A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)
1868-04-01 / 76. szám
kedési minisztérium által a Nagyváradtól Eszékig terjedendő, s a nagyvárad kolozsvári vaspályával egybekötendő vasútnak, valamint Baranyavárról Villányra kiágazó szárnyvonalnak építésére s üzletére nézve, az e czélra egyesült vállalkozókkal 1867-dik évi november 13dikán kötött szerződés előterjesztetvén, ennek alapján : 2. §. Az egyetemlegesen kötelezett vállalkozók , név szerint a magyar hitelbank, a szabadalmazott cs. kir ipar és kereskedelmi hitelintézet, a darmstadti kereskedelmi és iparbank, Babher Sámuel, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, Körogswarter Móricz, báró Rotschild Anselm, Schei Frigyes, Schnapper Antal, Schossberger S. M. és fiai dr Sina Simon, Todesko Hermann fiai, Trefort Ágost, Wodianer Albert és Wodianer Móricz részére az engedély az 1. § ban megnevezett vasutak építésére ezennel megadatik azon kikötéssel, hogy a munkát a szerződés 5 ik pontjában megállapított határidők alatt megkezdeni és befejezni tartoznak. : 3. §. A vállalkozók üzletjoga a vállalatra nézve amennyiben az ország a szerződés 27-ik pontjában fenntartott beváltsági jogával élni nem akarnak a jelen törvény szentesítésétől számítandó 90 évre terjesztetik ki. 4. § Az ország a vállalkozóknak a vállalat után, a szerződésben e czélból szabályozott országos ellenőrzés épségben tart ma mellett, évenként minden mérfföld után 36,500 ft ezüstben számítandó tiszta jövedelmet olykép biztosít, hogy ha az évi tisztajövedelem mértföldenként a fentebbi biztosított összeget el nem érné, a hiányt pótolni tartozik. Az ország által ezen garancia folytán fizetendő összegek azonban mint évenként négyszázlolival kamatozó előlegek tekintendők, melyek a vasúti társaság által, — amint a pálya tiszta jövedelme a biztosított évi összeget meghaladja — azoknak és kamataiknak teljes törlesztéséig visszafizetendők. 5. §: Az 1. §-ban nevezett vasútvonalakhoz szükséges terület kisajátítása a fennálló törvények határozatai szerint eszközöltetik. 0. §. Miután ezen vasútvonalak minél gyorsabb kiépítését az országos érdekek sürgetőleg megkívánják , a kisajátítási helyrajzi tervezet végérvényű megállapítása után az abba felvett területeken, az építési munkálatok azonnal megkezdhetők. 7. §. Ezen területeken létező bárminemű építményeken azonban az építési vállalkozó, ez utóbbiak kisajátításának befejezte előtt, semmit nem változtathat. 8. §. Ha a kisajátítandó területnek állapota az építkezési munkálatok által oly változást szenvedett, hogy annak korábbi minősége, a becsléskor fennálló állapot szerint meghatározható nem lenne, a minőség a kisajátítás óta a tulajdonosnál megmaradt, s hason mivelési ág alatt levő részeknek és ezek hiányában a szomszéd területeknek minősége szerint határoztatik meg. Mindkét félnek azonban jogában áll azt, hogy a kisajátított terület a fent megjelöltektől különböző minőségű volt, a polgári eljárásban meghatározott bizonyítékok által igazolni. 9. §. A kártalanítási összeg után azon időponttól kezdve, melyben a kisajátító által a kisajátított ingatlan tettleg birtokba vétetett, a kártalanítandó részére öt százaléknyi kamat jár. 10. §. ha a vállalkozót a 4. §-ban érintett munkálatokban, lelki erővel gátolná, az illetékes hatóság a hatalomkárt azonnal elrendelni köteles. 11. §. A kisajáító köteles, mielőtt az építési munkálatokat megkezdené, a munka alá veendő terület után az adó telkkönyvekben felvett tiszta jövedelemnek húszszoros összegét tetszés szerint készpénzben vagy magyarországi közhitelpapírokban, vagy a magyar földhitelintézet értékpapírjaiban, azok értékét a pesti tőzsde árfolyama szerint számítva, azon törvényhatóság letéti pénztárába letenni, melynek területén a kisajátítandó ingatlan fekszik. 12. § Egyébiránt az előterjesztett, s egy példányban a törvényhozó test levéltárába leteendő szerződésnek minden egyéb pontjai is helybenhagyatván, a közmunka és közlekedési minisztérium megbizatik: az engedélyezési okiratot eme szerződés alapján az engedélyesek részére kiállítani, e törvényt végrehajtani, s felügyelni arra, hogy a szerződésben foglalt összes feltételek, az engedélyesek által mindenben pontosan teljesitessenek. Törvényjavaslat a Zákánytól Zágrábig és a Hatvantól Miskolczig terjedő vasútvonalak építése tárgyában. 1. §. A m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium a képviselőház 1867. évi julius 1-én tartott 150 dik ülésében, s a felsőház 1867 ik évi julius 2-kán tartott 65-ik ülésében hozott határozatai folytán előterjesztvén a Zákánytól Zágrábig és a Hatvantól Miskolczig tervezett vasútvonalak kiépítése tárgyában Weikersheim M. N. és társa bécsi bankárházzal 1868. évi jan. 18-án kötött szerződést, — ennek alapján ; 2. §. Az 1. §-ban megnevezett vasútvonalak or■zágOB költségen rendeltetnek kiépíttetni ; 3. §. A mindkét, összesen mintegy 27 % mértföldnyi vasútvonal al-, föl- és magas építményei, a gépészeti felszerelés, a pályelzárás és jelzések előállításának a vállalkozó részére az országos alapból megtérítendő költségei, a sínköz közepén mérendő minden osztrák mértföld után 339,500 írtban állapíttatnak meg. 4. §. A Nagy-Váradról Eszékig, s Baranyavárról Villányra vezetendő vasutaknál rendelkező törvény 5, 6, 7, 8, 9, 10-ik §§ nak a kisajátításra vonatkozó intézkedési a jelen törvényben tárgyalt vasútvonalakra is kiterjesztetnek. 5. §. Egyébiránt az előterjesztett s a törvényhozó test levéltárába egy példányban leteendő szerződésnek többi pontjai is változatlanul helyben hagyatván, a közmunka és közlekedési minisztérium e törvény végrehajtásával átalában, valamint különösen azzal is megbizatik, hogy a szerződésben kikötött feltéteknek a vállalkozó általi szigorú és pontos megtartására felügyeljen. Törvényjavaslat a magyar éjszak-keleti vasút kiépítése tárgyában. 1. §. A magyar éjszak-keleti vasút állam kamatbiztosíték mellet és engedélyezés útján rendeltetik kiépíttetni. 2. §. Az engedélyezendő vasút vonalai a következők : a) Debrenczentől Szathmár-Németin Tekeházán át Szigetig. b) Tekeházától Csapon, a, b, vonalok kiágazva át Kassáig. c) Sátoralja Ujhelyen át Zomborig. d) A b) alatti vonalból kiágazva Munkácsig. 3. §. A Nagyváradtól Eszékig, s a Baranyavárról Villányra vezetendő vasúti területek kisajátításáról rendelkező 1868. évi törvényczikk 5-, 6., 7., 8., 9. és 10. §§-nak intézkedései a jelen törvény tárgyát képező vasútvonalakra is kiterjesztetnek. 4. §. Az engedély tartama az engedély kiadása napjától számítandó 90 évben állapíttatik meg. 5. §. Az engedélyesek kötelesek a vonalozási munkálatokat az engedély keltétől számítandó három hét alatt megkezdeni, az engedélyezett vonalok kiépítését az engedély keltétől számitandó hat hó alatt foganatba venni s azokat, még pedig a debreczen - szathmár - németi teke háza szigeti, és a tekeháza-csap-zombori vonalokat az engedély keltétől számitandó két év, a véke kassai és a csap munkácsi vonalokat pedig az engedély keltétől számítandó három év alatt befejezni és a forgalomnak átadni. 6. §. Az engedélyesek úgy az építkezés helyessége és czélszerűsége, mint annak a kitűzött határidőkbeni befejezése biztosítására is, megfelelő biztosítékot tartoznak nyújtani, egyébiránt az építési részletes tervezeteik a kormánytól helybenhagyott általános vonalozás alapján lesznek az engedélyesek által készítendők, és a minisztérium által, mely azokat megvizsgálandja és szükség esetében módosítandja, hlybenhagyandók. 7. §. A földtér beszerzését az engedélyesek a vasút egész hosszában csak egy vágányu kiterjedésre tartoznak ugyan saját költségükön eszközleni, amennyiben azonban tekintettel a jövőre a minisztérium czélszerűnek ítélendi a földterületet már most két vágányu vasútra beszerezni,az engedélyesek erre egy méltányos és külön megállapítandó kárpótlás mellett köteleztetek. 8. §: Egy második vágány letételére azon időponton túl , midőn az állam kamatbiztosítékot többé igénybe nem veszik , az engedélyesek azonnal kötelezve vannak, mihelyt a 2. § ban körülírt vonalak bármelyikén annyira növekedett a forgalom, hogy az egész vonal mértföldenkénti 20.000 ezüst forint nyers (bruttó) jövedelmet mutat fel , ellenben az állam kamatbiztosíték igénybevételének ideje alatt a forgalom növekedése esetében a minisztérium bármelyik vonalon kívánhatja a második vágány előállítását, mely esetben a részletek külön egyesség útján fognak az engedélyesekkel megállapíttatni. 9. §. A vitel és szállítási díjszabásra nézve állam kamat-biztosítás igénybevételének egész ideje alatt a kormány döntő befolyást gyakorland: árfelervelés az engedélyesek által azután is csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. 10. §. Az engedélyezett vasútra ennek megnyitása napjától számítva az engedély tartamáig minden évre mértföldenkét harminczhatezerhatszáz (36,600) és törlesztési részlet fejében ötszáz (500) összesen tehát harminchétezeregyszáz (37,100) ezüst forint tiszta jövedelmet az engedélyeseknek akképen biztosít az ország, hogy ha az évi tiszta jövedelem mértföldenkint a fentebbi biztosított összeget el nem éri, a hiányt pótolni tartozik. Azon összegek azonban, melyeket az ország az elvállalt biztosítás folytán az engedélyeseknek fizetend, egyedül mintegy évenként négy százlolival kamatozó előleg tekintendők és kezelendők. 11. §. Az engedély megszűntével az állam ingyen lép az engedélyezett vasút birtokába és haszonvételébe, birtokába veszi különösen a pályaterületet és földjét, a föld és műmunkálatokat a föl és alapépítményeket minden hozzátartozókkal egyetemben, mint : forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel és lerakodó helyekkel, épületekkel az indulási és érkezési helyeken, őr és felvigyázó házakkal, minden beszerelményekkel, bútorzattal, ingó és ingatlanságokkal együtt. Valamint az engedély megszűntével, úgy a pálya beváltása esetében is,az államtól kiszolgáltatott minden előlegek és ezek kamatai visszatérítése után, az engedélyesek megtartják a vállalat saját kereseteiből alakított tartalékalap és a kinn levő actív követelések tulajdonát, valamint a vállalat saját vagyonából emelt épületekre, milyenek a coaks-kemenczék, öntödék, gép- vagy egyéb gyárak, pajták, dockok, mint amelyek megszerzésére vagy előállítására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok a vaspályának semmi hozzátartozandóját képezni nem fogják. 12. §. Mielőtt az e törvényben engedélyezett vasút építésére az országgyűlés által beczikkelyezendő és ő Feisige által szentesítendő engedélyokmány az engedélyesek számára kiadatnék, ezek jelen törvényszentesítése napjától számítandó hat hét alatt kimutatni tartoznak, hogy a vállalat egész befektetési összegét képező összes részvények harmincz százalékának (30°/o) lefizetése biztosítva van. 13. §. Minden egyéb jogokra és kötelességekre nézve, úgy az országos mint az engedélyesekre a fennálló és alkotandó törvények és kormányrendeletek, a kiállítandó engedély-okmány feltételei lesznek irányadók és kötelezők. 14. §. Jelen törvény végrehajtásával a közmunka és közlekedési, valamint a pénzügyi miniszter bízatnak meg. KÜLFÖLD. Belgium. A csendes, munkás Belgium a napokban komoly zavargások színhelye volt, melyeket az idézett elő, hogy több kőszénbányatulajdonos egyetértőleg leszállította a munkások napibérét, és sok munkásnak felmondák a munkát. Egy brüsseli tudósító mart. 27-től kelt levelében így ír ezen nagymérvű mozgalomról : A Charleroi környékbeli kőszénbányamunkások zavargásai ma lecsillapittattak; sokkal jelentékenyebbek voltak azok, mint gyanítani lehetett. Már a kezdetleges összecsődülés mintegy 6—700 emberből állott, kik között a férfiakon kívül nők és gyermekek is voltak, s a zavargók szánta még az nap tetemesen szaporodott. Több kőszéntelepen és vashámorban rendetlenkedtek s károkat tettek, számos gépet összerontottak, ajókat, ablakokat összetörtek, s a dolgozó munkásokat kényszeríték a munkával felhagyásra. Egy tiszt tizenkét csendőrrel gátlólag közbelépett, s jelentékenyen megsebesíttettek. Délután 4 óra tájban Brüsselből katonaság érkezett; a zavargók Montignyben voltak a de l'Epine féle kőszéntelepnél, midőn egy csapat gyalogság utolérte őket, s felszólitatván, hogy osztoljanak szét, feleletül köveket s más dobható tárgyakat hajigáltak a katonaságra, s erre a katonák rájuk tüzeltek. A zavargók közöl 9 halval 13 sebesülve maradt a színhelyen, a katonák közöl is többen kaptak sebeket. Coutillet, Gilly, Montigny, Chatelin°au Marchieune, hol a zavargások űzettek, katonasággal vannak megszállva. — A de l‘Epine bányában történtekről az „Ind.beige“ azt az értesülést kapta, hogy „az összecsődült munkások elfoglalván ezen bányát eltorlaszolta magát, Quenne őrnagy kiadta a parancsot Sarrazin századosnak, hogy a rendet állítsa helyre. A zavargók észrevehetőig szaporodtak, a telep bejáratai elzárva őriztettek a munkások által, kik a bányákban használni szokott szerszámaikkal, csákányokkal, ásókkal, kapákkal, dorongokkal stb. voltak felfegyverkezve. A szétosztásra törvényszerű felszólítás után szuronyszegezve nyomultak előre a csapatok. A munkások kőzáporral fogadták őket, néhány lövés is hallatszott. A katonák heves rohammal törtek a tömegre, s az megszaladván a katonák elfoglalták a bányatelepet. A katonák közöl többen megsebesültek, a munkások közöl többen megölettek.“ A zavargás a gouffrei kőszénbányában vette kezdetét, úgynevezett strike-kel. Itt mintegy 6—700 munkás összecsődülvén el akarták vágni azon kötelet, melyen a bányából a munkások és a kiásott kőszén felvonulnak. Ezen szándékuktól, az igazgató lebeszélése folytán elállottak s Chatelineauba mentek az ottani öntödébe, hol egy a tömeg közel el akará rontani a gőzgép véd szellentyűjét, de nem sikerült szándéka, a telep vendéglőjében minden italt felpróbáltak, azután a malomhoz vonultak, melynek minden ablakát beverték. Egy gyárban öszszerongálták a gőzfűrészt, s nagyobb szerencsétlenség azért nem történt, hogy az intézet igazgatója elővigyázatból jókor kibocsátatá a gőzt, s a vasrudakat eltávolíttató. A vasút hosszában haladván összetörték egy iroda ablakait és ajtait. Majd a Saint Croixi bányatelephez mentek, hol azonnal meg kelle szüntetni a munkát. Ezen helyen egy rendőr biztos állt szembe a tömeggel, s minthogy az egyik zavargóval szóba állván, a beszélgetés alatt kihúzta kardját, egyszerre körül fogták, úgy hogy kénytelen volt a legközelebbi házba futni, ahonnan az utána törő tömeg közé lőtt, s megsebesítvén a vezetőt a többi futásnak eredt, és a Fapine bányatelepen foglaltak állást, ahonnan a fenebb leírt módon űzettek szét sorkatonaság által. Legújabb jelentések szerint már sok munkás ismét hozzá fogott a dolgozáshoz. Az egész mozgalom lefolyásának főmozzanatait igen érdekesen állítja össze az „Avenir Nat.“ távirati vázlatok alakjában egy szemtanú közleménye szerint következőképen •• Szerda, mart. 25. Több kőszénbánya munkásai megszüntetik munkájukat annak következtében, hogy több bányatulajdonos, közös megegyezéssel elhatározó leszállítani a napibért 25 centimmel, s a munkások egy részét elbocsátani. Az összeállott munkások egész nap a törvényes korlátok között maradtak,s a hatóság nem tett rendkívüli intézkedéseket. Csütörtök, mart. 26. regg. 6 óra. A munka elkezdés órájában mintegy 600 főnyi tömeg berontott a Chatelineau községben levő Gouffre féle bányatelepre ; már sok munkás leereszkedett a bányába; a lázongók kijelentették, hogy nem szabad dolgozni ; a gépmesternek megparancsolták, hogy a bányában levő munkásokat húzza fel, különben elvágják a kötelet. A gépmester kénytelen volt engedelmeskedni, 8 órakor. A cantonban csak mintegy tíz lovas csendőr volt Ezek a színhelyére siettek, a vezénylő hadnagy felszólította a zavargókat, hogy a dolgozást tovább ne akadályozzák. Ekkor előlépett egy munkás, s a tiszt elé egy vonalt húzva krétával, így szólt hozzá : „Halál fiaid, ha e vonalt átlépi.“ A tiszt e szavakra megsarkantyúzza lovát, előre ugrat, s azon perezben halva terül le két lövés következtében. A csendőrök közül is megsebesittetett négy ember, s a kisded csapat kénytelen volt visszavonulni. — 11 óra. A zavargók községről községre, telepről telepre vonulnak, sok asszony is van közöttük, é s mindenütt kényszerítik a munkásokat a nem dolgozásra. A helységi hatóságok s a gyárak és telepek igazgatói hasztalan iparkodnak őket lecsillapítani ; több hivatalnokon bántalmak követtetnek el. Dorlodat metallurgiai műhelyét fölgyujtották. — Délben. Mindenfelől érkeznek csapatok a zavargás színhelyére. Minden perczben újabb zászlóaljakat hoznak a vasúti vonatok. — 3 óra Az egész kerületben elterjed a zavargás, több műhelyt felprédálnak s felgyújtanak a zavargók. Martigny — Sur — Sambreben a lázadók megtámadják a katonaságot, ez tüzel, négy munkás elesik. Más helyeken ír összeütközésre került a dolog, s több helyütt folyt vér. — 7 óra. A Brüsselből, Monsból, Brüggeből stb. érkezett csapatok 4000 főnyi haderőt képeznek. Estefelé helyreállittatik a csend. Mind a két részen 10 halott és 13 sebesült van. A következő és nagyon csendes volt. — Márcz. 27. A munkások szünetelése több bányában most is tart, némely helyeken hozzá láttak a munkához. Mindenütt a legnagyobb csend uralkodik. Az élelmiszerek drágasága, a munkabér leszállítása és a munkamegszorítás idézték elő ezen mozgalmat, mely nem bír semmi politikai jelentőséggel. — Az „Independance beige“ tudósítója, kit a zavargás színhelyére küldött, azt írja , hogy az egész vidék olyan , mint valami tábor. — A katonák az utczákon ütöttek tábort. Mindenfelé csendőrök lepék el az utakat. — A munkások haragosan vonultak lakásaikba. Sokan hozzá fogtak a munkához. — Ugyanaz „Ind. beige“ több távirati sürgönyt függeszt ezen tudósítás mellé, melyek egyike igy szól : Charleroi, mart. 28. d. u. 2 óra, úgy látszik, hogy a zavargások kezdnek megújulni Bauletben. Csapatok küldettek oda. Úgy hallani, hogy a lázongók el vannak látva fegyverrel. Az „Étoile belge“-nek ugyanonnan mart. 28-án, esti 7 órakor ezt távírják. A zavargások újra megkezdettek, ma reggel Fardiennet és Lambassert vidékén, s Taménes irányában terjednek. Egy lovas vadász escadron küldetett arra felé. Ugyane lapnak jelentik ugyanonnan esti 8 órakor: a lázadók ma reggel elérkeztek Lambassartba, s az ottani munkásokat kényszeríték a bányákból kitakarodásra. Innen más három kőszénbánya telepre mentek, ott is félbehagyatták a dolgozást, s a munkásokat magukkal vitték. Itt is legelöl jártak az asszonyok. Este szétmentek azon ígérettel, hogy reggel újra megjelennek. Amerika. A Johnson elleni per tárgyalása márt. 13-án vette kezdetét.. A „Courrier des Etats Unis“ az első ülést következőleg írja le . Dél felé a senatus üléstermének belseje igen élénk látványt nyújtott. A senatorok csoportban álltak együtt és élénken beszélgettek a vád különböző pontjai felett ; köztük fel alá járt mintegy 200 alsóházi képviselő, tanácsbeliek, és más kormánytisztviselők, kiknek számára a törvényszék padjai mögött két sor szék volt fentartva. A karzatokat válogatott közönség foglalta el, nagyobbára hölgyek. Az ülésterem is megváltoztatott, és már a külsőségek is mint törvényszéket tüntették föl. Az elnöki szék mindkét oldalán emelvények álltak, az egyik a vádlók, a másik az elnök és a védők részére. Egy mellékszobában a hetes tanács, Binghammal élén, volt egybegyűlve, várva a megjelenhetési jelre , vagyis midőn a törvényszék megalakul. Köztük volt Butler is, kit a körülmények a közvádlói szereppel ruháztak föl. Fél egy tájban megjelent a féltörvényszék elnöke , Chase, Stanberg által követve, ki mint az Egyes Állam, főügyésze beadta lemondását, hogy mint Johnson védője szerepeljen. Néhány percz előtt a kapitolium egy külön szobájában Nelsonnal, Curtissal és Evarts-szal tanácskozott , kiket Johnson megbízott volt, hogy a védelem keserű poharát osszák meg vele. — Egy órakor Chase főbíró elfoglalta székét és a ház sergeant-atarmsja tudtul adta a per tárgyát és az államelnök törvényes meghívását. Erre Stanberg Nelson és Curtis Johnsonnak védői léptek a terembe és elfoglalták a számukra kijelölt helyet az elnöki széktől baloldalon . A vádlók az ellenkező oldalon. Ekkor Stanberg emelkedett fel és felolvasta a törvényszéki elnök felé fordulva, az elnök válaszát a senatus meghívására, melyben Johnson megjelenését tudatja, továbbá megnevezi védőit és végre előzetes esetekre hivatkozva negyven napi határidőt kér a védelemre való előkészületre.— Bingham a hetestanács nevében a kivánalmat visszautasítani kívánja, mint mely az ezen esetre a senatus által megállapított eljárással ellenkezik ; az eljárás 8 czill. ugyanis azt mondja hogy az elnök felelősségre vonassák, vonakodás esetében pedig folytatandók a tárgyalások. Curtis védő felhúzza, hogy hasonló előzetes esetek voltak, és hivatkozik a Humphrey bíró perére. Wilson elenben Bingham társa nézetét védte. Erre Stanberg emelt szót. Élénk szavakban meglepetését fejezi ki a közrádió kivonata fölött. Oly kívánat ez, mely nyilván mutatja,hogy azon szándékkal van, miszerint e nagy port úgy vigye, mint a fenyítőtörvényszék aprólékos perei folynak. Hivatkozva a senatus által elfogadott eljárás szövegére és vonatkozással azon körülményre, hogy az elnök két védője nincs is jelen, a törvényszék igazságérzetéhez felebbezi e kívánalmat, hogy a védelemre kellő idő engedtessék, miszerint az ellenbizonylatok és más segédeszközöket egybegyűjthessék. „Ezen kívánalom visszautasítása“, úgymond, „annyit tenne mint egy elkapatott kamara színvonalára állni törvényszékek évkönyveiben a jogi eljárás ily elhamarkodása nem található fel. Végül Stanberg kijelenti, hogy neki úgy tetszik, mintha az elnöknek és védőinek tört akarnának vetni. Bingham azt válaszolja, hogy csodálkozik az ily beszéden, és biztosíta arról a védőt, hogy a hetestanács javaslata csak a per hoszú időre való kinyújtását akarja megakadályoztatni. A főbíró már a senatust szavaztatni készült , midőn Edmund senator a határidőt ápr. 1-jéig kinyújtani indítványozta. Három nap , téve hozzá , elégséges lesz a védelem tudomásul vételére, és akkor a végtárgyalás apr. - án veheti kezdetét. Márton senator indítványára ekkor a senatus visszavonult az ülésterembe, és a féltörvényszék elnöke kimondá, hogy az elnöknek 10 napi határidő engedtessék a védelmi előkészülésre. Márt. 23-ikán a per végtárgyalása lesz. — Johnson elnök úgy látszik, nem igen törődik pőrével, mert csak a napokban adott 15 egész 20 congressus részére vendégséget. Táviratok, London,mart.31. Az alsóházi ülésben Gladstone az ír-államegyház megszüntetésére vonatkozó határozatot, Stanley az ismeretes módosítványt indokolja. Miután mellette 10, és ellene is 10 szónok beszélt, a vita elhalasztatik. Florenc, mart. 31. Az őrlés adó feletti vita elfogadása ügyéből a pénzügyminiszter kabinetkérdést csinál, és mellette szavaz a tengerészeti létszám leszállításának. A kamara elhatározza a részletes tárgyalást, 182 szóval 164 ellenében. -— .— v .-„wa --- Újdonságok. Pest, mart. 31. (A budapesti honvédegylet) tegnapelőtt közgyűlést tartott a köztelek nagytermében, mely alkalommal Perczel Mór elnök hosszú beszédben indokolta a központi bizottság működésének általa történt felfüggesztését. A közgyűlés többsége helyeselte Perczel eljárását, s ezt a kisebbség hangos tiltakozása mellett határozatra emelte. (Az akadémia) hétfői szakülésén Horváth Cyrill „A philosophiai módszerek némely akadályairól“ értekezett. Aztán Szilády Áron r. t. tette meg jelentését bolognai útjáról, előadva: TÁRCZA. A stambik fényes kapu és oszlopai. I. (A különböző magas hivatalokés főbb méltóságok cziei — Rangfokozat. — Az államszolgáltra megkívántató kellékek. — Kalligraphia és hivatalos irály ; kitabet. — Idegen nyelvek ismerete.) (Folytatás.) Ennyit röviden a különböző hivatalokról és rangfokozatokról. Ezt a tárgyat részint a Törökországról irt statistikai művekben, részint más tudományos munkálatokban úgyis gyakran olvashatóik részletesen tárgyalva és fejtegetve. Mi e tárgynak inkább a nehezebben hozzáférhető és kevésbbé ismert oldalát fogjuk érinteni, amennyiben olvasóinkat azon szellemi kellékekkel ismertetjük meg, melyek a portára való feljuttatásra szükségesek, azon tulajdonságokkal, melyek a fiatal osmanlit oda minősítik, hogy egykor az „Államépület oszlopai“ czimet elnyerhesse. Régenten útközben kellett lenni az illetőnek arra, hogy oda mint — a keletiek fogalma szerint — teljesen művelt ember érkezzék meg ; mindenek előtt szép írással kellett birnia, az arab és persa nyelvben jártasnak lennie, stilistikai képességekkel büszkélkednie s különösen pedig vagy előkelő származásra, vagy valamelyik magas állású egyén protekcziójára kellett támaszkodnia. A mai napság megkivántató előismeretek a régibbektől körülbelül abban különböznek, hogy most a franczia nyelv ismeretét is megkívánják ; földrajzot, történelmet, természet- és mennyiségtant s más tudományokat a hivatalokoktól sohase követeltek és bárha azokat a fényes kapu régibb tagjai szolgálati életökben könnyen nélkülözték is, ma már azok annál nagyobb conditio sine qua nonná lettek, mivel gyakran a legmagasabb állású hivatalnokok a mi diplomatiánkkal való érintkezésekben, ha némely európai intézmény behozataláról van szó, az előbb említett tudományokban való hiányaik miatt épen a legnagyobb bakokat szokták lőni. A mit a török minisztériumok mai kitünőbb tagjai tudnak, mindazt még hivatalnokságuk idejében tanulták. Mert hajdanában az Efendik és Pasák magán után képezték magukat hivatásukra, ma pedig iskoláztatásukat és kiképeztetésöket magán a portán nyerik s épen ebben különbözik jelentékenyen a régi török államélet az újabbtól. Törvény szerint a fiatal Etendit csak akkor lehetne egyik vagy másik hivatalba beosztani, miután a Ruscie oskolában négy osztályt eredménynyel végzett s miután legalább tizenhatodik vagy tizennyolczadik évét elérte. Amennyire a tapasztalás mutató nekem, erre nem sokat ügyelnek. A különböző hademekben (hivatalokban) nem ritkán akadunk 10 éves gyermekekre is, sőt ha egy tapasztalatlan a külügyminisztérium levelezési irodájába lép és a köröskörtől nyújtózkodó kereseteken a guggoló gyermek és ifjú sérget megpillantja, akkor azt bizonyosan inkább fogja iskolának, sőt épen gyerekiskolának mint első rendű hivatalos helyiségnek tartani. Ha a fiatal Efendik ezt a hivatalos kisdedóvóintézetet egynéhány évig látogatták, majd meglátszik, hogy az egyesek váljon a kül- vagy a beligazgatás valamelyik ágára, vagy egyátaljában a hivatalviselésre alkalmas-e,mert ha ez idő alatt nem vitte annyira, hogy Kai faja (hivatalfőnök) őt úgy ismerje, mint jeles másolat (Müzevit,) akkor kevés kilátása lehet. Némelyek, s ide a tehetségesebbek és szorgalmasabbak tartoznak, ezalatt a Vubejjizek fokára vergődtek fel, s ha emellett magán szorgalomból még a franczia nyelvet is annyira elsajátították, hogy a „Telemach“-ot folyékonyan olvassák vagy pedig a „Journal de Constantinople“-ben a „faits diverses“ rovatát értik, már akkor fölébrednek bennök a titkos óhajtások, hogy egyik vagy másik követség mellé attaché-nak bejuthassanak, vagy ha különös kilátásuk van rá, az A m e d i j e, e legfőbb halem irodájába beléphessenek. Az utóbbiba csak a legelőkelőbb törökök fiai vétetnek föl, és egy ilyen, habár csak másoló is, itt sokkal magasabb fizetést kap, mint a többi osztályok némely irodafőnökei. Az Amedi közvetítő helyzeténél fogva, melyben az uralkodóval áll, egyszersmind a legfőbb fontossággal bír, mert a porta minden határozata itt megy keresztül a Szerály felé vivő útjában. Hogy a magas porta jelenlegi hivatalnok világával közelebbről megismerkedhessünk, két részre kell azt osztanunk, melyek egyikét nemzetinek, a másikat pedig nemzetközinek neveznők. Az a hivatalnokvilág, mely az első részt képezi, s mely még most is erősen emlékeztet a régi osman bureaukracziára a fősúlyt a kitabet (irály) tökéletesítésére helyezi. Kitabet az első és utolsó, melyre ezek az emberek törekednek. Éjjel nappal arról beszélnek, a többi világot csak annak a mértéke szerint ítélik meg, és ha ezeket az embereket buzgó törekvésükben hetekig, hónapokig, s annál inkább, ha évekig figyelemmel kísérjük, csakhamar át fogjuk látni, hogy valódi keleties gondolkozásmód szerint mennyire föláldozták már eleitől fogva mindig a lényeget a külalaknak. Ezek az urak, akiknek szemei előtt mindig csak az lebeg, hogy minél vadabb, groteszkebb képleteket, minél bombasztikusabb kifejezéseket s még a prózában is találó rímeket gyárthassanak, egy jelentést, egy kérelmet vagy bármi más irományt csakis akkor találnak elragadóan szépnek, ha az olvasó a tartalom valódi értelmét csak nagy fáradsággal képes kiokoskodni, sőt az efféle olvasmányt oly drága gyöngyhöz hasonlítják , melyet a tengeröbölben a legveszélyesebb korallsziklák között találtak. A mi könnyen és világosan van írva, azt ők, mint valami ostobaságot, megvetik s épen ezért a török irály ama régi hősei iránt még most is mély hódolatba vannak merülve, kik egy mondatot három lapra is elnyújtottak és száz között legfeljebb öt vagy tíz török szót használtak. E haszontalan irodalmi semmiskedés utolsó mesterei Akif pasa, Vertes pasa és Rifaat pasa voltak s minthogy mai utánzói a törökpersa nyelvek nagy tömkelegébe sokkal jobban elmélyedtek, hogy sem az európai nyelvekkel is megismerkedhetnének, ennélfogva többnyire a beligazgatás osztályában maradnak ; belőlök egy része a megfelelő irodák főnökei, legtöbbnyire pedig tartományi kormányzók lesznek A második osztály mely a modern Törökországot képviseli, tanulmányaiban is modern színezettel bír. Amint már megjegyeztük, ők francziául tanulnak magán a portán, vagy pedig e végett valamelyik európai fővárosba küldik őket, fájdalom ! többnyire Párisba, hol aztán a Mabille-t és a café chantantokat inkább látogatják, mint a Colléget s honnan a nyűgöt műveltsége helyett olyan erényeket hoznak magokkal, melyek nekünk európaiaknak bizony nem nagy becsületünkre válnak. Tudományos képzetségben ezek se vitték sokkal többre, mint az előbbiek, de Európa szellemi törekvéseinek termékeit legalább nevökről úgy ahogy ismerik ; itt ott még olyan is akad közöttök, aki már egy kissé mélyebbre hatolt, mint pl. a híres Ahmed Vetik Efendi, ki földrajzi ismeretei által, Dervis pasa az ásványtanban és Edham pasa a kereskedelmi tudományok körében szerzett ismeretei által tették magot híresekké stb. stb. Francziául, németül vagy angolul kat ritka képes megtanulni s e tekintetben csak Ali pasa, a jelenlegi nagyvezér, képez fényes kivételt, kinek valóban kitűnő, szabatos francia diplomatikus irálya magában Francziaországban is nagy hírben áll. De már az idegen nyelvek beszélésére a keletiek gyors felfogása s nem ritkán előforduló nyelvtanulási képességük mellett gyakrabban találunk. Ebben különösen Fuad pasa a mostani külügyminiszter tűnik ki. Azonkívül jelentékeny számmal vannak olyanok, kik részint beszélgetni, részint rendszeres társalgást folytatni képesek s minthogy nem csak a külügyminisztériumnál való alkalmazásra, melyre, mint a legfényesebbek egyikére, sokan törekednek, hanem más főbb rangú hivataloknál való alkalmazásra is igényeltetik a franczia nyelv ismerete, meglehetős bizonyossággal föltehetjük, hogy a magas portán a hivatalnokoknak nagy, habár nem a legnagyobb része, s főkép az ifjabb nemzedék, a franczia nyelvet érti. (Folyt. köv.)