A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-04 / 102. szám
102"i. sz. Péntek, május 4. Híiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Foatást küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................... 1 frt 75 kr. 5 hónapra............................ 5 frt 25 kr. 6 hónapra............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik bekfirdetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek terezik szám 1-ső emelet Szerkeszti lakása : óradág-nt 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. ligilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. As előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL Afiámshó 1-tól kezdve új előfizetés nyittatik Előfizetési dij. május—júniusi 2 hóra...............................3 forint 60 kr. május — septemberi 5 hóra .... 8 forint 73 kr. „A MON“ szerk. s kiadó hivatala. PISI, MÁJUS 3. Politikai Szemle. (II.) A porosz „Nationalitg“ mai száma közli Poroszország feleletét, az apr. 26-ki osztrák sürgönyre (Lásd a sürgönyt alábbi). A porosz felelet megtagadja a lefegyverkezést mindaddig, míg Ausztria helyre nem állítja a valóságos békelábat az egész csász. kir. hadseregben. A „Pays“ (a franczia külügyi minisztérium egyik közlönye), részint a lefegyverkezésnek Poroszország részéről történt megtagadása, részint a berlini kabinetnek Szászország lefegyverkezése végett Drezdába küldött sommatiója következtében, azon véleményét nyilvánítja , hogy a béke iránti reményei megrendültek. Az elhatározó válság órája — mint a félhivatalos lap mondja — közeledik. A „Pays“ előadja, hogy a dolgok miként fejlődtek ki ily rögtön a háború értelmében. Bismarck miután megkapta az apr. 26-ki osztrák sürgönyt, nem akart hitelt adni Mensdorff gróf nyilatkozatai őszinteségének, a lefegyverkezést illetőleg, s előre látván, hogy a velenczei hadsereg könynyen Csehországba juthat, elővigyázati intézkedésül tekinté , hogy Poroszország haladéktalanul egy stratégiai pontot és alapot biztosítson Szászország határain. Az osztrák hadcsapatok mindenkor Szászország kapui előtt állanak. Bismarck gróf — végzi a „Pays“ — felszólította a szász kabinetet, változtatná meg harcai és magatartását. Ezen sommatio csak előre volt bocsátva, de Poroszország erre, csaknem rögtön, egy hadtestet küldött gyorsan a szász határokra, így Szászország két tűz közt van, s attól lehet tartani, hogy az első puskalövés ezen országban fog történni, ha a bécsi és berlini kabinetek egyet nem értenek az utolsó pilláratban, a háború kikerülése végett. A „Pays“ ezen végzetes jóslatát ez óráig még nem erősíti meg a távirda, Bécsben azonban azt hiszik, hogy az két vagy három nap alatt sőt minden pillanatban valósulható, amennyiben a poroszoknak a szászországi határokra nyomulását illeti. A dolgok már úgy állnának, hogy Benedek táborszernagynak főparancsnokká s más tábornokoknak vezénylő tábornokokká neveztetése pár nap alatt hivatalosan várható. Egy gráczi lapnak azt távírják Bécsiből, hogy egy császári nyilatkozvány kibocsátása várható, mely az összes osztrák hadseregnek hadilábra állítását jelentené, miután a háború kikerülhetlennek látszik, mind Északon mind Délen. Poroszországban hasonló intézkedésnek nézhetünk elébe. A berlini „Volks- Zig“ szerint tegnapelőtt adatott ki a parancs az összes porosz hadsereg mozgósítása végett. A „ Vols. Zig“ azt írja, miként a porosz hadsereg háború-készületei annyira haladtak, hogy az összes haderő 14 nap alatt, a mozgósítási parancs kiadása után, hadilábra állítható. Bécsből írja a „P. Lloyd“ félhivatalos forrásból merítő egyik bécsi levelezője, hogy a szakítás emberi számítás szerint többé ki nem kerülhető. A porosz felelet az Olaszország irányábani lefegyverkezést követeli; ha e követelés nem teljesíttetik, Poroszország „érdekei szerint“ fog cselekedni. Kétséget nem szenved , hogy Ausztria ezt nem teljesítheti, nem fogja, teljesíti; nincs más választása, mint hogy vagy csatázzon talán két ellenség ellen is , vagy harcz nélkül leverettesse magát egyik ellensége által. Még nem tűnt el egészen azon remény — írja ugyanezen levelező —, hogy Angolországnak nem kért, hanem felajánlott jó szolgálatai változást idéznek elő Florenczben: legalább ok van annak hivésére, hogy beavatkozása rendkívüli erélyes alakban fog történni. De ezen remény az utolsó is, s megeshetik, hogy a közbejött bevégzett tények föltartóztatják a beavatkozást. Páriából is írják, hogy ott még mindig alkudoznék a diplomácta Ausztria és Olaszország lefegyverkezése végett, és hogy ott szerették volna Ausztriát Velencze átengedésére bírni. Bécsben azonban — mint a „Nat. Zig“-nak Párisból írják, — nem értették, vagy inkább nem akarták megérteni a meglehetős érthetőséggel tett intéseket. Olaszország azon kísérletei, hogy Velenczét békés után megszerezze Ausztriától, meghiúsultak, jóllehet 800 millió francot ajánlottak kárpótlás czime alatt, a Velenczében összehalmozott hadiszerekért s azon kiadásokért, melyeket Ausztria ott 186. óta tett, sőt szükség esetében nagyobb kárpótlásra is készeknek nyilatkoztak. Ezen ajánlatokra vonatkozólag ezt írják Bécsből, ápr. 25-kéről a „Memorial dipl.“-nak: „Ferencz József császár még mindig ragaszkodik azon állításához : Ha erőszakkal akarják elvenni tőlem Velenczét, megkísérelhetik , ha a fegyver szerencséje ellenem dönt, alávetem magam ítéletének, de soha sem mocskolom be koronám méltóságát, mely meg nem engedi oly egyezmény aláírását, melynek következtében Ausztria eltávolíttatnék előbb vagy később a tengertől, s ezzel megszűnnék tengeri hatalom lenni.“ cé A 67-es bizottmány május 8-án tartott gyűlésében elhatározta , hogy egyelőre a közös viszonyok fő elveit s vázlatát állapítandja meg , amely munkálatát a bizottmány a képviselőház elé terjesztendő elvárván a képviselőház további e tárgyban adandó utasításait. Továbbá, egy 15 tagból álló választmány küldetett ki, amely választmány jelölje ki azon tárgyakat, melyek a közös viszonyoknál fogva közöseknek tekintendők, és határozza meg egyszersmind, minden egyes tárgyra nézve, hogy annak közössége mennyire terjed s mik azon pontok, melyeket a képviselőház ugyanazon tárgyra nézve Magyarországnak és a magyar királynak kíván továbbra is szorosan fentartani. A választmány a következő tagokból áll : Deák, Lónyay, Hollán, Feszt, Ghiczy, Tisza K., Andrássy, Csengery, Apponyi, Mikó I. gr., Nyáry, Ivánka, Grorove, Somsich, Eötvös J. (f) A Reichsrath Összehívásának kérelmezése. Az „Oesterr. Zrg“-ban olvassuk: „Egy lap hírté, hogy a bécsi kereskedelmi kamara küldöttséggel szándékozik Ő Felsége elé járulni , azon kérelemmel, hogy a Reichsrath gyorsan összehivattassék. Nem hihetjük, hogy a nevezett testület ily szándékkal viseltetnék, de már ma feltehetjük azon kérdést: honnan vehetne magának jogot a kereskedelmi kamara arra, hogy tisztán politikai ügyben, mint testület felszólalhasson.“ *— Félhivatalos rajzolata a magyarországi hangulatnak. A „General Corr.“ a Magyarországban jelenleg uralkodó hangulatot a következőkép tünteti elő olvasóinak : „Nagy különbség van a mostani s az 1861-ki idők között. A mondott évben a lefolyt háború után a képviselőház saját hallucinatioi folytán utópiai reményekkel biztatá magát : most oly időben, a midőn válságosabb események következhetnek be, a képviselőház túlnyomó többsége nem hogy légvárakat építne a külföldi esetlegekre , sőt inkább ma még kevésbbé reméli többé vagy kevésbbé igazolt követeléseinek teljesedését, és nem vár többet a fenyegetett Ausztriától, mint azon időben, amidőn az állam azon helyzetben volt, hogy hadügyi budgetjét alább szálítsa. „Egy nagy tekintélyű magyar államférfi azon meggyőződését fejezte ki a „General Corr.“ nagyérdemű pesti correspondense előtt, hogy a monarchia elég erős a porosz és olasz részről fenyegető megtámadást eredményesen visszaverni. Ezen, a centrumhoz tartozó nagy tekintélyű státusférfion kívül a Gener. Corr. pesti levelezője beszélt oly képviselővel is, aki nagy mértékben hajlik a baloldal felé. Ezen képviselő monda neki, hogy daczára a háború lehetőségének, az ország most is épen azon föltételek mellett kész egyezkedni, mint néhány év előtt. „Mindez, csak egyesek hangulata, de meg kell azt említenie, mint a politikai körök hangulatának jellemzését.“ — Minden áron Reichsrath.Azon pillanatban, amidőn Ausztria vén épületébe kétfelől bevetni készülnek az égő fáklyát, a „N. fr. Presse“, elvakultsága annyi iri, megy, hogy e válságos perczben a Reichsrath Összehívása mellett kezd igen dühös agitatiót. Soha sem hallottuk,hogy valaki két merész nagyravágyó ellenséget azzal akarjon megverni, hogy időben végkép elkeserítse a kedélyeket. Ím egy kis mutatvány czikkéből. „A concessiók adása a vész perczében gyöngeség jeléül vétetik. Igen, de mi nem concessiót kérünk, mert már van alkotmányunk, csakhogy siszírozva van. A magyar országgyűlés még nem meszsze haladt munkájában, s a kiegyezkedés művét a háború megakadályozza. „Követeljük a Reichsrathot, kérjük a Reichsrath összehívását. Ne kérdjék melyik Reichsrathot ? Azt a minővel bírunk. (Azaz: a teljes, melyben egy apró minoritás, a roppant túlnyomó ellenzék jogait usurpálja.) Nincs időnk vitatkozni formakérdések fölött: szűkebb vagy tágabb, az mindegy, csak Reichsvertretung legyen. A Reichsrath képviseli a Lajthán innent, a pesti országgyűlés a lajthántúli Ausztriát. Hívják együvé a kettőt, s akkor tanácskozhatnak együtt gyorsan és einheitlich. — A „ Wanderer11 pesti levelezője szerint, oly körökben, ahol a gyors kiegyezkedést várják, megint reménykednek, s pedig azért, mert Andrássy Gyula gróf, sokáig maradt Bécsben, s ezen körülményből következtetik, hogy a nemes gróf audientiája ő Felségénél, nem maradt eredmény nélkül. Továbbá kiváncsi a levelező megtudni, vájjon Ausztria szerencséje, mely oly nagy szokott lenni, hogy közmondássá vált, igazolva lesz-e most a belügyi kérdések megoldásában is, s vájjon a kormány felhasználja-e a mostani kedvező pillanatot, s rendezi a dolgokat azon országgyűléssel, melynek Deák Ferencz a vezetője. Levelező a sybilla könyvek történetét hozza fel, s azt tartja, kedvezőtlenebbé válnék a helyzet, ha az országgyűlés elnapoltatnék. A mostani országgyűlés semmit sem követel, ami a monarchia nagyhatalmi állását fenyegetné. Hanem meglehet, hogy a kormány előtt a „leyális országgyűlés“ valamely más eszményképe lebeg. De végre is csak azt lehet helyes kiegyezkedésnek nevezni, amibe az ország közvéleménye beleegyez. És tartja a kormány kedvező körülménynek azt, hogy oly országgyűlést hívhatott össze, melynek vezetője Deák Ferencz.“ azokon elömlő szellemei s leghőbb pártolói lettek az azokba oltott reformoknak, — az országgyűlésről hazatérve pedig az ország minden részeiben ernyedetlen buzgalommal, igaz meggyőződésből merített ékes szólással hirdették azon szent eszméket, melyek az akkori közvélemény helyest átalakulására, így közvetve az abból kifejlett ,és alkotmányunk legszebb részét képező vívmányok kiküzdésére döntő befolyással voltak. A később történteket mellőzve a legújabb időre térek át. 12. sanyarú év után 1861-ben összejött országgyűlésen is megjelentek a megyék ifjú küldöttei, — de már ezen ifjúság többé nem volt a régi, nagyon meglátszott rajta is a nehéz idők nyoma. — Azon a nemzedék, mely a szabadság harczban ejtettleges részt vett, ma már előbb nem végzé be iskoláit, teljesen elveszett a közügyre nézve. A későbbi felcseperedettek felől szintén bölcsen gondoskodott az akkori nevelési rendszer, mely minden egyéb volt inkább mint czélszerű, különösen hazánk története s jogviszonyainak ismerete volt az, mihez legkevesebbet értettek. Ezen előzmények kifolyása lett, hogy országgyűlési ifjúság nem mint eddig végzett joghallgatókból, de még a jogról nagyobb részben fogalommal sem bírókból alakult. Csoda-e tehát ha többé sem a testület tagjai között nem létezett azon szívélyes viszony, mely eddig őket testvériesen egyesité, sem az országgyűléssel nem volt oly benső összeköttetésben mint az addigiak. 1861 után ismét szünetelt alkotmányos életünk, de a felállított jogi akadémiákon számtalan ifjú nyert kiképeztetést, úgy hogy midőn m. é. decz. 10-ére kihirdetett országgyűlés a szivekben már halni kezdő reményt ismét visszaadó, jogosult volt azon remény, hogy a leendő országgyűlési ifjúság méltó lesz elődeihez. Közvetlen az országgyűlés kihirdetése után — vagy talán előbb is — lelkes szavakkal figyelmeztetik Arany László és Éva András hazánkfiai az eszme megtestesítésére az arra hivatottakat, különösen az utóbbi már a 61-ben felmerült rövidségeket is tárgyaló. Hogy mily zavarólag hatott jelen országgyűlési ifjúság alakulására a megyék rendezetlen állapota, elhallgatom, el az alakulás külön fázisait, csak eddigi működésének eredményét, a megerősítés végett f. h. löki közgyűlés határozatából felterjesztett alapszabályok fő tételeit emelem ki, következőkben : 1. Tag lehet, kit egy képviselő ajánl. 2. A gyűlések látogatása által egymás közti eszmecsere ébresztése a czél. 8. Eszközök a czél elérésére az országgyűlés látogatása, s a három havonként rendes, és az elnök belátása szerint tartandó rendkívüli ifjúsági gyűlések. 4. A társulat felett áll egy több tagból álló igazgató bizottmány, mely ügyeit vezeti. 5. A rendes gyűlések tárgya az igazgató tagok választása, a rendkívülieké határozatlan. 6. A tagok jogai — az alsó és felsőház üléseinek látogatása, a kiszabott határokon belül t. i. eddig még az alsóházban csak 25 álló karzati jegyről rendelkezik a körülbelől 150 tagból álló testület, a felsőház üléseit pedig csak úgy látogathatja mint akárki más, t. i. ha jegyet szerez — továbbá az igazgató tagok választása. 7. Kötelesség a teremőröknek segédkezet nyújtani a rend fentartásában. Íme előadtam röviden azon alapszabályok tartalmát, melyek ha megerősíttetnek, az egész testületet azonnal nullifiálják, s az országgyűlési ifjúság nem lesz egyéb, mint az igazgatóság commandó szavára a terem örök mellett mozgó diszörsereg. Csekély belátásom szerint a testületet oly módon kellett volna alakítani, miszerint mindazon hátrányok, melyek az átalakult ház, és sajtóviszonyokból az ifjúság kiképzését illetőleg származtak , lehető legjobban pótoltattak volna más módon, minden egyes tagra nézve lehető könnyűvé kellett volna tenni azon ismeretek megszerzését, melyeket egy a jövőben közügyekkel foglalkozandó férfi igényel, különösen ügyeni kellett volna arra is, hogy összejövetelek minél gyakrabban tartassanak, s minél tárgyiúsabbak legyenek, hogy így a tagok érdekeltségét fokozva azokat nemes versenyzésre, komolyabb foglalkozások megkedvellésére szóktatva, a napjainkban annyira elharapódzott közömbösséget minden iránt az ifjak köréből kiküszöbölve, a társulati szellemet s barátságot ébresztették volna. Hasonlókból álló testületben a művelődés, — kivált ha már nem valamely szak megkezdéséről, de a már nyert elméleti ösmeretek kellő, s tökéletes átérzéséről, s gyakorlatbani helyes alkalmazásáról van szó — mindig sikeresebben, helyesebben eszközölhető mint önszorgalommal, — áll különösen a fentebbi állítás, a tények és viszonyok annyi eseteit magába záró jogi, és politikai ösmeretek megszerzésére vonatkozólag , — kivált ha ide számítjuk még a tényeket helyesen elkülönző tehetség, a gyors felfogás, és különösen a közpályán minden ismereteink mérvéül szolgáló előadási, közlési képesség megszerzését. Ezen czélokat talán el lehetett volna érni , ha az összejövetelek tárgyait a testület ügyeinek elintézésén felül, jogi, politikai, históriai tanulmányok, értekezések felolvasása, ugyan e téren felmerült, vagy előre meghatározott kérdések, elvek megvitatása, jelesebb szónoki művek előadása képeznék. Hiszem pedig, hogy ezen képesség fejlesztésére s az ifjúság munkakedvének ébresztésére hatni, ha valaha úgy most az ideje. Oly kevés a magyar nemzet, annyi az ellene, hogy minden fiára szüksége van. — 17 év alatt az edzett honfiak közül annyian kidőltek, hogy következőik nem bírják tökéletesen pótolni: —■ ha a reménylett változások megtörténnek, nem csak a szebb jövő reménye csalogat sok ifjút a közpályára lépni, de valóban elkerülhetetlen lesz sokaknak alkalmazása. Ennyit akartam mondani figyelmeztetésül , most azon reményben teszem le tollamat, hogy lesznekbizonyára honfiak, kik sűrű elfoglaltatásuk középett is meg fognak emlékezni az általam ismertetett testület állapotáról, szervezésében legalább tanácsaikkal gyámolítandják. Szabad legyen hinem azt is, hogy ifjú társaim közül mindazok, kik a dolgok jelen állásával megelégedve nincsenek, nem riadnak visonza egy ilyforma kisebb testület külön szervezésétől, ha az összes országgyűlési ifjúság többsége idegenkedik a munkától, nem veheti rész néven, ha azok, kik önművelődésük végett jöttek ide, — ezt tölük külön válva is eszközölni óhajtják. D. P. A porosz kormányhoz ápril 26-ikáról intézett osztrák jegyzék. Károlyi gróf osztrák követ Berlinben ápril 26 ikáról a következő jegyzéket vette Bécsből : E hő 18-án küldött sürgönyünkre a királyi porosz kabinettől s másolatban előttünk fekvő választ nyertük. Siettem azt császár ö Felsége szemei elé vinni, s megbízattam, hogy a királyi kormánynak . . ..ád közvetítése mellett a következőket tudomására juttassam. Őszinte megelégedésére szolgált a császárnak, legkegyelmesebb urunknak, hogy a mindkét hatalom egyidejű lefegyverkezésének javaslata porosz részről elfogadtatott. Császár ő Felsége nem is várt egyebet Vilmos király ő Felségének békülékeny érzetétől. A császár most már kész meghagyni, hogy a csehországi helyőrségek erősbítése végett odarendelt csapatok a birodalom belsejébe visszavonassanak, miszerint ekkér valamely — Poroszország ellen intézett seregfelállítás látszatának is véget vessen. Most azonban ismét oly helyzetbe jutottunk, hogy el kellett magunkat határoznunk, miszerint védelmi eszközeinket más irányban erősítsük, és szükségesnek tartjuk magunkat biztosítani, hogy ezen utóbbi körülmény nem fogja visszatartani a királyi porosz kormányt attól,hogy csapatainknak a cseh határról való visszavonását a hadilábra állított porosz hadosztályok leszállításával viszonozza. Az Olaszországból érkezett legújabb tudósítások ugyanis kétségen kívül helyezik, hogy Victor Emmanuel király hadserege valamely —Velencze ellen intézendő — támadásra készíttetik. Ausztria ennek folytán kénytelen olaszországi hadseregét a szabadságosok behívása által hadilábra állítani, s nem csupán a Pó melletti határának, hanem terjedelmes tengerparti vidékének kielégítő védelméről is gondoskodni, mi nem történhetik meg anélkül, hogy a birodalom belsejében jelentékeny csapatmozgósítások ne tétessenek. Szükségesnek tartjuk a királyi kabinetet mindezekről értesíteni, nehogy oly félreértéseknek tétessünk ki, melyek azon pillanatban, midőn Csehországban megkezdett csapatelhelyezéseinket megszüntettük, a birodalom más részeiben tett hadi előkészületeink által idéztethetnének elő. Exclád ennélfogva megbizatik, adja tudtára a királyi kormánynak, hogy ezen előkészületek csak valamely — Olaszország elleni háború eshetőségére tétettek, s hogy a kölcsönös lefegyverkezésre vonatkozó javaslat keresztülvitelét azonnal megkezdjük, mihelyt biztosítva leendünk arról, hogy a királyi kormány azon rendszabályoknak, melyeket déli szomszédaink támadásának elhárítására tenni kényteleníttetünk, semmi fontosságot sem tulajdonít a normális állapotnak Ausztria és Poroszország közötti megállapított visszaállítására nézve. E pontra vonatkozólag szíveskedjék exolád a királyi miniszterelnök úrral haladéktalanul értekezni, s tőle a felebbi nyilatkozatnak megfelelő választ kérni. Ha különben a kir. porosz udvar a lefegyverkezési javaslat keresztülvitelét azon föltételhez köti, hogy a német szövetségi államokban több hadi készületek ne létessenek, meg kell jegyeznünk, hogy ezen államokban eddigelé tudtunkkal sehol sem tétettek hadi előkészületek, hogy az illető kormányok érzelmei előlegesen is teljes kezességet szolgáltatnak a békeállapot általános fentartása felöl, mihelyt az Ausztria és Poroszország közötti kölcsönös békenyilatkozatoknak tényleges eredményök kezd lenni. Végül nem hagyhatom említetlenül, hogy teljesen Poroszország határozataitól függ a szövetségi béke fentartásának határozott megígérése által, mint mi ugyanezt e hó 21-kén szövetséges társaink közepett tettük, Németország kormányainak minden netalán felmerülő aggodalmait teljesen megszüntetni. Exclád felhatalmaztatik a jelen sürgönyt Bismarck grófnak másolatban átnyújtani. Fogadja stb. Pár szó az országgyűlési ifjúságról. Bölcsen intézkedtek elődeink, midőn a jelenről gondoskodva a jövőt sem feledék ki számításból; előre érezték talán a küzdelem tartósságát, melyet a mindent absorbeálni kivánó absolvaismus ellen az alkotmányosság mellett vivtak ; azért midőn az országgyűlésre tanácskozni mentek, egész seregét vivék magukkal az ifjaknak, hogy korán ismerjék meg az ellent, s edzzék meg szíveiket a csapások alatt, s a szükséges ismeretekhez könnyen hozzájutva, ha majd reájuk kerül a sor, túltéve magukat a kezdet nehézségein, mint teljesen képzett férfiak foglalhassák el azon helyet, melyet a bizalom számukra jelölend. Az országgyűlésre felküldött ifjúság a lehető legnagyobb szellemi támogatásban részesült, nem zárák el elölök köreiket a honatyák, még a zárt üléseikben is hallgató helylyel bírtak, hogy ott a szülendő eszmékkel már csírájukban érintkezve, s kifejlődésben is folytonos figyelemmel kisérve, az előforduló tárgyak felől teljes fogalmat, — az annyi alakban és annyiszor előforduló különféle tárgyak megértése által, sokoldalú ismereteket szerezve, megmeneküljenek az egyedi képzéssel többnyire vele járó egyoldalúság,s felületességektől. Hogy az intézkedés czélszerű volt, kitűnt különösen századunk első felében, midőn a szokott teendőkön felül — egyes követek beszédei, országgyűlési irományok leírása, a küldökkeli levelezés stb. — az akkori nyomott sajtót is egészen helyettesíték, számtalan példányban írva le az országgyűlési beszédeket, Kossuth Lajos által szerkesztett hírlapját az akkori ellenzéknek küldve szét a haza minden részeibe. Míg ezen irományokkal foglalkoztak, egészen elsajátíták az Olaszország hadkészületei. A „N. Fr. Presse“ florenczi levelezője írja ápr. 29-ről : Jól voltam értesülve, midőn tegnap önöknek jelentettem, hogy ugyanazon pillanatban működhetett a távirda a mozgósítási rendelet minden iránybani elterjesztésére. Csakugyan így történt. Az illető rendelet ápril 30-ról van keltezve, hanem anticipálták már 28-kan éjjel, úgy hogy ma 29-én reggel a katonai kerületi parancsnokok Olaszország minden részében birtokában voltak e rendelkezéseknek, melyek tartalmát abba lehet összefoglalni, hogy különböző határidők alatt május 9-éig az összes korosztályok szabadságoltjainak (egész 1844 ig az első úgy mint a második osztályoknak) a tartalékzászlóaljakhoz kell érkezni. Az olasz hadsereg, mely U 1. évi január 31-én közzétett kimutatás