nem voltak választók, férfi, asszony és gyermek, de kik mind atyjok gyanánt tisztelték és szerették őt , s megható volt a fájdalom­ érzetétől megindult nép­tömeget látni , melyet nem a kiván* * csiság, hanem a benső érzelem vezér­lett a pétervásári kastély halottjának korfuiBÖjában , hogy a végső tisztele­tet adja meg annak, kit éltében an­­­nyira tisztelni és szeretni tudott, a leg­közelebbi rokonok, barátok, a helybeli la­kosság, a községek jegyzői, felváltva vit­ték őt a családi sirboltba. Nyugodjék békében, s adja az ég, hogy gyermekei méltó örökösei legyenek azon atyai hagyománynak, mely nem minden halandó osztályrésze : a tiszta hazafiság s szilárd jellem , és emberszeretet szülte köztisztelet és szeretet! Batonya, nov. 23. Csanád batonyai választó kerület. November 21. és 22-én folytatólagosan tartott követvá­lasztás. F. hó 21 én Csanádmegye középponti bizott Hiányától meghatározott időben , Bába Imre választá­i elnöktől rövid és velős szavakban a követválasztás megnyittatott. A pártok e négy férfiak körül csoportosultak : Sántha Sándor 61-ki alispán ; Markovics Antal 61-ki, e kerületbeli képviselő, és alispán; Glacz Antal 1848-iki, szintén e kerületbeli képviselő, és Vertan Endre 61 ki Bihar megye Cséke vá­lasztókerü­let képviselője. Elnök úr, a választók kívánsága szerint a szavazatszedő bizottmányt megalakítván, a szavazást elrendelé. A szava­­zás esti Va 5 óráig tartott s következő ered­ményt mutatott fel: Glacz 289 ; Markovics 199 ; Vertán 149 és Sántha 103 szavazatot kaptak , tehát a szavazatok összegét levonva az 1117 beírott választóból nem jelentek meg 37- en. E szerint általános többséget egyik sem nyervén , elnök ur utólagi szavazást rendelt, de a pártok a szavazó­terembe törvén, jelöltjeik hangos él­tetése mellett, nem hallgattak el az ismételt fel­szólítások daczára sem. Elnök úr háromszor rendeli el a szavazást, de az lehetetlen jön, mi­után a pártok a termet — egyáltalában — oda­hagyni nem akarták, a szavazatszedő és küldött­­ségi tagok pedig részint az ablakokon át az ut­­czára, részint a melléktermekbe vonult­k el. Az elnök igy magára hagyatván: a választási sza­vazást e napra bevégzettnek és másnap 22-én, 9 órakor, folytatandónak jelentette ki. Most az M. és V. párt több tagja, élén főt. M. palotai esperes úrral elnököl­t 6 óra tájban az utczán felszólitá, hogy a szavazást folytattassa. De B. I. elnök kimondott határozata mellett maradt, azon okból, hogy már a választók nagy része eltávozott, mire e két párt tiltakozását és óvá­sát nyilvánította. Más­nap 22-én 9 órakor az el­nök a választási gyűlést megnyitván , a válasz­tókat a nap feladatára figyelmezteti és mérsék­letre szólítja fel. Mire K. V. A. úr az elnök múlt napi eljárását, minden indokolás nélkül, tör­­vénytelennek nyilatkoztatván M. párt nevében óvását jelenti ki. Hasonló óvással lépett elő K. P. is a V. párt nevében kijelentvén, hogy az el­nök az előző napon részrehajlással járt el. Ezek ellenében főz. esperest M. J. K. T. és többen a G. párt részéről elnök úr eljárását teljesen helye­selték. Elnök ur a felhozott vádakra kérdést ten, hogy mivel indokolják a részrehajlást és a tör­­v­éytelenség vádját, miután ő a választáskor még nem is szavazott , s miként folytat­hatta volna a másodszori s­a­vazást , midőn a választó nép a terembe tódulván, a körülötte lévő szavazatszedő választmány tagjai a terem­ből eltávozván őt magára hagyták. Mely hely­zetben kénytelen volt az uj szavazást, különben is esti 5 óra lévén, más napra áttenni. Megemlít­vén — továbbá — hogy a két párt volt az, mely tegnap este a katonai erőt sürgeté, de ő ismeri azon felelősséget, mel­lyel nemcsak a törvénynek, hanem saját lelkismeretének is tar­tozik ; miután pedig vérengzés, vagy más ki­csapongás nem történt, nem érezte magát kény­szerülve katonai hatalmat igénybe venni és a választást könnyen vál­tató vérontás színhelyé­vé tenni. Ezen körülm uények közt azt hiszi, hogy helyesen járt el hivatásában, különben az elé­­gedetleneknek a petitionalis ut az országgyű­lésen fenmarad. Egyébiránt az uj szavazás folytatására hívja fel a választókat. Elnök ezen nyilatkozatára a teremben lévő választók nagy része hangos éljenzésben tört ki. Ezután foly­tattatok a­zavazás­t. és M. jelöltekre. A M.-ra szavazók személyesen meg-megnyiták óvásukat. A szavazás eredményei G. kapott 21, M. 139. szavazatot. Ezt hozzá­adva az előző napon mu­tatott eredményhez, lett: G. 310, M. 338; igy M. 28 szónyi többséggel képviselőnek nyilváni­tatott. Eddig a tények, most, mint választó, egyéni nézeteimet röviden. Feltűnő, hogy 21 én G. 90 szavazattöbbséget nyert, és mégis 22-én 28 -zal maradt kisebb­ségben. Részemről nem akarom tudni, hogy a M. párt és V. emberei között hogyan történt meg a fusio; a S. párt 21-én este nagyobb részt eltávozott másodszori szavazás nélkül. Egyéb­iránt lényeges hibának tartom azt, hogy a másodszori szavazásra, bárha a pártok ez ellen észrevételt nem tettek, csak azok szólitattak fel, kik a kisebbségben lévő S.­ és V.-ra szavaztak, holott az 1848 : V­I.cz. 35. § a ú­j­a­b­b sza­vazást rendel, ezt látszik bizonyítani az idézett czik 37 §-a is, ezt a gyakorlat, miután e hazában előforduló eseteknél egészen új szavazás értelmeztetett, hozzá­járulván még az, hogy a másnap megjelent és előlegesen beírott választók 22-én nem szavazhattak azon nyilvánítás mellett, hogy 21-én nem szavazván, 22-én sem szavazhatnak, bárha az V-dik­t. ez. 33 §-a mást rendelt is. A fentebbieket összefoglalva e választás semmisnek tekinthető, mert: 1-ör a győztes párt tiltakozott és óvást tett, tehát, ha következetes akar maradni, e választást nem fogadhatja el, 2-szor az V-dik­t. ez. 33, 35, 37 §-ainak nemhogy elég nem tétetett, de sőt azokkal egészen ellenkező­en történt a választás ; — ennélfogva nézetem mellett harczol maga a törvény szava is. Egy választó. Veszprém, nov. 26. Veszprém választó­kerületében f. novem. hó 23 án a képviselő-választás a legnagyobb rend­del megtörtént, s Kupricz Imre a volt 48- és 61-ks képviselőnk most újra és harmadszor is megválasztatott. Midőn a választás fél 11 órakor megkezdő­­dött, a választási bizottmány elnöke háromszor fölhívta az összeírásban foglalt választókat, akarnak-e még Kupricz Imrén kívül más vala­kit is ajánlani, de ellene egy hang sem emel­tetett. Nehogy azonban egy korábban óvást tevő párt a többséggel hízelegjen magának, ott a választás színhelyén a létszám azonnal a begyült községek bírái és elöljárói közreműködésével összeállit­­tatott, s kitű­nt abból, hogy Palotáról 317, Szt. kir. Szabadja községből és Almádi pusztából 303, Márkóról 107, Hajmáskérről 133, Kádár­tóról 99, Vörösberényből 94, Öskttről 72, Rátób­­ról 65, Bolyból 62, Litérről 60, Fáészról 48, Veszprémből magából a választás helyén tör­tént összeszámítás szerint 448 választóképes je­lent meg, e szerint jelen volt 1808 választó, az összes kerületben pedig 2168 szavazó lévén ös­­­szeírva, csak 460-ból áll azok száma, kik a vá­lasztási helyen meg­ nem jelentek. A választás után minden veszprémi választó­­polgár iparkodott magának a vidékről bejött választókból vendéget szerezni, s hogy a korcs­mába ne kénytelen ii tessék a jelen pénztelen vi­lágban költségeskedni — barátságos asztalát, falat kenyerét megosztani, minek azután az a szép következése lett, hogy a rend, a békés csend legkevésbé sem lett megzavarva, este a még együtt levő választók nagy serege fáklyás zenével tisztelte meg kedves követjét, mely al­kalommal Pongrácz Dániel ügyvéd üdvözölte a szeretett követet. Ezt Kupricz Imre követünk a lélek legben­­sőbb és magasztosb Örömérzéséből származható beszédével megköszönvén, Ígéretet tett, hogy a bizalom e harmadszori kifolyását is szent köte­lességének fogja tartani, bőven megőrizve a reá ruházott szeretetet, minden tettes által megér­demelni. Ezután az örömittas nép felkereste a főis­pánt b. Fiáth Ferencz urat, Véghely Imre urat, mint a választási bizottmány elnökét, László Dávid és Kopácsi Victor jegyző urakat, mind­egyiknek meghozván a tisztelet­adóját, s csak ezek után távoztak haza a vidéki választók, a csend, a rend legkevésbé sem lett megzavarva. Cserháti, Gyöngyös-Pata, nov. 27. Heves megye patai választókerülete mai na­pon tarta meg a képviselőválasztást. A választási határidő délelőtti 10 órára lévén kitűzve, a kerület választói nemzeti zászlókkal s zeneszóval jelentek meg Pata városában, mint a választás helyszínén. A választás vezetésével megbízott elnök Győrffy Ignácz úr jelentékeny szavakkal előadá ez összejövetel czélját s figyelmeztető a válasz­tóközönséget, hogy ama nagy horderővel biró közös országgyűlésre oly képviselőt válaszsza­­nak, ki a haza javát szivén hordozván, teljes erejéből igyekszik azt előmozdítani. A törvények értelme szerint tett ajánlat s egyéb teendők után közfelkiáltással, a kerület osztatlan bizal­­mu képviselőjéül az 1861-diki Visontai Kovács László ur választatott meg, kit a fentisztelt el­nök ur választóinak azonnal be is mutatott. Az újból megválasztott képviselő ur rövid be­szédében megköszönte választói bizalmát s ki­­nyilatkoztatá, hogy Deák Ferencz zászlóját fogja követni. F. Zala­egh­azeg, nov. 28. A „Pesti Napló“ nov. 3-ki számában zala­egerszegi választókerületet érdeklő egy közlés történt, mintha a választók legnagyobb részé­nek bizalma a 61-ki országgyűlésen volt képvi­selőben, Szabó Samu ügyvéd urban jelenleg is pontosulna, s csak az üdvös egyetértést jelenleg megingatni vágyó egy jelentéktelen töredék sze­szélyének volna tulajdonítható, hogy ellenében minden ok nélkül más képviselő-jelöltről is moz­­­­galom támadt — alkotmányos országban am­en­­­­­nyire a pártügyet hívei népszerűsíteni igyeksze­nek, arra nincs mit szólanunk, de mihelyt a fen­­forgó tények elferdítése vagy elhallgatásával készülnek azt érvényre juttatni, viszont az ellen­­ré­sznek a nyilvánosság előtt felszólalni mulhat­­lan kötelességében áll. *) F. november 23-án, mire a választás ki volt tűzve, számra több ezerből álló mindkét párt ezen legszebb polgári jog gyakorlatához illő ü­n­­nepél­lyel Zala-Ege­rszegen megjelent, s a vá­lasztásra kijelölt helyiségnél a­zért a két párt, szemközt állítva, mindenik a maga jelöltjének folytonos éljenzése közt elfoglalta, e két pártot tömegben szemlélve, habár Szabó Samu részén állók számra a miénkkel mérkőzni látszottak is, meg valánk győződve, hogy a bekövetkezendő szavazásnál a többség részünkön leend, mert a zala­egerszegi város az ellenpárton lévő jogos választó gazdáikat követő, voksai nem biró mes­terlegények , inások oda igen számosan csatla­koztak, ellenben a pártbeli tömeg tisztán szava­­zatképesekből állván, tartani nem lehetett, hogy csak csekély részben is csorbát szenvedjen — reggeli 10 óra után az elnök másodalispán ur által egy üdvözlő beszéddel a választás meg­nyittatván, részünkről szavazás kérése követ­keztében az megállapíttatott, s a törvény rende­lete szerint a szavazat­szedő választmány is azonnal alakult, s miután ez által el lön hatá­rozva, hogy a községek névkezdő betűsorban fognak a szavazásra bocsáttatni, a szavazás ily renddel foganatba vétetett s délutáni 4 óráig bé­kével teljes csendben fo ytattatott, e tájban a két párti tömeg közt zavargás tá­madt, melyre az adott alkalmat, hogy egy bizonyos ellenpártbeli délutáni órákra izgatott kedély-állapotba jutott egyéniség, kit annak idejében, ha szükség lesz, meg fogunk nevezni, nehányad magával töme­günkbe törvén, zászlóink közül azt, mely histó­riai emlékre legdrágább, fénylő kül­csínra nézve is a többinél ékesebb vala, melyet pártunkbeliek szent ereklye gyanánt eddig híven megőriztek s ápoltak, erőszakkal el­venni akarta — erre szivakodás s tömeges to­longás következvén,a vakmerő vállalat nem sike­­rülésével a vezető értelmiség közbevetése által a két ízben is megzavart csend s rend fél órai időköz alatt ismét helyre állitatott — a szavazás folytatása tovább haladván 3,4 óra múlva, mi­dőn már az idő sötétülni kezdett, tapasztalván az ellenpárti mienknél számra sokkal kevesebb vezetők, hogy több községeik, különösen a né­pesebb söjtöriek úgy a városiak is szélvedni, s hazatérni kezdenek s őket a téren megtartani nem képesek, tapasztalván s meghallván ellen­ben azt is, hogy részünkhöz egyes helységekből délelőtt elkésett párt­társaink estve felé egyre érkeznek s erősödünk, rémülésbe jöttek s mint a kisebbségben levő pártiak rendesen tenni szoktak, csellel élve, hogy a választást meghiú­síthassák, elsőben maguk közt, azután reánk irányzott kődobálásokkal, személyes méltatlan­ságokkal izgatni, s zavart előidézni kezdettek, mire a már egészen sötét időben ismét az első­höz hasonló lárma s tolongás merült fel mindkét tömegben a­nélkül, hogy nevezetes sértés, vere­kedés, vagy egyik félnek a másik által az el­foglalt térelli leszorítása bekövetkezett volna — ily helyzetben mi azt hittük s méltán, hogy az értelmiség és az elnöki erélyes kitartó fellépés a mutatkozó részes kicsapongást az előbbiek­hez képest is most megszünteti,­­ a megbomlott rend szü­ks­ég esetére megrendelve a városban el­helyezve volt fegyveres erővel is helyre állhtatni fog, e czél utáni tettleges törekvésünk közepette a legnagyobb bámulatunkra mégis azt kelle hallanunk s tapasztalnunk, hogy elnöklő alispán úr maga önkén)­esen a szavazatszedő választ­mányi tagok megkérdezése nélkül a választást, jólehet a lárma s tolongás ekkor már csillapu­­lóban volt, feloszlatottnak kijelentette, s az tett­­leg mégis szüntettetett. Ezen elnöki eljárás által, midőn pártunknak a legnagyobb sérelem okoztatott egyrészről — ki kell jelentenünk határozottan, hogy az elnök ebbeli rendelkezése által hatalmával visszaélt, részint a törvény által reá rótt tiszti kötelessé­gében mulasztó volt, mert az 1848. V. t. sz. 42. §-a a­z elnökre a választá­snál a jó rend fentartásá­­ra jogot, de egyszersmind kötelességet is ak­ként ruház, hogy szükség esetében azt még fegyveres erővel is sikeresíteni tartozik, ebből semmikép sem származtathatik azon jog is, hogy a­ választást még fel is oszlathassa. Laky pártbeli több választó. *) N.­Szalonta. A nagy szalontai választó kerületben a vá­lasztás nov. 27-én tartatván meg, az félbeszakí­tás nélkül folytattatott és eredményezőn, hogy 1861. évi képviselőnk Lovassy Ferencz Beöthy Ákos ellenében 166 szavazattöbbséggel megvá­lasztatott. Összesen szavazott 1572 választó, kikből Lovassy Ferenczre 868, Beöthy Ákosra 703 sza­vazat adatott. Werner Ferencz, Bereg megye, nov. 27. Bereg megye kászoni választókerületében nov. 27-én választatott meg képviselővé felkiáltás útján Buday Lörincz, Bay Ferencz ellenében. A választás ténye azzal végződött be, hogy a B­a­y pártbeliek közül hárman, kik a vá­lasztás helyszínén jelen voltak, a választás meg­nyitása után 3/4 óra elteltével az elnök felszólí­tására nem tudtak 10 embert előállítani, kik a szavazást a törvény értelmében követelhették volna. Erre az elnök a jelenlevő fél felszólítása folytán ragaszkodva a törvényhez, a tömeg ál­tal kikiáltott Buday Lőrinczet megválasztott­nak nyilvánítván, a megbízó levelet neki ki is adta. A Baypárt elkésésének oka, mint most már tudomásra jött, az volt, hogy a — mintegy 600 főre tehető — elkésett választótömeg három csoportba oszolva, a város körül azon czélból ácsorgott, hogy a Buday embereinek bevonulá­sát — kik számra nézve csaknem három an­­­nyian lehettek — megakadályozni megkisér­­jék ; de ezen szándékuk el lévén árulva , meg­hiúsult, a­mennyiben a Buday pártnak egy te­kintélyes része a városba az említett stratégia előtt már bevonult. A Beregszászi kerületben 28-ban választatott meg egyhangúlag Lónyay Menyhért.Ezen *) Tárgyhalmaz miatt kénytelenek vagyunk a köz­leményekből csupán a tényeket bocsátani közre. Szerk. *) Az elnöki eljárást bíráló panaszok többi része mint jelentve is van, illető fóruma a központi bizott­mány, s esetleg az országgyűlés elé tartozván, szüksé­ges óvatosságból, a hatóságok ítéletét nem akarjuk a sajtó által meg­­előztetni. Szerk. választási tény méltóságos komolyságánál fog­va a mintaválasztások közé sorolható. .. Temesvár, nov. 28. Ma tartatván meg a városi képviselőválasztás, Sulyok Mór 700 szavazattal 166 Decsko-féle szavazat ellenében képviselőül választatott meg, és ma este fáklyás zenével is megtiszteltetett, melynél egy timárlegény magyar nyelven oly szabatos beszédet tartott, hogy az egész közön­séget bámulatra ragadta. — Éljen a derék hon­polgár ! Maga a választás a Sulyok árt higgadtsága következtében minden rendzá­rás nélkü­l ment végbe, mert kihívás a rend me­gzavarására bi­zony volt, melyek közül csupa azon egyet em­lítjük meg, hogy maga a válás.,­ási elnök kényte­len vola egy Decskoféle pártvezért a rendőrség által rendreutasittatni; minden erőmegfeszités mellett is a Decoko tábor a fentebbi módon meg­bukott. Megyei követválasztásunk f. hó 30-án leend, melyről nem fogok késni azonnali tudósítást küldeni. S—r. Makó, nov. 29. Az országgyűlési képviselők választása me­gyénkben már szintén végbement. Még pedig valamivel később, mint annak rendes körülmé­nyek között történnie kellett volna. F. h. 21-én a battonyai járásban Vertán End­re, Glatz Antal, Markovits Antal és Sántha Sándor követjelöltek között a szavazás meg­kezdődvén, az első szavazásnál Glatz és Mar­kovits nyerte a legtöbb szavazatot. Másnap a szavazás folytattatván a két jelölt között Mar­kovits Antal 26 szavazattöbbséggel mint 1861-i volt képviselő ismét megválasztatott. A nagylaki kerületben pedig f. hó 22 én Dedinszky József, mint szintén 1861 ki képviselő ellenjelölt nélkül állván, egyhangúlag kiáltatott ki ismét. A f. hó 23 -ról 28-ra elhalasztott makói vá­lasztás következőleg ment végbe. A kitűzött napon a központi bizottmány által berendelt katonaság a városház előtt négyszö­get képezve fölállittatott, s a szavazás újból megkezdetvén 577 szavazati jogával élő válasz­tók közül Faragó Ferencz nyert 377-et Návay 200 szavazata ellenében. S igy Faragó Ferencz képviselőül kikiáltva a helyszínen egy küldött­ség kíséretében megjelent, hol a nagy számmal ünnepiesen összesereglett lakosság kitörő élje­nekkel fogadta, s rövid, de velős beszéde után nagy diadallal kisérte kirására. S onnan Dobsa Lajoshoz indult tisztelegni, ki az iránta való elismerést lelkes szavakban megköszönve, a továbbra való egyetértést és összetartást meg­hatóan ajánlá az egybegyült lakosságnak, mely őt hosszantartó éljenekkel üdvözölvén, tőle ér­zékeny búcsút vön. Este fáklyásmenettel tiszte­lik meg Faragót, s mint hallatszik, még ma szintén Dobsát is megtisztelendik vele. P. G. f Losoncz, nov. 27. A követválasztási fáradalmak után rögtön, főkép politicai életünkre messze kiható s megyei életünkre is baljóslatú veszteség érzetének nyo­mása alatt nem tartottuk czélszerünek becses lapjába tudósítást intézni, ■— írjuk tehát e so­rokat nem a megtörtént veszteség, — de szét­robbantani czélzott politicai s társas életi egy­ségünk valóban szomorú behatása alatt. Mindent el lehet felejteni ily esetekben, de mindenhez idő kell. Hol a haza s az ezzel kapcso­­latban hitt ügyszeretet oly önzetlenül lép ki a sikra, miként az részünkről történt: higyék meg ellenfeleink, ott a kedély nem oly tárgy, mint azon kenyér, melyet minden nap szabályszerü­­leg kiosztanak. — Ez nem színészet ez, nem Já­­m­ B arcz. — Mit tehetünk mi arról, ha e város lakói nagy zömének politikai érzülete homlok­­egyenest ellenkezik azon férfiakéval, kik gr. Czebrián Lászlót felléptették, kinek semmi poli­ticai múltja, s jövője zálogául pedig elég a két­kedés, mit fellépése által előidézett. A választás lefolyt folyó hó 16 án reggeli 9 órától kezdve negyven óra alatt. A losonczi s tugári polgárság 9/10-ed része a vidék értelmiségével megjelent pártja élén a külpiacz terén, szemben az ellenpárttal, mely közt választó falul a sorkatonaság szolgált. > Azt mi elhis­szük,hogy a gr. Czebrián László választói 40 órát szótlanul el fogtak volna nézni reánk, sőt tán elég kedélyesen kezet is fogni; de a fegyvereket, mikkel a választókat össze­hoztuk, egy piramisba nem rakhattuk volna úgysem; s innen jön az, hogy mindazon esz­közök használatát, mikkel, az ellen pártot élni hitte a mi pártunk, élő szóval, úgy­szólván egye­sek fejére kikiabálta. Már a választás kezdetén pártunk észrevett, hogy a tüzet körül állott vidéki választóink közt szavazattal nem biró két egyén az ellen párthoz pénzzel csábítgat, minek az lön következése, hogy a gácsi országutat, s egy mezei útról a városba való bejárást a polgárság elállotta több, távolabb eső mellék­utak szabadon ha­gyattak. A két város polgárságának családja, a szopos gyerektől az agg nőig, koronkint megjelent a választás színhelyén, ezt neheztelik ellenfeleink. — Ők is voltak a városból vagy hatvanan, mert nem tettek így ? Nem kellett volna Gácsra men­ni, velünk szépen kijöhettek volna. A nők a kiéhezett választókat táplálván, mivel nekünk intendatúránk nem volt, — verse­nyeztek abban, hogy ki többet lát el. Megható példája az ügy s az ügyet képviselő személy iránti hit ragaszkodásnak. — Ez alatt a gyer­mekek segítettek az ellenpárton kiszemelt egy két szerecsent mosni. — Ebből áll az a „ki­csapongás, dühösség“ s más efféle „béke szí­nét“ jellemző kifejezések értelme, mit a „Pesti Hírnök“ tisztelendő czikkírója, a 267. számban annyira keservesen fest. Annak a „béke párti“ alkotmányos intermez­­zónak tán csak nem mi vagyunk az okai, midőn elcsendesedett gyermekeink s szószólóink azt látják, hogy a „béke jelvényli“ lúd­tollas ellen­párt választói egymás fejeire miként hullatják a bot, fokos, és kézütések ezreit; mire pártunk s gallériája hangos kaczajban törvén ki, azt az életet csinálta, hogy a csendesség ártott meg nekik, pedig a szabályszerű intendatúra által széthajingált kenyér s kitett pálinkán vereked­tek össze. S végre ki tehet arról, hogy pártunkat ügyünk szentsége lelkesítette, s mi vagyunk-e annak okai , hogy ellenfeleink arczán még keresett öröm sem volt látható. Tőlünk nem félhettek, a szuronyok állottak köztünk. Lelkesedni s örülni a­­ béke pártnak­ is szabad lett volna, összevere­kedni egymás közt nagyon is relatív értelme­zése a békeszeretetnek. A szavazás eredménye gr. Czebrián L. mel-

Next