A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-25 / 195. szám

1862. év elejétől fogva törvényesen megállapí­tott államháztartási költségvetés nélkül kezelt közkiadásokra nézve, föntartván magának az országgyűlés a kormányt fölmentő határozat hozását akkorra, midőn az évi számadások elő fognak terjesztetni.“ Ami a folyó évi államház­tartás kezelését illeti, a kormány úgy vélekedett, miszerint ezúttal mellőzni kellene a múlt évi költségvetés újra előterjesztését. Mert azt nem is tekintve, miszerint ez csak a czélhoz épen nem vezető kellemetlen magyarázatokra szolgáltatna alkalmat, nem is lehetne azzal — az év már ennyire lévén előrehaladva — az alkotmány tu­­lajdonképeni értelmében mást tenni, mint a még hátralevő néhány hónapra állapítani meg az ál­lamháztartási költségvetést. Ezt azonban nem lehetne az alkotmány szellemével összhangzásba hozni, miután az államháztartási költségvetés mindenkor csak egy egész évre állapíttatik meg. Ily körülmények közt a kormány az indemnitási törvény felett egyszersmind javaslatba hozza, hogy az országgyűlés egyszersmind adjon ezen évre szóló hitelt a kormánynak. Az e pontra vo­natkozó ü így szól : „A kormány felhatalmazta­­tik 154 millióig a folyó évi államháztar­ási ki­adásokra. Ezen összeg megállapításánál alapul vétetett azon valamennyi kiadás összege, melyek a múlt ülésszakban a ház elé terjesztettek, me­lyek 157,237,199 tallérra valának kiszámítva, de többrendbeli meggazdálkodás következtében a kormánynak többre nem leend szüksége a ja­vaslatba hozott összegnél. Van szerencsém a tör­vényjavaslatot a magas háznak ezennel átnyúj­tani , s egész alázattal belátására bízom annak megítélését, hogy szükséges leend­ő azt külön bi­zottmánynak kiadni.“ Több, de jelentéktelen felszólalás után a ház azt határozta, hogy a kormány-előterjesztvény a költségvetési bizottmánynak adassék ki. A pénzügyminiszter ismét felszólal­ván előadta, hogy meg van még bízva egy tör­­vényjavaslat előterjesztésével, mely a katonai és tengerészeti ügykezelés pénzszü­kségleteit foglalja magában. Az ezen törvényjavaslattal járó indokolások — úgymond — elég bőven és világosan előadják ama politikai viszonyokat, melyek a jelenlegi háborút szükségessé tették, s annál kevésbbé szükséges most azokba rész­letesebben bocsátkozni, minthogy a szakosztály­főnök a teljes ülésben kimerítőleg vissza fog azokra térni. Elmondá, hogy most még nem is ajánlatos, de lehetetlen is a bekövetkezhetendő kiadásokat részletesen elősorolni , mert csak később fognak azok előtünedezni, s csak a vég­leg elkészült számvetés meglétekor lehet majd azok pontosabb áttekintése lehetséges. Elmond­ja, hogy az álló hadsereg tartási költségei se szűntek még meg, s teljes bizonyossággal nem tudhatni, meddig fognak tartani, s elősorolván, hogy mi minden szükséges, vagy lehet szük­ségessé, kimondja a nagy szót, miszerint a kor­mány minden eshetőséget figyelembe és fonto­lóra vévén, kérhetni vél 60 millió tallérnyi hi­telt. (Hatás.) Azután elősorolván, hogy mennyi van még az államkincstárban, mely forrásból mennyi fedezhető, a jobb­oldal helyeslőleg fo­gadta azon nyilatkozatát, miszerint a kormány legelőbb helyrepótolandónak véli az államkincs­tárból kivett s a háború czéljaira fordított 22 millió tallérnyi összeget mért nem.ha valaha,most ugyan­csak bebizonyult azon állítás helyessége, mely szerint a sikeres hadviseléshez még nem elég­séges, ha van harczkész hadsereg, hanem szük­séges ahoz a kincstárnak is harczkész állapot­ban lenni. Felemlítő, hogy a kormány a kért összeg megállapításánál figyelembe vette azon körülményt, miszerint a háború e pillanatban nem foly ugyan, de még nincs béke kötve, csak fegyvernyugvás, s hogy a háború folytatása nem a lehetetlenségek közé tartozik, noha a dolgok mostani állása mellett valószínűnek sem mond­ható. Rövid vita után az határoztatott, hogy ezen előterjesztvény előleges megvitatás végett, — a miniszter indítványa szerint — újonnan vá­lasztandó 20 tagú bizottmánynak adassék ki. Francziaország, Páris, aug. 20. (A csá­szár, a chalonsi tábor napiparan­cs­a , k­ül­ö­n f­é­l­e.) A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár tegnap délután a mexicói császárnét a Grand­ Hotelben meglátogatta. Rendkívüli em­bertömeg gyűlt össze a boulevardokon és a szál­loda kapujánál. A császár 6 óra felé St. Cloud­­ba tért vissza. A „Bois de Boulogne“ ban ki­szállt és egy ideig gyalog ment. — Regnauld de St. Jean d’ Angely marsall következő napi­­parancsát intézte a chalonsi tábor csapataihoz : „Azon pillanatban, midőn a gárdacsapatok a császár jelenlétét oly élénken óhajtják és ünne­pet ültek, hogy ő felségét fogják körükben lát­ni mély szomorodással kell tudatnom, hogy parancsolt szükségesség állja útját óhajaik tel­jesedésének. A császár egy levele, mely épen most érkezett hozzám, megindítóan fejezi ki ezt és azoknak, kikhez intézve van, enyhülés lesz mélyen érzett csalatkozásukért. „Kedves marsallom, írja nekem ő felsége, ün­nep lenne rám nézve, ez évben gárdám körében lehetni, és hogy magam ítélhetnék ezen derék csapatok jóravalósága és hazafisága fölött. Saj­nos, nem mehetek a chalonsi táborba. Fejezze ki a parancsnoksága alatt álló csapatoknak e fö­lötti sajnálatomat. Ámbár távol vagyok, szelle­mem mégis önök közt tartózkodik, és itt küldöm a jutalmak sorozatát önnek, ossza ki közöttük nevemben.“ A császár parancsához képest, holnapután, vasárnap, az isteni tisztelet után, az összes tá­borig csapatok fölött dísz­szemlét fogok tarta­ni. Ő felsége nevében, az általa kijelölt tisztek és közkatonáknak át fogom adni az érdemren­deket. A főhadiszálláson aug. 17 én. A Chalonsnál összegyűlt csapatok elvonulása aug­ 21-én fog kezdődni. Ők nem a vasúton, hanem a hadi uton mennek vissza helyőrsége­ikre ; el­őbb indulnak a lovashadosztályok, azután a tüzérség és végre a gránátosok. Az idő az idei táborozásnak nem volt kedvező. A szándékolt tizenkét nagy hadgyakorlatból azért csak öt tartatott meg. A „Gazette de France“ ma azon érdekes tényt emeli ki, hogy a törvényhozótest 283 tagja kö­zül 250 bírja a becsületrendet. 31 még nem kap­ta, és ezek közt vannak : Berryer, Bethmont, Braine, Carnot, Dorian, Favre Gy., Garnier Paget, Gueroult, Havin, Henon, Magnin, Marie, Ollivier, Picard stb. Még a két fiatal követ Fould E. és Pereire Jenő, valószínűleg fiatal koruk miatt, nem bírják.­­ Az „Opinion nationale“ jelenti, hogy sept. 10-ikéig a franczia kormány fegyvergyárai körülbelül 200,000 darab hátul­töltő fegyvert adnak át a hadseregnek. Angolország, London, aug. 18. (Az an­gol lapok a német egység me­l­­lett; napoleon nyilatkozata az angol udvarnál Belgiumot ille­tőleg, a „Herald“ Napoleon és dynastiája mellett.) Míg a „D. News,“ mint a német egység legbuzgóbb embe­re kiabál az „udvari cselszövények“ ellen, me­lyek a bekeblezési bilit állítólag megbuktatni igyekeznek, a „Daily Telegraph“ ma már egy pillanatig sem kételkedik, hogy Bismarck gróf e kérdésben akaratát keresztül fogja vinni. A ,,Times“-nak távírják Lüttichból aug. 17-é­­ről: „A „Journa de Liège“ mondja: Egy párisi levelező, ki azon helyzetben van, hogy jól lehet értesülve, írja nekünk, hogy a császár a kü­lönböző journalisták által neki tulajdonított ter­vekről szóló hírek elterjesztésének megakadá­lyozására a franczia követet Londonban megbíz­ta, az angol kormánynak hivatalosan kijelenteni, hogy soha sem szándékozott egy talpalatnyi bel­ge földet is elvenni.“ Forcade és társainak nyilatkozatai a „Revue des deux Mondes“-ban, miszerint Landau, Saar­luis stb. átengedése sem elegendő biztosíték Francziaországra nézve, az angolok figyelmét nem kerülték el. A „Herald“ például arra figyel­meztet, hogy mennyivel mérsékeltebb és eszé­­lyesebb III. Napóleon, mint az Orleanisták és republicánusok, s hogy Francziaország szomszé­dainak okuk van imádkozni Napoleon és dynas­­tiájának fenmaradásáért. London, aug. 19. (A munkásoknak a királynőhöz intézett levele.) A munkás felekezet mindamellett hogy a hyde­­pareki kísérletei nem jól ütöttek ki, nem akar felhagyni a választási reform mozgalmakkal, s eltökélte magában, hogy egyenesen a királynő­höz fordul kérvényével. D’Gruythen az ismeretes népszónok a királyné titkárához fordult nem­ré­giben, hogy eszközöljön arra engedelmet, misze­rint magának a királynőnek kézbesíthessék a munkások kérvényeket, melyben a minisztérium elmozdíttatását kérik , hanem mr. Biddulph a királynő titkára azt felelte, hogy ezt a belügy­miniszter által kell kieszközöltetniök, s az éles eszü népszónok rögtön átlátván, miszerint ott okvetetlen elüttetnének kérelmüktől, a következő egyenesen a királynőnek szóló levelet írta meg, melyet a titkárnak kellene átadnia : Asszonyom ! Engedje meg nekem, hogy a magam és sok alattvalója — legnagyobb részt munkások — nevében magas pártfo­gásáért könyörögjek oltalomért Derbi 1. és a többi miniszterek ellen, kik okozói valának fac­­tiosus maguktartása által a hydeparki véreng­zésnek s a békét úgy a fővárosban mint a gróf­ságokban megzavarták. Ama nap óta nincs biz­tosítva életünk , szabadságunk, vagyonunk s kényteleneknek érezzük magunkat felségedhez folyamodni, a minisztérium elbocsátatásáért esedezvén. Kérjük felségedet, rendeljen számunk­ra kegyesen egy napot, amelyen egész forma­sággal egy kérvényt kézbesíthessünk felséged­nek. A köztem és Biddulph úr között előfordult értekezés után attól lehet tartanunk, hogy aka­dályoztatni fog felségedhez közeledhetünk. Az oly eljárás pedig ellenkeznék a korona érdekei­vel , s mi mint hi és leyális alattvalók köteles­ségünknek tartjuk kimondani, hogy az felsége­det ferde helyzetbe állítaná. Egy II. Jakab idejéből való előzetes eset a trónt megürültnek nyilvánítja, hahogy az ural­kodó elvonul az országból s ugyanakkor megkí­sérli a nép szabadságait szétdúlni , s felesleges volna felségedet nekem figyelmeztetnem arra, miszerint ezen előzetes eset minket feljogosít, — hahogy netalán vonakodnék eéged bennünket elfogadni — ezt indirect leköszönésre magya­rázni ; minthogy kénytelenek volnánk e vona­kodást azon erőszakoskodásokkal összefüggésbe hozni, a­melyek miatt épen panaszt kívánunk tenni. A küldöttség kiválólag munkásokból áll, és miután ezek soha se hibáztak az ország és felséged iránti kötelességeik ellen , azt tartom, hogy felséged nemcsak azon oltalmat meg­­adandja, melyért esedezünk, hanem személye­sen is fog a felől minket bizonyos okká tenni. Van szerencsénk stb. Amerika. (Sheridan tbk, a mexikói franczia mérnöktest bevégzendő feladata.) A „C. des Etat-Unis“-nak írják, hogy Sheridan amerikai tbk a riograndei kerü­letben tartózkodása alatt legtöbb idejét Matamo­­rasban töltő, a mexikói köztársasági főnökök társaságában , sőt azt is gyanítja az idézett lap tudósítója, hogy a tbk az amerikai kormány ré­­szérőli megbízatással tölté ott idejét._­­ A „Patrie“ szerint a franczia expeditio-hadsereg­­hez tartozó mérnöktestre nézve az határoztatott, miszerint visszajövetele előtt be kell fejeznie mindazon munkálatokat, melyek a Mexikó és Vera­ Cruz közötti útba eső városok és hadászati pontok megerősítésére szükségesek,­denekelőtt teljes rendszer- és miniszter-változást tanácsol. Bécs, aug. 23. (A porosz hadifog­lyok: Modena, Parma, Toskana herczegeinek és Il. Ferencz ma­­g­á­n­y­v­a­g­y­o­n­á­n­a­k visszadása; Metternich hg.) A „P. L.“-nak írják : A porosz kormány kérelmére Grammont hg. a franczia követ megbizatott, hogy a porosz hadi­foglyok kicserélése miatt tegye magát az osz­trák hadügyi minisztériummal összköttetésbe. Kitűnt ez alkalommal, hogy a porosz hadi­fog­lyok száma Ausztriában 391 legény és 5 tiszt.­­ A küszöbön levő osztrák-olasz béke­tárgya­lások alkalmával a toskanai nagyhg , valamint a modenai és parmai herczegeknek és ha lehet­séges II. Ferencznek az olasz kormány által el­kobozott magány vagyona, ámbár az utóbbi nem tartozik a császári házhoz, szintén szóba ho­zatnék. Minthogy ezen béketárgyalások elke­rülhetetlenül azon következménynyel fognak járni, hogy Ausztria Olaszországot el fogja is­merni, úgy azon föltételek teljesítése is, —■ me­lyekhez a florenczi kormány mindeddig az elű­zött fejedelmek magányvagyonának kiadását kötötte, t. i. azok formális lemondását isméti visszahelyezésükről, — aligha fog nehézségek­be ütközni. — Az jelentetett, hogy Metternich hg. Párisban beadta lemondását. Az már azon oknál fogva is helytelen állítás, mert a diploma­­tiai testület tagjai nem hivatalnokok, tehát nem adhatják be lemondásukat. De i­gaz az, hogy a követ­ő felségének rendelkezésére ajánlotta ma­gát fel más nemű alkalmazásra. Bécs, aug. 23. (Menabr­ea tbb . a 20 millió h­a­d­i k­ár­p­ó­tl­á­s még nincs le­fizet­ve.) A „P. L.“-nak írják: Menabrea tbk. még nem érkezett meg. Különben utólagosan le­gyen megemlítve, hogy ő Párisból, azon jelen­téshez, miszerint­ Viktor Emmanueltől megbizatott Bécsben a béketárgyalások vezetésével, azon kérdést kötötte meg, váljon jövetele tetszeni fog-e és váljon reményb­eli-e hogy a császár el­fogadja. A válasz lekötelezőleg igenlő volt. Teljes részletezéssel jelentetett, hogy a 20 milliónyi hadkárpótlás már Berlinbe szállitatott. Ezen jelentés nem való. Oly fizetést, mely a bé­kének lényeges föltétele, bizonyára nem eszkö­zölnek , mielőtt a béke valóban nem jött létre . Hibásan jelentettem a Poroszország és Bajorország közti béke föltételeit, azonban csak annyiban, hogy azok a legutolsó pillanat­ban nyertek más alakot és hogy legutolsó pil­lanatban sikerült Bajorországnak, nagyobb pénz­beli hadkárpótlás fölajánlásával kisebb terüle­­­ti átengedést eszközölni. Esti posta: B­é­c­s, aug. 23. (Franczia itélet Ausz­­tria felett.) A „Journal des Débats“ köz­tudomás szerint oly lap, mely soha sem tarto­zott Ausztria ellenségei közé, rövid idő óta gyak­rabban foglalkozik osztrák ügyekkel. Ma is kö­zöl e lap egy hosszabb, az osztrák viszonyoknak franczia lapokban nem mindig észlelhető helyes felfogását tanúsító czikket, melynek közlésétől azonban — írja a „Pr.“ — közel fekvő okoknál fogva tartózkodnunk kell. Elég az azon, hogy e czikkben az osztrák kormány ellen intézett szem­rehányások lánczolata foglaltatik, mint a­milyen szemrehányásokkal a kivételes állapot előtt osz­trák lapokban is lehetett találkozni ; azután a czikk melynek kiinduló pontja Ausztria létezése szükségességének elismerése, tanácsokat ad a jövőre nézve, s ez irányban a franczia lap min­ Táviratok. Berlin, aug. 22. A birodalmi választási tör­vény ügyében kinevezett bizottság a törvényja­vaslat 1. §-át az actív választási jognak a szö­vetséghez tartozókra kivétel nélkül való kiter­jesztésével, a 2. és 3. §- at vita nélkül, a 4. § t pedig a passiv megválaszthatóságnak a szövet­ség összes tagjaira való kiterjesztésével elfo­gadta. B­e­r­l­i­n, aug. 23. Minthogy a lengyelek egy felirati javaslat mellett sem fognak szavazni, a bizottsági javaslat keresztülvitele lehetetlen. Forckenbeck ennélfogva egyezkedést akart lét­rehozni a haladási párt és az ó-liberálisok kö­zött, mely szerint a felirat a felmentésre vonat­kozó utolsó tétel elhagyása mellett (ezen tétel azt mondja, hogy állam­kiadások ne tétessenek az országgyűlés beleegyezése nélkül) a birodal­mi alkotmány fölemlítése helyett, az éjszak német szövetségnek egész Németországra való kiterjesztése iránti óhajt fejezze ki. A többség biztosítva volna az ilykép módosított felirat számára. Páris, aug. 22. Eugenia császárné megláto­gatta Sarolta császárnét. Állítják, hogy a mexi­cói császárné holnap Miramaréba fog utazni. Mazzini Luganába érkezett. Páris, aug. 23. A mexikói császárné ma reggel 11 órakor elutazott. Athén, aug. 18. Candiából érkezett tudósí­tások jelentik, hogy a fölkelők, számra mintegy 25.000 en, fontos positiókat foglalnak el. A nép igen ingerültnek látszik a törökök ellen; ez utóbbiak elég haderővel látszanak birni a felke­lés leverésére. újdonságok. Pest, aug. 24. — (Császárné Ő Felsége) mint a „Pr.“ hallja, csak a jövő hónapban fogja Ma­gyarország fővárosát elhagyni és Bécsbe visz­­szatérni. —­(Császárné Ő Felsége), mint a bécsi udvari körökben bizonyossággal állítják, mihely­est a béke véglegesen meg lesz kö­t­ve, a szász király kíséretében meg fogja látogatni Császárné Ő Felségét Budán, s néhány napot itt fog időzni. — A szász koronaherczeg szintén lejön a na­pokban Budára, s innét kiséri vissza nejét Bécs­be. — István és József főherczegek tegnap dél­után Bécsből elutaztak. — (Császárné Ő Felsége) tegnapelőtt este felé az állatkertet szerencséltette látogatá­sával a szász korona hűné társaságában. Az in­tézet elnöke s igazgatója, Xántus János, és alelnöke Szabó József fogadták a bemenet­nél a magas vendégeket, s daczára a borongós időnek, s az eső miatt nem kevéssé nedves utaknak. Ő Felsége végig ment az egész ker­ten, tetszését nyilvánította, s kegyes volt meg­ígérni, hogy többször eljön, valamint fenséges gyermekei is. Ő Felsége könnyed magyarsággal társalgott a vezetőkkel. Elmenetnél a szép szá­mú látogató közönség lelkes éljenekben tört ki. („P- N.“) — A bécsi lapok hírként említik, hogy K­á­­r­o­l­y­i gróf, volt osztrák követ a berlini udvar­nál , kilép az államszolgálatból.­­ Megelégedéssel olvastuk a nagy Helytartó tanács azon bölcs utasítását, mely Pest-Buda fő­városok helyhatóságai figyelmét a közelgő cho­lera alkalmából, a közegészségi rendőrségre ki­terjesztetni elrendeli, s nem késünk felkérni Buda főváros hatóságát, hogy ezen figyelmet a budai nyári lakókra is terjeszsze ki. Jelenleg épen azon eset fordult elő, hogy a budai hegy­lakók legnépesebb helyén egy majorosnak meg­döglött a hízó sertése, s ez azt kidobta az útfél­re, a bokrok közé, s ez most is ott van ; nem egészen ugyan, mert egy részét már elhordták a rókák, hanem azért még mindig elég, hogy dög­­leletes bűzével az egész környék egészséges leve­gőjét megfertőztesse. Talán nem ártana intéz­kedni, hogy az esett hullák valami módon a publikum utjából takarittassanak el. — (A Trattner-Károlyi-féle há­zat) gr. Pálffy János vette meg, a hatvani utczai volt Horvátház jelen tulajdonosa. Az ár 380,000 frt, s mondják, hogy legnagyobb része készpénz­ben fizettetett le. — (A budai dalárda) sept. 8-kán tartja zászlószentelési ünnepélyét. — (A pestbudai könyvnyomdászok önképző egyletében) (városi redoute) va­sárnap f. hó 26-án d. e. 11 órakor Heller Z. ur, a pesti első magyar iparbank indítványozója és alapitója a „társulási ü­g­y­r­e­­“ felolvasást tartand.“ — (Iskolai jelentés ) A zalai ág. hitv­­evang. egyházmegye kővágó-örsi, kétosztályu algymnasialis tanodájában, a tanítás szeptem­ber hó első hetével kezdődik, —a miről az érde­kelt szülőket tisztelettel értesíti. Kővágó Őrsön, aug. 19 -én 1866. Kemény Károly, algymnasiu­­mi tanár. — (Brehmjelesk­ó, s a hamburgi ál­lat­kert igazga­tó­j­a) Pestre jött, és itt az állatkerti választmány által barátságosan fo­gadtatott. Egyike lévén a legkitűnőbb igazgatók­nak, számos közléseit s megjegyzéseit az itteni­­ állatkertre, s annak részletes kezelésére nem mulasztandja el hova hamarább életbeléptetni ; s ilyen nevezetesen a részvényesek jegyének ke-­­­zelése, valamint a bérlet nyitása, mi által különö-­­­sen családoknak tetemesen megkönnyebbittet­­nék a bemenetet. Hamburgban a részvénye­seken kívül, kik szabad jegygyel járnak be, több mint 2000 évi bérletjegy van kiadva. Nem az idegenek, hanem a városiak tartják fenn ott is főleg.­­­(A cholera Pesten, s a hatósá­gok intézkedései.) A „P. N.“-ban olvas­suk : Minthogy Pesten már néhány cholera eset mutatkozott, a városi hatóság e kórban megbe­tegedett egyének elkülönített gyógykezeltetése végett egy fiók-kórház alakítását látta szüksé­gesnek. Ezen fiók-kórház vezetése dr. Rózsay József városi főorvosra bízatott, ki hason ese­tekben magát már több ízben kitüntette ; mel­léje segédorvosokat Kálniczky József és Komá­romi Antal fiatal orvosok neveztettek ki, kik a járvány tartamára az ellátáson kívül napi díjban részesülnek. A kórházi hivatalos jelentések sze­rint a kórházban eddig 6 férfi, 8 nő, összesen 14 cholera beteg volt, közülök meggyógyult 1 férfi, 1 nő, meghalt 1 férfi, 4 nő, folyó augusztus hó 23-kán gyógykezelés alatt maradt 4 férfi, 4 nő, összesen 8. Ezenkívül az izraelita kórházban 6 férfi beteg volt, ki meghalt, a József- és Ferencz­­városban pedig 2 férfi és 5 nő magán gyógyke­zelés alatt állott, mindkét férfi és az öt nő közül 3 meghalt. A „Sürgöny“ pedig a következőket írja : Hivatalos jelentések nyomán azon sajnos ese­ményről kell említést tennünk, miszerint Buda és Pest szabad kir. városok szegényebb sorsú lakosai között egyes szórványos cholera ese­tek észleltettek, járványnyá azonban e beteg­ség mindekkoráig nem fajult. Mindazáltal szükségesnek látta a főkormány­szék, a lakosság egészségének kellő megóvása tekintetéből, a nevezett két város hatóságain kí­vül az ország összes törvényhatóságainak, a múlt évi October havában egy e czélra egybehí­vott szakbizottmány által szerkesztett rövid, de mindamellett kimerítő, a betegség természetét, megismertetését, lefolyását, az első segély­nyúj­tást, nem különben a netán járványkép fölme­rülendő betegség elfojtására s terjedésének meg­­gátlására czélzó év- és gyógyintézkedések alap­elveit magában foglaló utasítást, mely folyó évi július havában bővebb értelmezés tekintetéből szakbizottmányilag némely módosításokkal el­látva jön, szoros miheztartás végett kiadni, s azokat szigorúan oda utasítani, hogy a lakossá­got e részben kellőleg felvilágosítani, s a fertőt­­lenítési intézkedések gondos végrehajtására ki­­telhetőleg buzdítani el ne mulaszszák. Az előforduló cholera betegek kellő elhelyez­­tetése s gyógykezeltetése iránt a megfelelő in­tézkedések megnyugtató módon tétettek meg. (Óhajtjuk, hogy a felsőbb hatóság rendeleteit a városi hatóság erélyesen hajtsa végre. A „L.“ által érintett utasítást a pestvárosi hatóság bi­zonyára tegnap, sőt valószínű, hogy már teg­napelőtt megkapta, s mégis se tegnap se ma nem tapasztaljuk, hogy a hatóság a polgárok segélyül hívásával a tisztaság helyreállítására szükséges intézkedéseket megtenné, pedig ez a fődolog.) — (A cholera Bécsben­ is terjedni kezd. A bécsi hatóság most azon működik, hogy hir­­telenében cholera-kórodákat állítsanak, nehogy a járvány a rendes kórházakba csempésztessék be. Nálunk — írja a „P. N.“ — elégnek tartják, hogy a Rókus-kórházat nagyos­bítsák és a be­tegségeknek nagyobb tért engedjenek a város belsejében. Várjon a Rákos nem volna-e czél­­szerűbb egy megfelelő nagyságú kórháznak ? Az egészségesek ez­által ép annyit nyernének, mint a betegek. Sokan azt mondják erre, hogy kissé messze van, pedig más nagy városokhoz képest még az ily távolság alig számíthat vala­mit. Pest új város lévén, szem előtt kellene tar­tani, hogy idővel terjeszkedni is kell, s igy nem szükséges a belváros minden talpalatnyi földjét beépiteni és a város gyönyörű környékét tekin­tetbe sem venni. — Egy kézisajtónak és számos más iskolai taneszköznek hiánya a pesti országos va­­kok-intézetében régen érzett dolog volt. Kü­lönösen az elsőnek beszerzésére alulírott ismert emberbarátokat szólított fel, tehetségük szerinti adakozásra, mely felszólítását a fővárosban úgy mint Tolcsván Zemplén megyében a legszebb si­ker követte. Tolcsván Nagy Károlyné urhölgy többekkre értekezvén, e czélra egy hangverseny megtartá­sát elrendelék folyóba augusztus 15-én. A táncz­­mulatsággal egybekötött zeneestély a hallga­tókra nézve szellemi, az intézetre nézve anyagi tekintetben a legszebb sikerrel ment végbe. A vidéki birtokosok és lelkészek valamint Szen­­czy László kerületi szolgabiró úr fáradozása és áldozatkészségén kivül megemlitendők Matya­­sovszky Boldizsárné, ki termét legnagyobb kész­­­séggel — és Szirmay István zongoráját hason­­lag ingyen átengedte, Adriányi Kálmán pedig a rendezés fárasztó szerepet vállalván magára. A szíves közreműködők közt pedig voltak : Mecz­­ner Berta, Adriányi Kálmán, Matulay Etel, Ba­jusz József, Nyomárkay Aurél, Mányi Lajos és a s. a.-új helyi zenekar. Ezenkívül egyes nagylelkű jóltevők a szabott díjon felül fizették jegyeiket, mint báró Sennyey Lajos 5, báró Vécseiné 5, Szirmay István 5, Mezőssy Menyhért 5, Nagy Károlyné 5, Nagy Ignácz 10 fijával. A hangverseny tisztán jöve­delmezett 140 ft és 40 krt, mely összeg alulírott­nak azon kívánattal küldetett be, hogy ezen cse­kély összeg az intézetre és a szenvedő emberi­ségre ezer annyi áldást hozzon. Alulírott pedig a nagylelkű jóltevők, közremű­ködők és emberbarátoknak azok nevében kik­nek javára adakoztak és fáradoztak, a leghálásb köszönetét mondja, s egyúttal köztudomásra hozza, hogy a felnevezett kézisajtó már az inté­zet tulajdona. Vegyék továbbá forró köszönetét következő adakozásaikért alulírottnak Pesten. Rakovszky Károlyné 2 ft, Bossányi Olga 1 ft, Dr. Verebély László 2 ft, Beimel és Herz 3 ft, Hensch Lipót 1 ft, Hasenfeld Matild 1 ft, Abeles Mari 1 ft. Fuchs Amália 1 ft. Gold Zsófia 1 ft. Altschul 1 ft. Wolf János 10 ft. Mihályik Ignácz 1 ft. Kerstinger 1 ft. Schossberger 50 kr. Végül köszönettel hozom nyilvánosságra az összes intézeti tanítószemélyzet és jobb módú növendékeink adakozását. Szép Vilmos 2 frt. Hub­erl Ádám 2 frt. Duranek Antal 2 frt Cselka Nándor 2 frt. Tettamenti Károly 2 frt. Pischin­ger Antal 2 frt. Möning Adolf 3 frt. Reich Ignácz 1 frt. 30. kr. Fehér János 5 frt. Kraut 1 forint Jarosin Antal 2 frt. Willburger Gyula 2 frt. Ko­­vátsics József 5 frt Langer János 1 ft Sváb Ká­roly 1 ft 50 kr. Pazár Gábor 1 ft. Pazár Károly 1 frt. Bartosik István 2 frt. Tápai György 50 kr. Schlesinger Gyula 75 kr. Schönauer­ Sándor 80 kr. Kondor György 2 frt. Klein Eduard 3 frt Novák János 80 kr. Krenning István 1 forint Meluk Lajos 1 ft. Nebl Géza 2 ft. Schiesz Jó­zsef 50 kr. Molnár János, Eckmeyer Benedek, König Albert, Perger Ferdinánd, Várkonyi Já­nos, Színák Pál mindegyik külön 50 kr, Sze­­lovszky Kornél 5 ft, Kohn Saly 2 ft, Parics András 1 ft, Német Irma, Baron Irma, Puchner Rozália, Márton Samu egy egy ft, Polacsek György 2 ft, Grünbaum Karolin 3 ft s alulirt 5 ftot. —• Pesten 1866. augusztus 23-án. Dr. M i h á 1 y i k S z i d o r. — (A bajai postamester ur) írja ne­künk, hogy T. J. ur lapunk szent-istváni előfize­tőjének panasza folytán vizsgálatot tartott, s úgy tapasztalta, hogy nem a bajai postán van a hiba, mert az utóbbi időkben a gőzhajó három­szor vitte Mohácsra a bajai postát, továbbá T. ur ünnep- és vasárnapok után is követel lapot, végül pedig a sz.-istváni község posta­szolgája köztudomásúlag iszákos ember (a község vagy a posta tartja-e ezt az iszákos postaszolgát?) . A dolgot még ezzel nem tartjuk elintézett­nek, s be kell várnunk T. J. ur észrevételeit.“ a „Hon“ magántársü­ igényei. Berlin, aug. 23. a bekeblezési javas­lat ügyében tartott bizottsági ülésben egy módosítvány nyújtatott be az iránt, hogy a személyes unió azonnal reál­unió­vá változtattassék át. Bismarck előter­jeszti a kormány eljárásának indokait. Az alsóházi ülésben a felirati vita folytattatik. Wirchow ajánlja a Stavenhagen-Bonin-féle javaslat elfoga­dását. Waldeck-Schwerin és Blankenburg visszavonják a maguk javaslatát. A Sta­ve­n­h­a­g­e­n-féle javaslat végre 25 szava­zat ellenében elfogadtatik. A felirat átnyújtására 30 tagú kül­döttség választatik. Vitaközben Jacobi ezeket mondá: A háborút nem követelte a nép érdeke. Sza­­badelvűség nélkül nincs egység, legke­­vésbbé kényszerített egyesülés. Poroszor­szág hatalmának nagyobbodása német szempontból nem helyeslendő. A lengyel Tubinsky egy módosítványt nyújtott be, mely visszavettetett, miután Bismarck kijelentette, hogy itt csak po­rosz és nem lengyel képviselők vannak. Bécs, aug. 24. A békeszerződés Po­roszország és Ausztria között tegnap este aláíratott, s ma küldetik Bécsbe megerő­sítés végett. Közvetlenül a megerősítések kicserélése után megkezdődik a megszállott országré­szek kiürítése. Nemzeti színház. Ma aug. 25-ére szombatra van kitűzve fölemelt helyárakkal : „A­z a­f­r i­­k­a i n­ő.“ Opera 51 felv. Irta Seribe. Fordí­tották : Böhm Gusztáv és Ormay Ferencz. Zené­jét szerzette Meyerbeer Jakab. Az állatkert naponta reggel 8 órától esti 8 óráig nyitva van. Belépti dij 20 kv. Hetenkint többször zene. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A bank­ kamatláb. (B.) Azon hír, hogy a nemzeti bank lejebb szállítani szándékozik a leszámítolási százalékot, úgy látszik csakugyan bír némi alappal. A ban­kot erre saját érdeke vezeti. A forgalmi eszkö­zök összege a kormány eddigi finanszoperatioi által 210 millióval szaporodott; az innen szárma­zó pénzbőség folytán a pénzkínálat növekedett a kereslettel szemben és ezt megérezte a nem­zeti bank is, melynek váltótárczája néhány hó­nap alatt 112 millióról 61 millióra szállott le, mi jövedelmeiben elég jelentékeny deficitet okoz. A bank leszámítolási kamata 5% , jelenleg pe­dig a bécsi börzén az olyan házak váltói, melye­ket a bank leszámítolásra elfogad, magányzók által örömest számítoltatnak le 4—4y,2 százalé­kával. Természetes, hogy ily körülmények közt a bank kölcsönei kevésbbé keresettek vol­tak és hogy váltótárczája, kínálat hiányában meglapult. Bármennyire kívánatosnak is látszas­­sék előttünk a kamatláb csökkentése azt még­sem vagyunk képesek elhinni miszerint azon kö­rülmények melyek, a bankot jelenleg erre ösz­tönzik, állandó természetűek legyenek, s így azt sem, hogy a bank kilátásba helyezett eljárása ezen szempontból indokolt legyen. Lehetetlennek tartjuk ugyanis, hogy a papír­pénz szaporodása által előidézett látszólagos pénzbőség sokáig tartson. Másként ez megdön­­tené a nemzet­gazdászat alaptanait, bebizonyít­ván, hogy papírpénz kibocsátása által valóban lehet tőkét teremteni. Mert csupán a tőke szapo­rodása vonhatja maga után a kamatláb állandó és a pénzpiaci viszonyaiból önkényt folyó csök­kenését. A tőke pedig mindég megtakarítás ered­ménye , már­pedig azon események, melyek a papír­pénz szaporítását eredményezték, megta­karításra legtávolabbról sem hasonlítanak. Ha egy országban, mely 300 milliónyi tisztán papírpénz forgalommal bírt, ez egyszerre 500 millióra emeltetik, világos hogy a valódi érté­k

Next