A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-14 / 10. szám
10-ik sz. Vasárnap, január 14. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra................................ 5 frt 25 kr. 6 hónapra................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számítatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. JEJIöÄHRCt^isJL JCtelAi’Wäg»» ÆSBtank raagaeaBMi , «m«kommm lassmma iÆEKeL 1866-diki első félévi folyamára Előfizetési ár : január — júniusi félévre 10 forint 50 krajczár, január — mártiusi negyedévre 5 forint 25 krajczár. _______________ „A HON“ szurka kiadó hivatala. PEST, JANUÁR 11. Politikai Szemle. (II.) A „Temps“ figyelmeztet, hogy a jelenlegi spanyol forradalom s egyes részlete mily meglepőleg hasonlít a vicalvarai fölkeléshez, mely 1854-ben O’Donnell tábornok vezérlete alatt tört ki. Ennek megmutatására egy csoport távirati jelentést és hírlapi tudósítást közöl azon időből, melyek valóban különösen és szinte szó szerint összehangzanak a jelenlegi tudósításokkal. Ugyanazon biztonság a lázadás meghiúsulása iránt, ugyanazon hírek a fölkelőknek állandólag ismételt vereségéről, utólag egész váratlanul a tudósítás San Luis kabinetjének elbocsáttatásáról és megszökéséről, azután a királyi rendelet, mely O’Donnell, Serrano, Ros de Olano, Concha, Messina és Dulce tárnokokat minden méltóságaikba visszahelyezi, és a fölkelés nyilvános győzelme. A mai tudósítások valóban hasonlítanak azon közleményekhez, melyekre a „Temps“ bennünket figyelmeztet. Madridból e hó 11-kéről azt távírják : Zabala tábornok Malagonból előnyomulva, a ciudad-reali parancsnok hadoszlopa a Cuadiana-völgyben s Echague tábornok a Tajo-völgyön át hasonlóképen előre törve, a fölkelőket kényszerítették a toledoi hegyek odahagyására. Prim Fuente-Azolispon át Portugálnak nyomul. A hadcsapatok megszállva tartják a hegyek kijáratait. A fölkelők szétoszlása tökéletes. Az ország csendes. Ezen sürgönyt megerősítni akarja egy jan. 12-ke estéről keltezett párisi tudósítás, mely szerint biztos forrásból állítják, hogy Prim az őt üldöző hadcsapatok elől menekült és franczia területre lépett. S az esti „Moniteur“ is megerősíti Prim tábornok legénységének szétrobbantását, s az a hegyekben keres menedéket. A spanyol kormány megkereste a senatust, hogy Prim tábornokot elítéltethesse. Ezen távirati tudósítások között lehetlen észre nem venni az ellentmondást. A spanyol királyi hadcsapatok a madridi sürgöny szerint kényszerítették a fölkelőket a toledoi hegyek elhagyására ; megszállva tartják a hegyek kijáratait ; a fölkelők szétoszlottak s Prim Portugálnak nyomul ; a párisi sürgöny szerint mindamellett, hogy a királyiak annyira őrzik a hegyi urakat, Prim franczia földre menekül s nem Portugálnak megy, mig legénysége azon hegységben keres menhelyet, honnan állítólag kiűzték. Még különösebb a dologban az, hogy anig jan. 11-kéről ezt távirják Páriából, ugyanonnan, ugyanaz napról ellenkező értelmű távirati tudósításokat is kapunk. A többi közt azt írják, hogy a barcellonai mozgalom alkalmával 13 halott maradt a téren . Primalik egészséges, a süker iránt biztos és mindennap h anyosának Párisba. A másik 12-éről keltezett párisi sürgöny szerint átalános ott azon nézet, hogy a spanyol fölkelés győzni fog. Mindezeket összevetve, az eligazodás bajos. A franczia lapok maguktartásából annyit látunk, miként Párisban óhajtani látszanak a mozgalom mielőbbi levezetését , sőt a franczia kormány felszólította volna Izabella királynő kormányát a gyors intézkedésre. Izabella királynő kétségtelenül kitelhetőleg fogja követni e tanácsot. Prim tábornok valóban nem kedvencz személyiség a császári udvar előtt : nem szeretik az eszmék miatt, melyeket képvisel ; nem szeretik, hogy mint katona a fölkelésre példát ad , s nem szeretik végre, mint a mexicói spanyol expeditio egykori vezérét. Élénk emlékezetben áll Párisban, miként Prim tábornoknak köszönhetni azt, hogy Spanyolország gyorsan békét kötött Soledadban Juarezzel , s egyedül hagyta Francziaországot egy oly vállalatban, mely a dicsőségen kívül nem hozott egyebet, mint zavart reá nézve. Miután Mexicot említettük, megjegyezhetjük, hogy a franczia kormány — mint minden oldalról írják — ugyancsak szeretne Mexicoból menekülni. Többféle combinatio merült föl a Bécsben, Mexicoban s Washingtonban folytatott alkudozások alkalmával, melyek eddig nem vezettek eredményre. A dolog nem múlik a franczia kormány jó akaratán ; a miniszterek mindnyájan, maga a császár is meg vannak győződve az interventió megszüntetésének szükséges volta iránt, de ezt a franczia kormány nem teheti rögtön, mert becsületét kockáztatja, ha elvonulása által jelt ad Miksa császár rögtöni megbuktatására. New-Yorkban különben azon hír kering, hogy Franczia-, Angol-, Olaszország, Ausztria s Spanyolország szövetséget kötöttek volna, Miksa császár trónjának megtartására. A kérdések kérdése: II. Minden kérdés középpontja az, hogy mit akarunk a törvény betűjének, s mit a törvény szellemének tekintem? s minő kötelességeinkről vagyunk meggyőződve az egyik és a másik irányában ? Mint alattvaló, mint polgár, a törvény betűje által kötelezve érzem magamat, s legyen bár belátásom szerint a törvény hiányos ,— ha meghozatott, ha szentesítve van , akkor mint ügyfél tartozom magamat hozzá alkalmazni, s ha biró vagyok, a szerintitélni ; — és ugyanez a kötelezettsége van a kormánynak is, a törvények végrehajtójának, a mi nekem, a nemzet egy tizenötmilliomod parányának. Mint a törvényhozó testület tagja, küldetve vagyok a törvény betűjének netaláni hiányait, hibáit fölfedezni, javításuk iránt ajánlatot tenni, ha azok a törvény szellemének meg nem felelnek, vagy azt roszul fejezik ki, vagy vele épen ellenkeznek ; hasonló joga van a kormánynak is ; ő is indítványozhat a törvény betűjén teendő javításokat, módosításokat, hozzáadásokat, vagy akár eltörléseket. De sem a kormánynak,sem a törvényhozás tagjának nincs joga a törvény szelleme ellen a törvény betűit megmásítani, valamig e törvény szelleme a nemzet szellemének irányát fejezi ki, s valamig e törvény szelleme a trón igaz érdekeit biztosítja. Tehát követelheti tőlem, mint törvényhozótól a kormány, hogy az ország közszellemének megfelelő törvény szellemében mindazon javaslataihoz segédkezet nyújtsak, melyek az ország tartós boldogítására, s a trón állandó javára céloznak; de ha azt kívánja a kormány, hogy más vagy egy későbbi törvényszellemhez viszszatérő, — vagy egy még nem észlelt törvényszellemhez előre siető — elvek szerint módosítassanak a fennálló törvények , akkor előbb változtassa meg a közhangulatot, a népszellemet, amely ha megváltozik, akkor az bizonyosan oly elvbarátai által fogja magát képviseltetni, akikben e visszatekintő, vagy elősiető irány kifejezését feltalálja. Nem akarom azt állítani, hogy ezzel valami új dolgot fedeztem fel ; a Schmerling-féle központosító kormány igen szorgalmasan berendezte azt, hogy Magyarországon, kormányi segítséggel olyan látszólagos közszellemet alkosson, mely a központosítás értelmében alkotandó közjog számára possibilis képviselő választások útját kiegyengesse, s úgy hiszem, a mostani kormánynak sem lehet szemére vetni, mintha elmulasztotta volna azon előny felhasználását, miszerint kézzel foghatóvá tegye a magyar nép előtt, mennyi előnye van a mostani dicasterialis rendszernek, az előde hibáiból összealkotott rendszer fölött, s felállítsa a dilemmát, melynek egyik véglete az eclatans semmivététel, a másik vége pedig a mostani barátságos bizalmi kormányzat, hogy az utóbbit mentül kedvezőbb szinben állítsa elénk. A választások tanúskodnak róla, hogy az sok helyen sikerült. A dicasterialis rendszer hívei több helyütt győzelmeskedtek, mint 1861-ben, midőn e rendszer nem volt egészen kerékvágásba igazítva. Ez arra mutat, hogy a kormány tudja jól, mit jelent „az alulról jövő pressio?“ A felülről jövő pressiót már kipróbálták a centralisták, és nem boldogultak vele. Ezt kiállta az ország. Váljon kiállja-e az alulról jövőt is ? Ezer meg ezer intelligens hazafi várja a jelen országgyűléstől magány jólléte eszközeinek létrehozását. A tizenhét év óta felsarjadt összes jogtanult fiatalság várja az átkos bűverő feloldását, mely, közjogi kérdéseink felfüggesztése miatt, pályáján, mint tilalomra, van keresztül fektetve , azon kínos alternatívát hagyva fenn számára, hogy vagy alkotmányos érzelmeit tagadja meg, vagy czélja elérhetésétől maradjon távol ; és azonkívül a nemzet milliói tekintenek követelő bizalommal a képviselőház felé, egymással összeforrt égető bajaik orvoslását várva attól. E nehéz pressio ellen kell magát most a nemzet törvényhozó testületének, — a törvény szelleméhez alkalmazva, fentartani. E törvény szelleme, mint I. czikkemben mondom, Magyarország jobbléte és a szabadelvűség , a trón szilárdsága és a testvérországok alkotmányos élete. Nekem, ki e lap legelső programmját, aláirtana, változatlan kötelességem mind ez elvekhez hűnek maradni ; de gondolják meg, akik más utat követni jobbnak látják, hogy ha egyikkel ezek közül aránytalan nyomást akarnak gyakorolni, nehogy a többi valamennyinek feláldozását eszközöljék ki általa ! Nehogy a jobblétért a szabadelvűséget vagy a trón pillanatnyi látszólagos érdekéért az alkotmányos életet megrövidítsék. Mert ezek, kölcsönösen tartják fenn egymást, és együtt képeznek egy életképes organizmust. Azért nem óhajtanám a törvény szellemét akár úgy átalakulva tapasztalni, hogy az vagy „Magyarország jobb létét“, vagy „a szabadelvű intézményeket“, vagy „a trón hatalmi szilárdságát“, vagy „a szövetkezve egyesült többi országok alkotmányos kormányzatát“ csorbítsa. De hát éri-e e vád azon törvényeket, melyeket mi alkotmányunk alapjának nevezünk ? Azt mondják, mindig csak átalánosságokban állítunk valamit, s azokra is általánosságokban lehet válaszolni. Természetesen. Miután a vádlót kötelezi a bizonyítás, s mi még eddig nem hallottunk egyéb vádat alaptörvényeink ellen, mint hogy azok a felbomlásra vezetnek, s ezért revideálandók, eltörlendők. De hogy melyik közülök az ily következményekkel, az ily szükségképeni intenziókkal gyanúsított rész ? ezt nem akarja bebizonyítani senki, mert könnyen, sőt bizonyosan odajutna argumentatiójával, hogy többet bizonyitna, mint amenynyit bizonyítani akart; t. i. azt bizonyítaná be, hogy egyátalában minden szabadelvű alkotmány veszélyes a kormányokra nézve, akár Pesten, akár Bécsben adassanak azok ki. — Hátha az ellenkező állítás még könynyebben kimutatható lenne? Hátha 1848-iki alkotmányos alaptételeink mindegyikéről be tudjuk bizonyítani, hogy azok mindazon kívánalmaknak megfelelnek, amiket tőlük a trón és a nemzet, a társországok, és az európai haadás szabad szelleme követelnek, — — ha szigorúan és lelkiismeretesen megtartatnak ? Megkísértjük. Jókai Mór. Az elnök jelenti, hogy Szemző Nándor, bácsmegyei rigyiczai képviselő benyújtotta megbízó levelét, mely a kilenczes igazoló bizottmányhoz utasittatik. (Szemző N. ellen már elébb érkezett petitió.) A kérvény-bizottmány tagjaivá megválasztottak 199 beadott szavazat közül: Ghyczy Kálmán 179, Tisza Kálmán 178, Szentkirályi Mór 175, Bónis Sámuel 175, Gorove István 171, Kubicza Pál 171, Tolnay Károly 163, Geduly Lajos 163, Ivánka Imre 157, Miletics Szvetozár 155, Trefort Ágoston 102, Vécsey József 93, Zsedényi Eduárd 87, Papp Zsigmond 86 és Sárközy József 83 szavazattal. Tegnap a ház azt határozta, hogy a Papp Simon máramaros megyei felsővissói képviselő ellen benyújtott kérvény s mellékletei felolvastassanak. Ennek folytán a második osztály előadója, Hollán Ernő megkezdi az említett irományok felolvasását. A két első okmány jelentéseket foglal magában azon küldöttség eljárásáról, melyet Máramaros megye főispánja nevezett ki a választás után, az egyik okmány szerint a választás alkalmával előfordult „verekedések“, a másik szerint pedig „rendetlenségek“ megvizsgálására. Következett volna a tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv felolvasása , azonban Patay István a következő indítványnyal lépett fel . Itt már egy harmadik okmány olvastatott fel, melyből tökéletesen kitűnik, hogy a főispán a ház jogaiba belevágva a követválasztás alkalmával történt kihágások megvizsgálására küldöttséget nevezett. E tény nagyon aggasztó, mert ha mi ezen irományokat, mint a petitióhoz kötött iratokat tekintetbe veszszük, úgy jövendőben, ha valamelyikünk oly szerencsétlen leendő főispánnak és más méltóságok kegyét nem bírni, az efféle mellékes inquisitionalis iratokkal helyünkbe akármelyik Reichsrathi nagy férfiút ezen házba becsempészhet. Ezen tekintetből én ezen iratokat, mint semmiseket félrevettetni kérem. Ivánka Zsigmond azt hiszi, hogy a főispán itt csak az elkövetett bűntények kiderítésére indított vizsgálatot. Az egyes tanúvallomások felolvasását fölöslegesnek tartja, s az osztály véleménye mellett szavaz. Nyáry Pál : Tisztelt ház ! A felolvasott kéz irat hallatára, azt hiszem, a tisztelt háznak nem annak kell eszébe jutni, hogy igazolandó-e a kérdéses követnek választása, vajjon ezen eljárás megegyeztethető-e a választásra vonatkozó 1848. évi 5. törvényczikkel. Itt elvi kérdés forog fenn, s mielőtt tovább mennénk, véleményem szerint ezt kell megoldanunk. Az általam idézett verificationális törvény első betűjétől az utolsóig át van hatva azon szellemtől, hogy a választásnak tökéletesen szabadnak kell lenni; annyira át van hatva, tisztelt ház, miszerint ki ki tudja, hogy a megyei alkotmányos hatóságnak sem le-,het arra semmi befolyása, hogy egy a megyétől független központi választmány vezetésére van bízva az egész választási eljárás. Még tisztviselő név is ezen központi választmányban csak egy fordul elő, az alispáné, oly alispáné t. i. a ki választott tisztviselő. Meg van határozva, mindenesetre nézve, hogy mi történjék, meg van határozva az összeírás módja, meg van határozva az összeírás ellen emelhető panasz iránti eljárás, mindezekre nézve bíró : a választott központi választmány. Ezen felül a törvény mit sem rendel, mint azt, hogy ha a választás ellen kifogás vagy panasz tétethetik, abban bíró a ház. Már most alkalmazzuk ezen felolvasott irományok alapján ezen esetre a törvény rendeletét, megtartatott-e az, vagy nem ? Én azt hiszem, hogy nem , mert nem tagadom ugyan, hogy a választás előtt és alatt fordulhattak elő bűntények, melyek törvényszéki eljárást igénylenek ; de ez eljárás megkülönböztetendő azon vizsgálat nemétől, mely a választott követ választása ellen lehető panaszokra vonatkozik. Igaz, hogy végtelen kényes dolog e kettőt megkülönböztetni, de nem lehetetlen. Mint tudjuk, e tárgy több megyének, nevezetesen azon megyének is, melynek egyik kerületét van szerencsém képviselni, figyelmét igénybe vette. E megye központi bizottmánya azonban, midőn ily vizsgálat szüksége fordult elő, kijelentette, hogy a bűntényeknek megvizsgálása a választmány küldöttségének hatásköréhez nem tartozik, hogy attól független. Én egészen meg vagyok győződve, miszerint a tisztelt ház szintén meg fogja e két esetet küönböztetni, azt tudniillik, hogy meddig terjed hatósága még az alkotmányos törvényszéknek, és hol szűnik az meg, és hol van azon határ, melen túl mennie nem szabad. Amik itt felolvastattak, azt igazolják, hogy itt a vizsgálat nem speciális bűnvádi esetre, de világos szavakkal „a választás alkalmával történt rendetlenségekre“ vonatkozik. — Ennélfogva azt hiszem, e tény elegendő indok annak kijelentésére, hogy a megye főispánja által elrendelt vizsgálatot, mint illetéktelent jelen tárgyalásunk alapjául nem vetetjük, s hogy ha szükségesnek látandjuk, a vizsgálatot magunk fogjuk saját hatóságunkból elrendelni. Somssich Pál elismeri, hogy a választást vizsgálni csak a ház van jogosítva, de a törvény szerint a választás ellen emelt panaszt okadatolni kell. ő ez esetben a főispán által elrendelt vizsgálat eredményének melléklését a kérvény okadatolásának tekinti, s véleménye szerint ezt figyelem nélkül hagyni nem lehet. Azt hiszi, hogy helye van a vizsgálatnak. Bónis Sámuel osztja Nyáry nézetét. Nem a főispánnak kell vizsgálatot rendelni, hanem a középponti bizottmánynak. Tisza K. : T. képviselőház ! Én is osztom tökéletesen Nyáry Pál képviselőtársunk nézetét, nem is tartom szükségesnek, — mert úgy látom, hogy azon tekintetben körülbelül mindnyájan, vagy legalább a nagy többség egyetértünk, — arról szólani, hogy a hatóságok vizsgálatának magukra a választási tényekre kiterjedni nem szabad, hanem csak a bűntényeket illethetik, és azért egyedül azon alkalmazásra nézve kívánok szólani, mely tekintetben Somsich Pál képviselőtársunk által Nyáry Pál alkalmazása megtámadtatott, és e tekintetben is Nyáry Pál véleményét osztom. Igaz az, hogy a petitiókat indokolni, okadatolni kell a törvény értelmében, de kérdés, akár indoknak, akár okmánynak el lehet-e fogadni oly beadványt, melyre nézve tisztába vagyunk, hogy már eredetére nézve törvénytelen. (Helyeslés.) Mivel pedig minden ilyen tisztviselő által a választási tényekre nézve végrehajtott vizsgálat már eredetére törvénytelen, épen ezért nézetem szerint figyelembe nem is vehető. (Helyeslés , zaj.) Somssich Pál még egyszer akart a tárgyhoz szóllani, de ez a ház szabályai értelmében nem volt megengedhető. Vláh Alajos megjegyzi, hogy Papp Simon választása nem folyt le oly simán, mint Szaplonczay képviselő előadta. Szerinte a főispán (Mán József) törvényesen kinevezett főispán, ki e hivatalt már 1861-ben is viselte, s kinek kötelessége volt a vizsgálatot elrendelni. Azt hiszi, hogy a főispánt e jogától nem lehet megfosztani. Kéri a vizsgálatot. Szentkirályi Mór azt tartja, hogy ha a mellékelt okmányok formára nézve nem is helyesek, tartalmukat mégis figyelembe kell venni. A vizsgálat mellett van. Besze János hasonértelemben nyilatkozik : Ivánka Imre: Talán sikerül néhány szóval eloszlatni a kérdést. Ha arról volna szó, hogy egyes bűntények megvizsgálását rendelte el a törvényszék, és ezen vizsgálat eredménye mellékeltetett volna a petitióhoz, akkor megnyugodhatnék a tisztelt ház, nem a tekintetben, hogy a választás eredményébe avatkozott a törvényszék, hanem abban, hogy az illető panaszró fél mellékletül használta fel a vizsgálat jegyzőkönyvét. (zaj.) Tovább megyek. A főispán vizsgálatot rendelt nem csak a bűntények megvizsgálására, hanem ugyanazon bizottmányt avval is megbízta, hogy a választás körül történt rendetlenségeket vizsgálja meg, és ez azt is vizsgálgatta : hol, mennyi pálinka fogyott el, és azt ki osztotta, miért osztotta ki? (zaj.) Van e joga egy főispánnak ily módon beavatkozni a választásokba, vagy nem, eltekintve attól, váljon, törvénye főispánnak tekinthető-e a mostani, vagy nem, ezen kérdést vitatni most nem akarom — de még a valóságos főispánnak sem lehet joga ilyképen avatkozni a választásokba (szavazzunk !) Böszörményi László úgy értelmezi a 48-diki választási törvényt, hogy az tökéletesen szabaddá akarta tenni a választást, s felmenteni a kormány befolyása alól. Most nem létezik olyan kormány, milyenre a 48-diki törvényhozók gondolhattak. Itt az az eset fordul elő, hogy a főispán jogtalanul beavatkozott. Ez nem criminális vizsgálat, miután a vádlottak nem lettek kihallgatva. Veszélyes precedensnek tekinti, s a pót-petitio figyelembe nem vételét ajánlván, igazolásra szavaz. Thalabér Lajos a mellékelt jegyzőkönyvek alapját semmisnek tartja, miután politikai vizsgálatot tartalmaznak. Fölöslegesnek tartja továbbá az iratok felolvasását. Klauzál Gábor a vizsgálatot ajánlja a ház részéről már csak azért is, mivel ez a főispáni vizsgálat előfordult. Úgy értette az iratokból, hogy ez „verekedések“ miatt indíttatott meg. Rudnyánszky Flórián a vizsgálat mellett van. A ház erre szavazást kívánván, Patay István, mint indítványozó, még egyszer szót emel, s idéz egy másik okmányt, melyben csak „ rendetlenségek “-ről van szó. Az elnök a kérdést oly formán véli felteendőnek, váljon a felolvasott nyomozások eredménye figyelembe vétessék-e, vagy nem ? Zsedényi Eduárd és Siskovich József ennek ellenében az osztály véleményének el vagy nem fogadását kívánják előbb kérdésre kitüzetni. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy té- Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése jan. 13-án. Az elnök 10 órakor megnyitván az ülést, : felszólítja gróf Ráday Lászlót a mai ülés jegyzőkönyvének vitelére, Tóth Vilmost pedig a szólók feljegyzésére. Joannovics György felolvassa a január 11-diki ülés jegyzőkönyvét, melynek módosítását a tegnapi ülés elrendelte. Tóth Vilmos pedig felolvassa a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Mindkettő hitelesíttetett.