A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-01 / 25. szám
daink számára visszaszereznünk, s ha ez meg-s történt , fentartani legszentebb kötelességünk. ■— Perczsleges jólétért azt áruba bocsátani önző honárulás lenne, a mellett hogy az gyenge belátást is árulna el. A nemzet generatiókon keresztül ugyanazon véralkatú, lelkületű, szellemű szellemű egyénekből áll ha életre való kicsi eltéréssel századokon át,mig , a legrendezettebb kormány is változik legalább minden generatióban egyszer, elhalván vezetői mig, a nemzet élete emberileg szólva végnélküli, a kormányoké évekhez van kötve, s ez oka, hogy a nemzet könnyebben várhat a kormánynézeteknek átalakulására , mint a kormány nem éti jellem megváltozására és, hogy ha a nemzetet s kormányt kilön álló két hatalomnak képzelni meg akarnánk, vagy tudnánk, e kettő közül a hatalmas passiv ellentállásában is okvetetlen az első lenne. Óhajtom tehát s egész erőmmel elősegitendem a kibékülést, mit anyagi részhelyzetünk s a bennünket demoralizatioval fenyegető örökös provisoriumoktóli végmegszabadulás vágya is sürget, de úgy, hogy az valódi eredmény s ne annak csak árnya legyen imádott hazámra nézve, s úgy hogy szt István birodalma számára törvényt más nem, csakis a koronás magyar király a népet törvényesen képviselő hongyüléssel hozhasson. Óhajtom a törvényes biztositó előzmények után felséges urunk megkoronáztatását is. 4) Elkerülhetlennek tartom a független felelős magyar minisztérium mielőbbbi felállítását úgy,hogy a nemzet véres filléreiről maga rendelkezhessék, soha sem kímérve azokat az ország vagy az egész birodalom javára, nagyhatalmi állására hozandó áldozatoktól, miket hogy meghozhasson, államháztartásról,fujabb anyagi források nyitásáról, a direkt s indirekt állam jövedelmekről okvetlen magának kell rendelkeznie, s önállólag megtehetnie mindent a vagyonosság adó s áldozatképességnek czélszerű eszközök általi emelésére, csak is ez képesíthetvén az öszbirodalom háztartásában kellő részvétre is, mi az örökös tartományok egyenes érdeke. 5) Mindent elkövetendek a népnevelés szent érdekében, úgy hogy,az a hon minden fiára nemzeti és valláskülönbség nélkül kiterjesztessék, azt, hogy a legszélesebb alapon teljes vallásszabadságot óhajtók , mondani is feleslegesnek látom. 6) A nemzetiségi kérdésnek szabadelvű, a testvér-nemetiségek teljes megnyugtatására szolgáló elintézése régi vágyaim egyike, s mindent elkövetendek egy oly állapot létrehozására, hol a magyar politikai nemzet fentartása mellett az egyenjogú többi nemzetiségek is szabadon fejlődhessenek, sőt miben kell, támogatva az egész által. 7) A megyék s városok törvényes alapjai viszszahelyezését, s a municipiumok autonómiájának az uj viszonyokhoz illő törvényes szabályozását égető kérdésnek tekintem. 8) óhajtom végre s hazánk nyugodt boldog beléletére elkerülhetlennek tartom a teljes kibontakozást k illő kárpótlás mellett, minden az urbérrel még egybeköttetésbe álló viszonyokból. Az eljárás részleteiről szólni teljes lehetetlennek tartom, a modorra nézve hitem az, kerülnünk kell minden gáncsoskodást, apró alaki kérdésekbeni akadékoskodást, a modorban lágyaknak, simáknak kellennünk, márcsak azért mélyebben megállhassunk, s meggyőződésünk mint olyan tűnjék ki tisztán s nem mint szenvedélyünk kifolyása. Ezek t. választók, óhajtásaim, ezek nézeteim a teendők iránt, s csak ha mindez el lesz s ily forma alapelvek szerint intézve, lehet nyugott lelkem imádott Hazám jövője iránt, hogy ez érdekben csekély erőmhöz képest én is hathassak s a lehető legtöbb megtörténhessék, arra okvetlen szükséges az önök teljes bizalmából eredő megbízása, felhatalmazása, mit ha megnyerni szerencsém leszek , ez sokszorozandja, gyenge erőmet, szebb jövőnk iránti alapos reményemet, hitemet, hogy eljő újra az idő, midőn koronás királyunk iránti magyar hűség, az örökös tartományokkali testvéries egyetértés, a törvények minden részrőli tántoríthatlan tisztelete, minden méltányos igények kielégítése után, végre boldog leend a sokat szenvedett, imádott Haza. A pesti törvényes országgyűlésrel megválasztatáson azonban, ismétlem, csak úgy kívánatos nekem, ha ezt választóim — hitvallásomat megértve — teljes megnyugvással teszik ; ha nézetem nem osztanák, inkább óhajtanám, hogy nagy becsű bizalmukat most előre vonják meg tőlem, mint hogy később mondja valaki, hogy visszaéltem azzal. Közli : Szentgyörgyi József, rászólás-e, vagy inkább a tettek ? melyek hogy a képviselőház előtt fenforgottak, az összes ház felhalgoztatott igaz szóval bizonyságot tön. És ha roszalásomat az „Id. T.“ botránynak nevezi, lássa az igen ájtatos lap, mikép fogja következetesen kimenteni, hogy ez által botránynak bélyegzi nem csak sokkal hangosabb rászólását a sz. hajdan prófétáinak az ószövetségi papok vétkei, nem csak például egy sz. Bernát fellépését kora papjai, sőt maga a pápai udvar vétkei ellen ; de maga a szelíd isteni mester büntető szavait is azok ellen, kiket egyébiránt mint Mózes székén ülőket tiszteltetni akart. Igen, voltak, kik ezeket is botránynak vették, a farizeusok. Ha tehát az „I. T.“ állítja, hogy undorral kell elfordulnia minden k. katholikusnak nyilatkozati fellépésemtől, ez nem csak méltánytalan s vakmerő állítás , de sokkal inkább elmondhatom hogy, undorral kell elfordulni minden honfilelkü hazapolgárnak e laptól, mely ily méltánytalan vakmerősködik ez alkalomból megtámadni az egész képviselőtestületet, melyben maga a nemzetfensége személyesitve van, s melytől várja üdvét a nemzet és fejedelem. — Végre, ha „I. T.“ hivatkozik protestáns superintendensek körleveleire, az mit és kit sem ment. Az is roszul volt. Hogy aránylag nagy része maga a képvisőtestületnek protestáns, az mit sem mond ; én hiszem, hogy katholikus egyházam való érdekeit veszélyeztetni nem fogják. Ezen aránylagos többségnek „I. T.“ könnyen fellelheti természetes okát egyházaik autonómiája, és iskoláiknak gondosabban fentartott nemzeti s alkotmányos irányában. Bobory Károly: Az „Idők Tanújának!“ A képviselőválasztási mozgalmakban a kath. klérus néhány tagja által elkövetett vesztegetések, erkölcsi nyomás és izgatások ellen a jan. 23-iki ülésben tett felszólalásomat illetőleg, ha az „Idők Tanúja“ megelégedett volna csak személyem ellen intézni rágalmait, s ezek csak e lapra maradnak vala szorítkozva, nem csak nem emeltem volna szavamat ezek megtorlására, úgy nézvén, megvallom, őt, mint egy ártatlan törpét, ki az óriás közvélemény ellen daczolva nevetségesen pöffeszkedik , hanem talán meg is dicsértem volna magamban eszélyét és hálás indulatát, melylyel kedveskedni iparkodik oly embereknek, kiknek pártfogása által tartja fel egyedül e lap életét. De miután kifakadásait az „O. D. P.” bécsi lapba is átvive látom, és miután az Idők Tanúja felszólalásom alkalmából s igy némileg miattam magát az ország egész képviselő testületét gúnyosan megtámadni vakmerősködik, a képviselőkre a Trappisták (néma barátokat akar értetni) nevét alkalmazván azért, hogy az ő szellemében ellenfölszólalást nem tettek ; fel kell emelnem, nem mondom a dobott kesztyűt, de inkább a sajtó ostort e lap ellen. Az „Id. T.“ említett fellépésemet botránynak nevezi, melytől minden kath. kereszténynek undorral kell elfordulnia. Kérdem : váljon miért? miben áll az a botrány ? Én a fenforgó vesztegetések, izgatások s ezek véres következményeinek sem tettese sem felfedezője nem vagyok. Az illető tényeket az illető igazolási ügyek alkalmával részint a jegyzőkönyvek, részint a beadott kérvények és ellenkérvények terjesztették a képviselőhöz, s már előbb a lapok a háza elé. Az én felszólalásom csak abban állott, hogy én azokat a) rászaltam magam s minden békés honfi és polgári érzetű paptársaim nevében ; b) kiemeltem, hogy vannak e hazában, igen is, papok, kik ismerik és tartják az alkotmányos államélet kötelmeit. Mi e kettőből, kérdem, a botrány ? A (f) A „Wiener Abendpost“ félhivatalos czikke a császári út jelentőségéről, a bécsi lapokban több megjegyzésre szolgáltat alkalmat. Aki olvasta e czikket, első tekintetre elmondhatja róla ítéletét. Nem egyéb az, mint jobbra balra csavarható phrasisok halmaza, aminőt a lap valamelyik munkatársa össze szokott írni, ha a szerkesztő meghagyja neki, hogy ezen vagy azon tárgyról egy egész vagy épen másfél hasáb hosszú czikket literáljon, s oly hangon beszéljen imntha valami igen fontosat akarna mondani, de azért mégis a positivitásokat a legóvatosabban kerülje ki. A „Presse“ más véleményben van: betűről betűre commentálja a czikket, minden szóban titkos értelmet, a sorok között rejtvényeket keres, talál és meg is fejti. Végül írja: „A félhivatalos czikk egyik sorából Eszterházy Móricz arczképét látjuk felénk tekinteni, mig a következő mondatból Belcredi gróf titokszerű programmja kandikál ki. A czikknek két szive van, de azért mégsem egy a verése. Mi azonban azt mondjuk, hogy a pesti országgyűlés bármily új lágy melódiában adja elő az •i Ci f* ^ 1-Î í-1-----XÍ-- -- ^ - orl - li T» íStJülr of a szelidebb modor nem változtat a dolgok lényegén. Ha pedig nem sikerül a kiegyezkedés, bizonyára nem a mostani minisztérium lesz hivatva a megszakítandó fonal további felszövésére. Akkor uj helyzet lesz, és az uj helyzet újabb embereket igénylene. A midőn Schmerling úr büszkén mondá (tulajdonkép csak elplagiálta) hogy „várhatunk“ akkor még nagy pártja volt a Reichsrathban ; ellenben ha Belcredi gróf kényszerülne maholnap a várhatunk politikájához folyamodni, akkor már csak Groluchowski s Rieger urakra számíthat.(Schmerling úr egyátalában nem sokat törődött vele, van-e többsége a Reichsrathban vagy nincs. A másodrendű kérdésekben szívesen szabadságot engedett reichsrath uraiméknak dissenterkedni, ismervén embereit, hogy a főkérdésben, tudniillik, ha Magyarország beolvasztásáról, jogainak elconfiscálásáról, s a prédán való osztozásról volt szó, akkor a centralista párt minden árnyalatai együtt voltak vele, Így magyarázható meg, hogy Schmerling urat nem a naponként ismételt leszavazások buktaták meg, hanem akkor vonult félre, amidőn a „fictio“ rendszerének nem engedték meg többé mások szent tulajdonában turkálni.) — A „Debatte“ a honát országgyűlés utóbbi votumáról írja : A zágrábi országgyűlés túlnyomó szótöbbséggel a bizottmányi többség válaszfelirati javaslatát vette tárgyalási alapul. 140-en szavaztak a javaslatra, 46-an nem adák be votumaikat, s csak néhányan szavaztak ellenkező értelemben. Ezen fényes többség csak úgy alakulhatott, hogy azon követek, kikre az irányadó körök befolyással bírhatnak, egyhangúlag az elnök által előterjesztett formulára szavaztak. Oly tünemény ez, mely jellemzi az időt, s a kiegyenlítés barátait reményre jogosítja. „Fog-e teljesedni ezen remény? A válaszfelirati javaslat két fő részre osztható. Az első rész a következő elveket tartalmazza : a háromegy királyság reintegratioja; az alkotmánykérdés megoldása a közös ügyek közös tárgyalásának szellemében ; a Magyarországgal való viszony szabályozása. „Ezen alapelvek kifogástalanok, s úgy látjuk, hogy jelentékeny lépés történt velük a kiegyezkedés felé. Ezért szavaztak rá 140-en, s a 46 tag sem nyilatkozott ellene. „De mit mondjunk a válaszfelirat második részére, mely sejteti velünk, mint kívánja Horvátország az előbbi elveket a gyakorlati életben alkalmazni. Mondjuk ki nyíltan, hogy a válaszfelirat ezen része, legalább a mostani szerkezetében, épen nem nyújt segélyt a kiegyezkedés létrejöttére. A válaszfelirat csak követel, de viszonyt engedményeket nem foglal magában. Követel a kormánytól, követel Magyarországtól, s ezen követeléseit a további alkudozások előleges feltételéül tűzi ki. Végre pedig ha az alkudozások a válaszfelirat értelme és az ott kiszabott eljárási mód szerint kezdetnének be, a felek okvetlenül a vitiosus cirkulusba jutnának. Ha tehát a horvát országgyűlés ezen válaszfelirati javaslatot elfogadná, akkor a kiegyezkedési munkálatokat a messze jövőre halasztaná, vagy épen végkép meghiúsítaná. Hogy ezen veszély kikerültessék, szükség, hogy a szakaszonkénti tárgyalások alkalmával a kellő harmónia helyreállíttassék.E feladat sikerülni is fog, ha azok, akik e javaslatra csak az abban foglalt elvek miatt szavaztak, a szakaszonkénti tárgyalásokban nem ragaszkodnak a javaslat szószerinti szövegéhez. Hogy ez így is fog történni, reményt nyújt erre a múltkori szavazás eredménye. Hivatalos közlemények: Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 12-től kelt legfelsőbb határozatával Racsek Jánost és Winkler Józsefet, a nagyváradi r. kath. székes-káptalan kanonokait, még pedig az előbbit a Sancti Benedicti de S k a 1-k a czimzetes apátságra s az utóbbit a Beátáé Mariae Virginia de Lyptó czimzetes prépostságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. kir. Apostoli Felsége gróf Zichy János György magyarországi földbirtokost cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Hirdetmény. Folyó évi február hó elsejétől a hetenkinti ötszöri szekér-postai küldöncz-járatok Pest és Kun-Szent-Miklós közt, azon időre, mig a dunagőzhajózási közlekedés Pest és Tass közt szünetel, napontai járatokra szaporittatnak. Az eddigi elindulási és érkezési rend megmarad. Kelt Pesten, január hó 23-kán 1866. A cs. k. posta-igazgatóságtól. Gróf Larisch-Mönnich pénzügyminiszternek Lggalázatosaabb előterjesztése (Folytatás.) D) Átalános pénzügyi kiadások. Szükséglet: (az állam-költségvetés 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21-s 22. fej.) Ezen kiadási cso-'portozat segélyzesek s dotatiókrai kiadásokra/— az átalános pénztár kisebb Kiadasara, a Kunpegvuujcfbre, a átuumiadósság kamataira s adósság-törlesztésre oszlik fel. Ezen kiadásokban az 1865-ik előbbi évhez képest szükségbeli kisebblet tűnik elő : az átalános pénztárkezelés fejezetében 1.864,472 ft, ellenben szükségleti többlet : segélyzések s dotatiókra . . . 1.509,087 „ az átalános nyugdij-ügyre . . 414,150 „ 15.309,798 ft. Ha ezen kiadási többletből az átalános pénztárkezelésbeni megtakarítás a fölebbi 1.864,472 ft levonatik , az 1866. évben .................... 18.445,316 ft, a mérlegben sokat nyomó többlet áll elő, átalános pénzügyi kiadásokra. Az átalános pénztári kezelésre a szükségleti kiadást a pénzverési s beváltási veszteséget illető csekélyebb számításra lehet visszavinni , mely az országos pénzérték kezelése által annak felel meg. Valószínűleg ezen rovatban, a közigazgatási év folytában az ezüst-agio folytonos sülyedése mellett még többet lehetene megkímélni. Ezenkívül az 1866. évben elmaradt a további szerződésszerű befizetés is a Schelde-vám megváltása végett. A segélyzések s dotatiókrai kiadási többletnél az egyes czimek jönnek tekintetbe. Az egyes országos pénzalapok részéről dotatióknál rendkívüli természetű kiadási többlet áll elő, a Felséged által, a Galiczia némely országrészeiben uralkodó ínség enyhítése végett legkegyelmesebben megajánlott előlegezésszerű kisegítés által, mely 400.000 forintnyi összletben, az 1866 dik évi kiadási költségvetésre vállaltatott át. Iparvállalatok részéről segélyzésekre, némely segélyzett vasútnak jövedelme valószínűségi számításainak alapján, a mult évhez képest 334,482 fttal kevesebb számittatik ; azonban ezen kiadási tétel igen beható tekintetet érdemel , mivel az nemcsak akár most is az állami pénzügyre nézve igen aggasztó magasságot ért el (szinte 6 millió ftot egy évben), hanem azért is, mivel azon esetben, ha a legutóbbi birodalmi tanácsi ülésszakban tömegesen megajánlott vasút-vállalatokra a kamat-biztosítékok ténylegesekké lennének , nem távol jövőbena jelen segélyzések megkettőztetése áll kilátásban. Minden esetre a kamat-biztosítékok eddigi rendszerét s átalában a nagy vasút kérdés pénzügyi részét a legbehatóbb reformnak kell alávetni. Az egyes földtehermentesitési pénzalapok részéről előlegek az 1865-ben az előbbi évhez képest 1,471,392 ftnyi igénytöbbletet mutatnak föl. Ebben részt vesznek : keleti s nyugoti Galiczián kivül, Erdély 1,167,521 fttal, Krain 60,000 fttal, s Istria 55,500 fttal. Ezen részint kamatozó, részint nem kamatozó előlegek öszlege 1866-ra 4,520,000 írtra megy. Azon áldozat, melyet az általános pénzügy az egyes országoknak hoz, annál nagyobb, mivel a visszafizetés valószínűsége, sőt lehetsége is messze távolban fekszik. Míg még az aktiv földtehermentesítési pénzalapok többletei az állampénztárakba folytak, helyrepótlás létezett ; de mióta azon pénzalapok, melyek aktívok, saját többleteiket, mire tökéletesen fel is jogosítják, maguk számára használhatják : az államnak a passiv országok részéről szolgálmányai nagy súlyt vetnek a mérlegbe. Ezzel azonban az államkincstár beavatkozása, a földtehermentesítések legombolyításában még nincs kimerítve ; ezenfelül az állampénzügy még előlegezés útján, az összes földtehermentesítési kötelezvények kamatjait is fizeti a kiszabott határidőkben; s az erre megkivántató magas összegek kellő időbeni előszerzése, mi az államadósság kamatjai számára a fedezet előszerzésével összeesik, nem ritkán nehézségekkel s gondokkal van összekötve ; valamint itt az állam mindazon esetekben kárt szenved, midőn az adózó , kinek a földtehermentesítési hányadot a földadóval kell fizetnie, ez utóbbival, s e szerint a földtehermentesítési hányaddal is hátralékban marad. Egyébiránt az ezen különböző formában az állam által az egyes országok számára, a földtehermentesítési ügyben adott segély, a birodalom jelen gazdászati állapotában szükséges, nehogy Felséged kormányának nagy fontosságú vívmányára, a paraszti reál-terhek megváltása fönnakadjon ; az egyszersmind döntő bizonyítéka ama nagy haszonnak, mely az egyes országokra az összetartozásból népgazdászatilag s pénzügyileg hárul. Az államadósság kamatainál a mult évhez képest 7,555,682 ftnyi kiadási többlet áll elő, mivel az 1866-rai költségvetésbe a legújabb költség kamatait föl kellett venni. Az államadósság kamataira előszámíttatott : Az 1861. költségvetésben 101,719,800 ft. Az 1862.n 111,734,480 „ Az 1883.V 111,138,250 „ Az 1864. ij 116,033,053 „ Az 1865. it 117,080,980 „ Az 1866. v . 124,626,663 ft, mely progresszóban komoly intés rejlik arra nézve, hogy mindent el kell követni, az államháztartásbani súlyegyennek mielőbbi helyreállitására Adósság törlesztésre az 1866.évben 65,834,998 forintnyi óriási összeget kell előszerezni , 5,830,879 -tal többet, mint az 1865. előbbi évben. A kiadási többlet az által idéztetik elő, hogy az 1863. jan. 3 iki egyezmény szerint az állam által a nemzeti banknak teendő adósság-visszafizetés legmagasb hányada az 1866. évbe esik ; valamint átalában sajnálni kell, hogy az államigazgatásnak a nemzeti bankházi viszonyának különben oly üdvös s szükséges szabályozásánál az átszolgáltatási határidők oly rövidre, s a törlesztésekre jövő őszi etek aránytalanul magasra, és csak a legnagyobb erőfeszítéssel létesithetőkre szabattak ki. Már ha az 1866. közigazgatási évben az 1865-ki pénzügyi törvénynyel összehasonlítva előálló kiadási többlet az. átalános pénzügyi kiadásokban .................................... 13.445,326 ft, szembe helyeztetik az A. polgári igazgatásbani..................... 2.587,438 ft s a B. katonai kiadásbani kiadási többlettel ............................... 544,591 „ a C. állambevételek kiadási költségvetése 1.668,546 „ mihez még a legmagasb udvartartásrai kiadásban, a mult évhez képest . . . .______1.144 .__________ megtakarításul járul 4.901,719 ft 1866-dikra *) 8.543,607 ft ősziél áll elő, melylyel az államháztartás az 1.000. égi digbe vitotik s mint az 1865. évben. A helyzet, minden eddigi megszorítás s leszállítás daczára, még mindig komoly s nagy erőfeszítésekre hir föl; azonban nagy megnyugtatás rejlik azon kilátásban, hogy a jövő 1866. évben a rendkívüli igények időszakának be kell fejeztetnie. Ha 1866. végén a bank az állam irányábani minden követeléssel kielégittetik, a mint azok a praelimináréba fölvétettek, (s erre az intézkedések már megtétetvek), úgy az 1867-res költségvetés, az 1866-ikival szembeállítva ipso facto a kiadási részben 45,652,638 frtnyi kevesbülést nyerene, s szabályszerűbb viszonyoknak kell beállni. Egyébiránt nagy megelégedésemre szolgál. Felségednek legalázatosabban jelenthetni, hogy az 1865. évrei költségvetés a kiadási részben teljes pontossággal megtartatott. A polgári igazgatásnak egyetlen központi hatósága sem lépett túl a pénzügyi törvényben elébe szabott évi dotation, s több minisztériumnál oly megkímélések mutathatók fel, melyek egészben több mint 3.000.000 ftra mennek , miből egyébiránt még egy rész az 1868-dik évben az előbbi év szolgálatára fog kijelöltetni. A hadügyminisztériumnál ugyan az átalános állami eszközökből szolgáltatott pótléknak 2.800.000 forintnyi túlhágása mutatkozik; azonban az a katonai igazgatás saját jövedelmébeni hiánylat által, ami ismét a katonai határvidék adócsökkenése által fejthető meg, — valamint azon körülmény által van igazolva, hogy a pénzügyi törvény következtében eszközlendő megszorításokat csak az 1865-ik év második felében lehetett létesítni, és azok csak az utolsó hónapokban nyilváníták hatásukat. Egyébiránt különbség létezik a dotatio közt, mely a szükséglet maximál határát tünteti elő, s a valóságos felhasználás közt, mely a dolog természeténél fogva csekélyebb mint a dotatio. II. Födözet. Az 1865. julius 26-i pénzügyi törvény értelmében az 1865-ik évre födezetül be*) A „Wien. Ztg“ 1865. jul. 28-ki 171. sz. a. által közzétett, 1865-rei pénzügyi törvényben az állami kiadások összesen.....................................592.888,222 ft észlettel hagyattak helyben, s e szerint, szembeállítva az 1866. évre helybenhagyott............................... 531.273,881 ft összeg . 157,948 fttal magasabbnak tűnik föl. Ezen különbözet az által fejthető meg, hogy az 1866. évi költségvetésben a pénzügyigazgatási hatóságok bevételei, mivel azok nem tényleges állambevételeket, hanem nagyrészint csak már előbb előlegezve födözött kiadások visszatérítését tüntetek fel, a pénzügyigazgatási hatóságok kiadásából (szükséglet, 14. fej. 1—12 czim) mindjárt előre levonattak, mig az 1865. költségvetésben ily leszámítás nem történt, hanem ezen bevételek, 157,948 ftnyi eszletben, az állambevételek közt (13 födözési fej. 1 — 5 czim) tűnnek föl. Ezért jónak tartatott az előbbi évbeli összehasonlításnál, a helyes szembeállítás végett, az 1865-ki költségvetés tételére vonatkozólag is ugyanazon eljárást követni s a pénzügy-igazgatási hatóságok bevételeit 157,948 ftnyi eszletben, a megfelelő szükségletből levonni, miáltal az 1865. évbeni álamkiadások összege a föntebbi összeggel kevesbül, s magától értetőleg az 1866. évi kiadási többlet egyenlő mérvben emelkedik. iktattatott......................... 514,905,453 ftny; összeg. Az 1866-rai költségvetésben ugyanazon czélra előszámittatott . ... 491,134,735 forint. E szerint az 1866. évre az előbbi évvel összehasonlítva .................................... 23.770,718 frtnyi fedezeti kevesebblet áll elő. A különbség röviden abból fejthető meg, hogy az előbbi évben a bevételek átalában nagyon magasra voltak kiszámítva. Eziránt bizonyítványt szolgáltatnak az előbbi évek sikerei. A legfőbb ellenőrségi hatóság részletes kimutatásai szerint az 1864-ik év 14 hónapi közigazgatási időszakában, azaz 1863. nov. lsétől 1864. dec. 31-éig, az állambevételek 33,730,000 forinttal maradtak alul az illető költségvetésen, s ezen hiánylat nemcsak, mint néha vélik, kizárólag a földadót illeti, melynél nem egészen 5.000.000 forintnyi hiánylat mutattatott ki, hanem minden, egyformán a pénzügyigazgatás alatt álló összes bevételi ágakat, a rendkívüli jövedelmeket, valamint a rendes bevételeket, az utóbbiak közt a legfontosabb jövedékeket, a pálinka, sör és czukoradót, a vámjövedéket, a sós dohányárulást, az államjavakból, állami erőkből, kincstári gyárakból s bányaművekből származó jövedelmet. (Folyt, következik.) az államadósság kamataira . . 7.555,682 „ adósság-törlesztésre .... 5.830,869 „ állam-kiadások összegével , az 1865. évhez képest............................... 8.386,659 ft kiadási többlet áll elő, melynél a fölebbi ........................................... 8.643,607 ft A „Hon“ magántávsürgönyei. Zágráb, jan. 31. A tegnapi titkos ülésben elhatároztatott, miszerint a három fennálló párt bizalmi férfiakat küldene a tartandó magántanácskozásokba, a végből, hogy az általánosságban nézetegység éreztessék el. Úgy hírlik, hogy nyilvános ülések mindaddig nem fognak tartatni, míg a magánértekezleteken a feliratra nézve egyetértés nem jö létre. Páris, jan. 31. A mai „Moniteur“ szerint a spanyol vizeken két chile-i kalózhajó mutatkozott; ezek üldözésére az „Izabella“ fregát küldetett el. Ausztria, Bécs, jan. 27. (A mexicoi ügy.) A „Nat. Zig“ bécsi levelezője ezeket írja: a mexicói tudósítások egyátalában kedvetlenítek. A félhivatalos lapok versenyeznek ugyan annak állításában, hogy Napoleon császárnak esze ágában sincs mexicói védenetét cserben hagyni, s nem is lehetetlen, hogy oly értelmű nyilatkozatokat tétetett is itt, melyek tökéletesen megnyugtatók lehetnének. Azonban ha csakugyan történtek ilyféle nyilatkozások, okvetetten eltévesztették a kívánt hatást, mert az bizonyos, hogy úgy az itteni, mint a mexicói udvarnál szóba került Miksa császár elutazásának eshetősége, sőt arról suttognak, hogy Bombelles gr. küldetése, legalább részben, összefüggésben van ezen eshetőséggel. Azt pedig senki se hiszi, hogy a toui avault Monsco számára meg fognának történni. Külföld. Francziaország, Páris, jan. 28. (A franczia lapok polémiája, a trónbeszédnek Mexikóra vonatkozó része felett ordulattató s egyszersmind tanulságos volna, ha nem tudná az ember, hogy a franczia sajtó magatartásának a kormány politikájára nincs semmi hatása, s vagy utasittatva szájaskodnak némelyek, vagy örökös elhallgattatást kockáztatva szólnak a függetlenebbek. Ez alkalommal leghangosabban zajongnak az ultramontan és a félhivatalos lapok. — A „Monde“ ajánlja a kormánynak, hogy maradjon meg állhatatosan a Mexikóban elfoglalt állásponton. — Az „Union“ elővigyázatosabb; ez a „France“ nak szemére hányja, hogy csúf politikát tesz magáévá. Azt kérdi tőle, váljon jóravaló polgár dolga-e a kormány érzékeny oldalát csiklandani, s rábeszélni igyekezni, hogy csak folytassa, s hoszszabbítsa meg a mexikói foglalást ? Erre ?. „France“ így felel vissza : Azok rosz polgárok, akik hazájának — kivált ha Francziaországnak hiják azt, — a lealáztatás és gyávaság közötti választást javasolják ; azok rosz polgárok, akik, ha a franczia zászló csatamezőre van kitűzve, nyilván bevallják rokonszenvöket azon ellenség iránt, akivel küzdünk ; azok rosz polgárok, akik több mint egy év óta szüntelen szítják ellenünk a gonosz szenvedélyeket, melyeket a juaristák elterjesztettek az Egyesült államokban, akik a nehézségeket szaporítják, s az úgyis bonyolódott kérdéseket még jobban elmérgesítik. Páris, jan. 27. (A Meyendorf féle kellemetlen összeszólalkozás és következései; a pápai legújabb kölcsön szorult pénzviszonyok.) —A „Temps“ tegnapi számában kissé nagyon is bizonyos hangon jelentette, hogy a pápa és az orosz követ közötti összeszólalkozásból egy szó sem igaz. Ezen potestáns lap nagyon roszul szokott értesülve lenni Rómából. Az igaz, hogy az eset nem úgy történt, mint a „Czas“ s más lengyel lapok rajzolták. Nem mondta Meyendorff hogy a catholicismus a forradalom, hanem azt, hogy a lengyelek a forradalmat azon ürügy alatt készítették, mintha katholikus hitek üldöztetnek. Az igaz, hogy Meyendorff b.használt némely kifejezéseket, melyek a pápát megsértették s állása kétessé vált; de azért hibásan vagy legalább elhamarkodva emlegettetik utódaként Vasilcikovot. Azon távirati jelentésnek jó lesz bevárni a bebizonyulását, hogy a pápa egy német consortiummal, melynek képviselője Kolb, 50 milliónyi kölcsön iránt szerződött 64 kibocsátási ár mellett. Az eddigi ajánlatok soha se mentek 60 —62-ön túl, s különös feltételekhez valának kötve , ami könnyen megfogható , miután még az 1864-diki 50 milliónyi kölcsön sincs a mai napig egészen födözve. Hanem a szentszék oly szorultságban van, hogy a múlt héten Aldobrandini kgtel zálogra vett fel fél milliónyi összeget. Olaszország és Róma között a tudvalevő államadósságok átvétele iránti szerződés megkötését az akadályozza leginkább, hogy a vatican a septemberi szerződés szerint reá esendő összegnek 1860 tól 1866 ig járó kamatai utánfizetését is követeli. Angolország, London, jan. 26. (Az