A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-25 / 195. szám

195-ik sz. Szombat, augusztus 25. * I IIIU I————————————————————WB——^—» Előfizetési dij : ^ Ästen kü­ldve vagy Budapesten házhoz hordva figy hón­apra ........................... Ifit 75 Kr. i hónapr­a................................. 5 írt 25 kr. d hónapra.................................10 írt 50 Ur. Az előfizetés az év folytán minden hónapban m­­egkezd­hhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik bekü­ldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-s0 emelet, Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle pétit sora ... 7 kr, Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 5 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. ) Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalá­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz.­­ földszint. E lap szellemi részét illető minden kőe­lem­ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés felejt­etés»i «MJ Szeptember—novemberi negyedévre Szeptember—decemberi 4 hóra 5 frt frt 25 kr.­ ­ A HON, szerk. és kiadó hivatala PHST, AUGUSTUS Politikai Szemle. (II.) A tegnapi „Bair. Ztg.“ jelenti hogy a béke az­nap este köttetett meg Porosz­ és Bajorország között. Egy ugyancsak tegnap estéről kelte­zett prágai sürgöny szerint azt beszélék ott, hogy a Poroszország és Ausztria közti békeszerződést közelebbről talán az­nap, vagy ma aláírják. Az „A. Alig. Ztg.“ bécsi és párisi leve­lezői sokat foglalkoznak mostanság a h­a­talmak közti újabb szövetkezési csopor­tosulásokkal. Bécsből azt írja az idézett lap félhiva­talos levelezője , miként „kétségtelen, hogy Poroszország kísérleteket tesz, mindjárt a béke megkötése után, szövet­ségi viszonyt kezdeni Ausztriával, s hogy azon mérséklet, melyet Bismarck gróf Ausztria irányában tanúsít, ezen czélnak tulajdonítandó. Lehetséges, miként Bis­marck gróf azon gondolat által vezette­tik, hogy az osztrák-franczia szövetkezési törekvéseket, tekintve a Nyugatról tor­nyosuló veszélyt, meghiúsítsa ; az is igaz, hogy az osztrák kormányra nézve nem kecsegtetők a Poroszországgal való utób­bi együttartás gyümölcsei ezen szövetség megújítására, de az osztrák kormány czélszerűségi politika szempontjából nem bocsátkozhatik kedvezőbb szövetségbe, h­a csak meg nem akarja semmisítni az osztrák nagyhatalmi állás utolsó marad­ványát. Minden jel oda mutat, hogy a Francziaország elleni coalitio alakuló­­félben van. Oroszország, mint jelentékeny ígéretek következtében föltehető, tökéle­tesen Poroszország részén áll, Olasz- és Németországról ugyanezt mondhatni, s Angol­országtól most, midőn a toryk van­nak kormányon, biztosabban várható mint valaha, hogy azon államhoz csatlakozik, melynek trónjában Victoria királynő le­ánya hivatva van osztakozni. Ily viszo­nyok között Ausztria, ha Poroszország­hoz nem csatlakozik, veszélyesb és elszi­geteltebb helyzetbe jöhet, mint bármikor volt. Az ausztriai németek a legszíve­­sebben fogják támogatni a Poroszország­­gal a szövetséget, érthető indokoknál fogva. Az osztrák kormánynak is oka van, hogy gyorsan határozzon , mert rövid idő telhetik bele, s megkezdődnek az ac­­­iók, melyek színhelye azonban bajo­san lesz oly rögtön a Rajna, hanem Euró­pa délkeleti része, hol Oroszország részé­re van fentartva a beavatkozás megkez­dése. A candiai események a kitörés je­léül tekinthetők. Diplomatiai körökben nyilvános titok, miként Bismarck gróf tu­datta Gorcsakov herczeggel : „hála fejé­ben azon „szabad kézért“, melyet Német­országban Poroszországnak engedett, és úgy fogja őt Keleten támogatni, s ennél­fogva a dunai fejedelemségek kérdése ép azon szerepet játszhatja Délen, melyet a herczegségek kérdése Északon játszott.“ Hasonlólag értesül a Poroszország és Ausztria közti szövetségi törekvésekről a „Zukunft“ félhivatalos bécsi levelezője. Ez így ír: „Az utóbbi napokban nagyon szaporodtak a jelenségek Poroszország­nak Ausztriához közeledéséről. Ezek an­nál fontosabbaknak látszanak, mivel a kezdeményezés, az Ausztriávali barátsá­gos viszonylatok újólag fölelevenítésére a legmagasb helyről ered Berlinben. Mind­járt hogy a király visszatért Berlinbe, a régebb időben gyakorta jelzett osztrák baráti befolyások ismét működni kezdet­tek a királyi család körében. Bismarck is, miután politikai czélját elérte, készebb­nek mutatkozik a mondott irány felé ha­jolni. Jóllehet Bismarck Bécsben mindig persona ingrata fog lenni, könnyen felfog­­ható ingerültségnél fogva, de ezen körül­mény nem fog útjába állni a két udvar közti közeledésnek. A főindék erre nézve abban fekszik Berlinben, miként tekin­tetbe véve a lehető eshetőségeket Fran­­cziaországban, melyek Napóleon inga­dozó egészségi állapota következtében meglehetősen közelebb jönnek, magukat minden esetre biztosítni akarják,­­ va­lamint tovább abban is fekszik, hogy a franczia bekeblezési törekvéseket annál eredményesebben paralysálni lehessen Az „A. Alig. Ztg“ párisi levelezője is ír, de ez más irányban kifejtett szövetke­zési törekvésekről. E lapnak 19-kéről ír­ják : A császár állapota lényegesen ja­vult vérapasztás következtében. Tegnap hosszasan értekezhetett Metternich her­czeggel, úgy látszik, nagyon érdekében áll, hogy teljes kiegyenlítést hozzon létre Ausztria és Olaszország között, s kizáró­lag ezen értelemben írt Victor Emma­­nuelnek. Másfelől a porosz diplomácia egy új programmot ajánl föl a császárnak, mi­után ez a Belgiumra szóló Bismarck-Be­­nedettiféle utalványt nem fogadta el. Egy Franczia-, Porosz- és Olaszország közti hármas szövetség oldaná meg az európai geograph­ia függőben levő nagy kérdé­seit. Először a keleti kérdésre kerülne a sor. Ehez azután a lengyel csatoltatnék. Angolországra nem lennének tekintettel. Oroszország egyetérthet a hármas szö­vetséggel, vagy visszaszoríttatik Keletre. Ausztria részéről nem várnak semmi oly akadályt, melyet könnyen le nem győz­hetnének. Francziaország az igy elő­idézett egyezmények következtében a neki tetsző kárpótlásokhoz és nagyob­bodásokhoz juthatna , melyeket Bis­marck gróf most neki föl nem ajánl­hat. E programm azon hatást teszi po­litikai körökre, mintha azzal rá akar­nák szedni Francziaországot. A császári democratiának azonban tetszik a csalé­tek. A Palais Royal is elfogadja. Ha a Poroszországgali önzéstelen szövetség bizonyos lapok által cultiváltatik, ennek alapja egy részben Europa s nevezetesen Törökország folytatandó felosztásában fekszik.“ így ír az „A. Alig. Zrg“ párisi levele­zője. Már most csak az a kérdés : váljon a nevezett lap bécsi levelezője van-e jobban értesülve, ki porosz-osztrák szö­vetséget, vagy a párisi, ki — mint épen most láttuk — porosz franczia-olasz, hármas szövetséget helyez kilátásba? (1) A kormány actiojának pro­grammja. A „Wanderer“ a kormány legközelebbi szándékainak programmját így adja elő: „A kormány programmja Magyaror­szágot illetőleg meg van állapítva. Az or­szággyűlés legfölebb september végére ismét összehivatik, de időközben felelős minisztérium neveztetik ki, pénzügy- és honvédelmi minisztérum nélkül. A minisz­térium conservativ ele­ökből fog állni, s csak vezetése mellett tárgyaltatik a kö­zös ügyekben megkezdett javaslat, s az­tán átnyújtatik a többi tartományok kép­viselete elé. „A liberális párt ezen programm ellen két kifogást seend : először, hogy épen a két legfőbb miniszter hibázik, másodszor, hogy a miniszterek a roppant kisebbség tagjai közöl neveztettek ki. A „Wande­rer“ ezen két kifogásnak nem tulajdoní­­­dntossága. Ő Felsége ideiglenesen betöl­tetlenül hagyhat egy vagy két tárczát. k­­ülönben is, a mostani viszonyok között egy pénzügyminiszter kinevezése puszta formalitás volna, míg a közös ügyek dol­­oga el nem dőlt. A másik kifogás szintén csekély jelentőséggel bír a „Wanderer“ szerint mert ha a konservativek minisz­teri tárczákat vállalnak, akkor a conser­­vativek lemondtak a collegiális kormány­­rendszerhez való ragaszkodásról, és egye­sülnek a szabadelvű párttal. Csak ezen egy kérdés választotta őket külön. ’ „Ez okból czikkire meg van győződve, hogy a liberális párt ezen kísérlet ellené­­­ben akadályokat nem gördít. És ha idő­közben a többség a conservativek ellen fordul, lelépnek ezek és helyet adnak másoknak, így aztán újra feltámadván a felelős magyar miniszteri kormányrend­nek azzal a fő nehesség hárultatik el,­­ ha maradnak is még elintézendő viszo­nyok, maga a „magyar kérdés“ eldönte­tik, s megszűnik kérdés lenni.“ — A foederalismus. A porosz miniszte­­ri lap, a „Nordd. Alig. Ztg.“ az osztrák alkotmánykérdéssel foglalkozik, és ko­molyan ajánlja a négy csoportozati rend­szert. A czikk így hangzik : „A centralisatio Austriában épen oly tarthatlannak bizonyodott be, mint a dua­­lizmus. A centralisatio elve követelte a németség suprematiáját, mely csak erő­szakos eszközzel volt föntartható , a dua­­lismus még nagyobb veszélyeket hozott, mert a monarchia mindkét fele elég súly­ponttal bir arra, hogy saját kifejlődési utat válaszszon s a közös uralkodó által lé­gző kapocs nem volt elég erős a lazán egybekötött két részt összetartani. „Tehát csak a harmadik forma, a foe­deralismus maradt fen, melyet most az osztrák államférfiak szemügyre vettek. A foederalismus azon rendszer, melyet az osztrák szlávok 1848. óta program­­mal választottak s így ez a többség programmja. A foederalismus lényege abban áll, hogy az osztrák monarchia részei politi­kai és nemzetiségi viszonyai szerint cso­­portozatokra oszoljanak. Minden ily cso­­portozat, tekintve homogén elemeit, elég erős arra, hogy az egészben befolyását föntarthassa. Egyes csoportozat centrifu­gai törekvéseit a többiek összetartó irá­nya paralysálja, miután akármelyiknek különszakadását nem csak a monarcha személye, de a tanácsadási joggal bíró közös birodalmi képviselet is akadályoz­za, így aztán a foederalismus által a cent­ralisatio gyűlöletes volta, valamint a dua­­lismus veszélye le van győzve. Ugyan e rendszer képes egyszersmind a nemzetisé­gi viszonyokat a monarchia sajátszerű ál­lapotával összhangzásba hozni, s csak arra kell vigyázni, hogy a csoportozatok ala­kításakor minden nemzetiségnek saját je­lentőségéhez képest megfelelő helyzet adassék. „A csoportozat alakítását a nemzetiségi viszonyok annyira kijelölik, hogy vala­mely más önkényes új csoportosítás alig nyújthat előnyöket. „Az alsó csoportozatot képeznék azon örökös tartományok, melyek csaknem 500 év óta együvé tartoznak s túlnyomólag né­met lakossággal bírnak. Ezen csoportozat (a két ausztriai főherczegség, Stájeror­szág, Krajna és Karantán) összesen 6 mil­lió lakost számlál. „ A második csoportozatot képeznék azon tartományok, melyek a cseh korona meg­szerzésével szállottak az uralkodóházra. Ezen 7 millióra menő lakosság többnyire a csehszláv nemzetiséghez tartozik. A har­madik csoportozatot azon tartományok ké­peznék, melyek Lengyelország felosztása által jutottak Ausztriára. Az 5 millió la­kosságban a lengyel nyelv az uralkodó, s a ruthenek rokonságban vannak velük. A negyedik csoportozat Magyarország és Erdély. Itt 12 millió lakos van, nem egy nemzetbeliek ugyan, de a közös kormány­zás, törvény és szokás úgy egyesítette őket, hogy épen ezen negyedik csoporto­zat áll leghomogénebb elemekből. Végre az ötödik csoportozat a délszlávok jellegét vi­selné. Ide tartoznék Horvátország, Tótor­szág, a határőrség és Dalmatia. Összesen csak 3 millió lakosság, de tekintve a ha­­tárokon túli rokonokat, mégis sokat nyom­na a mérlegben.“ A „N. fr. Presse“ már eluralja a fölt­ét­len centrális attot. A nevezett lap írja: „Mindenekelőtt szükségünk van őszinte­ségre. A múltkori katastrófa a helyzetet különben is felvilágosította, és a pártok állása is tökéletesen megváltozott. Lega­lább részünkről elismerjük, hogy azon cent­ralisation, melyet mi azért óhajtottunk, hogy e birodalom az idők vihara ellen is megáll­jon , ma már alig találna támogatókra. (Tehát nem az államférfit bölcseség győzte meg a „N. fr. Pressent elve czél­­talanságáról, hanem a fegyver hatalma Königgrätz vidékén. Ezen vereség nélkül még ma is centralista volna.) „Nem mintha másként vélekednénk ma is a centralisatióról, hanem mert minde­nekelőtt a belbékére van szükségünk. (Elismeri tehát, hogy a centralisatio mel­lett a belbéke t­ehetlen !) És miután ta­pasztaljuk, hogy az alkotmány centráli­sai, alakja ellen oly nagy az ellenzés, hogy egyezkednünk kell. „Reméli a „N. Fr. Presse“ hogy a töb­bi párt is oly öesterreichisch érzelmű mint ő, s így a jövő miatt nem busul. De hogy a dolgok ismét folyamatba jussa­nak, legelső lépés, hogy a magyar or­szággyűlés újra egybegyűljön. Ezen ors­szággyűléssel folytatjuk az alkudozást, nem csak a siszírozott, de a jövendőbeli alkotmány fölött is. E mellett a magyar országgyűlés legalitása nem csak hogy minden kétségen felül áll, de bizonyos, hogy Magyarország hajlandó sem volna más modalitások mellett alkudozásokba bocsátkozni. „Tehát a kérdés csak abban összpon­tosul, hogy mint hozzuk tevékenységbe a többi tartományok képviseletét, hogy így a tárgyalások a felek között megkezdés­senek. Hol találjuk fel ezen alkudozó fe­let, mely egy rangban állna a magyar országgyűléssel? Legelőször is itt van a szűkebb Reichsrath, emellett szól a jogfoly­tonosság, az időkimélés, s hogy így min­den újabb oo­rogálás mellőzve van. Azon­ban ellenzik ezt a csehek, s részben a len­gyelek is. Ezen kívül a Reichsrath tagjai számban is megfogyatkoztak, miután a mult év végén, a siszk­ozás után csoporto­san történtek a követségről való lemondá­sok. Végre a Reichsrath valamint a Land­­tagok követei is, csak 6 évre vannak vá­lasztva, s így 1861 óta viselvén megbízá­sukat, missiójuk idestova letelik. Őszintén elismerjük, hogy az okok a szűkebb Reichsrath mellett, és ellene mindkét részről fontosak s alaposak,és ezért az eszmék lánczolata folytán tovább kell mennünk egy lépéssel, s oda jutunk, vaj­­on nem volna-e helyes egy új, és egyenes választásokból eredő képviseletet hívni össze, mely harmóniában lévén a ma­gyar országgyűlés alkotási módjával, társával együtt hozzá fogna az alkot­­mánykérdés megoldásának munkájához. Vagy helyesebb volna a magyar or­szággyűlés javaslatát az egyes landta­gok elé terjeszteni ? Czikkiró úgy hiszi, hogy a választás nem nehéz. Nyílt kérdés lehet ugyan : szűkebb Reichsrath-e, vagy egy egészen új képviselet a nyugati tar­tományok számára, egyenes választás alapján? De hogy 17 Landtag külön ve­gye tanácskozás alá Magyarország javas­­latait, abból csak bábeli zavar keletkez­hetik. Hasonlókép elvetendőnek tartja czikkb­e a csoportozat rendszerének alap­ján összehívandó nagyobb Landtagokat. Mert ezen eset praecedens casust csinál­na, s a tartományoknak nem volna többé kedvök Bécsbe közös szűkebb Reichsrath­­ra gyűlni. (Tehát elismeri, hogy a tarto­mányok kedve és óhajtása ellen akarna Bécsben Reichsrathot tartani.) Lehet, hogy a népek végre ily foederalismust alapítanak, de a kérdés megoldását csak azok akarják így, a­kik nem tudják, hogy ha két képviselőtesten kívül még többet alkotnak, a constitutionalismus és Parla­mentarismus is csak anarchiává fajulhat.“ Várady Gábor képviselőnek a técsői ker. választóihoz Técsőn 1866. jul. 19-kén intézett beszéde. (Váge.) A községek, megyék, városok és kerüle­tek rendezése tárgyában kiküldött bizott­mány megválasztotta albizottságát, hogy ez a munkálkodásnál követendő elvekre nézve javaslatot terjesszen elő. A codificationális bizottság alválaszt­­mánya megkészítvén a munkálat rende­s az osztályok megalakítása iránti javasla­tát, ez a bizottság által el is fogadtatott. Ennek következtében a szükséges szá­mú albizottságok tagjai megválasztottak és az albizottságok egy része meg is alakult. A vallás és közoktatás ügyében kikül­dött bizottság is megkezdte munkálatát. A közgazdászati bizottság alválasztmá­­nya elkészülvén a munkarend s átaljában az ügykezelés iránti javaslatával, ez el­fogadtatott. A közintézetek ü­gyébeni albizottságok, különösen az Academia, a pesti és kolozs­vári nemzeti színház s a múzeum ügyé­ben megválasztottak, jelentékeny műkö­­dést fejtettek ki, melynek szálait azonban az elnapolás hasonlag elmetszette. A házszabályok átdolgozására kikül­dött bizottmány a főbb elvkérdések meg­jelölése iránti javaslat­készítéssel egy al­­választmányt bízván meg, az ez által elő­terjesztett javaslat tárgyalás alá vétetett, s a megállapodás nyomán készítendő munkálattal egy 7 tagú alválasztmány bí­zatott meg. Az erdélyi unió ügyében a bizottság a tudva levő természetes okoknál fogva leg­kevesebb működést fejthetett ki. A királyhágón túli képviselők ugyanis csak márt. 11-én kezdtek nagyobb szám­ban jelentkezni, s először is az új ország­házban ápril 14-én tartott első ülésben üdvözöltettek a képviselőház elnöke által, jeléül annak, hogy a királyhágóntúli ke­rületeknek már jelentékeny része van képviselve. De még ezen idő után is folyvást mu­­tattattak be megbízó levelek a királyhágón­túli kerületekből, ezért az unió ügyében a bizottság megalakulása csak június 2-dik napján eszközöltethetett. A nemzetiségi ügyben kiküldött bizott­ságnak 11 tagú alválasztmánya buzgóan látott a munkához , bár tekintettel arra, hogy a községi és megyei rendezés elvei­vel öszhangzólag kellettk megoldani a nemzetiségi kérdést is, ezen bizottság jól megértett feladatához híven nem töreked­hetett arra, hogy munkálatával a megyei bizottságot megelőzze. Miként leend a nemzetiségi kérdés meg­oldva, ezt meghatározni alig lehet; de az előzmények után jogosítva vagyok azon meggyőződésem utólagi kijelentésére, mi­szerint az e tárgyban alkotandó törvény, ha isten meg fogja engedni a hazai tör­vényhozó hatalom helyreállítását, — a különböző nemzetiségeket nem csak megnyugtatandja, hanem ki­ is elégítendi. És ekkor a testvér népfajok közötti egyetértés tükörét imitt amott elhomályo­­sítással fenyegető pontok, a tó felszínén gyűrűző hullámokként szét fognak oszol­ni, s ha mindnyájan egyenlő őszinteséggel akarjuk, egyenlő erélylyel küzdünk éret­­te:a tükör nem sokára régi tisz­taságában fogja visszasugárza­­ni a hazánkban történelmi múlt­tal és becscsel biró testvéri sze­re­te­tét. De mindezen munkálatok, nagyszerű tervek, hazánk jövő felvirágozására ki­­számíthatlanul üdvös javaslatok megsza­­kittattak a jun. 24-ki kir. leirat által. Ki mondja meg nekem tisztelt válasz­tók, hogy az elbocsátott munkások ujult erővel vagy fásult kedélylyel fognak-e majd a félbeszakított munkához? Ki áll nekünk jót arról, hogy a per­metező esőt, mely a gazdát munkásainak a mezőről elküldésére bírta, nem viharok fogják-e felváltani? Homály fátyola takarja: miként fog ítélni az utókor ezen intézkedések fölött, de egy igazságos ítélete a történelemnek napnál fényesebben tör keresztül a jövő ködén,hogy az országgyűlés hí­ven telj­esítette a nemzet óhaj­tásához mért hazafiai köteles­ségét. Azonban a küzdelmeknek csak küszö­bén valánk, midőn egy újabb csapás ne­hezedett az országra. Május derekán s kiválóan 24-ke táján erős fagyok látogat­ták meg hazánk legtermékenyebb, legdú­­sabb vidékeit. Úgy akarta a gondviselés, hogy a köz­ügyeink sintődése miatti panaszhangok­­ba ínséggel küzdő honfitársainknak se­gélyért csengő jajjai is vegyüljenek. Úgy akarta a gondviselés, hogy az egykor oly hatalmas országgyűlés lenyűgözött kezek­kel nézze , miként hull el nyomorban a nép java, mint porlik el segély hiányá­ban a nemzet drága ereje. És az országgyűlés ezen vigasztalhat­­lan állapotában is megkísértette lánczait megrázni, hogy nem csupán a részvét szavaival, hanem egyszersmind tettle­ges segélyly­el is járulhasson az ín­ség enyhítéséhez. Ez okból, már jún. 2-ik napján utasította a közgazdászati bizott­ságot, hogy a fenyegető ínség miképen eny­­­hítése érdekéből a képviselőház rendelkezé­sére álló módok iránti javaslatát mielőbb terjessze elő, egyszersmind a könnyebb ren- 24.

Next