A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-28 / 173. szám
volra fekvő Mannsdorfban osztrák lovasok lettek volna, kémszemlére. Prágából írják a „Wanderer“-nek : A porosz győzelmek Ausztriában, négy forrásra vezethetők vissza : a törzskarra, a gyufaspuskákra, a kémkedésre és a mérnöktestre. Az első három már eléggé kielégítően világíttatott meg. A mérnöktest óriási működése hosszú időn át nem fog eléggé méltányoltathatni Ezen test mintegy mindenütt jelenlévő láthatatlan hadsereg volt, fegyver nélkül, és mégis rendkívül hatalmas és győzelmes, nem az anyag,hanem a szellem hadserege. A mérnöktest tevékenységéből ismerhetni csak fel, mily hosszú időn át készíté elő a porosz az Ausztria elleni háborút ; a mérnök test működése világosan kimutatja, ki volt az első fegyverkező. Régen, mielőtt még az első porosz katona gyűfűfegyverével átlépte a cseh határt,küzdött ellenünk a porosz mérnök-test Csehországban körzővel és vonalzóval, s így a fegyveres legénységnek a győzelmet felényinél többel készítette elő. Poroszország a cseh korona országok helyzettérképeit a legtüzetesebb és legkimerítebb helyrajzi részletekkel bírta, térképeket minden folyam szélességével, hídjaink minden arasznyi hosszával, összes vasúti rendszerünk mérszabályaival . Poroszország már rég tudta, mely utakon fog Cseh , Morvaország és Silézián át vonulni, és hol és mely akadályokat fognak előnyomulásának elejébe venni. De azért már előre is azon helyzetbe tette magát, hogy azokat leküzdhesse. Hogy a porosz hadsereg az osztrák törzskarnak minden stratégiai mesterfogásait oly gyorsan tudta ellensúlyozni,megszűnt csoda lenni, miután megtudtuk, hogy példa meghatározott folyampontokra egészen illő kész hidakat vitt magával, hogy a vasút sínváltóit, melyek kiszedése által az osztrákok e pályát járhatlanná akarták tenni, már számozva (!) készletben bírta, nem szólva az egyenes sínekről ! Hogy a megszakított távirati összeköttetést villámgyorsasággal ismét helyreállítják, most mindenki magától érthetőnek fogja találni , hiszen nagy számmal viszik magukkal a távirati készüléket és távirati hivatalnokok miatt sem jöttek zavarba. Északi Csehország porosz vasúti és távirati hivatalnokokkal, épen úgy polgári hivatalnokokkal bőven el van látva. Az „Ostd. Postának Írják Nyugati Galicziából jul. 20-ról . Csak még ma vagyok azon helyzetben, hogy az osztrák csapatoknak az ellenséggel Bielitz- Biala melletti összeütközéséről kimerítőbben írjak. Az osztrák megszálló had Bielitz-Bialában három zászlóalj gyalog, egy lovas század és egy fél ütegből állt. A poroszok bizonyára jól ismerték az osztrák erőt,, és azért júl. 16-nak reggelén 5 órakor mintegy 12,000 emberrel nyomultak elő, hogy a támadást megkezdjék. Azonban mindjárt a küzdelem kezdetén jött egy fél dandár osztrák csapat Kentyn át segélyül, és midőn a poroszok oldalba megtámadva látták magukat, annyira meg voltak lepve, hogy azonnal visszavonulást fuvattak és sebesen Dzieditzen át Goczakowice felé indultak. Az osztrák katonaság űzőbe vette az ellenséget egész a határig és négy 400 (nem mint elejénte közöltetek 1900) foglyot ejtettek. Goczalkowiceben 179 sebesült porosz fekszik, kik a jun. 27-ki Oswieczimi ütközésben sebesültek meg, és ezen okból a kastélyon fehér lobogó leng. Mindazonáltal a futó poroszok a fürdőkastélyban állást foglaltak, és az űző osztrákokat ágyulövésekkel fogadták. Ezen alkalommal igen különös eset történt: mint általában beszélik, egy golyó hogyan , miként, az mindeddig nem tudatik, a kastélyban levő puskaporos kamarába vetődött , robbanás következett erre és a kastély romba dőlt. Nem hihetem, hogy oly helyre, hol sebesültek tartatnak, puskaport is halmoztak volna fel , de minthogy ezen közleményt megbízható forrásból veszem, kötelességemnek tartom, azt tudomásul venni. A veszteség osztrák részről : 7 halott és 19 sebesült, porosz részről különösen sok katona elesett futás közben. A poroszok Sohraun át Nikolái felé vonultak vissza, azonban az osztrák határon kis huszár-osztályokat állítottak fel, melyek napjában többször a határvonalak széléig eljöttek és azután ismét visszavonultak. Nyugati csatatér. A szövetségi csapatok a Majna vonal mögött állanak. Az alsó Neckar vonal egészen el lett hagyva a 8-ik hadtest által, a csapatok mindannyian visszavonultak , még a ladeni tartalékok is, melyek eddig a „Bergstrasse“-en tanyáztak, délfelé fordultak. A Majn is jobb partján állnak a poroszok. Ezek főereje a Majna mellett fölfelé indul , a jul. 21 és 22 dike közti éjjel hagyták el az utolsó csapatok Karlstadtot ugyanezen irányban. Úgy látszik, a bajorokat akarják megkerülni. Ezen mozdulat talán csak azt czélozza, hogy a szövetségi hadsereget öszszezavarja , mert, mint a „Baier. Ztg“ jelenti, a poroszok egyidejűleg a Majna balpartján is előnyomulnak , i. i. Walldurntól (Badenben) Wertheim és Bischofsheim felé. Itt hihetőleg összeütközésre kerül a dolog. Keleten a Hofba nyomult hadoszlop a bajorokat oldalt támadja ; evvel szemben áll a bajor tartalék dandár, mely a „Nürnb. Corr.“ szerint Hallstadttól Kulmbachig van felállítva. Bambergből jul. 23 jól jelenik . Ma este 5 és 6 óra között egy vonattal il, és rövid idő múlva további 6 gőzmozdony érkezett szerkocsival és hozzátartozókkal az itteni pályaudvarba, s az éjjel tovább fognak szállíttatni. Hofban 2 400, más adatok szerint 2000 emberből álló ellenséges csapatok (mecklenburgiak) mutatkoztak, nyilván azon szándékkal, hogy a gőzmozdonyokat és vasúti kocsikat hatalmukba kerítsék. Idejekorán értesítve, 2 óriási vonat elment. A jelt adó vasúti őrnek életébe került. Golyó találta. A vonatok után küldött golyók, melyek a vonatvezetőknek voltak szánva, megsértettek egy kerék kötőt, s ezen kívül ártalmatlanul ütődtek a vonatvezető első gőzmozdonyba. Ez négy lövést kapott, melyek nyomait én személyesen láttam, melyek közül egy a mozdonyvezetőt megölte volna, ha azon pillanatban nem leendett a másik oldalon elfoglalva. A nyomok tanúsítják, hogy a lövések a futók után röpítettek. Münchenbergből fölfelé a közlekedés meg van szakasztva. Beszélnek egy jelentékeny porosz hadtestről (oldenburgiak és mecklenburgiak tartalékdandárja, állítólag 20 zászlóalj a mecklenburgi nagyherczeg vezénylete alatt), mely Lipcsétől Plauenig nyomult elő. Az izgatottság nagy. A mára beszállásolásra bejelentett csapatok nem érkeztek ide és a Majnán fölfelé álláshelyeiken, tanyáznak. Bijotti ezredes elutazott, hogy az elesett Faust tbik helyett átvegye a parancsnokságot ; vidékünkön a tartalékdandár parancsnoka most Höfler őrnagy. — Az „A. A. Zig“ nak ennek ellenében 24-ről írják:,, A távirati összeköttetés Bamberg és Lichtenfels felé nincs megszakítva , tehát poroszok sem nyomultak odáig előre. A „Pressernek írják: „A porosz Majna hadsereg tegnap Walldürnból Wertheim és Bischofsheim felé nyomult elő, hogy a szövetségi csapatokat, melyek e két“ helységtől’délre vettek állást, megtámadja. Tauberbischofshemnél a poroszok a szövetségi hadsereg előcsapataira (würtembergiek) bukkantak. Makacs küzdés után a porosz előhad visszavettetett. A szövetségi hadsereg állásában a badeniek képezik a legszélső bal szárnyat, kik Wahlstadtnál, körülbelül 3 mértföldnyire Aschaffenburgtól délre, állnak s jul. 16-ka óta többszörösen éreztetik erejüket az ellenséggel. A dolgok jelen állásában az elhatározó csata közvetlen kilátásban van, mely ha csak felében harmadában is jól vezényeltetik, lehetetlen, hogy a szövetségi hadsereg kudarczával végződjék, mert ez a porosz működési hadsereget kétszeresen múlja fölül.“ Távirati jelentések : München, júl. 25. A „Baierische Zig“ jelenti . A poroszok tegnap délelőtt Hofba három és egy fél zászlóaljjal, félszázad dragonyossal, s ágyukkal, bevonultak , még több csapatot is várnak. A poroszok Schorgast mezőváros előtt is állanak, a Gefall és Kupferberg felé vezető úton. München, júl. 26. Ma csata volt Würzburgnál. Döntő eredmény nélkül maradt. Béli csatatér. A „Presse” írja: Az olasz hadsereg, mely a napokban átkelt a Po és az Adige folyamokon, így van összeállítva . Azon 5 hadosztálynak, melyekből a Ciaidini alatt levő 4-ik hadtest van szerkesztve Casanova, Ricotti, Mezzacapo, Chiabrera és Medici tirkok vezénylői, s a 11, 12, 13, 14, 15, 16, 23, 24, 27, 28, 39, 40, 41, 42, 55, 56, 61 és 62-dik gyalogezredekből, vagyis összesen 60,000 emberből áll. Ide járul 15 üteg 150 ágyúval, 6 lovas ezred, 1 mérnökkari és egy szekerész ezred. A Po mellett tartalékul más 4 hadosztály áll, melyek közel 100,000 embert foglalnak magukban. Az olaszok nem győzik eléggé hirdetni, hogy micsoda pusztításokat vittek végbe az osztrákok Rovigoban és környékén 400,000 négyszögméternyi kiterjedésben. A légbe röpített négy erőd közel kevésbé van összedöntve a két első (Sarzano és Boarta) mint a másik kettő (Borsia és Roverdieré). Mintegy 800 ház, helylyel közzel több pompás épület hever összedöntve, a mező, az egész évi termés össze van dúlva, s vagy 140 beszegezett ágyú van a romok alá eltemetve ; némi eleségkészlet és 500 puska került kézre. Meglepő, hogy az osztrákok az anyagkészlettel oly vesztegetőleg bánnak, miután romboló munkásokkal úgyis száz meg száz milliókat kellett a levegőbe szórniuk ; ha előbb gondoskodtak volna, bizonyára sok mindenfélét meg lehetett volna menteni. Mint a rovigoi erődök, azonképen vettettek szét az Adige hídjai is, mely eljárásnál mégis sokkal kevesebbet szenvedtek a vashidak, úgy hogy a requirált lakosság által csakhamar helyre lehetene állítani a közlekedést. Cialdini azonnal átvette ideiglenesen Rovigo vár- és tartomány parancsnokságát, s kibocsátott kiáltványában a lakosságot felhíja, hogy nyújtson hazafiasan segédkezet az új rend életbeléptetéséhez. Az elfoglalt városokban ideiglenes junták működnek, amíg Pepoli személyében megérkezendik a várt királyi biztos. Az olasz önkéntesek most már csaknem tökéletesen összpontosítva vannak a határon, s Saloban már 1000 ember sincs. Garibaldi maga személyesen vezényel 8—10,000 embert, s minden órában várható a döntő öszszeütközés híte. A magyar légió alig megy 800 emberre, kik között 150 huszár van. A Velenczében folyó hadműveletekről a „Debatte“ tudósítója Páduából jut. 17-ről ezt írja : Velencze ostromzárolása most már végrehajtott tény. Tegnap reggel 51/2 órakor támadott meg egy olasz könnyű lovas őrjárat a mestrei pályafőnél egy horvátokból álló őrjáratot, s kényszerité ezt Malgherába visszavonulni, üldözvén azt egész az erődök ütegeinek lőtávolságáig s két embert megölvén és 7 embert elfogván, kik tegnap ide beszállittattak egy taligán. Az olasz őrjárat Mestrebe befészkelte magát, s a múlt éjjel bizonyosan erősítést kapott, amivel azután el van vágva azon egyetlen vonal is, melyen az őrség Trevisoból visszavonulhatott volna. Velencze ostromlása most már szükségességgé vált, s az ezen hely elleni működések valószínűleg azonnal elkezdődnek, mihelyt az ostromágyuk elérkeznek. Az osztrákok által tegnap elfoglalva tartott vonal Trienttől Feltreig terjedt. Igyekezni fognak magukat tartani, amíg lehet. Egyébiránt hadosztályaink a lehető gyorsasággal teszik hadutjukat. Tegnap este érkezett Cialdini Paduába, hol nagy lelkesedéssel fogadtatott. Azt beszélik itt, hogy Cialdini hadserege nem állapodik meg Velenczében, hanem Bécsig fog menni, a poroszokkal egyesülendő. Úgy mondják, hogy a 2-edik hadtest fogná Velencze felszabadítását végrehajtani, s Velenczét elfoglalni ; az 1-ső hadtest Verona ellen működnék, a 3-ik pedig Peschierát, Lagnanot és Mantuát ostromzárolná. Mindez lehetséges ugyan, hanem én (a „Debatte“ levelezője) mégis azt mondom, hogy a hadakozó háború már befejeztetett. Egy Florenczbról jul. 23 ról kelt hivatalos távirat jelenti, hogy előtte való nap Medici hadosztálya minden hadállást elfoglalt Cismone-től egészen Primolano-ig, s most már egészen nyitva áll számára az út Trienbhe a Val Sugarán keresztül. A „N. Fr. Presse” írja jul. 25-éről: Florenczi tudósítások jelentik, hogy a szorosai és mellékösszeköttetései miatt oly fontos alsó részét a Val Sugana-nak Medici dandára elfoglalta s az osztrák csapatokat Borgo di Val Suganáig visszanyomta, ahol elsánczolták magukat. Borgón fölül a völgy ismét tágabb , egész a pericoi és caldonazzoi tavakig, és csupán Pergine mellett, Trienttel másfél órányira lehet erősebb állást foglalni. A tiroli állások ezen oldala határozottan gyengébb a nyugati előoldalnál, amely igen jelesen meg van erősítve, míg a Val Lugana, melyet az Adige vonal úgy is fed, elhanyagoltatott. Garibaldi a következő napiparancsot adta ki, midőn a trienti területre lépett : Olasz önkéntesek ! Átléptük a diplomatia által tiltott határt, melyet nem a természet jelölt ki. Midőn a trienti területre léptetek, még olasz földön álltok. Tietek a dicsősége annak, hogy szabadságát visszaadjátok, midőn az idegenek rablásvágya elől az utat elzárjátok. Ámde, hogy e magasztos hivatást betölthessük, tudnunk kell áldozatot hozni. Ti ezt tudni fogjátok. Legyőzhetlen bátorságtokat sem a béreteken át hosszan tartó menetek, sem a fáradság, sem a nélkülözés nem törendi meg. Azok, kik a haza felhívására hozzám siettek, reményem, azon szilárd akarattal jöttek ide, hogy nem csak félelem nélkül küzdenek, hanem panasz nélkül tűrnek is. — Az önkényteseknek példát kell adniok. Eszerint nem szükséges, hogy felszólítsalak emberséggel bánnotok e néppel, melyet az osztrák zsarnokság fenyegetéssel soha sem hajlíthatott, és csábítással soha sem vesztegethetett meg. Midőn titeket ily jóakaratulag fogadnak, ösztönszerűleg rokoni érzelmekről tanúskodnak, s meghazudtolják azon alávaló és czélzatos rágalmat, mely hazafiságukban kétkedni mert, és közvetlenül érzik azon örömet, hogy szabadok, s hogy titeket testvéreiknek nézhetnek. Meg vagyok győződve arról, hogy közületek egyik sem fog megfeledkezni szavaimról, s nem mocskolja be az olasz becsületet oly nyers szavakkal és tényekkel, melyeket én rögtön kérlelhetlenül meg fogok büntetni. A szoros főhadiszállásról, 1866. julius 14. Garibaldi.“ A hivatalos „Tiroler BotéiiakTrientből jul. 21-ről írják: Úgy látszik, hogy a Garibaldistáknak a sok vereség daczára, amit egyre szenvednek, mégis sikerül tért nyerni, s Tirolban jobban jobban elterjeszkedniök. Mert míg az első összeütközések után soha sem mertek Storon és Dorson túl bocsátkozni, sőt még csak egyes őrjárataik se mutatták magukat Condino-ig, az utolsó ütközetkor már Cornegoig mentek, s még futásszerű visszavonulásuk alkalmával is elég merészek voltak a nevezett helységbe őrjáratot küldeni be, a község elöljáróját kérdőre vonni azért, hogy onnan való parasztok a csatatéren elesve maradt garibaldista halottakat egészen megfosztották öltözetüktől, s azután a Chiesebe hányták a kirablott halottakat. Júl. 16-a után sikerült nekik a Val di Ledroban is megfészkelni magukat, s Ampola erődöt bekeríteniök, és Piére, Tarno s Moline felé kiterjeszkedniök. Úgy e völgyben, mint a Condino kerületnek általuk megszállott részeiben, kényszer ujonczozáshoz fogtak a garibaldisták, mely czélból előkérték az elöljáróktól a fegyverfogható ifjak névjegyzékét De alig soroztak be egyet kettőt, a félig meddig fegyverfogható fiatalság a hegységbe kezdett szökdösni. A lakosság ily eljárással bizony nem fog meghódíttatni a garibaldisták részére, de mindamellett úgy hallani, hogy minden helységben akad egy két ember, kik örömest tesznek nekik kémszolgálatokat, kémjárataikat értesítik osztrák csapatok jelenlétéről, tudatják velük ezek hadmenete irányát stb. Ezen emberek többnyire olasz alattvalók, kik a vas hámorokban, üveg hutákban, stb. évek óta foglalkoznak mint munkások, s jól ismerik a környéknek minden zegezugát. De találkoznak a benszülöttek között is, többnyire az előbbkelő osztályokban, akik a garibaldistáknak ilyen barátságos szolgálatokat örömest tesznek. Beszélik, hogy éjjel, különféle szinti tolvaj lámpások fényével értesítik az ellenséget egyről másról. Hallomás szerint ma Ledrában nagyobbszerű ütközet van, melynek eredményéről még nem hallani semmi bizonyosat. Az osztrák csapatoktól kiürült helyeken, a községekben hatóságként működő városi tanácsok és gyorsan alakuló nemzetőrségek azzal kezdték meg működésöket, hogy a jezsuitákat kiűzték. Ezen rend tagjainak nagy része jó eleve elvonult Paduából Brixenbe , a hátramaradottaknak pedig meghagyatott, hogy három nap alatt távozzanak a velenczei területről, ha nem akarnak kényszer rendszabályokban részesülni- Északi irányban itt már többen átutaztak. A zágrábicsapatparancsnokságtól a Lissa mellett vívott tengeri győzelemről a következő részletes jelentés küldetett be : Juhiján délelőtt 10 órakor három ellenséges pánczélos hajó lődözte a Comissa Üteget, négy fa fregatté a Manego üteget, azután pedig d. e. 10 órától esti 8 ig tíz pánczélos hajóról lőtték a lissai kikötő erődeit. D. u. 4 órakor fellobbant a Schmidt üteg kézi tölténytára, aminek következtében ezen üteg harczképtelenné lett. A György-erőd (a kikötő bejáratától nyugotnak) hat óra hoszszig az ellenség valamennyi pánczélos hajója által lövetve s kifárasztva, felhagyott a tüzeléssel, nagy veszteségei miatt. Ezen időben az ellenség négy pánczélos hajója be akart rontani a kikötőbe. Az egyik elért az első üteg magaslatáig, mely ütegnek a tüzelése mind a négyet visszariasztotta. A harcz esti 8 órakor az osztrák Wellington üteg három mozsár lövése által részünkre döntetett el. Az e napi veszteségek halottakban és sebesültekben : két tüzér tiszt, és 38 katona; a György erődön kívül a többi ütegek kevés kárt szenvedtek. Az „Egitto“ hadi gőzöst el kellett süllyeszteni. Júl. 19-én reggeli 7 órakor újra hozzá fogott három pánczélos hajó és egy fa fregatté a György erőd lövéséhez, melyből visszalődöztek rájuk. Az ellenség már 8 órakor hátra vonult a lőtávolból. Tizedféltől tizenegyedfél óráig több fa fregatté összpontosított tüzelést intézett György erőd ellen , d. u. 5 órakor pedig rettentő tüzelést vitt végbe négy pánczélos fregatté a kikötői erődökre. Hatodfél óra felé több fa fregatte járult még ezen borzasztó tüzelés növeléséhez. — Szakadatlan lődözés után négy pánczélos fregatte, felváltva 600 lépésnyi távolságból lődözvén a Madonna üteget, a kikötőbe berontást kísérlett meg. A Madonna és Wellington ütegek erőfeszítése, s egy tábori ütegnek, — mely a kikötőtől délre eső Cosmo dombon állíttatott fel, — hozzájárulása által végre visszavonulásra kényszeríttettek az ellenség hajói, melyek közöl egy meggyújtatott, egy másik nagyon megsérült. E szerint a Lissa északi oldalára kiszálás visszaveretett, a Comissa mellett czélba vett pedig meghiúsult. (A veszteség nyolc sebesült katona.) Erődeink közöl több nagyon regrongáltatott, de ismét harczképes állapotba helyeztettek. Az őrség magatartása átalában kitűnő volt. Jul. 20-án reggel ötödfél órakor visszavezetett az ellenség által Stanzinza mellett (Lissa délkeleti oldalán) megkísérlett kiszállás. 103 4-kor kezdődött nyílt tengeren a csata. Az ellenségnek 10 páncélos hajója, 2 monitora és 14 fagőzöse volt; ez utóbbiak közöl négyen kiszálló csapatok voltak. Mindamellett kénytelen volt, két pánczélos hajóját oda vesztve távozni a lissai vizekről s úgy hallani, hogy a következő éjjel még egy csatahajója is elsülyedt. A lissai őrség összes vesztesége : Pawlikowsky tüzérhadnagy (könnyű sebet kapott) és Bittner tüzérhadnagy (nehéz sebet kapott) , továbbá 31 halott és 73 sebesült katona. A lakosságból 6 ember sietett meg. Az erődök helyreállítása haladék nélkül megkezdetett. A Zára községi hatósághoz érkezett tudósítások így szólnak : Jul. 18-án délfelé közeledett a mintegy 18 hajóból álló ellenséges hajóhad, Lissa szigethez. Négy hajó megjelent Comisa előtt, s az erődöket lőtték, míg a többi a lissai kikötő bejáratánál foglalt állást, s a kikötőt védő erődökre és ütegekre tüzelt. 4 óra után kimaradtak az egyenes tudósítások Lissából, mivel a távirdai sodronyok elszakíttattak , de Lesinából meg lehetett tudni, hogy az ágyúzás esti 7 óra utánig folyt, s hogy ezután az ellenséges hajók elhúzódtak a lőtávolból. Míg a hajóhad Lissa ellen dolgozott, négy ágyúnaszád Lesina előtt jelent meg, az egészségügyi küldöttet a fedélzetre hivák, s kényszeríték őt, hogy mondja meg hol vannak a szigetek és a száraz közötti távirda vonal összeköttetési pontjai. Másnap reggel újra hozzá fogott az ellenséges hajóhad Lissának még erősebb ágyúzásához, de eredmény nélkül. Az ágyúzás 12 órakor megszűnt, hanem délután 4 órakor újra kezdődött. Távirati jelentések : Florencz, jun. 24. Este. Tegnap Medici ték parancsnoksága alatt uj harcz volt a Valsuganában Borgo falunál, hol az osztrákok el vannak sánczolva. (A fegyvernyugvás Olaszország és Ausztria között csak tegnapelőtt kezdődött. Szerk.) Történelmi szempontok alkotmányunk fejlődése körül, mi. Az átmeneteli korszak mely ősi alkotmányunkat fejlődésének harmadik phásisába vezette leginkább két fő jelleggel bir, miben a nemzeti érzület, a politikai előre látás, s az alkotmányos jogvédelem nem ok nélkül sejtő vész jeleit látni a törekvésnek, mi önállósága és függetlensége megsemmisítésére czéloztatott ; s ez volt az uralkodó érdekeinek külön válása a nemzetétől, s a király-választási jog megszüntetése oly egyezmények által, melyek a Habsburg ház öröklési jogát a magyar fejedelmi széken írról íjra biztositsák más trónkövetelők ellenében. Kétszeres indok vezette a honatyáit éber őrködésre féltett jogaik körül, s mindannyiszor elővigyázatos öntudattal kisérték az eseményeket , melyek alkotmányunk megcsonkítására szolgálhattak volna, s innen van, hogy alig semmisítették meg Mátyás és Fridrik között 1463. kötött szerződést, melynek alapján 1491-ben pozsonyi tanácskozmányban Magyarországot Maximiliánnak részére követelték megbízottai, — az 1491. évben nov. 7-én kötött, s Wladislav és Maximilián között elintézett békepontokat a legnagyobb indignatioval fogadta a nemzet, daczára annak, hogy a szerződési pontok kezeskedtek, hogy Magyarország régi jogait és szokásait megtartani, s a hazafiak szabadságát megerősíteni fogja. A nemzet hazaárulást látott e szerződésben, melyszerint az ország egyes részei elidegenítettek, a magyar nemzeti élet, és alkotmányos kifejlődése idegen hatalom nyomása alá helyeztetett; látták, tudták hogy a holttetű szövege, honfi melegsziv, polgári erények, s áldozatkész lelkesültség nélkül nem képes a hazát s szabadságát megmenteni akkor, midőn ajogfeladás, hatalom bitorlására vezeti az érdekelt felet, s a nemzet a végveszély s a magyar álladalom végbukásához közeleg. Az ellenszenv, a pozsonyi kötés ellen, s az alkotmány féltése újólag előidézte, 1505. a pesti országgyűlésen a kedélyek felháborodását, mert Wladislav nehéz beteg lévén, Maximilián követelte vala a magyar trónöröklést a király halála esetére. Lángot vetett a honszeretet, a jogvédelem, de leginkább az iszony egy idegen fejedelem által végkép lemondani a királyválasztási jogról, s ezáltal az akkori európai viszonyokhoz képest politikai függetlenségüket veszélyeztetni, s a nemzeti önállóságra halálítéletet mondani. S ezen indok következménye a mohácsi gyásznap után érvényesítette is magát, midőn a Habsburg ház trónra léptekor nem forradalmi czélzatok, nem szerződésszegésből, de hazafi öntudatból, kötelességérzetből a haza alkotmánya irányában; nemzeti ellen királyt léptettek fel Zápolya Jánosan , kinek özvegye, midőn a király küldötteinek átadta szent István királyi koronáját, azon jóslatot mondá, hogy soha többé magyar ember fején szent István koronája nem fog ragyogni. A korszak beköszöntött, mely alkotmányunk tusaiban, önállásunk és politikai függetlenségünk érdekében vivott szellemi harczok között: daczára a török foglalásoknak, daczára a fondorkodásoknak nem talált készületlenül ; hogy az uj korszak szellemét felfogja és valósítsa önmagára nézve a magyar nemzet, s újólag biztosítsa vallási, nemzetiségi és politikai függetlenségét, melynek védve alatt képes volt harczi fáradalmai között is a mivelődés pályáján haladni úgy, hogy a jelentőség felszínén maradhatott s biztosítható magát az elvált fejedelmi érdekek czélzatai ellen, mert a kormánypolitika most már kiválólag osztrák lett, s egyes országrészek, illetőleg birodalmi részek ápolása, elédelgetése okvetlen alámentették a magyar nemzeti érdekek dajkálását, bárha ennek következményeit nem egyszer érezte az osztrák kormány, oly bonyodalmak közepette, melyekből kibontakoznia csupán a magyar nemzeti érzület és az alkotmányos szabadság belső kifejlődése által lehetett. A korszellem megjelent geniusa oly állam területeken, hol az elvénült intézmények gátolták a társadalmi és politikai haladást, forradalmi kitörések által explodálta a reformvágyakat, s annak erőszakkal is érvényt tudott szerezni ; erre hazánkban szükség nem volt, s a szorosan vett forradalmi eszmék itt soha meg nem honosulhatnak, mert az alkotmány sarkalatos elvei : a vallási, nemzetiségi és politikai függetlenség természetüknél fogva békés úton eszközölték a haladás kívánalmait, de a sérelmi esetek, a jogcsonkítás, a törvényellenes kormányzati tendenciák ellenében, mindig készen találta a nemzetet a felerőszakolt kísérlet, s a nemzeti érzület hű szövetségeéivel az alkotmányhozi törvényes ragaszkodással mindig kivívta elévülhetlen jogainak diadalát. Az európai forradalmak tisztító tüzében megedződött a kormányzati rendszer legújabb vívmánya : a felelősség, melylyel az alkotmányos népek biztosítást kerestek, a közvagyon eltékozlása ellenében a korlátlan s felelősség nélküli hatalom irányában,— biztosítást az alkotmányos jogok megtartása iránt, s biztosítást végre a politika irányzatának nemzeti szellembeni vezetésére. Magyarországot ez sem találta készületlenül, mert már ennek nyomára találunk a történelemben és törvénykönyveinkben, midőn is az 1495. orszgy. 34. t. sz. rendeli : „méltóztassék e királyi felsége valamennyi tisztviselőitől évenként számot kérni.“ A törvény ezen szavainak gyakorlati illustratióját már Vladisláv alatt alkalmazták is, midőn a nemzet a török dúlások meggátlására Vladislávnak 6 év alatt egy millió nyolczszáz ezer aranyat fizetett, s az ország ezen közvagyonát Ernszt vagy máskép Hampó Zsigmond pécsi püspök kincstartó korában elpazarolta s elidegenítette , miért is ez, és a cancellár felelősségre vonatott, várjon mire fordították ez öszszeget. A vizsgáló választmány a pécsi püspök számadásait nagyon zavartnak találta, s elég világosan kimondották reá a becstelenségi ítéletet, hogy kincstartó korában világcsaló volt, s miképen hajtották végre a vizsgálat értelmében hozott ítéletet? Zsigmond püspök s az alkincstartó Dombay Imre elzárattak s a püspök ur vagyona erejéig négyszáz ezer aranyat volt kénytelen visszafizetni az országos kincstárnak. De más tekintetben is a felelősség eszméje már benne csírázott a municipális szerkezet alapjában,miután a tisztviselőség hatáskörét alkotmányellenes tettekkel túl nem hághatta, mert a megyei gyűlés ellenőrködése ha egyrészt gátolta, másrészt ez felelősségre is vonta az illetőt, s ezen intézmény megszilárdulása, mint az jelen alakjában is van, már a 15-dik század vége felé megtörtént , annál könnyebb és jogosabb volt a korszellemmel haladni, ha ezen felelős kormányzat princípiuma sem törvényeinkkel nem ellenkezik, sem a királyi hatalom csonkításával nem jár, s ha az általános társadalmi, műveltségi és politikai haladás és úgy kötelesség, mint a kormányzati rendszer folytonos javítása a nép érdekében szükséges, nincs ok arra, hogy a magyar nemzet a haladás ezen útjáról elhitessék, annál kevésbé, miután történelmi múltja politikai érettségének legbiztosabb záloga, s igazságszeretete feltételezi a kölcsönös jogok tiszteletben tartását. Alkotmány-fejlődésének minden korszakán végig mehetünk s mindenütt megtaláljuk jogainak biztosítását, mi vallási, nemzetiségi és politikai függetlenségén alapszik, s a legkésőbbi időben a pragmatika sanctióban nyert bővebb kifejezést és biztosítékot. A Kauniczok,Grosingerek,és Metternichek államkormányzati maximáik ellen nyomatékosabb őrködésre intettek a honatyái, s nem is mulasztották el minden alkalommal újabb törvények, hit- , levelek és királyi eskü által az alkotmányos létnek sarkalatos alapjait biztosítani. A politikai kísérletek elmúlt évtizede a germanisatio elvei alkalmazásában, az alkotmány erőszakos felfüggesztése, a burocratia általános behozatala , nemzeti létünk önállásának, politikai függetlenség