A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-24 / 194. szám

Végül a kiegyenlítés teljes sikere iránti reményét fejezte ki a küldöttség. * A h­orvát küldöttség nem számolhatott be megbízóinak, mert a horvát országgyű­lés Bécsben ápril 21-én kelt kir. leirat által bizonytalan időre elnapoltatok. Íme tisztelt választók! ez a „fejér lapli beirá­snak eddigi története. Lesz-e hata­lom, mely a két testvér nemzetet a sza­bad, független s minden nyomástól ment egyezkedés terére visszavezethesse? Nem tudom, de azt jól tudom, hogy a kormány részéről ez ügyben eddig tett intézkedése­ket sem a jogfolytonosság hirdetett elvé­vel, sem a magyar birodalom épségének megőrzésével összhangzásba hozni nem lehet. Még néhány tárgyra nézve kérem ki önöknek becses figyelmét. Már a márczius 20-ai ülésben előter­­jesztetett Deák Ferencz mélyen tisz­telt hazánkfia által azon indítvány, hogy az országgyűlési munkálatok érdekéből kiküldendő bizottságokra vonatkozólag elő­legesen egy 12 tagú küldöttség válasz­­tassék, mely javaslatot készítsen az iránt, hogy melyek azon tárgyak, melyekre né­ve bizottmányok szükségesek ; továbbá minő tárgyakat kell egyik vagy másik bizottmányra bízni. Végül, hogy mely tárgyakban leend szük­séges törvényjavaslatok készítése, melyekben leend elégséges csupán előmunkálatokra és adatok gyűjtéseibe szorítkozni? Ezen javaslat a márcz. 21-ei ülésben egyhangúlag elfogadtatván, a 12 tagú kül­döttség márczius 22-én megválasztatott, mely küldöttség munkálata az ápril 21- diki ülésben egyhangúlag elfogadtato­tt. A ház szabályainak átvizsgálása s a nemzetiségi kérdés tárgyában egy-egy bi­zottmány alakítása már korábban elhatá­roztatván, az elsőbe 35, az utóbbiba 40 tag megválasztása hozatott javaslatba. A Magyar- és Erdély ország közti vi­szonyok végleges rendezését az 1847/s-ik évi VII. t. czikk a jövendő országgyűlés­nek hagyván fenn, az ez érdekbeli tör­vényjavaslat megkészítésére egy 40 tagú bizottság hozatott javaslatba. Ezen három bizottság tagjai az ápril 26-ai ülésben megválasztottak. Ezeken kívül még következő bizottsá­gok kiküldése hozatott javaslatba és fo­gadtatott el : Egy 108 tagból álló bizott­mány, mely a községek, megyék, városok és kerületek teljes és végleges rendezé­sére vonatkozólag készítsen törvényja­vaslatot. Egy 95 tagból álló bizottság, mely tör­vényjavaslatot készítsen , a polgári jogról anyagi és alaki tekin­tetben, kapcsolatban a telekkönyvi rend­szerrel, kiterjedve a még fenn lévő hűbéri s ezzel analóg viszonyok fölötti intézke­désekre is, a­hová a kegyúri jogok és ter­hek végleges szabályozása is tartozik; továbbá a büntető­jogról anyagi s alaki tekin­tetben, és a börtönrendszerről ; váltó és kereskedelmi jogról ; a bánya­jogról ; a sajtóviszonyok rendezéséről, végül egy honosítási be- és kivándorlási tör­vény tárgyában.­­ Egy 71 tagú bizottmány, mely tör­vényjavaslatot készítsen a különböző val­lásfelekezeteknek egymáshozi viszonyaira s azon viszonyra nézve, a­melyben azok az államhatalomhoz állanak, alapul véve javaslatában az egyenlőség elvét azon vallásfe­letk­ez­etekre néz­ve is, a­melyekre eddig azt a törvény ki nem terjesztette, továbbá a közoktatás és különösen a népneve­lés tárgyában, körvonalazván e téren is az államhatalom jogait és kötelezettségeit az egyes vallásfelekezetek ön­­kormányzati j­o­g­á­n­ak sértet­len megóvása mellett. Egy 100 tagú bizottság, melynek fel­adata adatokat gyűjteni, s ezek alapján javaslatba hozni oly törvényhozási intéz­kedéseket, a­melyeknek czélja az ország anyagi erejének kifejlődését előmozdítani s az ezt gátló akadályokat elhárítani, különös tekintettel a földművelés, gyár- és kézműipar s a kereskedés emelésére, a bank- és hitelviszonyok rendezésére, egy az ország érdekeinek megfelelő közleke­dési rendszer létrehozására. Végül egy 53 tagú bizottság az orszá­gos közintézetek szellemi és anyagi emel­kedésére hatni képes törvényhozási intéz­kedések javaslatba tétele iránt. Ezen öt bizottság tagjai május 12-ikén megválasztatván, a különböző bizottságok május 22-én s a következő napokon meg is alakultak. (Vágó következik.) Béke-alkudozáso­k. A „N. Pr. Ztg.“-nak, az Ausztria és Poroszor­szág közt állítólag létre­jött békekötésről szóló s táviratilag már jelzett jegyzete így szól : „Hal­lomás szerint már megköttetett Prágában a bé­ke Ausztria és Poroszország között­ Hivatalos értesülést még nem kaptunk e tárgyban , mind­az által a hír nem valószínűtlen.“ A Prágában megjelenő „Politik“ pedig aug. 20-iki számában így ír a békealkudozások mi­ben­létéről : „Biztos forrásból értesülünk, mi­szerint az itt folyamatban levő diplomatiai alku­dozások közel volnának a befejeztetéshez, ame­lyet azonban újra visszatartóztat Olaszország nyakassága. Poroszország ebben egyrészt támo­gatja Olaszországot, olasz szövetségére utalgat­­ván, melyet föntartani óhajt. Ide járul még, hogy az alkudozások Olaszországgal nem itt folynak, hanem Bécsben, Berlinben, Párisban és Florencz­­ben, a­mi szintén tetemes hátráltatást okoz. Ausz­tria mindenkép igyekezvén az occupatiotól minél­­előbb menekülni, kénytelen oly engedményekre ráállni, melyekre nem is gondolt. Úgy halljuk, hogy az osztrák kormány helyzete a porosz kabinettel szemben kedvezőtlen, miután habár Poroszország szemmel láthatólag mutat is ked­vet a békekötéshez, épen nincs érdekében azt úgy siettetni, mint Ausztriának, mely az inva­­sionak minél előbb végét szeretné látni. Azon­ban mégis remélhető, hogy az olasz kérdés negyvennyolcz óra alatt meg lesz oldva s akkor Poroszországgal is gyorsan megköttetik a béke. Sajnálkozással jegyeztetik meg az is, hogy Po­roszország a pénzkérdésben „kiskalmárkodó“ nehézkedést tanúsít, és igen nagy bajjal bír­ható némi engedékenységre.­­ Az utóbbi na­pokban kiválólag a következő pontok felett folyt az alkudozás : 1) a szövetség felbom­lásánál felmerülő pénzkérdés ; 2) az osztrák helytartóság által Schleswig-Holsteinban tett né­mely intézkedések ; 3) egy Wildenschwert­ből Schwadowiczon át Glatzba és Schweidnitzba vivő vasút építése, a­mit Poroszország óhajt. Mind e tárgyak felett már nagyon előre halad­tak az alkudozások, s az eredmények kabinet­­futárok által küldettek meg Bécsbe és Berlinbe. Ezen alkudozások mellett folynak egyszersmind a katonai meghatalmazottakéi is. A napokban ugyanis egy porosz és egy osztrák ezredes ér­kezett Prágába, mint meghatalmazottak, az el­foglalt részek kiürítése, és a visszamenési vonal felett értekezni. Úgy hallani, hogy már e részben is közel járnak a megállapodáshoz.“ Iefer,Bv.­ és Szászország közt is elkezdődnek már a békealkudozások. Friesen b. szász állam­miniszter küldetett Berlinbe mint békealkudozá­­si meghatalmazott. A Bajorországgali békeal­­kudozásokra, azokkal ellenkezőleg, a­mint a „Köln. Zig“ értesült, egy legújabb müncheni távirat azt mondja — hallomás után — hogy Bajorország 30 millió forintot fizet Poroszor­szágnak s 4 alsó frankeni kerületet enged át 40,000 lakossal. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. Távirati jelentés : Berlin, aug. 21. A „Nordd. Alig. Ztg“ Írja: A tudósítások az Ausztria és Bajorország között állítólag már megkötött békéről nem nyernek megerősítést. Nyugati csatatér. Távirati jelentések : München, aug. 22. A „Baierische Zeitung“ jelenti : A porosz-bajor béke ma iratik alá Ber­linben a hadiköltség-kárpótlás feljebb emeltetett, a területi átengedés lejebb szállíttatott. A porosz tábornokok parancsot vettek az ellenségeskedé­sek meg nem újítására. Déli csatatér: Ricasoli b. a következő körlevelet bo­csátotta ki : „Minden főnöknek és alfőnöknek. Tegnap es­te (a dátum nincs megírva) tudattam önökkel, hogy a fegyvernyugvás aláíratott , ma pedig a békealkudozások fognak megkezdődni, melyet igyekezni fog a kormány az országra nézve be­­csületteljes és hasznos módon eszközölni. Tu­dassák önök a lakossággal s a sajtó által is ter­­jeszszék, hogy az ellenszegülés és recriminációk ideje lejárt. Mindenki előtt ismeretesek az or­szág bel- és külviszonylatai , azonban, ha érzi a valódi hazafiság az ország szenvedéseit , tud is azokról hallgatni, ha az idő úgy hozza magá­val, és ki tudja azokat kellőleg emelni annak idejében. Most kiválólag olyan hazafiságra van szükség, melynek lényeges jelleme az legyen, hogy az ország szükségeinek elébe ne tegye sa­ját kívánságait. A keserű polémiák, az idétlen recriminációk csak a belgyöngeségről tenné­nek tanúságot, melyek csak az ellenségnek lehet­nének hasznosak, a kormány actióját pedig annál inkább zavarnák, amelynek pedig most szabadabbnak s a közvélemény által hatható­sabban támogatottnak kell lenni mint bármikor, hogy a békealkudozásoknál helyt állhasson. Én érzem, hogy az olasz kormány megérdemli az olaszok bizalmát, mert meg fog az mindent ten­ni, ami az ország javára szolgálhat És van a kormány tökélve az utolsó pillanatig teljesíteni kötelességét, és teljes erejéből oda törekedni, hogy Olaszország mostani helyzetéből erős­ül­­ve és biztosítva emelkedjék ki. A kormány iránti bizalom, a polgárok egymás közötti egyetértése és mérsékeltsége azon érzü­letek, melyekből keletkeznie kellene amaz erő­nek, melynek segítségével az akadályokat le­­küzdhessü­k s a nemzet sorsát hozzánk illő mó­don biztosíthassuk. Ricasoli, a minisztertanács elnöke:“ Velenczéből, aug. 13-ról írják, hogy előtte való éjjel a Haynau erőd tövében tüzelő össze­ütközés történt a titteli határőrezred kémszem­­lélődő őrjárata és egy olasz előőrsi őrszem kö­zött. A tüzelés természetesen riadót idézett elő az erődben. Az összeütközésből az olasz őr­szem nagy sietséggel visszavonult, s az osztrák őrjárat minden sérülés nélkül érkezett meg az erődbe. A „Corriere Italiano“ szerint Garibaldi épen nem örvendetes egészségi állapotban érkezet el a bresciai táborba. A tábornok igen elszomoro­dott és hallgatag­­ hir szerint mindenkép vissza akar vonulni Caprera szigetre s nyugtalanul várja a kormány rendelkezését. Persano ten­gernagy s még néhány hajóhadi tiszt felett a jövő héten kezdődnek meg a haditörvényszéki vizsgálatok s csak ezek befejezése után fog megválni, váljon Persano a senatus legfelsőbb ítélőszéke elé utasíttatik e vagy sem. Az elsülyedt „Affondatore“ kiemelése végett több rendbeli kísérlet létezik, de még nem tudhatni, milyen lesz a siker. Az olasz működő hadsereg főhadi­szállása most Trevisoban a figyelő hadseregé pedig folyvást Paduában van. Hogy az olaszok Mestreből elvonultak volna, az nem igaz ; még mindig áll ott 15—18 ezer főnyi olasz haderő, s egyedül az felötle, hogy mindez ideig nem fog­tak ostrom munkálatokhoz. Ellenben a járáske­lést igen szigorúan ellenőrzik, úgy hogy Velen­czéből Mestrebe, Maranoba és­­Dolo­ba egy lel­ket se bocsátanak át, ugyanott több befogást hajtottak végre, név szerint több befogott papi egyén szállhatott Paduába. Távirati jelentés : Flor­en­ez, aug. 21. A „Nazione“ megc­á­­folja azon hírt, mintha Lamarmora idegen befo­lyások következtében lépett volna vissza ; s ugyanazon lap a többi miniszterek elbocsátásá­ról szóló hírt is megczáfolja és azt állítja, mi­szerint a miniszteri tanács összes határozatai egyértelműleg hozattak. Az „Opinione“ megczáfolja a bécsi „Debat.“­­nak azon tudósítását, mintha a Szentszék és Olaszország között legközelebb alkudozások folytattatnának. Vidéki levelezések. Gerendás, aug. 20. Termésünk Csaba határán és környékén oly csekély, hogy a­kinek eddig 10 köböl jutott eladásra, jó ha ez idén kettőt zsarol ki kamará­jából. Egér, fagy és aszály, egy is elég, volt a három csapás (úgy mondják, hogy akkor jó, ha három) mely az idén ért. Az egerek, kivált a kincstári és gerendási pusztákon még ősszel és télen zöldjében csaknem végkép kiirtották a búzavetéseket, a máj. 24-ki fagy a kukoricza és rozstermést V1- re szállította, s a búzának és dohány palántáknak is érzékeny kárt okozott, és a mi remény fenmaradt, annak a mögöttük jött aszály nyakára hágott. Legalább búzám lesz, mondá az egér kimért gazda, régen nem állt igy, 8 köblöt megad holdanként és lett — 2 köble ! Árpáról, zabról nem is beszélek, mert az liszthiányánál fogva vetőmagnak sem alkalmas. Mit ér már most nekünk, ha nem 5, mint tavaly, hanem 9 írt a búza köblének ára, mikor tavaly (pedig nem volt bő termés) öt annyi volt eladónk és akkor is rákmódjára haladtunk. Még egy jövedelem-forrásunk volna : a do­hány. Tavai jó termésünk volt, a miért is kincs­tár és kereskedő alacsony áron szedte be. Meg­fordítva lesz e az idén? mert alig lesz fél termé­sünk. A­mi van is, a fagy és aszály következ­tében oly kései, hogy aggodalommal nézünk az őszi dereknek eléje. A dohányt nálunk, kevés parasztgazdát kivéve, feles kertészekkel mivel­­jük. Mi építkezünk s vesszük a sok fát és köte­let hozzá, a termésnek csak fele a mienk és még is a lefolyt buzadéh tizedében oly jövedelmező volt, hogy most a termelési czikkek első rangjá­ra kezd felemelkedni. Méltán, mert rendes év­ben, holdanként fele termés 4 m. 10 ftjával 40 ft, többet ad, mint a buza, 4 köblével 7 ftján 28 ft, és minthogy nem lisztnövény s földje kétszer szán­­tatik, kétszer kapáltatik, utána a buza merően fekete ugarba, egy évig pihent, megtisztított földbe kerül s rendesen kitünően fizet. Dohá­nyunkat idén épen az aszály derekán raktuk, úgy hogy minden foltozás daczára a sorok most csak félig telvek. Imitt amott a jég is megpaskolta. Jég ellen ugyan lehet biztosítani, ha az em­bernek végkép kedvét nem szegné a biztosító társaságok eljárása. Beszéljenek számok. Geren­dást jul. 24 én érte jég, s a dohánykár aug. 20-án sincs felbecsülve. Elejét fejezni, kacsázni, törni kellene, de a szabályok tiltják. Más eset. A gazda 10 forintra biztosította mázsáját, átlagosan, mert a dohánybiztosítás nem enged levél osztályozást. Jön a becslő s a súlyveszteséget határozza meg, holott a gazdának értékes szivarlevelei lyukadtak át,s kapja ennélfogva beváltáskor a remélt árnak V4-dét, holott a biztosító társaság annak súly szerint csak V4-dét térítette meg. A becslés ké­sedelme ellen van orvosság, mert a károsult, ha dohányát törni kell, kárát hivatalosan megbe­csülted, mint ez Gerendáson történt, de a suly­­szerinti kártérítést eddig tudtomra jobbal egy társaság sem pótolta. Mokry S. Ausztria, Bécs, aug. 21. (Hübner b. ide érke­zése egybefügg a római kérdéssel; B e u s t.) Azon tudósítások szerint, melyek a „N. Fr. Pr.“-hez érkeztek, Hübner br. „szabad­ság idei utazása“ még más ügyekkel is össze­függésben van : „Hübner br. — írja a tudósító és egyszersmind tagadja annak miniszterjelölt­ségét — a római kérdés miatt hivatott Bécsbe. Ar­ról van a szó, hogy az utóbbi nagy események által oly lényegesen változott helyzetét a római széknek szemügyre vegyék és a fölött tanács­kozzanak, mily állást foglaljon el az osztrák ka­binet a septemberi egyezmény által a franczia megszállás részére megállapított határidő bekö­vetkezendő lefolyásával szemben. A szent­atya a közel­múlt súlyos eseményei után a közelgő eshetőségeknek most nyugodtabban, sőt úgy­szólván V­idám abban néz elébe, mint eddig. Ró­mának elhagyásáról ő szentsége egyátalán nem akar semmit sem hallani, ámbár egyes bíborno­­kok ez értelmű tanácsokat osztogattak, ezen kedély elfoglaltságban a pápa még a város kör­nyékében teendő kis kirándulásokra sem haj­landó, ámbár az eg­észségtelen időszak ilynemű felüdítést a beteges aggastyánra nézve sürgősen tesz ajánlatossá.“ Mi Hübner dr. elutazását ma­gát illeti, arról azt írja a tudósító, hogy a kö­vet már július 12-én, midőn Velencze átenge­dése Rómában ismeretes jen, készült azi el­utazásra, és azért nemcsak a Vatikánban volt búcsukihallgatáson, hanem a bíbornok alállam­­titkárral is értekezett. Hübner dr. különben, mint­hogy a pápa épen elutazása előtti napokban igen szenvedő beteg volt, s igy látogatásokat nem fo­gadhatott, közvetlenül elutazása előtt még egy­szer a szent atyához hivatott, ki a követet sze­mélyesen fölkérte, ő felségének e szentsége leg­­hőbb érzelmeinek kifejezését megvinni. Hübner dr. elutazása előtt még II. Ferencz király és a királyi csataadai is többszörösen értekezett, mely értekezések a királyi család átköltözésére vonatkoztak volna, miről azonban nem hallani semmi közelebbit. Beust többé már nem szász miniszter , a „Dres­dener Jour.“ aug. 19-től következő­­jelent­ést hozza : Az országos bizottsághoz mai nap érkezett legfelsőbb határozat szerint ő felsége a király Beust br. államminiszter által kért elbocsáttatást legkegyelmesebben elfogadta. A többi állammi­niszter Beust br. elbocsátási kérelméhez csatla­kozott, ő felsége azonban ezen kérelmeket nem fogadta el, miután ő felsége az elsőben felsorolt indokokat az összes minisztérium többi tagjaira nem talál­ta mérvadóknak. Külföld. Törökország. Cat­taro, aug. 13. (Tö­rökország készülődései Monteneg­ro és Szerbia ellen; Ausztria mint ezek megkeresett szövetségese.) A „Zukunft“-nak írják : Már hosszabb idő előtt je­lentettem, hogy a török hajóhad Elek­előfoknál gyűl egybe és a Sutorina tengerpart hosszában csapatokat és lőszert szállít ki. Épen igy ezt megelőzőleg jelentettem, hogy Sarajevón át mindig több török katonaság vonul a Duga­­völgybe és hogy Metkovicsen át a minden siet­séggel rakott után a Sutorinában száraz­földre kiszállított hadsereghez csatlakozik. Ugyan igy megírtam, hogy a Montenegro bemenetét képező Duga völgyében, valamint Albánia felé Spaz és Podgorika vidékén a törökök erődeiket erődí­tik, és újakat építenek. Végül megemlítettem, hogy a török hadsereg tavasz óta, de különö­sen mióta Sumla és Ruszcsuktól visszavonul, hol Románia ellen volt fölállítva, Novipazarban sánczolt tábort alakít. A török haderő legesül említett három álláspontja által Montenegro ag­godalmasan látja magát fenyegetve, különösen miután az Ausztria és Olaszország közt kötött fegyverszünet még látszatát is elvette annak, mintha a Latorinóban a porta által tett hadi in­tézkedések azon czéllal bírnának. Ausztriát az olasz önkénytesek részéről netán intézett táma­dás ellen segélyezni, a­hogyan az osztrák-olasz bonyodalmak kezdetén, a török hadi intézkedé­seket az Adriában törekedtek magyarázni. A novipazari hadállás, hol a porta terve sze­rint 75.000 ember egyesülne, fenyegeti Monte­negrót és Szerbiát, a­mint ezen, a montenegrói és szerb terület közé benyúló országrészben fekvő helység földirati fekvéséről mindenki meggyőződhetik. Azonfelül nem nézheti nyug­talanság nélkül Szerbia, hogy a Drinán is (a nyugati szerb török határon) török csapat össz­pontosítások történnek. Montenegro és Szerbia, ezen két természetszerinti szövetséges, már jó ideje iparkodtak, Európát a felsorolt török rend­szabályok horderejéről meggyőzni. Különösen abban fáradoztak Csetinre és Belgrádban egy­aránt, hogy Ausztriát megnyerjék, miszerint mindkét hozzája mindinkább közelítő államot a törökök eshetőleges megtámadása ellen védje. Azt hisszük, hogy Szerbia és Montenegró e te­kintetben nem csak helyesen, hanem igen eszé­­lyesen is cselekszik. Ők a keleti kérdés felkarolásának és ennek megoldására szükséges küzdelmeknek kezdemé­nyezését a Balkán félszigeten Törökországnak akarják átengedni. Ezen helyes eljárás által Montenegro és Szerbia a nép­joghoz csatlakoz­nak és természetesen Európa nagy hatalmai ré TÁRCZA. Oroszországi titkos társulatok és Kara­­kosoff merénylete. Mennyire veszélyes az államra nézve és meny­nyire megboszulja magát a világi s egyházi ha­talom túlterjeszkedése s a nevelési, oktatási és polgári szabadság módnélküli megszoríttatása, világos példa erre nézve most Oroszország, hol a szabad gondolkozás és eszmecsere meg­­szoríttatván annyira ferde irányt vett kivált az ifjúság tettvágyó szellemében, és annyira ismeretlenek a polgárok a józan politikai el­vekkel , a társadalom szerkezetének és szer­vezetének kellékeivel, és így annyira fogéko­nyak mindnyájan a socialismus és communismus elvei iránt, hogy számos titkos társulat jött lét­re a birodalom fővárosaiban sőt még Szibériá­ban is, melyek czélja nem más mint: a jog és birtok-egyenlőség eszméjét létesíteni — mint ez a czár parancsára kinevezett s a gróf Muracheff elnöklete alatt működő bizottmány 2­/2 havi fürkészése s vallatásai nyomán, mely Karaka­soff és társai ellen idéztetett, hivatalosan ki­derült. Ily társulatok növendéke Karakosoff, ki f. év ápr. elsején a czár ellen a már azóta köztudo­mású merényletet elkövette. „Kölcsönös se­­gélyzési társulat.“ — „Átszökőnők és férf­iak társulata.“ — „Szervezés“ — „A magánmunkásokat segélyző társulat.“ „Haza és szabadság.“ — „P o k o 1“ — vagy fejedelem gyilkoló társulat stb. stb. ezek ezége s ugyan csak változatos gyilkos szellemi s anyagi eszközökkel láttak hozzá a propagandához , érintkezésbe tevén ma­gukat a külföldi és lengyel hasonló czélű titkos társulatokkal , és egy forradalmi ügynökséget állítván fel „Narodowa opicka“ czím alatt. Programmjuk: 1) Terjeszteni a nép közt azon meggyőződést, hogy a földbirtok egyenlően az ő sajátjuk. 2) Felingerelni a népet a nagyobb birtokosok, főkép a nemesség és kormány ellen. 3) Iskolákat, műhelyeket, könyvkötő, szabó stb. társulatokat állítani fel vagy azokban befolyá­sokat nyerni, hogy így minél közelebb hathas­sanak a népre. 4. Könyvtárakat, szabad iskolá­kat, fegyver­jogosított társulatokat stb. állítani vidékszerte a communismus szabályai szerint, melyek a moszkvai központi társulat rendelke­zése alatt állanak, de megannyi másodrendű központokat képeznek — minél több tagokat vonván be ügyeikbe. 5. A socialismus elveinek terjesztése az ifjú növendékek által — kik ily téveszmékbe legkönnyebben bevonhatók. 6. A Volga mentében fejteni ki tevékenységüket a gőzerővel a közlekedés segélyével. Természetes, hogy ily nagymérvű működés­hez sok pénz kell , de ők ezen is segítettek, ma­guk módja s a communismus elvei szerint ; t. i. részint maguk a tagok tettek kegyes (?) ado­mányokat, részint a legszebb hangzású jótékony­­sági czimek alatt gyűjtöttek ilyeneket boldogtól és boldogtalantól.­­ Szükség esetében pedig a gazdagok megrablását, gyilkolását is megenged­ték és igen üdvös dolognak tartották a mennyi­ben végrehajthatták a köz- és államkincstárak megrablását. Egyik comité p. o. egy esetben ar­ra ítélt egy fiatal embert, hogy atyját mérgezze meg , mert pénzére, hagyományára a társu­latnak „szüksége“ volt. Mindinkább könnyen jutván a külföldi forra­dalmi tiltott könyvekhez, ilyeneket önmaguk is gyártván, és ezáltal még inkább felfokozván a tapasztalatlan, vállalkozó szellemű fiatalság kép­zelődését, sőt maguk módja szerint magyaráz­ván a nyugateurópai szabadelvű lapok tételeit is, meg sem álltak a „N i h i i i s m u s“ ig, kivált a „S­zervezés“ és „Pokol“ czimű moszkvai társulatok tagjai, melynek növendéke mint említők, Karakosoff, az előbbeni elnöke pedig ennek nagybátyja volt. A „Szervezés“ czimü társulat azonban, tulajdonkép két irányzatra szakadt ; egyik csak a jelenlegi államot akarta felforgatni s alkotmá­nyossá tenni — csendes utón ; a másik pedig egy forradalom előidézésén dolgozott, mely a czár meggyilkoltad­áával kezdődnék. A „nihilismus“ tulajdonképeni iskolája a „P­o­­k­o­l“ cz. társulat volt Noshin elnöklete alatt (ki a merénylet után csakhamar meghalt) mely tan­könyveket adogált ki a nép számára, összeköt­tetésben állt a külföldi „fejedelem-gyilkoló“ tár­sulattal, saját tagjai felett pedig oly fegyelmet gyakorolt, miszerint : halált mondott annak fe­jére, ki a comité által reá rótt kötelességet nem telj­esitette — és ha ezen kötelesség p. o. egy fejedelem meggyilkolása volt, második köteles­ségéül rovatott fel, hogy önmagát meggyilkolja s e végre méreggel stryenhinnel láttatott el, mely apró golyócskákban, fejéhez, haja közzé ragasz­­tatott. Ki ily „hazafias“ kötelesség teljesítésére ki­­szemeltetett, annak el kellett szigetelnie magát a társulattól : egészen át kellett engednie ma­gát a dorbézolásnak és mindenféle bűnöknek, hogy szivét, jellemét megszoktassa, megkemé­­nyítse vállalatához és magáról minden komo­lyabb politikai tervnek, vállalatnak gyanúját elhárítsa — sőt szükséges volt egy s más felje­lentést, árulkodást tennie,, hogy a gyanúsításo­kat, leskelődéseket kijátsza. A „P o k o l“ moszkovai köre többek közt Tschernischeffszkyt, ki felségsértési vádak miatt szigorú fogságra van ítélve Szibériában, azért akarta kiszabadítani, hogy Genfben egy lapot szerkeszszen, mely a tervezett felforgatásra a né­pet előkészítse. E végett 1 tagot küldött a,Pokol' társulat Szibériába, kit a társulat pétervári ügy­nöke ellátott hamis útlevelekkel, bóditó szerek­kel, melyekkel az őröket elaltassa, méreggel, melylyel nemsikerülés esetében önmagát meggy­il­­kolhassa és ajánló levelekkel a „Pokol“ társ. tagjaihoz Nyugat- és Kelet-Szibériában , (kik többnyire lengyelek) hogy­­ a nagy vállalatban közreműködjenek. Ezen társulat szabadította meg a hasonló ok miatt hasonló fogságra ítélt Dombrowszkyt Szibériából két év előtt, és e társulatok főfeladata kiszabadítani s pénzzel el­látni a lengyel foglyokat. Fiatal tettvágyó emberek nem igen vizsgál­ván és ismervén azon viszonyokat, melyek a ke­reket jónak s rosznak kivitelében egyaránt meg­kötik, mihelyt az nem köznapi szokásos dolog — leginkább szeretik a merész rendkivüli czé­­lokat s igy természetes, hogy ezen titkos társu­latoknak számos tagjai találkoztak az oroszor­­szá­g egyetemekben, akadémiákban sőt szá­mos jobbmódu ifjú külföldre ment, hogy az ottani társulatokban részt vegyen s ezek elveit gyorsan terjesztették ha visszajöttek. Hogy pe­dig a gyanút magukról lehetően elhárítsák, fő elvük többet tenni mint szólni : „hátramaradás a beszédben, de előhaladás a tettben“ ez jelszava, ez titkos hitczikke, melyet szem elől soha sem téveszt az, ki az orosz népnevelés ügy­barátja“ — mondá a társulatok egyik erélyes vezénylője. Ők ugyanis a népnevelés ürügye alatt működnek és hogy a leskesedést, kémke­dést kikerüljék : „ellen nem szegülnek, sőt azon igyekeznek, hogy az ő embereik legyenek a rendőrök és kémek.“ Ezen társulatok tagjai a legszigorúbb titok­tartásra kötelezvék , ha elfogatnak , hallgatnak vagy hazudnak mig lehet. így tett Karakosoff, ki magát előbb Petroff Alexeinek adta ki mi­dőn vallatták ; az orvos-sebészeti akadémiában pedig honnan „orvosságokat“ szokott besze­rezni, Wiadimiroff Dimitrinek ismerték, holott igazi neve Wiadimiroff Karakosoff Dimitri , 24 éves ifjú a Szerdobszki kormánykerületből, hol atyja földbirtokos — mint azt később önmaga bevallotta. Karakosoff Demeter előbb a pensai gymnasi­­umba járt, 1861 ben a Kauzasi egyetembe ment honnan rendetlen életmódja miatt kirekesztetett, de csakhamar visszavétetett — és bizonyítvá­nyaival a moskovai egyetembe ment át, honnan a fizetések nem teljesítése miatt szintén kire­kesztetett. Moszkovában tartózkodása alatt tag­ja volt azon társulatnak, mely az egyetemi és a petrovszkoji földmivelési iskola szabad hall­gatóiból alakult.­­ Ez már több név alatt több kerületre kiterjeszkedett s a mult évben a „Szervezés“ czimét vette fel, melynek irányát említettük. Karakosoff nagybátyja a moskovai socialisti­­cus köröknek egyik fővezénylője volt első, kinek a czár meggyilkoltatása, határozott szándékává lett, midőn tavai Pétervárról haza jött. Ő volt érintkezésben a külföldi , „fejedelem gyilkoló“ társulattal, melynek létezését még akkor közölte elvbarátaival s felfedezte, hogy ezen társulat kész Oroszországban a forradalmat, fegyver s más esz­közök által előmozdítani. Ő alapította ekkor Moszkovában a „Pokol“ társaságot, melynek tagja volt a merénylet végrehajtását magára vállaló Karakosoff. Karakosoff e végett még a böjt első hetében Pétervárra ment, ott különböző helyeken, foga­dókban és magán­házaknál többek közt 4 na­pig egy orvosnál lakott, kivel a communism­us­­ról sokat értekezett — s csak ettől tudta meg hogy Pétervárott sok socialisti­kus, és communis­­ticus társulat van. Pétervárotti tartózkodása alatt proclamatio­­kat osztogatott szét, melyek czime : „Bar­á­­tainkhoz a munkásokhoz.“ Ren­detlen életet élt a korcsmákon és sörházakban. ..........E közben a „pokol“ némely tagja megi­jedt, hogy Karakosoff vigyázatlanságból elárulja titkát — Moszkovából Pétervárra jöttek, hogy az ifjút magukkal visszavigyék. Karakosoffot a téli palota előtt találták, parasztruhában — be­mentek egy korcsmába s megigértették vele hogy visszajön Moszkovába ..... De sokáig késedelmezett. A böjt vége felé tehát nagybátyja parancsolólag felszólította, hogy térjen vissza. Ő el is indult a nagyhét vége felé — de csakha­mar visszajött, a „Sznamenszkaja“ fogadóba és meglátogatta az emlitett orvost és a „Népkönyv“ szerkesztőjét, kitől pénzt s más apróbb segély­eszközöket kapott, és kinek bevallotta szándé­­kát ez után egy fegyverművesnél golyót vett — port a laboratóriumból kapott, pisztolya pedig már volt s igy látott a merénylethez, melynek részletei a „Hon“ olvasói előtt eléggé ismere­tesek- K. L.

Next