A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-04 / 102. szám

102"i. sz. Péntek, május 4. Híiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Foatást küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................... 1 frt 75 kr. 5 hónapra............................ 5 frt 25 kr. 6 hónapra............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető,­­ ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik bekfirdetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere­z­ik szám 1-ső emelet Szerkeszti lakása : óradág-nt 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. ligilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. As előfizetési dij a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmente­tlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL Afiám­shó 1-tól kezdve új előfizetés nyittatik Előfizetési dij. május—júniusi 2 hóra...............................3 forint 60 kr. május — septemberi 5 hóra .... 8 forint 73 kr. „A MON“ szerk. s kiadó hivatala. PISI, MÁJUS 3. Politikai Szemle. (II.) A porosz „National­itg“ mai szá­ma közli Poroszország feleletét, az apr. 26-ki osztrák sürgönyre (Lásd a sürgönyt alábbi). A porosz felelet megtagadja a lefegyverkezést mindaddig, míg Ausztria helyre nem állít­­ja a valóságos békelábat az egész csász. kir. hadseregben. A „Pays“ (a franczia külügyi minisz­térium egyik közlönye), részint a lefegy­­verkezésnek Poroszország részéről történt megtagadása, részint a berlini kabinetnek Szászország lefegyverkezése végett Drez­dába küldött sommatiója következtében, azon véleményét nyilvánítja , hogy a bé­ke iránti reményei megrendültek. Az el­határozó válság órája — mint a félhivata­los lap mondja — közeledik. A „Pays“ előadja, hogy a dolgok miként fejlődtek ki ily rögtön a háború értelmében. Bis­marck miután megkapta az apr. 26-ki osztrák sürgönyt, nem akart hitelt adni Mensdorff gróf nyilatkozatai őszinteségé­nek, a lefegyverkezést illetőleg, s előre látván, hogy a velenczei hadsereg köny­­nyen Csehországba juthat, elővigyázati intézkedésül tekinté , hogy Porosz­­ország haladéktalanul egy stratégiai pontot és ala­pot biztosítson Szászország ha­­tárain. Az osztrák hadcsapatok minden­kor Szászország kapui előtt állanak. Bis­marck gróf — végzi a „Pays“ — felszó­lította a szász kabinetet, változtatná meg harcai és magatartását. Ezen sommatio csak előre volt bocsátva, de Poroszország erre, csaknem rögtön, egy hadtestet küldött gyorsan a szász hatá­rokra, így Szászország két tűz közt van, s attól lehet tartani, hogy az első pus­kalövés ezen országban fog történni, ha a bécsi és berlini kabine­tek egyet nem értenek az utolsó pillá­rat­ban, a háború kikerülése végett. A „Pays“ ezen végzetes jóslatát ez óráig még nem erősíti meg a távirda, Bécsben azonban azt hiszik, hogy az két vagy három nap alatt sőt minden pillanatban valósulható, a­mennyiben a poroszoknak a szászországi határokra nyomulását illeti. A dolgok már úgy állnának, hogy Bene­dek táborszernagynak főparancsnokká s más tábornokoknak vezénylő tábornokok­ká neveztetése pár nap alatt hivatalosan várható. Egy gráczi lapnak azt távírják Bécsiből, hogy egy császári nyilatkoz­vány kibocsátása várható, mely az összes osz­trák hadseregnek hadilábra állítását je­lentené, miután a háború kikerülhetlen­­nek látszik, mind Északon mind Délen. Poroszországban hasonló intézkedés­nek nézhetünk elébe. A berlini „Volks- Zig“ szerint tegnapelőtt adatott ki a pa­rancs az összes porosz hadsereg mozgósítása végett. A „ Vols. Zig“ azt írja, miként a porosz hadsereg há­ború-készületei annyira haladtak, hogy az összes haderő 14 nap alatt, a mozgó­sítási parancs kiadása után, hadilábra ál­lítható. Bécsből írja a „P. Lloyd“ félhivatalos forrásból merítő egyik bécsi levelezője, hogy a szakítás emberi számítás szerint többé ki nem kerülhető. A porosz fe­lelet az Olaszország irányábani lefegy­verkezést követeli; ha e követelés nem teljesíttetik, Poroszország „érdekei sze­rint“ fog cselekedni. Kétséget nem szen­ved , hogy Ausztria ezt nem teljesítheti, nem fogja, teljesít­i; nincs más választá­sa, mint­­ hogy vagy csatázzon talán két ellenség ellen is , vagy harcz nélkül leverettesse magát egyik ellensége ál­tal. Még nem tűnt el egészen azon re­mény — írja ugyanezen levelező —, hogy Angolországnak nem kért, hanem fel­ajánlott jó szolgálatai változást idéznek elő Florenczben: legalább ok van an­nak hivésére, hogy beavatkozása rend­kívüli erélyes alakban fog történni. De ezen remény az utolsó is, s megeshetik, hogy a közbejött bevégzett tények föl­tartóztatják a beavatkozást. Páriából is írják, hogy ott még mindig alkudoznék a diplomácta Ausztria és Olaszország lefegyverkezése végett, és hogy ott szerették volna Ausztriát Velen­­cze átengedésére bírni. Bécsben azonban — mint a „Nat. Zig“-nak Párisból írják, — nem ért­ették, vagy inkább nem akar­ták megérteni a meglehetős érthetőséggel tett intéseket. Olaszország azon kísérletei, hogy Velenczét békés után megszerezze Ausztriától, meghiúsultak, jól­lehet 800 millió francot ajánlottak kárpótlás czime alatt, a Velenczében összehalmozott hadi­szerekért s azon kiadásokért, melyeket Ausztria ott 18­­6. óta tett, sőt szükség esetében nagyobb kárpótlásra is készek­nek nyilatkoztak. Ezen ajánlatokra vonatkozólag ezt ír­ják Bécsből, ápr. 25-kéről a „Memorial dipl.“-nak: „Ferencz József császár még mindig ragaszkodik azon állításához : Ha erőszakkal akarják elvenni tőlem Velen­czét, megkísérelhetik , ha a fegyver sze­rencséje ellenem dönt, alávetem magam ítéletének, de soha sem mocskolom be koronám méltóságát, mely meg nem enge­di oly egyezmény aláírását, melynek kö­vetkeztében Ausztria eltávolíttatnék előbb vagy később a tengertől, s ezzel meg­szűnnék tengeri hatalom lenni.“ cé A 67-es bizottmány május 8-án tar­tott gyűlésében elhatározta , hogy egye­lőre a közös viszonyok fő elveit s vázlatát állapítandja meg , a­mely munkálatát a bizottmány a képviselőház elé terjesz­tendő elvárván a képviselőház további e tárgyban adandó utasításait. Továbbá, egy 15 tagból álló választ­mány küldetett ki, a­mely választmány­ jelölje ki azon tárgyakat, melyek a kö­zös viszonyoknál fogva közöseknek te­kintendők, é­s határozza meg egyszers­mind, minden egyes tárgyra nézve, hogy annak közössége mennyire terjed s mik azon pontok, melyeket a képviselőház ugyanazon tárgyra nézve Magyaror­szágnak és a magyar királynak kíván továbbra is szorosan fentartani. A vá­lasztmány a következő tagokból áll : De­ák, Lónyay, Hollán, Feszt, Ghiczy, Tisza K., Andrássy, Csengery, Apponyi, Mikó I. gr., Nyáry, Ivánka, Grorove, Somsich, Eötvös J. (f) A Reichsrath Összehívásának kérelme­zése. Az „Oesterr. Zrg“-ban olvassuk: „Egy lap hírté, hogy a bécsi kereskedel­mi kamara küldöttséggel szándékozik Ő Felsége elé járulni , azon kérelemmel, hogy a Reichsrath gyors­an összehivat­­tassék. Nem hihetjük, hogy a nevezett testület ily szándékkal viseltetnék, de már ma feltehetjük azon kérdést: honnan ve­hetne magának jogot a kereskedelmi ka­mara arra, hogy tisztán politikai ügyben, mint testület felszólalhasson.“ *— Félhivatalos rajzolata a magyaror­szági hangulatnak. A „General Corr.“ a Magyarországban jelenleg uralkodó han­gulatot a következőkép tünteti elő olva­sóinak : „Nagy különbség van a mostani s az 1861-ki idők között. A mondott évben a lefolyt háború után a képviselőház saját hallucinatioi folytán utópiai reményekkel biztatá magát : most oly időben, a midőn válságosabb események következhetnek be, a képviselőház túlnyomó többsége nem hogy légvárakat építne a külföldi esetlegekre , sőt inkább ma még kevésbbé reméli többé vagy kevésbbé igazolt köve­teléseinek teljesedését, és nem vár többet a fenyegetett Ausztriától, mint azon idő­ben, a­midőn az állam azon helyzetben volt, hogy hadügyi budgetjét alább szá­­lítsa. „Egy nagy tekintélyű magyar állam­férfi azon meggyőződését fejezte ki a „General Corr.“ nagyérdemű pesti cor­­respondense előtt, hogy a monarchia elég erős a porosz és olasz részről fenyegető megtámadást eredmé­nyesen visszaverni. Ezen, a centrumhoz tartozó nagy tekinté­ly­ű státusférfion kívül a Gener. Corr. pesti levelezője beszélt oly képviselővel is, a­ki nagy mértékben hajlik a baloldal felé. Ezen képviselő monda neki, hogy daczá­ra a háború lehetőségének, az ország most is épen azon föltételek mellett kész egyez­kedni, mint néhány év előtt. „Mindez, csak egyesek hangulata, de meg kell azt említenie, mint a politikai körök hangu­latának jellemzését.“ — Minden áron Reichsrath.Azon pilla­natban, a­midőn Ausztria vén épületébe kétfelől bevetni készülnek az égő fáklyát, a „N. fr. Presse“, elvakultsága annyi iri, meg­y, hogy e válságos perczben a Reichs­rath Összehívása mellett kezd igen dühös agitatiót. Soha sem hallottuk,hogy valaki két merész nagyravágyó ellenséget azzal akarjon megverni, hogy időben végkép elkeserítse a kedélyeket. Ím egy kis mu­tatvány czikkéből. „A concessiók adása a vész perczében gyöngeség jeléül vétetik. Igen, de mi nem concessiót kérünk, mert már van alkot­mányunk, csakhogy siszírozva van. A ma­gyar országgyűlés még nem meszsze ha­ladt munkájában, s a kiegyezkedés művét a háború megakadályozza. „Követeljük a Reichsrathot, kérjük a Reichsrath összehívását. Ne kérdjék me­lyik Reichsrathot ? Azt a minővel bírunk. (Azaz: a teljes, melyben egy apró mino­ritás, a roppant túlnyomó ellenzék jogait usurpálja.) Nincs időnk vitatk­ozni forma­­kérdések fölött: szűkebb vagy tágabb, az mindegy, csak Reichsvertretung le­gyen. A Reichsrath képviseli a Lajthán innent, a pesti országgyűlés a lajthántúli Ausztriát. Hívják együvé a kettőt, s ak­kor tanácskozhatnak együtt gyorsan és einheitlich. — A „ Wanderer11 pesti levelezője sze­rint, oly körökben, a­hol a gyors kie­gyezkedést várják, megint reményked­nek, s pedig azért, mert Andrássy Gyula gróf, sokáig maradt Bécsben, s ezen kö­rülményből következtetik, hogy a nemes gróf audientiája ő Felségénél, nem ma­radt eredmény nélkül. Továbbá kiváncsi a levelező megtudni, vájjon Ausztria sze­rencséje, mely oly nagy szokott lenni, hogy közmondássá vált, igazolva lesz-e most a belügyi kérdések megoldásában is, s vájjon a kormány felhasználja-e a mostani kedvező pillanatot, s rendezi a dolgokat azon országgyűléssel, melynek Deák Ferencz a vezetője. Levelező a sy­­billa könyvek történetét hozza fel, s azt tartja, kedvezőtlenebbé válnék a helyzet, ha az országgyűlés elnapoltatnék. A mos­tani országgyűlés semmit sem követel, a­mi a monarchia nagyhatalmi állását fe­­nyegetné. Hanem meglehet, hogy a kor­mány előtt a „leyális országgyűlés“ vala­mely más eszményképe lebeg. De végre is csak azt lehet helyes kiegyezkedésnek nevezni, amibe az ország közvéleménye beleegyez. És tartja a kormány kedvező körülménynek azt, hogy oly országgyű­lést hívhatott össze, melynek vezetője Deák Ferencz.“ azokon elömlő szellemei s leghőbb pártolói let­tek az azokba oltott reformoknak, — az ország­gyűlésről hazatérve pedig az ország minden ré­szeiben ernyedetlen buzgalommal, igaz meggyő­ződésből merített ékes szólással hirdették azon szent eszméket, melyek az akkori közvélemény helyest átalakulására, így közvetve az abból ki­fejlett ,é­s alkotmányunk legszebb részét ké­pező vívmányok kiküzdésére döntő befolyással voltak. A később történteket mellőzve a legújabb idő­re térek át. 12. sanyarú év után 1861-ben összejött or­szággyűlésen is megjelentek a megyék ifjú kü­l­döttei, — de már ezen ifjúság többé nem volt a régi, nagyon meglátszott rajta is a nehéz idők nyoma. — Azon a nemzedék, mely a szabadság harczban ejtettleges részt­ vett, ma már előbb nem végzé be iskoláit, teljesen elveszett a közügyre nézve.­­­ A későbbi felcseperedettek felől szin­tén bölcsen gondoskodott az akkori nevelési rendszer, mely minden egyéb volt inkább mint czélszerű, különösen hazánk története s jogviszo­nyainak ismerete volt az, mihez legkevesebbet értettek. Ezen előzmények kifolyása lett, hogy ország­gyűlési ifjúság nem mint eddig végzett joghall­gatókból, de még a jogról nagyobb részben fo­galommal sem bírókból alakult. Csoda-e tehát ha többé sem a testület tagjai között nem létezett azon szívélyes viszony, mely eddig őket testvériesen egyesité, sem az ország­gyűléssel nem volt oly benső összeköttetésben mint az addigiak. 1861 után ismét szünetelt alkotmányos éle­tünk, de a felállított jogi akadémiákon számta­lan ifjú nyert kiképeztetést, úgy hogy midőn m. é. decz. 10-ére kihirdetett országgyűlés a szivek­ben már halni­­ kezdő reményt ismét visszaadó, jogosult volt azon remény, hogy a leendő ország­gyűlési ifjúság méltó lesz elődeihez. Közvetlen az országgyűlés kihirdetése után — vagy talán előbb is — lelkes szavakkal figyelmeztetik Arany László és Éva András hazánkfiai az esz­me megtestesítésére az arra hivatottakat, külö­nösen az utóbbi már a 61-ben felmerült rövid­ségeket is tárgyaló. Hogy mily zavarólag hatott jelen országgyű­lési ifjúság alakulására a megyék rendezetlen állapota, elhallgatom, el az alakulás külön fázi­­sait, csak eddigi működésének eredményét, a megerősítés végett f. h. lö­ki közgyűlés határo­zatából felterjesztett alapszabályok fő tételeit emelem ki, következőkben : 1. Tag lehet, kit egy képviselő ajánl. 2. A gyűlések látogatása által egymás közti eszmecsere ébresztése a czél. 8. Eszközök a czél elérésére az országgyűlés látogatása, s a három havonként rendes, és az elnök belátása szerint tartandó rendkívüli ifjú­sági gyűlések. 4. A társulat felett áll egy több tagból álló igazgató bizottmány, mely ügyeit vezeti. 5. A rendes gyűlések tárgya az igazgató ta­gok választása, a rendkívülieké határozatlan. 6. A tagok jogai — az alsó és felsőház ülé­seinek látogatása, a kiszabott határokon belül t. i. eddig még az alsóházban csak 25 álló karzati jegyről rendelkezik a körülbelől 150 tagból álló testület, a felsőház üléseit pedig csak úgy láto­gathatja mint akárki más, t. i. ha jegyet szerez — továbbá az igazgató tagok választása. 7. Kötelesség a teremőröknek segédkezet nyújtani a rend fentartásában. Íme előadtam röviden azon alapszabályok tar­talmát, melyek ha megerősíttetnek, az egész testületet azonnal nullifi­álják, s az országgyű­lési ifjúság nem lesz egyéb, mint az igazgatóság commandó szavára a terem örök mellett mozgó disz­örsereg. Csekély belátásom szerint a testületet oly módon kellett volna alakítani, miszerint mind­azon hátrányok, melyek az átalakult ház, és sajtó­viszonyokból az ifjúság kiképzését illetőleg származtak , lehető legjobban pótoltattak volna más módon, minden egyes tagra nézve lehető könnyűvé kellett volna tenni azon ismeretek megszerzését, melyeket egy a jövőben közügyek­kel foglalkozandó férfi igényel,­­ különösen ügye­ni kellett volna arra is, hogy összejövete­lek minél gyakrabban tartassanak, s minél tárgyiúsabbak legyenek, hogy így a tagok ér­dekeltségét fokozva azokat nemes­ versenyzésre, komolyabb foglalkozások megkedvellésére szók­­tat­va, a napjainkban annyira elharapódzott kö­zömbösséget minden iránt az ifjak köréből ki­küszöbölve, a társulati szellemet s barátságot ébresztették volna. Hasonlókból álló testületben a művelődés, — kivált ha már nem valamely szak megkezdésé­ről, de a már nyert elméleti ösmeretek kellő, s tökéletes átérzéséről, s gyakorlatbani helyes al­kalmazásáról van szó — mindig sikeresebben, helyesebben eszközölhető mint önszorgalommal, — áll különösen a fentebbi állítás, a tények és vi­szonyok annyi esete­it magába záró jogi, és politi­kai ösmeretek megszerzésére vonatkozólag , — kivált ha ide számítjuk még a tényeket helyesen elkülönző tehetség, a gyors felfogás, és különö­sen a közpályán minden ismereteink mérvéül szolgáló előadási, közlési képesség megszerzését. Ezen czélokat talán el lehetett volna érni , ha az összejövetelek tárgyait a testület ügyeinek el­intézésén felül, jogi, politikai, históriai tanulmá­nyok, értekezések felolvasása,­­ ugyan e téren felmerült, vagy előre meghatározott kérdések, el­vek megvitatása, jelesebb szónoki művek elő­adása képeznék. Hiszem pedig, hogy ezen képesség fejleszté­sére s az ifjúság munkakedvének ébresztésére hatni, ha valaha úgy most az ideje. Oly kevés a magyar nemzet, annyi az ellene, hogy minden fiára szüksége van. — 17 év alatt az edzett honfiak közül annyian kidőltek, hogy következőik nem bírják tökéletesen pótolni: —■ ha a reménylett változások megtörténnek, nem csak a szebb jövő reménye csalogat sok ifjút a közpályára lépni, de valóban elkerülhetetlen lesz sokaknak alkalmazása. Ennyit akartam mondani figyelmeztetésül , most azon reményben teszem le tollamat, hogy lesznek­­bizonyára honfiak, kik sűrű elfoglaltatásuk kö­zép­ett is meg fognak emlékezni az általam is­­mertetett testület állapotáról, szervezésében leg­alább tanácsaikkal gyámolítandják. Szabad legyen hinem azt is, hogy ifjú tár­saim közül mindazok, kik a dolgok jelen állásá­val megelégedve nincsenek, nem riadnak vis­o­nza egy ilyforma kisebb testület külön szervezé­sétől, ha az összes országgyűlési ifjúság többsé­ge idegenkedik a munkától, nem veheti rész né­ven, ha azok, kik önművelődésük végett jöttek ide, — ezt tölü­k külön válva is eszközölni óhajtják. D. P. A porosz kormányhoz ápril 26-ikáról intézett osztrák jegyzék. Károlyi gróf osztrák követ Berlinben ápril 26 ikáról a következő jegyzéket vette Bécsből : E hő 18-án küldött sürgönyünkre a királyi po­rosz kabinettől s másolatban előttünk fekvő vá­laszt nyertük. Siettem azt császár ö Felsége sze­mei elé vinni, s megbíz­attam­, hogy a királyi kor­mánynak . . ..­ád közvetítése mellett a követ­kezőket tudomására juttassam. Őszinte megelégedésére szolgált a császár­nak, legkegyelmesebb urunknak, hogy a mind­két hatalom egyidejű lefegyverkezésének ja­vaslata porosz részről elfogadtatott. Császár ő Felsége nem is várt egyebet Vilmos király ő Felségének békülékeny érzetétől. A császár most már kész meghagyni, hogy a csehországi helyőrségek erősbítése végett odarendelt csa­patok a birodalom belsejébe visszavonassanak, miszerint ekkér valamely — Poroszország el­len intézett seregfelállítás látszatának is véget vessen. Most azonban ismét oly helyzetbe jutottunk, hogy el kellett magunkat határoznunk, miszerint védelmi eszközeinket más irányban erősítsük, és szükségesnek tartjuk magunkat biztosítani, hogy ezen utóbbi körülmény nem fogja visszatartani a királyi porosz kormányt attól,hogy csapatainknak a cseh határról való visszavonását a hadilábra állított porosz hadosztályok leszállításával viszo­nozza. Az Olaszországból érkezett legújabb tudósítá­sok ugyanis kétségen kívül helyezik, hogy Vic­tor Emmanuel király hadserege valamely —Ve­­lencze ellen intézendő — támadásra készíttetik. Ausztria ennek folytán kénytelen olaszor­szági hadseregét a szabadságosok behívása ál­tal hadilábra állítani, s nem csupán a Pó mel­letti határának, hanem terjedelmes tengerparti vidékének kielégítő védelméről is gondoskodni, mi nem történhetik meg anélkül, hogy a biro­dalom belsejében jelentékeny csapatmozgósítá­­sok ne tétessenek. Szükségesnek tartjuk a ki­rályi kabinetet mindezekről értesíteni, nehogy oly félreértéseknek tétessünk ki, melyek azon pillanatban, midőn Csehországban megkezdett csapatelhelyezéseinket megszüntettük, a biroda­lom más részeiben tett hadi előkészületeink által idéztethetnének elő. Exclád ennélfogva megbizatik, adja tudtára a királyi kormány­nak, hogy ezen előkészületek csak valamely — Olaszország elleni háború eshetőségére tétettek, s hogy a kölcsönös lefegyverkezésre vonatkozó javaslat keresztülvitelét azonnal megkezdjük, mihelyt biztosítva leendünk arról, hogy a kirá­lyi kormány azon rendszabályoknak, melyeket déli szomszédaink támadásának elhárítására ten­ni kényteleníttetünk, semmi fontosságot sem tulajdonít a normális állapotnak Ausztria és Po­roszország közötti megállapított visszaállítására nézve. E pontra vonatkozólag szíveskedjék exolád a királyi miniszterelnök úrral haladéktalanul érte­kezni, s tőle a felebbi nyilatkozatnak megfelelő választ kérni. Ha különben a kir. porosz udvar a lefegy­­verkezési javaslat keresztül­vitelét azon föltétel­hez köti, hogy a német szövetségi államokban több hadi készületek ne létessenek, meg kell je­gyeznünk, hogy ezen államokban eddigelé tud­­tunkkal sehol sem tétettek hadi előkészületek,­­ hogy az illető kormányok érzelmei előlegesen is teljes kezességet szolgáltatnak a békeállapot ál­talános fentartása felöl, mihelyt az Ausztria és Poroszország közötti kölcsönös béke­nyilatko­zatoknak tényleges eredményök kezd lenni. Végül nem hagyhatom említetlenül, hogy tel­jesen Poroszország határozataitól függ a szövet­ségi béke fentartásának határozott megígérése által, mint mi ugyanezt e hó 21-kén szövetséges társaink közepett tettük, Németország kormá­nyainak minden netalán felmerülő aggodalmait teljesen megszüntetni. Exclád felhatalmaz­tatik a jelen sürgönyt Bis­marck grófnak másolatban átnyújtani. Fogadja stb. Pár szó az országgyűlési ifjúságról. Bölcsen intézkedtek elődeink, midőn a jelen­ről gondoskodva a jövőt sem feledék ki számí­tásból; előre érezték talán a küzdelem tartóssá­gát, melyet a mindent absorbeálni kivánó abso­lvais­mus ellen az alkotmányosság mellett vivtak ; azért midőn az országgyűlésre tanácskozni men­tek, egész seregét vivék magukkal az ifjaknak, hogy korán ismerjék meg az ellent, s edzzék meg szíveiket a csapások alatt, s a szükséges ismere­tekhez könnyen hozzájutva, ha majd reájuk ke­rül a sor, túltéve magukat a kezdet nehézségein, mint teljesen képzett férfiak foglalhassák el azon helyet, melyet a bizalom számukra jelölend. Az országgyűlésre felküldött ifjúság a lehető legnagyobb szellemi támogatásban részesült, nem zárák el elölök köreiket a hon­atyák, még a zárt üléseikben is hallgató helylyel bírtak, hogy ott a szülendő eszmékkel már csírájukban érintkezve, s kifejlődésben is folytonos figyelemmel kisérve, az előforduló tárgyak felől teljes fogalmat, — az annyi alakban és annyiszor előforduló különféle tárgyak megértése által, sokoldalú ismereteket szerezve, megmeneküljenek az egyedi képzéssel többnyire vele járó egyoldalúság,­s felületessé­gektől. Hogy az intézkedés czélszerű volt, kitűnt kü­lönösen századunk első felében, midőn a szokott teendőkön felül — egyes követek beszédei, or­szággyűlési irományok leírása, a küldökkeli le­velezés stb. — az akkori nyomott sajtót is egé­szen helyettesíték, számtalan példányban írva le az országgyűlési beszédeket, Kossuth Lajos által szerkesztett hírlapját az akkori ellenzéknek küld­ve szét a haza minden részeibe. Míg ezen iro­mányokkal foglalkoztak, egészen elsajátíták az Olaszország hadkészületei. A „N. Fr. Presse“ florenczi levelezője írja ápr. 29-ről : Jól voltam értesülve, midőn tegnap önöknek jelentettem, hogy ugyanazon pillanat­ban működhetett a távirda a mozgósítási rende­let minden iránybani elterjesztésére. Csakugyan így történt. Az illető rendelet ápril 30-ról van keltezve, hanem anticipálták már 28-kan éjjel, úgy hogy ma 29-én reggel a katonai kerületi parancsnokok Olaszország minden részében bir­tokában voltak e rendelkezéseknek, melyek tar­talmát abba lehet összefoglalni, hogy különböző határidők alatt május 9-éig az összes korosz­tályok szabadságoltjainak (egész 1844 ig az első úgy mint a második osztályoknak) a tartalék­­zászlóaljakhoz kell érkezni. Az olasz hadsereg, mely U 1. évi január 31-én közzétett kimutatás

Next