A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-24 / 194. szám

szűken vannak. De Csetinje és­ Belgrád kormá­­nyai egyszersmind­eszélyesen is cselekszenek, midőn Konstantinápoly és köztök eshetőleg fel­­tornyosuló összeütközés ellenében mindenekelőtt is Ausztriát iparkodnak érdekfélnek megnyerni. Mi ugyanazon alapelvhez ragaszkodunk, hogy a keresztények s így Törökország megszabadítása a török iga alól egyedül ennek művének kellene lennie. Azonban nem tagadható, hogy Ausztria mint Törökország szomszédja, lehetetlen hogy passiv maradhasson, mihelyt a fölszabadítás nagy tüze a Balkán félszigeten föllángol. Ezt Csetinje és Belgrádban igen jól tudják. Egyszersmind nem kerüli el figyelmünket, hogy a Bécs és Konstantinápoly közti régi vi­szony sokat veszít természetellenes előbbeni melegségéből — azon nap óta, midőn Ausztriá­nak Velencze átengedése és a német szövetség­ből való kilépése által abban kellett hagynia nyugati politikáját és annak keleti irányt adnia. Konstantinápolyban érzik ezt és le vannak han­golva. Ily nemű körülmények között azt hisszük,v­eszélyesen járt el a montenegrói kormány, hogy legközelebb Bécsbe egy küldöttséget menesztett, mely az osztrák kabinetet a porta terveibe bea­vatja, de egyszersmind azon utasítással is jár­ott, hogy annak segélyét a porta ellen kinyerje. Orosz-Lengyelország. (A l­e­n­g­y­e­l m­e­ne­­kültek felkelése L­i­b­é­r­i­á­b­a­n.) A f. hó 20 ki pétervári távirat, mely jelentette, hogy Ir­­kutskban 1000 száműzött lengyel felkelt és az erdőkbe menekült, az „Indep. belge“-ben más­képen hangzik. E szerint nem 1000, hanem 7000 lengyel lett volna, kik több orosz tiszt meggyil­kolása után menekültek ; igen fontos különbség nemcsak a felkelők számára, hanem az esemény jelentőségére nézve is. Közelebbi tudósítások még nem érkeztek , azonban félni lehet, hogy az oroszok elegendő csapatokkal rendelkezvén, a menekülő felkelő csapatot elérik, mielőtt azok biztos menhelyre jutnának, s legyőzvén, a fog­ságba visszavezetik. Irkutsk a határhegység éj­szaki lejtőjén fekszik Szibéria és a mongol ha­tár között, s 160 mértföldnyi távolra fekszik a csendes óc­eántól és mintegy 30 mértföldnyire a mongol határtól. Szerbia, Belgrád, aug. 15. (Magyar emigránsok Szerbiában.)A „Zukunst“­­nak írják : Rövid idő előtt több egyén fordult meg itt, kik, mint mondják, magyar emigránsok voltak s arra a czélra törekedtek, hogy Szer­biából fegyveres betörést intézzenek Ausztriába. A szerb kormány legálisan viselvén magát kü­lönösen a legújabb idő óta Ausztria irányában, meghiúsította ez urak terveit, meg sem hallgat­ván őket. Kormányunk azonban nem is akarta megrontani ez egyének miatt jó viszonyait a többi kabinetekhez. Ezért nem is engedelmeske­dett az itteni osztrák főconsulnak, midőn ez fel­szólította, hogy a magyar emigránsokat Belgrád­ból az osztrák határtól 12 mértföldnyire távo­lítsa el, daczára annak, hogy egy Ausztria és Szerbia között megkötött szerződésre hivatko­zott, mely ily eljárást az osztrák compromittál­takkal, a szerb kormánynak kötelességévé tesz. Kabinetünk vonakodását arra alapította, hogy az említett egyének nem osztrákok többé, miu­tán idegen államokban katonai szolgálatokat vállaltak és idegen államok polgárai lettek. A „ Vidov dan“, a szerb kormány közlönye a törökországi szlávokat ismételve figyelmezteti arra, hogy, a­mi a nemzeti egyesülést illeti, vegyenek példát az olaszok és németeken. Belgium, Brüs­sel, aug. 19. (Napoleon és B e l g i­u m.) A „N. Fr. Pressernek írják . Egy tegnapi keletű Reuter-féle távirat azt állít­ja, hogy Napoleon császár a belga királyhoz sa­játkezű levelet intézett, melyben a keringő be­­keblezési híreket illetőleg et teljesen megnyug­tatja. Tudakozásaim után biztosíthatom önt, hogy a kérdéses levél nem létezik. Sőt a dolog tulajdonkép így áll: Múlt héten Drouin de Lhuys a császár utasítása folytán az angol kö­vetnek azon hivatalos jelentést tette, hogy a franczia kormány sem e pillanatra sem a jövőre legtávolabb sem gondol arra, hogy a belga füg­getlenséget és semlegességet sértse. (A „Moni­teur“ azon napóleoni levél létezését már meg­hazudtolta.) Németország, Berlin, aug. 18. (B­is­­marcknak egy régi cselekvési pro­grammja.) A néhai „Berliner Alig. Ztg.“ Schmidt Julian szerkesztése alatt, mint az ó-sza­­badelvü párt közlönye, 1862-ben egy mainzi le­velet közlött, mely annak idejében föltünést okozott és még ma sem lesz érdek nélküli. A levél igy szól: „Berlinben és mindenütt Porosz­­ország helyzetét úgy látszik egészen félre isme­rik és oly elvi tépelődésbe merülnek, melyek Poroszországnak ártalmára vannak. Biztos tám­pontokat akarok tehát nyújtani önnek, anélkül, hogy közelebbit szabad lenne mondanom. 1. A király el van határozva, a német kérdésben oly tettet végrehajtani, mely komolyan, határozot­tan és rögtön minden külön válási fondorkodást ledönt ; 2. az olmützi politika utolsó következ­ménye meg fog semmisíttetni; 3. minden Berlin­ből indul ki, többé semmi sem Frankfurtból; 4. a szövetségi gyűlés egyoldalú többség utáni eljárása véglegesen megszüntetik. 5 Porosz­­ország nem lépett szövetségbe Franczia- és Orosz­országgal, azonban lépései fölött megegyezett velük ; 6. Poroszország a Rajnán egy talpalat­nyit sem enged át ; a lehető területi változások jobban nyugat és kelet felé esnek ; 7. Poroszor­szágnak e czélból nagy rendes hadseregre van szüksége és a honvédelem nem elegendő ; s azért a kamarával vagy a nélkül fog a hadsereg szervezése eszközöltetni, mert csak vele tehető a cselekvés ; 8. nincs szándékban a országgyű­lés feloszlatása, mert, ha elnapoltatik is, a vég­rehajtott cselekvés után még­is meg fogja adni jóváhagyását ; 9. az alkotmány fönmarad, a fel­­sőház a cselekvés után önmagától lesz lehetlen­­né és reformáltatik.“ Ezen úgynevezett „cse­lekvési programmot megjelenésekor kinevették és gúnyolódtak felette ; már akkor összköttetés­­be hozott Bismarck belépésével a minisztérium­ba. Jelenben nem érdek nélküli, a megtörténtet ezen programmal egybehasonlítani. Olaszország, Floren­ez, aug. 15. (La­­marmora visszalépés­e.) Lamarmora tá­bornoknak (táviratilag már jelentett) visszalé­pését méltóságai és állomásairól az „Opinione“ azon megjegyzéssel jelenti, hogy a tbk leköszö­nését már jan. 23-kán adta be és azóta ismétel­ve nagyon sürgette elbocsátását, mi azonban a király által, mert Ricasoli minden fáradozásai, annak helyét pótoló egyén keresésében, siker nélkül maradtak,­­ nem fogadtatott el. Most azonban Lamarmora nemcsak mint a táborkar főnöke, hanem mint miniszter is lemondott és magányba akar vonulni. Az „Opinione“ fölem­líti, hogy tizennyolcz év alatt sok érdemet szer­zett magának Olaszországban és nevezetesen a főváros áthelyezésének nehéz feladatát szeren­csésen hajtotta végre. Nem kevésbbé szerencsés volt később a diplomatiai hadjáratban, mely a septemberi egyezmény kérdésének magyaráza­tával kezdődött s Vegezzi küldetéséhez, a német és spanyol kormány által tett elismeréshez, a vámegyletszerződéshez és végre Poroszország­gal létrejött egyezményhez vezetett. Mi már a katonai hadjáratot illeti, a tábornok hihetőleg maga is azon óhajjal van eltelve, miszerint a sze­rencsétlen kimenetelének okát magyarázó ada­tok napfényre kerüljenek. I'?"'?.'"” ; Franczia­ország, Pár­is, aug. 19. (A csá­szár betegsége, Mexico.) A „N. Fr. Presse“-nek írják : Épen, midőn a császárt álta­lánosan igen betegnek tartották, jelenté a „Mo­niteur,“ hogy kisétakocsizott a Bois de Boulog­­neba, és ezen minden más időben közönyös köz­lemény a fenforgó körülmények közt jelenté­keny hírré lett. Még a börze is emelkedett, vagy legalább teteti magát, mintha ezen oknál fogva emelkedett volna.­­ Az oly váratlan sétako­­csizás valószínűleg összköttetésben volt az előtte való napon Napoleon hynek szintén oly váratlan megérkezésével, ki alig érkezhetett meg pran­­ginsi schweizi palotájába, midőn, nem tudni mi okból, ismét visszautazott. Itt már azon hír volt elterjedve, hogy a császár őt halálos ágyához hivatta, miszerint a császárnét és a császári gyermeket neki ajánlja. Azonban mint ezen sé­­takocsizás quand mém­e bizonyítja, igen távol vannak ily kimeneteltől , de mégis látni való, mily gondolattal barátkoznak meg lassanként a párisiak. A császár, mint jól értesült körökben állítják, csakugyan beteg, de nem halálosan. Hogy a helyzet különben a párisiakat saját­ságos kedélyes gúnyoktól nem fosztotta meg, bizonyítják azon nagyobbára rész­életek, me­lyek a császár „roszulléte“ és azon ismeretes sétakocsizásról vannak forgalomban. — „Mért kocsizott ki a császár?“ kérdik például. — Parce que Monsieur de Bismarck l’ a envoyé promener“ (Mert Bismarck úr elküldte őt sétál­ni) a válasz rá, mely nem igen mutat nagy tisz­teletet. Sarolta császárné még mindig itt van és a legkitüntetőbb fogadtatásban részesül St. Cloud­­ban, hol különben nem igen gyakran mutatja magát. A fiatal asszony rendkívüli tevékenysé­get fejt ki és még azok részéről is nyílt elisme­résre talál fensőbb szellemi ereje és elvitázhat­­lan politikai sürgölődése által, kik eleitől fogva ellenei voltak az általa oly konokul védett csá­szári trónnak. Azonban oly ügyért küzd, mely menthetlenül el van veszve és melyért a császár gondviselésszerű­ gondossága sem tehet semmit. Páris, aug. 19. (Poroszország sike­re; a clericálisok dühöngése; a por­ta elővigyázati rendszabályai) A „Debats“ ír­ja: „A királyi üzenet és az ahhoz tartozó törvényjavaslat kivitelét képezik azon porosz miniszter szavai és terveinek, kinek Po­roszország nagyobbodását köszönheti. Most már egész Éjszaknémetország, a Visztulától a Raj­náig és a tengertől a Majnáig, a Hohenzollerek uralkodása alatt van egyesítve, így tehát a jun. 11-diki császári programm azon része, mely­ben Poroszországnak több homogenitás és éjsza­kán több erő óhajtatik, valósítva lenne. Bismarck merész politikája hizeleg a poroszok önérzeté­nek és nemzeti büszkeségének, s tökéletesen ért­jük, hogy a képviselők sietni fognak, minden törvénytelenséget, melyekből a rendkívüli siker eredeti, egy fölmentési bili által elfedni. Fran­cziaország figyelmes semlegessége , Ausztria kényszerített részvétlensége, Oroszország dis­­cretiója, hogy Angolországról ne is szóljunk, mely szándékosan tartotta magát távol minden continentális ügytől, Vilmos király vállalkozó mi­niszterének megkönnyítették a dolgot. Épen oly merészséggel mint ügyességgel felhasznált min­den alkalmat.“ A clericalis „Union“ dühöng a porosz bekeb­­lezések miatt : „Tehát egyszerre egy királysá­got két herczegséget és egy szabad várost: 2,210,000 lelket ! Voilà le premier voi de l’aigle prussienne. Fájdalom, hogy nem gyakorolhatjuk az államférfiakra azon befolyást, melyet hazafi­­ságunk az ország javára szívesen gyakorolna. De legalább szavunk van a közvéleményt ébren tartani és nem fogunk megszűnni kiáltani, mint egy épen most megjelent röpirat czíme hangzik : Gare à la Prusse ! Konstantinápolyi tudósítások szerint f. hó 16- kán két gőzfregatte ment el onnét csapatokkal Candiába. A porta Herzegovinába is küld csa­patokat ; két szállító hajó Antiváriba visz két zászlóalj gyalogságot. Omer pasa lesz a főpa­rancsnok. Ez elővigyázati rendszabályokhoz a Törökország éjszaki tartományaiban uralkodó nagy izgatottság miatt nyúlnak. dések, különösen Bosniában.) A „P. L.“-nak írják : Hogy a törökök is féltek, a nagy európai válság mellett háborúba bonyouttatni, bizonyítja az alábbi Sarajevóból (Bosnia) aug. 11-től kelt levél : Legközelebb a livnoi uj kai­­makam, Aschmed a keresztyén kereskedők leg­tekintélyesebbjét hivatta magához, s azt mondta neki, hogy Levno lakossága az ő kormányánál azon hitben­ áll, miszerint nagy ellensége a törö­köknek és hogy a katholikusok Ausztriához, az ó­hitüek pedig Szerbiához szitának. Ő maga ugyan ezt nem hiszi, de mégis érdekükben álla­na, azon ellenük táplált rész­véleményt megse­­misíteni. Ő maga szívesen kész segélykezet nyújtani ; ő tehát azt kívánja, hogy Livno ösz­­szes gazdag keresztyény lakossága írásbeli, ál­tala pecséttel hitelt okmánynyal kötelezze ma­gát szükség esetén fiait mintegy túszul a török katonaság közé soroztatni. Továbbá szintén írás­belileg kötelezzék magukat, mint hogy a porta most könnyen háborúba keveredhetik, a hadsereg szükségleteihez pénzzel és egyebekkel is hozzá­járulni. Mostár, valamint a livnoi és travniki ferenetrendű barátok már ilyen nyilatkozatokat adtak volna magukról. A megijedt kereskedő pillanatnyilag semmire sem kötelezhette magát és megígérte, hogy a község vénjeit fogja megkérdezni. Ez megtör­tént , azonban a kaimakam állítása Mostárt ille­tőleg hamisnak bizonyult, ellenben a barátokról szóló igaz.­­• A livnoi község határozottan megtagadta a felebbi követelt kötelezvényt ma­gáról kiállítani, ellenben loyalitási feliratot ha­tározott, melyet a kaimakam, mint Konstranti­­nápolyba küldendőt átvett. Róma, aug. 17. (Poroszország és a Pápa.) A „Gazette du Midi “-nek írják, hogy Poroszország, Bajorországnak és a többi nem protestáns német népeknek rokonszenvét meg­nyerendő, a pápának Annim br. követ által a legmegnyugtatóbb biztosításokat fejeztetett ki.„I. Vilmos“ mondja a római levelező a sz. Ezék irá­­nyában conservativ akar maradni. Ő kész a je­­enlegi pápai birtok biztosításául a ka­r. hatal­makkal együttesen működni és egy apostoli nun­­tiust elfogadni Berlinben. Sz.-Pétervár. (A lengyel száműzö­t­­tek felkelése Szibériában.) A lengyel számű­zöttek táviratilag már jelentett fölkelésé­ről Szibériában, július 15-kéről Irkutskból a többek közt a következőket jelentik : Az Irkutskba száműzött lengyelek elhelyezé­se és foglalkoztatása a kormányzóságnak sok gondot okozott. Végül arra az eszmére jöttek, hogy út­építésre használják őket, s a nyáron 700 embert 138 katona fedezete alatt a Bai­kai tó körüli építés alatt levő útra küldöttek­ 200 embert a Jakutski postaútra. Júl. 8 án már min­denféle csodálatos hírek merültek fel, melyek a fődologra nézve körülbelül a következő tényekre vonhatók össze. Mintegy 50 lengyel, kik Utu­­likskaja és Murawiews-Amurskaja állomások között dolgoztak, hirtelen megtámadták a 8— 10 emberből álló fedezetet, lefegyverezték és a Possolski-kolostor felé vezető úton nyomultak előre. Mindenütt lefegyverezték a munkánál elfoglalt lengyelek a kisérő katonákat, s csat­lakoztak a csoporthoz, mely ily módon folyto­nosan növekedett. Útközben szétrombolták a hi­­hidakat és távírdát, s az állomáson a lovakat és fegyvereket hatalmukba kerítették. A munkák főnöke, Schatz mérnökezredes, Tsernjajev ez­redes, kik a munkálatoknál szintén jelen voltak, a lengyelek által elfogattak. A csoport már 40 verstnyi távolságra volt Possolskaj­a állomás mö­­gött. Az első hírre az irkutski hatóság Riek őr­nagyot küldötte ki katonasággal a Baikalon át Possolskaja állomás felé. A Baikalon túl, és Kudarából szintén küldettek csapatok a felke­lők ellen. Riek őrnagy Postolskaja állomásáról ment a lengyelek elé, s két heves­i csata fejlődött ki, mely alkalommal Porochow hadnagy meg­öletett.­­ A lengyelek egy része megadta magát, míg a többiek az erdőkbe menekültek, hol még üldöztetnek. Július 14-én már 250 ember volt ismét az oroszok kezei között. A legutóbbi tudósítások szerint a befogottak szá­ma 480 ra növekedett és a rend ismét helyreál­­líttatott. Mint Pétervárról táviratilag jelentik, a felke­lés most már végleg elnyomatott, nünk némely ház­ udvarára,"különösen bal kéz­ről. Lesznek még a városi hatóság tagjai közt, kiknek eszébe juthat, hogy 1831-ben is a király­utcza elején ütött ki a cholera. — A „P- N.“ is magáévá teszi a közegész­ségügy érdekében a városi hatósághoz intézett felszólalásunkat, s megjegyzi, hogy „ez is egyik következése annak, hogy a városi közegek csak a felső meg­elégedés, de nem a polgárok mél­tányos igényeinek kielégítése után törekednek. Csak a választási jog életbe­léptetése hozna jobb rendbe mindennemű köz­ségi ügyet.“ — (Az állatkert) pénztáránál a múlt va­sárnap 500, Sz.­István napján pedig több mint 700 frt folyt be. — (Épitkezés.)Kasselik Ferencz pesti építőmester megvette a váczi és zsibárosutcza szegletén fekvő gr. Keglevics-féle házat 138.000 frton. Az uj birtokos ott csinos bérházat fog építtetni. — (Clam-Gallas grófról) beszélik, hogy megsértve érzi magát, mivel haditörvény­szék elé állították, s azon nézetben van, hogy igazságtalanul bántak vele. Erősen el van hatá­rozva, többé nem lépni osztrák területre. Eluta­zása előtt összes rendjeleit egy elkeseredett le­vél kíséretében egyenesen Ő Felségéhez akarta küldeni, azonban barátai felfogták a küldeményt, s az e pillanatban sógora, Mensdorff gróf kezei között van.. — (Benedek tisznagyról) csakugyan azt írják, hogy vád alá helyeztetett s haditör­vényszék elé állittatik. — (A budai dalárda.) 30-dik dalestélyét augusztus 25-én esti */2­8 órakor a budai csá­­szárfürdőben tartja meg következő műsorral : 1. „Honfidal“, kar Lőrém­ Jánostól. 2. „A szép ki­rálylány“, kar Veit W.H. től. 3. „Vigadj hazám“, kar Huber Károlytól ; a budai dalárda által ki­tűzött első dijat ny­ert pályamű. 4. „Vadászkedv“, kar Astolz A.-tól. 5. „A virágnak megtiltani nem lehet“. . . „Csillag elég ragyog az égen“. .. nép­dalok,négy szólamú férfi karra alkalmazta Knahl A. 6. „Török korcsmadal“, kar Mendelssohntól 7. „Bordal“, kar Egressy Bénitől. —­ A dal-elő­adás után táncz következik.Idegenek számára be­lépti jegyek 60 krajczárjával kaphatók az egyleti pénztárnoknál, Boldini Rudolf polg. könyvkötő úrnál (Víziváros, Széchenyi utcza, 62. sz.), és Fischer F. polg. keztyüs boltjában, (a vízivárosi főutczán, a pléb.-templom átellenében.) végre este a pénztárnál.­­ (Köszönetnyilvánítás.) Alólírott poroszok, kik mint sebesültek a Ludoviceumban hosszabb ideig ápoltattak, elutazásuk alkalmá­val kötelességüknek ismerik a pesti közönségnek sokszoros részvétükért, melyben őket itteni tar­tózkodásuk ideje alatt részesíteni szives volt, ezennel nyilvános köszönetet mondani, azon szi­ves óhajtással, hogy az Isten áldása jutalmazza azon szeretetet, melyet irántunk tanúsítottak. Pesten, 1866. aug. 18-kán. Adolph, 4-dik porosz huszár ezredből; Speer, Conrad, Scharf, Baum­gart, a 2-dik porosz huszár ezredből ; Hoffmann, Weitz, a 10-dik por.­dzsidás-ezredből; Dzsamdza, 2. testőr ezredből ; Schwach, Berg, 45-dik, Be­­rend, 41-dik, Griebach, 43-dik porosz gyalog­ezredből.­­ (A cholera vidéken.) Szakolczáról írják az „I. T.“-nak, hogy a cholera ott az 1831. rémséges járvány minden jellegét magán hordja és oly rettenetesen pusztit, hogy a 6000 lelket számláló városban naponkint rendesen 20—25- en halnak el benne.­­ (Figyelmeztetés.) A szigeti helv.hit­vallású lyceum pártfogóságának határozata kö­vetkeztében a t. ez. szülék, gyámok stb. tiszte­lettel figyelmeztetnek, mely szerint eltérőleg az eddigi határidőtől, nevezett lyceumban az 1865/7 iskolai év szeptember 15-ik napján fog megkezdetni. Sziget, aug. 15. 1866. Az igazgatóság. — (Rüstov Sándor porosz őrnagy) és ismert had­iró a königgrätzi ütközetben ka­pott sebe folytán Horitzban meghalt. Megírta az 1848- és 49-ki magyar hadjárat történetét is, mely jeles munkájának magyar fordítása Emich Gusztávnál jelent meg.­­ (A legidősebb magyar színész halála.) A „K. K.“ írja, hogy Könyves Máté, a legidősebb magyar színész, közelebbről N.-Váradon meghalt. A boldogult hosszú éveken Kolozsvárit lakott, s mint szinpadőr kereste kenyerét. Daczára késő öregségének, eleven s folytonosan vidám kedélyű volt. A mult tavasz­­szal egy vidéki kis társulathoz csatlakozott, onnét azonban visszajött gyalog Kolozsvár­ra, s valószínűleg ismét gyalog Váradra ment, hol azonban tartós egészsége felmondta az en­gedelmességet s meghalt. Temetését Follinusz társulata eszközölte. Egy félszázadnál tovább szolgálta a nemzeti színészetet, s a legelső úttö­rők egyike volt. Béke hamvaira 1 — Az osztrák bank igazgatósága bécsi hírek szerint komolyan foglalkoznék azon gon­dolattal, hogy a leszámítolási százalékot leszál­lítsa. Ez a kamatlábra átaljában kedvezőleg hatna és a banknak annyival kevésbbé van oka ettől tartózkodni, hogy a készfizetés kötelessé­gétől fel lévén mentve, jegyforgalmát tetszés szerént szaporíthatja és váltótárczájának gyara­podása által kipótolhatja, mit az olcsó kamatláb által veszit.­­ A dohányt kivitelre termelőket figyelmezteti a kincstár, hogy a tavaly kivétel­kép­zett engedmény, mely szerént az eladatlan részleteket beváltotta, az idén nem fog megujit­­tatni, s hogy ennélfogva gondoskodjanak termel­­vényüknek idejében való eladásáról, mivel azt jövő év ápril haván túl nem szabad raktárukban tartaniok. — A „Sürgöny“ közleményei: Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 11-én kelt 1. f. elhatáro­zásával különös kegyelemből megengedni mél­­tóztatott, mikép torontálmegyei Uj S­z­e­n­t­i­v­á­n községnek azon 5000 frtnyi köl­csön összegből, melyet még 1848-ban a vizkáro­­sultak javára begyült könyör-adományokból fel­vett, a már 1860-ban elengedett 2000 forinton felül még 1000 frt, összesen tehát 3000 frt, ak­kor és oly feltétel alatt engedtessék el, ha az ezen elengedett tetemes összeg levonása után még fenmaradandó 2000 frtnyi tartozását két, és­pedig folyó évi június 1-től számítandó félévi egyenlő részletben minden további fenakadás nélkül pontosan törlesztendő. A vallásalap kegyurasága alatt álló s­z­e­b­e­drázsi papiak helyreállítására — az újból készített terv és költségvetés alapján szükségelt 3030 főnyi összeg a m. kir. udv. kanczellária ré­széről a vallásalapból — épitési helyreállítások czimén — a jövő 1867. évi javadalmazás ter­hére engedélyeztetett. Esti posta. B­é­c­s, aug. 22. (Uj hadügyminisz­ter. Magyar országgyűlés, Kon­­stantinápoli patriarch­a) Az utóbbi napon sokat beszéltek arról, hogy gróf Crenne­ville a császár ő­sige főhadse­­gédje elbocsáttatást nyert és hogy Frank had­ügyminiszter vissza fog lépni. Első tudósítás tö­kéletesen a légből van kapva. Mi azonban a had­ügyminiszter visszalépését illeti, habár ily ese­mény hivatalosan még soha nem létetett kilátás­ba, egyedül azért nem esik a lehetőség hatá­rain kívül, mert a tábornok egéssége igen gyen­ge, mi végett jelenleg Roznauban van a fürdők­ben. Ha azonban némelyek magukat többszörös conjecturákra jogosítva hitték,hogy Görning táb, az Olaszországgali fegyverszünet ügynöke fog kiüzemeltetni utódául, úgy részemről, irányadó katonai körök nyilatkozatai nyomán, sokkal in­kább elhinném (mondja a P. L. tudósítója), hogy esetlegesen Albrecht feherezég törzskari főnök John tbk. beend helyette kiszemelve. A „Waterl.“ egy kitűnő magyar államférfitól­ értesül, hogy a kormány közvetlenül a béke megkötése után egy felelős magyar mi­nisztériumot szándékozik kinevezni és hogy ezen minisztérium lenne hivatva a magyar országgyűlést sept. vége felé, megnyitni. Ezen tu­dósítás rendkívül jelentékeny s ennélfogva csak cum grano salis értendő és veendő. Magyaror­szág érintett kívánalmaihoz a kormány csak­ugyan közeledni fog ezen irányban, azonban hi­hetőleg csak részletenként teend engedménye­ket. Jól értesült tudósítások szerint Konstantiná­polyi nagyon szent (ökumen) patriarchaság , „miután istennek védelme alatt a róniai szigetek annyira óhajtott visszacsatolása bevégeztetett“ a rónia felett eddig gyakorolt főurságról lemond és ezen egyház egyesítését „Görögország füg­getlen orthodox egyházával“ kimondja. B­é­c­s, aug. 22. (A törökök félelme a háborútól ; e czélból tett intézke­ Táviratok. Triest, aug. 22. (Tengerentúli posta.) Calcutta, jul. 22. Az a nem hiteles hír kering, hogy az oroszok megszállották Bokharát ; más tudósítások szerint Karisinba állottak, Bokhará­­tól 24 mértföldnyi távolságra. Azt mondják, hogy Aszul emir khán az oda érkezett orosz kö­vettel egyességet kötött volna ; az angol ügynök elküldetett és Peschawlba érkezett volna. Hongkong, júl. 12. Japán, Anglia, Fran­cziaország , Amerika, és Holland meghatal­­mazottai között kötött szerződés folytán áru­raktárak felállítása engedélyeztetett és a belföl­diek teljes kereskedelmi egyenlősége a külföldi­ekkel, biztosíttatott. Újdonságok. Pest, aug. 23. — (He­r­cz­eg prímás ő emja), miután Sz.­István ünnepén Császárné Ő Felsége által ki­­hallgattatáson fogadtatott, 21-én visszautazott Esztergomba. — (István főherczegről) a bécsi la­pok újabban jelentik, hogy egészsége már any­­nyira helyreállott, miszerint a császárkertben f. hó 20-án sétát tehetett.­­ (A szász koronaherczegné) teg­nap délelőtt meglátogatta a pesti h. hitv. fiók­­község „Bethesda“ czimü kórházát, hol több se­besült szász katona fekszik. Kön­iff lelkész mu­tatta be ő fenségének a kórházat. Ő fensége ki­fejezte háláját. — (A pest-ferenczvárosi templom­­építési alap) javára a belga királyné 1000 frankot adományozott. A belga királyné József nádor leánya s Budán született. — Sajnálattal kell felemlítenünk, hogy Pest­városa hatósága nem tesz kellő intézkedéseket a cholera ellen, daczára hogy már cholera-halá­­lozási esetek fordultak elő. Más nagy­városban ilyenkor a hatóság rendkívüli erélyt szokott ki­fejteni. Bécsben például a múlt évben, habár a cholera még messze járt, a városi hatóság bi­zottmányokat küldött ki nem csak az utczák, hanem az udvarok megvizsgálására is, s tisztit­­tatott mindenütt. Pesten pedig semmit sem tesz­nek. A külvárosi utczák utálatot gerjesztők, s a királyutcza elején megütközéssel kell betekinte­ A budai légtüneti s delejes észlel­­déből. Az időjárás átnézete 1866. évi julius hóban. Légnyomat 0° hőmérsékleti fokra leszármaz­tatva és kijavítva . Középérték...............................331.18. Legnagyobb naponként 3-szori észlelet után 9-én estve .... 335.05. Legkisebb 29-kén estve . . . 328.32. Valamint az észlelt légsúlymérői változások nem voltak nagyok, és úgy az átmenetek is csak lassanként történtek. Delejes meghatározások. Észlelési hely : B. Bethlenyi féle kert a budai várhegyen. Absolut elhajlás (Declinatio) = 10° 17.00. Az elhajlás tehát Budán 2 év óta 14 ivpercz­­c­el kisebbedett. Belterjesség 28 án = 2.0859 Gausz-féle egység. Lehajlás (Inclinatio) 31-én . 62° 44.­5. Budán, 1866. augustus 10-kén. Dr. Schenzl Guido, kir. igazgató, a „Hon“ magán távsürgöny­eis Bécs, aug. 23. A „Wien. Ztgft közli azon okmányokat, melyek Beust bárónak a szász­­államminiszteri állomástól való fölmentésére vonatkoznak. Beusz azzal indokolja leköszönését, hogy az ő szemé­lyes befolyását a békealkudozásokra a porosz kormány visszautasította. A ki­rály elfogadja a leköszönést, tekintettel a felhozott fontos politikai okokra, melyek Felhőzet: Közép felhőzeti fok­a 5. Különösen észleltetett 1 teljesen derült nap, 7 nagyrészt derült, 17 változékony, 4 igen felhős és 2 teljesen borult nap. Szélirány és erősség: Az ural­kodó szélirány volt ÉNy., a szélirány a­z éghaj­latra százalékokban következőleg oszlik fel, úgy mint : É. 15.0, ÉK. 2.2, K. 3.2, DK. 3.2, D. 9.7, Ny. 8.6, ÉNy. 58.0, DNy. irány nem for­dult elő. A közép szélerősség (0—10) volt 2.3. Vihar: E hó folytán gyakran fordult elő, és 10 napon át uralgott, és pedig 3 án ÉNy-ról, 6-án Ny.ÉNy., 7-én és 8 án ÉNy., 15-én Ny., 18-án ÉNy., 19 én ÉNy., 22-én ÉNy., 26-án és 31-én szinte ÉNy. Zivatar 7 napon át fordult elő. Felhőhuzam, felső szélirány:A felső léghuzam százalékokban következőleg oszt­ható fel É. 5.4, ÉK., K., DK. egyenként 1.1, D. és DNy. egyenként 4.3, Ny. 30.0, ÉNy. 46.2. Csapadék: Az esőtömeg összmagassága tett 20.34 párisi vonalt, amely 16 nap közt osz­lott fel. Legnagyobb esőtömeg esett 16 án 5.35 párisi vonalnyi magasságban. Ozon: A jég­közép ozon-tartalma a Schön­­bein féle foksor (0—10) szerint tett, és pedig az éjjeli órákban­­ 4,8, a nappaliakban pedig 3.7. Különösen nagy ozon-tartalom észlelteti 1-, 2-, 4-, 6- és 8 án éjjel, továbbá 10-, 11-, 20-, 22-, 26- és 31-én. A légvillanyosság rendesen igenleges és meg­lehetős erős volt, csak két napon át észleltetett erős nemleges villanyosig, az ország javára is áldozatot kívánnak. München, aug. 23. Hallomás szerint a bajor kormány 30 millió forintot fizet, s négy alsó frankeni kerületet — 40,000 lakossal — enged át Poroszországnak. A fegyverszünet 10 nappal meghosszabbít­­tatott. Páris, aug. 22. Erősítik, hogy a me­xikói császárné holnap Miramareba fog utazni. A „Patrie“ a különféle híreket helyre­­igazítólag azt mondja, hogy Napóleon császár átengedi Velenczét Victor Em­­manuelnek. Nemzeti színház. Ma aug. 24-ére péntekre van kitűzve :„A szövetségese­k.“ Víg­játék 3 felv. Irta Pol Moreau ; fordította T. L. Rendező : Szigligeti. Az álatkert naponta reggel 8 órától esti 8 óráig nyitva van. Belépti dij 20 kr. Hetenkint többször zene.

Next