A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-05 / 103. szám
fft 3-ik sz. Szombat, május 5. május május Kiadóhiivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj Sóstán kiíldva vagy Budapesten házbn hordva egy hónapra................... S hónapra....................... I hónapra....................... 1 frt 75 kr. 5 frt 25 kr. 10 frt 56 kr. A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik s mindenkor a hó első sápjától fog számíttatni minden pénzjárulék bérmentesítve keretire beküldetni. Sae rkes*tési iroda :ifenesek terezik szám 1-ső emelet. §terkesztő lakása : hasiság-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. E júniusi 2 hóra . Septemberi 5 hóra Negyedik évfolyam 1 Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit, sora 1 kx. Bélyegdíj minden beigtatásért SC kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Ilyik-téri 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. ®®r Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. kb. földszint.) A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el Május hó 1-től kezdve új előfizetés nyíttafik lőfizetési díj . 3 forint 50 kr. 8 forint 75 kr. „A HiAi“ szerk. a kiadó hivatala. P18T, 11ÁJUS 4. Politikai Szemle. (I.) Roucher, franczia államminiszter, a törvényhozó test tegnapi ülésében megtette, Olivier képviselő felszólítása következtében a kívánt nyilatkozatot, Francziaország magatartásáról a fenforgó európai kérdésekben. Roucher ezen nyilatkozata ugyan táviratozva volt lapunk számára, rövid kivonatban, a dolog fontossága végett azonban szükségesnek találtuk azt egy terjedelmes távirdai jelentés után ismételni. (Lásd a táviratokat.) Miután Roucher a németországi bonyodalmakat illetőleg előadta Francziaország féketörekvéseit, leyális semlegességét és fentartott cselekvési szabadságát Olaszországra vonatkozólag, a következő nevezetes nyilatkozatot teszi : „Különös kötelességeink vannak Olaszországra nézve. Olaszország magát hivatva gondolhatja, tettleges beavatkozásra a Poroszország és Ausztria közti összeütközésben. Minden nemzet bírája érdekeinek , mi nem követeljük, hogy valami gyámságot gyakoroljunk Olaszország fölött , mely szabad elhatározásaira nézve , mivel azokért egyedül felelős. De az érdek, melylyel iránta viseltetünk, kötelességünkké teszi , határozottan nyilatkozni. Olaszország tudja, hogy valamint határozottan roszalni fogjuk Ausztria minden támadását ellenében, azt is forma szerint elhatároztuk, hogy minden Ausztria ellen irányzott támadás kockázata és veszélyei egészen egyedül reáháramoljanak.“ A bécsi lapok közül az „Ost-D. Post“ világos magyarázatot közöl a franczia kormány ezen hivatalos nyilatkozatához : „Ha egy részről legális semlegességet ígérnek, s mindjárt utána a cselekvés szabadságát fentartják, ez nem egyebet jelent, mint azt , hogy egyelőre nem fogunk beavatkozni, de mindjárt hozzászólunk a dologhoz, mihelyt az czélszerűnek látszik. Ép oly sovány és sokat jelentő ezen tétel, miként a kormány ismételve kijelentette az olasz kormánynak, hogy Olaszországra háramlik a felelősség, ha Ausztriát megtámadja. De ha az olasz hadsereg, miután támadott, visszavezetnék, vagy ha az olasz hajóhad adriai városainkat ostromzárolná, a szigeteket megszállaná, s ekkor Ausztria támadólag lépne föl, Milánót megszállaná, Bolognát meghódítaná stb. — Francziaország ez esetben a „leyális semlegesség“ vagy a cselekvés szabadságának elve által fog-e vezettetni?“ Ma alább egész terjedelmében közöljük Poroszországnak Ausztria ápr. 26-ki jegyzékére kiadott feleletét. Ezen nagy fontosságú okmány az olvasó teljes figyelmét igényli. A porosz félhivatalos „Provinzial Corresp.“ magyarázattal kiséri ezen okmányt. „Ausztria ellenséges magatartása — mond — kötelességünkké teszi : nem engedni előre Ausztria javára fordulni az erőknek jelenleg ténylegesen fenálló súly egyénét, mi egy európai bonyodalom eshetőleges kitörése alkalmával jelentőséggel bírhat. Ennélfogva most nem közönyös dolog Poroszországra nézve az Olaszország irányábani állás. Poroszország azt kívánja tehát, hogy mindenekelőtt távolhassanak el mindazon hadcsapatok, melyek közelebbről Cseh , Morva- és Nyugati Gácsországba vonattak, s az ottani régi hadcsapatok állíttassanak békelábra. Ha ez megtörtént, s ha az állítólag Olaszország ellen irányzott készületek viszszarendeltetnek, csak akkor érkezett el Poroszországra nézve az idő, részéről is megszüntetni a kezdett hadkészületeket. Addig annál kevésbbé lehet szó porosz lefegyverkezésről, mivel fontos tárgyalások előtt állunk, melyeket tekintve nem lehet közönyös dolog, hogy Ausztria tökéletesen felkészülve álljon, míg mi egészen lefegyverkezve vagyunk. Bécsből írják, hogy Ausztria nem fog késni ezen porosz válaszra is a viszfelelettel. Ausztria még egyszer hangnyomatolni fogja, miként áll a császár azon szava, hogy Poroszországot nem akarja megtámadni; s hogy miután kénytelen egy más oldalról jöhető támadással szembeszállani, a Poroszország elleni támadás annál bizonyosabban lehetlenné van téve ; hogy Ausztria azon pillanatban, mihelyt oszthatja Poroszország azon meggyőződését, hogy Olaszország nem akar ellenségesen föllépni, ez oldalon is tökéletesen visszatér a békelábra, de míg ellenkezőről van meggyőződve, lehetlen részéről a lefegyverkezés. Végül azon reményét fejezi ki Ausztria, hogy a herczegségek kérdésében kezdett tárgyalások minden körülmény közt nem fognak késni, s Ausztria nem lesz kénytelen az ügyet azonnal és egyenesen a Német-szövetség kezébe tenni le. Ausztria még nem kapta meg a feleletet Poroszországtól a herczegségek kérdésében a mult hó 26-káról Károlyi grófhoz intézett sürgönyére. A porosz hivatalos „Staatsanzeiger“ azonban előre jelenti, miszerint Ausztria ignorálja javaslatai által a bécsi békét és a gasteini szerződést. Poroszország a maga részéről nem hajlandó az Ausztriával közösen kiküzdött, népjogi szerződések által szerzett birtokát más, mint saját szabad elhatározásától tenni függővé. Ezen nyilatkozatból világos, hogy Poroszország visszautasítja Ausztriának a herczegségek kérdésében tett javaslatait, s a Német szövetséget nem fogadja el bíróul. Poroszország már visszafelelt Szászország nyilatkozatára, a lefegyverkezést illetőleg hozzáintézett sommaliora. Poroszország nem tekinti „kielégítőnek“ Szászország feleletét. Szászország, tudomás szerint, a német szövetség elé terjeszti készületeinek kérdését, s akkor fegyverkezik le, ha a háború veszélye tökéletesen elenyészett. Florenczből írják, hogy Garibaldi egy hajóhad parancsnokságával kitlltatott meg. Párisból meg azt írják, hogy Belgium védszövetséget akar kötni Hollanddal, míg Francziaország Hollandhoz közeledik, s ezért az orániai herczeget Párisba várják. Történelmi szempontok alkotmányunk fejlődése körül. I. Meddő ismétlés lenne alkotmányunk keletkezési és fejlődési történetének fejtegetése körül uj nézpontra állani, hol a jelesebbnél jelesebb országgyűlési szónoklatok, a jogi szaktudomány babéros harcrosai, a lelkesült honszeretet és szigorú törvényesség bajnokai alkotmányunk értelmezésével — az országos közvélemény kifolyásaként — egyaránt védik a királyi hatalmat, s a nemzetnek százados törvényekben gyökerező jogait ; de mert, mint minden fogalomnak, úgy a politikai elméletnek egy és ugyanazon tárgy körül igen sok álláspontja van, honnan a látszólagos ismétlések daczára is oly helyet foglalhatunk el, mely az unalmasság vádját nem engedi felénk dobni, midőn a nyilvánosság terén meggyőződésünket oly szempontból ismertetjük meg a nagyközönséggel, mely kétszeres súlyt kölcsönözhet bizalmunknak az összegyűlt honatyák iránt, s azoknak correct, tiszta hazafiságot lehellő eljárása felett, miután alkotmányunk keletkezésének legrégibb adatai nyolcz százados példával intenek szem előtt tartani azon intenziókat, melyeknek kivitelére keletkezett ősi alkotmányunk, s ennek gyakorlati alkalmazása által fejlődhetett ki nemzeti létünk, s ez idézheté elő a politikai érettséget, mi ismét a király hatalmi, s a nemzet elévülhetlen jogát hivatva volt a szigorú törvényesség korlátai közé akként szorítani, hogy sem az egyik hatalmával, sem a másik jogával vissza ne élhessen saját kára nélkül, vogy egymás támogatására utalva, erőt kölcsönöznek a királyi hatalomnak s a nemzet alkotmányos jogának. Ezen nyolczszázados alapeszme, mely alkotmányunk történelmének minden betűjében él, s szellemével minden intézményeinket, szellemi művelődésünket, családéletünket, törvényeinket, szokásainkat át meg áthatá: a vallási, nemzetiségi és politikai függetlenség szentháromsága. S midőn ezen tételnek a kül- és édel körülményhez mért jogos alkalmazása eszközlé honunk s alkotmányunk fejlődését, ténylegessé egyszersmind a dynastia fentartását, s a monarchikus érzetek olyatén megszilárdulását, mely képes volt e nemzetet az európai forradalmak közepette monarchikus hittanához hűnek edzeni , s csak nemzetiségi jogsértés és önvédelem fegyverét fogni fel, midőn a lét és nem lét sötét árnyéka lebegett felette. S most a kormány különös módon azon fegyverek letevését óhajtja részünkről, melyekkel legnagyobb, legbiztosabb védelmet szerzett önmagának a válság napjaiban, s hatalmának erősbödése körül biztos támaszának szolgált honunk alkotmánya, melynek mindég főelve kiindulási és végpontjára a vallási, nemzetiségi és politikai függetlenség. Ez állítás illustrátiójára üssük fel a történelmet, s a magyar törvénykönyveket, s a mennyire a szűk korlátok engedik összevonva alkotmányunk keletkezésének és fejlődésének főbb momentumait, igazolva találjuk azt , igazolva az egyetlen, de örök erősségű térfoglalást, honnan az igazság és jog védelme lehetővé teszi, országgyűlésünknek az összes haza bizalmát feltétlenül megnyerni, mert politikai és nemzetiségi irányzatában a nehéz és nagy feladattal szemben a szigorú törvényesség és lojalitás korlátai között munkálkodik a királyi hatalom erősödése, és a nemzet jogainak megszilárdítása körül. Az árpádkori honszerzésnek nem lehetett feladata, egy oly ephemer Magyarország alapítása, mely a tengélet jellegével megbélyegezve néhány évtized, vagy század múltával a harczi esély, s a szomszédsági viszonyok áldozatává legyen, vagy ami avval egyre megy, az európai miveltség vegybontása által lecsiszolva ősi eredetiségét, a társadalmi és politikai körülmények tüzénél felolvasztatni, a legközelső érdeklett által. Honszerző atyáink vitézsége, későbbi törvényhozóink politikai bölcsesége oly művet alkotanak Magyarország létezése által, mely ennek erős életet belülről, s tiszteletteljes állást szerzett kivülről, s ezt csupán csak az alkotmány formáiba öntött, vallási, nemzetiségi és politikai függetlensége által nyerheté el. Legelső törvényhozónk mély belátása azonnal felfogta a helyzetet, melybe nemzetünk jutott, midőn Európa keresztény népeinek közepette a pogányság tanával mintegy beékelte magát; a fenmaradhatás, a megerősödés okvetlen feltétele volt a kereszténység felvétele, mely nélkül a keresztény Európa közepén rég veszély fenyegetendő, az alig letelepült nemzetet, Szent István, apostola hazánknak, politikai megfontolással végzé az első keresztséget, s politikai irány eszméje már akkor öszpontosult a függetlenségre, mert enélkül nemzetgyilkossági vád érte volna, s mert tudta, hogy e nemzet csak függetlensége által lehet nagygyá, erőssé, a kereszténység politikai szükségességéhez hozzá kötötte a vallási függetlenséget is, ez által busásan pótolván a nemzet jellemében azt, amit a pogányság lerázása által eredetiségéből elvesztett. Tudva levő dolog a történetet ismerők előtt, hogy Pannónia földének egyházi viszonya még Szent István megkoronáztatása előtt szoros kapcsolatban állott a lorchi és salzburgi érsekséggel, a menynyiben Pannónia vallási tekintetben ezen érsekségi megyéitől függött, s így ha apostoli királyunk eleve mély bölcsességgel nem gondolkozik az egyházi, vallási függetlenség eszméjéről, a mindenből politikai capitalist alkotó szomszédság felsőbbségi hatalmát örökre megalapította volna hazánkban, s a bekövetkezett tények eléggé bizonyítják e törekvést, midőn is itt találkozunk legelőször is a német jogköltés első elemével. Alig száradt fel e nemzet fejére csorgatott keresztvér, az említett érsekek feléleszthetni vélték megyés jogukat s magyar egyházak felett, s e juris fictio a politikai különfolyás minden veszélyével fenyegető az önállóságra törekvő magyar királyt és nemzetet. S mert a körös körül ellenséges szomszédok ólálkodó magatartása ellesni akarván a nemzet és afja királyának valami gyengéjét, hogy azt alapjában megingathassa; a mély belátás politikai bölcsessége, az erő és szilárdság olyatén kifejtését indokolta, mely csupán csak a függetlenségben találja magyarázatát, miután csak így menekülhetett a befolyástól, mi az alkotmány erődítményét aláásta volna. A válság ideje csakhamar bekövetkezett, s igazolta a vezéreszmét, mely bölcs királyunkat a vallási függetlenség kivívása körül buzdította és vezette, mert Pilgrimnek VI. Benedek pápához írt levele a lorchi érsekség részére tisztán és világosan követelte a magyar egyházak feletti felsőbbségi és kormányzati jogot, ama költött jogalapon, miszerint még a rómaiak és gepidák uralma alatt a lorchi érsekségnek volt alávetve Pannónia egyházi tekintetben, a mint ez kitűnik Pilgr. Laurea. de conver. hung. Endlichernél, s Fehár : Codex diplom, r. hung. eccles. et civ. Budáé 1829. Pilgrim levelének eredménye jogos előrelátást keltött nagy királyunkban, mert VI. Benedek pápa Pannóniát, már most Magyarhont, újólag felosztotta egyházi tekintetben a lorchi és salzburgi érsekségek között. A nemzet fenállhatásának s jövő nagyságának lerakott alapkövénél már államéletének első phasisában nem nélkülözheté az alkotmányosság intézményeit, melynek lényege már zsengéjében a függetlenség eszméjével birt, mivel a többi nemzetek törekvése honunk irányában a függésre tétel körül vívott, s a legelső a leggyöngédebb szálú járszalag , mely Magyarországot politikai czélzataiban gátolta volna ön lábán járni, okvetlen nyakára hurkolódik, s megsemmisíthető vola ezáltal kifejlődése , dicsősége , jövője, mindene. De a bölcs törvényhozó, az előrelátó hazafiság nem hiában lelkesítő apostoli királyunk keblét, mert ha tudta, hogy az egyház vallási függetlenség a hon alkotmányának legfőbb kelléke, tudta azt is, hogy elég erővel bir ezt az ólálkodó jogköltők ellenében ki is vinni. Astrik a megváltás 1000-ik évében elhozta Rómából II. Sylvester pápa levelét Istvánnak, melyben a magyar keresztyén egyház függetlensége, s önállósága világosan ki van mondva ezen szavakkal : „. . . és miképen téged s őket az isteni kegyelem oktatni fogja, országod jelen s jövendő egyházait, helyettünk és utódaink helyett intézhessétek és rendelhessétek“ . . . *) Első királyaink bőkezűsége, nagyszerű adományok, hazafias áldozatok oly viszonyokat létesítettek a magyar keresztyén egyház függetlenségére nézve, melyek sohasem engedék meg függetlenségének koczkáztatását, s az egyház önállósága, daczára a számos kísérleteknek, századokon át fentartás fentartja magát ; bár alkotmányjogos befolyása a közéletben erkölcsi és közműveltségi tekintetben gyakran oly útra sodortatott, melynek gonosz gyümölcseit az egyháznagyok feláldozó hazafisága hiusitható meg csak. Egy másik s nem kevésbbé fontos körülmény uralma alatt kellett alkotmányunk sarkkövét letenni, midőn az ország politikai függetlensége képezé nagy királyunk legkitűnőbb gondját, s melynek elérésére okvetlen szükséges volt oly hatalmi fénykörben állami alkotmányozó elődeinknek , honnan a souverain jog, vagyis királyi hatalom a kellő formaságok vagyis a megkívántató koronázás által biztosítva legyen a külhatalmak irányában úgy, mint a nemzettel megosztandott jogokkal szemben. S épen e formalitásban feneklett a politikai függetlenség akadályainak legnagyobb szirtje, s ezt vagy átlépni, vagy megkerülni a nehéz feladatok legnehezebbike volt, mert a 10-ik században a nyugati keresztyénségnek bevallott, s úgy szólván, vérébe átment hite volt, hogy az egyházi és világi uralomra osztott kormányhatalmi palota az egyháziakban a római pápát, a világiakban pedig a római és nyugoti császárt illeti. Nyilvánosan s igen érthetőleg előadja ezen theoriát a „Sachsenspiegel“ aszá*) Magy. tört. Szalay László I. k. 73.1. szék törvénykönyve: „Zwei swert’hies Gott in erdreiche,zu beschirmen die Christenheit, dem Pabste das geistliche, dem Kaiser das weltliche.“ Ezen tan alkalmazásától anynyival is inkább tarthatott szent István, mert Magyarország a császári birodalom határában terjedt ki hosszan, s a királyi koronával ellátott uralkodók megannyi hűbéresei lettek a császárnak, ki hatalmánál fogva, a királyi czímet is osztogatta, de ajándék fejében mint ország vagy királyság, a politikai függetlenséget kellett cserében feláldozni. A körülmények ezen bölcs számbavetése, mely a függés, a hűbér, az alattiság minden jellegétől merev s önálló országot akart népének alakítani, oly hibátlan politikai útra vezető alkotmányozó királyunkat hol a királyi korona s hatalom elnyerése által megmentés illetőleg alapítá a haza politikai függetlenségét, mert a hittérítés apostoli munkája által ha egyrészt megnyugtató, Ottót a nyugati császárt politikai terveinek kivitelében t. i. Olaszország beolvasztását birodalmába, miután a pogány magyarság a keresztség felvétele által reá nézve többé veszélyes nem volt; másrészt a római pápa egyházfői birodalmát egy nagy országgal szaporítván egészen megnyerő részére, s igy előidézte azon esetet, hogy a királyi koronát a pápától kérhesse, s nem a római császártól, mit meg is nyervén attól, politikailag függetlenné lett a római császártól Magyarország. A nemzetiségi önállóság az ország politikai függetlenségének® kapcsában nem is lehetett más, mint a királyi hatalom megszilárdulásának legelső védve, az erkölcsi és társadalmi mivelődés emeltyűje, s míg a nemzet és a királyi hatalom között megosztott alkotmányos jogok egymásra támaszkodtak , erősen összeszövődött a közös érdekek fonala, mert mind az uralkodó, mind a nemzet iránya egyfelé öszpontosult, amennyiben a király törekvése volt egy független Magyarország alkotása, s a nemzeté az önálló országot mind magának a nemzetnek, mind pedig királyának megtartani. De már a honalapítók is eszközlésbe vették e nemzetiségi önállóság áldásos munkáját midőn az uj hazát a külbefolyástól, és a belzavaroktól megmenteni vélték azon vérrel pecsételt szerződés által, midőn az Árpádbeli nemzetség közös akarattal, szabadon, kizárólagosan emeltetett a fejedelmi székre, elzáratván ezáltal a pártszakadás, a forradalmak útja, s kilátása minden külhatalmasságnak a magyar nemzet felett uralkodni akár hódítás, akár választás útján. A törzsfők hatalma lassanként megszöretett, a clán szerkezet az uj viszonyok közepette többé fel nem tarthatta magát, s ha ez által az őseredetiség és társadalmi viszony a törzsölt felek között a nemzet jellemére átalakítólag hatott is, épen ezen hatásában erősödött nemzetiségi függetlensége az alkotmányban,mert a monarchikus szellem az alkotmányos jogokkal ellátott nemzet kebelében annál könnyebben verhetett gyökeret, miután a királyi hatalom megszabott határa és körvonalazása politikai beléletében is érintetlenül hagyta önkormányzati alapelvét alkotmányának. Nem tartozván ide maga az alkotmányos jogok elemzése, azt érintetlenül hagyom, csupán a szellem, s az alapot, melyen épült és kifejlett, s már első perezében születésének magában hordozá az egyházi, nemzetiségi és politikai függetlenséget, akartam felemlíteni, a melyhezi hitragaszkodás és minek jogóvása a nem sokára bekövetkezett Árpád család magszakadtával képesité a nemzetet, szemben az uj viszonyokkal megmenthetni a nemzet alkotmányos jogait. Mailát Béla. (f): A háború és a Reichsrath összehívását sürgető centralisták. Az „Oesterr. Ztg“ félhivatalos hangon írja : „Néhány nap óta a centralista lapok rendszeres mozgalmat idéznek elő a Reichsrath összehívására. Főindokul a pillanat kényszerűségét és a külügyi bonyodalmakat hozzák fel, a mellett szónokolván, mennyire kívánatos most a kormány szoros együttartása a nép képviselőivel, így átalánosságban fogva fel a tételt, nem tagadjuk annak helyes voltát. Hiszen a kormánynak is komoly szándéka egy „ Central-s képiselőtestületet szervez-