A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-01 / 76. szám

kedési minisztérium által a Nagyváradtól Eszé­kig terjedendő, s a nagyvárad kolozsvári vaspá­lyával egybekötendő vasútnak, valamint Bara­­nyavárról Villányra kiágazó szárnyvonalnak építésére s üzletére nézve, az e czélra egyesült vállalkozókkal 1867-dik évi november 13di­­kán kötött szerződés előterjesztetvén, ennek alapján : 2. §. Az egyetemlegesen kötelezett vállalkozók , név szerint a magyar hitelbank, a szabadalmazott cs. kir ipar és kereskedelmi hitelintézet, a darm­­stadti kereskedelmi és iparbank, Babher Sámuel, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Sándor, Körogs­­warter Móricz, báró Rotschild Anselm, Schei Fri­gyes, Schnapper Antal, Schossberger S. M. és fiai dr Sina Simon, Todesko Hermann fiai, Trefort Ágost, Wodianer Albert és Wodianer Móricz részé­re az engedély az 1. § ban megnevezett vasutak építésére ezennel megadatik azon kikötéssel, hogy a munkát a szerződés 5 ik pontjában megállapí­tott határidők alatt megkezdeni és befejezni tar­toznak. : 3. §. A vállalkozók üzletjoga a vállalatra nézve a­mennyiben az ország a szerződés 27-ik pontjában fenntar­tott beváltsági jogával élni nem akarna­k a jelen törvény szentesítésétől számítandó 90 évre terjesztetik ki. 4. § Az ország a vállalkozóknak a vállalat után, a szerződésben e czélból szabályozott országos el­lenőrzés épségben tart ma mellett, évenként min­den mérfföld után 36,500 ft ezüstben számítandó tisz­ta jövedelmet olykép biztosít, hogy ha az évi tisz­tajövedelem mértföldenként a fentebbi biztosított összeget el nem érné, a hiányt pótolni tartozik.­­ Az ország által ezen garancia folytán fizetendő összegek azonban mint évenként négyszázlolival kamatozó előlegek tekintendők, melyek a vasúti társaság által, — a­mint a pálya tiszta jövedelme a biztosított évi összeget meghaladja — azok­nak és kamataiknak teljes törlesztéséig visszafize­tendők. 5. §: Az 1. §-ban nevezett vasútvonalakhoz szükséges terület kisajátítása a fennálló törvények határozatai szerint eszközöltetik. 0. §. Miután ezen vasútvonalak minél gyorsabb kiépítését az országos érdekek sürgetőleg meg­kívánják , a kisajátítási helyrajzi tervezet végérvényű megállapítása után az abba felvett területeken, az építési munkálatok azonnal meg­kezdhetők. 7. §. Ezen területeken létező bármi­nemű építményeken azonban az építési vállalkozó, ez utóbbiak kisajátításának befejezte előtt, semmit nem változtathat. 8. §. Ha a kisajátítandó területnek állapota az építkezési munkálatok által oly változást szen­vedett, hogy annak korábbi minősége, a becs­léskor fennálló állapot szerint meghatározható nem lenne, a minőség a kisajátítás ót­a a tulaj­donosnál megmaradt, s hason mivelési ág alatt levő részeknek és ezek hiányában a szomszéd területeknek minősége szerint határoztatik meg. Mindkét félnek azonban jogában áll azt, hogy a kisajátított terület a fent megjelöltektől külön­böző minőségű volt, a polgári eljárásban meghatá­rozott bizonyítékok által igazolni. 9. §. A kártalanítási összeg után azon időpont­tól kezdve, melyben a kisajátító által a kisajátított ingatlan tettleg birtokba vétetett, a kártalanítandó részére öt százaléknyi kamat jár. 10. §. h­a a vállalkozót a 4. §-ban érintett munkálatokban, le­lki erővel gátolná, az illeté­kes hatóság a hatalomkárt azonnal elrendelni kö­teles. 11. §. A kisaj­áító köteles, mielőtt az építési munkálatokat megkezdené, a munka alá veendő terület után az adó telkkönyvekben felvett tiszta jövedelemnek húszszoros összegét tetszés szerint készpénzben vagy magyarországi közhitelpapírok­­ban, vagy a magyar földhitelintézet értékpapír­jaiban, azok értékét a pesti tőzsde árfolyama sze­rint számítva, azon törvényhatóság letéti pénztá­rába letenni, melynek területén a kisajátítandó ingatlan fekszik. 12. § Egyébiránt az előterjesztett, s egy pél­dányban a törvényhozó test levéltárába leteendő szerződésnek minden egyéb pontjai is helybenha­­gyatván, a közmunka és közlekedési minisztérium megbizatik: az engedélyezési okiratot eme szerző­dés alapján az engedélyesek részére kiállítani, e törvényt végrehajtani, s felügyelni arra, hogy a szerződésben foglalt összes feltételek, az engedé­lyesek által mindenben pontosan teljesi­tessenek. Törvényjavaslat a Zákánytól Zágrábig és a Hatvantól Miskolczig terjedő vasútvonalak építése tárgyában. 1. §. A m. kir. közmunka és közlekedési mi­nisztérium a képviselőház 1867. évi julius 1-én tartott 150 dik ülésében, s a felsőház 1867 ik évi julius 2-kán tartott 65-ik ülésében hozott határo­zatai folytán előterjesztvén a Zákánytól Zágrábig és a Hatvantól Miskolczig tervezett vasútvonalak kiépítése tárgyában Weikersheim M. N­. és társa bécsi bankárházzal 1868. évi jan. 18-án kötött szerződést, — ennek alapján ; 2. §. Az 1. §-ban megnevezett vasútvonalak or­­■zágOB költségen rendeltetnek kiépíttetni ; 3. §. A mindkét, összesen mintegy 27 % mért­­földnyi vasútvonal al-, föl- és magas építményei, a gépészeti felszerelés, a pályelzárás és jelzések előállításának a vállalkozó részére az országos alapból megtérítendő költségei, a sínköz közepén mérendő minden osztrák mértföld után 339,500 írtban állapíttatnak meg. 4. §. A Nagy-Váradról Eszékig, s Baranya­­várról Villányra vezetendő vasutaknál rendelkező törvény 5, 6, 7, 8, 9, 10-ik §§ nak a kisajátí­tásra vonatkozó intézkedési a jelen törvényben tárgyalt vasútvonalakra is kiterjesztetnek. 5. §. Egyébiránt az előterjesztett s a törvény­hozó test levéltárába egy példányban leteendő szerződésnek többi pontjai is változatlanul hely­ben hagyatván, a közmunka és közlekedési mi­nisztérium e törvény végrehajtásával átalában, valamint különösen azzal is megbizatik, hogy a szerződésben kikötött feltéteknek a vállalkozó általi szigorú és pontos megtartására felügyeljen. Törvényjavaslat a magyar éjszak-keleti vasút kiépítése tárgyában. 1. §. A magyar éjszak-keleti vasút állam ka­­matbiztosíték mell­et és engedélyezés útján ren­deltetik kiépíttetni. 2. §. Az engedélyezendő vasút vonalai a követ­kezők : a) Debrenczentől Szathmár-Németin Tekeházán át Szigetig. b) Tekeházától Csapon, a, b, vonalok kiágazva át Kassáig. c) Sátoralja Ujhelyen át Zomborig. d) A b) alatti vonalból kiágazva Munkácsig. 3. §. A Nagyváradtól Eszékig, s a Baranya­­várról Villányra vezetendő vasúti területek ki­sajátításáról rendelkező 1868. évi törvényczikk 5-, 6., 7., 8., 9. és 10. §§-nak intézkedései a je­len törvény tárgyát képező vasútvonalakra is ki­terjesztetnek. 4. §. Az engedély tartama az engedély kia­dása napjától számítandó 90 évben állapíttatik meg. 5. §. Az engedélyesek kötelesek a vonalozási munkálatokat az engedély keltétől számítandó három hét alatt megkezdeni, az engedélyezett vonalok kiépítését az engedély keltétől számi­tandó hat hó alatt foganatba venni s azokat, még pedig a debreczen - szathmár - németi teke háza szigeti, és a tekeháza-csap-zombori vona­lokat az engedély keltétől számitandó két év, a véke kassai és a csap munkácsi vonalokat pedig az engedély keltétől számítandó három év alatt befejezni és a forgalomnak átadni. 6. §. Az engedélyesek úgy az építkezés he­lyessége és czélszerűsége, mint annak a kitűzött határidőkbeni befejezése biztosítására is, megfe­lelő biztosítékot tartoznak nyújtani, egyébiránt az építési részletes tervezeteik a kormánytól hely­benhagyott általános vonalozás alapján lesznek az engedélyesek által készítendők, és a mi­nisztérium által, mely azokat megvizsgálandja és szükség esetében módosítandja, h­lybenha­­gyandók. 7. §. A földtér beszerzését az engedélyesek a vasút egész hosszában csak egy vágányu kiter­jedésre tartoznak ugyan saját költségükön esz­közleni, a­mennyiben azonban tekintettel a jö­vőre a minisztérium czélszerűnek ítélendi a föld­területet már most két vágányu vasútra besze­rezni,az engedélyesek erre egy méltányos és külön megállapítandó kárpótlás mellett kötelez­tetek. 8. §: Egy második vágány letételére azon időponton túl , midőn az állam­ kamatbizto­­sítékot többé igénybe nem veszik , az enge­délyesek azonnal kötelezve vannak, mihelyt a 2. § ban körülírt vonalak bármelyikén annyira növekedett a forgalom, hogy az egész vonal mértföldenként­i 20.000 ezüst forint nyers (bruttó) jövedelmet mutat fel , ellenben az állam kamatbiztosíték igénybevételének ideje alatt a forgalom növekedése esetében a minisztérium bármelyik vonalon kívánhatja a második vá­gány előállítását, mely esetben a részletek külön egyesség útján fognak az engedélyesekkel meg­­állapíttatni. 9. §. A vitel és szállítási díjszabásra nézve állam kamat-biztosítás igénybevételének egész ideje alatt a kormány döntő befolyást gyakor­­land: árfelervelés az engedélyesek által az­után is csak a kormány egyenes beleegyezésé­vel történhetik. 10. §. Az engedélyezett vasútra ennek meg­nyitása napjától számítva az engedély tartamáig minden évre mértföldenkét harminczhatezerhat­­száz (36,600) és törlesztési részlet fejében öt­száz (500) összesen tehát harminc­hétezeregy­­száz (37,100) ezüst forint tiszta jövedelmet az engedélyeseknek akképen biztosít az ország, hogy ha az évi tiszta jövedelem mértföldenkint a fentebbi biztosított összeget el nem éri, a hiányt pótolni tartozik. Azon összegek azonban, melyeket az ország az elvállalt biztosítás folytán az engedélyesek­nek fizetend, egyedül mint­egy évenként négy százlolival kamatozó előleg tekintendők és keze­lendők. 11. §. Az engedély megszűntével az állam ingyen lép az engedélyezett vasút birtokába és haszonvételébe, birtokába veszi különösen a pá­lyaterületet és földjét, a föld és műmunkálatokat a föl és alapépítményeket minden hozzátarto­zókkal egyetemben, mint : forgalmi eszközök­kel, pályaudvarokkal, fel és lerakodó helyekkel, épületekkel az indulási és érkezési helyeken, őr és felvigyázó házakkal, minden beszerelmények­­kel, bútorzattal, ingó és ingatlanságokkal együtt. Valamint az engedély megszűntével, úgy a pálya beváltása esetében is,az államtól kiszolgál­tatott minden előlegek és ezek kamatai visszaté­rítése után, az engedélyesek megtartják a válla­lat saját kereseteiből alakított tartalékalap és a kinn levő actív követelések tulajdonát, valamint a vállalat saját vagyonából emelt épületekre, mi­lyenek a coaks-kemenczék, öntödék, gép- vagy egyéb gyárak, pajták, dockok, mint a­melyek megszerzésére vagy előállítására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztat­­tak fel, hogy azok a vaspályának semmi hozzá­­tartozandóját képezni nem fogják. 12. §. Mielőtt az e törvényben engedélyezett vasút építésére az országgyűlés által beczikke­lyezendő és ő F­eisige által szentesítendő enge­délyokmány az engedélyesek számára kiadat­nék, ezek jelen törvény­­szentesítése napjától számítandó hat hét alatt kimutatni tartoznak, hogy a vállalat egész befektetési összegét képe­ző összes részvények harmincz százalékának (30°/o) lefizetése biztosítva van. 13. §. Minden egyéb jogokra és kötelességek­re nézve, úgy az országos mint az engedélyesek­re a fennálló és alkotandó törvények és kormány­rendeletek,­­ a kiállítandó engedély-okmány feltételei lesznek irányadók és kötelezők. 14. §. Jelen törvény végrehajtásával a köz­munka és közlekedési, valamint a pénzügyi mi­niszter bízatnak meg. KÜLFÖLD. Belgium. A csendes, munkás Belgium a na­pokban komoly zavargások színhelye volt, melye­ket az idézett elő, hogy több kőszénbányatulajdo­nos egyetértőleg leszállította a munkások napibé­rét, és sok munkásnak felmondák a munkát. Egy brüsseli tudósító mart. 27-től kelt levelében így ír ezen nagymérvű mozgalomról : A Charleroi kör­nyékbeli kőszénbányamunkások zavargásai ma le­csillapittattak; sokkal jelentékenyebbek voltak azok, mint gyanítani lehetett. Már a kezdetleges összecsődülés mintegy 6—700 emberből állott, kik között a férfiakon kívül nők és gyermekek is voltak, s a zavargók szánta még az nap tetemesen szaporodott. Több kőszéntelepen és vashámorban rendetlenkedtek s károkat tettek, számos gépet összerontottak, aj­ókat, ablakokat összetörtek, s a dolgozó munkásokat kényszeríték a munká­val felhagyásra. Egy tiszt tizenkét csendőrrel gátlólag közbelépett, s jelentékenyen megsebesít­­tettek. Délután 4 óra tájban Brüsselből katonaság érkezett; a zavargók M­ontignyben voltak a de l'Epine féle kőszéntelepnél, midőn egy csapat gya­logság utolérte őket, s felszólitatván, hogy osztolja­nak szét, feleletül köveket s más dobható tárgya­kat hajigáltak a katonaságra, s erre a katonák rájuk tüzeltek. A zavargók közöl 9 halva­l 13 sebesülve maradt a színhelyen, a katonák közöl is többen kaptak sebeket. Coutillet, Gilly, Montigny, Chatelin°au Marchieune, hol a zavargások űzet­tek, katonasággal vannak megszállva. — A de l‘Epine bányában történtekről az „Ind.­beige“ azt az értesülést kapta, hogy „az összecsődült mun­kások elfoglalván ezen bányát eltorlaszolta magát, Quenne őrnagy kiadta a parancsot Sarrazin száza­dosnak, hogy a rendet állítsa helyre. A zavargók észrevehetőig szaporodtak, a telep bejáratai el­zárva őriztettek a munkások által, kik a bányák­ban használni szokott szerszámaikkal, csákányok­kal, ásókkal, kapákkal, dorongokkal stb. voltak felfegyverkezve. A szétosztásra törvényszerű fel­szólítás után szuronyszegezve nyomultak előre a csapatok. A munkások kőzáporral fogadták őket, néhány lövés is hallatszott. A katonák heves ro­hammal törtek a tömegre, s az megszaladván a katonák elfoglalták a bányatelepet. A katonák kö­zöl többen megsebesültek, a munkások közöl töb­ben megölettek.“ A zavargás a gouffrei kőszénbányában vette kez­detét, úgynevezett strike-kel. Itt mintegy 6—700 munkás összecsődülvén el akarták vágni azon kö­telet, melyen a bányából a munkások és a kiásott kőszén felvonulnak. Ezen szándékuktól, az igaz­gató lebeszélése folytán elállottak s Chatelineauba mentek az ottani öntödébe, hol egy a tömeg közel el akará rontani a gőzgép véd szellentyűjét, de nem sikerült szándéka, a telep vendéglőjében min­den italt felpróbáltak, azután a malomhoz vonultak, melynek minden ablakát beverték. Egy gyárban ösz­­szerongálták a gőzfűrészt, s nagyobb szerencsétlen­ség azért nem történt, hogy az intézet igazgatója elővigyázatból jókor kibocsátatá a gőzt, s a vasru­­dakat eltávolíttató. A vasút hosszában haladván összetörték egy iroda ablakait és ajtait. Majd a Saint Croixi bányatelephez mentek, hol azonnal meg kelle szüntetni a munkát. Ezen helyen egy rendőr biztos állt szembe a tömeggel, s minthogy az egyik zavargóval szóba állván, a beszélgetés alatt kihúzta kardját, egyszerre körül fogták, úgy hogy kénytelen volt a legközelebbi házba futni, a­honnan az utána törő tömeg közé lőtt, s megsebe­sítvén a vezetőt a többi futásnak eredt, és a Fapine bányatelepen foglaltak állást, ahonnan a fenebb leírt módon űzettek szét sorkatonaság által. Legúj­abb jelentések szerint már sok munkás ismét hozzá fogott a dolgozáshoz. Az egész mozgalom lefolyásának főmozzanatait igen érdekesen állítja össze az „Avenir Nat.“ táv­irati vázlatok alakjában egy szemtanú közlemé­nye szerint következőképen •• Szerda, mart. 25. Több kőszénbánya munkásai megszüntetik munkájukat annak következtében, hogy több bányatulajdonos, közös megegyezéssel elhatározó leszállítani a napibért 25 centim­mel, s a munkások egy részét elbocsátani. Az összeállott munkások egész nap a törvényes korlátok között ma­radtak,s a hatóság nem tett rendkívüli intézkedése­­ket. Csütörtök, mart. 26. regg. 6 óra. A munka el­kezdés órájában mintegy 600 főnyi tömeg beron­tott a Chatelineau községben levő Gouffre féle bányatelepre ; már sok munkás leereszkedett a bányába; a lázongók kijelentették, hogy nem sza­bad dolgozni ; a gépmesternek megparancsolták, hogy a bányában levő munkásokat húzza fel, külön­ben elvágják a kötelet. A gépmester kénytelen volt engedelmeskedni, 8 órakor.­­ A cantonban csak mintegy tíz lovas csendőr volt Ezek a színhelyére siettek,­ a vezénylő hadnagy felszólította a zavargó­kat, hogy a dolgozást tovább ne akadályozzák. Ek­kor előlépett egy munkás, s a tiszt elé egy vonalt húzva krétával, így szólt hozzá : „Halál fia­id, ha e vonalt átlépi.“ A tiszt e szavakra megsarkan­­tyúzza lovát, előre ugrat, s azon perezben halva terül le két lövés következtében. A csendőrök kö­zül is megsebesittetett négy ember, s a kisded csapat kénytelen volt visszavonulni. — 11 óra. A zavargók községről községre, telepről telepre vonulnak, sok asszony is van közöttük, é s min­denütt kényszerítik a munkásokat a nem dolgozás­ra. A helységi hatóságok s a gyárak és telepek igazgatói hasztalan iparkodnak őket lecsillapítani ; több hivatalnokon bántalmak követtetnek el. Dor­­lodat metallurgiai műhelyét fölgyujtották. — Délben. Mindenfelől érkeznek csapatok a zavargás színhelyére. Minden perczbe­n újabb zászlóaljakat hoznak a vasúti vonatok. — 3 óra Az egész kerü­letben elterjed a zavargás, több műhelyt felprédál­nak s felgyújtanak a zavargók. Martigny — Sur — Sambreben a lázadók megtámadják a katonasá­got, ez tüzel, négy munkás elesik. Más helyeken ír összeütközésre került a dolog, s több helyütt folyt vér. — 7 óra. A Brüsselből, Monsból, Brü­g­­geből stb. érkezett csapatok 4000 főnyi haderőt képeznek. Este­felé helyreállittatik a csend. Mind a két részen 10 halott és 13 sebesült van. A kö­vetkező és nagyon csendes volt. — Márcz. 27. A munkások szünetelése több bányában most is tart, némely helyeken hozzá láttak a munkához. Min­denütt a legnagyobb csend uralkodik. Az élelmi­szerek drágasága, a munkabér leszállítása és a munkamegszorítás idézték elő ezen mozgalmat, mely nem bír semmi politikai jelentőséggel. — Az „Independance beige“ tudósítója, kit a za­vargás színhelyére küldött, azt írja , hogy az egész vidék olyan , mint valami tábor. — A katonák az utczákon ütöttek tábort. Minden­felé csendőrök lepék el az utakat. — A munká­sok haragosan vonultak lakásaikba. Sokan hoz­zá fogtak a munkához. — Ugyanaz „Ind. beige“ több távirati sürgönyt függeszt ezen tudósítás mel­lé, melyek egyike igy szól : Charleroi, mart. 28. d. u. 2 óra, úgy látszik, hogy a zavargások kezd­­nek megújulni Bauletben. Csapatok küldettek oda. Úgy hallani, hogy a lázongók el vannak látva fegyverrel. Az „Étoile belge“-nek ugyanonnan mart. 28-án, esti 7 órakor ezt távírják. A zavargá­sok újra megkezdettek, ma reggel Fardiennet és Lambassert vidékén, s Taménes irányában terjed­nek. Egy lovas vadász escadron küldetett arra felé.­­ Ugyane lapnak jelentik ugyanonnan esti 8 órakor: a lázadók ma reggel elérkeztek Lambas­­sartba, s az ottani munkásokat kényszeríték a bá­nyákból kitakarodásra. Innen más három kőszén­­bánya telepre mentek, ott is félbehagyatták a dol­gozást, s a munkásokat magukkal vitték. Itt is legelöl jártak az asszonyok. Este szétmentek azon ígérettel, hogy reggel újra megjelennek. Amerika. A Johnson elleni per tárgyalása márt. 13-án vette kezdetét.. A „Courrier des Etats Unis“ az első ülést következőleg írja le . Dél felé a senatus üléstermének belseje igen élénk látványt nyújtott. A senatorok csoportban álltak együtt és élénken beszélgettek a vád kü­lönböző pontjai felett ; köztük fel alá járt mint­egy 200 alsóházi képviselő, tanácsbeliek, és más kormánytisztviselők, kiknek számára a törvény­szék padjai mögött két sor szék volt fentartva. A karzatokat válogatott közönség foglalta el, nagyobbára hölgyek. Az ülésterem is megvál­toztatott, és már a külsőségek is mint törvény­széket tüntették föl. Az elnöki szék mindkét olda­lán emelvények álltak, az egyik a vádlók, a má­sik az elnök és a védők részére. Egy mellék­szobában a hetes tanács, Binghammal élén, volt egybegyűlve, várva a megjelenhetési jel­re , vagyis midőn a törvényszék megala­kul. Köztük volt Butler is, kit a körülmé­nyek a közvádlói szereppel ruháztak föl. Fél egy tájban megjelent a féltörvényszék elnöke , Chase, Stanberg által követve, ki mint az Egyes­ Állam, főügyésze beadta lemondását, hogy mint Johnson védője szerepeljen. Néhány percz előtt a kapitolium egy külön szobájában Nelsonnal, Curtissal és Evarts-szal tanács­kozott , kiket Johnson megbízott volt, hogy a védelem keserű poharát osszák meg vele. — Egy órakor Chase főbíró elfoglalta székét és a ház sergeant-at­armsja tudtul adta a per tár­gyát és az államelnök törvényes meghívását. Er­re Stanberg Nelson és Curtis Johnsonnak vé­dői léptek a terembe és elfoglalták a számuk­ra kijelölt helyet az elnöki széktől baloldalon . A vádlók az ellenkező oldalon. Ekkor Stanberg emelkedett fel és felolvasta a törvényszéki elnök felé fordulva, az elnök vála­szát a senatus meghívására, melyben Johnson megjelenését tudatja, továbbá megnevezi védőit és végre előzetes esetekre hivatkozva negyven napi határidőt kér a védelemre való előkészület­re.— Bingham a hetestanács nevében a kivánal­­mat visszautasítani kívánja, mint mely az ezen esetre a senatus által megállapított eljárással ellenkezik ; az eljárás 8 czill. ugyanis azt mond­ja hogy az elnök felelősségre vonassák, vonako­dás esetében pedig folytatandók a tárgyalások. Curtis védő felhúzza, hogy hasonló előzetes ese­tek voltak, és hivatkozik a Humphrey bíró peré­re. Wilson el­enben Bingham társa nézetét védte. Erre Stanberg emelt szót. Élénk szavakban meglepetését fejezi ki a közrádió kivonata fölött. Oly kívánat ez, mely nyilván mutatja,hogy azon szándékkal van, miszerint e nagy port úgy vi­gye, mint a fenyítőtörvényszék aprólékos perei folynak. Hivatkozva a senatus által elfogadott eljárás szövegére és vonatkozással azon körül­ményre, hogy az elnök két védője nincs is je­len, a törvényszék igazságérzetéhez felebbezi e kívánalmat, hogy a védelemre kellő idő engedtes­sék, miszerint az ellenbizonylatok és más segéd­eszközöket egybegyűjthessék. „Ezen kívánalom visszautasítása“, úgymond, „annyit tenne mint egy elkapatott kamara színvonalára állni tör­vényszékek évkönyveiben a jogi eljárás ily el­­hamarkodása nem található fel. Végül Stanberg kijelenti, hogy neki úgy tetszik, mintha az el­nöknek és védőinek tört akarnának vetni.­­ Bingham azt válaszolja, hogy csodálkozik az ily beszéden, és biztosíta arról a védőt, hogy a hetestanács javaslata csak a per hoszú időre való kinyújtását akarja megakadályoztatni.­­ A főbíró már a senatust szavaztatni készült , midőn Edmund senator a határidőt ápr. 1-jéig kinyújtani indítványozta. Három nap , téve hozzá , elégséges lesz a véde­lem tudomásul vételére, és akkor a végtárgya­lás apr. - án veheti kezdetét. Márton senator indítványára ekkor a senatus visszavonult az ülésterembe, és a féltörvényszék elnöke kimon­­dá, hogy az elnöknek 10 napi határidő enged­tessék a védelmi előkészülésre. Márt. 23-ikán a per v­égtárgyalása lesz. — Johnson elnök úgy látszik, nem igen törődik pőrével, mert csak a napokban adott 15 egész 20 congressus részére vendégséget. Táviratok, London,mart.31. Az alsóházi ülésben Gladsto­ne az ír-államegyház megszüntetésére vonatkozó határozatot, Stanley az ismeretes módosítványt indokolja. Miután mellette 10, és ellene is 10 szónok beszélt, a vita elhalasztatik. Florenc­, mart. 31. Az őrlés­ adó feletti vita elfogadása ügyéből a pénzügyminiszter kabinet­kérdést csinál, és mellette szavaz a tengerészeti létszám leszállításának. A kamara elhatározza a részletes tárgyalást, 182 szóval 164 ellenében. -— .— v .-„wa ---­ Újdonságok. Pest, mart. 31.­­ (A budapesti honvédegylet) teg­napelőtt közgyűlést tartott a köztelek nagytermé­ben, mely alkalommal Perczel Mór elnök hosszú beszédben indokolta a központi bizottság működé­­séne­k általa történt felfüggesztését. A közgyűlés többsége helyeselte Perczel eljárását, s ezt a kisebb­ség hangos tiltakozása mellett határozatra emelte.­­ (A­z akadémia) hétfői szakülésén Hor­váth Cyrill „A philosophiai módszerek némely akadályairól“ értekezett. Aztán Szilády Áron r. t. tette meg jelentését bolognai útjáról, előadva: TÁRCZA. A stam­b­ik­ fényes kapu és oszlopai. I. (A különböző magas hivatalok­­és főbb méltóságok czi­­­­ei — Rangfokozat. — Az államszolgáltra megkíván­tató kellékek. — Kalligraphia és hivatalos irály ; kita­­bet. — Idegen nyelvek ismerete.) (Folytatás.) Ennyit röviden a különböző hivatalokról és rangfokozatokról. Ezt a tárgyat részint a Török­országról irt statistikai művekben, részint más tudományos munkálatokban úgyis gyakran ol­vashatóik részletesen tárgyalva és fejtegetve. Mi e tárgynak inkább a nehezebben hozzáférhető és kevésbbé ismert oldalát fogjuk érinteni, a­mennyiben olvasóinkat azon szellemi kellékek­kel ismertetjük meg, melyek a portára való fel­jut­tatásra szükségesek, azon tulajdonságokkal, melyek a fiatal osmanlit oda minősítik, hogy egykor az „Államépület oszlopai“ czimet elnyer­hesse. Régenten útk­özben kellett lenni az illető­nek arra, hogy oda mint — a keletiek fogalma szerint — teljesen művelt ember érkezzék meg ; mindenek előtt szép írással kellett birnia, az arab és persa nyelvben jártasnak lennie, sti­­listikai képességekkel büszkélkednie s különö­sen pedig vagy előkelő származásra, vagy va­lamelyik magas állású egyén protekcziójára kel­lett támaszkodnia. A mai napság megkivántató előismeretek a régibbektől körülbelül abban különböznek, hogy most a franczia nyelv ismeretét is megkíván­ják ; földrajzot, történelmet, természet- és mennyiségtant s más tudományokat a hi­vatal­okoktól sohase követeltek és bárha azokat a fényes kapu régibb tagjai szolgálati életökben könnyen nélkülözték is, ma már azok annál nagyobb conditio sine qua non­ná lettek, mivel gyakran a legmagasabb állású hivatalno­kok a mi diplomatiánkkal való érintkezésekben, ha némely európai intézmény behozataláról van szó, az előbb említett tudományokban való hiá­nyaik miatt épen a legnagyobb bakokat szok­ták lőni. A mit a törö­­k minisztériumok mai kitünőbb tagjai tudnak, mindazt még hivatalnokságuk ide­jében tanulták. Mert hajdanában az Efendik és Pasák magán után képezték magukat hivatásuk­ra, ma pedig iskoláztatásukat és kiképeztetésö­­ket magán a portán nyerik s épen ebben kü­lönbözik jelentékenyen a régi török államélet az újabbtól. Törvény szerint a fiatal Etendit csak akkor lehetne egyik vagy másik hivatalba be­osztani, miután a Ruscie oskolában négy osztályt eredménynyel végzett s miután legalább tizen­hatodik vagy tizennyolczadik évét elérte. A­mennyire a tapasztalás mutató nekem, erre nem sokat ügyelnek. A különböző h­a­d­e­m­e­k­ben (hivatalokban) nem ritkán akadunk 10 éves gyermekekre is, sőt ha egy tapasztalatlan a külügyminisztérium levelezési irodájába lép és a köröskörtől nyújtóz­kodó kereseteken a guggoló gyermek és ifjú sér­­get megpillantja, akkor azt bizonyosan inkább fogja iskolának, sőt épen gyerekiskolának mint első rendű hivatalos helyiségnek tartani. Ha a fiatal Efendik ezt a hivatalos kisdedóvó­­intézetet egynéhány évig látogatták, majd meg­látszik, hogy az egyesek váljon a kül- vagy a beligazgatás valamelyik ágára, vagy egyátaljá­­ban a hivatalviselésre alkalmas-e,mert ha ez idő alatt nem vitte annyira, hogy Kai fa­ja (hi­vatalfőnök) őt úgy ismerje, mint jeles másolat (Müzevit,) akkor kevés kilátása lehet. Némelyek, s ide a tehetségesebbek és szorgalmasabbak tar­toznak, ezalatt a Vubejjizek fokára vergődtek fel, s ha emellett magán szorgalomból még a franczia nyelvet is annyira elsajátították, hogy a „Telemach“-ot folyékonyan olvassák vagy pe­dig a „Journal de Constantinople“-ben a „faits diverses“ rovatát értik, már akkor fölébrednek bennök a titkos óhajtások, hogy egyik vagy má­sik követség mellé attaché-nak bejuthassanak, vagy ha különös kilátásuk van rá, az A m e d i j e, e legfőbb halem irodájába beléphessenek. Az utóbbiba csak a legelőkelőbb törökök fiai vétetnek föl, és egy ilyen, habár csak másoló is, itt sokkal magasabb fizetést kap, mint a többi osztályok némely irodafőnökei. Az Amedi köz­vetítő helyzeténél fogva, melyben az uralkodó­val áll, egyszersmind a legfőbb fontossággal bír, mert a porta minden határozata itt megy keresz­tül a Szerály felé vivő útjában. Hogy a magas porta jelenlegi hivatalnok vi­lágával közelebbről megismerkedhessünk, két részre kell azt osztanunk, melyek egyikét nem­zetinek, a másikat pedig nemzetközinek nevez­­nők. Az a hivatalnokvilág, mely az első részt képezi, s mely még most is erősen emlékeztet a régi osman bureaukracziára a fősúlyt a kitabet (irály) tökéletesítésére helyezi. Kitabet az első és utolsó, melyre ezek az emberek töreked­nek. Éjjel nappal arról beszélnek, a többi vilá­got csak annak a mértéke szerint ítélik meg, és ha ezeket az embereket buzgó törekvésükben hetekig, hónapokig, s annál inkább, ha évekig­­ figyelemmel kísérjük, csakhamar át fogjuk látni, hogy valódi keleties gondolkozásmód szerint mennyire föláldozták már eleitől fogva mindig a lényeget a külalaknak. Ezek az urak, a­kiknek szemei előtt mindig csak az lebeg, hogy minél vadabb, groteszkebb képleteket, minél bombasztikusabb kifejezése­ket s még a prózában is találó rímeket gyárt­hassanak, egy jelentést, egy kérelmet vagy bár­mi más irományt csakis akkor találnak elraga­dóan szépnek, ha az olvasó a tartalom valódi értelmét csak nagy fáradsággal képes kiokos­kodni, sőt az efféle olvasmányt oly drága gyöngyhöz hasonlítják , melyet a tengeröböl­­ben a legveszélyesebb korallsziklák között ta­láltak. A mi könnyen és világosan van írva, azt ők, mint valami ostobaságot, megvetik s épen ezért a török irály ama régi hősei iránt még most is mély hódolatba vannak merülve, kik egy mondatot három lapra is elnyújtottak és száz között legfeljebb öt vagy tíz török szót használ­tak. E haszontalan irodalmi semmiskedés utol­só mesterei Akif pasa, Vertes pasa és Rifaat pasa voltak s minthogy mai utánzói a török­­persa nyelvek nagy tömkelegébe sokkal jobban elmélyedtek, hogy sem az európai nyelvekkel is megismerkedhetnének, ennélfogva többnyire a beligazgatás osztályában maradnak ; belőlök egy része a megfelelő irodák f­őnökei, legtöbbnyire pedig tartományi kormányzók lesznek A második o­sztály mely a modern Törökor­szágot képviseli, tanulmányaiban is modern szí­nezettel bír. A­mint már megjegyeztük, ők fran­­cziául tanulnak magán a portán, vagy pedig e végett valamelyik európai fővárosba küldik őket, fájdalom ! többnyire Párisba, hol aztán a Mabil­­le-t és a café chantantokat inkább látogatják, mint a Collége­t s honnan a nyűgöt műveltsége helyett olyan erényeket hoznak magokkal, me­lyek nekünk európaiaknak bizony nem nagy be­csületünkre válnak. Tudományos képzetségben ezek se vitték sokkal többre, mint az előbbiek, de Európa szellemi törekvéseinek termékeit legalább nevökről úgy a­hogy ismerik ; itt ott még olyan is akad közöttök, a­ki már egy kissé mélyebbre hatolt, mint pl. a híres Ahmed Vetik Efendi, ki földrajzi ismeretei által, Dervis pasa az ásvány­tanban és Edham pasa a kereskedelmi tudomá­nyok körében szerzett ismeretei által tették ma­go­­t híresekké stb. stb. Francziául, németül vagy angolul k­at ritka képes megtanulni s e tekintetben csak Ali pasa, a jelenlegi nagyve­zér, képez fényes kivételt, kinek valóban kitűnő, szabatos franc­ia diplomatikus irálya magában Francziaországban is nagy hírben áll. De már az idegen nyelvek beszélésére a keletiek gyors felfogása s nem ritkán előforduló nyelvtanulási képességük mellett gyakrabban találunk. Ebben különösen Fuad pasa a mostani kül­ügyminiszter tűnik ki. Azonkívül jelentékeny számmal vannak olyanok, kik részint beszélget­ni, részint rendszeres társalgást folytatni képe­sek s minthogy nem csak a külügyminisztérium­nál való alkalmazásra, melyre, mint a legfénye­sebbek egyikére, sokan törekednek, hanem más főbb rangú hivataloknál való alkalmazásra is igényeltetik a franczia nyelv ismerete, meglehe­tős bizonyossággal föltehetjük, hogy a magas portán a hivatalnokoknak nagy, habár nem a legnagyobb része, s főkép az ifjabb nemzedék, a franczia nyelvet érti. (Folyt. köv.)

Next