A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-28 / 173. szám

volra fekvő Mannsdorfban osztrák lovasok let­tek volna, kémszemlére. Prágából írják a „Wanderer“-nek : A porosz győzelmek Ausztriában, négy forrásra vezethe­tők vissza : a törzskarra, a gyufaspuskákra, a kémkedésre és a mérnök­testre. Az első három már eléggé kielégítően világíttatott meg. A mér­nöktest óriási működése hosszú időn át nem fog eléggé méltányoltathatni Ezen test mintegy minde­nütt jelenlévő láthatatlan hadsereg volt, fegyver nélkül, és mégis rendkívü­l hatalmas és győzel­mes, nem az anyag,­hanem a szellem hadserege. A mérnöktest tevékenységéből ismerhetni csak fel,­ mily hosszú időn­­ át készíté­ elő a porosz az Ausztria elleni háborút ; a mérnök­ test működé­se világosan kimutatja, ki volt az első fegyver­kező. Régen, mielőtt még az első porosz katona gyűfűfegyverével átlépte a cseh határt,küzdött el­lenünk­ a porosz mérnök-test Csehországban kör­zővel és vonalzóval, s így a fegyveres legénység­nek a győzelmet felényinél többel készítette elő. Poroszország a cseh korona országok helyzet­­térképeit a legtüzetesebb és legkimerítebb hely­rajzi részletekkel bírta, térképeket minden fo­lyam szélességével, hídjaink minden arasznyi hosszával, összes vasúti rendszerünk mérszabá­­lyaival . Poroszország már rég tudta, mely uta­kon fog Cseh , Morvaország és Silézián át vo­nulni, és hol és mely akadályokat fognak elő­nyomulásának elejébe venni. De azért már előre is azon helyzetbe tette magát, hogy azokat le­­küzdhesse. Hogy a porosz hadsereg az osztrák törzskarnak minden stratégiai mesterfogásait oly gyorsan tudta ellensúlyozni,megszűnt csoda lenni, miután megtudtuk, hogy példa meghatározott fo­lyampontokra egészen illő kész hidakat vitt magával, hogy a vasút sínváltóit, melyek ki­szedése által az osztrákok e pályát járhatlanná akarták tenni, már számozva (!) készletben bír­ta, nem szólva az egyenes sínekről ! Hogy a megszakított távirati összeköttetést villámgyor­sasággal ismét helyreállítják, most mindenki magától érthetőnek fogja találni , hiszen nagy számmal viszik magukkal a távirati készüléket és távirati hivatalnokok miatt sem jöttek zavar­ba. Északi Csehország porosz vasúti és távirati hivatalnokokkal, épen úgy polgári hivatalno­kokkal bőven el van látva. Az „Ostd. Postának Írják Nyugati Galicziá­­ból jul. 20-ról . Csak még ma vagyok azon helyzetben, hogy az osztrák csapatoknak az ellenséggel Bielitz- Biala melletti összeütközéséről kimerítőbben írjak. Az osztrák megszálló had Bielitz-Bialában három zászlóalj gyalog, egy lovas század és egy fél ütegből állt. A poroszok bizonyára jól ismerték az osztrák erőt,, és azért júl. 16-nak reggelén 5 órakor mintegy 12,000 emberrel nyomultak elő, hogy a támadást megkezdjék. Azonban mindjárt a küzdelem kezdetén jött egy fél dandár osztrák csapat Kentyn át segélyül, és midőn a poroszok oldalba megtámadva lát­ták magukat, annyira meg voltak lepve, hogy azonnal visszavonulást fuvattak és sebesen Dzieditzen át Goczakowice felé indultak. Az osz­trák katonaság űzőbe vette az ellenséget egész a határig és négy 400 (nem mint elejénte közöl­tetek 1900) foglyot ejtettek. Goczalkowiceben 179 sebesült porosz fekszik, kik a jun. 27-ki Os­­wieczimi ütközésben sebesültek meg, és ezen ok­ból a kastélyon fehér lobogó leng. Mindazonáltal a futó poroszok a fürdőkastélyban állást foglal­tak, és az űző osztrákokat ágyulövésekkel fo­gadták. Ezen alkalommal igen különös eset tör­tént: mint általában beszélik, egy golyó ho­gyan , miként, az mindeddig nem tudatik, a kastélyban levő puskaporos kamarába vető­dött , robbanás következett erre és a kastély romba dőlt. Nem hihetem, hogy oly helyre, hol sebesültek tartatnak, puskaport is halmoztak volna fel , de minthogy ezen közleményt meg­bízható forrásból veszem, kötelességemnek tar­tom, azt tudomásul venni. A veszteség osztrák részről : 7 halott és 19 sebesült, porosz részről különösen sok katona elesett futás közben. A poroszok Sohraun át Ni­­kolái felé vonultak vissza, azonban az osztrák határon kis huszár-osztályokat állítottak fel, me­lyek napjában többször a határvonalak széléig eljöttek és azután ismét visszavonultak. Nyugati csatatér. A szövetségi csapatok a Majna vonal mögött állanak. Az alsó Neckar vonal egészen el lett hagyva a 8-ik hadtest által, a csapatok mind­annyian visszavonultak , még a ladeni tartalé­kok is, melyek eddig a „Bergstrasse“-en ta­nyáztak, délfelé fordultak. A Majn is jobb partján állnak a poroszok. Ezek főereje a Majna mellett fölfelé indul , a jul. 21­­ és 22 dike közti éjjel hagyták el az utolsó csapatok Karlstadtot ugyanezen irányban. Úgy látszik, a bajorokat akarják megkerülni. Ezen mozdulat talán csak azt czélozza, hogy a szövetségi hadsereget ösz­­szezavarja , mert, mint a „Baier. Ztg“ jelenti, a poroszok egyidejűleg a Majna balpartján is előnyomulnak , i. i. Walldurntól (Badenben) Wertheim és Bischofsheim felé. Itt hihetőleg összeütközésre kerül a dolog. Keleten a Hofba nyomult hadoszlop a bajorokat oldalt támadja ; evvel szemben áll a bajor tartalék dandár, mely a „Nürnb. Corr.“ szerint Hallstadttól Kulmbach­­ig van felállítva. Bambergből jul. 23 jól jelen­ik . Ma este 5 és 6 óra között egy vonattal il, és rövid idő múl­va további 6 gőzmozdony érkezett szerkocsival és hozzá­tartozókkal az itteni pályaudvarba, s az éjjel tovább fognak szállíttatni. Hofban 2­ 400, más adatok szerint 2000 emberből álló ellenséges csapatok (mecklenburgiak) mutat­koztak, nyilván azon szándékkal, hogy a gőz­­mozdonyokat és vasúti kocsikat hatalmukba ke­rítsék. Idejekorán értesítve, 2 óriási vonat el­ment. A jelt adó vasúti őrnek életébe került. Golyó találta. A vonatok után küldött golyók, melyek a vonatvezetőknek voltak szánva, meg­sértettek egy kerék kötőt, s ezen kívül ártalmat­lanul ütődtek a vonatvezető első gőzmozdonyba. Ez négy lövést kapott, melyek nyomait én szemé­lyesen láttam, melyek közül egy a mozdonyve­zetőt megölte volna, ha azon pillanatban nem leendett a másik oldalon elfoglalva. A nyomok tanúsítják, hogy a lövések a futók után röpítet­tek. Münchenbergből fölfelé a közlekedés meg van szakasztva. Beszélnek egy jelentékeny po­rosz hadtestről (oldenburgiak és mecklenburgiak tartalékdandárja, állítólag 20 zászlóalj a meck­­lenburgi nagyherczeg vezénylete alatt), mely Lipcsétől Plauenig nyomult elő. Az izgatottság nagy. A mára beszállásolásra bejelentett csapa­tok nem érkeztek ide és a Majnán fölfelé állás­helyeiken, tanyáznak. Bijott­i ezredes elutazott, hogy az­ elesett Faust tbik helyett átvegye a pa­rancsnokságot ; vidékünkön a tartalékdandár parancsnoka most Höfler őrnagy. — Az „A. A. Zig“ nak ennek ellenében 24-ről írják:,, A távirati összeköttetés Bamberg és Lichtenfels felé nincs megszakítva , tehát poroszok sem nyomultak odáig előre. A „Pressernek írják: „A porosz Majna had­sereg tegnap Walldürnból Wertheim és Bischofs­heim felé nyomult elő, hogy a szövetségi csapa­tokat, melyek e két“ helységtől’délre vettek ál­lást, megtámadja. Tauberbischofshe­mnél a po­roszok a szövetségi hadsereg előcsapataira (wür­­tembergiek) bukkantak. Makacs küzdés után a porosz előhad visszavettetett. A szövetségi hadsereg állásában a badeniek képezik a legszélső bal szárnyat, kik Wahlstadt­­nál, körülbelül 3 mértföldnyire Aschaffenburg­­tól délre, állnak s jul. 16-ka óta többszörösen éreztetik erejüket az ellenséggel. A dolgok jelen állásában az elhatározó csata közvetlen kilátás­ban van, mely ha csak felében harmadában is jól vezényeltetik, lehetetlen, hogy a szövetségi hadsereg kudarczával végződjék, mert ez a po­rosz működési hadsereget kétszeresen múlja fölül.“ Távirati jelentések : München, júl. 25. A „Baierische Zig“ je­lenti . A poroszok tegnap délelőtt Hofba három és egy fél zászlóaljjal, félszázad dragonyossal, s ágyukkal, bevonultak , még több csapatot is várnak. A poroszok Schorgast mezőváros előtt is állanak, a Gefall és Kupferberg felé vezető úton. München, júl. 26. Ma csata volt Würzburg­­nál. Döntő eredmény nélkül maradt. Béli csatatér. A „Presse” írja: Az olasz hadsereg, mely a napokban átkelt a Po és az Adige folyamokon, így van összeál­lítva . Azon 5 hadosztálynak, melyekből a Ciai­­dini alatt levő 4-ik hadtest van szerkesztve Ca­sanova, Ricotti, Mezzacapo, Chiabrera és Medici tirkok vezénylői, s a 11, 12, 13, 14, 15, 16, 23, 24, 27, 28, 39, 40, 41, 42, 55, 56, 61 és 62-dik gyalog­ezredekből, vagyis összesen 60,000 em­berből áll. Ide járul 15 üteg 150 ágyúval, 6 lo­vas ezred, 1 mérnökkari és egy szekerész ezred. A Po mellett tartalékul más 4 hadosztály áll, melyek közel 100,000 embert foglalnak maguk­ban. Az olaszok nem győzik eléggé hirdetni, hogy micsoda pusztításokat vittek végbe az osz­trákok Rovigoban és környékén 400,000 négy­szög­méternyi kiterjedésben. A légbe röpí­tett négy erőd közel kevésbé van összedöntve a két első (Sarzano és Boarta) mint a má­sik kettő (Borsia és Roverdieré).­­ Mintegy 800 ház, helylyel közzel több pompás épü­let hever összedöntve, a mező, az egész évi ter­més össze van dúlva, s vagy 140 beszegezett ágyú van a romok alá eltemetve ; némi eleség­­készlet és 50­­0 puska került kézre. Meglepő, hogy az osztrákok az anyag­készlettel oly vesz­­tegetőleg bánnak, miután romboló munkásokkal úgyis száz meg száz milliókat kellett a levegő­be szórniuk ; ha előbb gondoskodtak volna, bi­zonyára sok mindenfélét meg lehetett volna men­teni. Mint a rovigoi erődök, azonképen vettettek szét az Adige hídjai is, mely eljárásnál mégis sokkal kevesebbet szenvedtek a vashidak, úgy hogy a requirált lakosság által csakhamar hely­re lehetene állítani a közlekedést. Cialdini azon­nal átvette ideiglenesen Rovigo vár- és tartomány parancsnokságát, s kibocsátott kiáltványában a lakosságot felhíja, hogy nyújtson hazafiasan se­gédkezet az új rend életbeléptetéséhez. Az elfog­lalt városokban ideiglenes junták működnek, amíg Pepoli személyében megérkezendik a várt királyi biztos. Az olasz önkéntesek most már csaknem tökéletesen összpontosítva vannak a határon, s Saloban már 1000 ember sincs. Ga­ribaldi maga személyesen vezényel 8—10,000 embert, s minden órában várható a döntő ösz­­szeütközés híte. A magyar légió alig megy 800 emberre, kik között 150 huszár van. A Velenczében folyó h­adműveletekről a „Debatte“ tudósítója Páduából jut. 17-ről ezt írja : Velencze ostromzárolása most már végrehaj­tott tény. Tegnap reggel 51/2 órakor támadott meg egy olasz könnyű lovas őrjárat a mestrei pályafőnél egy horvátokból álló őrjáratot, s kényszerité ezt Malgherába visszavonulni, üldöz­vén azt egész az erődök ütegeinek lőtávolságáig s két embert megölvén és 7 embert elfogván, kik tegnap ide beszállittattak egy taligán. Az olasz őrjárat Mestrebe befészkelte magát, s a múlt éj­jel bizonyosan erősítést kapott, amivel azután el van vágva azon egyetlen vonal is, melyen az őrség Trevisoból visszavonulhatott volna. Velen­­cze ostromlása most már szükségességgé vált, s az ezen hely elleni működések valószínűleg azon­nal elkezdődnek, mihelyt az ostrom­ágyuk elér­keznek. Az osztrákok által te­gnap elfoglalva tartott vonal Trienttől Feltreig terjedt. Igyekezni fog­nak magukat tartani, amíg lehet. Egyébiránt hadosztályaink a lehető gyorsasággal teszik hadutjukat. Tegnap este érkezett Cialdini Pa­­duába, hol nagy lelkesedéssel fogadtatott.­­ Azt beszélik itt, hogy Cialdini hadserege nem állapodik meg Velenczében, hanem Bécsig fog menni, a poroszokkal egyesülendő. Úgy mondják, hogy a 2-edik hadtest fogná Ve­­lencze felszabadítását végrehajtani, s Velenczét elfoglalni ; az 1-ső hadtest Verona ellen működ­nék, a 3-ik pedig Peschierát, Lagnanot és Man­­tuát ostromzárolná. Mind­ez lehetséges ugyan, hanem én­­ (a „Debatte“ levelezője) mégis azt mondom, hogy a hadakozó háború már befejez­tetett. Egy Florenczbról jul. 23 ról kelt hivatalos táv­irat jelenti, hogy előtte való nap Medici had­osztálya minden hadállást elfoglalt Cismone-től egészen Primolano-ig, s most már egészen nyit­va áll számára az út Trienbhe a Val Sugarán keresztül. A „N. Fr. Presse” írja jul. 25-éről: Florenczi tudósítások jelentik, hogy a szorosai és mellékösszeköttetései miatt oly fontos alsó részét a Val Sugana-nak Medici dandára elfog­lalta s az osztrák csapatokat Borgo di Val Su­­ganáig visszanyomta, ahol elsánczolták magu­kat. Borgón fölül a völgy ismét tágabb , egész a pericoi és caldonazzoi tavakig, és csupán Per­­gine mellett, Trienttel másfél órányira lehet erősebb állást foglalni. A tiroli állások ezen ol­dala határozottan gyengébb a nyugati előoldalnál, amely igen jelesen meg van erősítve, míg a Val Lugana, melyet az Adige vonal úgy is fed, el­­hanyagoltatott. Garibaldi a következő napiparancsot adta ki, midőn a trienti területre lépett : Olasz önkéntesek ! Átléptük a diplomatia ál­tal tiltott határt, melyet nem a természet jelölt ki. Midőn a trienti területre léptetek, még olasz földön álltok. Tietek a dicsősége annak, hogy szabadságát visszaadjátok, midőn az idegenek rablásvágya elől az utat elzárjátok. Ámde, hogy e magasztos hivatást betölthessü­k, tudnunk kell áldozatot hozni. Ti ezt tudni fogjátok. Le­­győzhetlen bátorságtokat sem a béreteken át hosszan tartó menetek, sem a fáradság, sem a nélkülözés nem törendi meg. Azok, kik a haza felhívására hozzám siettek, remény­em, azon szilárd akarattal jöttek ide, hogy nem csak fé­lelem nélkül küzdenek, hanem panasz nélkül tűrnek is. — Az önkényteseknek példát kell adniok. Eszerint nem szükséges, hogy felszólítsalak emberséggel bánnotok e néppel, melyet az osz­trák zsarnokság fenyegetéssel soha sem hajlít­hatott, és csábítással soha sem vesztegethetett meg. Midőn titeket ily jóakaratulag fogadnak, ösztönszerű­leg rokoni érzelmekről tanúskodnak, s meghazudtolják azon alávaló és czélzatos rá­galmat, mely hazafiságukban kétkedni mert, és közvetlenül érzik azon örömet, hogy szabadok, s hogy titeket testvéreiknek nézhetnek. Meg vagyok győződve arról, hogy közüle­­tek egyik sem fog megfeledkezni szavaimról, s nem mocskolja be az olasz becsületet oly nyers szavakkal és tényekkel, melyeket én rögtön kér­­lelhetlenü­l meg fogok büntetni. A szoros főhadi­szállásról, 1866. julius 14. Garibaldi.“ A hivatalos „Tiroler BotéiiakTrient­­ből jul. 21-ről írják: Úgy látszik, hogy a Garibaldistáknak a sok vereség daczára, amit egyre szenvednek, még­is sikerül tért nyerni, s Tirolban jobban jobban el­­terjeszkedniök. Mert míg az első összeütközések után soha sem mertek Storon és Dorson túl bo­csátkozni, sőt még csak egyes őrjárataik se mu­tatták magukat Condino-ig, az utolsó ütközet­kor már Cornegoig mentek, s még futásszerű visszavonulásuk alkalmával is elég merészek voltak a nevezett helységbe őrjáratot küldeni be, a község elöljáróját kérdőre vonni azért, hogy onnan való parasztok a csatatéren elesve maradt garibaldista halottakat egészen megfosz­tották öltözetüktől, s azután a Chiesebe hány­ták a kirablott halottakat. Júl. 16-a után sike­rült nekik a Val di Ledroban is megfészkelni magukat, s Ampola erődöt bekeríteniök, és Piére, Tarno s Moline felé kiterjeszkedniök. Úgy e völgyben, mint a Condino kerületnek általuk megszállott részeiben, kényszer ujonczozáshoz fogtak a garibaldisták, mely czélból előkérték az elöljáróktól a fegyverfogható ifjak névjegy­zékét De alig soroztak be egyet kettőt, a félig meddig fegyverfogható fiatalság a hegységbe kezdett szökdösni. A lakosság ily eljárással bi­zony nem fog meghódíttatni a garibaldisták ré­szére, de mindamellett úgy hallani, hogy min­den helységben akad egy két ember, kik örö­mest tesznek nekik kémszolgálatokat, kémjára­taikat értesítik osztrák csapatok jelenlétéről, tu­datják velük ezek hadmenete irányát stb. Ezen emberek többnyire olasz alattvalók, kik a vas hámorokban, üveg hutákban, stb. évek óta fog­lalkoznak mint munkások, s jól ismerik a kör­nyéknek minden zegezugát. De találkoznak a benszülöttek között is, többnyire az előbbkelő osztályokban, a­kik a garibaldistáknak ilyen barátságos szolgálatokat örömest tesznek. Be­szélik, hogy éjjel, különféle szinti tolvaj lámpá­sok fényével értesítik az ellenséget egyről más­ról. Hallomás szerint ma Ledrában nagyobbsze­­rű­ ütközet van, melynek eredményéről még nem hallani semmi bizonyosat. Az osztrák csapatok­tól kiürült helyeken, a községekben hatóságként működő városi tanácsok és gyorsan alakuló nem­zetőrségek azzal kezdték meg működésöket, hogy a jezsuitákat kiűzték. Ezen rend tagjainak nagy része jó eleve elvonult Paduából Brixenbe , a hátramaradottaknak pedig megha­gyatott, hogy három nap alatt távozzanak a velen­­czei területről, ha nem akarnak kényszer rend­szabályokban részesülni- Északi irányban itt már többen átutaztak. A zágrábi­­csapatparancsnokságtól a Lissa mellett vívott tengeri győzelemről a következő részletes jelentés külde­tett be : Juh­iján délelőtt 10 órakor három ellensé­ges pánczélos hajó lődözte a Comissa Üteget, négy fa fregatté a Manego üteget, azután pedig d. e. 10 órától esti 8 ig tíz pánczélos hajóról lőtték a lissai kikötő erődeit. D. u. 4 órakor fellobbant a Schmidt üteg kézi tölténytára, aminek következtében ezen üteg harczképte­­lenné lett. A György-erőd (a kikötő bejá­ratától nyugotnak) hat óra hoszszig az el­lenség valamennyi pánczélos hajója által lö­vetve s kifárasztva, felhagyott a tüzeléssel, nagy veszteségei miatt. Ezen időben az ellenség négy pánczélos hajója be akart rontani a kikö­tőbe. Az egyik elért az első üteg magaslatáig, mely ütegnek a tüzelése mind a négyet vissza­riasztotta. A harcz esti 8 órakor az osztrák Wel­lington üteg három mozsár lövése által részünk­re döntetett el. Az e napi veszteségek halottakban és sebe­sültekben : két tüzér tiszt, és 38 katona; a György erődön kívü­l a többi ütegek kevés kárt szen­vedtek. Az „Egitto“ hadi gőzöst el kellett sül­­lyeszteni. Júl. 19-én reggeli 7 órakor újra hozzá fogott három pánczélos hajó és egy fa fregatté a György erőd lövéséhez, melyből visszalődöztek rájuk. Az ellenség már 8 órakor hátra vonult a lőtávolból. Tizedféltől tizenegyedfél óráig több fa fregat­té összpontosított tüzelést intézett György erőd ellen , d. u. 5 órakor pedig rettentő tüzelést vitt végbe nég­­y pánczélos fregatté a kikötői erődök­re.­­ Hatodfél óra felé több fa fregatte járult még ezen borzasztó tüzelés növeléséhez. — Szakadatlan lődözés után négy pánczélos fre­gatte, felváltva 600 lépésnyi távolságból lődöz­­vén a Madonna üteget, a kikötőbe berontást kí­sérlett meg. A Madonna és Wellington ütegek erőfeszítése, s egy tábori ütegnek, — mely a ki­kötőtől délre eső Cosmo dombon állíttatott fel, — hozzájárulása által végre visszavonulásra kényszeríttettek az ellenség hajói, melyek közöl egy meggyújtatott, egy másik nagyon megsé­rült. E szerint a Lissa északi oldalára kiszálás visszaveretett, a Comissa mellett czélba vett pe­dig meghiúsult. (A veszteség nyolc­ sebesült katona.) Erődeink közöl több nagyon r­egrongáltatott, de ismét harczképes állapotba helyeztettek. Az őrség magatartása átalában kitűnő volt. Jul. 20-án reggel ötödfél órakor visszaveze­tett az ellenség által Stanzinza mellett (Lissa délkeleti oldalán) megkísérlett kiszállás. 103­ 4-kor kezdődött nyílt tengeren a csata. Az ellenségnek 10 pánc­élos hajója, 2 monitora és 14 fagőzöse volt; ez utóbbiak közöl négyen kiszálló csapatok voltak. Mindamellett kényte­len volt, két pánczélos hajóját oda vesztve tá­vozni a lissai vizekről s úgy hallani, hogy a következő éjjel még egy csatahajója is elsülyedt. A lissai őrség összes vesztesége : Pawlikowsky tüzérhadnagy (könnyű sebet kapott) és Bittner tüzérhadnagy (nehéz sebet kapott) , továbbá 31 halott és 73 sebesült katona. A lakosságból 6 ember sietett meg. Az erődök helyre­állítása haladék nélkül megkezdetett. A Zára községi hatósághoz érkezett tudósítások így szólnak : Jul. 18-án délfelé közeledett a mintegy 18 hajóból álló ellenséges hajóhad, Lissa szigethez. Négy hajó megjelent Comisa előtt, s az erődö­ket lőtték, míg a többi a lissai kikötő bejáratá­nál foglalt állást, s a kikötőt védő erődökre és ütegekre tüzelt. 4 óra után kimaradtak az egye­nes tudósítások Lissából, mivel a távirdai sod­ronyok elszakíttattak , de Lesinából meg lehe­tett tudni, hogy az ágyúzás esti 7 óra utánig folyt, s hogy ezután az ellenséges hajók elhú­zódtak a lőtávolból. Míg a hajóhad Lissa ellen dolgozott, négy ágyúnaszád Lesina előtt jelent meg, az egészségügyi küldöttet a fedélzetre hivák, s kényszeríték őt, hogy mondja meg hol vannak a szigetek és a száraz közötti távirda vonal összeköttetési pontjai. Másnap reggel újra hozzá fogott az ellenséges hajóhad Lissának még erősebb ágyúzásához, de eredmény nélkül. Az ágyúzás 12 órakor megszűnt, hanem délután 4 órakor újra kezdődött. Távirati jelentések : Florencz, jun. 24. Este. Tegnap Medici ték parancsnoksága alatt uj harcz volt a Valsu­­ganában Borgo falunál, hol az osztrákok el van­nak sánczolva. (A fegyvernyugvás Olaszország és Ausztria között csak tegnapelőtt kezdődött. Szerk.) Történelmi szempontok alkotmányunk fejlődése körül, mi. Az átmeneteli korszak mely ősi alkotmá­nyunkat fejlődésének harmadik phásisába vezette leginkább két fő jelleggel bir, miben a nemzeti érzület, a politikai előre látás, s az alkotmányos jogvédelem nem ok nélkül sejtő vész jeleit látni a törekvés­nek, mi önállósága és függetlensége meg­semmisítésére czéloztatott ; s ez volt az uralkodó érdekeinek külön válása a nem­zetétől, s a király-választási jog megszün­tetése oly egyezmények által, melyek a Habsburg ház öröklési jogát a magyar fejedelmi széken írról íjra biztositsák más trónkövetelők ellenében. Kétszeres indok vezette a hon­atyáit éber őrködésre féltett jogaik körül, s mind­annyiszor elővigyázatos öntudattal kisér­ték az eseményeket , melyek alkotmá­nyunk megcsonkítására szolgálhattak vol­na, s innen van, hogy alig semmisítették meg Mátyás és Fridrik között 1463. kö­tött szerződést, melynek alapján 1491-be­n pozsonyi tanácskozmányban Magyaror­szágot Maximiliánnak részére követelték megbízottai, — az 1491. évben nov. 7-én kötött, s Wladislav és Maximilián között elintézett békepontokat a legnagyobb in­­dignatioval fogadta a nemzet, daczára annak, hogy a szerződési pontok kezes­kedtek, hogy Magyarország régi jogait és szokásait megtartani, s a hazafiak sza­badságát megerősíteni fogja. A nemzet hazaárulást látott e szerződésben, mely­­szerint az ország egyes részei elidegení­tettek, a magyar nemzeti élet, és alkot­mányos kifejlődése idegen hatalom nyo­mása alá helyeztetett; látták, tudták hogy a holttetű­ s­zövege, honfi melegsziv, pol­gári erények, s áldozatkész lelkesültség nélkül nem képes a hazát s szabadságát megmenteni akkor, midőn a­­jogfeladás, hatalom bitorlására vezeti az érdekelt felet, s a nemzet a végveszély s a ma­gyar álladalom végbukásához közeleg. Az ellenszenv, a pozsonyi kötés ellen, s az alkotmány féltése újólag előidézte, 1505. a pesti országgyűlésen a kedélyek felháborodását, mert Wladislav nehéz be­teg lévén, Maximilián követelte vala a magyar trón­öröklést a király halála ese­tére. Lángot vetett a honszeretet, a jogvé­delem, de leginkább az iszony egy idegen fejedelem által végkép lemondani a ki­rály­választási jogról, s ezáltal az akkori európai viszonyokhoz képest politikai függetlenségüket veszélyeztetni, s a nem­zeti önállóságra halálítéletet mondani. S ezen indok következménye a mohácsi gyásznap után érvényesítette is magát, midőn a Habsburg ház trónra léptekor nem forradalmi czélzatok, nem szerződés­szegésből, de hazafi öntudatból, köteles­­ségérzetből a haza alkotmánya irányában; nemzeti ellen királyt léptettek fel Zápo­lya Jáno­san , kinek özvegye, midőn a király küldötteinek átadta szent István királyi koronáját, azon jóslatot mondá, hogy soha többé magyar ember fején szent István koronája nem fog ragyogni. A korszak beköszöntött, mely alkot­mányunk tusaiban, önállásunk és politikai függetlenségünk érdekében vivott szellemi harczok között: daczára a török foglalá­soknak, daczára a fondorkodásoknak nem talált készületlenül ; hogy az uj korszak szellemét felfogja és valósítsa önmagára nézve a magyar nemzet, s újólag bizto­sítsa vallási, nemzetiségi és politikai füg­getlenségét, melynek védve alatt képes volt harczi fáradalmai között is a mivelő­­dés pályáján haladni úgy, hogy a jelentő­ség felszínén maradhatott s biztosítható magát az elvált fejedelmi érdekek czélza­­tai ellen, mert a kormánypolitika most már kiválólag osztrák lett, s egyes or­szágrészek, illetőleg birodalmi részek ápo­lása, elédelgetése okvetlen alámentették a magyar nemzeti érdekek dajkálását, bárha ennek következményeit nem egy­szer érezte az osztrák kormány, oly bo­nyodalmak közepette, melyekből kibonta­koznia csupán a magyar nemzeti érzület és az alkotmányos szabadság belső kifej­lődése által lehetett. A korszellem megjelent geniusa oly ál­lam területeken, hol az elvénült intézmé­nyek gátolták a társadalmi és politikai haladást, forradalmi kitörések által explo­­dálta a reformvágyakat, s annak erőszak­kal is érvényt tudott szerezni ; erre ha­zánkban szükség nem volt, s a szorosan vett forradalmi eszmék itt soha meg nem honosulhat­nak, mert az alkotmány sar­kalatos elvei : a vallási, nemzetiségi és po­litikai függetlenség természetüknél fogva békés úton eszközölték a haladás kívá­nalmait, de a sérelmi esetek, a jogcsonkí­­tás, a törvényellenes kormányzati tenden­­ciák ellenében, mindig készen találta a nemzetet a felerőszakolt kísérlet, s a nemzeti érzület hű szövetségeéivel az al­­kotmányhozi törvényes ragaszkodással mindig kivívta elévü­lh­etlen jogainak dia­dalát. Az európai forradalmak tisztító tüzé­­ben megedződött a kormányzati rendszer legújabb vívmánya : a felelősség, mely­­lyel az alkotmányos népek biztosítást ke­restek, a közvagyon eltékozlása ellené­ben a korlátlan s felelősség nélküli hata­lom irányában,­­— biztosítást az alkot­mányos jogok megtartása iránt, s biz­tosítást végre a politika irányzatának nemzeti szellembeni vezetésére. Magyar­­országot ez sem találta készületlenül, mert már ennek nyomára találunk a történe­lemben és törvénykönyveinkben, midőn is az 1495. orszgy. 34. t. sz. rendeli : „méltóz­­tassék e királyi felsége valamennyi tisztvi­selőitől évenként számot kérni.“ A tör­vény ezen szavainak gyakorlati illustra­­tióját már Vladisláv alatt alkalmazták is, midőn a nemzet a török dúlások meggát­­lására Vladislávnak 6 év alatt egy millió nyolczszáz ezer aranyat fizetett, s az or­szág ezen közvagyonát Ernszt vagy más­kép Hampó Zsigmond pécsi püspök kincs­tartó korában elpazarolta s elidegenítette , miért is ez, és a cancellár felelősségre vonatott, várjon mire fordították ez ösz­­szeget. A vizsgáló választmány a pécsi püspök számadásait nagyon zavartnak ta­lálta, s elég világosan kimondották reá a becstelenségi ítéletet, hogy kincstartó ko­rában világcsaló volt, s miképen hajtották végre a vizsgálat értelmében hozott íté­letet? Zsigmond püspök s az alkincstartó Dombay Imre elzárattak s a püspök ur vagyona erejéig négyszáz ezer aranyat volt kénytelen visszafizetni az országos kincstárnak. De más tekintetben is a felelősség esz­méje már benne csírázott a municipális szerkezet alapjában,miután a tisztviselőség hatáskörét alkotmányellenes tettekkel túl nem hághatta, mert a megyei gyűlés el­­lenőrködése ha egy­részt gátolta, más­részt ez felelősségre is vonta az illetőt, s ezen intézmény megszilárdulása, mint az jelen alakjában is van, már a 15-dik szá­zad vége felé megtörtént , annál könnyebb és jogosabb volt a korszellemmel haladni, ha ezen felelős kormányzat princípiuma sem törvényeinkkel nem ellenkezik, sem a királyi hatalom csonkításával nem jár, s ha az általános társadalmi, műveltségi és politikai haladás és úgy kötelesség, mint a kormányzati rendszer folytonos javítása a nép érdekében szükséges, nincs ok ar­ra, hogy a magyar nemzet a haladás ezen útjáról elhitessék, annál kevésbé, miután történelmi múltja politikai érettségének legbiztosabb záloga, s igazság­szeretete feltételezi a kölcsönös jogok tiszteletben tartását. Alkotmány-fejlődésének minden kor­szakán végig mehetünk s mindenütt meg­találjuk jogainak biztosítását, mi vallási, nemzetiségi és politikai függetlenségén alapszik, s a legkésőbbi időben a pragma­tika sanctióban nyert bővebb kifejezést és biztosítékot. A Kauniczok,Grosingerek,és Metternichek államkormányzati maximá­ik ellen nyomatékosabb őrködésre intet­tek a hon­atyái, s nem is mulasztották el minden alkalommal újabb törvények, hit- , levelek és királyi eskü által az alkotmá­nyos létnek sarkalatos alapjait biztosíta­ni. A politikai kísérletek elmúlt évtizede a germanisatio elvei alkalmazásában, az alkotmány erőszakos felfüggesztése, a bu­­rocratia általános behozatala , nemzeti lé­tünk önállásának, politikai függetlenség

Next