A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-25 / 195. szám

Távirati jelentések : Prága, aug. 23. Az elfoglalt területeknek kiürítését mindkét részről siettetni igyekeznek. A poroszok kivonulását olykér siettetik, hogy péntekig , Csehország teljes kiürítéséig, csak 6000 ember fog itt beszállásolva maradni. Prága, aug. 23. Este. A­mint mondják, a békeszerződés most már a legrövidebb idő alatt talán még ma vagy holnap alá fog íratni. Az orszá bizottmány mai teljes ülésében el­határozta, a kormányt megkeresni, hogy bizott­mányokat küldjön ki a háborús vidékekre és a leginkább sújtott kerületeknek nyújtson előle­geket. A kerületi képviseletek fel fognak hivatni, hogy vetőmagot gyűjtsenek a háború által láto­gatott vidék számára. Lelkezhetés végett a szükséges adatokat sze­rezze meg s állítsa egybe. Ezen bizottság részéről mindenekelőtt egy ő­felségéhez intézendő felirat hoza­tott­ javaslatba, mely szerint keressék meg ő Felsége, hogy „méltóztassék a kimerült népnek nehéz sorsát minden lehető módon enyhíteni, s a fenyegető bajnak megelőzésére királyi hatalmával olyképen intézkedni, hogy a szükséges segélyezésre megkivántató összegek­ mielőbb megszereztethessenek, s a nép szivét és bizalmát megnyerő pontosság­gal kizárólag a kitűzött, fitéira fordittas­­sanak.. Ezen javaslat jm­. 9 én a képviselő­ház­ban felolvastatván, ennek ellenében — miután ő Felsége részéről időközben a szükséges intézkedések megkezdet­tek — Deák Ferencz tisztelt hazánk­fia által a június 11-ei ülésben egy hatá­rozati javaslat terjesztetett elő,melyben a képviselőház azon reménye fejeztetett ki, „hogy Ő Felsége addig is, míg a felelős mi­nisztérium és a törvényhatóságok alkotmá­nyos állásának teljes és valóságos visszaállítása tettleg megtörténik, királyi hatalmával olyképen fog intézkedni, hogy a szükséges segélyezés mielőbb megszereztetvén az pontossággal, gyorsan és kizárólag a ki­tűzött czélra fordíttassék. Ezt követőleg a jan. 14-ei ülésben T­i­­s­z­a Kálmán tisztelt hazánkfia egy má­­­sik határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint határozatilag mondja ki a képviselőház azt: 1- ször, hogy a fenyegető­enség elhárításá­ra biztosan czélhoz vezető módnak egyedül az alkotmány visszaállítását tekinti, hiszi, hogy erről Ő Felsége is meg fog győződni, s annyival inkább reméli, sőt joggal elvárja, hogy eziránt ismételten kifejezett jogos ké­relmeit mielőbb teljesítendi­, 2- szer, hogy addig is, míg ez megtörtén­nék, Ő Felsége egyenes felszólítására, mind­azt, a­mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, legnagyobb készséggel meg­­teendi ; 3- szor, hogy folytonos figyelemmel fogja ezen ügyet kisérni és fentartja magának, hogy valahányszor­ szükséges leend, e tárgy­ban egyenesen Ő Felségéhez járuljon.1 . Azonban ezen javaslat a pártok közötti egyetértés további fentartása érdekéből visszavézetvén a Deák Ferencz féle ja­vaslat jön határozattá. A hazafias szíveket elborított fájó ér­zelmek a panasznak méltó hangjaiban törtek ki ezen vita folyama alatt, míg ha a nemzetnek saját felelős minisztériuma, önálló megyéi, kerületei, városai vannak, panaszhangok helyett tettek beszéltek volna, olyanok, melyek az önkormányza­ti törvényhatóságok útján 1846-ban is gyors és hatályos segélyt nyújtottak az Ínségben szenvedő népnek. Volt-e Ő Felsége parancsának óhajtott eredménye, nyujtatott-e sújtott népünknek gyors és sikeres segély ? nem tudom , de ha az ország majd minden részéből jövő 8 fokonként növekedő segélykiáltásokat hallom, azt kell hinne­m, hogy a szép sza­vak elhangzottak a pusztában, s a föld­höz sújtott nép jajveszékléseit elfojtotta a háború erős zaja. Ezeken kívü­l, tisztelt választók ! volt egy tárgy a képviselőház előtt, mely vi­dékünket s különösen megyénket kivá­lóan érdekli : a debreczen-szatmár­­szigeti vasútvonal kiépítése. Az ugocsai, szatmári, bihari s a visz­­szakapcsolt részekbeli képviselők velünk e megyebeli képviselőkkel egyesülve, s gróf Károlyi György ur ő nagyméltó­ságát elnökünkül megnyerve, mindenek előtt azt eszközöltük, hogy ezen vasút érdekében az említett megyékben lévő testületek részéről minél több kérvény intéztessék a képviselőházhoz. Ezen kérvények eredménye jön, hogy a képviselőház márt. 22 iki ülésében a kérvényző bizottmány javaslata nyomán határozatiig kimondatott, „hogy mihelyt törvények alkotására képesítve leend az or­­s­ággyűlés, kiváló gondot fordítana a ház a d­e­b r­e­c­z e­n - szatmár-szigeti vasút vonal ügyére, s az észak-k­eleti vidéknek s ezzel együtt a hazának közös ér­dekeit netalán sértő vállalatok engedélyezé­sébe bocsátkozni nem fog. Addig is pedig a benyújtott kérvények az anyagi érdekek tárgyában kiküldött bizottsághoz utasíttat­­tak.. Az általam itt lehetőleg rövid vázlati­­lag elősorolt munkának mondhatni hevé­ben találta az országgyűlést az elnapoló kir. leirat, melyben „élénk örömét fejezi ki ” Felsége a fölött, hogy tanúja lehetett ama komoly elhatározottságnak, melylyel az or­szágosan egybegyült főrendek és képviselők a közös feladat rájuk esett részének megol­dásához járulni indultak.­ „ Valamint megelégedéssel ismertetett el azon munkásság is, melyet az országgyűlés a birodalom láthatárán emelkedő fellegek da­czára kifejtendő volt.” Ezen kir. leiratra két határozat hoza­tott javaslatba : az egyik Deák Ferencz által, melyben óhajtását és reményét fe­jezi ki a képviselőház a fölött, hogy „Ő Felsége rövid idő alatt szerencsésen bevé­gezvén a háborút, fejedelmi gondoskodását ismét kiválólag országainak belviszonyaira fordíthatja, s az országgyűlés mielőbb foly­tathatja megszakasztott tanácskozásait, s 0 Felségével együtt működhetik az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítá­sán,­ továbbá fájdalmát a fölött, hogy ismé­telve fölterjesztett feliratai mindez ideig sikeretlenek maradtak s az ország jogos kivonatai még most sem teljesültek ; ál­landóan ragaszkodván a képviselőház ed­digi felirataiban kifejtett elveihez s azok­nak alapján jogszerűleg kívánja és re­méli, hogy az ország alkotmánya teljes épségében mielőbb vissza fog állíttatni. A második határozati javaslat a bal­oldal minden árnyalatának ne­vében Tisza Kálmán által terjeszte­tett elő, mely következőleg szól : „Fájdalommal értette a képviselőhöz, hogy ő Felsége több oldalról háborúval van megtámadva. Következése ez nagyrészben az alkotmányellenes kormányzatnak, mely a háborít csapásait idézte elő akkor, midőn az ország alkotmányos és anyagi érdekei a bé­két tették volna szükségessé. Növeli e fölötti fájdalmunkat az, hogy a jelen kormány az országgyűlés minden lejalitása és készsége daczára elmulasztotta az alkotmány vissza­­­állítását, úgy hogy ma is a nemzet befolyá­sa nélkül rendelkeznek a nemzet vérével és pénzével, s aggódnunk kell ínséggel fenyege­tett hazánkfiai sorsán is. Ünnepélyesen kije­lentjük egyébiránt, hogy alkotmányunk visz­­szaállítása iránt ismételten kifejezett kívá­nalmainkhoz tántoríthatatlanul ragaszko­dunk és minden ifjabb törvénytelenség ellen előre is tiltakozunk Szükségtelen önök előtt elmondanom, miszerint ezen javaslatban meggyőződé­semnek hűbb, tisztább kifejezésére talá­lok, mint amaz elsőben, ezért adtam én is baloldali egész pártunkkal együtt erre sza­vazatomat, azonban a ház többsége által a Deák Ferencz-féle javaslat jön elfo­gadva. Előadásomnak régihez jutottam. Az országgyűlési békés tanácskozásokat a hadi lárma váltotta fel s alig pár hét alatti hadjárat alatt oda jutottunk, hogy az osz­trák északi hadsereg folyvást vereséget szenvedve több korona ország feladása után már a Dunát kénytelen védelmezni. Én úgy vagyok meggyőződve tisztelt választók, hogy nem a porosz fegyverek ereje, hanem az osztrák államférfiak po­litikája verte meg az osztrák hadserege­ket. A­mely kormány ide­haza a népek­kel szemközt minden ponton egyik csatát a másik után veszti el, az ne számítson a hadseregek diadalára a csatamezőkön. A gyufas fegyverek ellen — igaz — nem lett volna elég katonáink leghősie­­sebb harczi rohama sem, de azt bizton állíthatom, hogy Ausztriának most nincs háborúja, ha az ellenség alkotmányosan kormányozott népeket látott volna a Laj­tán innen és túl, és ha a hadtestek tarta­lék seregét a kielégített Magyar­­ország képezi vala. Volt ugyanis az ellenség hadi terveiben egy tényező, mely általa sokkal inkább számításba vétetett, mint a fegyverek ha­tálya s a hadi taktika tökélye, s ez­ az osztrák és magyar birodalom népeinek alkotmányon kívüli létek és elégedetlenségek. A mit nem csak a képviselők számtalan íz­ben, határozottan s a legjobb akarattal megjósoltak, de a minek bekövetkezését e hazának minden józan eszű polgára is tisztán látta, azt — csodálatra méltó dolog ! — a kormányférfiak teljesen ignorálni látszottak. És most engedjék meg kifejezhetnem azon reményemet, hogy önöknek bennem helyezett bizalmuk az országgyűlés alatti igénytelen működésem által nem csök­kent; kifejezhetném azon fogadásomat, hogy e bizalmat továbbra is megőrizni, kiérdemelni egyik legfőbb törekvésem leend. Engedjék, hogy kifejezhessem azon for­ró óhajtásomat . Vajha a legközelebbi al­kalommal, midőn Önök előtt ismét felszó­lalni szerencsém leend, nem gyászos dol­goknak, mint ez már 6 éven át folyvást történik, hanem hazám helyreállí­tott alkotmányának, szabadsá­gának lehessek hírnöke! Végül kérem a Mindenhatót, hogy ter­­jeszsze ki áldást hozó jobbját sokat szenvedett nagy hazánk fölött s áldja meg ebben a mi kis hazánkat, Máramarosme­­gyét is és az ebben lakó testvér népeket í­rásáról még most nincsen szó, sőt következhet­nek be oly politikai események, hogy a szándé­kolt hadtest teljesen felszereltetik. Tudó­ító vok a csatatérről. Éjszaki csatatér. A cseh-siléziai határról aug. 18-tól a követke­zőket írják az „A. Z.“-nak : A 6-ik hadtest és a Ilik hadosztály törzskara még mindig Brü­nben van. A Csehországban fekvő csapatok nagy ré­sze az uralkodó cholera miatt táborba fog vo­nulni és csak a honvéd ezredek indultak eddig vissza Siléziába, azonban követni fogják ezeket a sorgyalogság és lovasság is. Klapka a mai napig Schillerdorfnál — Ratibor közelében — táborozik. Ha a többi zászlóaljak alakítása fel­függesztetek, is — a légiónak 8000 emberből kellett volna állani — a Klapka-csapat feloszl a­ Nyug­oti csatatér. Távirati jelentések : Berlin, aug. 22. A „Prov. Corr.“ írja: A kormány legkevésbbé sem szándékozik az année tájt tartományokkal személyes unióra lépni, a minő közte és Lauenburg között létezik. A ki­rály az említett tartományok kormányát nem mint hannoveri király, hesseni választófejedelem stb. hanem mint Poroszország királya veszi át a porosz állam nevében. A prágai alkudozások teljes kiegyezkedésre vezettek, s a béke­szerződés aláírását naponként várják. Würtemberggel és Badennel a béke már megköttetett, Bajorországgal és Darmstadttal pe­dig egyezség jött létre. Bajorország néhány te­rületrészt enged át déli Kurhessen kikerekíté­­sére, Darmstadt pedig Homburgot és Mainz ki­zárólagos megszállási jogát engedi át. Felső- Hessen az éjszak-német szövetséggel katonai és politikai összeköttetésbe lép. Minden állam fizet hadi költséget, és pedig Bajorország 30, Württemberg 8 millió forintot. München, aug. 23. Bajorország hallomás szerint 30 millió forintot fizet, s Orb, Gersfeld, Hilders és Tanú kerületeket átengedi Poroszor­szágnak. A fegyverszünet 10 nappal meghosz­­szabbittatott. München, aug. 23. A 1 Baierische Ztg.“ jelenti . Tegnap este megköttetett a porosz-bajor béke. A béke­feltételek eddig hivatalosan nem közöltettek. Déli csatatér: Florenczben Cugia tbk megérkezését várják, ki Pettinengo tbk visszalépésével hadügyminisz­terré lön. Az utóbbit az „Opinione“ az ellene szótt vádak ellenében védelme alá veszi. Nem kell feledni, hogy a hadsereg, midőn ő a tárczát átveve, békelábon állt, és takarékosság volt a nap jelszava, és hogy ő az aránylag rövid idő daczára minden hadikívánalmaknak meg tudott felelni. Valjon leköszönése összefüggésben van-e Lamarmora tleb leköszönésével, nem tudja meg­mondani az „Opinione.“ A hadügyminiszter fő­titkára, Brignone vezérőrnagy, szintén kérte elbocsáttatását. Cialdini tbk lépett a tábori kar élére. A hadviselt hajóhad föl lett oszlatva. Helyébe egy két hajó­hadosztályból álló hadviselő hajó­raj lépett, továbbá egy czirkáló és szállító ha­jókból álló hadosztály. A Corte­­ik által parancsnokolt önkénytes dandár (1. és 3. ezred) aug. 14-én érkezett Bresciába és ott fog maradni. Garibaldi főhadi­szállása is oda van áttéve. A Garda taván levő hajóhad, mely azonban csak 4 rozzant ágyúdé­reglyéből áll, ismét a tengerészet parancsnok­sága alá állíttatott ; azelőtt Garibaldi parancs­nokolt fölötte. A „Sole“ tudósítást kapott azon föllázító kí­sérletről, mely dr. Tivaroni Károly és Vittorelli Károly vezetése alatt mult hóban Cadore hegyes vidékein megkísért­etett. Ott, és pedig fők­épen Capo di Pontenél, Bellunotól öt mértföldnyire, néhány száz önkénytes gyűlt össze, kik közül egy csapat Carniaig is előnyomult. Azonban egy 10-ről kelt fenhéjázó kiáltványon kivül egyéb hőstettekről nem tudni semmit.­ ­ Lick­y levelezéseid T. Pálcza (Szabolcs) aug. 12. Tegnap este, aug. hó 11-én fél kilenczre egy nem közönséges égiháború lepett meg bennün­ket villámgyorsasággal, siralmas következés­sel. — Hol keletkezett eredetiben, mi tertelem­­mel vonult keresztül, más vidékeken mi pusztí­tásokat vihetett véghez, még nem tudhatni töb­bet mint azt, hogy Kis-Várdán is, minden dél­­nyugot közt eső ablakokat kivétel nélkül össze­zúzott, határát teljesen megsemmisité. — Már határunkon széles terj­delmet véve úgy vettük ki, hogy egyenesen a tokaji vonalon Olaszor­szág felől (?) nyomult előre, s tökéletes irtó há­borút viselt a természet ártatlan s a legközeleb­bi esős időszakban újra felüdült s gyönyörűen diszlett növényvilága ellen. A tavasz oly szép volt, s úgy folyt le, hogy ember emlékezete óta szebbet s jobbat nem ért e vidék lakója. Megijedtünk az év leendő köv­­ségétől, hogy hova fogjuk tenni. Virágzott, bár most korábban , mint máskor gyümölcsözött, szépen diszlett a mező, kert , jelesen a szőlőter­més szokatlan mennyiségben mutatkozott. Azon­ban elérkeztek május ha utófelének nem szere­tem napjai, melyek gazdag áldással biztató re­ményünket az országszerte ismeretes május 23- és 24 iki fagy által őszi­ s tavasziban egyaránt megsemmisiték, mert igen szerencsés gazda az, ki 20—30 hódra rugó birtokának őszije után elmondhatja, hogy hála Istennek ! legalább ve­tőmagom lesz, rozsból, buza valamivel többecs­­ke van, bár a búzát is nagyon megrongálta a fagy után bekövetkezett több hetekig tartó aszály. Azt hittük azonban, hogy a zsíros esős időszakban felújult , jó kilátásra jogosított tavaszi terményeink, bár egy középszerűleg kártékony jég július elején összepaskolta egy időre akkoriban feléledt reményünket, lega­lább részben kárpótolni fogják fagy és aszály megrontotta őszi terméseinket; még tűrhe­tő kedélyállapottal vetettük semmiféle termé­szeti és más csapások s szenvedések közt el nem csüggedhető reményünket a gondviselés jóra czélzó intézkedéseibe.­­ Azonban eljött az említett folyó hó 11-kének borzasztó nyomokat hátra hagyott alkonya. — 60—70 éves öregek állítják, hogy ily ítéletet soha sem értek, nem láttak. A zivatar előőrsei voltak az eső kezde­tén diónyi nagyságú ritka jegek, melyek oly erővel lődöztek széjjel, hogy minden utjukba eső ablakot egy ütéssel széjjel zúztak, tengeri kó­rót s napraforgót derékba ketté törtek, s a­hol sűrűbben, apróbb szemekben vonult által a jég, ott teljesen elvágott mindent, mezőn s szőlőben. A káposztafejeket, mintha cséppel leagyal­­ták volna. Az iszonyú szélvész még növelte a természet e pusztítását. A szőlőskertben láttam miként döntött ki a földből roppant diófákat gyökerestől, még pedig a völgyekben, melyek­nek gyökerével nyolcz s tíz mázsát tevő földda­rab fordult ki négy öt lábnyi mélységből a he­lyéből. A helységben több épület teteje levette­tett, igen sok más­­ takarmány szétszóratott. Szóval az ősziben szenvedett veszteséget a ta­­vaszbani csapás érzése kettős mértékre szapo­rította. A szegény őszt ínséges tavasz fogja felváltani. Utoljára említem azt, a­mit a júliusi csapás mellett kell vóla említenem, az­­ adó­­executiót. Ez túlságosan túlzó szigorral járt el az elszegényedett s pénz hiányában vesződő nép ellenében; a szegény nép t. i. nem lé­vén sem pénze , sem pénzalapja, mert rozsát kenyérnek valóját akkor már elvesztette, tavasz termésére — a még bizonytalan kolompérra kény­­szerült igen potom áron magának előlegeztetni. Még szerencse, hogy akadt egy jó szivü uradalmi főző, a­ki 400 osztrák fttal a keményebb eljárás következményeit megelőzte, mert bizonyosan a közlő dijjára jutott volna, kinek nem fizethetés miatt tehenét hajtották be Várdába — pedig csak ez évi adóért — hátrány semmi nem mu­tatkozván. — Ki s mi eszközökkel fog a nép szükségén segíteni ? ez fő kérdés ? ez majd az idő kérdése, s az illetők feladata leend. — Isten adja, hogy megsokasodott bajaink majd ujjabbakkal ne szaporittassanak. P. I. Hivatalos közlemények.­ ­ cs. kir. Apostoli Felsége f. évi aug. 15-töl kelt legfelsőbb határozatával, Wagner Frigyes rendelkezés alatti cs. k. kerületi törvényszéki tanácsost s kisegítő előadót a nagy­szebeni fő­törvényszéknél, főtörvényszéki tanácsosi czim­­mel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. ..—— A Nógrád megyében uralgó keleti mar­havész miatt a szarvasmarha vásárok megtar­tása a megye egész területére nézve a vész tartama idejére további intézkedésig ezennel betiltatik. Budán, aug. 21. 1866. Ausztria, Bécs, aug. 22. (Hübner báró hirte­len elutazása Rómából.) A „Presse“ írja : A félhivatalosok igyekeznek Hübner báró hirtelen elutazását Rómából mindazon körülmé­nyektől megfosztani, melyek annak politikai je­lentőséget kölcsönöznek. Most azonban a római ügyekben köztudomás szerint jól értesült „Wa­terland“ nak írják Rómából : „Az osztrák követ, ki Rómát igen hirtelen hagyta el, a legmegbíz­hatóbb források szerint oly intézkedéseket tett, melyek szerint visszatérése igen kétséges lenne. Különben egészen igaz, hogy távolról sem bírja azon rokonszenveket, melyeket Bach báró külö­nösen személyes szeretetre méltó magaviselete által vívott ki magának. Ha egy bécsi lap meg­c­áfolja, hogy a követ lakása előtt demonstrál­tak, úgy ez annyiban igaz, a­mennyiben ez aka­rat megvolt és a kivitel előkészítve, a hatalom azonban ezeket meggátolta. Tény, hogy jul. 5 és 6-án erős franczia őrjáratok czirkáltak a szom­széd utczákban , továbbá nemcsak a nemzeti párt, hanem kezdetben a legitimisták is tüntetni akartak, kik bosszankodtak Velencze átengedé­se miatt.“­­ A­mi minket illet, e közlemények daczára sem kételkedünk, hogy a római curia irányában Hübner báró ép oly „szeretetreméltó“ ne lett volna, mint Bach báró. Kétségtelennek látszik azonban, hogy a kedvezőtlen hangulat Rómában, s különösen a franczia ellenszenv késztették Hübner bárót a „hirtelen“ eluta­zásra. Bécs, aug. 23. (Beust báró szász ál­lamminiszter elbocsáttatása.) — A szász miniszterelnök Beust báró elbocsáttatásá­ra vonatkozó okmányokat közli a „Wien. Ztg.“, kijelentvén egyszersmind, hogy Beust elbocsát­tatása nem Poroszország egyenes követelésére történt. Beust báró kérelme így hangzik : „Legfelségesebb király, legkegyelmesebb uram ! Felséged méltóztatott elfogadni azon alázatos javaslatomat, hogy a Berlinben megkezdendő béke­alkudozásokban személyesen részt vegyek. E kegyet a legnagyobb köszönettel tisztelem, mert azért kértem ki magamnak, hogy minden kétséget eloszlassak az iránt, mintha én a jelen parancsoló nehéz feladatától visszavonulni akar­nék, s hogy megmutassam készségemet minden kísérlet elkövetésére, hogy közvetlen uton és nyilt szóval nyilvánosságra hozzam azt és úgy, a mi felséged nevében történt, s egyszersmind jobb és biztosabb térre vezessem az alkudozáso­kat némely alaptalan feltevés helyreigazítása által. Azonban részvételemet Berlinből eluta­sítok. Mint Felséged kegyelmesen emlékezni mél­­tóztatik, midőn az Ausztria és Poroszország közt megállapított békeelőzeteket aláírták, azon kérdést bocsátom felséged magas megfontolása alá, várjon most, midőn a porosz királyi kormány­nyal kiegyezkedést kellene létesíteni, nem ál­lana e útjában a kiegyezkedésnek személyem, s hogy méltóztatik-e e nehézség elhárításáról gon­doskodni. A fent említett nyilatkozat e feltevésem­ben megerősített, s ennélfogva felséged és a haza iránt tartozó kötelességemnek tekintem, alázatos lemondásomat felséged lábaihoz ten­nem, bármennyire fájjon is nekem az, hogy épen e pillanatban kell kilépnem felséged szolgála­tából. Több mint tizenhét éves miniszteri tevékeny­ség ért véget ezzel. Kezdetét épen úgy, mint vé­gét, közviszonyainknak mélyen beható megren­dülése teszi emlékezetessé. Érzem, hogy ment vagyok azon szemrehányás­tól, hogy akár az elsőt, akár az utolsót én okoz­tam volna ; azonban azon öntudat él bennem, hogy mindkettővel szemben uram és királyom elvei és érzelmével egyetértőleg, rendületlenül védtem a jogot és teljesítem kötelességemet. Vajha felséged kegyelemmel bocsátna el en­­gemet, s elhinné arról való biztosításomat, hogy én megemlékezve azon magas szerencséről, hogy felséged vezetése alatt a hazának szentelhetem erőmet, tovább is igyekezni fogok érdemesnek mutatkozni a bizalom és elnézés azon számos és feledhetlen bizonyítványaira, melyekben része­sültem. Legmélyebb tisztelettel felséged legalázato­sabb és engedelmesebb szolgája Bécs, 1866. aug. 15. B. Beust. A király ez iratra a következőleg válaszolt : Kedves b. Beust államminiszter ! Tegnap este vettem önnek eddigi működés­­köre alól való felmentetését illető kérelmét, a azon indokok közt, melyek önt ezen lépésre ve­zették, a fejedelem és haza iránti hűt ragaszko­dás ugyanazon értelmére ismerek, melyet ön egész hivatalos működése alatt tanusított. Nem szükség önnek mondanom, mily fájdal­mas nekem az öntől való megválás gondolata. Trónraléptem óta, jó és rész napokban híven állott ön mellettem, s mindennap alkalmat adott nekem ön gazdag államférfim tehetségeit, tevé­kenységét és rendíthetlen hűségét ismernem. Ön tanácsa mindig lelkiismeretes és jól megfontolt volt , a dolog állása, és nem a személyes rokon­vagy ellenszenv vezérlé azt, s a hosszú évi ta­pasztalások sikeresnek mutatták. A legfonto­sabb ügyekben egyetértésünk könnyen létrejött, s a­mint meggyőződhettem, hogy az ön által vezetett ügyekben mi befolyásos történt az én előleges tudtom nélkül, tudtam azt is, hogy még köztünk való véleménykülönbség esetében is utasításaim követve lőnek. Ily szerencsés és bebizonyult viszony feloldása csak nehezemre eshetik. Ha tehát kérelmének eleget teszek, az csak az ön által felhozott és érvényesített fontos politikai tekintetek folytán történik, melyek országom javára tőlem áldoza­tot követelnek. Biztosíthatom azonban önt, mi­szerint boldogult testvéremnek és nekem tett szolgálataiért, fáladatosságom, benső jó­indu­latom és kitűnő tiszteletem ön iránt még a meg­változott viszonyok között is megcsonkíthatlanul ugyanazok maradnak. Kitűnő nagyrabecsülésem és őszinte hajlan­dóságom mellett maradok önnek, kedves állam­miniszter, Beust báró Schönbrunn, 1866. aug. 16-ikán jó akarója János m. k. Bécs, aug. 22. (Montenegro kérel­me.) Triestből Írják a „Frdbl.“-nak aug. 1- ről . Kö­­rülbelöl egy hét előtt átutazott egy montenegrói küldöttség Bécs felé, mely a bielopawliki archi­­mandratus Ducsics és Vrbiza, a fejedelem titká­rából állt. Ezen urak diplomatiai küldetése,mint értesülök, abban áll, Ausztria és Oroszország gyámolítását kérni Montenegro több ügyében.— Ismeretes, hogy a törökök Dupa völgyében erő­döket építettek , továbbá Novipazárnál ,­Szer­­bia és Montenegro között török csapatok mozog­nak ; végre Klecknél az adriai tengerben török hadihajók czirkálnak, melyekről a Cattaro és Ragusa közt fekvő ismeretes Suttorina terület­ben csapatok szállíttattak ki, így három oldal­ról fenyegetve, Montenegro kényszerítve látja magát Ausztria és Oroszország védelmét kér­ni és különösen az elsőnek bizonyos elő­nyöket szándékos biztosítani , ha diplomatiai után kieszközli, hogy a Dupa völgyi erődök le­­rontassanak, a novipazari csapatöszpontosítás megszüntessék és hogy a hajók Kleckből távoz­zanak.­­ Hogy azonban kérelmének nagyobb súlyt kölcsönözzön, Szerbiát is meg akarja nyer­ni, hogy Montenegróhoz csatlakozzék. Half­öld, Németország, Berlin, aug. 20. (A b­i­r­o­­dalmi választási törvénynyel fog­lalkozó bizottmány ülése; a parla­ment helyiségének kérdése.) A biro­dalmi választási törvény előleges megvitatására kinevezett bizottmány ma ülést tartott. A bizott­mányban különféle kérdések intéztettek a kor­mány képviselőihez a gyűlés illetőségére stb. vonatkozólag, melyekre Hepke kormánybiztos azt felelte, hogy a szövetséget képezendő kor­mányokkal még egyetértés fog e részben eszkö­zöltetni. Az átalános vitában, kiváltképen a be­­keblezendett államok viszonylata, azok alkot­mánya stb. tárgyaltattak. Groote képviselő a bi­rodalmi gyűlés illetőségére vonatkozó indítványt tett, Reichensperger pedig a bekeblezendett ál­lamoknak ezen törvénybe foglaltatását indítvá­­nyozá. Az átalános vita ma befejeztetett.­­ A német parlament tanácskozásaira alkalmas he­lyiségek kutattatnak. A Kroll-féle helyiségeket felajánlotta Engel igazgató, de a kormány alig­ha elfogadandja ez ajánlatot, s valószinű, hogy a kir. palotában fog egy terem e czélra beren­­deztetni. (A porosz képviselőház aug. 14-ki ü­l­é­s­e.) Az ülés d. u. 1­2 óra tájban nyittatott meg s legnevezetesebb részét képező von der Heydt pénzügyminiszter következő előterjeszt­­vénye : „Legfelsőbb meghatalmazás által meg van hagyva a pénzügyminiszternek, hogy az ország­gyűlés elé terjesszen törvényjavaslatot, az 1862. év óta kezelt államháztartásra vonatkozó fölmen­tés és az 1866. évi államháztartásra való megha­talmazás iránt. Az államháztartási törvény felett folyt tárgyalások 1862-ik év óta soha se vezet­tek törvényes kiegyezkedésre s ennélfogva nem is birt az államháztartási kezelés törvényes alap­­­pal. Ha hozatott volna létre államháztartási tör­vény, akkor előre felhatalmazta volna az a kor­mányt az államháztartási költségek kiadá­sára. Ha pedig nem hozatott volna létre a tör­vény, akkor csak a törvényhozás cselekménye által lenne annak megadható a törvényes alap. Ez pedig csak az országgyűlés által adandó in­­demnitásban lesz föllelhető , azaz abban, hogy a kormány fölmentessék a felelősségtől arra vo­natkozólag , hogy az államháztartást törvé­nyesen megállapított és kihirdetett államház­tartási költségvetés nélkül kezelte. Midőn a kormány egyrészt tökéletes öntudatában van annak, hogy ezen háztartás kezelésénél oly sür­­getős és elkerülhetlen kötelességet teljesite, mely helyzetével össze vala fonódva, s hogy az állami pénzek kiadásánál mindenkor arra szo­rítkozott, amit az állam érdekei mulaszthatlanul és sürgetőleg követeltek , más­részt a legfelsőbb helyről nyilvánított szavakkal összhangzólag forrón óhajtja, hogy a villongásnak minél előbb vége legyen, s hogy az jövőre nézve örökre el­mellőztessék. Éhez megkívántatik az előzékeny­ség mindkét r­észről, melyet a kormány ezen törvényjavaslat előterjesztésével tettleg tanúsít, azon biztos reményben, hogy azt önök el fogják fogadni. Magától érthető, miszerint az indemni­­tas megadásával az egyes részletekben való meg­vitatásnak útját állani nem lehet, a miért az vi­lágosan ki is mondatik a törvény 1 § ban, mely így szól : „A kormánynak indemnitas adatik az

Next