A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-01 / 176. szám

ge tőbb tüntetés a béke ellen, mint az állandó hadsergek, melyek azt állítják, hogy a békét tartják fenn. Ha ez így van, kérdem, nem lop­ják-e szemérem nélkül ama milliárdokat, melyek Európa népeinek költségvetésében szerepelnek ? Volt e valaha háború, mely kevésbbé legyen igazolható, s mely jobban elkárhoztassa önmagát és a győzelmet ? Úgy látszik, ön azt hiszi, hogy ha Franczia­­ország fenyegetőznék vagy valóban beledobná kardját a német mérlegbe, visszaállítaná az egyensúlyt Németországon, és visszaállítaná Európában a békét saját egyensúlyában. Engedje kimondanom, hogy ha Francziaor­­szág követné azon tanácsot, melyet ön adni lát­szik, koc­káztatná azt, hogy oly meredekre jut, melynek alján örvény van. Higgye meg ön, Francziaországra nézve, mely szerencsésen lerázta 1859. óta vonszolt terhét Olaszországot, nincs más teendő, mint hogy fél­reálljon s nézze békén, hogy Ausztria és Porosz­­ország addig üssék egymást, mig egyik feltétle­nül megadja magát, ha az öt napi fegyverszünet nem jön létre s nem békíti ki a feleket akár két iker és nem vetélkedő szövetség : a rajnai, és a dunai szövetség utján ; akár pedig a német csá­szárság utján, melynek végre is nem lenne sem több lakosa, sem nagyobb területe az osztrák birodalomnál, melynek épen ellensúlya lenne. Európában csak két állam van , melylyel Francziaországnak foglalkoznia kell, mint szá­­razi és tengeri kettős hatalmasságnak. Ezek Oroszország, mint szárazi és Anglia mint tengeri hatalmasság. Azon veszélyt, mely szárazon Oroszország felöl jöhet, tengeren pedig Angliától, épen nem növelné, sőt apasztaná Ausztria, melyet a fekete tengerig és a közép tengerig kell terjeszteni, — és másfelől Poroszország, melyet nem szabad gátolni abban, hogy a balti tengertől az éjszaki tengerig terjedjen és Olaszország, mely nekünk köszönheti Velenc­ét, Nápolyt és Livornot. Nem látja e kedves barátom, hogy e három, körülbelül egyenlő erejű hatalmassággal­ Ausz­tria 37 millió lakossal, Németország 35 millió né­mettel, és Olaszország 25 milliónál több olaszszal, összesen 100 milliónál nagyobb számmal, min­den béke és hadi szövetségi számítás, lehető Francziaországnak szárazon és vizen ? Girardin Emil: Angolország, London, juli 24. (Derby a békealkudozásokról; ismételt za­vargás a Hyde-parkban.) Egy bankett alkalmával, mely legutóbbi szombaton egy új club (Cobden-club) felavatásának ünnepélyére tartatott, Russel lord többi közt megróvó nyilat­­kozatot ten, mintha az angol kormány adta vol­na az osztráknak azon tanácsot, Velenczét a francziák császárjának átengedni. Russel­lord ezen megjegyzése fonalán Clauricarde a felső­­ház tegnapi ülésében az első miniszterhez azon kérdést intézte, váljon a britt kormány terjesz­tette elő valami béke vagy fegyverszüneti föltételeket, vagy egyébként befoly­t a fen­­forgó alkudozásokra. Derby lord lényegében a következőket válaszolta : „Hivatalunk elfog­lalása első napján, sőt mielőtt mi még Wind­­sorból visszatértünk volna, látogatást tőn a fran­­czia követ a külügyi hivatalban és az alállamtit­­kárral azt közölte, hogy (Velenc­ét illetőleg) Ausztria és Francziaország közt egyezmény jött létre. Egyidejűleg a francziák császárjának a Porosz- és Olaszország királyaihoz intézett leve­lének másolatait adta át. Ez minden megjegy­zés nélkül történt. Később a követ ismét eljött a külügyi hivatalba azon jelentéssel, hogy sürgönyt kapott a császártól, melyben, hozzánk azon ké­rés intéztetik, miszerint berlini és florenczi kö­veteink szíveskedjenek egy fegyverszünet lét­rehozásában közreműködni. Határozatunkhoz, mely szerint minden beavatkozást elkerülünk, híven megmaradva, kötelességünkhöz képest, a franczia kormány kérelmének annyiban tettünk eleget, hogy követeinket Berlinben és Florencz­ben odautasítottuk, miszerint a franczia kor­mánynyal közösen működjenek a fegyver­szünet létrejövetelén, és hogy tudják ki, várjon a végleges békekötésre állapíthatók-e meg a feltételek. A fegyverszünet megállapí­tásánál tartózkodtunk minden politikai vé­leménynyilvánítástól , de miután közleményt vettünk, hogy Velencze átengedése bevég­­zett tény, nem tartottuk kötelességünkben állónak, Francziaországot vagy Ausztriát figyel­meztetni, hogy közvetlenül Olaszországnak kel­lett volna azt átengedni, vagy hogy Francziaor­­szágnak nem kellett volna azt ily módon elfo­gadnia. Époly kevéssé volt feladatunk azt te­kintetbe venni, mennyiben kellemes vagy kelle­metlen az olaszoknak az átengedésnek ilyen módja. Én ugyan elgondolhatom, mennyire sér­tetett ezáltal az olaszok érzékenysége, de ez oly pont, mely továbbiban nem tartozik ránk. Egye­düli czélunk abban állt, a vérengzésnek véget vetni és a béke létrehozatalára az utat egyen­getni segíteni. Hogy a fegyvernyugvás elérésére történt első kísérletek meghiúsultak, eléggé is­­meretes; azon pillanattól mindez óráig a közvetí­tési kísérletek kizárólag a francziák császárjá­nak kezeiben maradtak. Mi nem vettünk részt a feltételek fölötti tárgyalásokban , nem adtak ta­nácsot és nem is kéretett tőlünk tanács. Töké­letesen távol tartottuk magunkat és nyugodtan vártunk az alkalomra, melyben baráti szolgála­taink hasznosak lehetnének. Ez a valódi tény­állás. A francziák császárja a tárgyalásokat egymaga vezette és egész szivemből örvendek, hogy öt napi fegyvernyugvás jött végre létre, hogy a békeelőzetek Poroszország és Ausztria által elfogadtattak. A stipulatiokat mindez óráig nem ismerjük tökéletesen. Ma reggel azonkívül még azon tudósítást is vettük, hogy Ricasoli kész, az olaszoknak ajánlott föltételeket elfo­­gadni. E szerint, mint hiszem,azon reményben él­hetünk, hogy a háború ijedelmei elmúltak. Én csak azt reménylhetem, hogy a diplomatiának sikerülni fog, ha nem is mindenkit kielégítő, de mindenesetre békés megoldását előidézni oly kérdésnek , mely még rövid idő előtt Európát hosszas és véres háborúval fenyegette. Russel­lord tesz még néhány észrevételt igazolására, mire a ház a napirendre tér. Tegnap is fordult elő összeütközés a néptömeg és a rendőrség között a Hydeparkban. A nagy tömeg kiváncsiakon kívül, kik az előtte való nap pusztításait jöttek megszemlélni — s ezek meg­lehetős terjedelmű pusztítások, mert a hosszú darabokon végkép szétzúzott rácsozaton kivül, még parkültetvények is helylyel közzel igen ru­tul vannak megviselve, — a parkban déltől kezdve az alsóbb néposztályból való egyének gyűltek össze, hogy az előtte való nap művét az ültetvények megrongálása, virágok és cserjék kitépése által stb. folytassák; ezen gyönyört, melyet, minthogy a rendőrség nem volt azonnal, legalább nem a kellő számban jelen, órákig meglehetős nyugalommal élvezhették. Midőn délután a törvény képviselői megjelentek, össze­ütközésre került a dolog, melyben a rendőrség botjait, elleneik pedig köveket és kitörött rács­darabokat használtak. Ezen csetepatéban így panaszkodnak sokfelé, a rendőrség valódi részt­vevők és semleges nézők közt nem igen tett különbséget, mi egyébiránt nem is igen volt lehető­ — A parkot kiüríteni, annak nagy terjedelme miatt a rendőrségnek csak későn este sikerült, — miután katonai erősbítést nyertek , — és még akkor sem teljesen, csak már éjfél felé csillapodott a zavargás. A „Reform-Liga társaság tagjai a rendőrségi ható­ság engedélyével, beszédek által iparkodtak a tömeget nyugalmas hazatérésre bírni, de nem értek el nagy eredményt. A zavargás politikát­­lan jellemét többi közt azon körülmény is bizo­nyítja, hogy az elmúlt, valamint az utolsó előtti nap a park szomszédságában számtalan ablak­táblák vezettek be, anélkül, hogy a házbirtokos politikai nézete legkevesebb különbséget is tett volna. Számos elfogatások történtek tegnap is. A tegnapelőtt elfogattak közül sokan a park rongálása vagy a rendőrük megtámadása miatt már sommásan pénzbírságra ítéltettek, pedig 2—5 font szeri, vagy börtönbüntetésre 1—4 hóra­ köttetett meg. A többi középállamokat illetőleg Poroszország csak külön akar mindegyikkel fegyverszünetet kötni, ezért utaztak Varnbü­hler b. és Dalvigh h. urak a porosz főhadiszállásra, személyesen alkudozni Poroszországgal. Karls­­ruhéből, hallomás szerint, Mohi titkos tanácsos fog hasonló czélból oda utazni. Pária. (A császár neheztel.) A po­rosz roppant kárpótlási követelés hírére a Tuil­­leriák udvaránál meghitelesített porosz követ Goltz Nikolsburgba azt táviratozta volna : („L’empereur se fâche“) „a császár haragszik,“ mire a porosz király követelésétől elállt. Florencz, jul. 28. (Olasz dolgok.) Az „Unita Italia“ jul. 26-ról a biblia hangján írt czikket tesz közzé, mely következő szavakkal kezdődik : Boldogok a custozzai, lissai, condi­­noi, storoi halottak ! Ők legalább nem szemtanúi a haza megaláztatásának, melyet mi élők tű­rünk ! ők nincsenek megbélyegezve a fegyver­szünet által stb­ Az „Opinione“ szerint Garibaldi önkénytes hada 34,900 emberből áll ; van azonkívül még egy zászlóalj bersaglierije, 5 ütege, melyek kö­zül 3 tábori s 2 hegyi üteg, melyek a rendes hadsereghez tartoznak. A „Corriere Mercantile“ azt mondja, hogy az olasz hajóhad a csatában minden vezénylés és felső parancs nélkül volt. A tengernagy egyet­len jelt sem adott és minden hajóparancsnok önmagára volt utalva, míg az osztrák hajóhad kitűnőleg volt vezérelve. — Az Anconába érke­zés igen szomorú komor pillanatot nyújtott. Nem látszott meg rajtuk a győzelem. A legény­ség le volt verve és nyíltan bevallják, hogy egyedül Persanót sújtja a vád, hogy a „Re d’ Italia“, a „Palestro“ és a „Varese“ elvesztek. Garibaldi meg van hiva a főhadiszállásba. Újabb tüntetések folytán Anconában Persano és Angioletti ellen, Persano és a tengerészeti le­génység a hajón maradásra utasíttattak A hir­­lap egy jegyzékben elégtételt igér és nyugalom­ra int, midőn mondja , hogy a hamis hadijelen­tések nem a kormány, hanem a parancsnokok által készíttettek. Esti posta, München, júl. 29. (A fegyverszünet Bajor-és Poroszország között;fegy­­verszüneti alkudozások a középál­lam­o­k­k­a­l.) A „Bayer. Zrg“ jelenti . Tegnap késő este érkezett ide azon távirati tudósítás Bécsből,hogy Pfordten úr aláírta Nikolsburgban a Bajor- és Poroszország közt kötött fegyverszüne­tet. Az államminiszter még tegnap elszándékozott utazni Nicolsburgból Bécsbe. Manteuffel tanok­­nak Bécsen és Berlinen át táviratilag megha­gyatott a porosz főhadiszállásról, hogy minden ellenségeskedést szüntessen meg. A Pfordten úr által kialkudott fegyverszüneti pontokra, az „A. A. Ztg“ szerint már júl. 27-én rájuk adta meg­egyezését a bajor király ő­­sge, s innen magya­rázható meg, hogy a fegyverszünet már július 27-én tudva volt Münchenben, holott csak 28-án Táviratok. B­é­c­s, jul. 30. Az osztrák-olasz békealkudo­zások megakadtak. Govone utasítások nélkül van, s Degenfeld ennek folytán visszatért Bécs­be. (P. L.) Berlin, jul. 28. (Párison keresztül.) A „Staatsanzeiger" azon nyilatkozatra érzi magát késztetve, hogy a porosz sajtó egy része, mely a mellett küzd, hogy Poroszország a szövetségi in­tézményeket a déli államokra is kiterjessze,a bé­kealkudozásokat nehezíti. Ezen alkudozásoknak állítólag czélja, a porosz vérrel és a rop­­pant áldozatokkal Éjszak- és Kö­­zép-Németország területi egység­ét mindenkorra biztosítani, s ezáltal azt elérni, mit atyáik 1815-ben nem érhet­tek el. Eszerint az forogna kérdésben, hogy Po­­­roszország Éjszak- és Közép-Németországban szövetségeseivel egy államot képezzen. A viszo­nyok rendezése azon délnémet államokkal, me­lyekkel Poroszország háborúban van, veszély nélkül a jövőnek tartathatik fen. A stettini lapok jelentik, hogy a hesseni feje­delem táviratilag Brünnbe hivatott, s oda már el is utazott. Karlsruhe, jul. 28. A „Karlsruhe Zig“ közzéteszi az új kabinet tagjait. Mathy elnöke az államminisztériumnak, egyúttal a kereskede­lem és pénzügy minisztere, Joses átveszi a bel-­ügyet s ideiglenesen az igazságügyet . Freidorf külügyér , Ludwig és Nusslin maradnak. Pár­is, jul. 28. Este. Az esti „Moniteur“ je­lenti : A császár Vichybe utazott. Egy Nikolsburgból f. hó 27-ről érkezett ma­gán sürgöny szerint Olaszország válaszát 28-di­­kán estére várták, a­mi azonban Poroszországot és Ausztriát nem akadályozta, a fegyverszünetet és békeelőzeteket aláírni. Dronyn de Lluys hol­nap Vichybe utazik. P­á­r­i­s, jul. 29. Az esti „Moniteur“ irja ■ A középtengeri hajóhad ma kiindult, hogy gya­korlatait folytatása­­ augustus 15-dikén Ajaccio­­ban lesz. Páris, jul. 29. A „Constitutionnel“ irja : a békefeltételek méltányosak, ha számításba vesz­­szük a háború által előidézett helyzetet. Ausz­triának a háború szerencsétlen kimenetele da­czára fentartott területi integritása fontos ha­tározat , melynek minden okos ember tet­szését meg kell nyernie, kik egy nagy Kö­zép-Európában az egyensúlyt fentartó állam megmaradását első rangú érdeknek tekintik. Tudni véljük, hogy Benedetti utasítást nyert a szász királyság integritásának fentartásához ra­gaszkodni. A franczia kormány arra is igyeke­zett, hogy a fegyvernyugvásból eleintén kizárt délnémetországi államok a fegyverszünetbe be­levonassanak. Ez államok, melyek érdekei to­vábbi alkudozások tárgyát fogják képezni, mos­tantól f­ogva meg lesznek védve a háború ve­­szedelmeitől. Florencz, júl. 29. Ricasoli Ferrarába uta­zott, hol nagy hadi- és minisztertanács fog tartatni. Govone tábornok, ki az alkudozások vitelére Nikolsburgba küldetett, a közlekedés hiányossága miatt még nem kaphatta meg uta­sításait. Ezen utasítások útban vannak s gróf Barrai berlini követ megbízást kapott, hogy Olaszország nevében fogadja el a négyheti fegyverszünetet, s a békepraeliminárék gyanánt fogadtassa el Ausztriával azon feltételeket, me­lyek Francziaország és Olaszország közt leg­közelebb megállapíttattak. Lon­dien, júl. 30. Az atlanti távirati alatt­­ság állapota kitűnő, azonban az egyenes össze­köttetés az amerikai continenssel az amerikai vonal megszakítása miatt szombat előtt alig ál­lítható helyre. Újdonságok. Pest, jul. 31. ^^GRESsínBÁBORi^­ A nemzeti színház épületén lengő gyászlobogó hirdeti a pótolhatlan veszte­séget, mely a nemz. színházat és szinmű­vésze­­tünket érte. Tárczánk bővebben emlékezik meg a gyászos esetről. Itt közöljük a nagy veszteséget tudató gyászjelentéseket. A családi gyászjelentés így hangzik : „Egressy Gáborné, született Szentpétery Zsu­zsanna szomorodott szívvel tudatja gyermekei : Telepi Károlyné született Egressy Etelka, Ákos és Árpád, úgyszintén az elhunyt testvére Török Sámuelné, szül. Egressy Eszter, veje Telepi Károly, és unokái Gábriela és András nevében szeretett férjének, a legjobb atyának, testvérnek és nagyatyának Galambos Egressy Gábornak a nemzeti színház és a Kisfaludy-társaság tag­jának, a szini képezde drámai tanárának, folyó hó 30-án éjjeli t­ 3­t órakor, a színpadon, műkö­dés közben ért szélhűdés következtében, har­madfél órai szenvedés után — életének 58-ik és színészetének 41-ik évében történt gyászos ki­múlták A megboldogult hűlt tetemei, holnap azaz aug. 1-én délutáni­g24 órakor fognak a kerepesi temetőbe örök nyugalomra kisértetni. A végtisztelet a ref. egyház szertartása szerint, az elhunyt lakásán (Kerepesi ut 14-dik szám) fog megtartatni. Pest, jul. ,31-én 1866. Béke hamvaival ! “ A nemzeti színház igazgatósága és összes személyzete pedig a követk­ező gyászjelentést bocsátotta ki : „A nemzeti színház igazgatósága és öszves személyzete mélyen szomorodva jelenti a nem­zeti színház egyik legkitűnőbb színművészének, s legrégibb tagjának Egressy Gábornak július 30-dikán , „Brankovics György“ elő­adásakor, melyben a czímszerep legremekebb műalkotásai közé tartozott, a színpadon történt rögtöni gyászos halálát. A veszteség, mely a nemzeti színházat, és magyar színművészetet ér­te, kipótolhatlan ; vele szállnak sírba művészileg alkotott szerepei, melyeknek ő adott életet. A boldogab­ban a lángész a legnagyobb szorgalom­mal egyesült : a magyar színpadnak negyvenegy éven át büszkesége, s az országos nemzeti szín­háznak kinyitása óta elsőrendű művésze volt. Hasonló veszteség érte a nemzeti színház szini képezdéjét, melynek tanára volt ; a színművé­­szetről irt munkái kijelölik azon magas irányt, melyen azon intézet növendékeit vezetve, a ma­gyar szinművészetnek újabb lendületet akart adni. Midőn a nemzeti szinház igazgatósága és tagjai a felejthetlen művész és tagtárs halálát kesergik, felhívják a közönséget, melynek a bol­dogult annyi műélvet nyújtott, hogy a legszomo­­rúbb napon, az utolsó tisztelet megadásában részt venni szíveskedjék. A boldogult hült tete­mei szerdán, augustus 1-én, délutáni 4-edfél órakor fognak szállásáról, (Kerepesi út 14. sz. alatt) a helvét hitvallás szertartásai szerint, az örök nyugalom helyére eltemettetni. Béke és áldás legyen porain! Pesten, jul. 31-én, 1866.“ — (Császár ő Felsége) f. hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározásával Cseh Ede volt hely­tartósági alelnököt, a Magyar-, Horvát- és Tót­országban, úgyszintén a katonai végvidéken lé­tesítendő drávaszabályozási munkála­tok fővezetésére királyi biztosul méltóztatott 1. k. kinevezni. Egyelőre a kinevezett királyi biz­tos úr feladatát az említett szabályozási munká­latokra vonatkozó terv szerkesztésére kiküldött műtani bizottmánynak, s illetőleg e terv kidolgo­zása végett, úgy a Magyar, Horvát- és Tótor­szág, valamint a katonai határőrvidék illető ér­dekeltjeivel netán szükséges tárgyalásoknak fő­vezetése fogja képezni. — Császár Ő Felsége mult hó 26-án kelt leg­felsőbb elhatározásával Riche testvérek s tár­saik brüsseli építési vállalkozóknak és gróf F­o­r­g­á­c­h Antalnak, egy Kassáról Oderberg­be Eperjesre vezető szárnyvonallal tervezett, s a tiszavidéki, úgy­szintén Ferdinánd császár északi vaspályákkal összekötendő gőzmozdonya vasútra kért építési és üzleti engedélyt legke­gyelmesebben megadni méltóztatott. („Sürg.“) — (Császárné Ő Felsége) tegnap dél­előtt Bécsbe érkezett. Mint a bécsi lapok is je­lentik, Ő Felsége csak néhány napot fo­g Bécs­­ben időzni, s azután ismét visszatér Budára. — (Rudolf koronahű ő fensége) va­sárnap Latour ezredes és gr. Pálffy százados kíséretében meglátogatta a nemzeti múzeumot, s bejegyezte nevét az emlékkönyvbe. — (B. Sennyey Pál tárnok ő ex­ja) Bécsbe utazott. — (B. Sennyey Pál tárnok ő exja) a második ujonczozás helyetti toborzás tárgyá­ban a püspöki egyházmegyei hivatalokhoz is körlevelet intézett, melynek szövege követke­ző : „4240. számhoz. Magyarország királyi tár­­ nokmesterétöl. Mélt. stb. , császári és apostoli királyi Felségének folyó hó 7 dikén kelt leg­felsőbb határozata alapján, másolatban idehaj­­­litott­am­. körrendeletemmel a törvényhatóságok fejeit odautasitottam, hogy a folyó évre kitű­zött második hadkiegészítési jutalékot önkény­­tesek állítása által iparkodjanak fedezni. — Hogy a czél annál sikeresebben elérethes­sék, — azon biztos meggyőződésben, misze­rint Méltóságod a legmagasabb trónhozi tán­­toríthatlan ragaszkodásánál, valamint buz­gó hazaszereteténél fogva. Ő Felsége, legke­gyelmesebb Urunknak a birodalom s az ország javára irányzott bölcs szándékait, s kormánya megfelelő törekvéseit előmozdítani mindenkor kész, azon kéréssel kivántam ah­hoz fordulni, hogy a közigazgatási hatóságokat, ama felada­tuk teljesítése körül hatályos támogatásában részesíteni, illetőleg az alattas lelkészek útján oda hatni méltóztassék, hogy a hadi szolgá­latra alkalmas és amúgy is kötelezett egyének, szolgálatuk önkénytes felajánlásának előnyeiről felvilágosíttatván , a veszélylyel fenyegetett birodalom hadseregének zászlói alá a birodalom s a haza érdekében minél számosabban sora­kozzanak. — Fogadja Méligod kiváló tiszte­letem őszinte nyilvánítását. — Budán, julius 14 én 1866. B. Sennyey Pál.“ — A „Wien. Ztg.“ jelenti, hogy Benedek tisznagy jul. 29-én Bécs-Újhelybe érkezett. — (Hesz és Wratislaw táborna­gyok) ma szintén Bécsbe utaztak. — Az első és második könnyű lovassági had­osztályok parancsnokai, Edelsheim báró és Thurn-Taxis hg vezérőrnagyok altáborna­­gyokká neveztettek ki. — (A dunagőzhajózási társulat) hirdeti, hogy a közlekedést a pest-bécs-linczi vonalon ismét helyreállította, s a gőzhajók ismét rendesen fognak közlekedni, úgy, mint a háború előtt. — Figyelmeztető kérelem. Tisztelet­tel értesítem te­rvtartóimat, hogy September hó­ban megjelenendő műveimre az előfizetési pén­zek beküldési határidejét júl. 30 á ról aug. 1- re szélesbítettem, miután az előfizetési ívek szét­küldésében több helyütt jelentékeny késedelem történt. A művek azonban September hó elején okvetlen szétküldetnek. Kérem e határnapig az előfizetéseket annál inkább beküldeni, hogy a nyomatandó példányok mennyiségében tájé­kozhassam magam. Benedek Aladár. (Ná­­ray Iván.) Egressy Gábor temetése miatt a színház ma zárva marad. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A Magyar Földhitelintézet első rendes közgyűlésének JEGYZŐKÖNYVE 1866. junius 19-ikén. (Elnöki jelentés folytatása.) „Az összes pénzmozgalmak a XVII. kimu­tatásban vannak előtüntetve , mely szerint az intézet pénztáránál a bevétel tett: 17.981,812 ft 53 krt, kiadás volt: 17.950,789 ft 40 kr, maradt készpénz készlet : 31,023 ft 13 kr. „Hogy a tisztelt közgyűlésnek beszámoljak az üzlet minden részleteiről, még két tárgyat kell megemlítenem, u. m. 1) a felszerelés és alapítási költ­ségeket; 2) az alapítványok pénzbeli rész­leteinek kamattai kifizetését. „A­mi az elsőt illeti, örömmel jelenthetem, hogy az összes alapítási és felszerelési költségek 3000 forintig az üzlet nyere­ményéből leírattak, ennélfogva az utolsó zár­­számla szerint nevezetes értékű felszerelés, ezen csekély összegben van intézetünknek. „Az intézetünk minden egyes ágára vonat­kozó részletes adatok elősorolása után van sze­rencsém még előterjeszteni : a) a befolyt és kifizetett üzleti kamatok ösz­­szeállítását a XX. kimutatásban, mely szerint az intézeti pénzek után befolyt 309,298 frt 85 kr, kifizettetett 155,192 ft 12 kr, ennélfogva kamat­­töblet volt 154,106 frt 73 kr. b) a XXI. alatt az összes üzleteredményt, mely szerint az összes üzleti bevétel tett 609,821 ft 75 kr, a kiadás tett 477,288 ft 43 ft, ennélfogva maradt tiszta nyeremény 132,533 ft 32 kr, mi a tartalékalap növelésére fordíttatott. Ezen nyere­mény nevezetesen magasabban lett volna kimu­tatható, ha az igazgatóság mindenekelőtt az üzlet biztosságát nem tartja szem előtt, e czélból leirt felszerelés és alapítási költségéből 40,304 ft 32 krt, a tartalékalap értékpapírjaiból 73,629 forintot. Végre , c) a XXII. alatt van szerencsém bemutatni az utolsó zárszámlát az 1865. év végéről. „Az itt foglalt tételek a felügyelő bizottmány által többszöri gondos átvizsgálás és a könyvek­­keli részletes egybehasonlítás tárgyát képezik, a tisztelt közgyűlés feladata leend, az előter­jesztett eredményt kiküldött tagjai által megvizs­gáltatni. „Az összes üzletről tett jelentésem talán igen hosszadalmas is volt, több részletekbe is bocsát­kozott, mint más hasonló intézeteknél szokás­ban van ; mentségül szolgáljon az, hogy egyszer­re több évről kellett jelentést tenni a jövőben, hol mindenkor csak egy évi eredmény fog a tisz­telt közgyűlés elé terjesztetni, az természetesen sokkal egyszerűbb és rövidebb l­enn , — más­részt egyes részletekbe kívántam menni, és min­dent a nyilvánosság előtt feltárni, azon meggyő­ződéstől vezettetve, hogy minden pénzintézetnek, mely a hitelt, ennélfogva a bizalmat kívánja magának megszerezni, arra a legbiztosabban ve­zető eszköz mindenkor a nyilvánosság, ügyei ál­lásának őszinte közzététele. Ez intézetünknél kétszeres kötelesség , különös kötelesség az in­tézet tagjai irányában, kik a kölcsönös jót­állás folytán egyenesen vannak érdekelve az intézet biztos állása által. „Ezek előadása után, úgy hiszem, meggyő­ződhetett a tisztelt közgyűlés arról, hogy azon alapok, melyekre az intézet fektetve van, he­lyesek; de arról is, hogy jövőben az intézet kellő óvatossággal, szakismerettel, takarékos­sággal és ügyszeretettel vezetve, — ha azon nyomások, melyeket ma a mindenki által oly súlyosan érzett politikai és nemzetgazdasági vál­ságok gyakorolnak, egyszer megszűnnek; ha majd a normális pénzügyi viszonyok a monar­chiában helyreállanak , — meg fog teljesen fe­lelni azon feladatnak, melyet tervezői és alapí­tói általa elérni kívántak, és melyet tőle hazánk földmivelő osztálya vár. Másrészt kötelességem-­­ nek ismerem azon meggyőződésemet nyilvání­tani, hogy mindaddig, míg a pénzügyi viszonyok jobbra fordultával szélesb tevékenységi tér nem nyiland az intézet számára, a korlátolt hatás­körhöz képest lehetőleg korlátolni kell üzleti kiadásait. „Van még néhány tárgy, melyet a tisztelt közgyűlésnek részint tudomás, részint határo­zathozatal végett kell bejelentenem, melyek a következők : „Hogy a pénztári jegyek melletti betétesek szaporodjanak, azok alakjára és felmon­dási idejére nézve követni kellett más hitel­intézetek ez iránti példáját, ennélfogva folya­modott az intézet rövid lejáratú pénztári jegyek kibocsáthatásának engedélyéért, a­mi meg is adatott, s a jelenben nyolc­ napi felmondás mel­letti fizetési utalványai is vannak forgalomban. A magyar földhitelintézet egyik feladata : idő­vel a földbirtokos osztály folyó pénz fölöslegét az intézet pénztáránál összesíteni.­­ Ha egy­szer földbirtokos osztályunknál ki fog fejlődni a hajlam, úgy mint Angliában, a hitelintézménye­ket és az azok által eszközlött gyors­forgalmat meghonosítani,a magyar földhitelintézet nagyobb birtokosaink bankára lehet ; ezen üzletnél leg­alkalmasabb mód, a pénztári jegyforgalom, melynél fogva mindenki pénzfölöslegét a­he­lyett, hogy az csak egy-két hétig nála hiába he­verne, intézetünknél letenné, fizetéseit pedig czélszerűen ezen pénztári jegyek forgatása által eszközölhetné. „A közgyűlés elé terjesztendő tárgy még a ház­építés kérdése. Az intézet igazgatósága már ré­gen érzi annak szükségét, hogy teljesen tűz­­mentes és alkalmas helyiségekbe helyezhes­se el a magyar földhitelintézet könyveit, ér­tékeit és fontos okmányait , ez pedig csakis egy alkalmas háznak építése által lenne elér­hető ; felhatalmazást kér tehát maga számára, hogy, ha egy alkalmas telket megszerezhet, és a szükséges pénzzel rendelkezhet, mi végből záloglevelek kibocsátására is kér engedélyt, a házépítést megkezdhesse. A beruházandó összeg meghatározása a felügyelő-bizottmány és igaz­gatóság közös tanácskozásának tárgyát képez­vén.“ A közgyűlés teljes megelégedéssel és köztet­széssel fogadván ez elnöki jelentést, azt a köz­gyűlési jegyzőkönyvvel együtt kinyomatni, s a tagoknak megküldetni rendelte. Jövőre nézve pedig határoztatott , hogy az elnöki előterjesztés már előre nyomassék ki, s mihelyt az elnök által előadatik, azonnal osztassék ki a közgyű­lésen jelenlevő tagok közt. III. Az elnöki jelentésből csak most értesül­hetvén először a közgyűlés, az intézet elnöke, gróf Dessewffy Emil haláláról , legelső teendőjöknek ismerik a jelenlevő in­­­tézeti tagok, a dicsőült férfiú kora elhunyta fö­lött legmélyebb sajnálkozásukat és részvétüket kijelenteni ; s a hála és tisztelet adója némi lerovásául s a megboldogult elnök, mint ez inté­zet egyik alkotója s a kezdet nehézségei közben bölcs és áldozatkész vezetője, érdemeinek elis­merését jegyzőkönyvileg örökíteni. S e jegyző­könyv a dicsőült férfiú tisztelt özvegyével is közöltetni határoztatik. IV. Ugyancsak az elnöki jelentés folytán, mely a Magyar Földhitelintézet jelen állásának és eddigi működésének oly teljes és hü képét adta ," kötelességének ismeri a közgyűlés jegyző­könyvileg kifejezni elismerését és köszönetét a jelentő ideiglenes alelnök, Lónyay Menyhért úr­nak, ki boldog emlékezetű elnök társával, a Ma­gyar Földhitelintézet megalkotása és megszilár­dítása körül időt, munkát, sőt anyagi áldozato­kat sem kimérve, oly fáradhatlan buzgalommal és szép sikerrel működött, s elnöktársának el­hunyta óta nem csak az összes intézetet, hanem, a pénzügyi igazgató lemondása után, ez igazga­tó külön osztályát is személyesen vezette.­­­ A lejárt utolsó évi számadások felülvizsgá­lására a közgyűlés részéről beodvai Karácsonyi László úr elnöklete alatt Cséry Lajos, visontai Kovách László, Murányi Ignácz, és báró Vay Sándor urak küldettek ki. VI. A felügyelő-bizottmány ideiglenes elnö­ke, a közgyűlési szabályzat 24. §-a értelmé­ben bemutatja és felolvastatni kéri az ala­pítók mult napi tanácskozmányának az elnöki kijelölésre s a felügyelő-bizottmányhoz az ala­pítók részéről történt választásra vonatkozó kö­­­vetkező jegyzőkönyvét : „Elnök úr ő nagyméltósága előadván, hogy e tanácskozmány egyik feladata, az intézet elnök­ségére három három tagot kijelölni , mindenek­előtt felolvastatni indítványozó a felügyelő bi­zottmánynak az elnökválasztásra vonatkozó kö­­­vetkező előterjesztését : „Szóba jövén a közgyűlési tárgyak során a szabályok revisiojának kérdése, a felügyelő­­bizottmány osztozik az igazgatóság azon néze­tében, hogy az ideiglenes bizottmány és igazga­tóság nem tekintheti feladatául, a véglegesen megalakulandó intézet bizottmánya és igazgató­sága számára a szabályok revisioja iránt javas­latot terjeszteni elő ; de különben is azon meg­győződésben van, hogy e szabályok, melyek a külföldi tekintélyek helyeslésével is találkoztak, s a­melyek közt az intézet, a legmostohább kö­rülmények és a kezdet nehézségei közt is, nem csak fenállott, hanem életerősen kifejlett és tel­jesen­­megszilárdulhatott, továbbra is változat­lanul fenállhatnak, míg a netalán szükségesek­nek találandó változtatásokra és reformokra minden tekintetben kedvezőbb idő és alkalom fog kínálkozni. „Midőn azonban a felügyelő-bizottmány e szempontokból a szabályok revisiója iránt se szükségesnek, se időszerűnek nem tartja javas­latot terjeszteni e közgyűlés elé, s ezúttal minden oly pontnak még vitatását is mellőzendőnek véli, mely az intézeti tagoknak, annál inkább a zá­loglevél-tulajdonosoknak az intézet iránti viszo­nyaira s általában az intézet üzletére és eljárá­sára vonatkoznék , azon tárgyak egyike, melyek az alakító közgyűlés teendői közé vannak kitűz­ve, egy halaszthatatlan indítvány előterjesztésé­re hívja föl a felügyelő bizottmányt. „E tárgy az elnökválasztás. „Az alapszabályok szerint a Magya Földhitel­­intézetnek két elnöke, s az igazgatóság ellenőr­zésére hivatott felügyelő­ bizottmánynak szintén két elnöke van. Azon tisztet, mely más intéze­ss

Next