A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-01 / 26. szám

fogyasztási adóról szóló törvényt, és ezt jan. 2-án kívánta érvényesíteni. Új év napján nagy nép­­gyülekezések tartottak mindenfelé, így Oportoban is, hol a népgyűlésen a kereskedőség elöljárója elnökölt. Itt következő határozatok hozattak : az urak meg ne vámoltassanak, a boltok bezárandók és az azokban levő áruk ne bocsátassanak adóve­tés alá. Ezen határozatok rögtön végrehajtottak és következetesen megtartottak ; a közben Lissabon­­ban, Bragában, Guimaraesban zavarok támadtak és a lissaboni nép által a királyhoz küldött kül­döttség a királyi palota előtt felállított csapatok által feltartóztatott. Midőn a király parancsot adott, hogy a küldöttség, melynek élén Peniché gr. és a mostani miniszter Dias Ferreira állt, elé­be bocsátassanak, a nép és a katonaság közt már tettlegességre került a dolog. Jan. - án elbocsá­­tatott a ministerium és a fenyegető zavargás le­csendesedett. Az uj ministerium, melynek élén gr. Avila áll, feloszlatta a kamarákat és ápr. 27-kére új választásokat rendelt el. A király jan. 15-kén felfüggesztette a kedvezőtlenül fogadott uj fo­gyasztási adót, az uj közigazgatási törvényt és a külügyministérium egy költséges reformját. Az egész ország örömnyilvánítások közt fogadta a ki­rály ezen rendeleteit, és töb­bhelyütt kivilágítást rendezett. Táviratok: Zágráb jan. 30. A mai országgyűlésen a Pestre küldendő regnicolaris bizottmány válasz­tatott meg. Tagjai : Bedekovic, Vakanovic, Pe­­jacevic László, Zivkovic, Zuvic, Vukovic, Bata­­cherini, Berlic. Póttagok Krajlevic és Herdenbach. A következő gyűlés napja bizonytalan. München, jan. 30. A bajor párt legkitűnőbb tagjai által összehívott s mai nap estéjén tar­tandó gyűlésén hír szerint Schrenk államtaná­csos fog a vámparlament küldöttjéül kijelöltetni. Stuttgart, jan. 31. A kamra elfogadta a katonasági törvényt 50 szavazattal 40 ellen. Paris, jan. 31. Triers a vitatkozások és a sajtó szabadsága mellett szól s következőleg végzi beszédét. A kormány szabadelvűen járjon el s ne hagyja a határozó pillanatot elillatni. Pinard védi a sajtótörvény javaslatot. A „Fran­ce“ jelenti, hogy Moustier a Pins rend nagy­ke­resztjét kapta. A „Patrie“ tudósít, hogy Civita­­vecchiából érkezett levelek sejtetik, miszerint a megszálló hadtest 2-ik osztálya Failly alatt visz­­sza fog térni, és csupán Dumont hadosztálya marad Civitavecchiában. Újdonságok. Pest, jan. 31. — (A vallás- és közoktatásügyi miniszter) megengedte, hogy az „Elméleti elemi mértan tankönyve“ czim alatt, műegyetemi hallgatók, lyceumok, főgymnasiumok, főreáltano­dák, bányászok, iparosok és magántanulók számá­ra Komnenovich Sándor, magya­r műegyetemi tanár által irt s Pesten 1868-ik évben kiadott munka a magyar- és erdélyországi reáltanodákban tankönyvül használtathassék.­­ (A Kisfaludy-társaság) febr. 5-ki ün­nepélyes közgyűlésének sorrende : 1 .Elnöki megnyi­tó beszéd. 2. A titkár jelentése. 3. Zichy Antal em­lék­beszéde Bérczy Károly felett. 4. Dalmady Győző egy költeménye. 5. Dux Adolf felolvasása a szín­házakról általában és különösen a népszínműről­ 6. A népszerűség. Gyulai Pál satyrája. 7. Gregus Ágost felolvasása a szépformáról a tudományok­ban. 8. „A szökevények.“ Huszártréfa. Arany László költeménye. 9. Elnöki zárszó. — (A franczia császár) német lapok táv­irata szerint egy nagy körút alkalmával nejével együtt Pestet is meglátogatja. — (Az izraeliták hitközségi ügyei­nek) közvetlen forrás után megitélhetése végett­­. Eötvös miniszer bizalmas értekezletre hivta e hitfelekezet némely kiváló tagjait, kik febr. 17-én kérettek föl e czélból Budán megjelenni. — (F Jury Sámuel) országgyűlési képviselő a szoboszlói ref. egyház és iskola könyvtárának, melyet ugyanő alapított 1864-ben, közelebb újra 332 aranyozott kötésű becses könyvet (körülbelül ezer forint értékig) küldött. E gyűjteményben a hazai és külföldi jeles szépirodalmi, valamint tu­dományos u­n számmal vannak képvi­tár alapitása Qek­AD ?A^a eZ’ m,ert y könyv­­ismeretkörét, ékben emeli az olvasó nép lemi tápláléka./1^1“1186^^ ^0“?^8^1­ szavakban kötő AZ e^haz e£ÿ*6lAh#f­arándokot Mesk meg e­­elentékeny értékű ^ , . ^in­k egyúttal, hogy Tury Sá­mekek ruházata082101 szegény iskolás gyér­figyelemreméltó dv b­e n) b' Nik­i Albert egyelemremélto v* küldött be hozzánk mely­ben az ügy állását következöleg foly­tatja : Figyelmeztet?7"» ? fi­­f­i­t. y túl hazánk múltját is" ^zánkfiait, kik ezen­ket a külföldi munká­kmázokat. 69 “16"' , , , , .közölni szívesek leend­nek, hogy azokat csak , ..... • ,..+*• y. , gy vaktában a közön­ség előtt ismeretlenek?17 ... , ,, ,, ne hirdessék, mert a külföldi könyvtárakba ,evészakba­n létező hungankák megismertet felkutatására néz­­ve nemzetünk történetbe , , , , a legújabb időkben roppant szorgalmat s erei fejtet­tek ki. Köny­nyen ismétlődhetnek az ír J . , .. , .. 1A 1 i,„i í- * . I.. . , lamarkodott közlé­sekkel a fentebbi missale » , , , nem a bécsi német Central .mG yC n^.m, a magyar történelmi buvárl1S8T Z ^ Hl az említett bécsi bizottm­ányt,mCr G , Af ^ ‘ • . , .... , , , , J e munkát ugyanis legelsőbben hazánk koszorús „ • y ,, ,­­ Horváth Mihály 1904 ben ismertette meg a kis és hazai tudós világgal. Ne bízzuk el magunk ... tunk felélesztésére a magunk­­ it it ignorál­­juk. Ne ékeskedjünk idegen tol" érdem jogosan minket illet, neh­a azt kul­­földivé átvarázsolni, mindenek­et ki óvakod­­junk saját jeleseink kezdeményez­ő feltalálási érdemeinek koszorúját ön kezeinkké. . Es.vittt­­ál a „Pesti Napló“ jan. 29-diki 'ában R. F. betűkkel alájegyzett s ugyancsak imént gyalt brüszeli codexre vonatkozó k írójának abbeli állítására, miszerint a Corv­ codexek czimlapjait festő művésznek nevét a var irók hibásan nevezik Actavantesnek, s aim­ valódi ne­­ve Attanantes — röviden megjegyzem a va­­lódi név az Attavantes , mert e° fordul elő az emlitett művész a brüszeli niszben de magokban a modenai codexekben is az névbe csúsztatott c betű az első t-nek praecipliácu­s megröviditése lévén, így nevezik őt az oatok — maga Vassari a többi közt igy szól „V­ano alcuni ehe Attavante, altrimenti Vante mitor Fiorentino fusse, siccome fu Stefano ,mihe­e miniatore Fiorentino, discepolo di Ghe­rdo ît io tengo per fermo, rispetto all essere stao lUno, l’altro in un medesimo tempo, che Attavate fusi piuttosto amico, compagno, e coetaneo di cherar, do, che discepolo.“ (Vite de piu Ec­ellentpittori Sculturi ed Architetti. Firenze MDCCLXXI.­ köt 408 lap.) — (A m. k. postaigazgatóság k­övet­­kező hirdetményt közli jan. 25-től : A felálló határozatok szerint ajánlott levelek Belgi­nba keresztborítékkal ellátva és legalább két egyikő, kemény viaszra nyomott világos pecséttel lezáva legyenek. Ezen határozatra a figyelem annál a­kább fölhivatik, mivel ennek a Belgiumba czimzet ajánlott levelek feladói nem mindig feleltek me,­­a m. postahivatalok egyúttal utasittatnak, hog azon ajánlott leveleket, melyek a fentebbi határo­zat szerint borítékolva és pecsételve nincsenek továbbszállítás végett fel ne vegyék.­­ (A bécsi egyetemi magyar klub­ jan. 29-én tiszteletét tette a magyar delegátió elnökénél, azon kérelemmel, hogy adassanak tag­jai részére állandó belépti jegyek a gyűlésekre, hogy magukat a parlamenti életben és szokások­ban gyakorolják. Somssich megígérte a kérelem teljesítését. —­­ (A Nagykomlóban) febr. 1. Bakonyi­­­nak jutalomjátéka van. Az érdekes műsorozat köz­ben pezsgő tombola, végül tóttáncz. Tánczolja Szigethváry Emelka és Bakonyi. A szüneteket Kecskeméti tölti be. — (A magyar mérnökegyesület) első, azaz út, vasút és hidépitészeti szakosztálya f. évi febr. hó 4-én esti 7 órakor, az egylet helyiségében (Ferencz József tér, Diana fürdő) tartandja e havi szakülését, mely alkalommal az első felolvasás és tudományos értekezlet fog tartatni. — (A M. U. sajtóperében) a királyi tábla jan. 30-án hozott ítélete fölmentette a kiadót a felelősségtől, ellenben Böszörményi szerkesztőt el­marasztalja a felelősség terében, „miután Kossu­thot Turinban lakása miatt felelőségre vonni nem lehet.“ Böszörményi a hétszemélyes táblához fe­­lebbezte ez ítéletet. — (Az aradi vértanuk emlékszobrá­nak) bizottmánya részéről felkéretnek az ivtartó urak, hogy a gyűjtött összeget és az ivet legfeljebb f. é. február hó végéig beküldeni szíveskedjenek, mivel e nélkül az adakozó közönség által teljes joggal igénylett számadás nem közöltethetik. Miu­tán azonban a számadás több oldalról sürgettetik, a szobor bizottmány kénytelen leend a fentebbi határidő eltelte után a befolyt ivek alapján azon ivtartó urak megnevezésével, kik iveiket be nem küldötték számadását megtenni. — (Az orvostanhallgatók) küldöttséget küldtek ő felségéhez, mely febr. 6-ki báljokra meghívja. E küldöttség következő tagokból áll. Horváth József elnöklete alatt. Székely Lajos, An­tal Géza, Verzáll Gyula, Reiter Ödön. — (A pesti kereskedelmi bált) febr. 4 én rendező bizottmánynak tagjai: elnök Vetsey Sándor, pénztárnok Mank Mór, jegyző Brüll Miksa. Biz. tagok : Szivessy Ignácz, Kron Hugó, Müller Károly, Heidelberg Mór, ifj. Bapos­ József, Wojticz Ignácz, Beck Armin, Vankó Károly, Seefehlner J.L., Gugenberger Gyula, Keller Armin, Harmath Lajos, Jalics Géza, Eberling Antal, Kopstein Gyula, Csillag Bertalan, Hirschfeld Károly, Herzl József, Unger L. Gyula,Dietrich Emil, Quentzer Henrik, Kollorits Jenő. — (A veszprémi főgymnasiumra), mint egy ízben jelentők, Ranolder püspök 10,000 frtot, és a veszprémi káptalan szintén 10,000 ftot adományozott ; egy miniszteri rendelet azonban e czélra 50,000 ftot igényel , azért a veszprémi kath. lakosság egy évi egyenes adójának megkétszerezé­sére ajánlkozott, mi az emlitett czélra mintegy 10 -12,000­ ftot fog jövedelmezni. Rosos, Hetsch, Késmárky és Bezerédy, tehetős veszprémi lakosok és Tuszkay Mayer, az izr. hitközségnek elöljárója, egyenkint 500 ftra kötelezték magukat ; a taka­rékpénztár 1000 ftot adományozott ; a mi hiányzik, azt ki fogja pótolni a helybeli református, evangéli­kus és izraelita hitközség, és igy a főgymnasium létrejötte biztosítottnak tekinthető.­­ (Beküldettek.) Két latin üdvözlő ver­­sezet Kaczvinczky Viktor jászói prépost beiktatási ünnepélyére. Nemzeti színház. Jan. 1-re van kitűzve: „A fekete dominó.“ Vig opera 3 felv. Népszínház. Szombat febr. 1. Uj nagy vig ope­rette először Zaytztól : „A boissy boszorkány“ 3 felvonásban. Bakonyi magyar daltársulata minden estre a K­omlóban tart előadást. A szüneteket jó magyar ene tölti be. WZGIZMSZAT! ROVAT. Az országos erdészeti egyesület alapszabályai. 1§. Az országos erdészeti egyesület czélja: A 3. §-ban meghatározott eszközök által az erdőgzdaság minden ága és az erdészeti ma­gyar­­odalom előmozditására közrehatni. 2­ §Az egyesületi czélok elérésére következő eszközk szolgálandnak : a) a­­goknak időszakonkénti gyűlései, az or­­ság kiönféle vidékein, erdőgazdasági ügyek közti tanácskozás végett ; b) lehet gyarapítása azon állapot ismerete­­melyben az erdőgazdaság összes ágai Ma­gyrországban jelenleg léteznek s megismerte­tés azon akadályoknak, melyek azok kifejlé­­séiik utjába állanak ; caz erdészeti magyar irodalom pártolása al­­kalu,3 erdészeti munkák kiadásának előmozdí­tásá­val ; d) :les, de szegény sorsú ifjaknak az erdé­szetbe való kiképeztetése ; e) a almas szakembereknek, az erdőgazda­ság önlése érdekében, bel és külföldön való utolját mit­eti; * f) erdezeti magyar tanodáknak fölállítására és a léteik gyarapítására való közreműködés ; g) az erdőgazdaságot illető mindennemű tár­gyak gyűjteményeinek és szakbeli könyvtárnak alapítása és szaporítása ; h) a kormány által az erdészeti egyesület elé terjesztett erdészeti kérdésekre adandó véle­ményezés; i) az erdészet bármi ügyeire vonatkozó figyel­meztetéseknek és javaslatoknak a kormány elé terjesztése ; k) az ország összes gazdasági egyesületeinek az erdészeti egyesülettel kölcsönös érintkezésre való fölszólítása, a mindkettővel közös érdekek kielégíthetése végett ; l) az erdőbirtokosok fölszólítására szakképzett egyéneknek erdészeti hivatalokra való ajánlása. 3. §. Az egyesület pártfogó, tiszteletbeli és rendes tagokból áll, mely utóbbiak alapítók vagy évdíjasok. 4. §• Az Országos Erdészeti Egyesület tagjául minden feddhetetlen és kellő műveltségű állam­polgár választható. 5. §. Rendes tagokat a közgyűlés vagy a vá­lasztmány vesz fel, mely utóbbi esetben ez az új tagokat a legközelebbi közgyűlésnek bejelenti. 6. § Tiszteletbeli tagokat a választmány aján­latára, a közgyűlés oly kitűnő egyéneket választ, kik vagy ezen egyesület, vagy pedig általában az erdőgazdaság emelése körül különös érdemet szereztek maguknak. 7. §. Külföldiek rendes vagy tiszteletbeli tago­kul csak a hazai kormány megerősítésének fön­­tartása mellett választhatók. 8. §. Alapító tagokul azon egyének, községek vagy egyesületek tekintendők, kik az egyesület részére legalább 100 ftnyi tőkét készpénzben vagy 5%-kos hitelpapírokban letesznek, vagy az alapítványi tőkéről kötelezvényt állítnak ki s at­tól évenként 5%-nyi kamatot pontosan fizetnek. Ily alapítványi tőkék a választmány által csak az esetben mondhatók fel, ha a kamatok pontosan nem fizettetnek. Készpénzben letett tőkék a hazai hitelintéze­tek valamelyikénél kamatozólag elhelyezendők. 9. §. Évdíjas tagok azok, kik 3 évig 5 főnyi évi illeték fizetésére az egyesületbe való belépés által magukat kötelezik. 10. §. Az egyesület a maga tagjait a következő jogokkal ruházza fel : a) minden egyesületi tag részt vehet az egyesü­let választmányi- és közgyűlésein s azonkívül az igazgató választmányhoz bármely hazai nyelven javaslatokat küldhet be ; b) a közgyűlésben minden tagnak szavazati, a választmányi üléseken pedig csak véleménye­zési joga van ; c) tiszteletbeli tagok a rendes tagok jogaival bírnak ; d) minden tag az egyesület részéről a választ­mányi és közgyűlések jegyzőkönyveit valamint az egylet évkönyvét is ingyen kapja, s azok ut­ján évenként a pénztár állapotáról s a zárszáma­dásokról is tudomást nyer ; a jegyzőkönyvek és évkönyv megküldése a tagságdíj lefizetése mel­let posta-utánvétellel történik ; e) az egyesület könyvtárát s másnemű gyűjte­ményeit minden tag az ügyrend szerént használ­hatja. 11. §. A közgyűlés jogában áll azon egyesü­leti tagokat, kik a 4. §. értelmében kifogás alá vehetők, az egyesületből kizárni. 12. §. A felsorolt jogok elvere kiterjed: a) az alapító tagoknál élethossziglan, b) az évdíjas rendes tagoknál a 9. §.ban meg­jelölt lekötelezettségi idő tartamára. Az egyesületbe lépés bíróság előtt is kötelező. A hátralékban lévő illetékeket az egyesület az általa szabadon választandott biróság előtt som­más szóbeli perután behajtja. Az egyesületi év január 1-jével kezdődik, s így az évközben belépő tagok kötelezettsége ugyan­azon év január 1-jétől számíttatik. 13. §. Az országos erdészeti egyesület igazga­tási székhelye Pest. A rendes igazgatás, igazgató választmányra van bízva. 14. §. Az országos erdészeti egyesületet ható­ságok, és mások irányában az elnökség képvi­seli , az vezeti a választmány közreműködésével annak minden ügyeit az alapszabályok s a köz­gyűlésen hozott határozatok értelmében. A választmány az egyesület elnökéből, 2 alel­nökből, 12 választmányi tagból s a titkárból áll. Ezeket, a titkárt kivéve, a közgyűlés 3 évre vá­lasztja , még­pedig az elnököket általános, a vá­lasztmányi tagokat pedig aránylagos szótöbb­séggel. A választmány tagjai, kivévén a titkárt, ezen tiszteletbeli hivatalaikért semmi fizetést sem húznak. Titkárt és írnokot a választmány választ és azok munkakörét is az szabja meg , fizetésüket pedig a közgyűlés állapítja meg. A választmány tagjainak, nem különben azon szakférfiaknak úti költségeik, kik megbízatás folytán az egylet érdekében eljárnak, megtérít­tetnek. 15. §: ügy a köz- mint a választmányi gyűlé­seken az elnök, ennek távollétében az alelnökök egyike, mind a három elnök jelent nem létében pedig a köz- vagy választmányi gyűlés által ál­talános szótöbbséggel választott tag elnököl. 16. §. A köz- valamint a választmányi ülések is határozatokat általános szótöbbséggel hoznak. A szavazatok egyenlő száma esetében az elnök szavazata dönt. 17. §. A választmány határozatokat csak­ úgy hozhat, ha az elnökön és titkáron kívül legalább 3 választmányi tag van jelen. 18. §: A közgyűlés rendes vagy rendkívü­li. A rendes, közgyűlés évenként egyszer, választ­mányi ülés pedig legalább évnegyedenként tar­­tatik ; rendkívüli közgyűlések tartását sürgős esetekben az elnök vagy választmány hatá­rozza el. A rendes valamint a rendkívüli gyűlések a hazai kormánynak bejelentendők. Az egyesület minden gyűléseiből politikai kér­dések megvitatása ki van zárva. 19. §. A rendes gyűlések tárgyai következők : a) jelentés az utolsó közgyűlés óta lefolyt ügyvezetésről, b) az évi számadás megvizsgálása, es a jövő évi költségvetés, d) az egyesület vagyonát illető intézkedések, e) az egyesületi igazgatóság választása vagy kiegészítése, f) a jövő rendes közgyűlés helyének és idejé­nek meghatározása, g) indítványok a jövő közgyűlés tanácskozási tárgyaira nézve, h) javaslatok az egyesület czéljai előmozdítá­sára által­ában, i) az előbbeni közgyűlés által kitűzött vagy egyes tagok által az igazgató választmánynak 3 hónappal a folyó gyűlés előtt bejelentett tár­gyak megvitatása, k) az egyesületi alapszabályok netaláni meg­változtatása, melynek esetében azok a hazai kormány új megerősítése alá terjesztendők. 20. §. A rendes közgyűlések tárgysorozatát a választmány legalább 2 hónappal a gyűlés előtt hírlapok és az illető választmányi ülés jegyző­könyve útján teszi közzé. 21. §. Az egyesület csak saját ingatlan vagyo­nára vehet föl kölcsönt a közgyűlés határozata folytán. 22. § A közgyűlés jegyzőkönyvét aláírják az elnök, egy választmányi és az elnökség által ki­jelölt egy rendes tag. 23. §. A választmány minden közgyűlésre ügyvezetőül a gyűlés helyének közelében lakó tagot választ, ki a gyűlés tartamára a választ­mányba, mint annak tagja lép, s az elnök mel­letti helyet foglalja el. Az ügyvezetőnek válasz­tott tag neve a hazai kormánynak bejelentendő: 24. §. Az egyesületi viszonyokból keletkező perlekedések választott biróság által döntendők el, mely czélra a perlekedő tagok mindenike egy birót nevez s ezek maguknak elnököt választa­nak, melyre nézve ha azok meg nem egyezhet­nének, az ajánlottak közt sorshúzás fog dönteni. A választott biróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha a perlekedő tagok valamelyike bírót nem választana a perkérdés fölött sommás szóbeli eljárás útján, az egyesület által választandó rendes bíróság dönt. 25. §. Ha az egyesület föl akarna oszolni, e kérdést először csak az egyesületi összes tagok egy harmadának jelenlétében tárgyalhatja s a jelenlévők legalább két harmadának szavazata Míg a külföld, Angol, Franczia, Németország és a kis Belgium is kereskedelmének és ki­fejlett iparának gazdagságot és némileg ha­talmat köszönhet addig Magyarország, daczá­ra roppant kincseinek és kivitelének, nem dicse­kedhetik azzal, mi adazoknak gazdagságot, ha­talmat ad. Nincsen magyar kereskedelmünk, mert nincse­nek magyar kereskedőink , nézzük végig a ke­reskedelmi testületeket, nézzünk végig az or­szágon, s könnyen megolvashatjuk azok számát, kik méltán megérdemlik a magyar kereskedő elnevezését. Kevés azok száma, kik előbb haza­fiak, csak azután akarnak kereskedők lenni, tej­­estül, lelkestül , józan számítással, buzgó kitar­tással és a hazai ügyek iránt lelkesedéssel. Tudom jól, hogy ahoz, hogy igazán nemzeti kereskedelemmel dicsekedhessünk, egy genera­­tio, új emberek szükségesek, de a jövő magyar kereskedelem és ipar férfiúi most neveltetnek, tehetségeik most fejlődnek, és így már most kell oda törekedniük, hogy a haza szent ügyét tartva szem előtt igyekezzenek értelmes, lelkesülni tudó üzletférfiakká képezni magukat. Hogy ezt elérhessük, két tér áll nyitva előt­tünk : az a­yagi és szellemi. Mindkettőn ke­resztül kell törni, még­pedig szorgalommal és kitartással, hogy igyekezetük sikerre vezessen. Az anyagi tért ismerjük, bár ezt sem használ­hattuk fel még elég eredménynyel, mivel hiány­zott a szellemi műveltség a magasabb kereske­delmi és ipartudományok ismerete, pedig e nél­kül nem leend soha senki egész kereskedő egész iparos. Hogy a szellemi téren mily hiányokban szen­ved a kereskedelmi vagy iparos ifjúság, azt már eleget elmondták mások, s leend még alkalom erről eleget szólni; most csak egy hiányt, azt akarjuk felemlítni, a­melyről legkönnyebb se­gitni. A­minek a magyar kereskedelmi és iparos osztály mindez ideig nagy hiányát érze, az egy magyar kereskedelmi és iparlap. Oly lap t. i. mely menten minden politikai színezettől,oda töre­kedjék, hogy ez osztályok érdekeit minden te­kintetben képviselje, kívánalmainak megfeleljen, melyből szellemi táplálékot,ismeretet,tudományt nyerhessen ! Igaz , alakultak és voltak már e nemű lap­jaink, de ezek pártolás hiánya miatt megszűntek. Az első ily nemű vállalat, melyre emlékszem, „Közlemények az ipar és kereskedelem köréből“ czím alatt jelent meg Rohonyi Géza és Petényi Ottó szerkesztése alatt. E vállalatból egy füzet jelent meg és ez volt az első és utolsó is. Tartal­ma változatos és érdekes, valóban sajnálnunk kell, hogy ez egy füzetnél több meg nem jelent belőle Pedig e vállalat mily szép reményekre jogosí­tott. Mily örömmel olvastam e füzet czikkeit, mennyit reményítünk akkor tőle, s mily sajnál­va fogadtuk megszűnését. Feltámadt ugyan később, mint heti­lap „Ha­ladás“ czím alatt, de úgy sem volt hosszú élete megszűnt és azóta nyugszik. Meg kell még emlékeznem a Váczon Rohonyi Géza szerkesztése alatt megjelenő „Magyar ipa­rosiról is, mely olcsó lap igen jól tölté be he­lyét, de ez is megszűnt, legalább egy időre. Hire járt, hogy az „országos iparegyesület“ választja közlönyévé, s e pártfogás alatt fogja újra foly­tatni megszakasztott pályafutását. De úgy lát­szik az „iparegyesület“ nem igen buzgólkodik ez ügyben. Midőn e sorokat írom­, nem vezet engem sem nagyravágyás, sem hitviszketeg, elég sokáig vártam valamely tekintélyesebb férfi felszólalá­sát, de mivel ez mindez ideig nem történt, csak többek óhajtásának teszek eleget, midőn szerény magam ez ügyben felszólalok. Igen­ alakítsunk lapot, még pedig „kereske­delmi és iparlapot.“ Ha e két testvér­­­érdeket egyesítjük, oly tekintélyes lapot teremthetünk, melynek szívesen vállalkozik kiadója, s rövid idő múlva hazai szakirodalmunkban méltón fogja betölteni az első helyet. Az ily két érdeket egye­sítő lap szellemi tartalmára is becsesebb lenne, mint ha az erők két részre osztva működnének, midőn úgy is oly kevesen vannak, kik komolyan foglalkoznak e téren, s a való siker csak kölcsö­nös támogatás folytán érhető el. Ne csak szóval hirdesssük az associatió eszméjét de mutassuk azt be tettleg is,midőn két testvér-érdeket egy lobogó alatt egyesítünk,mely­re az van felírva : tiszteljük egymás munkássá­gát, s küzdjünk egyesülten azon szép irány felé, mely a szorgalom utján a haza jólétét elérni tűz­te ki czélul, s mely szép czélt elérni minden ma­gyarnak erkölcsi kötelessége legyen. Ha az iparegyesület kész az ily lapot pártfo­­gása alá venni, hinni merem, a kereskedelmi tes­tület sem fog hátra maradni a mi a pártfogolást illeti. . .­­ Hogy az ily lap anyagi jövője biztosítva le­end, arról, mind magánosak, mind testületek ígé­retei a legszebb reménynyel kecsegtetnek ? Alál­koztak lek­ és gyűjtök kik egy maguk 100 elő­fizetőt igérk gyűjteni , ha igy karolja fel min­den ügybart e lap eszméjét, szép és nagy jövője leend köztövünknek. A­mi e faj megjelenését illeti, legczélszerű­bb­­nek gondolnáa, ha — eleinte még biztosabb alak^3 pot nyer — heenként jelenne meg. Alakja legyen megnyerő és eszes, mint például a „Hazánk és külföld“ hogy a végén bekötetve kényelmes és becses könyv váljék belőle. Nem fog ártani, ha néha rajzokat is hoz pl. érdemdús kereskedők és iparosok arcképeit, jellemrajzaik kíséreté­ben, vagy a legjobb ipar és kereskedelmi talál­mányokat ábráiban és magyarázatokban a könnyebb megért­etés végett. Fordítson külö­nös gondot a keeskedelmi és iparosztály mű­szavainak magyarítására. Mivel különösen az ipar­ágak közt anyian vannak, hogy magyar létére nem tudja szerszámát melylyel dolgozik, magyarul megnevezi stb. Egy szóval, kedvelt és tekintélyes lappá tehet­jük a kereskedelmi és iparlapot, csak egy kis áldozatkészség és lelkesedés kívántatik hozzá és könnyen fog válhatni napilappá a már megked­velt hetilap, ha látni fogja az olvasó, hogy érde­mes a pártolásra és kívánalmainak megfelel. Mert valljuk be őszintén, hogy az eddigi napi sajtó nem képviseli eléggé érdekeinket. Közlö­nyeink majd mind politikai lapok lévén, keres­kedelmi és iparérdekekre nem fordíthatnak any­­nyi tért, a­mennyit ez érdekek valóban megkí­vánnak, mert ez ügyek körül a csekélyebbnek látszók is figyelmet érdemelnek, melyek csak­is megvitatás által fejtethetnek­­, és lehetnek be­hatóvá és ez által fontossá. Nem mondhatnám, hogy ném­etgazdászati iro­dalmunk nincs képviselve hazánkban, mert van­nak „mérnöki, borászati, gazdasági, kertészeti közlönyeink, „a „Magyarország anyagi érdekei“ is jól betölti helyét, csak az a­mi már rég kel­lett volna, kereskedelmi és iparközlönyünk nem volt, és e nagyon érezhető hiányt fogja pótolni az alakulandó kereskedelmi és iparlap. A külföldön nemcsak minden városnak, de majd minden egyletnek van közlönye, s mind fennáll, mind pártoltatik és terjeszti a világossá­got , a tudományt ! Tárgyaljuk és vitassuk meg ez ügyet, magán vagy bizottmányi gyűléseken, hogy biztosítva mind a kereskedelmi, mind az iparosztály ré­széről új évkor megkezdhesse pályafutását, hogy jövője van azt bizton remény­em ! Hogy mily hiányt pótoland e lap, azt csak mi tudjuk, kik kénytelenek vagyunk szakmánkba vágó értekezéseket, német nyelven olvasni. A magyar nép oly fogékony s könnyen lelke­sülő minden iránt a mi szép és nemes, miért ne tudna lelkesülni a kereskedelem és ipar iránt, ha ennek mivelése is nemzeti irányban halad, s ha tudja, hogy ha ő pályára lép, már­is a haza anyagi javát mozdítja elő. L­i­p­­­ay P­á­l. „Female College.“ (Amerikában.) (..) Ne ijedjen meg az olvasó e czímtől. Nem azért írtuk le, mint ha mi is egy „női egyet­em“ mellett kívánnánk izgatni. Ellenkezőleg, előttünk a női nagyságot mindig a házi kör munkái és a családi erények fogják képezni. S nem is vagyunk oly idióták, hogy a tudásos nőket az emberiség díszének tekintsük. De a nőképzés ugye, — mely világszerte társadalmi kérdés — oly fontos, hogy annak távoli előhaladását is figyelemmel kell ki­sérnünk. Tény, mely már a „Hon“ tavalyi folyamában is ki volt fejtve, — hogy szükséges lenne a nőket mindenütt többféle munkára tanítani, mert gyámol nélkül maradván, csak így volnának képesek ma­gukat — és gyermekeiket — megóvni a nyomor­tól. Az is tény, hogy az alaposabb műveltség tarthatná vissza a nagyobb részt legjobban a fö­lösleges pipereszomjtól, kártékony fényűzéstől, s vezetné vissza azon szellemi alapokra, melyeken a boldogság és boldogítás képessége legbiztosab­ban nyugszik. E tényekből indulnak ki mindazon egyesületek, melyek a nőképzés érdekeit kívánják előmozdítani. Európában ma még a n­ő­i munka biztosítása az első szükség. E végre álliták föl a berlini „Viktória-bazárt,a­hol a nők munkáit kiállítják és eladják. E végre alakult — hasonló czélra — a párisi „méhek egylete.“ S nálunk is e czélra kíván hatni az alakulóban lévő „nőképző egyesület,“ melynek élén Veress Pálné urhölgy áll. — Anglia már tovább haladt, s nőorvosokat satu képez. Észak-Amerika pedig, e fiatal óriás, melynek lábán a hét mérföldet lépő bűvös saru van, már női egyetemmel is bir. Egy Vassar nevű gazdag üzlet­ember alapítá ezt, nem nyereségvágyból, hanem a női képzés iránti lelkesülésből. Newyork államban a Hudson­­nél Pouykeepsie-ben nyitott ő 1865-ben egy nagy nőintézetet. Alapítására egy millió forintot adott, később pedig egy nagyszerű könyvtár szerzésére még 400,000 forintot szánt. A növendékek száma mindjárt az első évben 353-ra ment. A felvételre szükséges, hogy a belé­pő legalább is 15 éves legyen és jó bizonyítvá­nyokkal bírjon. A tanfolyam négy évre van szab­va s a következő nyolc­ szakra oszlik : 1) rheto­­rika, irodalomtörténet és nyelv; 2) régi és új nyel­vek, irodalom; 3) mathesis, természet- és vegytan; 4) csillagászat; 5) a természettudomány története; 6) élettan és egészség­tudomány; 7) történelem és nemzetgazdászat ; 8) bölcselem. A­kinek hajlama van, tanulhat rajzolni, zenélni, lovagolni, sat. Az intézetben és környékén mindenről gondos­kodva van, de e körből a növendékeknek az egész tanidő alatt nem szabad kilépni. Ez szigorú rend­szabály ugyan, de meg lehet tartani, miután az intézet összes területe 200 holdnyi. Van ebben fürdő, nagy kert, sétahelyekkel, testgyakorló in­tézetek, játékhelyek, s nagy majorság, hol a gazd­­asszonykodást lehet tanulni. Maga a „college“ 500 láb hosszú és 170 láb magas épület, olvasó ter­mekkel, könyvtárral, kápolnával, műcsarnokkal, szalonokkal és lakszobákkal. Négyszáz hölgy ké­nyelmes lakást kaphat benne. Vízvezetés, gázvilá­­gítás, gőzfűtés van benne, s pompás mosóintézet. Az egész fölött egy igazgató tanács működik, mely évenkint közgyűlést tart, különben az intézetet egy elnök és egy elöljárónő vezetik. A költséges berendezés miatt azonban egy nagy hátránya van ez intézetnek. Az t. i., hogy csak gazdag emberek neveltethetik benne leányaikat. Hanem az amerikai lány, ha kedve és tehetsége van, szívesen rá költi örökségének egy jelenté­keny részét, hogy alapos képzést nyerhessen. A fiatal lányok, jó házakból is, örömést tanulnak, hogy nevelőnők lehessenek, mert ott ez az állás köztiszteletben áll. A­ki jó nevelőnő hírében áll, ott rendesen jól is férjhez megy, mert a férfiak sokra becsülik őket, s azon biztos reménynyel ve­szik nőül őket, hogy saját gyermekeiket is kitű­­nőleg fogják nevelni, kellemes és­­okos élettársak, s helyes házvezetők lesznek, s a mellett a külvi­lágban is díszére válnak a névnek, melyet a férj­hez menetel által nyernek. Átalában az angol faj hölgyei szeretetreméltó felségek és gondos anyák tudnak maradni akkor is, ha jól értik a klassikus nyelveket, irodalmat és alaposan megtanulták a természettudományokat. Innen van, hogy ott a nők tudományos képzése gyorsabban is halad elő, mert nincs meg az a féle­lem, hogy a sokat tudás kivetkőzteti a nőt egysze­rű bájából, megunatja vele a házi munkát s okos nő helyett szenvelgő tudásossá teszi.

Next