A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-16 / 111. szám

111 .i. sz. Szerda, május 16. Kiadóhivatal : Fest, Ferém­feiek terén, 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva ,egy hónapra ...... 1 frt 75 kr. 3 hónapra ....... 5 frt 25 kr. 6 hónapra............................10 frt 50 kr. Az előfizetés a® év folytán minden hónapban megkezdhet,!!, s ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni m­in­den pénzjárulék bérmentesitve kéretik beküldetni. Szerkesstési iroda s Perencaiek tere 7-ik szám 1-se om.sh­t. Sxerkesxt5 lakása : Ország-út 18-ise szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Negyedik évfolyam 181 uTOropmimM Beiktatási díj : '! haBábor ily féle petit sors ... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nj ill-ték­ 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. 0®f Ab előfizetési dij a lap kiadó hivata­­lához küldendő (Ferencziek tere 7. sa földszint.) E lap szellemi részét illető minden köss­­iemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. P­H 8 T , MÁJUS 15. Politikai Szemle. (II.) A múlt este ismét különös hírek keringtek a bécsi börzén, melyek ezen pénzpiaca izgatottságának kétségbevon­­hatlan bizonyítványai. Beszélik , hogy a porosz honvédsereg (­­a­n­d­­wehr) ellenszegült. Berlinben nyílt lázadásra került a dolog; a fölkelők Bismarck grófot kézre kerítették; a király ezen események következtében le­köszönt. Mindezen hirek közöl ez óráig egyetlenegyet sem erősitnek meg hiteles tudósítások. Nem tudjuk, váljon nagyobb alapos­­sággal birnak-e azok is, melyek Velen­­czének Ausztria által leendő átengedésé­ről s a congressusról szólanak, melyek — mint látjuk — nagy hatást gyakorolnak az említett p­ózpiaczra. Ezen hírek ősforrása, mint a ma este érkezett külföldi lapokból látja , Pária. Onnan érkezett tudósítások intigy adják elő a dolgot. A diplomácia minden erejét kifejti, a háború megakadályozása végett. Francziaország, némi vonakodás után, ráállott azon java­latokra, melyek Angol- és Oroszország által közöltettek vele. A három hatalom először is a bécsi kabinet­hez fordult volna, nem azért, hogy Ve­­lencze átengedését kívánja, hanem hogy azon kérdést tegye : váljon hajlandó-e Ausztria a közte és Olaszország közti bé­kés kiegyezkedés kérdését a hatalmak eu­rópai areopagja elé bocsátani ? Azt vé­lik , miként a vitatkozásnak megenge­dése egyet jelentene az átengedésbe való egyezéssel. Ausztria ezen javaslat visszautasításával nagy felelősséget von­na magára. Az európai közvélemény, mely most kedvező Ausztriára nézve, el­lene fogna fordulni, midőn látná, hogy a bécsi kormány még a feltételeket sem akarta meghallgatni, melyek alatt a di­­plomatiai bírósággá alakult európai ha­talmak oly tartomány átengedését tanács­­lanák, melynek birtoklása reá nézve kár­pótlás nélkül súlyos teher, Európára néz­ve pedig folytonos nyugtalanság forrása. Úgy látszik, hogy már kárpótlási tárgyat is keresnek, s azt a dunai fejedelemsé­gekben föltalálták, melyeket különben már 1856-ban ezen czélra szántak. Azt mondják, hogy a dunai fejedelemségi conferencia és ezen indokból abban állapodott meg, hogy semmit se vál­toztasson a status quon, s azon ponton áll, hogy fölhatalmazza a Portát a feje­delemségek megszállására. Francziaország ezen engedmény által föláldozná saját művét Európa érdekében, hogy egy tárgy legyen kéz alatt , melyet Ausztriának méltányosan fölajánlhasson. Velencze átengedésének kérdését a „France“ is emlegeti, egészen más kár­pótlási ajánlattal. Az idézett lap azt írja : „sokat beszéltek a napokban azon eshe­tőségről, mely szerint Ausztria Velenczét átengedné. Értesüléseink nyomán állíthat­juk, hogy Ausztria feltétlenül visszauta­sítja Velenczének pénzbeli kárpótlás mel­letti átengedését Olaszország részére. Nagyobb megfontolásra méltónak te­kinti azonban Velenczének Sléziával le­endő kicserélését. (Az „Ind. berge“ egyik párisi levelezője ezt gúnynak tekinti Ausztria részéről). De ezen terv végrehaj­tása még más föltételekhez is köttetik, melyek teljesítése rendkívül nehéz. Ezen föltételek Olaszországra és a pápa világi hatalmának gyarapítására vonatkoznak.“ Más versió szerint Ausztria még azon esetben is, ha Velenczét átengedné, a vár­négyszöget megtartaná, jóllehet az reá nézve semmit sem érne, s fentartása mil­liókba kerülne évenként. Hogy mi lehet igaz a diplomácia ezen állítólagos működéséből s mi a valódi eredmény ? pár nap alatt minden esetre el fog dőlni. Addig sem kerülheti ki figyel­münket a Bukarestből érkezett távirati je­­lentés, mely szerint a hohenzollerni her­­czeg tegnapelőtt fejedelemmé választatott a törvényhozó gy­ülés által s igy a diplo­máţia által keresett s föltalálni vélt kár­pótlási tárgy egyszerre elesik. A „Patrie“ különben mint hirt hallja, hogy egy tö­rök hadtest nyomult volna be a dunai fe­jedelemségekbe. E hir megvalósulását még nem jelentik Bukarestből. Ha való lenne, akkor még nagyobb bonyodal­maknak nézhetünk eb­be a dunai fejede­lemségekben. Olaszországból ma is nyugtalanító hí­rek érkeznek. Egy florenczi sürgöny je­lenti, hogy Garibaldi elfogadta az önkén­tes hadcsapatok vezényletét, s kijelentette, miként reméli, hogy nemsokára tenni fog valamit a nemzet kivonatai teljesülésé­nek érdekében. A „Debatte“-nak írják Florenczből, május 8-káról, hogy az olasz hadsereg a közelebbi napokban megkezdi a táma­dást. A király podgyászos kocsijai már elindultak Bolognába, hová Napóleon herczeg is elutazott. A napokban nagy hadoszlopok nyomultak Ferrara felé. A király — mint beszélték — e hó 14-kén vagy 15 -én az ottani hadtest élére állni s a támadást az osztrák hadállások ellen azonnal megkezdeni szándékozott. Vacca ellenadmirál hajóhada már tengerre szállt. Az „Ost D. Postának írják, miként átalános a vélemény Florenczben, hogy miután az osztrákok védelmi állást fog­lalnak, az olasz király e hó 16-ka felé parancsot adna a támadásra. A „Journal des Débats“ félhivatalos florenczi levele szerint Olaszország nem tartja magát többé kötelezettnek Ausztria meg nem támadására. Garibaldi hivatalos kine­­veztetése már magában harczi cselek­mény. Az „Indep. Beige“ párisi levele szerint Lamarmora sürgönyt intézett Pá­riába, s abban jelenti, hogy Olaszország nem halaszthatja tovább az ellenség meg­támadását, melynek cselekménye provo­cation­. Még ez nem elég; azt állítják, hogy Francziaország távolról sem roszal­­ná ezen nyilatkozatot, sőt a franczia kor­mánynak egy manifestuma követné, s abban igazat adna Lamarmora sürgö­nyének. (1) Az „Oesterr. Zrg“ azt mondja, hogy a szűkebb Reichsrath összehívását sür­gető bécsi pártok a magyar táborban is találnak szövetségesekre. A többi közt a „Hon“-t nevezi meg, mely e kérdésben épen úgy vélekednék, mint a „Wande­rer“ és a „N. Fr. Presse“ —­ „Hanem — írja tovább­­— várjon ugyanazon indok vezeti-e a magyar lapot is? Épen nem. Előttünk tökéletesen világos, hogy a ma­gyar progressisták a szűkebb Reichsrat­­ összehívásának experimentumát csak arra akarnák felhasználni, hogy ezzel a ma­gyar országgyűlés olyfokú önállását ala­pítsák meg, mel­y különben meg nem ad­ható. A magyarok ezzel a personal-unio előzményeit akarnák ootrogálni. Ellen­ben a bécsi sürgetők azt hiszik, hogy a magyar országgyűlés egy felhevült pilla­natában rögtönözve megszavazza a dele­gation elvét s igy a két testületből egy harmadik támadna, mely aztán a teljes Reichsrath illetőségével birhatna. Azon­ban az „Oesterr. Zrg“ mindeddig oly tényt, jelt, vagy csak symptomát sem ta­lált, melyből következtethetné, hogy a magyarok ezen eszmét hirtelenében el­fogadhatnák. Méltánytalan dolog tehát az osztrák kormányt Bismarck példájával arra sürgetni, hogy hívja össze a nép­képviseletet, mert Poroszországban nincs oly párttöredék, mely a parlamentből ki­maradni akarna, Ausztriában pedig van elég.“ — — A magyar kérdés megoldási pro­­grammja. Az augsburgi „Alig. Zig“ pesti levelezője, egy programra vázlatát közli, melyre nézve levelező szerint, a kormány szándékait közelebbről ismerő körökben egyetértés jött volna létre. Figyelem nélkül hagytuk volna e le­velezést, ha történetesen ugyan a levelet, mint külön czikket, a „Wiener Zig“, ha­sábjain is föl nem találjuk. A czikknek minden megjegyzés nélküli átvétele a hi­vatalos lapba, majdnem úgy tűnik fel, mint egy kis indirect authenticatio. Ezen állítólagos kormány­programm lényege következő : Közös ügyeknek vétettek: 1) ács. kir. ud­vartartás; 2) a hadsereg, az összbirodalom kétfélé­re eső contingens kölcsönös meghatározása, egy rendkívüli contingens megszavazása, valamint megállapítása a katonai szolgálati időnek ; 3) az államadósságok fedezése és törlesztése, valamint a kölcsönszerződvények, 4) az összállami subven­­tiók adományozása, 5) a birodalmi ministériumok költségvetése, 6) az egyedáruságok kezelése, 7) a közvetett adók kivetése és beszedése a végett, hogy az illető kereskedelmi czikkekra nézve ár­­egyenlősét érezhessék el, 8) azon összegek biz­tos kipuhatolása, melyek az államszükségletek fedezésére az államkincstárba közvetlenül befo­lyó jövedelmek levonása után a birodalom mind­két felének autonóm országos pénzügyi hatósága útján egyelőre úgy a normális birodalmi költség­­vetés, mint a rendkívüli államkiadások hosszabb időre való fedezése tekintetében beszerzendők s időszakonként az államkincstárba fizetendők lesznek, 9) a pénz-, hitel- és jegybankügy, 10) a vám, 11) a távirdai rendszer, 12) a legfőbb ál­­lanoszámadási ellenőrség, 13) azon közlekedési eszközök gyámolítása, melyeknek fennállása és forgalma a birodalom érdekében fekszik. Ezen ügyek tárgyalása végett egyenlő számú magyar és lajihántuli országgyűlési tagok közös képviseleti testületben (delegatio) jönnének össze, mely döntő szavazattal bírna, a­nélkül, hogy a ta­gok utasítások által lennének kötve. A magyar felsőház részvétének módozatát a magyar or­szággyűlés határozná meg. Erdély­ és Horvátor­szág részéről a magyarországi képviselők szá­mához a népesség arányának megfelelőleg bizo­nyos számú képviselők adatnának, azon erdélyi és horvát követek közül, kik a magyar ország­­gyűlésre megválasztottak. Ez alapelv csupán a magyar országgyűlés beleegyezésével lenne mó­dosítható. A birodalmi kormány élén birodalmi miniszté­rium állana, mely a kül-, had-, kereskedelmi és birodalmi pénzügyet vezetné. A miniszteri ta­nács állandó tagjai lennének egy főudvari can­­csellár a német szláv tartományok s egy a ma­gyar korona országai részére ; ezeken kívül az uralkodó oldala mellett állna egy tárczanélküli birodalmi értekezleti miniszter, ki a birodalom mindkét felének képviseletére való tekintettel neveztetnék ki. A magyar főcanc­ellár a birodalmi miniszter­tanácsban Magyarországot képviselné, s birodal­mi ügyekben a közös képviselő-testületnek, orszá­gos ügyekben pedig a magyar országgyűlésnek lenne felelős ; a mellett hivatva lenne a birodalmi minisztériumnak a birodalmi ügyekben tett intéz­kedéseit a különben autonóm magyar­ kormányhoz, miheztartás végett áttenni, a magyar országos kor­mány élén, mely a belpolitikai kormányzatot,a val­lás és közoktatás­, az igazság-, országos pénz , belkeresdelmi és közlekedési ügyeket foglalná magában, a magyar országgyűlésnek felelős ál­lam (országos) titkárok állnának, kiknek főnö­kük a tárnokmester lenne. Ez államtitkárok ér­tekezlete dolgozná ki az országgyűlési előterjesz­téseket, s azok netalán a törvénysértésért a két ház közös határozata folytán vád alá lennének he­lyezhetők, mely esetben felették a hétszemélyes tábla szél. A birodalmi minisztérium rendeleteiért a magyar országos kormány nem felelős, mert az illető szervek természetes tagozata mellett, a birodalmi minisztérium nem függhet az ország­gyűléstől, hanem csupán a közös delegációkkal működhetik együttesen. Kiemelendő még,hogy a hosszabb időre szóló rendes költségvetés csak a korona és mindkét ház beleegyezésével másíttat­­h­ató meg.­­ (Mint látja az olvasó, e programra nem egyéb, mint második kiadása azon punctalloknak, miket néhány hét előtt a „Pester Lloyd“ hozott, s amiket Bécsben az akkori viszonyok között egy kicsit még túlságos concessióknak tartottak, s azért egyelőre még hamis közleménynek nyil­vánítottak. Részünkről már azon időben kimond­tuk véleményünket e program felől, mely­nek valósítás esetében practicuma nem más volna, mint Magyarország teljes és tökéletes beolvasztása Ausztriába. Mert ha Magyarország mindent oda­ad a Reichs­­rathnak, centralparlamentnek vagy dele­­gationak (a név nem változtat a dolog lényegén): kérdjük, ugyan mi marad meg számára? Semmi, mint azon kö­telesség, hogy itthon saját költségén, (ha ugyan a birodalmi költségek fö­­dözése után még egy pár garast ki­izzadni tudna) végezze „ az itonomice­­“ aprólékos házi teendőjét. Mert hogy ezen teendők csak igen aprólékosak és kicsiny­­­szerűek lehetnek, mindenki elhiheti, a­ki az administrativ részleteit ismeri, és tud­ja, hogy a tisztán bagatella-ügyeken kí­­vül alig van fontosabb intézkedési tárgy, mely többé vagy kevésbbé az előszámlált tizenhárom paragraphus körébe valami­kép bevonható nem volna . Az alsóház május 12-­­ki üléséből. Közöljük a kérvény-bizottság jelentését a beadott kérvényeket illetőleg, s a ház­nak, legnagyobb részt a bizottság vélemé­nyéhez képest hozott határozatait. Előadó b. Kemény Gábor : E jelentés sorában olvassa először is a kérvé­­nyi bizottság jelentését a Kassáról, Bars megyé­­ből és Nyitráról a municipális élet törvények szerinti visszaállítását kérő folyamodványok iránt. A bizottság véleménye : Midőn a ház a trónbe­szédre felterjesztett válaszfeliratában törvényeink értelmében a jogfolytonosságot követelte, már teljesítette azt, mi e kérvényekben foglaltatik ; miután pedig addig, míg a ház előtt a mártius 3 diki királyi leiratra készült újabb feliratának eredménye tudva nem lesz, ennél tovább menni egyébként sem lehet, a bizottság azt véli, hogy a jelen kérvények, mint jelei annak, hogy a ház abbeli eljárása a nemzet legfőbb óhajával és így helyeslésével találkoztak, egyelőre csak kedves tudomásul lennének veendők. (Közhe­ lyeslés.) Abauj megye füzéri járásából való, a megyék helyreálltása, s ezenkívül az abaújmegye­ és különösen a füzéri járási hivatalnokok választás körüli eljárására vonatkozó kérvény iránt a bi­zottság azt véleményezi, hogy az első kérésnek a ház 2 rendbeli felirata által már elég tétet­vén, a 2-dik kérésre vonatkozólag pedig a hi­vatkozott okiratok b­e nem mulattatván, a folya­modvány mellőzendő. (Közhelyeslés). Odri József uj­szőnyi lakos és vasut-állo­­mási felügyelő, az 1864 ben volt Komárom me­gyei tatai járási főbiró által törvénytelenül el­adott tehene bocsárának megtérítését kéri. A bi­zottság ezen kérvényre nézve azt véli, hogy az e tárgybani intézkedés, más hasonilletőségű ügyek példájára, a kinevezendő igazságügyi mi­nisztériumra hagyandó. (Közhelyeslés.) K­u­­­i­f­a­y János Vendel első gyámnoka és nagybátyja Rajczi János által a részéra vincu­­lált és mai napig letartóztatott vagyont kiadatni kéri. A bizottság az indokolatlannak feltűnő puszta állítású kérvényt figyelembe épen nem veendőnek véleményezi. (Közhelyeslés.) Tormer János felső-vizniczei és Pramer Am­brus szelentei lelkészek terjedelmes folyamod­ványa következő sza­vakkal kezdődik : S­z­á­­mos példa mutatja, hogy a zsi­dók a keresztények vesztén dolgoznak. Kérik, hogy a zsidók úrbéri telkek megvásárolhat­ásától tiltassanak el, mert különben ágybér és stóla fejébeni papi jöve­delmükben károsodnának ; vagy ha attól el nem tiltathatnának, köteleztessenek a zsidók ama terheknek megfelelő tőkének készpénzbeni meg­fizetésére ; szeretnék továbbá a kérelmezők, ha a megszüntetendő ágybér és stóla helyett a pap­ság a közkincstárból 600—800 főig terjedő fize­téssel láttatnék el ; — fentartatván mindazon­által a papi földeknek a volt urbérek általi in­gyen megdolgoztatása. Felemlitendőnek vélik továbbá azon egykori intézkedést, hogy italok árában csak 1—2 ftra terjedő adósságot hajt­hasson be a hatóság. Szeretnék továbbá, ha a falubirákat csak a lelkészek ajánlatára, vagy még inkább, hogy azokat egyenesen a lelkészek neveznék ki. Végre állítván, hogy jelenleg a rablókkal túl szeliden bánnak, olcsó, de szigorú büntető törvényeket óhajtanak. A bizottság véleménye : A papi illetmé­nyeknek, a­mennyiben azok a volt úrbéri tel­keket szenvedőleg terhelik, bármily vallású birtokos kezén léteznek azok, kellő törvé­nyes biztosítására és folyó járatásának eszkö­­zölhetésére közvetlenül a javadalmazott egyházi személyek gondoskodási körébe tartozván, e te­kintetben ezek a fennálló törvények és rendele­tekhez való alkalma­zkodásra utasítandók. A folya­modvány többi pontjait illetőleg, ezek a zsidók viszonyait rendezendő törvények körébe, vala­mint a községi rendszer és a vallásügyiek köré­be vágván, illetőleg az e tárgyakban működen­dő országgyűlési bizottságok teendőibe, ott an­nak idején tüzetesen fognak elintéztetni , egy­előre pedig előleg-,,a intézkedés szükségessége fenn nem forog. (Általános helyeslés.) Szinkovits István zágrábi tábor abbeli folyamodását, hogy a vácai vakok intézetében, mint tanító alkalmaztassák, a bizottság a kine­vezendő belügyminisztériumra hagyandónak vé­leményezi. (Helyeslés ) Czvetkovics Lukács segélkező folya­modványa tekintetbe nem vétetik. Milet­i­cs Antal abbeli kérése, hogy segélyért esde folyamodványa a képviselőház ál­tal ő Felsége elé terjesztessék, mint a törvényho­zás körébe nem tartozó, mellőztetik. Z­u­d­i­c­z Dániel határőr az 1848-dik évi hadjáratban Dunaföldvárott történt elfogatása al­kalmával állítólag szenvedett 1004 ft 34 kr pp. rugó kárának megtérítéséért folyamodik. — A ker­ényi bizottság folyamodó kérelmét nem tel­­jesitendőnek véleményezi. (Helyeslés.) Terbete, Strázsa, Brunócz és Krakován hely­ségek némely tűzvész által károsult lakói a ko­lozsvári tűzkár biztosító társulat ellen panasz­kodnak, káraik meg nem térítése miatt. Folya­modók a rendes per útjára utasíttatnak. Bartakovits Gyula a varasd-szent­­györgyi 6. sz. ezredből és Mnisztik János a bá­rány amegyei 1806-ki insurrectiónak tagja, se­gélyért folyamodnak. Mindkét folyamodvány a független felelős magyar kormány megalakulta után a pénzügyminiszterhez átszármaztatandó, addig pedig a képviselőház levéltárában leteendő. Nagy-Kisinda kerület tanácsa az annak ré­szére megállapított külön törvényhatóság törvény általi biztosítását kéri. E folyamodvány a megyék és községek rendezésére kiküldendő bizottsághoz utasíttatik. A bardóczszéki Vargyas, Füle, Száldobos és Ba­rót községek volt úrbéresei az iránt folyamodnak, hogy miután kérelemmel járultak az 1863—64. szebeni, általuk úgynevezett országgyűléshez, a székely úrbéri viszonyok rendezése végett, de az ott el nem intéztetett, intézkedjék a ház, ho­l folyamodványuk a kir. főkormányszéktől felkül­detvén, országos tanácskozás alá vétessék. E fo­lyamodvány a ház levéltárába tétetik, mig a leendő magyar miniszteriumnak átadatnék. Magyar-Sók és más Vág melléki helységbeli lakosok az urbérrel rokon természetű birtok­­viszonyok rendezését kérik. E folyamodvány az ezen viszonyok rendezésére választandó bizott­sághoz utasíttatik véleményezés végett. A csehországi Záaz városbeli kérod i­gazgató­­sága két magyarországi vándorlegényre fordított 30 forint 50 kv költség megtérítéséért folyamo­dik. Ezen ügy a közigazgatás körébe tartoz­ván , folyamodó igazgatóság oda utasittatik. Kis András, szentistváni bíró, a községbeli volt úrbéri alkotmányos birtokosok nevében kéri, hogy oly községekben, melyekben az úrbéri rendezés és elkülönítés megtörtént, és telekköny­­vileg keresztül is vitetett, hozandó törvény által engedtessék meg az úrbéri birtoknak részekbeni eladása. E kérvény az úrbéri törvények módosí­tása és változtatása feletti ja­vaslat kidolgozásá­val megbízott bizottsághoz utasíttatik. Arad megye Nagy-Kamara község elöljárói és lakói az iránt folyamodnak, hogy az országgyű­lés eszközölje ki, hogy a folyamodványhoz ösz­­szeirásban foglalt, s jelenleg lakhely nélkül levő szétütött családok az ottani határ­szomszédság­ba eső és István cs. kir. főherczeg magánbirto­kához tartozó Borkút nevű pusztán települhesse­nek meg. E puszta magán birtok lévén, a kérés nem teljesíthető. Szabadka sz. kir. városa folyamodik, hogy miután az ottani prot. tanító a magyar kir. hely­tartótanács rendelete által a kath. gyermekek tanításától eltiltatott, az országgyűlés juttassa érvényre az oktatás szabadság elveit. A vallás és oktatás­ szabadsága korunk legszebb vivmá­nyai közé tartozván, és hivatkozván az 1848. XX. törvényczikkre, sajnosnak és törvényeink szellemével ellenkezőnek ta­tja a ház a helytar­tótanács eljárását, s a folyamodványt , közokta­tási minisztérium nem lévén, a vallás és közok­tatási ügyek tárgyalására kiküldendő bizottság­hoz utasítja. Özvegy P­f­a­ff Józsi­fné, mohácsi lakos, fo­lyamodik, Mohács rendezett tanácsa törvényszé­kének bűnös eljárása ellen, mint a mely szándé­kosan elmulasztotta egy perében részére ked­vező ítéletet végrehajtani. E folyamodvány a ház levéltárába tétetik, mig az igazságügyi minisztériumnak átadat­hatnék. Térvár torontálmegyei helység elöljárói ké­rik a házat, hogy eszközölje ki a dohányterme­­lési engedélyt A közgazdasági bizottsághoz uta­sittatik. Eger város közönsége a pest-miskolczi vas­utat Eger városa közvetlen érintéséverl kéri vin­ni. A közgazdasági bizottsághoz utasittatik. A marmarosi 5 koronaváros u. m. : Szigeth, Hosszumező, Visk, Técső, Huszt, továbbá Szi­­nyérváralja, Nagy-Károly városa, Közép-Szol­­nok több községe és birtokosa, Nagy-Bánya sz. k. bánya város és a Szathmár megyei gazda­sági egyesület a debreczen - szathmár-szigethi vaspályát pártoltatni kérik. A közgazdasági bi­zottsághoz utasíttatik. A kolozsvári kereskedelmi kamra folyamodik az erdélyi, és különösen a nagyvárad-kolozsvár­­brassó-bodzai vasut­vonal érdekében. Kiemelte­tik, hogy Erdély az osztrák, valamint a magyar birodalomban az egyetlen tartomány, mely nél­külözi a vasutak előnyeit, s így el va­n szige­telve és kizárva a világforgalomból. Ennek kö­vetkeztében a közgazdaság mezején elmaradt, és a tökéletes elszegényedés felé rohanva halad. Ennek folytán kéri, hogy az országgyűlés esz­közölje ki ő Felségénél, hogy az erdélyi vasút építése mielőbb határoztassék el, s hogy a nagy­várad-kolozsvár brassó - bodzai főv­onal, s a károlyfehérvári és szebeni szárnyvonalak épí­tése minden más, Erdély részére tervezett vas­utak előtt engedményeztessék. Folyamodó kamra azon meggyőződését fejezi ki, hogy ha a ház határozatilag ki fogja mondani, hogy ezen vonal valamint Erdély, úgy Magyarország és az osz­trák birodalom érdekeinek egyedül felel meg, ily határozat Európa pénzpiac­á­nak figyelmét e vasútvonalra fel fogja hívni és létesítését bizto­sítani. A bizottság véleménye : Erdély közgazda­­sági állapota megszülte azon meggyőződést, hogy ez országnak vasúti összeköttetése Ma­gyarországgal, s ez után egész Európával, az égető szükséghez tartozik. E meggyőződés foly­tán ez ügy évek óta nemcsak irodalmilag és egyesületileg, hanem hivatalosan is tárgyaltatik. Az előmunkálatok tetemes költséggel elkészít­tettek, sőt vállalkozók is jelentkeztek. Ez ügy tehát oly fejlődési stádiumban van, hogy róla bármi óvatos megfontolás mellett is, már ha­tározott véleményt lehet nyilvánítani.­­ A kérvény­bizottság tehát azt véli, hogy a 1. képviselőház az erdélyi vasutak építési szük­ségét rendkívül sürgősnek ismervén el , a nagy­várad kolozsvár brassó-és bodzai vonalat az említett szárnyvonalakkal minden más, Er­délyben tervezett vasútvonalaknál Erdélyre néz­ve előnyösebbnek és az általános forgalmi érde­keknek leginkább megfelelőnek nyilatkoztassa ki , de az ügy jelentőségéhez képest alapos tár­gyalás végett ezen kérvényt a közgazdasági ügyekben kiküldendő bizottmányhoz utasítsa. (Általános helyeslés.) Kemény Gábor báró előadó olva­sa továbbá a debrenczeni ipar-63 kereskedelmi kamra, Sza­­lonta város közönsége, Gyula város elöljárói, Békés-Csaba város lakói és közbirtokosai, Oros­háza községe és NI.-M.­Vásárhely közönsége által az alföld-fiumei vasút ügyében beadott fo­lyamodványokra vonatkozólag a kérvényi bizott­ság jelentését, melyben ez az alföld fiumei vasút pálya építését kívánatosnak találván, ez ügyet a közgazdasági bizottsághoz utasitandónak, a ké­relmezett kia­­játitást illetőleg pedig a folyó évi mártius 22-án hozott határozatot fentartandónak véleményezi. (Közhelyeslés.) Olvassa továbbá : Szücs János bajai lakos és társai, mint a szentistváni volt úrbéri telkek birtokosai által az 1832—36-ki törvényeknek a telkeknek szabad adás-vevését gátló czikké­­nek megváltoztatása iránt beadott folyamodványt, illetőleg a kérvényi bizottságnak jelentését, mely­ben az ez ügyet codificationalia bizottsághoz azon megjegyzéssel véli átteendőnek, hogy az ma­gát a közgazdasági bizottsággal is érin­tkezésbe tegye. (Általános helyeslés.) Olvassa továbbá : a kérvénybizott­ág jelen­tését Gyöngyös városa folyamodására ,vonat­kozólag , melyben ez a rendezett tanácsosal biró összes mezővárosokat, különösen pedig Gyöngyös városának törvényszékét telekkönyvi hatósággal kéri felruháztatni, s melyet a bi­zottság, a megyék és városok rendezésére kikül­­dött bizottsághoz át teendőnek véleményez. (Általános helyeslés.) Olvassa továbbá a kérvény bizottság jelenté­sét Szathmár megye, Krassó helysége volt úrbé­res közönségének a földváltság és kamatai behaj­tása végett rendelt bírói végrehajtás felfüggesztése iránti folyamodványára vonatkozólag, melyben a

Next