A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-22 / 92. szám
924. sz. Vasárnap, április. Kiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra ...... 1 frt 76 kr. 3 hónapra ....... 6 frt 25 kr. 6 hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik ma,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám 1-ső emet Szerkesztő lakása : Oreaág-ut 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 18§§. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 Bélyegdÿ minden beigtatásért . . 30 _ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel jjgjgjjt" Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden kös- remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el kr.. kr. PiST, ÁPRILIS 21. Politikai Szemle. (U). A félhivatalos „Wiener Abendpost“ tegnapi politikai napi jelentése nem említi a dolgok új fordulatára vonatkozó híreket : Angolországgal és Amerikával foglalkozik. A „Debatte“ azonban némi fölvilágosítást ad a helyzet felől. Az idézett lap szerint igen érdekesnek kellett lennie a mai német szövetségi ülésnek. Ebben ugyanis constatálták volna, miután az egyetértés el van érve, jóllehet a lefegyverkezés határideje még tegnap délelőtt nem volt megállapítva, hogy a két nagyhatalom egyszerre állítja helyre a katonai status quo ante-t, így semmi sem álland útjában a porosz német szövetségi reform-indítvány ügyrendi tárgyalásának; bizonyos a többség , mégpedig Ausztria indítványa következtében arra nézve, hogy az indítvány, Poroszország kívánata szerint, ad hoc bizottmányhoz utasíttassék. Kitelhető előzékenységgel viseltetnek Poroszország irányában, hogy javaslatainak lényegére vonatkozólag mielőbb nyilatkozhassék. A fordulat genesisére nézve nem érdektelen fölvilágosításokat nyújt a „Neue Fr. Presse.“ Pénzügyi körökben 19-kén este tudták, hogy Mensdorff gróf már 18-án felelt az apr. 15-ki porosz jegyzékre, jóllehet az csak 17-kén volt átnyújtva. Az osztrák válasz tartalma vala , hogy a két hatalom egyszerre fegyverkeznék le, nyolc nap lefolyása alatt. Az osztrák javaslat, mint mondják, személyesen Császár ő Felségétől származik, az rögtön táviratoztatott Károlyi gróf berlini követnek, még pedig azon kívánattal, hogy az egyetértés még a hét vége előtt eszközöltetnék a mai német szövetségi gyűlésben leendő közölhetés végett, így álltak a dolgok 18-án. A tegnapelőtti nap eltelt anélkül, hogy a tudósítás megérkezett volna az osztrák javaslatnak Berlinben történt fogadtatásáról. Tegnap — 20-án — érkezett meg a kívánt tudósítás, s azt állítják, hogy egyetértés jött létre a berlini kabinettel, a lefegyverkezési kérdésre nézve. Ennek következtében azt beszélik — írja a „Nr. Presse“ — hogy a mai szövetségiülési ülésben oly nyilatkozattal lépnek föl, mely a Bundot megnyugtatja a háború veszélyére nézve. Ausztriának a szövetségi reformtervet illető szavazatában egy hely leend, mely a közvetlen bekövetkezendő összeütközés veszélyének elhárítását megállapítandja. Továbbá azt is állítják — s erre vonatkozólag a „N. fr. Presse“ a „Debatte ”-val mintha egy forrásból értesülne — hogy a reformindítvány, Poroszország kivonata szerint, ad hoc bizottmányhoz, nem pedig politikai bizottmányhoz utasíttatik, s erre nézve Ausztria egyetértett Bajorországgal , Szászországgal, Würtemberggel és Hessennel. A „N. fr. Presse“ nem tudja megítélni, mennyire alapos a hír a lefegyverkezés iránt Poroszországgal létrejött egyetértésről. Megeshetik, hogy a béke melletti buzgólkodás ebbe vág a tényeknek, s a békehíreket nyomban követendi a gyászhír Berlinből. A „Neue fr. Presse“ föltevése nem épen képtelenség. A politikai láthatárról még mindig nem vonultak el egészen a fenyegető sötétebb fellegek. A „Norddeutsche Alig. Zrg“ bécsi levelezője azt írja, miként az ápr. 15-ki porosz válaszjegyzéken kivül még egy más sürgöny is érkezett Bécsbe, melyről még a szorosabb félhivatalos körökben sem jutott semmi tudomásra. A második sürgöny Waldersee gróf prágai ügyét tárgyazza, s abban a porosz kormány komoly hangon követel elégtételt, egy porosz tiszten elkövetett erőszakoskodás miatt. Még fenyegetőbb jelenség a porosz „Milit. Zing“ következő nyilatkozata : „Poroszországnak birnia kell a herczegségeket; csak ezen föltétel alatt lehet szívesen üdvözleni az osztrák szövetséget.“ A félhivatalos porosz „Provinzial Korresp.“ pedig ezt irja Bismark gróf betegségére vonatkozólag : „A rövid szünet, a miniszterelnök szokott fáradhatlan munkásságában, élénk reményeket és híreket keltett elleneiben, a minisztériumban leendő változásokra nézve. Azonban ezen hírek alaptalansága, s a kormány rendithetlen szilárdsága és teljes egyetértése ezúttal is csakhamar kitűnt.“ (f) Az „Oesterr. org“ azt tartja, hogy a képviselőház feliratának elfogadása a főrendek háza által a helyzetet nem változtatja meg. A föliratot most fölterjesztik, s igen valószínű, hogy a kormány azt egyszerűen csak tudomásul fogja venni, s ezzel vége lesz a meddő abstract vitáknak, s előtérbe lép a 67-es bizottmány, mely az elveket a reálviszonyokhoz alkalmasandja. ” A „Wanderer11-ben olvassuk : „A magyar főrendek háza négy szónyi többséggel elfogadta a feliratot. És ez igen helyesen történt, különösen a mágnások részére , mert az ügyet tekintve, az ellenkező eredmény sem változtatta volna meg a helyzetet, miután Magyarország nem sokat törődik vele,ha váljon az egy pár száz tagból álló főrendek házában kisebb vagy nagyobb azon többség, mely a korszellem követeléseivel ellentétben áll. Egy officiosus bécsi lap ugyan azt mondá, hogy a mágnások hivatása az országot oda vinni, hogy, lássa mi az igazi föladata az országgyűlésnek. Azonban Magyarországban a főrendek házával nem sokat bajlódnak. Sok mágnás nagy tekintélylyel bír, de nem azért mert mágnás, hanem mert liberális, vagy conservativ léttére a pártot erősíti. Egyes főurak a viták alkalmával, amennyire lehet, még népszerűtlenebbekké tehetik magukat, de mindez a dolgok menetén nem változtat. „Mindamellett jobban szereti a „Wanderer“, hogy e ház a feliratot elfogadta, mint az ellenkezőt, mégpedig két okból: először, mert a felirat félrevetése az országban nagy elkeseredést okozott volna, holott a nyugodt, és higgadt hangulatra igen nagy szükség van. A főrendek házának reformja úgyis elkerülhetlen szükséggé vált, s igen kívánatos, hogy e kérdés a lehetőségig szenvedély nélkül oldassék meg. Másodszor: örvendünk ez esetnek a kormány érdekében is, mert egyedül is csak a kormánynak rótták volna fel, ha a ház a feliratot félreveti. Több pesti levelezésben olvastuk ugyanis hogy a főrendi házában néhány nap óta kevésbbé ismert arczok kezdenek mutatkozni, akik nagyon emlékeztetnek az 1848. előtti úgynevezett ötforintos mágnásokra, akik elszegényedvén mikor nem jelentek meg a gyűléseken, hanem csak ha szükség volt rájuk, s a kormány (mint mondták) ilyenkor ezen urak útiköltségét megtérítette. „Természetes, hogy távolról sem veszszük ily gyanúba a kormányt, melynek úgy sincs pénze ily czélokra, de mégis történhetett, hogy egynémely mágnás, a kormány valamelyik tagja iránti ragaszkodásból csakugyan Pestre jött, s így a fölirat ellen szavazván, a kormányt ezen fölirat elvetésének ódiumába hozta volna. „A „Wanderer“ nem kiván a lefolyt vita részleteibe bocsátkozni. Hogy minő vélekedésben van Szécsen gróf a Parlamentarismus irányában ? az a szerkesztőségre úgy, mint a nagy közönségre nézve igen közönyös dolog. Akit a reactio eszméinek tanulmányozása érdekel, inkább Stahler munkáit vagy Gierlach politikai szemléjét olvasgatja a berlini Kreutzzeitungban. „A vita folyamában három momentum birt különös érdekkel. B. Vay Miklós beszéde, melyben cancellársága idejéről szólott, aztán Szécsen gróf s a tárnokmester nyilatkozata. Szécsen grófot illetőleg, még sajátszerübben soha sem igyekezett államférfi a maga eljárását igazolni. A gróf elismeri, hogy lehetséges lett volna a febr. pátenst úgy adni ki, hogy ne lett volna Magyarországra kiterjesztve. Megvallja, hogy ő Felsége is ezen véleményben volt; megvallja, hogy öt év előtt nem hitte, hogy e patens valaha a magyar közfog adói közé felvétessék. Tudta, hogy (mint tárcza nélküli miniszter) saját múltjával jó ellenkezésbe, ha ezen okmányt aláírja, s tán jövőjét is megsemmisíti vele. — Ezt a nemes gróf mint megvallja, mind előre tudta, de azért a febr. 26-diki pátenst mégis aláírta „áldozatkész hazafiságából. A „Wanderer“ bocsánatot kér ő excellentiájától, de bátorkodik azt hinni, hogy az oly államférfi, aki egy tollvonással képes egész múltját megtagadni, s jövőjét megsemmisíteni, nagyon könnyedén veszi a politikai következetességet, s az elvekhez való hű ragaszkodás követelményeit. És épen nem találhatunk áldozatkész hazafiságot abban, ha valaki előmozdít oly intézményt, mely nem csak az ország törvényeivel ellenkezik, hanem amellett, még gyakorlatilag valósíthatlan is. Az ily tett inkább arra mutat, hogy egynémely ember, minden áron meg akarta helyét tartani a minisztériumban. Ez ugyan nem bűntény, de nem is oly tett, melyért a haza háláját érdemelné meg. „A tárnokmester beszédét illetőleg ő excellentiája a sept, patens jelentőségét nem abban találja, hogy átalában véve a német-szláv tartományok alkotmánya siszkoztatott, hanem hogy a magyar korona országainak jogfolytonossága elismertetett. A „Wanderer“ ezen siszkrozott alkotmányt soha sem kedvelte, de utoljára is alkotmány volt az, s az illetők annak használatában voltak. És várjon az itteni siszkrozott alkotmány helyébe visszaadták tehát Magyarország alkotmányát. A szónok maga legjobban tudhatja, hogy ez nem történt meg. Egy létező tényt vetettek félre s helyébe elismertek egy elméletet, melynek valósítását a kormány állhatatosan megtagadja. Kérdés marad tehát: várjon a sept, manifestum ily értelmezése után, kedvezőbb ítéletben részesül-e vagy nem ? Annál inkább örömmel hallotta a „Wanderer“, hogy a dicasterialis rendszerhez, melynek tarthatlanságáról az ország meggyőződve van, visszatérni nem szándékoznak. Az is tetszett a „Wanderer“nek, hogy a tárnokmester csak a kormány megtámadóinak cáfolatára szorítkozott, és nem nyilatkozott a felirat ellen. Ez jelként szolgálhat, hogy a kormány nem ellenzi most már a nemzet kívánságát annyira, mint eddig látszott, s hogy a feirat a második feliratra oly módon lesz szerkesztve, mely a további félreértéseket végkép eloszlatandja.“ Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése ápril 21-kén A jegyzőkönyvet vezeti gr. Ráday László, a szólókat jegyzi Joannovics György. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Az elnök jelenti, hogy b. Majthényi László főispán a főrendek részéről egy üzenetet hozott. A háznagy erre bevezette báró Majthényi Lászlót, ki átnyújtotta a főrendeknek a feliratra vonatkozó határozatát, melyet a ház helyesléssel vett tudomásul, s az elnök egyúttal kijelenté, hogy a felirat hétfőn aláíratván, meg fognak tétetni a kellő intézkedések, hogy az mielőbb őfelsége elé terjesztessék. Felszólalt erre Deák Ferencz, s kiemelvén,hogy többen panaszkodtak már az ideigl. országház nagy termének egészségtelen volta miatt, indítványozza, hogy mondaná ki a ház határozatiig, miszerint június elejéig nem tart ülést az új házban. (Helyeslés.) B. Eötvös József csak az iránt tesz megjegyzést, hogy azért a ház, mint bizottság, tartson egy ülést a teremben annak megpróbálása végett, hogy váljon az eszközlött változtatások kielégítőke ? A ház e megjegyzést is magáévá tette, s az elnök kimondotta határozatilag, hogy az ideiglenes országház teremében június elejéig nem fog ülés tartatni. Rannicher Jakab I. Szeben város képviselője benyújtotta megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Ezután a költségvetési bizottság részéről Rajner Pál előadó tesz jelentést, melyet közelebb egész terjedelmében fogunk közleni, s most csak azt jegyezzük meg, hogy a költségvetés áprilisra 67,455 frt 33‘A krt igényel. Továbbá a költségvetési bizottság a hozzá utasított tárgyakat illetőleg jelenti . Kauzer Lipót egy ideig I. országház 1861-ben készített tervéért, s a Lloydtársulat és muzeum termeinek mérnöki felvételéért 600 frtot kér. A bizottság meggyőződvén arról, hogy Kauzer Lipót fáradozásaiért még jutalmat nem nyert, a tervért 250, a két terem mérnöki felvételéért pedig 50, azaz összesen 300 ftot kér utalványoztatok Megadatik. A képviselőház teremőrei, írnokai és szolgái fizetés-felemelésért folyamodtak, azonban kérelmükkel, a bizottság véleménye alapján, elutasittattak. Halász Boldizsár képviselőnek egy 1861-ben általa végrehajtott vizsgálat költségei 103 frt erejéig, Lator Gábor képviselőnek pedig a folyó évben végrehajtott két vizsgálat költségei 160 frt erejéig, ugyancsak e költségvetési bizottság véleménye alapján, utalványoztatak. Napirenden volt a tizenkettes bizottság jelentése, s ezzel kapcsolatban két indítvány, melyek elsejét, Dobóczky Ignának a Tiszaszabályozás ügyében tett s általunk már közlött indítványát, Deák Ferencz felszólalására a ház a közgazdászati bizottsághoz utasította. A második indítvány, melyet a román ajkú képviselők tettek, váratlan és hoszszas vitát idézett elő, mely azonban, néhány erősebb nyilatkozatot kivéve, szenvedélyesség nélkül folyt le, s ha egyrészt a ház nagy többségét fájdalmasan érinthette, másrészt alkalmat nyújtott a nemzetiségek megnyugtatására szolgáló őszinte nyilatkozatokra is. Az indítvány szó szerint a következőleg hangzik : „Pótindítvány a bizottmányok alakítására és szervezésére kiküldött 12 tagú választmány véleményes jelentéséhez. Tekintetbe véve, hogy a ház első feliratában kimondotta, miszerint a nemzetiségeket illető törvények alkotásában az igazság és testvériség elveit követendő ; tekintetbe véve, miként a nemzetiségek mind megannyi lényeges és egyenjogú tényezők — ezen fontos kérdés megoldásánál egyenlő közreműködésre vannak hivatva ; indítványozzuk, miszerint : a nemzetiségi ügyben kiküldendő választmány — ezen ügy fontosságához képest — az ország nemzetiségei kellő figyelembe vételével s azok számához aránylag alkottassék. Pest, aprilis 18-án 1866. Popovits Zsigmond m. k., Varga Flórián m. k., Mihályi Péter m. k., Mocsonyi Antal m. k., Mocsonyi Sándor m. k., Borba Zsigmond m. k., Mocsonyi György m. k., Babes Vincze m. k., Hodossn József m. k., Mannu Aurél m. k., Faur János m. k., Pap Zsigmond m. k., Vlád Alajos m. k., Romann Sándor m. k.“ Deák Ferenci : A t. ház törvény által óhajtja elintéztetni a nemzetiségi kérdéseket, s előlegesen egy bizottmányt akar kiküldeni saját kebeléből a törvényjavaslat elkészítésére. Nem egyes nemzetiségeknek külön ügye ez,hanem az egész országé (helyeslés), s mi nem egyes nemzetiségeket képviselünk itt, hanem képviseljük itt valamennyien az egész országot. (Úgy van !) Az alkotmány nem a külön nemzetiségeket ruházza fel képviseleti joggal, hanem az ország polgárait, kik valamennyien azon egy hazának polgárai, ugyanazon egy politikai nemzetnek tagjai (Helyeslés). Midőn tehát a nemzetiségi kérdések fölött tanácskozunk, a feladat nem az, hogy a nemzetiségek, mint egymással szemben álló ellenfelek alkudozzanak egymással, hanem hogy mint képviselői az országnak, a haza érdekében igyekezzenek intézkedni. (Élénk helyeslés) s e részben valamennyünknek ugyanazon kötelességünk van, valamenyniünknek ugyanazon tekinteteket kell szem előtt tartanunk : az igazságnak, méltányosságnak, testvériségnek s a haza közjavának tekinteteit. (Élénk tetszés.) E nézetek vezéreltek bennünket feliratainkban, e nézetek fognak vezetni ezentúl is. De sértetlennek kell maradni a választási szabadságnak, s a ház bizalmát megkötni nem lehet. (Úgy van !) Előre látható, hogy a ház saját érdekében és igy ekkép több oly tagokat fog választani, kik mint különféle nemzetiségek tagjai, leginkább ismerik mindazon különféle érdekeket, melyek a törvényjavaslat kidolgozásánál tekintetet érdemelnek , de hány választassák egyik s másik nemzetiségbeliekből, azt előre kiszabni nem lehet. (Úgy van !) A következés meg fogja mutatni, hogy nem csalódom, midőn azt hiszem, miszerint a házat e választásoknál sem fogja ellenséges indulat, s egyoldalúság vezetni , de a választások szabadságát már előre ily módon korlátolni, sem helyesnek, sem szabadnak nem tartom, a módosítványt tehát el nem fogadom. (Élénk helyeslés.) Hodosin Joszef: T. ház ! Én a nemzetiségi ügyet tekintem legfontosabb, legégetőbb kérdésnek ; oly sürgetőnek tartom azt, hogy egy sorba kell tennünk a közös ügyek kérdésének elintézésével, sőt, ha lehetne, még ezen kérdés előtt intéztetnék el. Valamint a közös ügyek eldöntésének egyik fő czélja a trónnali kiegyezkedés, épen úgy a nemzetiségi kérdés megoldásának czélja a nemzetiségek egymásközti kiegyezkedése , valamint az egyik, úgy a másik, a trónra, a hazára és a benne való nemzetiségekre nézve, egyaránt szükséges. — Én úgy hiszem, hogy mindaddig, mig a nemzetiségi kérdés az országban lakó nemzetiségek közmegelégedésével megállapítva nem lesz, addig közmegnyugvás alig. — sőt még alig sem lehetséges. Mindaddig uraim, mig egy nemzet nyelve törvényes praerogatívával bír, a többi nemzetiségek nyelves használata pedig semmi, de semmi törvény által biztosítva nincs, addig közmegnyugvás és béke nem lehet , pedig az nagyon óhajtandó volna. A nemzetiségi érzet mindinkább fejlődik, ez elismertetett már az első feliratban. Nálunk románoknál, ezen érzet, egykorú életünkkel ; sőt megelőzi még azon kort is, midőn mondatott rólunk, hogy : „Non tam pro vitae, quam pro linguae incolumnitatem certasse indebantur.“ De a nemzetiségi kérdés rendezése és elintézése iránti hajlam ez országban leginkább 1848- dik évtől datáltatik. Emlékszem 1849-ből valami Drágoss-féle pontokról a románokat illetőleg» — de ezen pontok igen későn létettek. Tudom, hogy az 1861 -beli országgyűlés kiküldöttegy országos bizottmányt, mely egy munkálatot készített a nemzetiségeket illetőleg ; tudom, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam az 1861-dik évi országgyűlés eloszlása alkalmával e czélból egy indítványt tett. — De uraim ! mindezen pontok, mindezen munkálatok, s mindezen, indítványok csak az utolsó perezben létettek. Én nem tudom, meddig fog tartani ezen országgyűlés, de úgy hiszem, annyi időnk van, hogy a nemzetiségi kérdést megoldjuk. De uraim ! oldjuk meg mindannyian, minden azon ügyben érdekelt fél , érdekelt fél pedig minden nemzetiség , érdekelt fél nem csak az egyik nemzetiség hanem mindannyi , tehát mindannyian működjünk közre , s egyaránt a nemzetiségeket illető operátum kidolgozásában , mint megannyi érdekelt factorok. (Halljuk ! zaj.) A nemzetiségeket nem a politikai nemzet kiegészítő részeiül tekintem, hanem én azokat az ország kiegészítő részeiül tekintem, és ezen szempontból tekintve tudom, hogy az ország mindannyiunké, jól tudom, hogy mindannyian törekedünk a hon fentartására, a haza szabadságára. De higgyék el uraim ! ha körültekintünk, én ezen hazát mostani zilált és abnormis állapotában — úgyszólván — egy romnak tartom, mely romnak azonban jó, tartós és szilárd alapja van. Ezen törvényes alapon építsünk egy uj hazát, melyben mindannyian elférünk, nem egyike a másika felett, hanem egyike a másika mellett ; béküljünk ki önmagunkkal, békítsük ki a nemzetiségeket, adjuk meg mindenkinek a magáét, mindenekelőtt adjuk meg a magunkét , és az ország egy szív, egy lélek lesz , a haza közös lesz. Én tehát a módosítvány mellett vagyok, mely szerint a nemzetiségeket kellő tekintetbe venni kívánom. Tóth Vilmos higgadtan nyilatkozott a bizottmány véleménye mellett. A beszéd közlését azonban, helyszűke miatt a jövől hét elejére kell halasztanunk. Babes Vincie : T. ház ! Szorítkozni fogok a szőnyegen levő tárgyra. A mi pótindítványunknak világos czélja az, hogy a nemzetiségi ügy elintézésére kiküldendő bizottmányban kellőleg képviselve legyünk, vagyis ne ignoráltassunk. Történt ez pedig azért, mert tapasztaltuk, hogy igen sokszor ignoráltattunk (felkiáltások , mikor ? !) Igen sokszor ignoráltattunk oly helyeken, oly bizottságokban, melyek országosak. T. hát ! Gondolom, hogy nincs ezen házban senki, ki megtagadná nemzeti létünket, ha pedig van nemzeti létünk, és elismertetik e hazában, hogy nálunk nélkül Magyarország nem lenne, ami most, egész Magyarország, ha t. i. tényezőt képezünk az országban, akkor azt nem merem állítani, hogy akárhogy történnek tanácskozások az ország dolgairól, ha azt akarja a t. ház, miszerint az országnak ha kifejezése legyen, ott kell lennünk, és ott kell lenni a mi kifejezésünknek is, t. i. a mi képviselőtársainknak is (felkiáltások, hisz itt vannak!) Ha az hiányzik , akkor magam részéről azt mondanám , hogy a nemzetiségek azt mondhatják, miszerint történnek róluk náluk nélkül, mert hiszen tisztelt ház, nem lehet ignorálni azt, hogy a nemzetiségek az országos ügyekben mindenütt érdekelve vannak, és minthogy tapasztaljuk, hogy ez figyelembe nem vétetik, és minthogy attól tartunk, hogy itt sem fog az kellőleg figyelembe vétetni, ahol éppen létünk törvényes rendezéséről van szó ; — ugyanazért azt hiszem, hogy igen jogosult ezen mi követelésünk, — és azt nem hiszem, hogy ezáltal bizalmatlanság keltetnék fel, mert akkor bizalmatlanság volna a mi itt létünk is, mert itt is képviselve vagyunk, és ha ezen képviseltetésünk nem ártott a haza egységének, azt mondom , hogy az, mit indítványozunk, sem fog ártani annak. Igen divatozó szó, hogy „nem lehet, senkit sem szorítani a bizalomra,“ de ez nagyon ingadozó magános fogalom, mert egyszer az mondatik a „bizalom“ és máskor a „képesség“, és mind a kettőt függővé teszik épen azoktól, akiknek érdekükben — eddig legalább nyilvánult érdekükben — feküdt, bennünket ignorálni, és mi azt tapasztaltuk, hogy akárhol volt szó a románokról, — közönségesen vagy nem választatott meg senki közülünk, vagy pedig olyan választatott meg, akiről köztudomású dolog, hogy nem épen a legjobb, leghűbb románok közé tartozik. (Nagy zaj, ellenmondás, elnök csenget.) Te hát ! Igen sokszor tapasztaltam, hogy az összes Magyarország némi magyar individuálisok ellen ellenszenvvel, viseltetik, akiket nem csak testületek, hanem Ő Felsége is bizalommal ajándékozott meg; és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert azt vélték róluk tudni, hogy nem jó érzelmű magyarok. Már pedig kérem, ha szabad így argumentálni és nyilatkozni a magyarnak, — gondolom, — hogy ugyanez áll más nemzetiségekre nézve is, és hiába tagadnék, mert minden nap tapasztaljuk, hogy erre ok van, hogy t. i. valamint nem mindenik magyar egyforma, úgyszintén nem minden román egyforma. (Derültség. Zaj !) Épen azért, miután mi bátran hivatkozhatunk arra, miszerint mi a jó és kitűnő magyarokat, azokat, kik a magyar népfajnak legtöbb bizalmát bírják, tiszteljük és bizodalmunkkal megajándékoztuk, épen azért gondolom, hogy jogos a követelésünk, miszerint némileg figyelembe vétessenek hasonló követeléseink a magyarok részéről is, s épen azért gondolom, hogy akárhogy tagadnak, mindenesetre logikai és szükséges a mi indítványunk, és én csak úgy tudnék belenyugodni a t. ház nyilatkozatába, ha az oda lenne irányozva , miszerint mi mindenesetre a bizottmányokba, és főleg a most szőnyegen levő bizottmányokban kellőleg, t. i. az ügy fontossága és érdekei szerint képviselve lennénk. Különben megtagadni lehet ezt tőlünk, mert a többség ellenünk van, de azt hi-