A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-12 / 186. szám
ténhetett tovább elkeseredettség, ellenségeskedés és veszély nélkül. Mondták ugyan, hogy jó lesz várni, mig a szenvedélyek lecsillapodnak, de senki sem hitt a merész szavakban. A provisorium elkerülhetlen volt, melyben a korona egyedül kormányozzon. De az oly provisoriura, mely alatt egyik nemzetiség uralkodjék a másik fölött, rövid ideig sem maradhat fen veszély nélkül. A Reichsrath bezárása csak a szenvedélyeskedők előtt volt az alkotmányos korszak befejezése. Másokra nézve ez a kiegyezkedési mű kiindulási pontja volt. Nem lehetett más birodalmi képviseletet adni, mig a meglevő állítá magáról, hogy ő képviseli az összes népet. Tehát csak e kettő között lehetett választani : várni folyvást, vagy cselekedni. Akinek nem volt türelme addig várni, mig minden nemzetiség beküldi Bécsbe reichsratjait, annak kötelessége volt a követek házát bezárni. Ez megtörtént , de nem az absolutizmus kedvéért, hanem hogy a nép akarata érvényt nyerjen. A képviseletek alkotását a korona megkísérle : a népek hivatása lesz azt tökélyre vinni. És ha most hosszabb küzdelembe is fog kerülni az újnak megalkotása , kárpótlást ad az, hogy tartós lesz. Mert nem fog csak eszközül használni, valamelyik nemzetiség suprematiájának megállapítására. A kormány nem csak Magyarországgal kezd tárgyalásokba , és épen nincs szándékában a kormánynak az ügy befejezését késleltetni, s a provisoriumot meghosszabbítani. Ha a népek és országok azon meggyőződésre jutottak, hogy Ausztria egysége a legelső szükség, akkor elérkezett a nap, melyben Ausztria az alkotmányos országok sorába leléphet. (Ez szóról szóra megint a várhatónk politikája. A különbség a kettő között, hogy Schmerling úr az egyik féltől elfogadott alkotmánynyal „várt,“ most pedig egészen minden alkotmány nélkül sem tesznek egyebet mint megint várnak.) — Melyik politika ment meg ? A „Wanderer“ teszi fel e kérdést : melyik politika ment meg minket? Részünkről azt kérdjük : kit ért a „Wanderer“ e szó alatt „minket?“ mert sokan vagyunk itt egy rakáson, akik homlokegyenest ellenkező életkérdéseken vitatkozunk, s a mi az egyik részt megelégedetté teszi, a másikat a kétségbeesés örvényébe sodorja. A bécsi lapok a „mi“ alatt rendesen Bécs érdekét s a fönálló „rendszert“ szokták érteni. És el akarják hitetni olvasóikkal, hogy 18 év alatt a rendszer sokat változott. Mi ellenben azon véleményben voltunk, hogy ami Magyarországot illeti, egyik eddig követett rendszer a másiktól oly csekély különbséget mutat fel, hogy a jobb rendszert legfölebb csak átmenő hídnak tekinthetjük azon állapotra, mely legalább tűrhető, s a mely még remélni enged. Magyarország jogos követelései még oly távol vannak a teljesedéstől, hogy azokra nézve Belcredi gróf ideái csak homeopathius adagokat nyújtanak a gyógyulásra. A „Wanderer“ így okoskodik : „Amidőn Solon elkészíté híres alkotmányát, azt mondá : nem a legjobb alkotmányt adta, hanem azt, mely a jelen körülmények között leginkább válhatik az athenei nép javára, így kellene lenni Ausztriában is. Nem az elméletileg legjobb alkotmány kell „nekünk“, hanem amely leginkább javunkra válik. (Kinek? a kormánynak, a bécsi bankároknak, a németeknek, magyaroknak, cseheknek, horvátoknak stb ?) „Ismerjük az állapotokat. Magyarország nélkülözi törvényes országgyűlését, az osztrák németek sújtva vannak, a szlávok az ideiglenes centralizmusban nem találhatnak kielégítést. A legelső teendő törvényes képviselő testeket alkotni , az „várhatunk“ és a puhítás politikájának az ideje lejárt. „Akárhová tekintünk, láthatjuk, hogy állapotaink egész a szakításig feszültek, úgy hogy csak a politikai élet irányában való teljes eltonypulás,vagy beteges kitörés áll már előttünk. Eltekintve attól, hogy Ausztriának ma megifjító elemekre volna szüksége, már csak gazdászati állapotunk is kényszerít minket oly intézmények alkotására, melyek a fönforgó viszonyok között leginkább javunkra válnak. Az uralkodó hatalom is kénytelen ehhez nyúlni, mert ha Ausztria ereje tovább is így hanyatlik, a romlás elkerülhetetlen. „Többször láttuk a történetekben, hogy némely államférfiak, a válságos időkben, nagyon is élesen tüntették ki az ezen válságokat előidéző körülményeket. Ausztriában az ellenkezőnek kell történni. A helyzet nagy komolyságát nemcsak a nép érzi, hanem a minisztérium is, mely tudhatja, hogy csak a reformok behozatala javíthat a pénzügyeken. És ha kérdik : minő eszközökhöz kellene nyúlniok ? bátran felelhetnek : meg kell szüntetni a káros törvényeket, s új törvényhozó testületeket kell alkotni. „És miután úgy hiszi a „Wanderer“, hogy a kormány a jelen, vagy bekövetkező helyzetben Magyarország kívonatait nem perkorrestálhatja , akkor csak egy teremtő lángészre van szükség, mely a nyugati tartományok Landtagjaival együtt Ausztria újra constituálásának művét bevégezze. A „Wanderer“ úgy véli, a minisztériumnak épen úgy mint a néppártnak egyenlően érdekében van, ezen kérdéssel tisztába jőni. Annyi igaz, hogy az absolutismus akár van felczifrázva látszólagos alkotmányossággal, akár nincs, minket többé meg nem menthet. Tökéletesen egyre megy, akár a constitutio álarcza alatt becsempészszék a centralisatiot, akár a foederalismus által juttassák érvényre a decentralisatiot. De nem közönyös dolog, hogy elvégre a nép maga intézkedjék sorsa fölött. „És bármily szerencsétlenül végződött a legutóbbi háború, egy pár tényt mégis hátrahagyott, mely a jövő alapját megjavíthatja. Egyike ezen tényeknek, hogy a liberális németek lemondtak a centralisatioról Magyarország irányában.A centralisatio, Austria consolidatioja tekintetében, lehetlennek bizonyult be. S miután e kérdésben a magyarok és németek egyetértenek, meg van nyerve az alap az alkotmánykérdés megoldására. Azonban tartalékgondolat és minden félrendszabály nélkül kell ezen útra térni, ha csak az utolsó kísérletet is veszélyeztetni nem akarjuk, s a tért átengedjük azoknak, akik szándékosan pessimisták. Csak az bizonyos, hogy passiv kormánynyal s passiv oppositioval hiába akarunk mentő eszközöket keresni.Erőtlenül fog megváltozni, ami a legkellemetlenebb következményeket vonhatja maga után.“ A „Monde“ levelezője szerint a viszony csak akkor fog javulni, ha a dél is belép az új szövetségbe, miután akkor ebben 14 millió katholikus lesz 35 millió lélek között, tehát úgy aránylanának a protestánsokhoz, mint 2 a 3-hoz. A katholikusok azután annál compactabb és erélyesebb minoritást képeznének, minthogy protestáns kormánynyal lennének szemben, s ez ismét kénytelen lenne annál is inkább tisztelni a katholikus jogokat, minthogy az újon nyert lakosság irányában kímélettel és engedékenységgel kellene eljárnia. Dualismusban azonban az északi kath.-sok Poroszországgal szemben hátrányos állásban lennének, anélkül, hogy a déli katholikusok sokat nyomnának a latban. Ellenben a levelező azon vigasztaló reménynek engedi át magát, hogy a protestáns éjszakkal egyesült katholikus dél hatalmasan közreműködhetnek az éjszak visszatérésére az általános egyház kebelébe. Sőt a levelező még azt is állítja, (amit azelőtt sohasem vallott be, és számos példával mindig tagadott), hogy a katholikusok törvényes helyzete Poroszországban jobb, mint bármely más német államban, még a „katholikus“ Bajorországot sem véve ki. Végül még néhány kellőleg el nem használt nemzetközi izgatás : A német nép égő gyűlölettel van eltelve az „örökös ellenség“ ellen, mindig az a törekszik, hogy Eliaszt és Lothringent visszahódítsa stb., és az egésznek koronája lenne a katolikusokra nézve semmi esetre sem ijesztő kilátás : „Francziaország megtámadtatva a borrusifkált Németország, és ki tudja!? talán még a piemontizált Olaszország által is, kényszerítve lesz, az egyetlen szövetséget, mely reá nézve alkalmas (qui lui convient), Ausztria szövetségét, felkeresni. Az ultramontanok és Poroszország. A franczia ultramontánok fő közlönyéből, a „Monde“-ból egy igen figyelemreméltó czikket veszünk át. E lap berlini levelezője egy hosszasabb czikkben fejtegeti a katholikusok németországi actiójának programmját, szemben a szövetségi állam újjáalakulásával Németországban. „A jelen háborúban“ írja a magát Kuhn Hermann névvel alájegyzett levelező: „a németországi katholikusok nagy többsége nyíltan Ausztria mellett volt, legalább rokonszenveivel. Most azonban, miután a helyzet Poroszország javára változott, anélkül, hogy a másik katholikus nagyhatalom, Francziaország, csak a legcsekélyebbet is tette volna, Ausztria németországi positiójának viszszaállítására, Poroszország és a kis államok katholikusai felfogták, hogy a helyzetbe, mely akaratuk ellen idéztetett elő, szükségkép bele kell magukat találniok. Miután Poroszország csakis Éjszaknémetországot veszi fel szövetségébe, jóformán csakis protestáns lakossággal szaporodik. Jelenleg Poroszország 8 millió katholikust számlál 19 */a millió lakosságból. Az 5 millió között, mely neki jut, legföljebb 800—900,000 katholikus van, s a 4 millió között, kik vele szövetségbe lépnek, alig 150,000 katholikus, a viszony tehát reánk nézve kedve Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. Köztudomás szerint, számos a panasz az északi hadsereg nagy szekerészete felett. A végtelen kocsisor gyakran akadályozta a hadsereg mozdulatait, s általános nézet szerint nem kevéssé járult a hadjárat balsikeréhez. E körülmény indítja a „Vaterland“ levelezőjét, a figyelmet az Albrecht félig parancsnoksága alatt álló déli hadsereg szekerészetére irányozni. Ennek szervezetét példányszerűnek állítja. „A szekerészet — írja a levelező — elismert fontos tényező egy csata, sőt egy egész hadjárat szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelére nézve, s úgy a hadtest, mint a főhadiszállás szekerészete mindig határozólag hat az említett irányban. „Azért a szekerészet vezérlete átalában, különösen a főhadiszállás szekerészetéé, mindig nagy gond és tapintatteljes választás tárgyát képezze a fővezérre nézve. „Ez elengedhetlen feltételek a déli hadsereg magas vezérénél kitűntek, s nyilatkoztak a szekerészet vezetőinek megválasztásánál is, különösen a főhadiszállás szekerészetére nézve, s a szekerészet parancsnoka Lendl ezredes és törzskari főkocsimester Thielen főhadnagy annyi elővigyázattal és pontossággal vezették a szekerészetet, hogy valóban a legteljesebb elismerést érdemlik. „Kinek fogalma van arról, mit tesz, a különféle fogatú kocsik egész sorát példás rendben minden fenakadás nélkül és az adott viszonyok közt lehetőleg gyorsan tovább szállítani,Vár a nevezett urak fáradságát és nagy ügyességgel megoldott feladatát el fogja ismerni. „Főhadiszállásunk szekerészete, melyből hadvezérünk bölcs gondossága által minden díszkocsi és minden fényűzési ló ki volt zárva, parancsszerüleg következőleg volt összeállítva: előhad, egy fél szakasz gyalogokból, a dr. Maroisics (altábornagy) gyalogságból, vezetve Heyda kapitány által ; egy osztály lovasság, dsidások és huszárokból, vezetve, Schimmer, a Trani-dsidások századosa által ; a paripák , közel száz darab, a főhadiszállás összes lovasai számára ; öt udvari kocsi, azok közt egy Albrecht főhig ő fensége a tábornagy számára, ki azonban, valamint Rainer főlig ő fensége , mindig az egész kiséret élén lovagolt ; öt pénztári és irodakocsi, melyek példás rendben magukba foglalták jegyzett fiókokban az összes hadműveleti és részletező irodai okmányokat, úgyhogy új főhadiszállásba való megérkezés után néhány pillanat alatt a munkálatokat ismét folytatni lehetett ; 7 fegyverkezési szekér az összes málhával ; főhadiszállás betegei fölvételére szánt szekerek, úgy felszerelve, mint a hadsereg többi ilynemű szekerei ; egy podgyász szekér; három szekér a táviró gépezettel , ezek mellett a szolgálattevő legénység, és cs. k. mérnök csapat haladt ; a cs. k. tábori posta, egy málhaszekér és egy hintó ; kilencz futár hintó : a hadsereg markotányosa ; két tartalék ló és erre ismét egy félszakasz hátvéd a nevezett ezredből. Azonkívül az udvari kocsik fedezetére udvari csendőrök lovagoltak ezek mellett. A fentnevezett parancsnokok mindig a menet oldalán voltak, mindig vezényelve és rendezve és azért folyton figyelemmel kisérték a menetet egész kiterjedésében. És valamint minden parancs, mint a helyzet helyes fölfogásának gyümölcse mutatkozott, úgy az utasítások is, mi a szekerészet vezényletét illeti, a viszonyokhoz voltak alkalmazva. Távirati jelentések : Beneschau, aug. 10. A személyközlekedés Prága és Bodenbach között megnyílt. — Prága város községének 100,000 ft háziadót kellett volna fizetnie a főparancsnokságnak. Diplomatiai közbenjárás folytán ettől elállottak. — Werther báró megérkezett. Brenner bárót várják. — Csehország zsidósága 3000 ftot bocsátott az államministerium rendelkezésére hazafias czélokra. — A „Presse“ ismét lefoglaltatott. Beneschau, aug. 10. A porosz parancsnokság adókövetelése Berlinből érkezett távirati parancs folytán visszavézetett. — A posta-közlekedés az egész birodalommal lehetséges. — Nagyobb csapatok indulnak a rajnai tartomány felé. Beneschau, aug. 10. Prágában a szállásolási jegyek most már nem szólanak többé élelmezésre. — A béke-alkudozások Werther báró lakásán, a „csillaghoz“ czimzett szállodában, megkezdődtek. Brenner báró kíséretével ide érkezett, s a „angol udvar“-hoz szállt. — Az orsz. pénzügy-igazgatóság megkezdette hivataloskodását. A bank fiókpénztárát elhozták. — Kolinnál egy porosz tábort alakítanak. — Lazansky grófot várják. — Albrecht herczeg a Lobkowitz-palotában foglalt lakást. Nyugoti csatatér. A „Karlsruher Zig“ közli szövegét azon fegyvernyugvási szerződésnek, mely egy részről Poroszország, másrészről a badeni nagyherczegi állam közt jött létre. Pontjai következők : 1. A kir. porosz, és Baden nagyherczegségi hadcsapatok közt fegyvernyugvás köttetik, mely f. évi aug. 22-ig bezárólag terjed. Ezen időre a következő rendszabályok érvényesek : 2. A Baden-nagyherczegségi csapatok a Karlsruhe felé kijelölendő utat visszavonulásuk közben szigorúan megtartják, s a fegyvernyugvás lefolyásáig Karlsruhetől Éjszak felé állást nem foglalnak. Megengedtetik azonban Brucksalt lovassági őrséggel s gyalogsági vezénylettel ellátni. 3. A porosz kir. csapatok megszállhatják a Neckar jobb partján elterülő vidéket, valamint Heidelberg és Mannheim városokat. 4. A porosz kir. hadak az általuk megszállandó badeni helyeken a tulajdont tiszteletben fogják tartani, s a népet adóztatással nem terhelik ; a lakosok csupán a porosz csapatok élelmezésére köteleztetnek a megszabott tételek szerint. 5. A badeni nagyherczegi kormány intézkedik, hogy csapatai legkésőbb aug. 8-ig a mainzi erődből visszavonassanak. 6. A badeni kormány kötelezi magát, hogy az éjszak-német államok (Szász Weimar, Szász-Meiningen, Lippe, Bückeburg és Reuss) csapatainak fegyverzetük és hadszerelvényükkel együtt a badeni területen való átvonulás akadálytalan használatára álljon. És ha ilyen hadakból lennének Ulmban, vagy Mainzban, ezek elvonulása is megengedtetik. 7. A badeni nagyherczegi kormány mindazon porosz alattvalóknak,kik Mainzból kiutasittattak, kárpótlást ad szenvedett káraikért, mennyiben t. i. a kiutasításkor n.-herczegi csapatok Mainzban jelen voltak. Ugyanez érvényes azon porosz alattvalókra, kik netalán Rastattból utasittattak ki. 8. A badeni n.-herczegi kormány azon területén, melyet csapatjaival megszállva tart, semmi más idegen állam hadainak az átvonulást meg nem engedi. Ugyanez értezik a semleges területre. Kivétetvek azon cs. k. osztrák csapatok, melyek még netalán a mainzi és rastatti várakban lennének, valamint a kir. würtembergi csapatok, melyeknek az átvonulás megengedtetik. Déli csatatér. A dél-olaszországi hangulatról írja a „Times“ levelezője Nápolyból jul. 30 ról : A lissai szerencsétlenség a déli olaszokat mélyen sértette és elkeserítette, annyira, hogy ők, ha nem fognak kedvezőbb feltételek eléretni, a háborúra inkább hajlandók, mint valaha. Egy tüntetés itt csírájában fojtatott el ; a tömeg e felkiáltással gyűlt össze : „Éljen a háború ! Mi a háborút akarjuk“ Magától értetődik, hogy a „Palestro“ legénységének önfeláldozása, itt határtalan bámulatot keltett, és míg Torre del Greco, hová sok tartozott a matrózok közül, a község meghalt polgárainak nevét falba alkalmazott emlékkővel akarta megörökíteni. — Nápoly aláírást nyitott egy nagyszerű emlékszobor állítására, valamint a sebesültek és azon családok segélyezésére, kik övéik egynehányát veszítették el. Én sokat láttam a hajóhadnál levőknek barátaikhoz intézett levelek közül, melyekből kitűnik, mily pontatlansággal, mondhatnám, mily szándékos pontatlansággal szólottak az első ide érkezett hivatalos táviratok. — A levelek mutatják, hogy az olaszok igen túlzott véleménynyel voltak saját erejükről, vagy igen kevéssé tudták az ellenség haderejét, midőn az erődre a támadást intézték, hogy az osztrák hajóhad megjelenése őket egészen meglepte. A háború szükségessé tette, hogy a délen összpontosított csapatok egy része éjszak felé vonuljon. A Casertában szállásolt könnyű lovassági századok Pescerába mentek és az ötödik zászlóaljak közül több, melyek ezen tartomány megvédésére ide küldettek, a pápai határtól a Pó völgyéhez rendeltettek. Ha Dél- Olaszország nyugalmától tartottak volna, ilyen csapatmozdulatokat valószínűleg nem eszközöltek Iráig.... Kivonylatnak tekinthető,hogy a reactionárius tendentiáktól nem igen kell félniök. S csakugyan a jelen háború jelleme a politikai állapotot tökéletesen megváltoztatta, a küzdelem nemzeti, nem pártküzdelem, és sokan, kik a Bourbonok elleni háborúban legalább semlegesek maradtak volna, ha nem léptek volna át az ellenkező oldalra, ma készek, Ausztria ellen fegyvert fogni, így mindkét Sicilia hadseregének sok tisztjét ismerem, kik az 1860 -i események után elbocsáttatásukat kérték és meg is nyerték, kik ma igen szívesen lépnének be az olasz hadseregbe, amint is egy részök előbbeni rangjok megtartása mellett be is lépett, így Nagle őrnagy, ki Borgoforténál annyira kitüntette magát, azon hadsereghez tartozott, mely 1861-ki februárban Gaetában megadta magát A 49. »ÁSZI. ■*rancsnoka, ki a királyi herczegek eevikét megmentette, nápolyi, és Pianelli, Nunziante tárkok mint ismeretes, mindkét Siczilia hadseregéhez tartoztak“ Távirati jelentésk: Triest, aug. 10. Polába tudósítások érkeztek egy győzelmes tengeri csatáról, mely a mexikói vizekben „Dandolo“ osztrák és „Veneta porosz korvette között ment volna végbe. A veszteség 20 halott és 40 sebesült lenne, közöttük két súlyosan sebesült a törzskarból. Triest, aug. 10. Albrecht, Rainer és Henrik főherczegek Görzbe utazván a múlt éjjel Nabresinába érkeztek, s ott a helytartó, a csapatparancsnok és Tegethoff al admirál által fogadtattak. Az utóbbi ezután rögtön visszatért Fasánába. Ausztria Bécs, aug. 9. (Ausztria kiürítése a poroszok részéről; a békeelőzetek ; Benedetti gróf mint közvetítő ; Károlyi gróf sikertelen közbenjárása a hannoverai király javára.) A „Times“ bécsi levelezője megbízható forrás nyomán tudni akarja, hogy a poroszok valószínűleg még e hónap vége előtt ki fogják hrnteni az osztrák területet, miután a béke-előzetek oly gondosan állapíttattak meg, hogy egy kis stylistikai változtatással békeszerződésnek lesznek használhatók. „Benedetti gróf,“ írja ugyanazon levelező, „mint közvetitő nagy tapintatot fejtett ki. Minden erejét megfeszítette volna, hogy Bismarck grófot rábeszélje, miszerint álljon el Osztrák-Silézia kivánt bekeblezésétől. Felszólal: a franczia követ a szász király mellett is. A porosz miniszterelnöknek azt mondotta volna, hogy Napóleon császár hálára érzi magát lekötelezve azon férfi utóda iránt, ki mindig hű barátja (Frigyes Ágost) volt a napóleoni dynastia megalapítójának. Károlyi gróf szívesen járt volna közbe a porosz premiernél a hannoverai király javára, azonban a porosz miniszter röviden azt felelte neki, hogy ha Ausztria oly dogokba keveredik, melyekhez semmi köze, a fegyvernyugvásból aligha lesz fegyverszünet.“ Külföld. Olaszország. F 1o rencz, aug. 2. (A j u 128-ki hadi tanács.) A „Köln. Ztg.“-nak irják : A nagy haditanács, mely júl. 28-án a fegyverszünet elfogadása felett határozott, meglehetősen heves volt. Cialdini a háborút a végletekig kívánta, még ha Olaszországnak egymagának is kellene azt folytatni. Ő egyrészt Ausztria katonai állapotát ecsetelte és saját hadseregének hadképességét oly színekkel, hogy a többséget már majdnem rábeszélte annál inkább is, mert a király nem óhajt egyebet, mint magát rábeszéltetni. A had- és tengerészetügyi miniszterek azonban az érem hátlapját mutattál be és az ő befolyásuknak köszönhető, hogy békepolitika marad felszínen. Ricasoli már meggyőződött, hogy a körülményeket számba kel venni és nevezetesen azt emelte ki, mily káros az TÁHCZA. Újpesten van a Duna egyetlen épített téli kikötője. Itt van a Dunának oly partja, melyen talán akkor is kiönthet, valamely rendkívüli jégtolulás alkalmával, mikor nem akarjuk , melyen azonban legkényelmesebben be lehetne hozni a Dunának egy kis részét Pest városába, hogy megmentse a partot, hogy kereskedelmi lakhelyekhez vezesse a hajókat, és, hogy ne kelljen háton hordani és drága pénzen venni a Duna vizét, holott ez a tisztaság első feltétele s némelyek szerint a művelődés mérve, bár ez utóbbi állítást nem írhatjuk alá ha eszünkbe jut, hogy némely fő s másodrendű városok fogyasztása következőleg aránylik : Bécs 120, Páris 130, London 180, Philadelphia 140, Glasgow 200, Marseille 800 stcze vizet ad közfogyasztásra fejenkint. Újpesten csinos sörcsarnokot építetett Wagner S. ur, ki az újpesti vasúti közlekedést létrehozta és az újpesti szigetet igen kellemessé tehetné, nyári lakokkal, mulatókkal diszithetné most Pest városa, ha egy boldogtalan emlékű polgármestere (Koller) el nem játszotta volna a város birtokából. Mondják W. S. úr mind a mellett is szándékozik a szigeten mulatóházat épitni s a közlekedést a Duna ágán át létre hozni vagy rendszeresitni. Nem tudjuk, mi mindenféle érdek hozza a pestieket Ujpestre ; annyi bizonyos, hogy a lóvonatu pályánál mindig látunk várakozókat és lemaradókat s a régi módi omnibusok is tömve vannak. A közlekedés ily módoni gyorsulása és gyarapodása bizonyos jel ahhoz , hogy Újpest oda fejlődik, hova neve is mutatja, t. i. előbb utóbb Pest fog lenni — annyival inkább, mert még más nevezetes dolgok is történnek itt. Itt épül a „Közép-Duna hajózási társulat“ első s elsőrendű két szép vas gőzöse: „Budapest“ és „Fiume.“ Ezen gőzösöket a fiumei „Stabilimento Tecnico“ intézet fiókntézete építteti — vagyis a fiumei műépítészeti intézet itt egy fiókhajógyárat állított. Van annak itt már asztalos műhelye, kovácsműhelye, hol egy 2—3 ölnyi hoszszu kemenezében egy szintén csak 3—4 ölnyi magas kémény oly tökéletes légvonatot csinál, hogy a láng a felső osztályból az alsóba átlobog s mire kimegy a kéményen kevés füstöt hagy. Van egy kis csinos gőzgépe, mely az asztalos munkák segélyére fog jőni. Vannak vas fúró, metsző stb. gépei és eszközei. —A gyárépületben már láthatók némely bútorok, melyek a hajóban alkalmaztatnak. — Ezek csinossága s czélszerüsége már közönséges dolog. De nem épen közönséges csínnal készülnek a belső szobák — kajütök. Minden 4—6 lábnyi téren van egy csinos ablak s mellette egy ízletesen festett tájkép. De mindez a vállalat nagyszerűségéhez képest kevésbe kerül. — A hajók hosszúsága ugyanis 120 láb, szélessége 241., a gőzerő 120 lóerőnek számíttatik, de 500 lóerőt is képes kifejteni — és egy hajó teljes felszereléssel együtt csak 135.000 ft. Sajátságos szépségnek s czélszerűnek tartják szakértők a hajó fenekét, illetőleg ennek művészeti hajtásait, melynélfogva mint a jó eke a földet, könnyen hasítja e hajó a vizet és 3 lábnyi mélybe hatolván 32, 4 lábnyi magasságú vizen is bátran mozoghat. Örömmel látja az ember, hogy ezen új hajózási vállalat nem „jégre“ van alapítva, hanem biztos jövőnek néz elé, nem csak azért, mert embereit, vállalkozóit, s eszközeit ily czélszerűen választotta, hanem mert világos hogy egy — még senkitől el nem foglalt — tért zsákmányol ki. A budapesti épített kikötőnek ugyanis jelenleg csak egy harmad részét használják a közforgalmat tényező, több rendbeli tulajdonosok hajói s csupán az „Első Duna gőzhajózási társulat“ bevétele, ha jól értesültünk, folyó évben havonkint 100.000 fttal több, mint a múlt évben. A kikötők tehát, mintegy megelőznék a közlekedési fejlődést, ha utánna nem sietnénk eme nagyjövőjű vállalattal. A közönséget pedig megelőzni nem lehet, mert ennek igénye mint az újpesti vasút is mutatja,nyomban követi a vállalatot mihelyt jó s olcsó közlekedés nyilik, azonnal tolakodik reá — azonnal szükségesnek érez egy s más teendőt, vagy legalább megy , hogy lássa — „mi nincs még Új-Pesten?!“ Végig menvén s nézvén Pesten az ő városerdejével, az ő állatkertjével, Újpestjével, ennek szép szigetéig — mely ugyan mind homokon épült, de egy biztos szép jövőnek néz elébe ; és végig gondolván Berlinen az ő „Thiergarten“jével, „Bellevue“-jével, „Charlottenbourg“-jával s több palotáival, melyek szintén ilyen homokon épültek és óriási gyors fejlődésnek örvendenek, felgondolván, hogy a nagy Berlin emelkedésének főtényezője a kis Spree még mindig nem oly hatalmas emeltyű, melyet a nagy Dunának egyik ága felül ne múlhatna , mint közlekedési (legolcsóbb) út, mint öntözési csatorna, mint a tisztaság főtényezője,s felgondolván hogy Pestnek és Újpestnek is vannak magas kéményei,melyek jövő nagyságát,határát jelölik, hogy Magyarországnak is vannak főurai, kik a nyári palotákat, mulató kerteket stb. létrehozhatják ; hogy Magyarország is jogosan várhatja a legmagasb uralkodói család idetelepedését stb.,miután Pest akarva nem akarva is, csak észak felé terjeszkedik ; erre sugárzanak ki a javítások, közlekedések stb. oly gyorsan, hogy a lánczhíd, mely 10—15 év előtt még az északi oldalon volt, most már a középponton van és ezen középpont mindinkább közeledik a baloldalhoz : méltán úgy tekinthetjük Új-Pestet, mint tekintették egykor Budát, az óbudaiak , azon különbséggel, hogy akkor és ott a terjeszkedés épen ellenkező irányban haladt. Létrejött továbbá „a magyar gyakorlati kertipar egyesület“, melynek vezénylő igazgatója Rákos Palotán erélyesen hozzá látott szakmunkájához, és várja hogy az egyesület minél nagyobb mérvű megrendeléseket s megbízásokat nyerjen a befásítás,műkertészet stb.terén. Létrejött már a „magy. mérnöki egylet“, mely szintén hatalmas segédkezet nyújthat többek közt abban, hogy a rákosmezei szent homok föld varázs ligetekké alakíttassék, mint alakíttatott Berlin vidéke s kivált „Thiergarten“-je.• És ha mindezekhez még az is hozzájárul, hogy állatkertünket a közönség úgy felkarolja, mint Berlin népe az ő állatkertjét, hogy pénztőzséreink,e mellett oly szép városrészt építenek, mint Berlin mellett a „Neue Jerusalem“— természetes, hogy ki leend egészítve a kép Pest és Újpest közt. Sőt talán nekünk is leend egy „K r ol“-kertünk, melyben rendes nemzeti szintű operai előadásokat, hangversenyeket stb. s jó levegőt élvezhessen nyáron át a városi közönség ... 5 jó garasért, mint ott. Addig is, lássunk egy képet Újpest szélső pontjáról : A legszebb nyári estén, 8 órakor Budáról egy igen magas rangú hölgy lovagol Fóth felé. Öltözéke fekete lovagruha , lova gyönyörű per angol paripa ; követője szintén feketébe öltözve távolról kisérte mint öt kisérte két lovász, vagy apród. A magas rangú urhölgy Fóthon az imaház előtt leszáll , figyelemmel jártatja szemeit e műremeken s a vidéken,mely ezzel s a szép alkonynyal egybehangzott. Ezalatt ama fekete lovag átadja lovát az őt kísérő egyéneknek ; ő pedig a magas rangú urhölgy lován megigazgatja a megtágult nyeregszerszámot; nyeregbe segiti az urhölgyet ; mindnyájan felülnek — útnak indulnak visszafelé. Ekkor gyorsléptekkel siet s végre szaladni kezd a helybeli ref. lelkész a magasrangu urhölgy után —ki ezt észrevévén megáll — a lelkészszel pár szót vált, aztán tova halad. Később egy párt szólít meg — egy keskeny pallón ügyesen megy át lovával és-------mintha csak egy szép álom, álmodott tünemény lett volna — kíséretével együtt eltűnik a szép magasrangu urhölgy. K. L.