A Hon, 1866. június (4. évfolyam, 124-148. szám)

1866-06-10 / 131. szám

131-Ik­s?.. Vasárnap, Junius 10-A lá­rt letéti díj: listán küldve vagy Budapesten háaho* hordv* %y hónapra........................ 1 ^ 15 5* Bnór.apra............................. 6 frt 25 kr. 6 hónapra ....... 10 frt 50 kr As előfwete v­an év folytán minden hónapba* meckesdhető, b ennek bármely napján történi* 1b,mindenkor a hó első napjától fog számittatni A minden pénzjárulék bár mentesítve kéretik beküldetni Hierkenitési iroda. fatonolek­­­e 7*ik saám 1~»8 emelet Nirkeuti lakása ; ii,v*«áffi.t 18-ik ssám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Perepcsiek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyam 188 Beiktatási díj­­ ? hasábot ilyféle petit sora , 8«ilyegáij mintén beigtatásért g. Terjedelmes hirdetésük többsztíri fceistai «nejtett kedvezőbb föltételek alatt vettnek f Hyilt-téri 6 hasábos pi­tít-­or.írt . aWF As sleflaetéei dij a lap kiadő hivata­lához küldendő. fFerí-nesslek tért 'V 0 földssint. A lap ftaellemi rësaët iUoto luindm kfn­e lemény a sserkesstőséghes. Inecsend-T Bérmentetlen levelek esek: ismert kesekté fogadtatnak el. nSHT, JVNIUSO. Politik­ai 8­eruie. (A) A poroszok Holsteinba nyomulása szerződés­sértés ugyan, de azért nem casus belli Ausztriára nézve. Ezen felfogást látjuk visszatükrözve a félhivatalos és nem hivatalos bécsi lapok mai közlemé­nyeiben. A félhivatalos ,Wiener Abendpost“ így nyilatkozik : „A poroszok Holsteinba nyomulása rendkívül nagy fontosságú tény. Ez Poroszországnak a gasteini egyezménytől való egyoldalú visszalépé­sét jelenti, edit­tans és példátlan szerződésszegés az. Constatáljuk, miként csupán a holsteini osztrák kor­mányközegek mérséklettségének köszön­hető, hogy rögtön véres és következmé­nyeiben elláthatlan összeütközés nem kö­vette Poroszországnak ezen jogtalan és nem igazolt lépését.“ A „Debatte“ diplomatiai forrásokból merítő levelezője így ír: „Nagy hitelt ér­demlő helyről hallatszik, miként diplo­matiai utón jelentetett be tegnap (7) a bécsi kabinetnek, úgy Poroszország fel­­oldottnak tekinti a gasteini egyezményt, Ausztriának a herczegségi kérdésben tett legújabb lépései miatt. Ennek következ­tében porosz katonaság nyomul be Hol­stein oly helyeire, melyek nincsenek osz­trák hadcsapatok által megszállva. Egy­szersmind szabad tetszésére bízatott Ausz­triának, hogy részéről hasonlóképen hely­őrségeket küldjön Schleswigbe. Ezen po­rosz sakkhúzás legközelebbi czéljául a hétfőre Itzehoeba összehívott rendek gyű­lésének meghiúsítás­át tekintik bécsi jól értesült körökben. Azonban, mint állítják, a bécsi kabinet már ezen esetre is meg­tette elhatározásait. Nem Ausztria, hanem a Német­ szövetség az, mely első­sorban, jogait illető­leg megsértettnek tű­nik föl a holsteini ren­dek gyűlésének megakadályozása miatt. Ausz­tria tehát a Bundra hagy­ja, hogy ez tegyen kellő intézkedése­ket oly tett visszatorolására, mely egyszersmind a Bund jo­gának megsé­rtését képezi.“ Hasonlólag van értesítve a bécsi „Presse“, melynek tagnapi esti lapja ezt írja : „Itteni értesült körökben azt állít­ják, hogy a poroszoknak Holsteinba nyo­mulása által előidézett háborúeset nem vonja maga után Ausztria rögtöni actióját, hanem azon körülménynél fogva, hogy Ausztria a holsteini ügyet a Bundra bízta, a Poroszország elleni első actiót is a Bundnak engedi át. Ezen actio legelébb is azon indítványból állna, hogy szövetségi executioval jujtas­sák Poroszország. E szerint Porosz­ország erőszakos tettei egyelőre még nem vonják maguk után az osztrák északi hadsereg támadó előnyomulását, de ha sikerülni fog a Bundot a neki áten­gedett jog tényleges megóvására bírni, a kirendelt hadjutalékok Gablenz hadtes­téhez csatlakozandanak. Ennélfogva a politikai elhatározások súlypontja Frank­furtban, valamint a katonai actióé az El­be mellett keresendő, önként érthetőleg minden pillanatban oly esemény követ­­kezhetik be, mely az összetornyosult vi­har átalános kitörését idézheti elő.“ A „Presse“ e szerint, s valószínűleg a bécsi kabinet is, Frankfurtból várja a döntő határozatot. A Bundnak tegnap rendkívüli ülést kellett volna tartania, melyben a Poroszország elleni executio indítványoztatott s tárgyaltatott volna. A „Presse“ reggeli lapja szerint csalhatla­­nul bizonyosnak tartották Bécsben, hogy az indítvány szinte egyhangúlag elfogad­­tatik , azonban a „Presse“ legcsekélyebb távirati tudósítást sem kapott a lap be­­zártá­n a frankfurti fontos határozatokról. Ez óráig — midőn mi is ezen sorokat ír­juk — Pestre sem érkezett távirati jelen­tés a Frankfurtban történtekről vagy nem történtekről. Ma érkezett távirati magán tudósítá­sunk különben arról értesít, hogy Drouyn de Lhuys franczia külügyminiszter kör­iratot intézett a német udvaroknál levő franczia követekhez s abban megbizat­­nak, hogy intsék a német udvarokat sem­legességre az Ausztria és Poroszország közti háborúban. Ha ezen intés csak­ugyan megtörtént, az valószínűleg befo­lyást gyakorolhat némely határozatlan közép és kis német állam magatartására a Bundnál. A franczia diplomácia külön­ben is nagy tevékenységgel működik, hogy Ausztria német szövetségeseit vagy elvonja vagy habozókká tegye ezen vál­ságos helyzetben. A „N. Fremd. Bl.“ azon hírt hallja, hogy Kálik dandára elhagyja Altonát, s visszatér Hannove­­rán át Ausztriába. Béc­i tudósítások szerint nem lehetlen, hogy Károlyi gróf Berlinből s Werther báró Bécsből rövid idő alatt visszahivatik. A „Debatte“ írja, hogy Grammont her­­czegnek a bécsi kabinettel folytatott al­kudozásai, a conferentiát illetőleg, ered­ménytelenek maradtak. Mensdorff gróf­­— mint a „France“ jelenti — szigorúan ragaszkodik azon érvekhez, melyeket a conferentia-javaslatot illető feleletében felhozott. A törökök átmenetele a Dunán még nem valósul. Layard az angol alsóház tegnapi ülésében kijelentette, egy inter­pelláló folytán, hogy a törököknek a Du­nán történt átmeneteléről nem kapott semmi tudósítást. Jűségi aggoda­lmak és megnyugtatási kísérletek. Nagy veszélyek idején a­mi a kárt fo­kozza, az a rémület, s a­mi képes sza­badulást ny­újtani, az a higgadtság. Magam nem vagyok mezei gazda, de a­kikkel szüntelen érintkezem , mind azok , a hozzáértők szavai szerint okos­kodom. Re­ndes és rendkívüli levelezőim az or­szágos csapás hatásáról a­mily különbö­ző felfogással és tapasztalattal értesíte­nek, és oly különféle indítványokkal lép­nek elő. Mind a különféle tapasztalatok, mind a különféle indítványok arra a belátásra vezetnek, hogy a jelen közrémületbe leg­először is rendszert kell behoznunk. Osz­tályoznunk kell, hogy mi a sürget­ős in­tézkedést kívánó veszély, és mi az olyan baj, a­minek még be kell várnunk a ki­fejlődését, nehogy a siettetéssel még na­gyobb kárt tegyünk ? Tehát — tudósításaink szerint: Elfagyott 1. A szőlő, a lapályokban egészen, a hegyes vidékeken kevésbbé, a kitűnő bort termő helyeken alig ész­revehetőig. Elfagyott 2. a rozs vidéken kint telje­sen; a hol jó, ott fél termést fog adni. Elfagyott 3. a tengeri, legtöbb helyütt újra kihajtott, másutt újra vetették. E felől kérdés marad, melyre October felel meg : hogy mennyit fog adni, és meg­­érik-e ? Elfagyott 4. a burgony­a. Erről remé­lik, hogy azért még közép termést adhat. Elfagyott 5. a repere legtöbb helyen , az egész a várt eredménynek egy g%-át adhatja. Kétséges a dohány; egészen újra ül­tethető a bab, de nincs elkésve; a lencsét, borsót nem érte baj ; a c­ukorrépa is megmenekült legtöbb helyen; zabban, árpában eddigelé semmi kár nincs a fagy miatt, a­hol az aszály miatt nincs. Ezen tényekkel kapcsolatban a közré­mület azt eredményezte, hogy 1-ször is Felment 1. a bor ára 3—4 forinttal akónként. Azután 2. a földmi­vés közönség sietség­gel jelenvén meg a gabnapiaczon, felárve­rezte magára a rozs méretét oly árakra, mi­nőken a tiszta buza kelt. Egy Pesthez kö­zel eső nagy városban, melyet vasút kap­csol össze vele, 1 ft 60 krral drágábbra verték fel a rozs árát, m­int a­hogy az Pes­ten százezer mérőnként kapható. És igy a károsult közönség saját maga segíti a szakadást tépni ruháján. Felment 3. gyorsan a tengeri és köles ára 25 perczenttel , és ennek még volt valami értelme , mert sok helyütt a leta­rolt földeket tengerivel és kölessel kellett gyorsan bevetni. De a­mint a vetés idő sürgőssége engedett, a keresett czikkek is visszaestek, így a tengeri Pesten tegnap­előtt 40 krajczárral szállt alább árában. 4. A repete árra nézve a pesti vásáron valóságos szédítő hintázás volt, hol fel, hol alá, ez érkező hírek szerint. 5. A búzának az ára vidéki városaink­ban már 6 forint, sőt néhol 8 forintot is adnak érte! A közrémület eredményének H. része pedig az, hogy a hibásnak talált rozsokat, búzákat és repedéket kaszálni kezdik. A közrémület okozatának III-dik ré­sze végre, hogy a pénz­üzérség a földbir­tokosoknál levő tőkéit felmondogatja, s kényszeríti azokat, hogy vagy aranyban fizetésre kötelezzék magukat, vagy rop­pant uzsora mellett tartsák meg a felvett tőkéket, s a földbirtokos kénytelen vagy ráállani a terhes ajánlatra, vagy pörre ereszteni a dolgot, a­mikor azután birto­kát dobra ütik, s a fölperes, hitelező, néha az ügyvéd, sőt esetleg maga a bíró is a hivatalos árverésen a becsérték V10 részén tartja meg birtokát. Mindezeknek orvoslására indítványoz­­tatnak 1. Gabnakiviteli tilalom. 2. Inségügyi bizottmányok, kormányi és képviselőházi felügyelet mellett. 3. Gabona-készletek hivatalos össze­írása és rendelkezésig lefoglalása. 4. Gabonaár limitatio. 5. Közmunkákról gondoskodás a mun­kás­osztály számára. És a moratórium. (Ezt a „P. N.“ egy vidéki levelében már hírlapi közléskép olvastuk is.) Kísértsük meg már most mindezekbe némi rendszert hozni be, és osztályozni, mi a sürgős, és mi a halasztható, sőt ok­vetlenül elhaladandó ? Sürgős \­ It I. az újra vetendő tava­sziaknak beszerzése ; a tengeri, köles 25 percentnyi momentán áremelkedése in­dokolva van, mert a vetőmag nem lehe­tett elég drága. De egészen indokolatlan volt a közön­ség árverezése az ősziekre, búzára, rozsra nézve. Élelmi fogy­asztásra máskor sem szokott a közönség aratásnál hamarább tömeges bevásárlásokat term­, a gazda közönségnek pedig mikor kell aaég az őszi vetőmű­g ? Ha egész nyugalommal bevárjuk, hogy mint itt ki az aratás? meglehet, hogy Magyarország egyes vi­déki­­, mikben a fagy alig tett kárt, ma­guk kiadják a szükséges készletet illő árakért, de ha egész Európában roszul ütne is ki az aratás, megtaníthatott ben­nünket az elmúlt négy év, hogy az ame­rikai gabnapiaczok mennyire le tudják nyomni az európai árakat, azok verték le évekig, míg a polgárháború tartott, a mi gabonánkat a mostani árkeletnek felére, s ha hasznot látnak belőle, megint le fog­ják verni, mert az amer­ikai termelőnek a tengeri út nem kerül nagy költségébe, s otthon földadót nem fizet, következőleg olcsóbban produkál mint mi. Az tehát a legindokolatlanabb önkártétel, ha az őszi gabonát tavaszszal vásároljuk be , nem várva be a kedvezőre fordulható általános eredményt. II-szer sürgős volt a lefagyott tengeri helyét újra bevetni, a fagyott repezét le­­kaszáltatni s kölest vetni helyébe, mert a fagyott repczéből m­ár csakugyan nem lehet semmi. De egészen czélszerűtlen a fagyrongál­ta rozsot és épen a búzát levágatni zöl­den, mert azokból még lehet valami ; le­het a szalma ; s a jó szalma az idén kincs lesz, midőn a széna mázsáját itt Pesten 3 p. é. fttal fizetik. Mig a zsengén levágott rozsot, búzát első nap eszi ugyan a lábas jószág, de egy hónap múlva csak aljazónak fogják használhatni,az tehát tel­jesen kárba vesz , míg a sietséggel helyébe vetendő kölesnek tökéletesen mindegy, hogy a beállandó esős napokig a zsákban álljon-e, vagy a barázdában heverjen. Itt tehát a rémült sietés még tetézi a nagy kárt. A Ill­ikra nézve mindenesetre országos intézkedés kívántatik. Ez országos intézkedés már meg van kezdve; az országgyűlés kiküldte bizott­mányát, az pár nap múlva beadja tervét, ő felsége megbízta kormányát, s komoly és hozzáértő jó­akarattal teendő legszük­ségesebb intézkedés létrejöttét van okunk hinni és várni. És e tárgyban ismét vannak dolgok a miknél gyors segítség kell, vannak mások a miknek orvoslását higgadtan meg kell vitatni. Gyors segítség kell a munkás osztály­nak, mely kenyerét veszti ott, a­hol mint szőlőmunkás nem kaphat az idén nap­számot, vagy mint arató, nem kaphat részt. Ezekre nézve létesíthetők a tervezett vasútvonalak és csatornázások által nyúj­tandó országos munkálatok. Azonkívül képessé teendő a földbirto­kos osztály, hogy csapás látogatta földét tovább mivdltesse, hogy szőllejét a jövő évi termés végett munkáltassa és egészen pusztulóra ne hagyja, hogy földeit újra bevesse. Nyújtandó tavaszi vetőmag minél előbb országos kiosztás mellett, kölcsön, vagy tisztességes ár mellett. A sújtott vidékeken megszüntetendő a kény­szerített adóbehat­ás. Ezeket mind gyorsan el lehet intézni, a többi indítványok azonban nagyon meg­­fontolandók, s azoknak lehet és kell időt engedni. Ilyen a gabnakiviteli tilalom, a kény­szer tarifták és a moratórium. Mint fentebb mondom, a gabnakivitel ügyét nem a tüdőm szabályozza, hanem a jövő aratás eredménye. Ha nálunk a gabona ily árakon marad meg, mint most, úgy sem kell rá tilalom ; a külföldi üzér nem jön érte , már­is úgy eltisztultak a külföldi vevők piaczainkról pár nap alatt, hogy hitüket sem hallani. Mai vi­lágban minden ember olvas hírlapot, s a­ki abból azt látja, hogy a búzájának na­gyobb ára van Mosonyban, mint Galacz­­ban, inkább fölfelé indul a hajójával, mint lefelé. Az üzletnek nincs sem nagylelkű­sége, sem gyűlölete, sem nemzetisége, ha­nem kétszer kettője van, s abban az egy­ben lehet bízni. Tehát a gabnakivitel tilal­ma aratás előtt, csak a fogyasztó közönsé­get rontaná meg. A kényszer­tarifáknál is fognak az illetők, kik azzal megbizatva lesznek, va­lami czélszerűbbet kitalálni ; például, ha az állam maga, mint vevő és eladó lép föl, kevés ötszeggel leverheti a gabona­uzsorát. A­mi végre a moratóriumot illeti, ez épen a legegyenesebb út volna arra, hogy a legnagyob­b szorultságban egy fillért se kapjunk senkitől kölcsön. Az igaz, hogy akkor beati possidentes , hanem ugyan infelicissimi non prossidentes. A földhitel egyszerre semmivé volna téve, s mindenki a váltóuzsorának esnék marta­lékul, a­mit nem korlátol a moratórium. E tárgyban is lesz más mód a földbir­tokoson segíthetni, s a­mint kétségtelen, hogy ily módszerek indítványoztatni fog­nak az országgyűlésen, annyira bizonyos, hogy azok legczélszerűbbnek találandó alakjában az országgyűlés és a kormány meg fognak egyezni, és azok lehetnek olyan módszerek, a­mik majd megnyug­tatják a hitelezőket, h­ogy szívesen ott hagyják tőkéiket, a­hol azok biztosan ka­matoznak nekik. Ilyen módszer lenne pél­dául, csak vázlatilag említve, egy az ál­lam részéről nyújtandó földbirtoki köl­csön, mely megszüntetné a birtokos osz­tály szorultságára való speculatiót, a­nél­kül, hog­y a tőkepénzes osztályon igazta­lan erőszakot követne el, s mindennemű vállalkozást megbénítana. Ez tehát higgadt megvitatásra halasz­­tandó kérdés, a­mi még akkor is eloltha­tó, ha netalán lánggal égne. Mindezeket összefoglalva, igen kérjük tisztelt hazánkfiait, hogy az országos baj elhárításában szíveskedjenek közremű­ködő tehetségeikkel az országosan intéz­kedni hivatandott testület körül csoportosul­ni , s bocsássanak meg nekünk, ha annyi különféle, bizonyosan igen jó akaratból származott indítványaiknak hírlapi utón egymásra halmozásával, a közönség han­gulatában — s igy komoly és általános pénzkérdésekben — még nagyobb izga­tottságot szítani, nem találjuk e napokban czélszerűnek. Jókai Már­­ toztatása: többé kevésbbé roszóló ítéletet mondott ki. „Mert, eltekintve az illetékességi, kér­déstől, a kimondott rászóló ítélet a­­té­nyek által igazolva sincs. „A­mi a 90 millióról szóló 1865-diki ezüst kölcsönt illeti , csak az a kérdés : volt-e szükség ezen pénzösszegre ? és igen­­lő esetben lehetett volna azt kedvezőbb feltételek közt is beszerezni ? „A szükséget bizonyítja e körülmény. A midőn én 1865. jul. 29-én a pénügyi tárczát átvettem, az állam pénztárai any­­nyira üresek voltak, hogy­ rögtön, rövid időre szóló előlegezést kellett felvennem, a Bécs városi glacis-telkek pénzalap­jából, s csak igy lehetett aug. 1-én a hivatalno­kokat fizetni. „A deficitet 1865-re (a Reichsrath) az azon évi pénzügyi törvényben 8 millióra számította ki Azonban a legfensőbb ál­lamszámvevőség újra megvizsgálván a számadást, kiderült, hogy a deficit volta­­képen tízszer annyi, vagyis 80 millió volt! Továbbá a folyó bevételek némely ágát elődöm (Plener úr) annyira eltálogosí­­totta, hogy ezáltal az államjövedelmek igen érezhetőleg megkever­eettek, s i­ly a teljesítendő fizetésekre, minek az állam­adósság kamatai, a banknál teljesítendő részletfizetések, a sokféle depot-kölcsü­­s­ök visszatérítései voltak , gondoskodva nem volt. A jelzálogos utalvá­nyok is igen aggasztó mérvben kerültek vissza az állam pénztárba. A hitel két adókö­cs­ön­nel, s két sorsjegy kölcsönnel volt kime­­rítve ; az adók terhesek voltak, a gazdá­­szati viszonyokban folyvást pangás mu­tatkozott. A napról napra élősködő pénz­ügyi kezelés minden nemei szintén kime­ntve lettek. Két nagy kölcsön 1859­ és 1864 ben jóformán meghiúsult. Ezért kellett­ 1865-ben egy nagy kölcsönhöz fo­lyamodni, ha mindjárt annak sikere két­séges is volt, mert a végleges calamitás­­tól kellett az államot megmenteni. Ez volt a pénzügyi állapot a Reich­s­­rathnak négy évig tartott controller­iá­ja alatt! Az 1865-ki kölcsönt, mely már a sept. 20-ki patens alapján bocsáttatott k­i, bármely képviselőtest is megszavazta volna. „A kölcsön drága volt. Ennek nem a pénzügyi igazgatás oka, hanem mert az osztrák papírokat a pénzvásáron nem ke­resték, és sok ily áru volt forgalomba bo­csátva. Az árfolyamra legelébb is az an­gol bank magas discontója hatott ked­vezőtlenül és másként is ezen kölcsönt a legkedvezőtlenebb pénzvásári viszony­ok mellett kellett létrehozni. De a pénzügy­minisztérium kénytelen volt e kölcsönt kibocsátani, miután a 8 millióra számt­ott deficit helyett a volossal is 80 milliónyit kellett födöznie. Az államadósságot elenőrző bizott­mány az 1865-ki kölcsönt a legkedvezőt­lenebbnek és legterhesebbnek nevezi , de adós marad a felelettel: várjon lehetett-e volna jutányosabb feltételekkel is pénz­hez jutni. Roszall­a a bizottmány, hogy ezen kölcsön kötelezvényei Párisban ke­rülnek kisorsolás alá, de tudnia kell, hogy ezúttal nyitották meg először a pá­risi piac­ot az osztrák állampapírok szá­mára, s így valami ingerlő eszközzel kel­lett e papírt felruházni. Különben a kisor­­solás a párisi osztrák követség kezelése alatt történik. „Ha e papír a többinek árát lenyomta, ez oly tünemény , mely minden új kölcsön alkalmával megesik a régieken. Tegyük hozzá, hogy ugyanekkor még sok régibb, addig el nem adhatott állam­kötelezvényt is vásárra kellett vinni. A pénzügyminisztérium az 1865-ki kölcsönt maga sem tartotta jutányosnak , de a kényszerűség vitte rá, különben az állam gépezete megakadt volna. Az aláírások e kölcsönre 16 millióval haladták meg a kivánt összeget, a­mi az osztrák pénzügyi történelemben epochát előidéző esemény lehet. Ezen sikert nem az alacsonyra sza­bott árfolyam idézte elő, mert e papír ma 12 percenttel alul áll a kibocsátási áron, hanem mert a párisi aláírók consortiu­­ma ügyesen tudta scenára tenni az opera­­tiót s gyorsan használta fel a pillanatnyi kedvező hangulatot. Csak néhány nap múlva sem sikerült volna többé e műté­tét. Ezen osztrák kölcsön volt az utolsó Európában, mely létre jött, azóta más ál­lamok hiába bocsátkoztak alkudozásokba. „Továbbá az államnak sikerült sg» alá­irt összegeket, » részletfizetéset (f) Hivatalos válasz az államadósságo­kat ellenőrző bizottmány jelentésében foglalt észrevételekre. Larisch gróf, egy legfelsőbb helyre benyújtott előterjesztés alakjában, hivatalosan válaszol az említett bizott­mány több rendbeli szemrehány­ásaira. Miután ezen előterjesztés sok érdekes adatot foglal magában, szolgálunk olvasó­inknak egy kis kivonattal. A pénzügyminiszteri jelentés elmondja, hogy az államadósságokat ellenőrző bi­zottmány túlcsapott illetőségén, a midőn némely finanezoperatiókra nézve, minő az 1865-ki ezüst kölcsön, mely Párisban vétetett fel, valamint az államjavaknak elzálogitása folytán kibocsátott 10,000 ftos kincstári jegyek, s az 1 és 5 forintos bankjegyeknek irampapirpészzé vál­

Next