A Hon, 1866. június (4. évfolyam, 124-148. szám)
1866-06-02 / 124. szám
oly formán változtassa meg, miszerint enyhítve legyen az az ellenséges jelleg, melyet országainak benső felosztása a mi határaink mellett kezdettől fogva mostanig magán hordozott ? Ezek kétségkívül nagyon egyszerű, transactióra alkalmas elemek. Mi pedig hiszszük, hogy ezen elemek komolyan elősegéthetnék a békés kiegyezkedést s fölteszszük, hogy az érdeklett felek eszélyességének és okosságának át kellene látnia, mennyire szükséges a kiegyezkedés ezen lehetőségéhez ragaszkodni. Ha visszautasítanák azt , vagy nem lelnének más módot, akkor Német- és Olaszország jövendő sorsa az esélyek kezébe lesz letéve. És ki tudhatná azt, hogy mi fog ezen egy millió és ötszázezernyi katona összecsattanásából kifejlődhetni Francziországnak, amely mindent elkövetett ezen háború elhárításáért, vissza kellene semlegességébe vonulnia, fentartva teljes szabadságát az actióra. De milyen szemrehányásokkal kellene önnönmagukat azoknak illetni, akik, midőn megkímélhették volna a világot ezen összeütközésből származandó kiszámíthatlan bajoktól, megtagadták hozzájárulásukat a becsülettel járó transactiótól. Ugyan a „Pays“ május 27-ki számában ezeket mondja a conferentiára vonatkozólag : A conferentiának természetesen Drouin de Lhuys lesz az elnöke, mely — mondhatni — a császár szemei előtt fog tanácskozni, ki abban a békés hangulatban fogja a tanácskozások folyamát figyelemmel kísérni, amelynek már annyi tanúságát adta. Kezdetben csak Orosz , Angol, Poroszoszag s Ausztria nagyköveteiből és Olaszország követéből fogna állani. Ma elhatároztatott, hogy a hatalmak külügyminiszterei Párisba jövendnek tanácskozni a felett, hogy micsoda kérdések hozassanak szőnyegre a diplomaták értekezésében. Úgy hallani, hogy a német szövetséggyűlés is képviselve lesz , tehát megeshetnék, hogy egy vagy két ülés után a conferencia egyetértőleg európai congressussá fog alakulni , s abba a többi hatalmak is meghivatnának. Akár conferencia, akár congressus lesz ezen diplomatiai gyűlés, e három kérdés békés megoldásának módját fogja kutatni : Elbengségek, a német szövetség reformja, az olaszországi viszály. Tegnap a békés megoldás lehetőségének elemeit sprojuk elő. Ma így kívánjuk azokat egybefoglalni : Velencze kicserélése földrajzi fekvésénél fogva Velenczének megfelelő, s az adriai tenger mellett fekvő területért ; az Elbergségek Poroszországba kebeleztetése, annak kikötésével, hogy Schleswig északi része visszaadassék Dániának ; a Sajna melléktartományoknak egy külön német állammá alakítása, mely a szövetség reform és Németország belálaulása folytán a német szövetségbe fogna tartozni. Ezen megoldás fogná összeegyeztetni a nemzetiségi elv tiszteletben tartásával egy oly tartós békének a feltételeit, amely végre lehetségessé tenné Európa lefegyverkezését.“ Arról mélyen hallgat a „Pays“, hogy a Portát, amely képviselve sincs a conferentián, hogyan fogják rábírni, hogy Bosniát és Herczegovinát engedje át. A „Nordd. Alig. Ztg.“ Ausztriának az Adria melletti területi kielégíttetését illetőleg így ir : Ha a területi kárpótlás eszméjénél a „területi“ szóra fektettetik a hangnyomát, akkor nagyon kedvező az Ausztria számára indítványba hozott kárpótlási tárgy. Bosnia, Albánia, Szerbia (?) és Montenegro 3289 négyszög mfldnyi terület elegendő kárpótlás lenne a Velenczei királyság 456 négyszög mfldnyi területéért, s a lakosság száma is többre rúg közel egy millióval. Igaz, hogy ezáltal Ausztria súlypontja jelentékenyen Kelet felé tétetnék át, s Németországgali összeköttetése úgy meglazíttatnék, hogy Ausztria német tartományai olyforma viszonylatra jutnának Németországban, amilyenben Elzász és Lotharingia vannak most. De ha a császári államnak néhány generatio után sikerülne ama „területi kárpótlékokat“ sűrűbben benépesíteni, s jobban kimivelné, úgy Ausztria ismét nagyon erős hatalommá válhatnék.“ A háború előkészületei. A bácsi lapok értesülése szerint a nyolcadik hadtest főhadiszállása szombaton megy Auspitzba (Morvaország.) Ugyanoda megy a hetedik hadtest is, mely már Laibachból elindult. . Az erődítési munkálatok a Duna bal partján oly gyorsan haladnak, hogy még a hat heti határidő letelte, előtt készen lehetni remélnek. Amint hírlik, Ő Felsége néhány nap múlva Floridsdorfba fogna menni, hogy a munkálatokat megszemlélje. Az éjszaki hadsereg tábori törzskarának főnöke, Henikstein abbnagy, ez idő szerint Bécsben van, hogy az utolsó hadügyi intézkedések kivitelét személyesen ellenőrizze. Az éjszaki hadsereghez tartozó összes katonai osztályok és intézetek, melyek a szekerészet felszerelésével és az egyes csapattestek legénységének felruházásával lettek megbízva, hadseregparancs folytán oda utasíttattak, hogy tevékenységükről a főhadiszállásnak naponként tegyenek jelentést. A teljesen befejezett felszerelésről a hadügyminisztérium és főhadiszállás rögtön táviratilag értesítendők. Az éjszaki hadsereg főhadiszállásáról különös jelentőségű tudósítás nem érkezett. Az olmützi községtanács tisztelkedett Benedek tbszernagy és Vilmos férignél, s kérdésére azon biztosítást nyerte, hogy a faültetvények lassulása a vártéren csak a legnagyobb szükség esetében fogna bekövetkezni. Benedek tbszernagy megemlítette még, hogy Olmütz városa a csapatmozgalmak szükségképi terhein kívül alig félhet veszélytől, s hogy a hadsereg példás fegyelmezettsége biztosítékot nyújt a lakosok védelmére nézve. Königgrätzben a városi tanács folytonosan előkészületeket tesz a vár elzárása esetére, így, mint a „Nar. Listy“ nek onnét jelentik, a községhivatalnokokat és tanítókat három hóra előre kifizették ; ugyanez történt a városi ápolás alatt levő szegények és kórház lakókkal is. A Triestben létezett kikötői admiralitás arzenal-igazgatóságát feloszlatják, s személyzetét a polai kikötői admiralitáshoz teszik át. A építészeti igazgatóság egyelőre mint a polai igazgatóság fiókja Triestben marad. Velenczéből jelentik f. hó 25 ről : „A községtanács felhívta tegnap a mészárosokat, hogy lássák el magukat három hónapra vágómarhával, s már a legközelebbi napokban várnak egy proclamatiót, melyben a lakosság felhivatik, hogy egy negyedévre lássa el magát élelemmel. Mantuában az erre vonatkozó hirdetmény már közzétételeit, s a különféle hatóságoknál majdnem minden hivatalnok 3 havi fizetési élőknélfolyamodóit. Ma reggel a helytartónak két proci*- matioját függesztették ki, melyek egyike a második ujonczozást rendeli el, míg a második tudtul adja, hogy mostantól kezdve éjjel semmiféle hajó sem járhat ki be a malamoccoi vagy chioggiai kikötőben. Aki naplemente vagy kelte előtt ezt meg akarná kísérteni, a „borzasztó“ következményeket magának tulajdoníthatja ; egyúttal jelző hajókat küldöttek a tengerre, melyek az érkező és az említett rendszabályról nem értesült hajókat utasítják. Egy harmadik hirdetmény közzé teszi, hogy néhány napon át Rovigo környékén tüzérségi gyakorlatok lesznek, „amit az alaptalan felriasztás elkerülése tekintetéből közölnek a közönséggel.“ Velencze mindig komolyabb külsőt nyer. Csapatok jönnek és mennek, s az utczákon tömegesen állanak az emberek a hirdetmények körül, melyek mindennap hoznak valami újságot. Sok fiatal ember ment át, családja hátrahagyásával; az iskolákat kevéssé vagy épen nem látogatják, l a Mérk-téren és a Riván ásítoznak a ciceronék a szálloda-tulajdonosokkal együtt, kik hiába lesik az idegeneket. A boltok közöl igen sokba van zárva, miután az illető tulajdonosok üzletüket nem folytathatják, — a színházak, — még a Malibránszinház is, — szünetelnek s csak a korcsmákban élénkebb az élet. A rendőrség igen éber, s számos őrjárat czirkál éjjel az utczákon. A kikötőben egyetlen három árboczos sincs, s egy nem rég érkezett angol hajó, mint ez áll a vízpusztaságban, és csak a lagyuna- Bzádok, melyek legénységet és anyagot szállítanak a szomszéd sziget-erőditvényekbe, élénkítik a lagúnát. Néhány np óta az itteni német iskolát is bezárták, — a tanítók és tanítványok eltávoztak ; az előbbieket tisztekké nevezték ki, és a hadsereghez küldötték, míg az utóbbiak menekülő szüleikkel távoztak el. A fő reáltanoda tantermei is üresek ; csak a két gymnasiumban uralkodik teljes rend. — Szomorú de jól talált képe ez a lagúnák városának a háború előestéjén. Az olasz hajóraj Anconába érkezése már egy kereskedelmi hajójába került Ausztriának. Habár még Ausztria és Olaszország között nem tört ki a háború, az olasz hajóraj parancsnoka mégis jónak találta egy vörös fényt, mely az anconai kikötő bejáratánál világított, többé meg nem gyujtatni. Egy osztrák kereskedelmi hajó, mely e rendszabályról semmit sem tudott és éjjel az ottani kikötőbe volt kénytelen bemenni, az egy pánczélos hajón égő vörös világot tartotta a kikötői világnak, s rosz irányt vevén, lyukat kapott és elsülyedt. A legénységnek alig sikerült magát megmentenie. A hadihajók parancsnokságának átvétele alkalmával Tegethoff ellenadmirál az összegyülekezett tengerésztisztekhez körülbelül a következő beszédet tartotta : „Hosszasabb tanácskozás után elhatározták, hogy hajórajunk parancsnokságát reára bízzák. Úgy látszik tehát, hogy bennünket is csatára szándékoznak bocsátani. Biztosíthatom önöket, uraim, hogy én, amennyire tőlem függ, nem fogom elmulasztani, hogy alkalmunk legyen a kitüntetésre.“ Triestből távírják, máj. 28-áról a „Fr. Bionak : Az a hír, hogy török hajók érkeztek az adriai tengerre, megvalósul , azonban csak arra szorítkoznak, hogy Cattaro előtt czirkáljanak. Végül megemlítjük még a Kálik dandárt illető hadügyminiszeri kibocsátványt. Eszerint mostantól kezdve többé nem mennek kiegészítő csapatok Holsteinba, s a kálik dandár legénysége nem szabadságoltatik. Egyúttal elrendeltetett, hogy utazó tisztek Nürnbergen, Frankfurton és Hannoveren át vegyék útjukat. Koblenzből írják máj. 27-ről: A csapatmenetek semmikép sem fogynak, sőt inkább nagyobb mérvben folytattatnak a congressus - hírek daczára. Belátják, hogy a béke mellett szavak szóljanak, míg a háborús aggodalmak mellett tények. Négy napra, mától kezdve szerdáig, különben mindenkor egy éjjelre, 11,000 embert jelentettek be szállásra. A rajna-balparti várakból a sorezredek legnagyobbrészt viszszavonultak ; Luxenburg és Saarluisban , valamint Koblenz és Mainzban is fölép a honvédség képezi az őrséget. Mindkét utóbbi várban azelőtt három sorezred volt, most csak egy, itt Koblenzben a 19 dik (lengyelek), Mainzban az 53 dik (münsterlandiak) , az őrség többi részét honvédek és pótzászlóaljak képezik. A berlini lapok a porosz király következő nyilatkozatait beszélik : Midőn a távolabb tartományok béketüntetéseit szóba hozták, s ennek ellenében Boroszló városa feliratát kiemelték, a király ezt felelte : „Itt legnagyobb is a veszély , míg amazok távol állanak lövéstől , s azért nem is fontolják meg a dolgot oly lelkiismeretesen. Amint a poroszokat ismerem, jöjjön bár a háború veszélye nyugatról vagy keletről, a rajnaiak és régi poroszok épen oly hazafias lelkesedést fognának tanúsítani." A porosz király mult hó 26-dikán délelőtt szárnysegédétől kisérve, a korona-herczeg Károly, Frigyes Károly, idés ifj. Albrecht, Sándor, Adalbert herczegek, Ágost würtembergi és a szászkoburg-gothai herczeg, a tábornoki testület, a katonai meghatalmazottak, Bismarck gróf miniszterelnök jelenlétében, ki a nehéz honvéd lovassági ezred őrnagyi egyenruháját viselte, megszemlélte az összes berlini helyőrséget, s ezen fölül az Erzsébet királyné III-dik testőrgránátos ezredet és az Augusta királynő IV dik testőrgránátos ezredet. A porosz koronahg f. hó 28-án reggel Boroszlóba érkezett ; néhány órával később megérkezett a 6-ik hadtest parancsnoka, Mutius. Ebéd után a hg törzskara tisztjeivel dolgozott. Az ottani lapok közleményei szerint a hg Boroszlóban tölti az éjét, s 29-én reggel legelébb is Oppelnbe utazik külön vonattal. Útjának további folyamáról semmit sem tudni ; a főhadiszállás legközelebb Freiburgban üttetnék fel. Wafferschleben vezérőrnagy és a várak második főfelügyelője, Radziwillig helyébe a mérnöktest és utászok főnökévé, s a várak főfelügyelőjévé neveztetett ki. A hadsereg-póttartalékhoz tartozó pékek és mészárosok egy részét behívják, hogy a hadseregnél alkalmazzák szolgálatra ; továbbá a kőműveseket és ácsokat is behívták, hogy az erődítési munkálatoknál, tábori konyhák építésénél stb. működjenek. Borosaiéban úgy, mint Görlitzben, a vasúti személyzet egy részét, különösen a gépészeket és tüzelőket az illető igazgatóságok reclamálták, mivel a jelenlegi szállításoknál sürgetőleg szükségeltetnek. A szász határról írják egy siléziai lapnak : A szász csapatoknál az utóbbi napokban különféle áthelyezések fordultak elő. Míg rövid idő előtt a székváros meglehetősen el volt hagyatva, most Vidéki levelezések. Gödöllő, máj. 28. Vidéki egyhangúságunkat a napokban nem csak az európai harcz előkészületei, de saját körünkbeni mozgalom is élénkítette. Ugyanis a nem rég jobb létre szenderült bold. eml. Erdélyi Ferencz helv. hitv. lelkészünk helyét a gödöllői egyház e hó 24-kén betöltötte, s a lelkészi fontos állomásra, a pesti közönség előtt is jól ismert ifjú lelkészt, Gönczy Benőt választá meg, még pedig egyhangúlag. — Hogy e választás szerencsés és minden tekintetben jól sikerült, felesleges bebizonyítgatnunk, mert hiszen gátolja azt a kifogástalan, vagy ellenszavazat nélküli egyhangúság, mely a választásnál uralgott. — És most csak áldást kívánunk az ifjú lelkész munkálkodására, kinek tevékenysége már eddig is oly szépen nyilatkozot, legközelebbi közelében a szász haderő egy jelentékeny részét öszpontosítják. Úgy látszik, hogy ismét visszatértek az eredeti tervezethez, s a porosz invasio esetére a szász hadsereg Drezda kapui előtt várja be az ellenséget. A Drezdában és körülé fekvő legénység számát 15—20,000 re teszik, míg a hadsereg többi része Meiszennél, a kis része az Orezhegységben áll, hová kezdetben ugyan nagyobb csapatszállítások történtek, de utóbbi időben ismét visszavonattak. Majdnem az összes tüzérség Meiszen és Drezdánál áll, míg Chemnitzben csak két telepet hagytak. A „Köln. Zig“ írja : Ha a párisi congressus nem vezet csakhamar megoldásra Velenczét illetőleg, úgy a Po mellett vagy az Adrián hamarább összekapnak, mintsem gondolják. Olaszország nem akar tovább várni, mint várhat, s ami a támdás felelősségét illeti, a „Temps“ az „Opinione“ egy megjegyzésére figyelmeztet, mely igy hangzik : „Ausztria terve félreismerhettem Ellenünkben védelmi állapotban maradni, s egész erejével Poroszországra rontani. Eszünkbe jut Montesquieu elve, melyet III. Napoleon császár Caesar életében ismét emlékezetbe hozott, ugyanis a háború igaz okozója nem az, aki kijelenti, hanem az, aki szükségessé tette.“ Hogy Ausztria védelmi állapotban akar maradni a Po mellett, míg Poroszországgal elkészült, az olaszok a következőkből következtetik : 1) hogy a tervek, Polesmában áradásokat idézni elő, kétségen kívül vannak ; 2) hogy a Po Ferrarával szemben majdnem egészen fedezetlen ; 3) hogy az Etschtől éjszakra Boara és Rovigo között öszpontosítanak ; 4) hogy a mantuai kerületek a Po jobb partján az osztrákok által nincsenek komolyan megszállva. A földabroszra vetett pillantás mutatja, hogy a Po, miután Piacenza és Cremona mellett elhaladt, Grunstalláról szöget képez és egyenesen éjszaknak Mantua felé fordul, s Scorzarolo mellett ismét kelet felé Borgoforte mellett Ostigliába megy, s most, az Oglio és Mincio által nagyobbodva, ismét délkelet felé fordul, s azután hét torkolatban az Adriába ömlik. A Po két vonala között, Luzzarától, éjszakra Guastallától Stelláréig, a Pó nem képez határokat, miután Ausztria itt a Po jobb partján Luzzara, Gonzaga, Revere és Sermide mantuai kerületeket megtartotta. Ha Ausztria már most gondolna arra, hogy betörjön a Romagnába ,a Márkákba, úgy itt a Pó jobb oldalán öszpontosítana , de ezek a kerületek nem csak nincsenek csapaterősítésekkel ellátva, hanem majdnem egészen el vannak hagyva, sőt a „Nazione“ 26-dikáról jelenti, „hogy Ausztria intézkedéseket tesz az esetre, ha a velenczei városokat kiüríti,s egészen a várnégyszögbe vonul vissza.“ Egy a főnökökhöz intézett osztrák körlevél a hivatalnokoknak ez esetre kötelességül teszi a hadsereghez csatlakozni,s fenyegeti azon hivatalnokokat,sák nem osztrák hatóságoknak engedelmeskednének, hogy mint felségárulókkal fognának velük bánni. — Garibaldi mij. 23-dik óta úgy látszik már valóban elindult az adriai tengerre, legalább a „France“ is jelenti, hogy Garibaldi genuai tudósítások szerint 23-dikán elhagyta Caprerát s az adriai partra indult. A „Italie“ közzéteszi a napiparancsot, melyet Persano tengernagy május 16-dikán az olasz hajóhad legénységéhez intézett, s melyet a hajórajok és tábori törzskar összeállításának elősorfolása után így fejez be: „Midőn ezeket tudomásul hoznám, fölöslegesnek tartom, néktek a király és haza iránti odaadásról, vagy az olasz nemzetiség és függetlenség érzelméről beszélni, mivel ez mindnyájunkban él. Hanem arra, legyen akár elöljáró, akár alattvaló, hatályosan akarok figyelmeztetni mindenkit, hogy feladatának teljesítésében a legjobb akaratot, a legnagyobb buzgalmat, feltétlen feláldozást és a legnagyobb készséget tanúsítsa, hogy minden egyes pontban katonai kiképzést nyerjen, amely nélkül, engedjétek ezt mondanom, hasztalan lenne, Olaszország büszkesége a három szinti zászló becsületét fentartani. Azért tehát, mostantól fogva, a munkára az erőfeszítés ne nyomjon le bennünket, hanem, szemben a szent czéllal, találjon mindig megelégedetten és vidáman. Éljen az olasz egység, és ti is éljetek, bátrak, kik hivatva vagytok, legelébb a becsületet sértetlenül fentartani. A „Reditalia“ gőz-fregatte fedezetén, a tarenti kikötőben, máj. 16-án. 1866. A föparancsnokló tengernagy.“ Florenczből írják máj. 26-ról . Nehány nap óta Berlinnel élénk tárgyalások folytatatóak, a távírda folytonosan működik ezen a vonalon és Usedom a porosz követ naponta kétszer, háromszor fordul meg a külügyi minisztériumban és eéten háromszor fogadtatott a király által. A Berlinből alig visszaérkezett Garone tábornok oda ismét visszautazott, hova tegnap távirati meghívás folytán őt Burg őrnagy, a porosz katonai meghatalmazott követte. Hogy a velenciei partokon kiszállást fognak megkísérleni, nem szenved kétséget, és Tarentben már egy 22000 főnyi hitest öszpontosíttatik, mely a megszállási csapatot képezi. Ezen megszállási csapatok Albini altengernagy hajórajához csatoltatok, ki a velenczei expeditiót fogja parancsnokolni, míg Vacca altengernagy a dalmát expeditio parancsnoka. Az egész tengerészet fölött most Persano tengernagy viszi a parancsnokságot. — Florenczből Írják máj. 24-ről : A „Corriere Italiano“ Berlinből azon hírt vette, hogy Poroszország, mihelyt a háború megkezdődik, legjobb hajóit fogja az adriai tengerre küldeni, melyek az olasz hajóhaddal egyesülve, Pola, Velencze és általában az egész osztrák tengerpartvidéke ellen, Dalmátiát is beletudva, fognának működni. Isztriával különösen sok a baj. A „Gazetta di Firenze“ körülményes tudósítást hoz De Castro, Istriából származó, volt paduai tanár, Pratóban tartott előadásáról, melyben az a népnek a krajnai, suli és isztriai alpesekről, mint olasz határról beszélt, és magát, —mint istriai, olasznak vallja. A „Journé de Genéve“-ben olvasunk egy florenczi levelet : „Olaszországban a tömeg a háborút minden áron akarja. Ausztria a jelen pillanatban hiába engedné át Velenczét, nem érnék be vele ? Külföldön még gyenge fogalommal sem bírhatnak arról a harczias lelkesedésről, mely a félszigeten mindenkinek kedélyét áthatja. Olaszországból jelentik, hogy a jelenleg Párisban levő lengyel ezredesek Bozak és Dombrinski egy lengyel légió felállítását ajánlották fel, azonban az egyelőre nem fogadtatott el. De egy magyarok és lengyelekből álló idegenek légiója kilátásba van helyezve. Hasonlólag tudósittattak szép számú kiszolgált francza tisztek és altisztek, kik az önkénytes zászlóaljaknál jelentkeztek, hogy ajánlatukat egyelőre félre tenni kénytelenek ; czimzeteket azonban elteszik, hogy szükség esetében segélyeket igénybe vehessék. Tápió-Szele, máj. 30. Pünkösd második ünnepén a farmosi evang.leány gyülekezet valódi még pedig kétszeres örömünnepet ült. Ugyanis ekkor adattak át alulírott által az egyháznak, a vallásos keblek által eddig fájdalmasan nélkülözött úrvacsorai szedények. Az öröm annál nagyobb volt, mert ezen kis egyház vallásos tagjai épen a legjelesebb ünnepek második napján, mikor nálunk az isteni tisztelet tartatik, eddig nem élhettek az úr szeretet vacsorájával, mert az anyaegyház kelyhe ilyenkor a reform, testvérek által vétetett igénybe T.-Szelén. Azonban akadtak kegyes jóstevők, a kiknek a nép vallás-erkölcsi élete szivökön fekszik, s kik ezen hiányon hókebellel siettek segíteni, s urvacsorai szent edények ajándékozása által a farmosi hiveknek alkalmat szolgáltattak, hogy ezek, valahányszor szívük sugallata Jézushoz vonzza őket, mindannyiszor megújíthatják a vele tett szövetséget. A kegyes Maecenások tisztelt neveik itt következnek : Ns. Fischhof Ivánka Petronella úrhölgy ajándékozott egy díszes, gazdag aranyszáru kelyhet ; Ns. Ivánka Imre ur egy urvacsorai bortartóval örvendezteté meg a hiveket ; végre Báró Kaas Edéné, szül. Ivánka Ida úrhölgy , Nlga egy sajátkezüleg készített szép teritővel diszité fel szerény imaházunk oltárát. — E becses ajándékokért fogadják a nemes keblű adományozók a farmosi hivek, forró háláját s köszönetét, s az ég áldja meg a Nagyságaikat áldásai legjobbikával. Melczer Gyula, t. szele-farmosi evang. lelkész. fTfT& . A 1 t 6» t jr _ I _ JLilVllXuLlOB KOZIClluH3 Uíi. Kővárvidék főkapitánya a telekkönyvi hatóságnak Kővárvidéken a folyó évi junius 1-vel életbe léptetése alkalmával következő kinevezéseket tett : Telekkönyvi előadónak eddigi volt aljegyző Nagy Györgyöt. Telekkönyvvezetőnek eddigi volt telekkönyvi kiadó Kozmutza Jánost. Telekkönyvi kiadónak kir. telekkönyvi bizottmányi III. osztályú tollnok Magyari Pált. Telekkönyvi igtatónak eddig a törvényszéknél alkalmazott igtató és kiadó Nagy Sándort. A törvényszékhez igtató- és kiadónak vidéki írnok Anka Sándort. írnoknak Drágos Gábort. k mrigántársorgoftyei Bécs, jun. 1. Az 1864-ki sorsjáték mai húzásánál a következő nyerőszámok húzattak ki:Főnyerő: 39 sorozat 62 szám; második nyerő 1807 sorz. 29 sz.; harmadik ny. 3023 sorz. 65 sz. A többi kihúzott sorozatszámok a következők : 989, 2938, 3080, 3543. Frankfurt, jun. 1. Az „Europe“ mai számában egy párisi távsürgönyt közöl, mely szerint Törökország a hatalmakhoz intézett sürgönyben makacsul követeli a Duna-fejedelemségek megszállását. A hatalmak, különösen Francziaország, azt felelték táviratilag a sürgönyre, hogy a fejedelemségek megszállása végzetes lehetne Törökországra nézve. Remélik, hogy a díván eláll a kalandos tervtől. A szövetséggyűlés elfogadta a meghívást a conferentiába , azon kikötéssel, hogy a holsteini kérdéssel a német szövetség reformkérdése tisztán német jellegű marad, amennyiben nem érintenek nemzetközi viszonylatokat. Az olasz kérdésben európai és német érdekek érintettek. Pfordten szinte egyhangúlag a szövetség képviselőjévé választatott meg a párisi értekezletre. Ausztria kinyilatkoztatá, miszerint hajlandó a Poroszország elleni fegyverkezéseket beállítani, mihelyt biztonságot nyer az iránt, hogy a harcai veszély nem újul meg. A szövetségi jog tisztelete és a holsteini kérdésnek a szövetségi jog és az ország törvényei szerinti eldöntése úgy Ausztriára, valamint Németországra egyiránt fontos. Ausztria ezen eldöntést most már a szövetség kezébe teszi le, és felhatalmazza a helytartót a rendek egybehívására, hogy az ország óhajait kifejezésre jutassa. Erre Poroszország ismételve fegyverkezéseinek defensív jellemére utalván, mondá, miszerint Poroszország visszatérend a békelábra, ha a szövetség az ausztriai és szász kormányokat a fegyverkezések beszüntetésére kizondja, vagy ha a szövetségi béke megzavarásának visszatérése ellen kezességet fogott nyújtani. Ha ezt a szövetség nem eszközölheti ki, vagy a szövetség tagjai a porosz részről ajánlott szövetségi reform ellen törekszenek, úgy ebből Poroszországnak azt kell következtetnie, hogy a szövetség jelenlegi alakjában nem felelhet meg feladatának , és további elhatározásainál ezen jogi meggyőződést veendi alapul. Poroszország soha sem gondolt arra, hogy a schleswig-holsteini kérdésben fenforgó érdekeit fegyverhatalommal érvényesítse; — jelenlegi fegyverkezései az Ausztria részérőli megfelelő eljárások által idéztettek elő. (Ezen sürgöny Bécsben 7 órakor adatott fel, (sürgetőleg) hozzánk a nyomdába 11 óra 15 perczkor érkezett el!!!) Kü 1 f 81 d. Angolország, London, máj 23. (A „Times” és „Herald“ a velenczei kérdésre 1.) Az angol vezérlap anélkül, hogy a nagy európai bonyodalmak legújabb eseményét, a hohenzollerni hg. megjelenését török földön tekintetbe venné, folytatja a béke melletti és elleni esélyek latolgatását, kevesebb súlyt fektetve a hirdetett congressusra, mint inkább a részes népek hangulatára és azok befolyására a kabinetekre. A közelgő tanácskozmányok kimenetele felelőségének elosztásában, a „Times“ úgy látszik tegnapelőtti álláspontjától ismét távolodik, miután Ausztriától áldozatot vár, azt említve föl, hogy alapjában véve, a brj „gyökere“ annak velenczei állásában rejlik. Lényegileg ezeket mondja: „Azon kérdés, háborúé vagy béke? most inkább mint valaha azok kezében nyugszik, kik a küzdelemben részt fognak venni. A háború tényleg már nem többé a királyok ultima ratioja, hanem a népeké. Nagy háborút még a francziák császára sem kezdhetne népének szívélyes akarata nélkül. Két hatalmasság, az egyik éjszakán, a másik délen, Ausztria ellen ritka, majdnem természetellenes szövetséget kötött. Ami uralkodóikat illeti, mindegyik egyformán kész megküzdeni. De mily nagy a különbség e szövetségesek népei közt! Az Alpesektől délre mindenütt lelkesedés ; itt oly nagy a harczikedv, minőt csak egy túlhatalmas szomszéd tarthat féken. Egészen más a németek magatartása, mindegy akár poroszok, akár közép-állami polgárok. Többször tettük azon megjegyzést, hogy Bismarck törekvése,egyenesen a „haza“ érdekei ellen van intézve. Ő bizonyára hazafias porosz, de csak is porosz. A porosz állam határait akarja tágítani, és ha e terv azon államművészettel, melylyel Cavour Sardiniát olasz királysággá változtatta, analógiával bírna, még megbocsátató volna .. . De bármily nagy legyen is a németek egy részének vágya a porosz trón árnyéka alatti egység után, még attól félnek, hogy Poroszország terjeszkedése, ha belső háború által következik be, idegen uralomnak átengedett német terület árán lenne megvásárlandó. Nem csoda tehát, hogy Poroszország és a középállamokból egyebet sem hallunk, mint békétetéleó gyülekezések megtartását és a kormány tervezetei elleni tiltakozásokat. . . Mindkét, Ausztria elleni szövetséges állam tendentiája közti ellentétességből azt lehet következtetni, hogy van még egy, a háborút elhárító lehetőség. Fölteszszük, miszerint Ausztria elég önuralommal fog bírni, hogy az 1859-diki hibát ne ismételje. Ha Európa tanácsát nem akarja elfogadni, és Velemezétől nem tud megválni, a legjobb politikát követi, ha védelmi állásban marad . . . Majdnem fölösleges ismételni azt, hogy kiválólag a franciák császára az, ki az események menete felett dönteni fog. Ha kétséget nem szenvedőleg a béke mellett emel szót, akkor Európa nyugalma valószínűleg nem fog megháboríttatni. De hiú dolog békét várni, ha a hatalmak nem engedmények hajlandóságával mennek a conferentiára. Az egész nehézség gyökere Ausztria velenczei állásában rejlik. Ha Ausztria rá volna birtható Európa kívánalmainak engedni és kiengedné kezeiből a tőle idegenkedő területet , s ha Olaszország ki lenne elégítve, akkor nem volna nehéz Bismarckot észre téríteni.“ A velenczei kérdést illetőleg, írja a conservativ „Herald“ . Ha a Francziaország a tanácskozások alapjául Velencze átengedését indítványozta, úgy Ausztria ellenségének és 1859-hez hasonlóiig egy második keresztes háborúban Olaszország szövetségesének nyilatkoztatta magát. Ha Anglia e dologban Francziaországgal egyetért, akkor azt tette, mit 1859 ben ölesen került — a habsburgi ház kijelentett ellenével szövetkezett. Mi óvakodnánk ilyesmit lehetőnek tartani, ha nem lennénk majdnem a legnagyobb esztelenségekre elkészülve Rafael lord és a kabinet részéről, melynek, szerencsétlenségünkre, ő vezércsillaga. Mert ahol külügyekben jó és rosz út közt van választása, mindig a roszra tér és oly bátorsággal indul azon, mely jobb ügyre lenne méltó. Ha példa Anglia a jelen vitában Ausztria és Olaszország közt oly semleges magatartást követne, mint Ausztria és Poroszország közt, akkor ez súlyt kölcsönözne tanácsadásainak. így azonban elég oka van Ausztriának a meghívást a congressusba el nem fogadni. Mit fog ezen congressus használni. Azt mondják, hogy aború kitörését mindenesetre el fogja halasztani. Annak megfontolása, hogy az egyetlen alkalom szerencsés hadjáratra, a hosszú és haszontalan tárgyalások folyama alatt veszendőbe mehet, még inkább alkalmas e kitörést siettetni, mintsem halasztani. Az 1864-rői congressus, valamint az 1859-ki congressus-indítvány a fegyvertáncz kezdetét jelezték csak.“ A többiben megegyezik a „Herald“ a „Constitutionnel“-lel, hogy Ausztria birtokkárpótoltatása tolna az egyetlen eszköz a kiegyezkedésre. Képtelenség ugyan — úgymond — Velenczéről mint osztrák örökös tartományról beszélni. De még esztelenebb arról mint a modern teremtmény, a mostani olasz királyág appanégéjéről beszélni. Ha Ausztria Törökország megrablása nélkül kaphatna kárpótlást, akkor nem volna lemondása Velenczéről méltóságával meg nem egyeztethető. Ausztria joggal utasítja el megától, mint aljas föltevést, azon indítványt, Velenczét kárpótlás nélkül, és egy, aránylag kisebb hatalom fenyegetései folytán átengedni. Esti posta, Pária, máj. 29. (Napóleon császár békereményei ; Grammont lignyi